JELENTÉS az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról

16.12.2010 - (2010/2087(INI))

Külügyi Bizottság
Előadó: Traian Ungureanu

Helyesbítések/Kiegészítések

• ERR01 (PDF - 198 KB)
• ERR01 (DOC - 43 KB)

Módosítások

• 001-001 (PDF - 89 KB)
• 001-001 (DOC - 210 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról

(2010/2087(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a Bizottság „Fekete-tengeri szinergia – Új regionális együttműködési kezdeményezés” című közleményére (COM(2007)0160),

–       tekintettel a fekete-tengeri szinergiakezdeményezésről szóló, 2007. május 14-i tanácsi következtetésekre,

–       tekintettel a 2008. január 17-i fekete-tengeri regionális politikai megközelítésről szóló állásfoglalására[1],

–       tekintettel az Európai Unió és a tágabb fekete-tengeri térség országainak külügyminiszterei által 2008. február 14-én Kijevben elfogadott együttes nyilatkozatra,

–       tekintettel a „Jelentés a fekete-tengeri szinergia végrehajtásának első évéről” címmel 2008. június 19-én elfogadott bizottsági jelentésre (COM(2008)0391),

–       tekintettel a fekete-tengeri szinergia környezetvédelmi partnerséget elindító együttes nyilatkozatra (Brüsszel, 2010. március 16.),

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0726) és a Bizottság azon szándékára, hogy 2011-ben előterjeszti az európai szomszédságpolitika (ESZP) felülvizsgálatát,

–       tekintettel a Törökországgal létrejött társulási partnerségre,

–       tekintettel az Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Grúziával, a Moldovai Köztársasággal és Ukrajnával kötött partnerségi és együttműködési megállapodásokra, az új társulási megállapodásokról folyó tárgyalásokra, valamint a vonatkozó ESZP cselekvési tervekre,

–       tekintettel az ESZP terén Örményország, Azerbajdzsán, a Moldovai Köztársaság, Grúzia és Ukrajna esetében elért eredményekről szóló, a Bizottság által 2010. május 12-én elfogadott jelentésekre,

–       tekintettel az Orosz Föderációval kötött partnerségi és együttműködési megállapodásra és az új EU–Oroszország megállapodásról folyó tárgyalásokra,

–       tekintettel a keleti partnerségről szóló 2008. december 3-i, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2008)0823),

–       tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatra,

–       tekintettel a régió országaival a vízumkönnyítésről folytatott párbeszédben tapasztalható közelmúltbeli előrelépésre,

–       tekintettel az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására[2],

–       tekintettel a Moldovai Köztársaságról, az Orosz Föderációról, Törökországról, Ukrajnáról és a dél-kaukázusi országokról, valamint az integrált tengerpolitikáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–       tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–       tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0378/2010),

A.     mivel a fekete-tengeri térséget, amely stratégiai hidat képez Európa és a kaszpi-tengeri térség, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet között, valamint távolabbra tekintve a délkelet-ázsiai régió és Kína felé, szoros kötelékek és nagy potenciál, ugyanakkor különbségek és versengés is jellemzi; mivel a térségben található az EU-tagállam Bulgária, Görögország és Románia, a tagjelölt Törökország, az ESZP-partner Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, a Moldovai Köztársaság és Ukrajna, valamint stratégiai partnerként az Orosz Föderáció,

Β.     mivel a fekete-tengeri térség az EU számára stratégiai fontosságú; mivel a Fekete-tenger részben az EU belső tengere és földrajzilag javarészt európai tenger, ami az EU és a térség országai számára közös kihívásokat és lehetőségeket eredményez, továbbá azt a közös igényt, miszerint gondoskodni kell arról, hogy a Fekete-tengert övező térséget béke, demokrácia, biztonság, stabilitás, regionális együttműködés és fenntartható jólét jellemezze, mivel a Fekete-tenger térségében egységesebb, fenntartható és stratégiai megközelítés szükséges,

C.     mivel a Fekete-tenger térsége olyan társadalmilag, kulturálisan és vallásilag gazdag környezet, ahol a kultúrák és vallások közötti párbeszédnek központi szerepet kellene játszania,

D.     mivel a fekete-tengeri szinergia érdeme, hogy felismerte a Fekete-tenger térségének stratégiai jelentőségét az EU szempontjából, valamint az EU megerősített részvételének szükségességét a térségben; mivel a fekete-tengeri szinergia eredményei egyelőre korlátozottak, és eddig nem alakult ki világos, átfogó kép a fekete-tengeri szinergia végrehajtásának jelenlegi eredményeiről, ami az EU-t annak a bírálatnak teszi ki, hogy nincs stratégiai elképzelése a térségről, és széttagolt megközelítést alkalmaz a végrehajtásban,

E.     mivel nem történt meg egy olyan cselekvési terv kidolgozása, amely konkrét célkitűzéseket és referenciaértékeket, valamint jelentéstételi, ellenőrzési, értékelési és nyomon követési mechanizmusokat írna elő, amint azt a Parlament a Fekete-tengerről szóló legelső állásfoglalásában kérte,

F.      mivel az előrehaladásról csak egy jelentést adtak ki, 2008-ban, amelyet nem követtek nyomon semmilyen rendszeres jelentéstételi mechanizmussal; mivel nem sok projektet hajtottak végre, és eddig csak egy környezetvédelmi partnerség indult el,

G.     mivel 2008 óta nem tartottak miniszteri konferenciát, ami felhívja a figyelmet a fekete-tengeri szinergia láthatóságának, stratégiai jövőképének és politikai irányításának hiányára,

H.     mivel az eddigi – bár dicséretre méltó – erőfeszítéseket jelentősen gátolta a rossz adminisztratív szervezés, az intézményi és politikai elkötelezettség hiánya, valamint az emberi erőforrások és az elkülönített pénzügyi források hiánya,

I.      mivel a fekete-tengeri térségben 2008 óta számos fejlemény történt, és miközben a regionális együttműködés néhány technikai területen előrehaladást mutatott – például a környezetvédelem, az oktatás, a kutatás és technológia, valamint a jogszabályok közelítése terén, számos kihívás – mint például a Kaukázusban és a Dnyeszteren túli régióban elhúzódó konfliktusok, a tengerhajózási biztonság és a felkutatási és mentési műveletek, a militarizálódás, a lakóhelyét elhagyni kényszerült lakosság és a demokratikus rend romlása – továbbra is fennáll, sőt még fokozódott is,

J.      mivel a francia elnökség szerepvállalása a tagállamok fellépésével együtt bizonyította az EU elkötelezettségét a grúziai konfliktus megfékezése és megoldása mellett;

K.     mivel a Földközi-tenger térsége geostratégiai jelentőségű az EU energiabiztonsága szempontjából, különösen ami az energiaellátás diverzifikálását illeti,

L.      mivel nem szabad úgy tekinteni, hogy a fekete-tengeri térség országait érintő más uniós kezdeményezések a fekete-tengeri szinergia vetélytársai, hanem inkább kiegészítő szerepet játszanak,

M.    mivel a Bizottságot felkérték, hogy dolgozzon ki olyan uniós stratégiát a Duna térsége számára, amely figyelembe venné annak szoros kapcsolódását a Fekete-tenger térségéhez,

1.      úgy véli, hogy – tekintettel a fekete-tengeri térség stratégiai fontosságára az EU szempontjából, valamint a fekete-tengeri szinergia meglehetősen korlátozott eredményeire – stratégiát kell indítani a térségben végrehajtott uniós fellépések összhangja és láthatósága fokozása érdekében, továbbá a fekete-tengeri stratégiát az EU átfogóbb értelemben vett kül- és biztonságpolitikai elképzeléseinek szerves részévé kell tenni;

2.      felhívja a Bizottságot és az az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatával párhuzamosan dolgozzon ki stratégiát a fekete-tengeri térség számára, és ezáltal határozzon meg egy integrált és átfogó uniós megközelítést a régiós kihívások és lehetőségek kezelésére, részletes cselekvési tervvel, világos célkitűzésekkel, kiemelt kezdeményezésekkel és referenciaértékekkel; úgy véli, hogy a stratégia hozzá fog járulni a tevékenységek tényleges összehangolásához és a munkamegosztáshoz;

3.      ismételten felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy konkrét ellenőrzési, értékelési, nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusok kialakítása révén végezze el a stratégia végrehajtásának rendszeres felülvizsgálatát; sürgeti, hogy a folyamat kulcsfontosságú állomásainál konzultáljanak az Európai Parlament megfelelő bizottságaival;

4.      ajánlja, hogy a fekete-tengeri térségre vonatkozó uniós politika és az uniós tagállamok nemzeti stratégiái között biztosítsák az összhangot;

5.      hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamoknak egyértelmű prioritásokat kell elfogadniuk, hogy később reális és pénzügyi szempontból eredményes cselekvési terv készülhessen, a hatékonyságot értékelő megfelelő rendszerrel együtt;

6.      hangsúlyozza, hogy az új stratégia célkitűzéseihez megfelelő emberi erőforrást kell rendelni, különösen oly módon, hogy látható figyelmet fordítanak a stratégiára az EKSZ szervezeti felépítésében és személyzeti összetételében;

7.      üdvözli a határokon átnyúló együttműködést szolgáló közös operatív program elindítását a fekete-tengeri medencében az ENPI keretében, és úgy véli, hogy a beérkezett nagyszámú pályázat tükrözi a nagyfokú érdeklődést a fekete-tengeri térségben megvalósuló közös együttműködési projektek iránt; üdvözli a 2010 novemberében a közös ellenőrző bizottság által jóváhagyott 16 új projektet; úgy véli azonban, hogy a program működésének lassú üteme a jelenlegi finanszírozási mechanizmusok hiányosságait tükrözi; kiemeli különösen az ahhoz kapcsolódó jogi nehézségeket, hogy a résztvevőket különböző pénzügyi eszközökből kell finanszírozni, és felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megoldásokat az ilyen akadályok felszámolására; úgy véli, hogy a programból beruházási projekteket is lehetne finanszírozni;

8.      az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz határokon átnyúló együttműködéssel foglalkozó, 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó stratégiai dokumentuma valamennyi célkitűzésének megvalósítására irányuló erőfeszítések teljes körű kezelése és folytatása érdekében felszólít arra, hogy a következő programozási időszakra készüljön a Fekete-tenger medencéjében való együttműködést szolgáló közös operatív program; hangsúlyozza, hogy egységes feltételeket kell megállapítani a pályázatokra vonatkozóan, hogy a programterületben részt vevő államokból származó bármely jogi személy vezető pályázóként pályázhasson; úgy véli, hogy a Fekete-tenger medencéjében való együttműködést szolgáló közös operatív programban részt vevő valamennyi országot be kell vonni és arra kell biztatni, hogy aktívan vegyen részt a következő programozási időszakban;

9.      következésképpen meggyőződése, hogy a stratégia sikere a megfelelő és azonosítható finanszírozás biztosításától függ; kéri egy külön költségvetési tétel létrehozását a fekete-tengeri stratégia számára, valamint a régió sajátos jellemzőihez igazított, hatékony kifizetési módszerek kialakítását és a források felhasználásának ellenőrzését; ösztönzi a kisebb fejlesztési projektek finanszírozásának prioritásként való kezelését; felszólítja a Bizottságot és a régiókat, hogy a határokon átnyúló együttműködés keretében ösztönözzék az emberek közötti együttműködést célzó projekteket, és erősítsék meg a kis projektek megvalósítását segítő alap finanszírozási eszközét;

10.    hangsúlyozza, hogy a helyi hatóságoknak, üzleti közösségeknek, nem kormányzati szervezeteknek vagy egyéb civil társadalmi szervezeteknek a fekete-tengeri stratégia tevékenységeinek megtervezésébe, közös tulajdonlásába és végrehajtásába való bevonása érdekében projektalapú megközelítés szükséges; hangsúlyozza a fekete-tengeri stratégia keretében folytatott tevékenységek különböző referenciaértékek vagy egyéb megfelelő mutatók meghatározása révén történő nyomon követésének fontosságát;

11.    a finanszírozott fellépések fenntarthatóságának biztosítása érdekében ösztönzi a stratégiában érvényesülő különböző uniós politikák – különösen a strukturális alapok, a kutatási és fejlesztési keretprogram és a transzeurópai közlekedési hálózatok – közötti szinergiák kialakítását; ily módon az egyik gazdasági fejlesztési kezdeményezés által teremtett lehetőségeket egy másik, kiegészítő kezdeményezés is kihasználhatja;

12.    úgy tekinti, hogy a befogadás és a regionális felelősségvállalás a térséggel szembeni uniós megközelítés fontos elve, és Törökországot, valamint Oroszországot olyan partnereknek tekinti, akiket kívánatos megfelelő módon bevonni a fekete-tengeri regionális együttműködésbe; úgy véli, hogy Bulgária, Románia és Görögország part menti államként és EU-tagállamként betöltött kettős szerepe elengedhetetlen az uniós politika sikeréhez a fekete-tengeri térségben;

13.    úgy véli, hogy a láthatóság, a stratégiai útmutatás és a magas szintű koordináció biztosítása érdekében az EU és a tágabb fekete-tengeri térség országai között rendszeres miniszteri találkozókat kell szervezni, a térség minden szereplőjének és országának bevonásával, ideértve a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezetet (BSEC), a Fekete-tenger szennyezés elleni védelmével foglalkozó bizottságot, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot és az Európai Beruházási Bankot; meggyőződése, hogy az EU-t és a BSEC-t összehozó intézményi párbeszéd előrelépést jelenthetne a valódi régiós partnerség kialakítása felé; megjegyzi ugyanakkor, hogy úgy tűnik, a BSEC jelenleg strukturális nehézségekkel néz szembe, ezenkívül fiatalításra és reformra van szüksége ahhoz, hogy hatékony regionális partnerré válhasson;

14.    sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a régión belüli feszültségek kedvezőtlen hatást gyakoroltak a Fekete-tengeri Fórum a Párbeszédért és a Partnerségért szervezetre, és ezért az mindeddig nem jött létre; úgy ítéli meg, hogy egy ilyen fórum jelentős szerepet játszhat az ötletek kigondolásában és a regionális szereplők közötti párbeszéd előmozdításában;

15.    úgy véli, hogy a fekete-tengeri stratégiát a regionális együttműködés valamennyi szintjén fejleszteni kell; üdvözli az EU és a Fekete-tenger országai között kialakított parlamenti együttműködést;

16.    elismeri, hogy a regionális és helyi hatóságok és érintettek fontos szerepet töltenek be a stratégia megtervezésében és végrehajtásában, mivel a területtel és az ott élőkkel szoros kapcsolatban állnak; ezért kéri szükségleteik felmérését és a stratégiába való teljes körű bevonásukat;

17.    üdvözli a fekete-tengeri civil társadalmi fórum létrehozását, és ösztönzi a helyi hatóságok, a civil társadalom és az üzleti szereplők közötti megerősített együttműködést; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa fokozottan a civil társadalmat, beleértve a civil társadalmi szervezetek hálózatait is; hangsúlyozza a nem kormányzati ágazat szerepét a fekete-tengeri stratégiához kapcsolódó tevékenységek hatékony végrehajtásának és a bizalomépítő intézkedések sikerének biztosításában;

18.    hangsúlyozza a fekete-tengeri szinergia és a keleti partnerség egymást kiegészítő természetét, és felhívja a Bizottságot, hogy használja fel kedvezően a két kezdeményezés eltérő megközelítéseit, valamint hogy minden szinten tisztázza, miként lehet kihasználni e jelentős mértékű egymást kiegészítő jelleget; felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét annak biztosítására, hogy az EKSZ hatékonyan összehangolja az EU által a tágabb fekete-tengeri térségben alkalmazott különféle kezdeményezéseket és eszközöket;

19.    üdvözli a Duna-régióra vonatkozó uniós stratégia kidolgozását, amely ez év végére készül el, és kéri annak jóváhagyását és végrehajtásának 2011 első felében történő megkezdését; hangsúlyozza, hogy a Duna régióra vonatkozó uniós stratégiát ki kell terjeszteni a Fekete-tenger térsége felé; rámutat arra, hogy a Duna-régió fenntartható fejlődése tovább erősíti a fekete-tengeri térség geostratégiai jelentőségét; ennek következtében a régiók eltérő jellegének és a két stratégia eltérő földrajzi fókuszának elismerése mellett úgy véli, hogy azoknak egymást ki kell egészíteniük és egymást kölcsönösen erősíteniük kell;

20.    hangsúlyozza, hogy a fekete-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia keretében az EU és a tagállamok által kitűzött fő célnak a béke, a demokrácia, a jólét és a stabilitás térsége megteremtésének kell lennie, mely az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásán alapul, valamint szavatolja az EU energiabiztonságát; úgy véli, hogy a felelősségteljes kormányzásnak, a jogállamiságnak, az emberi jogok tiszteletben tartása előmozdításának, a migráció kezelésének, az energiának, a közlekedésnek, a környezetvédelemnek, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődésnek kiemelt intézkedési területet kell képeznie;

Biztonság és felelősségteljes kormányzás

21.    emlékeztet arra, hogy a fekete-tengeri térségnek aktív politikákra és tartós megoldásokra van szüksége, hogy szembe tudjon nézni az olyan komoly regionális és transznacionális kihívásokkal, mint például az elhúzódó konfliktusok, a lakóhelyét elhagyni kényszerült lakosság, a kétoldalú viták, a lezárt határok, a militarizálódáshoz és a fegyverek elterjedéséhez vezető stratégiai rivalizálás, a gyenge intézmények és kormányzás, a demokratikus rend romlása, a határokon átnyúló bűnözés és illegális kereskedelem, a határigazgatás és a határátlépések kezelése, valamint a megromlott tengerbiztonság;

22.    hangsúlyozza a fekete-tengeri országok közötti, és a környező országokkal való jószomszédi viszony létrehozásának, ösztönzésének és fejlesztésének fontosságát, mint a sikeres együttműködés előfeltételét, és elfogadhatatlannak tartja, hogy a térségnek még mindig a szomszédok közötti zárt határok problémájával kell szembenéznie;

23.    úgy véli, hogy az EU aktívabb szerepet tud vállalni, és aktívabb szerepet is kell vállalnia a fekete-tengeri biztonsági környezet alakításában; felszólít az EU fokozottabb részvételére a regionális stratégiai párbeszédben és a stratégiai partnerekkel való együttműködésre biztonsági kérdésekben, valamint a konfliktusok megelőzésében és rendezésében, a nemzetközi joggal összhangban; hangsúlyozza, hogy az EU fekete-tengeri stratégiájának teljes kibontakozása kapcsolódik a megoldatlan konfliktusok békés rendezésének kézzel fogható előrelépéséhez is; ezért kéri, hogy az EU vállaljon közvetlenebb kötelezettséget és vezető szerepet a tárgyalásokban és a béketeremtő folyamatokban, ösztönözzön bizalomerősítő intézkedéseket és támogatási programokat a tartós és átfogó megegyezés alapjainak megteremtése, valamint a konfliktusok helyi lakosságot érintő következményeinek enyhítése érdekében; dicséri az európai uniós határsegély misszió (EUHM) és az EU megfigyelő misszió (EUMM) munkáját;

24.    felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, fokozottan hasson arra, hogy Oroszország teljesítse a hatpontos Sárközy-tervet, melynek célja a grúziai konfliktus stabilizálása és megoldása;

25.    rámutat az ellenőrzési rendszerek megerősítésének szükségességére, és felszólítja az EU-t egy korai előrejelző rendszer kifejlesztésére, amely konfliktusmegelőző és bizalomépítő eszközként működne a fekete-tengeri térségben, a destabilizáció és a konfliktusok továbbterjedésének elkerülése érdekében; javasolja, hogy inkább konkrét esetekre összpontosítsanak, semmint általános aggodalom kifejezésére; kéri olyan bizalomerősítő intézkedések megfontolását, mint a fegyvereladások és a haditengerészeti műveletek nyilvánosságra hozatala; aggodalmának ad hangot a kikötői megállapodás Oroszország krími fekete-tengeri flottájára való kiterjesztése, és ennek a régió stabilitását érintő várható hatása miatt;

26.    felhívja az EU-t, hogy tegyen lépéseket a fegyverek elterjedésének kezelésére szolgáló regionális jogi keret és mechanizmusok kialakítása érdekében a fekete-tengeri térségben;

27.    kéri a határokon átnyúló bűnözés és illegális kereskedelem, különösen a kábítószer- és emberkereskedelem, valamint az illegális bevándorlás problémájának orvoslását a fekete-tengeri stratégia keretében, valamint az együttműködés további erősítését a határigazgatásban és a határátlépések kezelésében;

28.    hangsúlyozza a fekete-tengeri térségből és oda irányuló migráció jobb kezelésének szükségességét a bevándorlók politikai, gazdasági és társadalmi integrációjának megerősítése révén, az EU migrációval kapcsolatos általános megközelítésének elvei alapján;

29.    megjegyzi, hogy az utóbbi években megnőtt az emberéletet követelő és környezeti károkat okozó tengeri balesetek száma, valamint hogy a part menti államok nem képesek sikeres és koordinált mentési műveletek biztosítására; e tekintetben felszólítja az EU-t, hogy használja az integrált tengerpolitikát a fekete-tengeri régióban a keresési-mentési és baleset-megelőzési tevékenységek koordinálására; felszólít egy fekete-tengeri megfigyelési stratégia kialakítására;

30.    úgy véli, hogy a fekete-tengeri térségre vonatkozó biztonsági stratégiának célkitűzésként egyúttal magában kell foglalnia a kormányzás, a demokratikus rend, az emberi jogok tiszteletben tartása és az állami kapacitások javítását; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy általánosan érvényesítse az intézményfejlesztésre és a demokratikus kormányzásra irányuló kezdeményezéseket, amelyek elengedhetetlenek minden sikeresen fejlődni kívánó állam számára; hangsúlyozza, hogy a térségben található volt szovjet államok kormányzásának, jogállamiságának és állami struktúráinak javítása önmagában biztonsági stratégiát jelent, hiszen az államok teljes vagy részleges összeomlása és a politikai stagnálás a külső beavatkozás és az országhatárokon átnyúló fenyegetések feltételeit teremtik meg;

31.    hangsúlyozza, hogy a fekete-tengeri térségre érvényes uniós stratégiában fontos szerepet kell kapnia az emberi jogok védelmének és a demokrácia erősítésének az egész térségben, többek között a nem kormányzati szervezetek és az emberi jogvédők közötti sikeres együttműködés támogatásával;

32.    megjegyzi, hogy az EU egyik legfontosabb feladatának tekinti az emberi jogok és a demokrácia iránti tisztelet megerősítését világszerte; rámutat arra, hogy az emberi jogok megsértése mindennapos esemény a megszállt Dél-Oszétiában és Abháziában; ezért felszólítja az EU-t, és különösen az EKSZ-t, hogy hatékonyan és késedelem nélkül válaszoljanak az emberi jogok megsértésére a fekete-tengeri térségben;

33.    hangsúlyozza, hogy az EBESZ milyen fontos szerepet játszik a térségben, és hogy milyen fontosnak tekinti az EU együttműködését az EBESZ-szel az intézményfejlesztés, a jogállamiság, a választási megfigyelés, a tömegtájékoztatás szabadsága, valamint a demokrácia és az emberi jogok területén;

Energia, közlekedés és környezetvédelem

34.    egyfelől úgy véli, hogy a fekete-tengeri térség stratégiai jelentőséggel bír az EU energiabiztonsága, valamint az Unió energiaellátásának diverzifikálása tekintetében, és ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyozza a Fekete-tenger térségére érvényes egységes stratégia sürgető fontosságát; másfelől úgy véli, hogy az energia, a közlekedés és a környezetvédelem terén folytatott együttműködés kulcsfontosságú a térség harmonikus és fenntartható fejlődéséhez; üdvözli a környezetvédelmi partnerség létrejöttét, ugyanakkor izgatottan várja a közlekedéssel és az energiával foglalkozó másik két partnerség elindítását is; felszólít ezek gyors és hatékony végrehajtására; azon a véleményen van, hogy egy közös jogi keret kidolgozása regionális szinten igen előnyös lenne a hatékonyabb együttműködés és a szinergiák szempontjából ezen kérdésekben; úgy véli, hogy a szakmai és intézményi hálózatok létrehozása és támogatása erősíthetné az együttműködő és hatékony döntéshozatalra való képességet;

35.    hangsúlyozza, hogy a fekete-tengeri régióban meg kell erősíteni a multilaterális energiaügyi együttműködést, amelynek fő elveit a WTO és az Energia Charta Egyezmény biztosítja; támogatja az EU energiaügyi és környezetvédelmi jogszabályain alapuló, teljes körű piaci és szabályozási integrációt, és ösztönzi a tágan értelmezett fekete-tengeri régió országainak részvételét az Energiaközösséget létrehozó szerződésben, továbbá az EU, az EBB és az EBRD által a fekete-tengeri régió infrastruktúrájának korszerűsítéséhez nyújtott támogatást;

36.    hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak közös megközelítéssel kell rendelkezniük a fekete-tengeri régióra vonatkozóan abból a célból, hogy az EU szomszédságában megvalósuljon az EU hosszú távú célja az ellátási biztonság és stabilitás tekintetében;

37.    emlékeztet arra, hogy a Bizottság részéről erőteljesebb fellépés szükséges a gázellátás diverzifikálását célzó intézkedések érdekében, valamint az átlátható, versenyképes és szabályokon alapuló földgázpiac előmozdítása érdekében közös szabályozási keretre van szükség; ugyanakkor felszólítja az EU-t, hogy aktívan fejlessze a fekete-tengeri térség államaival az együttműködést, és jobb lehetőségeket kínáljon a számukra az EU-nak fontos energiaprojektek támogatására; üdvözli ezzel kapcsolatban a Moldovai Köztársaság és Ukrajna Energiaközösséghez való csatlakozását;

38.    hangsúlyozza, hogy sürgősen létre kell hozni az Euronest Parlamenti Közgyűlést, amely hozzájárul majd a keleti partnerség céljainak eléréséhez, és ekképpen pozitív hatást fejt ki az energiabiztonsággal kapcsolatos ügyekre;

39.    emlékeztet arra, hogy az EU célja az ellátási útvonalak és források diverzifikálása, valamint egy közös uniós energiapolitika megfogalmazása; ismételten hangsúlyozza a Déli Gázfolyosó projektek fontosságát, különösen az Európa energiabiztonsága szempontjából alapvető jelentőséggel bíró, az EU számára prioritást élvező, stratégiai Nabucco projekt jelentőségét és gyors megvalósításának fontosságát; tudomásul veszi a Déli Áramlat projektet; hangsúlyozza továbbá az AGRI projekt formájában Európába irányuló cseppfolyósföldgáz-szállítás (LNG) és a cseppfolyósföldgáz-terminálok fejlesztésének fontosságát a fekete-tengeri kikötőkben, valamint a Konstanz–Trieszt páneurópai kőolajvezeték jelentőségét;

40.    sürgeti a Bizottságot, hogy a Nabucco gázvezeték lehetséges szállító országaival 2011 végéig kössön megállapodást;

41.    úgy véli, hogy az energetikai infrastruktúracsomagnak, amelyet hamarosan beterjeszt a Bizottság, nagy hangsúlyt kell fektetnie a fekete-tengeri régióban megvalósításra javasolt projektekre; felhívja a figyelmet arra, hogy a régióban található államokon keresztül vezető tranzitútvonalak jelentősen javíthatják az EU ellátásának biztonságát;

42.    hangsúlyozza a fekete-tengeri régió megújuló energiaforrásaiban rejlő potenciált, amely világszinten nagymértékben hozzájárulhatna az energia szempontjából biztos jövőhöz és a fenntartható gazdasági növekedéshez, továbbá felhívja a Bizottságot és a Fekete-tenger menti országokat, hogy e potenciált aknázzák ki;

43.    kéri, hogy az EU és a fekete-tengeri régió közötti partnerség terjedjen ki a tudás és a technológia átadására a megújuló energiák, az energiahatékonyság és a hálózattervezés technikai támogatásának területén, továbbá rámutat arra, hogy az energiamegtakarítás az ellátási biztonság növelésének kulcsfontosságú eleme, támogatja az alternatív energiaforrásokkal, különösen pedig a megújuló energiával, az energiahatékonysággal és az energiamegtakarítással kapcsolatos kutatást, amely területek mind lényegesek az éghajlatváltozásból eredő kihívások kezelése és az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésére irányuló globális erőfeszítésekhez való hozzájárulás szempontjából;

44.    támogatja a TRACECA és az INOGATE program alá tartozó kezdeményezések további fejlesztését; felszólítja az EU-t, hogy még inkább fokozza a térségben zajló infrastrukturális projektekhez nyújtott támogatását, közvetlenül, valamint más közreműködők és befektetők koordinálása révén;

45.    úgy véli, hogy a szénhidrogének nemzetközi kereskedelme és régión belüli szállítása szempontjából alapvetően fontos az EU fekete-tengeri és a Duna tengeri torkolatánál található kikötőinek fejlesztése, ideértve az olaj- és földgázterminálokat és az intermodális szállítási infrastruktúrákat is; szükségesnek tartja a fekete-tengeri térség infrastruktúrájának korszerűsítését és az európai közlekedési folyosókkal való kapcsolatok biztosítását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozat módosításáról szóló 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat II. mellékletében foglalt, a 7., 18., 21. és 22. tengely mentén végzett kiemelt fontosságú transzeurópai közlekedési projektek megvalósítását és a Bizottság Tanácshoz és Európai Parlamenthez intézett, „A fő transzeurópai közlekedési tengelyek kiterjesztése a szomszédos országokra – Közlekedéspolitikai iránymutatások Európában és a szomszédos régiókban” című közleményében (COM(2007)0032) meghatározott TRACECA folyosóval, központi tengellyel, délkeleti tengellyel és nemzetközi tengeri útvonalakkal való fokozatos összekapcsolását, valamint a 8. és 9. páneurópai közlekedési folyosó megvalósítását;

46.    felhívja a Fekete-tenger menti országokat, hogy kössenek egyetértési megállapodást a fekete-tengeri tengeri folyosók fejlesztéséről, és felhívja a Bizottságot, hogy a TEN-T költségvetésén belül – a balti-tengeri, az északi-tengeri és a földközi-tengeri tengeri folyosókéhoz hasonlóan – biztosítson külön költségvetési sort és forrásokat a fekete-tengeri tengeri folyosók számára;

47.    üdvözli az arra irányuló lépéseket, hogy az európai közös légteret a Fekete-tenger országaira is kiterjesszék; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a Moldovai Köztársasággal a légi közlekedési ágazat liberalizációjára vonatkozóan megkezdett párbeszédet, és mielőbb kezdje meg a tárgyalásokat Moldovának az európai közös légtérhez való csatlakozásáról;

48.    hangsúlyozza a Fekete-tenger mint természeti erőforrás fontosságát, és komoly aggodalmának ad hangot a térség környezeti helyzete kapcsán, és hangsúlyozza a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem között megteremtendő egyensúly szükségességét, és hogy e kihívásnak csak közös hozzáállással tudunk megfelelni, következésképpen a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményt teljes körűen végre kell hajtani;

49.    felszólítja a Bizottságot, hogy az infrastrukturális projektek finanszírozásakor rangsorolja az energiahatékonyság, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás követelményeinek fontosságát, aminek pozitív környezeti vizsgálaton kell alapulnia; emlékeztet az éghajlatváltozás hatásaiból adódóan a fekete-tengeri térséget érintő kihívásokra, és ezért fokozottabb együttműködést sürget a Fekete-tenger menti országok között, különösen a vészhelyzetek megelőzése terén;

50.    felszólítja az EU-t, hogy vonja be a fekete-tengeri térséget integrált tengerpolitikájába, különösen a közös halászati politikába, más európai medencékkel egyenrangú szerepben; az Uniónak minden szükséges diplomáciai erőfeszítést meg kell tennie, hogy az EU-n kívüli fekete-tengeri államokat rábírja arra, hogy a lehető legszorosabban kövessék a közös halászati politikák elveit; hangsúlyozza a fekete-tengeri, közös állományok kezelésével megbízott önálló szerv létrehozásának, valamint a többéves gazdálkodási tervek alkalmazásának fontosságát;

Gazdasági, társadalmi és emberi fejlődés

51.    úgy véli, hogy ösztönözni kell a térség egészének gazdasági, társadalmi és emberi fejlődését; különös fontosságot tulajdonít a térségben az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának; rámutat, hogy a térség olyan különleges természeti forrásokkal rendelkezik, amelyek ösztönözhetik a gyors gazdasági növekedést; hangsúlyozza, hogy ezen erőforrások megfelelő kezelése létfontosságú e fejlődés megkönnyítéséhez;

52.    hangsúlyozza, hogy a kereskedelem további liberalizálása és a térségen belüli kereskedelem intenzívebbé tétele alapvető fontosságú a térség gazdasági fejlődése szempontjából; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi lakosság és a régió kereskedelmi partnerei a fekete-tengeri térségben egy gazdasági lehetőségeket és jólétet biztosító területet hozzanak létre; kiemeli a csalás és a korrupció elleni küzdelem szükségességét ahhoz, hogy a térség vonzóbbá váljon a befektetők számára; hangsúlyozza az együttműködés fontosságát a turizmus, valamint a kikötők és tengerparti területek fejlesztése területén; támogatja az EU integrált tengerpolitikáját, amely a tengeri térségek társadalmi-gazdasági fejlődésére irányul, de sajnálatosnak tartja, hogy annak fekete-tengeri dimenziója kevéssé fejlett; üdvözli az oktatási, kutatási és technológiai együttműködés térségében elért eredményeket; ismételten helyesli a társadalmi fejlődés és egy erős civil társadalom támogatásának célját; hangsúlyozza, hogy az EU-nak folytatnia kell a térség országaival a vízumkönnyítéssel kapcsolatos párbeszédét;

53.    meggyőződése, hogy a régióbeli országoknak az EU-val való szorosabb integráció több kilátásának felajánlásával az EU jelentősebb szerepet játszana a fekete-tengeri térségben; hangsúlyozza, hogy a kereskedelem liberalizálásának lehetőségeit és a WTO elveinek megfelelő szabadkereskedelmi térség létrehozását gondosan és alaposan meg kell vizsgálni és elő kell mozdítani;

54.    felhívja a figyelmet az EU és Oroszország közötti, hosszú múltra visszatekintő stratégiai partnerségre és a két ország közös érdekeire a kétoldalú kereskedelem és beruházások fokozását, a globális gazdaságban a kereskedelem liberalizációját, továbbá a verseny – többek között a fekete-tengeri régióban való – erősítését és fejlesztését illetően;

55.    elismeri, hogy a globális pénzügyi válság súlyosan érintette a Fekete-tenger térségét, hirtelen megszakítva az évi átlagos 6%-os növekedést és a fekete-tengeri országok további gazdasági fejlődéséhez szükséges külföldi tőke beáramlását, valamint igen nagy mértékben megterhelte a régió pénzügyi rendszerét; hangsúlyozza, hogy e probléma megoldásához a pénzügyi és banki szabályozások megerősítésével, a költségvetés hitelességének és átláthatóságának javításával, az adócsalás, az adókikerülés és a korrupció elleni küzdelemmel, a regionális együttműködés fejlesztésével és a BSEC-hez hasonló regionális szervezetek közötti koordináció fokozásával kell hozzálátni;

56.    a stratégiával összefüggésben támogatja egy integrált megközelítés megalkotását és az EU kohéziós és szomszédságpolitikája területén bevált kidolgozott elvek alkalmazását, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy tényleges eredmények szülessenek, és egyszersmind megkönnyíthetik az elmaradott régiók kapacitásépítési folyamatát; úgy véli különösen, hogy fokozni kell a régiók közötti határokon átnyúló együttműködést a közös problémák összehangolt fellépés általi kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy ez európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) megfelelő együttműködési keretet nyújt a strukturált, többszintű irányítás számára; felhívja a Bizottságot, hogy kutassa fel a határokon átnyúló együttműködést az Unió külső határain elősegítő különböző európai eszközök jobb összehangolásának módozatait;

57.    hangsúlyozza, hogy a bevált gyakorlatok régiók közötti megosztása az együttműködés minden területe szempontjából döntő fontosságú abból a szempontból, hogy a projektek kidolgozásában és végrehajtásában komoly tapasztalattal rendelkező régiók a teljesítmény növelése érdekében segítséget nyújthatnának a többi régió számára;

58.    létfontosságúnak tekinti, hogy a fekete-tengeri régió valamennyi helyi és regionális érintettjének igazgatási kapacitásai javuljanak az uniós projektek hatékony végrehajtása, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelése, valamint a térség kiegyensúlyozott területi fejlődése érdekében;

59.    hangsúlyozza a vízumkönnyítés és a személyek mobilitásának fontosságát a térségben, és sürgeti a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy kedvezményes vízumrendszer kidolgozását üzletemberek, tudományos dolgozók, fiatalok, helyi tisztviselők és más csoportok részére, az egész térség kapcsolatainak javítása érdekében, különös tekintettel a bizalomépítésre; támogatja az EU égisze alatt zajló közös, a térség kulturális öröksége és a turizmus előmozdításához kapcsolódó projektek kidolgozását;

60.    úgy véli, hogy a kultúrák és vallások közötti párbeszédet támogató programokat folyamatosan ösztönözni kell a térségbeli együttműködés támogatása érdekében, és hogy nagy szükség van a közös kezdeményezésekre az oktatás és a média területén ahhoz, hogy a térségben az emberek és a véleményformálók között értelmes kapcsolatok jöjjenek létre és szilárduljanak meg, és hogy az olyan kezdeményezések, mint a Fekete-tengeri Egyetemek Hálózata, jó példaként szolgáljanak arra, milyen pozitív szinergiákat indíthat el a térségben a tudományos párbeszéd; felszólít az egyetemi és diákhálózatok, az e-infrastruktúrák és a közös kutatási projektek megerősítésére; üdvözli a Fekete-tengeri Akadémia létrehozására és támogatására irányuló kezdeményezést, egy olyan regionális elit megszületését segítendő, mely az együttműködésre a közös kihívásokkal szembeni természetes módszerként tekint;

61.    elismeri a tágabb fekete-tengeri régióban regionális kutatási és oktatási hálózatot létrehozó „Fekete-tengeri összeköttetés” projekt eredményeit és annak a GEANT-hoz való kapcsolódását, és felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a fekete-tengeri régióban működő kutatási projekteket, többek között a HP-SEE, a SEE-GRID, a SCENE, a CAREN és a BSRN projektet;

*

*   *

62.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a tagállamok és az összes fekete-tengeri ország kormányának és parlamentjének.

• [1]  HL C 41. E, 2009.2.19., 64. o.
• [2]  HL C 282. E, 2008.11.6., 443. o.

INDOKOLÁS

I. Bevezetés

A fekete-tengeri térség fontosságát az EU szempontjából 2007-ben ismerték fel. Románia és Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozásával a Fekete-tenger részben az EU belső tengerévé vált. Mivel az említett térség – amely stratégiai szempontból Európa, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia találkozásánál helyezkedik el – fejlődése közvetlenül kezdte érinteni az EU belső ügyeit, az EU felismerte, hogy mérlegelnie kell a térségben vállalt hangsúlyosabb részvétel lehetőségét.

Ez a térségre vonatkozóan egy új uniós politikai megközelítés, az úgynevezett fekete-tengeri szinergia elindítását eredményezte. A szinergiát az Európai Bizottság javasolta 2007 áprilisában. Ez az EU jelenlegi politikai megközelítését jelenti a fekete-tengeri térséggel kapcsolatban, és azt hivatalosan az EU és a fekete-tengeri szereplők közösen indították el magas szinten, az EU és a tágabb fekete-tengeri térség országainak 2008. februári kijevi miniszteri konferenciáján.

Az Európai Bizottság meghatározása szerint a fekete-tengeri térség tíz országot foglal magában: 3 EU-tagállamot (Bulgária, Görögország és Románia), egy tagjelölt országot (Törökország), 5 kelet-európai szomszédot (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldovai Köztársaság és Ukrajna) és Oroszországot mint stratégiai partnert.

A fekete-tengeri szinergia célja, hogy fejlessze a regionális együttműködést az EU és a térség között, valamint a térségen belül. Az elképzelések szerint ez egy rugalmas eszköz, amely kiegészíti a térség országaival már fennálló kétoldalú uniós kapcsolatokat. Célja, hogy elősegítse az együttműködést és a szinergiákat a régió országai között, annak érdekében, hogy a fekete-tengeri térséget a stabilitás, a biztonság, a demokrácia és a jólét térségévé változtassa. 13 olyan együttműködési területet javasol, amelyek az EU nagyobb fokú részvételét feltételezik a térségben. A kezdeményezésben központi helyet kap a befogadás és a regionális felelősségvállalás elve.

Az Európai Parlament 2008. januári jelentésében fejezte ki álláspontját, valamint a fekete-tengeri szinergia létrehozása és elindítása iránti támogatását. Ezzel párhuzamosan részletes, konkrét célkitűzésekkel és referenciaértékekkel rendelkező cselekvési terv, valamint egy ellenőrzési és nyomon követési mechanizmus kidolgozására szólított fel.

A fekete-tengeri szinergiával kapcsolatban az EU által kiadott legutóbbi dokumentum 2008. júniusi keltű, és a fekete-tengeri szinergia végrehajtásának első évét értékeli. A különböző területeken elért eredmények bemutatását követően az EB javasolja a fekete-tengeri szinergia további fejlesztését mérhető célok kitűzésével és a közös projekteket megkönnyítő ágazati partnerséggel, továbbá egy fekete-tengeri civil társadalmi fórum létrehozását, az egyetemi és diákhálózatok megerősítését, valamint az Európai Tanulmányok Intézetének megalapítását a fekete-tengeri térségben.

II. Indokolás az EU fekete-tengeri stratégiájáról szóló jelentéshez

Három fő érv szól amellett, hogy az Európai Parlament új jelentést készítsen a fekete-tengeri térségről.

Mindenekelőtt szükség van egy aktualizált értékelésre a fekete-tengeri térségben végrehajtott uniós fellépésről, három évvel a fekete-tengeri szinergia megtervezése után. A jelenlegi helyzet elemzése először is azt jelzi, hogy nincs világos, átfogó és aktuális képünk a fekete-tengeri szinergia végrehajtási eredményeiről. Ez részben a rendszeres jelentéstételi mechanizmus hiányából, valamint 2008 után mindenfajta jelentéstételi tevékenység hiányából fakad. Ebből következnek a bírálatok, miszerint a fekete-tengeri térségben az uniós jelenléttel kapcsolatos megközelítést a széttagoltság jellemzi, és a regionális együttműködés egyes területein csak korlátozott fellépésre kerül sor. Az Európai Parlament 2008. évi állásfoglalásában megfogalmazott ajánlás ellenére eddig nem készült sem cselekvési terv, sem ellenőrzési, értékelési és nyomon követési mechanizmus a fekete-tengeri szinergiára vonatkozóan.

A széttagoltság jelensége a pénzügyi területen is megfigyelhető. A fekete-tengeri szinergiát jelenleg különféle uniós pénzügyi eszközökből finanszírozzák (ENPI, IPA, ERFA), azonban nem látszanak elég tisztán a rendelkezésre álló források, és a különféle pénzügyi keretek összehangolásának szükségessége terén irányítási nehézségek is felmerülnek. Ennek eredményeként az érintettek nincsenek tisztában a fekete-tengeri térségben folytatott regionális együttműködésre szolgáló uniós alapokhoz való hozzáférés egyes módjaival. Idén tavasszal még az is megtörtént, hogy az EU 2010. évi költségvetésében az EB egy határozatával 1,5 millió eurót (összesen 2 millió euróból, azaz a teljes összeg 75%-át) csoportosított át a fekete-tengeri térség kísérleti környezetvédelmi és fejlesztési projektjéből egy másik uniós kísérleti projektre, amely az AKCS-országok banánágazatával foglalkozik.

A második érv a fekete-tengeri szinergián belül meghatározható – és egyelőre korlátozottnak tűnő – konkrét eredmények elemzéséből ered. Láthatóan a fekete-tengeri szinergia fő érdeme az volt, hogy a fekete-tengeri térséget az EU szempontjából stratégiailag fontosnak minősítette, és felismerte a térségben vállalt nagyobb fokú uniós részvétel szükségességét. A 2007–2008 közötti időszakban arról is gondoskodott, hogy az ügy az EU szintjén kiemelt figyelemben részesüljön, és politikai lendületet kapjon ezen uniós kezdeményezés elindításához és megvalósításához a fekete-tengeri térségben.

Az eredmények ágazatonkénti vizsgálata arra enged következtetni, hogy előrehaladást a jogszabályok közelítésében és inkább a technikai jellegű területeken sikerült elérni, amilyen például a környezetvédelem, a kutatás vagy az oktatás. A leginkább kézzelfogható eredmény valószínűleg a környezetvédelmi partnerség 2010. márciusi elindítása.

Ugyanakkor sokkal kevesebbet sikerült elérni a végrehajtás területén, és kisebb volt az előrehaladás olyan ágazatokban, mint a stabilitás, a demokrácia és a felelősségteljes kormányzás, több fekete-tengeri országban a demokratikus rend romlásának, valamint az Oroszország és Grúzia között 2008-ban kirobbant háború összefüggésében. Akár úgy is tűnhet, hogy a kihívások ezeken a területeken nemcsak megmaradtak, hanem még fokozódtak is. Mindazonáltal létrejött a fekete-tengeri civil társadalmi fórum, és azt a jelek szerint minden évben megrendezik, miközben az EU az Oroszország és Grúzia között kirobbant háborúban vállalt közvetítői szerepével bebizonyította, hogy képes hatékonyan közreműködni a konfliktusrendezésben.

Összességében ebből a széttagoltságot, az ellenőrzés hiányát és korlátozott eredményeket mutató összképből arra lehet következtetni, hogy a fekete-tengeri szinergia pillanatnyilag vesztett a láthatóságából. Ezt a szempontot erősíti az is, hogy 2008 után nem került sor olyan miniszteri találkozóra, amelyet az említett uniós politikának szenteltek.

Ez vezeti el az előadót a harmadik érvhez, miszerint a fekete-tengeri térségben végrehajtott jövőbeni uniós fellépéshez stratégiai jövőképre, integrált megközelítésre és láthatóságra van szükség. Az előadó úgy véli, hogy egy, a Fekete-tengerre vonatkozó uniós stratégia elindítására irányuló javaslat a legjobb módja a fent említett tényezők kezelésének. Ez az álláspont a makrorégiókra – például a Dunára és a Balti-tengerre – vonatkozó uniós stratégiák kialakításának jelenlegi kontextusát is figyelembe veszi.

III. Főbb ajánlások

A fekete-tengeri szinergia érdemeire építve az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájának egy erősebb politikai keretet kell hatályba léptetnie, és fokoznia kell az EU részvételét a fekete-tengeri térségben.

A politikai keret szempontjából a stratégiának biztosítania kell a fekete-tengeri térséggel szembeni integrált uniós megközelítést. Gondoskodnia kell továbbá egy világos célkitűzésekkel, kiemelt tevékenységekkel, referenciaértékekkel és kiemelt kezdeményezésekkel rendelkező cselekvési terv kidolgozásáról. A hatékony végrehajtás eléréséhez rendszeres jelentéstételi, ellenőrzési, értékelési és nyomon követési mechanizmusokat kell kialakítani.

Az előadó úgy véli, hogy a stratégia sikeréhez a megfelelő pénzügyi és emberi erőforrások biztosítására is figyelmet kell fordítani. Az elkülönített, célzott finanszírozás szükségessége világosan következik a jelenlegi helyzet elemzéséből. Az előadó ezért javasolja egy külön uniós költségvetési tétel létrehozását a fekete-tengeri stratégia számára. Az emberi erőforrások terén a leendő EKSZ-nek gondoskodnia kell a stratégia hatékony kidolgozásához és kezeléséhez elegendő személyzeti létszámról.

A stratégiai irányítás és a magas szintű koordináció érdekében rendszeres miniszteri találkozókra is egyértelműen szükség van az EU és a fekete-tengeri térség országai között. Az ilyen találkozókba be kell vonni a térség valamennyi szereplőjét, esetleg a 2008. februári kijevi miniszteri konferencia mintáját követve. Az előadó azon a véleményen van, hogy Törökország és Oroszország kulcsfontosságú partner ebben a kezdeményezésben, Bulgáriának, Romániának és Görögországnak pedig az EU-tagállamként és a Fekete-tenger partján elterülő országként betöltött kettős szerepből adódóan vezető szerepet kell vállalnia.

Végezetül a párbeszédet és az EU fekete-tengeri stratégiájának gyakorlati megvalósítását a regionális együttműködés minden szintjén javítani kell. E tekintetben fontos a parlamenti dimenzió és az együttműködés helyi szintje (a helyi hatóságok, a civil társadalom és az üzleti szereplők között).

Az előadó úgy véli, hogy a fekete-tengeri stratégia fő céljának a fekete-tengeri térség békéjének, stabilitásának és jólétének elérését, valamint az uniós energiabiztonság szavatolását kell tekinteni. Ebből adódóan kiemelt intézkedési területként kell kezelni a biztonságot, a felelősségteljes kormányzást, az energiát, a közlekedést, a környezetvédelmet, valamint a társadalmi-gazdasági és emberi fejlődést.

A biztonság terén a fekete-tengeri térség továbbra is számos olyan transznacionális kihívással néz szembe, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, és regionális szinten kell megoldani. A legfontosabbak közé tartoznak az elhúzódó konfliktusok, a kétoldalú viták és a lezárt határok, a militarizálódáshoz és a fegyverek elterjedéséhez vezető tendenciák, a tengeri felügyelet, az illegális kereskedelem és a határokon átnyúló bűnözés. Ezeket az EU határozott, közvetlen bevonásával jobban lehet kezelni.

A Fekete-tenger biztonsági dimenziójában egyértelműen helyet kell kapnia a demokratikus rend, a felelősségteljes kormányzás és az állami kapacitásépítés megerősítésére irányuló határozott intézkedéseknek is.

Az energia, a közlekedés és a környezetvédelem területét illetően prioritásnak kell tekinteni az infrastrukturális projektek támogatását, valamint a közös szabályok és keretek kialakítását. Az előadó üdvözli a környezetvédelmi partnerség 2010. márciusi elindítását, valamint a közlekedéssel és az energiával foglalkozó két másik partnerség létrehozására irányuló projekteket a fekete-tengeri térségben. Ugyanakkor hangsúlyozza ezek gyors és hatékony végrehajtásának szükségességét.

Az előadó különösen fontosnak tartja az energia területén történő együttműködést a fekete-tengeri térségben. Úgy véli, hogy az ellátási útvonalak és források diverzifikálásának célját a jövőbeni stratégiában még erősebben kell érvényesíteni. Hangsúlyozza a Nabucco gázvezeték fontosságát, ugyanakkor úgy véli, hogy a cseppfolyósföldgáz-szállítás szintén fontos lehetőség az energiaágazat jövőbeni fejlesztése szempontjából, különösen a gazdasági válság és a túlterhelt pénzügyi erőforrások összefüggésében. Ezért a jelentésben hangsúlyozza az AGRI projekt és a fekete-tengeri kikötőkben tervezett cseppfolyósföldgáz-terminálok fejlesztésének különös jelentőségét. Végül, de nem utolsósorban ugyancsak alapvető fontosságú a közös normák és átlátható szabályok keretének további erősítése a fekete-tengeri térségben, az Energiaközösség és az Energiacharta alapján.

Végezetül, a fekete-tengeri térségen belüli gazdasági, társadalmi és emberi fejlődés fontos előfeltétele annak, hogy a terület átalakulása a stabilitás és a jólét jegyében történhessen. Bár a gazdasági válság súlyosan érintette, a fekete-tengeri térség komoly gazdasági növekedési és kereskedelmi potenciállal rendelkezik. Az előadó úgy véli, hogy a stratégiának kiemelten kell foglalkoznia a kereskedelem liberalizálásával és a térségen belüli kereskedelem fellendítésével, a gazdaságok megfelelő diverzifikálásával és a térségek közötti gazdasági egyenlőtlenségek kezelésével. A szociális ügyeket tekintve az előadó a fekete-tengeri térségben folytatott oktatási és kutatási együttműködés eredményeinek elismerése mellett úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség, különösen az egész életen át tartó tanulás és az oktatásnak a munkaerő-piaci követelményekhez való hozzáigazítása, valamint a nemzetközi csereprogramok hatókörének növelése és további civil társadalmi hálózatok kiépítése terén.

Az előadó azzal a véleménnyel is egyetért, hogy az EU integrált tengerpolitikája igen előnyös lehetne a fekete-tengeri térség integrált fejlesztése szempontjából, és ezért ragaszkodik a fekete-tengeri dimenzió megfelelő kidolgozásához az EU integrált tengerpolitikáján belül.

VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (10.11.2010)

a Külügyi Bizottság részére

az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról
(2010/2087(INI))

A vélemény előadója: Metin Kazak

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  elismeri, hogy a globális pénzügyi válság súlyosan érintette a Fekete-tenger térségét, határozottan megszakította az évi átlagos 6%-os növekedést és a fekete-tengeri országok további gazdasági fejlődéséhez szükséges külföldi tőke beáramlását, valamint igen nagy mértékben megterhelte a régió pénzügyi rendszerét; hangsúlyozza, hogy e probléma megoldásához a pénzügyi és banki szabályozások megerősítésével, a költségvetés hitelességének és átláthatóságának javításával, az adócsalás, az adókikerülés és a korrupció elleni küzdelemmel, a regionális együttműködés fejlesztésével és a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezethez (BSEC) hasonló regionális szervezetek közötti koordináció fokozásával kell hozzálátni;

2.  úgy véli, hogy a 2007-ben benyújtott fekete-tengeri szinergiára (BSS) vonatkozó kezdeményezés valóban új lendületet adott a regionális együttműködésnek a Fekete-tenger térségében, azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a végrehajtásához előirányzott adminisztratív és pénzügyi források elégtelenek voltak; ezért úgy véli, hogy a fekete-tengeri térség jövőbeli stratégiáját kiemeltebben, a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégiával megegyező szinten kell kezelni, és – a fokozottabb elszámoltathatóság biztosítása mellett – a térség számára nyújtott valamennyi pénzügyi támogatást jobban össze kell hangolni és a kulcsfontosságú ágazatok felé irányítani, amelyek így a jövőben biztos pénzügyi kilátásokkal fognak rendelkezni;

3.  rámutat arra, hogy a fekete-tengeri stratégiának a balti, balkáni és Duna menti térségekben nyert tapasztalatokra kell építenie, és el kell kerülnie az e régiókban feltárt hiányosságokat; úgy véli, hogy a jövőbeli fekete-tengeri stratégiának ki kell egészítenie az európai szomszédságpolitikát, és hogy a fekete-tengeri stratégiát más hasonló kezdeményezés nem szoríthatja háttérbe; azt javasolja, hogy a Fekete-tenger térségének valamennyi partnerét vonják be a fekete-tengeri stratégiába; hangsúlyozza, hogy sürgősen megoldást kell találni a régióban elhúzódó konfliktusokra;

4.  hangsúlyozza, hogy a BSEC-t meg kellene reformálni az újabb kihívások hatékony kezelése érdekében, és úgy véli, hogy a 2010-es 20. évforduló jó alkalmat kínál az e célból teendő javaslatok számára, ideértve a BSEC 2001-ből származó gazdasági napirendjének felülvizsgálatára, a szervezeti reformra és a működési hatékonyság növelésére, valamint a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bankhoz (BSTDB) és a BSEC üzleti tanácsához hasonló kapcsolódó szervezetek fellendítésére irányuló javaslatokat is; úgy véli, hogy az említett szervektől származó forrásokat fel lehetne használni a BSEC költségvetésének növelésére;

5.  üdvözli a BSS projektalapú megközelítését, nevezetesen a Környezetvédelmi Partnerséget, és úgy véli, hogy a közlekedési és energetikai infrastruktúrák fejlesztését célzó tervezett partnerségek létfontosságúak a régió fenntartható fejlődése szempontjából, amely régiót arra kell ösztönözni, hogy jobban integrálódjon az új európai belső energiapiacba; hangsúlyozza a Nabucco és más energetikai projektek fontosságát a régió kereskedelme szempontjából; arra buzdítja a BSEC valamennyi tagországát, hogy csatlakozzanak az Energiaközösséget létrehozó szerződéshez, amely a villamosenergia- és a gázágazatra vonatkozó közösségi vívmányok végrehajtásáról rendelkezik; hangsúlyozza, hogy a piaci ösztönzőknek és a hosszú távú beruházásoknak lendületet adó zöld fejlesztéssel és energiahatékonysággal kapcsolatos projekteket továbbra is prioritásként kell kezelni, valamint hogy a megújuló energiaforrások képesek nagymértékben hozzájárulni a jövőbeli globális energiabiztonsághoz;

6.  úgy ítéli meg, hogy a fekete-tengeri körgyűrű és a tengeri gyorsforgalmi utak jelentősen megnövelnék a kereskedelem és fejlesztés lehetőségeit a régióban; hangsúlyozza azonban, hogy szükség van átfogó környezeti hatásvizsgálatokra és együttműködésre a tengeri felügyelet terén a tengeri közlekedés biztonságának és a környezet védelmének garantálása érdekében; hangsúlyozza, hogy a beruházásoknak a fontosabb fekete-tengeri kikötők, például Konstanca és Várna kikötőinek fejlesztésére és kapacitásuk bővítésére kell irányulniuk;

7.  hangsúlyozza, hogy a régió WTO-tagországainak növekvő száma – két állam kivételével valamennyi tagország – pozitívan járul hozzá egy kiszámítható és stabil kereskedelmi rendszerhez, és javasolja, hogy az érintett BSEC-országok fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjaivá válhassanak, valamint hogy valamennyi fekete-tengeri ország folytassa a nemzeti jogszabályoknak a WTO szabályaihoz és a többoldalú kereskedelem alapelvekhez, többek között az EU kereskedelmi vívmányaihoz való igazítását; felszólítja őket a kereskedelmi korlátok fokozatos megszüntetésének felgyorsítására a kereskedelem további liberalizációjának céljából, ideértve a vámeljárások és az adórendszerek egyszerűsítését; úgy véli, hogy mind a kétoldalú, mind pedig a BSEC parlamenti közgyűlésével (PABSEC) és a WTO-ról szóló parlamenti konferenciával folytatott fokozott parlamenti szintű együttműködések további előnyökkel járnának a folyamat számára; úgy véli ezzel összefüggésben, hogy az Európai Uniónak a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet teljes jogú tagjává kell válnia.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	9.11.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	20 1 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	William (The Earl of) Dartmouth, Kader Arif, Daniel Caspary, Christofer Fjellner, Joe Higgins, Yannick Jadot, Bernd Lange, David Martin, Emilio Menéndez del Valle, Vital Moreira, Niccolò Rinaldi, Helmut Scholz, Robert Sturdy, Keith Taylor, Jan Zahradil, Pablo Zalba Bidegain
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	George Sabin Cutaş, Béla Glattfelder, Małgorzata Handzlik, Maria Eleni Koppa, Elisabeth Köstinger, Michael Theurer, Jarosław Leszek Wałęsa
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Anna Záborská

VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (11.11.2010)

a Külügyi Bizottság részére

az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról
(2010/2087(INI))

A vélemény előadója: Silvia-Adriana Ţicău

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  elismeri, hogy a Fekete-tenger régiója a Kaszpi-tengerhez, a Közel-Kelethez és Közép-Ázsiához való közelsége révén különösen az energiabiztonság és az EU energiaforrásainak és energiaellátási útvonalainak diverzifikálása szempontjából geostratégiai jelentőségű, és hogy Románia és Bulgária csatlakozása után az EU-nak a nemzetközi kapcsolatok tekintetében fontos szereplővé kell válnia ebben a régióban, de elismeri, hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy a fekete-tengeri régióra vonatkozó stratégiájába foglalja bele a környezetvédelmi dimenziót, és különösen hogy járuljon hozzá a környezet helyreállításához a Fekete-tengerbe ömlő folyók veszélyes hulladékkal való szennyeződése után, például a Duna-medencében legutóbb bekövetkezett sajnálatos eseményt követően;

3.  úgy véli, hogy az energetikai infrastruktúracsomagnak, amelyet hamarosan beterjeszt a Bizottság, nagy hangsúlyt kell fektetnie a fekete-tengeri régióban megvalósításra javasolt projektekre; felhívja a figyelmet arra, hogy a régióban található államokon keresztül vezető tranzitútvonalak jelentősen javíthatják az EU ellátásának biztonságát;

4.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak közös megközelítéssel kell rendelkezniük a fekete-tengeri régióra vonatkozóan abból a célból, hogy az EU szomszédságában megvalósuljon az EU hosszú távú célja az ellátási biztonság és stabilitás tekintetében;

5.  hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni a fekete-tengeri stratégia működési módozatait és végrehajtásának eszközeit, beleértve a folyamatokat, a projekteket, az ellenőrzési rendszert és a finanszírozást is, különösen annak pontosítása érdekében, hogy miként lehet ezt összehangolni a keleti partnerséggel;

6.  felhívja a figyelmet az EU és Oroszország közötti, hosszú múltra visszatekintő stratégiai partnerségre és a két ország közös érdekeire a kétoldalú kereskedelem és beruházások fokozását, a globális gazdaságban a kereskedelem liberalizációját, továbbá a verseny – többek között a fekete-tengeri régióban való – erősítését és fejlesztését illetően;

7.  az új földgázvezetékek és ezek összekapcsolásai, az új villamosenergia-hálózatok és ezek összekapcsolásai, az új LNG-terminálok és -infrastruktúrák, valamint az új erőművek (fosszilis tüzelőanyagok és megújuló energiaforrások használata, nukleáris projektek) építésére való tekintettel hangsúlyozza, hogy az energiatovábbításra és -kereskedelemre vonatkozóan átlátható és tisztességes piaci szabályokat és feltételeket kell biztosítani, amelyek a beruházások számára hosszú távú kiszámíthatóságot nyújtanak; hangsúlyozza, hogy e szabályoknak és feltételeknek ösztönözniük kell a környezet, a demokratikus részvétel, az emberi egészség és a biztonság magas fokú védelmét;

8.  kéri, hogy az EU és a fekete-tengeri régió közötti partnerség terjedjen ki a tudás és a technológia átadására a megújuló energiák, az energiahatékonyság és a hálózattervezés technikai támogatásának területén, továbbá hangsúlyozza, hogy az energiamegtakarítás az ellátási biztonság növelésének kulcsfontosságú eleme, támogatja az alternatív energiaforrásokkal, különösen pedig a megújuló energiával, az energiahatékonysággal és az energiamegtakarítással kapcsolatos kutatást, amely területek mind lényegesek az éghajlatváltozásból eredő kihívások kezelése és az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésére irányuló globális erőfeszítésekhez való hozzájárulás szempontjából;

9.  megerősíti, hogy az EU energiabiztonsági politikája a források és az útvonalak diverzifikációján alapul; hangsúlyozza a déli gázfolyosó mint az EU ellátási biztonságát növelő eszköz európai hozzáadott értékét és jelentőségét úgy ítéli meg, hogy az olyan projektek, mint az EU számára kiemelt fontosságú Nabucco gázvezeték, valamint több kisebb projekt, így például a transzadriai gázvezeték (TAP), a páneurópai kőolajvezeték (PEOP), a Törökország–Görögország–Olaszország összeköttetés (ITGI) és az Azerbajdzsán–Grúzia–Románia összeköttetés (AGRI) az EU fekete-tengeri régióban való szerepvállalásának kiemelkedő jelentőségét, egyszersmind azonban a Fekete-tengert körülvevő országok közötti együttműködés fokozásának szükségességét is mutatják; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy partnereikkel egyetemben támogassák és gyorsítsák fel e projektek végrehajtását;

10. sürgeti a Bizottságot, hogy a Nabucco gázvezeték lehetséges szállító országaival 2011 végéig kössön megállapodást;

11. hangsúlyozza a fekete-tengeri régió megújuló energiaforrásaiban rejlő potenciált, amely világszinten nagymértékben hozzájárulhatna az energia szempontjából biztos jövőhöz és a fenntartható gazdasági növekedéshez, továbbá felhívja a Bizottságot és a Fekete-tenger menti országokat, hogy e potenciált aknázzák ki;

12. hangsúlyozza, hogy a fekete-tengeri régióban meg kell erősíteni a multilaterális energiaügyi együttműködést, amelynek fő elveit a WTO és az Energia Charta Egyezmény biztosítja; támogatja az EU energiaügyi és környezetvédelmi jogszabályain alapuló, teljes körű piaci és szabályozási integrációt, és ösztönzi a tágan értelmezett fekete-tengeri régió országainak részvételét az Energiaközösséget létrehozó szerződésben, továbbá az EU, az EBB és az EBRD által a fekete-tengeri régió infrastruktúrájának korszerűsítéséhez nyújtott támogatást;

13. hangsúlyozza, hogy a szénhidrogének nemzetközi kereskedelmével és régión belüli szállításával összefüggésben fontos figyelembe venni a Fekete-tenger környezeti sérülékenységét és a forgalmas török szorosokat, amelyek révén e forgalmas és veszélyes csomópontoknál megnövekszik a balesetek és szivárgások kockázata;

14. üdvözli, hogy Ukrajna és a Moldovai Köztársaság is csatlakozott az Energiaközösségről szóló szerződéshez, ami fontos szerepet játszik majd az EU energiabiztonsági célkitűzéseinek elérésében és hozzájárul ezen országok biztonságához;

15. hangsúlyozza, hogy sürgősen létre kell hozni az Euronest Parlamenti Közgyűlést, amely hozzájárul majd a keleti partnerség céljainak eléréséhez, és ekképpen pozitív hatást fejt ki az energiabiztonsággal kapcsolatos ügyekre;

16. hangsúlyozza, hogy a regionális partnereket már a korai szakaszban be kell vonni a projekttervezésbe az érdeklődés felkeltése és a közös szerepvállalás előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy a balti-tengeri stratégia jó példa lehet az olyan makroregionális stratégiára, amely a helyi hatóságok, üzleti közösségek és civil társadalmi szervezetek közötti együttműködésen nyugszik;

17. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a régión belüli feszültségek kedvezőtlen hatást gyakoroltak a Fekete-tengeri Fórum a Párbeszédért és a Partnerségért szervezetre, és ezért az mindeddig nem jött létre; úgy ítéli meg, hogy egy ilyen fórum jelentős szerepet játszhat az ötletek kigondolásában és a regionális szereplők közötti párbeszéd előmozdításában;

18. üdvözli, hogy három területen – a környezetvédelem, a közlekedés és az energia területén – ágazati partnerség jött létre, amely megnyitja az utat a konkrét, hosszú távú projektek fontolóra vétele és összehangolása előtt;

19. üdvözli az arra irányuló lépéseket, hogy az európai közös légteret a Fekete-tenger országaira is kiterjesszék; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a Moldovai Köztársasággal a légi közlekedés liberalizációjára vonatkozóan megkezdett párbeszédet, és mielőbb kezdje meg a tárgyalásokat Moldovának az európai közös légtérhez való csatlakozásáról;

20.  úgy véli, hogy a szénhidrogének nemzetközi kereskedelme és régión belüli szállítása szempontjából alapvetően fontos az EU fekete-tengeri kikötőinek fejlesztése, ideértve az olaj- és földgázterminálokat és az intermodális szállítási rendszereket is; hangsúlyozza, hogy ezen infrastruktúrát csak a part menti régiók környezetvédelmére, valamint az emberi egészségre és biztonságra vonatkozó legmagasabb szintű uniós és nemzetközi normák szigorú betartásával és valamennyi lényeges környezeti hatásvizsgálat elvégzése után szabad megépíteni;

21. felhívja a Fekete-tenger menti országokat, hogy kössenek egyetértési megállapodást a fekete-tengeri tengeri folyosók fejlesztéséről, és felhívja a Bizottságot, hogy a TEN-T költségvetésén belül – a balti-tengeri, az északi-tengeri és a földközi-tengeri tengeri folyosókéhoz hasonlóan – biztosítson külön jogcímet és forrásokat a fekete-tengeri tengeri folyosók számára;

22. úgy ítéli meg, hogy a szénhidrogének nemzetközi kereskedelme és régión belüli szállítása szempontjából alapvetően fontos az EU fekete-tengeri és a Duna tengeri torkolatánál található kikötői infrastruktúrájának, valamint az intermodális szállítás infrastruktúrájának fejlesztése, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozat módosításáról szóló 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat II. mellékletében foglalt, a 7., 18., 21. és 22. tengely mentén végzett kiemelt fontosságú transzeurópai közlekedési projektek megvalósítását és a Bizottság Tanácshoz és Európai Parlamenthez intézett, „A fő transzeurópai közlekedési tengelyek kiterjesztése a szomszédos országokra – Közlekedéspolitikai iránymutatások Európában és a szomszédos régiókban” című közleményében (COM(2007)0032) meghatározott TRACECA folyosóval, központi tengellyel, délkeleti tengellyel és nemzetközi tengeri útvonalakkal való fokozatos összekapcsolását;

23. szükségesnek tartja a fekete-tengeri térség közúti infrastruktúrájának korszerűsítését és az európai közlekedési folyosókkal való kapcsolatok biztosítását; hangsúlyozza, hogy a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet (BSEC) által 2006-ban elindított, valamennyi BSEC-országot átszelő fekete-tengeri autópálya-projektet végre kell hajtani, és felhívja a Bizottságot és a Fekete-tenger menti országokat, hogy e projektet a TEN-T félidős politikai felülvizsgálata során illesszék be a kiemelt fontosságú TEN-T projektek közé;

24. elismeri a tágabb fekete-tengeri régióban regionális kutatási és oktatási hálózatot létrehozó BSI[1]-projekt eredményeit és annak a GEANT-hoz való kapcsolódását, és felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a fekete-tengeri régióban működő kutatási projekteket, többek között a HP-SEE, a SEE-GRID, a SCENE, a CAREN és a BSRN projektet;

25. elismeri a BSEC jelentőségét, és elismeri a fekete-tengeri szinergia szerepét. ugyanakkor – a fekete-tengeri régió geopolitikai jelentőségére való tekintettel és a fekete-tengeri szinergia számottevő sikereinek hiányában – hangsúlyozza, hogy a fekete-tengeri régió számára sürgősen egységes uniós stratégiát kell kidolgozni, mivel a fekete-tengeri régióval való megerősített és fenntartható együttműködésre vonatkozó cél kizárólag egy ilyen stratégia révén érhető el;

26. emlékeztet arra, hogy az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszközből (ENPI) finanszírozott, a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló közös fekete-tengeri operatív program az első uniós finanszírozású, határokon átnyúló együttműködési program a fekete-tengeri régióban, és felhívja a Fekete-tenger menti országokat, hogy írják alá a Bizottsággal azt a pénzügyi megállapodást, amelynek értelmében az ENPI-finanszírozás lehívható, és ekképpen tegyék ezt a programot az EU fekete-tengeri stratégiájának végrehajtását célzó központi eszközzé;

27. ezért felhívja a Bizottságot, hogy a fekete-tengeri régiót sürgetőbb prioritásként kezelje, és dolgozzon ki egy uniós fekete-tengeri stratégiát, amelyhez a fontos szereplők és regionális partnerek lehető legszélesebb körét bevonó és különösen az alábbi együttműködési területek kiemelt projektjeit tartalmazó cselekvési terv kapcsolódik: fenntartható gazdasági fejlődés, kutatás és technológiai innováció, az összekapcsolódások és a kommunikáció javítása, környezetvédelem, ideértve a természetvédelmet, biztonság, migráció, a civil társadalom támogatása és fejlesztése, az oktatás és a kulturális csere, valamennyi rendelkezésre álló pénzügyi eszköz (KA, ERFA, SZBE, ESZPTE) felhasználása révén.

28. hangsúlyozza, hogy a Duna-régióra vonatkozó makroregionális stratégiát össze kell kapcsolni a fekete-tengeri régióéval, mivel a Duna és a Fekete-tenger az óceán után Európa legnagyobb vízteste, és egy megfelelően összehangolt uniós stratégia számos előnnyel járhat az egész régióra nézve.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	9.11.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	45 4 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jean-Pierre Audy, Ivo Belet, Bendt Bendtsen, Jan Březina, Giles Chichester, Pilar del Castillo Vera, Lena Ek, Ioan Enciu, Gaston Franco, Adam Gierek, Fiona Hall, Romana Jordan Cizelj, Arturs Krišjānis Kariņš, Philippe Lamberts, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Marisa Matias, Judith A. Merkies, Angelika Niebler, Jaroslav Paška, Aldo Patriciello, Miloslav Ransdorf, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Michèle Rivasi, Paul Rübig, Amalia Sartori, Francisco Sosa Wagner, Konrad Szymański, Britta Thomsen, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Ioannis A. Tsoukalas, Claude Turmes, Vladimir Urutchev, Adina-Ioana Vălean, Kathleen Van Brempt, Alejo Vidal-Quadras, Henri Weber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	António Fernando Correia De Campos, Andrzej Grzyb, Jolanta Emilia Hibner, Yannick Jadot, Silvana Koch-Mehrin, Ivari Padar, Vladko Todorov Panayotov, Markus Pieper, Peter Skinner, Silvia-Adriana Ţicău, Catherine Trautmann
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Marek Henryk Migalski

• [1]  Fekete-tengeri összeköttetés

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (2.12.2010)

a Külügyi Bizottság részére

az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról
(2010/2087(INI))

A vélemény előadója: Victor Boştinaru

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy a fekete-tengeri régió stratégiailag alapvető fontosságú terület, és úgy véli, hogy az EU fekete-tengeri stratégiája hozzájárul majd az európai integráció célkitűzéseinek megvalósításához; úgy ítéli meg, hogy a stratégia kulcsfontosságú a régió fenntartható és összehangolt fejlődése, valamint a régió és az EU egészének stabilitása és biztonsága szempontjából;

2.  úgy véli, hogy egy hatékony fekete-tengeri stratégia elindításához alapvetően fontos valamennyi érintett, uniós és unión kívüli ország teljes mértékű és építő jellegű bevonása; kéri valamennyi érintett régió együttműködését, és hangsúlyozza a kormányzás valamennyi szintjén elhelyezkedő testületek részvételének fontosságát az integrált megközelítés sikerének biztosítására, a meglévő szervezetek – például a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet (BSEC), a BSEC Parlamenti Közgyűlése (PABSEC) és a Fekete-tengeri Bizottság – bevonásával, de egyszersmind szükség esetén újak létrehozása révén is, annak érdekében, hogy együttesen azonosítsák a közös kihívásokat és a rendelkezésre álló erőforrásokat, valamint azokat a területeket, amelyeken az összehangolt fellépés jelentős hozzáadott értéket teremthet; mindazonáltal alapvetően fontosnak tekinti felelősségi körük meghatározását a különböző kormányzási szintek közötti esetleges hatáskörátfedések elkerülése és a végrehajtás gyorsaságának biztosítása érdekében;

3.  létfontosságúnak tartja az uniós szinten kialakított többi stratégiával való koordinációt; ezzel összefüggésben üdvözli a Duna-medencére vonatkozó uniós stratégia közeljövőbeli közzétételét, és felhívja az összes érintett államot, hogy dolgozzanak ki a Fekete-tengerrel kapcsolatos projekteket, mivel a két régió területileg és gazdaságilag is összekapcsolódik;

4.  a stratégiával összefüggésben támogatja egy integrált megközelítés megalkotását és az EU kohéziós és szomszédságpolitikája területén bevált kidolgozott elvek alkalmazását, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy tényleges eredmények szülessenek, és egyszersmind megkönnyíthetik az elmaradott régiók kapacitásépítési folyamatát; úgy véli különösen, hogy fokozni kell a régiók közötti határokon átnyúló együttműködést a közös problémák összehangolt fellépés általi kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy ez európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) megfelelő együttműködési keretet nyújt a strukturált, többszintű irányítás számára; felhívja a Bizottságot, hogy kutassa fel a határokon átnyúló együttműködést az Unió külső határain elősegítő különböző európai eszközök jobb összehangolásának módozatait;

5.  egyetért az európai szomszédsági és partnerségi eszköz (ENPI) keretében támogatott programok folytatásával, és javasolja, hogy a következő programozási időszakra biztosítsanak elegendő költségvetési forrást a Fekete-tenger medencéjére vonatkozó közös operatív program számára annak érdekében, hogy teljes mértékben lefedje és folytassa az ENPI határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó, 2007 és 2013 közötti stratégiai dokumentumában meghatározott valamennyi célkitűzés elérésére irányuló erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy egységes szabályokat kell alkotni a pályázatok vonatkozásában, hogy a programterületben részt vevő államokból származó bármely jogi személy vezető pályázóként pályázhasson; úgy ítéli meg, hogy a Fekete-tenger medencéjére vonatkozó közös operatív programban részt vevő valamennyi országot be kell vonni és bátorítani kell a következő programozási időszakban való részvételre;

6.  a finanszírozott fellépések fenntarthatóságának biztosítása érdekében ösztönzi a stratégiában érvényesülő különböző uniós politikák – különösen a strukturális alapok, a kutatási és fejlesztési keretprogram és a transzeurópai közlekedési hálózatok – közötti szinergiák kialakítását; ilyeténképpen az egyik gazdasági fejlesztési kezdeményezés által teremtett lehetőségeket egy másik, kiegészítő kezdeményezés is kihasználhatja;

7.  elismeri, hogy a regionális és helyi hatóságok és érintettek fontos szerepet töltenek be a stratégia megtervezésében és végrehajtásában, tekintve, hogy a területtel és az ott élőkkel szoros kapcsolatban állnak; ezért kéri szükségleteik felmérését és a stratégiába való teljes körű bevonásukat;

8.  hangsúlyozza, hogy a bevált gyakorlatok régiók közötti megosztása az együttműködés minden területe szempontjából döntő fontosságú abból a szempontból, hogy a projektek kidolgozásában és végrehajtásában komoly tapasztalattal rendelkező régiók a teljesítmény növelése érdekében segítséget nyújthatnának a többi régió számára;

9.  létfontosságúnak tekinti, hogy a fekete-tengeri régió valamennyi helyi és regionális érintettjének igazgatási kapacitásai javuljanak az uniós projektek hatékony végrehajtása, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelése, valamint a térség kiegyensúlyozott területi fejlődése érdekében;

10. úgy véli, hogy valamennyi infrastrukturális projektről – a közlekedés és az energia területén egyaránt – valamennyi érintett fekete-tengeri országnak kell megállapodnia, és hogy különösen a TEN-T projektek és a kikötők fejlesztésével kapcsolatos projektek esetében biztosítani kell a koordinációt; hangsúlyozza, hogy fontos javítani a módközi fuvarozási műveleteket a rövid távú tengeri fuvarozás közlekedési logisztikába való integrálása, a kikötői műveletek tökéletesítése és a hátországgal való kapcsolatok hatékonyságának fokozása által; úgy véli, hogy az EU-nak továbbra is együtt kell működnie a regionális partnerekkel az infrastruktúra biztonságának javítása, a meglévő infrastruktúra korszerűsítése és az új infrastruktúra létrehozása kapcsán; kéri a fekete-tengeri medencében végrehajtott felkutatási és mentési műveletek hatékony összehangolását és a fekete-tengeri felügyeleti stratégia létrehozását;

11. hangsúlyozza a déli folyosóban megvalósítandó projektek jelentőségét, figyelembe véve az EU azon alapvető célját, hogy diverzifikálja az energiaellátási csatornákat;

12. mivel a fekete-tengeri régió Európa energiaellátása szempontjából jelentős terület, úgy véli, hogy a jelenleg tervezett és a jövőbeli energiaprojektek előnyeinek és környezetvédelmi vonatkozásainak alapos értékelése kiemelkedően fontos; e tekintetben – a minden lehetséges környezeti katasztrófára és műszaki balesetre való tényleges felkészültség érdekében – alapvetően fontosnak tartja, hogy valamennyi érintett ország és régió előre megállapodjon arról, hogy ezen eseményeket környezetvédelmi, gazdasági és technikai szempontból miként kezelik;

13. mivel a Fekete-tenger súlyosan szennyezett, és a szennyezés nem ismer országhatárokat, kéri, hogy valamennyi meglévő eszköz felhasználásával, az uniós normák alapján találjanak közös megoldást a problémára az összes fekete-tengeri ország számára a szennyezés kezelése és mérséklése, valamint környezet és az éghajlat megelőző intézkedésekkel történő védelme céljából.

14. a Fekete-tenger túlhalászására való tekintettel összehangolt intézkedéseket kér a stratégia keretében a természeti erőforrások (halállományok, biológiai sokféleség stb.) védelme és a halászati területek fenntartható fejlődése érdekében; támogatja a kulturális örökséget (a felgyűlt szakmai tapasztalat és készségek, új szakirányok) előmozdító lépéseket és e területek életminőségének javítását; bátorítja a helyi és regionális partnerségek kialakítását, és úgy véli, hogy a fekete-tengeri stratégiának hozzá kell járulnia a meglévő tengeri kikötők modernizálásához és a kikötői szolgáltatások korszerűsítéséhez, a környezeti biztonsági és védelmi normák megfelelő figyelembevételével;

15. úgy ítéli meg, hogy a fekete-tengeri országok által elfogadott projektek hozzájárulhatnak a társadalmi és gazdasági fejlődéshez – a hangsúlyt a gazdasági tevékenységek diverzifikálására, az oktatás és kutatás, valamint a természeti erőforrások védelme területén folytatott együttműködés fokozására fektetve –, továbbá a határokon átnyúló bűnözés elleni fellépés révén a biztonság megerősítésével kapcsolatos együttműködés kiterjesztéséhez;

16. rámutat arra, hogy az éghajlatváltozásnak a Fekete-tenger régiójára, annak lakóira és gazdaságára gyakorolt hatása jelentős kihívásokat jelent az új fejlesztési lehetőségekre nézve, és ezért továbbra is támogatni és ösztönözni kell a Fekete-tengerrel határos országok fokozott együttműködését, különösen a vészhelyzetek előrejelzésével kapcsolatos kiigazító és enyhítő intézkedések kidolgozása terén;

17. véleménye szerint a fekete-tengeri régió egészében megtalálható kultúrtájak és élőhelyi örökségek gazdagsága szemlélteti talán a legjobban a sokféleségben rejlő erő gondolatát; úgy véli, hogy ezen értékek érzékeny és integrált felhasználása és megőrzése hozzájárulhat az új stratégia céljának eléréséhez annak biztosítása révén, hogy a közös regionális marketing és márkaépítés a régió jellegzetességeinek teljes körét felhasználja.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	30.11.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	39 1 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Charalampos Angourakis, Sophie Auconie, Jean-Paul Besset, Victor Boştinaru, Zuzana Brzobohatá, Alain Cadec, Francesco De Angelis, Tamás Deutsch, Danuta Maria Hübner, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Juozas Imbrasas, María Irigoyen Pérez, Seán Kelly, Evgeni Kirilov, Constanze Angela Krehl, Petru Constantin Luhan, Ramona Nicole Mănescu, Riikka Manner, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Wojciech Michał Olejniczak, Markus Pieper, Monika Smolková, Georgios Stavrakakis, Csanád Szegedi, Nuno Teixeira, Michail Tremopoulos, Viktor Uspaskich, Lambert van Nistelrooij, Hermann Winkler, Joachim Zeller, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Vasilica Viorica Dăncilă, Jens Geier, Andrey Kovatchev, Elisabeth Schroedter, Dimitar Stoyanov, László Surján, Evžen Tošenovský, Sabine Verheyen
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Andrea Češková

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	9.12.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	44 0 6
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Gabriele Albertini, Arnaud Danjean, Michael Gahler, Marietta Giannakou, Ana Gomes, Andrzej Grzyb, Takis Hadjigeorgiou, Richard Howitt, Anneli Jäätteenmäki, Ioannis Kasoulides, Nicole Kiil-Nielsen, Maria Eleni Koppa, Andrey Kovatchev, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Eduard Kukan, Alexander Graf Lambsdorff, Vytautas Landsbergis, Krzysztof Lisek, Sabine Lösing, Ulrike Lunacek, Mario Mauro, Kyriakos Mavronikolas, Alexander Mirsky, María Muñiz De Urquiza, Norica Nicolai, Raimon Obiols, Ria Oomen-Ruijten, Ioan Mircea Paşcu, Vincent Peillon, Alojz Peterle, Bernd Posselt, Hans-Gert Pöttering, Cristian Dan Preda, Fiorello Provera, Jacek Saryusz-Wolski, Werner Schulz, Charles Tannock, Inese Vaidere, Graham Watson
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Laima Liucija Andrikienė, Elena Băsescu, Hélène Flautre, Lorenzo Fontana, Kinga Gál, Liisa Jaakonsaari, Elisabeth Jeggle, Metin Kazak, Konrad Szymański, Traian Ungureanu, Janusz Władysław Zemke