JELENTÉS az EU-ban tapasztalható fehérjehiányról: mi a megoldás erre a régóta fennálló problémára?

4.2.2011 - (2010/2111(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
Előadó : Martin Häusling

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU-ban tapasztalható fehérjehiányról: mi a megoldás erre a régóta fennálló problémára?

(2010/2111(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” (COM(2010)0672) című, 2010. november 18-i közleményére,

–   tekintettel a Bizottságnak a „A 2. TSE-ütemterv. Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében (2010–2015)” (COM(2010)0384) című, 2010. július 16-i közleményére,

–   tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között a GATT keretében az olajos magvakról létrejött szándéknyilatkozat aláírásáról szóló, 1993. június 8-i 93/355/EGK tanácsi határozatra[1], amely elfogadta az olajos magvak és fehérjenövények Európai Unióban történő termesztésére és az ilyen növényi termékek egyedi vámtarifáinak felső határát meghatározó Blair–House megállapodást,

–   tekintettel az LMC International által 2009 novemberében a Bizottsághoz benyújtott, „A közös agrárpolitika keretében a fehérjenövények ágazatára alkalmazott intézkedések értékelése” című jelentésre (‘http://ec.europa.eu/agriculture/eval/reports/protein_crops/index_en.htm’ http://ec.europa.eu/agriculture/eval/reports/protein_crops/index_en.htm),

–   tekintettel az 1431/82/EGK[2] és az 1251/1999/EK[3] tanácsi rendeletre, amelyek különleges intézkedéseket állapítottak meg a fehérjenövények ágazatára, és bevezették a garantált legnagyobb területet[4], valamint az 1782/2003/EK tanácsi rendeletre[5] és a 73/2009/EK tanácsi rendelet[6] 76–78. cikkére, amelyek előírták a fehérjenövényekre nyújtott egyedi támogatás fokozatos megszüntetését, illetve az 1121/2009/EK bizottsági rendeletre[7], amely részletes szabályokat határozott meg a fehérjenövényekre vonatkozó támogatásról,

–   tekintettel a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló, 767/2009/EK rendeletre[8],

–   tekintettel a 73/2009/EK tanácsi rendelet 68. cikkére, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a területükön támogatást nyújtsanak a fehérjenövényekre, és amellyel kifejezetten Franciaország, Spanyolország, Lengyelország és Finnország élt,

–   tekintettel az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságának „A nem engedélyezett GMO-k gazdasági hatása az uniós takarmányimportra és állattenyésztésre” című, 2007. évi tanulmányára,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) és a Világbank által elvégzett, a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) globális élelmiszer-ellátásról szóló jelentésében a kutatás és a helyi ismeretek szerepére, különösen a hüvelyes fehérjenövények szerepére vonatkozóan tett ajánlásokra,

- tekintettel a Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága megbízásából a 2010. október 11-én tartott munkaértekezleten ismertetett tanulmányokra,

–   tekintettel a „fenntartható mezőgazdaság és a biogáz: az uniós előírások felülvizsgálatának szükségessége” témában született, 2008. március 12-i állásfoglalására[9],

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0026/2011),

a)  Alapvető tények a fehérjehiányról: kínálat, kereslet és nemzetközi kereskedelem

A.  mivel az EU teljes fehérjenövény-termelése jelenleg az Unió szántóterületének csupán 3%-át foglalja el, és az EU-ban állati takarmányként elfogyasztott fehérjenövények mindössze 30%-át adja, és az elmúlt étvizedben e hiány növekedésére mutató tendencia volt tapasztalható,

B.  mivel egyes tagállamokban jelentős mennyiségű megművelhető földterület marad ugaron minden évben, melynek termelési potenciálja így elvész,

C. mivel a fehérjenövény-termesztés e jelentős hiánya történetileg a korábban, különösen az Egyesült Államokkal megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásoktól eredeztethető, amelyek lehetővé tették az EU számára gabonatermelésének védelmét, és ennek fejében megengedték a fehérjenövények és olajos magvak EU-ba történő vámmentes behozatalát (GATT és az 1992-es Blair–House megállapodás), mivel ez az Európai Unión kívül a fehérjenövény-termesztés hatékonyságának jelentős javulásához és új technológiák alkalmazásához kapcsolódott, ami az uniós termelők versenyhátrányához vezetett, akik számára a fehérjenövény-termesztés gazdaságilag nem volt vonzó,

D. mivel a jelenleg a felhasznált, növényi fehérjében gazdag nyersanyagok 70%-át (2009-ben 42 millió tonna) – elsősorban a szójalisztet – importálják, mégpedig főként Brazíliából, Argentínából és az USA-ból hozzák be, és e behozatal kb. 60%-a (26 millió tonna) a finomított növényi olaj előállítása során keletkező melléktermék és túlnyomó részét állati takarmányliszt (különösen szójaliszt) formájában kerül felhasználásra,

E.  mivel az előállított mennyiség nagyon alacsony, az európai összetett-takarmányipar évente csak 2 millió tonnányi fehérjenövényt használ fel, holott a becslések szerint közel évi 20 millió tonnát is fel tudna használni,

F.  mivel ezek a behozatalok 20 millió, EU-n kívül megművelt hektárnak vagy az EU szántóterülete több mint 10%-ának felelnek meg, és mivel ezekre a termelőkre nem ugyanazok a környezetvédelmi, egészségügyi és GMO-szabályozási kötöttségek vonatkoznak, mint az európai termelőkre,

G. mivel a dél-amerikai szállítóknál megjelenő olyan új ügyfelek, mint Kína, amely a termelési feltételek tekintetében nem követel annyit, mint az Európai Unió, és a meglehetősen átláthatatlan ellátási stratégia hosszú távon gyengíthetik a piacok stabilitását és az uniós ellátási láncot,

H. mivel az állati takarmánynak szánt fehérjenövények nagymértékű behozatala az EU egész állattenyésztési ágazatát rendkívül sebezhetővé tette az áringadozással és a kereskedelem torzulásaival szemben, és mivel nemzetközi versenyképessége veszélybe kerül a takarmányozás céljára bevezetett fehérjenövények járulékos költségei miatt, amelyek a nem engedélyezett GMO-k elhanyagolható mértékű jelenlétével szembeni „nulla tolerancia” politika keretében hozandó technikai megoldások hiányára vezethetők vissza,

I.   mivel a szója- és kukoricaimport hiányosságai újabb plusz terhet rónak az EU állattenyésztő és takarmányágazatára, és veszélyeztetik a hazai hústermelés gazdasági életképességét,

J.   mivel az EU-ban termesztett hüvelyes takarmánynövények (lucerna, lóhere, baltacim stb.) és vetőmagkultúrák (borsó, szója, csillagfürt, lóbab, bükköny stb.) csekély arányának következményeként a növényi fehérje kutatására vonatkozó európai uniós programok száma az 1980-as 50-ről 2010-re 15-re csökkent, továbbá mellőzték a képzést és a hazai fehérjenövény-termeléssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalat megszerzését, ami miatt az EU-ban alacsony az innováció és a regionális viszonyokhoz igazított vetőmagtermesztés szintje,

K. mivel az EU nagymértékben függ a harmadik országokból behozott szójababtól és kukoricától, és mivel e termények ellátásának nem engedélyezett GMO-k elhanyagolható mértékű jelenléte miatti legkisebb mértékű megszakadása is nagyon költséges lehet az európai takarmányipar számára,

L.  mivel a kutatási politika csak akkor bizonyulhat sikeresnek, ha közép- és hosszú távú kötelezettségvállalások születnek, ami a fehérjenövényeket illetően egyelőre nem történt meg,

M. mivel a mezőgazdasági termelőknek a kiegyensúlyozott vetésforgó és a legelők megfelelő használata révén a növénytermesztést és az állattenyésztést összekötő fenntartható gyakorlatokkal kapcsolatos ismeretei veszendőbe mehetnek, és mivel ezen kívül a hazai fehérjenövények minősége nem biztosítja a különböző állattenyésztési ágazatokban szükséges összetett takarmányok minőségét,

N. mivel ahhoz, hogy a fehérjenövények a növénytermesztési rendszerek tartós elemeivé váljanak, az ilyen növényekből származó jövedelmeket rövid távon növelni kell, nevezetesen meghatározott KAP-támogatásokon keresztül,

b)  Alapvető megállapítások a fehérjehiány csökkentésében rejlő előnyökről

O. mivel az EU-ban a gabonák, fehérjék és olajos magvak kínálata és fogyasztása közötti egyensúly újbóli kialakítása jelentős gazdasági előnnyel járna a mezőgazdasági termelőkre, valamint az élelmiszer- és takarmányágazatra nézve, emellett javítaná az egészséges, jó minőségű élelmiszerek választékát a fogyasztók számára, ha a KAP közelgő reformjának politikai kerete teljes körűen foglalkozna a bizottsági közleményben kiemelt új kihívásokkal,

P.  mivel a különböző ösztönző intézkedések által megengedett valamennyi lehetőséget a gabonák, fehérjenövények és olajos magvak emberi fogyasztásának előmozdítására kellene használni, az előbbieket pedig a továbbiakban a földrajzi területre jellemző vagy hagyományos termékek védelmére létrehozott mezőgazdasági termékminőségi rendszernek kellene védenie, segítve ezzel az ezen árukból készült helyi és regionális élelmiszerek megőrzését,

Q. mivel, az éghajlatváltozással összefüggésben, a fehérjenövények termesztése a nitrogén asszimilálása és talajban történő megkötése (akár havi 100 kg N/ha mennyiségben), valamint a szén-dioxidénál 310-szer nagyobb felmelegedést fokozó képességgel rendelkező dinitrogén-oxidot tartalmazó nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazásának ebből következő csökkenése révén számottevően csökkentheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását,

R.  mivel az unós „GL-pro” program bebizonyította, hogy a vetésforgóban minden negyedik évben fehérjenövényeket ültetve jelentősen, nagyjából 10–15%-kal csökken a szén-dioxid-kibocsátás és csökken az ózontermelés,

S.  mivel a talaj termékenysége szempontjából a kiterjesztett vetésforgórendszerek és vetésforgók részeként a szántóterületen nagyobb arányban termesztett fehérjenövények elősegítik a tápanyagok kiegyensúlyozottabb tárolását, a talajsavasodás csökkenését, a betegségekkel szembeni fokozott ellenállást és a jobb talajszerkezetet (beleértve a talajkezelés nagyobb energiahatékonyságát), kevesebb gyomirtó használatát és nagyobb biodiverzitást a beporzás elősegítésére,

T.  mivel a vetésforgóban ültetett növénykultúrák száma csökkenti a betegségek valószínűségét és a gyomok elterjedését, ennél fogva a növényvédelmi kezelések szükségességét is, és mivel a vetésforgórendszer részeként a fehérjenövények nagyobb arányban történő termesztése 10%-kal csökkentheti az energiafogyasztást,

U. mivel a vízgazdálkodás szempontjából különösen a hüvelyes növények – például fű- és herefélék állandó keveréke vagy gabonafélék és fehérjenövények keverékei – állati takarmány termesztése terén történő alkalmazása és a tartós talajborítottság lényegesen csökkenteni képes a tápanyagok – különösen a nitrátok és foszfátok – felszín alatti vizekbe mosódását,

V. mivel a mezőgazdaság biológiai sokfélesége szempontjából az európai éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó fehérjenövények – például paszuly, szója, borsó, lencse, csillagfürtök, csicseriborsó, lucerna, lóhere, mézontófűfajok, szarvaskerep és baltacim – jelentősen stabilizálni és növelni fogják a sokféleséget a termesztési rendszerben,

W. mivel a fehérjetermelés és a globális élelmezésbiztonság szempontjából megfelelőbb egyensúlyt kell elérni a növényi és állati fehérjék termelése között, különösen, ami az intenzív állatifehérje-termeléshez jelenleg elfogyasztott energia, víz és külső erőforrások mennyiségét illeti, szemben az emberi fogyasztásra szánt fehérjenövények termesztésével, mindig a világ élelmezési egyensúlyát tartva elsősorban szem előtt,

X. mivel számos uniós politika kihat az EU fehérjeellátására, és mivel a Bizottságnak elemeznie kell az Unión belüli és azon kívüli GMO-termeléssel, a bioüzemanyagok fejlődésével, valamint az állati takarmányokban alkalmazott állati eredetű fehérjék teljes tilalmának újraértékelésével kapcsolatban felmerülő kérdéseket,

Y. mivel az őshonos fehérjenövények felhasználása mellett a nem behozott, összetett takarmányok minőségét is javítani lehet az olajos magvak, mint például a szója-, illetve napraforgómag és repceolaj melléktermékeinek felhasználása révén,

Z.  mivel az importált fehérje – elsősorban szójapogácsa – hüvelyes takarmánynövényekkel vagy olajos magvakkal történő helyettesítése révén jelentősen módosulhatnak az állattenyésztési módszerek, és így javulhat a mezőgazdasági termékek minősége (a szabványos termék a termékdokumentáció módosítását követően minősített termékké válhat) és a termelők jövedelme,

AA.mivel a feldolgozott állati fehérjéknek a nem kérődző állatok takarmányában való felhasználásáról szóló tilalmat a szivacsos agyvelőbántalom-válság nyomán vezették be a TSE-vel való fertőződés megelőzése érdekében; mivel ezt a tilalmat csakis tudományosan megállapított tényekre és megfelelő mennyiségű elővigyázatossági és ellenőrző intézkedésre alapozva szabad feloldani; mivel e feltételek alapján meg kell fontolni a vágóhidi hulladékból származó feldolgozott állati fehérjéknek az együregű gyomrú állatok (sertés és baromfi) élelmezésére való felhasználását, amennyiben az összetevők emberi fogyasztásra jóváhagyott húsból származnak, és a fajon belüli újrahasznosításra, illetve a mesterséges kannibalizmusra vonatkozó tilalmat teljes mértékben betartják és ellenőrzik;

c)  Alapvető megállapítások a bizottsági közleményre válaszul: az ajánlások és igények alapjának előkészítése

AB.mivel a 2010. november 17-én közzétett bizottsági közlemény egyértelműen kiemeli, hogy egy integráltabb vetésforgórendszer keretében a fehérjenövények termesztésének fokozására van szükség,

AC.mivel a FAO, a Bizottság és a tagállami illetékes hatóságok által elvégzett különböző tanulmányok rámutattak, hogy az EU mezőgazdaságában a fehérjenövények fokozott alkalmazása magában rejti azt a lehetőséget, hogy az állati takarmányok kínálata megbízhatóbbá válik az agrár-környezetvédelmi intézkedések kihasználása révén,

AD.mivel a fehérjenövények termesztése több téren is előnyökkel jár a mezőgazdák számára: a haszonállatok takarmányának előállítása során az olyan vegyes telepítéseknél, mint a gabona, vagy a bab, az emberi fogyasztásra szánt fehérjék előállításánál és a fenntartható gazdálkodás minden formájánál,

AE.mivel a tagállamok az agrár-környezetvédelmi programok, valamint a termelési rendszerek és az élelmiszerek minőségének javítását szolgáló, „68. cikk szerinti” intézkedések részeként jelenleg egyedi támogatást nyújthatnak a fehérjenövények termesztéséhez,

AF.mivel a takarmány és energia előállítását szolgáló gabona- és kukoricatermesztés mellett a kiterjesztett vetésforgórendszerek, a gazdaság területén alkalmazott vegyes növénytermesztés és a fű- és herefélék keverékeinek alkalmazása környezeti és agronómiai előnyökkel járhat, elő kell mozdítani, mert a hüvelyes növények vetésforgórendszer részeként végzett termesztése megelőzheti a betegségeket és regenerálhatja a talajt, továbbá jótékony hatással lehet a beporzó populációkra és az éghajlatváltozás ellen is segíthet,

AG.mivel a nagyobb közép-európai terméshozam termőföldeket szabadít fel egész Európában és lehetővé teszi, hogy Európa-szerte áthelyeződjön a növények, és különösen a fehérjenövények termesztése,

AH.mivel az élelmiszeripari termékek árának a közelmúltban még szeszélyesebbé vált ingadozása miatt komoly aggályok merültek fel az európai állattenyésztés versenyképességét, a fehérjenövény-behozataltól való erős függését illetően; mivel az EU-nak érdemi stratégiai fejlesztési tervre van szüksége a fehérjenövények és a KAP új kihívásaira (éghajlatváltozás, a természeti erőforrások jobb felhasználása) adott válaszban játszott sajátos szerepük tekintetében; mivel a fehérjehiány csökkentése komolyabb erőfeszítéseket követel meg a jobb kutatás és tenyésztés terén, illetve a fehérjenövény-termesztésre, -tárolásra és -feldolgozásra megfelelő infrastruktúra javítását szolgáló intézkedéseket; mivel megfontolható az olajos magvak és a bioüzemanyag előállításából származó melléktermékek felhasználása állati takarmányként, feltéve, hogy szigorú szabályokat tartanak be az elővigyázatosság elvének teljes körű alkalmazása, valamint az emberi és állati egészségre jelentett kockázatok kiküszöbölése érdekében,

AI. mivel a takarmánybehozatalra vonatkozó nulla tolerancia problémáját illetően további vitára szükség, és mivel a gyakorlatban megvalósítható megoldási lehetőségeket kell kidolgozni,

AJ. mivel a mezőgazdasági és ipari termékek útvonalai sok tekintetben összekapcsolódnak, és a bioüzemanyag-termelés egyes melléktermékei takarmányozási célokra is alkalmasak,

1.  felszólítja a Bizottságot, hogy közép- vagy hosszú távban gondolkodjon a fehérjékre vonatkozó politikájának felülvizsgálatakor, ugyanakkor biztosítsa, hogy a KAP reformjára irányuló jogalkotási javaslatai tartalmazzanak megfelelő és megbízható új intézkedéseket és eszközöket, melyek a jelenlegi fehérjehiány és áringadozás jelentős mérséklése érdekében támogatják a termelőket a javított vetésforgó-rendszerek kialakításában;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy gyorsan nyújtson be jelentést a Parlamenthez és a Tanácshoz az EU hazai fehérjenövény-termesztésének új politikai eszközök révén történő növelésére kínálkozó lehetőségekről és opciókról, (beleértve az olajos magvak és melléktermékeik használatát, valamint azt, hogy a behozatal milyen mértékig helyettesíthető), a mezőgazdasági termelők jövedelmére gyakorolt esetleges hatásról, arról, hogy e lehetőségek milyen módon járulnak hozzá az éghajlatváltozás csökkentéséhez, milyen hatásuk lenne a biológiai sokféleségre és a talaj termékenységére, és milyen potenciállal rendelkeznek az ásványi műtrágyák és növényvédő szerek szükséges külső bevitelének csökkentése terén;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az importált takarmányban lévő, Európában nem engedélyezett GMO-kra vonatkozó zéró tolerancia szabály hatásáról, különös figyelemmel a határértékek bevezetésének lehetőségére és gyakorlati alkalmazásukra;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2013-ig tartsa fenn a szárított takarmány piacának közös szervezését e kulcsfontosságú ágazat – mely rendkívül fontos a fehérjetartalmú takarmánynak az állattenyésztési ágazat számára való előállításában – folyamatos fennmaradása érdekében;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a fehérjenövény-vetőmagok termesztésével és ellátásával kapcsolatos kutatást az EU-ban, beleértve a járványvédelemhez tett hozzájárulásukat, és tegyen javaslatokat az ismeretterjesztési szolgáltatások javítására, valamint – a vidékfejlesztés keretében – a mezőgazdasági termelőknek a vetésforgó és a gazdaság területén történő takarmány-előállítást szolgáló vegyes növénytermesztés alkalmazása terén nyújtott képzés javításának módjaira;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy a vidékfejlesztés előmozdításának keretében dolgozzon ki olyan intézkedéseket, amelyek az állattenyésztési ágazaton belül ösztönzik a magas színvonalú biológiai anyaggal és termelékenységi potenciállal rendelkező állatok számának növekedését, és az optimális táplálkozási minták bevezetésével kapcsolatos helyes gyakorlatok terjesztését, azzal a céllal, hogy biztosítva legyen az állatok takrmányozására használt fehérjenövények megfeleő terméshozama;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az állati takarmány előállítását szolgáló fejlettebb, decentralizált eszközöket bevezető vidékfejlesztési intézkedések keretére, amely a helyi és regionális növényfajtákon, e fajták tárolásán, illetve a vetőmagok kiválogatásán és fejlesztésen alapul;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a jelenlegi behozatali vámtarifák és kereskedelmi megállapodások különböző olajos magvakra és fehérjenövényekre gyakorolt hatásainak értékelését, és nyújtson be részletes jogi tanulmányt a Parlamenthez és a Tanácshoz az európai fehérjenövény-termesztésre vonatkozó Blair House megállapodások jelenlegi hatályáról;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az uniós piac zavartalan szója-ellátását azáltal, hogy technikai megoldást nyújt az Unióba importált, élelmiszer és takarmány céljára termesztett fehérjenövényekbenkismértékben jelen lévő GMO-kra; emlékeztet arra, hogy a szójaimport hiányosságai újabb plusz terhet rónak az EU állattenyésztő és takarmány-ágazataira, és veszélyeztetik a hazai húsgyártás gazdasági életképességét;

10. felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve fontolja meg, hogy a KAP-ra irányuló jogalkotási javaslatai tartalmazzák ezen kívül a fehérjenövényekből álló vetésforgó alkalmazására ösztönzést, mint a növénybetegségek elleni óvintézkedést, a jobb mezőgazdasági gyakorlatokhoz tett hozzájárulást, és az olyan új kihívásokat, mint az élelmiszerbiztonság, az éghajlatváltozás, az erőforrások kezelése, stb., és annak elismeréseként, hogy a helyi és közeli gazdálkodás a környezet szemontjából előnyösebb;

11. felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el megfelelő intézkedéseket olyan piaci körülmények megteremtése érdekében, amelyek a helyi termékeket részesítik előnyben az importált termékek helyett, és amelyek megfelelnek a takarmányipar előírásainak, beleértve a GMO-mentes rövid ellátási láncokra és a tanúsított termelésre vonatkozó modellek bevezetését; elismeri, hogy a helyi és közeli gazdálkodás a környezet szemontjából előnyösebb;

12. felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a Parlamenthez és a Tanácshoz, mely engedélyezi a vágóhídi hulladékból származó feldolgozott állati fehérjéknek az együregű gyomrú állatok (sertés és baromfi) élelmezésére való felhasználását, amennyiben az összetevők emberi fogyasztásra jóváhagyott húsból származnak, és a fajon belüli újrahasznosításra, illetve a mesterséges kannibalizmusra vonatkozó tilalmat teljes mértékben betartják és ellenőrzik;

13. felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be konkrét keretprogramot a decentralizált mezőgazdasági és vidékfejlesztési kutatás céljára, és javítsa az európai és nemzetközi együttműködést, beleértve a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó fehérjenövények nemesítésének javítását szolgáló, a gazdaságban zajló képzési programokat, innovatív területté téve ezt a különböző tagállamokban;

14. felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon összefüggő, átfogó politikai megközelítésmódot a mezőgazdasági-környezetvédelmi szabályoknak az Unióban forgalmazott élelmiszeripari termékekre való alkalmazásáról a géntechnológiával módosított fehérjenövények behozatalát illetően;

15. kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan, az Európai Unióba behozott fehérjenövények származását ellenőrző mechanizmust, amely mindenekelőtt felfedné a származási országban alkalmazott termesztési gyakorlat fenntarthatóságát, ideértve a földhasználat megváltoztatását, illetve a fenntartható vízhasználatot és a géntechnológiával módosított szervezetek használatát; hangsúlyozza, hogy rendszeres helyszíni ellenőrzésre is szükség van e cél érdekében;

16. felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg, hogy a KAP-ra irányuló jogalkotási javaslatai tartalmazzanak a vetésforgókban fehérjenövényeket termesztő termelők számára biztosított támogatást, mivel ez hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok, illetve az EU fehérjenövény-hiányának csökkentéséhez, ugyanakkor segíti a járványvédelmet és fokozza a talaj termőképességét;

17. felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be olyan ösztönzés-alapú intézkedéseket, amelyek elősegítik a parlagon hagyott területek termelésbe való bevonását, amely területek jelentősen hozzájárulhatnak az EU-ban tapasztalható fehérjehiány csökkentéséhez;

18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  HL L 147., 1993.6.18, 25. o. 25.
• [2]  HL L 162., 1982.6.12., 28. o. 28.
• [3]  HL L 160., 1999.6.26., 1.o. 1.
• [4]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0191.
• [5]  HL L 270., 2003.10.21, 1. o. 1.
• [6]  HL L 30., 2009.1.31., 16. o. 16.
• [7]  HL L 316., 2009.12.2., 25. o. 27.
• [8]  HL L 229., 2009.9.1., 25. o. 1.
• [9]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0095.

INDOKOLÁS

Fehérjenövény-hiány az EU-ban

Az Európai Bizottság által a fehérjenövények ágazatáról nemrég közzétett jelentés* arra világít rá, hogy a fehérjenövények termesztése az Európai Unióban az elmúlt tíz évben számottevően csökkent. A fő száraz hüvelyesek termesztése – a szójababot kivéve – 30%-kal, a szójababtermesztés pedig 12%-kal esett vissza. Ez a tendencia növeli az Unió jelenlegi, riasztó mértékű függőségét az elsősorban állati takarmány céljára felhasznált fehérjenövények behozatalától, és komoly veszélyt rejt magában, különösen az EU állattenyésztési ágazatára nézve, mivel a nemzetközi piacokon jelentősen nőtt az áringadozás. *(Az LMC International jelentése).

Az EU teljes fehérjenövény-termesztése jelenleg az Unió szántóterületének (a gyümölcsöket és zöldségeket nem számítva) csupán 3%-át foglalja el. Az ágazatnak 1978 óta nyújtott állami támogatás ellenére a száraz hüvelyesek termesztése – amely az 1980-as években átmenetileg növekedett – 2008-ra ismét nagyjából egymillió hektárra csökkent. Évente több mint 40 millió tonna fehérjenövényt, nagyrészt szójabab- és kukoricaglutén-takarmányt importálnak, ami az EU növényifehérje-fogyasztásának 80%-át jelenti. Ami a növényi fehérjék EU-ba irányuló behozatalának hátterében álló külföldi földhasználatot illeti, ez az EU szántóterületének tíz százalékát, vagyis 20 millió hektárt tesz ki.

A hiány történeti okai és ennek következményei

A fehérjenövény-termesztés e jelentős hiánya a korábban megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásoktól (az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) és a Blair House megállapodás) eredeztethető, amelyek lehetővé tették az EU számára gabonatermelésének védelmét, és ennek fejében megengedték az olajos magvak és fehérjenövények EU-ba történő vámmentes behozatalát. A fehérjenövények termesztése ezért komoly versenyhátrányba került, és ennek megfelelően rohamosan csökkent. A mezőgazdasági termelők és a helyi feldolgozó vállalkozások elveszítették a fehérjenövények iránti érdeklődésüket, és elvesztették az ezek termesztésével és értékkel való felruházásukkal kapcsolatos gyakorlati ismereteiket is. A nemesítők abbahagyták a betegségekkel szemben ellenálló és nagy hozamú fajták nemesítését. Az e területet érintő európai kutatás szintén jelentősen csökkent, tükrözve a vetőmagok és a technikai háttér iránti alacsony keresletet. Az EU fokozatosan szünteti meg a fehérjenövényekhez, valamint a lucerna és más hüvelyes takarmányok szárító létesítményeihez nyújtott támogatást. A legaggasztóbb az, hogy a fehérjenövények kiterjesztett vetésforgó részeként végzett termesztésével kapcsolatos gyakorlati tapasztalat Európa-szerte veszendőbe megy, beleértve a gazdaságban végzett kiválogatást, tárolást, feldolgozást, illetve a gazdaságban állati takarmányként történő felhasználást. Végezetül pedig az olajtartalmú és fehérjenövények kereskedői is jelenleg teljes mértékben a fehérjenövények behozatalára összpontosítanak, és kevés érdeklődést mutatnak a hazai termelés iránt.

Az EU fehérjehiányának csökkentése – a KAP reformjának fontos eleme

Az Európai Bizottság és a tagállamok felhívták a figyelmet a hazai fehérjenövények kiegyensúlyozottabb ellátásának és fogyasztásának előnyeire, mindezt az új kihívásokra – például az éghajlatváltozásra, a mezőgazdaság biológiai sokféleségének csökkenésére, a talajok kimerülésére, valamint a felszín alatti vizek szennyezésére és a világpiacon a mezőgazdasági termékek árának ingadozására – válaszoló integrált stratégia részeként. A fehérjenövények vetésforgóban történő kiterjesztett alkalmazása komoly előnyökkel jár az agrár-környezetvédelem, valamint az éghajlatváltozás enyhítése terén. Ami az éghajlatváltozást illeti, a hüvelyes fajták – mint a takarmányborsó, a disznóbab és a lóbab, a csillagfürt, a lencse, a csicseriborsó, de a lucerna és a herefélék is – a nitrogén asszimilálása és talajban történő megkötése révén jelentősen csökkenteni képesek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és így a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazását hektáronként és havonta akár 100 kg N mennyiséggel csökkentik. Ha a vetésforgóban nagyobb a fehérjenövények aránya, javul a talaj termékenysége és szerkezete, a tápanyagok tárolása, valamint a következő növények egészsége. A fű- és herefélék állati takarmány céljára termesztett állandó keverékei és a gabonafélék és fehérjenövények keverékei jobb talajborítást biztosítanak, és így csökkentik a tápanyagok felszín alatti vizekbe és folyókba mosódását, valamint jobb feltételeket teremtenek a méhek és más beporzó rovarok számára. A kiterjesztett vetésforgó csökkenti a növényvédelmi beavatkozások szükségességét, és hozzájárulhat a vadon élő és termesztett növényfajok és -fajták sokféleségének megőrzéséhez.

Fehérjenövények és kibővített vetésforgó – csökkentett termesztési költségek és nagyobb környezeti előnyök

A hüvelyes növények vetésforgóban történő kiterjesztett alkalmazása csökkenti a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazásának szükségességét, ami a termesztés során nemcsak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, hanem a mezőgazdasági termelők számára a teljes előállítási költséget is csökkenti. A növekvő nyersolajárakra mutató globális tendencia mellett a mezőgazdasági erőforrások, ezen belül az üzemanyagok költsége is folyamatosan nő. A fehérjenövényeket tartalmazó vetésforgó csökkenti a talaj kezelésével járó üzemanyag-fogyasztást, mivel a humusztartalom és a talaj nedvességtartalma jobban megmarad, és kevesebb művelésre van szükség. Az Európai Parlament által közzétett új keletű tanulmány (PE 438.591) és a francia kormány fenntartható fejlődéssel foglalkozó francia bizottságának tanulmánya (2009. december, 15. szám) becslése szerint Franciaországban akár évi 100 millió EUR összeggel csökkenhet a műtrágyák alkalmazásának költsége. Röviden tehát a fehérjenövények kiterjesztett vetésforgó keretében végzett termesztésére nézve az említett tanulmányok az alábbi előnyöket határozták meg:

nagyobb mértékű nitrogénmegkötés, kiegyensúlyozott C/N arány kialakítása a talajban és a humusztartalom javítása, a növényvédő szerekkel végzett kezelések és a gyomirtók alkalmazásának csökkenése a kevesebb növénybetegség és gyomosodás következményeként; jobb talajszerkezet.

A fehérjenövény-termesztés és az összetett takarmányok minősége

A fehérjenövények takarmány-előállításban történő felhasználásának hatékonysága erősen függ a különböző növények esszenciálisaminosav-tartalmától és az összetett takarmányok összetételétől. Jelenleg a szójababról tartják úgy, hogy összességében a legnagyobb mennyiségben tartalmazza ezeket az aminosavakat, a tápanyagok igen jó egyensúlyával, különösen a sertés- és baromfitenyésztés számára. Manapság ezért az összetett takarmányok szójatartalma 50% körül van, a tojástermelés és a baromfitenyésztés pedig szójababon alapul. A sertés- és baromfihús termelése esetében az összetett takarmányok szójatartalma 28, illetve 21% körül mozog.

A behozott szójabab és más, nem hazai előállítású állati takarmányok helyettesítésének lehetőségei nagymértékben függenek a mezőgazdasági termelőknek e növények termesztéséhez nyújtott új ösztönzőktől, valamint az állati takarmánnyá történő feldolgozás megfelelő infrastruktúrájától. Az Európai Bizottságnak ezért meg kell vizsgálnia a lehetőségeket a kutatás, a vetőmag-kiválogatás és forgalmazás, valamint az e növények adott gazdaságban végzett takarmány-előállítást szolgáló termesztésével, tárolásával és felhasználásával kapcsolatos ismeretek jelenlegi alacsony szintjének leküzdésére.

Egyedi támogatás, kutatás, ismeretterjesztési szolgáltatások és képzés

Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők számára új ösztönzőket nyújtsanak ahhoz, hogy gabonákkal és olajos magvakkal és ezek melléktermékeivel együtt fehérjenövényeket termesszenek és használjanak fel, a KAP reformjának horizontális intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek nem meghatározott növényre vonatkozó támogatást nyújtanak, hanem ösztönzik az új kihívásokra reagáló gazdálkodási gyakorlatokat, ugyanakkor leküzdik az Unióban tapasztalható fehérjehiányt. A 73/2009 rendelet 68. cikkét több tagállam a fehérjenövények termeléséhez nyújtott egyedi támogatásra használta fel, az agrár-környezetvédelmi gyakorlatokhoz való hozzájárulásként. E lehetőségnek azonban EU-szerte alkalmazott gyakorlattá kell válnia az új kihívásokra való válaszadás érdekében. A Bizottságnak mérlegelnie kell a legalább négy különböző növényből álló és legalább egy fehérjenövényt tartalmazó, kötelező vetésforgóhoz kötött kiegészítő támogatást, valamint a nem megművelt állandó legelőterületekhez nyújtott megnövelt támogatást, beleértve a meghatározott fűfélékből és hüvelyesekből álló takarmánynövény-keverékeket is. Ezek az intézkedések nemcsak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását csökkentenék, hanem hozzájárulhatnak a növények és állatok jobb egészségéhez is. A Bizottságnak a vidékfejlesztési programok részeként mérlegelnie kell a fehérjenövények tárolását, tisztítását és a gazdaságban történő feldolgozását szolgáló regionális, helyi vagy a gazdaságban található létesítményekbe történő beruházáshoz nyújtott egyedi támogatást is. Szintén nagyon fontos a kutatás és a vetőmagtermelés jelenlegi hiányaira – ezen belül a jobb ismeretterjesztési szolgáltatások szükségleteire – irányuló tanulmány elvégzése, valamint a kutatási programokra vonatkozó decentralizált megközelítés mérlegelése, amely figyelembe veszi a mezőgazdasági termelők helyi ismereteit és a fenntartható gazdálkodási rendszereket. Bizottság esetleg mérlegelheti a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság mezőgazdasági kutatási egységének visszaállítását is.

Az állati fehérjék és a növényi fehérjék előállítása közötti jobb egyensúly felé haladva

A fehérjenövények igen nagy százalékát jelenleg állati takarmány céljára termesztik, a nagy magvú hüvelyesek emberi fogyasztása ugyanakkor folyamatosan csökken az EU-ban. Ami a globális élelmezésbiztonság tevékeny előmozdításával és az éghajlatváltozás elleni tevékeny küzdelemmel kapcsolatos uniós kötelezettségvállalásokat illeti, a jövőbeli mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikának nemcsak az állati fehérjék és növényi fehérjék kiegyensúlyozottabb előállítására kell törekednie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és a tápanyagok vizekbe mosódásának csökkentése érdekében, hanem arra kell ösztönöznie a fogyasztókat, a közbeszerzési hatóságokat és az élelmezési szolgálatokat, hogy kiegyensúlyozottabb, fokozottabban környezetbarát és változatosabb élelmiszereket válasszanak az étrendjükben.

A Bizottságnak ugyanakkor jogalkotási kezdeményezéseket kell tennie az élelmiszerlánc egésze során keletkező élelmiszer-hulladék csökkentése érdekében, beleértve a vágási melléktermékeket és a konyhai hulladékot, amelyek felhasználása vagy ártalmatlanítása még mindig nincs megfelelően szabályozva. A Bizottságnak ezen a területen határozottan kell alkalmaznia az elővigyázatosság elvét, de az új kihívásokra tekintettel jogalkotási kezdeményezéseket is tennie kell az élelmiszer-hulladék csökkentése, valamint az állattenyésztés és a növénytermesztés általános egyensúlyának javítása érdekében.

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (25.1.2011)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

az EU-ban tapasztalható fehérjehiányról: mi a megoldás e régóta fennálló problémára?
(2010/2111(INI))

Előadó : Csaba Sándor Tabajdi

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felszólítja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a növényi fehérjék arányának növelése étrendünkben, illetve kevesebb hús fogyasztása olyan helyzetet teremt, amellyel mind a környezet, mind pedig az emberi egészség jól jár,

1.  hangsúlyozza a fehérjenövények termesztése fokozásának fontosságát az EU-n belül, az éghajlatváltozásra, a talaj termőképességére, a vizek védelmére és a biodiverzitásra való tekintettel; hangsúlyozza, hogy Bizottságnak éppen ezért új ösztönzőket kell bevezetnie a fehérjenövények termesztését és tárolását illetően; ugyanakkor rámutat, hogy a gabonafélék és a fehérjenövények piaci ára közötti különbség, az erős nemzetközi árverseny, valamint a harmadik országbeli termelők által az éghajlati körülményeknek, nagyobb gazdálkodói területeknek, alacsonyabb környezetvédelmi elvárásoknak, kevesebb személyzeti kiadásnak és az alacsony telekáraknak köszönhetően élvezett komparatív előnyök miatt felül kell vizsgálni a kereskedelempolitikával kapcsolatos európai stratégiát, hogy a közösségi preferenciák védelmére is kitérjen, és célzott támogatást kell előírni a fehérjenövény-termesztés számára;

2.  emlékeztet a múltbeli szivacsos agyvelőbántalom-megbetegedések súlyos következményeire, amelyek közegészségügyi kockázathoz, illetve az Unió belső piacán széles körű exporttilalmakhoz vezettek, valamint csapást mértek a tagállamok külkereskedelmi tevékenységeire és súlyos károkat okoztak az EU állattenyésztési ágazatának; azt a nézetet vallja, hogy a feldolgozott állati fehérjék értékes fehérjeforrást jelentenek, amely jelentős szerepet játszhat az uniós fehérjehiány ellensúlyozásában; tudomásul veszi a Bizottságnak a Tanácshoz és a Parlamenthez intézett, „2. TSE-ütemterv” c. közleményét (COM(2010)0384), mely a nem kérődző állatok feldolgozott fehérjéinek a nem kérődző állatok takarmányában való felhasználásáról szóló tilalom enyhítésére törekszik; hangsúlyozza, hogy a takarmánytilalom enyhítése csak akkor képezheti megfontolás tárgyát, ha végleges tudományos bizonyíték és tesztelési módszerek garantálják, hogy a betegségek terjedése kizárható és az azonos fajokon belüli újrahasznosítás tilalma érvényre juttatható;

3.  hangsúlyozza, hogy a fehérjenövények túlzott behozatala kiszolgáltatottá tette az európai állattenyésztést, hozzájárult a nagymértékű áringadozáshoz, és ezáltal leszorította különösen a kis- és középméretű állatállományok tenyésztőinek nyereséghozamát, miközben tarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatokhoz vezetett harmadik országokban;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon összefüggő, átfogó politikai megközelítésmódot a mezőgazdasági-környezetvédelmi szabályoknak az Unióban forgalmazott élelmiszeripari termékekre való alkalmazásáról a géntechnológiával módosított fehérjenövények behozatalát illetően;

5.  kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan, az Európai Unióba behozott fehérjenövények származását ellenőrző mechanizmust, amely mindenekelőtt felfedné a származási országban alkalmazott termesztési gyakorlat fenntarthatóságát, ideértve a földhasználat megváltoztatását, illetve a fenntartható vízhasználatot és a géntechnológiával módosított szervezetek használatát; hangsúlyozza, hogy rendszeres helyszíni ellenőrzésre is szükség van e cél érdekében;

6.  megjegyzi, hogy a szója- és kukoricaimport hiányosságai újabb plusz terhet rónak az EU állattenyésztő és takarmányágazatára, és veszélyeztetik a hazai hústermelés gazdasági életképességét;

7.  hangsúlyozza, hogy a fehérjenövény-termesztést a javított vetésforgó-rendszerek részévé kell tenni, továbbá elő kell segíteni, hogy a gazdaságokban a takarmányt vegyes művelés segítségével állítsák elő, a fenntartható vagy biogazdálkodást végző mezőgazdasági termelőket pedig megfelelő pénzügyi támogatásban kell részesíteni; kéri a Bizottságot, hogy a közös agrárpolitika jövőjéről szóló jogalkotási javaslatba ilyen intézkedéseket és pénzügyi ösztönzőket is foglaljon bele;

8.  kiemeli, hogy a vágóhídi hulladék, moslék, hús és csontvelő kezelése során a jelenlegi szigorú humán- és állat-egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak kell megfelelni; úgy véli, hogy a feldolgozott állati fehérjék értékes fehérje- és energiaforrást jelentenek, és ennél fogva hatékonyan kell őket használni.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	25.1.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	39 0 11
A zárószavazáson jelen lévő tagok	János Áder, Elena Oana Antonescu, Kriton Arsenis, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sandrine Bélier, Sergio Berlato, Martin Callanan, Nessa Childers, Chris Davies, Bairbre de Brún, Anne Delvaux, Bas Eickhout, Edite Estrela, Jill Evans, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Julie Girling, Nick Griffin, Françoise Grossetête, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Dan Jørgensen, Karin Kadenbach, Christa Klaß, Jo Leinen, Corinne Lepage, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Vladko Todorov Panayotov, Andres Perello Rodriguez, Sirpa Pietikäinen, Mario Pirillo, Pavel Poc, Vittorio Prodi, Anna Rosbach, Oreste Rossi, Dagmar Roth-Behrendt, Horst Schnellhardt, Theodoros Skylakakis, Catherine Soullie, Csaba Sándor Tabajdi, Sabine Wils, Marina Yannakoudakis
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Philippe Juvin, Jiří Maštálka, Bill Newton Dunn, Alojz Peterle, Csaba Sándor Tabajdi, Marita Ulvskog
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Ioan Enciu

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	26.1.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	34 2 4
A zárószavazáson jelen lévő tagok	John Stuart Agnew, Richard Ashworth, José Bové, Luis Manuel Capoulas Santos, Vasilica Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Diane Dodds, Herbert Dorfmann, Hynek Fajmon, Lorenzo Fontana, Iratxe García Pérez, Béla Glattfelder, Sergio Gutiérrez Prieto, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Elisabeth Jeggle, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Agnès Le Brun, Stéphane Le Foll, George Lyon, Gabriel Mato Adrover, Mairead McGuinness, Krisztina Morvai, Mariya Nedelcheva, James Nicholson, Rareş-Lucian Niculescu, Georgios Papastamkos, Marit Paulsen, Britta Reimers, Alfreds Rubiks, Giancarlo Scottà, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Alyn Smith, Csaba Sándor Tabajdi, Marc Tarabella
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Luís Paulo Alves, Pilar Ayuso, Salvatore Caronna, Giovanni La Via, Astrid Lulling, Milan Zver