Eljárás : 2009/2214(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0377/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0377/2010

Viták :

PV 20/01/2011 - 4
CRE 20/01/2011 - 4

Szavazatok :

PV 20/01/2011 - 7.5
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0024

JELENTÉS     
PDF 420kWORD 414k
16.12.2010
PE 452.510v03-00 A7-0377/2010

az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról

(2009/2214(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Michael Gahler

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról

(2009/2214(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-én aláírt és 1994. november 16. óta hatályban lévő Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS),

–   tekintettel a kontinentális talapzatok határáért felelős ENSZ-bizottságra,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményére (UNFCCC) és a Biológiai Sokféleség Egyezményre (CBD),

–   tekintettel az őslakos népek jogairól szóló 2007. szeptember 13-i ENSZ-nyilatkozatra,

–   tekintettel a Sarkvidéki Tanács létrehozásáról szóló, 1996. szeptember 19-én aláírt nyilatkozatra,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak negyedik részére, valamint az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásra,

–   tekintettel a Barents euro-sarkvidéki régióban folytatott együttműködésről szóló, 1993. január 11-én Kirkenesben aláírt nyilatkozatra,

–   tekintettel „Az Európai Unió és az Északi-sarkvidék” című 2008. november 20-i bizottsági közleményre (COM(2008)0763),

–   tekintettel az Északi-sarkvidék kormányzásáról szóló 2008. október 9-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az északi-sarkvidéki kérdésekről szóló 2009. december 8-i(2), valamint az Európai Unió és az Északi-sarkvidék kapcsolatáról szóló 2008. december 8-i(3) tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel a 2008. május 28-án a Jeges-tengerről szóló konferencián elfogadott ilulissati nyilatkozatra,

–   tekintettel az Amerikai Egyesült Államok, Dánia, Hollandia, Írország, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia és a brit tengerentúli területek, Norvégia, Olaszország, valamint Svédország között 1920. február 9-én aláírt, a Spitzbergákról (Svalbard) szóló egyezményre,

–   tekintettel az Északi Dimenzió politikájára és az annak körébe tartozó partnerségekre, valamint az EU és Oroszország közötti együttműködés közös térségeire,

–   tekintettel az EU és Grönland közötti, 2007 és 2012 közötti időszakra szóló partnerségi megállapodásra,

–   tekintettel az Európai Unió ötödik, hatodik és hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramjára,

–   tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1989. június 27-én elfogadott 169. sz. egyezményére,

–   tekintettel a 2005 novemberében aláírt Északi Számi Egyezményre,

–   tekintettel az őslakos népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 2007. szeptember 13-án elfogadott 61/295. számú nyilatkozatra,

–   tekintettel a 2007. szeptember 28-i 6/12. sz., a 2007. december 14-i 6/36. sz., a 2008. szeptember 24-i 9/7. sz., a 2009. október 1-jei 12/13. sz., valamint a 2010. október 5-i 15/7. sz. tanácsi állásfoglalásra,

–   tekintettel Finnországnak az Északi-sarkvidékre vonatkozó, 2010. június 4-én elfogadott stratégiájára,

–   tekintettel a svéd parlament külügyi bizottságának a COM(2008)0763 számú bizottsági közleményről nyilvánított véleményére(4),

–   tekintettel Dánia és Grönland 2008 májusában kidolgozott, „Az átalakuló Északi-sarkvidék” című közös stratégiájára,

–   tekintettel a norvég kormány Északi-sarkvidékre vonatkozó 2007-es stratégiájára és az azt követő 2009. márciusi intézkedésekre,

–   tekintettel a Nordregio által készített „Strong, Specific and Promising – Towards a Vision for the Northern Sparsely Populated Areas in 2020” című, 2009. évi 2. jelentésre,

–   tekintettel az Északi Miniszterek Tanácsa 2009–2011-re vonatkozó északi-sarkvidéki együttműködési programjára, a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) programjára és a Sarkvidéki Tanács elnökségi programjára,

–   tekintettel Kanada 2009. augusztusi északi stratégiájára, valamint az azt követő, Kanada sarkvidéki külpolitikájáról szóló 2010. augusztus 20-i nyilatkozatra,

–   tekintettel a sarkvidéki vízszennyezés megelőzését szolgáló törvény (Arctic Waters Pollution Prevention Act) módosítását célzó 2009. augusztusi kanadai törvényre,

–   tekintettel a 2009 májusában elfogadott, 2020-ig szóló orosz nemzetbiztonsági stratégiára,

–   tekintettel a 2009. január 9-i amerikai Nemzetbiztonsági Elnöki Irányelvre és a Belbiztonsági Elnöki Irányelvre,

–   tekintettel az Egyesült Államoknak a felelősségteljes sarkvidéki energiafejlesztésről szóló 2010-es törvényére (Responsible Arctic Energy Development Act),

–   tekintettel az Egyesült Államoknak a sarkvidéki olajszennyezéssel kapcsolatos kutatásra és megelőzésre vonatkozó 2009-es törvényére (Arctic Oil Spill Research and Prevention Act),

–   tekintettel az Egyesült Államok a sarkvidéki tengerhajózás értékelésének megvalósítására vonatkozó 2009-es törvényére (Arctic Marine Shipping Assessment Implementation Act),

–   tekintettel a 2008. novemberi monacói nyilatkozatra,

–   tekintettel az Északi Dimenzió 2009. szeptember 26-án Brüsszelben megrendezett első parlamenti fórumán elfogadott zárónyilatkozatra,

–   tekintettel az északi-sarkvidéki parlamenti képviselők 2010. szeptember 15-én megrendezett kilencedik konferenciáján elfogadott konferenciazáró nyilatkozatra,

–   tekintettel a NATO új stratégiai koncepciójára, melyet az állam- és kormányfők 2010 novemberében a lisszaboni csúcstalálkozón fognak elfogadni, valamint annak az Északi-sarkvidék biztonsági kilátásait, különösen pedig a térség katonai vonatkozásait érintő következményeire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0377/2010),

A. mivel a bizottsági közlemény az első hivatalos lépés az Unió északi-sarkvidéki politikájának kialakítására vonatkozó európai parlamenti felhívás teljesítése irányában; mivel az északi-sarkvidéki kérdésekről szóló tanácsi következtetések további lépéseknek tekinthetők az Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó politikájának meghatározása irányába,

B.  mivel az Európai Parlament a Svájccal, Izlanddal és Norvégiával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége révén mintegy két évtizede aktívan részt vesz az Északi-sarkvidék parlamenti képviselőinek állandó bizottságában, s e tevékenységének csúcspontjaként házigazdája volt az északi-sarki régió parlamenti képviselői számára 2010 szeptemberében Brüsszelben megrendezett konferenciának,

C. mivel Dánia, Finnország és Svédország északi-sarkvidéki országok, és az utóbbi két ország részben az északi sarkkörön belül helyezkedik el; mivel az Unió egyetlen őslakos népe, a számi nép, Finnország és Svédország, valamint Norvégia és Oroszország sarkvidéki területein él,

D. mivel Izland csatlakozni kíván az Unióhoz, és emiatt az Uniónak geopolitikai szempontból fokozottabban tekintetbe kell vennie az Északi-sarkvidéket,

E.  mivel Norvégia az EGT-megállapodáson keresztül az EU megbízható társult partnere,

F.  mivel az EU már régóta foglalkozik az Északi-sarkvidékkel, hiszen Oroszországgal, Norvégiával és Izlanddal együtt részt vesz a Közös Északi Dimenzió elnevezésű kezdeményezésben és annak sarkvidéki elemében, továbbá a Barents-együttműködésben és a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács munkájában, ezenkívül részese a Kanadával, az Egyesült Államokkal és Oroszországgal fenntartott stratégiai partnerségeknek, és aktív eseti megfigyelői munkát végez a Sarkvidéki Tanácsban,

G. mivel az Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó politikájának fokozatos kialakítását a már létező nemzetközi, többoldalú és kétoldalú jogi keretekre kellene alapozni, mint például a Tengerjogi Egyezményben (UNCLOS) lefektetett, minden területre kiterjedő szabályokra, valamint és az Északi-sarkvidék egyes jelentős kérdéseit már szabályozó számos ágazati, kétoldalú és többoldalú megállapodásra,

H. mivel az EU és tagállamai jelentősen hozzájárulnak az északi-sarkvidéki kutatásokhoz, és mivel az uniós programok, ideértve a jelenlegi hetedik kutatási keretprogramot is, támogatják a régióban zajló nagyobb kutatási projekteket,

I.   mivel a becslések szerint a Föld feltáratlan szénhidrogénkészletének közel egyötöde az Északi-sarkvidéken található, bár kiterjedtebb kutatásokra van szükség annak pontosabb megállapítására, hogy mennyi gáz és olaj található a régióban, valamint hogy gazdaságilag mennyire volna életképes e készletek kiaknázása,

J.   mivel erőteljes világszintű érdeklődés övezi az Északi-sarkvidék egyéb megújuló és nem megújuló energiaforrásait, pl. az ásványi anyagokat, az erdőket, a halállományt és a turisztikai célra kiaknázható ősi tájat,

K. mivel az olyan nem északi-sarkvidéki államok, mint például Kína fokozódó érdeklődése az Északi-sarkvidék iránt azt jelzi, hogy az Északi-sarkvidék geopolitikai megítélése nagymértékben megváltozott, és ezt jól szemlélteti az, hogy Kína elkezdte építtetni első saját jégtörőjét, számos állam pénzeszközöket különít el sarkkutatás céljára, és nem utolsósorban hogy Dél-Korea, Kína, Olaszország, az EU, Japán és Szingapúr állandó megfigyelői státuszra pályázik a Sarkvidéki Tanácsban,

L.  mivel Grönland közelmúltban elnyert, jelentős politikai területeket – ideértve a környezetvédelmi jogalkotást és az erőforrásokat is – érintő önrendelkezési joga, valamint az EU és Grönland közötti partnerségi megállapodás legutóbbi aktualizálása megnövelte az érdeklődést a Grönlandon és kontinentális talapzatán található erőforrások felkutatása és kiaknázása iránt,

M. mivel az elsősorban az Északi-sarkvidéken kívüli területek által előidézett éghajlatváltozás, valamint a világgazdaság globalizációja hatással lesz erre a régióra is; mivel a tengeri jég visszahúzódásának, a potenciálisan jelenlévő erőforrásoknak és az új technológiák lehetséges alkalmazásának nagy valószínűséggel előre nem látható környezeti következményei és hatásai lesznek a bolygó más pontjain is, valamint megnövekszik a hajóforgalom, különösen Európa, Ázsia és Észak-Amerika között, fokozódik a természeti erőforrások, nevezetesen a földgáz, a kőolaj és egyéb ásványi anyagok, illetve az egyéb jellegű természeti erőforrások, például a halak kutatása és kiaknázása, valamint a tengeri genetikai erőforrások hasznosítása, fokozódik a bányászat és a fakitermelés, illetve az idegenforgalom és a kutatás; mivel ezek a hatások új kihívásokat jelentenek, de egyben új lehetőségeket is kínálnak az Északi-sarkvidéken és máshol,

N. mivel az éghajlatváltozás kezelése nyomon követés, illetve a mérséklésre és az alkalmazkodásra irányuló módszerek alkalmazása révén történik; mivel a természetes erőforrások használata és az új infrastruktúrák felépítése terén megvalósítandó fenntartható fejlődés előmozdítása céljából stratégiai tervezési eljárásokat alkalmaznak,

I.   Az EU és az Északi-sarkvidék

1.  emlékeztet arra, hogy három uniós tagállam – Dánia, Finnország és Svédország – egyben sarkvidéki állam is; elismeri, hogy az Uniónak még nincsen jeges-tengeri partszakasza; megerősíti az Unió és egyéb harmadik országok mint érdekelt felek jogos érdekeit a nemzetközi jog szerinti jogaik és kötelezettségeik, a környezetvédelmi, éghajlati és egyéb politikák iránti elkötelezettségük, valamint finanszírozási és kutatási tevékenységük és gazdasági – például a hajózással és a természeti erőforrások kiaknázásával kapcsolatos – érdekeik alapján; továbbá emlékeztet arra, hogy az Uniónak Finnországban és Svédországban jelentős sarkvidéki területei vannak, melyeket Európa egyetlen őslakos népe, a számi nép népesít be;

2.  figyelembe veszi, hogy a sarkvidéki politikák az északi uniós tagállamok és tagjelölt országok révén befolyással vannak az Európai Unióra, és hasonlóképpen az EU is hatással van az említett politikákra, és elismeri az Északi Dimenzió – azaz az EU, Oroszország, Norvégia és Izland közös politikája – számos partnerségében folyó munkát;

3.  hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidéket érintő egyes politikák – például a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzése a közös halászati politika keretében – kizárólagosan uniós, mások viszont részben tagállami hatáskörbe tartoznak;

4.  rámutat, hogy az EU elkötelezett arra, hogy a sarkvidéki politikai megoldásait a sarkvidéket érintő folyamatokkal kapcsolatban rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek és e folyamatok tudományos megértése alapján alakítsa ki, és ennek megfelelően már most is jelentős kutatási erőfeszítéseket tesz arra, hogy a politikaformálást szilárd tudományos bizonyítékokkal támogassa;

5.  tudatában annak, hogy az Északi-sarkvidék sérülékeny környezete védelemre szorul, hangsúlyozza a régióban fenntartandó általános stabilitás és béke jelentőségét; hangsúlyozza, hogy az Uniónak olyan politikát kellene folytatnia, amely biztosítja, hogy a környezetvédelmi kérdések kezelésére irányuló intézkedések figyelembe vegyék az északi-sarkvidéki régió lakosainak, beleértve az őslakosoknak a régió védelmére és fejlesztésére irányuló érdekeit; hangsúlyozza a bizottsági közleményben, valamint a sarkvidéki államok politikai dokumentumaiban kifejtett megközelítések, elemzések és prioritások közötti hasonlóságot; hangsúlyozza, hogy olyan politikákat kell folytatni, amelyek tiszteletben tartják az Északi-sarkvidék azon szárazföldi és tengeri, nem megújuló és megújuló természeti erőforrásainak fenntartható kezeléséhez és felhasználásához fűződő érdekeket, amelyek révén Európa fontos erőforrásokhoz juthat, és amelyek a régió lakosai számára jelentős bevételi forrást nyújtanak;

6.  hangsúlyozza, hogy Izland esetleges jövőbeli uniós csatlakozása az Uniót északi-sarkvidéki parti szereplővé tenné, ugyanakkor megjegyzi, hogy Izland tagjelölti státusza rávilágít egy uniós szintű északi-sarkvidéki politika szükségességére, és stratégiai lehetőséget kínál az Uniónak arra, hogy aktívabb szerepet vállaljon a térségben és részt vegyen az Északi-sarkvidék többoldalú kormányzásában; úgy véli, hogy Izland uniós csatlakozása még inkább megszilárdítja majd az uniós jelenlétet a Sarkvidéki Tanácsban;

7.  hangsúlyozza, hogy a régióban élő őslakos és helyi közösségek életminőségének javítása, valamint életkörülményeik és kultúrájuk alaposabb megértése érdekében fontos az északi-sarkvidéki közösségekkel való együttműködés és a kapacitásépítő programok támogatása; felszólítja az Uniót, hogy ösztönözze az őslakosokkal és az északi-sarkvidéki helyi lakosokkal való párbeszéd fokozását;

8.  hangsúlyozza egy olyan egységes és összehangolt uniós északi-sarkvidéki politika szükségességét, amely egyértelműen megfogalmazza mind az uniós prioritásokat, mind a lehetséges kihívásokat és a követendő stratégiát;

Új nemzetközi szállítási útvonalak

9.  hangsúlyozza az új, jeges-tengeri világkereskedelmi útvonalak biztonságának kiemelt jelentőségét, különösen az EU és tagállamai gazdasága szempontjából, mivel ezek az országok tartják kézben a világ kereskedelmi hajózásának 40%-át; üdvözli a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben (IMO) a sarkvidéki hajózásra vonatkozó kötelező kódex kidolgozására irányuló munkát, valamint a Sarkvidéki Tanács munkacsoportjai, különösen a felkutatási és mentési munkacsoport (SAR) tevékenységét; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak aktívan védelmezniük kell a tengerek szabadságát és a nemzetközi vízi utakon való szabad áthaladás jogát;

10. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Barents Euro-Sarkvidéki Közlekedési Térségben új vasútvonalakat és közlekedési folyosókat fejlesszenek ki a nemzetközi kereskedelem, a bányászat és az egyéb gazdasági fejlesztések iránti egyre növekvő igény kiszolgálására, valamint hogy légi közlekedési összeköttetéseket alakítsanak ki az Északi-sarkvidéken; e tekintetben felhívja a figyelmet az Északi Dimenzión belüli új, közlekedési és logisztikai partnerségre;

11. javasolja, hogy a Sarkvidéki Tanács keresési és mentési tevékenységre irányuló kezdeményezésének eredményeinél vegyék figyelembe a Jeges-tengert használó jelentős, nem sarkvidéki hajósnemzeteket is; ezért azt ajánlja a Bizottságnak, a Tanácsnak és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek (EMSA), hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben, a Sarkvidéki Tanácsban és az egyéb szervezetekben hangolják össze az erre a konkrét területre vonatkozó uniós és tagállami politikákat;

12. rámutat, hogy a sarkvidéki hajózásra vonatkozó kötelező kódex kidolgozására irányuló erőfeszítések ellenére a sarkvidéki hajózás biztonságának problémájára hamarabb megoldást lehetne találni a nemzeti jogszabályok egyeztetése és összehangolása révén, és felhívja az EMSA-t, hogy dolgozzon minden erejével az északi-sarkvidéki hajózás kérdésének megoldásán;

13. üdvözli a biztonságos északi-sarkvidéki hajózással, valamint a számos északi hajózási útvonalhoz való jobb hozzáféréssel kapcsolatos egyéb együttműködési kezdeményezéseket; hangsúlyozza, hogy ez nem csupán a kereskedelmi forgalmat érinti, hanem a jelentős és egyre növekvő mértékű, uniós polgárok szállítását végző, turisztikai célú hajóforgalmat is; felszólít az éghajlatváltozásnak az északi-sarkvidéki hajózásra és hajózási útvonalakra tett hatásával kapcsolatos kutatás fokozására; felszólít továbbá arra, hogy végezzenek vizsgálatokat a hajózási és kereskedelmi tevékenységek, többek között a nyílttengeri tevékenységek növekedése által a sarkvidéki környezetre és az ott élőkre gyakorolt hatásról;

14. felhívja a térség államait annak biztosítására, hogy minden jelenleg használatos – és a jövőben esetlegesen megjelenő – szállítási útvonal nyitva legyen a nemzetközi hajózás számára, valamint kéri az említett államokat, hogy tartózkodjanak bármely olyan, akár pénzügyi, akár adminisztratív teher önkényes, egyoldalú bevezetésétől, amely hátráltathatja az északi-sarkvidéki hajózást, eltekintve a biztonságot vagy a környezet védelmét fokozó, nemzetközi megállapodáson alapuló intézkedésektől;

Természeti erőforrások

15. tudatában van annak, hogy a világ népességének növekedése több erőforrást tesz szükségessé, és elismeri mind az ehhez fűződő erősödő érdekeket, mind pedig a sarkvidéki államoknak a nemzetközi jog által elismert szuverén jogait; javasolja, hogy a természeti erőforrások feltárása és kiaknázása során az érdekelt felek tegyenek lépéseket a lehető legmagasabb biztonsági, szociális és környezetvédelmi normák biztosítása érdekében;

16. hangsúlyozza, hogy a környezeti hatásvizsgálat és a stratégiai és szociális hatásvizsgálati eljárások kiemelt eszközei lesznek az északi-sarkvidéki konkrét projektek és programok igazgatásának; felhívja a figyelmet a stratégiai környezetvizsgálatról szóló 2001/42/EK irányelvre(5), valamint arra a tényre, hogy Finnország, Svédország és Norvégia ratifikálták az UNECE országhatárokon átterjedő környezeti hatásvizsgálatról szóló egyezményét (Espoo-i Egyezmény), amely jó alapot biztosít majd a hatásvizsgálati eljárások aktív előmozdításához az északi-sarkvidéken; e tekintetben hivatkozik az OSPAR-bizottság 2010. szeptember 23–24-i miniszteri ülése által kiadott bergeni nyilatkozatra is;

17. felszólítja a régió tagállamait minden, az Északi-sarkvidék természeti erőforrásaihoz való hozzáféréssel kapcsolatos jelenlegi vagy jövőbeli konfliktus építő jellegű párbeszéd útján, lehetőleg a hasonló jellegű viták során erre kiváló fórumot biztosító Sarkvidéki Tanácsban történő rendezésére; hangsúlyozza a kontinentális talapzatok határaival foglalkozó ENSZ-bizottság (CLCS) szerepét a kizárólagos gazdasági övezetek határainak megállapítása kapcsán a sarkvidéki államok között fennálló konfliktusok megoldásában;

18. kiemeli a sarkvidéki államok felelősségét annak biztosítását illetően, hogy a tengeri határaikon belül nyílttengeri olajfúrásra készülő olajvállalatok rendelkezzenek a szükséges biztonsági technológiával, szakértelemmel és anyagi felkészültséggel az olajfúrótorony-katasztrófák és olajszennyezések megelőzése és kezelése érdekében; megjegyzi, hogy a sarkvidéki régióra jellemző magas fokú ökológiai sérülékenység és a szélsőséges időjárási körülmények különleges szakértelmet igényelnek az olajvállalatoktól a régió olajszennyezéseinek megelőzése és kezelése érdekében;

19. üdvözli a Norvégia és Oroszország között megkötött új határmegállapítási megállapodást(6), különösen pedig azt a kifejezett szándékot, hogy szorosabbra fűzik az együttműködést az erőforrások kezelését, valamint a Barents-tengeri halállomány – a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe vevő – közös kezelésének fenntartását illetően; a Norvégia és Oroszország közötti kétoldalú együttműködést a környezetvédelem terén az elérhető legmagasabb szintű műszaki követelmények közös alkalmazása mintapéldájának tartja, amellett, hogy a Barents-tenger kőolaj- és földgázlelőhelyeinek feltárását célozza; felhívja a figyelmet a kifejezetten sarkvidéki környezethez kifejlesztett technológiák, például a tenger alatti beszerelési technológia folyamatos fejlesztésének fontosságára;

20. tudatában van annak, hogy a Spitzbergákról (Svalbard) szóló egyezménynek különböző értelmezései léteznek annak a Spitzbergák (Svalbard) kontinentális talapzatára és tengeri övezeteire való alkalmazhatóságával kapcsolatosan, és a kontinentális talapzat erőforrásaihoz való viszonylag kedvező hozzáférés miatt kedvezőnek tartaná, ha megállapodás születne a kontinentális talpazat jogi státuszára vonatkozóan, amely elismerné a kontinentális talpazattal rendelkező parti államok jogait és kötelezettségeit; bízik abban, hogy az esetlegesen felmerülő vitákat építő jelleggel oldják majd meg;

21. emlékeztet arra, hogy az Unió az északi-sarkvidéki természeti erőforrások legfőbb felhasználója, illetve arra, hogy az európai gazdasági szereplők érintettek a kérdésben; kéri a Bizottságot, hogy vállaljon nagyobb szerepet az együttműködés és a technológiaátadás előmozdításában a legmagasabb szintű normák és megfelelő adminisztratív eljárások biztosítása, a sarkvidéki erőforrások – például a halállomány, a bányászat, az erdészet és a turizmus – jövőbeli alakulását és irányítási szükségleteit biztosító szilárd tudományos alap létrehozása, valamint az Unió szabályozási képességeinek teljes körű kihasználása érdekében; mivel növekedni fog a gazdasági tevékenység az Északi-sarkvidéken, felszólítja az Uniót a fenntartható fejlődés elveinek ezen tevékenységekben történő előremozdítására;

22. kitart amellett, hogy az újabb kereskedelmi halászati vállalkozások megnyitását megelőzően a halállomány megbízható és körültekintő tudományos vizsgálatára van szükség a megcélzott halállomány megőrzését lehetővé tévő és az egyéb fajok kipusztulását és a tengeri környezetben okozott súlyos károkat elkerülő halászati szint meghatározásához, valamint hogy minden nyílt tengeren folytatott halászati tevékenységet a tudományos tanácsokat tiszteletben tartó, az irányítási intézkedéseknek való megfelelés érdekében stabil ellenőrző és megfigyelő programmal rendelkező regionális halászati irányító szervezetekkel kell szabályozni, és a kizárólagos gazdasági övezeteken belül folytatott halászat során szintén ezeknek az előírásoknak kell eleget tenni;

23. úgy ítéli meg, hogy a megfelelő méretű és sokszínű tengeri védett területek létrehozása és megerősítése a tengeri környezet megőrzésének fontos eszköze;

Az éghajlatváltozás és a szennyezés hatása az Északi-sarkvidékre

24. elismeri, hogy az EU, akárcsak a világ egyéb fejlett területei, jelentős mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, és ezért különleges felelősséggel bír, és vezető szerepet kell játszania az éghajlatváltozás leküzdésében;

25. elismeri, hogy az Északi-sarkvidék védelme leginkább egy hosszú távú és nagyratörő éghajlat-változási megállapodással valósítható meg, ugyanakkor belátja, hogy a sarkvidék gyors felmelegedése miatt esetleges rövid távú intézkedéseket is ki kellene dolgozni a sarkvidéki melegedés korlátozása érdekében;

26. az Északi-sarkvidéket olyan érzékeny területnek tartja, ahol az éghajlatváltozás hatásai különösen szembeötlőek, és a világ egyéb térségeire nézve súlyos következményekkel bírnak; ezért támogatja az UNFCCC-vel és a hosszú távú sarkvidéki megfigyelési hálózattal (Sustaining Arctic Observation Networks) fenntartott együttműködés fokozásáról szóló tanácsi következtetéseket, valamint a svalbardi integrált megfigyelőközpont (SIOS) és az európai multidiszciplináris tengerfenék-megfigyelő állomás (EMSO) elismerésére irányuló törekvéseket, mivel ezek a kezdeményezések biztosítják Európa saját hozzájárulását a sarkvidéki régió éghajlati és környezeti változásainak megértéséhez;

27. elismeri, hogy az EU területéről és az északi félteke egyéb területeiről származó feketeszén-kibocsátás aránytalanul nagy mértékben járul hozzá a sarkvidéki felmelegedéshez, és hangsúlyozza, hogy szükség van a feketeszén-kibocsátásnak az UNECE és az EU vonatkozó szabályozási keretébe, úgy mint a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezménybe, valamint a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelvbe történő beillesztésére;

28. üdvözli az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottsága (MEPC) által elfogadott, 2011. augusztus 1-jén hatályba lépő, a nehéz fűtőolajnak az Antarktisz körzetében közlekedő vízi járműveken való használatára és szállítására vonatkozó tilalmat; hangsúlyozza, hogy a sarkvidéki vizeken is hasznos lenne hasonló tilalom bevezetése a balesetek esetében fennálló környezeti kockázatok csökkentése érdekében;

29. támogatja a sarkvidéki és nem sarkvidéki államokkal fenntartott fokozott együttműködést a hosszú távú sarkvidéki megfigyelési hálózat (Sustaining Arctic Observation Networks) kifejlesztése során, és arra ösztönzi az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy folytassa az értékes munkát, és a közös környezetvédelmi információs rendszer (SEIS) irányadó elveinek alkalmazásával mozdítsa elő az együttműködést az európai környezeti információs és megfigyelőhálózaton (EIONET) keresztül;

30. hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a sarkvidék körüli nemzeteknek fontos szerepet kell játszaniuk az olyan jellegű szennyezés csökkentésében, amely a nagy távolságokra történő szállítás, például a hajózás következtében jut el a sarkvidéki területekre; ezzel összefüggésben kiemeli az európai jogszabályok – például az 1907/2006/EK rendelet(7) – megvalósításának jelentőségét; rámutat arra, hogy az Északi-sarkvidék éghajlati változásai jelentős hatással lesznek Európa tengerparti és egyéb térségeire, valamint az olyan éghajlatfüggő európai ágazatokra, mint a mezőgazdaság, a halászat, a megújuló energia, a rénszarvastenyésztés, a vadászat, a turizmus és a szállítás;

Fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés

31. elismeri, hogy az olvadó jég és az alacsonyabb hőmérséklet hatásai lehetőségeket is teremtenek a sarkvidéki régió gazdasági fejlődése számára; elfogadja az északi-sarkvidéki régió szuverén jogokkal és felelősséggel bíró kormányainak azon kívánságát, hogy folytatódhasson a fenntartható gazdasági fejlődés, ugyanakkor megóvhassák a rendkívül sérülékeny sarkvidéki ökoszisztémákat, figyelembe véve a térség erőforrásainak fenntartható módon történő felhasználásával és fejlesztésével kapcsolatos tapasztalataikat; javasolja az ökoszisztéma-alapú irányítási elvek alkalmazását a tudományos ökológiai ismeretek társadalmi értékekkel és szükségletekkel való összehangolása érdekében;

32. hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az EU a térség többi régiójának képviselőivel együtt vitassa meg a fejlődésre és együttműködésre fordított strukturális alapok fontosságát a jövőbeli globális kihívásokkal a való szembenézés és a térség fejlődési potenciáljának kihasználása érdekében;

33. véleménye szerint az egyes helyszínekben rejlő specifikus lehetőségek azonosítása és a regionális különbségeket figyelembevevő megfelelő letelepedési stratégiák kialakítása érdekében nemzeti és uniós szinteken támogatott, átfogó folyamatra van szükség; úgy véli, hogy a vonatkozó kormányzati szintek között zajló párbeszédek és partnerségek biztosítják a politikák leghatékonyabb szinten történő végrehajthatóságát;

34. megjegyzi, hogy az Északi-sarkvidék őslakos népei különleges helyzetben vannak, elismeri jogaikat, és felhívja a figyelmet a sarkvidéki államokban élő és a Sarkvidéki Tanácsban képviselt őslakos népek jogi és politikai helyzetére; sürgeti az őslakos népeknek a döntéshozatalba történő fokozottabb bevonását; hangsúlyozza a 169. sz. ILO-egyezményben meghatározottak alapján az őslakosok kultúrájának, nyelvének és föltulajdonhoz fűződő jogainak védelmét biztosító különleges intézkedések elfogadásának szükségességét; szorgalmazza az őslakos népek képviselői és az uniós intézmények közötti rendszeres párbeszédet, továbbá felszólítja az Uniót, hogy vegye számításba a gyéren lakott periférikus területek különleges igényeit a regionális fejlődés, a megélhetés és az oktatás szempontjából; kiemeli az őslakos népek kultúráját, nyelvét és szokásait támogató tevékenységek előmozdításának jelentőségét;

35. megjegyzi, hogy az őslakosok gazdaságai nagymértékben a természetes források fenntartható használatán alapulnak, és ezért az éghajlatváltozásnak és hatásainak korlátozása és az őslakosok nem szennyezett természeti környezethez való joga is emberi jogi kérdésnek számít;

36. üdvözli az őslakos népek emberi jogainak és alapvető szabadságainak helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó munkáját, valamint az őslakos népek jogaival foglalkozó szakértői ENSZ-mechanizmus tevékenységét;

37. üdvözli, hogy a szakértői mechanizmus sikeresen elvégezte az őslakos népekről és a döntéshozatalban történő részvételhez való jogról szóló vizsgálatra vonatkozó előrehaladási jelentést;

38. sürgeti a sarkvidéki tagállamokat, hogy kezdjenek tárgyalásokat egy új, megerősített Északi Számi Egyezmény kidolgozása érdekében;

39. sürgeti az Uniót az Észak-Oroszországban élő finnugor népek kulturális és nyelvi jogainak aktív előmozdítására;

40. tudomásul veszi a fókatermékekre vonatkozó uniós tilalommal kapcsolatos közelmúltbeli jogi fejleményeket, nevezetesen azt, hogy keresetet indítottak az 1007/2009/EK rendelet(8) ellen (T-18/10. sz. ügy, Inuit Tapiriit Kanatami kontra Európai Parlament és Tanács), amely fel van függesztve a Törvényszék előtt; felhívja a figyelmet a Kanada és Norvégia kérésére megindított, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt zajló konzultációs eljárásra, kifejezi abbéli reményét, hogy a felek közötti nézeteltérések az EB döntései és a WTO eljárások eredményei nyomán feloldhatók;

41. tudatában van annak, hogy jelentős érdekek fűződnek a források kiaknázásához; ebben a tekintetben rámutat, hogy széleskörű, átfogó, ökoszisztéma-alapú megközelítésekre van szükség, melyek a leginkább alkalmasak lehetnek arra, hogy megbirkózzanak az éghajlatváltozáshoz, a hajózáshoz, a környezeti kockázatokhoz, a szennyező anyagokhoz, a halászathoz és az egyéb emberi tevékenységekhez kapcsolódó számos sarkvidéki kihívással, az Európai Unió integrált tengerpolitikája vagy Norvégia Barents-tengerre és a Lofoten-szigetek tengeri területeire vonatkozó integrált gazdálkodási terve mentén; ajánlja a tagállamoknak, hogy fogadják el a Sarkvidéki Tanács tengeri kőolaj- és földgázkitermelésre vonatkozó 2009-es felülvizsgált irányelveit;

II. Kormányzás

42. elismeri a nemzetközi jog intézményeit és átfogó keretét, valamint az Északi-sarkvidék számára jelentőséggel bíró egyes területeket szabályozó megállapodásokat, például a Tengerjogi Egyezményt (amely tartalmazza a hajózás szabadságának és a békés áthaladásnak az alapelveit), az IMO-egyezményt, az OSPAR-egyezményt(9), Északkelet-atlanti Halászati Bizottságot (NEAFC), a CITES-t(10) és a Stockholmi Egyezményt, valamint a számos meglévő kétoldalú megállapodást és keretegyezményt, valamint a sarkvidéki államokban hatályos nemzeti jogszabályokat; ezért megállapítja, hogy az Északi-sarkvidék nem tekinthető jogi vákuumnak, hiszen a térség fejlett irányítási eszközökkel rendelkezik; ugyanakkor rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás és a fokozódó gazdasági fejlődés jelentette kihívások miatt e meglévő szabályokat tovább kell fejleszteni, meg kell erősíteni, és azokat valamennyi érintett félnek be kell tartani;

43. hangsúlyozza, hogy bár az államok kulcsfontosságúak a sarkvidék irányításában, mellettük egyéb szereplők – így a nemzetközi szervezetek, helyi és őslakosok, valamint az állami szint alatt elhelyezkedő hatóságok – is fontos szerepet játszanak; rámutat annak fontosságára, hogy a részvételen alapuló szemlélet segítségével, valamint a sarkvidékről alkotott közös elképzelés kialakítását célzó párbeszédek révén növelni kell a bizalmat a régióban jogos érdekkel rendelkező szereplők között;

44. úgy véli, hogy az az egyes megfigyelők által kialakított kép, amely szerint „tülekedés” zajlik az Északi-sarkvidékért, nem járul hozzá a konstruktív jellegű egyetértés és együttműködés előmozdításához a térségben; rámutat arra, hogy a sarkvidéki államok számos alkalommal kinyilvánították elkötelezettségüket amellett, illetve néhány esetben lépéseket is tettek annak érdekében, hogy a nemzetközi jog elveivel összhangban feloldják az esetleges érdekellentéteket;

45. elismeri a Sarkvidéki Tanács kiemelt szerepét, mivel az az északi-sarkvidéki régió egészében zajló együttműködés legfontosabb regionális fóruma; megerősíti azon elkötelezettségét, hogy semmilyen olyan megegyezést nem támogat, amely kizárja valamelyik sarkvidéki uniós tagállamot, tagjelölt országot vagy az EGT-hez tartozó sarkvidéki EFTA-államot; méltányolja a Sarkvidéki Tanács munkacsoportjain belül a megfigyelők részvételével zajló konkrét munkát, és felkéri a Bizottságot és az uniós ügynökségeket, hogy amikor csak lehet, továbbra is aktívan vegyenek részt valamennyi vonatkozó munkacsoport tevékenységében; támogatja a Sarkvidéki Tanács jogi és gazdasági alapjainak megerősítését;

46. elismeri, hogy az Északi-sarkvidék előtt álló kihívások globális jellegűek, és ezért valamennyi érintett szereplőt be kell vonni;

47. üdvözli a Sarkvidéki Tanács munkacsoportjai által az elmúlt években a sarkvidéki kőolajról és földgázról, a felmelegedés hatásairól és a katasztrófaelhárítási igényekről készített fontosabb jelentések eredményeit;

48. üdvözli, hogy Észak-Európában a számi parlamentek és a Számi Tanács politikai szinten képviselik az őslakosok érdekeit, illetve örömmel látja a sarkvidéki őslakosok különböző szervezetei közötti együttműködést, továbbá elismeri a Sarkvidéki Tanács egyedülálló szerepét az őslakos népek bevonása tekintetében; elismeri az Északi-sarkvidék őslakos népeinek az őshonos népek jogainak védelméről szóló ENSZ-nyilatkozatban lefektetett jogait, és bátorítja a Bizottságot, hogy használja ki a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét az Északi-sarkvidéki őslakosok szerepének megerősítése érdekében;

49. üdvözli a széles körű – nemcsak regionális, hanem kétoldalú és nemzetközi szintű – együttműködést olyan kérdésekben, mint például az Északi-sarkvidék tengeri környezetének védelme (PAME munkacsoport); ezzel összefüggésben a Sarkvidéki Tanácsban a felkutatással és mentéssel kapcsolatosan elvégzett munkát az első lépésnek tekinti a kötelező erejű határozatok elfogadását is lehetővé tévő mechanizmusok irányába;

50. üdvözli, hogy a Sarkvidéki Tanács folyamatosan értékeli munkájának hatókörét és szerkezetét, és bízik abban, hogy a Sarkvidéki Tanácson kívüli szereplők bevonásával tovább fogja bővíteni a döntéshozatali eljárások bázisát;

51. kifejezi abbéli reményét, hogy a Sarkvidéki Tanács továbbfejleszti kiemelkedő jelentőségű tevékenységét, és kiszélesíti a döntéshozatali eljárások bázisát oly módon, hogy bevonja azokat az egyéb északi-sarkvidéki szereplőket, akik fokozzák jelenlétüket a térségben, és ezzel hasznosítja azok tudását és képességeit, és figyelembe veszi a nemzetközi jog által elismert jogos érdekeiket, ugyanakkor mindeközben hangsúlyozza az északi-sarkvidéki államok érdekeinek számottevően nagyobb jelentőségét; üdvözli a Sarkvidéki Tanácsban zajló, a megfigyelők státuszának és a tanács esetleges jövőbeli feladatkörének felülvizsgálatára irányuló belső folyamatot;

52. úgy véli, hogy a megerősített Sarkvidéki Tanácsnak vezető szerepet kell játszania a sarkvidéki együttműködés megteremtésében, és ezért üdvözölné annak adminisztratív és politikai szempontból történő megerősítését, például a jelenleg is tárgyalt állandó titkárság létrehozásával, igazságosabb költségmegosztással, a miniszteri találkozók gyakoribb megrendezésével, valamint – az Unióban és egyben a Sarkvidéki Tanácsban is tag Finnország külügyminisztere által javasolt – egy legmagasabb szintű északi-sarkvidéki csúcstalálkozó éves megrendezésével; továbbá a parlamenti dimenzió hangsúlyozása érdekében üdvözölné a sarkvidéki államok parlamenti képviselőinek fokozottabb bevonását, valamint az érintett nem sarkvidéki szereplők részvételének biztosítását; továbbá kitart amellett, hogy a Sarkvidéki Tanács egészének szerepét fogja aláásni az, ha továbbra is magas szintű találkozókat szerveznek egy, a fontosabb államokból álló zártkörű csoport számára; reméli, hogy a Sarkvidéki Tanács fenntartja nyitott és befogadó hozzáállását, és így valamennyi érintett fél számára elérhető marad;

53. úgy véli, hogy az Északi Dimenzió az észak-európai regionális együttműködés egyik fókuszpontja; megjegyzi, hogy a négy partner, nevezetesen az Európai Unió, Izland, Norvégia és az Orosz Föderáció, valamint a Sarkvidéki Tanács, a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács, a Balti-tengeri Államok Tanácsa, az Északi Miniszterek Tanácsa, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az Európai Beruházási Bank (EBB), az Északi Befektetési Bank (NIB) és a Világbank (IBRD) mind résztvevői az Északi Dimenziónak, valamint hogy Kanada és az Egyesült Államok megfigyelőként vesznek részt annak munkájában; hangsúlyozza, hogy szorosan össze kell hangolni az Északi Dimenziót és az EU alakulóban lévő sarkvidéki politikáját; felhívja a figyelmet az Északi Dimenzió sarkvidéki elemére; felhívja a figyelmet az Északi Dimenzió partnerségeinek, különösen az Északi Dimenzió új közlekedési és logisztikai partnerségének értékes tapasztalatára, valamint annak az északi-sarkvidéki együttműködésre gyakorolt jótékony hatásaira;

54. megerősíti, hogy támogatja az EU állandó megfigyelői státuszát a Sarkvidéki Tanácsban; elismeri, hogy az uniós tagállamok számos nemzetközi szervezeten (például a Nemzetközi Tengerészeti Szervezeten, az OSPAR-on, az Északkelet-atlanti Halászati Bizottságon és a Stockholmi Egyezményen) keresztül részt vesznek a Sarkvidéki Tanács munkájában, és rámutat arra, hogy következetességre van szükség az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos valamennyi uniós politika tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet a Sarkvidéki Tanácsban és annak munkacsoportjaiban zajló ülésekről és az ott folyó munkáról; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai tagként vagy megfigyelőként már részt vesznek az Északi-sarkvidék szempontjából jelentős olyan egyéb nemzetközi szervezetek munkájában, mint például az IMO, az OSPAR, a NEAFC és a Stockholmi Egyezmény, és hogy ezért következetesebben kellene összpontosítaniuk az ezek keretében végzett munkára; ezzel kapcsolatosan külön hangsúlyozza, hogy következetességre van szükség az EU Északi-sarkvidékkel kapcsolatos valamennyi politikája tekintetében; bátorítja a Sarkvidéki Tanácsot arra, hogy eseti megfigyelőkként vonja be munkájába a civil társadalmat és a nem kormányzati szervezeteket is;

55. úgy véli, hogy a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) a Dánia, Finnország, Norvégia, Oroszország, Svédország és az Európai Bizottság közötti együttműködés fontos központja; felhívja a figyelmet a BEAC-nak az egészségügy, a szociális ügyek, az oktatás, a kutatás, az energia, a kultúra, valamint az idegenforgalom terén végzett munkájára; felhívja a figyelmet az őslakos népekkel foglalkozó BEAC-munkacsoport (WGIP) tanácsadói szerepére;

III. Következtetések és kérések

56. felkéri a Bizottságot, hogy az Északi-sarkvidék szempontjából kulcsfontosságú szakpolitikai területekre – például a környezetvédelemre, az energiaügyre, a szállításra és a halászatra – vonatkozó következetes, összehangolt és integrált politikai megközelítés biztosítása érdekében a már létező szolgálatközi csoportot alakítsa át egy állandó, szolgálatközi rendszerré; javasolja, hogy e rendszer társvezetői szerepét ossza az Európai Külügyi Szolgálatra (EEAS) és a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságra (DG MARE) oly módon, hogy az utóbbi a Bizottságon belül ágazatközi koordinátorként működjön; javasolja továbbá egy Északi-sarkvidékkel foglalkozó egység létrehozását az Európai Külügyi Szolgálaton belül;

57. felszólítja a Bizottságot, hogy a kétoldalú megállapodások megtárgyalása során vegye figyelembe, hogy a sérülékeny Északi-sarkvidéki ökoszisztémát meg kell óvni, hogy a sarkvidéki lakosság, beleértve az őslakos népcsoportok érdekeit védelmezni kell, valamint hogy a sarkvidék természeti erőforrásainak kitermelését fenntartható módon kell elvégezni, továbbá arra kéri a Bizottságot, hogy valamennyi tevékenysége során ezek az elvek vezéreljék;

58. hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatáshoz, regionális együttműködéshez, valamint a régió és az azon kívüli területek számára jelentős technológia fejlesztéséhez az EU és tagállamai számottevő mértékben járulnak hozzá, és kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, van-e lehetőség olyan sarkvidéki társfinanszírozási és közös programszerkesztési kezdeményezések kidolgozására, amelyek lehetővé tennék az érintett országok szakértői közötti zökkenőmentesebb és eredményesebb együttműködést; kéri az Uniót, hogy mozdítsa elő az Északi-sarkvidék multidiszciplináris kutatása terén az Egyesült Államokkal, Kanadával, Norvégiával, Izlanddal, Grönlanddal és Oroszországgal folytatott együttműködési tevékenységeket, és ezzel együtt hozzon létre összehangolt finanszírozási mechanizmusokat; kéri továbbá a Bizottságot, hogy dolgozza ki a sarkvidéki tagállamokkal, az őslakosok szervezeteivel, valamint a sarkvidéki kutatóintézetekkel történő közvetlen együttműködés lehetőségét annak érdekében, hogy az Unió jobban informálódjon a fontos kérdésekről, a jelentős kutatási témákról és a sarkvidéken élő és dolgozó embereket érintő problémákról, hogy segíthessen a jövőbeli kutatási tevékenységek kidolgozásában;

59. úgy véli, hogy az Uniónak tovább kellene fejlesztenie kapacitásait, és felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel az Unió Északi-sarkvidékkel kapcsolatos tevékenységeinek – például a könnyebb és kevésbé bürokratikus együttműködést lehetővé tévő közös többoldalú sarkvidéki kutatásfinanszírozási program, valamint a kutatói közösség által indított közös projektek – beindítását és folytatását, valamint tegyen ezekről jelentést; kéri a Bizottságot, hogy a megfelelő javaslatok figyelembevételével kiemelt sürgősséggel tárja fel egy közösen és hálózatos formában létrehozandó Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központ kialakításának lehetőségét; e tekintetben felhívja a figyelmet a Lappföldi Egyetem javaslatára; úgy véli, hogy egy ilyen központnak képesnek kell lennie arra, hogy az északi-sarkvidéki kérdésekben érintett fontosabb szereplők számára folyamatos uniós tájékoztatást nyújtson, valamint hogy a sarkvidékkel kapcsolatos információkat és szolgáltatásokat eljuttassa az európai uniós intézményekhez és érdekelt felekhez;

60. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy objektív módon meg tudjuk határozni az Északi-sarkvidék természeti környezetében zajló változások jellegét és ütemét, elengedhetetlen, hogy a nemzetközi kutatócsoportoknak módjukban álljon kutatásokat folytatni bolygónk e különösen sérülékeny területén; rámutat arra, hogy az EU – különösen az Északi-sarkvidék európai övezetében – oly módon fokozza jelenlétét és részvételét, hogy közös kutatási infrastruktúrákat hoz létre, illetve növeli a sarkvidéken zajló kutatóprogramok számát; támogatja a számos különböző területhez értő, és az összes érintett országot képviselő tudósból álló kutatócsoportok felállítását; üdvözli a kutatás terén megvalósuló, gyakran kiemelkedő és nyitott együttműködést, és úgy véli, hogy e kutatásnak nyitottnak kell lennie, mivel így az az egész nemzetközi közösség érdekeit szolgálná, és elérhetővé válna számára;

61. hangsúlyozza az Unió európai területi együttműködési célkitűzésének hozzájárulását, amely egyértelmű európai hozzáadott értéket képvisel, elsősorban a határokon átnyúló Kolarctic és a Karélia együttműködési programok, valamint a Barents-régiót is magában foglaló balti-tengeri medencére vonatkozó CBC-program keretében; kéri a Bizottságot annak feltárására, hogy a következő programozási időszakban hogyan hathat hasonló módon az Északi-sarkvidékre vonatkozó stratégiára az Északi Periféria Program megfelelő módon történő megerősítése;

62. kéri a Bizottságot, hogy támogassa az SIOS és az EMSO megfigyelőállomások gyors és hatékony megvalósítását, mivel azok egyedülálló módon járulnának hozzá a sarkköri környezet megértéséhez és megóvásához;

63. felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan lehetne a Galileo projektet és az Északi-sarkvidékre hatást gyakorló egyéb projekteket – például a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelést – oly módon fejleszteni, hogy lehetővé váljon a biztonságosabb és gyorsabb hajózás a sarkvidéki vizeken, azzal, hogy beruháznak az északkeleti átjáró biztonságosságába és megközelíthetőségébe, a jégmozgás kiszámíthatóságának fokozása és a sarkvidéki tengerfenék alaposabb feltérképezése, valamint a térség a Föld geodinamikája és a sarki régiók vízkörforgása szempontjából is kiemelkedő jelentőségű főbb geodinamikai folyamatainak jobb megértése, illetve az egyedi ökoszisztémákkal kapcsolatos tudásunk bővítése érdekében;

64. felszólítja a sarkvidéki régió valamennyi kormányát, de különösen Oroszországot, hogy fogadják el és írják alá az őslakos népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlés által 2007. szeptember 13-án elfogadott ENSZ-nyilatkozatot;

65. sürgeti a tagállamokat, hogy ratifikálják az őslakos népek jogaira vonatkozó valamennyi kulcsfontosságú megállapodást, például a 169. számú ILO-egyezményt;

66. kéri az Uniót és tagállamait, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben a sarkvidéki hajózásra vonatkozó kötelező kódex kidolgozásával kapcsolatban jelenleg folyó munka keretében javasolják a koromkibocsátás és a nehéz fűtőolaj külön szabályozását; abban az esetben, ha az erre irányuló tárgyalások eredménytelenül zárulnak, kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a sarkvidéki vizekről érkező vagy oda tartó, az uniós kikötőkben állomásozó hajókra vonatkozó szabályokkal kapcsolatban, a koromkibocsátást és a nehéz fűtőolaj használatát és szállítását korlátozó szigorú szabályrendszer kialakítása céljából;

0

0 0

67. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az északi-sarkvidéki államok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL C 9 E, 2010.1.15., 41. o.

(2)

A Külügyek Tanácsának 2985. ülése.

(3)

A Tanács 2914. ülése.

(4)

2009/10:UU4.

(5)

HL L 197., 2001.7.21., 30. o.

(6)

Aláírva 2010. szeptember 15-én.

(7)

HL L 136., 2007.5.29., 3. o.

(8)

HL L 286., 2009.10.31., 36. o.

(9)

Az Atlanti-óceán észak-keleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény

(10)

Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről


INDOKOLÁS

I. Bevezetés

Az éghajlatváltozás hatásainak – a fejlesztések fő mozgatórugójának – köszönhetően az Északi-sarkvidék egyre nagyobb figyelmet kap. Ezek a hatások itt jelentősebbek, mint a világ egyéb területein. Ugyanakkor egyrészt a tengerszint emelkedésével, másrészt pedig a szomszédos régiók éghajlatára gyakorolt következmények révén az itt bekövetkező a változások a világ egyéb területeire is hatással vannak.

Európa tehát – a környezetszennyezés és az üvegházhatású gázkibocsátások egyik fő forrásaként – nemcsak felelősséggel tartozik az Északi-sarkvidék felé, hanem konkrét érdeke is fűződik a térséghez, hiszen meg kell majd küzdenie az ott zajló változások következményeivel, ideértve a környezetvédelmi és éghajlat-változási problémákat, a hajózási útvonalak miatt kialakult új geopolitikai helyzetet és az erőforrásokkal való ellátás biztosítását.

II. Miért van szüksége az Uniónak fenntartható és következetes északi-sarkvidéki politikára?

Három uniós tagállam tagja a Sarkvidéki Tanácsnak, Izland pedig az EU tagjelölt országa. Norvégia és Izland ezenkívül az EGT-megállapodás révén szoros kapcsolatban áll az uniós politikákkal, és az Unió partnerségi megállapodást között az Unión kívüli Grönlanddal is.

Annak ellenére, hogy az Unió nem rendelkezik jeges-tengeri partszakasszal, fontos szereplő az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos számos területen(1). Az Unió az Északi-sarkvidéket érintő kérdések szabályozására irányuló egyes területeken megosztott vagy kiegészítő hatáskörrel bír, más területeken – például a halászat területén – kizárólagos hatáskörrel rendelkezik(2). Érdemes megjegyezni, hogy a Lisszaboni Szerződés következtében megváltoztak az Unió belső eljárásai, és az Európai Parlament nagyobb, társjogalkotói szerepet kapott. Ha közelebbről szemügyre vesszük a kérdést, láthatjuk, hogy az Északi-sarkvidék fontos szerephez fog jutni a jövőben. Ennek számos oka van.

Az éghajlat változása akárcsak máshol, az Északi-sarkvidéken is a változás legfőbb mozgatórugója. Általánosan elfogadott tény, hogy az Északi-sarkvidéken hamarabb és drasztikusabban jelentkeznek a világ iparosodott vagy fejlődő térségei által előidézett éghajlatváltozás és a környezetszennyezés hatásai. Ezzel a kérdéssel globális szinten kell foglalkozni, mivel a kiváltó okok a sarkvidéken kívülről erednek, viszont hatásai az egész Földet érintik.

Az Európai Unió nemzetközi összehasonlításban már most is az élen jár a kutatás, valamint a környezetvédelmi és éghajlat-változási politikák területén, és ez a jövőben sem fog változni. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem mellett az Uniónak fel kell ismernie, hogy alkalmazkodnia kell az elkerülhetetlen változásokhoz, illetve racionálisan fel kell mérnie az ezen változásokkal együtt járó kockázatokat, veszélyeket, kihívásokat és lehetőségeket.

A világ népességének növekedése miatt a rendelkezésre álló és szükséges erőforrások fenntartható és felelősségteljes kezelésére lesz szükség. Ez az állítás egyrészt vonatkozik az olyan élő erőforrásokra, mint a hal, amely a világ népességének élelmezéséhez járul hozzá, de az olyan nem élő erőforrásokra is, mint a kőolaj, a földgáz vagy az ásványi anyagok. Ebből a szempontból nem állja meg a helyét az az elképzelés, amely az Északi-sarkvidéket ősi és érintetlen területként tartja számon, amellyel kapcsolatban az egyetlen feladat a megőrzés. Az Antarktisszal szemben az Északi-sarkvidék lakott terület, ahol hagyománya van az erőforrások felhasználásának. Az északi őslakos népek ugyanis hosszú idő óta végzik ezen erőforrások fenntartható kiaknázását, és kifejezetten elutasítják azt, hogy „múzeumban” kelljen élniük, és inkább fejlődni szeretnének.

Mivel az új gazdaságok felemelkedése következtében fokozódik az erőforrások, az energia és az ásványi anyagok iránti kereslet, az Uniónak természetes érdeke az európai lakosság és ipar erőforrás- és energiaszükségletének biztosítása.

Egyes sarkvidéki partnerek már napjainkban is jelentős mértékben járulnak hozzá Európa energia-, nyersanyag- és halszükségletének kielégítéséhez. Az erőforrások sokfélesége, a szélből vagy hullámokból nyert megújuló energiatermelés lehetősége és a sarkvidéki bioszféra felbecsülhetetlen értékű sokszínűsége csak holisztikus és fenntartható, ökoszisztéma-alapú megközelítés révén fejleszthető és védelmezhető, ahogyan azt az Európai Unió integrált tengerpolitikája vagy az integrált gazdálkodási tervek (például Norvégia Barents-tengerre vonatkozó terve) tartalmazzák.

Mivel becslések szerint a Föld fennmaradó szénhidrogénkészletének közel egyötöde az Északi-sarkvidéken található, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság célkitűzéseinek megvalósításáig ezek az erőforrások különös jelentőséggel bírhatnak az Unió számára. A földgáz és a cseppfolyósított földgáz például a legalacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású a hagyományos energiaforrások közül, így fontos szerepet kaphat az Unió energiaszerkezetében, és átmenetet képezhet az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé(3).

Európának – mint e termékek legfőbb fogyasztójának – egyértelművé kell tennie, hogy kizárólag azokat a tevékenységeket támogatja, amelyek a rendelkezésre álló legmagasabb színvonalú környezetvédelmi, biztonsági és adminisztratív normákat alkalmazzák, és így oly módon mozdítja elő az együttműködést, hogy a bevált gyakorlatok könnyen alkalmazhatók máshol is.

Az ökoszisztéma-alapú gazdálkodás elve biztosíthatja, hogy egy olyan régióban, ahol a halászat, a hajózás, a geológiai erőforrások kiaknázása és az egyéb tevékenységek átfedik egymást, az igazgatás szempontjai és érdekei egyensúlyban legyenek az ökoszisztéma megőrzésének és védelmének érdekeivel.

Az Unió és tagállamai számára egy másik jelentős kérdés az új világkereskedelmi útvonalak kialakulása. Az üzleti világ már elkezdte az új lehetőségek feltárását. Tavaly nyáron a Beluga nevű német hajózási társaság két konténerszállító hajó Ázsiából Európába való indítása révén vizsgálta a gazdasági lehetőségeket. Az északi tengeri útvonalak fejlesztése felgyorsítaná az Európa, Ázsia és Észak-Amerika közötti kereskedelmet, amivel energiát, kibocsátásokat és költségeket lehetne megtakarítani, valamint ez az útvonal biztonságosabb is, hiszen elkerüli a kalóztámadásokkal veszélyeztetett vizeket és a hagyományos tengeri útvonalak használata során felmerülő gazdasági kockázatokat(4).

Ezen tengeri útvonalak fejlődéséhez a biztonság és a tengeri hajózás szempontjából, valamint jogi és politikai értelemben egyaránt létfontosságú a kiszámíthatóság. Habár az Északi-sarkvidéken továbbra is zordak a körülmények, a navigációs és hajózási technológiák fejlődése lehetővé tenné ezen útvonal jobb kihasználását. A térképezésbe, a tengeri jég megfigyelésébe, valamint a kommunikációs, felkutatási-mentési és egyéb rendszerekbe történő beruházások fogják meghatározni, hogy az elkövetkezendő évtizedekben milyen mértékben lehet kihasználni ezt az útvonalat. Az olyan nemzetek, mint Kína, Dél-Korea vagy Szingapúr érdeklődése rávilágít ezen tengeri útvonalak fokozott jelentőségére.

Az Uniót, annak tagállamait, valamint az európai vállalkozásokat tevékenyen be kell vonni ezen tengeri útvonalak kialakítására irányuló együttműködésekbe, nemcsak azért, mert az útvonalak kiemelkedő jelentőséggel bírnak majd az európai vállalkozások számára, hanem azért is, mert az EU kivételes helyzetben van, hiszen rendelkezik az útvonalfejlesztéshez szükséges bizonyos eszközökkel, például a Galileo rendszerrel, amely a létező GPS-rendszerekhez képest jobb lefedettséget biztosít és megbízhatóbb.

Emlékeztetve az Unió fent említett jogos érdekeire, valamint a kutatásfinanszírozás, a hajózás és a fogyasztói kapacitás terén elfoglalt helyzetére, illetve figyelembe véve az Unió gazdasági jelentőségét, Európa sokat tehet az Északi-sarkvidék védelméért és fenntartható fejlődéséért.

III. Az EU helyzete az Északi-sarkvidéken – Geopolitika és kormányzás

Mielőtt javaslatokat teszünk arra, hogy hogyan lehet a legeredményesebben kezelni a kockázatokat és a kihívásokat, meg kell érteni és fel kell mérni az Északi-sarkvidéken fennálló jelenlegi politikai és jogi helyzetet.

Egyes megfigyelők feltételezései ellenére az Északi-sarkvidék nem jogi vagy politikai vákuum. A térség ugyanis alapjában véve egy tenger, amelyet olyan kiterjedt kizárólagos gazdasági övezetekkel rendelkező államok vesznek körül, ahol ezek jogrendje alkalmazandó. A térség tekintetében számos kétoldalú, valamint néhány többoldalú, nemzeti és regionális szintű megállapodás is érvényben van. Ezenkívül az Északi-sarkvidék szempontjából jelentős egyes ágazatokat nemzetközi egyezmények, szervezetek és megállapodások szabályozzák.

Figyelemmel a fentiekben felsoroltakra egyértelmű, hogy az Északi-sarkvidék népei és államai nem támogatnák egy olyan Északi-sarkvidéki Szerződés megkötését, amely az Antarktiszra vonatkozó szerződés mintájára épülne, hiszen az Antarktisz lakatlan szárazföld, amellyel szemben senki sem támaszt, míg az Északi-sarkvidék lakott és államok fennhatósága alá tartozó tengeri terület, továbbá egy ilyen szerződés nem tudná megfelelő módon kezelni az Északi-sarkvidék előtt álló kihívásokat.

Ha nulláról indulva, a már létező – többek között a védelemre és a megőrzésre is vonatkozó – jogi keretet figyelmen kívül hagyva évtizedes ENSZ-folyamatba bocsátkoznánk, melynek homályos célja egy, valamelyest nemzetközi északi-sarkvidéki megállapodás megkötése lenne, azt eredményezné, hogy nem foglalkoznánk az Északi-sarkvidéket sújtó sürgető gyakorlati problémákkal.

Valamennyi állam vállalta, hogy a vitás kérdések rendezése során a nemzetközi közjogot követi, továbbá hogy a kontinentális talapzat határainak kitolására irányuló követeléseit az illetékes ENSZ-bizottság elé terjeszti. Ha tehát megvizsgáljuk az Északi-sarkvidék jogi helyzetét ábrázoló térképet, világosan látható, hogy majdnem az egész terület valamely fél kizárólagos gazdasági övezetéhez tartozik vagy fog tartozni. Csupán nagyon kis területek tekintetében állnak fenn egymást átfedő követelések, és – ahogy már fentebb említettük – valamennyi fél kinyilvánította, hogy a vitás kérdéseket a nemzetközi jog szerint kívánja rendezni. Az Oroszország és Norvégia között 2010. szeptember 15-én megkötött határmegállapítási megállapodás jól szemlélteti a fentieket. Az egymást átfedő követelésekről készült térképről így törölhető ez a hatalmas terület.

Térkép a Jeges-tenger jogi helyzetéről

A térképet megvizsgálva az a benyomásunk, hogy az Északi-sarkvidék nagy része a part menti államok „tulajdona”. Ugyanakkor a Tengerjogi Egyezmény szerint valamennyi állam rendelkezik jogokkal, például az e vizeken történő „szabad és békés áthaladás” jogával. Ezenkívül egyéb szabályok is érvényben vannak.

Az Unió a régióval kapcsolatos nemzetközi együttműködés számos fórumán vállal ilyen vagy olyan szerepet, például a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács tagjaként és a Sarkvidéki Tanács eseti megfigyelőjeként. Az Északi Dimenzió politikája és a sarkvidéki kutatás nagymértékű finanszírozása révén az Unió már elismert szereplő a térségben.

Az Északi-sarkvidék stratégiai jelentőségének fokozódását különböző nemzetközi és nemzeti folyamatok váltották ki, például a globális felmelegedésről szóló viták, annak a lehetőségnek a felvetése, hogy 20-30 év múlva az Északi-sarkvidéken jégmentessé válhat a nyár, a sarkvidéki kőolaj- és földgázkészletek feletti irányítás és az új tengeri útvonalak által lehetővé tett egyéb kereskedelmi lehetőségek kérdése, nem utolsósorban pedig az olyan jelképes politikai intézkedések, mint amikor Oroszország 2007-ben úgy határozott, hogy kitűzi zászlaját az Északi-sark alatti tengerfenékre.

A nyolc sarkvidéki állam, amely egyben a térség központi nemzetközi és kormányközi szervezetének, a Sarkvidéki Tanácsnak állandó tagja is, a Tengerjogi Egyezményt tekinti az Északi-sarkvidékre alkalmazandó egyetlen többoldalú, átfogó rendszernek, és ellenzi azt az elképzelést, hogy az 1959-es Antarktisz-egyezmény alapján az Északi-sarkvidékre vonatkozó nemzetközi egyezményt kössenek. A sarkvidéki államok földrajzi helyzetük, szuverén jogaik és gazdasági-politikai érdekeik alapján kiemelt szerepet kívánnak vállalni a régió irányításában, és ezt a Tengerjogi Egyezmény betartásával képzelik el megvalósítani.

Dánia, Svédország és Finnország a Sarkvidéki Tanács három uniós tagállama, és Dánia az egyetlen jeges-tengeri ország, amely uniós tagállam is egyben. Dánia ugyanakkor Grönland nevében jár el, amely 1985-ben kilépett az Unióból. Nyitott kérdés marad, hogy vajon Grönland – az autonómiatörvény részét képező függetlenségi záradék alapján – elszakad-e Dániától, amennyiben az elkövetkezendő évtizedekben természeti erőforrásai kiaknázása fejlődésnek indul.

Izland sikeres uniós csatlakozásával jelentősen átalakulna a geopolitikai helyzet. Izland tagsága továbbá megerősítené az Unió jelenlétét a régióban.

A Sarkvidéki Tanács tagállamai jelenleg a megfigyelők státuszát és jogait, valamint a tanács jövőbeli munkamódszereit vizsgálják felül és vitatják meg. A felkutatási és mentési munkacsoport ügye kapcsán a Sarkvidéki Tanács fennállása óta először dolgoz ki és fogad el kötelező erejű szabályokat, és ezzel – egyes vélemények szerint – lépést tesz afelé, hogy puszta döntésformáló szervből valódi döntéshozó szervvé váljon. Amennyiben valóban így történik, az Uniónak fel kell mérnie a helyzetet, és gondoskodnia kell arról, hogy saját és tagállamai – különösen a hajózással és a halászattal kapcsolatos – érdekeit megfelelő módon képviseljék, és a nemzetközi megállapodások szerinti jogait figyelembe vegyék.

Ennek fényében, illetve emlékeztetve arra, hogy az Unió és tagállamai már ma is közreműködnek a térség formálásában kutatás, finanszírozás, valamint a környezetvédelmi, éghajlatügyi, halászati és egyéb uniós jogszabályok hatásai révén, továbbá emlékeztetve a jövőbeli együttműködés lehetőségeire például a térképészet és tengerbiztonság fejlesztése, a gazdasági fejlődés tekintetében és a hasonló területeken, levonható az a következtetés, hogy az Unió sokat tehet az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó, valamint a népességnövekedés és az erőforráshiány kihívásaival szembenéző világ számára a jövőben oly nagy jelentőséggel bíró Északi-sarkvidék fenntartható fejlődése érdekében.

(1)

Timo Koivurova és társai „EU Competences affecting the Arctic” című, az Európai Parlament által készíttetett tanulmányában részletes ágazati felmérést, valamint átfogó összefoglalást talál az EU Északi-sarkvidékkel kapcsolatos jogi hatásköreiről.

(2)

(3)

Valur Ingimundarson „The geopolitics of Arctic Natural Resources” című, az Európai Parlament által készíttetett tanulmányában átfogó értékelést talál a sarkvidéki erőforrásokról.

(4)

Moe/ Oystein „Opening of new Arctic Shipping Routes” című, az Európai Parlament által készíttetett tanulmányában elemzést talál a témáról.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

9.12.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

46

0

7

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gabriele Albertini, Arnaud Danjean, Michael Gahler, Marietta Giannakou, Ana Gomes, Andrzej Grzyb, Takis Hadjigeorgiou, Richard Howitt, Anneli Jäätteenmäki, Ioannis Kasoulides, Nicole Kiil-Nielsen, Maria Eleni Koppa, Andrey Kovatchev, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Eduard Kukan, Alexander Graf Lambsdorff, Vytautas Landsbergis, Krzysztof Lisek, Sabine Lösing, Ulrike Lunacek, Mario Mauro, Kyriakos Mavronikolas, Alexander Mirsky, María Muñiz De Urquiza, Norica Nicolai, Raimon Obiols, Ria Oomen-Ruijten, Pier Antonio Panzeri, Ioan Mircea Paşcu, Vincent Peillon, Alojz Peterle, Bernd Posselt, Hans-Gert Pöttering, Cristian Dan Preda, Fiorello Provera, Nikolaos Salavrakos, Jacek Saryusz-Wolski, Werner Schulz, Charles Tannock, Inese Vaidere, Graham Watson

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Laima Liucija Andrikienė, Elena Băsescu, Hélène Flautre, Lorenzo Fontana, Kinga Gál, Liisa Jaakonsaari, Elisabeth Jeggle, Metin Kazak, Konrad Szymański, Indrek Tarand, Traian Ungureanu, Janusz Władysław Zemke

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat