Eljárás : 2011/2008(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0338/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0338/2011

Viták :

PV 14/12/2011 - 22
CRE 14/12/2011 - 22

Szavazatok :

PV 15/12/2011 - 9.10
CRE 15/12/2011 - 9.10
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0588

JELENTÉS     
PDF 239kWORD 240k
11.10.2011
PE 469.951v03-00 A7-0338/2011

a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia végrehajtásának állapotáról

(2011/2008(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Nicole Kiil-Nielsen

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia végrehajtásának állapotáról

(2011/2008(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 21. cikkére,

–   tekintettel az Unió és Üzbegisztán, a Kirgiz Köztársaság, Kazahsztán és Tádzsikisztán között létrejött partnerségi és együttműködési megállapodásokra (PEM), az Európai Közösségek és Türkmenisztán közötti, kereskedelemről és kereskedelemmel összefüggő ügyekről szóló ideiglenes megállapodásra, valamint az Unió és Türkmenisztán közötti, 1998. május 25-én aláírt de máig nem ratifikált PEM-re,

–   tekintettel az Európai Tanács 2007. június 21–22-i ülésén elfogadott, a Közép-Ázsiával folytatandó új partnerségre vonatkozó stratégiára(1) és a Tanács és a Bizottság 2008. június 24-i(2) és 2010. június 28-i(3), az elért haladásról szóló közös jelentéseire,

–   tekintettel Közép-Ázsiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájáról szóló 2008. február 20-i(4), a kirgizisztáni helyzetről szóló 2010. május 6-i(5) és július 8-i(6), az EBESZ megerősítéséről és az EU ebben betöltött szerepéről szóló 2010. november 11-i(7), „A „2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című 2010. november 25-i(8), „Az emberi jogok helyzete a világban” című 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2010. december 16-i(9) és az Unió demokratizálódást szolgáló külső politikáiról szóló 2011. július 7-i(10) állásfoglalásra,

–   tekintettel a 2003-ban a demokráciáért és az emberi jogokért indított európai kezdeményezésre, melynek célja az emberi jogok előmozdítása és a büntetőjogi reform, a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás, a sajtószabadság, a jogállamiság, a biztonsági struktúrák (rendőri/katonai erők) és a konfliktusmegelőzés támogatása, és az e kezdeményezést követően létrehozott „a demokrácia és az emberi jogok európai eszközére” (1889/2006/EK rendelet)(11),

–   tekintettel a 2007 óta minden második évben megrendezett EU–Közép-Ázsia miniszteri találkozóra és a biztonságpolitikai kérdésekről tartott 2008. és 2009. évi EU–Közép-Ázsia miniszteri konferenciára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0338/2011),

A. mivel fenntartható fejlődésre bármelyik országban csak akkor van lehetőség, ha az emberi jogok védelme, a demokratikus értékek és intézmények léte és működése, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, valamint a felelősségteljes kormányzás és az erős civil társadalom megléte biztosítva van;

B.  mivel a közép-ázsiai államokban a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot, valamint az alapvető szabadságokat illetően súlyos hiányosságok állapíthatók meg;

C. mivel az Unió és az öt közép-ázsiai ország közötti fokozott együttműködés a politikai, társadalmi és gazdasági kapcsolatok bővítése és elmélyítése, valamint a lehetséges partnerségi megállapodásokban rejlő lehetőségek teljes kihasználása érdekében a felek kölcsönös stratégiai érdeke;

D. mivel Közép-Ázsia komoly jelentőséggel bír az Európai Unió számára a kereskedelmi lehetőségek és az energiaellátás biztonsága szempontjából, és mivel ezt a régiót is sújtja a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválság;

E.  mivel egyes tagállamok erős kétoldalú kapcsolatokat ápolnak a közép-ázsiai államokkal, és ezzel a befektetés és kereskedelem vezető forrásai, és mivel az Uniónak összehangolt és következetes megközelítésre van szüksége a régió irányában, hogy elkerülje a félreértéseket, a feladatok megkettőzését, és ami még fontosabb, a vegyes jelzések küldését;

F.  mivel egyes közép-ázsiai államok megtették az első lépéseket a demokratizálódás hosszú folyamatában, amelynek során a kormányzás és a regionális együttműködés terén tett komoly erőfeszítések szükséges feltételei azoknak a fennálló hiányosságoknak a leküzdéséhez, amelyek mindeddig megakadályozták őket politikai, szociális és gazdasági fejlődési potenciáljuk teljes kiaknázásában;

G. mivel a kkv-k a vállalkozó szellem és a szabadpiaci szellem megtestesülései, és a demokráciák létrehozásának erőteljes forrásai;

H. mivel a kölcsönös bizalom hiánya fokozza a természeti erőforrások megosztásával kapcsolatos feszültségeket, aláássa a regionális együttműködést és növeli a konfrontáció veszélyét; mivel azonban a vízkészletekkel kapcsolatos problémák jobbára a források pazarlása és a velük való rossz gazdálkodás, semmint a szükséges mennyiség hiánya miatt jelentkeznek;

I.   mivel az Uniónak és Közép-Ázsia országainak közös érdeke a kiviteli útvonalak diverzifikálása, valamint az energia és a környezeti fenntarthatóság terén való együttműködés;

J.   mivel a régió biztonságával és stabilitásával kapcsolatos aggodalmaknak nemcsak az állam biztonságára, hanem egyben – többek között az emberi jogok, a megélhetések, a környezet és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tiszteletben tartása révén – a lakosság biztonságára is ki kell terjedniük,

Az Unió kötelezettségvállalása

1.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak erős politikai és gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy az együttműködés valamennyi területén – a régió stabilitása, biztonsága és fenntartható fejlődése, kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, energetikai és közlekedési összeköttetések, az egyetemes értékekről, így a demokráciáról, az emberi jogok tiszteletben tartásáról és a jogállamiságról folytatott párbeszéd megerősítése, közös kihívások és fenyegetések (ideértve a határigazgatást és a kábítószer- és emberkereskedelem elleni küzdelmet) – erősítse két- és többoldalú kapcsolatait a közép-ázsiai országokkal;

2.  rámutat, hogy a Közép-Ázsiára vonatkozó európai program hét prioritást határoz meg, de csak kevés forrást irányoz elő; ezért megállapítja, hogy az európai segélyalapok túl szűkösek annak lehetővé tételéhez, hogy az Unió minden politikai területen tényleges befolyással bírjon; felhívja az Uniót, hogy alakítson ki közös jövőképet, és jobban határozza meg és szervezze meg prioritásait; rámutat, hogy a közép-ázsiai államokkal folytatott fejlesztési együttműködés csak akkor hozhat eredményeket, ha ezek az államok megfelelnek a demokráciával, a kormányzással, a jogállamisággal és az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi normáknak; ugyancsak rámutat arra is, hogy az Unió fejlesztési együttműködését nem szabad alárendelni gazdasági, energiaügyi vagy biztonsági érdekeknek;

3.  úgy véli, hogy az Uniónak magas szintű elkötelezettséget kell fenntartania Közép-Ázsiában, stratégiáit hozzáigazítva a régió államainak fejlődéséhez; hangsúlyozza, hogy az uniós kötelezettségvállalás szintjének és természetének differenciáltnak és feltételekhez kötöttnek kell lennie, attól függően, hogy milyen mérhető előrelépés következik be a demokratizálódás, az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás, a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés, a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem terén, hasonlatosan az uniós szomszédságpolitika elveihez (például „többért többet” elv);

4.  hangsúlyozza, hogy meg kell magyarázni és elő kell mozdítani a biztonság és stabilitás uniós koncepcióját, amennyiben az eltér ezen államokétól; hangsúlyozza, hogy az Uniónak kötelessége, hogy bírálja azokat a kormányokat, amelyek a nemzetbiztonság nevében megsértik polgáraik alapvető jogait;

5.  úgy véli, hogy a jövőbeni EU–Közép-Ázsia stratégiának le kell vonnia az európai szomszédságpolitika reformjának a differenciálás, az emberi kapcsolatok fejlesztése és a demokráciára és az emberi jogokra fordított fokozott figyelem tekintetében levont tanulságait, és figyelembe kell vennie a szélesebb geopolitikai környezetet is;

6.  elismeri az Unió különleges képviselőjének a közép-ázsiai államokkal folytatott magas szintű politikai párbeszéd biztosítása érdekében a helyszínen végzett folyamatos munkáját; emlékeztet arra, hogy mandátuma a helyi civil társadalommal való együttműködésre is szól, és hogy ez szükséges az Unió fokozott láthatósága érdekében; felszólít a közép-ázsiai országok EBESZ-tagként vállalt kötelezettségei teljesítésének értékelésén alapuló politikai párbeszédre;

7.  úgy véli, hogy a közép-ázsiai stratégia átdolgozása során figyelembe kell venni annak szükségességét, hogy a stratégia célkitűzéseit elégséges pénzügyi forrással támasszák alá, és megfelelő elosztási mintákat hozzanak létre, amelyek tükrözik a régióba tartozó valamennyi ország realitásait; úgy véli, hogy – tekintettel a kényszerítő pénzügyi korlátokra – azokra a közép- és hosszú távú programokra kell összpontosítani, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolhatják a régió fejlődésére, nevezetesen az ifjúságra és az oktatásra, a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos technikai segítségnyújtásra és a kis- és középvállalkozások előmozdítására, valamint a vízellátás biztonságára és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre;

8.  kéri a Bizottságot, hogy a Közép-Ázsiával kapcsolatos normatív, technikai és az érdekekre alapozó programjait látható módon integrálja egymással vagy legalább hangolja őket össze; emlékeztet továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében rögzített, a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos követelményekre;

9.  rámutat, hogy a stratégia végrehajtása javítható egyfelől a belső uniós koordináció intenzívebbé tétele révén, másfelől pedig a más nemzetközi adományozókhoz kapcsolódó kötelezettségvállalások fokozásának segítségével is;

10. javasolja, hogy a regionális megközelítést tegyék áramvonalasabbá a Kínával és Oroszországgal – a térség fő gazdasági szereplőivel – fenntartott kapcsolatok révén; úgy véli, hogy a fosszilis energiahordozók kérdésének megközelítését össze kell kötni a kaukázusi és a fekete-tengeri régióval kapcsolatos uniós programozással, valamint Törökországgal;

11. felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan legyen tekintettel a fejlesztési együttműködési eszköz által pénzügyileg támogatható, illetve az olyan forrásokból finanszírozandó programok és tevékenységek közötti különbségre, mint a stabilitási eszköz vagy az európai demokratikus kezdeményezés (EIDHR), különösen a szervezett bűnözés elleni küzdelem és a határigazgatás, a jogállamiság jobb érvényesítése és az emberi jogok védelme területén;

12. hangsúlyozza a rendszeres emberi jogi párbeszéd folyamatos szükségességét mind az öt országgal, és sajnálja, hogy a helyben elért általános előrelépés mértéke csekély, néhány esetben pedig visszalépés figyelhető meg; úgy véli, hogy az emberi jogi párbeszédek megléte nem használható mentségként az együttműködés más területein felvetődő emberi jogokkal kapcsolatos problémák tudomásul nem vételére vagy a további fellépések elmulasztására; felszólít a nem kormányzati szervezeteknek és a civil társadalom szereplőinek e párbeszédek előkészítésébe való rendszeres bevonására, valamint e párbeszédek eredményeinek közzétételére annak érdekében, hogy hatékonyságuk és a felek elkötelezettsége értékelhető legyen;

13. újfent hangsúlyozza, hogy a közepes jövedelmű – így a közép-ázsiai országokat – nem szabad figyelmen kívül hagyni az átfogó uniós fejlesztési politika és a millenniumi fejlesztési célok elérésére irányuló erőfeszítések keretében, hiszen a fejlesztés gyakran a közép-ázsiai régióval szemben a legkevésbé fejlett országokra koncentrálódik, különösen azóta, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válságot követően csökkent a fejlesztési támogatás;

14. megítélése szerint a korlátozott források és a régió számos szükséglete megköveteli, hogy az Unió szigorúan célzottan, prioritások mentén nyújtson segítséget, figyelembe véve a mélyen gyökerező korrupció és az elégtelen közigazgatási szakértelem segélyei eredményességére gyakorolt hatásait is; szorgalmazza a megállapodás szerinti fejlesztési támogatás állandó szintjeit az elosztás terén nagyobb rugalmasság mellett, és támogatja, hogy a hangsúlyt a Kirgizisztánnak és Tádzsikisztánnak nyújtandó segélyre helyezzék, amelyeknek e tekintetben a legnagyobbak a szükségleteik;

15. kétségeit fejezi ki ugyanakkor a költségvetési támogatás kirgizisztáni és tádzsikisztáni felhasználását illetően, különös tekintettel az ott széles körben tapasztalható korrupcióra; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a költségvetési támogatás ezen országokban történő felhasználásáról;

16. erőteljesen támogatja teljes feladatkört ellátó uniós képviseletek felállítását Közép-Ázsia valamennyi országában, mert ez eszközül szolgál az Unió jelenléte és láthatósága, valamint a társadalom összes csoportjával való hosszú távú együttműködés erősítéséhez, és elősegíti a jobb megértést, valamint a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletének kialakulását; meggyőződése, hogy e képviseletek jelenléte nagyban hozzájárul majd a régió felé irányuló stratégia céljainak és az uniós érdekeknek megvalósulásához; hangsúlyozza, hogy a lehető legjobb eredmények elérése és a hathatós segítségnyújtás érdekében e missziókat politikai, gazdasági és kereskedelmi ügyekhez értő munkatársakkal kell feltölteni;

17. ajánlja, hogy a jövőben a TAIEX, Twinning és SIGMA eszközöket nyissák meg a közép-ázsiai országok előtt a szabályrendszerek javítása és a szükséges reformok támogatása érdekében;

18. aggodalommal veszi tudomásul, hogy az Unió nehézségbe ütközött az emberi jogok és a felelősségteljes kormányzás terén tevékeny, független civil szervezetekkel való párbeszéd megindításában, és helyteleníti, hogy a régióban működő nem kormányzati szervezetek folyamatos zaklatásnak vannak kitéve; nagyobb átláthatóságot kér az uniós és tagállami fejlesztési együttműködési források elosztását és kedvezményezettjeit illetően, valamint kéri az uniós képviseletektől és a tagállamok nagykövetségeitől, hogy a valóban független nem kormányzati partnereket lehető legnagyobb mértékben vonják be az uniós programozás végrehajtásába annak érdekében, hogy hatékony szerepet játszhassanak a civil társadalom fejlesztésében és megerősítésében; úgy véli, hogy a közép-ázsiai országoknak szóló programok Unió általi folyamatos előmozdítása a régió államai közötti megértés és együttműködés segítésének fontos határokon átnyúló eszköze;

19. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a régióban szabadon működjenek az ellenzéki pártok, és sürgeti az összes közép-ázsiai ország kormányát, hogy garantálja a politikai szabadságot;

20. egyetért a regionális EU–Közép-Ázsia csúcstalálkozók rendszeres megrendezésével, és a csúcstalálkozókon folytatott megbeszélésekhez való hozzájárulás és ezek értékelése eszközeként közép-ázsiai parlamenti fórum esetleges jövőbeni létrehozásának megfontolását kéri; hangsúlyozza a meglévő parlamenti együttműködési bizottságok és a közép-ázsiai országokkal rendezett parlamentközi ülések keretében megvalósuló rendszeres kétoldalú parlamenti együttműködés fontosságát; a partnerségi és együttműködési megállapodásokat a kölcsönös megértést és tiszteletet biztosító fokozott parlamenti cserekapcsolatok intézményi alapjának tekinti; ezért mind az öt közép-ázsiai ország esetében támogatja a partnerségi és együttműködést megállapodásokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Parlament aktívabban kötelezze el magát a közép-ázsiai országokkal kötendő partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások nyomon követése, valamint a meglévő megállapodások végrehajtása mellett;

21. felszólítja az Európai Uniót, hogy megfelelő technikai és pénzügyi segítségnyújtás révén folytassa Közép-Ázsia országaiban az állami szektor reformjának támogatását annak érdekében, hogy az összes érintett országban stabil, megreformált és korszerűsített igazgatási struktúrák valósuljanak meg;

Demokratizálódás, emberi jogok és jogállamiság

22. megállapítja, hogy jóllehet a régióban néhány kedvező alkotmányügyi és jogi fejlemény is tapasztalható (erőfeszítések a halálbüntetés eltörlése érdekében, ombudsmanok kinevezése, reformok a bírósági eljárások tekintetében stb.), továbbra is aggasztó az általános helyzet az emberi jogok és a jogállamiság terén;

23. egyetért az OECD Közép-Ázsia versenyképességi kilátásairól szóló, 2011. januári jelentésének következtetéseivel, és különösen aggályosnak tartja az emberi jogok és a munkaügyi jogok helyzetét, a civil társadalom támogatásának hiányát a közép-ázsiai országokban, továbbá az oktatási rendszer, a kkv-k helyzetét, a földtulajdonreformokat és a térség befektetési politikáit, amelyeket a gazdaságban egyenletesebben kellene alkalmazni, mivel jelenleg az energia- és a bányászati szektorra összpontosítanak;

24. kéri az emberi jogi párbeszédek megerősítését annak érdekében, hogy hatékonyabbá és eredményközpontúbbá váljanak; e tekintetben kéri az Európai Parlament széles körű bevonását e párbeszédek nyomon követésébe; sürgeti a Tanácsot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy végezzék el a korábbi párbeszédek hatáselemzését, az Európai Parlamenttel együttműködésben összegezve a régió országai által az emberi jogok és a jogállamiság terén elért haladásra vonatkozó jelzőszámokat, értékelve azt is, hogy az e cél elérését célzó uniós segítségnyújtási projektek mennyiben bizonyultak eredményesnek;

25. elítéli a kínzás bármilyen alkalmazását, valamint a sajtó-, szólás-, gyülekezési és egyesülési szabadság komoly korlátozását; arra ösztönzi az Uniót és külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy nyilvánosan vessék fel a politikai foglyok, bebörtönzött emberi jogvédők és újságírók ügyét és követeljék azonnali szabadon bocsátásukat;

26. nagyra értékeli a politikai alapítványok munkáját, amelyek hosszú távú helyszíni jelenlétükkel gyakorlati együttműködést biztosítanak a demokratizálódási folyamat során;

27. a jogállamisági kezdeményezést a közép-ázsiai államokkal folytatott együttműködés kulcsfontosságú elemének tekinti, és elismeréssel szól az Uniónak és tagállamainak a segítségnyújtási projektek megvalósítása terén végzett példásan összehangolt munkájáról; megállapítja, hogy alacsony szintű a kapcsolat a projektek és a helyi civil társadalom között, és hogy a civil társadalommal folytatott nagyobb együttműködés, valamint a helyi civil társadalmi szereplőkkel kapcsolatos kezdeményezésre vonatkozó információkhoz való hozzáférés javítása a közép-ázsiai stratégia javítására vonatkozó – a közös előrehaladási jelentésben felvázolt – tágabb uniós célkitűzésekkel összhangban növelné tevékenységeinek láthatóságát, átláthatóságát és elszámoltathatóságát; hangsúlyozza, hogy a jogállamisági platform projektjének világos célkitűzéseket kell tartalmaznia, végrehajtásának és eredményeinek pedig átlátható értékelés tárgyát kell képezniük, ugyanakkor elkerülve a biztonsági erők elnyomó jellegének bármiféle megerősítését; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezés megfelelő végrehajtásának a segélyek és a költségvetési támogatás elosztásának egyik fő kritériumát kell képeznie;

Oktatás, gyermekek, személyek közötti cserekapcsolatok

28. hangsúlyozza, hogy a társadalom demokratikus fejlődésének alapja az oktatás;       ezért felszólít a közoktatási rendszer korszerűsítésére irányuló erőfeszítések folytatására – ideértve az üzleti tárgyú oktatást –, annak ingyenessé és hozzáférhetővé tételére, felszólít továbbá az oktatási kezdeményezés intenzívebbé tételére elsősorban a hallgatók és oktatók nemzetközi csere kapcsolatainak szélesítése révén, a régió valamennyi országában a szilárd emberi és munkaügyi jogokon alapuló civil társadalom felépítését előmozdító tágabb kontextuson belül; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos továbbá a nők munkaerő-piaci részvételét, illetve a munkaerőpiachoz való hozzáférését biztosító folyamatok elősegítése;

29. megállapítja, hogy az Unió oktatás és emberi jogok terén végzett munkáját a fiatalokra – mint e társadalmak legkiszolgáltatottabb csoportjára – irányuló intézkedésekkel és programokkal kell kiegészíteni; ebben az összefüggésben kéri a régióban az ifjúsági kezdeményezéseknek, és közülük különösen az azoknak nyújtott uniós támogatás növelését, amelyek ezen országok fiatalsága körében visszafoghatják a fokozódó radikalizálódást és előmozdíthatják a toleranciát;

30. felszólítja az Uniót, hogy folytassa a személyes kapcsolatok és a csereprogramok támogatását a tudomány, a vállalkozás és az oktatás területén; ebben az összefüggésben megállapítja, hogy az EU–Közép-Ázsia oktatási kezdeményezés szervezését és végrehajtását hiányosságok jellemzik, és sürgeti az EU Bizottságát, hogy ezeket az oktatási szakemberekkel és a közép-ázsiai partnerekkel szoros együttműködésben kezelje;

31. hangsúlyozza, hogy továbbra is aggodalommal figyeli a gyermekek helyzetét, különösen azt, hogy – különböző módokon és mértékben – nagy arányban kényszerítenek munkára gyermekeket, hozzátéve, hogy a régió valamennyi országának a gyakorlatban is végre kell hajtania nemzetközi – különösen az ENSZ gyermekjogi egyezménye, a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló ILO-egyezmény és a gyermekmunka legrosszabb formáinak felszámolásáról szóló ILO-egyezmény keretében tett – kötelezettségvállalásait;

Gazdasági integráció és fenntartható fejlődés

32. hangsúlyozza, hogy a jogállamiság és a gazdasági haladás kölcsönösen összefügg; megerősíti, hogy támogatja a közép-ázsiai országok gazdasági diverzifikálását, a fenntartható energiaszektor létrehozatalát és a Kaszpi-tengeri energiaforrásokat az európai piaccal összekötő szállítási kapcsolódások javítását, mert ezen az úton teljesedhet ki a gazdasági fejlődés és növekedhet töretlenül a GDP; felszólítja az Uniót annak elősegítésére, hogy a gazdasági stabilitásnak kedvező légkör alakuljon ki biztonságos és szilárd jogi keretek, valamint a korrupció és a nepotizmus elleni küzdelem révén, mert ez kulcsfontosságú a külföldi beruházások idevonzása, az innováció ösztönzése és a valódi magánvállalkozások szárba szökkenése szempontjából, ideértve az önállóan vállalkozó nők projektjeinek juttatott mikrohiteleket is, összhangban a nemzetközi szociális, munkaügyi és környezeti normákkal;

33. hangsúlyozza, hogy a közép-ázsiai országok kormányainak ösztönözniük és támogatniuk kell a kkv-k számbeli növekedését, mert ez egyik kulcseleme az érintett országok fejlődésének; ezenkívül hangsúlyozza, hogy az Uniónak a lehető legfontosabb prioritásként kell kezelnie az EKB közép-ázsiai megbízatása útján a kkv-knak juttatott támogatásokat, a Közép-Ázsiából üzleti célból vagy a felsőoktatásban való részvétel céljából érkezők esetében pedig enyhítenie kellene a vízumkötelezettségeken, egyidejűleg ösztönözve a munkaügyi, környezeti és a vállalatok társadalmi felelősségét érintő nemzetközi normák betartását; továbbá úgy véli, hogy el kell kerülni az európai iparral – ideértve a közbeszerzések kulcsfontosságú ágazatait is – szembeni megkülönböztető jellegű gyakorlatokat, és felhívja az Uniót, hogy segítse elő az uniós és a közép-ázsiai kkv-k közötti együttműködést;

34. támogatja, hogy a közép-ázsiai országok erőteljesebben integrálódjanak a világgazdaságba, különösen a WTO-val folytatott nemzetközi együttműködésen és a WTO-hoz való csatlakozáson keresztül; véleménye szerint a piacgazdaság kialakítását célzó strukturális reformok és a WTO-tagság kulcsfontosságú tényezők a régió országainak gazdasági fejlődése, valamint a régió világgazdaságba való integrálódása szempontjából;

35. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi gazdasági integráció és a regionális gazdasági együttműködés egymást kiegészítő megközelítések, és ezért ezeket Közép-Ázsiában ténylegesen követni kell;

36. tudatában van annak, hogy a közép-ázsiai országok közötti integráció foka alacsony; felhívja a Bizottságot mind az öt közép-ázsiai ország tekintetében differenciált – egyedi szükségleteik szerinti – stratégia kialakítására és a régión belüli integráció támogatására;

Energia, víz és környezetvédelem

37. felhívja a figyelmet arra, hogy az Unió számára fontos az energia- és nyersanyagellátás diverzifikálása, különösen a ritkaföldfémek tekintetében, Közép-Ázsia számára pedig az exportpiacok, a technológiák és a szakértelem; elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy az energiával kapcsolatos együttműködési projektek olyan hosszú távú szállítási megállapodásokat foglaljanak magukba, amelyek megfelelnek a környezeti fenntarthatóság és a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) elveinek; kéri az Uniót, hogy támogassa az EITI-t és az egyéb hasonló kezdeményezéseket a régió valamennyi olyan államában, amely jelentős nyersanyag-kitermelési erőforrásokkal rendelkezik;

38. hangsúlyozza az energia – mivel az államok jelentős bevételi forrása, illetve az Unió számára az energiabiztonság lehetséges forrása – közép-ázsiai országokhoz fűződő kapcsolatban fennálló jelentőségét;

39. felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az energiaprojekteket, és segítse az olyan fontos célokra irányuló kommunikációt, mint például a Kaszpi-tenger térségét átszelő útvonal; üdvözli, hogy valamennyi közép-ázsiai ország részt vesz a bakui kezdeményezésben;

40. elismeri a Kazahsztánnal és a Türkmenisztánnal folytatott energetikai együttműködés fontosságát, mivel az az említett államok és az Európai Unió tagállamai számára egyaránt előnyös; ezért üdvözli a Kazahsztánnal és Türkmenisztánnal aláírt, gázbeszerzést biztosító egyetértési megállapodást, valamint a Déli Folyosó fejlesztésében, nevezetesen a Nabucco-projekt keretében tett lépéseket; rámutat azonban, hogy Türkmenisztán még nem tagja az EITI-nek; újfent hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrásokból származó jövedelemmel kapcsolatosan szükség van a fokozott átláthatóság előmozdítására; ennek megfelelően sürgeti, hogy az Unió – energiapolitikai párbeszéde révén – támogassa Türkmenisztán tagságát az EITI-ben azzal a céllal, hogy a helyes kormányzásra irányuló megfontolások beépüljenek az Unió energiapolitikai tervezőmunkájába;

41. tekintettel a Közép-Ázsiában egyre inkább fellépő villamosenergia-hiányra, felhívja a figyelmet a regionális szinergia lehetőségeire, többek között az ígéretes megújulóenergia-ágazatban; felszólítja az Uniót, hogy nyújtson politikai támogatást és technikai segítséget e terület kezdeményezéseihez;

42. aggodalommal veszi tudomásul a globális pénzügyi válság Közép-Ázsiában kifejtett káros hatását és a szegénység növekvő szintjét; úgy gondolja, hogy az egészséges társadalmi és politikai élethez vezető út a gazdasági prosperitáshoz kötődik, és hogy az Uniónak a régióval kapcsolatos stratégiája fontos részeként foglalkoznia kell a közép-ázsiai gazdaságok fejlesztésével; kéri a szegénység mérséklését célzó programok fokozott támogatását, és megállapítja az EBB-beruházások fontosságát;

43. hangsúlyozza egyes, túlzottan a természeti erőforrásokra támaszkodó közép-ázsiai gazdaságok kiegyensúlyozatlanságát, és úgy véli, hogy közép- és hosszú távon fontos cél a régióban a diverzifikálódás; megállapítja e területen a közép-ázsiai beruházási program fontosságát, és kéri, hogy azt mind az öt országban alkalmazzák;

44. az a véleménye, hogy a természeti erőforrásokból származó nemzeti bevételek következetes és átfogó újbóli befektetésének biztosítása kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés és a széleskörű társadalmi és gazdaság fejlődés elérése szempontjából;

45. véleménye szerint a mezőgazdasági ágazat reformja elengedhetetlenül fontos, különösen az élelmiszer-ellátás biztonságának elérése, a termelés diverzifikálása, a vetőmagokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítása, a gyapottermeléstől való függőség más növények javára történő csökkentése révén; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy e célok elérése érdekében vezessék be a vízgazdálkodás, vízvédelem és öntözés korszerű gyakorlatait és technikáit; felhívja a közép-ázsiai kormányokat, hogy vállaljanak e megközelítésben vezető szerepet;

46. hangsúlyozza, hogy az energiahiány (például a fűtés és az elektromos áram tekintetében) súlyosbítja a közép-ázsiai államok szegény lakosságának helyzetét; kéri az Uniót, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásaival összhangban növelje támogatását az energiahatékonyságon és a megújuló energiaforrások felhasználásán alapuló fenntartható energiapolitika kidolgozásához való hozzájárulás érdekében;

47. hangsúlyozza, hogy a régióban a vízkészletekkel kapcsolatos problémák jelentik a feszültségek és lehetséges konfliktusok egyik fő forrását, és hangsúlyozza egy regionális megközelítés fontosságát a közös vízkészletek védelme és az ezekkel való megfelelő gazdálkodás érdekében; külön megállapítja, hogy a vízenergiára és a vízutánpótlásra irányuló projektek a regionális feszültségek fokozódásához vezettek a folyók felső szakaszán elhelyezkedő államok – Kirgizisztán és Tádzsikisztán – és a folyók alsó szakaszán elhelyezkedő közép-ázsiai államok között; felhívja e tekintetben a régió azon országait, amelyek eddig még nem tették meg, hogy további késedelem nélkül írják alá és ratifikálják az Espooi és Aarhusi Egyezményt, és segítsék elő a helyi szereplők részvételét a döntéshozatalban;

48. hangsúlyozza olyan hiteles és hatékony állandó keret létrehozásának szükségességét, amelyben a folyók felső, illetve alsó szakaszán fekvő országok közösen vitázhatnak és döntést hozhatnak a régió vízkészletekkel kapcsolatos problémáinak megoldása érdekében teendő intézkedésekről;

49. örömmel veszi tudomásul az európai fejlesztési bankok egyre növekvő feladatvállalását a régióban, különösen az EBB megbízatásának kiterjesztését Közép-Ázsiára a környezetvédelmi és vízkészletekkel kapcsolatos problémákra összpontosítva; sürgeti a fejlesztési bankokat, hogy támogassák az EBRD által megállapított elveket, ami az állami tulajdonú vállalkozások támogatásától való tartózkodást illeti azokban az országokban, amelyekben az emberi jogokat módszeresen megsértik;

50. sürgeti, hogy a régiós vízhiányra tekintettel az Unió környezet- és vízügyi kezdeményezése keretében fokozza a vízgazdálkodás támogatásának mértékét, és tárjon fel – a folyók felső szakaszán elhelyezkedő államok energiakészletei szűkösségének kezelése céljából – további lehetőségeket a nap- és szélenergia területén, mert az utóbbiak a vidéki közösségek szintjén kis léptékben megvalósítva hasznosak lehetnek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vízügyi kormányzásra irányuló uniós projekt mostanáig elsősorban a vízminőségre összpontosított, ami kétségtelenül fontos, de a közép-ázsiai helyzetet figyelembe véve nem olyan lényeges kérdés, mint a vízkészletek megosztásával és felosztásával összefüggő kérdések;

51. úgy véli, hogy a transznacionális vízkészletekkel való gazdálkodás terén szerzett szakértelem és az integrált nemzeti vízgazdálkodási tervek kialakítása érdekében folytatott kétoldalú együttműködésben való részvétel, valamint a regionális vízügyi kormányzásra irányuló projektben végzett többoldalú együttműködés, továbbá az Aral-tó Nemzetközi Alapban való részvétel lehetőséget teremt az Unió számára, hogy közvetítői és támogatói szerepben lépjen fel a folyók felső, illetve alsó szakaszán fekvő országok (köztük Észak-Afganisztán) között a vízkészletek megosztására vonatkozó megoldásban, és hogy előmozdítsa a vízügyi kormányzásra irányuló fenntartható együttműködési rendszer bevezetését, melyet nemzetközi jogi szerződések erősítenek meg, ezt a szerepet ugyanis az érintett országokból érkező felkérések ellenére egyetlen másik nemzetközi szereplő sem tudja vagy kívánja vállalni;

Biztonság/határigazgatás

52. üdvözli a közép-ázsiai atomfegyvermentes övezet öt közép-ázsiai köztársaság részéről történő, folyamatban lévő megvalósítását; úgy véli, hogy a szerződés, amely kötelező erejű kötelezettségvállalást tartalmaz a nukleáris leszerelésre nézve azon országok részéről, amelyek korábban atomfegyvereket tartottak területükön, és amelyek szomszédai atomfegyverekkel rendelkeznek, jelentős hozzájárulás az atomfegyverektől mentes világért tett erőfeszítésekhez, és az atomsorompóra vonatkozó együttműködés hathatós példája;

53. elismeri, hogy az alapvető jogok és lehetőségek megtagadása, amely a demokrácia és a jogállamiság hiányából ered, bizonytalan helyzethez vezethet;

54. megerősíti, hogy támogatja a regionális együttműködés elősegítését célzó fellépéseket mint a számos, határokon átnyúló biztonsági, erőforrás-gazdálkodási, etnikai, környezetvédelmi és fejlesztési probléma, valamint a terrorizmus elleni küzdelem és az erőszakos vallási szélsőségek érintett államokban történő kezelésének fő eszközét; támogatja a BOMCA határigazgatási program és a CADAP kábítószer elleni cselekvési program folytatását és elmélyítését;

55.      hangsúlyozza, hogy a BOMCA és a CADAP programokat nem a stabilitási eszköz, hanem a fejlesztési együttműködési eszköz keretében finanszírozzák; hozzáteszi, hogy mivel a stabilitási eszközt úgy hozták létre, hogy rugalmas legyen, és rövid távon adjon választ a válságokra amellett, hogy a hosszú távú transzregionális biztonsági célokat is támogatja, logikus, hogy ezek a programok a stabilitási eszköz keretében legyenek támogathatóak;

56. hangsúlyozza, hogy a regionális biztonság az Uniónak és a terület más szereplőinek – így például Oroszországnak, Kínának és az Egyesült Államoknak – egyaránt érdekében áll, amelyek mind aggasztónak találják a régió növekvő instabilitását és radikalizálódását, valamint az Afganisztán felől könnyen átjárható határt és az ebből adódó kábítószer-kereskedelmet;

57. tudomásul veszi, hogy Kazahsztán csatlakozott Oroszország és Fehéroroszország vámuniójához, és reményét fejezi ki, hogy e szervezet fejlesztése nem gördít majd akadályokat a regionális együttműködés elé, és nem fogja gátolni az Unióhoz fűződő kétoldalú kapcsolatok intenzitásának növelését;

58. hangsúlyozza, hogy Afganisztánnak az ágazati együttműködésbe való strukturális bevonása – különösen a biztonságot/határigazgatást, a humánbiztonságot és a vízgazdálkodást illetően – kulcsfontosságú a régió stabilitásának és biztonságának garantálásához; kéri, hogy Afganisztánnal folytatott határokon átnyúló együttműködést tegyék intenzívebbé, és hangsúlyozza, hogy az Unió Afganisztánnal kapcsolatos felfogásának és a közép-ázsiai stratégiának összhangban kell lennie, különösen a szállítást, energiaügyet, kereskedelmet és fejlesztést érintő fellépésekkel és programokkal kapcsolatban;

59. felszólítja az Uniót, hogy a segítségnyújtást összpontosítsa a kábítószer- és az emberkereskedelem elleni küzdelemre, amely problémák az instabilitás fő okát jelentik Közép-Ázsiában, amely uniós erőfeszítésekkel célba vehető; aggodalommal figyeli e probléma alakulását az régió egészében, és kéri, hogy az Unió javasoljon és támogasson határokon átnyúló fellépéseket; támogatja a kábítószerrel összefüggő bűnözés elleni küzdelmet célzó közép-ázsiai fórumok szervezését;

60. aggodalmát fejezi ki a fundamentalista nézetek és mozgalmak erősödésének kettős problémája miatt, amely egyrészt az Afganisztánból továbbgyűrűző hatás, ugyanakkor a régió kormányainak emberi jogi és demokratikus szempontból kérdéses korábbi cselekedeteire adott reakció is; megállapítja, hogy a terrorizmus elleni küzdelem az Unió közép-ázsiai stratégiájának fontos eleme;

61. szorgalmazza, hogy tűzzék a közép-ázsiai vezetőkkel tartott megbeszélések napirendjére a közép-ázsiai országokban a biztonsági rendszer reformja számára nyújtott támogatást, és sürgeti a biztonsági rendszer reformján belül azoknak a területeknek a megvizsgálását, amelyeket a jogállamiságra és határigazgatásra irányuló, már létező munka mellett a régióban támogatni lehetne;

62. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EBESZ és az ENSZ missziói szabadon működhessenek az érintett országok területén, mert ezek a szervezetek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a biztonsági rendszer reformján belül olyannyira szükséges segítségnyújtás biztosításában;

* * *

63. hangsúlyozza, hogy a következő, egyes országokra vonatkozó bekezdések felsorolnak számos fontos problémát, azonban nem céljuk minden ország átfogó elemzése;

Kazahsztán

64. kéri az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy továbbra is gyakoroljon nyomást a kazah hatóságokra annak érdekében, hogy maradéktalanul teljesítsék a szabad választásokkal és a sajtószabadsággal kapcsolatos, a 2010. évi EBESZ-elnökségért való pályázás alkalmával tett ígéreteiket, összhangban az EBESZ-tagállamok alapvető kötelezettségvállalásaival és a 2009-ben a kazah kormány által elfogadott, emberi jogokról szóló nemzeti tervvel;

65. felszólítja a kazah hatóságokat, hogy tartsák be meg nemzetközi kötelezettségeiket és vállalásaikat, köztük az EBESZ emberi dimenzióján belül vállaltakat is;

66. örömmel veszi tudomásul, hogy Kazahsztán szorosabb és fokozottabb együttműködésre törekszik az Unióval, valamint tudomásul veszi az EU–Kazahsztán megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalások megindítását, és hangsúlyozza, hogy a gazdasági együttműködésnek együtt kell járnia a politikai együttműködéssel és a közös értékek támogatására és érvényre juttatására irányuló politikai akarattal; e tekintetben kézzelfogható előrelépést vár a sajtó-, a szólás-, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadság terén, valamint javulást a közelgő, 2012. évi választások lebonyolításában;

67. sajnálja a börtönlétesítmények felügyeletének az igazságügyi minisztériumból a belügyminisztériumhoz való közelmúltbeli áthelyezését, és felszólítja Kazahsztán kormányát, hogy fokozza erőfeszítéseit a kínzás és az embertelen, kegyetlen és megalázó bánásmód megakadályozása és orvoslása érdekében;

68. arra ösztönzi Kazahsztánt, hogy tegyen tanúbizonyságot az EITI iránti megújított elkötelezettségéről azáltal, hogy megszünteti a kezdeményezés sikeres végrehajtása előtt álló összes jogi és szabályozási akadályt;

Kirgizisztán

69. elismeri Kirgizisztánnak a demokratikus reformok és az igazi többpártrendszerre való áttérés érdekében tett erőfeszítéseit; reményét fejezi ki, hogy további előrelépések lesznek tapasztalhatók a közelgő, még erre az évre tervezett elnökválasztás lebonyolításában; rámutat arra, hogy szüntelen erőfeszítésekre van szükség a jól működő demokrácia megteremtése érdekében, és figyelemmel arra, hogy Kirgizisztán az uniós demokráciatámogatás egyik kísérleti országa, e tekintetben felhívja az Uniót, hogy nyújtson segítséget a kirgiz hatóságoknak az intézményfejlesztés, a demokratikus gyakorlatok megszilárdítása, valamint a korrupció és a kirgiz államigazgatásba beszivárgó szervezett bűnözés elleni küzdelem terén;

70. örömmel veszi tudomásul a kirgiz kormány döntését, miszerint különbizottságot hoz létre, melynek feladata a 2010 júniusában Dél-Kirgizisztánban történt események vizsgálatával foglalkozó független nemzetközi bizottság ajánlásainak végrehajtása és nyomon követése, és felkéri a kirgiz hatóságokat, hogy fogadják el az etnikumok közötti feszültségek feloldását, az etnonacionalizmus csökkentését, a helyzet konszolidálását, valamint a kulturális párbeszéd, a kisebbségek jogai és a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem előmozdítását szolgáló szükséges intézkedéseket, többek között valódi igazságügyi és rendőrségi reformok intézményesítésével az emberi jogok megsértése – úgymint a kínzás és a rendőrségi visszaélések egyéb formái – megelőzésének előfeltételeként; kéri az Uniót, hogy a kirgiz hatóságokkal és nem kormányzati szervezetekkel közösen dolgozzon ki és hajtson végre olyan uniós támogatási programokat, amelyek célja a konfliktusmegelőzés, a társadalmi megbékélés elősegítése és a büntetlenség lehetőségének megszüntetése;

Tádzsikisztán

71. aggodalmának ad hangot az uniós fejlesztési segély eredménytelensége miatt az országban, amiért a súlyos korrupció, a szervezett bűnözés kormányzásra gyakorolt befolyása és a nyomorúságos gazdasági és társadalmi állapotok miatt egyre fenyegetőbbé váló regionális megosztottság okolható; ezért alternatív megközelítés kidolgozását kéri, amelynek alapját – a segítségnyújtás alternatív formáin keresztül – az emberek biztonságának kell képeznie;

72. aggodalmának ad hangot az őrizet alatti kínzásról szóló beszámolók miatt, továbbá amiatt, hogy a civilszervezetek megfigyelőit továbbra sem engedik be a fogdákba; kéri, hogy az átláthatóság és a felügyelet fokozása érdekében tegyék lehetővé az ICRC és a nemzetközi megfigyelők bejutását a büntetés-végrehajtási intézetekbe;

73.      ajánlja ezzel összefüggésben a tádzsik kormánynak, hogy tűzze ki célként az előrelépést a fent említett területeken, amely lehetővé teszi az ország átláthatóságra, kormányzásra vonatkozó és egyéb fontos, nemzetközi szervezetek által készített indexekben való rangsorolásának jelentős és tartós javítását; kéri az állami struktúrákon keresztüli uniós támogatás szigorú feltételekhez kötését;

74. felhívja az Uniót, hogy megvalósíthatósági tanulmányok, technikai szakértelem és szükség esetén megfelelő EBB-kölcsönök révén mozdítsa elő kisebb vízerőművek létesítését a folyók mentén, valamint az egyéb megújuló energiaforrások használatára irányuló projekteket;

Türkmenisztán

75. üdvözli a politikai, gazdasági, szociális és oktatási témában elfogadott jogszabályokat, de hangsúlyozza, hogy ezeket átfogó végrehajtási intézkedéseknek kell követniük; ezzel összefüggésben sürgeti a Tanácsot és a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy ösztönözzék a türkmén hatóságokat az új jogszabályok maradéktalan végrehajtására és a nemzetközi és regionális szervezetekhez való aktívabb közeledésre;

76. kéri az Európai Parlament által 2008 februárjában szabott feltételek, különösen a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága szabad és korlátlan belépésére, az összes politikai okból vagy meggyőződése miatt bebörtönzött személy szabadon bocsátására, az utazás kormány általi akadályozásának felszámolására, valamint a nem kormányzati szervezetek országban való szabad működésének lehetővé tételére vonatkozó feltételek maradéktalan teljesítését; úgy véli, hogy ezeket a feltételeket teljesíteni kell ahhoz, hogy Türkmenisztán megfeleljen az általa ratifikált nemzetközi normáknak;

77. különösen aggódik amiatt, hogy a jelenlegi hatóságok módszeresen elnyomó politikát alkalmaznak az ellenzék valamennyi formájára, a független nem kormányzati szervezetekre és az emberi jogi aktivistákra; különösen sajnálatraméltónak tartja, hogy Türkmenisztánban lehetetlennek bizonyult a civil társadalommal való párbeszéd;

Üzbegisztán

78. tudomásul veszi a 2009 októberében tartott Európai Tanács következtetéseit, amelyek megszüntették az Üzbegisztánnal szemben alkalmazott összes szankciót és igazolták az Unió abbéli szándékát, hogy az országgal folytatott kapcsolatait teljes körűen megerősíti; emlékeztet arra, hogy a kötelezettségvállalás szintje attól függ, hogy Üzbegisztán milyen előrelépést tesz az emberi jogok, a demokratizálás és a jogállamiság, valamint a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem terén, és elvárja, hogy az EKSZ és a Tanács dolgozza ki az Üzbegisztán iránti kritikus, feltételekhez kötött és következetes európai kötelezettségvállalás politikáját;

79. ismételten aggodalmát fejezi ki a gyermekkényszermunka alkalmazása miatt, különösen a mezőgazdaság terén; tudomásul veszi az ILO, a munkavállalók képviselői, a munkaadók és a nem kormányzati szervezetek aggodalmát a gyermekkényszermunka államilag jóváhagyott jelenlegi alkalmazásával kapcsolatban Üzbegisztán gyapotágazatában; arra ösztönzi az üzbég hatóságokat, hogy működjenek együtt az ILO-val, és biztosítsanak az ILO számára szabad belépést a gyapotbetakarítás helyszíni ellenőrzéséhez, valamint dolgozzanak ki hatékony politikákat a gyermekkényszermunka végleges felszámolására, ezeket pedig hajtsák végre és ellenőrizzék; felszólítja az Európai Uniót, hogy támogassa Üzbegisztán kormányának e területen tett erőfeszítéseit;

80. riasztónak tartja az üzbég hatóságok közelmúltban hozott azon döntését, hogy bezárják a Human Rights Watch taskenti irodáját, emlékezteti őket az EBESZ felé fennálló kötelezettségeikre, és felszólítja őket annak biztosítására, hogy a nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetek és ellenőrök akadálytalanul beléphessenek az országba, és ott ugyanígy működhessenek;

*

*         *

81. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az EKSZ-nek, az Unió közép-ázsiai különleges képviselőjének, valamint Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán kormányának és parlamentjének.

(1)

http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/librairie/PDF/EU_CtrlAsia_EN-RU.pdf

(2)

http://eeas.europa.eu/central_asia/docs/progress_report_0609_en.pdf

(3)

http://register.consilium.europa.eu/pdf/en/10/st11/st11402.en10.pdf

(4)

HL C 184E. 2009.8.6., 49. o.

(5)

HL C 81E., 2011.3.15., 80. o.

(6)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0283.

(7)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0399.

(8)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0441.

(9)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0489.

(10)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0334.

(11)

HL L 386., 2006.12.29., 1. o.


INDOKOLÁS

Jól ismert, hogy Közép-Ázsiának Európa számára stratégiai jelentősége van –még ha ezt a jelentőséget gyakran alá is becsülik. Az, hogy 2007-ben uniós stratégia készült a régióval kapcsolatban, ennek tudomásulvételét és az átfogó, strukturált megközelítés igényét jelezte.

A megvalósítás négy éve során számos eredmény született. Az EU fontos kezdeményezéseket és programokat indított be a kiinduló dokumentumban foglalt prioritások érdekében, melyek a következők: felelősségteljes kormányzás, jogállamiság, emberi jogok és demokratizálódás, oktatás és képzés, gazdaságfejlesztés, kereskedelem és beruházások, közlekedés és energiaügy, környezeti fenntarthatóság és vízgazdálkodás, küzdelem a közös fenyegetések és kihívások ellen, interkulturális párbeszéd.

Az EU erősítette és strukturáltabbá tette kapcsolatait az öt országgal, a magas beosztású európai és közép-ázsiai vezetők találkozói pedig gyakorivá és rendszeressé váltak. Az EU rendszeres kétoldalú párbeszédeket létesített az emberi jogok és a nemzeti vízgazdálkodási politikák kérdésében. A tagállamok közvetlen szerepet játszanak az uniós stratégia megvalósításában, a régióra kiterjed az európai bankok (EBB, EBRD) tevékenysége, nemrégiben pedig létrejött a „Közép-Ázsia beruházási keret”.

Ám 2007 óta jelentős változások mentek végbe a világban. A világot sújtó gazdasági és szociális válság körülményei közepette egymást követik az arab forradalmak. A nemzetközi koalíció úgy kezdi meg kivonulását Afganisztánból, hogy sejtése sincs arról, hogy tízévnyi katonai szerepvállalás után miként végződik majd a háború. Az Európai Unió a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően rendelkezik a koherens külpolitikához szükséges eszközökkel, illetve az annak végrehajtásáról gondoskodó Európai Külügyi Szolgálattal. Végül pedig Közép-Ázsiában is fontos események játszódtak le – köztük sokszor olyan tragikusak is, mint a 2010 júniusában Osban kirobban etnikai zavargások –, és a régióban új geostratégiai feltételek jöttek létre. Mindezek következtében érdemes újragondolni a Közép-Ázsia irányában folytatott politikánkat, összefoglalni az eddigi eredményeket, és javaslatot tenni olyan újabb megközelítésekre, amelyek révén fellépésünk alkalmazkodhat a számos – esetleg Európa számára is kockázatokkal járó – fenyegetéssel szembenéző régió körülményeihez.

A Közép-Ázsiára vonatkozó európai stratégia korlátai – a tagadhatatlan eredmények ellenére – mára nyilvánvalóvá váltak. Az EU nem képes a különböző célkitűzéseket, értékeket és érdekeket hatékony és a helyi adottságokhoz illesztett programok formájában összehangolni egymással.

Az uniós projektek hatását nehéz felmérni, és az EU láthatósága Közép-Ázsiában csekély mértékű. Csak három uniós képviselet működik, és a fennmaradó két országban sok nehézséggel jár a további kettő megnyitása. Az EU a személyzet hiányával is küszködik, és projektjei megvalósítását legtöbbször más nemzetközi szervezetek végzik.

A Közép-Ázsiának juttatott uniós pénzeszközök(1) szerény mértéke egyfelől arról tanúskodik, hogy az EU kevés érdeklődést mutat a régió irányában, másfelől pedig annak jele, hogy a célországok csak korlátozott mértékben képesek ezek felhasználására. A támogatás egyharmada a regionális együttműködést van hivatva előmozdítani, ám ennek az alapvetően fontos célnak a megvalósulását hátráltatják az országok közötti feszültségek. Vagyis fennáll a veszély, hogy ezeket az összegeket kétoldalú projektek céljaira, vagy akár a világ más régióiba irányítják át.

A 2010. évi (tanácsi és bizottsági) közös értékelő jelentés megemlíti, hogy javulásra van szükség, de nem mindig jelöli meg a kívánatos konkrét fellépéseket.

A mi véleményünk szerint az EU-nak alapvetően újra kell gondolnia stratégiáját és meg kell erősítenie elkötelezettségét, összpontosítva azokra a célkitűzésekre és fellépésekre, amelyek a leginkább alkalmasak elősegíteni a legsürgetőbb kihívások kezelését, amelyek a következők: emberi jogok és jogállamiság, víz- és energiaügy, a régió biztonsága.

Az előadó úgy vélekedik, hogy a régióval szemben alkalmazandó új uniós megközelítés pilléreivé az emberek biztonságát és a tényleges regionális együttműködést kell tenni.

Az EU-nak Közép-Ázsiával szemben ugyanazon alapvető változtatásokat kell végrehajtania, mint közvetlen szomszédságával kapcsolatban. Hacsak nem kívánja elveszteni hitelességét, az EU nem engedheti meg magának, hogy a világ egyik részében erkölcsi megfontolásokkal lép fel, míg másutt nem vesz tudomást ugyanazon értékek megsértéséről. Valamennyi európai uniós fellépés és kezdeményezés központi elemévé kell tenni az emberi jogok és a jogállamiság előmozdítását.

A közép-ázsiai kormányok a hatalom egyszemélyi birtoklásán alapuló rendszerek stabilitását továbbra is elnyomó módszerekkel biztosítják, miközben nem gondoskodnak társadalmaik hosszú távú biztonsági érdekeinek kielégítéséről. Az EU és nyugati partnerei sokáig úgy vélték, hogy ez a stabilitás önmagában is érték, és ezért úgy döntöttek, hogy nem vesznek tudomást sem fenntarthatatlan voltáról, sem emberi sorsokban mérhető áráról.

Az EU-nak fel kell hagynia ezzel a megközelítéssel. Az elnyomáson alapuló stabilitás csak rövid távon fenntartható. Az a gyorsaság, amellyel az elmúlt esztendőben az etnikai villongások futótűzként terjedtek, azt bizonyítja, hogy a régió bármelyik országa bármely pillanatban felrobbanhat. Az EU-nak reakcióképesnek kell lennie, amennyiben egy változás eredményeképpen – etnikai és regionális konfliktusok körülményei közepette – politikai űr támad.

Sürgősen túl kell lépni azon a megközelítésen, hogy a fennálló rendszerek stabilitását előtérbe helyezzük olyan különféle érdekek nevében, mint gázellátásunk diverzifikálásának jövőbeli lehetősége vagy katonai támaszpontok létesítése az Afganisztánban tartózkodó európai uniós erők ellátása érdekében. Általánosnak nem mondható, de mégis tünetszerű példa minderre a cseppet sem demokratikusan választott üzbég parlamentnek juttatott uniós pénzügyi támogatás, vagy az, hogy ugyanebben az országban a kormány ellenőrzése alatt álló jótékonysági alapítvány NGO-knak szánt európai uniós támogatáshoz jutott. Ennek az álságos magatartásnak véget kell vetni.

Nem azt akarjuk javasolni, hogy az EU vonuljon ki a térségből. Éppen ellenkezőleg, nagyon is szükség van a közép-ázsiai szerepvállalásra, de nem az eddigi módon.

Az emberek biztonsága

El kell magyaráznunk partnereinknek, hogy a biztonságról és a stabilitásról alkotott felfogásunk miben tér el az övéktől. Az EU-nak kritikusan kell viszonyulnia azokhoz a kormányokhoz, amelyek a nemzet biztonságára hivatkozva megsértik polgáraik alapvető jogait, és meg kell értetnie velük, hogy magatartásuk éppen a szélsőségeknek és a radikalizálódásnak kedvez. A feltételhez kötöttséget politikánk középpontjába kell állítani, és alkalmaznunk kell a „differenciált elbánás” és a „többet többbért” elvét.

Az emberek biztonságának fogalma az EU számára egyszerre biztosít szilárd fogalmi keretet és erősebb legitimitást, illetve tartalmat politikai fellépéseihez. Központi elemmé kell tenni a biztonság előmozdítását a lakosság konkrét mindennapi szükségleteinek kielégítése révén. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a helyi szereplőkkel és a civil társadalommal közös projektekre, legalább is abban a mértékben, amennyiben ehhez rendelkezésre állnak az alapvető feltételek.

Az egyes országokkal való uniós együttműködés differenciált – az egyes országok igényeihez és szükségleteihez igazított – kétoldalú megközelítést tesz szükségessé: a szénhidrogénekben gazdag országoknak – Kazahsztánnak és Türkmenisztánnak – nem annyira fejlesztési támogatásra, mint inkább technikai segítségnyújtásra van szükségük reformjaik végrehajtásához. Ellenben az igen szegény és kiszolgáltatott Kirgizisztánnak és Tádzsikisztánnak egyfelől közvetlen pénzbeli támogatásra van szükségük – azzal a feltétellel, hogy a felhasználás átlátható módon ellenőrizhető legyen –, másfelől ennél is inkább célzott, a falusi közösségek, az alap- és középfokú oktatás, az igazságügy reformjának és megerősítésének céljaira juttatott támogatásra.

Természetesen sok minden függ az egyes országok nyitottságától. Szükség esetén az EU módosíthat megközelítésén, de fellépései során minden esetben az emberek biztonságát és a fenntartható fejlődést kell célul kitűznie.

Ebbe a keretbe a jelenlegi uniós tevékenységek számos eleme beilleszthető, mindenekelőtt a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési támogatás, valamint az EBESZ rendfenntartó missziója Osban – bár kritikusan meg kell vizsgálni, hogy az utóbbi tényleges hatékonysága összhangban van-e azzal a céllal, hogy kielégítsék a lakosság elvárásait –, továbbá a rendfenntartó erőket és az igazságügyi rendszert támogató programok.

Regionális együttműködés

Az uniós stratégia teljesen megalapozottan fektet kiemelt hangsúlyt a regionális megközelítésre. Az öt ország közötti szükséges együttműködés nem érvényesül az egymással szembeni bizalmatlanság és az őket szembeállító számos viszály okán. A biztonsággal, a fejlesztéssel és a környezetvédelemmel összefüggő kérdések szükségessé teszik, hogy az EU külön-külön szorosan együttműködjék az egyes országokkal, de ezek a kérdések nem oldhatók akkor, ha az érintett országok önszántukból nem hajlandók az egymással való együttműködésre.

Számos tényező a destabilizálódást segíti elő: szervezett bűnözés, kábítószerrel, radioaktív anyagokkal való kereskedelem, emberkereskedelem, terrorizmus, természeti és környezeti katasztrófák, az afganisztáni háború bizonytalan kimenetele. Afganisztánból továbbra is fegyveres csoportok szivárognak be, mivel a határ igencsak átjárható. A folyóvizek felső és alsó folyása mentén elhelyezkedő országokat éles konfliktusok állítják szembe egymással a vízkészletek elosztása és ellenőrzése kérdésében. Nem ritka, hogy nyomásgyakorlás kedvéért lezárják a határokat vagy leállítják a szomszédos országokkal a kereskedelmi forgalmat. Egyes határszakaszok még mindig vitatottak, és egyre gyakrabban kerül sor összecsapásokra a különböző közösségek között. A szegényebb országokban gazdasági és élelmezési válságok társulnak a regionális vagy etnikai konfliktusokhoz és a járványszerűen terjedő korrupció és a jogállamiság hiánya okozta bizonytalansághoz.

Ráadásul újabb, gazdasági jellegű korlátok is létrejönnek: félő, hogy Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán vámuniója újabb akadályokat gördít a szomszédos országok kereskedelme elé. Egyes országok érdeklődnek a vámunió iránt, mások továbbra is tartják magukat izolacionista politikájukhoz.

Az éghajlati változás súlyos következményekkel jár, annál is inkább, mert a – csekély kiterjedésű lakható területen koncentrálódó – lakosság létszáma folyamatosan növekszik. A gleccserek 40%-a eltűnt, az idejétmúlt öntözési rendszerre alapozott gyapot-monokultúra pedig felemészti a rendelkezésre álló vízmennyiség jelentős részét. A folyók öntözési célból történt eltérítése miatt eltűnőben az Aral-tó és tart az elsivatagosodás, ami százezrek életére van hatással. A Fergana-völgy volt szovjet létesítményeiből származó radioaktív és vegyi hulladékot folyók és lakott helyek közelében helyezték el. A Kaszpi-tengeren a tengerbe bocsátott ipari hulladékok és egy tengeri gáz- és olajipari létesítmény környezetvédelmi normákat figyelmen kívül hagyó működése felelős a vadon élő állatok és a halászati erőforrások pusztulásáért.

Az EU-nak tehát közvetítői vagy egyeztetői szerepet kell vállalnia. Ezt lehetővé teszi az EU semlegessége – amellyel a szomszédos nagy országok nem rendelkeznek –, önnön integrációs folyamatából eredő tapasztalata és technikai hozzáértése. Segítségére lehetnek a saját regionális programjaiból (BOMCA – határigazgatás, CADAP – kábítószerek elleni cselekvési program, európai vízgazdálkodási kezdeményezés, jogállamisági kezdeményezés stb.) levonható tanulságok is.

A Közép-Ázsiában szerepet vállaló uniós tagállamok adományozóival és más nagy adományozókkal való együttműködésen túlmenően (az előbbi hatékonyabban és nagyobb tartalommal működik, mint bárhol másutt a világban) az EU-nak erősítenie kellene együttműködését a régióval szomszédos nagy országokkal, elsősorban Oroszországgal, de Kínával, Indiával és Pakisztánnal is.

Javasoljuk továbbá egy parlamentközi fórum létrehozását, amelyre az EU az EP közvetítésével tehetne javaslatot az öt ország parlamentjeinek. Ennek révén az európai parlamenti képviselők megoszthatnák tapasztalataikat e parlamentek összegyűlt képviselőivel, és főleg ösztönözhetnék őket arra, hogy teremtsenek kapcsolatokat egymással, amire jelenleg nemigen van példa.

(1)

A fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) 2011 és 2013 között 321 millió eurót juttat a stratégia megvalósítására, ami évente és országonként 20 millió eurót jelent.


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (23.9.2011)

a Külügyi Bizottság részére

a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia végrehajtásának állapotáról

(2011/2008(INI))

A vélemény előadója: Norbert Neuser

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  rámutat, hogy a Közép-Ázsiára vonatkozó európai program hét prioritást határoz meg, de csak kevés forrást irányoz elő; ezért megállapítja, hogy az európai segélyalapok túl szűkösek annak lehetővé tételéhez, hogy az Unió minden politikai területen tényleges befolyással bírjon; felhívja az Uniót, hogy alakítson ki közös jövőképet, és jobban határozza meg és szervezze meg prioritásait; rámutat, hogy a közép-ázsiai államokkal folytatott fejlesztési együttműködés csak akkor hozhat eredményeket, ha ezek az államok megfelelnek a demokráciával, a kormányzással, a jogállamisággal és az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi normáknak; ugyancsak rámutat arra is, hogy az EU fejlesztési együttműködését nem szabad alárendelni gazdasági, energiaügyi vagy biztonsági érdekeknek;

2.  kéri a Bizottságot, hogy a Közép-Ázsiával kapcsolatos normatív, technikai és az érdekekre alapozó programjait látható módon integrálja egymással vagy legalább hangolja őket össze; emlékeztet továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében rögzített, a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos követelményekre;

3.  megjegyzi, hogy az energiapolitika területén az Unió gázvásárlásra vonatkozó egyetértési emlékeztetőt írt alá Türkmenisztánnal; ugyanakkor jelzi azt is, hogy Türkmenisztán még nem tagja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésnek (EITI); újfent hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrásokból származó jövedelemmel kapcsolatosan szükség van a fokozott átláthatóság előmozdítására; ennek megfelelően sürgeti, hogy az EU – energiapolitikai párbeszéde révén – támogassa Türkmenisztán tagságát az EITI-ben azzal a céllal, hogy a helyes kormányzásra irányuló megfontolások beépüljenek az Unió energiapolitikai tervezőmunkájába;

4.  hangsúlyozza a regionális együttműködés fokozásának fontosságát, különösen a terrorizmus és a szélsőségesség elleni küzdelem, az emberkereskedelem elleni küzdelem és a vízgazdálkodás területén; véleménye szerint a közép-ázsiai államok által a kormányzás és a regionális együttműködés terén elért korlátozott eredmények jelentik fontos okai a közép-ázsiai államokban tapasztalható kedvezőtlen politikai, szociális és gazdasági helyzetnek és a fejlesztési együttműködés korlátozott eredményeinek ezekben az államokban; ezért felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson a közép-ázsiai államok számára technikai segítségnyújtást, ossza meg velük kompetenciáit és szolgáljon számukra közvetítőként a kölcsönös párbeszéd előmozdítása érdekében, segítve őket abban, hogy javítsák kormányzásuk színvonalát és erősítsék a regionális együttműködést; felhívja a Bizottságot e folyamat folyamatos ellenőrzésére;

5.  kétségeit fejezi ki a költségvetési támogatás kirgizisztáni és tádzsikisztáni felhasználását illetően, különös tekintettel az ott széles körben tapasztalható korrupcióra; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a költségvetési támogatás ezen országokban történő felhasználásáról;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a közép-ázsiai államokkal folytatott fejlesztési együttműködést differenciált módon közelítse meg, mivel azok politikai, gazdasági és szociális feltételei különbözőek, illetve az EU-val való együttműködésben is eltérő mértékben érdekeltek;

7.  rámutat, hogy a stratégia végrehajtása javítható egyfelől a belső uniós koordináció intenzívebbé tétele révén, másfelől pedig a más nemzetközi adományozókhoz kapcsolódó kötelezettségvállalások fokozásának segítségével is;

8.  javasolja, hogy a regionális megközelítést tegyék áramvonalasabbá a Kínával és Oroszországgal – a térség fő gazdasági szereplőivel – fenntartott kapcsolatok révén; úgy véli, hogy a fosszilis energiahordozók kérdésének megközelítését össze kell kötni a kaukázusi és a fekete-tengeri régióval kapcsolatos uniós programozással, valamint Törökországgal;

9.  javasolja, hogy az oktatási kezdeményezés terjedjen ki a közép-ázsiai országok szélesebb körű fejlesztési szükségleteire is, és támogassa őket a korszerű oktatási rendszereknek megfelelő infrastruktúra kialakításában;

10. felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan legyen tekintettel a fejlesztési együttműködési eszköz által pénzügyileg támogatható, illetve az olyan forrásokból finanszírozandó programok és tevékenységek közötti különbségre, mint a stabilitási eszköz vagy az európai demokratikus kezdeményezés (EIDHR), különösen a szervezett bűnözés elleni küzdelem és a határigazgatás, a jogállamiság jobb érvényesítése és az emberi jogok védelme területén;

11. újfent hangsúlyozza, hogy a közepes jövedelmű – így a közép-ázsiai országokat – nem szabad figyelmen kívül hagyni az átfogó uniós fejlesztési politika és a millenniumi fejlesztési célok elérésére irányuló erőfeszítések keretében, hiszen a fejlesztés gyakran a közép-ázsiai régióval szemben a legkevésbé fejlett országokra koncentrálódik, különösen azóta, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válságot követően csökkent a fejlesztési támogatás;

12. hangsúlyozza, hogy a (határellenőrzésre vonatkozó) BOMCA és (a kábítószer-kereskedelem elleni) CADAP biztonsági programokat nem a stabilitási eszköz, hanem a fejlesztési együttműködési eszköz keretében finanszírozzák; hozzáteszi, hogy mivel a stabilitási eszközt úgy hozták létre, hogy rugalmas legyen és rövid távon adjon választ a válságokra anélkül, hogy a hosszú távú transzregionális biztonsági célokat figyelmen kívül hagyná, logikus, hogy ezek a programok a stabilitási eszköz keretében támogathatóak legyenek;

13. kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a határigazgatásra irányuló regionális kezdeményezéseket, és alakítson ki szinergiákat a hasonló afganisztáni programokkal;

14. sürgeti, hogy a régiós vízhiányra tekintettel az EU az uniós környezet- és vízügyi kezdeményezése keretében fokozza a vízgazdálkodás támogatásának mértékét, és tárjon fel – a vízfolyások felső szakaszán elhelyezkedő államok energiaszűkösségének kezelése céljából – további lehetőségeket a nap- és szélenergia területén, mert az utóbbiak a vidéki közösségek szintjén kisebb mértékben hasznosak lehetnek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vízügyi kormányzásra irányuló uniós projekt mostanáig elsősorban a vízminőségre összpontosított, ami kétségtelenül fontos, de a közép-ázsiai helyzetet figyelembe véve nem olyan lényeges kérdés, mint a vízkészletek megosztásával és felosztásával összefüggő kérdések; külön megállapítja, hogy a vízenergiára és a vízutánpótlásra irányuló projektek a regionális feszültségek fokozódásához vezettek a vízfolyások felső szakaszán elhelyezkedő államok – Kirgizisztán, Tádzsikisztán – és az alsó szakasz államai között; rámutat, hogy az Unió jelentős tapasztalattal rendelkezik a vízzel kapcsolatos nemzetközi jogi szabályozás területén, és hogy ezért ösztönöznie kellene a vízügyi kormányzásra irányuló fenntartható együttműködési rendszer bevezetését, melyet nemzetközi jogi szerződések erősítenek meg;

15. hangsúlyozza, hogy az energiahiány (például a fűtés és az elektromos áram tekintetében) súlyosbítja a közép-ázsiai államok szegény lakosságának helyzetét; kéri az éghajlatváltozás elleni küzdelem iránt elkötelezett Uniót, hogy az energiahatékonyságon és a megújuló energiaforrások felhasználásán alapuló fenntartható energiapolitika kidolgozásához való hozzájárulás érdekében növelje támogatását;

16. sajnálatosnak tartja, hogy a fokozott uniós jelenlét a régióban konkrétan kevés valódi haladást hozott a demokrácia, az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás és a jogállamiság területén; véleménye szerint a civil társadalom szervezeteinek részt kellene venniük a prioritások meghatározásában, valamint a kormányzás, illetve a fejlesztési együttműködés hatékonyságának javításában; ezért felhívja a Bizottságot és a közép-ázsiai államokat, hogy szüntessék meg mindazon szükségtelen politikai és adminisztratív akadályokat, amelyek gátolják ezen országok tényleges részvételét a fejlesztési együttműködésben; továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a kultúrák közötti párbeszédre és az emberek közötti kapcsolatokra irányuló programokat, mivel ezt a hetedik prioritást nem tárták még fel teljes mértékben instruktív találkozók vagy projektek révén, holott ezek megfelelő szervezés mellett nem járnának nagy költségekkel;

17. sajnálatosnak tartja, hogy a közép-ázsiai kormányok helyileg nem vesznek részt a stratégia irányításában; felkéri a Bizottságot és Közép-Ázsia államait, hogy erősítsék a helyi hatóságokat azzal, hogy támogatják e kormányzati szintek fokozottabb részvételét a fejlesztési együttműködésben és a politikai és gazdasági döntések meghozatalában.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

22.9.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Thijs Berman, Michael Cashman, Corina Creţu, Véronique De Keyser, Charles Goerens, Catherine Grèze, András Gyürk, Filip Kaczmarek, Franziska Keller, Bill Newton Dunn, Maurice Ponga, Birgit Schnieber-Jastram, Michèle Striffler, Alf Svensson, Eleni Theocharous

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Santiago Fisas Ayxela, Martin Kastler, Cristian Dan Preda, Judith Sargentini

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

María Irigoyen Pérez, Wolfgang Kreissl-Dörfler


VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (22.9.2011)

a Külügyi Bizottság részére

a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia végrehajtásának állapotáról

(2011/2008(INI))

Előadó: Niccolò Rinaldi

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   elismeri, hogy az EU és Közép-Ázsia közötti kereskedelmi kapcsolatok korlátozottak, de kiáll az EU és Közép-Ázsia közötti kereskedelmi kapcsolatok megerősítésének fontossága mellett, és várja, hogy az EU és a közép-ázsiai országok is teljes mértékben kiaknázzák a partnerségben rejlő lehetőséget;

2.   egyetért az OECD Közép-Ázsia versenyképességi kilátásairól szóló, 2011. januári jelentésének következtetéseivel, és különösen aggályosnak tartja az emberi jogok és a munkaügyi jogok helyzetét, a civil társadalom támogatásának hiányát a közép-ázsiai országokban, továbbá az oktatási rendszer, a kkv-k helyzetét, a földtulajdonreformokat és a térség befektetési politikáit, amelyeket a gazdaságban egyenletesebben kellene alkalmazni, mivel jelenleg az energia- és a bányászati szektorra összpontosítanak;

3.   üdvözli a tényt, hogy az EU Közép-Ázsiával folytatott kereskedelme (különösen az uniós kivitel) 2000 óta jelentős mértékben megnőtt (+156%) összehasonlítva a térséggel folytatott oroszországi kereskedelemmel (+82%), de megelégedettségre nincsen ok, hiszen a Közép-Ázsiával folytatott kínai kereskedelem ez alatt az idő alatt 750%-kal nőtt;

4.   kitart amellett, hogy folytatni kell a politikai rendszer demokratizálására és modernizálására tett erőfeszítéseket, ösztönzi mindegyik ország átmenet és reform melletti elkötelezettségét; felszólít az előrelépésre az emberi jogok területén és az emberi jogokkal kapcsolatos együttműködésre, a gazdasági diverzifikációra, a fenntartható energiaszektor és a kaszpi-tengeri erőforrások európai piaccal való összekötését szolgáló, jobb szállítási kapcsolódások kifejlesztésére;

5.   felszólít a szilárd emberi és munkaügyi jogokon alapuló civil társadalom felépítését előmozdító tágabb kontextuson belül a közoktatási rendszer korszerűsítésére irányuló erőfeszítések folytatására, amely rendszernek – ideértve az üzleti tárgyú oktatást – ingyenesnek és mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie; úgy véli, hogy a Bizottságnak szorosabb együttműködést kellene folytatnia a közép-ázsiai országokkal az oktatási rendszerek reformjának megtervezése és végrehajtása során; ösztönzi az EU-t, hogy biztosítson tanulmányi támogatásokat és ösztöndíjakat a közép-ázsiai diákok számára az európai egyetemeken való tanulásra; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos továbbá a nők munkaerő-piaci részvételét, illetve a munkaerőpiachoz való hozzáférését biztosító folyamatok elősegítése;

6.   úgy véli, hogy a kkv-k támogatása egyike az érintett országok fejlődéséhez szükséges tényezőknek, és az Európai Uniónak a kkv-k számára az EBB közép-ázsiai mandátuma keretében nyújtott támogatása során ezt kiemelt prioritásként kell kezelnie, valamint az üzleti vállalkozásokkal és felsőoktatással kapcsolatban Közép-Ázsiából érkező emberek számára könnyítenie kell a vízumfeltételeket, egyidejűleg előmozdítva a munkajogi, környezeti és vállalati társadalmi felelősségi normákat; továbbá úgy véli, hogy a közbeszerzések kulcsfontosságú ágazataiban is el kell kerülni az európai iparral szembeni megkülönböztető jellegű gyakorlatokat, illetve elő kell segíteni a helyi kkv-kkal való teljes körű együttműködést a térség gazdaságának fejlődése és diverzifikációja érdekében;

7.   felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy biztosítsa a gazdasági és kereskedelmi szakértők fokozott jelenlétét az öt közép-ázsiai államban működő uniós küldöttségekben;

8.   bátorítja a Bizottságot, hogy gazdasági és adminisztratív kapacitásuk növelése érdekében adjon szakképzett technikai segítséget és tanácsot a közép-ázsiai országok számára, és így támogassa a helyi és regionális hatóságokat, teremtsen szilárdabb gazdasági szerkezetet, és integrálja ezeket az országokat a világkereskedelem rendszerébe;

9.   tudatában van annak, hogy a közép-ázsiai országok közötti integráció foka alacsony; felhívja a Bizottságot mind az öt közép-ázsiai ország tekintetében differenciált – egyedi szükségleteik szerinti – stratégia kialakítására, és a régión belüli integráció támogatására;

10. úgy véli, hogy a piacgazdaság kialakítását célzó szerkezeti reform és a külföldi befektetések rendezett jogi keretének kialakítása nemcsak a régió gazdasági fejlődéséhez elengedhetetlen, hanem a világgazdasági integrációt és a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozást is elősegíti; kéri a közép-ázsiai országokat, hogy kövessék a Kirgiz Köztársaság példáját, és hajtsák végre a WTO-hoz való csatlakozáshoz szükséges összes reformot;

11. úgy véli, hogy a WTO-tagság a közép-ázsiai országok számára ígéretes megoldás arra, hogy fejlesszék gazdaságaikat és jobban integrálódjanak a globális kereskedelmi rendszerbe, valamint előfeltétele az EU-val kialakítandó szorosabb kereskedelmi és befektetési kapcsolatoknak;

12. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy maradjon következetes az Oroszország, Kazahsztán és Belarusz közötti vámunió tekintetében, és biztosítsa, hogy ez utóbbi teljesíti nemzetközi kötelezettségvállalásait és azt, hogy elkövetkező WTO-tagságának szellemében lép fel;

13. bátorítja a közép-ázsiai gazdaságok diverzifikálását és a hozzáadott értékkel rendelkező termékek gyártását elősegítő korszerű, innovatív technológiák bevezetését szolgáló európai beruházásokat;

14. üdvözli a Tanács határozatát, amely felhatalmazza a Bizottságot, hogy megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról tárgyaljon, és reméli, hogy a megállapodás tükrözni fogja az EU és Kazahsztán közötti kereskedelmi kapcsolatok jelentőségét, de természetesen megerősíti a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság terén megvalósuló együttműködést is;

15. tudomásul veszi az EU és Közép-Ázsia közötti jogállamisági kezdeményezést, és felszólít a megfelelő következő lépés megtételére, hogy a kezdeményezés elmozduljon a végrehajtási fázis irányába;

16. szorgalmazza, hogy az Európai Unió fokozottan támogassa a felelősségteljes kormányzást, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartását, a demokratizálódást és a korrupció elleni küzdelmet az ezen országokkal folytatott párbeszédének kulcsfontosságú témájaként;

17. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy elsődleges célnak tekintse a korrupció elleni harcot, mivel jelenleg az elit réteg (és nem a teljes lakosság) profitál leginkább az uniós támogatásból és kereskedelemből;

18. úgy véli, hogy az Európai Unió és Közép-Ázsia kapcsolatában a nyersanyagokkal és különösen a ritkaföldfémekkel kapcsolatos együttműködést és kereskedelmet prioritásként kell kezelni; hangsúlyozza, hogy a térségbeli országokkal fenn kell tartani a partnerséget,amely arra épül, hogy az európai technológiákért és know-how-ért cserébe alapanyagokat adnak;

19. felszólít arra, hogy valamennyi jövőbeli fellépés, többek között a régióban történő befektetések esetében tekintsék alapvető normának a környezeti fenntarthatóságot;

20. megismétli a Közép-Ázsiában lévő energiaforrásokhoz való hozzáférés javításának gazdasági és politikai jelentőségét; hangsúlyozza e tekintetben a Nabucco csővezeték Európai Unió energiaellátásának diverzifikálásában betöltött jelentős szerepét;

21. hangsúlyozza Közép-Ázsia geostratégiai jelentőségét az EU számára, mivel hidat képez Kínába, valamint Afganisztánba és a Közel-Keletre, továbbá az EU számára jelentős energiabehozatali forrás;

22. úgy véli, hogy a jövőbeni EU–Közép-Ázsia stratégiának le kell vonnia az európai szomszédságpolitika reformjának a differenciálás, az emberi kapcsolatok fejlesztése és a demokráciára és az emberi jogokra fordított fokozott figyelem tekintetében levont tanulságait, és figyelembe kell vennie a szélesebb geopolitikai környezetet, beleértve Mongóliát és Afganisztánt is..

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

22.9.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

17

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniel Caspary, Christofer Fjellner, Vital Moreira, Paul Murphy, Cristiana Muscardini, Franck Proust, Niccolò Rinaldi, Helmut Scholz, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Keith Taylor, Pablo Zalba Bidegain

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Josefa Andrés Barea, George Sabin Cutaş, Béla Glattfelder, Salvatore Iacolino, Silvana Koch-Mehrin, Marietje Schaake

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Malika Benarab-Attou, Esther Herranz García, Gabriel Mato Adrover


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

4.10.2011

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

53

5

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gabriele Albertini, Pino Arlacchi, Franziska Katharina Brantner, Frieda Brepoels, Elmar Brok, Tarja Cronberg, Arnaud Danjean, Michael Gahler, Marietta Giannakou, Ana Gomes, Andrzej Grzyb, Richard Howitt, Anneli Jäätteenmäki, Jelko Kacin, Ioannis Kasoulides, Tunne Kelam, Nicole Kiil-Nielsen, Evgeni Kirilov, Maria Eleni Koppa, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Vytautas Landsbergis, Krzysztof Lisek, Sabine Lösing, Ulrike Lunacek, Barry Madlener, Kyriakos Mavronikolas, Willy Meyer, Alexander Mirsky, María Muñiz De Urquiza, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Norica Nicolai, Pier Antonio Panzeri, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Cristian Dan Preda, Libor Rouček, Tokia Saïfi, Nikolaos Salavrakos, Jacek Saryusz-Wolski, Werner Schulz, Adrian Severin, Hannes Swoboda, Inese Vaidere, Sir Graham Watson, Boris Zala

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Laima Liucija Andrikienė, Véronique De Keyser, Liisa Jaakonsaari, Elisabeth Jeggle, Agnès Le Brun, Norbert Neuser, György Schöpflin, László Tőkés, Traian Ungureanu, Luis Yáñez-Barnuevo García, Janusz Władysław Zemke

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Paul Murphy

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat