JELENTÉS a közvetítésről szóló irányelv tagállamok általi végrehajtásáról, a közvetítésre gyakorolt hatásáról és a bíróságok hozzáállásáról

15.7.2011 - (2011/2026(INI))

Jogi Bizottság
Előadó: Arlene McCarthy

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a közvetítésről szóló irányelv tagállamok általi végrehajtásáról, a közvetítésre gyakorolt hatásáról és a bíróságok hozzáállásáról

(2011/2026(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkére és 81. cikke (2) bekezdésének g) pontjára;

–   tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló irányelv elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontról szóló, 2008. április 23-i állásfoglalására[1];

–   tekintettel a Jogi Bizottság által 2006. április 20-án, 2007. október 4-én, és 2011. május 23-án tartott meghallgatásokra;

–   tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelve[2];

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikkének (2) bekezdésére;

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0275/2011);

A. mivel a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítására irányuló európai uniós politika egyik alapvető célkitűzése az igazságszolgáltatáshoz való megfelelőbb hozzáférés biztosítása; mivel az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek ebben az összefüggésben magában kell foglalnia a magánszemélyek és a vállalkozások részére rendelkezésre álló megfelelő vitarendezési eljárásokat is;

B.  mivel a 2008/52/EK irányelv célkitűzése a viták békés rendezésének előmozdítása a közvetítés igénybevételének ösztönzése, valamint a közvetítés és a bírósági eljárás közötti kiegyensúlyozott arány biztosítása révén;

C. mivel a hagyományos peres eljárások jól működő alternatívájaként használható közvetítéshez való hozzáférés megkönnyítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a közvetítést az Európai Unióban igénybe vevő felek kiszámítható keretszabályozásra támaszkodhassanak, az irányelv különösen a polgári peres eljárások egyes vetületei tekintetében közös elveket vezet be;

D. mivel a kiszámíthatóság mellett az irányelv célja olyan keretet létrehozni, amely megőrzi a közvetítés legfőbb előnyét, a rugalmasságot; mivel e két követelménynek kell a tagállamokat vezérelnie az irányelv végrehajtására szolgáló nemzeti jogszabályok kidolgozásakor;

E.  mivel a 2008/52/EK irányelv a szomszédos államok érdeklődésére is számot tartott, és egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy néhány ilyen országban hasonló jogszabályokat vezettek be;

F.  mivel a tagállamoknak 2011. május 21-ig bezárólag biztosítaniuk kell az irányelvnek való megfelelést, a 10. cikk kivételével, amelynek legkésőbb 2010. november 21-ig kellett megfelelniük; mivel a jelenlegi helyzet szerint a tagállamok többsége már lezárta, illetve a határidőig le fogja zárni a végrehajtási folyamatot, és csak néhány tagállam – a Cseh Köztársaság, Ausztria, Finnország és Svédország – késlekedik az irányelv rendelkezéseinek való megfeleléssel;

G. mivel az Európai Parlament fontosnak tartja szemügyre venni, hogy a jogszabályt a tagállamok hogyan hajtották végre, arról hogyan vélekednek a szakmabeliek és a közvetítést igénybe vevők, valamint hogy az felülvizsgálatra szorul-e, és ha igen, mely területeken;

H. mivel ennek érdekében, valamint a helyes gyakorlatok meghatározása és az uniós szintű további fellépések szükségességének felmérése céljából alaposan tanulmányozni kell a tagállamok főbb szabályozási irányvonalait;

I.   mivel a Bizottságnak a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terve (COM (2010) 171 végleges) 2013-ra előirányoz egy, a közvetítésről szóló irányelv végrehajtásáról szóló közleményt;

J.   mivel érdemes szemügyre venni, hogy a tagállamok hogyan hajtották végre a közvetítésről szóló irányelv főbb rendelkezéseit, nevezetesen a közvetítés igénybevételének a bíróságok általi közvetlen ajánlásáról szóló 5. cikket, a bizalmas jelleg biztosításáról szóló 7. cikket, a közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodások végrehajthatóságáról szóló 6. cikket, valamint a közvetítésnek az elévülési időre kifejtett hatásáról szóló 8. cikket;

K. mivel a Bizottság a 2011. évi munkaprogramjába felvette az alternatív vitarendezésről szóló jogalkotási javaslatot;

1.  rámutat, hogy a bizalmasságra vonatkozó, az irányelvben szereplő előírás néhány tagállam jogszabályaiban már eddig is létezett: Bulgáriában a polgári törvénykönyv úgy rendelkezik, hogy a közvetítők megtagadhatják az olyan ügyben való tanúskodást, amelyben közvetítőként eljártak; Franciaországban és Lengyelországban a polgári ügyekben folytatott közvetítésre hasonló szabályok vonatkoznak; rámutat, hogy a tagállamok közül Olaszország nagyon szigorúan veszi a közvetítések bizalmas jellegét, míg Svédországban a vonatkozó szabályok úgy rendelkeznek, hogy a bizalmas jelleg nem automatikus, hanem a felek közötti megállapodástól függ; úgy véli, hogy egységesebb hozzáállásra lenne szükség;

2.  megállapítja, hogy az irányelv 6. cikkének köszönhetően a tagállamok többségében létezik már olyan eljárás, amellyel a közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodást a bírósági ítéletekéhez hasonló jogerőre emelik;   ez történhet a bírósághoz való benyújtás, illetve közjegyzői hitelesítés révén, azonban úgy tűnik, hogy néhány nemzeti jogszabály az előbbi megoldást részesíti előnyben, ezzel szemben sok tagállamban a közjegyzői hitelesítés egyúttal egy másik, a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló lehetőség; míg például Görögországban és Szlovéniában a törvények szerint a közvetítés eredményeképpen született megállapodás bíróság által végrehajtatható, Hollandiában és Németországban a megállapodást közjegyzői hitelesítés is jogerőre emeli, más tagállamokban – köztük Ausztriában – ezek a jog mai állása szerint közjegyzői okiratként hajthatók végre a nemzeti jogszabályok ilyen irányú kifejezett rendelkezésének hiánya ellenére is; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa azt, hogy az irányelv 6. cikkének meg nem felelő tagállamok haladéktalanul feleljenek meg annak;

3.  úgy véli, hogy a közvetítésnek az elévülési időre gyakorolt hatásáról szóló 8. cikk alapvető jelentőségű, mivel biztosítja azt, hogy a vitarendezés eszközéül a közvetítést választó feleket a közvetítés alatt eltelt idő ne akadályozza abban, hogy bírósághoz forduljanak; rámutat, hogy a tagállamok részéről nem érkezett észrevétel ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy néhány tagállam úgy döntött, hogy két területen – a közvetítés igénybevételéhez fűződő pénzügyi ösztönzőket és a közvetítés kötelező igénybevételét illetően – túlmegy az irányelvben szereplő minimumkövetelményeken; megállapítja, hogy az ilyen jellegű nemzeti kezdeményezések elősegítik, hogy a vitarendezés hatékonyabb legyen, a bíróságok munkaterhe pedig csökkenjen;

5.  tudomásul veszi, hogy az 5. cikk (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a közvetítés igénybevételét – a bírósági eljárás megkezdése előtt vagy után – kötelezővé tegyék, ösztönözzék, illetve elmaradását szankcionálják, feltéve, hogy az ilyen jogszabályok nem akadályozzák a feleket az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférési joguk gyakorlásában;

6.  rámutat, hogy néhány európai országban több kezdeményezés is született a közvetítés igénybevételének pénzügyi ösztönzése céljából: Bulgáriában a kereset benyújtásakor kifizetett illeték 50%-át visszatérítik a feleknek, amennyiben közvetítés révén sikeresen rendezik ügyüket, a román törvények pedig az eljárási illeték teljes visszatérítéséről rendelkeznek abban az esetben, ha a felek közvetítőn keresztül rendezik a folyamatban lévő ügyet; felhívja a figyelmet, hogy hasonló rendelkezések vannak érvényben Magyarországon is, és hogy Olaszországban a közvetítéssel összefüggő összes tevékenység és megállapodás illetékmentes;

7.  megjegyzi, hogy bizonyos tagállamok, melyek bíróságai túlterheltek, a pénzügyi ösztönzők mellett kötelezővé tették a közvetítői eljárást; rámutat, hogy ilyen esetben bírósági keresetet nem lehet benyújtani addig, amíg a felek meg nem próbálták vitájukat közvetítő útján rendezni;

8.  rámutat, hogy a legszemléletesebb példa erre a 28. számú olasz törvényerejű rendelet, amelynek célja a jogrendszer megújítása, valamint a munkamennyiség és az átlagosan kilenc évig elhúzódó polgári perek időtartamának csökkentése révén a hírhedten túlterhelt olasz bíróságok terhének könnyítése; megjegyzi, hogy nem meglepő a szakmabeliek erre adott negatív reakciója, akik a rendeletet bíróság előtt megtámadták és még sztrájkhoz is folyamodtak;

9.  felhívja a figyelmet arra, hogy a véleménykülönbségek ellenére azok a tagállamok, amelyeknek nemzeti szabályozása túlmegy a közvetítésről szóló irányelvben szereplő minimumkövetelményeken, úgy tűnik, jelentős eredményeket értek el a polgári és kereskedelmi viták peren kívüli rendezésének előmozdításában; rámutat, hogy az elsősorban Olaszországban, Bulgáriában és Romániában elért eredmények azt bizonyítják, hogy a felek szükségleteihez igazított közvetítés a viták költséghatékony és gyors peren kívüli rendezési módja;

10. megállapítja, hogy minden jel arra mutat, hogy a közvetítés kötelezővé tétele megvalósította az olasz jogrendszer kitűzött célját, és könnyített a bíróságok terhén; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a közvetítést – az igazságszolgáltatási eljárás kötelező aspektusa helyett – az igazságszolgáltatás életképes, alacsony költségű és gyorsabb, alternatív formájaként kell előmozdítani;

11. elismeri a közvetítésről szóló bolgár törvényekben szereplő pénzügyi ösztönzők révén elért sikereket; rámutat azonban, hogy a siker részben annak köszönhető, hogy a bolgár jogrendszer régóta érdeklődést mutat a közvetítés iránt, hiszen Bulgáriában a közvetítői közösség 1990 óta létezik, és a váltott műszakban dolgozó közvetítőket foglalkoztató vitarendezési központ 2010 óta napi rendszerességgel nyújt térítésmentes közvetítői szolgáltatást és tájékoztatást a folyamatban lévő peres ügyekben részt vevő feleknek; felhívja a figyelmet, hogy Bulgáriában a peres ügyek kétharmadában közvetítésre került sor, és ezen ügyek felét sikerrel rendezték;

12. tudomást vesz a közvetítésről szóló román törvények által elért eredményekről is, valamint a pénzügyi ösztönzőkről szóló rendelkezések életbe léptetéséről és a közvetítői tanács – egy különálló és önálló jogi szervként működő, a közvetítéssel foglalkozó nemzeti hatóság – felállításáról; e szerv kizárólagos feladata a közvetítés előmozdítása, a képzési normák kidolgozása, az oktatók felkészítése, a közvetítők szakmai képzettségét igazoló okiratok kiadása, az etikai kódex elfogadása és további jogalkotási javaslatok kidolgozása;

13. úgy véli, hogy mindezek tükrében kijelenthető, hogy a tagállamok összességükben jó úton járnak ahhoz, hogy a 2008/52/EK irányelvet 2011. május 21-ig végrehajtsák, és hogy bár a tagállamok különféle szabályozási megközelítéseket alkalmaznak, és néhány ország kissé le van maradva, megállapítható, hogy a legtöbb tagállam nem csak hogy eleget tett, hanem túl is teljesítette az irányelv rendelkezéseit;

14. hangsúlyozza, hogy a jogvitájuk rendezése érdekében erőfeszítést hozni hajlandó felek gyakrabban működnek együtt, semmint egymás ellen; úgy véli, hogy ezért ezek a felek gyakran nyitottabbak a másik fél álláspontjának figyelembevételére és a jogvita mögött meghúzódó kérdések kezelésére; úgy véli, hogy ez sok esetben a felek jogvita felmerülése előtti viszonya megőrzésének hozzáadott előnyével jár, ami különös jelentőséggel bír a gyermekeket érintő családjogi ügyekben;

15. ösztönzi a Bizottságot, hogy a 2008/52/EK irányelv végrehajtásáról szóló, közelgő közleményében vizsgálja meg azokat a területeket is, amelyek esetében a tagállamok úgy döntöttek, hogy az irányelv intézkedéseit azok szándékolt hatályán túlra is kiterjesztik;

16. kiemeli a személyre szabott, gyakorlati megoldást kínáló alternatív vitarendezési rendszerek ügyfélbarát jellemzőit; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelő időben terjesszen elő egy alternatív vitarendezésről szóló jogalkotási javaslatot;

17. megállapítja, hogy a közvetítésből eredő és a felek által kialakított megoldásokkal bírák vagy esküdtszékek nem szolgálhatnak; úgy véli ezért, hogy a közvetítés nagyobb valószínűséggel nyújt kölcsönösen elfogadható, azaz minden fél számára előnyös eredményt; megállapítja, hogy ennek eredményeként valószínűbb az ilyen jellegű megállapodás elfogadása, továbbá hogy a közvetítéssel létrejött megállapodások betartásának aránya általánosságban magas;

18. úgy véli, hogy fokozni kell a közvetítéssel kapcsolatos tudatosságot és annak megértését, és további intézkedésekre szólít fel az oktatással, a közvetítéssel kapcsolatos fokozott tudatossággal, a közvetítés vállalkozások általi igénybevételének fokozásával, valamint a közvetítői szakma gyakorlásának követelményeivel kapcsolatban;

19. úgy véli, hogy az alternatív vitarendezéssel kapcsolatos megfelelő ismeretek előmozdítása érdekében a nemzeti hatóságokat programok kidolgozására kell ösztönözni; úgy véli, hogy ezen intézkedéseknek a közvetítés főbb előnyeire kell irányulniuk, azaz a költségre, a sikerarányra és az időbeli hatékonyságra, továbbá azoknak a jogászokat, közjegyzőket és vállalkozásokat – különösen a kkv-kat –, valamint a tudományos világot kell megcélozniuk;

20. a közvetítés jobb minőségének előmozdítása, valamint Unió-szerte a magas színvonalú szakképzés és az akkreditáció biztosítása érdekében elismeri a közvetítői szakmához való hozzáférés közös normái létrehozásának fontosságát;

21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányának.

• [1]  HL C 259. E, 2009.10.29., 122. o.
• [2]  HL L 136., 2008.5.24., 3. o.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	11.7.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Raffaele Baldassarre, Luigi Berlinguer, Sebastian Valentin Bodu, Christian Engström, Marielle Gallo, Klaus-Heiner Lehne, Antonio Masip Hidalgo, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Francesco Enrico Speroni, Dimitar Stoyanov, Alexandra Thein, Rainer Wieland, Cecilia Wikström, Tadeusz Zwiefka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Kurt Lechner, Eva Lichtenberger, Toine Manders, Paulo Rangel, Dagmar Roth-Behrendt
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Giuseppe Gargani