Eljárás : 2010/2272(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0263/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0263/2011

Viták :

PV 24/10/2011 - 13
CRE 24/10/2011 - 13

Szavazatok :

PV 25/10/2011 - 8.9
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0453

JELENTÉS     
PDF 273kWORD 360k
6.7.2011
PE 460.981v02-00 A7-0263/2011

a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról

(2010/2272(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

Előadó: Ádám Kósa

HIBAJEGYZÉKEK/ KIEGÉSZÍTÉSEK
MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról

(2010/2272(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok európai egyezményére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–    tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UN CRPD), és annak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozat(1) szerinti 2011. január 21-i hatálybalépésére az Unióban,

–    tekintettel a munkavállalók alapvető szociális jogainak közösségi chartájára(2),

–    tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés(3) 2., 10., 19. és 168. cikkére,

–    tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(4),

–    tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó 2009. április 2-i állásfoglalására(5),

–    tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–    tekintettel a fogyatékossággal élő emberek parkolási kártyájáról szóló, 1998. június 4-i 98/376/EK tanácsi ajánlásra(6),

–    tekintettel az „Európai digitális menetrend ” című, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

–    tekintettel „A fogyatékossággal élő emberek számára akadálymentes Európa felé” című, 2000. május 12-i bizottsági közleményre (COM(2000)0284),

–    tekintettel az „eEurópa 2002: A nyilvános honlapok és tartalmuk elérhetősége” című, 2001. szeptember 25-i bizottsági közleményre (COM(2001)0529),

–    tekintettel a funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozására, melyet az Egészségügyi Világszervezet 2001. május 22-én fogadott el (az Egészségügyi Világtanács 54.21. számú állásfoglalása),

–    tekintettel az „Esélyegyenlőség a fogyatékossággal élő embereknek: európai cselekvési terv” című, 2003. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2003)0650),

–    tekintettel „A fogyatékossággal élő emberek jogainak és méltóságának érvényesítését és védelmét szolgáló, jogilag kötelező erejű ENSZ-eszköz létrehozása felé” című, 2003. január 24-i bizottsági közleményre (COM(2003)0016),

–    tekintettel a „Zöld könyv: a demográfiai változások kihívása és a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” című, 2005. március 16-i bizottsági közleményre (COM(2005)0094),

–    tekintettel „A fogyatékkal élők helyzete az Európai Unióban: a 2008–2009-es európai cselekvési terv” című, 2007. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2007)0738),

–    tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM (2010)0758),

–    tekintettel az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” című, 2010. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2010)0636),

–    tekintettel a 2006. december 13-án elfogadott, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvre („fakultatív jegyzőkönyv”),

–    tekintettel „A munkaerő-piaci beilleszkedés előmozdítása – A válságból való kilábalás és a 2010 utáni lisszaboni menetrendre való felkészülés” című, 2009. november 30-i tanácsi következtetésekre,

–    tekintettel Urzula Weber-Król 1454/2010. számú petíciójára,

–    tekintettel a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló, 2006. július 5-i 1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet működéséről és hatásairól szóló bizottsági jelentésre (COM(2011)0166),

–    tekintettel az Európai Bíróság 2006. július 11-i ítéletére (C-13/05. sz. ügy: 2000/78/EK irányelv – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazandó egyenlő bánásmód – A fogyatékosság fogalma),

–    tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra(7),

–    tekintettel a siketek jelnyelveiről szóló, 1988. június 17-i állásfoglalására(8),

–    tekintettel a nőkről és a fogyatékosságról szóló, 1989. május 26-i állásfoglalására(9),

–    tekintettel az értelmi fogyatékossággal élők jogairól szóló, 1992. szeptember 16-i állásfoglalására(10),

–    tekintettel a fogyatékossággal élő emberek emberi jogairól szóló, 1995. december 14-i állásfoglalására(11),

–    tekintettel az autizmussal élő emberek jogairól szóló, 1996. május 9-i állásfoglalására(12),

–    tekintettel a „Parkolási kártya fogyatékossággal élő emberek számára – A fogyatékossággal élők jogai” című, 1996. december 13-i állásfoglalására(13),

–    tekintettel a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről szóló, 1997. április 11-i állásfoglalására(14),

–    tekintettel „A fogyatékossággal élő emberek jogainak és méltóságának érvényesítését és védelmét szolgáló, jogilag kötelező erejű ENSZ-eszköz létrehozása” című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági közleményről szóló, 2003. június 23-i állásfoglalására(15),

–    tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című, 2011. január 12-i bizottsági közleményre (COM(2011)0011), és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz csatolt tervezetére,

–    tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2011. május 19-i 2011/308/EU tanácsi határozatra(16),

–    tekintettel 2011. március 8-i állásfoglalására az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről az EU-ban(17),

–    tekintettel az európai szociális partnerek által 2010. március 25-én megkötött, a társadalmi befogadásnak kedvező munkaerőpiacokról szóló keretszerződésre,

–    tekintettel a Tanács következtetéseire a közös értékekről és elvekről az európai uniós egészségügyi rendszerekben (2006/C146/01),

–    tekintettel „A méltányosság és az egészség szerepe a politikák mindegyikében: szolidaritás az egészségügyben” című, 2010. június 8-i tanácsi következtetésekre,

–    tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–    tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A7–0263/2011),

A.  mivel teljes jogú polgárként a (mind a fizikai, mind pedig a pszichoszociális) fogyatékossággal élő emberek jogai egyenlők a fogyatékossággal nem élő állampolgárokéival, méltóságuk megkérdőjelezhetetlen, és egyenlő bánásmódra, önálló életre és a társadalomban való teljes értékű részvételre jogosultak,

B.   mivel több mint 80 millió ember, az Európai Unió lakosságának közel 16%-a fogyatékossággal él, beleértve a mentális egészségügyi problémákkal küzdőket – különös tekintettel az autizmusra –, és munkanélküliségi rátájuk legalább kétszer olyan magas, mint a fogyatékossággal nem rendelkező embereké; mivel a fogyatékossággal élő személyek kiszolgáltatott társadalmi csoportot alkotnak, amelyen belül a szegénységi ráta 70%-kal magasabb az átlagnál; mivel a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatottsági aránya csupán mintegy 45%, miközben a minőségi munkahelyek anyagi függetlenséget biztosítanak és elősegítik a személyes kibontakozást; mivel a munkanélküliség fokozza a szegénység és a társadalmi kirekesztődés veszélyét, mivel a lakosság legalább negyede szenved élete során mentális egészségügyi problémáktól, és mivel ez 10%-uknál krónikus mentális egészségügyi problémákat okozhat, hangsúlyozva, hogy aktív és célzott politikákra van szükség e tartós helyzet orvoslására; mivel a szegénység fokozott kockázata abból adódik, hogy a fogyatékossággal élő emberek gyakran korlátozottan férnek hozzá nemcsak a foglalkoztatáshoz és a képzéshez, hanem az egészségügyi ellátáshoz és a megfelelő kezeléshez is,

C.  mivel a válság a leginkább peremre szorult társadalmi csoportokat sújtja a legjobban és mivel a fogyatékossággal élő emberek az egyik olyan csoport, amelyet az európai pénzügyi válság hatása a leginkább érint,

D.  mivel az érintett polgárok gyakorta hívják fel a Petíciós Bizottság figyelmét a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni azonos bánásmód jelenlegi elvének megvalósítását jellemző hiányosságokra,

E.   mivel a magas szintű támogatásra szoruló, fogyatékossággal élő emberek vannak leginkább kirekesztve a társadalomból és mivel általánosságban a fogyatékossággal élő nők a legkiszolgáltatottabbak és leggyakrabban ők szorulnak a társadalom peremére, illetve tapasztalnak megkülönböztetést, valamint az oktatásban, foglalkoztatásban és társadalmi életben való részvételből való kirekesztést,

F.   mivel az intelligens (innováción és kutatáson alapuló), fenntartható és inkluzív európai növekedés kialakítását célzó Európa 2020 stratégia sikerének nélkülözhetetlen feltétele a fogyatékossággal élő emberek mobilitását és beilleszkedését érintő strukturális fejlesztés,

G.  mivel az említett szám jelentősen emelkedni fog annak következtében, hogy a 75 éven felüli népesség több mint egyharmada él képességeit valamilyen mértékben korlátozó fogyatékossággal, és több mint 20%-uk képességei jelentősen korlátozottak, és emiatt a következő években a korfa elkerülhetetlenül meg fog változni,

H.  mivel az Európai Unió hivatalosan ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és azt mind a 27 uniós tagállam aláírta, 17 pedig ratifikálta,

I.    mivel az Európai Unió hatásköre a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetéssel szembeni védelem terén jelenleg csak a foglalkoztatásra, a munkavégzésre és a szakmai képzésre terjed ki (2000/78/EK), és mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény vegyes megállapodás, minek alapján az uniós intézményeknek és a tagállamoknak is vannak kötelezettségeik a végrehajtás tekintetében, és az e jelentésben szereplő javaslatokat és megközelítéseket figyelembe kell venni és mérlegelni kell az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra irányuló következő bizottsági javaslatban,

J.    mivel a fogyatékossággal élő emberekkel foglalkozó politikák gyakran tagállami hatáskörbe tartoznak, ezért a nemzeti hagyományokat, örökségeket és társadalmi szokásokat, a gazdasági fejlettséget, valamint a családoknak és szervezeteknek a fogyatékossággal élő emberek önállósága felé vezető úton és a társadalomba való beilleszkedése terén való támogatásban betöltött rendkívül fontos szerepét veszik alapul,

K.  mivel a fogyatékosság olyan alakulóban lévő koncepció, amely a károsodással élő személyek és azon hozzáállásbeli és környezeti akadályok közötti kölcsönhatás eredménye, amelyek akadályozzák az említett személyeknek a társadalomban másokkal egyenlő, teljes értékű és tényleges, azonos méltóságon alapuló részvételét,

L.   mivel szoros kapcsolat van a mobilitás, a fogyatékosság és a társadalmi befogadás között, különös tekintettel a kommunikáció szabadságára és az ahhoz való hozzáférésre (beleértve a Braille-írást, a jelnyelveket és más alternatív kommunikációs formákat is), a mozgás szabadságára az élet valamennyi területén, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, mivel ösztönözni kell a társadalomban való teljes értékű részvételt az élet valamennyi területén, szem előtt tartva a közösségi politikák jelentőségét az információs és kommunikációs technológiák, valamint az otthoni lakókörnyezetben megvalósuló, robotikán alapuló életvitel segítésének folyamatos fejlesztése és az online kommunikációs megoldások terén, illetve hogy a teljes akadálymentesítés irányába történő elmozdulás érdekében az egységes piacon kompatibilis szabványokat kell létrehozni és meg kell könnyíteni elterjedésüket,

M.  mivel az információhoz és a kultúrához való hozzáférés (az Alapjogi Charta 11. cikke), amint az a fogyatékossággal élő emberek kulturális infrastruktúrához és kulturális tevékenységekhez való hozzáféréséről szóló, 2003. május 6-i tanácsi állásfoglalásban szerepel, alapvető szerepet játszik az emberek – beleértve a fogyatékossággal élő embereket is –intellektuális fejlődésében és ezért közvetlenül befolyásolja foglalkoztatási lehetőségeiket,

N.  mivel a fogyatékossággal élő embereknek joguk van az önálló életet lehetővé tevő, közösségi alapú szolgáltatásokhoz, a személyes segítségnyújtáshoz, a anyagi és szociális függetlenséghez és a társadalomban, valamint a munkaerőpiacon való teljes körű részvételhez; mivel ha a támogató tevékenységekért díjazás járna, azok a GDP közel 50%-át tennék ki (a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás mérésével foglalkozó bizottság, 2010. április 21.),

O.  mivel a mindenki számára kínált szolgáltatásokhoz és javakhoz való hozzáférést korlátozó tényezők jelentős akadályt képeznek a fogyatékossággal élő emberek számára,

P.   mivel egyes tagállamokban és ágazatokban a fogyatékossággal élő emberek egész életük során megkülönböztetésnek vannak kitéve, különösen az oktatás és a képzés időszaka alatt, ami a fogyatékossággal élő gyermekek és tanulók korai felismerésének hiányának és a közbelépés elmaradásának tudható be, és ez korlátozza későbbi foglalkoztatási lehetőségeiket,

Q.  mivel a 16–19 éves korosztályban az oktatásból kimaradók aránya a fogyatékossággal élő diákok esetében 37%, a részleges fogyatékossággal élő tanulók esetében pedig 25%, míg a fogyatékosság nélkül élő diákoknál ez az arány 17%,

R.   mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, az Európai Unió által 2010 decemberében ratifikált ENSZ-egyezmény 24. cikke tiltja az oktatási rendszerből fogyatékosság alapján történő kizárást, és mivel a hátrányosan megkülönböztető magatartások elleni küzdelemnek, egy integráló társadalom építésének és a mindenkinek megfelelő oktatás biztosításának legeredményesebb eszköze a befogadó oktatás,

S.   mivel a fogyatékossággal élő nőket gyakran kettős diszkrimináció sújtja, és mivel a nemek esélyegyenlőségének minden releváns fogyatékosságügyi szakpolitikában megvalósuló általános érvényesítése fontos eszköz a kormányok kezében e helyzet orvoslására,

T.   mivel a gazdasági válság a foglalkoztatás terén általános kihívást jelent, különösen a fogyatékossággal élő emberek vonatkozásában, és a munkanélküliségi ráta növekedése lényegesen magasabb a valamiféle fogyatékossággal élő emberek között és egyre nagyobb a félelem a tekintetben, hogy a fogyatékossági ellátásokat felhasználhatják a munkaerő-kínálat befolyásolására,

U.  mivel a fogyatékossággal élő emberek családtagjai képzettársítások révén megkülönböztetést szenvednek el, a családtámogató intézkedések viszont pozitív hatással lesznek a fogyatékossággal élők jogainak teljes körű és egyenlő érvényesítésére,

V.  mivel 2007-ben 1 364 984 aláírást tartalmazó petíciót nyújtottak be a Bizottsághoz, kérve a fogyatékossággal élő emberek fokozottabb védelmét az Európai Unió valamennyi politikájában, és mivel a Bizottság azóta sem vette kellő mértékben figyelembe e jogos kezdeményezést,

Célkitűzések

1.   hangsúlyozza, hogy a valamilyen fogyatékossággal élő népesség bevonása nélkül semmiképp sem teljesíthető az Európai Unió Európa 2020 stratégiájának azon célkitűzése, hogy 2020-ra 75%-ra emeljék a 20 és 64 éves életkor közötti népesség foglalkoztatási rátáját;

2.   hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő emberekre fordított pénzügyi kiadások és gazdasági befektetések hosszú távon megtérülő beruházások mindannyiunk jólétébe és egy fenntartható társadalomba, amelyben az emberek hosszabb ideig élnek és jobb körülmények között, hatékonyabban dolgoznak; ennek kapcsán kiemeli, hogy az államháztartási megszorító intézkedések közül nem lehet elfogadni azokat, amelyek célja a fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott szolgáltatások, illetve társadalmi befogadásukat elősegítő projektek költségvetésének indokolatlan csökkentése, hiszen ez a fogyatékossággal élő emberek bizonyos alapvető és elidegeníthetetlen jogai biztosításának megszűnését eredményeznék; ezzel szemben úgy véli, hogy határozottan növelni kell a befektetéseket ezen a téren; emlékeztet, hogy az Európai Unióban minden egészségügyi szolgáltatásnak az egyetemesség, a minőségi ellátáshoz való hozzáférés, a méltányosság és a szolidaritás alapvető értékein kell alapulnia;

3.   megjegyzi, hogy a pénzügyi válság során, amelyből most már látszanak a kilábalás jelei, az európai társadalmak alapvetően szolidárisak maradtak; teljes mértékben elismeri és hangsúlyozza, hogy személyre szabott intézkedésekre van szükség a fogyatékossággal élő személyek számára, akik különféle szintű és fajtájú fogyatékosságaik szerint még intenzívebb támogatásra szorulnak az emberi jogok és a méltóság, valamint a megkülönböztetés veszélye alapján, amelyeket gyakran nem tartanak tiszteletben, ezért európai tudatosságnövelő kampányok révén ösztönözni és erősíteni kell azokat; rámutat, hogy a fogyatékossággal élő emberek szükségleteit ezért egyedi igényeik alapján kell figyelembe venni, hogy az oktatás, a képzés és a szakmai élet minden szakasza során megfelelő megoldásokat találjanak;

4.   hangsúlyozza az új 2010–2020-as európai fogyatékosságügyi stratégia (EFS) célkitűzéseinek jelentőségét, és a fellépések megbízható adatok alapján történő, részletesebb kidolgozására szólít fel valamennyi kormányzati szinten; úgy véli, hogy figyelembe kell venni a „semmit a fogyatékossággal élő emberekről a fogyatékossággal élő emberek nélkül” alapelvet, ami azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő embereket minden őket érintő fellépésbe és döntésbe be kell vonni;

5.  sajnálja, hogy a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos európai stratégiáról szóló bizottsági közlemény nem tartalmaz átfogó nemi dimenziót vagy a nemhez kötött fogyatékosságügyi szakpolitikákra vonatkozó külön fejezetet annak ellenére, hogy a fogyatékossággal élõ nõk gyakran hátrányosabb helyzetben vannak, mint a fogyatékossággal élõ férfiak, és gyakrabban esnek a szegénység és a társadalmi kirekesztés áldozatául; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2010–2020-ra szóló európai fogyatékosságügyi stratégiában mindvégig vegyék figyelembe a nemi szempontokat;

6.   hangsúlyozza, hogy az EFS bizottsági és tagállami programokon és stratégiákon belüli, a szubszidiaritás elvén alapuló végrehajtásának koordinálására, ellenőrzésére és értékelésére szolgáló, hatékonyabb mechanizmusok biztosítása céljából a fogyatékosság vonatkozásában új, hatékony megközelítésre van szükség, egy Európai Fogyatékosságügyi Bizottság létrehozásával kezdve, amely rendszeresen ülésezik és aktívan bevonja az Európai Parlamentet, és amelyben részt vesznek a fogyatékossággal élő emberek képviseleti szervei, továbbá a nemzeti munkacsoportok;

7.   emlékeztet, hogy a fenntartható társadalom, melyben az emberek hosszabb ideig élnek jobb egészségben azt is jelenti, hogy a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítása és a társadalmi kirekesztés elkerülése érdekében javítani kell a városi és közösségi terek tervezését, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, beleértve az új információs és kommunikációs technológiákhoz való egyenlő hozzáférést is;

Polgári és emberi jogok

8.   felszólít az Európai Unió Alapjogi Chartájának teljes körű tiszteletben tartására, valamint a mindenki számára történő tervezés („Design for all”) és az egyetemes tervezés („Universal Design”) elveinek támogatására; elismeri a fogyatékossággal élő emberek társadalomba való teljes körű beilleszkedésének megerősítését célzó jogi szabályozások terén az ENSZ és az Európai Unió által tett erőfeszítéseket, azonban úgy véli, hogy ennél többre lenne szükség;

9.   különösen hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek esetében is biztosítani kell a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben megfogalmazott jogok – a játékhoz, az oktatáshoz, a saját közössége kulturális és művészeti életben való részvételhez, a személyes igényei által megkívánt orvosi ellátáshoz, a tájékoztatás és az eszmék szabad kereséséhez és megismeréséhez való jog – maradéktalan tiszteletben tartását; különösen kiemeli, hogy a fenti egyezmény 23. cikke elismeri, hogy a fogyatékossággal élő gyermeknek „emberi méltóságát biztosító, önfenntartását előmozdító, a közösségi életben való tevékeny részvételt lehetővé tevő, teljes és tisztes életet kell élnie”, és kéri, hogy „a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, rehabilitációs szolgáltatásokban, a munkára való felkészítésben és szabadidő-tevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák a legteljesebb társadalmi integrációját és személyisége lehető legteljesebb kibontakozását kulturális és szellemi területen egyaránt”;

10. felszólít arra, hogy ténylegesen érvényesítsék a fogyatékosságügyet az EU 2020 stratégiában és annak kiemelt kezdeményezéseiben, köztük az innovatív Unióban, amelyből hiányzik a fogyatékosságra való hivatkozás;

11. felhívja a figyelmet arra, hogy sok fogyatékossággal élő ember továbbra is megkülönböztetésnek van kitéve a törvény és az igazságszolgáltatás előtti egyenlőség terén, és felhívja a tagállamokat, hogy javítsák ki és orvosolják e hiányosságokat, beleértve a fogyatékossággal élő emberek igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférését, az igazságszolgáltatásban dolgozók – köztük a rendőrségi és büntetés-végrehajtási személyzet – megfelelő képzését, továbbá – összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 29. cikkével – hangsúlyozza a politikai és közéletben való egyenlő részvétel garantálásának és biztosításának fontosságát, ideértve a szavazáshoz való jogot, a passzív választójogot, valamint a hivatalviselés jogát, hiszen az ezzel foglalkozó nem kormányzati szervezetek és választási szakértők becslései szerint a fogyatékossággal élő embereknek csak kis része tud részt venni a választásokon;

12. véleménye szerint az áruk és szolgáltatások – beleértve az azokra vonatkozó releváns és hozzáférhető információkat is – megszerzésének megfelelő (online) vásárlási megoldásokat, valamint az áruknak és szolgáltatásoknak hosszú távon akadálymentesen hozzáférhetőeknek kell lenniük; felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyatékossággal élő emberek által használt termékeket európai és nemzetközi szabványok szerint is jóvá kell hagyatni; felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 29. cikkében foglaltaknak megfelelően tegyen további megfelelő lépéseket az egyetemesen megtervezett áruk és szolgáltatások fejlesztésének, valamint az azokhoz való hozzáférésnek az előmozdítására, beleértve a legjobb gyakorlatok cseréjét is;

13. rámutat, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre figyelemmel készült számos tanulmány feltárta, hogy a fogyatékossággal élő nőket kétszeres megkülönböztetés éri: nemi szempontból és fogyatékossággal élőként; mivel gyakorlatilag egyáltalán nem léteznek ezen a téren mechanizmusok, kéri a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő nők szociális védelmi rendszereiben hozzon speciális rendelkezéseket;

14. hangsúlyozza, hogy az értelmi fogyatékossággal és értelmi sérüléssel élő emberek különösen ki vannak téve a visszaélések és erőszak veszélyének; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy fejlett ellenőrző mechanizmust, amely a bentlakásos intézetekben élők emberi jogai és szabadságjogai tiszteletben tartásának biztosítása céljából az áldozatok számára szociális szolgáltatásokat és jogi védelmet nyújt, különös tekintettel a fogyatékossággal élő nőkre és gyermekekre; felszólítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy végezzen vizsgálatokat a fogyatékossággal élő lányok és nők helyzetéről az erőszak összefüggésében; hangsúlyozza a nők kétszeres megkülönböztetésével szembeni, illetve a teljes jog- és esélyegyenlőséget előmozdító intézkedések és fellépések szükségességét; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat olyan aktív és hatékony lépések meghozatalára, amelyek támogatják és előmozdítják az átmenetet a bentlakásos intézeti gondozásról a közösségi alapú gondozásra, hatékonyan felhasználva az uniós támogatási lehetőségeket, például a Progress programot olyan intézkedésekre, amelyek fokozzák az intézetekben fogyatékossággal élő emberek helyzetével kapcsolatos tudatosságot; felszólítja a tagállamokat, hogy garantáljanak elsőbbségi hozzáférést a szociális lakhatáshoz, az otthoni lakókörnyezet átalakítására szolgáló támogatáshoz, a nemi erőszakkal kapcsolatos esetekben nyújtott otthoni segítséghez és közszolgáltatásokhoz az erőszak áldozatául esett, fogyatékossággal élő nők számára;

15. hangsúlyozza, hogy a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy fordítsanak lényegesen több figyelmet a fogyatékosság társadalmi vetületére; úgy véli, hogy a polgári jogok egyén általi gyakorolhatóságának szükséges előfeltétele a támogatott döntéshozatali mechanizmusra vonatkozó jogi háttér esetleges létrehozása; felszólítja a tagállamokat, hogy amennyire csak lehetséges, ösztönözzék az olyan támogatási formákat, mint a személyes segítés és a önálló életvitelt támogató más szolgáltatások, hogy általánosságban kiváltsák az intézeti gondozást más támogatási formák javára; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza alaposan e jelenségeket és fokozza a rájuk vonatkozó társadalmi tudatosságot; rámutat az önkéntes munka – mint a fogyatékossággal élő embereknek nyújtott nélkülözhetetlen támogatás – szerepére, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák és fejlesszék tovább az önkéntes munkára irányuló kezdeményezéseket és támogatási programokat;

16. hangsúlyozza a nyilvános információkhoz való egyenlő hozzáférés garantálásának és biztosításának fontosságát, különös tekintettel a természeti és ember által okozott katasztrófák állam általi kezelésére, összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 21. cikkével;

17. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a természeti és emberi mulasztásból fakadó katasztrófákra való felkészülés érdekében, különös tekintettel a fogyatékossággal élő emberek megfelelő és hasznos tájékoztatására, többek között a hasznos és jó nemzetközi példák bemutatása révén;

18. hangsúlyozza, hogy mind nemzeti, mind pedig európai szinten intézkedésre van szükség az intézeti gondozásról a helyi közösségi gondozásra való áttérésnek a strukturális alapok olyan intézkedésekkel kísért felhasználása révén történő előmozdítására, amelyek fokozzák az intézetekben fogyatékossággal élő emberek helyzetével kapcsolatos tudatosságot;

Az adatgyűjtés és az érintettekkel történő konzultáció jelentősége

19. hangsúlyozza, hogy jelenleg a tagállamokban nem vagy csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre átfogó, nemi szempontú bontás szerinti adatok a fogyatékosságügyi kérdésekről és a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos szolgáltatásokról, beleértve a bentlakásos intézmények és lakóotthonok mennyiségére és minőségére vonatkozó specifikus mutatókat és információkat is, valamint hogy az Eurostatnak több nemi alapú éves adatot kellene nyújtania a fogyatékossággal élő emberekről és gondozóikról;

20. csalódottságának ad hangot az átláthatóság hiánya és a fogyatékossággal élő emberek korlátozott bevonása miatt az adatgyűjtésbe és a konzultációba, és úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak ösztönöznie kell a fogyatékossággal élő emberek konzultációs eljárásokban való részvételét, amelyeknek a nem kormányzati szervek tapasztalatai alapján teljes mértékben hozzáférhetőknek kell lenniük és amelyeket úgy kell kialakítani, hogy lehetővé váljon a tényleges véleménynyilvánítás, és hogy hatékony tájékoztató kampányok kísérjék azokat; hangsúlyozza, hogy csupán 336 válasz érkezett a civil társadalomtól a Bizottság központi konzultációs honlapján 2009-ben folytatott bizottsági konzultáció során, ami azt mutatja, hogy a tájékoztató kampányok nem érték el a célcsoportokat, és hogy az online eszköz nem volt hozzáférhető a képernyő-olvasókat használó vak emberek számára; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy valamennyi szinten és minden végrehajtási eljárásba vonják be a fogyatékossággal élő embereket és szervezeteiket (amint azt a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 33. cikke előírja);

21. felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti és közösségi szinten egyaránt meghatározott célkitűzések teljesítése érdekében erősítse az ellenőrzési folyamatokat és fokozza a tagállamok közötti együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét, különös tekintettel az egymással összehasonlítható nemi alapú adatok és fejlődési mutatók gyűjtésére; hangsúlyozza, hogy a méréseknek a fogyatékossággal élő emberek igényein és nem csak orvosi szempontokon kell alapulniuk, és társadalmi, foglalkoztatási és környezeti kérdéseket is magukban kell foglalniuk; ugyanakkor kiemeli, hogy a rendszerrel visszaélők és a fogyatékosságot színlelők elleni küzdelem terén fontos az erőfeszítések összehangolása;

22. emlékeztet, hogy a fogyatékossággal élő emberek szolgáltatások és a közpénzen alapuló támogatás céljából történő nyilvántartásba vétele nem eredményezheti emberi jogaik és magánéletük megsértését vagy megbélyegzésüket;

Demográfiai változások és akadálymentes környezet

23. hangsúlyozza, hogy a demográfiai változás azt is eredményezi, hogy nőni fog a fogyatékossággal élő idős emberek száma, mivel a hosszabb élet miatt több embert fog érinteni a fogyatékosság kialakulása, ezért egyre nagyobb szükség lesz olyan szolgáltatások és megoldások kifejlesztésére és megtervezésére, amelyek egyaránt hasznosak a bármilyen korú fogyatékossággal élő emberek és a fogyatékossággal vagy anélkül élő idősek számára;

24. ösztönzi a két társadalmi csoport közötti szövetségeket a tagállamokban a foglalkoztatásra és a társadalmi fejlődésre alapozott innovatív növekedéshez való hozzájárulás, valamint az idősödő társadalomból és a demográfiai változásból eredő új igények teljesítése érdekében;

25. felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a tagállami szankciókat és ösztönzőket az 1083/2006/EK rendelet 16. cikkének végrehajtása, valamint jogilag kötelező erejű követelményeinek tiszteletben tartása céljából; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a jövőbeli 2014–2020-as kohéziós politikában a megkülönböztetés elleni és a hozzáférést biztosító rendelkezéseket, és hogy kövesse nyomon és értékelje az európai finanszírozási programok helyes végrehajtását és az európai alapok felhasználását;

26. felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az európai strukturális alapok – főként az Európai Regionális Fejlesztési Alap – felhasználását azzal a céllal, hogy az európai pénzeszközök alkalmazásával javuljon az áruk és szolgáltatások, valamint az épített környezet hozzáférhetősége;

A személyek szabad mozgása és akadálymentes szolgáltatások

27. elismeri, hogy a mozgás szabadsága alapvető jog az Európai Unióban; hangsúlyozza, hogy az pozitívan befolyásolja a fogyatékossággal élő emberek életminőségét és részvételét a társadalomban és a munkaerőpiacon, valamint családtagjaik társadalmi részvételét, különös tekintettel az egészségügyi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférésre, valamint a fogyatékosságot okozó krónikus betegségben szenvedőkre fordított nagyobb figyelemre annak érdekében, hogy az egész Európai Unióban csökkenjenek az egészségügyi egyenlőtlenségek;

28. rámutat arra, hogy a területén belül élő polgárai számára egyenlőséget és szabad mozgást előmozdító Európában a fogyatékossággal élő személyek jogai tagállamonként eltérőek;

29. hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető közlekedés lehetővé teszi a fogyatékossággal élő emberek számára, hogy könnyebben vegyenek részt a munkaerőpiacon, ekként pedig elősegíti a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet;

30. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e technológiákhoz való gyorsabb hozzáférés útjában álló akadályok megszüntetésére irányuló, árak csökkentését is tartalmazó különféle stratégiák révén növeljék a szolgáltatások elérhetőségét, beleértve az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében tervezett legfontosabb kezdeményezéseket is;

31. emlékeztet, hogy a mobilitás az európai foglalkoztatási stratégia központi kérdése, és hogy az Európai Unióban továbbra is igen jelentős akadályok gátolják a fogyatékossággal élő emberek méltó és függetlenségüket biztosító életvitelét, különösen a szolgáltatások és támogatások hordozhatóságát, a szükséges létesítmények hozzáférhetőségét és a személyes segítséget illetően;

32. hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv (2011/24/EU) szerint határokon átnyúló egészségügyi ellátásra jogosultak, és számukra lehetővé kell tenni az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést minden más uniós tagállamban, kiváltképpen amikor erősen speciális szakgondozásra van szükségük;

33. felszólít a fogyatékossággal élő emberek jogállásának jobb és kölcsönös elismerésére minden tagállamban; felszólítja a tagállamokat, hogy cseréljék ki a bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy EU-szerte közelítsék a fogyatékossági fokozat(ok) értékelésére szolgáló nemzeti rendszereket a fogyatékossággal élő emberek jobb mobilitásának biztosítása érdekében;

34. kiemeli, hogy ösztönözni kell a tagállamokat, hogy társadalombiztosítási rendszerükben és nyugdíjazáskor ismerjék el a fogyatékossággal élő emberek gondozásában – leggyakrabban nők által – vállalt részvételt és ingyen végzett munkát; hangsúlyozza, hogy kitüntetett figyelmet kell fordítani ezekre a nőkre;

35. elismeri a fogyatékossággal élő személyek parkolási kártyájáról szóló, 1998. június 4-i 98/376/EK tanácsi ajánlás jelentőségét, amely kimondja, hogy e kártyának egységes formát kell öltenie és azt valamennyi tagállamnak el kell ismernie annak érdekében, hogy megkönnyítse birtokosaik gépjárműhasználatát, továbbá megjegyzi, hogy az egységes európai utasjogi charta, valamint a vezetői engedélyek és a tagállamok közötti mobilitás elősegítéséhez esetlegesen szükséges más engedélyek vagy dokumentumok megszerzésével és megújításával kapcsolatos fogyatékossági kritériumok európai meghatározása rendkívül fontos a fogyatékossággal élő emberek társadalmi beilleszkedése szempontjából valamennyi uniós tagállamban; megjegyzi, hogy a vak és siket ember számára biztosított ingyenes, innovatív kommunikációs formák, mint amilyenek a hozzáférhető információs szolgáltatások, különös tekintettel az online szolgáltatásokra is alapvető jelentőségűek e jogok teljes körű élvezéséhez; ezek magukban foglalják a kognitív és értelmi fogyatékosságokkal rendelkező emberek számára készült „könnyen értelmezhető” változatokat is; a fogyatékossággal élő emberek szabad mozgása előtti akadályok csökkentésére szólít fel egy európai mobilitási kártya bevezetése révén, ami a fogyatékossági igazolványok, ellátások és jogosultságok tagállamok közötti kölcsönös elismerésére alapul a nyílt koordinációs módszer használata révén is, annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek könnyebben tanulhassanak, dolgozhassanak és utazhassanak; egy fogyatékossággal élő embereket megcélzó, informatívabb honlap létrehozására szólít fel, amely kifejti jogaikat és további specifikus tájékoztatást nyújt az utazással kapcsolatban;

36. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő személyek nagyobb mértékű munkavállalását elősegítő intézkedések részeként tegyék meg a munka- és lakóhelyek akadálymentesítésének előmozdításához szükséges lépéseket;

37. hangsúlyozza, hogy nem alakulhatnak ki innovatív és tudásalapú gazdaságok a fogyatékossággal élő emberek számára hozzáférhető, kötelező jogszabályokkal bevezetett tartalmak és formák nélkül; ilyenek például a vak emberek számára hozzáférhető honlapok, valamint feliratos tartalmak a hallássérültek számára – ideértve a tömegkommunikációs szolgáltatásokat –, valamint a jelnyelvet használók számára online szolgáltatások, okostelefon-alkalmazások és a tömegtájékoztatási eszközökön elérhető érintőképernyős és hangos támogatások;

38. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan kettős megközelítést, amelyben a kötelező jogszabályokat és szabványokat a hozzáférhetőség eléréséhez szükséges kiegészítő eszköznek tekintik; hangsúlyozza, hogy a jogszabályoknak olyan keretet kell létrehozniuk, amely – az információs és kommunikációs technológiai ágazatban végbemenő gyors fejlődésekre tekintettel – fenntartható; megjegyzi, hogy a szabványoknak pedig olyan fejlődőképes eszközöknek kell lenniük, amelyek biztosítani tudják a jogszabályok végrehajtását;

39. tisztában van az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés hiányosságaival, ideértve az egészséget és az egészségügyi ellátást érintő információk elérhetőségét is, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel azon ajánlások kidolgozását, amelyek támogatják az egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint az egészséget és az egészségügyi ellátást érintő információkhoz való egyenlő hozzáférést;

40. hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő embereknek a társadalmi élet valamennyi területébe való aktív bevonásához erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy az értelmi fogyatékossággal élők számára kommunikációs megoldásokat (pl. könnyen érthető honlapokat), az összetett kommunikációs igénnyel rendelkezők számára pedig alternatív és augmentatív kommunikációt biztosítsanak;

41. felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottság segítségével ösztönözzék a fogyatékossággal élő emberek integrációját és társadalomban való elfogadását azzal, hogy javítják számukra a sporthoz, szabadidős és kulturális létesítményekhez és tevékenységekhez való hozzáférést, beleértve a látássérült személyek által elérhető kulturális anyagok támogatását és tagállamok közötti cseréjét, összhangban a fogyatékossággal élők kulturális infrastruktúrához és kulturális tevékenységekhez való hozzáféréséről szóló, 2003. május 6-i tanácsi állásfoglalással (2003/C 134/05);

42. felszólítja a tagállamokat, hogy orvosolják a hozzáférhetőséggel kapcsolatos jogszabályokban rejlő hiányosságokat, különösen a tömegközlekedés, az utasok jogaira – beleértve a mobilitást elősegítő eszközökben bekövetkezett károsodással, és az elektronikus információs és kommunikációs rendszerekkel kapcsolatos jogokat – vonatkozó jogszabályok, valamint a mindenki által igénybe vehető épített környezetre és a közszolgáltatásokra vonatkozó szabályok tekintetében;

Esélyegyenlőség

43. úgy véli, hogy az esélyegyenlőség nem értelmezhető az eltérő szükségletekkel rendelkező emberek számára azonos feltételeket és körülményeket, ezért úgy véli, hogy a különböző fogyatékosságokkal élő embereknek hozzáféréssel kell rendelkezniük az ahhoz szükséges eszközökhöz, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a valódi esélyegyenlőséget megvalósító árukat és szolgáltatásokat vásároljanak;

44. leszögezi, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára garantálni kell az egyetemes, hatékony és megkülönböztetésmentes hozzáférést a szociális védelemhez, a szociális juttatásokhoz, az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz, valamint a lakosság rendelkezésére álló árukkal és szolgáltatásokkal való ellátáshoz, beleértve a lakhatást, a távközlést és elektronikus kommunikációt, a tájékoztatást – többek között a hozzáférhető formátumban nyújtott tájékoztatást – a pénzügyi szolgáltatásokat, a kultúrát és szórakozást, a mindenki által is látogatható épületeket, a közlekedési módokat és más köztereket és létesítményeket;

45. kiemeli, hogy a munka világába való beilleszkedés és az anyagi önállóság rendkívül fontos tényező a fogyatékossággal élő személyek társadalmi integrációja szempontjából;

46. leszögezi, hogy a termékek, áruk és szolgáltatások, beleértve azok módosított változatait is, nem lehetnek megkülönböztetőek, tehát nem kerülhetnek többe a fogyatékossággal élő emberek számára;

47. fenntartja, hogy a kkv-k rendkívül fontos szerepet játszanak a fogyatékossággal élő emberek munka világához történő hozzáférésében, hogy megfelelő munkakörnyezetet teremthetnek az egyéni és szakmai lehetőségeik kihasználásához; hangsúlyozza, hogy a kkv-kat ezért nem csak a védett személyek foglalkoztatásával kapcsolatos könnyítést jelentő és támogatási intézkedésekkel kapcsolatos átfogó információval kell ellátni, hanem minden olyan technológiákkal és képzésekkel kapcsolatos információval is, amely hozzájárul ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő emberek önálló és aktív szakmai életet éljenek;

48. hangsúlyozza a fogyatékossággal élő emberek általános munkaerőpiacon történő foglalkoztatásának kivételes jelentőségét, elismeri, hogy nagy szükség van a foglalkoztatás rugalmasabb jogi formáira, különös tekintettel a munkavállalók és munkaadók közötti kapcsolatok modern formáira, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamok kormányait olyan jogszabályi és pénzügyi intézkedések elfogadására, amelyek hatékonyan támogatják a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatását;

49. kéri, hogy a tagállamok oly módon javítsák és alakítsák aktív foglalkoztatáspolitikáikat, hogy azok a fogyatékossággal élő emberek munkaerő-piaci belépését és tartós munkaerő-piaci jelenlétét egyaránt lehetővé tegyék; javasolja a fogyatékosság típusának megfelelő szükségletekhez igazodó kezdeményezések bevezetését, ideértve a munkaterveket és az elhelyezkedési tanácsadást is attól a pillanattól kezdve, hogy az azokat igénybe venni kívánó személyek az e célra létrehozott szolgáltatásokra regisztrálják magukat;

50. hangsúlyozza, hogy a védett műhelyek, illetőleg az integrált munkahelyek – ugyan nem egyenértékűen a nyílt munkaerőpiacon való részvétellel, de – értékes megoldást jelentenek a különféle fogyatékossággal és életszakaszban élő emberek segítésére és támogatására, ideértve a nyílt munkaerőpiacra való átlépés során az ésszerű alkalmazkodás biztosítását, és úgy véli, hogy az ésszerű alkalmazkodás indokolatlan megtagadását (a 2000/78/EK irányelv 5. cikke) pedig – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 2. cikkével összhangban – a megkülönböztetés egyik formájának kell tekinteni; megjegyzi, hogy a védett műhelyeket és kvótákat fel lehet használni a nyílt munkaerőpiacra történő átlépéshez, külön létesítmények létrehozásához a fogyatékossággal élők számára, és a szükségleteik kielégítésére kiképzett személyzet biztosításához; hangsúlyozza, hogy a nagy vállalkozásoknál üdvözlendő a fogyatékossággal élő emberek képviselőinek megléte, akik szót emelhetnek érdekükben, és hogy fokozni kell az együttműködést az érintett helyi nem kormányzati szervezetek és a kkv-k között; hangsúlyozza, hogy szükség esetén támogatni kell a személyi asszisztenseket, mivel ez jelentősen javítaná a fogyatékossággal élő emberek esélyeit arra, hogy megvessék lábukat a munkaerőpiacon;

51. hangsúlyozza az átlépési programok fontosságát, amelyek először is munkalehetőségeket kínálnak – a védett műhelyekkel kezdve, majd a nyílt munkaerőpiacra való fokozatos átlépéssel –, másodszor pedig amelyek az Európa 2020 stratégia végrehajtása során megteremtik a szakmai rehabilitációból a foglalkozatás egyéb formáiba való átlépés rugalmas keretét;

52. felszólítja a tagállamokat, hogy szilárdítsák meg és javítsák az azzal a céllal elfogadott aktív foglalkoztatáspolitikáikat, hogy integrálják a fogyatékossággal élő embereket a munkaerőpiacra, valamint hogy fokozzák a felelős nemzeti szervezetek hatékonyságát;

53. megjegyzi, hogy a tagállamoknak prioritásként meg kell egyezniük és a lehető leghamarabb el kell fogadniuk egy tanácsi irányelvre irányuló javaslatot a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (COM(2008)0426); felszólítja a Bizottságot, hogy a megállapodás gyors elérése érdekében továbbra is támogassa a Tanácson belüli technikai nehézségek leküzdését; megjegyzi, hogy a megkülönböztetés elleni politika kulcsfontosságú szerepet játszik a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadásának és foglalkoztatásának előmozdításában;

54. felszólít az európai közbeszerzési jogszabályok annak érdekében történő felülvizsgálatára, hogy a hozzáférhetőségi kritériumok kötelezővé váljanak a fogyatékossággal élő emberek számára a társadalmi befogadás, az innováció és a hozzáférhetőség előmozdítását célzó kiválasztási kritériumok érvényesítése tekintetében;

55. hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti eltérések dacára a legtöbb társadalombiztosítási rendszer nem eléggé rugalmas ahhoz, hogy egyes személyek úgy részesüljenek ellátásokban, hogy közben megmaradhassanak a munkaerőpiacon; felhív e rendszerek proaktívabbá tételét célzó, olyan módon történő felülvizsgálatára, hogy az ellátásokban részesülők vagy a részleges fogyatékossággal élő emberek a munkaerőpiacon maradhassanak;

56. emlékeztet arra, hogy az európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló közleményben maga a Bizottság fejezi ki aggályát azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unióban milyen csekély mértékben hozzáférhető a feliratozás és a hangalámondás a televízióban; hangsúlyozza különösen azt, hogy az Európai Parlament támogatásával a siket és nagyothalló emberek szervezetei jó néhány évig folytattak páneurópai kampányt a televízióban a feliratozás szélesebb körű hozzáférhetőségének biztosítására vonatkozóan; felszólít a tagállamok 2007/65/EK irányelv szerinti azon kötelezettségének körültekintőbb végrehajtására, hogy ösztönözzék a műsorszolgáltatókat arra, hogy a hallás- vagy látáskárosult emberek számára biztosítsák a médiaszolgáltatások nagyobb hozzáférhetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson egyedi finanszírozási lehetőségeket a közszolgálati műsorszolgáltatóknak annak érdekében, hogy támogassa feliratozási és hangalámondási keretszolgáltatások műsoraikba történő bevezetését;

Befektetés a fogyatékossággal élő emberekbe

57. megállapítja, hogy a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatási szintje Európa-szerte drámaian alacsony és egyúttal emlékezteti az európai intézményeket, hogy helyzetük javítása nélkül nem érhetők el az EU 2020 stratégiai célkitűzései; a társadalomnak ezért meg kell barátkoznia a fogyatékossággal és el kell fogadnia azt, beleértve az óvodákat és iskolákat is;

58. megjegyzi, hogy a jelenlegi oktatási és képzési rendszerek nem elegendőek ahhoz, hogy egyedi oktatási támogatást nyújtó további közpolitikák nélkül csökkentsék a fogyatékossággal élő emberek magas lemorzsolódási rátáját, hiszen az Európa 2020 célkitűzéseihez kapcsolódó szám kevesebb mint 10%-ra történő csökkentést irányoz elő, továbbá hangsúlyozza, hogy ez jelentős szociális és foglalkoztatásbeli hátrányokat, következésképpen pedig szegénységet eredményez a fogyatékossággal élő emberek körében, különösen a jelenlegi gazdasági válságban; hangsúlyozza, hogy tekintettel a fogyatékossággal élő személyek magas lemorzsolódási rátájára és a Tanács 2010. május 11-i következtetéseire az oktatás és a képzés szociális dimenziójáról, befektetéseket és a fogyatékossággal élő emberek igényeihez, sajátosságaihoz és képességeihez szabott tényleges (többek között alternatív) oktatási és (szakmai) képzési programok elősegítését kell ösztönözni, és megjegyzi, hogy ehhez megfelelő számú, képzett és motivált munkaerőre, illetve határozott és kívánatos programokra, valamint az ilyen programok rendelkezésre állására van szükség valamennyi szakoktatási, szakképzési és felsőoktatási intézményben, beleértve a tanrenden kívüli programokat is a fogyatékossággal élő emberek részére a fogyatékossággal élő gyermekekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem, valamint annak érdekében, hogy a modern és nyílt munkaerőpiac számára megfelelő képesítést szerezhessenek; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyék lehetővé a fogyatékossággal élő emberek számára, hogy könnyebben hozzáférjenek a meglévő mobilitási és oktatási programokkal kapcsolatos információkhoz, és egyenlő hozzáférésük legyen az egész életen át tartó tanulási programokhoz; megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. cikkében foglaltak teljesítése érdekében érvényesíteni kell a megkülönböztetés elleni fellépést az EU 2020 stratégiában és annak kiemelt kezdeményezéseiben;

59. leszögezi, hogy a befogadó jellegű oktatást kell a középpontba állítani, különösen a gyakorlati tapasztalatok elismerésén keresztül; ezért arra hangsúlyt kell fektetni az európai oktatási és képzési együttműködés keretstratégiájában és az Európa 2020 stratégia új készségek és munkahelyek kiemelt kezdeményezésében; megjegyzi továbbá, hogy új és megfelelő iránymutatásokra és az információs technológia megfelelő használatára van szükség az iskolákban és otthonokban a személyes és testreszabott segítségnyújtás érdekében;

60. hangsúlyozza, hogy minden gyermek – köztük a fogyatékossággal élők – számára biztosítani kell minden intézményben az oktatás valamennyi ágazatához és szintjéhez való egyetemes hozzáféréshez való jogot; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy intenzívebben tájékoztassák a fogyatékossággal élő gyermekek családját a korai felismerés és fejlesztés biztosítása, és az igényeiknek megfelelő lehetséges megoldások kidolgozása érdekében; kiemeli az állami segítségnyújtás fontosságát a fogyatékossággal élő személyek családjának szempontjából, az anyagi támogatás, a segítségnyújtás (gyermekgondozási szolgálatok révén is), az egészségügyi és pszichológiai támogatás és a tapasztalatok megosztása, valamint rugalmasabb munkaidő biztosítása formájában a fogyatékossággal élő gyermekek szülei (vagy egyik szülője) számára; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy hozzanak létre speciális és hozzáférhető ügyintézési helyeket, ahol felvilágosítást és adminisztratív jellegű tanácsokat lehet kérni; felhívja a tagállamokat, hogy célzott tájékoztatási és képzési intézkedések révén és a betegképviseleti szervezetek döntéshozatali és ellenőrzési folyamatokba történő bevonásán keresztül támogassák a fogyatékossággal élők családjait és a nemzeti egészségügyi rendszerekben dolgozó szakembereket;

61. hangsúlyozza, hogy a munkáltatóknak lehetővé kell tenniük, hogy a fogyatékossággal élő emberek – megfelelő képesítéssel – elhelyezkedhessenek és előre léphessenek, valamint képzésekkel kell támogatniuk őket;

62. kiemeli, hogy támogatni kell a munkához kapcsolódó integrált képzési projekteket, melyek konkrét és azonnali gyakorlati átlépést jelentenek a fogyatékossággal élő fiatalok számára az oktatásból a munka világába;

63. kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok esetében foglalkozni kell az iskolarendszeren kívüli képzéssel és oktatással is, például a társadalmi kapcsolatok és a tömegmédia területén (melynek esetében még szigorúbb akadálymentesítési követelményeket kell bevezetni, beleértve a feliratozással és hangalámondással kapcsolatos követelményeket), továbbá a sport, a szabadidős és a szabadtéri tevékenységek terén, figyelembe véve az adott gyermek vagy fiatal egyedi szükségleteit; kiemeli, hogy ezek nem csupán minden ember egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen eszközök, hanem az ENSZ által elismert elidegeníthetetlen jogok is;

64. hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás a fogyatékossággal élő emberek alkalmazkodása és folyamatos foglalkoztatása támogatásának és fokozásának létfontosságú módja, és hogy ez különösen azok számára releváns, akik fogyatékosságukat foglalkoztatásuk ideje alatt szerzik, különösen pedig azok számára, akik emellett fogyatékossághoz vezető betegségben is szenvednek;

65. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák, illetve vezessenek be hatékonyabb és egymásra épülő rehabilitációs szolgáltatásokat az egészségügy, az oktatás, a képzés, a foglalkoztatás, az önálló életvitelt támogató eszközök, a közlekedés stb. terén; ezeknek nemcsak ellenőrzöttnek és személyre szabottnak kell lenniük, hanem egyúttal segíteniük kell a hosszú távú költségvetési és fejlesztési tervezést is;

66. meggyőződése, hogy a fogyatékossággal élő személyek szervezeteinek megfelelő finanszírozást kell nyújtani; hangsúlyozza, hogy e szervezetek közismert pénzügyi nehézségei miatt a társfinanszírozási ráta nem lehet kevesebb, mint az általuk benyújtott projektek értékének 10%-a;

Életmód

67. hangsúlyozza, hogy a vállalatok önkéntes társadalmi felelősségvállalása is fontos ösztönző lehet a fogyatékossággal élő emberek helyzetének javítsa terén; a fogyatékossággal élő embereket foglalkoztató vállalkozások és magánszemélyek esetében a szerződéstípusok szerint eltérő támogatások és kiegészítések bevezetésére szólít fel, különös tekintettel az uniós alapokra és programokra; a jó gyakorlatok támogatására és alkalmazására szólítja fel a szerepvállalókat és érintetteket e területen, különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő nőkre;

68. leszögezi, hogy elő kell írni az európai és tagállami intézmények tisztviselőinek arra vonatkozó képzését, hogy miként fogadják és tájékoztassák a fogyatékossággal élő embereket, és hogy konkrét lépésekkel kell támogatni a nyilvános jogi dokumentumokhoz és eljárásokhoz való hozzáférést; felhívja az uniós intézményeket, hogy mutassanak példát a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása tekintetében, és a tagállamokat is e stratégia követésére sürgeti;

69. hangsúlyozza, hogy mivel az önálló vállalkozásból adódó rugalmasság révén sok esetben legyőzhetők a munkavégzés helyén található korlátok és akadályok, az önfoglalkoztatás fejlesztésére és támogatására vonatkozó szakpolitikák lehetővé teszik a fogyatékossággal élő személyek részvételét a munkaerőpiacon és a gazdasági tevékenységben; kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelőbb és tényleges támogatást az e társadalmi csoportot célzó önálló vállalkozási politikáknak;

70. felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyabban ismertesse a hozzáférhetőség előnyeit, és érvényesítse a mindenki számára akadálymentes környezet megteremtésével kapcsolatos költségeket és kiadásokat, különös tekintettel az idősödő társadalomra;

71. támogatja, hogy vezessenek be speciális szabadságot annak érdekében, hogy a szülők foglalkozhassanak fogyatékossággal élő gyermekeikkel; sürgeti továbbá, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek szüleinek elkötelezettségét és munkáját ismerjék el a szakmai tapasztalat hitelesítésével, valamint az öregségi nyugdíjjogosultság személyre szabott megállapításával;

72. hangsúlyozza, hogy az akadálymentes hozzáférés az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a komplex rehabilitációs szolgáltatásokhoz nem szünteti meg az egészségi hanyatlást teljes mértékben, különösen egy idősödő társadalomban, ezért a fenntartható társadalom kialakításában, ahol az egészségnek egyre nagyobb értéket kell tulajdonítani a prevenciótól a rehabilitációig, a mindennapi tevékenységek és a fogyasztói szokások terén mindenki felelősséggel bír;

Küzdelem a szegénység ellen

73. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő pénzügyi támogatást a fogyatékossággal élőket képviselő uniós ernyőszervezeteknek, valamint az egyes sérültcsoportokat felölelő, más európai szervezeteknek annak érdekében, hogy lehetővé váljon teljes körű részvételük a politikák kialakításában és az európai fogyatékosságügyi stratégia és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szerinti kötelezettségvállalásokat kialakító jogszabályok végrehajtásában, továbbá a fogyatékossággal élő emberekel kapcsolatos kérdésekre irányuló egyéb döntéshozatali mechanizmusokban;

74. sajnálja, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek mindennapi életükben külön kiadásokat – fogyatékosságuk miatt rövid távon felmerülő többletköltségeket – kell vállalniuk, ami jelentős hatással van életminőségükre;

75. felszólítja a Bizottságot, hogy – a szegénység mérséklésére irányuló célok tükrében – bontsa le a szegénységgel kapcsolatos számadatokat annak érdekében, hogy ki lehessen számítani azt, hogy hány fogyatékossággal élő ember él szegénységben, mindezt annak érdekében, hogy az EU 2020 stratégia keretében a fogyatékossággal élő emberek körében a szegénység mérséklésére irányuló, összehasonlítható célokat lehessen elérni;

76. rámutat, hogy e szegénység felszámolása vagy jelentős mértékű mérséklése több fogyatékossággal élő személy munkavállalását eredményezné, ami miatt növekednének a befizetett adókból az államkincstárba befolyó nettó befizetések és csökkenne a rendkívüli szegénység miatt ellátásra szorulók száma;

77. leszögezi, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, valamint az új európai szegénység és társadalmi kirekesztés elleni platform által a szegénység csökkentéséhez adott ösztönzés nem működhet a fogyatékossággal élő emberek először az oktatás, majd később a munkaerőpiac területén történő integrálása és a rokkantsági és fogyatékossággal kapcsolatos nyugdíjrendszerben alkalmazott jövedelempolitikák módosítása nélkül, összhangban a 2009. november 30-i EPSCO ülésen elfogadott tanácsi következtetések 12. pontjával; tekintettel arra, hogy e folyamat megbélyegzéshez is vezethet;

78. elismeri, hogy a korai felismerés és segítség a fogyatékossággal élő gyermekek esetében megkérdőjelezhetetlenül fontos és alapvető, illetve egyben hosszú távú befektetésként kell erre tekinteni egy idősödő társadalomban; megállapítja, hogy a fogyatékossággal élő emberek családjai még inkább ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának, és rájuk különös figyelmet kell fordítani;

79. felszólítja a tagállamokat, hogy a gazdasági válságra válaszlépésként bevezetett szigorú politikákban kerüljék a fogyatékossággal élők szociális védelmének indokolatlan csökkentését, mivel biztosítani kell számukra az elfogadható életszínvonalat mint elidegeníthetetlen jogot;

80. megállapítja, hogy a fogyatékossággal élő emberek jelentősen ki vannak téve a társadalmi kirekesztés és a szegénység kockázatának, és hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő emberek szegénységi aránya 70%-kal magasabb, mint a fogyatékosság nélkül élő embereké; hangsúlyozza, hogy a súlyos vagy többszörös fogyatékossággal élő emberek és a fogyatékossággal élő gyermekeket egyedül nevelő szülők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák jogaikat és tegyenek lépéseket életminőségük javítására, többek között mindennapi életet érintő kérdésekkel kapcsolatos gyakorlati tájékoztatás nyújtásával, beleértve a családi életre hatást gyakorló képességfejlesztő folyamatokkal és szolgáltatásokkal való megismertetésüket is;

81. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák a ritka betegségekkel kapcsolatos eddigi erőfeszítéseiket és erről rendszeresen számoljanak be, illetve nyújtsanak valós segítséget a szülők, valamint a lakóhelyhez legközelebb eső szakemberek közötti kapcsolatok kialakításában; úgy véli, hogy ezt figyelembe kell venni és értékelni kell az INSERM nevű testület által végzett munka során; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a ritka betegségek speciális formáinak diagnosztizálását és kezelését végző akkreditált központok európai hálózatának létrehozását annak érdekében, hogy össze lehessen hangolni és ellenőrizni lehessen tevékenységüket és a betegek számára nyújtott előnyeiket;

A Parlament továbbra is társadalmilag fenntartható és az emberi jogokat alapul vevő megközelítés követését kéri

82. megerősíti, hogy az uniós Chartában szereplő új jogok alapján a Bizottság esélyegyenlőség-felfogása helyes: a megkülönböztetésellenesség megerősítése, az aktív integrációs politikák támogatása, valamint a fogyatékosságra vonatkozó tudatosítás – beleértve a mindenki számára történő tervezés („Design for all”) és az egyetemes tervezés („Universal Design”) elveit –, valamint az ésszerű körülmények jelentőségének hangsúlyozása;

83. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mielőbb ratifikálják és hajtsák végre a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt és fakultatív jegyzőkönyvét és üdvözli a Bizottságnak az egyezmény fakultatív jegyzőkönyvéhez való csatlakozásra irányuló kezdeményezését;

84. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy intézményközi megállapodás megkötését az Európai Parlamenttel, és hogy készüljön egy éven belül konkrét ajánlás az Európai Parlament bevonására a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásának ellenőrzésébe;

85. felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el a fakultatív jegyzőkönyv EU általi megkötéséről szóló határozatra irányuló bizottsági javaslatot, hangsúlyozva, hogy az e jegyzőkönyv által létrehozott mechanizmus, az Európai Parlament bevonásával a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény EU általi végrehajtását eredményezheti;

86. felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben és az európai fogyatékosságügyi stratégia szerinti fellépések listájával összhangban dolgozzon ki konkrét, megfelelő és részletesebb intézkedéseket és ellenőrző mechanizmusokat a kormányzat minden szintjén az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtása vonatkozásában;

87. felhívja a tagállamokat, hogy az orvosi szempontok mellett, az egyenlő esélyek és az aktív életvitel előmozdítása érdekében a lehető legnagyobb mértékben támogassák az önállóbb életvitelhez szükséges megfelelő intézkedéseket és eszközöket a fogyatékossággal élő emberek és családjaik számára;

88. hangsúlyozza, hogy segíteni kell mindazokat, akik munkaképesek és továbbra is a dolgozni kívánnak, még akkor is, ha valamely funkcionális képességüket elveszítették; felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a befogadás kultúráját, és segítsék a részleges munkaképességgel rendelkezők munkaerő-piaci integrációját;

89. felhívja a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégiának és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően az európai fogyatékosságügyi stratégia időintervallumában és keretében (ismét) vizsgálják felül a fogyatékosságüggyel kapcsolatos fellépéseiket és nemzeti programjaikat vagy stratégiáikat;

90. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra irányuló jogalkotási javaslatot, amint azt az európai fogyatékosságügyi stratégiában bejelentette, és hangsúlyozza a fogyatékossággal élő emberek számára az áruk és szolgáltatások hozzáférhetőségének javítására irányuló, uniós szintű, szilárd és kötelező erejű intézkedések szükségességét, egy egyértelmű útitervvel együtt;

91. kéri a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával fogadjanak el a gondozáshoz – beleértve a testi és az értelmi fogyatékossággal élő embereknek szánt minőségi egészségügyi és rehabilitációs szolgáltatásokat is – való egyenlő hozzáférést támogató szociális intézkedéseket;

92. rámutat az olyan új terápiás módszerek területén végzett kutatások jelentőségére, amelyek tovább segítik a fogyatékossággal élő személyek társadalomba történő integrálódását; rámutat, hogy e tekintetben a dráma- és az állatterápia például eredményesnek bizonyul a szocializáció és a személyközi kommunikáció elősegítésében;

93. sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon a látássérültek üzleti ügyleteinek megkönnyítéséhez szükséges intézkedéseket;

94. felhívja a Bizottságot, hogy a közbeszerzések reformjának tervezett felülvizsgálata keretében fektessen nagyobb hangsúlyt a fogyatékosságüggyel kapcsolatos kérdésekre;

95. felhívja a Bizottságot, hogy a nyugdíjakról szóló zöld könyv közzétételét követő vitával összhangban fogalmazzon meg egy több területet átfogó fogyatékossági politikára irányuló ajánlást a 2011 második felében kiadandó, következő fehér könyvében;

96. felszólítja a Bizottságot annak értékelésére, hogy az európai strukturális alapokkal – különösen a Vidékfejlesztési Alappal – összefüggésben megtett további intézkedések segítik-e a fogyatékossággal élő embereket abban, hogy vidéken élő, aktív európai polgárrá váljanak;

97. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a közlekedési szolgáltatások igénybevételekor, különös tekintettel a repülőre felvihető egészségügyi eszközök, segédeszközök és tartozékok kérdésében megfontoltan és az emberi méltóságot tiszteletben tartó, valamint az utazás célját szolgáló és az alapvető jogokat és méltóságot is garantáló, személyes átvizsgálást biztosító szabályozás kialakítására érdekében tegyen meg mindent, valamint a meglévő biztonsági követelmények egyértelmű és egységes értelmezését is érjék el annak érdekében, hogy ne lehessen kellő indok nélkül és aránytalan mértékben megtagadni a fogyatékossággal élő emberek utazását csupán a szolgáltató kényelmi indokaira hivatkozva;

98. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen fokozottabb erőfeszítéseket a navigációs alapú, személyre szabott szolgáltatások elérése érdekében a vakok és súlyos látássérültek érdekében és erről rendszeresen, évente számoljon be konkrét továbblépést jelentő javaslatokkal együtt, a dinamikus technológiai fejlődésre figyelemmel, illetve az „Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvben foglalt, a háztól-házig tartó folyamatos, multimodális közlekedés biztosítása érdekében;

99. felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a fogyatékossággal élő emberek számára szóló egészségügyi szolgáltatások nyújtását, mint például a szolgáltatásokhoz való fizikai hozzáférhetőséggel kapcsolatos intézkedések körét, a képzés és az egészségügyi személyzet, a tudatosítás, a hozzáférhető formátumban nyújtott információk és a személyre szabott tanácsadási szolgáltatások kérdését, beleértve a különböző nyelvekre való fordítást is, valamint a fogyatékossággal élő emberek szükségleteihez igazított egészségügyi szolgáltatásokat;

100.    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő emberek sportjának és rekreációjának támogatásakor ne tegyenek megkülönböztetéseket a fogyatékosság mibenléte szerint és bátorítja a Tanácsot, hogy folytassa erőfeszítéseit, emlékeztetve arra, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága már 1986-ban ígéretet tett a fogyatékossággal élő emberek sportjának támogatására;

101.    felhívja a Bizottságot és a Tanácsot a szerzői jogok kapcsán a fogyatékossággal élő emberek hozzáférésének megerősítésére, beleértve a szerzői jog körébe eső jó példák intenzívebb cseréjét, és az optimális együttműködési formák kialakításának támogatását, valamint megfelelő, egységes és kötelező követelmények biztosítását a szolgáltatóknál a fogyatékossággal elő emberek esetében, különös tekintettel a látássérültekre;

102.    megerősíti, hogy összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szellemiségével, a tisztességtelen piaci magatartásokról szóló 2005/29/EK irányelv – különös tekintettel a megtévesztő mulasztások rendelkezésére – a fogyatékossággal élő emberek esetében is releváns;

103.    felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Parlament gyakorlatát, illetve tapasztalatait alapul véve tegyen intézkedéseket a siket személyek infokommunikációs akadálymentesítése érdekében, összhangban az EP 1988-as és 1998-as határozataival, és erről évente számoljon be az érintett EP képviselő(k)nek;

104.    felhívja a Bizottságot, hogy a látássérült személyek érdekében készíttessen tanulmányt, amely az ipari és háztartási termékek digitális kijelzőinek (interfészeinek) tulajdonságait és az azok alternatív, a vak emberek számára teljes értékű információs megoldásait elemzi és egyúttal konkrét szabályozási javaslatokat is megfogalmaz;

105.     felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a jelnyelvet ismerjék el hivatalos nyelvként a tagállamokban; megjegyzi, hogy a tagállamoknak ezért a 2010. november 19-i brüsszeli nyilatkozatnak megfelelően lépéseket kell tenniük az elismerés lehetősége érdekében;

106. felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi kapcsolatokban és a fejlesztési támogatások kezelése során fordítson figyelmet a fogyatékossággal élő emberek érdekeinek a figyelembe vételére is, összhangban az ENSZ millenniumi fejlesztési céljaival;

107.     utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL L 23., 2010.1.27., 35. o.

(2)

HL C 364., 2000.12.18.

(3)

HL C 83/47., 2010.3.30.

(4)

HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(5)

HL C 137E., 2010.5.27., 68. o.

(6)

HL L 167., 1998.6.12., 25. o.

(7)

HL L 308., 2010.11.24., 46. o.

(8)

HL C 187., 1988.7.18., 236. o.

(9)

HL C 158., 1989.6.26., 383. o.

(10)

HL C 284., 1992.11.2., 49. o.

(11)

HL L 17., 1996.1.22., 196. o.

(12)

HL C 152., 1996.5.27., 87. o.

(13)

HL C 20., 1997.1.20., 386. o.

(14)

HL C 132., 1997.4.28., 313. o.

(15)

HL C 76 E., 2004.3.25., 231. o.

(16)

HL L 138., 2011.5.26., 56. o.

(17)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0081.


INDOKOLÁS

ÁLTALÁNOS ÖSSZEFOGLALÓ

A jelentéstevő az EP döntésének megfelelően a fenntartható társadalom elérésére és emberi jogi alapú megközelítésre alapozva a következő előrelépéseket várja. Első lépésként a tagállamoknak nemcsak aláírnia és ratifikálnia kell a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt és annak kiegészítő jegyzőkönyvét, hanem indokolt az Európai Bizottság által kiadott European Disability Strategy-vel (EDS) és az EU 2020 stratégiával összhangban lévő nemzeti politikák, stratégiák kialakítása fogyatékosságügyben is, vagy a már meglévő ilyen nemzeti szintű dokumentumoknak a felülvizsgálata. Az Európai Bizottság az EDS-sel kapcsolatos, 2015-ig terjedő intézkedési terve ugyan megfelelő irányt mutat, azonban támogatandó egy olyan továbblépés, amely konkrétabb határidőket, illetve programelemeket is bemutat a jobb végrehajtás érdekében.

ALAPVETÉSEKRŐL

Az Európai Parlament történetében számos alkalommal foglalkozott már a fogyatékossággal élő emberek helyzetével, több különösen fontos határozattal is kiállt a fogyatékossággal élő emberek integrációjáért, jogaik elismeréséért és védelméért, felszólítva mind a tagállamokat, mind pedig az Európai Bizottságot EU-s szintű jogi normák és jogszabályok megalkotására.

A jelentés alapvető kiindulási pontja az emberi jogok legújabb generációjának, vagyis a fogyatékossággal élő emberek meglévő emberi jogainak a tényleges biztosítására irányul. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy rendelkeznek emberi jogokkal a fogyatékossággal élő emberek, legfeljebb azok tényleges gyakorlását a – részben fizikai, részben pedig társadalmi – környezeti akadályok, beleértve a nem megfelelően hozzáférhető szolgáltatások és termékek hiúsítják meg. Külön megerősítésre kerülnek a fogyatékos gyermekek, illetve szüleik (akik leggyakrabban nem is rendelkeznek fogyatékossággal) jogai is, támogatva a korai fejlesztést, mint a jövőbe történő első befektetést.

Összhangban az EU 2020 stratégiával, az egyik legfontosabb célkitűzés: a közel 80 milliónyi, az EU-ban élő fogyatékos ember foglalkoztatási szintjének növelése. A fogyatékossággal élő, illetve megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási szintje európai átlagban is alacsony: mindössze hozzávetőlegesen 40-45%-uk dolgozik, a szegényebb tagállamokban ennél csak rosszabb a helyzet. Mialatt évente átlagosan kb. 1%-kal kell nőnie a foglalkoztatásnak az EU 2020-ban vállalt 75%-os szint eléréséhez. Az ILO 2007-es tanulmánya szerint a fogyatékossággal élő munkavállalók ugyanakkor jelentős eredményekre képesek, ha a szakértelmüknek, képességeiknek és érdeklődéseiknek megfelelő munkát kapnak és lojálisabbak is munkáltatójukhoz. Az Európai Bizottság szerint a munkáltatók akár 27-szeres megtérülést is elérhetnek, mint amennyit a megfelelő körülmények biztosítására költöttek.

A jelentés címére utalva a jelentéstevő fontosnak tartja azt is bemutatni, hogy a fogyatékossággal élő emberek mobilitása, beleértve a kommunikációs hozzáférést is - mint a gondolatok és önkifejezés mobilitásának eszközét -, és a társadalmi befogadás nem két külön dolog, nem két egymást erősítő tényező, hanem két teljes értékű, az emberi jogi alapú megközelítéssel bíró fundamentumok a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének növelése terén. Ami pedig a cím második felét illeti, az Európai Parlament egyszerűen nem teheti meg, hogy az Európai Bizottság új, 10 éves Európai Fogyatékosságügyi Stratégiája (EDS) által megfogalmazott célokra és annak mellékleteként meghatározott intézkedésekre ne reagáljon.

RÉSZLETES INDOKOLÁS:

Célkitűzésekről

Hosszú távú társadalmi befektetésről és nem pedig rövid távú kiadásokról kell beszélni a fogyatékossággal élő emberek esetében egy fenntartható, versenyképes és innovatív társadalom esetében.

A cél ugyanis az, hogy egyrészt személyre szabottabb segítséget kaphassanak a különböző típusú és súlyosságú fogyatékossággal élő emberek, felhasználva a legújabb tudományos és érdekvédelmi eredményeket és tapasztalatokat, beleértve a WHO új besorolási rendszerét is, amely már a környezeti tényezőket is értékeli egy adott fogyatékossággal élő ember funkcionalitását tekintve. Másrészt pedig egyre kevésbé legyen szükség személyre szabott segítségre egy valóban akadálymentesebb környezetben, beleértve a szolgáltatásokhoz és termékekhez való nagyobb fokú hozzáférést is.

Szükség van az EDS végrehajtása tekintetében arra is, hogy részletesebb és a monitoringozás esetében pedig pontosabb határidőket, illetve mechanizmust állapítsanak meg, különösen az Európai Parlament szerepének erősítése érdekében. Fontos szerepet kaphatnának a különböző, eddig még be nem vont egyeztető fórumok is, megkönnyítve a szorosabb szakmai koordinációt mind a tervezés, mind a végrehajtás tekintetében.

Polgári és emberi jogokról

Az Európai Parlament nemcsak elkötelezett az EU Alapvető Jogairól szóló Kartája mellett, hanem hangsúlyoznia kell azt is, hogy a Design for all – az ENSZ által támogatott „universal design” mellett – mint eszme és tervezési módszer támogatandó a szélesebb körű akadálymentesítés érdekében. Hangsúlyt kell fektetni a fogyatékossággal élő emberek közéletben való aktív részvételének erősítésére, különösen a választójogi helyzetükre (választóképesség, választhatóság képessége, hivatalviselés lehetősége, stb.), valamint további erőfeszítéseket kell tenni az ún. támogatott döntéshozatal értelmezhető gyakorlati érveken is alapuló elfogadtatására.

Az adatgyűjtés és a konzultációk fontosságáról

Az Európai Bizottság által felkért szakmai testület (ANED-Network) bevallása szerint a fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó meghatározások, adatok nemcsak hiányosak, hanem sok esetben még csak nem is összehasonlíthatók teljes mértékben. Ezen a területen a tagállamokkal közösen együttműködve szintén változtatni kell. Nagyon nagy információs hiányosságok tapasztalhatók az egyik legkritikusabb területen: az intézetekben élő fogyatékos emberek száma, helyzete, ellátása tekintetében is kevés a megbízható adat. Fontos a kutatások támogatása, a meglévő társadalmi fehér foltok feltérképezése. Több figyelmet kell fordítani a hozzáférhető tartalmak (pl. honlapok) fenntartásakor, biztosításakor, különösen a fogyatékossággal élő embereket érintő konzultációk során.

Demográfiai változásokról és az akadálymentes környezetről

A demográfiai változások kapcsán kevés szó esik arról, hogy az idősödő társadalom sosem látott kihívásokkal fogja szembesíteni az embereket, az eltartottsági ráta is meg fog duplázódni, amely egyelőre beláthatatlan következményekkel fog járni. Ezt a folyamatot az EUROSTAT által készített prognózis támasztja alá, miszerint az eltartottsági ráta 2050-ig meg fog duplázódni, amely tendencia elsősorban az újonnan csatlakozó KKE-i tagállamok mellett Németországot és Olaszországot fogja különösen érzékenyen érinteni. Ez a kérdés tehát nem fogyatékosságügyi kérdés, hanem elsősorban szociális kérdés (nem minden fogyatékossággal élő idős, és nem minden idős fogyatékossággal élő). A tartós ápolásra szorulók kérdése nem elsődlegesen módszertani, tervezési avagy munkaszervezési és oktatási megközelítést jelent az aktivitás növelésében, hanem inkább az emberi méltóságra épülő, az emberi jogokat tiszteletben tartó, a családokat érintő szociális ellátórendszer kérdése.

2010-től kezdődően az aktív korú népesség (15–64) közel 50 millió fővel fog csökkenni 2050-ig, míg a fogyatékossággal inkább rendelkező, 65 év felettiek aránya 77%-kal fog nőni. Így a prevenciónak, a munkahelyi biztonságnak és munkavédelemnek is egyre nagyobb szerepe lesz az önálló életvitel támogatása mellett.

Ezen felül a magasabb nyugdíjba vonulási kor, még egészségesebb életvitel mellett is komolyabb változtatásokat fog igényelni mind a környezet, mind a szolgáltatások akadálymentesebb hozzáférése tekintetében és ezt a Strukturális Alapoknál erősen érvényesíteni is kell, a már meglévő előírások maradéktalan betartásával, illetve azok továbbfejlesztésével. Erre a kohéziós politika reformjánál is figyelmet kell fordítani a későbbiekben is.

Személyek szabad mozgásáról és az akadálymentes szolgáltatásokról

A mozgás szabadsága alapelv alapvető európai uniós jog. Ehhez azonban megfelelően akadálymentes tömeg- és egyéni közlekedésre (beleértve a tagállami parkolási igazolványok egységesebb harmonizációját, jó gyakorlatok cseréjét összhangban az EDS célkitűzésével), valamint a jelentéstevő által is régóta szorgalmazott egységes utas jogi karta megalkotására lenne szükség a valamennyi közlekedési eszközön való, mindenki számára megfelelő és biztonságos utazás megvalósítása érdekében. Továbblépésként a fogyatékossággal kapcsolatos ellátások kölcsönös elismertetésére irányuló, ún. egységes európai mobilitási kártya létrehozása lehet a cél.

Továbbá különösen a vakok számára is akadálymentesen használható honlapokra, a siketek számára elektronikusan is igénybe vehető, online jelnyelvi szolgáltatásokra, a nagyothallók érdekében pedig a feliratozást is segítő, megfelelő, kötelezően előírt célokra, szabványokra, ingyenesen felhasználható szoftverekre, megoldásokra is szükség van a digitális írástudás elterjesztése érdekében, teljessé téve a korábbi eEurope kezdeményezéseket.

Esélyek egyenlőségéről

Az esélyek egyenlősége nem egyenlő az azonos, ugyanolyan esélyekkel, mert akkor nem érhető el a társadalmi cél: a befogadáson keresztüli integráció. Az esélyek akkor egyenlők, ha az eredmények eléréséhez ugyanaz az erőfeszítés hasonló eredményhez vezet, megfelelő és meghatározott feltételek, eszközök segítségével, amelyek egyébként a konkrét munka- és végeredmény elérése szempontjából irreleváns tényezők módosításával biztosíthatók.

Az esélyegyenlőség elképzelhetetlen olyan termékek és szolgáltatások azonos áron történő hozzáférése nélkül, amelyek egyébként mindenki számára rendelkezésre állnak és a gyártási technológia lehetővé teszi azok költséghatékony diverzifikálását, azaz nem lehet a fogyatékos embereket többletköltséggel terhelni azért, mert eltérő szükségleteik vannak, főként ha az így kialakított termékek egyébként mindenki számára kényelemesek és biztonságosabbak.

A kkv-k szerepe is kiemelkedően fontos, és nemcsak általában a fogyatékos emberek foglalkoztatásában, megfelelő információkkal történő ellátásukban, hanem a közbeszerzésekben való részvételük szempontjából is hozzájárulhatnak a társadalmi befogadás erősítéséhez, amennyiben európai fogyatékossággal élő emberek bevonásával készült termékek, szolgáltatások kerülhetnek ajánlatra és előnyt élvezhetnének ebben a versenyben.

A tagállamokban sem létezik egységes recept a fogyatékos emberek foglalkoztatási formáira, hiszen a fogyatékos emberek akadályozottsága is már egyénenként eltérő. Egyes tagállamok bizonyos formákat (pl. védett munkahelyek támogatása) előnyben részesítenek, míg mások kevésbé. Egy közös pontnak azonban lennie kell: ez pedig a reasonable accommodation biztosítása (2000/78/EK irányelv).

Befektetés a fogyatékos emberekbe

A jelenlegi oktatási és képzési rendszerek még nem kellő mértékben felkészültek arra, hogy a fogyatékos fiatalok, emberek igényeit jobban figyelembe vegyék és még mindig magasnak tekinthető a fogyatékossággal élő diákok lemorzsolódási aránya. Az egyik legfejlettebb tagállam, Dánia fogyatékossággal élő diákjainak mindössze 44%-a tudott 2007-ben a középfokú oktatási rendszerbe bejutni, mialatt az épek körében ez az arány 75% volt. A fogyatékossággal élő embereknek mindössze 5%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, ami töredéke az átlagnak. Ezért az EU 2020 stratégiánál és annak zászlóshajó kezdeményezéseinél és az LLL programoknál a fogyatékossággal élők igényeit figyelembe kell venni.

Küzdelem a szegénység ellen

A 80 millió fogyatékossággal élő személyt nagyobb eséllyel fenyegeti a szegénység kockázata (az OECD szerint közel minden 4. fogyatékossággal élő ember él szegénységben). A szegénységi kockázat egyszersmind stigmaként is szolgál és a rokkantsági ellátásokat és jogosultságokat valóban az arra rászorulóknak kell biztosítani.


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (25.5.2011)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a fogyatékkal élők mobilitásáról és integrációjáról, valamint az európai fogyatékosságügyi stratégiáról 2010–2020

(2010/2272(INI))

A vélemény előadója: Oreste Rossi

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2., 10., 19. és 168. cikkére,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” című 2010. november 15-i közleményére (COM(2010)0636 végleges),

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok európai egyezményére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–   tekintettel a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményre(1), amely az első olyan kötelező jogi eszköz az emberi jogok területén, amelyhez az EU és tagállamai csatlakoztak,

–   tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmódról szóló irányelvre irányuló javaslatra,

–   tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó, „Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” című iránymutatásokról szóló 2010. szeptember 8-i jogalkotási állásfoglalására(2),

–   tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című 2011. január 12-i bizottsági közleményre (COM(2011)0011), és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz csatolt tervezetére,

–   tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásról szóló tanácsi határozatra irányuló 2011. január 12-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0006),

–   tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló 2009. november 26-i tanácsi határozatra,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 1., 21. és 35. cikkére,

–   tekintettel 2011. március 8-i állásfoglalására(3) az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről az EU-ban,

–   tekintettel a Tanács következtetéseire a közös értékekről és elvekről az európai uniós egészségügyi rendszerekben (2006/C146/01),

–   tekintettel a Tanács „A méltányosság és az egészség szerepe a politikák mindegyikében: szolidaritás az egészségügyben” című 2010. június 8-i következtetéseire,

A. mivel az Európai Unióban minden hatodik ember fogyatékossággal él, amely az enyhétől a súlyosig terjedhet(4),

B.  mivel a 75 év felettiek több mint egyharmada fogyatékossággal él, és a demográfiai változás eredményeként a fogyatékossággal élő személyek száma várhatóan növekedni fog,

C. mivel a fogyatékossággal élő személyek kiszolgáltatott társadalmi csoportot alkotnak, amelyen belül a szegénységi ráta 70%-kal magasabb az átlagnál; mivel a szegénység kockázatának való fokozottabb kitettség abból adódik, hogy a fogyatékossággal élő személyek gyakran korlátozottan férnek hozzá nemcsak a foglalkoztatáshoz és a képzéshez, hanem az egészségügyi ellátáshoz és a megfelelő kezeléshez is,

D. mivel át kell gondolni a legkiszolgáltatottabbak segítésének módját és az integrálásukhoz szükséges intézkedéseket; mivel amennyiben ezek a támogató tevékenységek fizetettek lennének, a GDP közel 50%-át adnák (a francia Stiglitz-bizottság jelentése szerint),

E.  mivel az intelligens (innováción és kutatáson alapuló), fenntartható és inkluzív európai növekedés kialakítását célzó Európa 2020 stratégia sikerének nélkülözhetetlen feltétele a fogyatékossággal élő személyek mobilitását és integrációját érintő strukturális fejlesztés,

F.  mivel a gazdasági válság idején halaszthatatlan és elengedhetetlen az állami egészségügyi rendszerek átalakítása azok hatékonyabbá, kiegyensúlyozottabbá és működőképesebbé tétele érdekében,

G. mivel hangsúlyozni kell, hogy a fogyatékossággal élők többsége fizikai vagy más akadályok, illetve a hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi megbélyegzés miatt gyakran nem képes teljes mértékben részt venni a társadalom gazdasági tevékenységében,

H. mivel az általános oktatásban és a munkaerőpiacon való csekélyebb részvételi arányok jövedelmi egyenlőtlenségekhez, szegénységhez, valamint a fogyatékossággal élő személyek társadalmi kirekesztődéséhez és elszigetelődéséhez vezetnek,

I.   mivel a 16–19 éves korosztályban az oktatásból kimaradók aránya a súlyos fogyatékossággal élők esetében 37%, a részleges fogyatékossággal élők esetében pedig 25%, míg a fogyatékossággal nem rendelkezőknél ez az arány 17%,

J.   mivel a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatottsági aránya csupán mintegy 50%, miközben a minőségi munkahely gazdasági függetlenséget biztosít, elősegíti a személyes kibontakozást, és a legjobb védelmet jelenti a szegénység ellen,

1.  emlékeztet, hogy az Európai Unióban minden egészségügyi szolgáltatásnak az egyetemesség, a minőségi ellátáshoz való hozzáférés, a méltányosság és a szolidaritás alapvető értékein kell alapulnia;

2.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékosság vonatkozásában új, hatékony megközelítésre van szükség, amely az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtását szolgáló hatékonyabb koordináló és ellenőrző mechanizmus létrehozásával kezdődik; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy milyen fontos az, hogy a fogyatékossággal élőket és az ezen a területen működő civil társadalmi szervezeteket be kell vonni ebbe a munkába;

3.  kéri a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával fogadjanak el a gondozáshoz – beleértve a testi és az értelmi fogyatékossággal élőknek szánt minőségi egészségügyi és rehabilitációs szolgáltatásokat is – való egyenlő hozzáférést támogató szociális intézkedéseket;

4.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák minden fogyatékossággal élő személy egyenlő jogát a közösségben való élethez és a másokkal egyenlő szabad döntéshez, valamint biztosítsák a teljes körű közösségi befogadásukat és részvételüket; továbbá biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek másokkal azonos alapon lehetőségük legyen annak megválasztására, hogy hol és kivel élnek együtt, és ne kényszerüljenek bizonyos megszabott körülmények közötti életre; valamint biztosítsanak számukra hozzáférést többféle otthoni, intézményi és egyéb közösségi támogató szolgáltatáshoz, ideértve a közösségtől való elszigetelődés és kirekesztődés megelőzését célzó személyes segítséget is;

5.  kéri a tagállamokat, hogy a nyitott koordinációs módszer segítségével cseréljék ki az információkat, ötleteket és bevált gyakorlatokat a testi és az értelmi fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott hosszú távú gondozás terén, és fogadjanak el intézkedéseket és minimális szakmai szabályokat az alábbiak érdekében:

a) az egészségügyi és jóléti téren tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentése és a fogyatékossággal élők védelme a közösségben és az egészségügyi intézményekben;

b) a fogyatékossággal élőkkel szembeni visszaélések elleni küzdelem;

c) megfelelő, széles körű rehabilitációs szolgáltatások nyújtása a fogyatékossággal élő személyek önállóság iránti igényét alapul véve és a munka világába való beilleszkedésüket célozva, az intézményi gondozásból a közösségi alapú gondozásba való átmenet előmozdítása, a mentális egészségről és jólétről szóló európai paktumon alapuló mentálhigiénés szolgáltatások támogatása, valamint a korai beavatkozásra és a személyre szabott támogató programokra, többek között a szükségletek értékelésére irányuló szolgáltatások fejlesztése;

d) a betegek családtagjainak és a nemzeti egészségügyi rendszerekben dolgozó szakembereknek a támogatása célzott tájékoztatási és képzési tevékenységek révén és a betegképviseleti szervezetek döntéshozatali és ellenőrzési folyamatokba történő bevonásán keresztül;

e) a fogyatékossággal élők függetlenségét és a családon belüli minőségi gondozást, valamint a versenyképes munkavégzési lehetőségeket elősegítő kommunikációs és információs technológiák terjesztésének támogatása;

f) integrált egyablakos rendszer létrehozása a fogyatékossággal élő személyek szolgáltatásokhoz való hozzáféréséhez, a jelenlegi szociális és egészségügyi intézmények által alkalmazott nem kielégítő eljárásmód meghaladása érdekében;

g) a fogyatékosságot okozó és krónikus betegségekben szenvedő munkavállalók munkahelyi integrációval és munkahelymegtartással kapcsolatos egyedi igényeire való jobb reagálás biztosítása;

h) a fogyatékosságok és az egyén elsődleges egészségügyi károsodásának eredményeképpen gyakran kialakuló másodlagos mentális vagy fizikai problémák megelőzésének középpontba állítása;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy csökkentsék az idősek és a fogyatékossággal élők gondozásával foglalkozók terheit, valamint a gondozók foglalkoztatásának lehetővé tételére hozzanak létre integrált gondozási rendszereket;

7.  felhívja a tagállamokat a jelnyelv és a Braille-írás elismerésére irányuló intézkedések meghozatalára;

8.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok számára hatékony, személyre szabott támogatást kell nyújtani, és biztosítani kell számukra az oktatáshoz, munkához, kultúrához, szabadidős tevékenységekhez, sporthoz, szociális tevékenységekhez, illetve a köz- és állampolgári ügyek intézésében történő részvételhez való valódi, fizikai, érzékszervi és kognitív szempontból egyenlő esélyeket nyújtó hozzáférést;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az olyan fogyatékossággal élő személyek vagy betegek igényeit célzó intézkedéseket, akik azért nem találnak megfelelő megoldást problémáikra, mert a lehetséges megoldásokat a táplálékkiegészítők, illetve protézisek gyártói nem tekintik jövedelmezőnek;

10. emlékeztet a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. cikkére, amelyben a részes államok vállalják annak biztosítását, hogy a fogyatékossággal élő személyeket fogyatékosságuk alapján nem zárják ki az általános oktatási rendszerből, valamint a középfokú oktatásból, valamint hogy biztosítják az ésszerű alkalmazkodást az egyéni igények tekintetében, a szükséges támogatással együtt; ezért miközben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a fogyatékossággal élő tanulók és egyetemi hallgatók számára biztosítsák az inkluzív oktatást és az egész életen át tartó tanulást, valamint a különleges igények korai azonosítását célzó, személyre szabott integrálási rendszer előmozdítását, sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a fent említett kötelezettségeknek;

11. felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy szervezzék át a működésképtelen egészségügyi rendszereket és ésszerűsítsék az egészségügyre fordított állami kiadásaikat annak érdekében, hogy az Unió egész területén megkülönböztetéstől mentesen méltányos hozzáférést biztosítsanak a minőségi egészségügyi ellátáshoz a fogyatékossággal élő személyek számára; ezzel összefüggésben ösztönzi őket, hogy a strukturális alapok és a vidékfejlesztési alap felhasználásával mozdítsák elő az intézményi gondozásból a közösségi alapú gondozásba való átmenetet;

12. rámutat arra, hogy ki kell használni a figyelemfelkeltő kampányokban rejlő lehetőségeket, és az Európai Unión belüli szociális felmérések keretében a fogyatékosságra vonatkozóan gyűjtött információkat hatékonyabban kell elemezni;

13. hangsúlyozza annak biztosításának jelentőségét, hogy a fogyatékossággal élők és a fogyatékosságot okozó, illetve krónikus betegségekben szenvedő munkavállalók – többek között külön munkaerő-piaci tartalékkvóták vagy célzott munkahelyteremtő eszközök felhasználása révén – nagyobb számban munkában maradjanak, illetve lépjenek be a munkaerőpiacra; felhívja az uniós intézményeket, hogy mutassanak példát a fogyatékossággal élők foglalkoztatása tekintetében, és a tagállamokat is e stratégia követésére sürgeti;

14. kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a ritka betegségek speciális formáinak diagnosztizálását és kezelését végző akkreditált központok európai hálózatának létrehozását annak érdekében, hogy össze lehessen hangolni és ellenőrizni lehessen tevékenységüket és a betegek számára nyújtott előnyeiket;

15. felhívja a Bizottságot, hogy hagyjon fel az állami támogatásban részesülő védett műhelyek és szociális vállalkozások elleni, a verseny torzítására való hivatkozással korábban folytatott fellépésekkel;

16. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a fogyatékossággal élő személyek részesülhessenek a szociális védelmi rendszerekből és a szegénység visszaszorítására irányuló programokból, a rokkantsági támogatásokból, az állami lakhatási, illetve más támogatási programokból, valamint a társadalombiztosítási és nyugdíjprogramokból;

17. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy módosítsák a jelenlegi jogszabályokat annak érdekében, hogy a közbeszerzési szerződések, többek között a közlekedési eszközökre és épületekre vonatkozó szerződések odaítélési eljárásaiban akadálymentesítési záradékok is szerepeljenek;

18. felhívja a tagállamokat, hogy az alábbiak révén szavatolják a fogyatékossággal élők számára a teljes körű mobilitást:

     a) a fogyatékossággal élőket a szabad mozgásban akadályozó építészeti akadályoktól való mentesítés;

     b) a fogyatékossággal élő személyeket célzó közlekedési szolgáltatások közösségi közlekedési rendszerbe történő integrálása;

     c) megfelelő tájékoztatási és kommunikációs rendszerek biztosítása az állomásokon, a repülőtereken és a buszmegállókban;

19. rámutat az önkéntes munka – mint a fogyatékossággal élőknek nyújtott nélkülözhetetlen támogatási forrás – szerepére, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák és fejlesszék tovább az önkéntes munkára irányuló kezdeményezéseket és támogatási programokat;

20. rámutat az olyan új terápiás módszerek területén végzett kutatás jelentőségére, amelyek tovább segítik a fogyatékossággal élő személyek társadalomba történő integrálódását; e tekintetben a dráma- és az állatterápia például eredményesnek bizonyul a szocializáció és a személyközi kommunikáció elősegítésében;

21. hangsúlyozza a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló uniós irányelv tagállamok általi elfogadásának fontosságát, és felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a kérdést és mihamarabb fogadják el az irányelvet.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.5.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

49

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

János Áder, Elena Oana Antonescu, Kriton Arsenis, Sophie Auconie, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sergio Berlato, Nessa Childers, Chris Davies, Esther de Lange, Anne Delvaux, Bas Eickhout, Edite Estrela, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Nick Griffin, Françoise Grossetête, Jolanta Emilia Hibner, Dan Jørgensen, Christa Klaß, Jo Leinen, Corinne Lepage, Kartika Tamara Liotard, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Gilles Pargneaux, Andres Perello Rodriguez, Sirpa Pietikäinen, Mario Pirillo, Vittorio Prodi, Anna Rosbach, Oreste Rossi, Dagmar Roth-Behrendt, Daciana Octavia Sârbu, Carl Schlyter, Horst Schnellhardt, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Salvatore Tatarella, Åsa Westlund, Sabine Wils, Marina Yannakoudakis

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Inés Ayala Sender, Matthias Groote, Riikka Manner, Marisa Matias, Judith A. Merkies, Michail Tremopoulos, Anna Záborská

(1)

Az egyezményt 2007-ben fogadták el, és valamennyi tagállam, valamint az EU is aláírta; 2010 október 15-ig 16 tagállam ratifikálta (BE, CZ, DK, DE, ES, FR, IT, LV, LT, HU, AT, PT, SI, SK, SE, UK), a többi tagállam pedig jelenleg ratifikálja. Az ENSZ-egyezmény kötelező lesz az EU számára, és részét képezi majd az uniós jogrendnek.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0309.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0081.

(4)

A fogyatékos személyek foglalkoztatását vizsgáló uniós munkaerő-piaci felmérés ad hoc moduljának adatai (Munkaerő-felmérés, AHM), 2002.


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (30.5.2011)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és integrációjáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról

(2010/2272(INI))

A vélemény előadója: Elisabeth Morin-Chartier

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az európai stratégiának (2010–2020) hozzá kell járulnia az alábbiakhoz:

     –   80 millió, az Európai Unióban fogyatékkal élő személy – közülük is főként a nők – társadalmi integrációja;

     –   a róluk gondoskodók – nagy részben nők – munkájának megkönnyítése;

     –   az érintettek figyelmének felhívása, fellépéseik koordinálása a célkitűzések és ajánlások világos meghatározása révén;

     –   – a kettős vagy még több komponensű megkülönböztetés elleni küzdelem, amely a fogyatékosság, a nem, a foglalkoztatás és az oktatás közötti szoros összefüggés miatt a fogyatékkal élő nőket sújtja;

     –   – a fogyatékkal élők megfelelő integrálása, ami nemcsak a fogyatékkal élők számára jelent fontos lépést, hanem az egész társadalmat gazdagító lépésnek tekintendő;

2.  kiemeli, hogy a gazdasági válság néhány uniós tagállamot arra kényszerített, hogy csökkentse a fogyatékkal élőknek biztosított juttatásra szánt forrásokat, ami kedvezőtlenül hat a családi kötelezettségeket viselő nők oktatási, szociális és gazdasági igényeire;

3.  sajnálja, hogy a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos európai stratégiáról szóló bizottsági közlemény nem tartalmaz beépített nemi dimenziót vagy a nemhez kötött fogyatékossági szakpolitikákra vonatkozó külön fejezetet annak ellenére, hogy a fogyatékkal élő nők gyakran hátrányosabb helyzetben vannak, mint a fogyatékkal élő férfiak, és gyakrabban esnek a szegénység és a társadalmi kirekesztés áldozatául; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos, a 2010–2020-ra vonatkozó európai stratégiában mindvégig vegyék figyelembe a nemi szempontokat és dolgozzanak ki a fogyatékkal élő nőkre vonatkozó nemzeti stratégiát, amely az Európai Unió által a közelmúltban ratifikált, a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményben szereplő témakörökkel foglalkozik;

4.  kéri a Bizottságot, hogy gyűjtsön részletes és megbízható statisztikai adatokat a Bizottságtól a fogyatékkal élők valós helyzetéről, amelyek a nemek és a fogyatékosság dimenziójára is kiterjednek, és dolgozzon ki éves jelentéseket olyan adatokkal, amelyek a gondozók helyzetét mutatják az egyes tagállamokban;

5.  hangsúlyozza a korai diagnosztika és megoldások szükségességét, hogy a lehető legtöbb fogyatékkal élő személy tudjon független életet élni, részt venni a befogadó oktatásban és a szakmai életben és szociális jogaival élni; megelőzve ezáltal, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek a társadalomban, valamint ki legyenek téve a megkülönböztetés, a szegénység és a társadalmi kirekesztés komoly kockázatának;

6.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élők nem egy homogén csoportot alkotnak a népességen belül, és az ő érdekükben megtervezett szakpolitikákban és intézkedésekben figyelembe kell venni a homogenitás ilyetén hiányát, valamint azt, hogy egyes csoportok, így például a fogyatékkal élő nők további nehézségekkel és a megkülönböztetés többféle formájával szembesülnek;

7.  hangsúlyozza, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés kiemelten fontos; megállapítja, hogy az egészségügyi és szociális szolgáltatások terén a nemi és fogyatékossági kérdéseket a legtöbb országban nem ugyanaz a jogszabály öleli fel, és ennek következtében a fogyatékkal élő nők gyakran olyan egészségügyi szolgáltatásokban részesülnek, amelyek általában a nőknek vagy általában a fogyatékkal élőknek szólnak, és amelyeket csak ritkán alakítottak kifejezetten az ő igényeiknek megfelelően;

8.  rámutat arra, hogy az Európai Unió legtöbb országában hiányoznak az elérhető árú, hozzáférhető és kiváló minőségű gondozási szolgáltatások, a gondozási tevékenységben nem osztoznak azonos arányban a férfiak és a nők, és mindez közvetlen negatív hatást gyakorol a nők részvételi lehetőségére a társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai élet valamennyi területén;

9.  kiemeli annak szükségességét, hogy az egészségügyi szakembereket és tanárokat képzésük keretében ilyen jellegű kérdésekről is felvilágosítsák, valamint hogy felhívják a szülők és tanárok figyelmét a fogyatékosság valamennyi formájára, amelyek közül némelyek – gyakori előfordulásuk ellenére is – alig ismertek;

10. megjegyzi, hogy a nők (anyák) gyakran fogyatékkal élő gyermeket nevelnek, és rájuk hárulnak az orvosi ellátáshoz, az oktatáshoz és az adminisztratív eljárásokhoz kapcsolódó teendők, ami negatívan befolyásolja karrierjüket; felhívja a tagállamokat a fogyatékkal élő gyermekek szülei előtt álló problémák megfelelő figyelembevételére, akik gyakran kényszerülnek arra, hogy a munkaerőpiacon kívül maradjanak, továbbá felhív e szülők támogatását és megsegítését célzó politikák előmozdítására; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak az anyák számára rugalmas munkaidőt, hogy ne szoruljanak ki többé a munkaerőpiacról;

11. kiemeli, hogy ösztönözni kell a tagállamokat, hogy ismerjék el szociális biztonsági rendszerük keretében és nyugdíjazáskor a fogyatékkal élők gondozásában – leggyakrabban nők által – vállalt részvételt és ingyen végzett munkát; hangsúlyozza, hogy kitüntetett figyelmet kell fordítani ezekre a nőkre;

12. megállapítja a gyakran nők által vezetett szülői munkaközösségek és fogyatékkal élők szervezetei által elért előrelépéseket; kéri, hogy az e szervezetekben való feladatvállalást vegyék figyelembe a szakmai tapasztalatok hitelesítése során, továbbá felhívja a tagállamokat a bevált gyakorlatok cseréjére;

13. hangsúlyozza, hogy a nők magas aránya a 60 évnél idősebb lakosság körében a fogyatékkal élő idős nők magas arányát eredményezi, akik számára a szegénység gyakran kockázati tényező; ezért ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák az akadálymentesítést és a fogyatékkal élő személyek és az őket ellátók részére alakítsanak ki további intézkedéseket;

14. kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeli európai akadálymentesítési intézkedéscsomagban helyezzen konkrét és kifejezett hangsúlyt a nemek és a fogyatékosság ágazatközi jellegére, és gondoskodjon arról, hogy abban a fogyatékkal élő nők szempontjából lényeges kérdések teljes körével foglalkoznak;

15. rámutat arra, hogy a fogyatékkal élő nők gyakran erőszak és a legkülönfélébb kizsákmányolás áldozatai; felhívja a tagállamokat, hogy állítsanak fel támogató mechanizmusokat és hozzanak nyomatékos intézkedéseket a fogyatékkal élőket, különösen a nőket, időseket és fogyatékkal élő gyermekeket – akik gyakran válnak mentális, fizikai, valamint nemi erőszak áldozatává – érintő erőszak minden formája ellen; megjegyzi, hogy a fogyatékkal élő nők közel 80%-a válik erőszak áldozatává, és esetükben a szexuális erőszak kockázata nagyobb, mint más nők esetében; sajnálja, hogy a kizsákmányolás, az erőszak és a bántalmazás megelőzésére szolgáló uniós és nemzeti jogszabályokban gyakran nem kezelik hangsúlyos kérdésként a fogyatékosságot; ajánlja, hogy a tagállamok mérlegeljék az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréssel és a bántalmazással szembeni védelemmel kapcsolatos nemzeti stratégiák kidolgozását a fogyatékkal élő nők számára; felszólítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy végezzen vizsgálatokat a fogyatékkal élő lányok és nők helyzetéről az erőszak összefüggésében;

16. felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyatékkal élő nők nehezen jutnak munkához, és hozzáteszi, hogy tanulmányaik folytatására, speciális készségek megfelelő szakképzés keretében történő elsajátítására, az egész életen át tartó tanulási programokban való részvételre és új információs és kommunikációs technológiák elsajátítására kell ösztönözni őket, egyben biztatni kell a vállalkozásokat fogyatékkal élő nők alkalmazására, továbbá ösztönözni kell mindenekelőtt a tagállamokat arra, hogy dolgozzanak ki szakpolitikákat a tájékoztatáshoz való hozzáférésről, a különféle fogyatékosságokhoz igazítva; kéri, hogy sürgősen léptessenek életbe jogszabályokat a fogyatékossággal élő nők munkavállalási programjainak elősegítése, erősítése és finanszírozása céljából, ami ösztönözné a szövetségek, alapítványok, nem kormányzati szervezetek és vállalatok közötti együttműködést;

17. felszólítja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki jó minőségű és mindenki számára elérhető önálló és közös lakhatási formákat;

18. hangsúlyozza az uniós finanszírozási eszközök, különösen a strukturális alapok felhasználása optimalizálásának fontosságát az akadálymentesítés és a fogyatékkal élők megkülönböztetésmentességének előmozdítása érdekében, különös figyelmet fordítva a nőkre, akik gyakran többszörös megkülönböztetéssel szembesülnek, valamint annak jelentőségét, hogy növeljék az ilyen tevékenységek finanszírozási lehetőségeinek láthatóságát a 2013 utáni programokban;

19. felszólítja a tagállamokat olyan kampányok támogatására, amelyek felhívják a figyelmet a fogyatékkal élő személyek, és különösen a fogyatékkal élő nők helyzetére;

20. felszólít a fogyatékkal élő nők érdekében indítandó kommunikációs kampányokra és figyelemfelkeltő tevékenységekre előirányzott uniós források rendelkezésre bocsátására;

21. felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő a fogyatékkal élő nők képviseletét a döntéshozatali folyamatban, érdekeik és jogaik védelmének biztosítása érdekében;

22. hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élők Európán belüli szabad mozgását korlátozó akadályok csökkentése érdekében egy európai mobilitási kártyát kell bevezetni;

23. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valósítsanak meg a fogyatékkal élőket, különösen a nőket és gyermekeket segítő szakpolitikákat, amelyek támogatják önállóságukat és teljes körű társadalmi integrációjukat; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét célzó programokat, és mindenekelőtt vizsgálja meg a fogyatékkal élők személyi segítőinek szerepét, valamint azt, hogy milyen módon járulnak hozzá a fogyatékkal élők mindennapi életének és önállóságának megkönnyítéséhez;

24. hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élők jobb integrálása érdekében alapvető a tömegközlekedéshez való hozzáférési jogaik, valamint a légi utasként őket megillető jogok megerősítése;

25. hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élő nőknek joga van azonos feltételek mellett részt vállalni az új technológiákból fakadó termékek és szolgáltatások gyors fejlődésében, és annak előnyeiből részesülni, mivel ez lehetővé teszi számukra, hogy részt vegyenek egy korlátok nélküli, befogadó információs társadalomban;

26. megállapítja, hogy a szegénység és a munkanélküliség veszélye különösen súlyos a fogyatékkal élő gyermeket nevelő egyedülálló anyák esetében;

27. szükségesnek találja, hogy egyedi támogató intézkedéseket biztosítsanak, amelyek foglalkoznak az alacsonyabb jövedelmű fogyatékkal élő személyek igényeivel, az információs és kommunikációs technológiákhoz való egyenlő hozzáférés garantálása, valamint annak érdekében, hogy megakadályozzák a társadalmi kirekesztés új formáinak kialakulását;

28. megállapítja, hogy az EU 2020 stratégiában kitűzött foglalkoztatási cél nem valósítható meg a nők kiterjedt részvétele nélkül, a nők viszont nem vehetnek sikeresen részt anélkül, hogy kellően elismernék gondozói munkájukat;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

25.5.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

29

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Edit Bauer, Emine Bozkurt, Marije Cornelissen, Silvia Costa, Iratxe García Pérez, Lívia Járóka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Nicole Kiil-Nielsen, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Constance Le Grip, Astrid Lulling, Elisabeth Morin-Chartier, Angelika Niebler, Siiri Oviir, Raül Romeva i Rueda, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Marina Yannakoudakis, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Izaskun Bilbao Barandica, Mojca Kleva, Kartika Tamara Liotard, Gesine Meissner, Norica Nicolai, Antigoni Papadopoulou

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Roger Helmer, Jacek Włosowicz


VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről (25.5.2011)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a fogyatékkal élők mobilitásáról és integrációjáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról

(2010/2272(INI))

A vélemény előadója: Giles Chichester

JAVASLATOK

A Petíciós Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1.  rámutat arra, hogy az érintett polgárok gyakorta hívják fel a Petíciós Bizottság figyelmét a fogyatékkal élőkkel szembeni azonos bánásmód jelenlegi elvének megvalósítását jellemző hiányosságokra;

2.  emlékeztet arra, hogy 2007-ben 1 364 984 aláírást tartalmazó petíciót nyújtottak be a Bizottsághoz, kérve a fogyatékossággal élő személyek fokozottabb védelmét az Európai Unió valamennyi politikájában, és hogy a Bizottság azóta sem vette kellő mértékben figyelembe ezt a jogos kezdeményezést;

3.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élő személyek társadalmi beilleszkedése alapvető fontosságú a 2010 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégia célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából;

4.  felhív a fogyatékosság fogalmának meghatározására annak érdekében, hogy ez referenciapontként szolgáljon a tagállamok számára;

5.  rámutat arra, hogy a petíciók benyújtói az általános oktatási rendszerhez és a biztosításhoz való hozzáférés tekintetében számos akadállyal kerülnek szembe, és felhívja a figyelmet a tömegközlekedési eszközök megfelelő felszereltségének hiányosságaira, valamint a fogyatékosság mértékének megállapítására használt rendszerek Unión belüli harmonizációjának hiányára, ami gyakran társadalmi kirekesztettséghez vezet;

6.  kéri, hogy a fogyatékosság tekintetében állapítsanak meg különböző típusokat a súlyossági fok szerinti osztályozásuk lehetővé tétele érdekében, hogy megfelelő megoldásokat lehessen találni az oktatási és a munkavállalási időszak folyamán egyaránt;

7.  felhívja a figyelmet a sclerosis multiplexben szenvedőket, és általában véve a cselekvőképességet korlátozó degeneratív betegségeket érintő beadványok nagy számára; kéri a Bizottságot megfelelő stratégia meghatározására a kutatás, a megelőzés, a segítségnyújtás és az ápolás biztosítását célzó egyedi fellépések tekintetében;

8.  hangsúlyozza a fogyatékossággal kapcsolatos, mind nemzeti, mind uniós szinten megvalósuló, megfizethető árú fellépések és stratégiák végrehajtásának fontosságát az uniós és az itt tartózkodó polgárok jogainak teljes mértékű tiszteletben tartása mellett az Európai Unió Alapjogi Chartájának a fogyatékkal élő személyek beilleszkedéséről szóló 26. cikke alapján;

9.  hangsúlyozza, hogy a hátrányos megkülönböztetést tiltó, átfogó jogszabályokat kell alkotni, és hogy sürgős szükség van a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni irányelv parlamenti elfogadására irányuló eljárás újrafelvételére; hangsúlyozza a fogyatékossággal élőket az élet bármely területén és különösen a munkahelyi környezetben fenyegető hátrányos megkülönböztetés kockázatával kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányok fontosságát;

10. javasolja, hogy a tagállamok – főként adózási és társadalombiztosítási mentességek alkalmazása révén – alakítsanak ki védett műhelyeket, és hogy a munkaszerződések személyre szabottan igazodjanak a fogyatékkal élők helyzetéhez;

11. hangsúlyozza, hogy a társadalmi integráció elősegítése érdekében változásra van szükség a fogyatékkal élő személyek általános társadalmi megítélésében;

12. hangsúlyozza, hogy az állami hatóságok kötelessége, hogy azonosítsák és felszámolják mindazokat az akadályokat és korlátokat, amelyek a fogyatékkal élők hozzáférését gátolják a nagyközönség rendelkezésére álló létesítményekhez és szolgáltatásokhoz, ideértve a közlekedéshez, a közintézményekhez és a közterületekhez, az állami oktatáshoz és a tájékoztatáshoz való – az érintett személy fogyatékosságtípusához igazodó kommunikációs eszközök révén, időveszteség vagy többletköltségek nélkül biztosított – hozzáférést is;

13. hangsúlyozza, hogy a közcélú internetes oldalaknak jobban meg kell felelniük a hozzáférésre vonatkozó szabványoknak, és elő kell mozdítani a magánweboldalak e szabványoknak való jobb megfelelőségét is, valamint több feliratos és audio-kísérőszöveggel ellátott televíziós műsorra van szükség;

14. hangsúlyozza az Unión belüli mobilitással kapcsolatos problémák megoldásának fontosságát a fogyatékkal elő személyek által használt parkolókártya megszerzésének megkönnyítése és népszerűsítése, valamint a fogyatékkal élő személyeknek szóló közös európai személyi igazolvány bevezetéséhez szükséges lépések megtétele révén;

15. hangsúlyozza a szakmai tevékenységek fogyatékkal élők számára történő lehetővé tételének fontosságát nem megfeledkezve azokról, akik betegségük természetéből kifolyólag bizonyos ideig munkájuk felfüggesztésére kényszerülhetnek, és hangsúlyozza a rugalmas biztonság és az egész életen át tartó tanulás fontosságát;

16. javasolja, hogy a tagállamok állítsanak fel kapcsolattartó helyeket kifejezetten abból a célból, hogy a fogyatékkal élő személyek és családjaik a számukra fontos minden kérdésben megfelelő tájékoztatásban és hivatalos tanácsadásban részesülhessenek;

17. kijelenti, hogy a fogyatékkal élő gyermekeket egyrészt megfelelő módon integrálni kell az általános oktatási rendszerbe, másrészt a gyermek érdekeire tekintettel egyéni támogatást kell nyújtani nekik; támogatja a Mozgásban az ifjúság kezdeményezés, valamint a 2013 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli európai ifjúsági program keretében a fogyatékossággal élő gyermekek oktatása és képzése tekintetében indítandó lehetséges kezdeményezéseket;

18. úgy véli, hogy meg kell könnyíteni és elő kell mozdítani a fogyatékossággal élő személyek részvételét az egész életen át tartó tanulás programjában;

19. hangsúlyozza, hogy a társadalmi kirekesztés és elszigetelődés megakadályozása érdekében a fogyatékkal élő személyek számára hozzáférést kell biztosítani hatékony szociális védelmi rendszerekhez és szegénységcsökkentési programokhoz;

20. hangsúlyozza, hogy a társadalmi beilleszkedés előmozdítása, valamint – a fogyatékossággal élő személyek és családjuk életét gyakran megnehezítő – szegénység megelőzése érdekében a fogyatékossági ellátások és a rokkantságinyugdíj-rendszerek szerkezeti reformjára lehet szükség;

21. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a fogyatékkal élő személyek azonos hozzáféréssel rendelkezzenek a különleges szükségleteikhez igazított egészségügyi és rehabilitációs szolgálatokhoz.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.5.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Margrete Auken, Elena Băsescu, Victor Boştinaru, Philippe Boulland, Giles Chichester, Roger Helmer, Carlos José Iturgaiz Angulo, Peter Jahr, Lena Kolarska-Bobińska, Miguel Angel Martínez Martínez, Erminia Mazzoni, Judith A. Merkies, Willy Meyer, Mariya Nedelcheva, Chrysoula Paliadeli, Nikolaos Salavrakos, Jarosław Leszek Wałęsa, Angelika Werthmann, Rainer Wieland, Tatjana Ždanoka

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Cristian Dan Preda

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

María Muñiz De Urquiza


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.6.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

42

3

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Edit Bauer, Heinz K. Becker, Jean-Luc Bennahmias, Mara Bizzotto, Philippe Boulland, Milan Cabrnoch, David Casa, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Sergio Gaetano Cofferati, Tadeusz Cymański, Frédéric Daerden, Proinsias De Rossa, Frank Engel, Sari Essayah, Ilda Figueiredo, Marian Harkin, Danuta Jazłowiecka, Martin Kastler, Ádám Kósa, Jean Lambert, Patrick Le Hyaric, Veronica Lope Fontagné, Elizabeth Lynne, Elisabeth Morin-Chartier, Csaba Őry, Konstantinos Poupakis, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Elisabeth Schroedter, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Jutta Steinruck, Traian Ungureanu

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Vilija Blinkevičiūtė, Julie Girling, Kinga Göncz, Sergio Gutiérrez Prieto, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Jan Kozłowski, Evelyn Regner, Dirk Sterckx, Tatjana Ždanoka

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Catherine Grèze, Bill Newton Dunn

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat