JELENTÉS a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról
22.3.2011 - (2010/2203(INI))
Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság
Előadó: Kader Arif
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé” című, 2010. július 7-i közleményére (COM(2010)0343), valamint a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet irányuló, 2010. július 7-i bizottsági javaslatra (COM(2010)0344),
– tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010) 2020), és az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0612),
– tekintettel az Európai Tanács 2010. október 25-i ülésének az átfogó európai nemzetközi beruházási politikáról szóló elnökségi következtetéseire[1],
– tekintettel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, frissített iránymutatásaira,
– tekintettel az Európai Unió Bíróságának a tagállami kötelezettségszegésekről szóló ítélkezési gyakorlatára, és nevezetesen a Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott 2009. március 3-i ítéletére (C-205/06. sz. ügy), a Bizottság kontra Svédország ügyben hozott 2009. március 3-i ítéletére (C-249/06. sz. ügy), valamint a Bizottság kontra Finnország ügyben hozott 2009. november 19-i ítéletére (a C-118/07. sz. ügy),
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0070/2011),
A. mivel a Lisszaboni Szerződés a közvetlen külföldi befektetéseket az EU kizárólagos hatáskörébe vonta, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában, valamint 206. és 207. cikkében megfogalmazottak szerint,
B. mivel 1959 óta a tagállamok kétoldalú szinten 1200-nál több kétoldalú beruházási megállapodást kötöttek, és összesen csaknem 3000 ilyen megállapodás köttetett,
C. mivel általánosan elismert, hogy a beáramló beruházások javíthatják a fogadó ország versenyképességét, viszont a kiáramló beruházásoknál az alacsonyan képzett munkavállalók tekintetében alkalmazkodási támogatásra lehet szükség; mivel minden kormány felelőssége, hogy ösztönözze a beruházások előnyös hatásait, egyidejűleg megelőzve a káros hatásokat,
D. mivel az EUMSz. 206. és 207. cikke nem határozza meg a külföldi közvetlen befektetések fogalmát, mivel az Európai Unió Bírósága[2] a külföldi közvetlen befektetések kifejezés értelmezését három kritérium alapján határozta meg: a befektetésnek hosszú távúnak és a kapcsolt vállalkozás saját tőkéjének / részvénytőkéjének legalább 10%-át képviselő nagyságúnak kell lennie, valamint a befektető számára a kapcsolt vállalkozás működése felett vezetői ellenőrzést kell biztosítania, mivel ez a fogalommeghatározás összhangban áll az IMF és az OECD fogalommeghatározásával, és ellenzi különösen a portfólióbefektetéseket és a szellemi tulajdonjogokba való befektetéseket; mivel nehéz világos különbséget tenni a külföldi közvetlen befektetések és a portfólióbefektetések között, és egy merev jogi fogalommeghatározást nehéz lesz a beruházások valós gyakorlatára alkalmazni;
E. mivel egyes tagállamok a „külföldi befektető” kifejezés tekintetében olyan tág fogalommeghatározást használnak, hogy egy egyszerű postai címet elegendőnek tekintenek a vállalkozás honosságának megállapításához, mivel ez lehetővé tette egyes vállalkozások számára, hogy keresetet nyújtsanak be saját országuk ellen a harmadik országok által aláírt kétoldalú beruházási megállapodások alapján, mivel minden európai vállalat számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy igénybe vegye az EU jövőbeli beruházási megállapodásait vagy a beruházási fejezeteket tartalmazó szabadkereskedelmi megállapodásokat,
F. mivel a jelentős befektetési kapacitással rendelkező új országok helyi vagy világszintű hatalmakként történő felbukkanása megváltoztatja azt a klasszikus nézetet, miszerint a befektetők kizárólag a fejlett országokból érkeznek,
G. mivel az 1990-es évek első vitarendezési esetei nyomán az általános pozitív tapasztalatok ellenére a megállapodásokban használt homályos megfogalmazás tág értelmezhetősége miatt felmerülő több probléma vált egyértelművé, különösen a magánérdekek és a közhatalom szabályozó feladata közötti összeférhetetlenség lehetőségével kapcsolatban, például azokban az esetekben, amikor valamely államot legitim jogszabály elfogadása nyomán a nemzetközi választottbíróságok az igazságos és méltányos bánásmód elvének megsértése miatt elítélték,
H. H mivel az Egyesült Államok és Kanada – amelyek az első között szembesültek ilyen ítéletekkel – kiigazította kétoldalú befektetési megállapodási modelljét, hogy korlátozzák a választottbíróságok értelmezési hatáskörét, és biztosítsák az állami beavatkozási mozgásterének fokozottabb védelmét,
I. mivel a Bizottság felsorolta azokat az országokat, amelyeknek kiemelt partnereknek kell lenniük az első befektetési megállapodások tárgyalásánál (Kanada, Kína, India, Mercosur-országok, Oroszország és Szingapúr),
J. mivel az újonnan létrehozott Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) meg kell erősítenie az EU globális jelenlétét és szerepét, ideértve az uniós kereskedelmi célok előmozdítását és védelmét a befektetések terén is,
1. elismeri, hogy az EUSZ-ből kifolyólag a közvetlen külföldi befektetések ezennel az Unió kizárólagos hatásköre alá tartoznak; megjegyzi, hogy ez az új uniós hatáskör kettős kihívást támaszt: egyfelől a meglévő kétoldalú beruházási megállapodások kezelése, másfelől pedig egy olyan európai befektetési politika meghatározása tekintetében, amely megfelel a befektetők és kedvezményezett államok elvárásainak, de egyben az Unió tágabb gazdasági érdekeinek és külpolitikai célkitűzéseinek is;
2. üdvözli ezt az új uniós hatáskört, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ragadják meg ezt a lehetőséget a Parlamenttel együttesen olyan integrált és koherens beruházási politika kiépítésére, amely előmozdítja a kiváló minőségű beruházásokat, és kedvezően járul hozzá az egész világ gazdasági és fenntartható fejlődéséhez; úgy véli, hogy a Parlamentet megfelelően be kell vonni a jövőbeli beruházási politika kialakításába, és ez szükségessé teszi, hogy megfelelő konzultációkra kerüljön sor a küszöbön álló tárgyalásokra vonatkozó mandátumokkal kapcsolatban, illetve hogy rendszeres és érdemi beszámolók készüljenek a folyamatban lévő tárgyalások állásáról;
3. megjegyzi, hogy az EU fontos gazdasági tömb lévén jelentős súllyal rendelkezik a tárgyalásokon; úgy véli, hogy egy közös beruházási politika megfelel majd mind a befektetők, mind pedig az érintett államok elvárásainak, és hozzájárul az EU és az uniós vállalkozások versenyképességének növeléséhez, valamint a foglalkoztatottság fokozásához;
4. tudomásul veszi, hogy szükség van egy összehangolt európai keretrendszerre, amely a biztonságos környezet megteremtésére irányul, és ösztönzi az EU elveinek és célkitűzéseinek előmozdítását;
5. emlékeztet arra, hogy a globalizáció jelenlegi szakaszában drámaian megnőtt a külföldi közvetlen befektetések nagysága, és 2007-ben – az azt megelőző évben, hogy a befektetéseket a globális gazdasági és pénzügyi válság sújtotta –, majdnem 1500 milliárd EUR rekordösszeget ért el, a külföldi közvetlen befektetések legnagyobb forrása pedig az egész világgazdaságban az EU volt; hangsúlyozza azonban, hogy a befektetések 2008-ban és 2009-ben a pénzügyi és gazdasági világválság miatt csökkentek; hangsúlyozza továbbá, hogy a külföldi közvetlen befektetések teljes összegének mintegy 80%-a a határokon átnyúló fúziókat és felvásárlásokat érinti;
6. üdvözli az „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé” című bizottsági közleményt, hangsúlyozza azonban, hogy e politikának a befektetővédelem nyomatékos középpontba állítása mellett megfelelőbben kell az állam szabályozási képessége védelmének jogát kezelnie, és eleget kell tennie az EU kötelezettségének, hogy érvényesítse a fejlesztés tekintetében a politikai koherenciát;
7. meglátása szerint a beruházások pozitív hatással lehetnek a növekedésre és a foglalkoztatottságra, nemcsak az EU-ban, hanem a fejlődő országokban is, amennyiben a befektetők aktívan hozzájárulnak a fogadó államok fejlesztési céljaihoz, például a helyi gazdaságnak a technológia átadása, a helyi munkaerő foglalkoztatása, valamint a helyi nyersanyag felhasználása által történő előmozdításával;
8. felhívja a Bizottságot, hogy tartsa szem előtt a multilaterális, plurilaterális és kétoldalú szinten – különösen a többoldalú beruházási megállapodásról folytatott OECD-tárgyalások kudarca tekintetében – levont tanulságokat;
9. sürgeti a Bizottságot, hogy a kétoldalú beruházási szerződések bevált gyakorlataira építve körültekintően és koordinált módon dolgozza ki az EU befektetési stratégiáját; tudomásul veszi a tagállamok megállapodásain belül tapasztalható tartalmi eltéréseket, és felszólítja a Bizottságot, hogy hozza összhangba ezeket az eltéréseket annak érdekében, hogy a beruházási megállapodásokhoz szilárd uniós mintát nyújtson, amelyeket a partnerország fejlettségi szintjéhez lehet igazítani;
10. felhívja a Bizottságot, hogy jelentessen meg például egy a kétoldalú keretszerződések mintapéldányából álló, nem kötelező jellegű útmutatót, amelyet a tagállamok a pontosság és a következetesség javítására felhasználhatnak;
Fogalommeghatározások és hatály
11. felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a védelemben részesítendő befektetések egyértelmű meghatározását, beleértve a külföldi közvetlen befektetéseket és a portfólióbefektetéseket is; úgy véli azonban, hogy a Bizottság meghatározása szerint spekulatív befektetések ne részesüljenek védelemben; ragaszkodik ahhoz, hogy ha a szellemi tulajdonjogokat bevonják a befektetési megállapodásba, beleértve azokat a megállapodásokat, amelyek tekintetében már javasoltak mandátumtervezetet, a rendelkezéseknek nem lehetnek negatív hatásai a generikus gyógyszerek gyártására, és tiszteletben kell tartaniuk a TRIPS közegészségre vonatkozó kivételeit;
12. aggodalommal jegyzi meg, hogy a befektetések széles skálájára vonatkozó tárgyalások következménye a kizárólagos és megosztott hatáskörök összekeveredése lenne;
13. kéri az „uniós befektető” fogalommeghatározásának bevezetését, amely az EUMSz. 207. cikkének szellemében hangsúlyozná annak fontosságát, hogy minden tagállam befektetőit egyenlő módon kell támogatni, azonos feltételeket biztosítva számukra befektetéseik működésére és védelmére;
14. emlékeztet arra, hogy a tagállamok szokásos kétoldalú beruházási megállapodásai a „külföldi befektető” tág értelmű fogalommeghatározását alkalmazzák; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy ezek a tág meghatározások mely esetekben vezettek visszaélésszerű gyakorlatokhoz; felkéri a Bizottságot, hogy ezen értékelés, illetve az OECD külföldi közvetlen befektetésekre adott legutóbbi mintameghatározása alapján biztosítsa a külföldi befektető fogalmának egyértelmű meghatározását;
A befektetők védelme
15. hangsúlyozza, hogy a befektetők védelmének továbbra is a befektetési megállapodások első prioritásának kell maradnia valamennyi uniós befektető számára;
16. tudomásul veszi, hogy a kétoldalú beruházási szerződések tárgyalása időigényes folyamat; felhívja a Bizottságot, hogy minden személyzeti és anyagi erőforrását az uniós beruházási megállapodások tárgyalására és megkötésére fordítsa;
17. úgy véli, hogy a Tanács közleményről megfogalmazott következtetéseiben kifejezett kérés – miszerint az új európai jogszabályi keretrendszer nem érintheti hátrányosan a befektetővédelmet és a meglévő megállapodások alapján élvezett garanciákat – az új megállapodások elutasításának kockázatát rejti magában, és ahhoz vezethet, hogy az EU-ba áramló, növekvő befektetések idejében a befektetővédelem és a szabályozáshoz való jog védelme közötti szükséges egyensúly veszélybe kerül; úgy véli továbbá, hogy az értékelési kritérium e megfogalmazása ellentmondhat az EUMSz. 207. cikke tartalmának és szellemének;
18. meggyőződése, hogy bevált gyakorlatok azonosításának szükségessége, amit a tanácsi következtetések is kiemeltek, ésszerűbb és hatékonyabb lehetőség, amely lehetővé teszi egy egységes európai beruházási politika kialakítását;
19. úgy véli, hogy az EU által a jövőben megkötendő beruházási megállapodásoknak a tagállami tapasztalatok bevált gyakorlatain kell alapulniuk, és a következő normákat kell tartalmazniuk:
- megkülönböztetésmentesség (nemzeti bánásmód és a legnagyobb kedvezményt élvező nemzet), a meghatározás pontosabb megfogalmazása mellett, amely megemlíti, hogy a külföldi és belföldi befektetőknek „hasonló feltételek” mellett kell működniük, valamint rugalmasságot biztosít az MFN-záradékban (a legnagyobb kedvezményben részesített ország) annak érdekében, hogy ne akadályozzák a regionális integrációs folyamatokat a fejlődő országokban;
- igazságos és méltányos bánásmód, amelyet a nemzetközi szokásjogban meghatározott elbánási szint alapján kell meghatározni,
- közvetlen és közvetett kisajátítás elleni védelem, amely biztosítja a közjóléti érdekek és magánérdekek közötti világos és igazságos egyensúly meghatározását, valamint a jogtalan kisajátítás következtében bekövetkezett károknak megfelelő ellentételezést;
20. felkéri a Bizottságot, hogy értékelje egy általános alkalmazású rendelkezéseket tartalmazó záradék („umbrella clause”) jövőbeli európai befektetési megállapodásokba való bevezetésének lehetséges hatásait, és készítsen jelentést az Európai Parlament és a Tanács számára;
21. felhívja a Bizottságot a viszonosság biztosítására a főbb fejlett kereskedelmi partnerekkel és a főbb feltörekvő gazdaságokkal a piacra lépésre vonatkozóan folytatott tárgyalások során, egyidejűleg szem előtt tartva az érzékeny ágazatok kizárásának és az Unió fejlődő országokhoz fűződő kereskedelmi kapcsolataiban az aszimmetria megtartásának szükségességét;
22. megjegyzi, hogy a biztonság remélt javulása a kis- és középvállalkozások segítségére lesz a külföldi beruházások tekintetében, és hozzáteszi, hogy ezzel kapcsolatban a kkv-k véleményét a tárgyalások során meg kell hallgatni;
A szabályozáshoz való jog védelme
23. hangsúlyozza, hogy az Unió által a jövőben megkötendő beruházási megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az állami beavatkozási képességet;
24. komoly aggodalmát fejezi ki egyes nemzetközi választottbírók befektetővédelmi záradékok tág értelmezésére, és ezzel a jogszerű állami szabályozás kizárására vonatkozó mérlegelési jogkörének terjedelme miatt; felhívja a Bizottságot, hogy az ilyen problémák elkerülésére az új beruházási megállapodásokban hozzon létre egyértelmű fogalommeghatározást a befektetővédelmi normák tekintetében;
25. felhívja a Bizottságot, hogy a jövőben megkötendő minden megállapodásba vegye fel a megállapodás részes felei – többek között a nemzetbiztonság, a környezetvédelem, a közegészségügy, a munkavállalók és a fogyasztók jogai, iparpolitika és kulturális sokszínűség területén történő – szabályozáshoz való jogát rögzítő, külön záradékot;
26. hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak eseti alapon kell döntenie a jövőbeni megállapodások hatálya alá nem tartozó – például az érzékeny ágazatok, úgy mint a kultúra, oktatás, és a védelmi szempontból fontos – ágazatok listájáról, és felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet az egyes esetek tekintetében kapott mandátumokról; megjegyzi, hogy az Uniónak tudatában kell lennie fejlődő partnerei aggályainak is, és nem szabad nagyobb fokú liberalizációt kérnie, mint amilyen fokút a partnerek fejlődésükhöz egyes ágazatok, különösen a közszolgáltatások védelme céljából szükségesnek tartanak;
A társadalmi és környezetvédelmi normák beillesztése
27. hangsúlyozza, hogy az EU jövőbeli politikájának elő kell segítenie a fenntartható, környezetbarát (a kitermelő iparágakban különösen fontos kérdés) beruházásokat is, valamint támogatnia kell a minőségi munkakörülményeket a beruházásokkal érintett vállalkozásoknál; felkéri a Bizottságot, hogy valamennyi jövőben megkötendő megállapodásba vegye fel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, frissített iránymutatásaira való hivatkozást;
28. megismétli a szélesebb hatókörű szabadkereskedelmi megállapodások beruházási fejezete tekintetében arra irányuló felhívását, hogy az EU által aláírt valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás tartalmazzon a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó záradékot, illetve hatékony szociális és környezetvédelmi záradékot;
29. kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy ezeket a záradékokat miként építették be a tagállamok kétoldalú beruházási megállapodásaiba is, valamint hogy ezeket hogyan lehetne a jövőbeli önálló befektetési megállapodásokba is beépíteni;
30. üdvözli azt a tényt, hogy jelenleg számos kétoldalú befektetési megállapodásban is van azt tiltó záradék, hogy a beruházások becsalogatása érdekében gyengítsék a szociális és környezetvédelmi jogszabályokat, és felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje ilyen záradék felvételét a jövőbeli megállapodásokba;
Vitarendezési mechanizmus és az EU felelőssége
31. úgy véli, hogy jelentős változtatásokat kell végrehajtani a jogviták rendezésének jelenlegi rendszerén, annak érdekében, hogy annak része legyen a nagyobb átláthatóság, a felek fellebbezési lehetősége, a helyi igazságszolgáltatási jogorvoslatok kimerítésére vonatkozó kötelezettség (amennyiben ezek elég megbízhatók a tisztességes eljárás biztosításához), az amicus curiae levelek igénybevételének lehetősége és a befektetők és államok közötti választottbírósági fórum választásának kötelezettsége;
32. úgy véli, hogy az állami felek közötti vitarendezési eljárás mellett befektetők és államok közötti vitarendezési eljárásokat is alkalmazni kell az átfogó befektetővédelem biztosítása érdekében;
33. tudatában van annak, hogy az EU nem használhatja a Nemzetközi Befektetések Vitarendezési Központjának (ICSID) és az Egyesült Nemzetek Szövetségének nemzetközi kereskedelmi joggal foglalkozó bizottságának (UNCITRAL) a meglévő vitarendezési mechanizmusait, hiszen az EU nem tagja egyik szervezetnek sem; felhívja az EU-t, hogy minden új uniós beruházási szerződésbe építsen be egy vitarendezési fejezetet az ezen állásfoglalásban javasolt reformokkal összhangban; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok – jelentős nemzetközi szereplőként – vállalják fel a rájuk háruló felelősséget az ICSID és UNCITRAL szabályainak szükséges reformját célzó munka érdekében;
34. felhívja a Bizottságot, hogy mutasson be olyan megoldásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a kkv-k jobban tudják finanszírozni a vitarendezési eljárások magas költségeit;
35. felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legkorábban terjesszen be rendeletet arról, hogy miként kell a felelősséget az uniós és nemzeti szintek között megosztani – különösen pénzügyi vonatkozásban – abban az esetben, ha az EU nemzetközi választottbíráskodás keretében pervesztes lesz;
A partnerek kiválasztása és a Parlament hatáskörei
36. jóváhagyja azt az elvet, miszerint a jövendő uniós beruházási megállapodások kiemelt partnereinek olyan országoknak kell lenniük, amelyek nagy piaci lehetőségeket hordoznak, ahol viszont a külföldi befektetések nagyobb védelemre szorulnak;
37. megjegyzi, hogy a fejlődő és legkevésbé fejlett országokban általában magasabb a befektetések kockázata, és a beruházási szerződések formájában megvalósuló erős, hatékony befektetővédelem kulcsfontosságú az európai befektetők védelmében, és növelheti a kormányzást, amely létrehozhatja az ezen országokba irányuló külföldi közvetlen befektetések növeléséhez szükséges stabil környezetet; megjegyzi, hogy ahhoz, hogy a befektetési megállapodások ezen országok további hasznára váljanak, az emberi jogokra és a korrupcióellenességre vonatkozó befektetői kötelezettségeken is kell alapulniuk, amely az EU és a fejlődő országok között a szegénység csökkentése céljából létrejött átfogóbb partnerség része; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok által a kétoldalú beruházási szerződések során szerzett tapasztalatokra támaszkodva értékelje a szóba jöhető jövőbeli partnereket
38. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a legkevésbé fejlett országokba irányuló közvetlen külföldi befektetések rendkívül korlátozottak és jellemzően a természeti erőforrásokra összpontosulnak;
39. úgy véli, hogy a fejlődő országokban nagyobb támogatást kellene nyújtani a helyi cégeknek, nevezetesen olyan ösztönzők révén, amelyek fokozzák a termelékenységüket, megerősítik az együttműködést, és javítják a munkaerő szaktudását, ami a gazdasági fejlődés, a versenyképesség és a növekedés felgyorsítása szempontjából figyelemre méltó erőt képvisel a fejlődő országokban; ösztönzi továbbá az új uniós zöld technológiák átadását a fejlődő országoknak, minthogy ez a zöld és fenntartható növekedés elősegítésének legjobb módja;
40. sürgeti, hogy a Bizottság és a tagállamok teljes mértékben vegyék figyelembe a Parlament álláspontját a beruházási tárgyalások megkezdését megelőzően és a tárgyalások alatt egyaránt; emlékeztet az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás tartalmára, és felhívja a Bizottságot, hogy a tárgyalási mandátumok tervezetéről kellő időben konzultáljon a Parlamenttel annak érdekében, hogy az kifejthesse álláspontját, amelyet viszont a Bizottságnak és a Tanácsnak megfelelően figyelembe kell vennie;
41. hangsúlyozza, hogy a jövőbeli befektetési politikai stratégiába be kell építeni az EKSZ küldöttségeinek szerepét is, elismerve az új politikai célok elérésére irányuló stratégiai eszközként bennük rejlő lehetőségeket és helyi ismereteiket;
o
o o
42. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamoknak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.
INDOKOLÁS
Az EUMSz. 206. és 207. cikke a külföldi közvetlen befektetést az EU kizárólagos hatáskörei közé sorolja. Ez a jelentős következményekkel járó változás kettős kihívást jelent, egyrészt a tagállamok által már megkötött több mint 1200 kétoldalú beruházási megállapodás kezelése, másrészt pedig a befektetők és az újonnan felvett államok elvárásainak egyaránt megfelelő, ugyanakkor az Unió külpolitikai célkitűzéseit tiszteletben tartó, jövőbeli európai beruházási politika meghatározása szempontjából.
Ennek a közös kereskedelempolitikába illeszkedő új politikának a meghatározásához mindenekelőtt elemezni kell a mostanáig folytatott beruházási politikákat.
Kétoldalú szinten 1959 óta közel 3000 kétoldalú befektetési megállapodást írtak alá. Mivel e megállapodások az esetek többségében fejlett országok és fejlődő országok között jöttek létre azzal a céllal, hogy jogi és pénzügyi védelmet biztosítsanak a fejlett országok befektetői számára, ezért három prioritásra épülnek: a megkülönböztetésmentesség, a befektetők és befektetéseik védelme és egy olyan jogi mechanizmus, amellyel biztosítható ezen elvek nemzetközi választottbíráskodás útján történő betartása. Ugyanakkor az 1990-es években megjelent első panaszok több problematikus területre világítottak rá, többek között a magánérdekek és a közhatalom szabályozó feladata közötti összeférhetetlenség kockázatára.
Multilaterális vagy plurilaterális szinten a nemzetközi befektetési megállapodásról folytatott eszmecserék 1998-ban az állami beavatkozási terület védelmének kérdéséhez vezettek, amelyet az a veszély fenyegetett, hogy többé nem érvényesülhet a magánérdekektől függetlenül. Ezt követően a 2004-ben a WTO-ban újra megnyitott tárgyalások szintén félbeszakadtak a fejlődő országok ugyanezen okon alapuló ellenállása miatt. Ezeket a múltbeli eseményeket a jövőbeli európai beruházási politika meghatározásának minden szakaszában szem előtt kell tartani.
(1) Fogalommeghatározások és hatály
Az EUMSz. 206. és 207. cikke a külföldi közvetlen befektetést csak az EU kizárólagos hatásköreként említi. Az Európai Bíróság ítéleteiben megfogalmazott meghatározás pedig három követelményre épül: a befektetésnek hosszú távúnak és a kapcsolt vállalkozás saját tőkéjének / részvénytőkéjének legalább 10%-át képviselő nagyságúnak kell lennie, valamint a befektető számára a kapcsolt vállalkozás működése felett vezetői ellenőrzést kell biztosítania. E meghatározás egyébként egybecseng az IMF és az OECD által kialakított meghatározásokkal, és többek között ellenzi a portfolióbefektetéseket, a vállalkozások hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaiba vagy a szellemi tulajdonjogokba történő befektetéseket.
Az előadó álláspontja szerint nem minden befektetésfajta igényel ugyanolyan magas szintű védelmet, és például a rövid távú spekulatív befektetés nem érdemel a hosszú távú befektetéssel megegyező szintű védelmet. Az előadó ezért azt ajánlja, hogy a jövőbeni európai megállapodások hatálya csak a külföldi közvetlen befektetésekre terjedjen ki.
Ha a tagállam úgy dönt, hogy a Bizottságnak a beruházások széles körének megtárgyalására ad mandátumot, ez a befektetések területén túl nagy európai koncessziók kockázatát kelti, mivel az EU már eddig is rendkívül nyitott gazdasága kevés más mozgatórugót nyújt a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások során. A Bizottságnak és a tagállamoknak azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy ha vegyes megállapodások születnek, azokat az összes nemzeti parlamentnek is ratifikálnia kell, és emiatt ezek kiterjedt nyilvános vitát indítanak el.
Végezetül, több tagállam a szélesebb értelmű meghatározást választotta, amely szerint mindössze a levelezési cím is elegendő egy vállalkozás honosságának a meghatározásához. E gyakorlat egyes vállalkozások számára lehetővé tette, hogy megkerüljék a saját országuk nemzeti jogi mechanizmusait: leányvállalataikat vagy külföldi befektetőiket felhasználva panaszt emelhettek saját országuk ellen egy harmadik országgal megkötött kétoldalú befektetési megállapodáson keresztül. A befektetők ugyanezt a technikát használták ahhoz is, hogy a panaszemelés szempontjából legelőnyösebb kétoldalú befektetési megállapodásokat válasszák. Egyértelmű, hogy az ilyen gyakorlatokat kerülni kell.
(2) A befektetők védelme
A befektetők védelme továbbra is a befektetési megállapodások első prioritása. A közleményről készült következtetéseiben a Tanács hangsúlyozza, hogy az új európai keret nem érintheti kedvezőtlenül a befektetők védelmét és az általuk jelenleg élvezett garanciákat. Egy ilyen megszorító kritérium valós gátló tényezővé válhat, amely a Bizottság számára lehetetlenné teszi egy olyan európai politika kidolgozását, amelyet a tagállamok is elfogadnak. A tanácsi következtetésekben is kiemelt bevált gyakorlatok azonosításának szükségessége ésszerűbb és hatékonyabb lehetőség is, mivel ez lehetővé teszi egy egységes európai beruházási politika kialakítási elveinek meghatározását.
A Bizottság viszonylagos védelmi garanciákat (megkülönböztetésmentesség) és abszolút védelmi garanciákat (igazságos és méltányos bánásmód, kisajátítás esetén kártalanítás) különböztet meg. A megkülönböztetésmentesség elveivel kapcsolatban megjegyzendő, hogy azzal, hogy a hatáskört európai szintre helyezték át, nagyobb egységesség érhető el, és növelni lehet Európa súlyát a befektetések átfogó irányításáról folytatott többoldalú tárgyalásokon.
A főbb fejlett kereskedelmi partnerekkel a piacra lépésre vonatkozóan folytatott tárgyalások során a viszonosságot is garantálni kell majd, egyidejűleg szem előtt tartva az érzékeny ágazatok kizárásának és az Unió fejlődő országokhoz fűződő kereskedelmi kapcsolataiban az aszimmetria megtartásának szükségességét.
(3) Az állami tér védelme
Az állami beavatkozási tér védelmének kérdése döntő fontosságú lesz az EU jövőbeli beruházási politikájának meghatározásában. Az, hogy jelentős befektetési kapacitással rendelkező, új országok bukkannak fel helyi vagy világszintű hatalmakként, megváltoztatja azt a klasszikus nézetet, miszerint kizárólag a fejlett országok voltak a befektetők, valamint az EU-nak azt is szem előtt kell tartania, hogy védekeznie kell az esetlegesen agresszív külföldi beruházások ellen
Valóban megsokszorozódott azon esetek száma, amikor egy új jogszabály elfogadása miatt valamely államot közvetett kisajátításban találtak vétkesnek. E helyen több példát érdemes megemlíteni, elsősorban Argentínáét, amely országot három vállalat is azzal vádolta, hogy a 2001-es gazdasági válság után a fogyasztók által fizetett vízdíjakat befagyasztotta. 2010. júliusban az ICSID egy határozata kimondta, hogy az argentin kormány megsértette az „igazságos és méltányos bánásmód” elvét. Az argentin kormány „szükségállapotra” vonatkozó érvelését a választottbíróság nem fogadta el.
Az Egyesült Államok és Kanada – amelyek az első között szenvedték el annak a következményeit, hogy a NAFTA befektetési megállapodás túl általános megfogalmazásokat tartalmaz – kiigazította a kétoldalú befektetési megállapodási modelljét, hogy korlátozza a bírók értelmezési hatáskörét, és biztosítsa az állam beavatkozási mozgásterének fokozottabb védelmét. Az EU-nak ezért a jövőben megkötendő minden megállapodásba fel kell vennie az EU és tagállamai – többek között a környezetvédelem, a közegészségügy, a munkavállalók és a fogyasztók jogai, iparpolitika és kulturális sokszínűség tárgykörében történő – szabályozáshoz való jogát rögzítő, külön záradékot.
Emellett a nemzetközi befektetők általi visszaélésszerű értelmezés megelőzésére szigorúan meg kell határozni a védelmi normákat. Ilyenek különösen:
- a megkülönböztetésmentességnek (nemzeti bánásmód és a legnagyobb kedvezményt élvező nemzet) kell összehasonlítási alapul szolgálnia a külföldi és a nemzeti befektetőkre vonatkozóan, meghatározva azt, hogy „hasonló feltételek” mellett kell működniük;
- az igazságos és méltányos bánásmódot a nemzetközi szokásjogban meghatározott elbánási szint alapján kell meghatározni;
- a kisajátítás elleni védelemnek a különböző közérdekek és magánérdekek közötti világos és igazságos egyensúlyt kell teremtenie.
Ezen túlmenően a jövőbeni megállapodásokból ki kell zárni az általános alkalmazású rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a kétoldalú befektetési megállapodások alkalmazási körébe beillesszék az összes olyan magánjogi szerződést, amely egy befektető és a kétoldalú befektetési szerződést aláíró állam között jött létre.
Végezetül, a Bizottságnak és a tagállamoknak listát kell készíteniük a jövőbeli megállapodásokkal kizárandó ágazatokról: például a védelmi szempontból stratégiai fontosságú ágazatok, illetve az érzékeny ágazatok, úgy mint a kultúra és az oktatás. Európának meg kell hallgatnia a fejlődő partnerországok aggodalmait is, és nem szabad további liberalizációt kérnie, amikor az ország a fejlődéséhez szükségesnek ítéli egyes ágazatok védelmét, különösen a közszolgáltatások területén.
(4) A társadalmi és környezetvédelmi normák beillesztése
Az EU jövőbeli politikájának elő kell segítenie a fenntartható, környezetbarát (különösen a kitermelő iparágakban) beruházásokat, valamint támogatnia kell a jó munkakörülményeket a külföldi beruházásokkal érintett vállalkozásoknál. Az EU-nak támogatnia kell az OECD iránymutatásainak legújabb reformját, amelynek célja a nemzetközi vállalatok felelős magatartásának előmozdítása. Minden befektetési megállapodást egy sor társadalmi és környezetvédelmi normának kell kísérnie, függetlenül attól, hogy az EU a beruházásokról szóló fejezetről egy szabadkereskedelmi megállapodás átfogóbb tárgyalásai keretében tárgyal-e, vagy hogy a tárgyalások egy független befektetési megállapodásra vonatkoznak-e.
Az első esetben emlékeztetni kell az EP azon kérésére, amely szerint a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról vegyenek fel záradékot az EU által aláírt összes szabadkereskedelmi megállapodásba. Ennek tartalmaznia kell az átláthatóságra és a nyomon követésre vonatkozó követelményt, valamint a bíró igénybevételének lehetőségét azok számára, akik e rendelkezések be nem tartása miatt kárt szenvedtek el. A környezetvédelem terén az európai politikának védenie kellene a biodiverzitást, támogatnia kellene a technológiaátadást, az infrastruktúrák javítását és a kapacitásfejlesztést.
A független befektetési megállapodások esetében a társadalmi és környezetvédelmi normákat automatikusan be kell illeszteni és kötelezővé kell tenni. A jelenlegi kétoldalú befektetési megállapodások közül több is tiltja azt, hogy a beruházások becsalogatása érdekében gyengítsék a társadalmi és környezetvédelmi jogszabályokat, és ilyen záradékot minden jövőbeni megállapodásba fel kell venni.
(5) A vitarendezési mechanizmus és az EU nemzetközi felelőssége
A jogviták rendezésének jelenlegi rendszerét, amely leggyakrabban az ICSID vagy a UNCTAD szabályai szerint működik, mélyrehatóan meg kell változtatni, hogy több olyan alapvető elemet is magában foglaljon, mint az ítélettel eldöntött esetekre és magukra az ítéletekre vonatkozó nagyobb átláthatóság követelménye, fellebbezési lehetőség biztosítása a felek számára, az amicus curiae levelek igénybevételének lehetősége és egy választottbíráskodási fórum választásának kötelezettsége annak megelőzésére, hogy a felek a bírósági eljárást egyik országból a másik, számukra kedvezőbb országba helyezzék.
Másfelől a közlemény említést tesz az egyik állam által a másik ellen benyújtott panaszok lehetőségéről. Az európai politikának nagyratörőbbnek kell lennie, és lehetővé kell tennie szakszervezetek és civil társadalmi szervezetek számára a perindítást – ez az egyetlen mód annak ellenőrzésére, hogy a felek teljesítik-e a társadalmi és környezetvédelmi kötelezettségvállalásaikat.
Egy másik kérdés az EU nemzetközi felelőssége, különösen pénzügyi vonatkozásban: ha a bírósági ítélet magát az EU-t marasztalja, ki fogja viselni ennek pénzügyi következményeit? A Bizottságnak és a tagállamoknak ezt a kérdést mielőbb rendezniük kell.
(6) A partnerek kiválasztása és az EP hatáskörei
A Bizottság felsorolta azokat az országokat, amelyek kiemelt partnerek lesznek: Kanada, Kína, India, Mercosur-országok, Oroszország és Szingapúr. Ez a választás két kritériumot teljesít: jelentős piaci potenciál és a külföldi beruházások nagyobb védelmének szükségessége.
A Bizottság továbbá jelezte, hogy nem kíván olyan mintamodellt létrehozni, amit az összes kereskedelmi partnerre egyformán kellene alkalmazni. Bár ezt a logikát igazolja az, hogy az egyes partnerek helyzetéhez kell igazodni, a Bizottságnak semmi esetre sem szabad lehetővé tennie, hogy az előző fejezetekben részletesen ismertetett alapvető elemekből tetszés szerint válogatni lehessen.
Végezetül az előadó prioritásnak tekinti azt, hogy az EP-nek a jövőbeli beruházási politikára vonatkozó állásfoglalását a Bizottság és a Tanács még az előtt meghallgassa és figyelembe vegye, hogy elkezdik a befektetésekről szóló fejezet tárgyalását az első partnerekkel, azaz Kanadával, Indiával és Szingapúrral. Ez azt is maga után vonja, hogy a Bizottság addig nem terjeszti a Tanács elé a tárgyalási mandátum tervezetét, amíg az EP el nem fogadta az állásfoglalását. Ezzel egyidejűleg az EP biztosítani kívánja, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák a Lisszaboni Szerződésben, valamint a Bizottság és az EP közötti keretmegállapodásban meghatározott új előjogait, és ennek eredményeként kellő időben megkapja a tárgyalási mandátumokat ahhoz, hogy kifejthesse álláspontját, és azt a Bizottság és a Tanács megfelelően figyelembe vegye.
VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (8.2.2011)
a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére
a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról
(2010/2203(INI))
A vélemény előadója: Bill Newton Dunn
JAVASLATOK
A Fejlesztési Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. meglátása szerint a beruházások pozitív hatással lehetnek a növekedésre és a foglalkoztatottságra, nemcsak az EU-ban, hanem a fejlődő országokban is, amennyiben a befektetők aktívan hozzájárulnak a fogadó államok fejlesztési céljaihoz, például a helyi gazdaságnak a technológia átadása, a helyi munkaerő foglalkoztatása, valamint a helyi nyersanyag felhasználása által történő előmozdításával;
2. megjegyzi, hogy az EU fejlődő országokra irányuló jövőbeni befektetési politikájának fokozott hangsúlyt kell fektetnie azon befektetési tevékenységek előmozdítására, amelyek tisztességes munkahelyeket teremtenek, valamint csökkentik a szegénységet;
3. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a legkevésbé fejlett országokba irányuló közvetlen külföldi befektetések rendkívül korlátozottak és jellemzően a természeti erőforrásokra összpontosulnak;
4. hangsúlyozza, hogy a tisztességes befektetési megállapodásokkal együtt jár az is, hogy a fejlődő országoknak lehetőségük van aszerint megkülönböztetni egymástól a befektetéseket, hogy azok mennyiben járulnak hozzá a fejlesztési célkitűzésekhez;
5. úgy véli továbbá, hogy mivel számos fejlődő ország, amelyek közül sok az EU-val már régóta kivételes kapcsolatot ápol, egészséges növekedési rátával és jelentős potenciállal rendelkezik, a beruházási politikának a javasoltak szerinti tökéletesítése, valamint a hatékony és eredményes együttműködés rendkívül kedvező hatású lehetne mind az EU, mind pedig a fejlődő gazdaságok számára;
6. megjegyzi, hogy a befektetési kockázat általában magasabb a fejlődő országokban, és hogy az erős, hatékony befektetővédelem kulcsfontosságú elemei a jó kormányzás, a jogállamiság, valamint az átláthatóság; álláspontja szerit a fejlődő országokba irányuló megnövekedett beruházási tevékenység fontos a fejlődés szempontjából, valamint a beruházási szerződések segíthetik a kormányzás javítását és az olyan stabil és biztonságos környezet kialakulását, amely ösztönzően hat az ezekbe az országokba irányuló beruházásokra; mindazonáltal úgy véli, hogy mindez egy olyan beruházási keretrendszeren belül lehetséges, amely nemcsak a beruházók jogait, de azok kötelezettségeit is alapul veszi, és amely az Unió és a fejlődő országok közötti átfogóbb partnerség része, amelynek célja a millenniumi fejlesztési célok keretében vállalt kötelezettségeknek megfelelően a szegénység csökkentése; úgy véli, hogy e célból az Unió beruházási szerződéseinek a befogadó ország számára olyan kötelezettségeket kell megállapítania, amelyek előmozdítják a fenntartható beruházást, a technológiaátadást, és a korrupció elleni küzdelmet, a beruházók számára pedig olyan kötelezettségeket, amelyek az emberi jogoknak, a munkaügyi jogoknak, illetve a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak való megfeleléssel kapcsolatosak;
7. felszólítja az Európai Bizottságot, hogy összpontosítson jobban a fejlődő országokra mint lehetséges beruházási partnerekre; megjegyzi, hogy a Bizottság első számú feladata egy olyan uniós beruházási politika kidolgozása, amely tükrözi az azzal kapcsolatos célkitűzést, hogy maximális védelmet biztosítsanak az uniós befektetők számára; és e tekintetben rámutat arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés kötelezi az Uniót a politikák fejlesztési célú koherenciájának alkalmazására, azaz arra, hogy „azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra”[1], vegye figyelembe a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit;
8. a vállalatok jogai és kötelezettségei tekintetében óva int a kettős mércét alkalmazó politika kialakításától; felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan népszerűsítse a vállalatok társadalmi és környezeti felelősségvállalását (olyan nemzetközi normák alapján, mint az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásai és az ENSZ vállatokra vonatkozó globális megállapodása (Global Compact)), azzal a céllal, hogy lehetővé váljon a fejlődő országokban működő transznacionális vállalkozások és leányvállalataik – társadalmi, környezeti és az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos – hatásainak monitoringja; megjegyzi, hogy a Bizottság megközelítése azon alapul, hogy a vállalatoknak nem jogilag kötelező erejű, hanem inkább önkéntes alapú, magatartási kódex alapján meghatározott kötelezettségeik kellene, hogy legyenek; álláspontja szerint a vállalatokat kötelezni kellene a nemzetközi és a nemzeti jogszabályok betartására, és megszegésük esetén felelősségre vonhatónak kell lenniük, valamint tevékenységükről rendszeresen frissített jelentéseket kell közreadniuk, amelyekben az előrelépések hiányáról is tájékoztatást kell nyújtaniuk;
9. hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy biztosítani kell a beruházási szerződéseknek a fejlődő országokat érintő egyéb politikákkal való összhangját, és hogy következésképpen azoknak tartalmazniuk kell az emberi jogokkal, nemek közötti egyenlőséggel, a környezetvédelemmel, a tisztességes munkával, az átláthatósággal és az illegális tőkeáramlások elleni küzdelemmel kapcsolatos záradékokat; ennek megfelelően álláspontja szerint az uniós megállapodásokat tökéletesíteni kell a tagállamok közötti kétoldalú beruházási szerződések mintájára, a célkitűzéseik bővítésével (kiterjesztve azokat a fenntartható fejlődésre), az előírásaik pontosításával (különösen a közvetlen külföldi beruházás és a közvetett kisajátítás meghatározását illetően), korlátozások beépítésével (a tőkemozgások ellenőrizhetősége érdekében), továbbá a befektetők illetve a befogadó országok kormányai számára további kötelezettségek bevezetésével;
10. megjegyzi, hogy meg kell találni az egyensúlyt a piacra jutás és beruházásvédelem révén az EU versenyképességének előmozdítására irányuló célkitűzés, valamint a fejlődő országok számára biztosított azon szabályozási jog között, amely lehetővé teszi, hogy a saját fejlesztési menetrendjüket követni tudják;
11. hangsúlyozza a beruházásokat erősebben ösztönző rendelkezések szükségességét a fejlődő országokat érintő beruházási megállapodások esetében;
12. felhívja az EU-t, hogy teljesítse kereskedelemösztönző támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásait, és fokozza a kapacitásépítésre és a kormányzás javítására irányuló támogatását, különösen a parlamentek, az igazságszolgáltatás, az infrastruktúra, az adózási rendszerek megerősítése, valamint a tőkéhez és – a non-profit mikrofinanszírozást is beleértve – a mikrofinanszírozáshoz való hozzáférés javítása tekintetében a fejlődő országokban, a Bizottság fejlesztési politikáról szóló közelmúltbeli zöld könyvének megfelelően, azzal a céllal, hogy ezek az országok a külföldi beruházás számára még vonzóbb célpontokká váljanak, és segítséget kapjanak az azok kezeléséhez szükséges kapacitások fejlesztéséhez;
13. úgy véli, hogy az EU beruházási politikájának figyelembe kell vennie a közepes és alacsony jövedelmű országok közötti különbségeket, és ösztönöznie kellene a rugalmasságot a fejlődő országokban azon külföldi beruházásokkal kapcsolatban , amelyek a fenntartható fejlődésre nyilvánvaló és jelentős hatással bíró és a hozzájuk fűződő kockázatok miatt e beruházásokat egyébként nem vonzó tevékenységekre és ágazatokra irányulnak; úgy véli, hogy nagyobb támogatást kellene nyújtani a helyi cégeknek, nevezetesen olyan ösztönzők révén, amelyek fokozzák a termelékenységüket, megerősítik az együttműködést, és javítják a munkaerő szaktudását, ami a gazdasági fejlődés, a versenyképesség és a növekedés felgyorsítása szempontjából figyelemre méltó erőt képvisel a fejlődő országokban;
14. ösztönzi továbbá az új uniós zöld technológiák átadását a fejlődő országoknak, minthogy ez a zöld és fenntartható növekedés elősegítésének legjobb módja;
15. rámutat arra, hogy az ipari fejlődés hatalmas átalakító erővel bír a nemzeti gazdaságok számára, és hogy a mezőgazdasági exporttól vagy a természeti erőforrások kiaknázásától eltérően, amelyek a gazdaságokat sokkhatásoknak teszik ki, nagy valószínűséggel nyújt tágabb mozgásteret a hosszú távú termelékenységnövekedéshez; következésképpen felszólítja a fejlődő országokat, hogy a kérdés kezelésére tervezzenek meg és valósítsanak meg iparosodási politikákat, különös figyelmet fordítva a termelés specializálódására és a kereskedelmi kapacitásépítésre;
16. elismeri az egyenlő versenyfeltételek fontosságát a beruházási kapcsolatokban, de úgy véli, hogy mivel hatalmas egyenlőtlenségek állnak fenn sok törékeny helyzetű fejlődő ország gazdasága és az uniós államok gazdaságai között, néhány esetben szükségessé válhat a kölcsönösségen belüli megkülönböztetés;
17. sürgeti az Uniót, hogy tartsa tiszteletben a fejlődő országok szerepvállalását saját gazdasági stratégiáik kialakításában, és hogy működjön velük együtt kölcsönösen előnyös beruházási megállapodások megkötése érdekében, még akkor is, ha ez az eddigiektől eltérő kétoldalú beruházási szerződési modell alkalmazását jelenti; hangsúlyozza, hogy ezeknek a megállapodásoknak kellő rugalmasságot kell nyújtaniuk a fejlődő országok számára ahhoz, hogy lehetőségük legyen azokra az ágazatokra összpontosítani a beruházásokat, amelyek számukra a legfontosabbak, és amelyek a leginkább képesek elősegíteni a fenntartható fejlődést;
18. hangsúlyozza a koherens és integrált uniós beruházási politika hozzáadott értékét; úgy véli, hogy a fejlődő országoknak jelentős előnye származna abból, ha az EU fő közvetítőként lépne fel a beruházási megállapodásokat illetően, és így nem lenne szükség többszörös egyezmények megkötésére az egyes tagállamokkal, feltéve, hogy az uniós beruházási politika megtalálja a megfelelő egyensúlyt a befektetővédelem célkitűzései és a befogadó országok fejlesztési céljai között; éppen ezért létfontosságúnak tartja egy megfelelő határidő kitűzését, ameddig a tagállamokkal fennálló kétoldalú szerződéseket fel kell, hogy váltsák az uniós szinten kötött megállapodások; álláspontja szerint az uniós beruházási politikának az átláthatóságot biztosító szigorú rendelkezéseket kell tartalmaznia, különösen a választottbíróságra vonatkozó szabályokkal kapcsolatban, valamint köteleznie kell a beruházókat arra, hogy igyekezzenek kimeríteni a belföldi jogorvoslati lehetőségeket, mielőtt nemzetközi választottbírósághoz fordulnak;
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
7.2.2011 |
|
|
|
||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
24 0 0 |
||||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Thijs Berman, Nirj Deva, Leonidas Donskis, Charles Goerens, Catherine Grèze, Filip Kaczmarek, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Norbert Neuser, Bill Newton Dunn, Maurice Ponga, Birgit Schnieber-Jastram, Michèle Striffler, Eleni Theocharous, Ivo Vajgl, Iva Zanicchi |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Kriton Arsenis, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Santiago Fisas Ayxela, Emma McClarkin, Csaba Őry, Åsa Westlund |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Andres Perello Rodriguez, Teresa Riera Madurell |
|||||
- [1] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikke.
VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (2.3.2011)
a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére
a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról
(2010/2203(INI))
A vélemény előadója: David Casa
JAVASLATOK
A Gazdasági és Monetáris Bizottság felkéri a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:
1. hangsúlyozza, hogy az európai nemzetközi beruházás fogalmának még nincs végleges meghatározása; megállapítja, hogy a jelenlegi beruházási keretrendszert a szerződések értelmezése szempontjából alacsony szintű kiszámíthatóság, valamint költséges és eljárási biztosítékokkal nem rendelkező választottbírósági eljárások jellemzik; tudomásul veszi továbbá, hogy az EU és a fejlődő országok közötti tőkeáramlások kétirányúak, amit szem előtt kell tartani bármilyen európai beruházási keretrendszer megfontolásakor;
2. elismeri, hogy az EUSZ-ből kifolyólag a közvetlen külföldi befektetések ezennel az Unió kizárólagos hatásköre alá tartoznak; úgy véli, hogy a Parlamentet kellőképpen be kell vonni a jövőbeli beruházási politika kialakításába; ez szükségessé teszi, hogy megfelelő konzultációkra kerüljön sor a küszöbön álló tárgyalásokra vonatkozó mandátumokkal kapcsolatban, illetve hogy rendszeres és érdemi beszámolók készüljenek a folyamatban lévő tárgyalások állásáról;
3. jelzi, hogy az Unió fontos gazdasági tömb lévén jelentős súllyal rendelkezik a tárgyalásokon, és ahhoz, hogy gazdasági partnereivel kiegyensúlyozott megállapodásokat kössön, az Uniót ösztönözni kell arra, hogy adott esetben inkább regionális gazdasági és kereskedelmi térségekkel tárgyaljon, mintsem külön-külön az egyes országokkal; úgy véli, hogy egy közös beruházási politika megfelelhet mind a befektetők, mind pedig az érintett államok elvárásainak, és hozzájárulhat az EU és az uniós vállalkozások versenyképességének növeléséhez, valamint a foglalkoztatottság fokozásához;
4. tudomásul veszi, hogy szükség van egy összehangolt európai keretrendszerre, amely a biztonságos környezet megteremtésére irányul, és amely lehetőség szerint ösztönzi az Európai Unió elveinek és célkitűzéseinek előmozdítását; tudomásul veszi a tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú beruházási szerződésektől az EU és a harmadik országok közötti kétoldalú beruházási szerződések irányába történő pozitív szándékú elmozdulást, továbbá hozzáteszi, hogy amíg hatályba nem lép egy állandó keret, az európai beruházási keretrendszerre való átállás során átmeneti rendszert kell felállítani;
5. megjegyzi, hogy a tagállamok határozottan üdvözlik a meglévő kétoldalú beruházási szerződések lecserélését, amennyiben az új kétoldalú beruházási szerződések ugyanolyan vagy feljebbvaló szempontokon alapszanak; biztosítani kell azt, hogy ne lépjen fel összeférhetetlenség az új kétoldalú beruházási szerződések és az EU elvei között, így például az emberi jogok kérdésében; úgy véli, hogy az effajta kétoldalú beruházási szerződések alapjául a tagállamok legjobb gyakorlatai kell, hogy szolgáljanak;
6. tudomásul veszi, hogy a kétoldalú beruházási szerződések tárgyalása időigényes folyamat;
7. megjegyzi, hogy a vitarendezés és a választottbírósági eljárás sok időt és pénzt igényel, ráadásul ezekre az eljárásokra nagyfokú átláthatatlanság jellemző;
8. felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy semmilyen átmeneti intézkedés, illetve kötelezettség ne járjon fölösleges vagy aránytalanul nagy teherrel a tagállamok számára, valamint ne befolyásolja károsan tárgyalási képességüket;
9. felismeri, hogy kulcsfontosságú jelentőséggel bír egy olyan jogi keret, amelynek jellemzői a befektetőknek és befektetéseiknek a befektetés előtt és után biztosított védelem , a befektetések hatékony védelme, a nemzetközi bíróságok bevonásával működő jogvédelmi megállapodások és a hatékony vitarendezési rendszerek, ideértve az egyes államok és más államokból származó befektetők közötti viták rendezését is; fontosnak tartja, hogy szabályokat írjanak elő a kivetett bírságokkal kapcsolatos felelősség és behajthatóság tekintetében; kéri, hogy bármely keretrendszer kialakításánál mindezt vegyék figyelembe a lehető legnagyobb fokú bizonyosság megteremtése érdekében mind a jelenleg érvényben levő kétoldalú keretszerződések, mind a későbbiekben megkötendő szerződések esetében;
10. megjegyzi, hogy a biztonság remélt javulása a kis- és középvállalkozások segítségére lesz a külföldi beruházások tekintetében, és hozzáteszi, hogy ezzel kapcsolatban a kkv-k véleményét a tárgyalások során meg kell hallgatni;
11. megállapítja, hogy a kétoldalú keretszerződések hagyományos összeállítását homályos fogalmazásmód jellemzi, amely különféle értelmezéseket tesz lehetővé, ezért felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb jelentessen meg – például egy a kétoldalú keretszerződések mintapéldányából álló – nem kötelező jellegű útmutatót, amelyet a tagállamok a pontosság és a következetesség javítására felhasználhatnak; úgy véli, hogy az európai nemzetközi beruházási politikára való gyors átállás enyhíteni fogja a bizonytalanság és a következetlenség mértékét;
12. megjegyzi, hogy a jövőbeli beruházási szerződéseknek törekedniük kell arra, hogy lehetőség szerint mozdítsák elő az EU átfogó politikai célkitűzéseit, így például az emberi jogok védelmét, vagy a szociális és környezetvédelmi normákat;
13. úgy véli, hogy az EU-nak a jövőben elsőbbséget kellene adnia a fenntartható befektetések számára mind a környezetvédelem, mind pedig a szociális ügyek terén, többek között a legújabb OECD-szabályok alapján is;
14. kedvezőnek ítéli meg az államok közötti vitarendezési mechanizmusok alkalmazását.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
28.2.2011 |
|
|
|
||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
28 0 0 |
||||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Burkhard Balz, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Nikolaos Chountis, George Sabin Cutaş, Leonardo Domenici, Derk Jan Eppink, Markus Ferber, Vicky Ford, Ildikó Gáll-Pelcz, Jean-Paul Gauzès, Sylvie Goulard, Wolf Klinz, Jürgen Klute, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Philippe Lamberts, Astrid Lulling, Hans-Peter Martin, Ivari Padar, Anni Podimata, Antolín Sánchez Presedo, Edward Scicluna, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Corien Wortmann-Kool |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Thijs Berman, David Casa, Sari Essayah, Robert Goebbels, Carl Haglund, Gianluca Susta |
|||||
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
16.3.2011 |
|
|
|
||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
20 0 8 |
||||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
William (The Earl of) Dartmouth, Laima Liucija Andrikienė, Kader Arif, David Campbell Bannerman, Daniel Caspary, Christofer Fjellner, Metin Kazak, Bernd Lange, David Martin, Emilio Menéndez del Valle, Vital Moreira, Cristiana Muscardini, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Niccolò Rinaldi, Tokia Saïfi, Helmut Scholz, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Gianluca Susta, Keith Taylor, Iuliu Winkler, Pablo Zalba Bidegain, Paweł Zalewski |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Catherine Bearder, George Sabin Cutaş, Béla Glattfelder, Salvatore Iacolino, Syed Kamall, Elisabeth Köstinger, Miloslav Ransdorf, Carl Schlyter, Michael Theurer, Inese Vaidere, Jarosław Leszek Wałęsa |
|||||