Eljárás : 2009/0018(NLE)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0045/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0045/2011

Viták :

PV 24/03/2011 - 4
CRE 24/03/2011 - 4

Szavazatok :

PV 24/03/2011 - 6.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0107

AJÁNLÁS     ***
PDF 160kWORD 83k
2.3.2011
PE 445.990v02-00 A7-0045/2011

a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezet egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Kanada közötti légiközlekedési megállapodás megkötéséről

(15380/2010 – C7‑0386/2010 – 2009/0018(NLE))

Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság

Előadó: Silvia-Adriana Ţicău

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezet egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Kanada közötti légiközlekedési megállapodás megkötéséről

(15380/2010 – C7‑0386/2010 – 2009/0018(NLE))

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezetére (15380/2010),

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Kanada közötti légiközlekedési megállapodás tervezetére (08303/10/2009),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdése, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontja, valamint 218. cikke (8) bekezdésének első albekezdése alapján a Tanács által benyújtott egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0386/2010),

–   tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A7‑0045/2011),

1.  jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Kanada kormányának és parlamentjének.


INDOKOLÁS

Bevezetés

A 2009. december 1-jén hatályba lépő Lisszaboni Szerződés szélesebb körben tette szükségessé nemzetközi megállapodás megkötéséhez a Parlament egyetértését. A légiközlekedési megállapodások is idetartoznak, mivel ezen a téren a rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó.(1) Korábban az ilyen megállapodásokkal kapcsolatban a Parlamentnek csak konzultációs szerepe volt.

Bár az EU és Kanada közötti gazdasági és politikai kapcsolatok hosszú távra nyúlnak vissza, a légi közlekedés területe a jelenlegi megállapodás előtt az EU 19 tagállamával megkötendő kétoldalú megállapodások körébe tartozott. E megállapodások nagy része korlátozó jellegű volt és nem kínált teljes hozzáférést az adott piacokhoz. Az Európai Bíróság 2002 novemberében kimondta, hogy ezek a kétoldalú megállapodások olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek összeegyeztethetetlenek a közösségi joggal. A Tanács ezért 2007 októberében megbízta a Bizottságot, hogy a hatályos kétoldalú megállapodások helyébe dolgozzon ki egy átfogó légiközlekedési megállapodást. Abban az évben 9 millióan utaztak az EU és Kanada között.

A tárgyalási felhatalmazás nyitott légiközlekedési terület (OAA) létrehozását tűzte ki célul az EU és Kanada viszonylatában. Ezáltal egységes légiközlekedési piac jönne létre, amelyben szabadon áramolhatnak a beruházások, és amelyben az európai és a kanadai légi fuvarozók korlátozás nélkül működtethetnek légi járatokat, akár a két fél belföldi piacán is. A felhatalmazás teljes mértékű teljesítése jelentős jogszabályi változtatásokat követelne Kanadában, különösen a külföldiek tulajdonjogára, a kanadai légi fuvarozók ellenőrzésére, valamint a kabotázsra vonatkozó hatályos jogi korlátozások tekintetében. Ezért a felhatalmazás kifejezetten lehetőséget biztosított a megállapodás szakaszos végrehajtására. Az EU a tárgyalások során elfogadta, hogy a befektetések teljes megnyitása nem valósulhat meg közvetlenül a hatálybalépést követően, hanem azt egy átmeneti időszak során több szakaszban, fokozatosan vezetik majd be.

Az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodást 2008. november 30-án parafálták, 2009. május 6-án az EU–Kanada-csúcstalálkozón hagyták jóvá és 2009.december 17–18-án írták alá. Az EU és Kanada egy, a légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodásról is tárgyalt. Ez egy különálló ajánlás (A7-0298/2010) tárgyát képezi.

A megállapodás tartalma

A megállapodás a forgalmi jogok és a befektetési lehetőségek fokozatos bevezetését foglalja magában, valamint többek között a biztonság, a védelem, a szociális kérdések, a fogyasztói érdekek, a környezet, a légiközlekedési irányítás, az állami támogatások és a verseny területén folytatott kiterjedt együttműködést. Az EU valamennyi légitársasága közvetlen járatokat üzemeltethet majd Kanadába, bárhonnan Európából. A megállapodás megszünteti az összes korlátozást az útvonalak, árak vagy a Kanada és az EU közötti heti járatok számát illetően. A légitársaságok szabadon köthetnek majd olyan kereskedelmi megállapodásokat, mint például a kódmegosztásos megállapodások, ami rendkívül fontos a sok célállomásra repülő légitársaságok számára, valamint a versenyjoggal összhangban határozhatják meg áraikat.

A megállapodás a mindkét fél által biztosított nagyobb beruházási szabadsághoz kapcsolódó fokozatos piacnyitással kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz:

Az első fázis alkalmazandó, amikor a légitársaságok külföldi tulajdoni hányada 25%-ra korlátozódik; ez volt a helyzet, amikor a megállapodásról szóló tárgyalások lezárultak. A légitársaságok korlátlan szabadsággal rendelkeznek közvetlen járatok üzemeltetésében Európa bármely pontja és Kanada bármely pontja között. A továbbiakban nem lesznek korlátozások sem az EU és Kanada közötti repülőjáratok számát, sem a bármely légitársaság által üzemeltetett szolgáltatások számát illetően. A teherfuvarozók továbbrepülhetnek harmadik országok felé.

A második fázis akkor kezdődik, amikor Kanada megteszi a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az európai beruházók számára lehetővé váljon a kanadai légi fuvarozók szavazatra jogosító részvényeinek 49%-ig történő birtoklása. Ez további kiegészítő jogokat jelent, többek között a légifuvarozók azon jogát, hogy szolgáltatásokat biztosítsanak a másik fél területéről harmadik országokba a származási helyükhöz való csatlakozás nélkül (az úgynevezett hetedik szabadság szerinti jogok). Kanada ezt a lehetőséget 2009 márciusában be is vezette.

A harmadik fázis akkor kezdődik, amikor mindkét fél lehetővé teszi a beruházók számára, hogy egymás piacain új légitársaságokat hozzanak létre és ellenőrizzenek. Ekkor a személyszállító társaságok továbbrepülhetnek harmadik országok felé.

A negyedik fázis az utolsó lépés, amely teljes jogokat biztosít a két fél piacai között, azokon belül és túl történő üzemeltetésre, többek között a másik fél területén levő pontok között is (kabotázs). Ennek a jognak a megadására akkor kerül sor, amikor mindkét fél lépéseket tesz a másik fél területén illetőséggel rendelkező személyek számára, hogy teljes tulajdonjoguk legyen, és teljes ellenőrzést gyakoroljanak légitársaságaik felett.

Mindkét fél vállalta, hogy szorosan együttműködik a légi közlekedés által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatások enyhítése érdekében. A biztonság és a védelem tekintetében a megállapodás a szabványok és az egyszeri védelmi ellenőrzés (azaz az átszálló utasok, poggyászok és teherszállítmányok mentesítése a kiegészítő védelmi intézkedések alól) kölcsönös elismerését irányozza elő. A megállapodás a fogyasztók érdekeit javító kifejezett intézkedéseket is tartalmaz, többek között a konzultáció melletti kötelezettségvállalást – a lehető legteljesebb mértékben összeegyeztethető megközelítések elérése érdekében – az olyan kérdéseket illetően, mint az elutasított beszállással kapcsolatos kártérítés, a hozzáféréssel kapcsolatos intézkedések és a visszatérítés az utasok felé. A szöveg hatékony mechanizmusról rendelkezik annak biztosítása érdekében, hogy a légitársaságok az infrastruktúrához vagy az állami támogatásokhoz való hozzáférés tekintetében ne szenvedjenek megkülönböztetést.

Értékelés

Ez a megállapodás az EU és egy jelentős világpartner között megkötött legambiciózusabb légiközlekedési megállapodásnak tekinthető. Nagy mértékben fogja javítani az adott piacok és az emberek közötti összeköttetéseket, valamint a külföldi tulajdonjogokra vonatkozó szabályok liberalizációja révén új lehetőségeket fog teremteni a légiközlekedési ágazat számára. A forgalmi jogok, a tulajdonjogok és az ellenőrzés szempontjából ez a megállapodás ambiciózusabb és pontosabb az EU–USA között kötött megállapodásnál, még a módosító jegyzőkönyv (2. szakasz) átmeneti alkalmazását követően is.

A Bizottság által végzett tanulmány szerint egy Kanadával kötött nyílt megállapodás következtében további fél millióval nőne az utasok száma az első évben, a következő néhány évben pedig várhatóan 3,5 millió további utas élne a megállapodás kínálta lehetőségekből eredő előnyökkel. A megállapodás az alacsonyabb díjaknak köszönhetően legalább 72 millió euró nyereséget eredményezhetne a fogyasztóknak, ezenkívül új munkahelyeket is teremtene.

A piachoz való hozzáférés szempontjából ez a megállapodás ambiciózusabb az USA-val kötött megállapodásnál, a szociális dimenzió fontosságának elismerése tekintetében azonban kevésbé egyértelmű. Bár mindkét fél kérheti a vegyes bizottság összehívását a megállapodás munkaügyre, foglalkoztatásra és munkafeltételekre gyakorolt hatásainak megvizsgálása céljából, nincs egyértelmű kijelentés arra vonatkozóan, hogy „a megállapodás teremtette lehetőségeknek nem célja a munkaügyi előírások aláásása”(2), illetve a vegyes bizottságot sem kérik, hogy vegye figyelembe„a megállapodás alkalmazása során jelentkező társadalmi hatásokat, és megfelelő válaszokat dolgozzon ki a jogosnak talált aggályokra”(3).

Ezért fontos, hogy a Bizottság használja fel a megállapodást, és különösen a vegyes bizottságra való hivatkozás lehetőségét arra, hogy szorgalmazza a szociális jogokra vonatkozó nemzetközi jogszabályokkal való összhangot, különös tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO, 1930–1999) alapvető egyezményeiben szereplő munkajogi normákra, a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokra (1976, felülvizsgálva 2000-ben) és a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló római egyezményre (1980).

Kétségtelenül szükséges a biztonsággal kapcsolatos konzultáció és együttműködés fokozása, különös tekintettel a jelenlegi nemzetközi helyzetre. Ez azonban nem vezethet túlságos vagy összehangolatlan, megfelelő kockázatértékelés híján lévő intézkedésekhez. Kívánatos lenne tehát, ha a Bizottság és Kanada a biztonsági láncban mutatkozó gyengeségek és átfedések elkerülése érdekében felülvizsgálná a 2001 óta elfogadott további biztonsági intézkedések hatékonyságát. Ebben az összefüggésben üdvözlendő a megállapodás egyszeri védelmi ellenőrzésre vonatkozó célkitűzése, lehetővé téve így az átszálló utasok és bőröndök újbóli ellenőrzésének elkerülését.

Következtetés

Tekintve a vegyes bizottságra ruházott fontos szerepet, amely politikailag érzékeny területekre, mint környezetvédelmi és munkaügyi normákra is kiterjed, fontos, hogy a Bizottság teljes mértékben tájékoztassa a Parlamentet és konzultáljon vele a vegyes bizottság munkájáról az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásba(4) foglalt rendelkezéseknek megfelelően. Fontos az is, hogy a Parlament nyomon kövesse „A megállapodás tartalma” című fejezetben (lásd fent) vázolt piacmegnyitás különböző fázisait.

E fenntartások dacára a jelen megállapodás ambiciózus jellege mindenképpen üdvözlendő. A jelenleg zajló tárgyalások számára célkitűzésként kell szolgálnia. Az előadó ezért javasolja, hogy a Parlament járuljon hozzá az EU és Kanada közötti légiközlekedési megállapodáshoz.

(1)

   Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontja.

(2)

   Lásd az EU–USA közötti megállapodás 17. cikkének b) pontját.

(3)

      A jegyzőkönyv általi módosítást követően a 18. cikk (4) bekezdésének b) pontja.

(4)

      P7_TA-PROV(2010)0366


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.2.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

27

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Georges Bach, Antonio Cancian, Saïd El Khadraoui, Carlo Fidanza, Knut Fleckenstein, Jacqueline Foster, Mathieu Grosch, Jim Higgins, Dieter-Lebrecht Koch, Georgios Koumoutsakos, Eva Lichtenberger, Hella Ranner, Olga Sehnalová, Brian Simpson, Dirk Sterckx, Keith Taylor, Giommaria Uggias, Thomas Ulmer, Peter van Dalen, Artur Zasada, Roberts Zīle

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Philip Bradbourn, Frieda Brepoels, Spyros Danellis, Ádám Kósa, Janusz Władysław Zemke

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Karin Kadenbach

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat