Eljárás : 2010/2106(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0113/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0113/2011

Viták :

PV 09/05/2011 - 24
CRE 09/05/2011 - 24

Szavazatok :

PV 11/05/2011 - 5.19
CRE 11/05/2011 - 5.19
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0226

JELENTÉS     
PDF 276kWORD 308k
1.4.2011
PE 454.743v02-00 A7-0113/2011

az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című bizottsági zöld könyvről

(2010/2106(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: Kriton Arsenis

Vélemény előadója(*):

Rareș-Lucian Niculescu, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (*)
 VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című bizottsági zöld könyvről

(2010/2106(INI))

Az Európai Parlament,

- tekintettel az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0066 végleges),

- tekintettel az erdeink éghajlatváltozásra való felkészítéséről szóló, 2010. június 11-i tanácsi következtetésekre,

- tekintettel a 2010 utáni biológiai sokféleségről szóló, 2010. március 15-i tanácsi következtetésekre,

- tekintettel „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvre (COM(2009)0147) és a 2010. május 6-i állásfoglalására(1),

- tekintettel az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferenciára (MCPFE, FOREST EUROPE), annak különböző állásfoglalásaira és a fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos iránymutatások, kritériumok és indikátorok meghatározása terén végzett szakértői munkájára,

- tekintettel az EU erdészeti stratégiájáról szóló, 1999. február 26-i tanácsi állásfoglalásra(2), és az annak alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2005)0084 végleges),

- tekintettel az EU 2006 és 2011 közötti időszakra vonatkozó erdészeti cselekvési tervére (COM(2006)0302 végleges), és a terv végrehajtásának a külső értékelő csoport által elvégzett félidős értékelésére(3),

- tekintettel a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4), az élőhelytípusok és fajok védettségi helyzetéről szóló, az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikkében előírt összefoglaló jelentésre (COM(2009)0358 végleges), a biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályok végrehajtásáról szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására(5) és az Európa érintetlen természeti területeiről szóló, 2009. február 3-i állásfoglalására(6),

- tekintettel a 2010 októberében, Nagojában rendezett, biológiai sokféleséggel foglalkozó UNEP COP10 konferencia következtetéseire, és a biológiai sokféleségre vonatkozó aichi célokra, különösen a nagyobb tájegységek szerves részét képező szárazföldi és belvízi területek 17%-ának hatékony természetvédelmi intézkedések általi védelmére irányuló kötelezettségvállalásra,

- tekintettel „Az erdőkkel kapcsolatos tájékoztatás formálása az Európai Unióban: az erdők és az erdészet tekintetében kialakult közvélekedések” című tanulmányra(7),

- tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményére, a Kiotói Jegyzőkönyvre, valamint az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport földhasználatra, földhasználat-változásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó helyes gyakorlatáról szóló jelentésére (IPCC-LULUCF),

- tekintettel az EU biomasszával kapcsolatos cselekvési tervére (COM(2005)0628),

- tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8) (a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvre), a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 23-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9) (a kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló irányelvre), az üvegházhatást okozó gázkibocsátásnak a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló, 2009. április 23-i európai parlamenti és tanácsi határozatra(10) (a vállaláselosztási határozatra), a szilárd és a gáznemű biomasszaforrások villamosenergia-termelési, fűtési és hűtési célú hasznosítására vonatkozó fenntarthatósági követelményekről szóló bizottsági jelentésre (COM(2010)0011 végleges), a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény (IPPC) 4. értékelő jelentésének Erdészet című 9. fejezetére, valamint a biomassza energiahordozóként való felhasználása tekintetében a fenntarthatóságot biztosító rendszerről szóló jelentés elkészítésével kapcsolatban lezajlott nyilvános konzultáció eredményeire,

- tekintettel az európai éghajlat-változási programra, valamint az éghajlatváltozással foglalkozó szakértői csoportnak a LULUCF tekintetében elvégzett munkájára(11),

- tekintettel az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra című zöld könyv értékelése” címet viselő, 449.292. sz. tanulmányára, az üvegházhatású gázkibocsátási egységek Kiotói Jegyzőkönyv szerinti, Közösségen belüli kereskedelmi rendszere és az erdők” című, 440.329. sz. tanulmányára, az „Európai stratégia az erdőtüzek megelőzésére és leküzdésére” című, 449.237. sz. tanulmányára, valamint az éghajlatváltozással, a biodiverzitással és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó frakcióközi munkacsoport erdészeti alcsoportja 2010. július 13-i, brüsszeli ülésének következtetéseire,

- tekintettel a 2000-ben létrejött Európai Tájvédelmi Egyezményre (Firenzei Egyezmény),

- tekintettel az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazásáról szóló, 1999. december 22-i 1999/105/EK tanácsi irányelvre(12), valamint az EU növény-egészségügyi rendszerének felülvizsgálatára,

- tekintettel az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanáról szóló tanulmányok (TEEB) közül a természet gazdaságtanának előtérbe helyezéséről szóló összefoglaló jelentésre („Mainstreaming the Economics of Nature”), valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos legújabb kérdésekkel foglalkozó tanulmányra („Climate Issues Update”),

- tekintettel a Tanácsnak az Európai Unión belüli erdőtüzek megelőzéséről szóló, 2010. április 26-i következtetéseire,

- tekintettel a katasztrófa-megelőzési intézkedések finanszírozására vonatkozó innovatív megoldásokról szóló, 2010. november 8–9-i tanácsi következtetésekre,

- tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(13),

- tekintettel a Közösségen belüli erdők és környezeti kölcsönhatások megfigyeléséről szóló rendelet („Forest Focus”) végrehajtásáról szóló jelentésre (COM(2010)0430),

- tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 9/2006. számú, „Európai erdőtípusok: a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó jelentéstétel és szakpolitika keretében meghatározott kategóriák és típusok” című technikai jelentésére,

- tekintettel a Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága számára „Az éghajlatváltozás hatásai Európa erdeire és alkalmazkodási lehetőségek” címmel készült jelentésre(14),

- tekintettel a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága számára „Az EU politikai lehetőségei az európai erdők káros hatásoktól való védelme érdekében” címmel készült 2009-es jelentésre(15),

- tekintettel az Európai Számvevőszék 9/2004 sz., a vidékfejlesztési politikán belüli erdőgazdálkodási intézkedésekről szóló különjelentésére (a Bizottság válaszaival együtt),

- tekintettel a fát és a fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(16),

- tekintettel a FAO/ENSZ-EGB/ILO szakértői hálózatának a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósításával kapcsolatos ajánlásaira,

- tekintettel az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia Helsinkiben elfogadott állásfoglalására (H1), amelynek értelmében a fenntartható erdőgazdálkodás „az erdők és fás területek oly módon és oly mértékben megvalósuló kezelése és hasznosítása, amely fenntartja azok biológiai sokféleségét, termelékenységét, megújulási képességét, vitalitását, valamint azon képességüket, hogy jelenleg és a jövőben fontos ökológiai, gazdasági és szociális funkciót töltsenek be helyi, nemzeti és globális szinten anélkül, hogy más ökoszisztémákat károsítanának”,

- tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

- tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0113/2011),

A.       mivel EU erdői és az egyéb fás földterületek az EU területének több mint 42%-át teszik ki, és az erdőkre épülő, több mint 300 milliárd eurós forgalmat bonyolító ágazatok főleg a vidéki területeken több mint 3 millió munkahelyet biztosítanak és a fa felhasználása és turisztikai lehetőségek nyújtása révén hozzájárulnak a gazdasági fejlődéshez, a foglalkoztatáshoz és a gazdaság élénküléséhez,

B.       mivel az Unió területén elhelyezkedő erdők a felbecsülhetetlen jelentőségű ökoszisztémás szolgáltatásokat – ideértve a szén-dioxid megkötést, a folyóvizek vízhozamának szabályozását, a táj jellegének megőrzését, a talaj termékenységének fenntartását, a talaj erózió és elsivatagosodás elleni védelmét, valamint a természeti katasztrófák elleni védelmet – nyújtó fáknál sokkal több elemből álló bioszférákat alkotnak, és mivel ezek az elemek igen fontosak a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és az európai polgárok életminősége szempontjából,

C.       mivel az EU erdeinek mintegy 40%-a köztulajdonban van, míg 60%-a több mint 10 millió magán-erdőtulajdonos tulajdonában van, és ezért mind a magán-, mind a közszféra felelős az erdők védelméért, valamint – a fenntartható erdőgazdálkodási módszerek helyi alkalmazásán keresztül – az erdők fenntartható használatáért,

D.       mivel a világ több részén tapasztalható, ijesztően nagymértékű erdőirtás ellenére az Unióban szilárd az erdőterületek növelésének hosszú távú trendje, és a fabiomasszában található szén mennyisége várhatóan nőni fog; mivel az általános kedvező tendencia ellenére az európai erdők által megkötött szén-dioxid-mennyiség jelentős mértékben elmarad az erdők természetes kapacitásától, és a trend megfordulhat, mivel a kitermelési igény folyamatos nő, és évente kb. 500 000 hektár erdő tűnik el az EU-ban a főként a dél-európai tagállamokban pusztító erdőtüzek az és az illegális fakitermelés következtében,

E.        mivel a NATURA 2000 területek 30%-a erdei és egyéb fás földterületű élőhely, és ezek a területek fontos szerepet töltenek be a biotóphálózatban; és mivel a közösségi érdekű erdei élőhelytípusok 66%-ának kedvezőtlen a védettségi helyzete,

F.        mivel a hegyvidéki erdők az EU teljes erdőterületének egyharmadát teszik ki és a természeti táj alapvető részét képezik, minthogy hozzájárulnak a talaj védelméhez és a vízellátás szabályozásához; mivel ezek az erdők alapvető szerepet játszanak a helyi gazdasági tevékenységekben,

G.       mivel az utolsó érintetlenül fennmaradt természeti területek védelme hozzájárulhat ahhoz, hogy az EU-ban 2020-ra feltartóztathatóvá váljon a biológiai sokféleség csökkenése és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlása,

H.       mivel a biomasszából előállított energia az előrejelzések szerint 2020-ra az EU-ban rendelkezésre álló megújulóenergia-források 58%-át teszi majd ki, az erdészet relatív részesedése a biomasszában várhatóan csökkenni fog, és fa mint energiaforrás iránti kereslet folyamatos növekszik, mivel elővigyázatosságra van szükség az illegális fakitermelés és az erdészeti tevékenységek megerősödésének megelőzése érdekében, amely gyakorlatok néhány tagállamban több mint 100%-ra növelhetik a kitermelés és a növedék arányát, semlegesítve az éghajlat-változási célkitűzéseket; mivel a biomasszából előállított energiának kevésbé kellene függenie az erdei biomasszától,

I.         mivel az erdővédelemnek és az erdők által betöltött funkciók védelmének az erdőket érintő valamennyi uniós szakpolitikai területen érvényesülnie kell,

J.        mivel az erdők sokszor országhatárokon átnyúló élő, evolúciós ökoszisztémát alkotnak, amelyeket különbözőképpen, például bioklimatikus zónák és erdőtípusok szerint lehet osztályozni, és mivel az uniós politikai döntések meghozatalához útmutatóként az Európai Környezetvédelmi Ügynökség kidolgozott egy erdőkre vonatkozó sajátos nómenklatúrát; mivel az összes terület legutóbbi tudományos eredményeit – például a kontinentális vízválasztót – figyelembe kellene venni az erdőket érintő uniós politikákban, és ezekkel a politikákkal nem szabad megkockáztatni, hogy túlságosan tágak legyenek a hatékonysághoz,

K.       mivel a különböző erdőtípusok és az erdészeti ágazat eltérő és előre nem látható biotikus és abiotikus veszélyeknek – kártevőknek, viharoknak, aszályoknak és tűzvészeknek – vannak kitéve az éghajlatváltozás miatt, és ebből adódóan az erdők ellenálló képessége a védekezésre irányuló erőfeszítések sarokkövét alkotja,

L.        mivel az EU erdeinek állapotára, az éghajlatváltozás következményeire és az erdőkre jellemző termelési szerkezetre vonatkozó megalapozott és összehasonlítható információk fontos előfeltételei az erdőknek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz való hozzájárulására irányuló szakpolitikának és tervezésnek,

M.      mivel a spontán erdőtüzek és a rejtett indítékból elkövetett, szándékos gyújtogatás évente több mint 400 ezer hektár erdőt pusztítanak el különösen – de nem kizárólag – a földközi-tengeri régióban, amiért gyakran emberi életben, vagyonban, biológiai sokféleségben és az erdők védő funkcióiban kell nagyon magas árat fizetni; mivel az erdőtüzek utáni helyreállítás minden erdő tekintetében különösen nehéz, és a NATURA 2000 hálózat esetében gátolja a hálózat célkitűzéseinek elérését,

N.       mivel a fent említett, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló fehér könyv az egyik legfontosabb cselekvési területként említi az erdőket, hangsúlyozva, hogy az EU erdészeti stratégiáját naprakésszé kell tenni, hogy tartalmazza az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontokat,

O.       mivel az európai erdős területek csupán 5%-a őshonos, elsődleges és emberi tevékenység által érintetlen; mivel az erdők e típusának alacsony aránya és az összes erdőtípus lábon maradt állományának fokozott szétaprózódottsága növeli az erdők érzékenységét az éghajlati veszélyekkel szemben, és részben megmagyarázza az európai szinten veszélyeztetett erdei fajok tartósan rossz védettségi helyzetét,

P.        mivel az EU és a tagállamok polgári védelmi stratégiáiban helyet kell kapnia az erdővédelmi funkciók javításának, különösen tekintettel az éghajlathoz kapcsolódó szélsőséges jelenségekre, így a tűzesetekre és az árvizekre,

Q.       mivel a TEEB-jelentés egy rendkívül érdekes költség-haszon elemzést ismertet, amely az éghajlatváltozás mérséklését és a hozzá való alkalmazkodást célzó, ökoszisztéma alapú megközelítésekbe történő közberuházás mellett szól, különösen a zöld infrastruktúra, például az erdők helyreállítása és megőrzése tekintetében,

R.       mivel a különböző nemzeti, regionális és helyi erdőgazdálkodási rendszereket alkalmazkodási képességük növelése érdekében tiszteletben kell tartani és támogatni kell,

S.        mivel az európai erdők CO2-, NH3- és NOX-elnyelési kapacitása még kiaknázatlan, és a fenntartható módon kezelt erdőkből származó fa fenntartható hozamot hordozhat, amennyiben újrafeldolgozható és szén-dioxidban dús alternatívája lehet az építőiparban és egyéb iparágakban széles körben használt anyagoknak, különösen a magas energiabevitelt igénylő fémötvözeteknek, műanyagoknak és betonnak,

T.        mivel a Bizottság által összegyűjtött adatok szerint a nyári felmelegedés Dél-Európában kétszer olyan gyorsan következik majd be, mint Európa többi részén, és a nyári csapadék délen egy évtized alatt 5%-kal csökkenni fog,

U.       mivel az EU erdészeti cselekvési tervének négy célkitűzése van: a hosszú távú versenyképesség javítása, a környezet védelme, hozzájárulás az életminőség javításához és az együttműködés erősítése, és mivel különösen az első célkitűzés megvalósítása terén jelentős előrelépés történt,

V.       mivel az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferenciának a fenntartható erdőgazdálkodásról sikerült önkéntes alapon európai konszenzust elérnie, mivel a fennálló körülmények nem biztosítják a fenntartható erdőgazdálkodás teljes körű elismerését és következetes végrehajtását,

W.      mivel az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia keretében átfogó előkészületekre került sor egy jogilag kötelező érvényű eszközről szóló tárgyalások folytatása céljából, és mivel a következő, 2011. júniusban, Oslóban megrendezésre kerülő konferencián várhatóan döntések születnek ezzel kapcsolatban,

X.       mivel az erdőtüzek megelőzéséről(17) és a Közösségen belüli erdők és környezeti kölcsönhatások megfigyeléséről(18) szóló rendeletek már elvesztették hatályukat, aminek következtében a jelentéstétel esetivé, a finanszírozás pedig elégtelenné vált,

Y.       mivel a genetikai kiválasztásnak az erdei ökoszisztéma alkalmazkodóképességének javítására kell törekednie és irányulnia,

Z.        mivel az erdőknek az európai szintű időjárási helyzetre gyakorolt hatása tekintetében több információra van szükség,

AA.    mivel a Bizottság számára készített 2009. évi,„Az EU politikai lehetőségei az európai erdők káros hatásoktól való védelme érdekében”” című tanulmány négy szakpolitikai opciót – a jelenlegi megközelítés folytatása, a nyitott koordinációs módszer, a fokozott megfigyelés és az erdőkről szóló keretirányelv – azonosított és vizsgált meg,

1.        üdvözli a Bizottság „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című zöld könyvét; úgy véli, hogy az EU erdészeti stratégiáját a fenntartható erdőgazdálkodás és erdővédelem javítása céljából a szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban meg kell erősíteni;

2.        hangsúlyozza azonban, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke értelmében, az EU azokon a területeken járhat el, ahol a tagállamok bizonyítottan nem képesek kielégítően megvalósítani a tervezett intézkedés célkitűzéseit;

3.        üdvözli a Bizottság azon nézetét, hogy az erdők nagymértékben hozzá tudnak járulni az éghajlati válság megoldásához; hangsúlyozza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás döntő fontosságú az EU számára éghajlati célkitűzéseinek megvalósításában és a szükséges ökoszisztéma-szolgáltatások – mint a biológiai sokféleség, a természeti katasztrófák elleni védelem és a CO2 légkörből történő megkötése –biztosításában;

4.        emlékeztet arra, hogy az erdők a fáknál sokkal több elemből álló bioszférákat alkotnak, és ezért ellenálló képességük nem csak a fák, hanem valamennyi erdei organizmus – különösen az erdőkben vadon élő állatok – biológiai sokféleségétől függ, továbbá arra, hogy az erdők kulcsfontosságúak az európai társadalmak éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása tekintetében;

5.        rámutat, hogy az erdők kötik meg a legtöbb szén-dioxidot és kiemelkedő szerepet töltenek be az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy ezért elengedhetetlen megerősíteni az erdők pusztulását okozó tényezők – mint a tűzvészek vagy a levegőszennyezés – elleni küzdelemre vonatkozó uniós stratégiát;

6.        meggyőződése, hogy az ökológiai fenntarthatóság alapfeltétele annak, hogy az EU-ban található erdők gazdasági és társadalmi funkciói fennmaradjanak;

7.        hangsúlyozza az erdők biológiai sokféleségének az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban betöltött szerepét és a jobb alkalmazkodás érdekében az erdők biológiai sokféleségének mutatóira – köztük különösen az erdők genetikai kapacitására – vonatkozó ismeretek javításának szükségességét;

8.        elismerését fejezi ki a Bizottságnak a biotikus és abiotikus veszélyek zöld könyvben szereplő kimerítő elemzéséért, továbbá felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás erdőkre gyakorolt hatásaihoz közvetlenül kapcsolódó egyéb olyan tényezők vizsgálatának szükségességére, mint a lombvesztés jelensége, amelynek következtében a dél-európai erdők lombkoronaszintjében az utóbbi 20 évben megkettőződött a lombja vesztett felület, amelynek egyenes következménye a szén-dioxid megkötő folyamatok kapacitásának és hatékonyságának visszaesése, illetve az erdők száraz időszakokban és hőhullámok idején gyakorolt csillapító hatásának csökkenése a fák lombozatának idő előtti elvesztése miatt;

9.        elismeri, hogy a meglévő globális tanúsítási rendszerek – például az Erdőgondnoksági Tanács (Forest Stewardship Council – FSC) és az erdészeti tanúsítási rendszerek elfogadását célzó program (Programme for the Endorsement of Forest Certification Schemes – PEFC) – jelentősen hozzájárultak a fenntartható erdészethez;

Az uniós erdészeti stratégia és erdészeti cselekvési terv

10.      hangsúlyozza, hogy a fent említett uniós erdészeti stratégia és erdészeti cselekvési terv megújításra szorul, amelynek során szükség van az éghajlatváltozás dimenziójának és az erdők megóvása tágabb kérdéskörének figyelembevételére; emlékeztet arra, hogy bármely hasonló felülvizsgálatot a tagállamokkal és a javasolt intézkedések végrehajtásában érintett összes érdekelt féllel folytatott átfogó erdészeti politikai vitának kell megelőznie;

11.      üdvözli az erdőkre épülő európai ágazatok globális versenyképességének biztosítására irányuló uniós erőfeszítések sikerét;

12.      felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az erdészeti cselekvési terv környezettel és életminőséggel kapcsolatos, a megvalósítás tekintetében jelenleg elmaradozó célkitűzéseinek megvalósítására irányuló erőfeszítéseket;

13.      felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az uniós erdőkre hatást gyakorló uniós politikákat annak megvizsgálása érdekében, hogy ezek a politikák koherensek-e, és hogy garantálják-e az erdők védelmét;

14.      felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg el az erdők és az erdészet tanácsi következtetésekkel összhangban csoportosítsa át azokat a meglévő forrásokat, amelyek kedvezőtlen hatást gyakorolnak az erdők biológiai sokféleségére;

15.      felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az innovatív és fenntartható faalapú iparágakról szóló, 2008. február 27-i bizottsági közleményben (COM(2008)113 végleges) meghatározott intézkedések végrehajtását, figyelemmel arra, hogy a túlzott szabályozás csökkentheti a fatermékek nem megújuló és energiaigényes anyagokkal szembeni versenyképességét;

16.      hangsúlyozza, hogy az erdővédelmi intézkedéseknek tükrözniük kell az erdőtípusok, bioklimatikus zónák és regionális feltételek szerinti biotikus és abiotikus veszélyek határokon átnyúló jellegét; hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által kidolgozott, az erdőkre vonatkozó nómenklatúrával összhangban fellépésre van szükség a tagállami és regionális kezdeményezések támogatása, összehangolása és kiegészítése érdekében azokon a területeken, ahol az EU hozzáadott értékkel rendelkezik;

17.      hangsúlyozza, hogy az erdővédelem a tagállamok, a régiók, az erdőkre épülő iparágak, valamint a köz- és a magántulajdonban lévő erdők tulajdonosainak hosszú távú elkötelezettségétől függ;

18.      úgy véli, hogy az északi boreális erdők (tajga) és a mediterrán erdők rendkívül nagy értéket képviselnek az európai biológiai sokféleség szempontjából és a légköri szén-dioxid elnyelőiként, és ezeket fokozott védelemben kellene részesíteni;

19.      úgy véli, hogy a hosszú távú erdészeti terveknek rugalmasnak kell lenniük, segíteniük kell az alkalmazkodást és a részvételt, valamint figyelembe kell venniük minden elképzelhető forgatókönyvet, és a jövőbeni fejlesztést illetően lehetővé kell tenniük többféle lehetőség mérlegelését, reális és megbízható alapot nyújtva a vezetői döntéstámogatáshoz; úgy véli továbbá, hogy ennek uniós szinten az erdők hosszú távú védelme érdekében egy állandó „Erdészeti Fórum” formáját kell öltenie;

Fenntartható erdőgazdálkodás

20.      üdvözli, hogy a Forest Europe sikereket ért el a fenntartható erdőgazdálkodás javításában, valamint a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó iránymutatásokkal, kritériumokkal és indikátorokkal kapcsolatos európai konszenzus elérésében; megjegyzi azonban, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás nélkülözi a következetes végrehajtást;

21.      emlékeztet rá, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás célja összhangot teremteni az erdők termelési aspektusai és az erdővédelmi aspektusok között, és a nemzeti, regionális és helyi prioritások szerint biztosítani az erdők gazdasági, társadalmi és környezeti funkcióinak folytonosságát; aggodalommal veszi tudomásul azt az erősödő tendenciát, hogy az erdőket csak gazdasági szempontból szemlélik, megfeledkezve azok környezetvédelmi és társadalmi vonatkozásairól, és ez nem felel meg a fenntartható erdőgazdálkodás elveinek;

22.      felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a fent említett, fakitermelésre vonatkozó 995/2010/EU rendelet kiegészítésére annak biztosítása céljából, hogy az európai piacon forgalomba hozott összes fa és fatermék fenntarthatóan kezelt erdőkből származzon;

23.      bátorítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ne hagyjanak fel az illegális fakitermelés és az ily módon kitermelt fa kereskedelme elleni fellépéssel, hiszen ily módon hozzájárulnak az erdőirtás, az erdőpusztulás és a biológiai sokféleség elvesztése elleni küzdelemhez is;

24.      szorgalmazza, hogy az Erdészeti Állandó Bizottság részére történő rendszeres jelentés révén erősítsék a nemzeti erdészeti programok (NFP) és az erdészeti cselekvési terv közötti kapcsolatot;

25.      úgy véli, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás alapfeltétele annak, hogy az EU-ban található erdők folyamatosan képesek legyenek betölteni gazdasági, ökológiai és társadalmi funkcióikat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás végrehajtásának Európai Unión belüli kötelezővé tételével bizonyítsák, hogy támogatják a Forest Europe folyamatot; úgy véli továbbá, hogy egy effajta elkötelezettség segítené a fenntarthatósági elvek erdészetbe való maradéktalan beépítését és a lehető legnagyobb mértékben támogatná a Forest Europe folyamatot, valamint a Forest Europe és az ENSZ Erdészeti Fóruma által tárgyalt jogilag kötelező erejű megállapodásokat;

26.      támogatja, hogy az aktív fenntartható erdőgazdálkodást teljes mértékben hajtsák végre olyan hosszú távú nemzeti erdőgazdálkodási programok keretében, amelyek nemzeti és regionális prioritásokat, mérhető célokat, illetve értékelési kritériumokat tartalmaznak és figyelembe veszik az éghajlatváltozás szempontjából az erdőket érintő egyre nagyobb fenyegetéseket;

27.      hangsúlyozza, hogy a vidékfejlesztési terveket, illetve az operatív programokat nem szabad a nemzeti erdészeti programokkal egyenértékűnek tekinteni; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti erdészeti programokban kellően figyelembe vegyék az éghajlatváltozás ivóvízkészletre, ökoszisztémákra és biológiai sokféleségre gyakorolt hatásait vizsgáló tanulmányok következtéseit és ajánlásait, valamint hogy a vidékfejlesztési stratégiák és programok összhangban vannak az erdészeti programokkal, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiákkal és a megújuló energiára vonatkozó cselekvési tervekkel;

28.      megjegyzi, hogy a genetikai sokféleség, a természetes megújulás, a struktúra és az erdőben élő valamennyi organizmus fajállományának sokfélesége közös elemei az erdők alkalmazkodási lehetőségeinek, és valamennyi bioklimatikus övezetre, fenntartható gazdálkodási rendszerre és erdőtípusra érvényesek; megjegyzi továbbá, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás biztosítja a gazdasági életképességet a kereskedelmi erdők számára, de nem teszi kötelezővé azon erdők tekintetében, amelyeknek elsődleges funkciója nem a fakitermelés;

29.      úgy véli, hogy a hosszú távú erdővédelem a rendkívül változatos összetételű, korú és szerkezetű faállománnyal rendelkező erdei ökoszisztémák létrehozásán vagy fenntartásán múlik;

30.      felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ajánlásokat a nemzeti katasztrófavédelmi rendszerek kiigazításának lehetőségeire nézve, hogy azok meg tudjanak birkózni az éghajlatváltozás erdőkre gyakorolt hatásaival; különösen sürgeti a Bizottságot, hogy az európai erdőtüzek oltására szolgáló taktikai tartalék tekintetében lépjen fel az erőforrás- és kapacitásbővítése érdekében;

31.      óva int az erdészeti – különösen a természetes – erőforrások korlátozatlan kereskedelmi kiaknázásától, ami nagyon gyakran az erdők visszafordíthatatlan pusztításához vezet;

32.      úgy véli, hogy a CO2-megkötés terén fennálló fontosságuk miatt az agrárerdészet faállományát az éghajlatváltozás elleni harc kapcsán a nem fakitermelésre szánt hagyományos erdőterületekkel azonos módon kell értékelni;

Általános javaslatok

33.      felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az uniós erdővédelemről szóló fehér könyv elkészítését, figyelembe véve a zöld könyvről folytatott nyilvános konzultáció megállapításait, az éghajlatváltozásra való felkészültség irányába mutatkozó általános igényt, a szakpolitikai lehetőségekről szóló tanulmányt és az adaptációs lehetőségekről szóló tanulmányt; úgy véli, hogy a fehér könyvnek, azon túl, hogy rögzíti a fából és egyéb erdei forrásokból készült termékek, valamint az erdőkkel kapcsolatos szolgáltatások gazdasági jelentőségét, az európai erdők fenntartására és növelésére kell összpontosítania, mivel azok hozzájárulnak az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez és a hozzájuk való alkalmazkodáshoz; úgy véli továbbá, hogy nagyobb fokú védelmet kell biztosítani az áradások, a földcsuszamlások, a tüzek, az elsivatagosodás, a biodiverzitás csökkenése és a szélsőséges időjárási katasztrófák ellen; úgy véli, hogy a megfelelő pénzügyi forrásoknak, a tudásmegosztásnak, valamint a kutatás és az információk terjesztésének elengedhetetlen részét kell képeznie a bizottsági javaslatnak;

34.      ismét hangot ad annak a véleményének, hogy az közös agrárpolitika vidékfejlesztési pillérjén keresztül emelni kell az erdővédelmi intézkedésekre fordított uniós támogatás szintjét; rámutat, hogy az éghajlatváltozás új kihívásai nyilvánvalóvá teszik, hogy az erdők védelme érdekében további finanszírozásra van és új támogatási eszközökre lehet szükség;

35.      sürgeti a Bizottságot, hogy részletesen tanulmányozza és készítsen az ökoszisztéma-szolgáltatások fejében teljesített olyan kifizetések lehetőségeiről szóló jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyek elismerik a gazdasági értéküket és jutalmazzák az erdők sokféleségének megőrzését és az erdők ökoszisztémáinak helyreállítását; kiemeli a hitelesség, a nyilvánosság és más pénzügyi előnyök gazdasági elismertségének fontosságát a biológiai sokféleség megőrzésében és az erdők védelmében való részvételének köszönhetően;

36.      sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be az erdőtüzek megelőzéséről szóló olyan jogalkotási javaslatot, amely kiterjed a megelőzési tervek és a kockázatértékelés, az európai erdőtűz-információs rendszer (EFFIS), a tűzjelzés, az infrastruktúra, az oktatás és képzés, valamint az erdők tűz utáni helyreállítása finanszírozására, többek között annak megfontolására, hogy az erdőtüzek által sújtott földterületeken 30 évig ne lehessen építkezni;

37.      sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be egy, az igazoltan szándékos gyújtogatás miatt kiürült területek beépítésének tilalmára vonatkozó jogalkotási javaslatot;

38.      felhív a fenntartható gazdálkodás útjában álló jogi akadályok felszámolására;

39.      felhívja a figyelmet egy megfelelő pénzügyi keret létrehozásának szükségességére az erdőtüzek elleni küzdelem támogatása érdekében, továbbá nagyobb rugalmasság bevezetésére szólít fel a Szolidaritási Alap mozgósítását illetően;

40.      sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be az erdészeti információkról szóló olyan jogalkotási javaslatot, amely figyelembe veszi az éghajlatváltozás fenyegetéseit, valamint az erdővel borított területekre, a biológiai sokféleségre, a biotikus és abiotikus fenyegetésekre és a földhasználatra vonatkozó harmonizált és összehasonlítható adatok gyűjtésének és terjesztésének szükségességét az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC), a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD), valamint a környezeti számlák vonatkozásában; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy állítson össze és kísérjen figyelemmel az erdőkre védelmi funkcióira vonatkozó olyan mutatókat, mint a talajmegtartás és a víztározó kapacitás;

41.      felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az erdők regionális időjárási mintákra gyakorolt hatásaival kapcsolatos kutatásokat az EU-ban, hogy ezáltal információkkal szolgáljanak az erdőgazdálkodási stratégiákhoz az erdők méretében, összetételében és elhelyezkedésében bekövetkező változásokról és e változások hatásairól;

42.      kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség kifejlesztése érdekében a magán és állami tulajdonosok, valamint a helyi közösségek igényeinek, továbbá a fenntartató kezelés elveinek megfelelően dolgozzanak ki iránymutatásokat a legjobb gyakorlatokat illetően, és terjesszék azokat; fontosnak tartja továbbá a legjobb gyakorlatok cseréjét arra vonatkozóan, hogy a vállalkozások és az ipar az életciklus-szemlélet révén miként járulhatnak hozzá a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzések megvalósításához, hogyan javíthatják a teljes életcikluson alapuló szemléletet, és hogyan köthetik össze a biológiai sokféleség megőrzését a jövedelemtermeléssel; kiemeli, hogy szükséges megerősíteni a kommunikációs és információs politikát annak érdekében, hogy biztosítsák a fenntartható erdőgazdálkodást, tájékoztassák a nyilvánosságot és ösztönözzék a fenntartható erdők igénybevételét;

43.      hangsúlyozza, hogy fokozott együttműködésre és tájékoztatási erőfeszítésekre van szükség az erdők védelme tekintetében; úgy véli, hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a belső uniós intézkedések összhangban legyenek az erdőket érintő külső politikai nyilatkozatokkal (együttműködés, fejlesztés, trópusi fakereskedelem stb.);

44.      úgy véli, hogy az erdők az emberiség kollektív kulturális és környezeti örökségének részét képezik, és hogy a különleges fákat meg kell védeni, függetlenül attól, hogy az erdőkön kívül vagy belül találhatók-e; ebben az összefüggésben felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő stratégiákat ezeknek a fáknak a védelmére, többek között fontolják meg „Erdészeti Örökség Megfigyelőközpontok” létrehozását; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti szakpolitikáik keretén belül mozdítsák elő az erdőkhöz és a természeti területekhez való egyenlő és nyilvános hozzáférést, felismerve azt, hogy az erdőkhöz és természeti területekhez való nyilvános hozzáférés joga (allemansrätten = „mindenki joga”) – ahogy azt néhány tagállamban már gyakorolják – számos előnyt hordoz a pihenési lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés, az ökoszisztémák megbecsülése és a természeti örökség tiszteletben tartása szempontjából;

45.      kéri, hogy az EU 2020 stratégia a nemzeti erdővédelemmel kapcsolatos cselekvési tervekre vonatkozó célkitűzéseinek elérése érdekében minden tagállam vagy régió dolgozzon ki olyan erdőstratégiát, amely kitér a folyópartok újraerdősítésére, az esővíz összegyűjtésére, a mezőgazdasági tevékenységekre, valamint a szárazsághoz alkalmazkodott legjobb hagyományos növény- és fafajták, illetve -fajok kiválasztására vonatkozó kutatási eredményekre;

Az erdőkkel kapcsolatos kutatás

46.      hangsúlyozza, hogy bár az EU kétségtelenül hosszú időre visszatekintő hagyományos erdészeti gyakorlatokból táplálkozó tapasztalatokkal rendelkezik az erdészeti ágazat tekintetében, növelni kell az éghajlatváltozás erdőkre gyakorolt hatásával kapcsolatos kutatáshoz szükséges pénzügyi forrásokat; úgy véli, hogy tekintettel a különböző területeken található erdőket érintő fenyegetések időkeretét és mértékét körülvevő tudományos bizonytalanságra, különböző bioklimatikus övezetek sajátos igényei és megoldásai szerint forrásokat kell elkülöníteni az éghajlatkutatásra a kapcsolódó ismeretek bővítése céljából;

47.      kéri a tagállamokat, hogy indítsanak el hosszú távú kutatási programokat azzal a céllal, hogy jobban megismerjék a hatásokat és a sebezhető pontokat, valamint az erdészeti ágazaton belül támogassák az alkalmazkodási intézkedéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az erdei ökoszisztémákkal, illetve az ökoszisztémáknak az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodási képességével kapcsolatos ismeretekkel foglalkozó projekteknek a többéves kutatási és technológiafejlesztési keretbe való bevonását;

48.      felszólítja a Bizottságot, hogy a rovarok és a betegségek éghajlatváltozás által előidézett terjedése negatív hatásainak megelőzése érdekében készítsen cselekvési tervet az Európai Unió erdőinek védelmére vonatkozóan;

49.      növeljék az erdők jelentőségének sokféleségével és a fenntartható erdőgazdálkodás fontosságával kapcsolatos tudatosságot; támogassák az erdészeti ágazatban foglalkoztatottak képzését és továbbképzését, különös tekintettel az éghajlatváltozásból várhatóan adódó szakirányú követelményekre (a sokféleség előmozdítására, a kármegelőzésre és a kárhelyreállításra); és mozdítsák elő az ismeretek és a tapasztalatok cseréjét;

50.      úgy véli, hogy az erdei ökoszisztémák „védekezőképességének” feltárására, az előrejelzésekre és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését célzó – a teljes erdészeti és faipari ágazat érdekeit szolgáló – stratégiákra irányuló eredményes kutatás szükségessége uniós szintű koordinációt és finanszírozást igényel;

A KAP második pillére

51.      rámutat arra, hogy a 2013 utáni KAP jövőjével kapcsolatos tárgyalások során figyelembe kell venni, hogy az erdők alapvető környezetvédelmi funkciókat látnak el és hozzájárulnak a vidékfejlesztés és a nemzeti gazdaságok társadalmi és gazdasági céljainak eléréséhez is; felszólítja ezért a tagállamokat és a régiókat, hogy az uniós politikák közötti következetesség biztosítása érdekében a vidékfejlesztési programok előkészítése során teljes mértékben működjenek együtt az erdészeti hatóságokkal és a széles nyilvánossággal, figyelembe véve azt, hogy az erdészet egyes esetekben a vidéki gazdaságtól független ágazat lehet;

52.      emlékeztet arra, hogy az erdők kulcsszerepet játszanak a társadalmi-gazdasági és környezeti közjavak megteremtésében a társadalom jóléte és a fejlesztés érdekében, különösen a vidéki területeken; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan politikai megközelítést, amely elismeri ezt a szerepet, és közben tiszteletben tartja a tulajdonosok tulajdonjogait;

53.      üdvözli, hogy a Bizottság a KAP reformjáról szóló legutóbbi közleményében(19) felismeri a mezőgazdasági termelők szerepének jelentőségét a tűzvészek megelőzésében, az erdőállomány kezelésében, valamint az erdőállománynak a biodiverzitást fenyegető veszélyek – például a kártevők – elleni védelmében, és mindenekelőtt azt, hogy jelenlétük, illetve a megélhetésért folytatott tevékenységük fenntartása az elnéptelenedés megelőzésének legfőbb biztosítéka;

54.      fenntartja, hogy a KAP második pillérében a vidéki termelőket, a termelési csoportokat és a közintézményeket erdészeti intézkedések által kell támogatni; úgy véli, hogy az Európai Uniónak a nemzeti vidékfejlesztési programok keretében továbbra is támogatnia kell az erdőtelepítést, gondoskodva arról, hogy ezek a kezdeményezések ne zavarják meg a piacot, és hogy az erdészeti intézkedések a helyi, kártevőknek ellenálló és tűzbiztos anyagokra alapozzanak és járuljanak hozzá a biológiai sokféleség megőrzéséhez; hangsúlyozza továbbá, hogy az erdészeti erőfeszítéseknek ki kell alakítaniuk a fafajták sorrendjét, amely jelentősen javítja a talaj minőségét és a biológiai sokféleséget, ugyanakkor tiszteletben tartja az ültetési terület jellemzőit, az őshonos fajtákat és az elegyes erdők szükségét;

55.      a Tanács 2010. június 11-i következtetéseihez hasonlóan felhívja a figyelmet azokra a súlyos problémákra, amelyek abból származhatnak, ha az erdőket magukra hagyják, mivel azok nem biztos, hogy a továbbiakban is be tudják tölteni korábbi funkciójukat;

56.      szükségesnek tartja a fenntartható erdőgazdálkodást folytató gazdálkodók és erdőgazdálkodási szervek társulásai felállításának ösztönzését és támogatását, különösen a kisebb méretű erdőkkel jellemzett területeken, mivel ez elő fogja segíteni az erdei termékek és szolgáltatások nyújtásának kiegyensúlyozását; úgy véli, hogy az ilyen társulások és szervek erősítenék a gazdálkodók alkupozícióját a nyersfa ellátási láncban, egyenlő feltételeket teremtve ezáltal a piacon, és hozzájárulva egyszersmind a gazdasági válság, a nemzetközi verseny, az éghajlatváltozás és az illegális fakitermelés jelentette kihívásokkal való szembenézéshez;

57.      fenntartja, hogy növelni kell és az önkéntes védelmi eljárásokra is ki kell terjeszteni a fajok, élőhelyek és ökoszisztéma-szolgáltatások erdészeti biológiai sokféleségét védelmező köz- és magánszereplők támogatását, és a támogathatóságot ki kell terjeszteni a NATURA 2000 helyszíneit összekötő területekre is, mivel a biológiai sokféleség létfontosságú a mezőgazdaság fenntartása, fejlesztése és alkalmazkodása szempontjából;

58.      felszólít arra, hogy az ellentételezés számlázáson alapuló rendszerét váltsa fel a rögzített vagy területi alapon meghatározott költségek szerinti elszámolás;

59.      szorgalmazza az erdészeti intézkedések keretében nyújtott támogatás alapjaként alkalmazandó jó erdészeti gyakorlatok színvonalának növelését;

60.      szorgalmazza az erdő-környezetvédelmi, valamint a Natura 2000 intézkedések vidékfejlesztési programokba való kötelező beépítését és a Natura 2000 hálózathoz kapcsolódó, közvetlenül kifizetendő, területalapú támogatásokat;

61.      felszólít arra, hogy hozzanak olyan új KAP-intézkedést, amely az „meghatározott eredetű erdészeti genetikai erőforrások in situ és ex situ megőrzését” célozza;

62.      határozottan elutasítja az erdei genetikai erőforrások tekintetében a szellemi tulajdonjogok alkalmazását;

63.      sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU valamennyi finanszírozásában biztosítsák hosszú távon az erdészeti és erdővédelmi projekteket;

Polgári védelem és az erdőtüzek megelőzése

64.      meggyőződése, hogy az erdőtüzek megelőzése sokkal költséghatékonyabb, mint az azok elleni küzdelem;

65.      hangsúlyozza a közelmúltban elfogadott(20), a természeti vagy ember okozta katasztrófák megelőzéséről szóló ajánlások mielőbbi végrehajtásának szükségességét, különös tekintettel azokra, amelyek az erdőtelepítési/újraerdősítési projektek támogatására vonatkoznak, előnyben részesítve az őshonos fajtákat és az elegyes erdőket, a biológiai sokféleség megőrzése, valamint a tűzvészekkel, viharokkal és kártevőkkel szembeni fokozottabb ellenállás biztosítása érdekében; felhívja a figyelmet a további nehézségekre is, amelyekkel a szigetek és a legkülső régiók szembesülnek a tűzvészek megfékezésekor; különleges bánásmódot kér e régiók számára a rendelkezésre álló különböző pénzügyi eszközök révén, a Szolidaritási Alapot is ideértve;

66.      úgy véli, hogy az erdőtüzek megelőzésének a tájtervezésen, a tájegységek összekapcsolásán, az infrastruktúrán és a képzésen keresztül szilárdan be kell épülnie az EU erdővédelmi, alkalmazkodási és katasztrófavédelmi politikájába;

67.      hangsúlyozza, hogy az aszályos területeken és a sivatagosodás veszélyének kitett régiókban a termékeny fajokkal történő újraerdősítés szolgálja legjobban a lakosság érdekeit, valamint ez biztosítja bevonásukat az erdők védelmébe és az erdőtüzek elleni küzdelembe;

68.      hangsúlyozza az erdei területek vitathatatlan fontosságát a közbiztonság szempontjából, mivel azok megvédik az emberi lakóhelyeket a természeti jelenségek negatív hatásaitól;

Kibocsátási jelentéstétel és számvitel

69.      úgy véli, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) a jelenlegi formájában nem kompatibilis az erdőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységek (LULUCF) számvitelével, főként a kibocsátáskereskedelmi rendszer ipari létesítményeire vonatkozó éves megfelelési követelmények különbségei, valamint azon hosszabb időtartamok eredményeképp, amelyek a földtulajdonok szénkészleteiben bekövetkezett változásokhoz és azok észleléséhez szükségesek; ezért a két rendszer nem kapcsolható össze; ebben az összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg újra, hogyan lehetne a leginkább támogatni földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás tevékenységeiből eredő szénmegtakarításokat;

70.      tudomásul veszi az azzal kapcsolatos elgondolás tekintetében felmerült kihívásokat, hogy a vállaláselosztási határozat keretében a tagállami célokat kiterjesszék a földhasználathoz, a földhasználat megváltoztatásához és az erdőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységekre (LULUCF) is; különösen az ad okot aggodalomra, hogy a számviteli pontosság és a nagy mértékű természeti változatosság közötti különbségek alááshatják a határozatban előírt megfelelési rendszert; ezért a LULUCF tekintetében külön célok meghatározását szorgalmazza;

71.      kifejezi abbéli elkötelezettségét, hogy megfeleljen az EU 2020 megújuló energiára vonatkozó célkitűzéseinek és 2 Celsius fokos éghajlat-változási célkitűzésnek; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az üvegházhatású gázokról szóló jelenlegi számítási módszerben alkalmazott rövid határidők, és a fabiomassza szén-dioxid-semlegességének ebből következő feltételezése akadályozhatja e célok elérését; felszólítja a Bizottságot, hogy konzultáljon az IPCC-vel, és határozzon meg az üvegházhatású gázokról szóló új számítási módszert, amely által a földhasználatból és az erdőgazdálkodásból eredő biomassza-kibocsátásokat vagy a szénáramot nemzeti szinten értékelő erdőgazdálkodás teljesítményét hosszú távon lehet ellenőrizni– beleszámítva az erdészet különböző szakaszait (ültetés, ritkítás és betakarítás);

72.      kijelenti, hogy az érvényben lévő, a Bizottság által kidolgozott bioüzemanyag-kritériumok nem alkalmazhatók a fabiomasszára, és új, kötelező érvényű fenntarthatósági feltételrendszer kidolgozására szólít fel az energiakinyerésre szánt biomassza esetében; rámutat, hogy a Bizottságnak figyelembe kellene vennie az európai erdőkre irányuló folyamat megállapításait és munkáját annak érdekében, hogy a feltételrendszer számításba vegye a lehetséges piaci torzulás veszélyét a megújuló energiák területén, ne támaszkodjon a szén-dioxid-semlegesség feltételezésére, figyelembe vegye a közvetett kibocsátást és ne ássa alá a megújuló energiaforrásokra és a biológiai sokféleségre irányuló, EU 2020-as célkitűzéseket; rámutat, hogy a feltételrendszer közvetlen alkalmazását a helyi adottságokra figyelemmel, helyi szinten kell megoldani;

73.      szorgalmazza, hogy az erdők meghatározásait az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által 2007-ben javasolthoz hasonló ökológiai erdőbesorolás alapján alkalmazzák annak érdekében, hogy képesek legyenek a biomok és erdőfejlődési szakaszok szerint megkülönböztetni a szén-dioxidban dús idős erdőket, az intenzíven kezelt monokultúrákat és egyéb erdőtípusokat, beleértve a mediterrán cserjéket is;

74.      az erdőkön belüli biológiai sokféleség biztosítása szempontjából kiemeli az EU-ban található erdők sokfélesége védelmének jelentőségét valamennyi erdőfejlődési szakaszban, mivel minden egyes erdőfejlődési szakasz a következő szakasz feltételeit teremeti meg, és mivel a különböző szakaszok konkrét védelme nélkül komolyan veszélybe kerülnek a későbbi erdőfejlődési szakaszok;

Külső dimenzió

75.      felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi munka keretében dolgozzák ki az erdők új – ENSZ által elfogadott – fogalommeghatározását, amely tisztázza a természetes erdő biomalapú meghatározását és különbséget tesz az őshonos erdők, illetve a fa monokultúrák és a nem őshonos fajok által jellemzett erdők között; e tekintetben megjegyzi, hogy mivel az EU a legnagyobb adományozó, amely hivatalos segélyeket nyújt a fejlődő országok részére (2003-ban több mint 600 millió eurót nyújtott az erdészeti ágazatnak), ez a meghatározás nagyban javítaná a politikák koherenciáját és az ár-érték arányt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a zöld könyvből teljesen kimaradt az, hogy szükség van a közösségi intézkedések Unión belüli és azon kívüli koordinációjára, valamint egy egész világon jogilag kötelező erejű egyezményre az ENSZ Erdészeti Fóruma keretében;

76.      megjegyzi az igazgatási és kutatási szinten egyaránt megvalósítandó átfogó együttműködés fontosságát, a szabványalkotás, a legjobb gyakorlatok, valamint a technológiák és a tudományos ismeretek átadása terén, különösen a REDD-rendszerrel (az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentését célzó rendszer) kapcsolatban; rámutat továbbá, hogy a REDD-rendszer előnyeinek igazságos megosztása nem érhető el aktív együttműködés és a legjobb gyakorlatok cseréje nélkül; hangsúlyozza a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési program (GMES) erdőterületek európai és nemzetközi szintű feltérképezésében, ellenőrzésében és nyilvántartásában betöltött jelentőségét, valamint azt a hozzájárulást, amelyet az így gyűjtött információ jelenthet az éghajlatváltozásról szóló ENSZ tárgyalások tekintetében;

0

0 0

77.      utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

             Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2010)0154.

(2)

             HL C 56., 1999.2.26., 1. o.

(3)

             30-CE-0227729/00-59. sz. szolgáltatási szerződés

(4)

             HL L 20., 2010.1.26., 7. o.

(5)

             Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0325.

(6)

             HL C 67 E., 2010.3.18., 1. o.

(7)

             AGRI-2008-EVAL-10. sz. tender// 30-CE-0101908/00-50. sz. keretszerződés

(8)

            HL L 140., 2009.6.5., 16. o.

(9)

            HL L 140., 2009.6.5., 63. o.

(10)

            HL L 140., 2009.6.5., 136. o.

(11)

           2010. szeptember 16-i jelentés.

(12)

           HL L 11/17., 2000.1.15.

(13)

           HL L 328., 2008.12.6., 28. o.

(14)

           AGRI-2007-G4-06.

(15)

           ENV.B.1/ETU/2008/0049.

(16)

           HL L 295., 2010.11.12., 23. o.

(17)

           A Közösség erdőinek tűz elleni védelméről szóló, 1992. július 23-i 2158/92/EGK tanácsi rendelet. HL L 217., 1992.7.31., 3. o.

(18)

           A Közösségen belüli erdők és környezeti kölcsönhatások megfigyeléséről (Forest Focus) szóló, 2003. november 17-i 2152/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 324.,2003.12.11., 1. o.)

(19)

           „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” című 2010. november 18-i bizottsági közlemény (COM(2010)672 végleges).

(20)

           Az Európai Parlament 2010. szeptember 21-i állásfoglalása a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló bizottsági közleményről (P7_TA-PROV(2010)0326).


INDOKOLÁS

Az EU erdői: állapot és irányítás

Az EU erdői és az egyéb fás földterületek az EU területének több mint 42%-át teszik ki(1).

Az erdők munkavállalók milliói, vállalkozók és 16 millió erdőtulajdonos számára biztosítanak megélhetést. Az erdőkre épülő faipari ágazatok (FBI) több mint 2 millió munkahelyet biztosítanak, többnyire a kis- és középvállalkozásokban és 300 milliárd euró forgalmat bonyolítanak. 350 000 embert foglalkoztatnak az erdőgazdálkodásban(2). Ezen felül az EU erdőinek 40%-a állami tulajdonban van.

A fakitermelés és növedék közötti arány az EU-ban stabil 60% körül mozog(3). Ez az arány az előrejelzések szerint több országban 100% fölé emelkedik majd, ami 2020 után visszaesést eredményez a készletek növekedésében(4).

Az európai erdőket öt bioklimatikus övezetbe soroljuk: északi, mérsékelt óceáni, mérsékelt szárazföldi, mediterrán és hegyi övezetek(5), melyek megfelelnek az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által a politikai döntések meghozatalához útmutatóként létrehozott erdészeti tipológiának(6).

Az európai erdőket és erdészetet több különböző regionális és nemzeti modell alapján irányítják, amelyeket produktív és védelmi jellegük szerint csoportosíthatók(7). Az erdők erőforrásokat és ökoszisztéma-funkciókat is biztosítanak.

Az erdőket fenyegető veszélyek

Az éghajlatváltozással kapcsolatos fenyegetéseket nagyjából két, abiotikus (viharok, széllökések, szárazság, tűzveszély növekedése) és biotikus (kártevők, gombás fertőzések) csoportba sorolhatjuk. Hatásaik egymást erősítik, például a kártevők esetében a magasabb hőmérséklet hosszabb reproduktív ciklusokat okoz több patogén faj esetében.

A nyári esőzés elmaradása az északin kívül valamennyi övezetben befolyásolja az erdők produktivitását. A várakozások szerint az európai kontinens egészén csökkenni fog a fenyőerdők területe és produktivitása. A lucfenyő várhatóan az alacsonyabb tengerszint feletti magasságokon terményként alkalmatlanná válik, a mediterrán zónában pedig várhatóan eltűnik a bükkfa. A hegyi övezetben a szárazsági terhelés valamennyi nagyobb fafajta növekedését és vitalitását befolyásolja. A nem faalapú erdészeti termékek (például gombák, parafa, gyógynövények) előállítása drasztikusan csökkenni fog egész Európában.

A kártevők észak felé terjeszkednek, előre nem látható, hogy az ebből fakadó, várható tömeges megjelenésük milyen hatással lesz az északi erdőkre. Ezen felül a mérsékeltebb telek és a széllökésekkel szembeni érzékenység csökkentik a fakitermeléshez való hozzáférést. Ugyanebben az övezetben a bükkerdők az előrejelzések szerint 2100-ig a jelenlegi területük egytizedére csökkennek(8)(9).

A tűzveszély kockázata egyre növekszik az európai kontinensen, különösen a mediterrán térségben, ezzel együtt valamennyi fafaj tekintetében előre nem látható módon jelennek meg tömegesen a kártevők. Ebben a térségben a bükkfa várhatóan gyakorlatilag eltűnik.

A kártevők tömeges megjelenése valamennyi fenyőerdőt érinti majd.

Az erdők szétaprózódottsága – mely azt eredményezi, hogy a természetes élőhelyek egyre gyakrabban érintkeznek a vidéki vagy városi területekkel – komoly veszélyt jelent a kontinens erdői számára.

A fentiek a fák kiszáradását okozzák és megváltoztatják a fajták összetételét.

Az embereket fenyegető, az erdők védelmi funkcióinak elvesztéséből eredő veszélyekről csak kevés tanulmány létezik. A hegyi térségekben a vízelvezetési képesség csökkenése várhatóan több védelmi funkcióra (különös tekintettel az áradásokra és a vízminőségre) is hatással lesz. A mediterrán régióban az áradással együtt fellépő erdőtüzek eróziót okoznak, mivel a növények kevésbé képesek megújulni és ez súlyosbítja az elsivatagosodást.

Az energiaágazat fabiomassza-szükséglete egyre nagyobb fenyegetést jelent az erdők és a hagyományos, erdőkre épülő faipari ágazatok számára. A fabiomassza szén-dioxid-semlegességének feltételezése(10) figyelmen kívül hagyja a „szénadósság” újbóli felszívódásához szükséges időtartamot, ami a fák produktivitásától, valamint az előző fölhasználattól és –gazdálkodástól függ(11). Ez a fenyegetés kapcsolódik az UNFCCC/LULUCF rendelkezéseinek hasonló hiányosságaihoz.

Az uniós nézőpont

Az erdőket érintő közös szakpolitikák közé tartozik a KAP (8 milliárd euró a második pillérben), a környezetvédelmi politika (elsősorban a biológiai sokféleség és a víz), valamint az energia-, az ipar-, a kereskedelem-, a kutatás- és a kohéziós politika, ideértve a regionális politikát és a szolidaritási alapot, ahol az erdővédelem vonatkozásában gyakran nincs meg az összhang.

A Tanács és az EP erdővédelemmel kapcsolatos elkötelezettsége a tűzvédelemről (2158/1992/EGK), a megfigyelésről (2152/2003/EK) és a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeiről szóló (995/2010/EU) rendeletekben jutott kifejeződésre az EUSZ 175. cikke, illetve a jelenlegi EUMSZ 192. cikke alapján(12). Az erdővédelmet a természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzésével(13) és az alkalmazkodási stratégiával(14) is összhangban kell vizsgálni.

Az 1998-as uniós erdészeti stratégia(15) elvezetett a nem kötelező érvényű 2006-os erdészeti cselekvési tervhez(16), amelynek célja

1.  a versenyképesség hosszú távú javítása,

2.  a környezet javítása és megóvása,

3.  hozzájárulás az életminőség javításához,

4.  az együttműködés és a kommunikáció erősítése.

A Bizottság erdészeti cselekvési tervről szóló félidős értékelése szerint bár az 1. célkitűzéshez tartozó cselekvések tekintetében jelentős előrehaladás történt, az összes többi cselekvést kevéssé hajtották végre(17). Jelentős hiányosságok tapasztalhatók a környezetvédelem javítása és a biológiai sokféleség megőrzése terén: az erdei élőhelyek 60%-a „kedvezőtlen-nem kielégítő”, illetve „kedvezőtlen-rossz” minősítést kapott(18). Kevés lépést tettek a képzés és tájékoztatás, a védelmi funkciók, valamint a városi és városkörnyéki erdők tekintetében.

Ez szemben áll az európai állampolgárok elsődleges szükségleteivel. Az erdők megítéléséről szóló európai bizottsági tanulmány szerint az erdők megőrzését és védelmét az erdészeti politika messze legfontosabb témájának tartják (44%), ezt követi az erdők egészsége, illetve szennyezése (15,4%), az éghajlatváltozás (12.5%) és az erdők gazdasági használata (8%)(19).

Az erdészeti cselekvési terv koordinációs és tájékoztatási intézkedései lassan haladnak előre, mivel az Erdészeti Állandó Bizottsághoz nem érkeznek be megfelelő ütemben a nemzeti erdészeti programok;

Minden uniós tagállam részt vesz az európai erdőkre irányuló folyamatban, amelynek keretében az elmúlt 20 évben közös megközelítésmódokat dolgoztak ki a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozóan.

Erre építve a nemzeti és regionális prioritásoknak teret engedő aktív és megelőző jellegű fenntartható erdőgazdálkodás uniós szinten kötelezővé válhatna. Az európai erdőkre irányuló folyamaton belüli előrehaladott tudományos munkára tekintettel az alkalmazás minimális költségekkel és csekély adminisztratív terhekkel járna.

A biomasszával kapcsolatos politikák vonatkozásában „a teljes Európai Unióra kiterjedő fellépés úgy biztosíthatja a közös környezetvédelmi célok teljesülését, hogy közben a belső piaci verseny sem torzul”(20).

Az előadó véleménye szerint a fellépés jelentheti kötelező erejű fenntarthatósági kritériumok meghatározását a szén-dioxid-semlegesség feltételezésének felülvizsgálatára és az üvegházhatású gázok kiszámításának tudományosan megalapozott módszertanára támaszkodva, amely figyelembe veszi a fabiomassza több évre kiterjedő jellegét és a kibocsátási értékeknek a földhasználat és erdőgazdálkodás változásaiból adódó módosulásait. Emellett ILUC-faktorokat kell megállapítani a biomassza valamennyi formája tekintetében.

A fentiek fényében a földhasználathoz, a földhasznosításban bekövetkezett változásokhoz és az erdőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységeknek az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerébe való felvétele az összehasonlíthatóság problémája miatt megkérdőjelezhető.

Nemzetközi szinten az EU-nak az erdők biomok szerinti, változatos meghatározását kellene támogatnia, mivel e meghatározás tekintettel van a biológiai sokféleségre, a talajra és a társadalmi vonatkozásokra és középpontjában a szén-dioxidban dús idős erdők megőrzése áll. Ez kiemelkedő szerepet játszik annak biztosításában, hogy a biológiai sokféleség tekintetében vállalt pénzügyi kötelezettségeket és a REDD+-t ne fordítsák megkérdőjelezhető projektekre.

Erdészeti információcsere: a döntéshozatal alapja

Az erdészeti információcsere a finanszírozás és a hatályát vesztett 2152/2003. sz. rendeletben előírt jelentéstételi kötelezettség hiánya miatt elégtelen. E rendeletet újból hatályba kellene léptetni tekintettel az éghajlati fenyegetésekből fakadó tájékoztatási szükségletekre, valamint a CBD és az UNFCCC megnövekedett információszükségletére, hogy pontos képet biztosíthassanak az erdők biológiai sokféleségéről és a megkötött szén-dioxid mennyiségének változásáról. Az uniós szintű adatgyűjtésnek egymással összeegyeztethető mechanizmusokon, összehangolt fogalommeghatározásokon és a nemzeti erdőnyilvántartásokból, valamint más érintett forrásokból származó, összehasonlítható adatokon kellene alapulnia.

Az erdészeti információcsere jelentőséggel bír továbbá a környezeti számlák, a „GDP-n innen és túl” kezdeményezés, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások kifizetéseinek működőképessé tétele szempontjából is.

Az alkalmazkodási képesség javítása a fenntartható erdőgazdálkodás révén

Általában különbséget szokás tenni az erdők genetikai sokféleségére, többek között a talaj biológiai sokféleségére támaszkodó, az adottságokban rejlő (ökoszisztéma) kapacitás és az erdészeti ágazat ismereteiből és tőkeigényességéből fakadó társadalmi-gazdasági kapacitás között.

Az előadó elismeri az uniós erdészeti ágazat alkalmazkodási képességét, ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy ennek alapja végeredményben az erdők jellegéből adódó kapacitás: lehet a különböző fenyegetésekre utólagos válaszokat adni, de gazdasági szempontból nem ésszerű sem az állami, sem a magán szereplők számára.

Számos – de korántsem az összes – uniós tagállam gyakorolja a hosszú távú fakitermelésre összpontosító, fenntartható erdőgazdálkodást. Az aktív vagy megelőző jellegű fenntartható erdőgazdálkodás olyan keretet biztosít, amellyel a nemzeti és regionális prioritások is tiszteletben tarthatók.

Az aktív alkalmazkodási lehetőségek középpontjában a természeti megújulás, a genetikai változatosság, valamint a struktúra és a fajállományok sokféleségének növelése áll, hiszen ezen intézkedésekkel növelhető az erdők ellenálló képessége függetlenül az erdő típusától vagy a gazdálkodás jellegétől(21).

A további intézkedések kiterjednek a boreális régió számára kidolgozott betakarítási és szállítási technológiákra, valamint a földközi-tengeri térségben felgyülemlett tüzelőanyag kezelésére.

Az előadó úgy véli, hogy az ökoszisztémák ellenálló képességének megerősítése jelenti az éghajlatváltozásra adott, a hatások enyhítését és az azokhoz való alkalmazkodást is magában foglaló legköltséghatékonyabb választ(22), valamint hogy az összes érintett fél kapcsolódó ismereteinek bővítése alapvető követelmény az irányítás szempontjából. Mielőbb szükség van az összes lehetséges forgatókönyvet figyelembe vevő és valamennyi érintett felet magában foglaló együttműködés elmélyítésére az összhang biztosítása érdekében, tekintettel az összes európai társadalom alkalmazkodási szükségleteire.

Az EU további hozzájárulása az erdővédelemhez

Az éghajlatváltozás miatt a tagállamok politikái alkalmatlanok az erdővédelemre.

A feltételesség elengedhetetlen: az érintett eszköztől független valamennyi uniós finanszírozásnak éghajlatbiztosnak kell lennie és figyelembe kell vennie a biológiai sokféleséget(23), a vizek állapotát, valamint azt, hogy szükség van érintetlen természeti területekre(24).

Az előadó támogatja a kötelező nemzeti erdészeti programokat (NFP-ket), mivel ezek biztosítják a megfelelést és a Forest Europe fenntartható erdőgazdálkodásról szóló konszenzusán alapulnak. A nemzeti erdészeti programoknak legalább ötéves időszakokra kell vonatkozniuk, és az előzetes és utólagos értékelést szolgáló pontos és számszerűsíthető kritériumokon, valamint alkalmazkodó és megelőző erdőgazdálkodáson kell alapulniuk. A Bizottságnak a nemzeti erdészeti programokra vonatkozó útmutatókat kell kiadnia az erdők szélesebb körű alkalmazkodási keretébe való beillesztésük céljából.

A fenyegetések méretére és az EU teljes erdőterületére való tekintettel növelni kell az erdők számára a KAP második pillérén keresztül nyújtott finanszírozást, melynek a nemzeti erdészeti programok meglététől és olyan műveleti gazdálkodási tervektől kell függenie, melyek magukban foglalják az EU biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiáját, valamint hosszú időkeretet biztosítanak a fenntartható erdőgazdálkodás erdészeti projektjei számára. A támogathatóságot közszereplőkre és termelési csoportokra is ki kell terjeszteni, át kell váltani a területen alapuló ellentételezésre, beleértve az in situ és ex situ megőrzési intézkedéseket is.

Az aktív fenntartható erdőgazdálkodást egyértelműen kell érvényesíteni és prioritást kell nyernie a kutatásban és a gyakorlatban, valamint figyelembe kell vennie, hogy az EU-ban található erdők 40%-a köztulajdonban van. A fajok megőrzését és nevelését ki kell terjeszteni a kapcsolódó mikróbákra és gombafajtákra is. A mikorrhiza szimbiózis helyszíni kutatását aktívan ösztönözni kell.

Az ökoszisztéma-szolgáltatásokra irányuló kifizetéseket (PES) az erdészeti és vízzel kapcsolatos projektekre építve a következő pénzügyi terv tekintetében formalizálni kell(25).

A polgári védelmi politikáknak javítaniuk kell az erdők védelmi funkcióit is, beleértve az áradások, a tűzvészek és az erózió megelőzése érdekében tett erdőtelepítés növelését.

A jelenlegi vidékfejlesztési rendelkezéseken túlmutató tűzvédelmi rendelet visszahelyezését késedelem nélkül folytatni kell, a tájrendezésre és a tűznek ellenálló helyi fajok – például a tölgyfa (Quercus Spp.) – telepítésére összpontosítva.

Az uniós alkalmazkodási alap létrehozásakor különösen figyelembe kell venni az erdők alkalmazkodását és ellenállóképességét.

A 105/1995 irányelvet – mely a KAP számlázáson alapuló rendszerével együtt adott esetben a teljesítményt fontosabbnak tartja az alkalmazkodásnál – a helyi fajok forgalmazására vonatkozó szabályok enyhítése érdekében felül kell vizsgálni. Az erdészeti genetikai erőforrások megőrzése olyan alapvető közös törekvés, amely biztosítani fogja az erdőtől függő közösségek és iparágak felvirágzását.

(1)

           UN-ECE/FAO, 2000. Európai erdő-erőforrásai, CIS, Észak-Amerika, Ausztrália, Japán és Új-Zéland

(2)

          „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” zöld köny és bizottsági szolgálati munkadokumentum COM(2010)66 final/SEC(2010)163

(3)

           Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 4/2009. számú jelentése – A biológiai sokféleséggel kapcsolatban 2010-re kitűzött célok teljesítése  

(4)

           UNECE/FAO, 2006 - Az európai erdészeti erőforrások fejlesztése – az európai erdészeti ágazat jövőjéről szóló tanulmány

(5)

          Az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága számára „Az éghajlatváltozás hatásai Európa erdeire és alkalmazkodási lehetőségek” címmel készült jelentés (AGRI-2007-G4-06)

(6)

          Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 9/2006. számú, „Európai erdőtípusok: a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó jelentéstétel és szakpolitika keretében meghatározott kategóriák és típusok” című technikai jelentése

(7)

          Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága számára „Az EU politikai lehetőségei az európai erdők káros hatásoktól való védelme érdekében” címmel készült 2009-es jelentés (ENV.B.1/ETU/2008/0049)

(8)

          Virtanen, T., Neuvonen, S.& Nikula, A. (1998): Modelling topoclimatic patterns of egg mortality of Epirrita autumnata (Lep: Geometridae) with Geographical Information System: predictions in current climate and scenarios with warmer climate.(Az Epirrita autumnata (Lep: Geometridae) petepusztulásának topoklimatikus mintái földrajzi információs rendszerrel: előrejelzések a jelenlegi éghajlatban és melegebb éghajéati helyzetek) J. appl. Ecol. 35, 311–322

(9)

          Virtanen, T. & Neuvonen, S. (1999). Performance of Moth Larvae on Birch in Relation to Altitude, Climate, Host Quality and Parasitoids Oecologia. 120./1. szám, 92-101. o.

(10)

           A megújuló energiaforrásokról szóló irányelv 2009/28 EC

(11)

           Bird N., Pena N. & Zanchi J. (2010) The upfront carbon debt of bioenergy (A bioenergia közvetlen szénadóssága), Joanneum Kutatóintézet, Graz.

(12)

           Lásd még a Bíróság 164/97. és 165/97. ügyekben hozott ítéleteit.

(13)

           A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepció (COM(2009)82 végleges).

(14)

           Fehér könyv az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról: európai cselekvési keret (COM(2009)147).

(15)

           A Tanács állásfoglalása az Európai Unió erdészeti stratégiájáról (HL C 56/1., 1999. február 26.).

(16)

           COM(2006) 302 végleges.

(17)

          Az uniós erdészeti cselekvési terv (2006–2011) végrehajtásának külső értékelő csoport általi félidős értékelése (30-CE-0227729/00-59. sz. szolgáltatási szerződés).

(18)

           „Az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikkében előírt összefoglaló jelentés az élőhelytípusok és fajok védettségi helyzetéről” (COM (2009)358 végleges).

(19)

         „Az erdőkkel kapcsolatos tájékoztatás formálása az Európai Unióban: az erdők és az erdészet tekintetében kialakult közvélekedések” (AGRI-2008-EVAL-10 sz. tender, 30-CE-0101908/00-50 sz. keretszerződés),

(20)

          SEC(2010) 65 Bizottsági szolgálati munkadokumentum – A hatásvizsgálat összefoglalása amely a következő dokumentumot kíséri: a Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a szilárd és a gáznemű biomasszaforrások villamosenergia-termelési, fűtési és hűtési célú hasznosítására vonatkozó fenntarthatósági követelményekről (COM(2010) 11 végleges).

(21)

          Az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága számára „Az éghajlatváltozás hatásai Európa erdeire és alkalmazkodási lehetőségek” címmel készült jelentés (AGRI-2007-G4-06)

(22)

           UNEP (2009) „A természetes helyreállás? Az ökoszisztémák szerepe az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében”

(23)

           Az Európai Számvevőszék 9/2004. sz. különjelentése a vidékfejlesztési politika erdőgazdasági intézkedéseiről (a Bizottság válaszaival)

(24)

           Az Európai Parlament 2009. február 3-i állásfoglalása Európa érintetlen természeti területeiről P6_TA(2009)0034

(25)

          IUCN Európai Regionális Iroda, IUCN Környezetvédelmi Jogi Központ, Európai Erdőtulajdonosok Konföderációja, végleges jelentés: „Az európai erdők talajvizének és biológiai sokféleségének gazdasági értéke”, 2009.


VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (*) (8.12.2010)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a Bizottság „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című zöld könyvéről

(2010/2106(INI))

A vélemény előadója (*): Rareş-Lucian Niculescu

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a Bizottság „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című zöld könyvét; hangsúlyozza az erdészet és a mezőgazdaság közötti szoros kapcsolatot, hiszen mindkét ágazatot súlyosan érinti az éghajlatváltozás; úgy véli, hogy az EU erdőkkel kapcsolatos stratégáját meg kell erősíteni, azzal a céllal, hogy javuljon az erdőgazdálkodás és az erdővédelem, valamint hogy ennek a stratégiának az erdővédelem mellett a faállomány fenntartható felhasználására is irányulnia kell, mivel az erdők megoldást szolgáltatnak az éghajlatváltozásra és az új kihívásokra, továbbá úgy gondolja, hogy egy ilyen stratégiának magas szintű ellenálló képesség elérését kell célul kitűznie;

2.  rámutat, hogy az erdészeti stratégiának – összhangban a szubszidiaritás elvével – elsődlegesen továbbra is tagállami hatáskörbe kell tartoznia, az Európai Unió által nyújtott kiegészítő támogatással kísérve; rámutat, hogy a megfelelő – helyi, regionális, tagállami, uniós – szinteken kell intézkedéseket hozni; hangsúlyozza, hogy egy ilyen stratégiai keret erősítené a nemzeti és a közösségi intézkedések összehangolását, valamint nagymértékben javítaná az Európai Unió megítélését az éghajlatváltozás elleni küzdelemről folytatott nemzetközi tárgyalásokon;

3.  véleménye szerint az Európai Uniónak a tagállami fellépések támogatása, összehangolása és kiegészítése révén kellene fellépnie az erdészeti politika terén, az eltérő regionális feltételek figyelembe vétele mellett, azzal a céllal, hogy megvalósuljon az erdők fenntartható fejlődése, és mindeközben az erdők által gazdasági, szociális, kulturális és környezeti téren kínált javakra és szolgáltatásokra vonatkozó egységes keret létrehozása révén javuljon az európai polgárok életminősége, valamint előmozduljon a vidéki térségek fejlődése;

4.  felhívja rá a figyelmet, hogy az éghajlatváltozás eltérő következményekkel fog járni a különböző európai erdőtípusok esetében; ezért az alkalmazkodást vagy enyhítést célzó stratégiákról regionális vagy helyi szinten kell dönteni, az intézkedéseket azonban uniós szinten kell összehangolni abban az esetben, ha ez egyértelműen hozzáadott értéket jelent; úgy véli, hogy e stratégiáknak figyelmet kell fordítaniuk az erdészet terén fennálló regionális feltételek közötti különbségekre, valamint különösen tekintetbe kell venniük az észak- és dél-európai erdei környezetben rejlő lehetőségeket és az itt leselkedő veszélyeket;

5.  megjegyzi, hogy az Európai Unió területének 45%-át borítják erdők, hogy az erdők a rájuk épülő primer faipari ágazatokat beszámítva közel 2,5 millió munkahelyet és 300 milliárd euró forgalmat biztosítanak, valamint hogy az erdők nem csupán környezetvédelmi szempontból fontosak, hanem hozzájárulnak társadalmi-gazdasági célok eléréséhez is, például a faanyagok biztosítása, az általános életminőség javítása és a művelés alatt álló földek és a fejlődésben lévő vidéki területek védelme révén, továbbá hogy az erdők az erdészeti, vadászati, halászati, turisztikai és bogyógyűjtési erőforrások felhasználásához kapcsolódó tevékenységek folytán fontos jövedelemforrást jelentenek nemcsak a vidéki térségek, hanem a nemzetgazdaságok számára is, illetve hogy az erdők fontos szerepet játszanak a tüzek és az áradások, az elsivatagosodás és a talajerózió megakadályozásában;

6.  véleménye szerint az erdőgazdálkodás szorosan összefügg a mezőgazdasággal, mivel Európában az erdőtulajdonosok zöme mezőgazdasági termeléssel is foglalkozik; egyszersmind elismeri, hogy az erdészet a vidéki gazdálkodás önálló ága, különösen azokban a térségekben, ahol mezőgazdasági termelés nem folytatható vagy amelyek rendkívül értékesek a természet megóvása és a szabadidős tevékenységek szempontjából;

7.  hangsúlyozza, hogy az erdészeti politikáknak mindig egyensúlyt kell teremteniük a tulajdonosok tulajdonjogai és a közjavak előállításának követelményei között, mivel az erdészeti jogszabályok több millió kis erdőtulajdonost érintenek;

8.  úgy véli, hogy a mező- és erdőgazdaság integrált módon is működhet, hogy a termelési aspektusok alapvetőek, azonban nincsenek ellentmondásban az erdővédelemmel és az erdők által nyújtott előnyökkel, valamint hogy a két szempontrendszer között megfelelő egyensúlyt kell fenntartani és e területeket egymással kölcsönhatásban kell működtetni, például a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb elosztása révén; hangsúlyozza, hogy az erdővédelem egyszerre több szakpolitikai célkitűzést is szolgál; megállapítja, hogy jelenleg a KAP második pilléréből finanszírozzák az erdészethez kapcsolódó európai intézkedések többségét, ezért a mezőgazdaságra fordított uniós támogatást legalább ugyanilyen szinten fenn kell tartani, és egyéb eszközök után kell kutatni e területen;

9.  hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid megkötése szempontjából az erdők a legfontosabb tényezők, és így szerepük kulcsfontosságú az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; ezért véleménye szerint létfontosságú, hogy az Európai Unió közös stratégiát dolgozzon ki az erdőpusztulás okainak – így az erdőtüzek és a légszennyezés – leküzdése érdekében;

10. megjegyzi, hogy a mezőgazdaság és az erdei ökoszisztémák érzékenyek az egyre többször, és egyre gyakoribb, súlyosabb és intenzívebb jelenségekben megmutatkozó éghajlatváltozásra, hiszen a világ számos régiójában pusztulnak el erdők erdőtüzek, kártevők és nagyarányú és ellenőrizetlen erdőirtás következtében; ugyanakkor megállapítja, hogy „Az európai erdők állapota – 2007” című tanulmány szerint az erdővel borított európai terület nagysága az elmúlt 15 év során mintegy 13 millió hektárral növekedett; rámutat, hogy az erdők jelentős szerepet játszanak a folyóvizek vízhozamának szabályozásában, a vízminőség garantálásában és a vízforrások megvédésében, a táj jellegének megőrzésében, a talaj termékenységének fenntartásában és a talaj erózió elleni védelmében (különösen a hegyi területeken), valamint az elsivatagosodás szempontjából (különösen a vízszegény övezetekben), amelyek mind fontos tényezők a mezőgazdaság számára;

11. rámutat, hogy a fajok változatossága kulcsfontosságú a gazdálkodás és a mezőgazdaság fejlődése számára, az erdők pedig alapvetően fontos szerepet játszanak a biodiverzitás fenntartása által jelentett kihívás megoldásában; hangsúlyozza, hogy az erdei ökoszisztémák által biztosított biodiverzitás és az ezek által ellátott ökológiai funkciók az emberiség örökségének részét képezik;

12. hangsúlyozza, hogy az EU 1998-as erdészeti stratégiája és az 1996-os erdészeti cselekvési terv megújításra szorul, amelynek során szükség van az éghajlatváltozás dimenziójának és a megóvás tágabb kérdéskörének figyelembevételére;

13. véleménye szerint az aktív erdőkezelés igen fontos az EU 2020 stratégiához való hozzájárulása és a kulcselemét jelentő növekedés és munkahelyteremtés folytán, továbbá jelentős szerepet játszik az EU energiapolitikájában, valamint úgy véli, hogy az erdők megújuló energiaforrásként és természetes úton megújuló ökoanyagok szolgáltatójaként elsődleges fontosságúak, ám kihasználtságuk foka jelenleg elégtelen; ennek megfelelően üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy nyilvános konzultációt indít a mező- és erdőgazdaság szerepéről az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó célkitűzések elérése terén;

14. felhívja az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be arra irányuló javaslatokat, hogy a kibocsátott szén-dioxid-mennyiség csökkentése hogyan optimalizálható az előállításuk során fokozott szén-dioxid-kibocsátást okozó termékek és építőanyagok más termékekkel történő helyettesítése révén, illetve a szén-dioxid megkötése hogyan optimalizálható a faanyagok fokozott felhasználása útján; véleménye szerint az erdők beillesztése az uniós ETS rendszerbe segíti elő legjobban az erdészeti ágazat hozzájárulását az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, mivel ennek jóvoltából az erdészeti ágazat is élhet a szén-dioxid-kvóták piaci mechanizmusaival;

15. rámutat, hogy a Bizottságnak sürgősen megoldást kell találnia az erdészeti és mezőgazdasági területre vonatkozó szabályozás célkitűzései között fennálló ellentmondásokra; felszólít a különböző uniós politikák közötti kohézió megteremtésére, különösen az erdészetre és a mezőgazdaságra, de ugyanígy a megújuló energiaforrásokra, a biodiverzitásra, az iparra, a kutatásra és az Európa 2020 stratégiára vonatkozó politikák tekintetében is;

16. emlékeztet rá, hogy a mezőgazdasági termelők hozzájárulnak az erdészeti erőforrások növeléséhez fásítással, többrétegű agrár-erdészeti rendszerek létesítésével, vagy a fásított területek kiterjesztésével – például leromlott vagy hatékony gazdálkodásra alkalmatlan földterületek erdősítésével –, védősávok telepítésével és az ellenálló fafajták azonosításával; az Európai Uniónak a nemzeti vidékfejlesztési programok keretében továbbra is támogatnia kell az erdőtelepítést, gondoskodva arról, hogy ezek a kezdeményezések ne zavarják meg a piacot;

17. véleménye szerint az erdőbirtokosoknak külön figyelmet kell fordítaniuk a vadon élő, az erdők által kínált sajátos élőhelyeket természetes módon benépesítő fajokra, mert ezek hozzásegítenek a biodiverzitás fennmaradásához;

18. véleménye szerint az erdei ökoszisztémák „védekezőképességének” feltárására, az előrejelzésekre és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését célzó – a teljes erdészeti és faipari ágazat érdekeit szolgáló – stratégiákra irányuló eredményes kutatás szükségessége uniós szintű koordinációt és finanszírozást igényel;

19. úgy véli, hogy az erdők felbecsülhetetlen értékű közjavakat termelnek, amit azonban a piac nem vett eddig kellő mértékben figyelembe, és az Európai Uniónak kötelessége segíteni az erdőtulajdonosokat, tájékoztatást, valamint pénzügyi ösztönzőket kellene nyújtania nekik, megjutalmazva őket az erdők genetikai sokféleségének védelmét szolgáló fellépések érdekében tett erőfeszítéseikért; megerősíti álláspontját az uniós erdőgazdálkodási intézkedések megfelelő szintű finanszírozásának szükségességét illetően, ezáltal jutalmazva a mezőgazdasági és erdészeti termelőket közjavak szolgáltatásáért, figyelembe véve a tárolás és a helyettesítés hatásait a fafelhasználás szempontjából; hangsúlyozza, hogy ezek az uniós ösztönző mechanizmusok nem zavarhatják meg a fatermékek, a papír, a rostpép és az energia előállításának megfelelően működő piacát;

20. úgy véli, hogy az EU képes támogatni, összehangolni, valamint kiegészíteni a tagállamok által a helyes gyakorlatokat tartalmazó útmutatók kidolgozása érdekében tett intézkedéseket, hogy ez által elősegítsék az erdőknek a klímaváltozás hatásaival szemben történő ellenállását, ezért ezeket az útmutatókat a tulajdonosok és helyi közösségek igényeinek, valamint és a fenntartató kezelés elveinek megfelelően kell kialakítani; hangsúlyozza, hogy a túlzott szabályozás csökkenti a fatermékek nem megújuló és energiaigényes anyagokkal – pl. műanyagok, alumínium, beton – szembeni versenyképességét és megnehezíti az EU éghajlattal kapcsolatos célkitűzéseinek elérését;

21. szükségesnek tartja az erdőtulajdonosok szakmai szövetségeinek hatékonyabbá tételét, valamit a fenntartható erdőgazdálkodásra történő ösztönzésüket, hiszen ez kulcsfontosságú eszköz az erdők által termelt számos áru és szolgáltatás egyensúlyban tartásához, ugyanakkor alapjául szolgál az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak, emellett ezeknek az egyesületeknek a segítségével jobban ki kell használni a fatermékekben rejlő eddig kiaknázatlan lehetőségeket, valamint meg kell erősíteni az erdőtulajdonosok alkupozícióját a fa-kereskedelmi láncban. szükségesnek tartja az erdőtulajdonosi szervezetek európai hálózatának létrehozására irányuló ösztönzéseket az információ és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása és az ellátás koncentrálása érdekében;

22. úgy véli, hogy az Európai Uniónak a közösségi érdekű erdészeti tevékenységek finanszírozásával támogatnia kell a fenntartható erdőgazdálkodást, ösztönöznie kell – különösen a kisebb erdőkkel rendelkező területeken – az erdőgazdálkodással foglalkozó szervezetek létrejöttét, és külön figyelmet kell fordítania az ágazatban tevékenykedő vállalkozásokra, amelyek nagyobb részben kis- és középvállalkozások, valamint ösztönöznie kell őket a korszerűsítésre és szerkezeti változtatásokra annak érdekében, hogy képesek legyenek szembenézni az éghajlatváltozás, az illegális fakivágások elleni küzdelem, a gazdasági válság és a nemzetközi verseny hozta új kihívásokkal;

23. ugyancsak hangsúlyozza a gazdálkodók kulcsfontosságú szerepét az erdőtüzek megelőzésében; ezért szükségesnek tartja a gazdálkodói tevékenység életképességének garantálását annak érdekében, hogy kevesebben hagyjanak fel e tevékenységgel és ne néptelenedjenek el a vidéki területek, hiszen ez jelentősen súlyosbítaná az erdőtüzekkel kapcsolatos helyzetet;

24. kiemeli, hogy az elmúlt években az éghajlatváltozás által előidézett aszályok következtében néhány uniós tagállamban megszaporodtak az erdőtüzek; emlékeztet a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló véleményében az erdőtüzekkel kapcsolatban tett javaslataira, különös tekintettel a tagállamok közötti szolidaritás szükségére, egy európai munkacsoport felállításának jótékony hatásaira, valamint gazdasági és szociális katasztrófákkal kapcsolatos adatok európai szintű adatbázisára, beleértve a fokozott kockázatnak kitett területek feltérképezését; emlékeztet annak fontosságára, hogy az erdőtelepítésekkel és újraerdősítésekkel kapcsolatos tervek esetén a természetes fajtájú és a vegyes erdőket előnyben kell részesíteni; továbbá emlékeztet az Európai Unió Szolidaritási Alapjának hatékonyabb működése érdekében, valamint a természeti katasztrófák területén működő számos közösségi eszköz hatékonyabb működési kapacitásának és összehangolásának szükségéről tett javaslataira;

25. felhívja a figyelmet azokra a további nehézségekre, amelyekkel a szigetek és a legkülső régiók szembesülnek a tűzvészek leküzdése terén; kéri, hogy e területek a számos rendelkezésre álló pénzügyi eszköz – így a Szolidaritási Alap – révén részesüljenek külön bánásmódban;

26. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése érdekében az erdészeti beruházások pénzügyi stabilitását támogató intézkedésekre – például biztosítások támogatása – van szükség;

27. támogatja az erdészeti ellenőrzőrendszer felállítására irányuló európai szintű intézkedéseket és az erdészeti információk közrebocsátását – ezek jóvoltából javulhat az erdőkezelés rendszere –, továbbá az abiotikus és a biotikus veszélyforrások transznacionális szintű ellenőrzését;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

2010. 12. 1

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

32

1

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

John Stuart Agnew, Richard Ashworth, Vasilica Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Lorenzo Fontana, Iratxe García Pérez, Sergio Gutiérrez Prieto, Peter Jahr, Elisabeth Jeggle, Elisabeth Köstinger, Gabriel Mato Adrover, Mairead McGuinness, James Nicholson, Rareş-Lucian Niculescu, Wojciech Michał Olejniczak, Georgios Papastamkos, Marit Paulsen, Britta Reimers, Ulrike Rodust, Alfreds Rubiks, Giancarlo Scottà, Czesław Adam Siekierski, Marc Tarabella, Janusz Wojciechowski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Spyros Danellis, Bas Eickhout, Marian Harkin, Giovanni La Via, Véronique Mathieu, Maria do Céu Patrão Neves, Daciana Octavia Sârbu, Dimitar Stoyanov, Milan Zver

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Reimer Böge, Ingeborg Gräßle, Heide Rühle


VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (12.11.2010)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

az „Erdővédelem és erdészeti információcsere az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra” című bizottsági zöld könyvről

(2010/2106(INI))

A vélemény előadója: Lena Ek

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a fák szenet választanak ki a légkörből és jelentős szerepet játszanak a szén-dioxid-áramlás előmozdításában és a szén-dioxid megkötésében, és mivel az európai erdők kiterjedése egyre nagyobb, melynek következtében a fabiomasszában található szén mennyisége Európában jelenleg a becslések szerint évente 116 millió metrikus tonnával nő,

B.  mivel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) szerint az Európai Unióban szilárd az erdőterületek növelésének hosszú távú trendje,

C. mivel Európában az erdők és egyéb fás területek 177 millió hektárt foglalnak el, ami Európa szárazföldi területeinek 42%-át teszi ki,

D. mivel Európa különböző erdős területei között hatalmas eltérések vannak a természeti adottságok tekintetében, hiszen rendelkezik a szubarktikustól a mediterránig, az alpesitől a síkvidékig sokféle területen, többek között ártereken vagy folyótorkolatokban található erdőkkel,

E.  mivel az erdők munkások, vállalkozók és erdőtulajdonosok millióinak biztosítanak megélhetést, és jelentős mértékben hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a jóléthez,

F.  mivel 2005-ben az ágazat mintegy 380 milliárd euró forgalmat bonyolított, ami uniós szinten a GDP közel 9%-ának felel meg,

G. mivel a fenntartható erdőgazdálkodás, beleértve az erdővédelmet, alapvető fontosságú annak érdekében, hogy az erdők sokfélék, egészségesek és alkalmazkodóképesek maradjanak,

H. mivel a dinamikus és fenntartható erdőgazdálkodás az egyik leghatékonyabb módja a légkörben található szén-dioxid tárolásának,

I.   mivel az erdészeti ágazat különösen fontos a vidéki területeken, és az erdőre épülő ágazatokban működő 350 000 vállalat mintegy 3 millió főt, azaz a teljes európai termelői munkaerő-kapacitás 8,6%-át foglalkoztatja,

1.  üdvözli a Bizottság azon nézetét, hogy az erdők az egyik fő eszközt jelentik az éghajlatváltozáshoz vezető tényezők megfékezése terén, például a légkörben található szén-dioxid megkötésén keresztül; hangsúlyozza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás, többek között az Európa szerte uralkodó eltérő feltételekhez igazított erdővédelem és erdő-helyreállítás döntő fontosságú az EU számára éghajlati célkitűzéseinek megvalósításában és az erdők biológiai sokféleségének védelmében, ami számos, a társadalom számára alapvető jelentőségű ökoszisztéma-szolgáltatást (faanyagok felhasználóinak ellátása, valamint a szén-dioxid-megkötésével és a természeti katasztrófák elleni védelemmel kapcsolatos szolgáltatások) és (a fenntartható idegenforgalom formájában) kulturális szolgáltatást biztosít;

2.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló erőteljes politika teljes mértékben összeegyeztethető azzal a törekvéssel, hogy az erdészet mint az európai ipar egyik fontos ágazata továbbfejlődjön; úgy véli, hogy az erdészeti ágazatot fejleszteni kell, annak érdekében, hogy továbbra is hozzá tudjon járulni a fenntartható gazdasági növekedéshez, új munkahelyek teremtéséhez, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez;

3.  hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban az erdészet már jelenleg is szilárdan támaszkodik a fenntarthatóság elvére, máshol viszont ezen elveket még nem építették be teljes mértékben az ágazatba; úgy véli, hogy az EU-nak biztosítania kell, hogy valamennyi tagállam hozzájáruljon a valódi értelemben vett fenntartható erdőgazdálkodás megvalósításához; hangsúlyozza, hogy az EU tudásközpontot állíthatna fel a tagállamok szükséges tájékoztatására;

4.  kiemeli, hogy az európai erdészeti kezdeményezéseknek egyaránt kell törekedniük az erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának biztosítására, valamint az erdők védelmének ellenőrzésére és javítására, különösen ha magas színvonalú élőhelyek vannak érintve;

5.  tudomásul veszi az erdészeti információkra és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás felügyeletére vonatkozó célok, az enyhítési célok, a megújuló energiákra vonatkozó célok, valamint a többfunkciós és fenntartható erdőgazdálkodás legjobb gyakorlatai európai koordinációjának potenciális hozzáadott értékét, különös tekintettel a kihívások határokon átnyúló természetére;

6.  arra szólít fel, hogy teremtsenek kohéziót az erdészettel, a mezőgazdasággal, a megújuló energiaforrásokkal, a biológiai sokféleséggel, valamint egyéb, környezettel kapcsolatos kérdésekről szóló különböző uniós politikák között, valamint az ipari és kutatási politikák és az EU 2020 stratégia között;

7.  hangsúlyozza, hogy növelni kell az erdészeti ágazat versenyképességét az innovációba, a megvalósítandó kutatásba és fejlesztésbe való befektetésen, valamint olyan mechanizmusok kidolgozásán keresztül, amelyek az így létrehozott tudás terjesztését szolgálják;

8.  rámutat, hogy az európai erdőket érintő legnagyobb kihívások közé tartoznak az erdőtüzek, az erdőirtás, a biológiai sokféleség csökkenése, és ezáltal az erdők rosszabb ellenálló képessége, az invazív fajok, paraziták és kártevők okozta és egyéb erdőt érintő fertőzések; megjegyzi, hogy az EU-nak együttműködési és tájékoztatási kezdeményezés segítségével kellene e kihívásokat kezelnie;

9.  sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy jelentősen erősítsék az erdőknek azon szerepét, amelyet az áradások, földcsuszamlások, tüzek, biodiverzitás csökkenése és a szélsőséges időjárási katasztrófák elleni védelemben játszanak, miközben egyúttal figyelembe veszi az áradás elleni védekezést az információs rendszerek kifejlesztése és az erdőkre vonatkozó pénzügyi támogatási rendszerek keretbe foglalása során;

10. megjegyzi az igazgatási és kutatási szinten egyaránt megvalósítandó átfogó együttműködés fontosságát, a szabványalkotás, a legjobb gyakorlatok, valamint a technológiák és a tudományos ismeretek átadása terén, különösen a REDD-rendszerrel kapcsolatban; rámutat, hogy a REDD rendszer előnyeinek igazságos megosztása nem érhető el aktív együttműködés és a legjobb gyakorlatok cseréje nélkül; hangsúlyozza a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési program (GMES) erdőterületek európai és nemzetközi szintű feltérképezésében, ellenőrzésében és nyilvántartásában betöltött jelentőségét, valamint azt a hozzájárulást, amelyet az így gyűjtött információ jelenthet az éghajlat változásról szóló ENSZ tárgyalások viszonylatában;

11. hangsúlyozza a fenntartható erdőgazdálkodás szükségességét, valamint azt, hogy fennmaradjanak az erdők produktív és védelmi funkciói, és általában véve gazdaságosan igazgassák az erdőket; és hangsúlyozza, hogy növelni kell az EU erdeinek éghajlatváltozással és a biológiai sokféleség elvesztésével szembeni ellenállását;

12. hangsúlyozza, hogy szükség van a változatos erdőpolitikai kihívások tiszteletben tartására Európa különböző részein; tudomásul veszi különösen a különböző ökoszisztémákat, az erdőtulajdonlás eltérő jellege és az Európa különböző részein fennálló eltérő éghajlati kihívásokban rejlő különbségeket; kiemeli annak szükségességét, hogy intézkedéseket kell hozni és monitoringot kell végezni megfelelő (helyi, regionális, tagállami vagy uniós) szinten;

13. óva int az erdészeti – különösen a természetes – erőforrások korlátozatlan kereskedelmi kiaknázásától, ami nagyon gyakran az erdők visszafordíthatatlan pusztításához vezet;

14. hangsúlyozza az erdők fontos szerepét a nemzetgazdaságokban, különösen a regionális fejlesztésben, és főként a vidéki területeken, ahol az erdészeti ágazat jelentősen hozzájárul a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez, a jóléthez, a versenyképességhez és a régiók vonzerejéhez;

15. hangsúlyozza, hogy az erdészeti politikáknak mindig egyensúlyt kell teremteniük a tulajdonosok tulajdonjogai és a közjavak termelésének követelményei között, mivel az erdészeti jogszabályok több millió erdőtulajdonost érintenek;

16. kiemeli, hogy az erdészet az integrált vidék- és regionális politika természetes része, mely tényt figyelembe kell venni a KAP jövőjéről (2013 után) szóló viták során, valamint az erdészettel összefüggő intézkedések szükségességét is meg kell határozni;

17. tudomásul veszi, hogy a szélparkokat sok esetben csak erdei területeken lehet felállítani; úgy véli, hogy a megújuló energiaforrásokra vonatkozó projekteket és az erdővédelmet érintő intézkedések kölcsönösen kiegészítik egymást, és nem ellentmondásos intézkedések;

18. tudomásul veszi az erdészeti erőforrások megőrzésének és növelésének fontosságát az EU-ban, különösen azon tagállamokban, melyeket jobban érintenek a szélsőséges időjárási viszonyok és az éghajlatváltozás, mivel az erdők és erdős területek jelentős társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi előnyökkel társulnak; és azt is, hogy az ilyen területek védelmére hozott intézkedéseknek ezért a megelőzésre és az alkalmazkodásra kell összpontosítaniuk oly módon, hogy e területek ne veszítsék el termelő, ökológiai és társadalmi funkcióikat;

19. úgy véli, hogy a fa alapú nyersanyagok alacsony energiájú helyettesítői lehetnek az építőiparban és egyéb iparágakban széles körben használt anyagoknak, különösen a magas energiabevitelt igénylő fémötvözeteknek, műanyagoknak és betonnak; rámutat annak kockázatára, hogy a túlszabályozás csökkenti a fatermékek versenyképességét e nem megújuló anyagokhoz képest;

20. hangsúlyozza a nyersanyagok és a késztermékek ellátási láncára való összpontosítás szükségességét a jogszerű kereskedelem és az erdővédelem garantálása érdekében; hangsúlyozza, hogy az ellátási lánc irányítás elősegíthetné a tisztességesebb versenyfeltételek kialakítását, melyben az érintettek elkötelezettsége és együttműködő erőfeszítései döntő szerepet játszhatnak;

21. elővigyázatosságra és az erdészeti erőforrások szoros figyelemmel kísérésére szólít fel annak biztosítására, hogy a bioenergiai stratégiák és a biomassza betakarítási szintjének bármely növekedése nem vezet az erdők szén-dioxid-elnyelő képességének kimerüléséhez és az éghajlat-változási célkitűzések semlegesítéséhez;

22. hangsúlyozza az erdei területek vitathatatlan fontosságát a közbiztonság szempontjából, mivel azok megvédik az emberi lakóhelyeket a természeti jelenségek negatív hatásaitól;

23. kiemeli a hitelesség, a nyilvánosság és más pénzügyi előnyök gazdasági elismertségének fontosságát a biológiai sokféleség megőrzésében és az erdők védelmében való részvételének köszönhetően;

24. kiemeli, hogy szükséges megerősíteni a kommunikációs és információs politikát annak érdekében, hogy biztosítsák a fenntartható erdőirányítást, hogy igazodni lehessen az éghajlatváltozáshoz, tájékoztassák a nyilvánosságot és ösztönözzék a fenntartható erdők igénybevételét;

25. fontosnak tartja a legjobb gyakorlatok cseréjét arra vonatkozóan, hogy a vállalkozások és az ipar az életciklus-szemlélet révén miként járulhatnak hozzá a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzések megvalósításához, és hogyan köthetik össze a biológiai sokféleség megőrzését a jövedelemtermeléssel;

26. megállapítja, hogy az EU kétségtelenül hosszú időre visszatekintő hagyományos erdészeti gyakorlatokból táplálkozó tapasztalatokkal rendelkezik az erdészeti ágazat tekintetében; további lépésekre szólít fel azonban a kutatás, a képzés, kommunikáció és a tájékoztatás terén az éghajlatváltozás erdőket és az erdészeti szektort érintő kockázatait illetően, valamint hosszú távú tervezésre hív fel a regionális hatóságok és a tagállamok részéről, az érdekelt felekkel és a Bizottsággal folytatott együttműködésben; úgy véli, hogy továbbra is szükség van a különböző típusú erdők által a szén-dioxid elnyelésére vonatkozó kutatásra;

27. további lépésekre szólít fel a kutatás, az oktatás és a tájékoztatás terén az éghajlatváltozás erdőket és az erdészeti szektort érintő kockázatait illetően, valamint hosszú távú tervezésre hív fel az erdőipar, a régiók és a tagállamok részéről; hangsúlyozza az éghajlatváltozásnak az erdőkre és az erdészeti ágazatra gyakorolt kockázatairól szóló európai és nemzeti kutatási programok jobb koordinációjának szükségességét; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan referencia-weboldal elindításának lehetőségét, amely tartalmazza az erdőterületek digitális térképeit és engedélyezett használatait, valamint a NATURA területeket és a ritka ökoszisztémákat annak érdekében, hogy jobb tájékoztatást lehessen nyújtani a kormányzati szervek, az állampolgárok és a vállalkozások számára;

28. hangsúlyozza, hogy az erdők alkalmazkodási képessége kedvezően befolyásolhatja az erdőipari létesítményeket és az erdőipart az éghajlatváltozás globális hatásai kapcsán, ezért szorgalmazza az alkalmazkodási képességre irányuló kutatásokra szánt pénzügyi támogatás növelését;

29. hangsúlyozza, hogy fokozott együttműködésre és tájékoztatási erőfeszítésekre van szükség az EU-n belül, valamint az EU és a tagállamok között;   úgy véli, hogy ennek megvalósításának egyik eszköze az lenne, ha a Bizottságban egy osztály végezne aktív koordinációt valamennyi erdészettel kapcsolatos uniós tevékenység összehangolása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg és terjesszen elő javaslatot ilyen funkció egy főigazgatóságon belüli létrehozására;

30. kiemeli, hogy a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti megosztásával olyan stratégiát kell kidolgozni, amely megfelelő pénzügyi eszközök segítségével képes elérni a biológiai sokféleség terén kitűzött globális és uniós célokat; kéri a Bizottságot, hogy 2011 vége előtt terjesszen elő tanulmányt;

31. úgy véli, hogy a faanyag vegyipari alapanyagként történő forgalmazása érdekében folytatott ipari jellegű erőforrás-használatot és az építőanyagok gyártása céljából folytatott félig ipari jellegű kitermelést elsősorban az erdőültetvényekre kell korlátozni; figyelmeztet a tagállamok természeti kincsei, köztük az erdők privatizálásának káros hatásaira;

32. felszólítja a Bizottságot, hogy állítson össze és kísérjen figyelemmel olyan európai és nemzeti szintű mutatókat, amelyek az erdőkre és azok funkcióira vonatkoznak (például az erdőterületek aránya, az erdők regenerációs képessége, talajvíz-megtartási képessége, eróziós arányok, újraerdősítendő területek, stb.);;

33. hangsúlyozza, hogy az aszályos területeken és a sivatagosodás veszélyének kitett régiókban a termékeny fajokkal történő újraerdősítés szolgálja legjobban a lakosság érdekeit, valamint ez biztosítja bevonásukat az erdők védelmébe és az erdőtüzek elleni küzdelembe;

34. elismeri, hogy a mediterrán országokban különösen fontosak az erdők, mivel képesek csökkenteni a hőmérsékletet és egyensúlyban tartani a víz körforgását, ezért úgy véli, hogy az újraerdősítést megelőzően tudományos tanulmányokat kell végezni annak érdekében, hogy azonosítani lehessen a talajvédelem és az esővíz felfogásának céljaira legalkalmasabb fajokat és területeket;

35. bátorítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ne hagyjanak fel az illegális fakitermelés és az ily módon kitermelt fa kereskedelme elleni fellépéssel, hiszen ily módon hozzájárulnak az erdőirtás, az erdőpusztulás és a biológiai sokféleség elvesztése elleni küzdelemhez is;

36. úgy véli, hogy a CO2-megkötés terén fennálló fontosságuk miatt az agrárerdészet faállományát az éghajlatváltozás elleni harc kapcsán a nem fakitermelésre szánt hagyományos erdőterületekkel azonos módon kell értékelni;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

9.11.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

44

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jean-Pierre Audy, Ivo Belet, Bendt Bendtsen, Jan Březina, Giles Chichester, Pilar del Castillo Vera, Lena Ek, Ioan Enciu, Gaston Franco, Adam Gierek, Fiona Hall, Romana Jordan Cizelj, Arturs Krišjānis Kariņš, Philippe Lamberts, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Marisa Matias, Judith A. Merkies, Angelika Niebler, Jaroslav Paška, Aldo Patriciello, Miloslav Ransdorf, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Michèle Rivasi, Paul Rübig, Amalia Sartori, Francisco Sosa Wagner, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Ioannis A. Tsoukalas, Claude Turmes, Vladimir Urutchev, Adina-Ioana Vălean, Kathleen Van Brempt, Alejo Vidal-Quadras, Henri Weber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

António Fernando Correia De Campos, Andrzej Grzyb, Jolanta Emilia Hibner, Silvana Koch-Mehrin, Ivari Padar, Vladko Todorov Panayotov, Peter Skinner, Silvia-Adriana Ţicău, Catherine Trautmann


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.3.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

53

6

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

János Áder, Elena Oana Antonescu, Kriton Arsenis, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sandrine Bélier, Sergio Berlato, Martin Callanan, Nessa Childers, Bairbre de Brún, Bas Eickhout, Edite Estrela, Karl-Heinz Florenz, Elisabetta Gardini, Julie Girling, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Dan Jørgensen, Karin Kadenbach, Christa Klaß, Holger Krahmer, Jo Leinen, Corinne Lepage, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Miroslav Ouzký, Vladko Todorov Panayotov, Gilles Pargneaux, Antonyia Parvanova, Andres Perello Rodriguez, Sirpa Pietikäinen, Mario Pirillo, Pavel Poc, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Anna Rosbach, Oreste Rossi, Dagmar Roth-Behrendt, Daciana Octavia Sârbu, Carl Schlyter, Horst Schnellhardt, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Bogusław Sonik, Salvatore Tatarella, Åsa Westlund, Glenis Willmott, Sabine Wils, Marina Yannakoudakis

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Marisa Matias, Miroslav Mikolášik, Bill Newton Dunn, Bart Staes, Eleni Theocharous, Giommaria Uggias, Thomas Ulmer, Marita Ulvskog, Anna Záborská

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat