AJÁNLÁS MÁSODIK OLVASATRA a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács által első olvasatban elfogadott álláspontról
27.1.2011 - (16477/1/2010 – C7‑0424/2010 – 2010/0059(COD)) - ***II
Fejlesztési Bizottság
Előadó: Charles Goerens
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács által első olvasatban elfogadott álláspontról
(16477/1/2010 – C7‑0424/2010 – 2010/0059(COD))
(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (16447/1/2010 – C7 0424/2010),
– tekintettel a nemzeti parlamentek jogszabálytervezetről szóló észrevételeire,
– tekintettel első olvasatban[1] kialakított álláspontjára a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatáról (COM(2010)0102),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 66. cikkére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7 – 0009/2011),
1. elfogadja második olvasatban az alábbi álláspontot;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSPONTJA
MÁSODIK OLVASATBAN[2]*
---------------------------------------------------------
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet módosításáról
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 209. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,
rendes jogalkotási eljárás keretében[3],
mivel:
(1) A Unió fejlesztési politikájának célja a szegénység visszaszorítása, hosszabb távon pedig teljes felszámolása.
(2) Az Unió a Kereskedelmi Világszervezet (a továbbiakban: WTO) tagjaként kötelezettséget vállalt a kereskedelemnek a fejlesztési stratégiákba való beépítésére és a nemzetközi kereskedelem elősegítésére annak érdekében, hogy világszerte előmozdítsa a fejlődést és csökkentse, illetve hosszú távon felszámolja a szegénységet.
(3) Az Unió támogatja az afrikai, karibi és csendes-óceáni (a továbbiakban: AKCS) államokat a szegénység csökkentésére, valamint a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődésre való törekvésükben, és elismeri az alapanyag-ágazataik fontosságát.
(4) Az Unió elkötelezte magát amellett, hogy a fenntartható fejlődés érdekében támogatja a fejlődő országok világgazdaságba való zökkenőmentes és fokozatos integrációját. A fő AKCS banánexportáló országok kihívásokkal nézhetnek majd szembe a kereskedelmi rendszer változása║, különösen a legnagyobb kedvezményes tarifa elvének a WTO keretében történő liberalizációja, valamint az Unió és a latin-amerikai országok között létrejött vagy hamarosan létrejövő kétoldalú és regionális megállapodások következtében. Az 1905/2006/EK rendeletet[4] ezért ki kell egészíteni az AKCS banánágazati kísérő intézkedésekre vonatkozó programmal („a program”).
(5) A program keretében elfogadandó pénzügyi segítségnyújtási intézkedéseknek a banántermelő övezetekben élő, magát a banán termelési láncából fenntartó lakosság, különösen a kistermelők és kisméretű gazdaságokban dolgozók életszínvonalának és életkörülményeinek javítására, és a munkaügyi, munkahelyi, egészségügyi és biztonsági normák, többek között a peszticideknek való kitettséggel kapcsolatos előírások betartásának biztosítására kell irányulniuk. Ezen intézkedéseknek következésképp támogatniuk kell a banánkiviteltől függő területek alkalmazkodását▌, és adott esetben magukban kell foglalniuk az ágazatspecifikus költségvetési támogatás vagy projektspecifikus intervenciók révén történő átalakításukat. Az intézkedések célja, hogy szociális rugalmassági politikákat, gazdasági diverzifikációt vagy – ahol ez megvalósítható – a versenyképesség javítását célzó beruházást biztosítsanak, figyelembe véve a hagyományos AKCS-banánszállítók számára a 2686/94/EK tanácsi rendeletnek[5] megfelelően létrehozott különleges segítségnyújtási rendszer, a hagyományos AKCS-banánszállítók számára a 856/1999/EK tanácsi rendeletnek[6] megfelelően létrehozott különleges segítségnyújtási keret, valamint az 1609/1999/EK bizottsági rendelet[7] eredményeit és az ezekből nyert tapasztalatokat. Az Unió elismeri, hogy fontos biztosítani a banántermelésből származó jövedelmek méltányos elosztását.
(6) A programnak az azon AKCS-országokban zajló alkalmazkodási folyamatot kell kísérnie, amelyek az elmúlt években jelentős mennyiségű banánt exportáltak az Unióba, és amelyekre hatást gyakorol a genfi banánkereskedelmi megállapodás[8] keretében történő liberalizáció, illetve az Unió és a latin-amerikai és közép-amerikai országok között létrejött vagy hamarosan létrejövő kétoldalú és regionális megállapodások║. A program a hagyományos AKCS-banánszállítók számára nyújtott különleges segítségnyújtási kereten alapul. A program megfelel az Unió WTO keretén belüli nemzetközi kötelezettségeinek, emellett szerkezetátalakításra és a versenyképesség fokozására irányul, ennélfogva átmeneti jellegű, és négyéves időszakra szól (2010–2013).
(7) „A hagyományos AKCS-banánszállítók számára nyújtott különleges segítségnyújtási keretről szóló kétéves jelentés” című 2010. március 17-i bizottsági közlemény következtetései szerint a lezárult segítségnyújtási programok jelentős mértékben hozzájárultak a sikeres gazdasági diverzifikáció megvalósítására való alkalmasság fokozásához, jóllehet még nem számszerűsíthető pontosan a kiváltott teljes hatás, valamint továbbra is kérdéses az AKCS-országok banánkivitelének fenntarthatósága.
(8) A Bizottság elvégezte a különleges segítségnyújtási keret értékelését, ám nem készített hatástanulmányt a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedéseket illetően.
(9) A Bizottságnak biztosítania kell e programnak a kedvezményezett országok regionális és nemzeti indikatív programjaival való megfelelő összehangolását, különösen a gazdasági, mezőgazdasági, szociális és környezeti célok teljesítése vonatkozásában.
(10) A világ banánkereskedelmének csaknem 2%-a kapja meg a tisztességes kereskedelemben részt vevő termelők szervezeteinek tanúsítását. A tisztességes kereskedelem minimális árait a „fenntartható termelés költségei” alapján számítják ki – amely költségeket pedig az érintett felekkel folytatott konzultációt követően állapítanak meg – azzal a céllal, hogy internalizálják az elfogadható szociális és környezetvédelmi normáknak való megfelelés költségeit, valamint olyan ésszerű nyereséget képezzenek, amelyből a termelők hosszú távon biztosíthatják megélhetésüket.
(11) A helyi munkavállalók kizsákmányolásának megakadályozása végett a banánágazat termelőinek megállapodásra kell jutniuk az ágazatban megtermelt haszon tisztességes elosztásáról.
(12) A Bizottságot fel kell jogosítani, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a földrajzi stratégiai dokumentumok, a többéves indikatív programok, a tematikus programok stratégiai dokumentumai, valamint a kísérő intézkedések tekintetében, mivel ezek kiegészítik az 1905/2006/EK rendeletet és alkalmazási körük általános. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson.
(13) Az 1905/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A 1905/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
(1) A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„4. cikkAz uniós támogatás végrehajtása
E rendelet átfogó szándékával és hatályával, továbbá céljaival és általános alapelveivel összhangban az uniós támogatást az 5–16. cikkben meghatározott földrajzi és tematikus programokon, valamint a 17. cikkben és a 17a. cikkben meghatározott programok révén kell végrehajtani.”
(2) A rendelet a következő cikkel egészül ki:
„17a. cikkFő AKCS banánszállító országok
(1) A IIIa. mellékletben felsorolt AKCS banánszállító országok a banánszállítókra vonatkozó kísérő intézkedések kedvezményezettjei. Az ezen országok számára nyújtott uniós támogatás célja az uniós banánpiacnak a WTO keretében történő liberalizációját követő átállási folyamat támogatása. Az Uniótól kapott támogatást elsősorban az érintett termelők és lakosság, valamint adott esetben a kisméretű gazdaságokban dolgozók életszínvonalának és életkörülményeinek javítására kell felhasználni a szegénység elleni küzdelem érdekében, többek között a munkaügyi és biztonsági előírásoknak való megfelelés révén, valamint a környezetvédelmi normák, köztük a peszticidek használatára és az ilyen anyagoknak való kitettségre vonatkozó normák betartása révén. Az uniós támogatás figyelembe veszi az országok szakpolitikáit, alkalmazkodási stratégiáit és regionális környezetét (az Unió legkülső régióitól, valamint tengeren túli országoktól és területektől való távolságukat), és különös figyelmet fordít az együttműködés következő területeire:
a) a banánágazat versenyképességének növelése, ahol ez fenntartható, figyelembe véve a folyamatban részt vevő különböző érintett felek helyzetét;
b) a banántermeléstől függő területek gazdasági diverzifikációjának előmozdítása, amennyiben ez a stratégia életképes;
c) az átállási folyamat okozta átfogóbb hatások kezelése, amelyek valószínűleg összefüggnek a foglalkoztatással, a szociális szolgáltatásokkal, a földhasználattal és a környezeti helyreállítással, valamint a makrogazdasági stabilitással, de nem korlátozódnak ezekre.
(2) A IV. mellékletben említett összegen belül a Bizottság – az alábbi objektív és súlyozott mutatók alapján – megállapítja az egyes jogosult AKCS banánszállító országok számára rendelkezésre álló, az e cikk (1) bekezdésében említett maximális összeget:
a) az Unióval folytatott banánkereskedelem,
b) a banánkivitel jelentősége az érintett AKCS-ország gazdaságában, valamint az ország fejlettségi szintje.
Az elosztási kritériumok felmérése a 2010-et megelőző, de öt évet meg nem haladó időszak reprezentatív adatain alapul, illetve a Bizottság által készített tanulmányon, amely értékeli, hogy a WTO-ban kötött megállapodás, illetve az Unió és egyes vezető banánexportáló latin-amerikai országok között létrejött vagy hamarosan létrejövő kétoldalú és regionális megállapodások milyen hatást gyakoroltak az AKCS-országokra.
(3) A Bizottság többéves támogatási stratégiákat fogad el a 19. cikkhez hasonlóan és a 21. cikkel összhangban. Biztosítja, hogy e stratégiák kiegészítik az érintett ország földrajzi stratégiai dokumentumait és a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések átmeneti jellegét.
A banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedésekkel kapcsolatos többéves támogatási stratégiáknak tartalmazniuk kell a következőket:
a) naprakész környezeti profil, amely megfelelő mértékben figyelembe veszi az ország banántermelő ágazatát, és amely többek között kitér a peszticidek kérdésére is;
b) a banántermelés támogatását célzó korábbi programok eredményeivel kapcsolatos tájékoztatás;
c) a kifizetési feltételek tekintetében elért haladás értékelésére alkalmas mutatók, amennyiben a választott finanszírozási forma a költségvetési támogatás;
d) a támogatástól várt eredmények;
e) a támogató tevékenységek és a kifizetési előrejelzések ütemterve az összes kedvezményezett országra vonatkozóan;
f) az ILO által elismert fontos nemzetközi normák, a vonatkozó munkabiztonsági és munkahelyi egészséggel kapcsolatos egyezmények, valamint a vonatkozó, nemzetközileg elfogadott környezetvédelmi normák betartása terén tett előrelépés megvalósításának és nyomon követésének módjai.
18 hónappal a lejárat előtt elvégzik az érintett országok banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedéseket célzó programjának és haladásának értékelését, valamint ajánlásokat tesznek az esetlegesen szükséges intézkedésekre és azok jellegére vonatkozóan.”
(3) A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„21. cikkA stratégiai dokumentumok és többéves indikatív programok elfogadása
A 19. és 20. cikkben említett stratégiai dokumentumokat és többéves indikatív programokat, valamint azoknak az 19. cikk (2) bekezdésében és a 20. cikk (1) bekezdésében említett felülvizsgálatait, valamint a 17. cikkben és a 17a. cikkben említett kísérő intézkedéseket a Bizottság fogadja el a 35. cikknek megfelelően elfogadott, valamint a 35a. és 35c. cikkben szereplő feltételekhez kötött, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén.”;
(4) A 22. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(3). Az éves cselekvési programokat – az Európai Parlament és a Tanács véleményét figyelembe véve – a Bizottság fogadja el.”
(5) A 23. cikk (3) és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(3) Amennyiben az ilyen intézkedések költsége meghaladja a 10 millió eurót, a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács véleményét figyelembe véve fogadja el azokat. A 10 millió EUR alatti különleges intézkedések esetében a Bizottság a határozata elfogadását követő egy hónapon belül tájékoztató céllal megküldi az intézkedéseket az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(4) A különleges intézkedések módosításairól, mint például a technikai kiigazításokról, a végrehajtási időszak meghosszabbításáról, az előirányzatoknak az előirányzott költségvetésen belüli újraelosztásáról, vagy a költségvetésnek az eredeti költségvetés 20%-át meg nem haladó összeggel történő növeléséről vagy csökkentéséről, feltéve, hogy ezek a módosítások nem érintik a Bizottság határozatában meghatározott eredeti célokat, egy hónapon belül tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot.”;
(6) A 25. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(2) Alapelv, hogy az uniós támogatás ║nem használható fel a kedvezményezett országban adók, vámok vagy más költségek megfizetésére.”;
(7) A 29. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A költségvetési kötelezettségvállalásokat a Bizottság által a 17a. cikk (3) bekezdésének, a 22. cikk (1) bekezdésének, a 23. cikk (1) bekezdésének és a 26. cikk (1) bekezdésének megfelelően elfogadott határozatok alapján kell megtenni.”
(8) A 31. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„A 11–16. cikkben meghatározott tematikus program, és a 17. cikkben és a 17a. cikkben meghatározott programok szerint finanszírozott beszerzési vagy támogatási szerződések odaítélésére irányuló eljárásban való részvétel lehetősége – a tematikus program, illetve a 17. cikkben és a 17a. cikkben meghatározott programok alapján támogatásra jogosult természetes vagy jogi személyek mellett – valamennyi, az OECD/DAC által és a II. mellékletben meghatározott fejlődő országban állampolgársággal rendelkező természetes személy vagy ott letelepedett jogi személy számára nyitva áll. A Bizottság az OECD/DAC-nak a támogatások kedvezményezettjeit tartalmazó jegyzékének rendszeres felülvizsgálataival összhangban közzéteszi és naprakésszé teszi a II. mellékletet, és erről tájékoztatja a Tanácsot.”;
(9) A 33. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(2) A Bizottság értékelő jelentéseit tájékoztató céllal megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az eredményeket beépítik a programtervezésbe és a forráselosztásba.”;
(10) A 35. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„35. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A 17. cikk (2) bekezdésében, a 17a. cikkben és a 21. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó jogkört e rendelet alkalmazásának időtartamára a Bizottságra ruházzák.
(2) A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása esetén erről haladéktalanul egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(3) A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására való feljogosítására a 35a. és 35b. cikkben megállapított feltételek vonatkoznak.
35a. cikk
A felhatalmazás visszavonása
(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 17. cikk (2) bekezdésében, a 17a. és a 21. cikkben említett felhatalmazást.
(2) Annak az intézménynek, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, törekednie kell arra, hogy a végső határozat meghozatala előtt ésszerű időn belül tájékoztassa a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező felhatalmazást, valamint a visszavonás indokait.
(3) A visszavonásról szóló határozat megszünteti az említett határozatban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy az abban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályos felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.
35b. cikk
Kifogás a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen
(1) Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés időpontjától számított kéthónapos időtartamon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időszak további két hónappal meghosszabbodik.
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett időszak leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és az az abban megjelölt időpontban hatályba lép.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus a fenti határidő lejárta előtt is megjelenhet az Európai Unió Hivatalos Lapjában és hatályba léphet, amennyiben az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem áll szándékában kifogást emelni.
(3) Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett határidőn belül kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, akkor az nem lép hatályba. A kifogást emelő intézmény megindokolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogását.”
(11) A 38. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(1) E rendelet 2007–2013-as időszakban történő végrehajtásának pénzügyi referenciaösszege 17 087 millió EUR.
(2) Az 5–10., 11–16. és 17– 17a. cikkben említett valamennyi program számára elkülönített indikatív összegeket a IV. melléklet tartalmazza. Ezeket az összegeket a 2007–2013-as időszakra állapították meg.”;
(12) A szöveg az e rendelet I. mellékletében foglalt IIIa. melléklettel egészül ki;
(13) A IV. melléklet helyébe e rendelet II. mellékletének tartalma lép.
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
I. MELLÉKLET
„IIIa. MELLÉKLETFő AKCS banánszállító országok
1. Belize
2. Kamerun
3. Elefántcsontpart
4. Dominika
5. Dominikai Köztársaság
6. Ghána
7. Jamaica
8. Saint Lucia
9. Saint Vincent és Grenadine-szigetek
10. Suriname”
II. MELLÉKLET
„IV. mellékletA 2007–2013-as időszakra vonatkozó indikatív keretösszegek (millió EUR)
|
Összesen |
17 087 |
|
|
Földrajzi programok: |
10 057 |
|
|
Latin-Amerika |
2 690 |
|
|
Ázsia |
5 187 |
|
|
Közép-Ázsia |
719 |
|
|
Közel-Kelet |
481 |
|
|
Dél-Afrika |
980 |
|
|
Tematikus programok: |
5 596 |
|
|
Humán beruházások |
1 060 |
|
|
Környezetvédelem és a természeti erőforrások fenntartható kezelése |
804 |
|
|
A fejlesztésben részt vevő nem állami szereplők és önkormányzatok |
1 639 |
|
|
Élelmezésbiztonság |
1 709 |
|
|
Migráció és menekültügy |
384 |
|
|
A cukorról szóló jegyzőkönyvet aláíró AKCS-országok |
1 244 |
|
|
Fő AKCS banánszállító országok |
190 |
|
- [1] Elfogadott szövegek, 2010.10.21., P7_T6(2010)0382.
- [2] * Módosítások: az új vagy módosított szövegrészeket félkövér dőlt betűk jelzik; a törléseket a ▌szimbólum jelzi.
- [3] Az Európai Parlament 2010. október 21-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2010. december 10-i álláspontja első olvasatban (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
- [4] HL L 378., 2010.12.27., 41. o.
- [5] HL L 286., 1994.11.5., 1. o.
- [6] HL L 108., 1999.4.27., 2. o.
- [7] HL L 190., 1999.7.23., 14. o.
- [8] HL L 141., 2010.6.9., 3. o.
INDOKOLÁS
A banánágazatra irányuló kísérő intézkedésekkel kapcsolatos fontos kérdések
A DCI létrehozására irányuló rendelet módosításáról szóló rendelettervezet célja a fontosabb afrikai, karibi és csendes-óceáni banánexportáló országok támogatása a banánágazatra irányuló, négyéves időszakra (2010–2013) tervezett kísérő intézkedések révén.
A Parlament Fejlesztési Bizottsága már az eljárás kezdetén aggályokat fogalmazott meg a Bizottság javaslatával kapcsolatban. A bizottság különösen annak szükségességét emelte ki, hogy a kísérő intézkedések fő célként a fejlesztésre és a szegénység felszámolására irányuljanak, vegyék figyelembe a környezeti, egészségügyi és munkavédelmi követelményeket, és a forráselkülönítéshez fogalmazzanak meg specifikus kritériumokat.
A Parlament – a Bizottság közreműködésével – valamennyi lényeges kérdésben gyors és konstruktív egyeztetésbe kezdett a Tanáccsal, és a társjogalkotók röviddel ezután megállapodásra jutottak.
A Tanács első olvasatbeli álláspontja – a létrejött politikai megállapodással összhangban – a Parlament első olvasatbeli álláspontjában szereplő mind a 15 lényegi módosítást átveszi. Nevezetesen az 1., 2., 3., 4. (egy technikai kiigazítással), 25., 6., 7., 8., 9., 10., 12., 13., 14., 26., és 17. módosítást. Az előadó úgy véli, a Parlament elégedett lehet a rendelettervezet tanácsi javaslatban foglalt változatával, ami a lényegi kérdéseket illeti.
Az előadó csupán egyetlen kisebb változtatást javasol a tanácsi szöveg (5) (a Parlament első olvasatbeli 4. módosítására épülő) preambulumbekezdésében, amely a Tanács technikai jellegű kiigazításának pontosítására, és az eredeti – megállapodás szerinti – megfogalmazáshoz történő közelítésére irányul.
A társjogalkotók azonban nem jutottak egyezségre a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok (az EUMSz. 290. cikke) DCI-re történő horizontális alkalmazásának kérdésében, amely a banánágazatra irányuló kísérő intézkedésekkel kapcsolatos stratégiai tervezési dokumentumokra is vonatkozna. Kizárólag ezen ellentmondásos, ugyanakkor nagyon lényeges kérdésben kialakult nézetkülönbség miatt hiúsult meg a kísérő intézkedésekről szóló jogalkotási eljárás első olvasatbeli lezárása.
Pénzügyi kérdések
Az előadó megjegyzi, hogy a Parlament és a Tanács megállapodásra jutott a kísérő intézkedések 2010–2011-es finanszírozása tekintetében.
Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az intézkedések finanszírozási módozatai kapcsán az első olvasatban felmerült aggályok továbbra is érvényesek, és hogy a 2010–2013-as időszak finanszírozása vonatkozásában nem alakult ki egyetértés.
A rendeletre irányuló javaslat a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret 4. fejezetének felső összeghatárán belül rendelkezésre álló források drasztikus csökkentése miatt nem hagy elegendő mozgásteret egy esetlegesen bekövetkező válság esetén meghozandó adekvát válaszintézkedésekre. Egy új eszköz finanszírozását elvi okokból nem szerencsés átcsoportosítás útján megoldani, mivel ez veszélyeztetné a meglévő prioritásokat. Ehhez sokkal inkább újabb források bevonására van szükség.
A Parlament ezért kérte a többéves pénzügyi keretnek a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 21. és 23. pontjában vagy 25. és 27. pontjában foglalt módszerekkel történő felülvizsgálatát.
Ezeket az aggályokat figyelembe kellene venni a banánágazatra irányuló kísérő intézkedések következő években való finanszírozásával kapcsolatos döntés meghozatalakor.
A második olvasatra még függőben maradt kérdés: a demokratikus ellenőrzésre irányuló eljárások
Háttér: mi forog kockán?
Az előadó által a második olvasatban előterjesztett jogalkotási ajánlás fő célja a Parlament Lisszaboni Szerződésben rögzített demokratikus előjogainak védelme. A fejlesztési támogatásra elkülönített források elköltésének helyével és módjával kapcsolatos stratégiai döntések elfogadása tekintetében a Parlament mint társjogalkotó számára a Tanáccsal egyenrangú ellenőrzési jogot kell biztosítani.
Technikai értelemben számos döntés esetében, melyeket rendesen a Bizottság hoz meg az alap-jogiaktus végrehajtása érdekében, teljesülnek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra (az EUMSz. 290. cikkében) megállapított kritériumok. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására megállapított eljárás alkalmazása a jogalkotó hatóság mindkét ágának lehetőséget biztosítana arra, hogy kifogással éljenek a Bizottság által előterjesztett határozattervezetekkel szemben, sőt, adott esetben visszavonják a felhatalmazást. Az előadó meg van győződve arról, hogy ez jelentős mértékben ösztönözné a Bizottságot arra, hogy az uniós támogatások tervezésekor kellő súllyal vegye figyelembe a Parlament forráselkülönítésre és ágazati prioritásokra vonatkozó javaslatait. Azzal, hogy a Lisszaboni Szerződés szándékának megfelelően tényleges ellenőrzési és felügyeleti hatásköröket biztosítunk az Európai Parlamentnek, nagymértékben elősegítjük az uniós döntéshozatalban kialakult demokratikus deficit csökkentését.
Ezzel magyarázható, hogy az első olvasatban előterjesztett számos eljárási módosítás a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására megállapított eljárás DCI rendeletbe való megfelelő beemelésére irányult, összhangban a Lisszaboni Szerződés betűjével és szellemével. Ugyanezeket a módosításokat már Gay Mitchell képviselőtársam is előterjesztette a DCI rendelet félidei felülvizsgálatáról szóló jelentésében (A7-0078/2009).
Minthogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására megállapított eljárás a külső fellépések – épp felülvizsgálat alatt álló – egyéb finanszírozási eszközeinek (úgymint a stabilitási eszköz, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, valamint az iparosodott országokkal folytatott együttműködés finanszírozási eszköze) programozásakor is alkalmazandó, az ezek ügyében illetékes parlamenti bizottságok (AFET és INTA) első olvasatban ugyanezeket a módosításokat terjesztették a Parlament elé.
A mi bizottságunk felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos álláspontja teljes mértékben összhangban van a Parlament jogi szolgálatának elemzésével és a Parlament politikai állásfoglalásával, melyet az Elnökök Értekezlete fogalmazott meg 2010. szeptember 9-én: „… a Parlamentet képviselő tárgyalópartnereknek ragaszkodniuk kell a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok bevonására valamennyi, az EUMSz. 290. cikkében rögzített feltételeknek megfelelő – különösen a célkitűzésekre, kiemelt célokra, elvárt eredményekre és a tágan értelmezett pénzügyi támogatási keretekre vonatkozó – döntés esetében, a Parlament előjogainak e területeken való érvényesítése érdekében.”
Az előadó megjegyzi, hogy a 290. cikkben foglalt kritériumok kötelezőek, vagyis amennyiben teljesülnek (mint a külső finanszírozási eszközök esetében is), immár nem képezhetik politikai alkuk vagy „különmegállapodások” tárgyát, mivel ez ellentétes volna a Szerződéssel.
A külső finanszírozási eszközökről folytatott intézményközi tárgyalások a Parlament számára ezért nemcsak az uniós jog végrehajtása feletti tényleges parlamenti ellenőrzés – vagyis a demokratikus ellenőrzés – biztosításáról szólnak, hanem – központi kérdésként – arról is, hogy a Szerződést valamennyi intézménynek tiszteletben kell tartania. Érdemes belegondolni, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok külső fellépések finanszírozási eszközeinek végrehajtásában való alkalmazásáról szóló tárgyalások kimenetele egyúttal precedenst teremt az összes finanszírozási eszközzel kapcsolatos jövőbeli jogalkotási tárgyalásokhoz. Ha elveszítjük ezt a csatát, lehet, hogy egy új Szerződés megszületéséig kell várnunk, mire ténylegesen megkapjuk azokat a hatásköröket, melyeket a Lisszaboni Szerződés már most ránk ruház.
Az eljárás
A Fejlesztési Bizottság első olvasatbeli álláspontjának formális elfogadását követően 2010 februárjában intézményközi tárgyalások kezdődtek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok külső finanszírozási eszközökben való horizontális alkalmazásáról. Mivel a Tanács határozottan elutasította, hogy a Parlament a finanszírozási eszközök működtetésében vállalja az EUMSz. 290. cikke alapján őt megillető megfelelő szerepet, és semmilyen alternatív javaslattal nem állt elő, amely kielégítené a Parlament azon legitim óhaját, hogy gyakorolja az eszközök végrehajtása feletti demokratikus ellenőrzési jogát, a kérdésben nem született kompromisszum.
A Parlament 2010. október 21-én az összes külső finanszírozási eszközről jogalkotási állásfoglalást fogadott el, és ezzel lezárta az első olvasatot. A képviselők jelentős többsége a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására megállapított eljárás alkalmazása mellett szavazott.
A Tanács 2010. december 10-én formálisan elfogadta a négy eszköz közül hárommal – köztük a DCI-vel – kapcsolatban kialakított álláspontját. Ebben a Tanács elutasít minden olyan első olvasatbeli módosítást, melyek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az eszközökkel kapcsolatos alkalmazására irányulnak, és helyette nem kínál fel semmilyen alternatív megoldást.
A Tanács felszólítja a Parlamentet, hogy 2010 végéig (vagyis mindenfajta tárgyalás nélkül) fogadja el a tanácsi közös álláspontot, ami – amint azt a Tanács is nagyon jól tudja – csak akkor lenne kivitelezhető, ha teljesen figyelmen kívül hagyná a saját belső eljárásrendjét. A Tanács az együttdöntés terén folytatott hatékony intézményközi együttműködésről szóló megállapodás 20. cikkében foglalt kötelezettsége ellenére arról sem egyeztetett a Parlamenttel, hogy melyik a legalkalmasabb időpont az álláspontja továbbítására.
-o0o-
Miután a háromoldalú tárgyalásokon és a szakmai szintű megbeszéléseken az előrelépésre irányuló valamennyi kísérlet kudarcba fulladt, az előadó úgy véli, hogy a Parlamentnek a lehető leggyorsabban el kell fogadnia álláspontját, melyben újból a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazása mellett kell állást foglalnia. Mivel a társjogalkotó nem állt elő alternatív javaslattal, és a kedvezményezettek érdekében az eljárást mielőbb le kell zárni, a Parlamentnek a demokratikus ellenőrzést biztosító megfelelő eljárás és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazása tekintetében meg kell erősítenie első olvasatbeli álláspontját, anélkül, hogy e szakaszban újabb vitába bonyolódna az egyes módosításokkal kapcsolatban.
Ugyanakkor a Tanácsot fel kell szólítani arra, hogy a helyzet mielőbbi megoldása és a források mielőbbi folyósíthatóvá tétele érdekében gyorsan reagáljon a Parlament második olvasatbeli álláspontjára.
Végezetül, a fent kifejtett jogi és politikai érvek fényében az előadó javasolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal és a demokratikus ellenőrzéssel kapcsolatos, első olvasatban elfogadott, a Tanács által pedig elutasított módosítások újbóli előterjesztését.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze |
|||||||
|
Hivatkozások |
16447/1/2010 – C7-0424/2010 – 2010/0059(COD) |
|||||||
|
Az EP 1. olvasatának dátuma - P szám |
21.10.2010 T7-0382/2010 |
|||||||
|
A Bizottság javaslata |
COM(2010)0102 - C7-0079/2010 |
|||||||
|
Az első olvasatbeli tanácsi álláspont kézhezvétele ülésen történő bejelentésének időpontja |
16.12.2010 |
|||||||
|
Illetékes bizottság A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
DEVE 16.12.2010 |
|||||||
|
Előadó(k) A kijelölés dátuma |
Charles Goerens 25.1.2011 |
|
|
|||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
25.1.2011 |
|
|
|
||||
|
Az elfogadás dátuma |
26.1.2011 |
|
|
|
||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
28 0 0 |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Thijs Berman, Michael Cashman, Ricardo Cortés Lastra, Corina Creţu, Véronique De Keyser, Nirj Deva, Leonidas Donskis, Charles Goerens, Catherine Grèze, András Gyürk, Eva Joly, Filip Kaczmarek, Franziska Keller, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Norbert Neuser, Bill Newton Dunn, Maurice Ponga, Birgit Schnieber-Jastram, Michèle Striffler, Alf Svensson, Eleni Theocharous, Patrice Tirolien, Ivo Vajgl, Iva Zanicchi, Gabriele Zimmer |
|||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Martin Kastler, Csaba Őry |
|||||||
|
Benyújtás dátuma |
28.1.2011 |
|||||||