JELENTÉS az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről

23.3.2011 - (2010/2289(INI))

Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság
Előadó: Sandra Kalniete

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről

(2010/228(INI))

Az Európai Parlament,

–      tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé. A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért. 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–      tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–      tekintettel az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2007)0724) és a közleményt kísérő, „Az egységes piac: az elért eredmények áttekintése” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2007)1521),

–      tekintettel az egységes piac felülvizsgálatáról szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására[1] és „Az egységes piac felülvizsgálata egy év elteltével” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2008)3064),

–     tekintettel a Bizottság „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című közleményére (COM(2010)0543),

–      tekintettel a Bizottság 27. éves jelentésére az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről és az ezt kísérő, „Az egyes ágazatok helyzete” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)1143),

–      tekintettel a Bizottság 2009. június 29-i ajánlására az egységes piac működésének javítását célzó intézkedésekről (C(2009)4728),

–      tekintettel az egységes piacról szóló jogszabályra vonatkozó, 2010. december 10-i tanácsi következtetésekre,

–      tekintettel Mario Monti Bizottsághoz benyújtott, az egységes piac újjáélesztéséről szóló jelentésére,

–      tekintettel „Az egységes piac létrehozásáról a fogyasztók és az állampolgárok számára” című, 2010. május 20-i állásfoglalására[2],

–      tekintettel a 21. belső piaci eredménytáblára (2010) és a belső piaci eredménytábláról szóló, 2010. március 9-i[3] és 2008. szeptember 23-i[4] állásfoglalására,

–      tekintettel a „Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása” című bizottsági közleményre (COM(2007)0502),

–      tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 258–260. cikkére,

–      tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 7., 10. és 15. cikkére,

–      tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–      tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A7-0083/2011),

A. mivel az egységes piac újraindításához az összes polgár, európai intézmény, tagállam és érintett fél tevékeny támogatása szükséges,

B.  mivel az összes érintett fél aktív támogatásának megszerzése érdekében alapvető fontosságú, hogy a Bizottsággal, illetve a szakértői csoportokban folytatott konzultációk és párbeszéd során biztosítsák a civil társadalom és a kkv-k hathatós képviseletét,

C. mivel az egységes piac sikeres újraindításához különösen fontos a különböző uniós intézmények által folytatott konzultációk és az általuk kidolgozott jelentések (EU 2010, az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentés, az integrált iparpolitika, az európai digitális menetrend, a Monti-jelentés, az „egységes piac létrehozásáról a fogyasztók és az állampolgárok számára” c. európai parlamenti állásfoglalás, a Gonzales és az IMCO-jelentés stb.) megfelelő terjesztése, megismertetése és kezelése,

D. mivel még mindig jelentős szakadék tátong az egységes piaci szabályok és e szabályoknak a polgárok és a vállalkozások számára kínált gyakorlati haszna között,

E.  mivel az EU-ban a jogszabályok átültetésében mutatkozó elmaradás átlagosan 1,7%, figyelembe véve azokat az eseteket, amelyekben egy adott irányelv átültetéséhez szükséges idő meghaladta a határidőt, és amelyekben a Bizottság nem megfelelőség miatt jogsértési eljárást kezdeményezett,

I.  Bevezetés

1.  érdeklődéssel üdvözli „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című bizottsági közleményt, és különösen annak harmadik fejezetét, valamint az abban javasolt globális megközelítést, amelynek célja az egységes piac vállalkozások és polgárok közötti egyensúlyának visszaállítása és a döntéshozatali folyamat demokratikus voltának és átláthatóságának javítása; hangsúlyozza, hogy a megközelítés igyekszik garantálni a közlemény három részében említett javaslatok közti megfelelő egyensúlyt;

2.  úgy véli, hogy a közlemény három fejezete egyformán fontos és kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz, ezért ezeket egységes felfogással, a különböző tárgyalt kérdések egymástól való elkülönítése nélkül kell kezelni;

3.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy erősítsék meg az egységes piac újraindítását célzó holisztikus megközelítésüket, az összes olyan szakpolitikai területen érvényesítsék az egységes piac prioritásait, amelyek az európai polgárok, fogyasztók és vállalkozások javát szolgáló egységes piac megvalósítása érdekében fontosak;

4.  úgy véli, hogy az európai gazdaság fellendítése szempontjából az európai gazdasági irányítás javítása, az Európa 2020 stratégia végrehajtása és az egységes piac újraindítása egyformán fontos, és ezeket együttesen kell vizsgálni.

5.  úgy ítéli meg, hogy akadályok nélküli és versenyképes egységes piacot kell létrehozni annak érdekében, hogy az konkrét előnyökkel szolgáljon a munkavállalók, diákok, nyugdíjasok vagy általánosan az állampolgárok, valamint a vállalkozások, különösen a kkv-k mindennapjaira nézve;

6.  felkéri a Bizottságot, hogy ismertesse az egységes piaci intézkedéscsomag végrehajtásának ütemtervét, és rendszeresen hozza nyilvánosságra a konkrét előrelépéseket annak érdekében, hogy tudatosítsa a polgárokban az intézkedések megvalósítását és az ezekkel járó előnyöket;

II. Általános értékelés

A szakpolitikai irányítás és partnerség megerősítése

7.  meggyőződése, hogy az egységes piac újraindításával kapcsolatos egyik legnagyobb kihívást a szakpolitikai irányítás, az elkötelezettség és a koordináció biztosítása jelenti; úgy véli, hogy a legmagasabb politikai szintről érkező, átfogó iránymutatás alapvető fontosságú az egységes piac újraindítása tekintetében;

8.  javasolja, hogy a Bizottság elnöke számára biztosítsanak hatáskört az egységes piac újraindításának összehangolására és felügyeletére, szoros együttműködésben az Európai Tanács elnökével és a tagállamok illetékes hatóságaival; sürgeti a Bizottság és az Európai Tanács elnökét, hogy szorosan koordinálják az Európai Unió gazdasági növekedésének, versenyképességének, szociális piacgazdaságának és fenntarthatóságának növelését célzó tevékenységeiket;

9.  kiemeli az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek a Lisszaboni Szerződés értelmében megerősített szerepét; felhív a Parlament egységes piaci jogalkotási folyamatban betöltött szerepének megerősítésére, és arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy a teljes jogalkotási ciklusban foglalkozzanak az egységes piaci szabályokkal és vegyenek részt az Európai Parlamenttel közös, a két parlamenti szint között jobb szinergikus kapcsolatokat eredményező tevékenységekben;

10. üdvözli a Bizottság megközelítését, amely a megújított egységes piac sarokkövének a párbeszédet és a partnerséget tekinti, és az érintettektől fokozottabb erőfeszítéseket követel annak érdekében, hogy ezt a szemléletmódot ültessék át a gyakorlatba, hogy az egységes piac teljes mértékben betölthesse szerepét a növekedés és a magas versenyképességű piacgazdaság előmozdításában;

11. felszólítja a Bizottságot, hogy a soros elnökséggel együttműködve és az uniós intézményekből, a tagállamokból, a civil társadalomból és az üzleti szférából érkező érdekelt felek részvételével évente szervezzen fórumot az egységes piacról abból a célból, hogy az egységes piac újraindítására irányuló folyamatban elért előrehaladást értékelni lehessen, valamint hogy a bevált gyakorlatok cseréjét és az európai polgárok legfőbb problémáinak megoldását elő lehessen mozdítani; javasolja, hogy a Bizottság folytassa az annak megállapítására irányuló erőfeszítéseit, hogy mi a 20 legfőbb forrása a polgárok által a hétköznapi életben az egységes piaccal kapcsolatban tapasztalt elégedetlenségnek és frusztrációnak; javasolja, hogy ez az egységes piaci fórum legyen az a színhely, ahol a Bizottság beszámol ezekről a problémákról és a tervezett megoldásokról;

12. sürgeti a tagállamok kormányait, hogy vállaljanak felelősséget az egységes piac újraindításáért; üdvözli a tagállamok kezdeményezését, hogy optimalizálják az egységes piac irányelveinek kezelésére vonatkozó, a koordináció, az ösztönző struktúrák és az átültetés politikai jelentőségének növelése tekintetében alkalmazott módszereiket; döntő fontosságúnak tartja, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek az egységes piaci jogszabályok időszerű és helyes átültetésére és hatékonyabb végrehajtására, és ezek érdekében több ösztönzőt alkalmazzanak;

13. megjegyzi, hogy az egységes piaci szabályokat gyakran a helyi és regionális hatóságok hajtják végre; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat a döntéshozatali folyamat valamennyi szakaszában –a szubszidiaritás és a partnerség elvével összhangban – nagyobb mértékben be kell vonni az egységes piac építésébe; e decentralizált megközelítés hangsúlyozása érdekében javasolja minden tagállamban a „helyi és regionális önkormányzatok Európa 2020 stratégiára vonatkozó területi paktumának” létrehozását, hogy határozottabb felelősségvállalást teremtsenek az Európa 2020 stratégia végrehajtása iránt;

14. úgy véli, hogy az egységes piac hatékony irányításának tiszteletben kell tartania a két európai szintű tanácsadó intézmény – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága –, valamint a szociális partnerek szerepét;

15. kiemeli, hogy a szociális partnerekkel és a civil társadalommal való párbeszéd az egységes piacba vetett bizalom visszaállításának egyik alappillére; új és merész ötleteket vár a Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy miképpen lehetne javítani e párbeszédet; elvárja a szociális partnerek bevonását és véleményük kikérését a munkaerőpiacot érintő, egységes piacról szóló valamennyi fontos jogszabállyal kapcsolatban;

16. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy fokozza a civil társadalommal folyatott nyitott, átlátható és rendszeres párbeszédet;

17. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé zöld könyvet az uniós intézmények érdekképviseleti szövetségekkel és a civil társadalommal folytatott konzultációira vonatkozó iránymutatásokról, biztosítva azt, hogy a konzultációk széles körűek és interaktívak legyenek, valamint hogy azok érdemben kiegészítsék a szakpolitikai javaslatokat;

18. felhívja a Bizottságot, hogy a párbeszédet és kommunikációt a lehető legnagyobb mértékben igazítsa az átlagemberek igényeihez, például azáltal, hogy a Bizottság valamennyi nyilvános konzultációját az Unió összes hivatalos nyelvén elérhetővé teszi, valamint az átlagember számára is érthető nyelvezetet használ;

19. sürgeti a Bizottságot, hogy az egységes piac dinamizmusának biztosítása érdekében, illetve a társadalmi és a területi kohézió felvállalásával indítson tájékoztató és oktató kampányt az egységes piac lényegéről és a kitűzött célokról; hangsúlyozza, hogy ennek a kommunikációs kampánynak elő kell segítenie a polgárok, a munkavállalók és a fogyasztók versenytől áthatott, igazságos és kiegyensúlyozott piac megvalósításában való megfelelőbb részvételét és részvételi képességének javulását;

20. úgy véli, hogy a Web 2.0 új, együttműködést lehetővé tévő eszközeinek és megközelítéseinek használata lehetőséget kínál az egységes piac nyitottabb, elszámoltathatóbb, reakcióképesebb és hatékonyabb irányításához;

Az egységes piac szabályozása

21. álláspontja szerint az egyes tagállamok által indított kezdeményezések nem lehetnek eredményesek az uniós szintű összehangolt fellépés nélkül, ami alapvető fontosságúvá teszi, hogy az Európai Unió erős és egységes hangon szólaljon fel és közös fellépéseket valósítson meg; úgy véli, hogy kulcsfontossággal bír az európai szociális gazdasági modell alapját képező szolidaritás, valamint a nemzeti válaszok összehangolása az egyes tagállamok által rövid távon tett protekcionista intézkedések elkerülése érdekében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gazdasági protekcionizmus nemzeti szinten történő újjáéledése nagy valószínűséggel az egységes piac szétszabdaltságát és a versenyképesség csökkenését eredményezné, ezért ezt el kell kerülni; aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságot több tagállamban ürügyként használhatják fel protekcionista intézkedések újbóli bevezetéséhez, miközben a visszaesés éppen közös védelmi mechanizmusokat tenne szükségessé;

22. úgy gondolja, hogy a belső piac fejlődését nem a legkisebb közös nevezőre kellene alapozni; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy álljon az ügy élére, és terjesszen elő határozott javaslatokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják a megerősített együttműködés módszerét az olyan területeken, ahol huszonhét tagállam között nem érhető el megállapodás; hangsúlyozza, hogy az országok bármilyen későbbi stádiumban is szabadon csatlakozhatnának ezekhez a kezdeményezésekhez;

23. úgy véli, hogy az egységes piac általános hatékonysága és legitimitása csorbul az egységes piaci irányítás összetett volta miatt;

24. hangsúlyozza, hogy több figyelmet kell fordítani az uniós jogszabályok minőségére és egyértelműségére annak érdekében, hogy a tagállamok könnyebben végrehajthassák az egységes piacra vonatkozó szabályokat;

25. úgy véli, hogy világosabb szabályozási környezetet teremtene és csökkentené az átültetéshez kapcsolódó tranzakciós költségeket, ha adott esetben irányelvek helyett rendeleteket alkalmaznának; felszólítja a Bizottságot, hogy – a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartásával – dolgozza ki a jogi eszközök megválasztásának célzottabb megközelítését, amely figyelembe veszi a végrehajtandó rendelkezések jogi és tartalmi jellemzőit;

26. ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a szabályozás minőségének további javítása érdekében a szubszidiaritás és az arányosság elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett fokozzák az intelligens szabályozási stratégia végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket;

27. sürgeti a Bizottságot, hogy a jogszabályok hatékonyságának növelése érdekében az érdekeltek bevonásával folytassa a jogszabályok hatékonyságának előzetes és utólagos, független értékelését;

28. azt javasolja, hogy a jogalkotási javaslatok e vállalkozásokra gyakorolt hatásának felmérése érdekében a Bizottság tegye módszeresebbé a kkv-tesztet és finomítson rajta, figyelembe véve helyzetük sokféleségét;

29. úgy véli, hogy a korrelációs táblázatok hozzájárulnak az egységes piaci szabályok megfelelőbb átültetéséhez, és végrehajtásuk is jelentősen könnyebb lesz; sürgeti a tagállamokat, hogy valamennyi egységes piaci jogszabály tekintetében dolgozzanak ki korrelációs táblázatokat, és azokat tegyék elérhetővé a nyilvánosság számára; felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőben előfordulhat, hogy a Parlament nem illeszti bele a Tanáccsal együtt elfogadott kompromisszumos szövegekről szóló jelentéseket a plenáris ülés napirendjébe, amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelési táblázatok;

Közigazgatási koordináció, problémamegoldó mechanizmusok és tájékoztatás

30. támogatja az egységes piacról szóló jogszabály javaslatait, amelyek célja a tagállamok közötti együttműködés elmélyítése, többek között a belső piaci információs rendszer más vonatkozó jogalkotási területekre történő kiterjesztése, figyelembe véve a rendszer biztonságát és használhatóságát; felszólítja a Bizottságot, hogy képzések és útmutatás nyújtásával támogassa a tagállamokat;

31. úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat be lehetne vonni a belső piaci információs rendszer fejlesztésébe és bővítésébe, annak alapos értékelését követően, hogy a rendszer ilyetén bővítése milyen előnyökkel és problémákkal járhat;

32. hangsúlyozza a jobb kommunikáció és a belső piaci információs rendszer kibővítésének jelentőségét, hiszen ezek alapvető szerepet játszanak különösen a kkv-k belső piaccal kapcsolatos pontos információkkal való ellátásában;

33. üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a tagállamokkal együttműködve megerősítse és megszilárdítsa az olyan problémamegoldó eszközöket, mint a SOLVIT, az EU kísérleti projekt és az Európai Fogyasztói Központok; felszólítja a Bizottságot, hogy a hatékonyság és a felhasználóbarát jelleg biztosítása, valamint a felesleges átfedések elkerülése érdekében dolgozzon ki menetrendet a különböző problémamegoldó eszközök fejlesztésére és összekapcsolására; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő erőforrásokat ezen problémamegoldó eszközök számára;

34. felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa „Az Ön Európája” (Your Europe) weboldal fejlesztését és támogatását, hogy olyan hellyé váljon, ahol minden információ elérhető, és amely minden segítséget megad azon polgárok és vállalkozások számára, akik az egységes piacon jogaikkal élni kívánnak ;

35. felszólítja a tagállamokat, hogy a szolgáltatási irányelv értelmében létrehozott egyablakos ügyintézési pontokat alakítsák át felhasználóbarát és könnyen elérhető e-kormányzati központokká, ahol a vállalkozások a megfelelő uniós nyelveken hozzájuthatnak az összes szükséges információhoz, intézhetik az összes hivatalos ügyet, és elektronikus eszközök segítségével tehetik meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az adott tagállamban szolgáltatást nyújthassanak;

36. elismeri az EURES jelentős szerepét a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásának megkönnyítésében és a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti szoros együttműködés biztosításában; felszólítja a tagállamokat, hogy hívják jobban fel a nyilvánosság figyelmét e hasznos szolgálatra annak érdekében, hogy több uniós állampolgár használhassa ki teljes körűen az Unió-szerte adódó munkavállalási lehetőségeket;

37. felszólítja a nemzeti parlamenteket, a regionális és helyi hatóságokat, valamint a szociális partnereket, hogy aktívan vegyenek részt az egységes piac előnyeinek kommunikálásában;

Átültetés és végrehajtás

38. felszólítja a Bizottságot, hogy az európai polgárok, fogyasztók és vállalkozások érdekében a Szerződések által biztosított valamennyi hatáskörét latba vetve javítsa az egységes piacra vonatkozó szabályok átültetését, alkalmazását és végrehajtását; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az egységes piacra vonatkozó szabályok teljes körű és megfelelő végrehajtása érdekében;

39. úgy véli, hogy a jogsértési eljárás továbbra is kiemelkedő szerepet játszik az egységes piac működésének biztosításában, de hangsúlyozza, hogy meg kell fontolni a jogsértési eljárás más, kevésbé időigényes és körülményes eszközökkel történő kiegészítését;

40. felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben a pert megelőző problémamegoldó mechanizmusok nem járnak sikerrel, politikai beavatkozás helyett haladéktalanul indítsa el a jogsértési eljárást;

41. megjegyzi, hogy a Bíróság közelmúltbeli joggyakorlata új lehetőségeket nyit a Bizottság előtt, hogy a tagállamok ellen az egységes piac szabályainak „általános és strukturális megsértése” miatt eljárást indítson;

42. felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben aknázza ki az EUMSZ 260. cikkében bevezetett módosítások kínálta lehetőségeket, amelyek célja a jogsértési eljárások keretében felmerülő pénzbírságok kiszabásának leegyszerűsítése és felgyorsítása;

43. úgy véli, hogy a Bizottságnak – módszeresebb és független ellenőrzés révén – tevékenyebb részt kell vállalnia az egységes piacra vonatkozó szabályok végrehajtásában, a jogsértési eljárások felgyorsítása és előmozdítása érdekében;

44. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jogsértési eljárások közül túl sok esetében telik el nagyon hosszú idő, mielőtt lezárásra vagy a Bíróság elé kerülnének; felkéri a Bizottságot, hogy a jogsértési eljárások leghosszabb átlagos időtartamát az ügy kezdetétől a kereset Bírósághoz történő benyújtásáig 12 hónapban állapítsa meg; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ilyen eljárásoknak nincsen közvetlen hatása azokra az uniós polgárokra vagy lakosokra, akik esetleg az uniós bűnüldözés hiánya miatt szenvedtek sérelmet;

45. felkéri a Bizottságot, hogy a folyamatban lévő jogsértési eljárásokról jobb és átláthatóbb tájékoztatást nyújtson;

46. felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon a Bíróság ítéleteinek tagállamok általi teljesítésére vonatkozó mutatókat;

47. támogatja a Bizottság kezdeményezéseit az alternatív vitarendezés alkalmazásának továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy a fogyasztók és a vállalkozások számára gyors és hatékony hozzáférést biztosítson az egyszerű és kis költségekkel járó, bíróságon kívüli vitarendezéshez az internetes és a nem internetes értékesítésekkel kapcsolatos nemzeti és határokon átnyúló viták esetén; üdvözli a Bizottság által indított konzultációt; kitart amellett, hogy jobb tájékoztatást kell nyújtani a polgárok számára az alternatív vitarendezési mechanizmusok meglétéről;

48. felszólítja a Bizottságot, hogy – például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megelőzésére irányuló erőteljesebb intézkedések révén – koncentráljon a vitamegelőzésre is;

49. üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy nyilvános konzultációt kezdeményezzen a kollektív jogorvoslati mechanizmusok európai típusú megközelítéséről, és ellenzi a kollektív jogorvoslati mechanizmusoknak az alaptalan követelések perre vitelét eredményező erős gazdasági ösztönzőket tartalmazó amerikai modell alapján történő bevezetését;

50. megjegyzi, hogy a kollektív jogorvoslatra vonatkozó valamennyi javaslatnak tiszteletben kell tartania a Parlament az EU trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló 2009. március 26-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját; kitart amellett, hogy a Parlamentet a rendes jogalkotási eljárás révén be kell vonni az ilyen jogszabályok elfogadásába, és felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg minimumszabályok bevezetésének lehetőségét általánosságban véve az uniós jog megsértéséből származó károkért járó kártérítéshez való jogra vonatkozóan;

Nyomon követés, értékelés és korszerűsítés

51. támogatja a piac nyomon követésének és értékelésének célzott és információra épülő megközelítését; felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a piac nyomon követését szolgáló eszközeit – például a szolgáltatási irányelv riasztási mechanizmusait – azáltal, hogy javítja a módszertant, a mutatókat és az adatgyűjtést, ugyanakkor szem előtt tartva a gyakorlati megvalósítás és a költséghatékonyság alapelveit;

52. rámutat arra, hogy az egységes piacra vonatkozó jogi aktusok tagállamok általi végrehajtásának menetét gyorsabban és átláthatóbb módon kell értékelni;

53. kiemeli a szolgáltatási irányelvben előírt kölcsönös értékelést, mivel ez az átültetés minőségének javítását szolgáló, a tagállamok által egymásra gyakorolt nyomás kiaknázásának újító alkalmazása; adott esetben támogatja a kölcsönös értékelés más területekre, például az áruk szabad mozgására történő kiterjesztését is;

54. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy rendszeresen vizsgálják felül a szolgáltatások és áruk szabad mozgását befolyásoló nemzeti szabályaikat és eljárásaikat ezek egyszerűsítése és korszerűsítése, valamint az átfedések megszüntetése érdekében; úgy véli, hogy a nemzeti jognak a szolgáltatási irányelv végrehajtásakor alkalmazott átvilágítása hatékony eszköz lehet más területeken is az átfedések, illetve a szabad mozgás indokolatlan nemzeti akadályainak megszüntetése érdekében;

55. sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az állami szektor azon erőfeszítéseit, hogy innovatív megközelítéseket fogad el – új technológiákat és eljárásokat tárva fel, valamint az államigazgatásban a legjobb gyakorlatokat terjesztve –, ami csökkenteni fogja a bürokráciát és polgárközpontú politikákat tesz majd magáévá;

III. A legfontosabb prioritások

56. kéri, hogy az Európai Tanács minden tavaszi ülésszakát az egységes piaci helyzetértékelésnek szenteljék, amelyet egy nyomon követési folyamat támogat;

57. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé zöld könyvet az uniós intézmények érdekképviseleti szövetségekkel és a civil társadalommal folytatott konzultációira vonatkozó iránymutatásokról, biztosítva azt, hogy a konzultációk széles körűek, interakítak és átláthatók legyenek, valamint hogy azok érdemben kiegészítsék a szakpolitikai javaslatokat;

58. sürgeti a tagállamokat, hogy valamennyi egységes piaci jogszabály tekintetében dolgozzanak ki korrelációs táblázatokat, és azokat tegyék elérhetővé a nyilvánosság számára;

59. felszólítja a tagállamokat, hogy az egységes piaci irányelvek átültetésében mutatkozó elmaradást 2012-re csökkentsék 0,5%-ra mind az eddig elmaradt, mind a helytelen átültetéseket tekintetbe véve;

60. felszólítja a Bizottságot, hogy 2011 végéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot az uniós alternatív vitarendezési mechanizmusok használatáról, és hangsúlyozza annak gyors elfogadásának jelentőségét;

61. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

• [1]  E, 2008.7.27., 80. o.
• [2]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0186.
• [3]  HL C 349. E, 2010.12.22., 25. o.
• [4]  HL C 8. E, 2010.1.14., 7. o.

INDOKOLÁS

A szakpolitikai irányítás és partnerség megerősítése

Az előadó meggyőződése, hogy az egységes piac újraindításával kapcsolatos egyik legnagyobb kihívást a szakpolitikai irányítás, az elkötelezettség és a koordináció biztosítása jelenti. Az egységes piac újraindítására irányuló 50 javaslat számos szakpolitikai területet foglal magában, és döntően érinti a Bizottság több biztosának hatáskörét, valamint az Európai Parlament számos bizottságának tevékenységi területét. A Tanácsban az egységes piacról szóló jogszabály a Tanács különböző, szerepük és hatékonyságuk szerint igen eltérő felállásai szerint kerül felosztásra. A nemzeti intézmények szintén igen sokban különböznek összeállításuk és szervezeti kultúrájuk tekintetében.

Az előadó úgy látja, hogy a Versenyképességi Tanács szerepének az egységes piacról szóló jogszabályra vonatkozó, 2010. december 10-i tanácsi következtetésekben javasolt megerősítése szükséges, de nem elégséges feltétele a szakpolitikai irányítás, az elkötelezettség és a koordináció biztosításának.

Az előadó úgy véli, hogy az egységes piac újraindításához elengedhetetlen a legmagasabb szintű politikai irányítás. Ezért azt javasolja, hogy az Európai Tanács elnöke számára biztosítsanak az egységes piac újraindításának összehangolására és felügyeletére vonatkozó hatáskört szoros együttműködésben a Bizottság elnökével. Az Európai Tanács tavaszi ülésszakain pedig végezzék el az egységes piac helyzetértékelését, amelyet az időközi célok teljesítésének értékelését szolgáló nyomon követési folyamat kísér. E tekintetben az előadó megállapítja, hogy a magyar elnökség azt tervezi, hogy 2011 februárjában[1] legelső alkalommal ágazati témájú Európai Tanácsot tart.

Az előadónak meggyőződése, hogy a tagállamok támogatása és elkötelezettsége nélkülözhetetlen lesz az egységes piac újraindításához. Elismeri a tagállamoknak az egységes piaci szabályok átültetésének és végrehajtásának javítására tett erőfeszítéseit. E „bevált gyakorlatok” közé tartozik az átültetési rendszer rendszeres értékelése, az ügyintézési helyek rendszerének kialakítása a különböző minisztériumokban és az átültetési határidő közeledtére figyelmeztető rendszerek létrehozása.

Az előadó megjegyzi, hogy a tagállamok az átültetés és végrehajtás elősegítése érdekében még az irányelv közzététele előtt számos intézkedést hozhatnak. Ezen intézkedések közé tartozhatnak a politikai megállapodás megszületése után azonnal kidolgozott átültetési tervek, a hatáskörök előzetes meghatározása és/vagy a jogi hatások elemzése, a tárgyalásokért felelős és az átültetésben érintett osztályok közötti rendszeres információcsere, valamint a parlamenteknek a jogszabály elfogadása utáni átültetést megkönnyítő, minél korábbi bekapcsolódása az új európai jogszabályokról folyó tárgyalásokba.

Az előadó úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a tagállamok valóban felelősséget vállaljanak az egységes piacért, az egységes piac prioritásaival összhangban kell meghatározniuk saját prioritásaikat és kell kidolgozniuk saját programjukat.

Az előadónak az a véleménye, hogy a Bizottság által javasolt partnerségi megközelítést két további elemmel kell megerősíteni.

Először is úgy gondolja, hogy a helyi és regionális hatóságokkal létrehozott partnerségnek kohéziós politikából egységes piaci politikákká kell bővülnie. Az egységes piaci szabályokat a tagállamok hatóságai gyakran regionális vagy helyi szinten hajtják végre és érvényesítik. A szolgáltatási irányelv végrehajtása során nyert tapasztalatok egyértelműen rámutattak arra, hogy a regionális és helyi hatóságok bevonása rendkívül fontos az egységes piaci jogszabályok megfelelő végrehajtásának és alkalmazásának biztosítása szempontjából.

Az előadó megjegyzi, hogy néhány tagállam már konkrét intézkedéseket is hozott a helyi és regionális szereplőkkel való partnerség kialakítása érdekében többek között a regionális és helyi hatóságokat összekötő, egyedi hálózatok kialakítása révén pl. a közbeszerzés vagy a piaci felügyelet terén.

Másodsorban az előadó úgy véli, hogy az egységes piaci irányítás párbeszédre és a partnerségre vonatkozó elemeit a nemzeti parlamentek szorosabb bevonása révén kellene meg megerősíteni. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése lehetőséget biztosít a nemzeti parlamenteknek arra, hogy az egységes piaci szabályokkal a teljes jogalkotási ciklus ideje alatt foglalkozzanak és részt vegyenek az Európa Parlamenttel közös fellépésekben. Megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek korai szakaszban történő bevonása az irányelvre irányuló javaslatok európai szintű megvitatásába a tagállamok szintjén felgyorsíthatja az átültetési intézkedések elfogadását. Ugyancsak segítheti az átültetést a nemzeti parlamentekkel folytatott folyamatos információcsere az átültetés előrehaladásáról.

Az egységes piac szabályozása

Az előadó túlságosan bonyolultnak tartja az egységes piaci irányítási struktúrákat és folyamatokat. Ez akadályozza az elszámoltathatóságot és gyengíti az egységes piac hatékonyságát és legitimitását. Meggyőződése, hogy az egységes piaci irányítás fejlesztése során nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az átláthatóság és elszámoltathatóság alapelveire.

Az előadó úgy véli, hogy a jogi eszközök megválasztásának a végrehajtandó rendelkezések jogi és tartalmi jellemzőit figyelembe vevő, célzottabb megközelítése világosabb szabályozási környezetet eredményezne, és csökkentené az átültetéshez kapcsolódó tranzakciós költségeket.

Az előadó felhívja a figyelmet arra, hogy az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamoknak segíteniük kell a Bizottságot azon feladata teljesítésében, hogy biztosítsa a Szerződések rendelkezései és az intézmények által hozott intézkedések alkalmazását. Következésképpen a tagállamoknak egyértelmű és pontos információkkal kell ellátniuk a Bizottságot az irányelvek végrehajtása tekintetében.

Az előadó szerint a tagállamoknak korrelációs táblázatokat kellene készíteniük, amelyek az összes egységes piaci irányelv esetében felsorolják az irányelvekben foglalt kötelezettségek nemzeti jogrendszerbe történő átültetésére irányuló tagállami szabályok rendelkezéseit, és ezeket a polgárok számára elérhetővé kell tenni (az egységes piacról szóló jogszabály 47. javaslata).

Közigazgatási koordináció, problémamegoldó mechanizmusok

Az előadó támogatja az egységes piacról szóló jogszabály 45. javaslatát, amelynek célja a tagállamok közötti adminisztratív együttműködés további fejlesztése a belső piaci információs rendszer (IMI) révén, amelyet más szakpolitikai területekre (pl. az elektronikus kereskedelem vagy a közbeszerzés) is ki lehet terjeszteni.

Meggyőződése, hogy a tagállamok egységes piaci kérdésekben illetékes hatóságai közötti megerősített kapcsolatok nemcsak az irányelvek átültetése sürgető problémájának megoldását segítik elő, hanem hozzájárulnak a tagállamok hatóságai közötti kölcsönös bizalom kialakításához és a hosszú távon életképesebb egységes piachoz (a tagállamok közigazgatásának európai vetülete).

Az előadó megjegyzi, hogy a polgárokat és vállalkozásokat az egységes piaccal foglalkozó számos tájékoztató és problémamegoldó mechanizmus segíti. Javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok hangolják össze, és adott esetben konszolidálják az egyablakos tájékoztató és problémamegoldó rendszereket (az egységes piacról szóló jogszabály 49. és 50. javaslata).

Az előadó támogatja az informális problémamegoldó eszközök megerősítését, például a SOLVIT-hálózatot. Úgy véli, a Bizottságnak meg kell erősítenie a SOLVIT-ot összhangban a SOLVIT-ról szóló, 2010. március 2-i parlamenti jelentéssel (2009/2138(INI)).

Az előadó azt javasolja, hogy a tagállamok és a Bizottság törekedjen a valódi egyablakos ügyintézés megvalósítására, ahol ugyanaz a célcsoport például egy adott tevékenység végzéséhez szükséges összes információt megkaphatja. E tekintetben javasolja, hogy a szolgáltatási irányelv értelmében létrehozott egyablakos ügyintézési pontok az alkalmazandó adózási rendszerről is szolgáljanak felvilágosítással. Végrehajtás Az előadó úgy véli, hogy a jogsértési eljárásnak továbbra is kiemelkedő szerepet kell játszania a belső piac működésének biztosításában.

Végrehajtás

Az előadó úgy véli, hogy a jogsértési eljárásnak továbbra is kiemelkedő szerepet kell játszania a belső piac működésének biztosításában. Támogatja a Bizottságot a jogsértési eljárások szigorú alkalmazásában amennyiben a pert megelőző problémamegoldó mechanizmusok nem járnak sikerrel, maradéktalanul kiaknázva az EUMSZ 260. cikkében bevezetett módosítások kínálta lehetőségeket, amelyek célja a jogsértési eljárások keretében felmerülő pénzbírságok kiszabásának leegyszerűsítése és felgyorsítása.

Az előadó megjegyzi továbbá, hogy a Bíróság közelmúltbeli joggyakorlata új lehetőségeket nyit a Bizottság előtt, hogy a tagállamok ellen az egységes piac szabályainak „általános és strukturális megsértése” miatt panaszt emeljen. Hagyományosan a Bizottság figyelmének középpontjában az egyes esetekre alapuló végrehajtási intézkedések meghozatala állt. A Bizottság kontra Írország[2] ügyben azonban a Bíróság elfogadta, hogy a Bizottság nem csupán az uniós jogszabály konkrét megsértéséért indítson eljárást a tagállamok ellen, hanem az uniós jog szerinti tagállami kötelezettségek „általános és strukturális” megszegése estén is. Konkrét esetek bemutatása helyett a Bizottság célja annak bizonyítása volt, hogy a közigazgatási gyakorlatok rendszerszerűek és hibásak voltak, és azzal érvelt, hogy Írország rendszeresen nem tett eleget a hulladékokról szóló irányelvnek.

Az „általános és strukturális kötelezettségszegés” fogalomnak két fontos következménye van: először is a Bizottság a bírósági eljárás alatt újabb példákat hozhat egy adott uniós jogszabály szerinti kötelezettség megszegésére. Másodszor, a kötelezettségszegő tagállamnak nem elég csupán a kötelezettségszegés egyes eseteit orvosolnia, hanem közigazgatási gyakorlatát kell alapvetően módosítania.

Az előadó úgy véli, hogy az „általános és strukturális kötelezettségszegés” fogalma megnyithatja az utat az egységes piaci jogszabályokban szereplő kötelezettségek hatékonyabb érvényesítése előtt, többek között a közbeszerzés területén.

Az előadó szerint folytatni kell a munkát, hogy ne csupán az időben történő átültetés legyen biztosított, hanem a helyes átültetés érdekében tett erőfeszítések is erősödjenek. Azt javasolja, hogy a tagállamok igyekezzenek az átültetések terén tapasztalható elmaradást 2012-re 0,5%-ra csökkenteni mind az eddig elmaradt, mind a helytelenül átültetett egységes piaci irányelvek tekintetében.

Az előadó megállapítja, hogy a hivatalos jogsértési eljárás lefolytatása általában igen sokáig tart (az ilyen eljárások lezárása átlagosan 28 hónapot vesz igénybe a korábban csatlakozott 15 tagállam esetében és 16 hónapot a 2004 óta csatlakozott 12 tagállam esetében). Sürgeti a Bizottságot, hogy a jogsértési eljárások átlagos maximális hosszát 12 hónapban határozza meg.

Az előadó megjegyzi, hogy a nemzeti hatóságok átlagosan 17,7 hónap alatt tesznek eleget a Bíróság azon ítéleteinek, amelyek megállapították, hogy egyes tagállamok nem teljesítették kötelezettségeiket. Felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, hogy mennyi idő álljon a tagállamok rendelkezésére ahhoz, hogy a Bíróság ítéleteinek eleget tegyenek.

Nyomon követés, értékelés és korszerűsítés

Az előadó úgy gondolja, hogy az egységes piac helyes irányítása kizárólag az egységes piac működéséről szóló, jó minőségű információkra épülhet. Az egységes piaci szakpolitikák nyomon követését és értékelését szolgáló megfelelő eszközökkel kell a politikai ciklus különböző szakaszait – a tervezéstől a végrehajtásig – összekapcsolni.

Az előadó ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan piaci nyomon követési eszközöket, amelyek alapjául a sikeres eszközökkel (köztük a sweepekkel) kapcsolatos tapasztalatai szolgálnak. Úgy véli, hogy elsőbbséget kell biztosítani a módszertan, a mutatók és az adatgyűjtés fejlesztésének, és szem előtt kell tartani a gyakorlati megvalósítás és a költséghatékonyság alapelveit.

Az előadónak meggyőződése, hogy a tagállamoknak nagyobb részt kell vállalniuk az egységes piaci szabályok értékelésében és nyomon követésében. Különösen arra ösztönzi a tagállamokat, hogy rendszeresen értékeljék az egységes piaci jogszabályokat, felülvizsgálva a szolgáltatások és áruk szabad mozgását befolyásoló nemzeti szabályaikat és eljárásaikat, ezek egyszerűsítése és korszerűsítése és az átfedések megszüntetése érdekében.

• [1]  A magyar elnökség az EU energiapolitikájáról szóló európai tanácsi csúcsot tervez.
• [2]  A C-494/01 sz. Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet, (EBHT 2005., I-3331. o.)

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (16.2.2011)

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről
(2010/2289(INI))

A vélemény előadója: Jürgen Creutzmann

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megjegyzi, hogy a belső piac az európai integráció sarokköveként és a fenntartható jólét Unióban való megteremtésének alapjaként mindenkinek a támogatását igényli;

2.  üdvözli a Bizottság megközelítését, amely a megújított egységes piac sarokkövének a párbeszédet és a partnerséget tekinti, és az érintettektől fokozottabb erőfeszítéseket követel annak érdekében, hogy ezt a szemléletmódot ültessék át a gyakorlatba, hogy az egységes piac teljes mértékben betölthesse szerepét a növekedés és a magas versenyképességű piacgazdaság előmozdításában;

3.  úgy gondolja, hogy a belső piac fejlődését nem a legkisebb közös nevezőre kellene alapozni; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy álljon az ügy élére, és terjesszen elő határozott javaslatokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy alkalmazzák a megerősített együttműködés módszerét az olyan területeken, ahol a 27 tagállam megállapodása nem valósítható meg, ahogyan azt jelenleg a szabadalmak terén is teszik, lehetőséget adva más országoknak is, hogy egy későbbi szakaszban szabadon csatlakozhassanak ezekhez az élenjáró kezdeményezésekhez;

4.  javasolja, hogy a Bizottság a 48. javaslat keretein belül végezzen független vizsgálatot, amely megállapítja az egységes piaccal kapcsolatos elégedetlenség és csalódottság azon 20 legfontosabb okát, amelyekkel a polgárok naponta szembesülnek, különösen az e-kereskedelem, a határokon átnyúló egészségügyi ellátás, valamint a szakképesítések kölcsönös elismerése terén;

5.  úgy ítéli meg, hogy akadályok nélküli és verseny által jellemzett egységes piacot kell létrehozni annak érdekében, hogy az konkrét előnyökkel szolgáljon a munkavállalók, diákok, nyugdíjasok vagy általánosan az állampolgárok, valamint a vállalkozások, különösen a kkv-k mindennapjaira nézve;

6.  úgy véli, hogy a helyes irányítás és a jogbiztonság kulcsfontosságú szerepet játszik az egységes piac gazdasági és társadalmi célkitűzései – így a munkavállalók szabad mozgása, a magas szintű foglalkoztatottság előmozdítása, a megfelelő szociális védelem biztosítása, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, az oktatás és képzés magas szintjének biztosítása, valamint a nyugdíjak hordozhatósága – megvalósításában;

7.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az egészségügyre és biztonságra, valamint a szociális ügyek körébe tartozó egyéb, például a munkaidőre vonatkozó jogszabályok megfelelő végrehajtására;

8.  elismeri az EURES jelentős szerepét a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásának megkönnyítésében és a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti szoros együttműködés biztosításában; felszólítja a tagállamokat, hogy hívják jobban fel a nyilvánosság figyelmét e hasznos szolgálatra annak érdekében, hogy több uniós állampolgár használhassa ki teljes körűen az Unió-szerte adódó munkavállalási lehetőségeket;

9.  hangsúlyozza, hogy az európai támogatási hálózatok, például a SOLVIT és az Európai Fogyasztói Központok fontosak abból a szempontból, hogy az egységes piac az európai polgárok és vállalkozások érdekében működjön; úgy véli, hogy különösen a kkv-knek van a legnagyobb szükségük a SOLVIT hálózatra; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a SOLVIT nem igazán ismert az érdekelt felek körében, és nem élvezi az őt megillető státuszt; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a hiányosságok leküzdése érdekében;

10. határozottan üdvözli a Bizottság arra vonatkozó bejelentését, hogy továbbra is támogatja az egyablakos ügyintézési rendszer felállítását, amely egyetlen elérési pontban egyesíti az összes létező szolgálatot, tájékoztatást, és támogatást nyújt az állampolgárok és a vállalkozások számára az egységes piacon érvényesíthető jogaikkal kapcsolatban, valamint gyakorlati útmutatást biztosít a nemzeti szabályokról és eljárásokról; felhívja a tagállamokat, hogy fokozottan tudatosítsák az egyablakos ügyintézési rendszer és az azt alkotó szolgálatok szerepét a nyilvánosságban;

11. üdvözli a Bizottságnak a belső piaci információs rendszer (IMI) szélesebb körű alkalmazását lehetővé tevő stratégia kidolgozásával kapcsolatos, illetve a hatékonyabb közigazgatási együttműködés és a belső piacra vonatkozó jogszabályok jobb végrehajtása érdekében e stratégia egyéb hálózatokkal együtt történő alkalmazására vonatkozó javaslatát;

12. üdvözli a Bizottság alternatív vitarendezési eljárások (ADR) alkalmazására irányuló kezdeményezéseit; sajnálja, hogy a munkakapcsolatok terén egyre elterjedtebbek a jogviták, amelyek rendkívül veszélyeztetik a szociális partnerek közötti egyensúlyt Európa-szerte, és ha továbbra is hagyják ezeket előfordulni, mindez bizonytalanságot, sőt társadalmi nyugtalanságot idézhet elő; felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze ki az alternatív vitarendezési módszerek alkalmazási körét a határokon átnyúló munkaügyi viták rendezésére;

13. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az érdekelteket nagyobb mértékben és korábban vonják be az intézkedések kidolgozásába, jóváhagyásába, végrehajtásába és nyomon követésébe a növekedés, valamint a polgárok jogainak egységes piacon történő megerősítése érdekében; megjegyzi, hogy az egységes piacról szóló jogszabály által javasolt intézkedések közül számos az országos vagy regionális hatóságok hatásköre alá esik, így azok aktív bevonását igényli a folyamat minden szakaszában; továbbá kiemeli, hogy a szociális partnerekkel és a civil társadalommal való párbeszéd az egységes piacba vetett bizalom visszaállításának egyik alappillére; új és merész ötleteket vár a Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy miképpen lehetne javítani e párbeszédet; elvárja a szociális partnerek bevonását és véleményük kikérését a munkaerőpiacot érintő, egységes piacról szóló valamennyi fontos jogszabállyal kapcsolatban;

14. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a szociális partnerekkel történő szoros együttműködésre, különösen az egységes piac alátámasztását szolgáló jogszabályok alkalmazása és érvényesítése esetén; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a szociális partnerek aktív és hatékony részvételét célzó konkrét intézkedésekre, továbbá, hogy támogassa és ösztönözze őket ezen a téren szerzett tudásuk, tapasztalataik, valamint legjobb gyakorlataik megosztásában;

15. sajnálja, hogy az egységes piacról szóló jogszabályra vonatkozó közlemény nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a helyi hatóságoknak, amelyek gazdasági és társadalmi szinten alapvető szerepet játszanak az egységes piac működésében; emlékezet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt 26. jegyzőkönyv „széles mérlegelési jogkört” biztosít az általános gazdasági érdekű szolgáltatások megszervezésével, kezelésével illetve finanszírozásával kapcsolatban; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket e jegyzőkönyv alkalmazásának biztosítása érdekében;

16. úgy véli, hogy a Bizottságnak az egységes piaccal kapcsolatos valamennyi jogszabályban rögzítenie kell az alapjogokat; meglátása szerint ez biztosítaná, hogy az egységes piac alapvető gazdasági szabadságainak alkalmazása nem sérti a kollektív szerződésekkel és a sztrájkkal kapcsolatosan a nemzeti szabályozásban meghatározott jogokat;

17. kiemeli a kis- és középvállalkozásoknak a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez történő jelentős hozzájárulását, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy szüntesse meg az új kkv-k létrehozását gátló akadályokat, valamint ösztönözze a vállalkozói szellemet;

18. úgy véli, hogy az egységes piac hatékony irányításának tiszteletben kell tartania és meg kell erősítenie az európai szintű tanácsadó intézmények, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, az ágazati párbeszédet biztosító tanácsok, valamint a munkavállalók és fogyasztók képviselői szerepét.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	14.2.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	31 5 13
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Regina Bastos, Edit Bauer, Jean-Luc Bennahmias, Pervenche Berès, Mara Bizzotto, Philippe Boulland, Milan Cabrnoch, David Casa, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Sergio Gaetano Cofferati, Marije Cornelissen, Tadeusz Cymański, Karima Delli, Proinsias De Rossa, Frank Engel, Sari Essayah, Richard Falbr, Ilda Figueiredo, Thomas Händel, Marian Harkin, Roger Helmer, Liisa Jaakonsaari, Danuta Jazłowiecka, Martin Kastler, Kósa Ádám, Patrick Le Hyaric, Veronica Lope Fontagné, Olle Ludvigsson, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Siiri Oviir, Rovana Plumb, Konstantinos Poupakis, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Elisabeth Schroedter, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Jutta Steinruck, Traian Ungureanu
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Raffaele Baldassarre, Françoise Castex, Jelko Kacin, Ria Oomen-Ruijten, Evelyn Regner, Emilie Turunen
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Catherine Bearder

VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (1.3.2011)

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről
(2010/2289(INI))

A vélemény előadója: Klaus-Heiner Lehne

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  érdeklődéssel üdvözli az egységes piacról szóló jogszabállyal kapcsolatos bizottsági közleményt és az abban javasolt globális megközelítést, amelynek célja az egységes piac vállalkozások és polgárok közötti egyensúlyának visszaállítása és a döntéshozatali folyamat demokratikus voltának és átláthatóságának javítása; hangsúlyozza, hogy a megközelítés igyekszik garantálni a közlemény három részében említett javaslatok közti megfelelő egyensúlyt;

2.  hangsúlyozza, hogy az alternatív vitarendezési eljárásnak (ADR) tisztességes és gyors peren kívüli vitarendezést kell nyújtania, továbbá az ADR-t az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés hasznos módjának és a kollektív jogorvoslati mechanizmusok hatékony alternatívájának tekinti;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy többek között az európai szerződésjog hatáskörébe tartozó bármilyen jövőbeli javaslat részeként biztosítsa az ADR-mechanizmusoknak a jogérvényesítési eljárások során való hozzáférhetőségét mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások számára;

4.  üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy nyilvános konzultációt kezdeményezzen a kollektív jogorvoslati mechanizmusok európai típusú megközelítéséről, és ellenzi a kollektív jogorvoslati mechanizmusoknak az alaptalan követelések perre vitelét eredményező erős gazdasági ösztönzőket tartalmazó amerikai modell alapján történő bevezetését;

5.  megismétli, hogy valamennyi európai megközelítésnek tiszteletben kell tartania a Parlament által az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló Fehér Könyvről alkotott, 2009. március 26-i állásfoglalásban kifejtett véleményt, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet a rendes jogalkotási eljárás keretében a kollektív jogorvoslat terén felmerülő valamennyi jogalkotási kezdeményezésbe bevonják;

6.  fenntartja, hogy megfelelési táblázatokra van szükség az egységes piaci szabályok helyes átültetésének értékeléséhez, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőben előfordulhat, hogy a Parlament nem illeszti bele a Tanáccsal együtt elfogadott kompromisszumos szövegekről szóló jelentéseket a plenáris ülés napirendjébe, amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelési táblázatok;

7.  felszólítja a tagállamokat, hogy fogadják végre el a jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos korrelációs táblázatokat annak érdekében, hogy a jogalkotás terén jelentkező hiányosságok átláthatóbbak legyenek;

8.  hangsúlyozza, hogy az uniós jog helyes alkalmazása, átültetése és betartatása mind a fogyasztóknak, mind pedig az üzleti vállalkozásoknak javára fog válni, valamint arra ösztönzi a Bizottságot, hogy használja ki a szerződések által biztosított teljes hatáskörét az egységes piac szabályainak betartatása érdekében;

9.  álláspontja szerint az egyes tagállamok által tett kezdeményezések nem lehetnek eredményesek az uniós szintű összehangolt fellépés nélkül, ami alapvető fontosságúvá teszi, hogy az Európai Unió erős és egységes hangon szólaljon fel és közös fellépéseket valósítson meg; kulcsfontossággal bír az európai szociális gazdasági modell alapját képező szolidaritás, valamint a nemzeti válaszok összehangolása az egyes tagállamok által rövid távon tett protekcionista intézkedések elkerülése érdekében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gazdasági protekcionizmus nemzeti szinten történő újjáéledése nagy valószínűséggel az egységes piac szétszabdaltságát és a versenyképesség csökkenését eredményezné, ezért ezt el kell kerülni; aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságot több tagállamban ürügyként használhatják fel protekcionista intézkedések újbóli bevezetéséhez, miközben a visszaesés éppen közös védelmi mechanizmusokat tenne szükségessé;

10. úgy gondolja, hogy a belső piac fejlődését nem a legkisebb közös nevezőre kellene alapozni; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy álljon az ügy élére és terjesszen elő határozott javaslatokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják a megerősített együttműködés módszerét az olyan területeken, ahol huszonhét tagállam között nem érhető el megállapodás; a többi ország később is szabadon csatlakozhatna ezekhez az élenjáró kezdeményezésekhez;

11. emlékeztet rá, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. cikke szerint az általános gazdasági érdekű szolgáltatások (SGEI) elveit és feltételeit az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell rendeletben lefektetnie, ezáltal eleget téve a köz szolgálatára irányuló kötelezettségüknek; sajnálja, hogy az egységes piacról szóló jogszabályra vonatkozó közlemény nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a helyi hatóságoknak, amelyek gazdasági és társadalmi szinten alapvető szerepet játszanak az egységes piac működésében; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt 26. jegyzőkönyv széles mérlegelési jogkört biztosít az általános gazdasági érdekű szolgáltatások megszervezésével, kezelésével, illetve finanszírozásával kapcsolatban, és kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa e szerződéses előírások alkalmazását;

12. tudomásul veszi, hogy a Bizottság hajlandó hatékonyabban támogatni a szociális párbeszédet és javítani a döntések átláthatóságát és demokratikus voltát; hangsúlyozza, hogy ezt a hajlandóságot a szociális partnerekkel közös kezdeményezésekkel kell alátámasztani, hogy megteremtsék az ipari szerkezetátalakítások előkészítésének európai kereteit;

13. úgy véli, hogy az egységes piac hatékony irányításának tiszteletben kell tartania a két európai szintű tanácsadó intézmény – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága –, valamint a szociális partnerek szerepét.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	28.2.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	17 0 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Raffaele Baldassarre, Sebastian Valentin Bodu, Christian Engström, Françoise Castex, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Klaus-Heiner Lehne, Antonio Masip Hidalgo, Jiří Maštálka, Mészáros Alajos, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Francesco Enrico Speroni, Alexandra Thein, Cecilia Wikström
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Piotr Borys, Sergio Gaetano Cofferati, Sajjad Karim, Eva Lichtenberger, Toine Manders

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	16.3.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	24 1 12
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Pablo Arias Echeverría, Cristian Silviu Buşoi, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, António Fernando Correia De Campos, Jürgen Creutzmann, Evelyne Gebhardt, Louis Grech, Małgorzata Handzlik, Iliana Ivanova, Philippe Juvin, Sandra Kalniete, Eija-Riitta Korhola, Kurt Lechner, Hans-Peter Mayer, Mitro Repo, Robert Rochefort, Zuzana Roithová, Heide Rühle, Matteo Salvini, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Catherine Stihler, Eva-Britt Svensson, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Kyriacos Triantaphyllides, Emilie Turunen, Bernadette Vergnaud
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Pascal Canfin, Ashley Fox, María Irigoyen Pérez, Morten Løkkegaard, Emma McClarkin, Konstantinos Poupakis, Olga Sehnalová
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Luís Paulo Alves, Ivo Strejček