Eljárás : 2010/2112(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0376/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0376/2010

Viták :

PV 17/01/2011 - 21
CRE 17/01/2011 - 21

Szavazatok :

PV 18/01/2011 - 7.6
CRE 18/01/2011 - 7.6
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0006

JELENTÉS     
PDF 198kWORD 171k
16.12.2010
PE 441.175v02-00 A7-0376/2010

az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről

(2010/2112(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság

Előadó: Daciana Octavia Sârbu

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az élelmiszerbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről

(2010/2112(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló 2010. július 8-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a közös agrárpolitikáról és a globális élelmezésbiztonságról szóló 2009. január 13-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel az EU mezőgazdaságáról és az éghajlatváltozásról szóló 2010. május 5-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a gazdálkodók igazságos jövedelméről és az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb európai működéséről szóló 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (SEC(2010)1058),

–   tekintettel az Európai Unióban és a fejlődő országokban az élelmiszerárak emelkedéséről szóló 2008. május 22-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel „A fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai kerete” című bizottsági közleményre,

–   tekintettel az ENSZ millenniumi céljaira, amelyek magukban foglalják, hogy 2015-re az 1990-ben mért szintekhez képest a felére csökkenjen a világ éhező népességének aránya,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0376/2010),

A. mivel a közös agrárpolitikának (KAP) létrejötte óta alapvető célkitűzése volt, hogy Európa polgárai számára gondoskodjon az élelmezésbiztonságról, és ésszerű árakon nyújtson egészséges és kiváló minőségű élelmiszereket a fogyasztók számára, valamint megóvja a gazdaságok jövedelmét, és ezek ma is az Európai Unió fő célkitűzései közé tartoznak,

B.  mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak legutóbbi ingadozásai komoly aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően, és mivel az élelmiszerárak emelkedése a lakosság legkiszolgáltatottabb részét sújtotta leginkább,

C. mivel a mezőgazdaságban az árak ingadozása állandó jellegű, tekintve, hogy az árak aránytalanul reagálnak a termelés szintjében bekövetkező kismértékű változásokra, nagyon gyakran a spekuláció eredményeként,

D. mivel a világ élelmezésbiztonságával foglalkozó bizottság közelmúltban, a FAO által megrendezett gyűlésén az EU rávilágított a szélsőséges áringadozások problémájára, és az új magas szintű szakértői testületet felkértek, hogy készítsen jelentést az áringadozásokra vonatkozó okokról és intézkedésekről,

E.  mivel az éghajlati és egyéb események azt eredményezhetik, hogy az országok protekcionista politikákat folytatnak, amint azt az Oroszország és Ukrajna által a búzára vonatkozóan nemrégiben elrendelt kiviteli tilalom is szemlélteti; e két ország együttesen a világ búzamennyiségének mintegy 30%-át exportálja,

F.  mivel a világ élelmiszer-termelését rendszeresen alááshatja egy sor tényező, beleértve a kártevőket és a betegségeket, a természeti erőforrások hozzáférhetőségét és a természeti katasztrófákat, amint azt 2010-ben a hosszan tartó oroszországi aszály és tűzvészek, valamint a súlyos pakisztáni áradások esete is példázza,

G. mivel az éghajlatváltozás eredményeképpen egyre gyakoribbak lesznek az efféle természeti katasztrófák, aláásva az élelmezésbiztonságot,

H. mivel a kihívás abban áll, hogy „kevesebből többet” kell termelni, hangsúlyt fektetve a fenntartható termelésre a természeti erőforrásokra nehezedő nyomás miatt,

I.   mivel az EU a mezőgazdasági termékek legnagyobb nettó importőre, és túlzott mértékben támaszkodik a fehérje, az olajtartalmú termékek és a kukorica behozatalára az állattenyésztési ágazata számára, valamint a gyümölcs- és zöldségbehozatalra, nem utolsósorban azért, mert termelőink nem használhatják ugyanazokat a termelési módszereket ezeknél a termékeknél,

J.   mivel a FAO szerint a világ népességének 7-ről 9,1 milliárd főt elérő becsült emelkedése 2050-ig az élelmiszer-ellátás 70%-os növekedését teszi majd szükségessé,

K. mivel az Európai Unióban még mindig előfordul a szegénység és az éhezés; mivel az EU-ban 79 millióan még mindig a szegénységi küszöb (az adott személy országában az átlagjövedelem 60%-a) alatt élnek; és mivel az elmúlt télen 16 millió uniós polgár részesült élelmiszersegélyben adományok révén,

L.  mivel az élelmezésbiztonság nemcsak az élelmiszerek hozzáférhetőségét jelenti, hanem a FAO szerint az élelemhez való jogot és az egészséges táplálékhoz való hozzáférést mindenki számára; mivel azzal, hogy Európa egyre versenyképesebbé válik, hozzájárulhat a globális élelmezésbiztonsághoz,

M. mivel a társadalom legszegényebb tagjai számára a globális gazdasági és pénzügyi válság hatásai tovább súlyosbították az élelmezésbiztonság hiányát,

N. mivel egy évtizednyi stagnálás után 2009-ben a mezőgazdasági termelők jövedelme drámaian csökkent, nagyrészt a nehéz piaci körülmények és a termelés növekvő költségei következtében; mivel a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme jelentősen alacsonyabb (munkaegységenként hozzávetőlegesen 40%-kal) a gazdaság egyéb területein dolgozókénál, és a vidéki térségekben az egy főre jutó jövedelem jelentősen alacsonyabb (körülbelül 50%-kal) mint a városi térségekben,

O. mivel a mezőgazdasági termelők egyre csökkenő részét kapják meg az élelmiszer-ellátási lánc által generált többletértéknek, míg az élelmiszeripar részesedése nőtt; mivel egy jól működő élelmiszer-ellátási lánc szükséges előfeltétele annak, hogy a mezőgazdasági termelők termékeikért cserébe méltányos bevételhez jussanak,

P.  mivel az egész élelmiszer-termelési, -ellátási és -fogyasztási láncban az EU-ban termelt élelmiszerek akár 50%-a kárba vész,

Q. mivel az EU-ban a mezőgazdasági termelők csupán 7%-a 35 év alatti,

R.  mivel az élelmezésbiztonság központi kérdés Európa számára, és uniós szinten összehangolást és koordinációt igényel a különböző ágazati politikák, nevezetesen a KAP, az energiapolitika, a kutatási programok, a fejlesztési és kereskedelempolitikák és a pénzügyi szabályozás között,

1.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban egy szilárd KAP által biztosított erős és fenntartható mezőgazdasági ágazat és a virágzó és fenntartható vidéki környezet létfontosságú alkotóelemek az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos kihívásnak való megfelelés tekintetében;

2.  megerősíti, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer-termelés tekintetében az uniós normák világviszonylatban a legszigorúbbak, nagy hangsúlyt helyezve az élelmiszer-biztonságra és -minőségre, valamint a mezőgazdaság környezeti fenntarthatóságára;

3.  azt a nézetet vallja, hogy a mezőgazdasági termelés minden formáját hasznosítanunk kell annak érdekében, hogy Európát és a harmadik országokat el tudjuk látni élelemmel;

Élelmezésbiztonság Európában és a világban

4.  úgy véli, hogy az élelmezésbiztonsághoz való jog alapvető emberi jog, és akkor valósul meg, ha fizikai és gazdasági értelemben minden ember mindenkor megfelelő, (egészségügyi szempontból) biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá az aktív és egészséges életvitelt fedező napi táplálkozási szükségleteinek és preferenciáinak kielégítéséhez;

5.  megerősíti, hogy az Uniónak kötelessége polgárainak élelmezése, és ebben a tekintetben a mezőgazdasági tevékenység folytatása az Unióban kulcsfontosságú; felhívja a figyelmet a mezőgazdasági jövedelmeknek a termelési költségek és az áringadozás növekedése miatti csökkenésére az EU-ban, ami negatív következményekkel jár a gazdálkodók azon képességére, hogy fenntartsák a termelést; kiemeli azokat a költségeket, amelyeket az európai mezőgazdasági termelőknek viselniük kell a világon a legmagasabb szintű élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, állatjólléti és munkaügyi normák betartása miatt; hangsúlyozza, hogy a gazdálkodókat kompenzálni kell ezekért a további költségekért és a társadalom közjavakkal történő ellátásáért; kiemeli, hogy a harmadik országokból az Unió területére érkező élelmiszereknek ugyanezeknek a szigorú normáknak kell megfelelniük, hogy az európai termelők a versenyképesség szempontjából ne kerüljenek hátrányos helyzetbe;

6.  elismeri, hogy a megfelelő élelmiszer-ellátás biztosítása az élelmezésbiztonság létfontosságú része, elismeri továbbá, hogy az élelmiszerhez való hozzáféréshez és az élelem megfizethetőségéhez figyelmet kell fordítani a megfelelő életszínvonal biztosítására, különösen az elegendő gazdasági forrással nem rendelkezők számára, akik gyakran gyermekek, idősek, migránsok, menekültek és munkanélküliek;

7.  támogatja az „Élelmezésbiztonság – Táplálkozás – Minőség – Közelség – Innováció – Produktivitás” elvet; úgy véli, hogy ennek eléréséhez a jövőbeli KAP-nak figyelembe kell vennie azt a lakossági elvárást, miszerint az agrár- és élelmiszer-politika szerepét egyaránt be kell töltenie, nyilvános információt nyújtva az egészséges étrenddel kapcsolatban;

8.  úgy véli, hogy az EU-nak jobb feltételeket kell teremtenie a táplálkozást támogató programok, mint az iskolatej és iskolagyümölcs program tagállamokban történő végrehajtásához, valamint jobban kell támogatnia az oktatást és a táplálkozással, illetve a termékek eredetével kapcsolatos figyelemfelkeltést, tekintve, hogy az étrendről hozott tájékozott döntések megelőzhetik a betegségeket, és csökkenthetik az európai szociális kiadásokkal kapcsolatos komoly terhet; több, étrendet támogató programra is felhív, amelyek adminisztratív terhét csökkenteni kell, és kéri e programok költségvetésének növelését; felkéri a Bizottságot, hogy mérje fel e programok gyakorlati vonatkozásait;

9.  újólag megerősíti a leginkább elesetteket célzó uniós program iránti támogatását; emlékeztet arra, hogy gazdálkodói törvénye révén az USA jelentős támogatást fordít a kiegészítő élelmezést segítő programra, amely számottevő bevételt teremt az ágazat és általában véve a gazdaság számára, azon felül, hogy fedezi a legszegényebb lakosok élelmiszer-szükségleteinek egy részét;

10. tisztában van azzal, hogy az éghajlatváltozás komoly kihívás elé állítja az élelmezésbiztonság elérését, különösen az éghajlati események – például aszályok, áradások, tűzvészek és viharok – gyakoriságának és mértékének növekedésével; kiemeli a vízhiány egyre növekvő kihívását. és hatását az élelmiszer-termelésre; hangsúlyozza, hogy a vízgazdálkodási és éghajlatváltozási kérdésekkel sürgősen foglalkozni kell;

11. emlékeztet arra, hogy az energiabiztonság és az élelmezésbiztonság nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz; elismeri, hogy az energiaköltségek kulcsfontosságú tényezők a leginkább olajfüggő mezőgazdaság jövedelmezőségi szintjének megállapításában; ösztönzi az olyan intézkedéseket, melyek a mezőgazdasági termelőket fokozott energiahatékonyságra és alternatív energiaforrások kifejlesztésére serkentik; emlékeztet, hogy a kutatásfejlesztés és a tanácsadási szolgáltatások következetesebb támogatása szükséges;

12. úgy véli azonban, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztésére és a 2020-ra kitűzött célok teljesítésére irányuló fokozott törekvésnek figyelembe kell vennie az élelmiszer-termelésre és -ellátásra gyakorolt hatást; hangsúlyozza az élelmiszerrel/üzemanyaggal kapcsolatos kihívásnak való megfelelés kényes egyensúlyát;

13. megállapítja, hogy milyen mértékben függünk a fehérje és az olajtartalmú termékek harmadik országokból történő behozatalától, ami az árak felfutása esetén kedvezőtlen következményekkel jár az élelmiszeriparra és a mezőgazdaságra, különösen az állattenyésztési ágazatra nézve;

14. felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon technikai megoldást a genetikailag nem módosított anyagok alacsony importhányadának problémájára, és javasoljon egy gyorsabb jóváhagyási eljárást az Unión belül egy géntechnológiával módosított új takarmányvariáns behozatalára vonatkozóan, azt követően, hogy az biztonságosnak minősült, ugyanakkor vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy engedélyezzék a harmadik országokban bevált termelési módszerek alkalmazását;

15. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az átláthatóság európai szintű növelése érdekében biztosítsanak hozzáférést a nyilvánosság számára az élelmezésbiztonsági ellenőrzések eredményeire vonatkozó információkhoz;

16. aggodalmának ad hangot a földfoglalás jelenségének megjelenésével, és annak az élelmezésbiztonságra, a mezőgazdaságra és a mezőgazdasági termelők jövőjére gyakorolt hatásaival kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot e helyzet kivizsgálására a földbirtoklásra és a természeti erőforrásokra vonatkozóan;

17. megjegyzi, hogy a takarmányok magas költségei miatt az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok helyzete az Unióban sokat romlott; ezért a piac stabilizálása és a válság elhárítása érdekében az egységes közös piacszervezésről szóló 1234/2007/EK rendeletben szereplő eszközök célzott használatára szólít fel;

18. úgy véli, hogy az új tagállamok termelékenységnövelése révén megnő a rendelkezésre álló termőterület, lehetőséget biztosítva a fehérje és az olajtartalmú termékek Unióban történő termelésének növelésére;

19. megjegyzi, hogy az élelmezésbiztonságot nem lehet garantálni, ha nincs szabad hozzáférés az élelmiszerekkel és a mezőgazdasággal kapcsolatos genetikai forrásokhoz; elismeri, hogy az élelmiszer- és mezőgazdasági felhasználású növényi genetikai erőforrásokról szóló nemzetközi szerződés fontos eszköz a mezőgazdasági biodiverzitás megőrzésére, elkerülhetővé téve az éghajlatváltozás következményeit;

20. megerősíti, hogy az energianövények fenntartható termesztéséhez nyújtott jelenleg tervezett ösztönzők semmi esetre sem veszélyeztethetik az állampolgárok élelmezésének biztonságát;

21. felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és az azokhoz való alkalmazkodást célzó konkrét mezőgazdasági intézkedéseket tartalmazó programokat;

22. hangsúlyozza, hogy tájékoztató kampányt kell indítani a fogyasztók számára a gazdálkodók és a mezőgazdasági ágazat által a környezetvédelem és az élelmezésbiztonság terén tett erőfeszítésekről;

Mezőgazdaság, pénzügyi piacok és áringadozás

23. úgy véli, hogy a pénzügyi és mezőgazdasági piacok napjainkban minden eddiginél szorosabban összefonódnak; azon a véleményen van, hogy az európai válasz önmagában már nem elegendő, és Európának a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel együtt kell fellépnie az áringadozás és az élelmezésbiztonság kérdéseiben; támogatja a G20-elnökség által ezügyben tett intézkedéseket;

24. kiemeli a piacok és árak szélsőséges ingadozása idején a gazdálkodók előtt álló problémákat; felhívja a figyelmet azon nehézségekre, amelyekkel a gazdálkodók a szélsőséges ingadozások idején néznek szembe, amikor előre szeretnének tervezni; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen vezessen be állandó és erőteljes intézkedéseket a mezőgazdasági piaci ingadozások kezelésére; úgy véli, hogy ez kulcsfontosságú tényező lesz az Európai Unióban folytatott termelés fenntartásának biztosítása tekintetében;

25. megállapítja, hogy az elsődleges mezőgazdasági termékek pénzügyi piacainak árindexe sosem volt még ennyire ingatag; példaként hozza fel a búzára vonatkozó szerződéses árak közelmúltbeli emelkedését, amelyek két hónap alatt 70%-kal nőttek, míg ezek kereskedelmének volumene több mint kétszeresére nőtt a párizsi árutőzsdén;

26. kiemeli, hogy ezeket az eseményeket csak részben okozzák olyan alapvető piaci tényezők, mint a kínálat és a kereslet, és azok nagymértékben spekuláció eredményei; megállapítja, hogy a spekulatív magatartás okozta a közelmúltbeli áremelkedések akár 50%-át; egyetért az ENSZ élelmiszerhez való joggal foglalkozó különleges előadójának következtetéseivel a nagy intézményi befektetők, mint például a fedezeti alapok, nyugdíjalapok és befektetési bankok – amelyek egyike sem érdekelt általában véve a mezőgazdasági piacokban – azon szerepét illetően, amelyet a származékos piacokon lebonyolított ügyleteik révén az áruk árindexének befolyásolása terén töltenek be;

27. ebben az összefüggésben támogatja a pénzügyi eszközökről szóló hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, amelyeknek átláthatóbb kereskedelmet és minimumküszöböket kell előírniuk azon piaci szereplők számára, akik e piacokon kereskedhetnek; emlékeztet arra, hogy a pénzügyi eszközöknek a gazdaságot kell szolgálniuk, és segíteniük kell a mezőgazdasági termelést a súlyos válságok és éghajlati események leküzdésében; ugyanakkor nem engedhető meg, hogy a spekuláció veszélyeztesse az egyébként eredményes mezőgazdasági üzemeket;

28. üdvözli a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot; kéri, hogy hozzanak létre biztonsági hálókat a szélsőséges áringadozások ellen, amelyek gyorsreagálási eszközként rendelkezésre állnának válságok idején; kéri, hogy koordinálják a jogszabályokat az EU és a harmadik országok, mint például az Egyesült Államok között, annak érdekében, hogy a spekulánsok ne húzzanak méltánytalanul hasznot a szabályozási rendszerek közötti különbségekből;

29. támogatja a határozottabb európai fellépést a spekuláció problémájának kezelésére, beleértve a szabályozók és felügyeleti szervek spekuláció visszaszorítására irányuló megbízatását is; úgy véli, hogy az árualapú származtatott ügyletek eltérnek a többi pénzügyi derivatívától, és az előbbiekkel kizárólag olyan kereskedőknek kellene foglalkozniuk, akiknek jogos érdekük fűződik a mezőgazdasági áruk kockázatokkal szembeni védelméhez, valamint a személyek olyan egyéb kategóriáinak, akik közvetlen kapcsolatban állnak a tényleges mezőgazdasági termeléssel; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos árualapú származtatott ügyleteket – amennyire lehetséges – a mezőgazdasági piacokhoz közvetlenül kapcsolódó befektetőkre korlátozza;

30. aggodalmát fejezi ki a gabonakereskedelemben létrejött nagymértékű koncentráció miatt, amelynek révén az érintett cégek képesek befolyásolni a piaci árakat; megjegyzi, hogy ez az árak volatilitásának növekedéséhez vezethet, mivel a gabonakereskedő cégek spekulatív ügyleteik miatt a nagymértékű áringadozásban érdekeltek; véleménye szerint ez is azt mutatja, hogy szükség van intervenciós készletekre, vagy más biztonsági hálóra az árak stabilitásának biztosítása, valamint a gazdák és a fogyasztók érdekeinek megvédése érdekében;

31. hangsúlyozza, hogy a nagymértékű áringadozások ellen nem lehet intervenciós, illetve stratégiai készletek nélkül hatékonyan fellépni; ezért úgy véli, hogy a jövőbeni KAP-ban meg kell erősíteni a piaci intervenciós eszközök szerepét;

32. hangsúlyozza, hogy növelni kell az átláthatóságot és a méltányosságot az élelmiszer-ellátási láncon belül, annak érdekében, hogy a gazdálkodók méltányos jövedelemben részesüljenek, valamint hogy az élelmiszer-ellátási láncon belül tisztességes haszon és árak keletkezzenek, a mezőgazdasági ágazat pedig életképes legyen, és biztosítsa az élelmezésbiztonságot; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő kézzelfogható és hatékony javaslatokat e probléma kezelésére;

33. rámutat arra, hogy az alacsony jövedelmű, élelmiszer-hiányos országok (LIFDC) az áringadozásokkal szembesülve még inkább sebezhetővé válhatnak;

Globális élelmiszerkészletek a globális élelmezésbiztonságért

34. megállapítja, hogy a jelenlegi teljes globális élelmiszer-ellátás nem elégtelen, és sokakat inkább a hozzáférhetőség hiánya és a magas árak fosztanak meg az élelmezésbiztonságtól;

35. megjegyzi azonban, hogy a globális élelmiszerkészletek sokkal korlátozottabbak, mint korábban, tekintve, hogy azok a 2007-es élelmiszerválság során 12 hétre elegendő, rekordszinten alacsony globális élelmiszertartalék-mennyiségre csökkentek; rámutat, hogy a világ élelmiszer-termelése egyre inkább ki van téve az éghajlatváltozással összefüggő szélsőséges időjárásnak, az urbanizáció eredményeképpen a földterületekre nehezedő nyomás fokozódásának, a kártevők és betegségek száma emelkedésének, ami hirtelen és megjósolhatatlan élelmiszerhiányt okozhat;

36. következésképpen úgy véli, hogy az élelmiszerkészletek (az éhség mérséklésére szolgáló sürgősségi készletek, valamint a nyersanyagárak szabályozására használt készletek) célzott globális rendszere hasznosnak bizonyulna, árcsúcsok esetén segítve a világkereskedelmet, kivédve az ismételten előforduló protekcionizmust és enyhítve a világ élelmiszerpiacaira háruló nyomást; úgy véli, hogy e készleteket az Egyesült Nemzetek vagy a FAO égisze alatt működő közös szervnek kell kezelnie, és teljes mértékben kamatoztatnia kell a FAO és az ENSZ világélelmezési programja által összegyűjtött tapasztalatokat; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tanulmányozza e cél elérésének leghatékonyabb módját, és erről tájékoztassa a Parlamentet; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet a célzott globális élelmiszerkészletek említett rendszerének előmozdításában;

37. emlékeztet arra, hogy az EU eddig segélyekkel és pénzzel válaszolt, egyebek mellett az élelmezésfinanszírozási eszköz révén; szeretné, ha jelentések készülnének az említett eszköz hatékonyságáról, beleértve az okok és a tünetek elleni küzdelem terén elért előrehaladást, és felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a világon az éhezés leküzdésének elősegítésére irányuló eszköz bevezetésének lehetőségét;

38. ismételten hangsúlyozza a mezőgazdaság fejlesztésének jelentőségét a fejlődő világban és annak fontosságát, hogy az EU tengerentúli fejlesztési támogatásának (ODA) egy megfelelő részét a mezőgazdasági ágazatra fordítsák; sajnálja, hogy a 80-as évek óta drámaian csökkent a mezőgazdaságra fordított fejlesztési támogatás szintje, és üdvözli, hogy felismerték e trend megfordításának szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy fejlesztési támogatásai keretében biztosítson elsőbbséget a mezőgazdaságnak, beleértve a gazdálkodók piaci hozzáférésének támogatását is;

39. sajnálatát fejezi ki az Egyesült Nemzetek millenniumi fejlesztési célokkal (MFC) foglalkozó 2010-es csúcstalálkozójának következtetései miatt, amelyben kiemelik, hogy a fejlett országok távol állnak a hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozó kötelezettségvállalások teljesítésétől;

40. üdvözli a Világbanknak az Egyesült Nemzetek millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó 2010-es csúcstalálkozója keretén belül tett kezdeményezését, mely szerint a jövedelmek, a foglalkoztatás és az élelmezésbiztonság ösztönzése érdekében – főként az alacsony jövedelmű térségekben – növeli a mezőgazdasági ágazat számára biztosított támogatást;

A kihívásokra történő válaszadást szolgáló új KAP

41. újólag megerősíti a KAP 2013 utáni jövőjéről szóló jelentésében kifejtett álláspontját; ismételten megerősíti az erős mezőgazdasági és vidékfejlesztési politika iránti elkötelezettségét, amely mindenki számára gondoskodik az élelmezésbiztonságról, fenntartja Európa vidéki térségeinek életképességét, versenyképesebbé teszi a mezőgazdaságot, biztosítja a mezőgazdasági termelés fenntartását szerte az EU-ban, támogatja az innovációt, a versenyképességet és a foglalkoztatást, és szerepet játszik a legfontosabb globális kihívások, mint például az éghajlatváltozás elleni küzdelemben;hangsúlyozza a KAP további egyszerűsítésének és bürokratikus jellege csökkentésének fontosságát, annak érdekében, hogy mérséklődjenek a kedvezményezettek megvalósítási költségei;

42. hangsúlyozza a fiatal mezőgazdasági termelőknek a jövőbeli KAP-ban betöltendő szerepét; rámutat arra, hogy az európai mezőgazdasági termelőknek csupán 7%-a 35 évnél fiatalabb, ugyanakkor az elkövetkező 10 évben nem kevesebb mint 4,5 millió mezőgazdasági termelő vonul nyugdíjba; támogatja a fiatal termelők számára kedvező olyan támogató intézkedéseket, mint az indulási támogatások, a kölcsönökhöz nyújtott kamattámogatások és egyéb ösztönzők, amelyeket a tagállamok a vidékfejlesztési költségvetésükből hajtottak végre; újólag megerősíti a fiatalokat célzó csereprogrammal kapcsolatos költségvetés-módosításának lényegét, és szeretné, ha ezt kísérleti projektként végrehajtanák; felszólít valamennyi olyan adminisztratív korlát felszámolására, amely megakadályozza, hogy a fiatalok gazdálkodással foglalkozzanak;

43. úgy véli, hogy a kutatás és a fejlesztés kulcsfontosságú annak tekintetében, hogy megfeleljünk az élelmezésbiztonság terén jelentkező azon kihívásnak, hogy a termelést kevesebb erőforrás felhasználása mellett növeljük; hangsúlyozza a szakmai képzés előmozdításának, az oktatáshoz és a tudásátadáshoz való hozzáférésnek és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát a mezőgazdasági ágazatban; ismételten hangsúlyozza, hogy összehangolt megközelítésre van szükség a KAP és a többi politika között, hogy könnyebben hozzá lehessen férni a kutatási és fejlesztési eredményekhez a mezőgazdaságban;

44. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a termelékenység javítása érdekében teljes mértékben használják ki a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram által a kutatás és a technológiai innováció terén kínált lehetőségeket, tiszteletben tartva az energiahatékonysági és fenntarthatósági szempontokat;

45. megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás és az urbanizáció következtében a mezőgazdasági termelésre alkalmas terület minden évben csökken; hangsúlyozza, hogy az EU élelmezésbiztonságát növelni lehetne azzal, hogy megművelik az éghajlatváltozás által sújtott földeket, a parlagon hagyott területeket vagy a művelés alól kivont területeket;

46. hangsúlyozni kívánja különösen az európai mezőgazdaság sokféleségének és a különböző mezőgazdasági modellek (beleértve az EU vidéki területein munkahelyeket teremtő kistermelés) együttes jelenléte biztosításának, valamint az élelmiszerek (beleértve a kistermelői és nem ipari termékeket a rövid ellátási láncokban) és a táplálkozás Európa-szerte mutatkozó sokféleségének és minőségének fontosságát a vidéki területek fejlődésének előmozdítása, valamint a regionális élelmiszer- és borágazat örökségének megőrzése érdekében;

47. megállapítja, hogy a hagyományos helyi mezőgazdasági eljárások, a családi, a kisüzemi és a biogazdálkodás értékes hozzájárulást tehetnek az élelmezésbiztonsághoz, mivel az egyes régiókban hosszú idők alatt célzottan kifejlesztett módszerek révén gyakran a föld hasznosításának hatékony módját jelentik, és lehetővé teszik, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki egy termék és annak származási régiója között, amely a termék minőségének és eredetiségének szimbóluma; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mezőgazdaság ezen típusai egymás mellett létezhessenek a fenntartható modern gazdaságokkal, így ötvözve a magas termelékenységet a fenntartható földhasználattal;

48. hangsúlyozza továbbá, hogy a mezőgazdasági területek túlzott elaprózódása egyes tagállamokban akadályozza a mezőgazdasági termelékenységet, és hogy lépéseket kell tenni a kis mezőgazdasági üzemek összeolvasztására;

49. hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az EU mezőgazdaságának sokféleségét, megjegyzi, hogy hogy ha a helyi piacokat friss és helyben előállított mezőgazdasági árukkal látják el, az környezeti szempontból fenntarthatóbb, és elősegíti a kialakult gazdálkodó közösségek támogatását; kiemeli a mezőgazdaság jelentőségét a kedvezőtlen helyzetű térségekben; felhívja a Bizottságot, hogy a KAP-ra irányuló jövőbeli javaslatai keretében foglalkozzon a sokszínű európai mezőgazdasági modellel, és többek között fontolja meg különleges pénzügyi ösztönzők és azonosítási rendszerek létrehozásának lehetőségét is;

50. hangsúlyozza egy tiszteségesebb KAP megvalósítását, amely biztosítja a mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatások kiegyensúlyozott elosztását mind a tagállamokon belül, mind azok között, valamint az erősebb területi kohéziót és az exporttámogatások fokozatos megszüntetését, párhuzamosan az exporttámogatások valamennyi formájának fokozatos megszüntetésével az EU kereskedelmi partnerei által, illetve megegyező hatású szabályozás előírásával valamennyi exportintézkedés tekintetében;

51. elismeri, hogy a KAP reformjai jelentős mértékben csökkentették az uniós mezőgazdasági termelés fejlődő országokra gyakorolt hatását, minthogy az exporttámogatások majdnem teljesen megszűntek; felhívja az EU-t, hogy ismerje el a fejlődő országok mezőgazdasági ágazatai támogatásának jelentőségét, különösen azáltal, hogy biztosítja a mezőgazdaság előtérbe helyezését a fejlődő országokban és az EU tengerentúli fejlesztési támogatási költségvetésében;

52. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0286.

(2)

HL C 46E, 2010.2.24., 10. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0131.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0302.

(5)

HL C 279E, 2009.11.19., 71. o.


INDOKOLÁS

Az élelmiszerbiztonság emberi jog. Akkor valósul meg, ha fizikai, szociális és gazdasági értelemben minden ember mindenkor elegendő, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá az aktív és egészséges életvitelt fedező napi táplálkozási szükségleteinek és élelmiszer-preferenciáinak kielégítéséhez. A mezőgazdasági ágazatnak manapság teljesítenie kell az egyre növekvő népesség biztonságos és elegendő élelmiszer iránti igényeit, a korlátozott természeti erőforrások, a magas energiaárak és az éghajlatváltozás jelentette akadályok ellenére is.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az élelmiszertermelésnek legalább 70 százalékkal kell nőnie ahhoz, hogy a 2050-ig várhatóan 9 milliárd főt is meghaladó világnépesség növekvő szükségleteit kielégítse. Ezenfelül világszerte körülbelül 900 millióan éheznek tartósan a rendkívüli szegénység miatt, míg mintegy 2 milliárd fő esetében nem áll fenn tényleges, hosszú távú élelmiszerbiztonság a szegénység váltakozó szintjeinek köszönhetően. Európában a polgárok 16%-a még mindig a szegénységi küszöb alatt él. Annak ellenére, hogy a készletek látszólag elégségesnek tűnnek, a világ népességének jelentős hányada nem tudja megfizetni a számára szükséges alapvető élelmiszereket; az élelmiszerek hozzáférhetősége továbbra is a megoldásra váró főbb kérdések egyike.

Az élelmiszerbiztonság tehát változatlanul erőteljes közös agrárpolitikát igényel. A KAP fő célkitűzéseit eddig a következők alkották: a mezőgazdasági termelékenység növelése; megfelelő életszínvonal biztosítása a mezőgazdasági termelők számára; a piacok stabilizálása; valamint a megfizethető élelmiszer biztonságos ellátásának szavatolása. Eredményessége azonban nem kívánt túltermeléshez és többlethez vezetett, ami torzította a piacot és környezetvédelmi aggályokat vetett fel.

Egymást követő reformok révén a KAP piacorientált, függetlenített és környezettudatos politikává vált, amely egy jelentős vidékfejlesztési alkotóelemmel is rendelkezik. Az új KAP a termelékenység növelésével várhatóan javítja majd az élelmiszerbiztonságot, ezzel egyidejűleg pedig ösztönzi a környezeti szempontból fenntartható élelmiszertermelést.

Az EU-ban körülbelül 80 millióan még mindig a szegénységi küszöb alatt élnek, és közülük sokaknak élelmiszersegély-programok keretében nyújtanak segítséget. Fontos biztosítani, hogy az élelmiszerek a lakosság valamennyi társadalmi rétege számára hozzáférhetők legyenek; e tekintetben elengedhetetlen, hogy a programot fenntartsák és a leghátrányosabb helyzetű személyekre is kiterjesszék.

Az élelmiszerbiztonság mint célkitűzés nem érhető el anélkül, hogy megoldást találnának napjaink két legfontosabb kérdésére: piacok és az árak ingadozására (amit az árutőzsdei spekuláció erősen befolyásol) és az apadó élelmiszerkészletekre.

Az előadó megjegyzi, hogy a közelmúltbeli szélsőséges áringadozásokat csak részben okozták tényleges piaci fejlemények, és azok főként spekuláció eredményei voltak. Az ENSZ élelmiszerhez való joggal foglalkozó különleges előadója kiemelte a nagy intézményi befektetők, mint például a fedezeti alapok, nyugdíjalapok és befektetési bankok – amelyek egyike sem érdekelt általában véve a mezőgazdasági piacokban – azon szerepét, amelyet a származékos piacokon lebonyolított ügyleteik révén az áruk árindexének befolyásolása terén töltenek be.

Az előadó ebben az összefüggésben támogatja a pénzügyi eszközökről szóló hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, amelyeknek az ügyletek nagyobb átláthatóságát, valamint minimumküszöböket kell előírniuk azon piaci szereplők számára, akik e piacokon kereskedhetnek. A pénzügyi eszközöknek a gazdaságot kell szolgálniuk, és segíteniük kell a mezőgazdasági termelést a súlyos válságok és éghajlati események leküzdésében; ugyanakkor nem engedhető meg, hogy a spekuláció veszélyeztesse a eredményes mezőgazdasági termelést.

Az előadó egyúttal üdvözli a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló rendeletre irányuló európai bizottsági javaslatot, és reméli, hogy a 2013 utáni új KAP részeként további jogszabályokat vezetnek be a szélsőséges áringadozások ellen.

Az előadó továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a globális élelmiszerkészletek sokkal korlátozottabbak, mint korábban, tekintve, hogy azok a 2007-es élelmiszerválság során 12 hétre elegendő, rekordszinten alacsony globális élelmiszertartalék-mennyiségre csökkentek. A világ élelmiszertermelése ugyanakkor egyre inkább ki van téve az éghajlatváltozással összefüggő szélsőséges időjárásnak, ami hirtelen és megjósolhatatlan élelmiszerhiányt okozhat.

Az előadó ezért úgy véli, hogy az élelmiszerkészletek globális biztonsági rendszere hasznosnak bizonyulna, árcsúcsok esetén segítve a világkereskedelmet, kivédve az ismételten előforduló protekcionizmust és enyhítve a világ élelmiszerpiacaira háruló nyomást. E készleteket az Egyesült Nemzetek égisze alatt működő közös szervnek kell kezelnie, és teljes mértékben kamatoztatnia kell a FAO és az ENSZ világélelmezési programja által összegyűjtött tapasztalatokat. Az előadó ezért felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet a globális élelmiszerkészletek említett rendszerének előmozdításában.

Végezetül a 2013 után bevezetendő új KAP-nak világosan és egyértelműen kell reagálnia az élelmiszerbiztonság és egyéb tényezők jelentette kihívásokra, különös tekintettel az éghajlatváltozásra, a gazdasági válságra, valamint az EU-n belüli területi egyensúly fenntartására. Az előadó újólag megerősíti, hogy támogatja a KAP jövőjéről elfogadott szöveget (Lyon-jelentés), és a továbbiakban néhány kulcsfontosságú kérdést kíván hangsúlyozni.

Az előadó mindenekelőtt rámutat a mezőgazdaság Európa-szerte megfigyelhető sokféleségének fontosságára. Nemcsak a versenyképességet, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást, a biogazdálkodást és a helyi értékesítést is ösztönöznünk kell. E mezőgazdasági modellek értékes hozzájárulást tesznek az élelmiszerbiztonsághoz, mivel az EU különböző földrajzi régióiban a hosszú idők alatt célzottan kifejlesztett módszerek alkalmazása révén gyakran a föld hasznosításának leghatékonyabb módját jelentik. Az előadó felhívja a Bizottságot, hogy a KAP-ra vonatkozó jövőbeli javaslataiban foglalkozzon az említett mezőgazdasági modellekkel, és vizsgálja meg a különleges pénzügyi ösztönzők létrehozásának lehetőségét.

Ezenfelül az idősödő vidéki lakosságot figyelembe véve rendkívül fontosnak tartja, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők számára biztosított legyen a földhöz és a hitelhez való hozzáférés. Az EU-ban csupán a mezőgazdasági termelők 7%-a 40 év alatti, és mintegy 10 éven belül 4,5 millióan fognak nyugdíjba vonulni. Következésképpen létfontosságú a fiatalokat új programok és a hitelhez való jobb hozzáférés révén arra ösztönözni, hogy lépjenek be a mezőgazdasági ágazatba.

Az EU nagyra törő energetikai célokat tűzött ki: 2020-ra az energiaforrás-összetétel 20%-át alkossák megújuló energiaforrások, a közlekedésre felhasznált tüzelőanyagoknak pedig 10%-át szintén 2020-ig. Ezen célok ösztönözték a bioüzemanyagok nagyüzemi előállítását, azonban a bioüzemanyag-előállítás az élelmiszertermeléssel verseng a földterületekért, ami potenciálisan kedvezőtlen hatást gyakorol az élelmiszerbiztonságra. Az élelmiszer- és az energiatermelés jobb integrálása – a második és harmadik generációs bioüzemanyagok fejlesztéséhez hasonlóan – mérsékelheti a rendelkezésre álló földterületekért folytatott versenyt.

Következésképpen elengedhetetlen, hogy a KAP finanszírozása tükrözze annak nagyra törő jövőképét és politikai célkitűzéseit. Az élelmiszerbiztonság szavatolása és az éghajlatváltozás hatásainak kezelése, továbbá a területi egyensúly biztosítása, valamint az ésszerű élelmiszerárak és a mezőgazdasági termelők tisztességes jövedelmének fenntartása érdekében a KAP költségvetését legalább a jelenlegi szinten kell tartani.


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (30.11.2010)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről

(2010/2112(INI))

A vélemény előadója: Sergio Berlato

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  újból megerősíti, hogy az élelemhez való jog alapvető emberi jog; úgy véli, hogy az összes tagállamnak az élelmezési függetlenséghez és az élelmezésbiztonsághoz való joga alapvető fontosságú az Európai Unió számára és e jogok uniós és globális szintű biztosítása érdekében folyamatos cselekvésre van szükség, mert naponta 25000 ember hal meg az éhezés vagy az éhezésből adódó betegségek következtében, és a FAO adatai alapján a világ népessége 7-ről 9,1 milliárd főre emelkedik, ami 2050-ig az élelmiszer-ellátás 70%-kal való növelését teszi majd szükségessé;

2.  elismeri, hogy az élelmiszer-biztonság és az élelmezésbiztonság két egymást kiegészítő fogalom, és hangsúlyozza, hogy az élelmezési függetlenség tiszteletben tartása jelentősen hozzájárul az élelmezésbiztonság szavatolásához, amely mindig együtt jár az élelmiszer-biztonságra vonatkozó szigorú normák megőrzésével;

3.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-ellátás biztonsága nem csupán a tagállamok, hanem a fejlődő országok számára is fontos; kéri az Európai Uniót, hogy a változatosabb élelmiszertermelés kialakítása révén segítse a fejlődő országokat a megfelelő szintű élelmiszer-önellátás elérésében, felszámolva a gyakran intenzív és jelentősen szennyező monokultúráktól (kávé, kakaó, banán stb.) való függésüket, amelyből kifolyólag arra kényszerülnek, hogy szinte az összes szükséges élelmiszert import útján szerezzék be;

4.  komoly aggodalmának ad hangot a közelmúltban végbement gazdasági-pénzügyi válság hatásai miatt, amely bár valamennyi gazdasági ágazatban a pénzforrások csökkenését vonta maga után és súlyos következményekkel járt az élelmiszer-ellátási láncra nézve, nem szabad, hogy az élelmiszerek biztonságára fordított figyelem csökkenését eredményezze; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a tagállamokban az élelmiszer-biztonság biztosítására létrehozott, folyamatban lévő programokat;

5.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszereknek anyagilag elérhetőknek kell lenniük a fogyasztók számára és a termelőknek is megfelelő árat kell kapniuk termékeikért, felháborodását fejezi ki a nagy áruforgalmat bonyolító kiskereskedelmi ágazat által kötött megállapodások miatt, továbbá kéri, hogy tegyenek intézkedéseket e gyakorlat megszüntetése érdekében és érvényesítsék az átláthatóságot az élelmiszerek árának a végső fogyasztók és az élelmiszer-termelők számára történő meghatározásakor;

6.  hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni és vissza kell fordítani a termesztett növényfajok és fajták sokféleségének csökkenését, valamint az emberi és állati táplálkozást meghatározó genetikai bázis erózióját; sürgeti, hogy tegyenek lépéseket az egyes területekre jellemző hagyományos mezőgazdasági fajták hatékony használatának előmozdítása érdekében, továbbá ösztönözzék a regionális és helyi piacokra és fogyasztókra épülő kis- és közepes volumenű fenntartható termelést;

7.  aggódik, amiért a 2008-as év – a globális élelmiszerválság éve– egyúttal minden idők legjobb búzatermését hozta;

8.  sajnálatát fejezi ki az Egyesült Nemzetek millenniumi fejlesztési célokkal (MFC) foglalkozó 2010-es csúcstalálkozójának következtetései miatt, amelyben kiemelik, hogy a fejlett országok távol állnak a hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozó kötelezettségvállalások teljesítésétől;

9.  üdvözli a Világbanknak az Egyesült Nemzetek millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó 2010-es csúcstalálkozója keretén belül tett kezdeményezését, mely szerint a jövedelmek, a foglalkoztatás és az élelmezésbiztonság ösztönzése érdekében – főként az alacsony jövedelmű térségekben – növeli a mezőgazdasági ágazat számára biztosított támogatást;

10. kéri az élelmiszer-biztonságra vonatkozó ellenőrzések Unión belüli javítását és megerősítését, és egyetért a Tanácshoz és a Parlamenthez intézett, „A tagállamokban az élelmiszer-biztonság, az állategészségügy és állatjóllét, valamint a növényegészségügy terén végzett hatósági ellenőrzések végrehajtásáról” (COM(2010)0441) című bizottsági jelentés következtetéseivel, amelyben azt kéri a Bizottság, hogy vegyék fontolóra számos, az ellenőrzésre vonatkozó információ hatékony és kimerítő gyűjtését, elemzését és közlését lehetővé tevő fellépésnek a tagállamokkal szoros együttműködésben történő kialakítását annak érdekében, hogy a nemzeti hatóságok és a Bizottság teljes mértékben garantálni tudja az Európai Unió állampolgárai számára a hatékonyan működő ellenőrzési rendszereket;

11. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az átláthatóság európai szintű növelése érdekében biztosítsanak hozzáférést a nyilvánosság számára az ellenőrzések eredményeire vonatkozó információkhoz;

12. kiemeli, hogy az élelmiszer-termelés biztosítása érdekében a mezőgazdasági ágazatnak elegendő és jó minőségű vízkészletre kell támaszkodnia, így helyes mezőgazdasági gyakorlatokat kell alkalmazni ahhoz, hogy a magas elvárásokat teljesíteni lehessen mind a vízkészletek minősége, mind mennyisége terén;

13. hangsúlyozza, hogy – tekintettel az élelmiszerek iránti globális kereslet előrelátható növekedésére és ennek következtében a természeti erőforrásokat terhelő nyomásra – a biológiai sokféleség megőrzésének biztosítása mellett meg kell felelni az élelmezésbiztonságra vonatkozó követelményeknek és sürgősen le kell küzdeni az olyan környezeti problémákat, mint a talajerózió, a biológiai sokszínűség elvesztése stb.;

14. hangsúlyozza, hogy tájékoztató kampányt kell indítani a fogyasztók számára a gazdálkodók és a mezőgazdasági ágazat által a környezetvédelem és az élelmiszer-biztonság terén tett erőfeszítésekről;

15. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék, különösen a bioüzemanyagok új generációjára, a mezőgazdaságon belül a hulladék hatékony felhasználására, a környezetbarát műtrágyákra és az új gazdálkodási technológiákra vonatkozó kutatásokat, minimálisra csökkentve a földhasználatra gyakorolt hatást és megerősítve az EU-nak a környezetvédelmi kezdeményezések terén betöltött vezető szerepét;

16. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a termelékenység javítása érdekében teljes mértékben használják ki a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram által a kutatás és a technológiai innováció terén kínált lehetőségeket, tiszteletben tartva az energiahatékonysági és fenntarthatósági szempontokat;

17. a fiatalok munkaügyi képzésének javítására irányuló intézkedéseket szorgalmaz, beleértve az EU élelmiszer-biztonsági szabványaira vonatkozó képzést, továbbá az ágazaton belüli foglalkoztatás ösztönzése érdekében sürgeti a munkahelyteremtést az e területen végzettséggel rendelkezők számára;

18. alapvetően szükségesnek tartja az élelmiszer-ellátási lánc szervezésének javítását az élelmiszer-szállítás környezeti hatásának csökkentése és a helyben megtermelt hagyományos élelmiszerek forgalmazásának előmozdítása érdekében;

19. megjegyzi, hogy a kis- és középvállalkozások jelentik a tagállamokon és az Unión belüli fejlődés és növekedés alapkövét; megerősíti, hogy ösztönözni kell a termelő tevékenységbe való befektetést és a hitelekhez való hozzáférést;

20. megerősíti, hogy az energianövények fenntartható termesztéséhez nyújtott jelenleg tervezett ösztönzők semmi esetre sem veszélyeztethetik az állampolgárok élelmezésének biztonságát;

21. hangsúlyozza, hogy a vetőmag-oligopóliumok káros hatást gyakorolnak a kisüzemi gazdálkodás fenntarthatóságára, erősítve a vetőmagok és speciális műtrágyák vásárlása tekintetében a korlátozott számú társaságtól való függőséget;

22. sajnálattal jegyzi meg, hogy számos esetben az uniós szabályozás indokolatlan terheket ró a hagyományos vetőmagvak és fajták megosztására és akadályozza a tudás és gazdálkodási gyakorlat átadása tekintetében hosszú ideje fennálló hagyományokat;

23. üdvözli a gazdálkodók, környezetvédő csoportok, tudósok és polgárok ezrei által a helyi genetikai állomány helyszíni megőrzése és terjesztése érdekében tett széleskörű erőfeszítéseket; emlékeztet továbbá arra, hogy a helyi feltételekhez igazított vetőmagfajták az élelmezésbiztonság szükséges előfeltételei, különös tekintettel az éghajlatváltozásra;

24. hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális fogyasztók számára termelő kisüzemi biogazdálkodó rendszerek rugalmasságának támogatására és növelésére kell összpontosítani;

25. hangsúlyozza a biogazdálkodás fontosságát a megfelelőbb globális élelmezésbiztonság tekintetében;

26. a városi gazdálkodásra vonatkozó külön támogatás bevezetésére szólít fel, mivel ez az élelmezésbiztonság, a foglalkoztatás, a környezetvédelmi oktatás, a kikapcsolódás és a városok éghajlata szempontjából is sokszoros előnyt jelent;

27. felhív arra, hogy az állami mezőgazdasági támogatásokat a biológiai sokféleséget és a talaj védelmét szem előtt tartó gyakorlatok meglétéhez kössék;

28. úgy véli, hogy az éghajlatváltozás és annak hatásai – például a szélsőséges meteorológiai jelenségek megsokszorozódása, a kártevők megjelenése – által támasztott kihívásokhoz való hatékony alkalmazkodás érdekében a helyi feltételeknek megfelelő termények széles skálájával kell rendelkezni és fokozni kell a genetikai sokféleség megőrzésére irányuló erőfeszítéseket;

29. felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és az azokhoz való alkalmazkodást célzó konkrét mezőgazdasági intézkedéseket tartalmazó programokat;

30. hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonság fenntartása és az EU 2020 stratégia megvalósítása érdekében ösztönözni kell, hogy a fenntarthatóság szempontjából hatékonyan használják fel a forrásokat és a fejlesztést a gazdálkodás terén;

31. úgy véli, hogy 2013 után a közös agrárpolitikának (KAP) megfelelően kell honorálnia az uniós gazdáknak a kiváló minőségű élelmiszerek biztosítását és ezzel együtt a természeti erőforrások hatékony és fenntartható felhasználását célzó erőfeszítéseit;

32. úgy véli, hogy a közös agrárpolitikának (KAP) jóval jelentősebb támogatást kell nyújtania a helyi és regionális gazdálkodók számára, ezzel is ösztönözve a biológiai sokféleséget és az ökológiai gazdálkodást, amely számos előnnyel jár mind a fogyasztók, mind a környezet számára;

33. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítson a fogyasztók számára objektív tájékoztatást és oktatást a szezonális és regionális élelmiszerekkel kapcsolatban; úgy véli, hogy ez támogatja a gazdálkodást és megőrzi a helyi kultúrtájat, továbbá kiküszöböli a hosszú szállítási útvonalakat és a szükségtelen széndioxid-kibocsátást, továbbá kiváló minőségű friss élelmiszereket biztosít a fogyasztók számára;

34. emlékeztet arra, hogy az élelmiszer értékes és korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás, amely jelentős hatást gyakorol az egészségre, a környezetre és a fejlődésre; sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon az élelmiszerekre vonatkozó átfogó politikát az Unió számára, amely az ágazati megközelítés helyett egyetlen átfogó politika alá vonja a jelenleg széttagolt területeket;

35. úgy véli, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság az állampolgárok jólétét és egészsége védelmét szolgáló fellépések keretében jelentős szerepet tölt be az élelmiszerlánccal kapcsolatos kockázatok értékelésében és közlésében; reméli, hogy a tagállamok az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal való együttműködés érdekében gondoskodnak a Hatóságnak megfelelő nemzeti szervek felállításáról;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

30.11.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

44

0

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Elena Oana Antonescu, Kriton Arsenis, Pilar Ayuso, Sergio Berlato, Milan Cabrnoch, Martin Callanan, Nessa Childers, Chris Davies, Anne Delvaux, Bas Eickhout, Jill Evans, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Julie Girling, Nick Griffin, Françoise Grossetête, Cristina Gutiérrez-Cortines, Jolanta Emilia Hibner, Dan Jørgensen, Jo Leinen, Corinne Lepage, Peter Liese, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Gilles Pargneaux, Andres Perello Rodriguez, Mario Pirillo, Pavel Poc, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Oreste Rossi, Dagmar Roth-Behrendt, Carl Schlyter, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Catherine Soullie, Salvatore Tatarella, Anja Weisgerber, Sabine Wils, Marina Yannakoudakis

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Marisa Matias, Judith A. Merkies, Bill Newton Dunn, James Nicholson, Alojz Peterle, Rovana Plumb, Bart Staes, Csaba Sándor Tabajdi, Giommaria Uggias, Thomas Ulmer


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

1.12.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

34

3

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

John Stuart Agnew, Richard Ashworth, Vasilica Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Diane Dodds, Herbert Dorfmann, Lorenzo Fontana, Iratxe García Pérez, Sergio Gutiérrez Prieto, Peter Jahr, Elisabeth Jeggle, Elisabeth Köstinger, Stéphane Le Foll, Mairead McGuinness, James Nicholson, Rareş-Lucian Niculescu, Wojciech Michał Olejniczak, Georgios Papastamkos, Marit Paulsen, Britta Reimers, Ulrike Rodust, Alfreds Rubiks, Giancarlo Scottà, Czesław Adam Siekierski, Marc Tarabella

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Alejandro Cercas, Spyros Danellis, Bas Eickhout, Marian Harkin, Giovanni La Via, Véronique Mathieu, Maria do Céu Patrão Neves, Daciana Octavia Sârbu, Dimitar Stoyanov, Artur Zasada, Milan Zver

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Heide Rühle

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat