JELENTÉS a Lisszaboni Szerződés szerinti nemzetközi légi közlekedési megállapodásokról

23.3.2011 - (2010/2207(INI))

Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság
Előadó : Brian Simpson

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Lisszaboni Szerződés szerinti nemzetközi légi közlekedési megállapodásokról

(2010/2207(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó keretmegállapodás (a „keretmegállapodás”) felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 20-i határozatára[1],

–   tekintettel az EU és az USA közötti légügyi megállapodásról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel „Az utasnyilvántartási adatokra (PNR) vonatkozó megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdése az Egyesült Államokkal, Ausztráliával és Kanadával” című 2010. május 5-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel a közös európai légtér létrehozásáról szóló, 2007. április 25-i állásfoglalására[4],

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás aláírásáról szóló 2007. március 14-i állásfoglalására[5],

–   tekintettel a külső légiközlekedés-politikai menetrend kidolgozásáról szóló 2006. január 17-i állásfoglalására[6],

–   tekintettel a Bizottság „A Közösség légiközlekedéssel kapcsolatos külpolitikája cselekvési programjának kidolgozásáról” című közleményére (COM(2005)0079),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 218. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A7-0079/2010),

A. mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig a nemzetközi légiközlekedési megállapodások megkötéséről csupán konzultáltak a Parlamenttel,

B.  mivel azóta a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartozó területeket felölelő megállapodásokhoz a Parlament jóváhagyása szükséges,

C. mivel amikor a Bizottság az Unió, illetve harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek közötti megállapodásokról tárgyal, a Parlamentet „az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell”[7],

D. mivel a keretmegállapodásnak biztosítania kell az intézmények hatásköreinek és kiváltságainak a lehető leghatékonyabb és legátláthatóbb gyakorlását,

E.  mivel a Bizottság ebben a keretmegállapodásban kötelezettséget vállalt arra, hogy tiszteletben tartja a Parlamenttel és a Tanáccsal szembeni egyenlő bánásmód elvét a jogalkotási és költségvetési ügyekben, különösen az ülésekhez való hozzáférés, valamint a hozzájárulások és egyéb információk továbbítása tekintetében,

Bevezető

1.  úgy ítéli meg, hogy a szomszédos országokkal vagy jelentős globális partnerekkel kötött átfogó légiközlekedési megállapodások jelentős előnyökkel járhatnak az utasok, a légi szállító vállalatok és a légitársaságok számára, a piaci hozzáférés és a tisztességes versenyt előmozdító szabályozási konvergencia révén egyaránt, többek között az állami támogatások, valamint a szociális és környezetvédelmi normák tekintetében;

2.  felismeri, hogy a meglévő kétoldalú megállapodásokat a közösségi joggal összhangba hozó horizontális megállapodások szükségesek a jogbiztonság biztosításához és az egyszerűsítés szempontjából további előnyök nyújtásához, valamint annak szavatolásához, hogy az Unió légitársaságai azonos jogokat élvezzenek;

3.  rámutat, hogy a légi biztonsági előírások alapvető jelentőséggel bírnak az utasok, a személyzet tagjai, és általában a légiközlekedési ipar számára, ezért támogatja a légi közlekedés biztonságára vonatkozó megállapodások megkötését a jelentős repülőgépgyártó iparral rendelkező országokkal, tekintettel a költségmegtakarításokra és az egységes jó minőségre, amely az értékelések, vizsgálatok és ellenőrzések párhuzamosságának minimálisra csökkentésével érhető el;

4.  sajnálja, hogy várat magára, hogy a Tanács megbízást adjon a Bizottság számára az átfogó légiközlekedési megállapodás megtárgyalására olyan fontos kereskedelmi partnerekkel, mint a Kínai Népköztársaság és India; úgy véli, hogy ennek hiánya egyre fokozottabban árt az Unió érdekeinek, különös tekintettel e gazdaságok gyors növekedésére;

5.  rámutat, hogy a folyamatban lévő nemzetközi légi megállapodásokról szóló legutóbbi bizottsági listáról hiányoznak olyan jelentős országok, mint Japán és az Orosz Föderáció;

6.  aggodalmát fejezi ki a Szibéria feletti átrepülések nyitott kérdésével kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges erőfeszítést – többek között azt, hogy ezt a kérdést Oroszország WTO-hoz való csatlakozásával kapcsolatos tárgyalások során is felveti – az uniós légitársaságok közötti verseny torzulásának elkerülése érdekében;

A megállapodások értékelésének kritériumai

7.  hangsúlyozza, hogy az egyes tárgyalások során értékelni kell, hogy milyen előnyökkel jár a korai megállapodás az ambiciózusabb eredményre való törekvés okozta késlekedéssel szemben;

8.  rámutat arra, hogy az egyetértés céljából benyújtott átfogó megállapodások értékelésekor a Parlament igyekezni fog egységes szabványkészletet alkalmazni; küllönösen megállapítja, hogy a Parlament az értékelés során a következőkre fog kiemelt figyelmet fordítani: kiegyensúlyozott módon lazítják a piaci hozzáférésre és a befektetési lehetőségekre vonatkozó korlátozásokat; ösztönzőket nyújtanak a szociális és környezetvédelmi normák fenntartásához és szigorításához; megfelelő biztosítékokat nyújtanak az adatvédelem és a magánélet védelme tekintetében; a megállapodásban szerepel a biztonsági és védelmi szabványok kölcsönös elismerése; biztosított az utasok jogainak magas szintje;

9.  úgy véli, hogy sürgős szükség van az egész világra érvényes adatvédelmi és magánélet védelmére vonatkozó szabványokra, és hogy a Parlament által a 2010. május 5-i állásfoglalásában meghatározott kritériumok megfelelő modellt biztosítanak egy ilyen megállapodáshoz; rámutat, hogy az ilyen nemzetközi szabványok kialakításánál az Uniónak úttörő szerepet kell játszania;

10. felhívja a figyelmet a légiközlekedési ágazat globális felmelegedéshez való hozzájárulására, és úgy ítéli meg, hogy a megállapodásoknak tartalmazniuk kell egy kötelezettségvállalást a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet keretében folytatott együttműködésre nézve a repülőgépek által okozott kibocsátások csökkentése érdekében, a klímatudomány (CO2- és más éghajlatváltozással kapcsolatos gázok légkörbe való kibocsátása), a kutatási és technológiai fejlesztés, valamint az üzemanyag-hatékonyság terén az EU és az Egyesült Államok közötti technikai együttműködés fokozására irányuló célkitűzés mellett;

11. hangsúlyozza, hogy a légügyi szabályozás különféle szempontjait – beleértve a zajvédelmet és az éjszakai repülésre vonatkozó korlátozásokat – a tisztességes verseny alapelvének és a szubszidiaritás elvének teljes tiszteletben tartása mellett helyi szinten kell meghatározni; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályainak, valamint a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által meghatározott „kiegyensúlyozott megközelítés” elvének figyelembevétele mellett hangolja össze e kérdést európai szinten;

12. kéri a Bizottságot, hogy használja fel a légiközlekedési megállapodásokat arra, hogy szorgalmazza a szociális jogokra vonatkozó nemzetközi jogszabályokkal való összhangot, különös tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO, 1930–1999) alapvető egyezményeiben lefektetett munkajogi normákra, a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokra (1976, felülvizsgálva 2000-ben) és a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 1980-as római egyezményre;

13. megállapítja, hogy a biztonsági megállapodások esetében a kritériumok a következőket foglalják magukban: a tanúsítási gyakorlatok és eljárások teljes körű kölcsönös elismerése; biztonsági adatok cseréje; közös ellenőrzések; fokozott szabályozási együttműködés; valamint műszaki szintű konzultációk a problémák megoldása érdekében, mielőtt még azok működésbe hoznák a vitarendezési mechanizmust;

Eljárás

14. hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a tárgyalások végén döntést tudjon hozni arról, hogy megadja-e egyetértését vagy sem, a Parlamentnek kezdettől fogva követnie kell a folyamatot; úgy ítéli meg, hogy a többi intézménynek is érdeke, hogy korai szakaszban azonosítsák és kezeljék mindazokat az aggályokat, amelyek súlyuk alapján kérdésessé tehetik a Parlament hajlandóságát egyetértésének megadására;

15. emlékeztet arra, hogy a 2005-ös keretmegállapodás már kötelezte a Bizottságot arra, hogy kellő időben, világos tájékoztatással lássa el a Parlamentet a nemzetközi tárgyalások előkészítése, folytatása és lezárása során; megállapítja, hogy az átdolgozott 2010. októberi megállapodás különösen arra utal, hogy az Európai Parlamentet a folyamatban lévő eljárásról rendelkezésre álló információ alapján és szükség esetén a bizalmas jelleg tiszteletben tartása mellett a kezdetektől fogva rendszeresen tájékoztatni kell a tárgyalások összes szakasza során;

16. elvárja, hogy a Bizottság tájékoztassa felelős bizottságát arról a szándékáról, hogy tárgyalásokat kíván javasolni nemzetközi légiközlekedési megállapodás megkötése és módosítása céljából, továbbá a tárgyalási irányelvek tervezetéről, a tárgyalási szövegek tervezetéről és az aláírandó dokumentumról, az egyéb vonatkozó dokumentumokkal és információkkal együtt; elvárja, hogy a nemzetközi légiközlekedési megállapodás bármely további módosítása tekintetében a Parlament szerepét egyértelműen jelöljék ki a megállapodásban;

17. rámutat, hogy a fent említett információkat a keretmegállapodás 24. cikke értelmében oly módon kell továbbítani a Parlamenthez, hogy szükség esetén véleményt tudjon nyilvánítani; határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be egy jelentést a Parlamenthez arról, hogy a Parlament véleménye milyen módon lett figyelembe véve;

18. elismeri, hogy amennyiben a Parlament érzékeny információkat kap a folyamatban lévő tárgyalásokról, köteles gondoskodni a titoktartásról;

19. megállapítja, hogy a Parlament eljárási szabályzata szerint a plenáris ülés „az illetékes bizottság jelentése alapján [...] ajánlásokat fogadhat el, és kérheti, hogy ezeket a tárgyalási szakaszban lévő nemzetközi megállapodás megkötése előtt figyelembe vegyék” (90. cikk (4) bekezdés);

20. elismeri, hogy a légiközlekedési megállapodások gyakran jelentős szerepet ruháznak egy vegyes bizottságra, különösen a szabályozási konvergenciát illetően; elfogadja, hogy sok esetben ez rugalmasabb és hatékonyabb módja a döntéshozatalnak, mint ha ezeket a pontokat magába a megállapodásba próbálnák beépíteni; mindazonáltal hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Parlament teljes körű és kellő időben történő tájékoztatásban részesüljön a különféle vegyes bizottságok munkájáról;

21. felszólítja a Bizottságot, hogy az információáramlás fenntartása céljából rendszeresen – de minden harmadik évnél nem ritkábban – nyújtson be a Parlamenthez a meglévő megállapodások erősségeiről és gyengeségeiről szóló jelentést; megállapítja, hogy a Parlament e jelentés alapján hatékonyabban tudná értékelni a jövőbeli megállapodásokat;

22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0366.
• [2]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0239.
• [3]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0144.
• [4]  HL C 74E., 2008.3.20., 506. o.
• [5]  HL C 301E., 2007.12.13, 143. o.
• [6]  HL C 287E., 2006.11.24., 84. o.
• [7]  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés, 218. cikk, (10) bekezdés.

INDOKOLÁS

Bevezető

A 2009. december 1-jén hatályba lépő Lisszaboni Szerződés szélesebb körben tette szükségessé nemzetközi megállapodás megkötéséhez a Parlament egyetértését. A légiközlekedési megállapodások is idetartoznak, mivel ezen a téren a rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó[1]. Korábban az ilyen megállapodásokkal kapcsolatban a Parlamentnek csak konzultációs szerepe volt.

E változásra tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság saját kezdeményezésű jelentés készítése mellett döntött azzal a céllal, hogy meghatározzon néhány általános elvet arra nézve, hogy miként kellene értékelni a légiközlekedési megállapodásokat, mind a tartalmat, mind pedig azokat az eljárásokat tekintve, amelyeket a bizottság követhet annak biztosítása érdekében, hogy a tárgyalások teljes folyamata alatt kellő tájékoztatásban részesüljön, és jóval az egyetértés megadására vonatkozó döntéssel való szembesülés előtt lehetősége nyíljon prioritásainak megfogalmazására.

A megállapodások típusai

A légiközlekedési megállapodások három tág kategóriája különböztethető meg:

· horizontális megállapodások, amelyek a tagállamok és egy adott harmadik ország között meglévő kétoldalú, légiközlekedési szolgáltatásokról szóló megállapodásokat hozzák összhangba a közösségi joggal;

· átfogó megállapodások szomszédos országokkal vagy globális partnerekkel, amelyek célja a tisztességes verseny szavatolása és a nemzetközi polgári repülés megreformálásához való hozzájárulás, az európai szabályozás és ipar támogatása mellett;

· biztonsági megállapodások, amelyek rendeltetése a polgári repülésbiztonság magas színvonalának biztosítása világszerte, valamint a gazdasági terhek minimálisra szorítása a szükségtelen párhuzamos ellenőrzések kiküszöbölésével.

Széles körű az egyetértés a tekintetben, hogy a harmadik országokkal kötött légiközlekedési megállapodások általánosan kedvezőek. A Bíróság 2002. november 5-i ítéletét[2] végrehajtó horizontális megállapodásokra egyértelműen szükség van a jogbiztonság garantálásához. Ezek emellett valamennyi uniós légitársaság számára azonos jogokat is garantálnak, és egyúttal egyszerűsítik az egyedi tagállami megállapodások korábbi hálózatát.

A szomszédos országokkal vagy jelentős globális partnerekkel kötött átfogó megállapodások szintén jelentős előnyökkel járhatnak azáltal, hogy mind a választékot, mind a költségeket tekintve jobb szolgáltatásokat kínálnak az utasok és a légi szállítási vállalatok számára, és ugyanakkor új lehetőségeket és versenyelőnyt biztosítanak a légitársaságok számára. Ezen túlmenően a szabályozási konvergencia nagy szerepet játszhat a tisztességes verseny előmozdításában, különösen az állami támogatásokat, a szociális és környezetvédelmi normákat illetően.

Ebben az összefüggésben nem szerencsés, hogy a Tanács még nem adott megbízást a Bizottság számára, hogy tárgyalásokat kezdjen fontos ázsiai kereskedelmi partnerekkel, köztük a Kínai Népköztársasággal és Indiával, annak ellenére, hogy a javaslat 2005-ben készült. E régió gazdasági növekedése minden eddiginél jelentősebbé teszi az ilyen megállapodások értékét. A Parlamentnek ezért fel kell szólítania a Tanácsot annak elismerésére, hogy az Unió és e feltörekvő gazdaságok valamelyike közötti megállapodások sokkal nagyobb értéket képviselnek, mint amelyet kétoldalú tárgyalásokkal el lehetne érni.

A biztonsági megállapodások minimálisra csökkentik a párhuzamos értékeléseket, vizsgálatokat és ellenőrzéseket (hacsak nincsenek jelentős szabályozási eltérések), és egyúttal lehetővé teszik az EU és más jelentős repülőgépgyártók számára, hogy hagyatkozzanak egymás tanúsítási rendszereire. Ez egyértelműen kívánatos, mivel segít a költségek csökkentésében és a magas színvonal biztosításában.

Kritériumok

Az ilyen megállapodások általános kívánatosságát azonban nem szabad összetéveszteni azzal az elképzeléssel, hogy akármilyen megállapodás is jó megállapodás. Ehelyett mind a Bizottságnak mint tárgyalónak, mind pedig a Parlamentnek és a Tanácsnak mint a tárgyalások eredményeit jóváhagyó szerveknek értékelniük kell, hogy a kérdéses megállapodás kellően nagyra törő és kiegyensúlyozott-e, vagy jobb lenne-e jobb eredményre törekedve későbbre halasztani a megállapodást.

Különösen az átfogó megállapodások esetében tervbe vehető egy olyan típusú ellenőrzőlista, amelyet a különböző megállapodások értékelését célzó egységes megközelítést biztosítandó az egyes megállapodásokért felelős előadók használhatnának. Ez az ellenőrzőlista a következőket foglalhatja magában:

· a piacnyitás gyorsasága és mértéke;

· hogy a befektetésre vonatkozó korlátozásokat kellő időben és kiegyensúlyozott módon lazítják-e;

· annak biztosítása, hogy a szociális és környezetvédelmi normák összhangba hozása a magasabb, nem pedig az alacsonyabb szinttel rendelkező partner irányába történjen;

· az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó európai normák védelme. Ez azt jelenti, hogy a személyes adatok mindenfajta átadása során biztosítani kell az uniós polgárok számára a szükséges biztosítékokat, be kell tartani az eljárási garanciákat és a védelemhez való jogokat, és meg kell felelni az adatvédelmi jogszabályoknak.

· az állami támogatásra vonatkozó korlátozások, amelyek biztosítják a tisztességes és kiegyensúlyozott versenyt;

· a biztonsági és védelmi szabványok kölcsönös elismerése, ideális esetben egyszeri védelmi ellenőrzés keretében (vagyis a transzferutasokat, a poggyászokat és a rakományt felmentenék minden további biztonsági intézkedés alól);

· az utasok jogaira vonatkozó politika harmonizálása, a lehető legmagasabb szintű normák biztosítása érdekében.

Hasonlóképpen, a biztonsági megállapodások esetében is fontos a teljes körű kölcsönös elismerésre való törekvés, hogy az egyik fél alkalmazandó jogszabályainak való megfelelés felérjen a másik fél jogszabályainak való megfeleléssel, és az egyes felek tanúsítási gyakorlatai és eljárásai egyenértékűen igazolják a megfelelést. A kölcsönös bizalom fenntartása érdekében a megállapodás nagy valószínűséggel tartalmaz közös vizsgálatokat és ellenőrzéseket, a biztonsági adatok (a légi járművek ellenőrzésével és a balesetekkel kapcsolatos információk) megosztását, valamint fokozottabb szabályozási együttműködést és műszaki konzultációt az olyan ügyek megoldásában, amelyekről később esetleg „vita” alakulhatna ki.

Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy minden megállapodásnak meg kell felelnie a lista minden pontjának. Gyakran lesz szükség az egyes elemek fokozatos megvalósításán vagy egymást követő szakaszok megtárgyalásán alapuló bizalomépítésre. Az elképzelés inkább egy keret meghatározása, amelyhez mérten az egyes megállapodások értékelhetők.

A folyamat

Ahhoz, hogy a Parlament a tárgyalások befejeződése után megfelelő helyzetben legyen annak megítéléséhez, hogy megadja-e egyetértését vagy sem, már kezdettől követnie kell a folyamatot. Ugyanígy, mint a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program tapasztalatai mutatják, a Bizottságnak és a Tanácsnak az az érdeke, hogy azokat az aggályokat, amelyek jelentőségük alapján kérdésessé tehetik a Parlament egyetértés megadására való hajlandóságát, már korai szakaszban azonosítsák és kezeljék, ne pedig a tárgyalások lezárása után. Ez azt jelenti, hogy a Parlamentnek és bizottságainak módot kell találniuk annak biztosítására, hogy a Bizottság tisztában legyen azokkal a kritériumokkal, amelyeket fel fognak használni a megállapodás értékelésére, illetve tudatában legyen annak, hogy mely elemek bizonyulhatnak elfogadhatatlannak.

A Bizottság már a 2005-ös keretmegállapodás alapján vállalta, hogy „időben és egyértelműen tájékoztatja a Parlamentet a megállapodások előkészítésének szakaszában és a nemzetközi tárgyalások folytatása és lezárása során. A tájékoztatás kiterjed a tárgyalási irányelv-tervezetekre, az elfogadott tárgyalási irányelvekre, a tárgyalások folytatására és lezárására.” Ezeket a szabályokat a 2010. október 20-i átdolgozott megállapodás megerősítette és pontosította.

A Bizottságnak (különösen a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóságnak) az átdolgozott megállapodás 3. mellékletével összhangban tájékoztatnia kell a Parlamentet arról, hogy tárgyalásokat kíván javasolni, át kell adnia a tárgyalási irányelvek tervezetét, a módosítástervezeteket, a tárgyalási szövegek tervezeteit, a megállapodás szerinti cikkeket, az aláírás dátumát és az aláírandó megállapodás szövegét, az egyéb vonatkozó dokumentumok és a módosítások lehetséges felfüggesztésére vagy módosítására vonatkozó információk mellett.

Mint a múltban is történt, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság rendszeres, zártkörű szóbeli tájékoztatókat szervezhetne a DG MOVE tárgyalóival, amelyek lehetővé tennék a vita tárgyát képező témákban leginkább érintett képviselők számára, hogy megismerjék a tárgyalások aktuális állapotát, az információk bizalmas jellegének tiszteletben tartása mellett. Ugyanígy megfelelő intézkedésekre lenne szükség annak biztosításához, hogy érzékeny dokumentumokhoz csak azok férhessenek hozzá, akiknek a munkájukhoz szükséges az anyag, azzal a megegyezéssel, hogy tiszteletben fogják tartani a dokumentum korlátozott jellegét.

A Parlament saját eljárási szabályzata lehetővé teszi a plenáris ülés számára, hogy „az illetékes bizottság jelentése alapján [...] ajánlásokat fogadhat el, és kérheti, hogy ezeket a tárgyalási szakaszban lévő nemzetközi megállapodás megkötése előtt figyelembe vegyék” (90. cikk (5) bekezdés). Ezen túlmenően a 81. cikk (3) bekezdése szerint az illetékes bizottság „az eljárás kedvező eredményének elősegítése érdekében határozhat úgy, hogy a javaslatról szóló időközi jelentést terjeszt a Parlament elé a javasolt aktus módosítására vagy végrehajtására vonatkozó ajánlásokat tartalmazó állásfoglalási indítvánnyal együtt”.

Ezen a ponton még nem lehet tudni, hogy a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság milyen mértékben kívánna élni e formális hatáskörökkel. Sok múlik majd azon, hogy mennyire lehet fenntartani és javítani a bizottság és a DG MOVE közötti meglévő építő jellegű párbeszédet. Ilyen körülmények között nagyon is előfordulhat, hogy érdemesebb elsősorban az informálisabb csatornákat felhasználni a képviselők prioritásainak és aggályainak közvetítésére. Felmerülhetnek mindazonáltal olyan helyzetek, amikor a kérdéses megállapodás vagy az általa felvetett kérdések politikai jelentőségére tekintettel a plenáris ülés által elfogadott világos álláspont lenne kívánatos.

Következtetés

A Lisszaboni Szerződés által megállapított új parlamenti hatáskörök új felelősségekkel járnak együtt, azt biztosítandó, hogy a Parlament és felelős bizottságai kellő tájékoztatásban részesüljenek azoknak a megállapodásoknak az előkészítéséről, amelyekhez a későbbiekben egyetértésüket fogják kérni. Ez maga után vonja a tárgyalások folytatásának szorosabb nyomon követésére vonatkozó megfelelő felelősséget. Jóllehet e feladat hatékony és eredményes elvégzésének pontos mechanizmusa megállapodásonként eltérő lesz, a fent azonosított lehetőségek együtt egy olyan menüsornak tekinthetők, amelynek elemei az egyes megállapodások konkrét körülményeinek megfelelően alkalmazhatók.

• [1]  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontja.
• [2]  A C-466/98 sz. ügy

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	15.3.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	39 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Georges Bach, Izaskun Bilbao Barandica, Antonio Cancian, Luis de Grandes Pascual, Saïd El Khadraoui, Ismail Ertug, Jacqueline Foster, Mathieu Grosch, Jim Higgins, Ville Itälä, Dieter-Lebrecht Koch, Georgios Koumoutsakos, Werner Kuhn, Jörg Leichtfried, Bogusław Liberadzki, Eva Lichtenberger, Gesine Meissner, Hella Ranner, Vilja Savisaar-Toomast, Olga Sehnalová, Debora Serracchiani, Brian Simpson, Dirk Sterckx, Keith Taylor, Silvia-Adriana Ţicău, Giommaria Uggias, Thomas Ulmer, Peter van Dalen, Artur Zasada, Roberts Zīle
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Philip Bradbourn, Spyros Danellis, Isabelle Durant, Tanja Fajon, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Ioan Mircea Paşcu, Dominique Riquet, Alfreds Rubiks, Sabine Wils