AJÁNLÁS a kikötő szerinti államok által a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására hozandó intézkedésekről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről
13.4.2011 - (05571/2011 – C7‑0068/2011 – 2010/0389(NLE)) - ***
Halászati Bizottság
Előadó: Carmen Fraga Estévez
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
a kikötő szerinti államok által a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására hozandó intézkedésekről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről
(05571/2011 – C7‑0068/2011 – 2010/0389(NLE))
(Egyetértés)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (05571/2011),
– tekintettel a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedéseiről szóló megállapodás tervezetére (05571/2011),
– tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0068/2011),
– tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,
– tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására (A7-0142/2011),
1. egyetért a megállapodás jóváhagyásával;
2. felhívja az Európai Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodások, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek, a halászati partnerségi megállapodások és az Unió fejlesztési politikájának keretében tevékenyen mozdítsa elő a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedéseiről szóló megállapodás aláírását, megerősítését és végrehajtását;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének, illetve az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete főigazgatójának.
INDOKOLÁS
Előzmények
2001-ben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a felelősségteljes halászatra vonatkozóan 1995-ben elfogadott magatartási kódex keretében a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló nemzetközi cselekvési tervet (IPOA-IUU) dolgozott ki. Az IPOA-IUU átfogó megközelítést alkalmaz, előkészíti a lobogó szerinti, parti és kikötő szerinti államok által alkalmazandó fellépéseket. Negyedik alkalommal született megállapodás a kikötő szerinti államok intézkedéseiről nemzetközi jogszabály keretében, amely a halászati tevékenység nyomon követésének és ellenőrzésének eszközéül szolgál. Az előző három jogszabály az 1993. évi FAO betartási megállapodás, a halállományokról szóló 1995. évi ENSZ-megállapodás és a FAO 1995. évi felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexe.
A kikötő szerinti államok megerősített és összehangolt intézkedéseinek lehetséges hatékonyságát széles körben gyorsan felismerték, továbbá méltányolták az intézkedések költséghatékonyságát és a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem egyéb eszközeinek – például a nemzetközi kereskedelemre és a lobogó szerinti államok felelősségére vonatkozóak – megerősítésében játszott központi szerepüket. Ennek eredményeképpen a FAO 2005-ben elfogadta a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre irányuló intézkedéseire vonatkozó mintatervet. Ez a mintaterv önkéntes alapon alkalmazható, jogilag nem kötelező eszköz, amely olyan minimumszabványokat tartalmaz, amelyek vélhetően elősegítik, hogy az államok intézkedéseket fogadjanak el a kikötőiket használni szándékozó, külföldi lobogó alatt közlekedő hajók nyomon követése, ellenőrzése és vizsgálata érdekében.
Ezen túlmenően egyes regionális halászati gazdálkodási szervezetek a kikötő szerinti államok tekintetében olyan jogilag kötelező erejű mechanizmusokat vezettek be, amelyeket e szervezetek tagjainak alkalmazniuk kell a kirakodások és átrakások, valamint a kikötőikben zajló egyéb műveletek jogszerűségének nyomon követése érdekében. Egyes regionális halászati gazdálkodási szervezetek ezenkívül különleges szabályokat hoztak, amelyek értelmében a kikötőbe való belépés megtagadható olyan hajóktól, amelyek szerepelnek az adott szervezet által a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató vagy támogató hajókról készített jegyzékben.
A FAO Halászati Bizottságának 2007. évi ülésén megegyezés született arról, hogy a kikötő szerinti államok által a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására hozandó intézkedések tárgyában egy jogilag kötelező erejű nemzetközi okmányt kell kidolgozni. E tárgyban 2007 szeptemberében Washingtonban szakértői konzultációra került sor.
A FAO ezt követően négy – a FAO valamennyi fele előtt nyitott – technikai konzultációt tartott (2008 júniusában, valamint 2009 januárjában, májusában és augusztusában) a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló nemzetközi okmány tervezetének véglegesítése céljából.
Az Európai Unió a kezdetektől fogva közreműködött ebben a folyamatban, valamint tevékeny és konstruktív szerepet játszott a megállapodás tervezetének kidolgozásában.
Egy egész évig tartó intenzív tárgyalásokat követően a FAO konferenciájának 2009. november 18–23. között Rómában megtartott 36. ülésszakán a FAO alapszabálya XIV. cikkével összhangban jóváhagyták a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedéseiről szóló megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás), hogy azt a FAO tagjai elé terjesszék.
A megállapodás az Európai Unió nevében 2009. november 22-én aláírásra került, annak későbbi időpontban történő megkötésére is figyelemmel.
A tanácsi határozatra irányuló javaslat célja a megállapodásnak – az Európai Parlament az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban való egyetértését követően – az Európai Unió nevében történő jóváhagyása.
A megállapodás tartalma
A megállapodás célja, hogy a kikötő szerinti államok által végrehajtott hatékony intézkedések révén megelőzze, megakadályozza és felszámolja a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatot, és ezáltal biztosítsa az élő tengeri erőforrások és a tengeri ökoszisztémák hosszú távú védelmét és fenntartható felhasználását.
A megállapodást a felek kikötő szerinti ország minőségükben fogják alkalmazni, azokra a hajókra vonatkozóan, amelyek nem jogosultak ezen országok lobogói alatt hajózni, és akkor, amikor e hajók a kikötőbe való belépést kérelmezik, vagy a kikötőben tartózkodnak. A megállapodás nem csupán a halászhajókra alkalmazandó, hanem a „halászati tevékenységet” végzőkre is, például azokra a szállítóhajókra, amelyek halászati termékek szállítására használhatóak. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat meghatározását tág értelemben fogalmazza meg, körébe bevon sokféle szabályozatlan halászati műveletet.[1]
A megállapodás részes feleinek ki kell jelölniük azokat a kikötőket, amelyekre vonatkozóan a hajók belépési engedélyt kérelmezhetnek. A megállapodás meghatározza azokat az eljárásokat, amelyeket kikötőbe való belépést kérelmező hajóknak, illetve amelyeket a kikötő szerinti államoknak a hajók ellenőrzésével és egyéb feladataikkal, például az ellenőrzés eredményeinek átadásával kapcsolatban követniük kell.
A feleknek meg kell tagadniuk a kikötőikbe való belépést, ha elégséges bizonyítékkal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a kikötőjükbe való belépést kérelmező hajó jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatot vagy azt támogató halászati tevékenységet folytat, különösen ha a szóban forgó hajónak az ilyen jellegű halászatot vagy az azt támogató halászati tevékenységet folytató hajók listájára történő felvételét valamely érintett regionális halászati gazdálkodási szervezet jóváhagyta. Ha a hajó már belépett egyik kikötőjébe, a kikötőhasználatot meg kell tagadni többek között abban az esetben, ha a fél úgy találja, hogy a hajó nem rendelkezik engedéllyel halászat vagy halászati tevékenység folytatására, ha egyértelmű bizonyítékot kap arra nézve, hogy a fedélzeten lévő halrakományt az előírt követelmények megsértésével fogták ki, vagy ha a félnek alapos indoka van azt feltételezni, hogy a hajó egyébként jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatot vagy azt támogató tevékenységeket folytat.
A megállapodás 4. része az ellenőrzésekről és nyomon követési intézkedésekről rendelkezik. A feleknek annyi hajót kell ellenőrizniük kikötőikben, amennyi az e megállapodás célkitűzéseinek megvalósításához szükséges ellenőrzések éves szintjének eléréséhez elő van írva.
A megállapodás szerves részét képező mellékletek meghatározzák a felek kikötőibe való belépést kérelmező hajók által előzetesen közlendő információkat, valamint az ellenőrzési eljárásokra vonatkozó iránymutatásokat, az ellenőrzési eredmények kezelésének módját, az információs rendszereket és a képzési követelményeket.
Az azonnali információcsere a megállapodás egyik alapvető szempontja. A feleknek fel kell készülniük és képesnek kell lenniük az információcserére (az érintett államokkal, a FAO-val, más nemzetközi szervezetekkel és a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel) azokról a hajókról, amelyekkel kapcsolatban gyanú vagy bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatot folytatnak.
A feleknek együtt kell működniük egy – lehetőség szerint a FAO által koordinált – információ-megosztási mechanizmusnak más, kapcsolódó többoldalú és kormányközi kezdeményezésekkel egyetemben történő létrehozása, valamint az e megállapodáshoz kapcsolódó jelenlegi adatbázisok közötti információcsere megkönnyítése érdekében.
A 20. cikk a lobogó szerinti államok szerepére vonatkozik, amelyeknek együtt kell működniük a kikötő szerinti államokkal a megállapodásnak megfelelő ellenőrzések és egyéb fellépések, köztük a végrehajtási intézkedések esetében.
A megállapodás számos, a nemzetközi jogszabályokkal összhangban álló védelmi mechanizmust tartalmaz (ilyen például a „vis maior vagy vészhelyzet” és a fellebbezési eljárás).
A 21. cikk a fejlődő államok különleges igényeire összpontosít, és elismeri annak szükségességét, hogy valamennyi fél számára – földrajzi helyzetétől és fejlettségi szintjétől függetlenül – biztosítva legyenek a megállapodás végrehajtásához szükséges emberi és anyagi eszközök. A feleknek együtt kell működniük a fejlődő államokat e megállapodás végrehajtásában segítő, megfelelő finanszírozási mechanizmusok létrehozásában. A feleknek ad hoc munkacsoportot kell felállítaniuk, amely rendszeres időközönként jelentést tesz és ajánlásokat fogalmaz meg az ilyen mechanizmusok létrehozásával kapcsolatban, beleértve a hozzájárulásokat, a pénzeszközök azonosítását és mobilizálását, a végrehajtást irányító gazdálkodási kritériumok és eljárások kifejlesztését, valamint a finanszírozási mechanizmusok végrehajtásában elért fejlődést.
A megállapodás a huszonötödik megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó okiratnak a letéteményesnél történő letétbe helyezésétől számított harmincadik napon lép hatályba.
A 2011. január 31-i állapot szerint 23 FAO-tag írta alá a megállapodást, és két csatlakozó okiratot helyeztek letétbe.
Összegzés
A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat jelenti továbbra is az egyik legkomolyabb veszélyt az élő vízi erőforrások fenntartható kiaknázására nézve. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem a közös uniós halászati politika alapvető eleme, ezért az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló nemzetközi okmány elfogadási folyamatában való tevékeny és építő jellegű közreműködés révén előmozdítsa a nemzetközi együttműködést e tárgyban.
Az Unió tagja a FAO-nak, valamint 13 regionális halászati gazdálkodási szervezetnek. A regionális halászati gazdálkodási szervezetek által a kikötő szerinti államok intézkedései tárgyában elfogadott mechanizmusok az unós jog részévé váltak, amely általános szabályokat[2] ír elő a kikötői szolgáltatások igénybevételére, a halászati termékeknek az uniós kikötőkben tartózkodó harmadik országbeli hajók általi kirakodására és átrakására, valamint az Unió és a harmadik országok közötti együttműködési és segítségnyújtási mechanizmusokra vonatkozóan.
Az előadó üdvözli az Európa Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a regionális halászati gazdálkodási szervezetek a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló FAO-megállapodáson alapuló határozatokat fogadjanak el. Az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (IOTC) 2010 márciusában a dél-koreai Busanban tartott plenáris ülésén az Unió által előterjesztett kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló határozatot fogadott el (2010/11. számú határozat). Az Unió hasonló javaslatokat terjesztett elő más a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben is annak érdekében, hogy a kikötő szerinti államok jelenleg hatályos intézkedéseit megerősítsék és összehangolják a megállapodás követelményeivel. Sajnos e javaslatok elfogadására több esetben nem kerülhetett sor számos, latin-amerikai és kis csendes-óceáni szigetország ellenállása miatt. Az előadó határozottan támogatja és ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy továbbra is munkálkodjon e javaslatok elfogadtatása érdekében, mivel a megállapodásban előírt intézkedések csak akkor válnak valóban hatékonnyá a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemben, ha átfogó, egységes és átlátható módon globálisan végrehajtják azokat a joghézagok elkerülése érdekében, amelyeket könnyen kihasználhatnak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatot folytatók.
A FAO Halászati Bizottságának 2011. január 31. és február 4. között Rómában tartott 29. ülésszakán egyetértés született arról, hogy a kikötő szerinti államok intézkedései a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem hathatós és költséghatékony eszközei, és a bizottság kérte a FAO-t, hogy hozzon létre nyitott munkacsoportot vagy hasonló mechanizmust a 21. cikkben említett, a fejlődő országokat e jogszabály végrehajtásában segítő ad hoc munkacsoport feladatainak megfogalmazására. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem különböző eszközök együttes használatát igényli, az Unió pedig egyéb, a FAO által e tárgyban a közelmúltban indított kezdeményezésekben is komolyan részt vesz, például a lobogó szerinti állam teljesítményének értékelési kritériumaira vonatkozó nemzetközi iránymutatások kidolgozásában és a halászhajók, a hűtött szállítást végző hajók és az ellátóhajók egész világra kiterjedő nyilvántartásának kidolgozásában.
Az Európai Unió a nemzetközi halászat egyik meghatározó szereplője, valamint a halászati termékek egyik fő globális piaca, ezért érdekében áll, hogy fejlessze a megállapodást és eredményesen közreműködjön annak végrehajtásában.
A fentiek tükrében az előadó javasolja, hogy a Parlament értsen egyet a megállapodás megkötésével, amely jelentősen hozzájárul a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat ellen jelenleg folytatott küzdelemhez.
- [1] A „hajó” meghatározása szerint halászatra vagy „halászati tevékenységekre” használt, ilyen célú felhasználásra felszerelt vagy ilyen célú felhasználásra szánt hajó vagy másfajta vízi jármű, a „halászati tevékenységekbe” pedig beletartozik „a halászatot támogató vagy előkészítő bármely művelet, beleértve olyan halak kirakodását, csomagolását, feldolgozását, átrakását vagy szállítását, amelyeket előzőleg nem szállítottak partra, valamint a személyzet, üzemanyag, felszerelések és egyéb készletek tengeren történő biztosítását”.
- [2] Lásd különösen a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletet és az e rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. október 22-i 1010/2009/EK bizottsági rendeletet.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
12.4.2011 |
|
|
|
||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
14 0 0 |
||||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Josefa Andrés Barea, Alain Cadec, Marek Józef Gróbarczyk, Carl Haglund, Isabella Lövin, Gabriel Mato Adrover, Maria do Céu Patrão Neves, Britta Reimers, Struan Stevenson, Catherine Trautmann, Jarosław Leszek Wałęsa |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Jean-Paul Besset, Antolín Sánchez Presedo |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Agnès Le Brun |
|||||