JELENTÉS az aknamentesítés terén történő előrehaladásról
8.6.2011 - (2011/2007(INI))
Külügyi Bizottság
Előadó: Geoffrey Van Orden
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
az aknamentesítés terén történő előrehaladásról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, valamint megsemmisítéséről szóló, 1997. december 3-i ottawai egyezményre (a továbbiakban: az ottawai egyezmény), amely 1999. március 1-jén lépett hatályba,
– tekintettel az egyes hagyományos fegyverekről szóló 1980. évi egyezményre (CCW) és annak jegyzőkönyveire, különösen az aknákról, meglepő aknákról és más eszközökről szóló, módosított II. jegyzőkönyvre, valamint a háborús robbanóanyag-maradványokról szóló V. jegyzőkönyvre,
– tekintettel a legfrissebb, 2004. április 22-i állásfoglalására[1] a gyalogsági aknákról, 2005. július 7-i állásfoglalására[2] egy aknáktól mentes világról, 2006. január 19-i állásfoglalására[3] a fogyatékosságról és a fejlesztésről, 2007. december 13-i állásfoglalására[4] az ottawai egyezmény tizedik évfordulójáról és 2001. szeptember 6-i állásfoglalására[5] a gyalogsági aknák teljes betiltásához az államokon kívüli más szereplők csatlakozását elősegítő fellépésről,
– tekintettel a fejlődő országokban a gyalogsági aknák elleni fellépésről szóló, 2001. július 23-i 1724/2001/EK tanácsi rendeletre és a fejlődő országokon kívüli harmadik országokban a gyalogsági aknák elleni fellépésről szóló, 2001. július 23-i 1725/2001/EK tanácsi rendeletre[6],
– tekintettel az 1997. évi ottawai egyezmény második felülvizsgálati konferenciáján elfogadott, „Véget vetni a gyalogsági aknák okozta szenvedésnek” című, 2010-től 2014-ig tartó cartagenai cselekvési tervre, amely konferenciára 2009. november 30. és december 4. között a kolumbiai Cartagenában került sor,
– tekintettel az aknák elleni küzdelem terén 2008 és 2013 között tervezett európai közösségi fellépésről szóló bizottsági iránymutatásra,
– tekintettel a kazettás bombákról szóló számos állásfoglalására, amelyek közül a legutóbbit 2010. július 8-án fogadták el[7], valamint a 94 állam által aláírt, a kazettás bombákról szóló oslói egyezményre amely 2010. augusztus 1-jén lépett hatályba,
– tekintettel az ENSZ Aknamentesítési Szolgálatának 2009. évi jelentésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0211/2011),
A. mivel az EU – különösen az 1995. évi közös fellépés óta – aktívan részt vesz az aknamentesítésben, és elkötelezett a gyalogsági aknák teljes tilalmának és felszámolásának célja iránt; mivel az EU vezető támogatója és szereplője az aknamentesítésnek, amely az emberi jogi, humanitárius és fejlesztési segéllyel kapcsolatos prioritásai közé tartozik,
B. mivel az „aknamentesítésbe” beletartozik a gyalogsági aknák (GYA) és egyéb háborús robbanóanyag-maradványok (HRM) – a rögtönzött robbanóeszközöket is beleértve – felmérése, felkutatása, megjelölése és hatástalanítása, az aknák veszélyeiről szóló oktatás, az áldozatok támogatása és a készletek megsemmisítése, valamint az aknák és a háborús robbanóanyag-maradványok veszélyeiről szóló oktatás és képzési programok, különösen a gyermekek számára, az áldozatok támogatása és a készletek megsemmisítése, az alkalmazandó nemzetközi egyezmények és szerződések egyetemessé tételét célzó támogatással együtt, hogy véget vessenek a gyalogsági aknák előállításának, kereskedelmének és alkalmazásának,
C. mivel a gyalogsági aknák és a háborús robbanóanyag-maradványok tartós jelenléte – a rögtönzött robbanóeszközöket és kazettásbomba-maradványokat is beleértve – az emberéletben, különösen a polgári lakosság körében okozott veszteségek mellett komolyan akadályozza az érintett országok konfliktus utáni újjáépítését, és alapanyagként szolgálhat a rögtönzött robbanóeszközökhöz,
D. mivel 2010. december 1-jéig 156 állam vállalta hivatalosan az ottawai egyezmény betartását,
E. mivel a gyalogsági aknák és más háborús robbanóanyag-maradványok jelentett áldozatainak számát 1999-ben 18 000-re becsülték, és ez a szám 2009-re körülbelül 4 000-re csökkent az aknák és kazettás bombák figyelésével foglalkozó kezdeményezés szerint; mivel az áldozatok 70%-a a becslések szerint a civil lakosság köréből kerül ki, amelynek harmada gyermek, és mivel világszerte továbbra is nagyon sok embert érint a gyalogsági aknák és a háborús robbanóanyag-maradványok használata,
F. mivel csak két kormány – Mianmar és Líbia – helyezett el a közelmúltban gyalogsági aknákat, a gyalogsági aknák kivitelét vagy állami szállítmányait sem jegyezték fel, és csak három államról feltételezik, hogy folytatja ezek gyártását, de lázadó csoportok – mint pl. a FARC – folytatják saját eszközeik előállítását,
G. mivel a legtöbb fegyveres erő már régen beszüntette a gyalogsági aknák használatát, ugyanakkor különböző fegyveres, nem állami szereplők továbbra is alkalmaznak gyalogsági aknákat, az áldozat által működésbe hozott, rögtönzött robbanóeszközökkel és kazettás bombákkal együtt,
H. mivel a gyalogsági aknák és a háborús robbanóanyag-maradványok még mindig több mint 90 országot érintenek valamilyen mértékben, de Afganisztán, Kolumbia, Pakisztán, Mianmar, Kambodzsa és Laosz a legsúlyosabban érintett,
I. mivel elsősorban az érintett államok felelőssége, hogy a területükön foglalkozzanak a gyalogsági aknák és a háborús robbanóanyag-maradványok problémájával a konfliktus előtt, alatt és után,
J. mivel csekély katonai erőt fordítottak az aknamentesítésre sok olyan érintett országban, ahol a konfliktus ugyan megszűnt, de megmaradtak a nagy létszámú helyi fegyveres erők,
K. mivel az áldozatok támogatására a gyalogsági aknák jelentette fenyegetés megszüntetése után még sokáig szükség lesz,
L. mivel a nemzetközi közösség bőkezűen reagált a gyalogsági aknák tragédiájának problémájára, és 1999 és 2009 között mintegy 3,9 milliárd dollárral járult hozzá az aknamentesítéshez, és mivel a vezető hozzájáruló az Egyesült Államok (902,4 millió dollár), az EK (521,9 millió dollár), Japán (336,9 millió dollár), Norvégia (342,7 millió dollár), Kanada (259,8 millió dollár), az Egyesült Királyság (220,6 millió dollár), Németország (206,9 millió dollár) és Hollandia (201,9 millió dollár) volt,
M. mivel az érzékelt aknaveszély gyakran nagyobb a valóságosnál, és a számítások szerint a fizikai megtisztítás költséges folyamatának alávetett földterületeknek csak 2%-a ténylegesen szennyezett gyalogsági aknákkal vagy más háborús robbanóanyag-maradványokkal; mivel egyértelmű jelek utalnak arra, hogy nem hatékony az aknamentesítésre elkülönített pénzeszközök felhasználása; mivel a jobb felmérési módszerek és a felmérések eredményeinek értelmezése alkalmas arra – és az elmúlt években ide is vezetett –, hogy számottevően csökkentse a gyaníthatóan veszélyes területek teljes mentesítésének szükségességét,
N. mivel a robbanószerek észlelésére szolgáló technika és technológia a nagy befektetések ellenére sem sokat fejlődött, és a rögtönzött robbanóeszközök növekvő használata újfent sürgetően hat,
O. mivel a kockázatok csökkentésével kapcsolatos oktatás kulcsfontosságú eleme annak, hogy az aknák által érintett régiókban segítsék az embereket, különösen a gyerekeket a biztonságosabb élet, valamint a gyalogsági aknák és háborús robbanóanyag-maradványok veszélyeinek megismerése terén,
Globális erőfeszítések az aknamentesítés terén
1. dicséri az elmúlt évtizedben az aknamentesítés terén történt előrehaladást, de hangsúlyozza, hogy az erőfeszítésekhez új célokat kell rendelni, valamint fokozni kell az erőfeszítéseket ahhoz, hogy a gyalogsági aknák jelentette fenyegetést belátható időn belül fel lehessen számolni;
2. határozottan üdvözli, hogy most már 156 ország írta alá és ratifikálta az ottawai egyezményt, köztük 25 uniós tagállam is, ugyanakkor sajnálja, hogy mintegy 37 ország még mindig nem írta alá az egyezményt; sürgeti az összes nem részes fél államot, hogy csatlakozzanak az ottawai egyezményhez és a kazettás bombákról szóló egyezményhez; ösztönzi különösen azokat az uniós tagállamokat, amelyeknek még csatlakozniuk kell az egyezményhez, hogy tegyék meg, és a különböző nemzetközi eszközök közötti nagyobb szinergiára ösztönöz;
3. határozottan üdvözli, hogy mostanra 56 ország csatlakozott a kazettás bombákról szóló egyezményhez, beleértve 15 unós tagállamot; üdvözli egyben a 2010-es vientianei nyilatkozatot és annak cselekvési tervét is; felhívja az EU-t és annak tagállamait, hogy segítsék az MBT és CCM egyetemessé tételét és végrehajtását;
4. teljes mértékben támogatja a cartagenai cselekvési terv végrehajtását, amely részletes ötéves tervet határoz meg az aknamentesítés valamennyi területét érintő kötelezettségvállalásokat illetően, és felhívja a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el határozatot e terv támogatásáról;
5. hangsúlyozza, hogy az aknamentesítés különböző dimenziói közötti szinergiák megtalálására van szükség, különös tekintettel a humanitárius és fejlesztési szempontokra, a vonatkozó projektekkel kapcsolatos helyi felelősségvállalás és az azokban való részvétel növelése révén is, annak érdekében, hogy jobb válasz születhessen a közvetlenül érintett lakosság szükségleteire;
6. elismeri a nemzetközi adományozók, nemzetközi ügynökségek és nem kormányzati szervezetek nagyarányú hozzájárulását a gyalogsági aknák veszélye elleni küzdelemhez, valamint a nemzetközi és a helyi személyzet elhivatottságát és áldozatkészségét;
7. üdvözli azt a tényt, hogy 2009-ben és 2010-ben újabb hét ország jelentette be mentesítési tevékenységei befejezését, és ezáltal az ilyen államok teljes száma 16-ra emelkedett;
8. elismeri, hogy az aknamentesítés fő támogatója világszinten az USA, amely határozottan támogatja az aláaknázott területek megtisztítására és az áldozatok támogatására irányuló nemzetközi programokat, és már eddig is eleget tett az ottawai egyezményben foglalt főbb rendelkezések többségének, ezért arra ösztönzi az USA-t, hogy csatlakozzon az egyezményhez;
9. szorgalmazza Oroszország csatlakozását az ottawai egyezményhez, megjegyezve, hogy Oroszországot, amely korábban a gyalogsági aknák fő forrása és hosszú ideig felhasználója is volt, 2010-ben törölték a listáról, miután bejelentette, hogy leállította azok bevetését;
10. emlékezteti az államokat a gyalogsági aknák készleteinek megsemmisítésére vonatkozó nemzetközi kötelességükre; aggódik amiatt, hogy a gyalogsági aknák legnagyobb készleteivel Kína és Oroszország rendelkezik, a becslések szerint 100 millió, illetve 24,5 millió darabbal; sürgeti az EU-t, hogy az Oroszországgal és Kínával folytatott tárgyalásaiban szerepeltesse a meglevő készleteik megsemmisítése és az ottawai egyezményhez történő gyors csatlakozásuk kérdését; felhívja továbbá az EU-t, hogy folytassa az ottawai egyezmény és más jelentős egyezmények egyetemessé tételének előmozdítását, egyebek közt azáltal, hogy az aknamentesítés kérdését szerepelteti a harmadik országokkal folyó politikai párbeszédében és az ezekkel aláírt megállapodásokban;
11. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy lázadó és terrorista csoportok és más nem állami szereplők továbbra is alkalmaznak gyalogsági aknákat; e tekintetben a kolumbiai helyzetre hívja fel a figyelmet, ahol a becslések szerint a világon bárhol található lázadó csoportok közül a FARC alkalmaz legelterjedtebben gyalogsági aknákat;
Esettanulmány – Afganisztán
12. megjegyzi, hogy a gyalogsági aknák széles körű, válogatás nélküli használata a konfliktus több mint három évtizede folyamán azt eredményezte, hogy Afganisztán a világ egyik legsúlyosabban szennyezett országa lett, és a helyzetet tovább súlyosbítja a rögtönzött robbanóeszközök használata a tálibok részéről;
13. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – a világ legnagyobb és legtöbb finanszírozásban részesülő humanitárius aknamentesítő programja által végzett több mint egy évtizedes mentesítés ellenére – Afganisztánban még mindig az egyik legmagasabb a gyalogsági aknák által szedett áldozatok aránya, és komoly aggodalmának ad hangot, hogy a gyalogsági aknák és más háborús robbanóanyag-maradványok 2009. március 1. és 2010. március 1. között 508 áldozattal jártak, amelynek több mint fele gyermek volt;
14. elismeri, hogy a folyamatban lévő konfliktus sok területen rendkívül veszélyessé teszi az aknamentesítést, és a tálibok ENSZ-hivatalokat, valamint helyi és nemzetközi személyzetet egyaránt célba vettek;
15. megjegyzi, hogy a nemzetközi közösség 2009-ben mintegy 80 millió dollárt adományozott az afganisztáni aknamentesítésre, és 2002 óta az Európai Unió 89 millió EUR összeget elérő pénzügyi és technikai segítségnyújtása körülbelül 240 km2 gyalogsági aknától való mentesítését segítette elő az országban, gazdasági szempontból hozzáférhetővé téve a földterületet, és lehetővé téve az ingatlanok újjáépítését és a családok hazatérését; hangsúlyozza, hogy az áldozatok támogatására és az aknák kockázatával kapcsolatos oktatásra jobban kell összpontosítani;
16. üdvözli, hogy a műveletek szinte kizárólag a mintegy 10 000 fős helyi személyzetre támaszkodnak nemzetközi támogatással kísérve, erősítve a folyamat felelősségvállalási összetevőjét;
17. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az afgán kormány központi és tartományi szinten láthatólag nem szeretne felelősséget vállalni az aknamentesítésért;
Esettanulmány – Angola
18. a mintegy 30 évig tartó konfliktus folytán Angola – Afganisztánhoz hasonlóan – a gyalogsági aknáktól legerősebben sújtott országok közé tartozik;
19. megjegyzi, hogy a CNIDAH jól bevált az aknamentesítésért felelős nemzeti hatóságként, azonban az adományozó országok kevés befolyással bírnak, és a kormánynak saját jelentős pénzügyi erőforrásai vannak, különösen az olajbevételekből;
20. mélységesen aggódik az Európai Bizottság 2009-es értékelésében kiemelt strukturális problémák sokasága miatt, például a CNIDAH 22 munkatársára elköltött 2,7 millió euró hatástalansága miatt; sürgeti az EU-t, hogy kísérje figyelemmel, ellenőrizze és értékelje a pénz hatékony felhasználását, és biztosítsa, hogy a kiosztott költségvetést hatékony és célzott módon használják fel a kívánt eredmény, azaz a megtisztított földterületek elérésére;
21. sajnálja, hogy egy 2007-es országos felmérés és egy nagyszabású aknamentesítési program elvégzése ellenére még mindig nem lehet biztosan felmérni a gyalogsági aknák/háborús robbanóanyag-maradványok veszélyének mértékét, és az előrehaladás jelenlegi ütemével 100 évbe fog telni az ország megtisztítása; hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell alakítani egy eddigiektől eltérő kapcsolatot a kormány és a nemzetközi adományozók között, hogy több hazai forrást szánjanak a problémára, valamint fejlettebb területcsökkentő technikákat és megnövelt hazai aknamentesítési kapacitást vessenek be, hogy a földterületet gyorsabban termelő használatba lehessen venni;
Esettanulmány – Bosznia
22. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 16 évvel a bosznia és hercegovinai konfliktus vége után még mindig nagy a gyalogsági aknákkal/háborús robbanóanyag-maradványokkal való szennyezettség, ami hozzávetőleg 11 000 aknamezőt és a becslések szerint 220 000 éles gyalogsági aknát és háborús robbanóanyag-maradványt jelent az ország területén, ami súlyos biztonsági kihívást jelent, és gátolja a gazdasági és társadalmi fejlődést;
23. tudomásul veszi az aknamentesítés irányítása terén a bosznia és hercegovinai aknamentesítési központ létrehozásával történt fejleményeket, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Bosznia és Hercegovina jóval elmarad az ottawai szerződés szerinti meghosszabbítási kérelmében megállapított finanszírozástól és mentesítési céloktól;
24. elismeri, hogy a források mozgósítása komoly kihívásokat jelent a kormánynak, és hogy a 2009–2019-re szóló aknamentesítési stratégia még elfogadásra vár; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kormány aknamentesítésért felelős fő szerve, az aknamentesítési bizottság évek óta nem találkozott az adományozók szarajevói székhelyű képviselőivel, és az egyezmény 2009-es második felülvizsgálati konferenciája óta a tagjai sem vettek részt az ottawai egyezmény nemzetközi találkozóin; sürgeti a kormányt, hogy a stratégiai tervezésének és irányításának biztosítása érdekében vállaljon teljes felelősséget az aknamentesítésért;
25. gratulál a szlovéniai székhelyű „Nemzetközi alap az aknamentesítésért és az aknák áldozatainak támogatásáért” (ITFD) alapnak a bosznia és hercegovinai aknamentesítéshez történő hozzájárulásáért, és hangsúlyozza, hogy a probléma teljes körű megoldásáig továbbra is Bosznia és Hercegovinára kell koncentrálnia;
26. megjegyzi, hogy Bosznia és Hercegovinában 33 akkreditált aknamentesítési szervezet működik, de a katonai állományt jobban fel lehetne használni;
27. elismerését fejezi ki az EUFOR ALTHEA-nak és az aknák kockázataival kapcsolatos oktatást végző oktatóinak azért, hogy több ezer embernek nyújtottak képzést, és bátorítja őket erőfeszítéseik folytatására;
Esettanulmány – Egyiptom
28. megjegyzi, hogy 2000-ben ENSZ missziót küldtek Egyiptomba, hogy megállapítsa, milyen problémát okoz az ország északnyugati parti régiójában megtalálható, számottevő mennyiségű, második világháborús robbanóanyag-maradvány, ezen belül gyalogsági akna;
Az áldozatok támogatása
29. elismeri, hogy a gyalogsági aknák és más háborús robbanóanyag-maradványok sérültjeinek élete örökre tönkrement, hogy ezek a főleg civil áldozatok gyakran a legszegényebb országokon belül is a legszegényebb emberek közül kerülnek ki, és célzott, ugyanakkor folyamatos orvosi és szociális támogatásra és segítségnyújtásra szorulnak éveken keresztül, még akkor is, amikor már nem lesznek újabb sérültek;
30. üdvözli azt a tényt, hogy az aknamentesítés révén a sérülések aránya jelentősen visszaesett, de komoly sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2009-ben az összes sebesült 70%-a polgári személy volt, és különösen sajnálja a gyermekáldozatok magas arányát;
31. sajnálja, hogy a taposóaknák túlélői vagy képviseleti szervezeteik az érintett országok kevesebb mint felében vesznek részt az áldozatok támogatásában, és egyetért azzal, hogy az ilyen túlélők véleményét és jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani; sürgeti a nemzetközi közösséget és az Európai Uniót, hogy jelentősen növeljék az áldozatokat célzó segítségnyújtásra rendelkezésre álló finanszírozás arányát, de ne az aknamentesítés rovására;
Előrehaladás az aknafelderítő és felmérési technikákban
32. elismeri, hogy elsőként az aknáktól sújtott területeken élő helyi lakosság tudja legjobban jelezni, hogy hol van aknaveszély;
33. tudomásul veszi, hogy – noha történtek előrelépések az aknafelderítő technológiák, képzés és technikák terén – a gyors, megbízható, költséghatékony megoldások még mindig nem kézzelfoghatóak, és hogy a manuális próbákat alkalmazó technikák elkerülhetetlenül széles körben használatban maradnak; elismeri, hogy az ENSZ nemzetközi aknamentesítési normái (IMAS) jelentősen hozzájárultak az aknamentesítés biztonságosságának és hatékonyságának növeléséhez, azzal, hogy normákat határoznak meg és útmutatást adnak, továbbá elismeri az ENSZ Aknamentesítési Szolgálatának az aknamentesítésre irányuló erőfeszítések koordinálásában betöltött szerepét;
34. megjegyzi, hogy a felderítés technikai fejlődésének legígéretesebb kilátásait a különböző technológiák ötvözésén alapuló, adott helyzethez igazított módszerek kínálják, az áldozatok elkerülése és az aknamentesítés minimális környezeti hatással történő elvégzése érdekében,
35. elismeri, hogy a helyesen lebonyolított felmérés csak éppen annyira értékes, mint az ezt követő beszámoló pontossága és hatékonysága, és az adományozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ilyen tevékenységre szánt támogatásukat jól használják fel;
36. felhívja az Európai Bizottságot, hogy fordítson további kutatási támogatásokat az aknakereső és -felderítő technológiákra és technikákra, a terület nemzetközi szakértőivel szoros együttműködésben, és használja fel a 7. keretprogramban és a biztonsági kutatási ágazatban rendelkezésre álló pénzeszközöket;
A gyalogsági aknák jelentette veszély megszüntetése felé
37. aggódik amiatt, hogy a gyalogsági aknáktól sújtott országok némelyike túlzottan támaszkodik az aknamentesítéshez nyújtott nemzetközi pénzügyi támogatásra, és saját emberi vagy anyagi forrásaiból nem használ fel eleget; felhívja az EU-t, hogy biztosítsa az érintett országok fokozottabb bevonását, és emlékeztesse ezeket az országokat a feladataikra, és kéri, hogy a nagyobb nemzeti hozzájárulás mozgósítása érdekében alaposan vizsgálják ki különösen az angolai helyzetet;
38. aggódik amiatt, hogy az erőforrásokat olyan területek „aknamentesítésére” csoportosítják át, ahol a humanitárius vagy a gazdasági fejlődést érő fenyegetés csekély, vagy ahol vélt, de nem valós a veszély, a komoly életveszélyt jelentő területek rovására; felszólít, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a műveletek jobb megtervezésére és irányítására, valamint a gyanús területek pontosabb kezdeti felmérésére és a bejelentésre;
39. aggodalmának ad hangot a fegyvereket és robbanó lőszereket, ezen belül aknákat birtokló katonai raktárak elégtelen biztonsága és ellenőrzése miatt, különösen a lázadások és zavargások sújtotta országokban;
40. úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek figyelmét azokra az országokra kell fordítania, amelyek a legkevésbé tudnak segíteni magukon, valamint az aknamentesítésre és az áldozatok támogatására, továbbá azt kell célként kitűzni, hogy gyorsabb előrehaladás történjen egy olyan állapot felé, amikor az országokat mentesnek lehet nyilvánítani az életet és a gazdasági fejlődést fenyegető aknáktól;
41. szorgalmazza, hogy az adományozók biztosítsanak támogatást, hatékonyabb célmeghatározás, nyomon követés és értékelés mellett;
42. úgy véli, hogy az erőfeszítésekben a nagyobb helyi kapacitás megteremtésére és fejlesztésére kell koncentrálni – amibe beletartozhat a speciálisan képzett helyi személyzet szervezett, hivatásosként történő alkalmazása –, valamint a humanitárius aknamentesítésre speciálisan kiképzett katonai egységek nagyobb arányú bevetésére a konfliktus utáni helyzetekben;
43. a bevált gyakorlatokra épülő, jobb országos tervezésre és az aknamentesítés fokozott nemzetközi összehangolására szólít fel, hogy az erőforrásokkal hatékonyabban vegyék célba a kiemelt területeket, megőrizve ugyanakkor a könnyű bürokratikus struktúrákat;
44. sajnálja, hogy a gyalogsági aknák/háborús robbanóanyag-maradványok/rögtönzött robbanóeszközök áldozatainak jelenlegi számáról nincs megbízható számadat, és szorgalmazza egy megfelelő elemzés elkészítését, amely útmutatásként szolgál a források célirányosabb felhasználásához, fokozottan figyelembe véve az áldozatok és családjuk szükségleteit;
45. sajnálja, hogy az e célra elkülönített uniós költségvetési tétel 2007-es felszámolása óta az EU-nak nincs olyan eszköze, amely rugalmas, több országra is alkalmazható és következetes választ nyújt az aknamentesítési prioritásokra, valamint hogy mennyiségi értelemben csökkent az aknamentesítésre szánt uniós támogatások összessége, ezért egy célzottabb megközelítés ismételt alkalmazására szólít fel, egyetlen költségvetési tétellel és egyetlen vezető igazgatóság fennhatósága alatt, ami jelezni fogja az EU aknamentesítés iránti tartós elkötelezettségének szilárdságát, amelynek az országstratégiai dokumentumokban megállapítottak szerint figyelembe kell vennie az egyes országok sajátos szükségleteit, ezzel egyidejűleg pedig azt, hogy néhány országban az aknák létezése strukturális kérdéssé, ezáltal pedig az EU fejlesztési politikájának ügyévé vált;
46. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy eddig a Stabilitási Eszköznek sem a rendkívüli támogatását (3. cikk), sem pedig a hosszú távú összetevőjét (4. cikk) nem használták az aknamentesítő programok finanszírozására;
47. hangsúlyozza, hogy az aknamentesítés jelentős mértékben hozzájárulhat a konfliktus utáni lefegyverzéshez, leszereléshez és újjáépítéshez, nem utolsósorban azáltal, hogy a korábbi katonáknak köztiszteletben álló képzést és munkát nyújt;
48. felszólítja az adományozókat, hogy szabványosítsák az aknamentesítés nyomon követésére és költséghatékonyságának értékelésére szolgáló módszereiket, hogy jobban teret adjanak az országonkénti összehasonlításnak és ellenőrzésnek, valamint hogy a MASG ügynökség révén azonosítsák és terjesszék a bevált gyakorlatokat;
49. felhívja az Európai Bizottságot, hogy aktualizálja az aknák elleni küzdelem terén 2008 és 2013 között tervezett közösségi fellépésről szóló iránymutatását, annak érdekében, hogy tükrözze az intézményi és finanszírozási struktúrában javasolt változtatásokat, biztosítsa a pénzösszegek gyorsabb és rugalmasabb szétosztását, világos útmutatást adjon a finanszírozás igénybevételéhez, a legsürgősebb prioritásokra és a legjobb gyakorlatokra helyezve a hangsúlyt, továbbá hogy irányozzon elő támogatási „csomagokat”, hogy ezek segítségével a leginkább rászoruló országok eleget tehessenek az ottawai egyezmény szerinti kötelezettségeknek, valamint hogy gondosan ellenőrizze és értékelje a támogatás hatékonyságát;
50. hangsúlyozza, hogy az aknamentesítésnek kötelező elemet kell képeznie azon országok stratégiáiban, ahol ismert az aknák létezése és/vagy készletezése;
51. meggyőződése, hogy jobb nemzetközi koordinációval és a fontossági sorrend megfelelőbb kialakításával, fejlettebb irányítással, felmérési és aknamentesítési gyakorlatokkal, hatékonyabb nyomon követéssel és jelentéstétellel és a pénzösszegek körültekintőbb, jobb felhasználásával belátható időn belül megvalósulhat a gyalogsági aknák által az életre, a megélhetésre és a gazdasági fejlődésre jelentett veszélyektől mentes világ;
52. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a tagállamok kormányainak, az Európai Külügyi Szolgálatnak és a Bizottságnak, az ENSZ-nek, az Egyesült Államok elnökének és az amerikai kongresszusnak, az aknák által leginkább sújtott országok kormányainak és a nemzetközi nem kormányzati szervezeteknek.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
24.5.2011 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
57 0 2 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Sir Robert Atkins, Dominique Baudis, Frieda Brepoels, Elmar Brok, Arnaud Danjean, Michael Gahler, Marietta Giannakou, Ana Gomes, Andrzej Grzyb, Heidi Hautala, Anna Ibrisagic, Anneli Jäätteenmäki, Jelko Kacin, Ioannis Kasoulides, Tunne Kelam, Nicole Kiil-Nielsen, Evgeni Kirilov, Andrey Kovatchev, Paweł Robert Kowal, Eduard Kukan, Alexander Graf Lambsdorff, Krzysztof Lisek, Sabine Lösing, Ulrike Lunacek, Barry Madlener, Mario Mauro, Kyriakos Mavronikolas, Willy Meyer, Francisco José Millán Mon, María Muñiz De Urquiza, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Norica Nicolai, Raimon Obiols, Kristiina Ojuland, Ria Oomen-Ruijten, Cristian Dan Preda, Fiorello Provera, Libor Rouček, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Nikolaos Salavrakos, Jacek Saryusz-Wolski, Werner Schulz, Marek Siwiec, Charles Tannock, Inese Vaidere, Geoffrey Van Orden, Kristian Vigenin, Graham Watson, Boris Zala |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Reinhard Bütikofer, Tanja Fajon, Elisabeth Jeggle, Baroness Sarah Ludford, Norbert Neuser, Doris Pack, Vittorio Prodi, Dominique Vlasto, Luis Yáñez-Barnuevo García |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Joachim Zeller |
||||