JELENTÉS a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól

18.3.2011 - (2010/2209(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Eva-Britt Svensson

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól

(2010/2209(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete jogi eszközeire az emberi jogok, különösen a nők jogai terén, mint például az ENSZ Alapokmánya, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciós kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezmény, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések elleni egyezmény, valamint a menekültek jogállásáról és a visszaküldés tilalmának elvéről szóló 1951-es egyezmény,

–   tekintettel a nőkkel szembeni erőszakról szóló ENSZ-dokumentumokra, például az 1993. június 25-i bécsi nyilatkozat és cselekvési program, amit az emberi jogi világkonferencia fogadott el (A/CONF. 157/23), valamint a nőkkel szembeni erőszak felszámolásáról szóló 1993. december 20-i nyilatkozat (A/RES/48/104),

–   tekintettel a nőkkel szembeni erőszak felszámolására irányuló bűnmegelőzésről és büntető intézkedésekről szóló, 1997. december 12-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/52/86), a becsület nevében a nők ellen elkövetett bűncselekmények felszámolásáról szóló, 2002. december 18-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/57/179), valamint a nők ellen elkövetett családon belüli erőszak felszámolásáról szóló, 2003. december 22-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/58/147),

–   tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztossága különelőadójának a nőkkel szembeni erőszakról szóló jelentéseire, illetve a nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottság 19. számú általános ajánlására (11. ülésszak, 1992),

–   tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben, a nők helyzetéről rendezett negyedik világkonferencián elfogadott nyilatkozatra és cselekvési programra, és a Pekingi Cselekvési Program nyomon követéséről szóló, 2000. május 18-i, a Negyedik Nőügyi Világkonferencia cselekvési programjának (Peking + 10) nyomon követéséről szóló 2005. március 10-i[1], valamint a Pekingi Cselekvési Program (Peking + 15) nyomon követéséről szóló 2010. február 25-i állásfoglalására,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–   tekintettel a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetésére irányuló erőfeszítések fokozásáról szóló, 2006. december 19-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/61/143) és az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és biztonságról szóló 1325. és 1820. sz. határozataira,

–   tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzésével és felszámolásával foglalkozó, 2008. decemberben létrejött eseti bizottságának (CAHVIO) arra irányuló munkájára, hogy ebben témában előkészítse az Európa Tanács jövőbeni egyezményét,

–   tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács erőszakról szóló, 2010. március 8-i következtetéseire,

–   tekintettel az európai védelmi határozatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv tervezetéről szóló 2010. december 14-i jogalkotási állásfoglalására[2],

–   tekintettel a 2009. november 26-i, a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalására[3],

–   tekintettel a „Mondj nemet a nők elleni erőszakra” kezdeményezésről szóló, 2009. április 21-i írásbeli nyilatkozatára,

–   tekintettel 2009. március 24-i állásfoglalására a női nemi szervi csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban[4],

–   tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozó, 2010. szeptember 21-én előterjesztett bizottsági stratégiára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0065/2011),

A. mivel egyetlen intézkedés sem képes megszüntetni a nemi alapú erőszakot, de az infrastrukturális, jogi, igazságügyi, végrehajtási, oktatási, egészségügyi és szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb intézkedések kombinációja jelentős mértékben csökkentheti ezt a jelenséget és annak következményeit,

B.  mivel bár nem létezik a „nők elleni erőszak” kifejezés nemzetközileg elismert meghatározása, az Egyesült Nemzetek Szervezete definíciója szerint az magában foglal minden olyan nemi alapú erőszakot, amely a nőknek fizikai, szexuális vagy lelki sérülést vagy szenvedést okoz vagy okozhat, beleértve az ilyen cselekvésekkel való fenyegetést, a kényszert vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánéletben[5],

C. mivel az erőszak minden férfi, nő vagy gyermek számára traumatikus élmény, de a nemi alapú erőszakot elsősorban férfiak követik el nők és lányok ellen – mindez tükrözi és hangsúlyozza a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségeket, és veszélyezteti az áldozatok egészségét, emberi méltóságát, biztonságát és függetlenségét,

D. mivel a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos vizsgálatok becslései alapján az európai nők egyötöde-egynegyede szenvedett már el felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszakot, és több mint egytizedüket ért szexuális erőszak, amely során fizikai erőt alkalmaztak; mivel a kutatásokból az is kiderül, hogy a gyermekek és fiatal felnőttek 26%-a számol be gyermekkorban megélt fizikai erőszakról,

E.  mivel a reklámok és a pornográf művek gyakran jelenítik meg a nemi alapú erőszak különféle típusait, ezért banalizálják a nőkkel szembeni erőszakot és akadályozzák a férfiak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiákat,

F.  mivel a férfiak által nők ellen elkövetett erőszak hatással van a nők társadalomban betöltött szerepére: egészségükre, a foglalkoztatáshoz és oktatáshoz való hozzáférésükre, a társas és kulturális tevékenységekben való részvételükre, gazdasági függetlenségükre, a közéletben és a politikai életben, valamint a döntéshozásban való részvételükre, és a férfiakkal való kapcsolataikra,

G. mivel különböző lélektani, gazdasági, társadalmi és kulturális okokból kifolyólag, továbbá néha a rendőrség, az igazságszolgáltatás, valamint a szociális és egészségügyi szolgálatok iránti bizalom hiánya miatt a nők gyakran nem tesznek feljelentést a férfiak által ellenük elkövetett erőszakos cselekményekről,

H. mivel az elsősorban férfiak által nők sérelmére elkövetett nemi alapú erőszak egész Európában és az egész világon elterjedt, strukturális probléma, amely életkortól, iskolázottságtól, jövedelemtől vagy társadalmi helyzettől függetlenül éppúgy érinti az áldozatokat, mint az elkövetőket, és összefügg társadalmunkban a hatalom férfiak és nők közötti egyenlőtlen elosztásával,

I.   mivel a gazdasági nyomás gyakran rendszeresebb, durvább és veszélyesebb bántalmazáshoz vezet; mivel a vizsgálatok azt mutatják, hogy a nőkkel szembeni erőszak fokozódik, amikor a férfiak a gazdasági válság következtében elbocsátásnak és kilakoltatásnak vannak kitéve,

J.   mivel a nőkkel szembeni erőszak az emberi jogok megsértésének széles skáláját foglalja magában, beleértve többek között a következőket: szexuális visszaélés, nemi erőszak, családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás és zaklatás, prostitúció, nőket és lányokat érintő emberkereskedelem, a nők szexuális és reproduktív jogainak megsértése, nők ellen munkahelyen elkövetett erőszak, nők ellen konfliktushelyzetekben elkövetett erőszak, nők ellen börtönben vagy gondozó intézményekben elkövetett erőszak, továbbá számos egyéb ártalmas hagyományos gyakorlat; mivel a fenti bántalmazások bármelyike mély lelki sebeket okozhat, károsíthatja a nők és lányok egészségét, beleértve reproduktív és szexuális egészségüket és bizonyos esetekben halált okozhat,

K. mivel a nőkkel szemben férfiak által elkövetett erőszak nemi erőszak formájában történő megnyilvánulása több tagállamban nem minősül bűncselekménynek, így nem követi hivatalból indított vádemelés[6],

L.  mivel az Európai Unióban a nők ellen elkövetett erőszak különböző típusairól nincs rendszeres és összevethető adatgyűjtés, ami megnehezíti a jelenség valós mértékének megállapítását és a probléma megfelelő megoldásainak meghatározását; mivel a megbízható adatok összegyűjtése igen nehéz, mert a félelem és szégyenérzés miatt a nők és férfiak nem hajlandóak jelenteni tapasztalataikat az illetékes érintett szerveknek,

M. mivel az Európa Tanács országaival kapcsolatban rendelkezésre álló adatok szerint a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények éves költségeit mintegy 33 milliárd euróra becsülik[7],

N. mivel a tagállamokban érvényesülő különböző politikák és jogi szabályozás miatt az Európai Unióban a nőket nem védik egyenlően a férfiak által elkövetett erőszakos cselekményekkel szemben,

O. mivel az Európai Unió – a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével – tágabb hatáskörrel rendelkezik a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, többek között a büntetőeljárási jog és a büntető anyagi jog, valamint a rendőrségi együttműködés területén is,

P.  tekintettel a nemi alapú erőszak áldozataivá váló nők riasztóan magas számára,

Q. mivel az anyák és kismamák zaklatása az erőszak vagy zaklatás másik olyan formája, amely elsősorban a családon vagy párkapcsolaton belül, a társadalmi színtéren vagy a munkahelyen valósul meg, és amelynek eredményeként a kismamák és édesanyák elveszítik vagy feladják munkahelyüket, illetve hátrányos megkülönböztetés éri őket és depresszió alakul ki náluk,

R.  mivel a nemek közötti egyenlőség 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó stratégiájában a Bizottság hangsúlyozta, hogy a nemi alapú erőszak az egyik olyan kulcsfontosságú probléma, amelyet a nemek közötti valódi egyenlőség megteremtése érdekében meg kell oldani,

S.  mivel a Bizottság bejelentette, hogy 2011-ben javaslatot terjeszt elő a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló stratégiáról, ám a Bizottság 2011-es évre vonatkozó munkaprogramjában nem található egyértelmű utalás e stratégiára,

1.  üdvözli, hogy a Bizottság a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési tervében elkötelezte magát arra, hogy 2011–2012-ben közleményt tesz közzé a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak és a női nemi szervek csonkítása elleni küzdelemről szóló stratégiáról, melyet uniós cselekvési terv követ majd[8];

2.  új, átfogó politikai megközelítést javasol a nemi alapú erőszak ellen, ideértve az alábbiakat:

-    egy büntetőjogi eszköz – egy irányelv – a nemi alapú erőszak ellen,

-    a nők elleni erőszakra vonatkozó, ún. hat P kerettel (policy, prevention, protection, prosecution, provision, and partnership, azaz politika, megelőzés, védelem, vádemelés, rendelkezés és partnerség) kapcsolatos intézkedések,

-    a tagállamok felszólítása annak biztosítására, hogy az elkövetők a bűncselekmény súlyosságának megfelelő büntetést kapjanak,

-    annak előírása a tagállamok számára, hogy biztosítsanak képzést a nőkkel szembeni erőszak eseteivel valószínűleg kapcsolatba kerülő tisztviselők számára, beleértve a bűnüldözési szervek, a szociális és gyermekgondozási, valamint egészségügyi és sürgősségi központok alkalmazottait, annak érdekében, hogy képesek legyenek észlelni, azonosítani és megfelelően kezelni az ilyen eseteket, különös tekintettel az áldozatok szükségleteire és jogaira,

-    annak megkövetelése a tagállamoktól, hogy kellő gondossággal jegyezzék fel és vizsgálják ki a nemi alapú erőszak valamennyi megnyilvánulását annak érdekében, hogy büntetőeljárást indítsanak,

-    speciális nyomozási gyakorlatok kidolgozása rendőrségi és egészségügyi szakemberek számára a nemi alapú erőszak bizonyítékainak összegyűjtése érdekében,

-    felsőoktatási intézményekkel való partnerségek létrehozása a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos esetekkel foglalkozó szakemberek, nevezetesen bírák, a bűnügyi rendőrség tisztviselői, egészségügyi és oktatási szakemberek és az áldozatok támogatásával foglalkozók képzése érdekében,

-    szakpolitikai javaslatok, amelyek segítik az áldozatokat abban, hogy újrakezdjék az életüket, orvosolva a különböző áldozatcsoportok, például a kisebbségekhez tartozó nők egyedi szükségleteit, továbbá biztonságuk garantálása, és testi és lelki egészségük helyreállítása, valamint a nők elleni erőszak túlélőinek kezelésével kapcsolatos információk és bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzésére irányuló intézkedések,

-    specifikus azonosítási és diagnosztikai mechanizmusok beépítése a sürgősségi kórházi szolgálatokba és az alapellátási hálózatokba, hatékonyabb hozzáférési és nyomon követési rendszer létrehozása érdekében az érintett áldozatok számára,

-    annak megkövetelése a tagállamoktól, hogy az érintett civil szervezetekkel együttműködve biztosítsanak menedékeket a nemi alapú erőszak áldozatai számára,

-    arra vonatkozó minimumkövetelmények, hogy a nemi alapú erőszak áldozatainak segítése érdekében 10 000 lakosra hány áldozatsegítő szolgálatra van szükség, az áldozatokat speciális szakértelemmel segítő központok formájában,

-    európai charta létrehozása, amely rögzíti a nők elleni erőszak áldozatainak biztosított segítségnyújtási szolgáltatások minimális szintjét, beleértve az alábbiakat: jogi segítséghez való jog; menedékek létrehozása az áldozatok védelem és ideiglenes szálláshely iránti szükségleteinek kielégítésére; szakemberek által díjmentesen nyújtott, decentralizált és mindenki számára hozzáférhető sürgősségi lelkisegély-szolgáltatások; továbbá pénzügyi támogatási rendszerek, amelyek célja az áldozatok függetlenségének előmozdítása és a normális életbe, illetve a munka világába történő visszatérésük megkönnyítése,

-    annak biztosítását szolgáló minimumszabályok, hogy az áldozatok szakértői segítségben részesüljenek, azaz jogi szakemberek tanácsadást nyújtanak számukra, a büntetőeljárásban betöltött szerepüktől függetlenül,

-    az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférés megkönnyítését célzó mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik az áldozatok jogainak Unió-szerte történő érvényesítését,

-    arra vonatkozó tervek, hogy módszertani iránymutatásokat dolgozzanak ki és új adatgyűjtéseket hajtsanak végre a nemi alapú erőszakkal, ideértve a női nemi szervek csonkításával kapcsolatos összehasonlítható statisztikai adatok létrehozása érdekében a probléma mértékének megállapítása és a problémára irányuló újfajta fellépés alapjának megteremtése céljából,

-    a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem európai évének meghirdetése az elkövetkező öt évben az európai polgárok figyelmének felkeltése céljából,

-    a Bizottság és a tagállamok felkérése, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a megelőzéssel kapcsolatban, ideértve a figyelemfelkeltő kampányok indítását, adott esetben civil szervezetekkel együttműködve,

-    intézkedések végrehajtása a kollektív szerződések keretében, valamint a koordináció fokozása a munkaadók, a szakszervezetek és a vállalkozások, valamint irányító testületeik között annak érdekében, hogy az áldozat megfelelő tájékoztatást kapjon munkavállalói jogairól,

-    a specifikusan a nemi alapú erőszakkal foglalkozó bíróságok számának növelése; a bíráknak, ügyészeknek és ügyvédeknek szánt, a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos források és képzési anyagok bővítése; valamint a bűnüldöző szervek speciális egységeinek fejlesztése a személyzet létszámának növelése, valamint a képzés és a felszerelés javítása révén;

3.  sürgeti, hogy a tagállamok a különösen a házasságon és a nem törvényesített intim kapcsolaton belüli és/vagy férfi hozzátartozó által elkövetett erőszakos közösülést és nemi alapú erőszakot ismerjék el bűncselekményként azokban az esetekben, amikor az áldozat nem adta beleegyezését, továbbá biztosítsák, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetői ellen hivatalból járjanak el, és hogy a nők elleni erőszakkal és azon belül az úgynevezett becsület nevében elkövetett bűncselekményekkel és a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatos ügyekben utasítsák el a kulturális, hagyományos vagy vallási gyakorlatokra történő hivatkozást mint enyhítő körülményt;

4.  elismeri, hogy a nők elleni erőszak az emberi jogok nemi alapú megsértésének egyik legsúlyosabb formája, és hogy a más áldozatok, például gyermekek, férfiak és idősek ellen elkövetett családon belüli erőszak szintén olyan rejtett jelenség, amely túl sok családot érint ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni;

5.  hangsúlyozza, hogy a szülők vagy egyéb családtagok közötti fizikai, nemi vagy pszichikai erőszak vagy visszaélés súlyos hatással van a gyermekekre;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy az erőszak bármely formáját tapasztaló gyermekeket illetően dolgozzanak ki az életkornak megfelelő, a gyermekek számára testre szabott pszichológiai tanácsadást, hogy fel tudják dolgozni traumatikus élményeiket, és hogy kellően vegyék figyelembe a gyermekek érdekeit;

7.  kiemeli, hogy a migráns nők, ideértve a hivatalos okmányokkal nem rendelkező migráns nőket is, és a női menedékkérők a nők nemi alapú erőszaknak különösen kitett két alcsoportját alkotják;

8.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemi alapú erőszak áldozataivá vált nőkkel foglalkozó személyek – különösen az igazságügy és az igazságszolgáltatás képviselői, köztük a rendőrök, a bírák, a szociális munkások és az egészségügyi dolgozók – megfelelő képzésben részesüljenek;

9.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló tapasztalatot felhasználva és a tagállamok adatai alapján készítsen és tegyen közzé statisztikákat a nemi alapú erőszakról, ideértve az arra vonatkozó adatokat is, hogy évente hány nőt gyilkol meg partnere vagy volt partnere;

10. hangsúlyozza, hogy a gyermekek, fiatalok és nők elleni erőszak, illetve általánosabban a nemi alapú és szexuális erőszak területén végzett kutatást multidiszciplináris területként bele kell foglalni a jövőbeni nyolcadik kutatási és technológiai fejlesztési keretprogramba;

11. arra kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy nők elleni erőszakkal foglalkozó megfigyelőközpont létrehozását a nők elleni erőszakkal kapcsolatos bírósági ügyek jelentésére alapozva;

12. felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen továbbra is a nemi alapú erőszakkal szembeni, közösségi programok révén történő fellépésre, különös tekintettel a Daphne programra, amely már sikeresnek bizonyult a nők elleni erőszak elleni küzdelemben;

13. megjegyzi, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) felmérés készít majd nők egy csoportjával, akik reprezentatív mintát képviselnek az Unió tagállamaiból, és az erőszakkal kapcsolatos tapasztalataikról kérdezik őket; azt kéri továbbá, hogy a felmérés során arra helyezzék a hangsúlyt, hogy a nők milyen válaszokat kaptak a különböző hatóságoktól és segítő szolgálatoktól, amikor beszámoltak az őket ért erőszakról;

14. sürgeti a tagállamokat, hogy országos statisztikáikban tegyék egyértelműen láthatóvá a nemi alapú erőszak mértékét, és tegyenek lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy adatgyűjtés történjen a nemi alapú erőszakról, többek között az áldozatok és az elkövetők neméről, a közöttük levő kapcsolatról, az életkorukról, a bűncselekmény helyszínéről és az elszenvedett sérülésekről;

15. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő tanulmányt a nők elleni erőszak pénzügyi következményeiről, a nők elleni erőszak egészségügyi rendszerekre, társadalombiztosítási rendszerekre és munkaerőpiacra gyakorolt pénzügyi következményeinek számszerűsítését lehetővé tévő módszertanokat alkalmazó vizsgálatokat alapul véve;

16. felhívja az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy végezzenek vizsgálatot az erőszak kamaszkorúak kapcsolataiban való elterjedtségéről és a kamaszkorúak jólétére gyakorolt hatásáról;

17. megjegyzi, hogy a zaklatás, amelynek áldozatai 87%-ban nők, pszichikai traumát és komoly érzelmi stresszt okoz, ezért a zaklatást a nők elleni erőszak egyik formájának kell tekinteni és valamennyi tagállam jogi keretrendszerében foglalkozni kell vele;

18. megjegyzi, hogy az olyan ártalmas hagyományos gyakorlatok, mint a női nemi szervek megcsonkítása és az úgynevezett „becsületgyilkosságok” a nők elleni erőszak messzemenően kontextusfüggő formái, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a nők elleni erőszakkal szembeni stratégiájában szenteljen különös figyelmet az ártalmas hagyományos gyakorlatoknak;

19. elismeri a prostitúció, így a gyermekprostitúció problémájának súlyosságát az Európai Unióban, és kéri, hogy behatóbban tanulmányozzák a szóban forgó tagállam jogi kerete, illetve a prostitúció megvalósulásának formája és mértéke közötti kapcsolatot; rámutat arra, hogy aggasztóan nő az Európai Unióba irányuló és az Unión belüli emberkereskedelem, amely különösen nőket és gyermekeket érint, és sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket ezen illegális gyakorlat felszámolására;

20. kéri, hogy a tagállamok ismerjék el a női test és a szaporítószervek kizsákmányolását jelentő béranyaság súlyos problémáját;

21. hangsúlyozza, hogy a nők és a gyermekek a kizsákmányolás ugyanazon formáit szenvedik el és egyformán árucikkeknek tekinthetők a nemzetközi reprodukciós piacon, továbbá hogy az emberi élet továbbadásának új módozatai, például a béranyaság révén fokozódik a nők és a gyermekek kereskedelme, valamint a nemzeti határokon átnyúló illegális örökbefogadás;

22. megjegyzi, hogy a családon belüli erőszakot azonosították a vetélés, a halvaszületés és a szülés alatti anyai halálozás egyik fő okaként, és kéri a Bizottságot, hogy összpontosítson jobban a várandós nők elleni erőszak problémájára, mivel ebben az esetben az elkövető több mint egy embernek okoz kárt;

23. rámutat, hogy a civil társadalom – különösen a nem kormányzati szervezetek, nőjogi szervezetek és más állami és magán önkéntes szervezetek, amelyek támogatást nyújtanak az erőszak áldozatainak – nagyon értékes szolgálatot tesz, különösen azáltal, hogy segíti azokat az áldozattá vált nőket, akik meg akarják törni a csendet, amelybe az erőszak bezárja őket, és ezt a tagállamoknak támogatniuk kell;

24. ismételten hangsúlyozza, hogy nem csak az áldozatokkal kell foglalkozni, hanem az elkövetőkkel is, növelve ez utóbbiak felelősségtudatát és hozzájárulva azoknak a sztereotípiáknak és a társadalomban gyökerező hiedelmeknek a megváltoztatásához, amelyek elősegítik azoknak a körülményeknek a fenntartását, amelyek az effajta erőszakhoz és annak elfogadásához vezetnek;

25. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak menedékeket a nők számára, hogy ezáltal segítsék a nőket és a gyermekeket abban, hogy erőszaktól és szegénységtől mentes önálló életet élhessenek, és ezek a menedékek nyújtsanak speciális szolgáltatásokat, egyebek mellett orvosi kezelést, jogi segítséget, pszichoszociális és terápiás tanácsadást, a bírósági eljárások alatti jogi támogatást, valamint az erőszak által érintett gyermekeknek biztosított támogatást;

26. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak megfelelő mértékű forrásokat kell rendelkezésre bocsátaniuk a nők elleni erőszak megelőzése és felszámolása érdekében, ideértve a strukturális alapok igénybevételét is;

27. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok és a regionális, illetve helyi hatóságok tegyenek intézkedéseket a nemi alapú erőszak áldozataivá vált nők munkaerőpiacra történő visszatérésének megkönnyítése érdekében, olyan eszközök révén, mint az ESZA vagy a Progress program;

28. felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy hozzanak létre jogi keretet, amely a női bevándorlók számára biztosítja a saját útlevélhez és tartózkodási engedélyhez való jogot, és lehetővé teszi azon személyek büntetőjogi felelősségre vonását, akik e dokumentumoktól őket megfosztják;

29. ismételten felhívja a figyelmet azon nézetére, amely szerint az Európai Uniónak – a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új jogi keretben – a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve részes felévé kell válnia[9];

30. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi szinten foglalkozzanak a nőkkel szembeni erőszaknak, valamint az emberi jogok megsértése nemi dimenziójának kérdésével, különösen a kétoldalú társulási megállapodások, továbbá az érvényben lévő vagy tárgyalás alatt álló nemzetközi kereskedelmi megállapodások összefüggésében;

31. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  HL C 320. E, 2005.12.15., 247. o.
• [2]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0470.
• [3]  HL C 285. E, 2010.10.21., 53. o.
• [4]  HL C 117. E, 2010.5.6., 52. o.
• [5]  A nőkkel szembeni erőszak felszámolásáról szóló 1993. december 20-i ENSZ-nyilatkozat (A/RES/48/104) 1. cikke; az Egyesült Nemzetek 1995. évi Pekingi Cselekvési Programjának 113. pontja.
• [6]  A Bizottság „Megvalósíthatósági tanulmány a nők elleni erőszakra, a gyermekek elleni erőszakra és a szexuális irányultsággal kapcsolatos erőszakra vonatkozó nemzeti jogi szabályozás egységesítéséről” című 2010-es tanulmánya, 53. o.
• [7]  „A nők elleni erőszak leküzdése – összegző tanulmány az Európa Tanács tagállamaiban meghozott intézkedésekről és fellépésekről”, Európa Tanács, 2006.
• [8]  COM(2010)0171, A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési terv, 13. o.
• [9]  P6_TA(2010)0037, 12. bekezdés

INDOKOLÁS

1. Háttér

A nők ellen elkövetett erőszak nemzetközi és európai probléma is egyben[1]. Annak ellenére, hogy a nők ellen elkövetett erőszakra már több évtizede felfigyeltek, a nemzetközi közösségnek nem sikerült megállítani a bűnözésnek ezt a rendkívül destruktív formáját. Fájdalmas látni, hogy még mindig mennyire sikertelenek vagyunk abban, hogy a nőket megvédjük az erőszaktól. Ez olyan összetett probléma, amely részben az egyes áldozatok integritásának, másrészt fontos össztársadalmi érdekek, úgymint a szabadság és a demokrácia védelméről szól. Ezért az Európai Uniónak is felelősséget kell vállalnia, és meg kell alkotnia az erőszak megfékezéséhez szükséges jogszabályokat.

Ebben a stratégiai jelentésben számos olyan intézkedést állítottam össze, amelyek mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy az európai nők számára biztosítható legyen a tisztességes élet.

Az Európai Parlament korábban már elfogadott egy, a nők elleni erőszakkal foglalkozó állásfoglalást[2]. Ebben az összefüggésben a Parlament rámutatott, hogy átfogó jogi aktusra van szükség a nők ellen elkövetett erőszak valamennyi formájának leküzdéséhez. A Parlament hangsúlyozta továbbá, hogy a nemi alapokon történő erőszakot meg lehet szüntetni, de ez sok különböző területen igényel hosszú távú erőfeszítéseket. Sok különböző típusú politikai, szociális és jogi természetű intézkedésre van szükség.

A Bizottság néhány fontos elvi döntést hozott ebben az irányban, mindenekelőtt kidolgozva a nemek közötti egyenlőségéről szóló új cselekvési tervet (2010–2015), amely hangsúlyozza, hogy a nemi alapon elkövetett erőszak az egyik olyan központi probléma, amelyet meg kell oldani ahhoz, hogy valódi esélyegyenlőséget teremtsünk a nemek között[3]. A Bizottság továbbá jelezte, hogy a 2011 folyamán javaslatot fog tenni egy a nemi alapon elkövetett erőszak elleni stratégiai terv kidolgozására.

Ez a jelentés az Európai Parlament saját kezdeményezésű jelentése.

1.1 Nemzetközi jogalap

A nemi alapú erőszak sérti az alapvető szabadságokat és jogokat, valamint a biztonsághoz és az emberi méltósághoz való jogot. Ezért a problémára nemzetközi szinten is felfigyeltek. Az ENSZ által 1995-ben Pekingben a nők helyzetéről megrendezett negyedik világkonferencián cselekvési programot fogadtak el, amely felhívja a figyelmet a nők ellen elkövetett erőszakra[4]. A dokumentum a nemzetközi közösség fontos stratégiai célkitűzéseként nevezi meg a nőkkel szembeni erőszak megelőzését és megszüntetését. A dokumentum egyértelmű követelményeket támaszt a különböző országok kormányai felé arról, hogy az erőszak leküzdéséhez szükséges törvényeket vezessenek be és érvényesítsenek. Az Európai Unió valamennyi tagállama aláírta az ENSZ cselekvési tervét. A Pekingben kidolgozott cselekvési programot később – több felülvizsgálatot követően – a Közgyűlés is jóváhagyta[5]. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa, az ECOSOC 2013-as ülésén különös hangsúlyt fog fektetni a nők és lányok elleni erőszak megszüntetésére[6].

A CEDAW (megállapodás a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról) az ENSZ egyik legfontosabb dokumentuma a nők jogairól. A megállapodás követelményeket támaszt a tagállamokkal szemben, hogy számos különböző területen garantálják a nők szabadságjogait és egyéb jogait. Ezek közül a területek közül néhány a nők ellen elkövetett erőszak szempontjából is releváns, például az élettárs megválasztásához való jog[7]. Fontos ragaszkodni ahhoz, hogy az EU is aláírja a CEDAW-ot.

Az államoknak ma a kellő gondosság elve alapján kötelességük, hogy olyan esetekben is beavatkozzanak, amikor egyes egyének visszaéléseket követnek el embertársaikkal szemben. A kötelezettség kiterjed az erőszak megelőzésére, valamint a visszaélések esetén történő beavatkozásra. Ezt az elvet az Emberi Jogok Európai Bírósága is hangsúlyozta az Opuz kontra Törökország ügyben, ahol a Bíróság indokolásában bizonyságot tesz arról, hogy a nők elleni erőszakot a megkülönböztetés egyik formájának tekinti, amely ellenkezik az Emberi Jogok Európai Egyezményével[8]. Más nemzetközi jogi eszközök szintén irányadóak[9].

Az Emberi Jogok Európai Bírósága az utóbbi évek során ítéleteiben világosan kimondta, hogy az egyes országok törvényhozásától megkövetelhető, hogy hatékonyan megvédje az emberek egyéni döntéshez való jogát a szexualitás területén. A Bíróság hangsúlyozta, hogy jogi szabályozás tárgyát kell képezze minden olyan szexuális cselekmény, amelyet valaki ellen az illető személy beleegyezése nélkül követnek el[10].

Az Európa Tanács is számos fontos kezdeményezést tett a nők erőszak elleni védelmének érdekében. A Tanács jelenleg újabb megállapodáson dolgozik, amely a nők elleni és a családban elkövetett erőszak megelőzésével és az ezek elleni fellépéssel kapcsolatos[11].

1.2 Jogalap

A nemek közötti egyenlőség uniós alapelv. Az emberi jogok tiszteletben tartása központi értéket képvisel az EU-Szerződésben, az Európai Unió Alapjogi Chartájában pedig az áll, hogy az európai társadalmat a nők és férfiak egyenlősége kell, hogy jellemezze[12].

A Lisszaboni Szerződés lehetővé tette az EU számára, hogy a büntetőjog területén közös rendelkezéseket fogadjon el. Az Uniónak már korábban is jogában állt, hogy közelítse egymáshoz a tagállamok büntetőjogi törvényeit a harmonizáció célkitűzéseihez tartozó területeken[13]. Az Uniónak ezenkívül joga van a bűncselekmények definícióira és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításához olyan súlyos bűncselekmények esetében, amelyek a bűncselekmény jellege és hatásai miatt határokon átnyúló cselekmények. Ez a hatáskör olyan esetekben is érvényes, amikor nagy szükség van a bűnözés elleni közös alapokon történő fellépésre[14]. A Szerződés szövege kiváltképpen az emberkereskedelmet, valamint a nők és gyerekek szexuális kizsákmányolását nevezi meg.

A határokon átnyúló dimenzióval rendelkező büntetőügyekben történő rendőrségi és igazságügyi együttműködés tekintetében a Parlamentnek és a Tanácsnak lehetősége van közös minimumszabályok meghatározására. Az ilyen közös szabályok a bűncselekmények áldozatainak jogaira is kiterjedhetnek[15].

Az Európai Unió Tanácsa a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség vonatkozásában elfogadta a Stockholmi Programot[16]. A Stockholmi Program ezért a Bizottságot és a tagállamokat is kötelezi arra, hogy vezessék be a bűncselekmények áldozatainak védelméhez szükséges büntetőjogi szabályokat és más támogató intézkedéseket[17].

Ez év folyamán sor került az európai védelmi határozatról szóló irányelvre irányuló javaslat benyújtására[18]. A határozat olyan egyéneket hivatott megvédeni, akik integritását komolyan fenyegeti egy adott személy, abban az esetben is, ha Európán belül elköltözik. Ez fontos eszköz lesz az azon nők védelmében kifejtett erőfeszítések vonatkozásában, akik erőszak és üldözés elől menekülnek.

2.   Nemi alapon elkövetett erőszak

2.1 Mi a nemi alapon elkövetett erőszak?

A nők elleni erőszak történelmi és strukturális tényezőkre vezethető vissza, és mind egyéni, mind kollektív szinten sújtja a nőket[19]. Az ENSZ szerint erőszak „minden olyan nemi alapú erőszak, amely a nőknek fizikai, szexuális vagy lelki sérülést vagy szenvedést okoz vagy okozhat, beleértve az ilyen cselekvésekkel való fenyegetést, a kényszert vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánéletben”[20]. A nemi alapon elkövetett erőszak problémaköre tehát nem csak a büntetőjogi értelemben vett erőszakból áll. Inkább számos különböző típusú, nők ellen csupán női mivoltuk miatt elkövetett bűncselekményről van szó[21]. Olyan típusú visszaélésről van szó, amely a nők egyénként és csoportként való elnyomásához járul hozzá. A nőket sújtó erőszakot általában szexuális jelleg is jellemzi.

A nemi alapon elkövetett erőszak kategóriájába tartozik a közeli kapcsolatokban elkövetett erőszak, a szexuális erőszak, az emberkereskedelem, a kényszerházasság, a nemi csonkítás, valamint a személyi integritás megsértésének más formai, amelyek különösen nőkre és fiatal lányokra irányulnak. A nők ellen elkövetett egyéb szabadság- és jogsértések is súlyos következményekkel járhatnak az egyén fizikai és pszichikai egészségére nézve. Ez különösen a nők reproduktív jogainak megsértésére érvényes[22]. Központi jelentőségű, hogy ezen a területen minden intézkedésre átfogó helyzetértékelés után kerüljön sor.

2.2 A nemi alapon elkövetett erőszak mint társadalmi probléma

A nemi alapon elkövetett erőszak komoly következményekkel jár az emberek fizikai és pszichikai egészségére nézve. Ez magas költségekkel terheli a társadalmat szociális problémák, valamint igazságszolgáltatási és egészségügyi kiadások formájában. Becslések szerint a nemi alapon elkövetett erőszak által a társadalom számára előidézett költségek – betegellátás, igazságszolgáltatási rendszer és szociális szolgáltatások formájában – az EU valamennyi tagállamában összesen 2 millió euróra becsülhetők óránként[23]. A nemi alapon elkövetett erőszak ezenkívül jelentős problémát okoz a demokrácia vonatkozásában is. Pusztán az a tény, hogy a nők erőszaknak vannak kitéve, korlátozza a társadalmi életben és a munka világában való részvételi lehetőségeiket. Az erőszakos cselekedetek egyénileg is kárt okoznak a nőknek, de az erőszak a családjukat is érinti. A család elveszti azt a funkcióját, hogy biztonságot adjon az egyénnek. A családjukban erőszakot tapasztaló gyerekek az erőszak közvetett áldozataivá válnak. Az Eurobarometer 344 szerint a válaszadók 87%-a úgy véli, hogy az EU-nak be kellene kapcsolódnia a közeli kapcsolatokban elkövetett erőszak ellen végzett munkába.

3.   A jogvédelem szükségessége

3.1 Közeli kapcsolatokban elkövetett erőszak

Alapvető jelentőségű, hogy a nők integritása átfogó és következetes törvényi védelmet élvezzen. A közeli kapcsolatokban elkövetett erőszak nem magánügy, és nem tekinthető a felek által rendezhető ügynek sem.

A jogvédelemért felelős hatóságoknak prioritássá kell tenniük a közeli kapcsolatokban elkövetett erőszak üldözését.

Nagy jelentőségű, hogy az uniós jogalkotás során vegyék figyelembe a családon belüli erőszaknak kitett nők és gyermekek különösen kiszolgáltatott helyzetét. Az erőszak gyakran magában foglalja azt is, hogy ezek a nők ellenőrzés alatt állnak és el vannak szigetelve. Az ismétlődő fenyegetések és zaklatások lerombolják önérzetüket, és előfordulhat, hogy elkezdik magukat értéktelennek érezni. A családon belüli erőszaknak kitett nők nehezen tudják bejelenteni a hatóságoknak ezeket a bűncselekményeket. Már az is problémát okozhat nekik, hogy segítségért forduljanak valakihez. Gyakran az elkövető, a rokonok és mások jelentős nyomást gyakorolnak rájuk, hogy vonják vissza a feljelentést. Előfordul, hogy erős érzelmi kötelékek fűzik őket az erőszak elkövetőjéhez, ami miatt könnyen a destruktív manipuláció áldozatává válnak. Nem szokatlan, hogy az erőszaknak kitett nők pénzügyi nehézségekbe kerülnek, elvesztik gyermekeik feletti felügyeleti jogukat, vagy hontalanná válnak.

3.2      Különösen kiszolgáltatott csoportok

A közeli kapcsolatokban elkövetett erőszak által előidézett kiszolgáltatottság bizonyos különösen kiszolgáltatott csoportok esetében még súlyosabb. Szó lehet például más etnikai háttérből származó nőkről vagy dokumentumokkal nem rendelkező egyénekről. Idősebbek és fizikai vagy pszichikai fogyatékkal élő személyek esetében nagyon nagy problémát jelent, hogy hogyan védjék meg saját magukat és érdekeiket. A destruktív élethelyzetekből való kitörés nehézsége gyakran még szembetűnőbb ezeknél a csoportoknál. Különösen igaz ez az intézményekben lakókra.

A homo-, bi- vagy transzszexuális személyeknek adott esetben másfajta szociális stigmákkal is meg kell küzdeniük, amelyek miatt elállhatnak attól, hogy feljelentés tegyenek az erőszak miatt.

További csoportok, akiknek komoly nehézséget okozhat személyes épségük megvédése, a függőségben élő és a hajléktalan nők.

3.3      Nemi erőszak

Az európai jogi hagyományban alapelv, hogy minden embernek joga van egyéni cselekvési szabadságával élni. Így elfogadható követelmény, hogy a szexuális együttlét bármilyen formája a felek egyetértésével történjen. E fontos jogi alapelvnek érvényesülnie kell, függetlenül attól, hogy a felek milyen kapcsolatban állnak egymással. A házasság vagy a hasonló családi kapcsolatok nem adhatnak szabad teret nők és gyermekek testének szexuális kihasználására. Hasonlóképpen a munkahely is olyan környezet kell legyen, ahol a nők biztonságban érezhetik magukat, és nem kell integritásuk megsértésétől vagy indokolatlan nyomásgyakorlástól tartaniuk.

A szexuális erőszak az egyes nőket különösen destruktív módon érinti. A szexuális erőszak egy hatalmi rend részének tekinthető, amely által a nőktől megtagadják a szexuális szabadsághoz való jogot és a személyes választási szabadságot. Az erőszakos cselekedetekre egy olyan társadalomban kerül sor, ahol a nemeknek jelentőségük van. Ez befolyásolja, hogy az egyes nők hogyan élik meg a sérelmeket. A test ellen elkövetett nemi erőszak ezért mindig sajátos tartalmat hordoz a sértett számára[24]. Olyan erőszakról van szó, amely lealacsonyítja a sértettet.

A Bizottság a Lisszaboni Szerződés új rendelkezései alapján javaslatot tett a gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszakkal kapcsolatos irányelvre[25].

3.4      Női nemi csonkítás és kényszerházasság

A nőket más típusú szabadságjogok megsértésén keresztül is éri nemi alapon elkövetett erőszak. Egy fontos terület, amelyen a nők fizikai és pszichikai szabadsága erős jogi védelmet igényel, a nemi csonkítás területe. A nők egészségét komolyan károsító cselekedetek nem élvezhetnek legitimációt kulturális alapon. A nemi csonkítás kriminalizálása fontos intézkedés a fiatalok védelme érdekében végzett munka során[26]. A nemi csonkítás nagyon komoly erőszakos cselekedet a test ellen, aminek az Európai Parlament különös figyelmet szentelt[27]. A szóban forgó beavatkozások természetüknél fogva nem tartozhatnak az egyetértésen alapuló egyéni döntési szabadsághoz való jog kategóriájába. Az olyan szociális környezet, ahol erős kulturális nyomást gyakorolnak a nőkre, nem teszi lehetővé az ott élő nők számára, hogy valódi döntési szabadsággal éljenek. Ezért kiemelkedően fontos, hogy minden nőt megvédjünk a nemi csonkítástól.

A kényszerházasság a nemi alapon elkövetett erőszak egy másik formája, amely komolyan sérti az egyén szabadságát és önrendelkezési jogát. Fontos, hogy a fiatal nőket megvédjük az ilyen rájuk kényszerített kapcsolatoktól[28]. Ebben az összefüggésben kulcsfontosságú fogalom a becsület nevében elkövetett erőszak.

3.5      Emberkereskedelem és prostitúció

Az emberkereskedelem, mindenekelőtt a szexuális célú emberkereskedelem, nagy problémát jelent Európában. Az emberkereskedelem erőszakos és megalázó tevékenység, amelynek során a prostitúcióra kényszerített személyeket könyörtelenül kihasználják. Az érintettek gyakran nagyon fiatalok, akiknek így az egész életük tönkremegy. Ezek a tevékenységek az Európában meglévő, gazdasági különbségekből és szociális problémákból adódó helyzetet használják ki. Az emberkereskedelem a határokon átnyúló bűnözés egyik formája. Ez a terület az EU-ban már prioritást élvez. A Bizottság emberkereskedelemmel kapcsolatos irányelvre irányuló javaslatát most tárgyalja a Parlament és a Tanács[29].

4.   Büntetőjogi törvényi szabályzás és más intézkedések

4.1 Közvád

Nyomós indokok támasztják alá, hogy a nemi alapon elkövetett erőszak minden formája közvád alá essen. Védeni kell az erőszak áldozatainak érdekeit azáltal, hogy az igazságszolgáltatás – rendőrség vagy ügyész – hozza meg a végleges döntést azzal kapcsolatban, hogy erőszakos cselekmény gyanúja esetén közvád alá kell-e helyezni a gyanúsítottat. Hasonlóképpen a közeli kapcsolatokban elkövetett erőszak esetében gyakran hatalmas nyomás nehezedik az egyes nőkre, hogy vonják vissza a feljelentést. Ezek a bántalmazások azonban olyan jellegűek, hogy a társadalomnak is érdekében áll az elkövetők törvény elé állítása.

4.2 Jogi képviselő

Bírósági tárgyaláskor az ügyész képviseli a felperes érdekeit. A bűncselekmény áldozatainak azonban gyakran ezen kívül is szükségük van saját jogi képviselőre[30]. Ha az áldozatoknak is biztosítunk jogi képviseletet, hatékonyabban védhetők az érdekeik[31]. Ezért az áldozatok jogi képviseletét személyes jogi képviselő formájában kellene biztosítani, még olyan esetekben is, amikor csak tanúként idézték be őket. A bírósági eljárás folyamata egyszerűbbé válik, ha az egyes nők nagyobb biztonságban érzik magukat a bírósági kihallgatásokon és hasonló helyzetekben. Ily módon hatékonyan biztosítható az is, hogy az áldozatoknak ne tegyenek fel nem helyénvaló kérdéseket, és hogy az általuk elmondott beszámolók megfelelő értelmezést kapjanak a bírósági eljárás során. Ahogy a vádlottnak is van ügyvédje, a bűncselekmény áldozatának is szüksége van valakire, aki őt támogatja[32]. Lehet itt szó például a releváns kérdések megválaszolásában nyújtott segítségről vagy arról, hogy az áldozat tájékoztatást kapjon a bírósági eljárás folyamatáról.

4.3 A hatóságok fokozott tájékoztatása

Nem elégséges azonban a büntetőjogi rendelkezések a nők védelme érdekében való beiktatása vagy jóváhagyása, hanem a büntetőeljárást is hatékonyabbá kell tenni[33]. Szükséges, hogy a társadalom már korai szakaszában felderítse az ilyen típusú erőszakot a szociális hatóságok és hasonló intézmények aktív és megelőző munkája révén. Sok bejelentett, nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmény vizsgálatát már korai szakaszban megszünteti a vizsgáló hatóság. A nemi alapon elkövetett erőszak mechanizmusaival kapcsolatos tájékozottságot javítani kell az igazságszolgáltatás, a betegellátás, a rendőrség és a szociális ellátás területén.

Még a bíróságok figyelmét is fel kell hívni arra, hogy a nemi erőszak milyen következményekkel jár az egyes nők számára, és hogy a büntetőeljárás során hogyan kerülhető el, hogy az áldozat ellen további visszaélésekre kerüljön sor. A bíróságok munkáját is meg fogja könnyíteni, ha az áldozatok a per során megkapják a szükséges segítséget.

4.4 Hatékony bűnügyi nyomozás

A Stockholmi Program egyik központi cselekvési területe a rendőrségi hatóságok továbbképzése Európában. A rendőrség az első jogvédelmi hatóság, amellyel az erőszak áldozatául esett nők kapcsolatba kerülnek. Ki lehetne dolgozni egy olyan kézikönyvet, amely az ismétlődő erőszakkal kapcsolatos problémák felderítése szempontjából relevánsnak tekinthető kérdésekkel foglalkozna, és amely a rendőrségi hatóságok által folytatott nyomozások alapjául szolgálhatna. Családon belüli erőszak gyanúja esetén ki kell vizsgálni azt a kérdést, hogy korábban is sor került-e már erőszakos cselekedetekre.

Nemi erőszak gyanúja esetén fontos, hogy a bűncselekmény áldozatait orvosszakértők is megvizsgálják, akik rögzíteni tudják a bírósági eljárás esetén szükséges nyomokat és bizonyítékokat. A nyomrögzítéssel kapcsolatos kézikönyvek kidolgozása és alkalmazása során szerzett tapasztalatok jók voltak[34]. A különleges útmutatások segítségével a bizonyítékok rögzítése következetesen elvégezhető. Ezáltal mind a rendőrségi nyomozás, mind a bírósági eljárás jogbiztonsága javul, az elkövető és az áldozat szempontjából egyaránt[35]. Ha a nyomozás és az áldozatok kihallgatásának módjáról megfelelően kidolgozott útmutatók állnak rendelkezésre, az áldozatok megkímélhetők a szükségtelen stressztől.

4.5 Készenléti szolgálatok áldozatok számára

Az erőszaknak kitett nőket segítő nonprofit készenléti ügyeletek munkája igen hatékonynak mutatkozott a veszélyeztetett nők támogatásában, de ez nem elégséges, és a felelősséget nem ruházhatjuk kizárólag az önkéntes erőkre. A tagállamoknak kezdeményezniük kell a készenléti szolgálatok hálózatának olyan mértékű kibővítését, hogy az képes legyen kielégíteni a legalapvetőbb szükségleteket. Célkitűzés lehetne 10 000 lakosonként legalább egy készenléti szolgálat felállítása. A készenléti szolgálatok létrehozásakor központi jelentőségű, hogy a személyzet ismeretekkel és tapasztalattal rendelkezzen a nők elleni erőszakkal kapcsolatosan[36]. A bűncselekmények áldozatainak ilyen módon történő támogatása során védett lakóhelyet, valamint jogi és pszichológiai segítséget is kellene nyújtani. Fontos az is, hogy a készenléti szolgálatok személyzete a rendőrségi kihallgatások és bírósági eljárások során is támogatást tudjon nyújtani[37].

4.6 Telefonos ügyelet

Egy lehetséges konkrét intézkedés a tagállamokban a nemi alapon elkövetett erőszakkal kapcsolatos telefonos ügyelet létrehozása. Az erőszaknak kitett nők felhívhatják az ügyeletet azonnali segítségért. A telefonos ügyeleten dolgozó személyzetnek speciális képzésre van szüksége, hogy azonosítani és támogatni tudja a nemi alapon elkövetett erőszak áldozatait. Egyértelmű eljárási utasításokat kell kapniuk, amelyekből kiderül, hogy milyen kérdéseket kell feltenni nemi alapon elkövetett erőszak gyanúja esetén. A tagállamoknak könnyen hozzáférhető információkat kell biztosítaniuk – mindenekelőtt az interneten – az erőszaknak kitett nők által a társadalom, valamint az önkéntes és más hasonló szervezetek részéről igénybe vehető támogatásról és segítségről.

4.7 A fiatalok érdekében hozott intézkedések

A fiatalok szociális élete gyakran otthonukon kívül zajlik. Nagy csoportokban találkoznak egymással, olyan szituációkban, ahol jelen van az alkohol is. Ezek a tényezők azt eredményezik, hogy a fiatalok erőszak elkövetőivé vagy lehetséges elszenvedőivé válnak. Mindenekelőtt fiatal nőkre érvényes ez, akik esetében jelentős a szexuális erőszaknak való kiszolgáltatottság kockázata. Fontos, hogy az iskolás gyerekeket és fiatalokat úgy neveljük, hogy megértsék, milyen komoly dolog a szexuális erőszak. Fontos, hogy a fiatalok már hamar megtanulják tiszteletben tartani egymás integritását, és megtanuljanak felfigyelni a destruktív és megalázó viselkedési formákra, különösen ha ezek fiatal lányok ellen irányulnak. A fiatal lányokra irányuló célzott intézkedések ezért pl. önvédelmi tanfolyamok biztosítását is magukban foglalhatnák, ahol különböző olyan technikákat tanulnának meg, amelyek segítségével megvédhetik magukat az erőszaktól. Emellett hasonlóan fontos a fiatal lányok önbizalmának és önérzetének erősítése, azáltal, hogy megfelelő tudáshoz és bátorsághoz segítjük őket önmaguk és integritásuk megóvásához[38]. Külön információs kampányok szükségesek annak megakadályozására, hogy fiatalok emberkereskedelem vagy a becsülettel összefüggő bűncselekmények áldozatául essenek.

4.8 Az elkövetők

A nemi alapon elkövetett erőszak mindig elsődlegesen büntetőjogi kérdés. Ezért szükséges, hogy a társadalom a bűncselekmény súlyosságával arányban álló büntetéssel reagáljon. A társadalom rendelkezésére álló források beosztásakor fontos, hogy az áldozatok legyenek az elsődlegesek, mert ma ennek a csoportnak van szüksége speciális védelmi intézkedésekre. Ez azonban nem akadályozza meg azt, hogy az egyes elkövetőket is kezeljük az erőszakos viselkedés ellensúlyozása érdekében, például beszélgetésterápiával és más módszerekkel. A nők ellen súlyos erőszakot elkövető férfiak alternatív kezelése azonban soha nem helyettesítheti a büntetőjogi büntetést. A beszélgetésterápia és hasonló kezelési formák csak kiegészíthetik a büntetés egyéb formáit, például a börtönbüntetést.

Az erőszak nagymértékben a férfiak és nők közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyok következménye, és az elkövető és áldozat közötti uralkodó és alárendelt viszonyt tükrözi. Az a fajta beszélgetésterápia, amelynek során mind az áldozat, mind az elkövető jelen van, ilyen bűncselekmények esetén kizártnak tekintendő, mert a bűncselekmény olyan jellegű, hogy ők sosem lehetnek egyenrangú és egyenjogú tárgyalópartnerek.

A kockázatértékeléseket, különösen közeli kapcsolatokban elkövetett erőszak esetén, amikor az áldozat nem maga tett feljelentést, a rendőrségi hatóságoknak kell elvégezniük, nem pedig a szociális szolgáltatásokat biztosítóknak. Minden ilyen kockázatértékelésnek az elkövető veszélyességét kell vizsgálnia, nem pedig az áldozatok kiszolgáltatottságát. A döntő figyelembe veendő tényező az elkövető hajlama a visszaesésre.

5. Ismeretek és tájékoztatás

5.1 Statisztika

Az Európai Parlament már korábban felhívta a figyelmet a családon belüli erőszakból következő bűncselekmények mértéke, például gyilkosságok, regisztrálásának szükségességére. A rendszerezett adatgyűjtés révén el lehet dönteni, hogy milyen kriminálpolitikai intézkedésekre kell nagyobb hangsúlyt fektetni annak érdekében, hogy a nemi alapon elkövetett erőszakot meg lehessen előzni, és végül fel lehessen számolni. A tagállamok által készített hivatalos statisztikák hiányosak. Most az egyes tagállamok idevágó és összehasonlítható adatainak közös összegyűjtésére van szükség. Az újonnan létrehozott Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete fontos szerepet tölt be ebben a munkában.

Spanyolország kidolgozott egy rendszert az igazságszolgáltatástól érkező, bírósági vizsgálatokkal és eljárásokkal kapcsolatos információk gyűjtésére[39]. A rendszer a bűncselekményekkel és az érintett felekkel kapcsolatos információkat jegyzi fel, pl. a felek nemét, etnikai hovatartozását, a bűncselekmény helyszínét, a fegyverhasználatot stb. Szintén fontos regisztrálandó információ lehet, hogy a felek korábban már kapcsolatban álltak-e a hatóságokkal.

5.2 Kutatás

Több ismeretre van szükség a nemi alapon elkövetett erőszak európai nagyságrendjéről. Nagy jelentőséggel bír tehát az erőszak kutatásának támogatása. Ebben az összefüggésben mindenekelőtt a Daphne-projekt nyújtott értékes segítséget.

6. Következtetés

Véleményem szerint meg kell törnünk az ezeket a komoly jogsértéseket övező csöndet. A nemi alapon elkövetett erőszakkal kapcsolatos információ terjesztése által hatékonyabban fel lehet hívni a lakosság figyelmét a problémára. A tagállamoknak nemzeti cselekvési terveket kellene kidolgozniuk a nemi alapon elkövetett erőszak elleni küzdelem céljából.

• [1]  Az európai nők legalább 20 %-a tapasztalt már közeli kapcsolatban elkövetett erőszakot, a nők között ez az egyik legelterjedtebb halálozási ok.
• [2]  P7_TA (2009) 0098, A nők elleni erőszak felszámolása.
• [3]  COM(2010) A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015, 4. pont
• [4]  Az ENSZ nők helyzetével foglalkozó negyedik világkonferenciája, Peking, 1995.
• [5]  A Pekingi Nyilatkozat és cselekvési terv végrehajtásának ötéves felülvizsgálata, 2000. Tízéves felülvizsgálat, 2005, 15 éves felülvizsgálat, 2010; az ENSZ 63/155. sz. határozata. „A nők elleni erőszak minden formájának felszámolására tett intézkedések megerősítése”, a főtitkár jelentése
• [6]  Az ENSZ ECOSOC 2009/15. sz. határozata
• [7]  CEDAW, 16. cikk
• [8]  Opuz kontra Törökország ügy (2009)..
• [9]  A kínzás elleni ENSZ-egyezmény 1§-a, valamint az ENSZ bűncselekmények áldozatairól szóló egyezménye, különösen az ahhoz fűzött kiegészítés 1. oldala, amely meghatározza az „áldozat” fogalmát.
• [10]  M.C. kontra Bulgária (39272/98).
• [11]  Az Európa Tanács 12013 (2009) sz. dokumentuma; CAHVIO (2010) 17, Harmadik egyezménytervezet a nők elleni és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről és az erőszak megelőzéséről.
• [12]  Az EUSZ 2. cikke; az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikke a nők és férfiak közötti egyenlőségről.
• [13]  Az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése; Bíróság (2005) C-176/03 sz. ügy, Bizottság kontra Tanács, ECR I - 7879.
• [14]  Az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése
• [15]  Az EUMSZ 82. cikke (2) bekezdésének c) pontja
• [16]  Stockholmi Program (17024/09), melyet az Európai Tanács 2009. december 10–11-i ülésén fogadott el.
• [17]  Stockholmi Program (17024/09), melyet az Európai Tanács 2009. december 10–11-i ülésén fogadott el, 2.3 bekezdés, különösen a 2.3.4. pont
• [18]  Európai védelmi határozat, 2010/C69/02.
• [19]  ENSZ, Peking (1995) cselekvési platform, (118) bekezdés: „A nők elleni erőszak a férfiak és nők közötti, történelmi okokra visszavezethető egyenlőtlen erőviszonyok megnyilvánulási formája, amelyek következtében a férfiak uralkodnak a nőkön és hátrányosan megkülönböztetik őket, valamint megakadályozzák teljes kibontakozásukat.”
• [20]  ENSZ, Pekingi Cselekvési Program (1995), 113. pont.
• [21]  A CEDAW bizottság 19. sz. általános ajánlása.
• [22]  Az Európai Parlament P7_TA-PROV(2010)0037 sz. állásfoglalása a Peking +15-ről – az ENSZ cselekvési programja a nemek közötti egyenlőségért, 9–10. pont
• [23]  Psytel (2006), Daphne-projekt a családon belüli erőszak költségeiről Európában.
• [24]  K. Berglund, „Gender and harm”, Scandinavian Studies in Law, 12–27. o.
• [25]  COM(2010)0094, Javaslat gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló irányelvre
• [26]  Az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezménye, 24. cikk (3) bekezdés
• [27]  P6_TA (2009) 0161 sz. állásfoglalás a női nemi szervi csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban; „Káros hagyományos gyakorlatok”, Daphne booklets, 2008.
• [28]  CEDAW, 17. cikk (2) bekezdés
• [29]  COM(2010)0095, Javaslat az emberkereskedelem megelőzéséről, továbbá az ellene folyó küzdelemről és az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló irányelvre
• [30]  A Tanács 2001/220/IB kerethatározata alapján az államok kötelessége tanácsadást biztosítani a bűncselekmények áldozatainak, 6. cikk és 4. cikk, f pont, iii. alpont. A Bizottság jelentése alapján (SEC (2009)476) a tagállamok által biztosított tanácsadás még nem kellő mértékű.
• [31]  A Tanács 2001/220/IB kerethatározata alapján a bűncselekmények áldozatainak jogi képviselőt kell biztosítani amikor sértett félként kihallgatják őket egy ügyben, 6. cikk, valamint 4. cikk, f pont, ii. alpont. A Bizottság jelentése alapján (SEC (2009)476) mára a legtöbb tagállam teljesítette ezt a rendelkezést.
• [32]  A Tanács állásfoglalása, 2009/C, 295/01, C. intézkedés
• [33]  Stockholmi Program (17024/09), melyet az Európai Tanács 2009. december 10–11-i ülésén fogadott el; a Tanács 2001/220/IB kerethatározata a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról, 6, 8, 10 és 11. cikk
• [34]  Példa erre a nemi erőszak esetén készítendő mintavételről és nyomrögzítésről szóló kézikönyv, amelyet Svédországban, az Uppsalai Egyetemen dolgoztak ki a nők ellen férfiak által elkövetett erőszakkal foglalkozó nemzeti központban.
• [35]  Az Európai Tanács 2009. december 10–11-i ülésén elfogadott Stockholmi Program a gyanúsítottak és vádlottak jogbiztonságának növelése érdekében hozott intézkedéseket is tartalmaz, (17024/09).
• [36]  A Tanács 2001/220/IB kerethatározata a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról, 13. cikk
• [37]  A Tanács 2001/220/IB kerethatározata a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról, 13. cikk, (2) bekezdés, c) pont.
• [38]  „Achievements Against the Grain: Self-defence training for Women and Girls in Europe”, a Daphne-projekt keretében készült tanulmány
• [39]  www.observatorioviolencia.org

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	15.3.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	27 0 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Regina Bastos, Edit Bauer, Andrea Češková, Marije Cornelissen, Silvia Costa, Tadeusz Cymański, Edite Estrela, Ilda Figueiredo, Zita Gurmai, Lívia Járóka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Constance Le Grip, Astrid Lulling, Barbara Matera, Elisabeth Morin-Chartier, Siiri Oviir, Antonyia Parvanova, Raül Romeva i Rueda, Nicole Sinclaire, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Marina Yannakoudakis, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Vilija Blinkevičiūtė, Jill Evans, Norica Nicolai, Joanna Senyszyn