JELENTÉS Az Európai Parlament eljárási szabályzatának a közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárásokról szóló 51. cikkének módosításáról

27.5.2011 - (2010/2061(REG))

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Carlo Casini

Módosítások

• 001-001 (PDF - 91 KB)
• 001-001 (DOC - 44 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

az Európai Parlament eljárási szabályzatának a közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárásokról szóló 51. cikkének módosításáról

(2010/2061(REG))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökének 2010. március 11-i levelére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság elnökének 2010. március 25-i levelére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 211. és 212. cikkére,

–   tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0197/2011),

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  rámutat arra, hogy e módosítás a következő ülés első napján lép hatályba;

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Módosítás  1 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 51 cikk
Hatályos szöveg	Módosítás
Ha a 49. cikk (1) bekezdésében és az 50. cikkben említett feltételek teljesülnek, kiemelkedő fontosságú ügyek esetén az Elnökök Értekezlete dönthet úgy, hogy közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárást és együttes szavazást kell alkalmazni. Ebben az esetben az illetékes előadók közös jelentéstervezetet készítenek, amelyet az illetékes bizottságok elnökeinek közös elnökletével tartott közös bizottsági üléseken vizsgálnak és szavaznak meg. Az érintett bizottságok bizottságközi munkacsoportokat állíthatnak fel a közös bizottsági ülések és a szavazás előkészítése céljából.	1. Amennyiben a 188. cikk (2) bekezdése alapján hatásköri kérdést kell tárgyalnia, az Elnökök Értekezlete dönthet úgy, hogy közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárást és együttes szavazást kell alkalmazni, ha:
	- a VII. melléklet értelmében az ügy elválaszthatatlanul több bizottság szakterületéhez tartozik, és
	- azt a véleményt alakítja ki, hogy a kérdés rendkívüli horderejű.
	2. Ebben az esetben az érintett előadók közös jelentéstervezetet készítenek, amelyet az illetékes bizottságok elnökeinek közös elnökletével tartott közös bizottsági üléseken vizsgálnak és szavaznak meg.
	Az „illetékes bizottság” jogálláshoz kapcsolódó jogokat az érintett bizottságok az eljárás valamennyi szakaszában csak közösen eljárva gyakorolhatják. Az érintett bizottságok munkacsoportokat állíthatnak fel a bizottsági ülések és a szavazás előkészítése céljából.
	3. A rendes jogalkotási eljárás második olvasatában a Tanács álláspontját az érintett bizottságok együttes ülésen vizsgálják meg, amelyre – amennyiben az említett bizottságok elnökei nem tudnak megegyezni – a tanácsi álláspontj Parlamentnek történő továbbítását követő, a parlamenti szervek ülésére fenntartott első hét szerdáján kerül sor. Ha a későbbi ülés összehívásáról nincs megegyezés, akkor az ülést a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöke hívja össze. A második olvasatra vonatkozó ajánlás megszavazása együttes ülésen történik, az érintett bizottságok előadói által összeállított közös tervezet, vagy közös tervezet hiányában az érintett bizottságokban benyújtott módosítások alapján.
	A rendes jogalkotási eljárás harmadik olvasatában az érintett bizottságok elnökei és előadói hivatalból tagjai az egyeztetőbizottságban részt vevő küldöttségnek.

INDOKOLÁS

I.    A JELENTÉS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYEK

Az előző parlamenti ciklus alatt az Elnökök Értekezlete létrehozta a Parlamenti Reform Munkacsoportot azzal a feladattal, hogy vizsgálja felül a Parlament működését és javaslatot tegyen a lehetséges javításokra. A bizottságok közötti együttműködésről szóló fejezettel kapcsolatban a munkacsoport nem csak azt javasolta, hogy a társbizottsági eljárásban erősítsék meg a társbizottság helyzetét – ami az eljárási szabályzat 50. cikkének (volt 47. cikk) módosításával meg is valósult –, hanem azt is, hogy alakítsák ki a bizottságok közötti együttműködés új formáját, amelyet az új 51. cikk valósított meg.

Amint azt a munkacsoport a harmadik időközi jelentésében megállapítja, a javaslatot alátámasztó érvelés az volt, hogy különleges esetekben „ha valamely kiemelkedő fontosságú jogalkotási ügy nem tartozik egyértelműen valamely bizottság hatáskörébe, ugyanakkor több bizottság között is megosztható, [...] az illetékesség-összeütközést az egyenlőség és az együttműködés elvei szerint kell megoldani. Az érintett bizottságok közös ülést tartanak az érvek előzetes ütköztetése érdekében (...) hogy világosabban kiderüljenek a bizottságok között kialakult többségi és kisebbségi vélemények. Ezt követően az érintett bizottságok tagjai közösen szavaznak a jogalkotási javaslatokhoz benyújtott módosításokról. Ennek következtében [...] egyetlen, kiegyensúlyozottabb jelentést terjesztenek a plenáris ülés elé”.

2009. március 19-én az Elnökök Értekezlete megszavazta egy olyan „lehetőség kidolgozását […] amelynek értelmében az Elnökök Értekezlete közös bizottsági ülésekkel és közös szavazással lefolytatott eljárást indíthat olyan rendkívül különleges esetekben, amikor a kérdés szinte egyenlő módon tartozik legalább két bizottság hatáskörébe […]”.

2009. május 6-án a Parlament felülvizsgálta eljárási szabályzatát, és az 51. cikkben új, „közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárást” hozott létre[1]:

„Amennyiben a 49. cikk (1) bekezdésében és a 50. cikkben említett feltételek teljesülnek, kiemelkedő fontosságú ügyek esetén az Elnökök Értekezlete dönthet úgy, hogy közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárást és együttes szavazást kell alkalmazni. Ebben az esetben az illetékes előadók közös jelentéstervezetet készítenek, amelyet az illetékes bizottságok elnökeinek közös elnökletével tartott közös bizottsági üléseken vizsgálnak és szavaznak meg. Az érintett bizottságok bizottságközi munkacsoportokat állíthatnak fel a közös bizottsági ülések és a szavazás előkészítése céljából.”

2010 elején a Bizottsági Elnökök Értekezlete megvizsgálta az eljárási szabályzat 51. cikke szerinti bizottságok közötti együttműködésre vonatkozó „iránymutatások” tervezetét. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság (ENVI) nevében Leinen úr, illetve a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) nevében Bowles asszony észrevételeket és módosítási javaslatokat fűzött ehhez a szöveghez.

E levelezést követően a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnöke, Lehne úr három kérdéssel fordult az Alkotmányügyi Bizottsághoz az 51. cikk alkalmazásával kapcsolatban, melyek a következőképpen foglalhatók össze:

1)   Rendes jogalkotási eljárás esetén az 51. cikkben meghatározott eljárást a jogalkotási eljárás során végig vagy csak az első olvasat során kell-e alkalmazni?

2)   Az „illetékes bizottság” jogálláshoz kapcsolódó jogokkal – így a módosítások vagy az elutasításra irányuló indítványok plenáris ülésre történő benyújtásához való joggal – kizárólag a közösen eljáró érintett bizottságok élhetnek-e?

3)   A bizottságoknak közösen kell-e dönteniük arról, hogy a Parlament hogyan alkalmazza ezeket a jogokat a felhatalmazáson alapuló jogi aktusra irányuló tervezetek vagy olyan végrehajtási intézkedésre irányuló tervezetek tekintetében, amelyek maguk is olyan jogalkotási aktuson alapulnak, amelyet az 51. cikkben meghatározott eljárás szerint fogadtak el („komitológiai” aktusok)?

Lehne úr emellett azt javasolta, hogy ezen újszerű eljárás végrehajtásának elősegítése érdekében a 215. cikk d) pontja értelmében csatoljanak iránymutatásokat az eljárási szabályzathoz.

Leinen úr továbbá javasolta az Alkotmányügyi Bizottságnak, hogy a helyzetet az eljárási szabályzat felülvizsgálatával tisztázzák. Többek között kiemelte, hogy a gyakorlatban lehetetlen egyesíteni két vagy több bizottságot egy együttdöntés második olvasatában vagy a „komitológiai” eljárás során. Az eljárási szabályzat jó néhány cikke [a 43. cikk (1) bekezdése, a 63. cikk (1) bekezdése, a 87. cikk és a 88. cikk (2) és (3) bekezdése és különösen a 188. cikk] csupán egyetlen bizottságról tesz említést, ami azt bizonyítja, hogy ilyen esetben nincs helye második bizottságnak.

II.  AZ ELJÁRÁSI SZABÁLYZAT JAVASOLT MÓDOSÍTÁSA

Az előadó úgy véli, hogy jelen esetben az eljárási szabályzat értelmezése vagy az alkalmazását megkönnyítő iránymutatások nem elegendőek. Olyan fontos eljárási kérdésről van szó, amelyről plenáris ülésen, az eljárási szabályzat esetében alkalmazandó többségi – a képviselők többségét jelentő – szavazással kell dönteni. Annál is inkább, mivel a szabály megfogalmazása mindkét értelmezést lehetővé teszi.

Az 51. cikk javasolt új változata alapjában három fő célt követ:

1)   A rendelkezés legyen egyértelműbb, vagyis felhasználóbarátabb.

2)   Újra kell fogalmazni a szabály alkalmazásának feltételeit.

3)   Meg kell határozni a szabály normatív tartalmát.

Az első cél elérését célozza, hogy az alkalmazás feltételei már nem más szabályokra való utalás formájában szerepelnek. A két feltétel egyértelmű és azonnal érthető megfogalmazásban szerepel.

A második cél – az alkalmazás feltételeinek újrafogalmazása – érdekében tartalmi módosítást kellett végezni: Ha eddig elegendő volt – az 50. cikkre való utalás révén –, hogy az ügy „közel azonos mértékben két vagy több bizottság hatáskörébe tartozik, illetve hogy az ügy különböző részei két vagy több bizottság hatáskörébe tartoznak”, most arra is szükség van, hogy „az ügy elválaszthatatlanul több bizottság szakterületéhez” tartozzék.

E módosításnak az a célja, hogy aláhúzza a közös bizottsági eljárás kivételes jellegét, és – egyebek mellett – az eljárás által megkövetelt adminisztrációs és technikai teher szempontjából is indokolható.

A harmadik cél – az 51. cikk normatív tartalmának, azaz annak meghatározása, hogy mik lesznek alkalmazásának gyakorlati következményei a jogalkotási eljárás szempontjából – már nehezebb kérdés. Itt azt kell tudni, hogy az eljárás mely szakaszig marad „közös”: a teljes eljárás során avagy csak az első olvasatban?

Még ha szólnak is gyakorlati érvek a második megoldás mellett, az előadó az első megoldást támogatja. Amennyiben az új eljárás célja az – mint ahogyan egyetértünk benne –, hogy az érintett bizottságok számára megteremtse annak lehetőségét, hogy már korai szakaszban megismerjék egymás érveit és a legfontosabb ügyekben „előkészítsék a terepet” a plenáris ülés idejére, akkor ennek a logikának a rendes jogalkotási eljárás valamennyi szakaszában – egészen a jogi aktus elfogadásáig – érvényesülnie kell. A közös bizottságok tehát ebben az eljárásban az eljárási szabályzat értelmében „illetékes bizottsággá” válnak.

• [1]  Az Alkotmányügyi Bizottság A6-273/2009 számú jelentése, előadó: Richard Corbett (P6_TA(2009)0359, 2009. május 6.).

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	24.5.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	20 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Andrew Henry William Brons, Carlo Casini, Andrew Duff, Ashley Fox, Matthias Groote, Enrique Guerrero Salom, Zita Gurmai, Gerald Häfner, Daniel Hannan, Constance Le Grip, David Martin, Paulo Rangel, Potito Salatto, Algirdas Saudargas, Søren Bo Søndergaard, Indrek Tarand, Rafał Trzaskowski, Luis Yáñez-Barnuevo García
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	John Stuart Agnew, Zuzana Brzobohatá, Sylvie Guillaume, Íñigo Méndez de Vigo, Rainer Wieland