JELENTÉS az egyedülálló anyák helyzetéről

29.9.2011 - (2011/2049(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Barbara Matera

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az egyedülálló anyák helyzetéről

(2011/2049(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 14. cikkének (3) bekezdésére, 23., 24. és 33. cikkére,

–   tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–   tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 5. cikkére,

–   tekintettel az Európa Tanács (felülvizsgált) Európai Szociális Chartájának 7., 8., 16., 17., 27. és 30. cikkére,

–   tekintettel a „Növekvő egyensúly a munka és a magánélet között: a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című, 2008. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0635),

–   tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményére (COM(2010)0491),

–   tekintettel „A barcelonai célkitűzések megvalósítása az iskoláskor alatti gyermekek gondozására létrehozott rendszerek tekintetében” című, 2008. október 3-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0638),

–   tekintettel „A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség – 2010” című bizottsági jelentésre (COM(2009)0694),

–   tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i bizottsági ajánlásra,

–   tekintettel a 2011–2020-as időszakra vonatkozó, a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra,

–   tekintettel a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjára,

–   tekintettel az Eurofound „Második európai életminőség-felmérés: Családi élet és munka” című, 2010. március 24-i jelentésére,

–   tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című, 2005. szeptember 22-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2009. február 3-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel a gazdasági hanyatlás és pénzügyi válság nemi szempontjairól szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására[3]^,

–   tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eredményeinek értékeléséről és a jövőre vonatkozó ajánlásokról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására[4],

–   tekintettel „a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című zöld könyvről szóló, 2011. február 16-i állásfoglalására[5],

–   tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2010” című, 2011. március 8-i állásfoglalására[6],

–   tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című, 2011. március 8-i állásfoglalására[7],

–   tekintettel a 2010. október 20-i első olvasatbeli állásfoglalására a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról[8],

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0317/2011),

Általános helyzet

A. mivel a nők munkaerő-piaci beilleszkedésével és nagyobb gazdasági önállóságával járó társadalmi és kulturális változások miatt kevesebb a kétszülős család, illetve a kizárólag házasság keretében vállalt anyaság, továbbá a gyermeküket egyedül nevelő anyák egyre meghatározóbb csoportként vannak jelen minden fejlett és iparosodott országban; illetve tekintettel arra, hogy egyre több nő dönt szabad akaratából az egyedülállóként vállalt anyaság mellett;

B. mivel aránytalanul nagy figyelem irányul a tizenéves anyaságra, amit az egyedül történő gyermekneveléshez vezető útnak tekintenek, pontatlan képet festve arról, hogy valójában kik az egyedülálló szülők; mivel a káros és pontatlan sztereotípiák lerombolják az egyedülálló szülők és gyermekeik önbizalmát és önbecsülését;

C. mivel az egyszülős családok nem alkotnak egységes csoportot, és családi, pénzügyi és szociális helyzetük egymástól jelentősen eltér;

D. mivel azonban az egyedülálló anyák egyes kategóriáit életkörülményeik kiszolgáltatottá teszik, ami gyermekeikre nézve is következményekkel járhat;

E. mivel az egyedülálló anyák – akár válás vagy különköltözés miatt kerültek ilyen helyzetbe, akár amiatt, hogy soha nem kötöttek házasságot – egyre meghatározóbb csoportként vannak jelen minden fejlett és iparosodott országban, és ezért a politikák kiigazításával alkalmazkodni kell ehhez az új helyzethez;

F. mivel a tagállamok felelőssége, hogy méltányos feltételeket biztosítsanak az egyedülálló anyák és gyermekeik számára;

G. mivel sok tagállamban a közpolitikákat még mindig nem igazították hozzá a különböző családmodellekhez és helyzetekhez, és az egyedülálló szülők társadalmilag és gazdaságilag gyakran még mindig hátrányos helyzetben vannak,

H. mivel számos társadalomban a leányanyaság választása nem okoz hátrányos megkülönböztetést vagy megbélyegzést, mint azokban a társadalmakban, ahol különböző okoknál fogva patriarchális rendszerek érvényesülnek;

I.   mivel Európában az egyedülálló szülők nagy többsége nő; mivel 2001-ben az egyedülálló szülők átlagosan 85%-át 25–64 év közötti anyák tették ki, ami azt jelenti, hogy a teljes női népesség 5%-a egyedülálló anya, és egyes tagállamokban az egyedülálló anyák a teljes női népesség 6–7,5%-át teszik ki (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia), míg máshol ez az arány a 9%-ot is eléri (Észtország, Lettország),

J.   mivel az egyedülálló anyák helyzetének felfogása és az esetükben követett politikák Európa-szerte régiónként változnak, földrajzi értelemben vett egyenlőtlenséget hozva létre: az északi területeken a jóléti rendszerek a meghatározóbbak, a déli államokban az ún. tágabb család segítsége a jellemző, míg a keleti tagállamokban az előbbi két rendszer elegyét alkalmazzák;

K.  mivel a különböző közpolitikáktól és családi állapotuktól függően (elvált, külön élő, hajadon vagy özvegy) az egyedülálló anyák eltérő helyzetben vannak és országonként különböző típusú juttatásokban részesülnek, beleértve saját maguk és gyermekeik egészségügyi ellátását is,

L.  mivel az egyedülálló anyák gyakran félbeszakítják tanulmányaikat és szakismereteik megszerzését, mivel kevés idejüket és korlátozott forrásaikat gyermekeik nevelésére fordítják, tehát a társadalmi kirekesztés és a szegénység kockázatával is szembesülnek;

M. mivel nők szexuális és reprodukciós jogaira vonatkozó oktatás és tájékoztatás –különösen a fiatalok körében – alapvető fontosságú a nem kívánt terhességek megelőzése érdekében;

N. mivel azok a nők, akik erőszakos cselekedet következtében vesztették el partnerüket – ideértve a nemi alapú erőszakot, a terrorizmust és a szervezett bűnözést is –, sokkal kiszolgáltatottabbak a társadalomtól való elszigetelődésnek, ezért külön figyelmet igényelnek, hogy ösztönözzék a társadalomba való visszailleszkedésüket és iránymutatást kapjanak szülői szerepüknek a gyermek javát leginkább szolgáló folytatására;

O. mivel európai szinten az illetékes hatóságok az e kategóriákat támogató intézkedéseket és programokat vezetnek be;

P.  mivel számos tényező befolyásolja a gyermekek fejlődését az egyszülős családokban, továbbá mivel az egyedülálló szülő által nevelt gyermekek többsége jó nevelésben részesül, és mivel a gyermekek fejlődését befolyásoló tényezők jóval összetettebbek, mint a családtípus;

Q. mivel a családpolitikai döntéseknek kiemelten kell kezelniük a gyermek szükségleteit és legfőbb érdekeit, valamint biztosítaniuk kell, hogy a gyermekek jól fejlődhessenek;

Az egyedülálló anyák foglalkoztatása

R.  mivel az egyedülálló anyák 69%-a van jelen a munkaerőpiacon, és mivel 2001-ben az egyedülálló anyáknak átlagosan 18%-a dolgozott részmunkaidőben;

S.  mivel ezeket a részmunkaidős megoldásokat és az alulfoglalkoztatottságot az egyedülálló anyák sokszor nem önként vállalják, hanem a családi kötelezettségek kényszere miatt;

T.  mivel az anyák – különösen az egyedülálló anyák – foglalkoztatási rátája a jó gyermekgondozási szolgáltatásoknak betudhatóan javul, azonban ezt össze kell kapcsolni más kiegészítő intézkedésekkel is, ideértve a megfelelő szülési szabadságot és a rugalmas foglalkoztatást, ami ösztönzi a nagyobb fokú részvételt és hozzájárul az anya és a gyermek jólétéhez;

U. mivel a gyermeket nevelő férfiak jellemzően többet dolgoznak, mint a gyermektelenek, viszont a nőkre ennek az ellenkezője igaz; mivel a nemek közötti bérszakadék – amely átlagosan 18 % az EU-ban – növekszik, amikor a nők anyákká válnak, és ez nyugdíjas korban is folytatódik;

A szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata

V.  mivel az egyszülős háztartások jobban ki vannak téve a szegénység és a szegénység újratermelődése kockázatának, mint a kétszülős háztartások; mivel a 2006-ban rendelkezésre állt legfrissebb adatok szerint a 25 tagú EU-ban az egyszülős háztartások 32%-át fenyegette a szegénység kockázata, míg a gyermeket nevelő párok esetében ez az arány 12% volt,

W. mivel a nők nagyobb hányada szembesül pénzügyi bizonytalansággal és a szegénységgel, mint a férfiak, aminek munkaerő-piaci helyzetük az oka, ideértve a munkanélküliség magasabb arányát, az alacsonyabb béreket és a részmunkaidős vagy alacsonyabb színvonalú munkákat, ami különösen az önálló jövedelemmel nem rendelkező, egyedülálló anyákat érintő helyzet;

X.  mivel az egyszülős családból származó gyermekek körében (19 %) nagyobb a szegénység kockázata, mint a teljes lakosságban, és a gyermekgondozás biztosítása hozzájárul a szegénység – többek között a gyermekszegénység – csökkentéséhez, valamint a társadalmi integráció növekedéséhez;

A családi élet és a munka összeegyeztetése

Y.  mivel a munka világába való beilleszkedés és a karrierépítés lehetősége a 25–40 éves kor közötti időszakban a legnagyobb, amikor a gyermekek még kicsik, és több időt és foglalkozást igényelnek a szülőktől; mivel kevés a magas színvonalú, megfizethető gyermekgondozási intézmény, és mivel a bölcsődék és az iskolák nyitvatartási ideje és a munkaidő gyakran nem egyeztethető össze, ami sokszor a legnagyobb akadálya és korlátja a családi és szakmai élet összekapcsolásának;

Z.  mivel az egyedülálló szülőknek kétszer annyi nehézséggel kell megküzdeniük, mint a kétszülős családoknak, mivel egyedül rájuk hárulnak a napi gondozási feladatok;

AA. mivel a jó minőségű és megfizethető gyermekgondozási szolgáltatások biztosítása rendkívül fontos szerepet tölt be az egyedülálló anyák és gyermekeik számára, különösen a gyermekek 2 éves koráig; emlékeztet arra, hogy a hivatalos gyermekgondozási lehetőségek igénybevétele 2 éves korig a dániai 73% és a csehországi vagy lengyelországi mindössze 2% között ingadozik, és hogy csak néhány olyan uniós tagállam van (Dánia, Hollandia, Svédország, Belgium, Spanyolország, Portugália és az Egyesült Királyság), amelyik már teljesítette a barcelonai célokat (gyermekgondozás biztosítása a 3 év alatti gyermekek 33%-a számára);

AB. mivel minden nőnek – az egyedülálló anyákat is beleértve – törekednie kell a munka világába való beilleszkedésre, mivel ez a kiszolgáltatott helyzetből és a szegénységből kivezető egyetlen út; mivel a közigazgatási szerveknek mindent meg kell tenniük e cél elérése érdekében;

Általános helyzet

1.  felhív, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az egyedülálló anyák helyzetére; ösztönzi a tagállamokat, hogy igazítsák ki közpolitikáikat – beleértve az oktatáspolitikát, a gondozási ellátást, az egészségpolitikát, a foglalkoztatáspolitikát, a szociális biztonsági rendszereket és a lakhatási politikát – annak érdekében, hogy támogassák az egyszülős családok szükségleteit és körülményeit, különös tekintettel az egyedülálló anyák valódi helyzetére;

2.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az egyedülálló anyák ügyét felkaroló szervezetek és informális hálózatok tevékenységét, különösen azokban az országokban, ahol az egyszülős családok csak kevés támogatásban részesülnek vagy nem nyújtanak számukra külön támogatást; ez a támogatás nem helyettesítheti a jóléti állam által az egyedülálló anyák védelme során nyújtott támogatást a tagállamokban, mivel – figyelembe véve a tagállamok földrajzi és kulturális különbségeit az egyedülálló anyák állami támogatása terén – nincs olyan modell, amely minden esetre alkalmazható lehet; felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy dolgozzanak ki a rászorulók számára támogatási programokat;

3.  ösztönzi az egyedülálló anyák ügyét felkaroló szervezetek és informális hálózatok tevékenységét és a bevált gyakorlatok cseréjét közöttük, különösen azokban az országokban, ahol az egyszülős családok csak kevés támogatásban részesülnek vagy nem nyújtanak számukra külön támogatást; ösztönzi az egyedülálló anyákat segítő tevékenységeket; úgy véli, hogy ezen erőfeszítéseknek azt kell célul tűzniük, hogy növeljék az egyedülálló anyák önállóságát és függetlenségét, csökkentsék a passzivitás és elszigeteltség érzését, javítsák a társadalmi boldogulás lehetőségét, fejlesszék nevelési képességeiket, valamint biztosítsanak jobb hozzáférést számukra a munkavállalási jogokkal és lehetőségekkel kapcsolatos információkhoz;

4   a nemek egyenlőségére jobban összpontosító stratégiákra szólít fel, amelyek képesek jobban tudatosítani a nem és a szegénység kapcsolatát, és biztosítják a befektetést olyan projektekbe, amelyek felvállalják az egyszülős családok szükségleteit;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az egyedülálló anyákat támogató szövetségeket, hogy szervezzenek tanfolyamokat azzal a céllal, hogy elősegítsék az egyedülálló anyák elhelyezkedését és növeljék önbecsülésüket; e tekintetben felkéri a tagállamokat, hogy támogassák az átmeneti szállást nyújtó „befogadó otthonok” létrehozását, ahol az egyedülálló anyák tájékoztatásban és képzésben részesülhetnek; ösztönzi a tagállamok illetékes hatóságait, hogy dolgozzanak ki az egyedülálló anyák munkaerő-piaci beilleszkedését segítő külön képzési programokat, valamint hogy működjenek együtt az ezzel foglalkozó szövetségekkel;

6.  ösztönzi a kifejezetten az egyedülálló anyáknak szóló nyilvános online és személyes chatfórumok, blogok és telefonos segélyvonalak létrehozását annak érdekében, hogy ezzel csökkentsék elszigeteltségüket, illetve hogy szükségeleteik alapján tanácsot és tájékoztatást tudjanak kérni vagy adni, a bevált gyakorlatokat meg tudják osztani, valamint olyan telefonos segélyvonalak vagy zöld számok létrehozását, amelyek segítségével könnyebben vehetik fel a kapcsolatot a helyi szociális szolgálatokkal;

7.  sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan közös politikákat, amelyek a legjobb európai gyakorlatok cseréjén alapulnak;

8.  ösztönzi olyan támogatási mechanizmusok, többek között tanfolyamok létrehozását, amelyek keretében támogatják az egyedülálló anyákat, tanácsot adnak nekik, hogy miként tudnak egyedülálló szülőként a legjobban boldogulni a gyermeknevelés nehéz feladatával, miközben a gyermek számára kiegyensúlyozott életritmust biztosítanak;

9.  felszólítja a tagállamokat és illetékes hatóságaikat, hogy ösztönözzék szülőképző tanfolyamok létrehozását, amelyek keretében felkészítik és megtanítják az egyedülálló, fiatal, pénzügyi forrásokkal nem rendelkező szülőket arra, hogyan tudnak eredményesebben megbirkózni a gyermeknevelés feladatával;

10. felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nemzeti esélyegyenlőségi szervek szerepét az egyedülálló anyákkal szemben a munkahelyen alkalmazott megkülönböztető gyakorlatok terén;

11. ajánlja a tagállamoknak, hogy biztosítsanak lakhatási támogatást és ideiglenes lakhatási megoldásokat különösen azon egyedülálló anyák számára, akiknek koruk miatt már ki kell lépniük a nevelőszülőknél való elhelyezésből;

12. sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe, hogy az egyedülálló anyák helyzete az egyes uniós tagállamokban eltérő, és hogy nyújtsanak külön támogatást a legkiszolgáltatottabb csoportokhoz tartozó egyedülálló anyáknak;

Az egyedülálló anyák foglalkoztatása

13. hangsúlyozza, hogy – a tagállamok és az Európai Szociális Alap finanszírozása révén – elő kell segíteni az egyedülálló (férjezetlen, megözvegyült vagy elvált) anyák képzésekben, szakképzésben való részvételét és külön ösztöndíjakhoz való hozzáférését, valamint külön kiemeli, hogy a fiatal terhes nőket fontos arra ösztönözni, hogy ne szakítsák félbe tanulmányaikat, hiszen ez lehetővé teszi majd számukra, hogy képesítést szerezzenek, és megsokszorozná annak esélyét, hogy tisztességes munkakörülményeik legyenek, jól fizetett állást kapjanak és pénzügyileg függetlenné váljanak, ami a szegénység elkerülésének egyedüli garanciája lenne;

14. felkéri az Európai Bizottságot, hogy amikor a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan kialakítja az olyan programok keretrendszerét, mint a Progress és az Equal, vegyen fontolóra olyan figyelemfelkeltő programokat, amelyek bizonyos gazdaságilag sérülékeny társadalmi csoportok, mint például az egyedülálló anyák jobb részvételére irányulnak, és ösztönzik bevonásukat,

15. ösztönzi a tagállamokat, hogy gondosan elemezzék az egyedülálló anyák alulfoglalkoztatottságának jelenségét, és tegyenek megfelelő lépéseket e probléma kezelése érdekében;

16. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a megfelelő, magas színvonalú, megfizethető, és a teljes munkaidős foglalkozatással összeegyeztethető gyermekfelügyelet és más eltartott személyek gondozását ellátó szolgáltatások rendelkezésre állását, a hozzáférés tekintetében elsőbbséget biztosítva az egyedülálló anyáknak, illetve nagyban elő kell segíteni az egyedülálló anyák képzésekben való részvételét és munkahelykeresését, továbbá munkahelyük megtartását; támogatja a rugalmas nyitvatartású vállalati gyermekgondozási létesítmények létrehozását; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a gyermekgondozási létesítményekhez való hozzáférést annak érdekében, hogy biztosítsák a feltételeket 3 éves korig a gyermekek 50%-ának, 3 és 6 éves kor között pedig 100%-ának gondozásához;

17. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak több olyan ellátást kell bevezetniük, amelyek célja az anyák foglalkoztatásának növelése, mivel ez a leghatékonyabb módja, hogy javítsák az egyedülálló anyák jövedelmi helyzetét, és ezzel csökkentsék az elszegényedésük és társadalmi kirekesztésük esélyét;

18. kiemeli az egyedülálló anyák felvételének ösztönzésére és indokolatlan elbocsátásának elkerülésére irányuló munkaügyi politikák végrehajtásának fontosságát;

19. ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak adócsökkentést és egyéb pénzügyi ösztönzőket az olyan vállalatoknak, amelyek egyedülálló szülőket foglalkoztatnak, és/vagy a munkavállalók számára helyben biztosított gyermekgondozási létesítményeket hoznak létre, működtetnek és biztosítanak;

A szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata

20. ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg az egyszülős családok támogatásával kapcsolatos bevált gyakorlataikat, különösen a pénzügyi válság összefüggésében, amely súlyosbítja az egyedülálló szülők helyzetét;

21. felkéri a tagállamokat, hogy – a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével közösen – vizsgálják meg az egyedülálló anyák sajátos szükségleteit, gyűjtsék össze és elemezzék az adatokat, mérlegeljék konkrét intézkedések meghozatalát e kérdések kezelése érdekében és osszák meg bevált gyakorlataikat e kérdések kezelésének javítása céljából;

22. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket és hozzanak intézkedéseket annak megelőzésére, hogy az egyedülálló anyák állandóan ki legyenek téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának;

23. felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak lakhatási támogatást és a bérlakások várólistáin elsőbbséget az egyedülálló anyáknak;

24. arra kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyetemes támogatást minden gyermeknek, és ezáltal egyenlő bánásmódot és magas életszínvonalat garantáljanak számukra szüleik családi állapotától vagy a családi körülményeiktől függetlenül, hogy a szegénység ne öröklődjön tovább a gyermekekre;

25. felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az egyedülálló anyákkal és gyermekeikkel szembeni megkülönböztetés felszámolására, ezért üdvözli az olyan programok bevezetését, amelyek állami támogatást és ösztöndíjat nyújtanak az egyedülálló szülők gyermekeinek;

26. olyan politikák bevezetésére ösztönzi a tagállamokat, amelyek célja, hogy nemzeti jogukkal összhangban pénzügyi támogatást nyújtsanak az egyszülős családoknak egyszülős ellátás, az egyszülős háztartásoknak nyújtott adójóváírások vagy az egyedülálló szülők számára biztosított egyéb adókedvezmények, valamint képzési támogatások formájában;

27. kéri a tagállamokat, biztosítsák, hogy a gyermek felügyeletéért nem felelős szülők által fizetett ellátások (gyerektartás) kifizetése rendszeresen megtörténjen;

28. ösztönzi a tagállamokat, hogy nyugdíjrendszereik reformja során vegyék figyelembe a nemi tényezőt, különösen az egyedülálló anyák helyzetét;

A családi élet és a munka összeegyeztetése

29. hangsúlyozza, hogy mind a tagállamoknak, mind az állami- és magánszervezeteknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a munka és a családi élet közötti egyensúlyra olyan fokozottan családbarát munkakörülmények bevezetésével, mint például a rugalmas munkaidő és a távmunka, valamint a gyermekgondozási létesítmények, bölcsődék stb. fejlesztése révén;

30. hangsúlyozza, hogy az egyedülálló anyák esetében a munka és a családi élet közötti egyensúly elősegítése érdekében szükség van az apák fokozottabb közreműködésére; e tekintetben megjegyzi, hogy egyes tagállamokban szinte egyáltalán nem létezik a közös gondozás;

31. kéri, hogy az esélyegyenlőség jegyében az egyedülálló anyák javára kezdeményezett összes intézkedés és tevékenység legyen elérhető az egyedülálló apák számára is;

32. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jóléti juttatások és rendszerek összehasonlítása érdekében gyűjtsék össze az e jelenséggel kapcsolatos összehasonlítható, uniós szintű adatokat, a különböző uralkodó tendenciákat is figyelembe véve;

33. úgy véli, hogy az idejét és képességeit gyermekek gondozására és nevelésére vagy idős emberek gondozására áldozó személyt a társadalomnak el kell ismernie, és ez a célkitűzés úgy érhető el, ha számára a társadalombiztosítási és nyugdíjjuttatások terén megfelelő jogokat biztosítanak;

34. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  HL C 233. E, 2006.9.28., 130. o.
• [2]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0039.
• [3]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0231.
• [4]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0232.
• [5] Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0058
• [6] ⁶ Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0085.
• [7]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0086.
• [8]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0373.

INDOKOLÁS

Az egyedülálló anyákat demográfiai kategóriaként gyakran nem veszik figyelembe, mivel nagyon nehéz megragadni a problémát. Mivel az egyedülálló anyák csoportjába tartozó nők között – életkoruk szempontjából – akár több mint negyven év különbség is lehet, és szociális-gazdasági hátterük is változó, nincs egy olyan jól körvonalazható, látható lobbi, amely minden egyedülálló anya érdekeit képviselné, tekintve, hogy az egyes politikák minden anyát másként érintenek. Földrajzi értelemben Európa-szerte különbségek tapasztalhatók az egyedülálló anyák helyzetének felfogása és az esetükben alkalmazott politikák között. A déli, mediterrán államokban (Olaszország, Portugália, Spanyolország, Görögország) általánosan elfogadott dolog, hogy a tágabb család önkéntesen és térítésmentesen segíti az egyedülálló szülőt a gyermek felnevelésében. Az északi és a skandináv államokban (Franciaország, Svédország, Németország, Dánia) kormányzati jóléti rendszerek működnek, amelyek ellátásokkal és szociális támogatási politikákkal segítik az egyedülálló anyákat. A kelet-európai tagállamokban általában vegyes a kép: egyes országokban ragaszkodnak a kommunista rendszer erős családi értékeihez, míg máshol az észak- és dél-európai politikák elegyét alkalmazzák. Míg a földrajzi megoszlás, valamint az életkor és a szociális-gazdasági helyzet szerinti különbségek eleve megnehezítik az egyedülálló anyák számára a szerveződést és az érdekérvényesítő tevékenységet, az a stigma, amellyel sokan az egyedülálló anyaságot illetik – miszerint egy ideiglenes állapotról van szó, amely megváltozhat, ha az anya új partnert talál –, még nagyobb kihívás elé állítja az egyedülálló anyákat Európában.

Jelenleg az európai nők 5%-a neveli egyedül gyermekét. Az egyedülálló anyákat gyakran alaptalanul megbélyegzik, mintha csak felelőtlen tinédzsereket érintene ez a probléma, de a valóságban az európai egyedülálló szülők 85%-a 25–64 év közötti nő. A gazdasági és pénzügyi válság Európa teljes népességére negatív hatásokat gyakorolt, a nőket pedig különösen nehéz helyzetbe hozta. Az egyedülálló nők nagy többségét – különösen a 25–40 év közöttieket, azaz a munkavégzés szempontjából a legfontosabb életkorban járókat – még súlyosabban érintették a válság hatásai.

Az európai egyedülálló anyák helyzetét – amit a nemek közötti bérszakadék már eddig is megnehezített – tovább rontotta, hogy nehéz szívvel választaniuk kell a hitelfelvétel és a gyermeknevelés között. Továbbá az egyedülálló anyák magas munkanélküliségi aránya mellett a szegénység ciklikus jellege is erőteljes hatással van az egyedülálló anyák eltartott gyermekeire. E gyermekek számára kevesebb forrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy az oktatásban sikerrel megállják a helyüket, így később kevésbé lesz lehetőségük versenyképesen belépni a munkaerőpiacra.

Emellett statisztikai adatok bizonyítják, hogy az egyedülálló anyák egészségi állapota rosszabb, mint a kétszülős családokban élő anyáké. Az egyedülálló anyák nagyobb stressznek vannak kitéve, mivel egyedül kell ellátniuk azokat a feladatokat, amelyeket egyébként két szülő végez. Sok esetben anyagilag sem engedhetnek meg maguknak megfelelő orvosi ellátást, és igazi pihenésre sincs lehetőségük.

A statisztikák szerint Európában az egyedülálló anyák kevésbé képzettek, mint a házasságban élő anyák. Ez különösen nagy hátrányt jelent, mivel a fiatal és képzetlen egyedülálló anyák számára az elhelyezkedés esélye igen csekély, ami azt jelenti, hogy későbbi életükben csak képesítés nélküli munkákat tudnak végezni, mivel nem lesz munkatapasztalatuk. Ezenkívül az egyedülálló anyák számára elérhető munkalehetőségek közül sok csak részmunkaidős vagy rosszul fizetett munka, ami nagyban megnehezíti, hogy gyermekeik számára kiegyensúlyozott életet biztosítsanak vagy hogy előrébb lépjenek a munka világában.

Az egyedülálló anyákat érintő egyenlőtlenségek leküzdésének módjai Európában

Rendívül fontos, hogy a tagállamok e jelentés nyomán foglalkozzanak az egyedülálló anyák problémájával, oly módon, hogy pénzügyileg támogatják és előmozdítják a kérdés kapcsán folytatott kutatásokat. Ennek keretében élhetnek a nemrégiben létrehozott, vilniusi Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által kínált lehetőségekkel. Ezenkívül a tagállamoknak – egyéni kutatási eredményeiket felhasználva – párbeszédet kell kezdeményezniük más tagállamokkal a legjobb végrehajtási gyakorlatok és megoldások megosztása és megismerése érdekében.

Ösztönözni kell az olyan nemzeti politikákat, amelyek élelmiszerek vásárlása révén közvetett támogatásokat nyújtanak. Az egyedülálló anyák számára élelmiszerjegyek formájában nyújtott pénzügyi támogatással a tagállamok felléphetnek a szegénység ciklikus ismétlődése ellen.

Adókedvezmények is nyújthatók az egyedülálló szülők számára, mint ahogyan az jelenleg Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban történik.

Az egészségügyi ellátás terén is támogatásokat kell biztosítani az egyedülálló anyák és eltartott gyermekeik számára, ezzel ellensúlyozva a két kereső szülő hiányát. Pozitív lépés lenne azon tagállamok európai szintű ösztönzése, amelyek a nemzeti átlagjövedelem alatti jövedelemmel rendelkező anyák és gyermekeik számára biztosítják az egészségügyi ellátást.

Európának adókedvezményeket és ösztönzőket kellene nyújtania azon vállalatok számára, amelyek helyszíni napközbeni ellátást és gyermekgondozási lehetőségeket biztosítanak, ezek ugyanis lehetővé teszik az egyedülálló anyák számára a munkavégzést, miközben gyermekeikre vigyáznak és tanítják őket. Kedvezményeket kell biztosítani azon vállalatok számára is, amelyek tanfolyamokat kínálnak egyedülálló anyák számára, hogy kezelni tudják az anyaság és a munkavállalói lét összetett feladatát. A kapcsolódó hollandiai példát, ahol a gyermekgondozási segítség ingyenes az egyedülálló anyák számára, más tagállamok is megvalósíthatnák.

Rugalmas munkahelyi lehetőségeket – például részmunkaidős foglalkoztatást, távmunkát és internetalapú távmunkát – kell biztosítani helyi, nemzeti és uniós szinten az egyedülálló anyák számára, ezzel segítve őket a magánélet és a munkahely összeegyeztetésében.

Az egyedülálló anyák esetében kiemelten kell kezelni a megfizethető lakhatás biztosítását.

Külön munkanélküli ellátásokat is kell biztosítani számukra, eltartott gyermekeik számától függően. Ennek megvalósításához a tagállamok felhasználhatják a német modellt, Németországban ugyanis a gyermeket nevelő egyedülálló anyák már most is magasabb munkanélküli ellátásban részesülnek.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	15.9.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	26 0 4
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Regina Bastos, Edit Bauer, Andrea Češková, Tadeusz Cymański, Edite Estrela, Ilda Figueiredo, Iratxe García Pérez, Zita Gurmai, Mary Honeyball, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Nicole Kiil-Nielsen, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Constance Le Grip, Barbara Matera, Elisabeth Morin-Chartier, Siiri Oviir, Antonyia Parvanova, Raül Romeva i Rueda, Britta Thomsen, Marina Yannakoudakis, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Izaskun Bilbao Barandica, Jill Evans, Christa Klaß, Kartika Tamara Liotard, Mariya Nedelcheva, Katarína Neveďalová, Norica Nicolai, Antigoni Papadopoulou, Joanna Senyszyn