JELENTÉS az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány módosítására irányuló javaslatról

28.4.2011 - (2009/2134(INI))

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Andrew Duff

Módosítások

• 001-006 (PDF - 118 KB)
• 001-006 (DOC - 239 KB)
• 007-008 (PDF - 102 KB)
• 007-008 (DOC - 217 KB)
• 008-008/REV1 (DOC - 211 KB)
• 009-014 (PDF - 123 KB)
• 009-014 (DOC - 458 KB)
• 015-015 (PDF - 92 KB)
• 015-015 (DOC - 209 KB)
• 016-017 (PDF - 99 KB)
• 016-017 (DOC - 435 KB)
• 018-019 (PDF - 100 KB)
• 018-019 (DOC - 218 KB)
• 020-021/REV1 (DOC - 216 KB)
• 022-023 (PDF - 100 KB)
• 022-023 (DOC - 218 KB)
• 024-025 (PDF - 103 KB)
• 024-025 (DOC - 217 KB)
• 026-027 (PDF - 100 KB)
• 026-027 (DOC - 215 KB)
• 028-031 (PDF - 116 KB)
• 028-031 (DOC - 234 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány módosítására irányuló javaslatról

(2009/2134(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, az 1976. szeptember 20-i tanácsi határozathoz csatolt, módosított okmányra[1], különösen annak 14. cikkére,

–   tekintettel a Parlament választási eljárásáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az 1998. július 15-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel az Európai Parlament összetételéről szóló, 2007. október 11-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel a 2007. december 14-én tartott Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel 2010. május 6-i állásfoglalására az Európai Parlamentnek a 2009–2014-es parlamenti ciklus hátralévő részére érvényes összetételével kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv módosításáról szóló jegyzőkönyvtervezetéről: az Európai Parlament véleménye (az EU-Szerződés 48. cikkének (3) bekezdése)[4],

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 39. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 9. és 10. cikkére,, a 14. cikk (2) bekezdésére, a 48. cikk (2), (3) és (4) bekezdésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 22., 223. és 225. cikkére, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 3. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. sz. jegyzőkönyvre,

–   tekintettel az 1993. december 6-i 93/109/EK irányelvnek az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó egyes részletes rendelkezései tekintetében történő módosítására irányuló, 2006. december 12-i bizottsági javaslatra (COM(2006)791),

–   tekintettel eljárási szabályzata 41. cikkére, 48. cikke (3) bekezdésére és 74a. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0176/2011),

mivel:

A. a Parlament jogosult kezdeményezni saját választási eljárásának reformját, illetve jogosult arra, hogy egyetértését adja hozzá,

B.  a Parlament jogosult kezdeményezni saját választási eljárásának megváltoztatását, illetve jogosult arra, hogy egyetértését adja hozzá,

C. a Parlament jogosult a Szerződések felülvizsgálatát kezdeményezni,

D. a Parlamentet 1979 óta ötévente közvetlenül választják meg, és az intézmény jogkörei és befolyása az eltelt időszak alatt megnőttek, főként a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének eredményeképpen,

E.  a Lisszaboni Szerződés megváltoztatta az Európai Parlament képviselőinek mandátumát, aminek révén az Unió polgárainak közvetlen képviselőivé váltak[5],

F.  ezen időszak alatt a választási rendszerek még egy egységes választási eljárásról szóló megállapodás hiányában is fokozatosan közeledtek egymáshoz, nevezetesen az arányos képviselet 1999-ben történt egyetemes elfogadásával, a politikai pártok uniós szinten történő formális létrehozásával[6], valamint a kettős mandátum eltörlésével[7],

G. az alkotmányos rendbe hivatalosan a Maastrichti Szerződés által 1993-ban bevezetett európai uniós állampolgárság koncepciója magában foglalta az európai és helyhatósági választásokon a saját tagállamtól eltérő tagállamokban bizonyos feltételek mellett való részvétel jogát, e jogot és egyéb polgári jogokat pedig megerősítette az Európai Unió Alapjogi Chartája, amely jelenleg a Lisszaboni Szerződés értelmében kötelező jogi erővel bír,

H. a Parlament demokratikus funkciójának széles körű elismerése várat magára, az európai szintű politikai pártok továbbra is kevéssé fejlettek, a választási kampányok inkább nemzetiek, mint európaiak, a Parlament eljárásairól szóló médiabeszámolók pedig továbbra is szórványosak,

I.   a parlamenti választások általános részvételi aránya az 1979-es 63 százalékról 2009-ben drámai mértékben 43 százalékra esett vissza,

J.   alacsony azon uniós állampolgárok száma, akik az Európai Parlamenti választásokon a lakóhelyüktől eltérő tagállamban szavaznak, a választáson így indulók száma pedig elhanyagolható; a tagállamok között eltérőek a választójogra vonatkozó lakóhelyi előírások, mint ahogy azon időtartam is, amelynek leteltét követően az EU-ban máshol lakóhellyel rendelkező állampolgárokat megfosztják attól a joguktól, hogy hazájukban szavazzanak; ezenkívül a tagállamok között nem hatékony a választói névjegyzékekre felkerült vagy jelöltként állított, más tagállambeli állampolgárokra vonatkozó információcsere,

K. az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok lényeges mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak meghatározása során, hogy ki szavazhat az európai parlamenti választásokon, kötelesek azonban tiszteletben tartani az uniós jog általános elveit, és tilos hátrányos megkülönböztetést jelentő bánásmódban részesíteniük az azonos körülmények közötti különböző kategóriájú uniós állampolgárokat[8], hasonlóképpen, bár minden egyes állam maga határozza meg az állampolgárság megszerzésének és elveszítésének feltételeit, ezzel egyidejűleg figyelembe kell vennie az uniós állampolgárság státuszát[9],

L.  elakadt a Tanácsban a Bizottság jelenlegi javaslata, miszerint meg kell könnyíteni a saját tagállamuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós állampolgárok választási részvételét[10];

M. a 27 tagállamban a passzív választójog alsó korhatára jelenleg 18 és 25 év között mozog, az aktív választójoghoz pedig a 16–18. életév betöltése szükséges; fontos ösztönözni a fiatalokat a választásokon való részvételre,

N. a női EP-képviselők aránya jelenleg 35 százalék; erőfeszítéseket kell tenni a Parlamenten belüli nemi egyensúlyhiány további csökkentése érdekében, különösen bizonyos tagállamokban,

O. számos olyan kérdés marad, amelyek a választások kapcsán felülvizsgálat tárgyát képezhetik, ideértve a bejutáshoz szükséges küszöbértékeket, az EP-képviselők mandátumának vizsgálatát és a megüresedett képviselői helyek betöltését,

P.  a Parlament sürgette a Tanácsot, hogy hozza előre májusra a választás napját azért, hogy jobban fel tudjon készülni az új bizottsági elnök megválasztásának lebonyolítására, illetve hogy elkerüljék számos tagállamban a nyári szabadságok kezdetét[11],

Q. a Parlamentet a Lisszaboni Szerződés felhatalmazza és kötelezi arra, hogy határozathozatalt kezdeményezzen a képviselői helyek államok közötti újraelosztásáról, a küszöb, a felső határ és a teljes méret korlátain belül, tiszteletben tartva ugyanakkor a degresszív arányosság elvét; a Parlament korábban állást foglalt a képviselői helyek elosztásában mutatkozó történeti egyenlőtlenségek helyesbítéséről, valamint arról, hogy az összetételt az Unió demográfiájában és tagságában bekövetkező változások figyelembevétele érdekében rendszeresen kiigazítsák[12]; ezenfelül fontosnak tartja, hogy a Parlament összetételében kifejeződjön a pártok közötti pluralitás és az államok közötti szolidaritás;

R.  a Parlament nem rendelkezik képviselőinek jogi kiváltságait és mentességeit szabályozó autonóm rendszerrel; a Tanács korábban egyetértett abban, hogy megvizsgálja a Parlament azon kérését, hogy vizsgálja felül a kiváltságokról és mentességekről szóló, 1965-ös jegyzőkönyvet, amint a tagállamok szabályzata hatályba lépett[13],

S.  annak ellenére, hogy a Tanács korábban egyetértett abban, hogy az 1976-os okmányt tovább vizsgálja, a választási eljárás utolsó, Parlament általi formális felülvizsgálatát még 1998-ban kezdeményezték[14],

T.  az Európai Parlament választási eljárásának fenn kell tartania a szabad, tisztességes és titkos választások gyakorlatát, biztosítania kell a képviselet átfogó arányosságát, valamint tartósnak és érthetőnek kell lennie;

U. a Parlament választási rendszere az egyenlőség demokratikus elve („egy ember, egy szavazat”) és az államok közötti egyenlőség nemzetközi jogi elve közötti kompromisszum, az EUSZ pedig megállapítja a polgárai közötti egyenlőség elvét, miközben megtiltja a nemzeti hovatartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetést,

V. a választási eljárás reformjának a szubszidiaritás és az arányosság elvét is tiszteletben kell tartania, valamint nem szabad öncélúan egységességet erőltetnie,

W. a Parlament korábban foglalkozott azzal a gondolattal, hogy egyes EP-képviselőket transznacionális listákon válasszanak meg, figyelemmel arra, hogy ez igazi európai dimenziót adna a kampánynak, különösen azáltal, hogy központi szerepet adnának az európai politikai pártoknak[15],

X. transznacionális listák bevezetése esetén a legfőbb elvnek a választók egyenlőségének kell maradnia; ezért a parlamenti képviselők státuszának egyenlőnek kell maradnia, tekintet nélkül arra, hogy transznacionális vagy nemzeti lsitáról választották-e meg őket,

Y. az EUSZ kimondja, hogy „az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához”[16], és a Parlament ennek érdekében az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2004/2003/EK rendelet alkalmazásáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalásában[17] felhívta a Bizottságot, hogy kezdeményezzen jogszabályt az európai politikai pártok és alapítványok közös uniós státuszáról,

1.  úgy határoz, hogy még jóval a 2014-es választások előtt megreformálja választási eljárását azzal a céllal, hogy növelje a Parlament legitimitását és hatékonyágát, megerősítve az európai demokratikus dimenziót és biztosítva a képviselői helyek méltányosabb elosztását a szerződésekkel összhangban;

2.  javasolja, hogy további 25 EP-képviselőt az Európai Unió teljes területéből létrehozott egyetlen választókerületben válasszanak meg; a transznacionális listákat az államok legalább egyharmadából érkező jelöltek alkotnák, és biztosítható volna a nemek megfelelő arányú képviselete; minden választó egy szavazatot adhatna le EU szintű listára a nemzeti vagy regionális listára leadható szavazata mellett; az uniós választókerület szerinti szavazás összhangban lenne a zárt listás rendszerrel; a helyeket pedig minimális szavazatküszöb alkalmazása nélkül, a D’Hondt-módszer szerint osztanák ki[18]; továbbá javasolja egy uniós szintű választási hatóság létrehozását az uniós szintű listáról való szavazás lebonyolításának szabályozására, valamint a választás eredményének vizsgálatára;

3.  i)   meghatározza, hogy a Parlament a 751 képviselői hely államok közötti újraelosztását megállapító határozatra irányuló javaslatot kezdeményez, amennyiben ezt az Eurostat által az egyes választások előtt megállapított adatok objektív módon igazolják; ezt a határozatot a parlamenti ciklus negyedik naptári évének lejárta előtt el kell fogadni;

ii)  párbeszéd indítását javasolja az Európai Tanáccsal a Parlamentben a képviselői helyek elosztására szolgáló, tartós és átlátható matematikai képletről történő megállapodás lehetőségének vizsgálata céljából, tiszteletben tartva a Szerződésekben megállapított kritériumokat, valamint a politikai pártok közötti pluralitás és az államok közötti szolidaritás elvét;

4.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a tagállamok által a lakosság létszámára vonatkozóan szolgáltatott adatok helytállóságának és összehasonlíthatóságának javítására irányuló szabályozásról;

5.  meghatározza, hogy az európai parlamenti választások időpontját júniusról hozzák előre májusra;

6.  felhívja az államokat és a politikai pártokat, hogy mozdítsák elő a nők, valamint a kisebbségi jelöltek jobb képviseletét; az Unió legitimitása szempontjából fontosnak tartja, hogy a Parlament összetétele tükrözze Európa népeinek sokféleségét;

7.  ugyanekkora hangsúlyt fektet arra, hogy a politikai pártok mihamarabb tegyék magukévá a demokratikus elveket a jelöltek kiválasztása tekintetében;

8.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az államokat, hogy fokozzák a saját államuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok támogatására irányuló erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy azok a lakóhelyük szerinti országban részt vehessenek az európai választásokon; ebben az összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be új javaslatot az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 93/109/EK tanácsi irányelv[19] felülvizsgálatára vonatkozóan, és hogy javasolja a jelenlegi információcsere-rendszer eltörlését, e rendszer rendeltetését ugyanis a Parlament képviselőinek választása tekintetében átveheti az uniós szintű választói névjegyzék;

9.  megerősíti azon régóta aktuális kérését, miszerint módosítani kell a kiváltságokról és mentességekről szóló 1965-ös jegyzőkönyvet, hogy egységes és szupranacionális rendszert hozzanak létre az Európai Parlament képviselői számára[20];

10. a Szerződések módosítása céljából a Tanács elé terjeszti a II. mellékletben foglalt módosításokat;

11. az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosítása céljából a Tanács elé terjeszti a III. mellékletben foglalt javaslatot;

12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

• [1]  A 93/81/Euratom, ESZAK, EGK tanácsi határozattal (HL L 33., 1993.2.9., 15. o.) és a 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal (HL L 283., 2002.10.21., 1. o.) módosított 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozat (HL L 278., 1976.10.8.,. 1. o.).
• [2]  HL C 292., 1998.9.21., 66. o.
• [3]  HL C 227. E, 2008.9.4., 132. o.
• [4]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0148.
• [5]  Az EUSz. 10. cikkének (2) bekezdése és 14. cikkének (2) bekezdése.
• [6]  Az Európai Parlament és a Tanács 2004/2003/EK rendelete (2003. november 4.) az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól (HL L 297., 2003.11.15., 1. o.)
• [7]  A Tanács 2002/772/EK, Euratom határozata, 1. cikk (7) bekezdés, b) pont.
• [8]  A C-145/04 sz. Spanyolország kontra Egyesült Királyság ügy [EBHT 2006. I-7917 o.] (Gibraltárra vonatkozóan) és a C-300/04 sz. Eman és Sevinger kontra College van burgemeester en wethouders van Den Haag ügy [EBHT 2006. I-8055. o.] (Arubára vonatkozóan).
• [9]  C-135/08 sz. ügy: Rottmann kontra Freistaat Bayern, 2010. március 2-i ítélet (HL C 113., 2010.5.1, 4. o.).
• [10]  Lásd a Tanács 1993. december 6- i 93/109/EK irányelvét az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 329., 1993.12.30., 34. o.), és a Parlament 2007. szeptember 26-i állásfoglalását az 1993. december 6-i 93/109/EK tanácsi irányelvnek az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó egyes részletes rendelkezései tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (HL C 219. E, 2008.8.28., 193. o.).
• [11]  A Bizottság jóváhagyására vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2005. december 1-jei parlamenti állásfoglalásban javasoltaknak megfelelően (HL C 285. E, 2006.11.22., 137. o.).
• [12]  2007. október 11-i állásfoglalás az Európai Parlament összetételéről (HL C 227. E, 2008.9.4., 132. o.) (Lamassoure-Severin jelentés).
• [13]  A tagállamoknak a Tanács keretében ülésező képviselői által tett 2005. június 3-i nyilatkozat.
• [14]  A 2002. február 22-i 6151/02 tanácsi nyilatkozat úgy határozott, „hogy ezen okmány rendelkezéseit felül kell vizsgálni az 1976-os okmányhoz fűzött módosítások hatálybalépését követően tartott második európai parlamenti választások előtt,” – azaz 2009 előtt – „amely módosításokra ezen határozat függvényében kerül sor”.
• [15]  Legutóbb a fent említett 2007. október 11-i állásfoglalásában (Lamassoure-Severin jelentés).
• [16]  Az EUSZ 10. cikkének (4) bekezdése.
• [17]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0144.
• [18]  A Sainte-Laguë módszer az 1, 3, 5, 7 stb. osztósort használja; Németországban, Lettországban és Svédországban a 2009-es európai választásokon alkalmazásra került. Ez a D'Hondt-módszernél valamivel arányosabb elosztást eredményez.
• [19]  HL L 329., 1993.12.30, 34. o.
• [20]  Az Európai Parlament 2006. július 6-i állásfoglalása a kiváltságok és mentességek jegyzőkönyvének módosításáról (HL C 303. E, 2006.12.13., 830. o.), amelyben a Parlament megerősítette azon szándékát, hogy a képviselői szabályzatot részben alapul használja az előirányzott felülvizsgálathoz (az Európai Parlament 2003. június 3-i határozata az Európai Parlament képviselői szabályzatának elfogadásáról, HL C 68. E, 2004.3.18., 115. o.).

I. MELLÉKLET – Az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, az 1976. szeptember 20-i tanácsi határozathoz csatolt okmány és annak későbbi módosításai egységes szerkezetbe foglalt változata

Az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló

OKMÁNY

[1]

1. cikk

1.      Az Európai Parlament tagjait valamennyi tagállamban az arányos képviselet elve alapján, listás vagy egyetlen átvihető szavazatos rendszer szerint választják.

2.      A tagállamok az általuk elfogadott eljárás szerinti preferenciális listás szavazást is lehetővé tehetik.

3.      A választásnak általánosnak, közvetlennek, szabadnak és titkosnak kell lennie.

2. cikk

Az egyes tagállamok sajátos nemzeti helyzetükkel összhangban európai parlamenti választókerületeket alakíthatnak ki, vagy választási területüket más módon részekre oszthatják, anélkül azonban, hogy a választási rendszer arányos voltát összességében megváltoztatnák.

3. cikk

A tagállamok a helyek megszerzését minimális szavazatküszöbhöz köthetik. Nemzeti szinten ez a küszöb nem lehet magasabb, mint a leadott szavazatok 5 százaléka.

4. cikk

Az egyes tagállamok meghatározhatják a jelöltek által a választási kampányra fordítható összeg felső határát.

5. cikk

1.      Az az ötéves időszak, amelyre az Európai Parlament tagjait megválasztják, a megválasztást követő első ülésszak megnyitásával veszi kezdetét.

Ez az időszak a 10. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerint meghosszabbítható, illetve lerövidíthető.

2.      Az egyes európai parlamenti tagok megbízatása az (1) bekezdésben említett időponttal egy időben kezdődik, illetve fejeződik be.

6. cikk

1.      Az Európai Parlament tagjai egyenként és személyesen szavaznak. Az Európai Parlament tagjai nem utasíthatók, és nem kaphatnak kötött mandátumot.

2.      Az Európai Parlament tagjait megilletik az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. április 8-i jegyzőkönyv szerint részükre biztosított előjogok és mentességek.

7. cikk

1.      Az Európai Parlament tagja nem lehet:

- valamely tagállam kormányának tagja,

- az Európai Közösségek Bizottságának tagja,

- az Európai Közösségek Bírósága vagy az Elsőfokú Bíróság bírója, főtanácsnoka vagy hivatalvezetője,

- az Európai Központi Bank Igazgatótanácsának tagja,

- az Európai Közösségek Számvevőszékének tagja,

- az Európai Közösségek ombudsmanja,

- az Európai Közösségek és az Európai Atomenergia-közösség Gazdasági és Szociális Bizottságának tagja,

- a Régiók Bizottságának tagja,

- az Európai Közösséget és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződések alapján a Közösségek pénzügyi alapjainak kezelésére vagy állandó jellegű közvetlen igazgatási feladatok ellátására létrehozott bizottság vagy egyéb testület tagja,

- az Európai Beruházási Bank Igazgatótanácsának, Igazgatási Bizottságának tagja, illetve az Európai Beruházási Bank személyzetének tagja,

- az Európai Közösségek intézményeiben, illetve a hozzájuk, és az Európai Központi Bankhoz kapcsolódó szakosított szerveknél dolgozó aktív tisztviselő vagy alkalmazott.

2.      A 2004-es európai parlamenti választásoktól kezdődően az Európai Parlament tagjainak megbízatása nem összeegyeztethető a nemzeti parlamenti képviselőséggel.

Ettől a szabálytól eltérve és a (3) bekezdés sérelme nélkül,

- az Ír Nemzeti Parlament azon tagjai, akiknek megválasztására a következő európai parlamenti választásokon kerül sor, a következő ír nemzeti parlamenti választásokig kettős mandátummal rendelkezhetnek; ettől az időponttól e bekezdés első albekezdését kell alkalmazni;

- az Egyesült Királyság Parlamentjének azon tagjai, akik a 2004-es európai parlamenti választásokat megelőző ötéves időszakban az Európai Parlamentnek is a tagjai, a 2009-es európai parlamenti választásokig kettős mandátummal rendelkezhetnek; ettől az időponttól e bekezdés első albekezdését kell alkalmazni.

3.      Ezenfelül a tagállamok a 8. cikkben meghatározott körülmények között nemzeti szinten is megállapíthatnak összeférhetetlenségi szabályokat.

4.      A 13. cikknek megfelelően vissza kell hívni azokat az európai parlamenti tagokat, akikre a 5. cikkben említett ötéves időszak alatt az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazhatóvá válik.

8. cikk

Ezen okmány rendelkezéseire is figyelemmel, a választási eljárásra az egyes tagállamok saját nemzeti rendelkezései az irányadók.

Ezek a nemzeti rendelkezések, amelyek adott esetben figyelembe vehetik a tagállam sajátos körülményeit, a választási rendszer alapvetően arányos voltát nem változtathatják meg.

9. cikk

A Európai Parlamenti tagjainak választásakor minden választó csak egyszer szavazhat.

10. cikk

1.      Az európai parlamenti választásokat a tagállamok által meghatározott napon és időpontokban kell tartani; e napnak valamennyi tagállamban ugyanarra a kedd reggeltől az azt követő vasárnap estéig terjedő időszakra kell esnie.

2.      A tagállamok nem tehetik hivatalosan közzé a szavazatszámlálás eredményeit mindaddig, amíg be nem fejeződött a szavazás abban a tagállamban, amelyben a választók az (1) bekezdés szerinti időszakban utolsóként szavaznak.

11. cikk

1.      A Tanács az Európai Parlamenttel való egyeztetést követően egyhangú határozattal kijelöli a választási időszakot az első parlamenti választásokra.

2.      A következő választásokat a 5. cikk szerinti ötéves időszak utolsó évében az ennek megfelelő időszakban kell megtartani.

Ha ezen időszakon belül a választásokat a Közösségben nem lehet megtartani, a Tanács az Európai Parlamenttel való egyeztetést követően az 5. cikkben említett ötéves időszak lejárta előtt legalább egy hónappal[2] egyhangú határozattal egy ettől eltérő, az előző albekezdés szerinti időszaknál legfeljebb két hónappal korábbi vagy egy hónappal későbbi időszakot jelöl ki.

3.      Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 196. cikkének és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 109. cikkének sérelme nélkül az Európai Parlament külön összehívási kötelezettség nélkül ül össze a választási ciklus végétől számított egy hónapos határidő leteltét követő első kedden.

4.      Az Európai Parlament meghatalmazása az új Európai Parlament első ülésének kezdetével szűnik meg.

12. cikk

Az Európai Parlament tagjainak mandátumát az Európai Parlament igazolja. Ennek során az Európai Parlament tudomásul veszi a tagállamok által hivatalosan kinyilvánított választási eredményeket, és dönt az ezen okmány rendelkezései alapján felmerülő minden vitás esetben, kivéve azokat, amelyek az ezen okmányban említett nemzeti szabályokból erednek.

13. cikk

1.      Amikor az Európai Parlament tagjának megbízatása lemondás, elhalálozás, vagy a mandátum visszavonása miatt megszűnik, egy európai parlamenti képviselői hely megüresedik.

2.      Ezen okmány egyéb rendelkezéseire is figyelemmel, az egyes tagállamok megfelelő eljárásokat állapítanak meg a 5. cikkben említett ötéves megbízatási időszak alatt megüresedő képviselői helyeknek a megbízatási időszak fennmaradó idejére történő betöltésére vonatkozóan.

3.      Amennyiben valamely tagállam joga kifejezetten rendelkezik az európai parlamenti tagok mandátumának visszavonásáról, a megbízatás megszűnésére az ezekben a jogszabályokban meghatározottak szerint kerül sor. Az illetékes nemzeti hatóságok erről tájékoztatják az Európai Parlamentet.

4.      Amennyiben egy parlamenti hely lemondás vagy elhalálozás miatt üresedik meg, az Európai Parlament elnöke erről haladéktalanul értesíti az érintett tagállam illetékes hatóságait.

14. cikk

Ha intézkedéseket kell elfogadni ezen okmány végrehajtásához, a Tanács – az Európai Parlament javaslata alapján és a Bizottsággal történt egyeztetést követően – elfogadja az ilyen intézkedéseket azt követően, hogy a Tanács és az Európai Parlament tagjaiból álló egyeztetőbizottság kísérletet tett az Európai Parlamenttel való megállapodásra.

15. cikk

Ez az okmány angol, dán, finn, francia, holland, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven készült, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles.

Az I. és II. melléklet ezen okmány szerves részét képezi.

16. cikk

Ezen okmány rendelkezései a határozatban említett utolsó értesítés beérkezését követő hónap első napján lépnek hatályba.

Udfærdiget i Bruxelles, den tyvende september nitten hundrede ogseksoghalvfjerds.

Geschehen zu Brüssel am zwanzigsten September neunzehnhundert-sechsundsiebzig.

Done at Brussels on the twentieth day of September in the year onethousand nine hundred and seventy-six.

Fait à Bruxelles, le vingt septembre mil neuf cent soixante-seize.

Arna dhéanamh sa Bhruiséil, an fichiú lá de mhí Mhéan Fómhair, mílenaoi gcéad seachtó a sé.

Fatto a Bruxelles, addì venti settembre millenovecentosettantasei.

Gedaan te Brussel, de twintigste september negentienhonderd zesenze-ventig.

I. MELLÉKLET

Az Egyesült Királyság ezen okmány rendelkezéseit csak az Egyesült Királyság tekintetében alkalmazza.

II. MELLÉKLET

Nyilatkozat a 14. cikkről

Az egyeztetőbizottság által követendő eljárás rendjét illetően megállapodás született az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 1975. március 4-i együttes nyilatkozatában[3] megállapított eljárás (5) (6) és (7) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásáról.

• [1]  Megjegyzés: Ezen dokumentum az Európai Parlament Jogi Szolgálata által készített, egységes szerkezetbe foglalt szöveg, a Tanács 1976. szeptember 20-i, 76/787/ESZAK, EGK, Euratom határozatához (HL L 33, 1993.2.9, 15. o.) és a Tanács 2002. június 25-i és 2002. szeptember 23-i 2002/772/EK, Euratom határozatához (HL L 283, 2002.10.21. 1. o.) mellékelt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen, általános választójog alapján történő megválasztásáról szóló, a 93/81 Euratom, ESZAK, EGK határozattal módosított jogi aktus alapján (HL L 278, 1976.10.8., 5. o.). Az alábbi két szempontból tér el az Európai Unió Kiadóhivatala által készített változattól (CONSLEG. 1976X1008-23/09/2002): a 6. cikk (1) bekezdése tartalmaz egy francia bekezdést – a Régiók Bizottságának tagjai az Amszterdami Szerződés 5. cikkéből következően (HL C 340, 1997.11.10.) –, valamint a 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozat 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban átszámozták.
• [2]  A 2002/772/EK, Euratom határozat Hivatalos Lapban közölt nyelvi változataiban az angol és a spanyol változat kivételével ezt az időszakot egy évnek állapítják meg.
• [3]  HL C 89., 1975.4.22., 1. o.

II. MELLÉKLET – A Szerződések módosítására irányuló javaslat

AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS

Módosítás  A Az Európai Unióról szóló szerződés 14 cikk – 2 bekezdés
Az Európai Unióról szóló szerződés	Módosítás
2. Az Európai Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll. A képviselők száma – az elnököt nem számítva – nem haladhatja meg a hétszázötvenet. A polgárok képviselete arányosan csökkenő módon valósul meg, ahol a tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább hat tag. Egyik tagállamnak sem lehet több, mint kilencvenhat képviselői helye.	2. Az Európai Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll.
	2a. A tagállamokban hétszázötvenegy képviselő megválasztására kerül sor. A polgárok képviselete arányosan csökkenő módon valósul meg, ahol a tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább hat tag. Egyik tagállamnak sem lehet több mint kilencvenhat képviselői helye.
Az Európai Tanács, az Európai Parlament kezdeményezésére és vele egyetértésben, az első albekezdésben említett alapelvek tiszteletben tartásával egyhangúlag elfogadott határozatban meghatározza az Európai Parlament összetételét.	A képviselői helyek tagállamok közötti elosztását rendszeresen felül kell vizsgálni. A parlamenti ciklus negyedik naptári évének vége előtt az Európai Tanács az Európai Parlament kezdeményezésére és vele egyetértésben egyhangúlag elfogadott határozatban állapítja meg a képviselői helyek következő parlamenti ciklusban történő elosztását.
	2b. A fentieken túl huszonöt képviselőt kell megválasztani az Európai Unió teljes területére kiterjedő, egyetlen választókerületben.

7. JEGYZŐKÖNYV AZ EURÓPAI UNIÓ KIVÁLTSÁGAIRÓL ÉS MENTESSÉGEIRŐL

Módosítás  B Jegyzőkönyv az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről 7 cikk
7. jegyzőkönyv	Módosítás
Az Európai Parlament üléseinek helyszínére utazó, illetve onnan visszautazó európai parlamenti képviselők szabad mozgására vonatkozóan semmilyen igazgatási vagy egyéb korlátozás nem alkalmazható.	Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió egész területén megilleti a szabad mozgáshoz való jog.
Az európai parlamenti képviselők a vám- és deviza-ellenőrzést illetően:	Ez a jog jogszabályok, illetve hatósági vagy bírósági rendelkezések révén nem korlátozható.
a) saját kormányuk részéről ugyanazokban a könnyítésekben részesülnek, mint az ideiglenes hivatalos kiküldetésben külföldre utazó magas rangú tisztviselők,
b) a többi tagállam kormánya részéről ugyanazokban a könnyítésekben részesülnek, mint a külföldi kormányok ideiglenes hivatalos kiküldetésben lévő képviselői.
Módosítás  C Jegyzőkönyv az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről 8 cikk
7. jegyzőkönyv	Módosítás
A feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem vonhatók bírósági eljárás alá.	A megbízatásuk gyakorlása során végzett cselekedeteik, leadott szavazatuk vagy közzétett nyilatkozatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen semmikor nem folytatható vizsgálat, ők nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá.
	Képviselői kérelemre az Európai Parlament határoz arról, hogy az adott cselekedet vagy nyilatkozat megtételére a képviselő megbízatásának gyakorlása során került-e sor.
	Az e cikk végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket az Európai Parlament határozza meg eljárási szabályzatában.
Módosítás  D Jegyzőkönyv az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről 9 cikk
7. jegyzőkönyv	Módosítás
Az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt, az Európai Parlament tagjai:	1. Bárminemű megszorítás egy képviselő személyes szabadságát illetően csak az Európai Parlament egyetértésével engedélyezhető, kivéve, ha a képviselőt bűncselekmény elkövetése közben tetten érik.
a) saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik,	2. Valamely képviselő dokumentumainak vagy elektronikus adatainak lefoglalása, személye után való nyomozás, irodájának vagy lakóhelyének átkutatása, illetve e-mailjeinek és telefonhívásainak lehallgatása csak az Európai Parlament egyetértésével rendelhető el.
b) a többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól.	3. A képviselőnek jogában áll visszautasítani, hogy tanúvallomást tegyen a megbízatásának gyakorlása során szerzett információkról, illetve azokról a személyekről, akiktől ilyen információt szerzett vagy akiknek ő adott át ilyen információt.
A mentesség akkor is megilleti a képviselőket, amikor az Európai Parlament üléseinek helyszínére utaznak, illetve onnan visszatérnek.	4. A valamely képviselő ellen indított nyomozást vagy büntetőeljárást az Európai Parlament kérésére fel kell függeszteni.
Nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely tagot bűncselekmény elkövetésében tetten érnek, továbbá a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely tagjának mentességét felfüggessze.	5. A (2) bekezdés szerinti egyetértést csak a nemzeti jogszabályok értelmében illetékes hatóságok kérhetik.
	6. A (2) bekezdés szerinti egyetértést vagy a (4) bekezdés szerinti felfüggesztést feltételesen, korlátozott időre vagy bizonyos korlátozások mellett lehet megadni.

III. MELLÉKLET – Az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány módosítására irányuló rendelkezések elfogadásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslattervezet

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 223. cikkére,

tekintettel az Európai Parlament javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1)  A Szerződésnek a választási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit végre kell hajtani,

ELFOGADTA az ezen határozathoz mellékelt rendelkezéseket és javasolja, hogy azokat a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően hagyják jóvá.

Ezt a határozatot és az ahhoz csatolt rendelkezéseket az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Tanács főtitkárát, hogy a vonatkozó alkotmányos szabályaiknak megfelelően végrehajtották a jelen határozathoz mellékelt rendelkezések elfogadásához szükséges eljárásokat.

A módosítások az azt követő hónap első napján lépnek hatályba, hogy a tagállamok, megfelelő alkotmányos követelményeiknek megfelelően, elfogadták e határozat rendelkezéseit.

Melléklet az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány módosítására irányuló rendelkezések elfogadásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslattervezethez[1]

Módosítás  1 1976-os választási okmány 1 cikk – 1 bekezdés
1976-os választási okmány	Módosítás
1. Az Európai Parlament tagjait valamennyi tagállamban az arányos képviselet elve alapján, listás vagy egyetlen átvihető szavazatos rendszer szerint választják.	1. Az Európai Parlament képviselőit az Unió polgárainak képviselőiként az arányos képviselet elve alapján, listás vagy egyetlen átvihető szavazatos rendszer szerint választják.
Módosítás  2 1976-os választási okmány 2 a cikk (új)
1976-os választási okmány	Módosítás
	2a. cikk
	1. A képviselői helyek tagállamok közötti, az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikkének (2a) bekezdése szerinti degresszív arányosság elvének megfelelő elosztása céljából az egyes tagállamok lakosságának létszáma és a nekik jutó képviselői helyek száma közötti arány népességük függvényében, az egész számra történő kerekítést megelőzően változik, oly módon, hogy egyrészt a valamely népesebb tagállamban megválasztott képviselő több polgárt képviseljen a valamely kevésbé népes tagállamban megválasztott képviselőnél, másrészt viszont egyetlen kevésbé népes tagállamnak sem lehet több képviselői helye, mint egy népesebb tagállamnak.
	2. Amennyiben egy állam a parlamenti ciklus során csatlakozik az Unióhoz, a parlamenti ciklus hátralevő idejére, ideiglenes alapon képviselői helyeket osztanak ki számára, az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikke (2a) és (2b) bekezdésében előírt számú képviselői helyeken felül.
Módosítás  3 1976-os választási okmány 2 b cikk (új)
1976-os választási okmány	Módosítás
	2b. cikk
	1. Az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikkének (2b) bekezdése értelmében egy további választókerületet hoznak létre az Európai Unió teljes területéből, amelyben huszonöt képviselőt választanak.
	2. Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárással összhangban eljárva választási hatóságot hoz létre az európai uniós szintű választókerület választási folyamatának szabályozására és vizsgálatára.
	3. Az európai politikai pártok által benyújtott, az európai uniós szintű választókerület választási jelöltjeit tartalmazó transznacionális lista csak akkor tekinthető elfogadhatónak, ha:
	a) a tagállamok legalább harmadában lakóhellyel rendelkező jelöltekből áll, és
	b) nemi szempontból kiegyensúlyozott.
	4. Minden választó egy további szavazattal is rendelkezik, amelyet a transznacionális listák egyikére adhat le. A helyeket a Sainte-Laguë módszer szerint osztják ki.
	5. Az európai uniós szintű választókörzet választásának részletes szabályait a 14. cikknek megfelelően elfogadásra kerülő végrehajtási intézkedésekben kell meghatározni.
Módosítás  4 1976-os választási okmány 3 cikk
1976-os választási okmány	Módosítás
A tagállamok a helyek megszerzését minimális szavazatküszöbhöz köthetik. Nemzeti szinten ez a küszöb nem lehet magasabb, mint a leadott szavazatok 5 százaléka.	1. A tagállamok a helyek megszerzését minimális szavazatküszöbhöz köthetik. Nemzeti szinten ez a küszöb nem lehet magasabb, mint a leadott szavazatok 5 százaléka.
	2. Az európai uniós választókerületből származó helyek megszerzése nincs minimális szavazatküszöbhöz kötve.
Módosítás  5 1976-os választási okmány 4 cikk
1976-os választási okmány	Módosítás
Az egyes tagállamok meghatározhatják a jelöltek által a választási kampányra fordítható összeg felső határát.	Az egyes tagállamok meghatározhatják a jelöltek és a politikai pártok által nemzeti és/vagy regionális szinten a választási kampányra fordítható összeg felső határát. A választási hatóság meghatározza a jelöltek és a politikai pártok által európai uniós szinten a választási kampányra fordítható összeg felső határát.
Módosítás  6 1976-os választási okmány 5 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
1976-os választási okmány	Módosítás
Ez az időszak a 10. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerint meghosszabbítható, illetve lerövidíthető.	Ez az időszak a 11. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerint meghosszabbítható, illetve lerövidíthető.
Módosítás  7 1976-os választási okmány 6 cikk – 2 bekezdés
1976-os választási okmány	Módosítás
2. Az Európai Parlament tagjait megilletik az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. április 8-i jegyzőkönyv szerint részükre biztosított előjogok és mentességek.	2. Az Európai Parlament tagjai a képviselői szabályzatban és az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvben megállapított jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek.
Módosítás  8 1976-os választási okmány 7 cikk – 1 bekezdés – 1 a francia bekezdés (új)
1976-os választási okmány	Módosítás
	– jogalkotói hatáskörrel rendelkező nemzeti vagy regionális parlament képviselője,
Módosítás  9 1976-os választási okmány 7 cikk – 2 bekezdés
1976-os választási okmány	Módosítás
2. A 2004-es európai parlamenti választásoktól kezdődően az Európai Parlament tagjainak megbízatása nem összeegyeztethető a nemzeti parlamenti képviselőséggel.	törölve
Ettől a szabálytól eltérve és a (3) bekezdés sérelme nélkül,
– az Ír Nemzeti Parlament azon tagjai, akiknek megválasztására a következő európai parlamenti választásokon kerül sor, a következő ír nemzeti parlamenti választásokig kettős mandátummal rendelkezhetnek; ettől az időponttól e bekezdés első albekezdését kell alkalmazni;
– az Egyesült Királyság Parlamentjének azon tagjai, akik a 2004-es európai parlamenti választásokat megelőző ötéves időszakban az Európai Parlamentnek is a tagjai, a 2009-es európai parlamenti választásokig kettős mandátummal rendelkezhetnek; ettől az időponttól e bekezdés első albekezdését kell alkalmazni.
Módosítás  10 1976-os választási okmány 7 cikk – 4 bekezdés
1976-os választási okmány	Módosítás
4. A 13. cikknek megfelelően vissza kell hívni azokat az európai parlamenti tagokat, akikre a 5. cikkben említett ötéves időszak alatt az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazhatóvá válik.	4. A 13a. és 13b. cikknek megfelelően vissza kell hívni azokat az európai parlamenti képviselőket, akikre az 5. cikkben említett ötéves időszak alatt az (1) vagy a (3) bekezdés alkalmazhatóvá válik.
Módosítás  11 1976-os választási okmány 9 cikk
1976-os választási okmány	Módosítás
A Európai Parlamenti tagjainak választásakor minden választó csak egyszer szavazhat.	A 2b. cikk sérelme nélkül az Európai Parlament képviselőinek választásakor minden választó csak egyszer szavazhat Ezen elv tiszteletben tartásának biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárással összhangban elfogadott rendelet által európai uniós szintű választói névjegyzéket hoz létre.
Módosítás  12 1976-os választási okmány 11 cikk – 1 bekezdés
1976-os választási okmány	Módosítás
1. A Tanács az Európai Parlamenttel való egyeztetést követően egyhangúlag kijelöli a választási időszakot az első parlamenti választásokra.	1. Az Európai Parlament és a Tanács a 14. cikkel összhangban legalább két évvel az ötéves parlamenti ciklus vége előtt kijelöli a választási időszakot.
Módosítás  13 1976-os választási okmány 11 cikk – 2 bekezdés
1976-os választási okmány	Módosítás
2. A következő választásokat a 5. cikk szerinti ötéves időszak utolsó évében az ennek megfelelő időszakban kell megtartani.	törölve
Ha ezen időszakon belül a választásokat a Közösségben nem lehet megtartani, a Tanács az Európai Parlamenttel való egyeztetést követően az 5. cikkben említett ötéves időszak lejárta előtt legalább egy hónappal[2] egyhangú határozattal egy ettől eltérő, az előző albekezdés szerinti időszaknál legfeljebb két hónappal korábbi vagy egy hónappal későbbi időszakot jelöl ki.
Módosítás  14 1976-os választási okmány 11 cikk – 3 bekezdés
1976-os választási okmány	Módosítás
3. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 196. cikkének és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 109. cikkének sérelme nélkül az Európai Parlament külön összehívási kötelezettség nélkül ül össze a választási ciklus végétől számított egy hónapos határidő leteltét követő első kedden.	3. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 229. cikkének sérelme nélkül az Európai Parlament a választási időszak végétől számított egy hónap lejártát követő első keddi napon külön összehívás nélkül ül össze.
Módosítás  15 1976-os választási okmány 12 cikk
1976-os választási okmány	Módosítás
Az Európai Parlament tagjainak mandátumát az Európai Parlament igazolja. Ennek során az Európai Parlament tudomásul veszi a tagállamok által hivatalosan kinyilvánított választási eredményeket, és dönt az ezen okmány rendelkezései alapján felmerülő minden vitás esetben, kivéve azokat, amelyek az ezen okmányban említett nemzeti szabályokból erednek.	Az Európai Parlament képviselőinek mandátumát az Európai Parlament igazolja a 2b. cikk (2) bekezdésében említett választási hatóság és a tagállamok által hivatalosan bejelentett eredmények alapján.
Módosítás  16 1976-os választási okmány 13 cikk
1976-os választási okmány	Módosítás
1. Az európai parlamenti tagok helye megüresedik, amikor az Európai Parlament tagjának megbízatása lemondás, elhalálozás, vagy a mandátum visszavonása miatt megszűnik.	Az Európai Parlament tagjának helye megüresedik, ha megbízatása lemondás, elhalálozás, vagy a mandátum visszavonása miatt megszűnik.
2. Ezen okmány egyéb rendelkezéseire is figyelemmel, az egyes tagállamok megfelelő eljárásokat állapítanak meg a 5. cikkben említett ötéves megbízatási időszak alatt megüresedő képviselői helyeknek a megbízatási időszak fennmaradó idejére történő betöltésére vonatkozóan.
3. Amennyiben valamely tagállam joga kifejezetten rendelkezik az európai parlamenti tagok mandátumának visszavonásáról, a megbízatás megszűnésére az ezekben a jogszabályokban meghatározottak szerint kerül sor. Az illetékes nemzeti hatóságok erről tájékoztatják az Európai Parlamentet.
4. Amennyiben egy parlamenti hely lemondás vagy elhalálozás miatt üresedik meg, az Európai Parlament elnöke erről haladéktalanul értesíti az érintett tagállam illetékes hatóságait.
Módosítás  17 1976-os választási okmány 13 a cikk (új)
1976-os választási okmány	Módosítás
	13a. cikk
	1. A tagállamokban megválasztott képviselők esetében és e jogi aktus egyéb rendelkezéseire is figyelemmel, az egyes tagállamok megfelelő eljárásokat állapítanak meg az 5. cikkben említett ötéves megbízatási időszak alatt megüresedő képviselői helyeknek a megbízatási időszak fennmaradó idejére történő betöltésére vonatkozóan.
	2. Amennyiben valamely tagállam joga a nemzeti parlamenti képviselők szülési szabadság alatti ideiglenes helyettesítéséről rendelkezik, az adott tagállam úgy határozhat, hogy e rendelkezés az adott tagállamban megválasztott európai parlamenti képviselőkre is értelemszerűen alkalmazandó.
	3. Amennyiben valamely tagállam joga kifejezetten rendelkezik az adott tagállamban megválasztott európai parlamenti képviselők mandátumának visszavonásáról, a megbízatás megszűnésére az ezekben a jogszabályokban meghatározottak szerint kerül sor. Ezek a jogi rendelkezések nem fogadhatók el visszamenőlegesen. Az illetékes nemzeti hatóságok erről tájékoztatják az Európai Parlamentet.
	4. Amennyiben egy tagállamban megválasztott képviselő parlamenti helye lemondás vagy elhalálozás miatt üresedik meg, az Európai Parlament elnöke erről haladéktalanul értesíti az érintett tagállam illetékes hatóságait.
(E módosítás részben megegyezik az 1976-os választási okmány 13. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésével. Lásd a 13. cikk módosítását)
Módosítás  18 1976-os választási okmány 13 b cikk (új)
1976-os választási okmány	Módosítás
	13b. cikk
	1. Az európai uniós választókerületben megválasztott képviselők esetében és e jogi aktus egyéb rendelkezéseire is figyelemmel, az 5. cikkben említett ötéves megbízatási időszak alatt megüresedő képviselői helyeknek a megbízatási időszak fennmaradó idejére történő betöltésére vonatkozó megfelelő eljárást a 14. cikknek megfelelően elfogadásra kerülő végrehajtási intézkedésekben kell meghatározni.
	2. Amennyiben az Unió jogszabályai kifejezetten rendelkeznek az EU-szintű listáról megválasztott európai parlamenti képviselők mandátumának visszavonásáról, a megbízatás megszűnésére az ezekben a jogszabályokban meghatározottak szerint kerül sor. A választási hatóság erről tájékoztatja az Európai Parlamentet.
	3. Amennyiben egy uniós választókerületben megválasztott képviselő helye lemondás vagy elhalálozás miatt üresedik meg, az Európai Parlament elnöke erről haladéktalanul értesíti a választási hatóságot.
Módosítás  19 1976-os választási okmány 13 c cikk (új)
1976-os választási okmány	Módosítás
	13c. cikk
	Az ezen okmány rendelkezései alapján felmerülő és az uniós törvényeket érintő minden vitás esetben az Európai Parlament dönt.
Módosítás  20 1976-os választási okmány 14 cikk
1976-os választási okmány	Módosítás
Ha intézkedéseket kell elfogadni ezen okmány végrehajtásához, a Tanács – az Európai Parlament javaslata alapján és a Bizottsággal történt egyeztetést követően – elfogadja az ilyen intézkedéseket azt követően, hogy a Tanács és az Európai Parlament tagjaiból álló egyeztetőbizottság kísérletet tett az Európai Parlamenttel való megállapodásra.	Az ezen okmány végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Tanács minősített többséggel, a Bizottsággal történt egyeztetést követően az Európai Parlament képviselőinek többsége által elfogadott javaslat alapján és a Parlament egyetértésével fogadja el.
Módosítás  21 1976-os választási okmány 15 cikk – 2 bekezdés
1976-os választási okmány	Módosítás
Az I. és II. melléklet ezen okmány szerves részét képezi.	törölve
Módosítás  22 1976-os választási okmány 15 cikk – 2a bekezdés (új)
1976-os választási okmány	Módosítás
	A csatlakozási szerződések értelmében e szerződés bolgár, cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, román, szlovák és szlovén változata szintén hiteles.
Módosítás  23 1976-os választási okmány I MELLÉKLET
1976-os választási okmány	Módosítás
I. MELLÉKLET	törölve
Az Egyesült Királyság ezen okmány rendelkezéseit csak az Egyesült Királyság tekintetében alkalmazza.
Módosítás  24 1976-os választási okmány II melléklet
1976-os választási okmány	Módosítás
II. MELLÉKLET	törölve
Nyilatkozat a 14. cikkről
Az egyeztetőbizottság által követendő eljárás rendjét illetően megállapodás született az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 1975. március 4-i együttes nyilatkozatában megállapított eljárás (5) (6) és (7) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásáról.

• [1]  Az ezen dokumentumban szereplő módosítások alapját az Európai Parlament Jogi Szolgálata által készített egységes szerkezetbe foglalt szöveg képezi, a Tanács 1976. szeptember 20-i, 76/787/ESZAK, EGK, Euratom határozatához (HL L 33, 1993.2.9, 15. o.) és a Tanács 2002. június 25-i és 2002. szeptember 23-i 2002/772/EK, Euratom határozatához (HL L 283, 2002.10.21. 1. o.) mellékelt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen, általános választójog alapján történő megválasztásáról szóló, a 93/81 Euratom, ESZAK, EGK határozattal módosított jogi aktus alapján (HL L 278, 1976.10.8., 5. o.). Ez az egységes szerkezetbe foglalt szöveg az alábbi két szempontból tér el az Európai Unió Kiadóhivatala által készített változattól (CONSLEG. 1976X1008-23/09/2002): a 6. cikk (1) bekezdése tartalmaz egy francia bekezdést – a Régiók Bizottságának tagjai az Amszterdami Szerződés 5. cikkéből következően (HL C 340, 1997.11.10.) –, valamint a 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozat 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban átszámozták.
• [2]  A 2002/772/EK, Euratom határozat Hivatalos Lapban közölt nyelvi változataiban az angol és a spanyol változat kivételével ezt az időszakot egy évnek állapítják meg.

INDOKOLÁS

AZ EURÓPAI PARLAMENT VÁLASZTÁSI REFORMJA

Andrew Duff európai parlamenti képviselő

Előzmények

A közvetlenül és általános választójog alapján megválasztott Európai Parlament az Európai Unió alkotmányos rendjének kulcselemét képezi. Az Európai Szén- és Acélközösségről szóló Párizsi Szerződés 20. cikke már 1951-ben rendelkezik egy olyan közgyűlésről, amely „a Közösségben egyesült államok népeinek képviselőiből áll”. A 21. cikk (3) bekezdése megállapítja:

„A közgyűlés javaslatot dolgoz ki a közvetlen és általános választójog alapján valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint tartandó választásokra vonatkozóan.

A Tanács egyhangúlag meghatározza az alkalmazandó rendelkezéseket, amelyeket a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánl.”

Ugyanígy rendelkezett az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés (1957) 138. cikkének (3) bekezdése[1].

Az ESZAK közgyűlése már 1954-ben sürgette e rendelkezések végrehajtását[2]. 1960-ban az Európai Parlamenti Közgyűlés felvázolta a közvetlen választások bevezetéséről szóló egyezményt, amelyet mérlegelés céljából benyújtott a Tanácsnak[3]. Nem történt azonban előrelépés az ügyben az 1969. decemberi hágai csúcstalálkozóig, amikor is a kérdést visszahelyezték a Tanács napirendjébe. Az Európai Bizottság megbízásából készült Vedel-jelentés (1972) a Szerződés közvetlen megválasztásra vonatkozó rendelkezésének mielőbbi végrehajtását javasolta[4]. Vedel szerint az „egységes választási eljárás” kifejezés nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a választási rendszer teljes egységességét egy lépésben kell elérni: miután az első közvetlen választások súlya megerősítette legitimitását, a Parlament törekedhetne az egységes választási törvényre.

A Párizsban 1974 decemberében Valéry Giscard d’Estaing elnöklete alatt zajló tanácskozáson a kormányfők elvi határozatot hoztak a közvetlen választások lefolytatásáról „a lehető leghamarabb... 1978-ban vagy azután bármikor” [5]. E határozat kiegészítette az ad hoc jellegű csúcstalálkozók hivatalos Európai Tanáccsá történő alakítására vonatkozó határozatukat, amit valószínűleg a „valamit valamiért” elv motivált.

Az Európai Parlament ekkorra már meg is kezdte az 1960-as egyezménytervezet felülvizsgálatát. A Patijn-jelentés[6] öt évre szóló mandátummal rendelkező, közvetlenül választott Parlament felállítását javasolta. Kezdetben, de csak átmenetileg a nemzeti választási rendszereket alkalmaznák, egy feltehetően a második választásra már kidolgozott, egységesebb választási rendszer bevezetéséig. A szavazásra az egész Közösségben ugyanazon a három napon kerülne sor. A kettős parlamenti mandátumok lehetségesek, de nem javasoltak. Megállapítottak viszont egy listát a közösségi szinten az európai parlamenti mandátummal összeférhetetlen tisztségekről. A 355 képviselői helyet (az akkoriban 9 állam között) az alábbiak szerint osztanák fel arányosan: Németország 71, Egyesült Királyság 67, Olaszország 66, Franciaország 65, Hollandia 27, Belgium 23, Dánia 17, Írország 13, Luxemburg 6. A közvetlenül választott EP-képviselők kiváltságai és mentességei a nemzeti képviselőkével lenne azonos. A választók és a képviselőjelöltek korhatárának, a megüresedő helyek betöltésének, a politikai pártokra vonatkozó szabályoknak és a képviselőség feltételeinek meghatározása is nemzeti hatáskörbe tartozna. Az egységes választási eljárás hatálybalépéséig a Parlament rendelkezne a képviselők mandátumvizsgálatáról.

A Patijn-jelentés kellően gyakorlatiasnak bizonyult ahhoz, hogy a tagállamok alapul vegyék a Tanáccsal folytatott tárgyalásaik során. A megegyezés legnagyobb akadályát továbbra is a brit kormány jelentette, amely elutasította egy olyan arányos választási rendszer elfogadását, amely szerint az Európai Parlamentben elnyert képviselői helyek nagyjából igazodnának a szavazóurnákban leadott szavazatokhoz. Ugyan az egységes választási eljárás hiánya akkoriban komoly csalódást jelentett, visszatekintve a Parlament jól tette, hogy a közvetlen választás bevezetésére összpontosított és a rendszer tökéletesítését későbbre halasztotta.

Végre közvetlen választások

1976. szeptember 20-án a Tanács megegyezésre jutott az Európai Parlament képviselőinek közvetlen, általános választójog alapján történő megválasztásáról szóló jogi aktusról. Az elsődleges jogi státusszal rendelkező és valamennyi tagállam megerősítését megkövetelő okmányt egy határozat[7] melléklete tartalmazza.

A Tanács az akkori 9 állam 410 képviselőjéből álló testületet állított fel, amelyben a négy legnagyobb állam egyenlő számú képviselői helyet kapott. Az egységes választási eljárás jövőbeli célkitűzését ugyan ismételten megfogalmazták, annak megvalósítására nem határoztak meg ütemtervet. A szavazást csütörtök és vasárnap között kell lebonyolítani. Az egységes választási eljárás bevezetéséig a megválasztott képviselők mandátumvizsgálatakor a Parlament tudomásul venné az egyes tagállamok által bejelentett hivatalos eredményeket. A Parlamenttel egyeztető eljárást alakítottak ki a részletek kidolgozására[8]. Némi késedelem után, 1979 júniusában sor került az első európai parlamenti választásra.

A frissen megválasztott Parlament rövid időn belül nekilátott az 1976-os törvény egységes választási eljárássá alakításához. A Seitlinger-jelentés[9] megfogalmazása során az arányos képviselet kiterjesztésére összpontosítottak. A jelentés többmandátumos, 3–15 képviselőből álló választókörzeteket javasolt, ahol a helyeket a D’Hondt-rendszer szerint osztják szét, és amely lehetővé teszi a listákon belüli egyes jelöltekre történő preferenciális szavazást. Megjegyezte, hogy „sajátos földrajzi vagy etnikai tényezők” miatt e szabálytól el lehet térni. Seitlinger ahhoz is ragaszkodott, hogy azok, akik egy tagállamnak az állampolgárai, de legalább 5 éve egy másik tagállam területén élnek, jogosultak legyenek a tartózkodási helyük szerinti országban a szavazásra. Javaslatot tett arra is, hogy a szavazás időtartamát két napra (vasárnapra és hétfőre) csökkentsék. A Közösségben tapasztalt általános politikai helyzetre és az egymandátumos választókörzetekben az egyszerű többségi rendszerről való lemondást továbbra is elutasító brit álláspontra tekintettel azonban a Tanácsban nem volt lehetőség további előrelépésre.

Hasonló sors várt Reinhold Bockletre, a téma 1984–89 közötti ciklusban kinevezett előadójára. Az ő erőfeszítései is a brit ellenkezés miatt vallottak kudarcot. Találékonysága sem volt képes az arányos és nem arányos választási rendszerek összehangolására egy hitelt érdemlően „egységesnek” nevezett keretben, amelyről egyidejűleg konszenzus jönne létre akár a Parlamenten, akár a Tanácson belül.

A berlini fal leomlása és Kelet-Németország uniós csatlakozása miatt szükség volt a német európai parlamenti képviselők számának felülvizsgálatára. Az akkori 12 országban zajló 1989-es választás után Karel De Gucht-ot nevezték ki az ügy előadójának, akinek sikerült a kérdést előremozdító két időközi jelentést készítenie. Az első jelentésben[10] De Gucht megismételte a Parlament korábbi javaslatát a D’Hondt-rendszer alkalmazására vonatkozóan. Az 1984-es és az 1989-es választások hanyatló részvételi aránya miatt aggódva De Gucht vitát indítványozott az európai parlamenti választási kampány lebonyolításának és finanszírozásának módjáról. Második jelentésében[11] De Gucht javasolta, hogy az egyesített Németország számára fenntartott képviselői helyek számát emeljék 99-re, így Franciaországnak, Olaszországnak és az Egyesült Királyságnak 87-87 hely maradna. Végezetül De Gucht javaslatot tett egy olyan rendszerre, amelyben a brit képviselői helyek kétharmadát az egymandátumos választókörzetekre épülő egyszerű többséggel választanák meg, de a fennmaradó harmadot az egyes pártokra leadott összes szavazattal arányosan osztanák fel.

A Parlament erőfeszítései ellenére az Egyesült Királyságban a munkáspárti kormány 1997. májusi megválasztása, és a liberális demokraták a kérdésben nyújtott támogatása eredményezte végül is azt, hogy választási rendszerről folyó vita végre elmozdult a holtpontról. Az 1999-es választásra a regionális arányos képviselet zárt listás rendszerét vezették be az Egyesült Királyságban[12]. Hasonló reformokra került sor a 2004-es választásokra Franciaországban is.

Hasznos változások a Szerződésekben

A Maastrichti Szerződés (1992) ezalatt határozott előrelépést hozott az európai uniós polgárság kérdésében. A 8b. cikk (2) bekezdése kimondja:

„... minden uniós polgár, akinek a lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. E jog gyakorlásának részletes szabályait a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangú határozattal fogadja el; ezek a szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely tagállam sajátos problémái ezt indokolják.” [13].

Ennek előnye, hogy jogi alapot nyújtott a transznacionális választási politika előmozdítására és a polgárok részvételének növelésére irányuló intézkedések meghozatalára.

Ezzel egyidejűleg a Maastrichti Szerződés módosította a 138. cikket, amely így a Parlamentet hozzájárulási joggal ruházta fel az egységes választási eljárásra vonatkozó tanácsi javaslathoz. Emellett bevezetett egy új, 138a. cikket, amely megállapítja:

„Az európai szintű politikai pártok fontos tényezői az Unión belüli integrációnak, továbbá hozzájárulnak az európai öntudat kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához.”

Tony Blair győzelme 1997 májusában kedvező hatást gyakorolt a kormányközi konferencia zárószakaszára, amely az Amszterdami Szerződés aláírásához vezetett. Az új szerződés[14] először is megduplázta a Parlament méretét 700-ra – ebből 99 hely Németországé, 87-87 pedig Franciaországé, Olaszországé és az Egyesült Királyságé. Majd egy új, titkos záradékot is toldott hozzá, az alábbiak szerint:

„E bekezdés módosítása esetén az egyes tagállamokban választott képviselők száma által biztosítani kell a Közösségben egyesült államok népeinek megfelelő képviseletét.”

Harmadszor az Amszterdami Szerződés egy új albekezdést[15] is beillesztett, amely megállapítja, hogy a Parlament hivatali ideje 5 év. Negyedszer pedig az új szerződés az alábbiak szerint módosította a 190. cikk (4) bekezdését (korábban a 138. cikk (3) bekezdése):

„Az Európai Parlament javaslatot dolgoz ki a közvetlen és általános választójog alapján valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint vagy valamennyi tagállamban közös elveknek megfelelően tartandó választásokra vonatkozóan.” [16]

E módosítás a Parlament gyakorlatiasabb megközelítését tükrözte, amint ezt a De Gucht-jelentés is megjegyezte. Nevezetesen, a változás lehetővé teszi az írek számára, hogy a legnagyobb átlag szerinti listarendszer helyett továbbra is a preferenciális szavazási rendszert (STV) alkalmazzák.

Végezetül, az Amszterdami Szerződés az alábbi új, 190. cikk (5) bekezdéssel előnyösen gyarapodott:

„Az Európai Parlament a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács egyhangúlag megadott jóváhagyásával meghatározza a tagjai feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket.”

Az Anastassopoulos-jelentés

Közvetlenül az Amszterdami Szerződés 1997-es aláírása után az Intézményügyi Bizottság Georgios Anastassopoulost, a Parlament alelnökét jelölte ki a választási eljárás előadójává. Feladata annak megvizsgálása volt, hogy a felülvizsgált 190. cikk (4) bekezdése alapján el lehet-e fogadni egy új javaslatot, vagyis hogy a „valamennyi tagállamban közös elveknek megfelelően” megfogalmazás jobb alapot szolgáltat-e az egységességre, mint a „valamennyi tagállamban egységes választási eljárás”.

Anastassopoulos „igen széles körű egyetértést” tapasztalt az államok között számos közös elvre vonatkozóan, nem utolsósorban például az arányos képviselettel kapcsolatban. Elvetette azt az ötletet, hogy egységes módon próbáljon meg területi választókörzeteket létrehozni, viszont kitartott amellett, hogy a 20 milliónál nagyobb népességű országokban ki kell alakítani azokat. Figyelemre méltó, hogy felvetette azt a kérdést, hogy a 2009-es választásoktól kezdve a képviselői helyek bizonyos részét (10%-ot javasolt) nemzeteken átívelő (nemi szempontból kiegyensúlyozott) listákról lehetne arányosan felosztani. A bekerülési küszöbérték nemzetenként szabadon megszabható. Támogatni kell a preferenciális szavazást, ami ösztönzőleg hat a részvételre. A kettős parlamenti tagságot meg kell tiltani. Javasolta a választások júniusról májusra történő előrehozatalát (az északi országok nyári szünetének elkerülése érdekében), valamint magának a szavazás idejének maximum két napra történő csökkentését. A nagy jelentőségű Anastassopoulous-jelentést a Parlament 1998. július 15-én 355 szavazattal, 146 ellenében és 39 tartózkodás mellett elfogadta[17].

2002-ben a Tanács módosította[18] 1976. évi okmányát azzal a céllal, hogy kodifikálja az arányos képviselet általános bevezetését, félreértést kizáróan lehetővé tegye az egyéni átvihető szavazatos (STV) rendszert és a preferenciális szavazást, kialakítsa a területi választókörzeteket, 5%-ban maximalizálja a bekerülési küszöbértéket, megszüntesse a kettős mandátumokat, valamint hogy lehetővé tegye a nemzeti törvények alkalmazását a képviselői megbízatás visszavonása és a megüresedett helyek betöltése esetén. A parlamenti Anastassopoulos-jelentés merészebb javaslatait nem fogadták el a Tanácsban[19].

Nizza, Laeken és a konvent

A Parlamentnek nem sikerült választási eljárásának témáját a nizzai kormányközi konferencia napirendjére tűzni. Ehelyett a konferencia 2000 decemberére eső zárószakaszát a parlamenti képviselői helyek újraelosztásával kapcsolatos heves viták jellemezték. Végül az a megállapodás született, hogy a Parlament képviselői helyeinek száma a 2004–2009-es időszakra (az akkori 25 államnak megfelelően) 732-re emelkedik: Németország 99, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia egyaránt 78, Spanyolország és Lengyelország pedig 54-54 helyet kapott. (Később, Bulgária és Románia csatlakozásával kapcsolatban az a megállapodás született, hogy 2009-től 736 képviselői hely lesz: Németország megtarthatja 99 helyét, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia helyeinek száma 72-re, Spanyolországé és Lengyelországé 50-re csökken.)

A Nizzai Szerződés az alábbi módon módosította a 190. cikk (5) bekezdését:

„Az Európai Parlament a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács minősített többséggel megadott jóváhagyásával meghatározza a tagjai feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket. A tagok vagy volt tagok adózására vonatkozó bármilyen szabály vagy feltétel esetén a Tanács egyhangú határozata szükséges.” [20]

A 191. cikkhez készült módosítás célja jogi alap létrehozása az európai szintű politikai pártokra vonatkozó szabályzat megalkotásához. A Tanács felhatalmazást kapott az európai politikai pártokra és különösen finanszírozásukra vonatkozó szabályozásnak a Parlamenttel való együttdöntési eljárás keretében történő meghatározására.

A Nizzai Szerződést követő csalódottságból való kilábalás során a 2001. decemberi laekeni nyilatkozat számos jogos kérdést vetett fel az Európai Parlament jövőbeli szerepével kapcsolatban. „Meg kell-e erősíteni az Európai Parlament szerepét? Ki kell-e terjeszteni az együttdöntési jogot, vagy sem? Felül kell-e vizsgálni az Európai Parlament képviselőinek megválasztási rendszerét? Ki kell-e alakítani európai választókörzetet, vagy azokat továbbra is nemzeti szinten határozzák meg? Egyesíthető-e a két rendszer?” Azonban be kell vallani, hogy amikor az alkotmányozó konvent megvitatta a fenti kérdéseket, a választási rendszer kisebb jelentőséggel bírt a Parlament hatáskörénél és az intézményközi egyensúlyban betöltött szerepénél[21].

A konvent – meglehetősen ésszerűen – azt javasolta, hogy a választási rendszerre a Tanács által egyhangúlag, a Parlament javaslatára és egyetértését követően elfogadott törvényt vagy kerettörvényt kell alkalmazni[22]. A Parlament felépítésével kapcsolatosan a konvent azt javasolta, hogy az Európai Tanács egyhangúlag, a Parlament javaslatára és egyetértését követően hozzon döntést. A képviselői helyek számát 736-ban határozták meg. „Az európai polgárok képviselete arányosan csökkenő módon valósul meg, ahol a tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább hat tag.” [23] Továbbá az alapjogi charta kötelezővé vált, melynek 39. cikke kimondja, hogy minden uniós polgár aktív és passzív választójoggal rendelkezik a lakóhelye szerinti tagállam európai parlamenti választásain ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai.

A konvent munkáját nyomon követő 2003–2004-es kormányközi konferencia nem változtatott az eljárásokon, de a vonatkozó cikket (az I-20. cikk (2) bekezdése) az alábbiak szerint módosította:

„Az Európai Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll. Számuk nem haladhatja meg a hétszázötvenet. A polgárok képviselete arányosan csökkenő módon valósul meg, ahol a tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább hat tag. Egyik tagállamnak sem lehet több mint kilencvenhat képviselői helye.”

Ez nagyon hasonlított a Németország által Maastricht idején benyújtott, ám akkoriban elutasításra került javaslathoz. Felvetették, hogy a történelmi megfogalmazás megváltoztatásának jelentőségét – „a Közösségben egyesült államok népeinek képviselői” helyett „az Unió polgárainak képviselői” – néhányan nem ismerték fel. Ugyan a jelenlegi Szerződésben a „népek” kifejezésnek elvileg nem tulajdonítanak pontos jogi tartalmat, nem véletlen, hogy azt a „polgárok” kifejezésre cserélték fel: valóban, az EU polgárainak előtérbe helyezését az alkotmányos szerződés más részeiben hangsúlyozták[24]. A Parlament a konventben, valamint az azt követő kormányközi konferencián részt vevő képviselői azt remélték, hogy a változás serkenti majd a nemzetek feletti politika továbbfejlődését, ami a posztnacionális politikai színtér szélesebb körű elismeréséhez vezet.

A Lisszaboni Szerződés

A nemrég lezajlott „mérlegelési időszak” és a Lisszaboni Szerződést megelőző tárgyalások története már ismerős. A kormányközi konferencián a Parlament úgy döntött, hogy nem erőlteti az egységes választási eljárás kérdését, illetve – ahogyan az felmerült – a kiváltságok és mentességek rendszerének megreformálását.

Az alkotmányos tárgyalásoktól eltekintve jelentős előrelépés volt tapasztalható. Az európai politikai pártokra vonatkozó első szabályzatot 2003-ban hozták létre, és 2007-ben kiterjesztették pártpolitikai alapítványokra is[25]. Az európai parlamenti képviselők statútumáról pedig legutóbb 2005-ben született megállapodás[26].

Míg a választási eljárás kérdése nem merült fel az alkotmányos szerződés lisszaboni újratárgyalása során, a 2009-ben megválasztandó Parlament képviselői helyeinek újraelosztása igen. A Parlament teljesítette a 2007. júniusi Európai Tanács azon kérését, hogy terjesszen elő javaslatot a képviselői helyek újraelosztására. A Parlamentnek a 2007-es Lamassoure–Severin-jelentésben sikerült meggyőző módon tisztáznia, hogyan kell a csökkenő arányosság elvét alkalmazni a gyakorlatban. Eszerint: „a csökkenő arányosság elve azt jelenti, hogy az egyes tagállamok lakosságának száma és a nekik jutó képviselői helyek száma közötti arány lakosságuk számának függvényében változik, oly módon, hogy egy népesebb tagállam mindegyik képviselője több polgárt képvisel, mint egy kevésbé népes tagállam egy-egy képviselője és viszont, de azt is, hogy egyetlen kevésbé népes tagállamnak sem lehet több képviselői helye, mint egy népesebb tagállamnak” [27].

Egy állam, Olaszország azonban ellenezte a javaslatot, hiszen a fentiekből következően 72 képviselői helyet kapott volna, míg az Egyesült Királyság 73-at, Franciaország pedig 74-et. A kormányközi konferencia utolsó perceiben végül kompromisszum született, amelynek értelmében a Parlament mérete 751 főre emelkedett (azaz 750 fő és az elnök), és Olaszország kapta meg a további egy helyet. Ez az elrendezés azonban sajnos megsérti a (Parlament által meghatározott) csökkenő arányosság elvének szigorú alkalmazását, hiszen egy olasz képviselő kevesebb polgárt képviselne, mint spanyol kollégája, annak ellenére, hogy Spanyolország népessége kisebb Olaszországénál[28]. Ezen szépséghiba ellenére a csökkenő arányosság elvének Lamassoure–Severin-féle meghatározását a Parlament és a Tanács – legalábbis elviekben – elfogadta.

Végül a parlamenti helyek körül zajló kisebb „dráma” után a Lisszaboni Szerződést 2007. december 13-án aláírták, és az tizenegy hónap késéssel, 2009. december 1-jén lépett hatályba.

Az Európai Unióról szóló új szerződés lisszaboni folyamatban átdolgozott 14. cikke a következőképpen szól[29]:

1. „Az Európai Parlament, a Tanáccsal közösen, ellátja a jogalkotási és költségvetési feladatokat. A Szerződésekben meghatározott feltételek szerint politikai ellenőrzési és konzultatív feladatokat lát el. Az Európai Parlament megválasztja a Bizottság elnökét.

2. Az Európai Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll. A képviselők száma – az elnököt nem számítva – nem haladhatja meg a hétszázötvenet. A polgárok képviselete arányosan csökkenő módon valósul meg, ahol a tagállamonkénti alsó küszöbérték legalább hat tag. Egyik tagállamnak sem lehet több mint kilencvenhat képviselői helye.

Az Európai Tanács, az Európai Parlament kezdeményezésére és vele egyetértésben, az első albekezdésben említett alapelvek tiszteletben tartásával egyhangúlag elfogadott határozatban meghatározza az Európai Parlament összetételét.

3. Az Európai Parlament tagjait közvetlen és általános választójog alapján, szabad és titkos választásokon, ötéves időtartamra választják.

4. Az Európai Parlament tagjai közül megválasztja elnökét és tisztségviselőit.”

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 223. cikke a következőképpen szól:

1. „Az Európai Parlament javaslatot dolgoz ki tagjainak valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint vagy valamennyi tagállamban közös elveknek megfelelően tartandó, közvetlen és általános választójog alapján történő megválasztásához szükséges intézkedésekre vonatkozóan.

A Tanács az Európai Parlamentnek a tagjai többségével elfogadott egyetértését követően, különleges jogalkotási eljárás keretében egyhangúlag megállapítja a szükséges rendelkezéseket. Ezek a rendelkezések azt követően lépnek hatályba, hogy azokat a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően jóváhagyták.

2. Az Európai Parlament saját kezdeményezésére különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben, a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács minősített többséggel megadott egyetértésével meghatározza a tagjai feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket. A tagok vagy volt tagok adózására vonatkozó bármilyen szabály vagy feltétel esetén a Tanács egyhangú határozata szükséges.”

A szerződések felülvizsgálatáról folyó elhúzódó tárgyalásokkal párhuzamosan az EU jelentős előrelépést tett annak irányában, hogy megteremtse az alapvető feltételeket az Európai Parlament egységes megválasztásához, annak ellenére, hogy a választójog nem egységes. Az ezzel az üggyel foglalkozó korábbi előadók által észlelt problémák közül néhány már sikeresen megoldódott:

· minden országban kialakították az arányos képviseletet;

· eltörölték a kettős mandátumot;

· megalakultak az európai politikai pártok és alapítványok, és kialakult a finanszírozásuk;

· az európai parlamenti képviselőkre vonatkozó szabályok és feltételek összehangolása folyamatban van.

A kérdések egy másik csoportjába tartoznak azok az ügyek, amelyek a közvetlen választások bevezetésekor problémásnak tűntek, de a tapasztalatok tükrében már nem azok – ilyen a független képviselők választhatósága és a választási kiadások ellenőrzése. Ezeket a problémákat egyszerűen nemzeti hatáskörben kezelve és a választási gyakorlat alkalmazásával sikerült elkerülni.

Az eddig elért eredmények ellenére e jelentés feladata, hogy foglalkozzon az Európai Parlament közvetlen megválasztásáról szóló 1976-os okmány felülvizsgálatával. Mivel a Parlament utoljára 12 évvel ezelőtt foglalkozott e kérdéssel az Anastassopoulos-jelentés keretében, és még négy év van addig, amíg a választási eljárásra vonatkozó bármilyen reformot alkalmazni lehetne (2014-ben), a mostani valóban megfelelő időpont további reformok kezdeményezésére.

A Parlament jelentősége és hatáskörei alapvetően megnőttek 1979 óta. Ezt az 1976-os okmány meglehetősen korlátozott felülvizsgálatai nem tükrözték. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az európai parlamenti képviselők hatásköre jelentősen bővült. A Parlament joggal tart igényt új feladataihoz mért megfelelő választási rendszerre és belső szervezeti felépítésre.

A csökkenő arányosság elvének megvalósítására irányuló törekvés

Mivel a Lisszaboni Szerződés még nem volt hatályban, a 2009-es választások a Nizzai Szerződés alapján folytak (736 képviselői hely, tagállamonként 5–99 képviselővel). 2014 előtt mindenképpen újra kell osztani a képviselői helyeket, egyrészt a Lisszaboni Szerződés rendelkezései értelmében, másrészt a demográfiai változások, valamint az esetlegesen csatlakozó új tagállamok figyelembevétele miatt is[30].

A csökkenő arányosság elve elegáns föderalista koncepció, melynek értelmében a kisebbségek érdekeit az védi, ha a kevésbé népes országok viszonylag magas képviseletet kapnak a népesebb országokkal szemben. Az Európai Tanács az Európai Parlament javaslatát elfogadó, 2007. decemberi határozata ellenére a csökkenő arányosság elve a gyakorlatban még nem valósult meg. 2004-ben tíz olyan állam volt, melynek vagy túl sok, vagy túl kevés képviselője ült a Parlamentben. A 2009 júniusában választott jelenlegi Parlamentben kilenc ilyen ország van. A 18 további „lisszaboni” képviselő érkezése után még mindig lesz öt „eltérés”, amint azt a II. mellékletben látható ábra és grafikon szemlélteti.

Látni kell, hogy a képviselői helyek megoszlásának jelenlegi rendszere meglehetősen labilis, merőben politikai kényszermegoldás. Az egyensúlyhiányhoz vezető egyik szembetűnő tényező Németország gyorsan csökkenő népessége, és az, hogy a közte és a növekvő népességű Franciaország, Egyesült Királyság és Olaszország közötti rés szűkülni fog az elkövetkezendő évtizedekben. Amennyiben Németország népességének csökkenése ellenére megtartja a maximális képviselői létszámot (96), a sorban következő népességű országoknak a jelenleginél jóval több képviselői helyet kell biztosítani. Ez azonban a közepes nagyságú államok érdekeit sértené súlyosan, és ellehetetlenítené a csökkenő arányosság elvének érvényesülését. A demográfiai változások tehát jelentős kihívások elé állítják a jelenlegi rendszert, hogy még ne is szóljunk a képviselői helyek újraosztásánál óhatatlanul felmerülő politikai csereberéről.

A Szerződés értelmében egyik országnak sem juthat 96-nál több hely, ami megnyitja az utat azelőtt, hogy Németországtól a csökkenő népesség függvényében helyeket vonjunk meg[31]. A skála legalján azonban nincs szó rugalmasságról: a minimum a hat képviselői hely. Az elkövetkezendő két évtized bővítése kiterjed legalább Horvátországra, Izlandra, a Nyugat-Balkán hat országára és Törökországra.

Azt a problémát, hogy hogyan lehet mindenkit a csökkenő arányosság elvével összhangban igazságos módon beszorítani a 751-es plafonérték alá, immár a Parlament feladata lesz megoldani, mivel a Lisszaboni Szerződés a Parlamentre ruházza azt a jogot (illetve kötelességet), hogy mandátuma alatt változtatásokat vezessen be a Parlament összetételébe. A Parlament lesz felelős azért is, hogy javaslatot tegyen a csatlakozó országokból érkező európai parlamenti képviselők ideiglenes felvételére.

Németország aránytalan alulképviseltsége az Európai Parlamentben volt az egyik oka a német szövetségi alkotmánybíróság elé terjesztett, a Lisszaboni Szerződés ellen benyújtott keresetnek. 2009. júniusi ítéletében a bíróság a csökkenő arányosság érdemeiről szóló eszmefuttatást követően úgy vélekedett, hogy a Szerződésben javasolt rendszer elfogadható, mert az EU-ról nem jelenthető ki, hogy szövetségi állam. A bíróság úgy vélekedett, hogy az európai állampolgárságra vonatkozó uniós elképzelések ellenére az Európai Parlament alapjában nemzeti kontingensekből áll össze. A Bundestagtól eltérően az Európai Parlament nem egyenlő felek gyülekezete, de nem is a szuverén európai nemzetek legfőbb hatósága. Németország képviseltsége az uniós kormányzás egyéb posztjain kompenzálja a más körülmények között egyenlőtlen bánásmódnak tűnhető parlamenti felállást. A Szerződés egyébiránt a nemzeteken átívelő részvételi demokrácia megvalósítását szolgáló, az európai parlamenti képviselők feladatát hasznosan kiegészítő választható eszközökről – például a polgári kezdeményezésről – is rendelkezik[32].

A karlsruhei bíróság a lisszaboni szerződés ügyében hozott ítélete a mai napig vitát kavar. Az ítéletet nem is kell helyesnek tartani ahhoz, hogy lássuk, mennyire érzékeny kérdés a Parlament jövőbeli felépítése. Most, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályban van, a Parlament jövőbeni felépítésére vonatkozó döntésnek a csökkenő arányosság elvét mint minimumot figyelembe kell vennie ahhoz, hogy az Európai Bíróságot ne árasszák el hasonló ügyekkel.

Úgy tűnik, eljött az idő, hogy olyan matematikai képletet találjunk, amely a képviselői helyeket tartós, átlátható és a politikától független módon képes elosztani[33].

A választójog kiterjesztése

Egyértelmű, hogy a nagymértékben eltérő nemzeti jogszabályok miatt az uniós polgárok jogaival az egyes tagállamok állampolgárai különböző mértékben élhetnek. Ráadásul azon uniós polgárok helyzete, akik hosszabb ideig egy másik tagállamban tartózkodnak, korántsem egységes. Ez különösen lényeges a választójog tekintetében, amelyet származási országukban elveszítenek, a fogadó országban viszont nem mindig gyakorolhatnak[34]. Ha hozzátesszük a 27 ország állampolgárságra vonatkozó jogszabályaihoz a 27, önmagában is összetett választójogot, könnyen beláthatjuk, hogy a gyakorlatban és politikailag miért nem volt eddig célszerű, hogy az Unió nagybani harmonizációs programba fogjon[35].

Továbbra is fennáll tehát az a súlyos probléma, hogy azokat az uniós állampolgárokat, akik élnek a másik tagállamban való életvitelszerű tartózkodásra vonatkozó uniós jogukkal, szavazati joguktól megfosztjuk. A szabad mozgás előtti jogi akadályok felszámolása a gyakorlatban nem vezetett a demokratikus választójog kiterjesztéséhez[36].

Az elmúlt évek során jelentős erőfeszítések történtek azonban annak érdekében, hogy az európai polgárokat szavazásra bíztassuk. Különösen előtérbe került a nem a saját tagállamukban élő állampolgárok választójogának és jelöltségének kérdése – hiszen e csoport létszáma egyre nő: jelenleg az EU teljes lakosságának nagyjából 2%-át teszi ki. Barroso első bizottsága megkísérelte átdolgozni az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 93/109/EK tanácsi irányelvet[37].

A Parlament támogatta a Bizottság arra irányuló javaslatait, hogy leegyszerűsítse a szavazásra vagy jelölésre vonatkozó nyilvántartásba vételi eljárást, valamint e nyilvántartásba vétel elfogadhatóságának tagállamok általi igazolásának folyamatát. Ugyanakkor nem értett egyet az 1993-as jogszabályban megfogalmazott, az egyazon választáson két különböző államban rajthoz álló jelöltek indulása elleni általános tilalommal, és kérte a Tanácsot, hogy enyhítsen a jelenlegi korlátozásokon. A Parlament arra alapozta álláspontját, hogy amíg az 1976. évi okmány 8. cikke a kettős szavazást tiltja, a jelöltségre vonatkozóan nem létezik ilyen egyértelmű tilalom, továbbá arra, hogy az EU-kormányzás transznacionális jellegének kibővítése bizonyos mértékig attól függ, hogy az állampolgárnak van-e lehetősége a sajátjától eltérő nemzetiségű jelöltre szavazni. A Parlament ezenkívül biztosítani kívánta, hogy a lakóhely szerinti tagállam ne legyen köteles automatikusan kizárni egy állampolgárt a szavazásból azért, mert az adott állampolgárt egy másik tagállamban megfosztották választói jogaitól. A képviselők úgy vélik, hogy a megkülönböztetés elkerülése végett mindkét esetben az érintett tagállamra kell bízni a döntést, eseti alapon. A Maastrichti Szerződés azon kikötésére hivatkoztak, amely kimondja, hogy minden állampolgár választójoggal rendelkezik és választható a lakóhelye szerinti tagállam európai parlamenti választásain ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai[38].

Radikálisabb megoldás lenne, ha az európai és helyi választásokon való részvételhez való uniós jogot kiterjesztenénk a nemzeti és regionális parlamenti választásokon való részvételre is. Egy ilyen uniós szintű kezdeményezést sokan nyilvánvalóan a szubszidiaritás és arányosság kettős elvébe ütközőnek találnának. Ezt a megoldást, amely az EUMSz. 22. cikkének módosítását igényelné, egy olyan konventben kellene megvitatni, amelyben természetesen részt vennének a nemzeti parlamentek képviselői, a kormányok, a Bizottság és az európai parlamenti képviselők is.

Ha szerződésmódosításra nem kerül sor, a tagállamok egy szövetségi beállítottságú csoportja körében a választójog kapcsán akár megerősített együttműködés is létrejöhet. Az Egyesült Királyság, Írország, Ciprus és Málta között létrejött kétoldalú, kölcsönös választójog kiterjesztése is egy lehetséges módja lenne az uniós polgárok politikai jogai fejlesztésének az EU formális beavatkozása nélkül[39]. Várható, hogy a választójog ügyében a Lisszaboni Szerződés polgári kezdeményezésekről szóló új rendelkezése[40] értelmében petíciót nyújtanak be. Mindenesetre, ha a politikai klíma valaha is nyitottabbá válik az uniós polgárság politikai tartalmának megerősítése iránt, a Tanács kiterjesztheti az állampolgári jogokat anélkül, hogy szükség lenne a kormányközi konferenciával járó felhajtásra[41].

Nemzeti állampolgárság és uniós polgárság

A lisszaboni kormányközi konferencián kezdődő olasz tiltakozás a 2009 utáni képviselői helyek számával kapcsolatban részben azon alapult, hogy az új Szerződés a Parlament összetételének megállapításához a népesség helyett az állampolgárok számát veszi figyelembe. A két szám természetesen eltérhet egymástól, főleg azon országok – például Olaszország – esetében, amelyek a bevándorlók részére nehezebben adják meg az állampolgárságot. Ugyanakkor az Eurostat szerint lehetetlen pontos adatokat közölni, különösen az EU belső határain zajló nagyszabású személyi forgalom korszakában. Az Eurostat az ENSZ-egyezményekkel összhangban továbbra is amellett érvel, hogy a teljes rezidens lakosság létszáma a legmegbízhatóbb demográfiai összehasonlító adat. Az Eurostat becslései szerint az EU lakosságának 94%-a saját országában rendelkezik lakóhellyel, 4%-a nem uniós polgár és csupán 2% azon uniós polgárok aránya, akik másik tagállamban élnek.

Ne feledjük, hogy az uniós polgárnak e fogalom definíciója szerint rendelkeznie kell valamely tagállam állampolgárságával. Aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, semmilyen módon nem válhat uniós polgárrá. Sajnálatosnak tűnik, hogy csaknem valamennyi államban a honosítási eljárás és a kettős állampolgárság megadása a korábbi gyakorlathoz képest egyre bonyolultabbá válik. Továbbá az egyes államok egyénileg lépnek fel, anélkül, hogy tekintetbe vennék intézkedéseiknek az uniós polgárság dimenziójára vagy minőségére gyakorolt hatását.

Az ilyen egyoldalú tendenciák némiképpen ellentétesek az EU-Szerződéseknek a polgárokat előtérbe helyező felülvizsgálata érdekében tett erőfeszítésekkel. Az Európai Unióról szóló szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződés például az uniós polgárság tartalmával kapcsolatban markánsan megfogalmazza a következőket:

9. cikk

„Az Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartja a polgárok közötti egyenlőség elvét; az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi polgárt egyenlő figyelemben részesítik. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.”

10. cikk

1. „Az Unió működése a képviseleti demokrácián alapul.

2. Az Unió szintjén a polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg.

A tagállamok képviseletét az Európai Tanácsban az állam-, illetve kormányfőjük, a Tanácsban pedig a kormányuk látja el, amelyek maguk vagy nemzeti parlamentjüknek, vagy a polgáraiknak tartoznak demokratikus felelősséggel.

3. Minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében. A döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni.

4. Az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához.”

Így tehát az uniós polgárságnak nem egységes definíciója van, hanem huszonhét nemzeti változata. Zavarba ejtő az EU 27 tagállama nemzeti jogainak sokfélesége[42]. Néhány ország különleges privilégiumokat biztosít a harmadik országok állampolgárainak, ha rokoni kapcsolattal rendelkeznek; más országok nem. Néhány országban fenntartották a volt gyarmatok lakóinak tartózkodási jogait; máshol nem. A tagállamok különböző módon kezelik tengerentúli és függő területeik állampolgári jogát is. Az EU nem tett kísérletet e jogszabályok harmonizálására, bár számos példát találunk a tagállamok hasonló rendelkezéseire is. Az Európai Bíróság megállapította, hogy az uniós jogszabályok betartásának kényszere akadályozza a tagállamokat abban, hogy az állampolgárság megszerzésére és elvesztésére vonatkozóan saját szabályokat fektessenek le[43]. Ezzel kapcsolatban nagy érdeklődést váltott ki Spanyolország 2005-ben hozott döntése, amellyel 700 000 bevándorlót honosítottak anélkül, hogy e lépést előzetesen egyeztették volna.

Bármilyen sikereket érjenek azonban el a választójogok közelítésében, még mindig nyitva marad az a kérdés, hogy hogyan osszák el az Európai Parlament képviselői helyeit. Ezzel kapcsolatban a Lisszaboni Szerződés által foganatosított módosítások valódi változást jelentenek-e az Európai Unióról szóló szerződés uniós polgárok helyzetéről szóló 14. cikkéhez képest? Az országok lakosai helyett inkább az uniós polgárokat kellene számba venni? Ha igen, ki is számít pontosan uniós polgárnak? Vagy kövessük inkább James Madison elveit, aki szerint egy köztársaságban a parlamenti képviselet születésnél fogva járó jog, nem pedig polgári privilégium? A madisoni megközelítés alapján az Európai Parlament nem csupán az EU de jure polgárait képviseli (ahogy azt az EU-Szerződésben hivatalosan lefektették), hanem az Unió területén lakó minden személyt, ideértve a kiskorúakat és a tartózkodási engedéllyel itt tartózkodókat is, képviselnie kell és feléjük felelősséggel tartozik. Így tehát minden egyéb tényező változatlansága mellett továbbra is helyesnek tűnik a parlamenti mandátumok hagyományos felosztását illető megközelítés, amely a teljes lakosságot veszi alapul – nem is említve a szavazatok számát a Tanácsban –, így ezt nem lenne szabad módosítani, legalábbis hosszas mérlegelés nélkül.

A további reformok szükségessége

Az Európai Parlament nem lehet engedékeny a saját választási módszereit érintő kérdésekben. Ha továbbra is hirdetni kívánja a pluralista liberális demokrácia érdemeit a többi országnak, némi önkritikát is gyakorolnia kell.

Az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODHIR) 2009-ben folytatott először teljeskörű megfigyelést az európai parlamenti választások során. Megállapításai figyelemreméltóak[44]. Először is az EBESZ megfigyelőcsoportját meglepte az, hogy mennyire eltér egymástól a szavazás a különböző tagállamokban, különös tekintettel a képviselői helyek felosztásában, a preferenciális szavazásra biztosított lehetőségekben, az üres helyek kiosztásában, a választási rendszerekben, a választójogban, a jelöltségben, a jelöltek nevezésében, a választókörzetekben és a választási napokban mutatkozó különbségekre. A nemzetközi megfigyelők azt is furcsának találták, hogy az európai politikai pártok számára gyakorlatilag tilos a kampányolás[45].

Az EBESZ/ODIHR különösen kritikával illette:

· a jelöltekre vonatkozó feltételek uniós szintű összehangolásának hiányát;

· az EBESZ felé tett elkötelezettségek értelmében az egyéni jelöltek indulásának kizárására irányuló szabályozás hiányát bizonyos tagállamokban;

· a szavazójogra vonatkozó szabályozási hiányosságokat bizonyos tagállamokban, különösen az elítéltek, valamint uniós állampolgársággal nem rendelkező, de az Unióban tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek tekintetében;

· a szavazási eredmények bíróság előtti megtámadása lehetőségének hiányát bizonyos tagállamokban;

· az EBESZ felé tett elkötelezettségek értelmében a helyi és nemzetközi megfigyelők hozzáférését és a velük való együttműködést biztosító szabályozási hiányosságokat bizonyos tagállamokban;

Ajánlásaik között szerepelt:

· a tudatosságfokozó kampányok szervezésére vonatkozó gyakorlatok felülvizsgálata a hatékonyság fokozása és a politikai érdekeltség megjelenésének elkerülése céljából;

· annak biztosítása, hogy a nemzeti kampánytörvények megfelelően szabályozzák az európai szintű politikai pártok tevékenységét;

· a választás időpontjának egységesítése annak biztosítása érdekében, hogy az eredmények közzététele megfeleljen az átláthatóság elvének, és hogy az esetleges politikai befolyás elkerülhető legyen a többi tagállamban;

· a nyilvántartásban szereplő választókra vonatkozó információcsere folyamatának javítása a szavazatok egyenértékűségének védelme és az esetleges többszörös szavazás elkerülése érdekében;

· szükség esetén törvénymódosítás a médiatörvények kampányidőszak alatt történő betartásának ellenőrzésére szolgáló független médiafigyelő mechanizmus létrehozása érdekében.

Ebben a közelebbi tanulmányozásra érdemes jelentésben az EBESZ/ODIHR az uniós polgároktól érkező számos olyan bejelentést fed fel, amelyben arról panaszkodnak, hogy az állampolgárságtól eltérő országban való tartózkodás során nem szavazhatnak. A szakértők támogatják a Bizottság arra irányuló erőfeszítését, hogy javítsa a szavazást és a jelöltséget illető helyzetet.

Petíciók

Az Európai Parlament Petíciós Bizottságához számos komoly súlyú panasz érkezett az európai választások bizonyos részleteit illetően. Sok panasz érkezett a jelenleg Spanyolországban vagy Máltán állandó jelleggel tartózkodó uniós állampolgároktól, akik tiltakoznak az ellen, hogy a helyi választási hatóságok fellépése (illetve még gyakrabban fellépésük hiánya) miatt nem vehetnek részt az európai választásokon. Panasz érkezett továbbá az adott ország állampolgárságával nem rendelkező, a tartózkodás szerinti ország politikai pártjába való belépéstől eltiltott személyektől is.

A panaszosok által leírt legszembetűnőbb esetek Lettországban és Észtországban fordulnak elő, ahol a lakosság 20 és 12%-a orosz származású, és az európai és egyéb választások szempontjából nem tekintik őket állampolgárnak.

Több Olaszországból érkező petícióban azt kérik, hogy az elítélt bűnözőket zárják ki a képviselőjelöltség lehetőségéből. Az általános szabály uniószerte azonban az, hogy a büntetés letöltését vagy a pénzbírság kifizetését követően nincs további akadály a rehabilitáció előtt, tehát a választásban részt lehet venni. A legtöbb ország a politikai pártokra – és ezzel végső soron a választókra – bízza annak eldöntését, hogy kit indítsanak a választásokon.

Mindazonáltal a kérdés további vizsgálatát követően be lehetne vezetni az európai parlamenti képviselők visszahívására vonatkozó mechanizmust, amelynek alapján a megválasztást követően bűncselekményért elítélt képviselőt a szavazók petíciója alapján vissza lehetne hívni. Ez különösen hasznos lenne a közpénzekkel való súlyos visszaélés esetén.

Egy másik megkeresésben az a kérdés merül fel, hogy az angol Lordok Házában helyet foglaló örökletes lordok miért nem vehetnek részt az európai választásokon[46].

Petíciók érkeztek továbbá a szavazati jogtól való megfosztásról: a) a származás szerinti országba való visszatérés után, és b) a tartózkodás szerinti országban a nemzeti parlamenti választásokon. Mint az előzőekben rámutattunk, a szavazati jog kiterjesztése a nemzeti választásokra a Szerződések módosítását igényelné, és ezért az uniós állampolgárság és a választási reform kérdésével foglalkozó konventnek kellene azt megvizsgálnia.

A konventnek a petíciókban említett összes többi problémát és az EBESZ/ODIHR által feltárt ügyeket is meg kellene vizsgálnia.

Legitimitás és részvételi arány

Az Európai Parlament helyesen méri fel a helyzetet, amikor általános megítélésének javítására törekszik abból a célból, hogy az új európai politikai színtér központjának és az egységes politikai élet elfogadott fórumának tekintsék, ahol az európai jogszabályok és költségvetések születnek, és ellenőrzik a végrehajtást. Mostanáig a politikai legitimitás elérését gátolta a választások egyre alacsonyabb részvételi aránya, az elégtelen jelenlét a médiában, a fásult politikai pártok, sőt még néhány nemzeti parlament irigysége is az Európai Parlament növekvő hatalma láttán. Nehéz nem elkeseredni annak tudatában, hogy az európai parlamenti választások általános részvételi aránya az 1979-es 63,0 százalékról 2009-ben 43,1 százalékra esett vissza[47].

A csökkenő részvételi arány az európai ügyekkel kapcsolatos érdektelenséget tükrözi. Mindazonáltal az összarány az egyes országok közötti, a jogi, történelmi és jelenlegi helyzetből eredő jelentős eltéréseket takar. Az uniós tagság hossza, a korrupció előfordulása, illetve a nemzeti választások jelentősége mind befolyásolják a részvételi arányt[48]. 2009-ben Luxembourgban 90%-os volt a részvételi arány, míg Szlovákiában 20% alatt maradt. Fontos tényező a nemzeti és az európai választási szokások közötti különbség: az uniós középérték 2009-ben 25% volt, ami azt jelenti, hogy a nemzeti választásokon részt vevő minden harmadik szavazó közül csak minden második ment el szavazni az európai választásokon. Hollandiában ez az arány kettő az egyhez[49].

Vajon a választási folyamat hivatalos reformja megoldhatja a részvételi arány problémáját? Alaposan definiálni kell, hogy milyen kritériumok alapján indítható el a reformok új köre. Az egységesítést nem az egységesítés kedvéért kell végrehajtani. A nemzeti szinten érzékelt problémák kezeléséhez realisztikusan kell közelíteni. A fokozatosság elve alapján az először az Unió alapítói által az 1950-es években megfogalmazott célkitűzések közül az évek során sok megvalósult. Ez a reform valószínűleg nem az utolsó lesz a sorban: az erős parlamentek készek alkalmazkodni a változó társadalmi és politikai körülményekhez. Az EU esetében a jövőbeni bővítés üteme és nagysága is jelentős ismeretlen tényező. Az Unió jövőbeni méretének és formájának ismerete nélkül vakmerőség lenne ma megkísérelni az európai posztnacionális parlamenti demokrácia végleges sorsáról rendelkezni.

De legalább Európa jövőjének lehetséges forgatókönyveiről eleget tudunk ahhoz, hogy biztosak lehessünk abban, hogy kormányzati rendszere középpontjában egy erős, életképes, közvetlenül választott Parlamentnek kellene – és fog is – állni.

Kiváltságok és mentességek

A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyvvel kapcsolatban egy fontos feladat még hátravan. A jegyzőkönyv majd ötven éve született, akkor, amikor az európai parlamenti képviselők egyidejűleg nemzeti parlamenti képviselők is voltak, és amikor még minden kétséget kizáróan helyesnek bizonyult, hogy a nemzeti hatóságok döntsék el, mikor és hogyan élvez mentességet egy európai parlamenti képviselő a nemzeti jog alól. A képviselői statútum 2005-ös elfogadásakor azonban a Parlament arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jegyzőkönyvet át kell dolgozni annak érdekében, hogy a Parlament jelenlegi – független, közvetlenül választott és teljes mértékben felelős – állapotát tükrözze. Számos ütközési pont van a nemzeti és uniós eljárások között az európai parlamenti képviselők mandátumának vizsgálatát és az üresedések betöltését illetően, ami a képviselők jogállását tekintve igen nagy eltéréseket eredményez a 27 tagállamban. A Parlamentnek felhatalmazást kellene kapnia arra is, hogy intézkedéseket hozzon valamely mandátum adott tagállam által történő visszavonása ellen, amennyiben a nemzeti jog az okmány vagy az Európai Unió jogszabályaival ütközik.

A képviselői statútumról szóló tárgyalásos megállapodás szerves részeként a Tanács hozzájárult ahhoz, hogy megvizsgálja, milyen következményekkel járhat a statútum az elsődleges jogra. A Parlament azt kérte, hogy az európai parlamenti képviselők kiváltságai és mentességei tekintetében új rendelkezéseket javasló 2003. júniusi állásfoglalása legyen a felülvizsgálat alapja[50]. A mai napig nem történt előrelépés ez ügyben. Lisszabon után jelenleg arra van szükség, hogy egy, a parlamenti reform összes aspektusának vizsgálatával megbízott konvent foglalkozzon e lényeges kérdésekkel.

Az egyensúly hiánya a nemek és az etnikai hovatartozás tekintetében

A női európai parlamenti képviselők aránya az 1979. évi első választások óta több mint kétszeresére nőtt, jelenleg a teljes létszám 35,5%-a. E tekintetben is jelentősek az egyes tagállamok közötti különbségek. A 2009-ben megválasztott Parlamentben a Finnországból és Svédországból származó képviselők többsége nő, a Szlovéniában, Litvániában, Írországban, Olaszországban, Lengyelországban, Csehországban és Luxemburgban megválasztott képviselők kevesebb, mint harmada nő; Máltának egyetlen képviselőnője sincs[51].

Nem javasoljuk kötelező kvóták bevezetését a nemek képviselete terén kialakult egyensúlyhiány kiküszöbölésére. A politikai pártokat azonban arra kell ösztönözni, hogy célul tűzzék ki maguk számára a női képviselők 40%-os arányának elérését, ahogyan azt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése javasolja.

Meg kell jegyezni, hogy csaknem valamennyi tagország esetében jobb a nők képviselete a nemzeti parlamentben, mint az európai parlamenti képviselők körében.

Az etnikai hovatartozás tekintetében még rosszabb a helyzet. Nagyon kevés ázsiai vagy afro-karibi európai parlamenti képviselő van. Ha valóban realitássá kívánjuk tenni az uniós állampolgárságot a bevándorlók közösségei és leszármazottai számára, a politikai pártoknak biztosítaniuk kell, hogy esélyes jelöltjeik között megfelelő arányban legyenek képviselve az egyes etnikumok.

Következtetések levonása

Ezek alapján nyilvánvaló, hogy jónéhány olyan fontos kérdés marad a választási eljárással kapcsolatban, amelyet hatékonyan kezelve az európai parlamenti választások egységesebbé tehetők mint a múltban voltak, ezáltal elősegítve a kohéziót, a legitimitást, a hatékonyságot és a pluralizmust[52].

Már korábban hangot adtunk azon álláspontunknak, hogy egy, a választási reformmal kapcsolatos konvent összehívása egyaránt szükséges és kívánatos lenne annak érdekében, hogy demokratikus és átfogó módon meg lehessen fontolni a más tagállamban állandó lakhellyel rendelkezők szavazati jogával, a részvételi aránnyal, az összetétellel, a kiváltságokkal és a szavazási rendszerrel kapcsolatos összetett és egymással szorosan összefüggő kérdéseket. Legalább az mindenképpen hasznos lenne, ha felülvizsgálnánk a különböző aktuális nemzeti választási rendszereket a legnyilvánvalóbb eltérések és anomáliák elsimítása érdekében[53].

A választási reform igen fontos céljaként kell kitűzni a nagyobb részvételi arány elérését, ugyanakkor lesznek olyan javaslatok, például a szavazáshoz szükséges életkor csökkentése, amelyek nem feltétlenül járulnak hozzá e célok eléréséhez, jóllehet vannak előnyeik.

A legfontosabb cél, hogy fokozzuk e választások európai dimenzióját annak érdekében, hogy a közvélemény és a média meghozzák politikai jellegű döntéseiket az Európai Unió jövőjét illetően. E tekintetben alapvető fontosságú lesz az európai szintű politikai pártok szerepe. Uniós szinten életképes politikai pártok nélkül hiányozna a demokrácia alapvető ismérve. Ezért javasoljuk, hogy a következő Parlamentbe 2014-ben a hagyományos módon a nemzeti és regionális választókerületekben megválasztott 751 képviselő mellett további 25 képviselő juthasson be egy egységes, az egész EU-ra kiterjedő választókerületből. Az európai politikai pártok lennének felelősek az induló jelöltek kiválasztásáért és a lista sorrendjének összeállításáért, majd egymással versengenének a szavazok megszerzéséért. Egy ilyen újítás átalakítaná az európai parlamenti választásokat és fokozná a képviseleti jelleget, tükrözve a Lisszaboni Szerződés azon változtatását, amely szerint az európai parlamenti képviselők az Unió polgárait képviselik, a tagállamok népeinek képviselete helyett[54].

Az uniós listára való szavazás természetesen nem lesz kötelező, erre a célra egy második szavazólapot kapnának a választók. Arra lehet számítani, hogy e megoldás idővel kiterjeszthető, ahogy a szavazók hozzászoknak a politika ezen új dimenziójához, és ahogy a politikai pártok egyre több tapasztalatot szereznek az egész EU-ra kiterjedő kampányban.

Amennyiben erősíteni kívánjuk az Európai Parlament transznacionális jellegét, fontos az is, hogy ne idegenítsük el a választókat azzal, hogy hangsúlyozzuk az Unió méretét, és hogy az egyes állampolgárok ne érezzék azt, hogy Brüsszel egyre távolabb kerül tőlük. Az Eurobarométer felmérései és más közvélemény-kutatások szerint a választók nincsenek jól informálva az EU irányítási rendszeréről. A szavazók jobban azonosulnak a kisebb választókerületekkel. Pozitívan értékelik azt is, ha ténylegesen választhatnak a csupán előre összeállított listákra és az egyéni jelöltekre történő szavazás között. Mindkét kérdés megoldása érdekében cselekedni kell. A jelentés ezért egyrészt azt javasolja, hogy a nagyobb tagállamokban kötelezően létre kelljen hozni regionális és területi választókerületeket, másrészt pedig, hogy kötelezően félig nyitott, preferenciális listás rendszert használjanak.

Ezek a jelentés fő javaslatai. Arra szolgálnak, hogy fokozzák az Európai Parlament demokratikus legitimitását az európai polgárság gondolatának erősítésével. Létjogosultságot biztosítanak az európai politikai pártok számára, ami jelenleg nem biztosított. Hasznosan kiegészítik a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett reformokat a képviseleti és részvételi demokrácia tekintetében.

Összefoglalva, a jelentésben felvetett javaslatok az alábbi reformokat tartalmazzák:

1.  Egy transznacionális választókerület létrehozása 25 képviselői hely betöltése céljából, preferenciális listát tartalmazó második szavazólap révén, a nemek közötti egyensúly megvalósításával;

2.  A regionális alapú területi választókörzetek kialakításának kötelezővé tétele a népesebb tagállamokban;

3.  Ragaszkodás a félig nyitott, preferenciális listás rendszerhez (amelyben a választók a pártlistákon szereplő jelöltekre külön szavazhatnak, felülírva a pártlista sorrendjét);

4.  Annak bevezetése, hogy valamennyi parlamenti ciklus során rendszeresen felülvizsgálják a 751 képviselői hely elosztását annak érdekében, hogy a következő választás alkalmával tiszteletben tartsák a degresszív arányosság elvét, és esetleg figyelembe lehessen venni valamiféle, a jövőben meghatározandó matematikai képletet;

5.  Annak megkönnyítése, hogy a más tagállamban élő uniós állampolgárok jelöltként indulhassanak és szavazhassanak a választáson;

6.  Egy uniós választási hatóság létrehozása a transznacionális listás választás igazgatására és felülvizsgálatára, illetve az ezzel kapcsolatos jogorvoslati kérelmek elbírálására;

7.  A szavazás idejének áttétele a hétvégére, ezzel „dramatizálva” a szavazást és csökkentve annak a visszaélésnek az esélyét, hogy túlságosan korán nyilvánosságra hozzák az eredményeket (emiatt változtatásra van szükség Írországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban);

8.  Az új Bizottság megválasztásának gyors lebonyolítása érdekében a választások áthelyezése júniusról májusra;

9.  A választókra és jelöltekre vonatkozó alsó korhatárok összehangolása;

10.  A képviselők kiváltságainak és mentességeinek szabályozására szolgáló nemzetek feletti rendszer kialakítása;

11.  Az e-szavazás lehetőségének megfontolása a szavazók ösztönzése és a szavazás megkönnyítése érdekében.

A reform menete

Az itt javasolt reformok érdekében szükség van bizonyos uniós elsődleges jogi eszközökre, amelyeket különféle eljárások révén lehet kialakítani.

a)   A 25 képviselőt tartalmazó, egész Unióra kiterjedő lista bevezetése érdekében a szerződések felülvizsgálatára szolgáló szokásos eljárás révén, nevezetesen egy konvent, majd egy kormányközi konferencia összehívásával módosítani kell az EUSz. 14. cikkének (2) bekezdését, és azt valamennyi tagállamnak ratifikálnia kell[55].

b)   A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv felülvizsgálata érdekében ugyanígy kell eljárni.

c)   A 751 képviselői hely következő választások előtti újraosztásához az Európai Tanács egyhangú határozatára van szükség a Parlament javaslatára és hozzájárulásával[56].

d)   A választási eljárással kapcsolatos egyéb elemek külön jogszabályt igényelnek a Tanács részéről egyhangú döntéssel, a Parlament javaslatára és hozzájárulásával, a Parlamenten belüli abszolút többséggel, az összes nemzeti parlament jóváhagyásával[57].

Ez a külön jogalkotási eljárás megvalósulhat az 1976. évi okmány módosítása révén, ahogyan azt a jelentésben javasoljuk. Emellett az átláthatóság kedvéért alkalmasabbnak tűnhet az a megoldás is, hogy a szerződésekhez új jegyzőkönyvet csatolunk a választási eljárásról, és e jegyzőkönyv hatályon kívül helyezné az eredeti szabályozást, annak helyébe lépne, és összefogná az itt megvitatott elsődleges jogi elemeket.

E reformok megvalósítását követően megfelelő végrehajtási jellegű jogalkotásra lesz szükség, például az új uniós választási hatóság létrehozását illetően.

E reformok az EU és a tagállamok költségvetésére nézve is következményekkel járnak.

Ugyan sokféle eszközre és eljárásra lesz szükség, a reformok koherens intézkedéscsomagot alkotnak, amelyet csak szerves egészként lehet értelmezni. Szerencsére a konvent kiváló mechanizmust jelent a meglehetősen összetett, a nemzeti jogra is jelentős hatást gyakorló, jelentős alkotmányos következményekkel járó kérdéskörök átfogó vizsgálatára.

A konvent helyzetéből adódóan be tudja vonni az Európai Tanácsot, a Bizottságot és a nemzeti parlamenteket egy, a parlamenti reformmal kapcsolatos mélyreható vitába, és ezen túlmenően szélesebb körű konzultációt tud előmozdítani a politikai pártok, a tudományos világ, a választási szervek vezetői, a nem kormányzati szervezetek stb. képviselőivel.

Célszerű lenne, ha a szerződések felülvizsgálata céljából a Tanácshoz benyújtott javaslatai mellett a Parlament azt is jelezné, hogy konvent összehívását fogja kérni.

A menetrend magától értetődően adódik: 2010 júliusa és szeptembere között a Parlament elfogadja a javaslatait; október és december között az Európai Tanács dönt a kormányközi konferencia összehívásáról; 2011 tavaszán és nyarán összeül a konvent és a kormányközi konferencia; 2012 júniusáig nemzeti parlamenti ratifikáció és európai parlamenti hozzájárulás, majd végrehajtási intézkedések; legkésőbb 2013 májusában döntés a helyek újraelosztásáról, hogy 2014 májusában már az új rendszer szerint lehessen megtartani a választásokat.

• [1]  Továbbá az Euratom-Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése.
• [2]  Teitgen-jelentés, Politikai és Külkapcsolati Bizottság, 5. 1954/1955 sz. dokumentum és a Közgyűlés 1954. december 2-án elfogadott állásfoglalása a Közgyűlés hatásköreiről és azok gyakorlásáról; ESZAK, HL, 1954.12.11.
• [3]  Dehousse-jelentés, HL 37., 1960.6.2.
• [4]  Az Európai Parlament hatásköreinek kiszélesítésével kapcsolatos problémákat vizsgáló munkacsoport jelentése, Az Európai Közösségek Közlönye, 4/72. kiegészítés.
• [5]  A kormányfők közleményének 12. bekezdése, Párizs, 1974. december 9–10. Az Egyesült Királyság és Dánia fenntartással élt. Az Európai Tanács következő évi decemberi római ülése megerősítette a határozatot.
• [6]  Patijn-jelentés, elfogadva 1975. január 14-én. HL C 32., 1975.2.11.
• [7]  76/787/ESZAK, EGK, EURATOM tanácsi határozat; HL L 278., 1976.10.8.
• [8]  Az Egyesült Királyság és Dánia a tengerentúli területeikre, Németország pedig Berlinre vonatkozó nyilatkozatot mellékelt a határozathoz.
• [9]  Seitlinger-jelentés, elfogadva 1982. március 10-én 158 szavazattal, 77 ellenében, 27 tartózkodás mellett; HL C 87., 1982.4.5. Lásd azonban a Jogi Bizottság (D’Angelosante előadó) kritikus véleményét.
• [10]  De Gucht-jelentés, elfogadva 1991. október 10-én 150 szavazattal, 26 ellenében, 30 tartózkodás mellett; HL C 280., 1991.10.28.
• [11]  De Gucht-jelentés, elfogadva 1993. március 10-én 207 szavazattal, 79 ellenében, 19 tartózkodás mellett; HL C 115., 1993.4.26.
• [12]  Észak-Írországban 1979 óta preferenciális szavazási rendszer (STV) van érvényben, a kisebbségi vélemény kifejezésére irányuló égető szükségre tekintettel. 1999-ben 10 liberális demokrata, 2 zöld párti, 2 Plaid Cymru és 3 függetlenségi párti képviselő jutott be a Parlamentbe, amely tanúskodik az arányos képviselet fontosságáról az Európai Parlament legitimitása szempontjából.
• [13]  Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 19. cikkének (2) bekezdése. A Maastrichti Szerződéshez szükség volt az 1974-es törvény felülvizsgálatára, a 93/81. sz. tanácsi határozatban; HL L 33., 1993.2.9.
• [14]  138. cikk (2) bekezdés, majd 190. cikk (2) bekezdés.
• [15]  Ez – a későbbiekben a 190. cikk (3) bekezdése – egyszerűen egységes szerkezetbe foglalta az 1976-os törvényt.
• [16]  Az előadó kiemelése.
• [17]  HL C 292., 1998.9.21. A Parlament állásfoglalást lásd az I. mellékletben.
• [18]  Az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról szóló 2002. június 25-i és szeptember 23-i tanácsi határozat; HL L 283., 2002.10.21.
• [19]  Részletes beszámolóhoz lásd Dr George N. Anastassopoulos: Az Európai Parlament képviselőinek választási rendszeréről folyó vita c. könyvét, Professzor Dimitris Th. Tsatsos, EP képviselő előszavával, Athén & Brüsszel, 2002.
• [20]  Az előadó kiemelése.
• [21]  Az előadó tagja volt az Európa jövőjével foglalkozó konventnek (2002–2003), és egyike volt a 2007-es kormányközi konferencia három parlamenti képviselőjének.
• [22]  Az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezetének III-232. cikke (2003).
• [23]  Az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezetének I-19. cikke (2) bekezdése (2003).
• [24]  Egészen pontosan az I-46. cikk (2) bekezdésében, amely kimondja, hogy „Az Unió szintjén a polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg” (melyet később a Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkének (2) bekezdésében megismétel).
• [25]  Erre vonatkozóan: az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2003. november 4-i 2004/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet; HL L 297., 2003.11.15.; és a Tanács 1524/2007/EK rendelete (2007. december 18.); HL L 343., 2007.12.27.
• [26]  Az Európai Parlament határozata (2005. szeptember 28.) az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról (2005/684/EK, Euratom), HL L 262., 2005.10.7.
• [27]  A Lamassoure–Severin-jelentés 6. bekezdéséből, melyet 378 szavazattal, 154 ellenében és 109 tartózkodás mellett fogadtak el 2007.október 11-én; A6-0351/2007 (HL C 227. E, 2008.9.4., 132. o.).
• [28]  A képviselői helyek újraelosztásáról szóló politikai megállapodást a 2007. december 14-i Európai Tanács hitelesítette (az elnökségi következtetések (5) bekezdése). .
• [29]  .A Lisszaboni Szerződésre való hivatkozások a Szerződések egységes szerkezetbe foglalt változatából származnak (HL C 115., 2008.5.9.)
• [30]  Abban az esetben, ha Horvátország a 2009–2014-es parlamenti időszak alatt csatlakozik az EU-hoz, képviselői helyeit ideiglenesen a meglévő 751-hez adják, ahogyan az Bulgária és Románia esetében is történt. Ugyanez vonatkozik Izlandra is.
• [31]  Az EUSZ 14. cikkének (2) bekezdése. Rá kell mutatni azonban, hogy a 2009–14-es Parlament felállására vonatkozó, immár idejétmúlt európai tanácsi határozattervezet úgy rendelkezik, hogy „az …alsó és felső határértékeket teljes mértékben fel kell használni annak érdekében, hogy az … ülések számszerű elosztása a lehető legközelebb legyen a tagállamok népességének megoszlásához.” Ez őszintén szólva elég furcsa.
• [32]  A német szövetségi alkotmánybíróság 2009. június 30-i ítélete, különösen a 279–297 bekezdés; http://www.bundesverfassungsgericht.de/entscheidungen/es20090630_2bve000208en.html
• [33]  Lásd többek között Victoriano Ramirez et al, „Degressively Proportional Methods for the Allotment of the European Parliament Seats Amongst the EU Member States” a „Mathematics and Democracy” kiadványban, Springer, Berlin 2006.
• [34]  Az Egyesült Királyság állampolgárai például 15 év külföldi tartózkodás után nem szavazhatnak az egyesült királysági választásokon.
• [35]  Az EU eddig óvatos próbálkozásokat tett: lásd az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 2004/38/EK irányelvét az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról; HL L 158., 2004.4.30.
• [36]  Lásd Dimitry Kochenov „Free Movement and Participation in the Parliamentary Elections in the Member State of Nationality: An Ignored Link?” a Maastricht Journal of European and Comparative Law kiadványban (MJ), 2009. 2. szám
• [37]  HL L 329., 1993.12.30.
• [38]  Az 1993. december 6-i 93/109/EK tanácsi irányelvnek az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó egyes részletes rendelkezései tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló Duff-jelentés (A6-0267/2007). A Parlament által elfogadva: 2007. szeptember 26-án (HL C 219. E, 2008.8.28., 193. o.), a kérdés a Tanácsban megoldatlan maradt.
• [39]  A téma átfogó elemzését lásd Jo Shaw: Az állampolgárság átalakulása az Európai Unióban – a választójog és a politikai tér átalakulása, Cambridge, 2007.
• [40]  Az EUSZ 11. cikkének (4) bekezdése.
• [41]  Az EUMSz. 25. cikke.
• [42]  Lásd Rainer Bauböck, Eva Ersbøll, Kees Groenendijk és Harald Waldrauch (szerk.): Az állampolgárság megszerzése és elvesztése – politikák és trendek 15 európai országban, Európai Integrációs Kutatóintézet, Osztrák Tudományos Akadémia, Bécs, 2006. január.
• [43]  Lásd például a C-369/90 sz. Micheletti ügyet [1992], a C-145/04 sz. Spanyolország kontra Egyesült Királyság ügyet [EBHT 2006] (Gibraltár) és a C-300/04 sz. Eman és Sevinger kontra College van burgemeester en wethouders van Den Haag ügyet [2006] (Aruba).
• [44]  EBESZ/ODIHR szakértői csoport jelentése: Európai Parlamenti választások, 2009. június 4–7., Varsó, 2009. szeptember 22.
• [45]  A 2007-ben módosított 2004/2003/EK rendelet.
• [46]  A válasz az, hogy a Lordok Háza maradék arisztokratikus összetevője az egyetlen választott testület a házban (saját arisztokrata társaik választják meg őket). Az élethossziglan lordokat nem választják, és ők nem mondhatnak le tisztségükről a Lordok Házában.
• [47]  Lásd a III. mellékletet.
• [48]  Belgiumban, Cipruson és Luxembourgban kötelező a választás.
• [49]  Lásd Richard Rose és Gabriela Borz „Variability in European Parliament Turnout: political causes and implications” című tanulmányát a „Studies in Public Policy” kiadvány 466. számában, Centre for the Study of Public policy.
• [50]  Lásd HL C 68 E., 2004.3.18., 115–126. o. és HL C 303 E., 2006.12.13., 830–831. o.
• [51]  Lásd a IV. mellékletet.
• [52]  Az előadó hálás az Állampolgárok és a választási eljárás című, 2008. március 25–26-án Brüsszelben tartott workshop során a résztvevőktől kapott ösztönzésekért. Dolgozatokat nyújtottak be: Betty de Hart, Dieter Gosewinkel, Sara Hagemann & Simon Hix, Eva Østergaard-Nielsen, Ken Ritchie és Jo Shaw. E dokumentumok és a viták összegzése az alábbi honlapon találhatók: http://www.europarl.europa.eu/activities/committees/hearings.do?body=AFCO&language=EN
• [53]  Lásd az V. mellékletet.
• [54]  Az EUSz. 14. cikkének (2) bekezdése és az Európai Közösséget létrehozó szerződés 189. cikke
• [55]  Az EUSz. 48. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése.
• [56]  Az EUSZ 14. cikkének (2) bekezdése.
• [57]  EUMSz. 223. cikk (1) bekezdés.

AZ INDOKOLÁS I. MELLÉKLETE: Az Európai Parlament képviselőinek megválasztására vonatkozó egységes választási eljárásra irányuló tervezetről szóló állásfoglalás (Anastassopoulos-jelentés) Elfogadva 1998. július 15-én. HL C 292., 1998.9.21.

Az Európai Parlament,

–    tekintettel a De Vries úr által előterjesztett, az Európai Parlament képviselőinek megválasztására vonatkozó egységes választási eljárásról szóló állásfoglalási indítványra (B4-0723/96),

–     tekintettel az egységes választási eljárásáról szóló jelentéseire, és különösen 1991. október 10-i[2] és 1993. március 10-i[3] állásfoglalásaira,

–     tekintettel az 1976. szeptember 20-i tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmányra,

–    tekintettel az egységes választási eljárásról szóló 1996. október 22-i javaslatra, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság kormánya terjesztett elő a kormányközi konferencián, és amely megismétli az 1993. március 10-i parlamenti állásfoglalás kulcsfontosságú szempontjait,

–    tekintettel az EK-Szerződés 138. cikkének (3) bekezdésére, és annak az Amszterdami Szerződés által eszközölt módosítására,

–    tekintettel eljárási szabályzatának 148. cikkére,

–    tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A4-0212/98),

A.  mivel az Amszterdami Szerződés bevezeti a „valamennyi tagállam számára közös elvek” fogalmát, a Parlament által annak említett, 1993. március 10-i állásfoglalásában meghatározott iránymutatásait követően, amely nem kifejezetten egy egységes választási rendszert, hanem pusztán általános iránymutatásokat javasolt,

B.   mivel az Egyesült Királyság kormánya törvénytervezetet terjesztett a Parlament elé, amely 1999-ben bevezeti a regionális arányos képviseletet az európai választásokra,

C.  mivel a bővítésről szóló tárgyalások valószínűleg tíz új tagállam Európai Unióhoz történő csatlakozásához fognak vezetni,

D.  mivel rendkívül széles egyetértés alakult ki a tagállamok között számos közös elv meghatározásáról,

E.   mivel ezen elvek esetében az a cél, hogy elsődlegesen nemzeti szinten hajtsák végre őket a népek és államok uniójában; mivel az egyes tagállamokban választott képviselők száma biztosítani hivatott a Közösségben egyesült államok népeinek megfelelő képviseletét,

1.   üdvözli a kormányközi konferencián a tárgyalók által elért megállapodást, amely számos közös elvet állapít meg; meg van győződve, hogy a rendelkezések egy része hatályba léphet a következő európai választásokra, különösen az arányos képviselet rendszere, a minimum küszöbérték, az összeférhetetlenségek, illetve a férfiak és nők közötti egyenlőség célkitűzésére irányuló intézkedések, míg más intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni;

2.   úgy véli, hogy általános egyetértés van az arányos képviseleten alapuló választás bevezetéséről, és hogy ezt be kell építeni az európai választási rendszerbe;

3.   megjegyzi, hogy lehetetlen egységes módon létrehozni egy területi választókerületi rendszert, és hogy különbséget kell tenni az egyes tagállamok népességszáma alapján; hangsúlyozza azonban, hogy egy területi választókerületi rendszer nem érintheti az arányos képviselet elvét az okmánytervezet 2. cikkével összhangban;

4.   úgy véli, hogy egy európai politikai tudatosság és az európai politikai pártok fejlődése érdekében a képviselői helyek egy bizonyos százalékát az arányos képviselet alapján kell kiosztani a tagállamok területéből formált egyetlen választókerületen belül;

5.   a küszöbértékek alkalmazására vonatkozóan megjegyzi, hogy ennek opcionálisnak kell maradnia, és semmiképpen nem lépheti túl országos szinten a szavazatok 5%-át;

6.    tudomásul veszi a preferenciális szavazás által a részvételre gyakorolt hajtóerőt, aminek azonban minden tagállam számára opcionálisnak kell maradnia;

7.   úgy véli, hogy amikor jelöltlistákat készítenek az európai választásokra, figyelembe kell venni a férfiak és nők közötti egyenlőség célkitűzését, és hogy az elsődlegesen a politikai pártokon múlik, hogy ezt a célkitűzést közvetlenül megvalósítsák;

8.   javasolja, hogy az európai választásokat egy májusi időpontban tartsák azért, hogy maximalizálják a részvételt az iskolai szünet elkerülésével, amely több tagállamban június elején kezdődik;

9.   azt az ajánlást teszi, hogy a lehető legkisebbre kell csökkenteni azon napok számát, amelyen a választások megtarthatók, annak érdekében, hogy konszenzusra lehessen jutni egyetlen szavazási napban, vagy ha ez nem lehetséges, legfeljebb két napban (pl. szombat és vasárnap);

10. felhívja a Tanácsot, hogy vizsgálja meg a következő okmánytervezetet, és azt gyorsan fogadja el, annak érdekében, hogy az a lehető leghamarabb hatályba léphessen;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az ahhoz mellékletként csatolt okmánytervezetet a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

• [1]  Elfogadva 1998. július 15-én. HL C 292., 1998.9.21.
• [2]  HL C 280., 1991.10.28., 141. o.
• [3]  HL C 115., 1993.4.26., 121. o.

AZ INDOKOLÁS II. MELLÉKLETE: Képviselői helyek megoszlása (2009–2014)

 

 

AZ INDOKOLÁS III. MELLÉKLETE: Választói részvétel az európai parlamenti választásokon (1979–2009)

 

AZ INDOKOLÁS IV. MELLÉKLETE: Nemi egyenlőtlenségek

 

AZ INDOKOLÁS V. MELLÉKLETE: Európai Parlament: A jelenlegi választási gyakorlat a tagállamokban

	Választókerületek	Preferenciális szavazás	Képviselői helyek kiosztása	Küszöbérték	Választójog	Jelöltség	Jelöltindítás	Szavazási napok
AUSZTRIA	Egy országos választókerület	Igen	D'Hondt	4%	Életkor: 16 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Listánként 3600 eurós díj; a jelöltséghez 3 parlamenti képviselő, egy EP-képviselő vagy 2600 nyilvántartásba vett választó támogatása szükséges	vasárnap
BELGIUM	Három nyelvi választói kollégium (holland, francia, német); és négy regionális választókerület: 1. Flandria (holland választói kollégium), 2. Vallónia (francia választói kollégium), 3. Brüsszel-Hal-Vilvorde (BHV) (vagy holland vagy francia választói kollégium), 4. Kettő kanton (német választói kollégium)	Igen	D'Hondt	Nincs	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok – más tagállamokban lakóhellyel rendelkező belga állampolgárok (az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező belga állampolgárok nem szavazhatnak az EP-választásokon); – A szavazás kötelező: a nem szavazás büntetést von maga után	Életkor: 21 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok – a választói kollégium vonatkozó nyelvének kötelező ismerete	A jelöltek támogatása: – az adott nyelvi csoporthoz tartozó 5 belga parlamenti képviselő; – 5000 nyilvántartásba vett választó Vallóniában, Flandriában és BHV-ban; – a német nyelvű választókörzetben nyilvántartásba vett 200 választó	vasárnap
BULGÁRIA	Egy országos választókerület	Igen	Hare-Niemeyer	Nincs	Életkor: 18 – 3 hónapja vagy egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgár	Életkor: 21 – 2 éve vagy egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok -	– A magánszemélyeknek 10.000 aláírást kell gyűjteniük és 10.000 levát (5100 eurót) kell fizetniük; – A politikai pártoknak 15 000 aláírást kell gyűjteniük és 15 000 levát (7700 eurót) kell fizetniük; – A koalícióknak 20 000 aláírást kell gyűjteniük és 20 000 levát (10 250 eurót) kell fizetniük;	vasárnap
CIPRUS	Egy országos választókerület	Nincs	D'Hondt / Droop	Nincs	Életkor: 18 – 6 hónappal a választások előtt lakóhellyel rendelkező ciprusi és uniós polgárok; – Különleges szavazói lista; – A szavazás kötelező (de nincs büntetés)	Életkor: 25		vasárnap
CSEHORSZÁG	Egy országos választókerület	Igen: minden választónak 2 szavazata van. A jelölt megválasztásához a jelölt politikai pártjára leadott szavazatok 5%-a szükséges	D'Hondt	5%	Életkor: 18 – 45 napja lakóhellyel rendelkező uniós polgárok;	Életkor: 21 – 45 napja lakóhellyel rendelkező uniós polgárok;	– Csak politikai pártok vagy koalíciók indíthatnak jelölteket –15000 koronás díj (€ 585)	péntek és szombat
DÁNIA	Egy országos választókerület	Nincs	D'Hondt	Nincs	Életkor: 18 – az EU-ban állandó lakóhellyel rendelkező dán állapolgárok; – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 18 – Mindenki, aki az EP-választásokon szavazati joggal rendelkezik;	– A Folketingben vagy az EP-ben képviselettel rendelkező pártok; – Az új pártoknak a korábbi Folketing választáson kapott szavazatok legalább 2%-ának megfelelő választók aláírására van szükség;	Nincs meghatározott nap
ÉSZTORSZÁG	Egy országos választókerület	Nincs	D'Hondt		Életkor: 18	Életkor: 21	– Nyilvántartásba vett politikai pártok nyújthatnak be listákat; – A havi minimálbér ötszörösének megfelelő letét	vasárnap
FINNORSZÁG	Egy országos választókerület	Igen	D'Hondt	Nincs	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	– Politikai pártok vagy (legalább 2000 személyből álló) választói egyesületek indítanak jelölteket	vasárnap
FRANCIAORSZÁG	Nyolc regionális választókerület	Nincs	D'Hondt	5%	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 23 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	– nők és férfiak közötti egyenlőség.	vasárnap
NÉMETORSZÁG	Egy országos választókerület - de a képviselőket a tartományi vagy a szövetségi listákról választják	Nincs	Sainte-Laguë (a 2008. március 17-i jogszabálymódosítás szerint; BGBl. I, 394. o.)	5%	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	– Az EU-ban alapított politikai pártok által benyújtott listák; – A szövetségi listához: az EP-ben, a Bundestagban vagy a tartományi parlamentekben kevesebb mint 5 képviselővel rendelkező pártoknak 4000 aláírást kell gyűjteniük; A tartományi listához: 2000 aláírásra van szükség	vasárnap
GÖRÖGORSZÁG	Egy országos választókerület	Nincs	Hare egy fajtája	3%	Életkor: 18	Életkor: 21	– Politikai pártok vagy koalíciók által benyújtott listák;	vasárnap
MAGYARORSZÁG	Egy országos választókerület	Nincs	D'Hondt	5%	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 18 – Valamennyi választó jogosult pártlistán jelöltként indulni a választáson	– Nyilvántartásba vett párt által benyújtott listák és 20.000 kopogtatócédula (egy választó csak egy listát támogathat)	vasárnap
ÍRORSZÁG	Négy regionális választókerület	Igen	Egyetlen átvihető szavazat (STV)	Nincs	Életkor: 18	Életkor: 21	– Nyilvántartásba vett politikai pártok által benyújtott listák; – A független jeölteknek 60 aláírást kell gyűjteniük a választói névjegyzékben szereplő és ugyanazon választókerületben bejegyzett személytől	péntek
OLASZORSZÁG (jelenleg átdolgozás alatt)	Öt regionális választókerület	Igen – és a szavazatokat át lehet vinni egyik választókerületből a másikba	Hare	Nincs	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok – más uniós államokban lévő olasz állapolgárok az olasz külképviseleteken vagy postai úton szavazhatnak; az EU-n kívül lakóhellyel rendelkező olasz államplgárok, amennyiben visszatérnek Olaszországba szavazni; – A szavazás nem kötelező (de „állampolgári kötelesség”)	Életkor: 25 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	– Az egyéni jelölésekhez 30.000 aláírás kell, amely 10%-ának a választókerületek egyes alrégióiból kell érkeznie; – Poitikai pártok és az EP-ben vagy az olasz parlamentben legalább egy képviselői hellyel rendelkező csoportok aláírások nélkül nyújthatnak be listákat	szombat / vasárnap
LETTORSZÁG	Egy országos választókerület	Nincs	Sainte-Laguë	Nincs	Életkor: 18	Életkor: 21	– Nyilvántartásba vett politikai pártok által benyújtott listák; – LVL letét (1.450 euró)	szombat
LITVÁNIA	Egy országos választókerület	Igen	Hare-Niemeyer	5%	Életkor: 18	Életkor: 21	– Csak politikai pártok indíthatnak jelölteket;	vasárnap
LUXEMBURG	Egy országos választókerület	Igen – a választóknak 6 szavazatuk van	D'Hondt / Hagenbach– Bischoff	Nincs	Életkor: 18 – 5 éve lakóhellyel rendelkező uniós polgárok; – A szavazás kötelező.	Életkor: 18 – 5 éve lakóhellyel rendelkező uniós polgárok;	– A listáknak 250 nyilvántartásba vett választó vagy egy EP-képviselő, illetve a képviselőház egy tagjának aláírására van szükségük; – A listáknak többségében luxembourgi állampolgárságú jelölteket kell tartalmazniuk	vasárnap
MÁLTA	Egy országos választókerület	Igen	STV	Nincs	Életkor: 18	Életkor: 18	– 40 máltai font (95 euró) letét (a szavazatok 10%-a esetén visszatérítik)	szombat
HOLLANDIA	Egy országos választókerület	Igen	D'Hondt	Nincs	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	– Az EP-ben nem képviselt pártoknak 450 eurós letétet kell fizetniük; – A listákat a választók legalább 30 aláírásának kell kísérnie	csütörtök
LENGYELORSZÁG	Tizenhárom regionális választókerület	Nincs	D'Hondt / Hare-Niemeyer	5%	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 21 – 5 éve lakóhellyel rendelkező uniós polgárok;	–A listákhoz az adott választókerület választóinak legalább 10 000 aláírása szükséges, és a listáknak legalább 5 nevet kell tartalmazniuk	vasárnap
PORTUGÁLIA	Egy országos választókerület	Nincs	D'Hondt	Nincs	Életkor: 18	Életkor: 18	–A listákon a megválasztandó EP-képviselők számával megegyező számú jelöltet kell szerepeltetni, emellett 3–8 tartalék jelöltet	vasárnap
ROMÁNIA	Egy országos választókerület	Nincs	D'Hondt	5%	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 23 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	– A listákhoz 200 000 aláírásra van szükség; független jelölteknél 100.000 aláírásra	vasárnap
SZLOVÁKIA	Egy országos választókerület	Igen	Droop	5%	Életkor: 18 – Lakóhellyel rendelkező és a választás napján jelen lévő, nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 21 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	– A politikai pártoknál 50 000 szlovák korona letét (1510 euró)	szombat
SZLOVÉNIA	Egy országos választókerület	Igen	D'Hondt	4%	Életkor: 18	Életkor: 18	– Politikai pártok a Nemzetgyűlés négy tagja vagy legalább 1000 választó által támogatott listát nyújtanak be; – 3000 aláírással támogatott független jelöltek	vasárnap
SPANYOLORSZÁG	Egy országos választókerület	Nincs	D'Hondt	Nincs	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	– Pártok vagy koalíciók 15 000 választó vagy választott képviselő aláírásával támogatott listákat nyújtanak be	vasárnap
SVÉDORSZÁG	Egy országos választókerület	Igen	Sainte-Lagüe	A pártoknak legalább 4%-ot kell elérniük; a jelölteknek a pártjukra leadott összes szavazat 5%-át kell megszerezniük	Életkor: 18 – Nyilvántartásba vett uniós polgárok	Életkor: 18 – Minden választójoggal rendelkező indulhat a választáson	– Nincsenek feltételek	vasárnap
EGYESÜLT KIRÁLYSÁG	Tizenkét regionális választókerület	Nagy-Britannia: Nincs   Észak-Írország: Igen	Nagy-Britannia: D'Hondt;   Észak-Írország: STV	Nincs	Életkor: 18 – 1 éve lakóhellyel rendelkező, nyilvántartásba vett uniós polgárok;	Életkor: 21 – 1 éve lakóhellyel rendelkező, nyilvántartásba vett uniós polgárok;	– 5 000 angol font letét (6750 euró) – A választókerületi jelölésekhez 30 választó támogatása szükséges	csütörtök

2008. februári árfolyamon

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	19.4.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	20 4 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Andrew Henry William Brons, Carlo Casini, Andrew Duff, Ashley Fox, Matthias Groote, Roberto Gualtieri, Enrique Guerrero Salom, Zita Gurmai, Gerald Häfner, Daniel Hannan, Stanimir Ilchev, Constance Le Grip, David Martin, Morten Messerschmidt, Algirdas Saudargas, György Schöpflin, József Szájer, Indrek Tarand, Rafał Trzaskowski, Guy Verhofstadt
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Elmar Brok, Zuzana Brzobohatá, Marietta Giannakou, Íñigo Méndez de Vigo, Helmut Scholz