JELENTÉS az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről

29.11.2011 - (2011/2094(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Andreas Schwab

Módosítások

• 001-001 (PDF - 192 KB)
• 001-001 (DOC - 165 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről

(2011/2094(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság versenypolitikáról szóló 2010. évi jelentésére (COM(2011)0328) és a Bizottság kapcsolódó szolgálati munkadokumentumára (SEC(2011)0690),

–   tekintettel a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletre[1],

–   tekintettel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletre (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete)[2],

–   tekintettel az 1/2003/EK rendelet[3] 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló bizottsági iránymutatásokra (bírságolási iránymutatások),

–   tekintettel „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című, 2008. október 13-i bizottsági közleményre[4] (a bankokról szóló közlemény),

–   tekintettel „A pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok” című, 2008. december 5-i bizottsági közleményre[5] (feltőkésítési közlemény),

–   tekintettel az értékvesztett eszközöknek a közösségi bankszektorban történő kezeléséről szóló, 2009. február 25-i bizottsági közleményre[6] (az értékvesztett eszközökről szóló közlemény),

–   tekintettel „A pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján” című, 2009. július 23-i bizottsági közleményre[7] (a szerkezetátalakításról szóló közlemény),

–   tekintettel az „Ideiglenes közösségi keretszabály a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban” című, 2008. december 17-i bizottsági közleményre[8] (az ideiglenes keretrendszer),

–   tekintettel „A finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban alkalmazott ideiglenes közösségi keretszabály” című, 2010. december 1-jei bizottsági közleményre[9] (a 2010. december 31-én lejáró helyébe lépő új ideiglenes keretszabály),

–   tekintettel a Parlament által megrendelt, „Állami támogatás – Válságszabályok a pénzügyi ágazat és a reálgazdaság számára” című, 2011. júniusi tanulmányra[10],

–   tekintettel „A pénzügyi és gazdasági válság miatt elfogadott ideiglenes állami támogatási szabályok hatása” című, 2011. október 5-i bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SEC(2011)1126),

–   tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 794/2004/EK bizottsági rendeletnek a tagállamok jelentéstételi kötelezettségeinek egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelet tervezetére,

–   tekintettel a „Nyilvános konzultáció: A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0173),

–   tekintettel a Versenypolitikai Főigazgatóság „Bevált gyakorlatok az EUMSZ 101. és 102. cikkével kapcsolatos eljárások levezetése kapcsán” című dokumentumára[11],

–   tekintettel a Versenypolitikai Főigazgatóság „A meghallgatási tisztviselők eljárására vonatkozó iránymutatás az EUMSZ 101. és 102. cikkével kapcsolatos eljárások kapcsán” című dokumentumára[12],

–   tekintettel a Versenypolitikai Főigazgatóság „Bevált gyakorlatok a gazdasági bizonyítékok benyújtására és az adatgyűjtésre az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával és a vállalatok egyesülésével kapcsolatos ügyekben” című dokumentumára[13],

–   tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló 2010. november 20-i keretmegállapodásra[14] (a továbbiakban „keretmegállapodás”), és különösen annak (12)[15] és (16) bekezdésére[16],

–   tekintettel az EK antitrösztszabályainak megsértésére épülő kártérítési keresetekről szóló zöld könyvről szóló 2007. április 25-i állásfoglalására[17] és az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvről szóló 2009. március 26-i állásfoglalására[18], valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítésről szóló, 2011. október 20-i véleményére,

–   tekintettel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjáról szóló, 2011. november 15-i állásfoglalására[19]

–   tekintettel a Bizottság 2003. évi, versenypolitikáról szóló XXXIII. éves jelentéséről szóló, 2005. február 22-i állásfoglalására[20], a Bizottság versenypolitikáról szóló 2004. évi jelentéséről szóló, 2006. április 4-i állásfoglalására[21], a versenypolitikáról szóló 2005. évi jelentésről szóló, 2007. június 19-i állásfoglalására[22], a versenypolitikáról szóló 2006. és 2007. évi jelentésről szóló, 2009. március 10-i állásfoglalására[23], a versenypolitikáról szóló 2008. évi jelentésről szóló, 2010. március 9-i állásfoglalására[24] és a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására[25],

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére a Bizottság 2010. évi versenypolitikáról szóló közleményéről (INT/594 - CESE 1461/2011),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0424/2011),

A. mivel a 2008 őszén kitört pénzügyi és gazdasági válságot még nem sikerült leküzdeni; mivel a pénzügyi zavarok és a recessziós félelmek az elmúlt hónapok során ismét teret nyertek;

B.  mivel a válság kitörésére a Bizottság gyorsan és ésszerűen válaszolt, külön szabályokat fogadva el az állami támogatásokról, és a versenypolitikát használva válságkezelő eszközként; mivel ezt már akkor is és most is ideiglenes rendszernek szánják, noha időkerete az eredetileg várhatót túllépte;

C. mivel a Bizottság 2008. október 1. és 2010. október 1. között 200-nál több állami támogatásról szóló határozatot hozott a pénzügyi ágazat vonatkozásában; mivel 2009-ben a pénzügyi ágazatnak nyújtott, tagállamok által igénybe vett támogatás összege 1107 milliárd EUR-t (az uniós GDP 9,3%-át) tett ki; mivel a válság kezdetétől 2010. október 1-jéig bizottsági jóváhagyásban részesült intézkedések (egyaránt beleértve a programokat és az eseti beavatkozásokat) maximális összege 4588,90 milliárd EUR-t tesz ki;

D. mivel a Bizottság bevezetetett egy 2011. január 1-jétől alkalmazandó követelményt, amely szerint szerkezetátalakítási tervet kell benyújtania minden olyan banknak, amely feltőkésítési vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedés kedvezményezettje, függetlenül attól, hogy alapvetően stabil vagy válságos helyzetben van;

E.  mivel a válság alatt nyújtott jelentős összegű, például garanciaprogramok, feltőkésítési programok és a banki finanszírozás kiegészítő likviditási támogatása formáját öltő állami támogatások hozzájárultak az államháztartások súlyos egyensúlyhiányához; mivel azóta sem ismert, hogy a bankoknak nyújtott állami támogatások, különösen a garanciák hatása mennyire hosszú időre hat ki a jövőben, ha e garanciák egy részét ténylegesen lehívják;

F.  mivel a protekcionizmus és a versenyszabályok betartatásának elmaradása csak elmélyítené és elnyújtaná a válságot; mivel a versenypolitika alapvető eszköz annak lehetővé tételéhez, hogy az EU dinamikus, hatékony és innovatív belső piaccal rendelkezzen és a világpiacon versenyképes legyen;

G.  mivel a gazdasági válság leküzdése érdekében tett erőfeszítések ellenére a versenyt, a fogyasztók jólétét és a piacok megfelelő működését továbbra is a kartellek fenyegetik leginkább, ami még gazdasági válság idején sem fogadható el;

A Bizottság 2010. évi jelentése a versenypolitikáról

1.  üdvözli a Bizottság versenypolitikáról szóló 2010. évi jelentését; e jelentés negyvenedik évfordulója alkalmából kiemeli, hogy az uniós versenypolitika számos jótékony hatással járt a fogyasztók jólétére, és jelentős eszköznek bizonyult az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása akadályainak felszámolása tekintetében; rámutat, hogy a versenypolitika továbbra is az egységes piac megőrzésének és a fogyasztói érdekek védelmének fontos eszköze; hangsúlyozza, hogy az új kihívások kezelése érdekében néhány szabályt módosítani kell;

2.  megállapítja, hogy a szilárd elvek és rugalmas eljárások együtthatása tette lehetővé, hogy a versenypolitika konstruktív és stabilizáló tényező legyen az Unió pénzügyi rendszerében és általában véve a reálgazdaságban;

Versenypolitikai ajánlások

3.  véleménye szerint az árak jobb átláthatósága alapvető az egységes piaci verseny serkentésében, és valódi választást kínál a fogyasztók számára;

4.   üdvözli a Bizottság és a fogyasztói szövetségek között az európai versenyjog területén már fennálló kapcsolatot, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy még inkább mozdítsa elő e kapcsolatokat, szükség esetén akár más érdekelt felekkel is;

Az állami támogatások ellenőrzése

5.   üdvözli a pénzügyi és gazdasági válság miatt elfogadott ideiglenes állami támogatási szabályok hatásának értékelése céljából összeállított bizottsági személyzeti munkadokumentumot; tudomásul veszi a Bizottság azon értékelését, hogy az állami támogatásoknak globálisan „sikerült csökkenteni a pénzügyi bizonytalanságot, javítani a pénzpiacok működését és enyhíteni a válság reálgazdaságra gyakorolt hatását”; nem tudja azonban, hogy ez az optimista elemzés fenntartható-e;

6.  hangsúlyozza, hogy az állami támogatásokra alkalmazandó ideiglenes rendszer jótékonynak bizonyult a válságra adott kezdeti válaszként, azonban azt nem szabad a szükségesnél tovább meghosszabbítani; hangsúlyozza, hogy az ideiglenes intézkedéseket és kivételeket meg kell szüntetni, amint azt a gazdasági helyzet lehetővé teszi;

7.  megállapítja, hogy az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazása tekintetében új, állandó szabályozási rendszerre van szükség a válságot megelőző jogrendszer hiányosságainak felszámolása érdekében, különösen a pénzügyi ágazat vonatkozásában, illetőleg a pénzügyi és gazdasági válság alatt keltett torzulások orvoslására;

8.  tudomásul veszi a bankszektor számára bejelentett, a megmentésre és szerkezetátalakításra vonatkozó iránymutatásokat; javasolja a Bizottságnak, hogy vegye figyelembe a központi bankok által a megmentési szakaszban nyújtott likviditási támogatás versenytorzító hatását, és írja elő a bankok részvényesek és kötvénytulajdonosok bevonásával történő rendezett szerkezetátalakítását az állami tőkeinjekció előtt;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy kösse a banki ágazat 2011 utáni ideiglenes állami támogatását a mérlegösszetétel és -főösszeg csökkentésére vonatkozó erősebb és szigorúbb feltételekhez, beleértve a lakossági hitelezés megfelelő figyelembe vételét, illetve a bónusz- és osztalékfizetésre és egyéb alapvető tényezőkre vonatkozó szigorúbb korlátozásokat is; megítélése szerint ezeknek a feltételeknek egyértelműeknek kell lenniük, illetőleg azokról a Bizottságnak utólag értékelést és összefoglalót kell készítenie;

10. tudomásul veszi a Bizottság által mindeddig annak érdekében elfogadott intézkedéseket, hogy a válság során állami támogatásban részesített egyes, a bukáshoz túlságosan nagy vagy túlságosan egymásba kapcsolódó intézmények mérlegfőösszegét csökkentse; megítélése szerint e célból több intézkedésre van szükség;

11. hangsúlyozza azonban, hogy a bankszektor folyamatban lévő konszolidációja ténylegesen növelte több jelentős pénzügyi intézmény piaci részesedését, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy kísérje szoros figyelemmel az ágazatot annak érdekében, hogy fokozza az európai banki piacon folyó versenyt, beleértve olyan szerkezetátalakítási tervek előírását is, amelyek a banki tevékenységek szétválasztásával járnak, ha a lakossági betétek lehetővé teszik ezen intézmények számára a kockázatosabb befektetési banki tevékenységek finanszírozását;

12. megjegyzi, hogy az EKB a válság során több nem standard likviditásinjekciót hajtott végre; tudomásul veszi a Bizottság tanulmányában említett azon értékelést, miszerint az ilyen intézkedések nem tekinthetők a szó szoros értelmében vett állami támogatásnak; hangsúlyozza azonban, hogy az uniós szintű politikai fellépéseket össze kell hangolni, és hogy az olyan bankoknak nyújtott állami támogatások értékelésekor, amelyek az EKB-tól vagy más központi bankokoktól is kapnak támogatást, a Bizottságnak figyelembe kell vennie az EKB vagy más központi bankok támogatásának, illetve egyéb állami beavatkozások hatását;

13. megjegyzi, hogy a válság alatt a bankoknak nyújtott EKB-támogatás és egyéb állami beavatkozások hatásai nem szerepelnek a Bizottság összeegyeztethetőségi értékelésében; felkéri a Bizottságot az ilyen műveletek utólagos értékelésére;

14. felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen be jogalkotási javaslatokat a bajba került bankok megmentésének valóban európai keretben történő megoldására egy közös szabálykönyv, valamint beavatkozási eszközök és azt kiváltó tényezők garantálásával, az adófizetők terheinek legkisebbre korlátozásával, nevezetesen harmonizált, (kockázatalapú megközelítésből kiindulva) önfinanszírozó ágazati megmentési alapok létrehozása révén;

15. hangsúlyozza, hogy az állami támogatásokat olyan módon kell elosztani, hogy az ne torzítsa a versenyt, illetőleg ne részesítse előnyben a már létező vállalatokat az újonnan alakulókkal szemben;

16. véleménye szerint az állami támogatásnak az innovációs és kutatási klasztereket, és ezáltal a vállalkozói szellemet kellene támogatnia;

17. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó állami támogatási szabályok tervezett egyszerűsítése ne eredményezze a túlkompenzáció figyelemmel kísérésének gyengülését;

18. tudomásul veszi a Bizottság szándékát, hogy „de minimis” szabályokat vezet be az általános gazdasági érdekű szolgáltatások állami támogatása vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy világos és egyértelmű kritériumokra van szükség az e körbe tartozó szolgáltatások meghatározása tekintetében;

19. ragaszkodik ahhoz, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások további kategóriáinak bejelentési követelmény alóli elvi mentesítésére vonatkozó javaslatoknak annak bizonyítékán kell alapulniuk, hogy a szabályok alóli mentesítés indokolt és szükséges, és nem torzítja szükségtelenül a versenyt;

20. hangsúlyozza a verseny valamennyi ágazatban, és nem utolsósorban az európai gazdaság 70%-át kitevő szolgáltatási ágazatban való erősítésének fontosságát; rámutat továbbá az új vállalkozások és szolgáltatások létrehozásának jogára;

Trösztellenes szabályozás

21. teljes mértékben támogatja a Gazdasági és Monetáris Bizottság 2011. október 20-i véleményét a Bizottság „A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” című személyzeti munkadokumentumáról és azt mellékletként belefoglalja ebbe az állásfoglalásba;

22. véleménye szerint a bírságolási politika továbbra is jelentős eszköze a hatóságok általi jogérvényesítésnek és elrettentésnek;

23. megállapítja, hogy a viselkedést nem csak a büntetések alakítják, hanem az együttműködés ösztönzése is; olyan megközelítést részesít előnyben, amely hatékonyan elrettent, ugyanakkor ösztönzi az együttműködést;

24. hangsúlyozza, hogy a magas bírságok politikáját továbbra sem szabad alternatív uniós költségvetés-finanszírozási mechanizmusként használni;

25. megjegyzi, hogy a bírságok kiszabásának módját nem jogalkotási eszközök tartalmazzák, a 2006. évi bírságolási iránymutatások, és ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy illessze be a bírságkiszámítás részletes alapjait és a bírságolás új elveit az 1/2003/EK rendeletbe;

26. ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja felül bírságolási iránymutatásait és javasolja, hogy azok az alábbi elvek értékelésének megfelelően alakuljanak:

–    szem előtt kell tartani, hogy az erőteljes megfelelőségi programok végrehajtása nem szabad, hogy a jogsértés orvoslásával arányban állón túlmenő negatív hatással járjon a szabálysértőkre nézve;

–    be kell vezetni, hogy különböző szintű bírságot szabnak ki azon vállalkozásokra, amelyek szándékosan, illetve gondatlanul cselekedtek;

–    figyelembe kell venni az EU trösztellenes jogszabályai szerinti állami és magánkötelezettségek kölcsönhatásait; a Bizottságnak meg kell győződnie arról, hogy a bírságok figyelembe veszik a harmadik feleknek már kifizetett kártérítéseket; eztaz engedékenységi politika kedvezményezettjeire is alkalmazni kell; ezenkívül bíróságon kívüli megegyezés alapján történő kártérítés fizetésére lehetne ösztönözni a szabálysértőket, mielőtt a bírsággal kapcsolatban végső döntés születne;

–    olyan feltételeket kell szabni, amelyek értelmében a leányvállalat fölött döntő befolyást gyakorló, de a jogsértésben közvetlenül nem érintett anyavállalatot egyetemlegesen felelősségre lehetne vonni a leányvállalataik által elkövetett trösztellenes jogsértésekért;

–    a visszaesés tekintetében egyértelmű kapcsolatot kell megállapítani egyrészt a vizsgálat tárgyát képező szabálysértés és a múltbeli szabálysértések között, másrészt pedig a szabálysértés és az érintett vállalkozás között; a felső időkorlátot figyelembe kell venni;

27. megállapítja, hogy egyre több kérelem érkezik a bírság fizetésképtelenség miatti csökkentésére, különösen az egytermékes vállalkozásoktól és a kkv-któl; megítélése szerint a bírságok csökkentésének alternatívája lehet a késleltetett és/vagy megosztott fizetések rendszere, melynek révén elkerülhető a vállalkozások csődje;

28. Joaquín Almunia bizottsági alelnök bejelentése nyomán várja az egytermékes vállalkozások és kkv-k bírságolására vonatkozó iránymutatások kiigazítását;

29. az eljárás hatékonyabbá tétele céljából üdvözli a vitarendezési eljárás alkalmazását kartellügyekben;

30. sürgeti a Bizottságot, hogy amennyiben az erőfölénnyel való esetleges visszaélések elemzése során kideríti, hogy nem történt erőfölénnyel való visszaélés, akkor vizsgálja meg közelebbről a gazdaság egyéb területeire gyakorolt hatásokat is;

Összefonódások ellenőrzése

31. véleménye szerint a gazdasági és pénzügyi válság nem indokolja az uniós összefonódás-ellenőrzési politika lazítását; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az összefonódások, és különösen a nehéz helyzetben lévő bankok megmentésére vagy szerkezetátalakítására tervezett összefonódások ne hozzanak létre további, a bukáshoz túl nagy és általánosabban rendszerszintű intézményeket;

32. hangsúlyozza, hogy a versenyszabályok vállalatok összefonódására való alkalmazását a teljes belső piac szempontjából kell értékelni;

Nemzetközi együttműködés

33. kiemeli a versenyszabályok globális közelítésének jelentőségét; ösztönzi a Bizottságot, hogy aktívan vegyen részt a Nemzetközi Versenyügyi Hálózatban;

34. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy kössön kétoldalú együttműködési megállapodásokat a verseny érvényesítéséről; üdvözli az ilyen megállapodásról Svájccal folytatott tárgyalások bejelentését és ösztönzi a szakpolitikák és a jogérvényesítési fellépések fokozottabb összehangolását;

Sajátos ágazatok

35. tudomásul veszi a Bizottság Energia 2020 kezdeményezését; sürgeti a Bizottságot, hogy törekedjen a belső energiapiaci csomag maradéktalan végrehajtására; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy mivel még nem sikerült maradéktalanul megvalósítani a nyitott és versenyképes egységes energiapiacot, aktívan kövesse nyomon a versenyt az energiapiacokon, különösen abban az esetben, ha a közművek privatizációja monopolisztikus vagy oligopolisztikus piacokat hoz létre;

36. emlékeztet a Bizottsághoz a harmadik energiacsomag végrehajtásának korai szakaszában intézett azon felhívására, hogy kövesse szorosabb figyelemmel a verseny szintjét, mivel a piacok '90-es évek közepétől tartó fokozatos megnyitása ellenére a három legnagyobb szereplő még mindig a piacnak körülbelül 75%-át (villamos energia), illetve több mint 60%-át (gáz) képviseli; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatásokat a megújuló energia energiahálózatokhoz való hozzáférésének javítása érdekében;

37. emlékeztet a Bizottsághoz intézett azon felhívására, hogy a következő éves jelentése keretében vizsgálja meg, hogy a kritikus nyersanyagok beszállítóinak koncentrációja milyen mértékben lehet káros az partnerágazatok tevékenységére és az ökohatékonyabb gazdaságra, mivel ezek némelyike rendkívül fontos a napelemekhez és a lítiumionos akkumulátorokhoz hasonló ökohatékony technológiák alkalmazásához;

38. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a hitelminősítő ügynökségek ágazatának a verseny előtti megnyitása érdekében tett erőfeszítéseit, különösen a belépési korlátokat, az állítólagos összejátszó gyakorlatokat és az erőfölénnyel való visszaélést illetően; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi hitelminősítő ügynökség tartsa be a legmagasabb szintű integritási, közzétételi, átláthatósági és összeférhetetlenség-kezelési előírásokat, amint azt a hitelminősítő ügynökségekről szóló 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[26] követelményei a hitelminősítések minőségének biztosítása érdekében meghatározzák;

39. felhívja a Bizottságot, hogy a 2008. júniusi Európai Tanács következtetéseinek 40. pontja nyomán aktívan kísérje figyelemmel a nyersanyag-vonatkozású piacok fejleményeit, és terjesszen elő ambiciózus jogalkotási javaslatokat a pénzügyi eszközök piacával és a piaci erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos keretrendszer felülvizsgálata keretében az olyan spekulatív gyakorlatok leküzdése érdekében, amelyek hátrányosan érintik az európai ipart és torzulást okoznak az egységes piacon;

40. hangsúlyozza, hogy az USA, az Egyesült Királyság és Japán szabályozó hatóságai által a közelmúltban végzett vizsgálatok azt tárták fel, hogy bizonyítékok kerültek napvilágra a válság során arról, hogy USA-beli és európai bankok manipulálták a LIBOR-kamatlábakat; ezért aggódik az ilyen gyakorlatok okozta potenciális piactorzulásokkal kapcsolatban;

41. szorgalmazza, hogy a Bizottság vizsgálja meg a verseny helyzetét a kiskereskedelmi ágazatban, különösen az erőfölényben lévő kiskereskedelmi láncok piaci erőfölénnyel való állítólagos visszaéléseinek következményeit, amelyek – különösen a mezőgazdasági és élelmiszerpiacon – kedvezőtlen hatást gyakorolnak a kisebb kiskereskedőkre és termelőkre;

42. emlékeztet a Bizottsághoz intézett azon kérésére, hogy végezzen felmérést a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatban zajló versenyről, hogy megvizsgálja, milyen hatással van a nagyobb beszállítók és kiskereskedők által birtokolt piaci erő e piac működésére;

43. megállapítja, hogy az élelmiszer-ellátási lánc összetett, és hogy az élelmiszerek árazása átláthatatlan; úgy véli, hogy ha a versenyszabályokkal összhangban és az üzleti titkok tiszteletben tartása mellett az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szakaszában jobban elemeznék a költségeket, az eljárásokat, a hozzáadott értéket, a mennyiségeket, az árakat és a haszonkulcsokat, ideértve a minőség fokozott átláthatóságát is, az javítaná a fogyasztók rendelkezésére álló információkat és az élelmiszer-ellátási lánc ármegállapítási mechanizmusainak átláthatóságát, javítva ezzel a fogyasztók választási lehetőségeit és megelőzve a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen megkülönböztetést; üdvözli a hatékonyabban működő európai élelmiszer-ellátási lánccal foglalkozó magas szintű fórum létrehozását, valamint az e fórum által a kereskedelmi gyakorlatok javulására gyakorolt pozitív hatásokat;

44. megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy végezzen ágazati vizsgálatot az online reklám és a keresőmotorok vonatkozásában;

45. megismétli a közbeszerzési szabályok alkalmazására vonatkozó vizsgálatra, valamint annak tisztázására irányuló korábbi kérését, hogy a nemzeti különbségek a verseny torzulásához vezetnek-e;

46. hangsúlyozza, hogy az európai közlekedési politika fő céljának most és a későbbiekben is a belső piac összes közlekedési mód tekintetében való kiteljesítésére kell irányulnia;

47. egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EU-ban még mindig hiányzik az egységes belső piac létrehozásán belül a tisztességes verseny megteremtéséhez feltétlenül szükséges, megfelelően összekapcsolt, egymással összehangolható és határokon átnyúló, hatékony szállítási infrastruktúrahálózat;

48. megítélése szerint a versenypolitikának hozzá kell járulnia a nyílt szabványok és az interoperabilitás előmozdításához és érvényesítéséhez annak megelőzése érdekében, hogy a fogyasztókat és ügyfeleket a piaci szereplők kisebbsége technológiailag magához kösse;

49. megállapítja a barangolási piacon a verseny hiányát és hangsúlyozza az árak nagyobb mértékű átláthatóságának szükségességét; e tekintetben üdvözli az új uniós távközlési keretszabályokat és a barangolásról szóló III. rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2011)0402 végleges), amely a nagykereskedelmi verseny javítása érdekében strukturális intézkedéseket javasol, ami a kiskereskedelmi verseny, az árak és a fogyasztók választási lehetőségei tekintetében várhatóan előnyökkel jár majd; sürgeti különösen a Bizottságot, hogy teljesítse az európai digitális menetrendben (COM(2010)0245 végleges/2) meghatározott azon célkitűzéseket, amelyek szerint a barangolási és a nemzeti díjak közötti különbségeknek 2015-re meg kell szűnniük;

50.  hangsúlyozza, hogy a szélessávú ágazatban a fokozott verseny elengedhetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon az Európa 2020 stratégiának az európai polgárok teljes körű szélessávú lefedettségére irányuló célkitűzése, ami a fogyasztók és a vállalkozások számára is előnyökkel jár; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azokat a lehetséges eseteket, amikor a szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáférést nemzeti szinten korlátozták;

51. sürgeti a Bizottságot annak kivizsgálására, hogy az EU kibocsátási egységeinek (EUA) túlságosan nagyvonalú osztogatása milyen mértékben torzíthatja a versenyt egyes ágazatokban, mivel ezek az engedélyek, amelyek hatékonysága a gazdasági tevékenység visszaesése következtében csökkent, bizonyos vállalatok számára váratlan nyereséget eredményeztek, ugyanakkor csökkentették e vállalatok hajlandóságát arra, hogy részt vegyenek az ökológiai szempontból hatékonyabb gazdaságra történő átállásban;

52. emlékeztet, hogy a Bizottság számos jogsértési eljárást indított a tagállamokkal szemben az első vasúti csomag nem megfelelő végrehajtása miatt;

53. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az országok között a légi szállítási ágazatban kötött kétoldalú megállapodások ne részesítsenek formálisan előnyben egyes repülőtereket az egyik országból a másikba tartó légi járatok tekintetében;

54. sürgeti a Bizottságot a légi közlekedési ágazat, különösen a légitársaságok közötti közös üzemeltetési megállapodások elemzésére, amelyek sok esetben semmiféle előnyt nem jelentenek a fogyasztó számára, csak egyszerűen hozzájárulnak a piac nagyobb fokú lezáráshoz, aminek eredménye az erőfölénnyel való visszaélés, és olyan vállalkozások összehangolt gyakorlata, amelyek egyébként versenytársakként léptek volna fel;

55. várakozással tekint a 2005. évi légiközlekedési iránymutatások alkalmazására vonatkozó nyilvános konzultáció eredményei elé; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy körültekintően vizsgálja meg a légitársaságoknak nyújtott szociális és szerkezetátalakítási támogatás elbírálására vonatkozó rendelkezéseket abból a szempontból, hogy tudnak-e a jelenlegi piaci feltételek mellett egyenlő esélyeket biztosítani a légifuvarozók számára vagy esetleg felülvizsgálatra szorulnak;

56. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi légitársaságok közötti verseny torzulásának elkerülése érdekében lépjenek fel az EU és harmadik országok közötti megállapodásokkal összefüggésben esetlegesen alkalmazott megkülönböztető jellegű politikák ellen, ekként biztosítva a tisztességes versenyt;

57. hangsúlyozza az egységes európai égbolt megvalósításának szükségét, amely egy teljesítménybiztosítási rendszer felállítása révén átláthatóan beárazott szolgáltatásokat garantál majd;

58. megismétli, hogy a közlekedési módokon belüli és közötti tisztességesebb verseny érdekében a repülőjegyeknél szigorúan valós, átlátható és mindent felölelő árakat kell alkalmazni;

59. várakozással tekint a tengeri kikötői struktúrák finanszírozásáról szóló bizottsági és európai parlamenti tanulmányok megállapításai elé, mivel e dokumentum jóvoltából a két intézmény fel tudja mérni, hogy a jelenlegi szabályokat koherensen alkalmazzák-e vagy inkább átdolgozásra szorulnak;

A Parlament és a Bizottság közötti párbeszéd a versenypolitikáról

Párbeszéd a versenypolitikáról

60. üdvözli, hogy a Bizottság alelnöke, Joaquín Almunia részt vett a Parlamenttel folytatott eszmecserén, és üdvözli az ebben az évben a Versenypolitikai Főigazgatóság által szervezett tájékoztatókon mindvégig megnyilvánuló pozitív együttműködést; véleménye szerint az európai parlamenti képviselők és a Versenypolitikai Főigazgatóság főigazgatója közötti éves találkozó olyan bevált gyakorlat, amelyet érdemes folytatni;

61. a Bizottság versenypolitikáról szóló éves jelentéseinek negyvenedik évfordulója alkalmából a Parlament és a Bizottság közötti megállapodásra hív fel a versenypolitikáról folytatott átfogó párbeszéd bevezetéséről, amelynek erősítenie kell a Parlament mint az európai polgárokat képviselő, közvetlenül választott szerv szerepét; megállapítja, hogy e gyakorlat elmélyíti a létező párbeszédet, és adott esetben – a Bizottság Szerződésekben rögzített kizárólagos hatásköreinek sérelme nélkül – intézményesítheti a Bizottság és a Parlament közötti rendszeres párbeszédet az Európai Parlament ajánlásainak nyomon követésére vonatkozó eljárások és kötelezettségvállalások rögzítése révén;

A versenypolitikáról szóló éves jelentés

62. sürgeti a Bizottságot, hogy éves jelentésébe foglalja bele a következőket:

–   az adott év során elfogadott jogi és nem jogi, kötelező és nem kötelező eszközök leírása a módosítás indokolásával együtt;

–   a nyilvános konzultációk keretében a Parlamenttől és az érintett felektől kapott észrevételek összefoglalása annak indokolásával, hogy az ezekben szereplő egyes észrevételeket miért fogadtak el, míg másokat miért nem;

–   a Bizottság által az adott év során döntéshozatala átláthatóságának fokozása és a megfelelő eljárás nagyobb fokú tiszteletben tartásának biztosítása érdekében hozott intézkedések leírása; e szakasznak jelentést kell tartalmaznia a versenypolitikáról a Parlamenttel folytatott párbeszédről;

A versenypolitikával kapcsolatos éves munkaprogram

63. sürgeti a Bizottságot, hogy minden év elején terjesszen elő egy versenypolitikával kapcsolatos munkaprogramot, amelyben részletezi a következő év során várhatóan elfogadásra kerülő kötelező és nem kötelező erejű versenypolitikai eszközöket és a tervezett nyilvános konzultációkat;

64. hangsúlyozza, hogy a versenypolitikáért felelős biztosnak az ECON bizottság elé kell terjesztenie mind a jelentést, mind a munkaprogramot;

°

°          °

65. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Melléklet (a (21) bekezdéssel kapcsolatban)[27]

1.  üdvözli a Bizottság munkáját a kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítésre vonatkozóan; emlékeztet a trösztellenes szabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvről szóló 2009. március 26-i állásfoglalására, és úgy ítéli meg, hogy a versenypolitika keretében történő kollektív jogorvoslat területén minden új kezdeményezésnek koherensnek kell lennie ezen állásfoglalás és a 2009-es állásfoglalás tartalmával;

2.  úgy véli, hogy a versenyszektor tekintetében a Szerződések rendelkezéseinek végrehajtásához, az EU céljainak teljes megvalósítása és az európai versenyjog érvényesülésének biztosítása érdekében elengedhetetlen a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok által történő jogérvényesítés;

3.  elismeri azonban, hogy az egyre integráltabb belső piacon, ahol gyorsan nő az online kereskedelem, a kollektív jogorvoslatok terén uniós szintű megközelítésére van szükség;

4.  megjegyzi, hogy a magánfelek által kollektív jogorvoslaton keresztül történő foganatosítás megkönnyítheti a fogyasztóknak és vállalkozásoknak okozott kár uniós szintű jóvátételét és hozzájárulhat az európai versenyjog hatékonyságának biztosításához;

5.  megjegyzi, hogy a magánfelek által történő foganatosítás formái már most is sok tagállamban léteznek, ám a nemzeti rendszerek erősen eltérőek, és sok tagállam még nem alkotott konkrét szabályokat a kollektív jogorvoslatról, beleértve a bírósági jogorvoslatot is;

6.  hangsúlyozza, hogy a belső piac kiteljesedése érdekében a fogyasztói jogoknak konzisztensebbeknek kellene lenniük az Unióban; rámutat, hogy a kollektív jogorvoslat jól kidolgozott rendszere hozzájárulhat a fogyasztói bizalomhoz, és ezáltal a belső piac és az online kereskedelem zökkenőmentes működéséhez, erősítve az európai gazdaság versenyképességét;

7.  megjegyzi továbbá, hogy viszonylag kevés magánfelek által benyújtott kártérítési kereset kerül a nemzeti bíróságok elé;

8.  hangsúlyozza ezért, hogy egyaránt fokozni kell az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférési jogosultság és az európai versenyjog hatékonyságát, mivel az egyéni keresetek nem mindig elégségesek és hatékonyak;

9.  emlékeztet, hogy jelenleg csak a tagállamok alkotnak a megadható kártérítés összegének számszerűsítésére vonatkozó nemzeti jogszabályokat; megjegyzi továbbá, hogy a nemzeti jogszabályok érvényesítése nem akadályozhatja az uniós jogszabályok egységes alkalmazását;

10. rámutat, hogy egy uniós kollektív jogorvoslati rendszernek figyelembe kell vennie a nemzeti szinten ezen a területen bevált gyakorlatokat;

11. hangsúlyozza továbbá, hogy a szubszidiaritás, az egyediség és az arányosság elveivel összhangban egy uniós kollektív jogorvoslati eszköznek közös minimumszabályokat kell meghatároznia a kollektív kártérítés vonatkozásában, lehetőleg általános eljárásjogi és nemzetközi magánjogi kérdéseket is magában foglalva;

12. úgy véli, hogy a speciális versenyjogi kérdéseket megfelelően figyelembe kell venni, és a kollektív jogorvoslatra vonatkozó minden eszköznek teljes mértékben és megfelelően tiszteletben kell tartania az antitröszt ágazat sajátosságait;

13. emlékeztet, hogy e specifikus kérdések egyike az engedékenységi politika, amely alapvetően fontos eszköz a kartellek leleplezése érdekében; hangsúlyozza, hogy a kollektív jogorvoslat sem csorbíthatja a versenyjogi engedékenységi rendszer és a vitarendezési eljárás hatékonyságát;

14. rámutat továbbá, hogy az uniós versenyjog megsértése miatti kártérítési keresetek egyedi, azokat az egyéb kártérítési keresetektől megkülönböztető jellemzőkkel rendelkeznek, mivel azok érinthetik a jogsértések azonosítása és szankcionálása érdekében a Szerződések által a közhatóságokra ruházott hatásköröket, másrészt pedig olyan magatartásokra vonatkoznak, amelyek megzavarják a belső piac zökkenőmentes működését és érinthetik a vállalkozások és a fogyasztók kapcsolatainak különböző szintjeit;

15. hangsúlyozza, hogy létezik összehasonlító tapasztalat és bőséges szakirodalom, amelyek alapján értékelni, illetve kezelni lehet a más területeken nem létező számos konkrét és fontos kérdést;

16. rámutat, hogy az ilyen jogorvoslati rendszerekkel rendelkező uniós tagállamokban eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy nem következett be visszaélés vagy a vállalkozások felszámolása;

17. a kollektív jogorvoslat kapcsán a versenypolitika területén ismételten hangsúlyozza, hogy biztosítékokat kell kialakítani a csoportos kereseti rendszerrel való visszaélések és a túlzott ügyszám elkerülése, valamint az ügyfelek egyenlőségének a bírósági eljárásban történő biztosítása érdekében, és hangsúlyozza, hogy e biztosítékoknak többek között az alábbiakra kell kiterjedniük:

     –   a kárigény benyújtása előtt azonosítani kell a kérelmezők csoportját (részvételt lehetővé tévő [opt-in] eljárás);

     –   egy egyértelműen meghatározott csoport nevében közhatóságok, például ombudsmanok vagy ügyészek, valamint képviseleti testületek indíthatnak keresetet;

     –   európai szinten megállapított kritériumok szükségesek a csoportos keresetek indítására jogosult szervezetek meghatározásához;

     –   a csoportos keresetindítási rendszert azon az alapon kell elvetni, hogy túlzott pereskedésre ösztönözne, ellentétes lehet egyes tagállamok alkotmányával és érintheti minden olyan károsult jogait, akik tudtukon kívül résztvevői lehetnek az eljárásnak, a bíróság határozata azonban őket is kötelezné;

(a) egyéni keresetek esetén:

     –   elengedhetetlen, hogy a károsultak minden esetben szabadon választhassák az egyéni kártérítési jogorvoslat lehetőségét egy illetékes bíróság előtt;

     –   a kollektív keresetet benyújtók nem lehetnek kedvezőbb helyzetben, mint az egyéni keresetet benyújtók;

(b) kis értékű és diffúz károk megtérítése:

     –   a kis értékű és diffúz károk károsultjainak legyenek megfelelő eszközei az igazságszolgáltatás kollektív jogorvoslat révén történő eléréséhez és tisztességes kártérítés megszerzéséhez;

(c) csak ténylegesen elszenvedett kárért jár kártérítés:

     –   csak ténylegesen elszenvedett kárért járhat kártérítés: tiltani kell a büntető kártérítést és a tisztességtelen gazdagodást;

     –   minden kérelmezőnek bizonyítania kell igénye jogosságát;

     –   a megítélt kártérítést az egyénenként elszenvedett károk arányában el kell osztani az egyes károsultak között;

     –   Európában nagyjából ismeretlen a sikerdíj, és azt el kell utasítani;

(d) a „vesztes fizet” elve:

     –   nem lehet keresetet benyújtani, ha a károsult védtelen, mivel nem állnak rendelkezésére anyagi eszközök; továbbá az eljárási költségeket és ebből adódóan a keresettel járó kockázatokat annak a félnek kell viselnie, aki elveszíti az ügyet; a tagállamokra vár, hogy ebben az összefüggésben költségmegosztásra vonatkozó szabályokat fektessenek le;

(e) harmadik fél nem finanszírozhat:

     –   a költségeket harmadik felek nem finanszírozhatják előre, például úgy, hogy a kérelmezők elfogadják, hogy a kártérítésre vonatkozó későbbi jogosultságukat harmadik feleknek adják át;

18. felhívja a Bizottságot, hogy alaposan és objektíven elemezze, hogy e biztosítékokat valóban nyújtja-e egy kollektív jogorvoslati rendszer;

19. felhívja a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg azon feltételeket, amelyek mellett keresetet lehet benyújtani, és rendelkezzen arról, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy minden esetleges kollektív keresetet előzetes befogadhatósági vizsgálatnak vetnek alá, minek során ellenőrzik, hogy teljesülnek-e a meghatározott kritériumok, és hogy a kereset alkalmas-e eljárás lefolytatására;

20. hangsúlyozza, hogy minden horizontális keretrendszernek két alapvető előfeltételt kell biztosítania:

     –   a tagállamok az uniós jog megsértéséből származó kollektív jogorvoslati eseteknél nem alkalmazhatnak korlátozóbb feltételeket, mint a nemzeti jogszabályok megsértéséből származó eseteknél;

     –   a horizontális keretrendszerben megállapított elvek egyike sem akadályozhatja az uniós jog teljes hatékonyságának biztosítását célzó további intézkedések elfogadását;

21. amennyiben a Bizottság javaslatot nyújt be egy jogalkotási eszközre, amely a kollektív jogorvoslattal foglalkozik a versenypolitika területén, javasolja, hogy fogadják el a nyomonkövetési intézkedés elvét, miszerint a magánfelek által kollektív jogorvoslat alapján történő foganatosítást csak akkor lehet végrehajtani, ha korábban a Bizottság vagy valamely nemzeti versenyhatóság előzetesen jogsértési határozatot hozott, hogy meg lehessen védeni az engedékenységi rendszert, és biztosítani lehessen, hogy a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok hatékonyan fel tudjanak lépni az uniós versenyjog betartatása érdekében;

22. megjegyzi, hogy a nyomonkövetési intézkedések elvének meghatározása nem zárja ki az önálló és a nyomonkövetési intézkedések egyszerre történő alkalmazását a versenyjog és más jogi eszközök területén; rámutat, hogy az önálló intézkedések esetében biztosítani szükséges, hogy a magánfelek általi foganatosítás befagyasztható legyen, amíg az illetékes versenyhatóság az uniós jog alapján határozatot fogad el a hatóságok általi foganatosításról a jogsértés tekintetében;

23. támogatja az erős és az egész Unióra kiterjedő alternatív vitarendezési mechanizmusok fejlődését, amelyek önkéntes, gyors és olcsó, bíróságokon kívüli vitarendezési eljárásokat tesznek lehetővé, valamint az olyan önszabályozó eszközökét, mint a magatartási kódexek; azonban hangsúlyozza, hogy ezek az eszközök a bírósági jogorvoslat alternatívái kell maradjanak – amint nevük is jelzi –, és nem szabad azok előfeltételeivé válniuk;

24. úgy véli, hogy egy hatékony kollektív jogorvoslati rendszer valójában ösztönözheti az alternatív vitarendezési mechanizmusok fejlődését, hiszen arra ösztönzi a feleket, hogy bíróságon kívül gyorsan rendezzék vitáikat;

25. úgy véli, hogy minden egyénileg elszenvedett kár vagy veszteség központi szerepet tölt be a döntésben, amikor határozni kell a kereset benyújtásáról, és az a véleménye, hogy a tagállami nemzeti eljárási szabályokban a kollektív jogorvoslatra vonatkozó referenciaként a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendeletet[28] alkalmazhatják, amikor a követelés értéke nem haladja meg annak hatókörét;

26. hangsúlyozza, hogy a Bizottság által a versenyjog területén a kollektív jogorvoslat kapcsán javasolt jogalkotási eszközt haladéktalanul, és feltétlenül a rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni.

• [1]  HL L 1., 2003.1.4., 1. o.
• [2]  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.
• [3]  HL C 210, 2006.9.1., 2. o.
• [4]  HL C 270., 2008.10.25., 8. o.
• [5]  HL C 10., 2009.1.15., 2. o.
• [6]  HL C 72., 2009.3.26., 1. o.
• [7]  HL C 195., 2009.8.19., 9. o.
• [8]  HL C 16., 2009.1.22., 1. o.
• [9]  HL C 6., 2011.1.11., 5. o.
• [10]  http://www.europarl.europa.eu/activities/committees/studies/download.do?language=en&file=42288.
• [11]  http://ec.europa.eu/competition/consultations/2010_best_practices/best_practice_articles.pdf.
• [12]  http://ec.europa.eu/competition/consultations/2010_best_practices/hearing_officers.pdf.
• [13] http://ec.europa.eu/competition/consultations/2010_best_practices/best_practice_submissions.pdf
• [14]  HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
• [15]  „A Bizottság minden tagja gondoskodik arról, hogy a közte és az illetékes parlamenti bizottság elnöke közötti információáramlás rendszeres és közvetlen legyen.”
• [16]  „A parlamenti állásfoglalás elfogadását követő három hónapon belül a Bizottság írásban tájékoztatást ad a Parlamentnek a Parlament állásfoglalásaiban hozzá intézett kérdések alapján tett intézkedésekről, beleértve azokat az eseteket, amelyekben nem tudott a Parlament álláspontjának megfelelően eljárni. [...]’
• [17]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0152.
• [18]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0187.
• [19]  Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2011)0494.
• [20]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0032.
• [21]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0120.
• [22]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0263.
• [23]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0099.
• [24]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0050.
• [25]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0023.
• [26]  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.
• [27]  A Gazdasági és Monetáris Bizottság 2011. október 20-i, „A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” című véleményéből.
• [28]  HL L 199., 2007.7.31., 1. o.

VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (22.11.2011)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről
(2011/2094(INI))

A vélemény előadója: Ashley Fox

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a Bizottság versenypolitikáról szóló jelentéseinek 40. évfordulóját és a jelentések hozzájárulását az egységes piac építéséhez, a fogyasztók javuló választási lehetőségeihez, valamint az EU gazdasági növekedésének ösztönzéséhez;

2.  hangsúlyozza, hogy az állami támogatás ideiglenes kerete a gazdasági fellendülés elősegítése szempontjából igen hasznosnak bizonyult; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is alkalmazza pragmatikusan az állami támogatási szabályokat, miközben biztosítja, hogy a versenytorzulások a minimálisra korlátozódnak;

3.  megállapítja, hogy gyakran a fogyasztók sem értik a Bizottság által a kartellek bírságolása tekintetében hozott határozatokat; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a bírságok kiszámításának alapját – az új bírságolási elvekkel együtt – építsék be a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletbe[1]; Almunia bizottsági alelnök bejelentése nyomán várja az egytermékes vállalkozások és kkv-k bírságolására vonatkozó iránymutatások kiigazítását;

4.  véleménye szerint az árak jobb átláthatósága alapvető az egységes piaci verseny serkentésében, és valódi választást kínál a fogyasztók számára;

5.   nyomatékosan kéri a Bizottságot és valamennyi érdekelt felet annak biztosítására, hogy a versenypolitika szerepet kapjon a belső piac fellendítésére irányuló holisztikus megközelítésben azáltal, hogy a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k prioritásait helyezi a döntéshozatal középpontjába és kezeli az általuk nap mint nap tapasztalt gondokat;

6.  megállapítja az élelmiszer-ellátási lánc összetettségét és az élelmiszerek árazásának átláthatatlanságát; úgy véli, hogy ha a versenyszabályokkal összhangban és az üzleti titkok tiszteletben tartása mellett az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szakaszában jobban elemeznék a költségeket, az eljárásokat, a hozzáadott értéket, a mennyiségeket, az árakat és a haszonréseket, ideértve a minőség fokozott átláthatóságát is, az javítaná a fogyasztók rendelkezésére álló információkat és az élelmiszer-ellátási lánc ármegállapítási mechanizmusainak átláthatóságát, javítva ezzel a fogyasztók választási lehetőségeit és megelőzve a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen megkülönböztetést; üdvözli a hatékonyabban működő európai élelmiszer-ellátási lánccal foglalkozó magas szintű fórum létrehozását, valamint az e fórum által a kereskedelmi gyakorlatok javulására gyakorolt pozitív hatásokat;

7. hangsúlyozza, hogy jelenleg a legtöbb uniós országban nem áll rendelkezésre a versenyjog megsértése által okozott kár magánszemélyek számára történő megtérítését szabályozó, hatékony jogi rendszer; megállapítja, hogy a versenyjogi jogsértéseket a versenyhatóságok büntetik, a bírságokat pedig az államnak fizetik meg, ugyanakkor az ilyen jogsértések által közvetlenül érintett fogyasztók nem részesülnek kártérítésben; úgy véli, hogy megfelelő kollektív fogyasztói jogorvoslati mechanizmusnak kell ezt a kérdést kezelnie uniós szinten; felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg alaposan az uniós versenyjogot megsértő vállalkozások szankcionálása céljából kiszabott bírságok egy részéből finanszírozott európai alap létrehozásának lehetőségét; javasolja, hogy egy ilyen alapot használjanak fel a határokon átnyúló és európai vetülettel rendelkező kollektív fellépések költségeinek fedezésére, feltéve, hogy a pénzeszközöket erre a célra használják fel;

8. üdvözli az energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló rendeletet és a tagállamok azon kezdeményezéseit, melyek célja az energiaárak átláthatóságának javítása, a fogyasztók energiapiac iránti bizalmának és választási lehetőségeinek növelése; sajnálatát fejezi ki a harmadik energiacsomag átültetésében és végrehajtásában a tagállamoknál felmerült késlekedések miatt, ami veszélyezteti a valódi és versenyképes egységes energiapiac létrejöttét, és megfosztja ebben az ágazatban a fogyasztókat a verseny előnyeitől; megállapítja, hogy az energiaárak növekedése negatívan hat a gyártással foglalkozó vállalkozásokra és a fogyasztókra, különösen a veszélyeztetett csoportokra; ösztönzi a Bizottságot arra, hogy – mivel a nyitott és versenyképes egységes energiapiac még nem valósult meg teljes körűen – aktívan kövesse nyomon a versenyt a megfelelő energiapiacokon és segítse elő a megújuló energiák energiahálózatokhoz történő csatlakozását; úgy véli, hogy a fokozott energiaágazatbeli verseny valamennyi fogyasztó és vállalkozás számára olcsóbb és jobb energiahozzáférést eredményez;

9.  megállapítja a barangolási piacon a verseny hiányát és hangsúlyozza az árak nagyobb mértékű átláthatóságának szükségességét; e tekintetben üdvözli az új uniós távközlési keretszabályokat és a barangolásról szóló III. rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2011)0402 végleges), amely a nagykereskedelmi verseny javítása érdekében strukturális intézkedéseket javasol, ami a kiskereskedelmi verseny, az árak és a fogyasztók választási lehetőségei tekintetében várhatóan előnyökkel jár majd; sürgeti különösen a Bizottságot, hogy teljesítse az európai digitális menetrendben (COM(2010)0245 végleges/2) meghatározott azon célkitűzések megvalósítását, amelyek szerint a barangolási és a nemzeti díjak közötti különbségeknek 2015-re meg kell szűnniük;

10. üdvözli a Tanács azon döntését, hogy támogatja a régóta várt egységes európai uniós szabadalmi rendszert, amely csökkenti a vállalkozások költségeit és időrabló adminisztratív terheit, ezáltal fokozva az innovációt, serkentve a tagállamok versenyelőnyét és javítva az egységes piacot;

11.  hangsúlyozza, hogy a szélessávú ágazatban a fokozott verseny elengedhetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon az Európa 2020 stratégiának az európai polgárok teljes körű szélessávú lefedettségére irányuló célkitűzése, ami a fogyasztók és a vállalkozások számára is előnyökkel jár; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azokat a lehetséges eseteket, amikor a szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáférést nemzeti szinten korlátozták;

12. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy valamennyi kereskedelmi ágazatban fokozza a versenyellenes magatartás ellenőrzését, és szükség esetén indítson hivatalos eljárásokat, különösen ha a fogyasztói jogok forognak kockán;

13.  üdvözli a Bizottság és a fogyasztói szövetségek között az európai versenyjog területén már fennálló kapcsolatot, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy még inkább mozdítsa elő e kapcsolatokat, szükség esetén akár más érdekelt felekkel is;

14.  emlékeztet a Bizottsághoz intézett azon felhívására, hogy következő éves jelentése keretében vizsgálja meg, hogy a kritikus nyersanyagok beszállítóinak koncentrációja milyen mértékben lehet káros az ügyfélágazatok tevékenységére és az ökohatékonyabb gazdaságra.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	21.11.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 0 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Anna Maria Corazza Bildt, António Fernando Correia De Campos, Jürgen Creutzmann, Evelyne Gebhardt, Malcolm Harbour, Iliana Ivanova, Philippe Juvin, Eija-Riitta Korhola, Kurt Lechner, Hans-Peter Mayer, Heide Rühle, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Bernadette Vergnaud, Barbara Weiler
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Simon Busuttil, Ashley Fox, Anna Hedh, Liem Hoang Ngoc, María Irigoyen Pérez, Constance Le Grip, Antonyia Parvanova

• [1]  HL L 1., 2003.1.4., 1–25. o.

VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről (13.10.2011)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

az uniós versenypolitikáról szóló éves jelentésről
(2011/2094(INI))

A vélemény előadója: Marian-Jean Marinescu

JAVASLATOK

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az európai közlekedési politika fő céljának most és a későbbiekben is a belső piac összes közlekedési mód tekintetében való kiteljesítésére kell irányulnia;

2.  támogatja a Bizottság antitröszt és összefonódás-ellenőrzési politikáját, melyek egyaránt fontos szerepet játszanak a fogyasztók jogainak védelme érdekében végzett piacszabályozásban;

3.  úgy véli, hogy meg kell erősíteni a közlekedési ágazatban – többek között a regionális szolgáltatásokban – felmerülő költségek és kiadások átláthatóságát, és ezt feltételül kell szabni az állami támogatásokra való jogosultsághoz, ezért ismételten felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé egyrészről egy, a tömegközlekedési ágazat számára nyújtott valamennyi állami támogatást áttekintő jelentést, másrészről pedig egy, a közvetett – például adózás, illetékek, infrastrukturális finanszírozás és a különböző közlekedési módokkal kapcsolatos díjak és azok inter- és intramodális versenyre gyakorolt hatásának formájában megnyilvánuló – támogatásokról készült összefoglalót;

4.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EU-ban még mindig hiányzik az egységes belső piac létrehozásán belül a tisztességes verseny megteremtéséhez feltétlenül szükséges, megfelelően összekapcsolt, egymással összehangolható és határokon átnyúló, hatékony szállítási infrastruktúrahálózat;

5.  megerősíti az egységes európai vasúti térség létrehozása iránti kötelezettségvállalását, ahol kulcsfontosságú a vasúthálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy garantálják a vasúti közlekedési piac megnyitását és a tisztességes versenyt, valamint a szolgáltatások minőségének javítását, a foglalkoztatottaknak nyújtott szükséges szociális normákkal és a közszolgáltatásokkal összefüggésben; hangsúlyozza ennek kapcsán, hogy független szolgáltatókra és európai szinten koordinált, erős, független nemzeti szabályozókra van szükség;

6.  emlékeztet rá, hogy a Bizottság számos jogsértési eljárást indított a tagállamokkal szemben az első vasúti csomag nem megfelelő végrehajtása miatt;

7.  kéri, hogy a Bizottság ellenőrizze, hogy az adott tagállamban székhellyel rendelkező vasúti társaságok iparűzési adójának eltörlése és ezzel egyidejűleg a járművekre vonatkozó átalányadó bevezetése összeegyeztethető-e az uniós versenyjoggal, tekintettel arra, hogy a nemzeti vállalatokkal ellentétben a külföldi vállalatok a letelepedés szerinti tagállamban kötelesek befizetni az iparűzési adót, és ez a helyzet tisztességtelen versenyt idézhet elő;

8.  kiemeli, hogy az új tagállamok vasúti szektorában működő vállalatok eladósodási szintjére tekintettel bizonyos feltételek mellett továbbra is engedélyezni kell a történelmi adósság eltörlését, különösen ha ez megkönnyíti a nyitott vasúti szállítási piachoz vezető utat, azonban mindig ügyelni kell a versenytorzulások elkerülésére;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy a kabotázs tekintetében gondoskodjon az összes meglévő korlátozás gyors felszámolásáról azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék a tisztességes versenyt és lehetőség szerint elkerüljék a szükségtelen üresjáratokat, ezzel egyidejűleg pedig a bérdömping és a társadalmi egyenlőtlenségek megelőzése érdekében európai szinten harmonizálják a szociális előírásokat;

10. kéri az Európai Bizottságot, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel az árak átláthatóságára és a nemzeti útdíjrendszerekre vonatkozó megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos kötelezettségekre irányuló uniós vívmányok megfelelő végrehajtását;

11. várakozással tekint a 2005. évi légiközlekedési iránymutatások alkalmazására vonatkozó nyilvános konzultáció eredményei elé; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy körültekintően vizsgálja meg a légitársaságoknak nyújtott szociális és szerkezetátalakítási támogatás elbírálására vonatkozó rendelkezéseket abból a szempontból, hogy tudnak-e a jelenlegi piaci feltételek mellett egyenlő esélyeket biztosítani a légifuvarozók számára vagy esetleg felülvizsgálatra szorulnak;

12. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió számára fontos, hogy továbbra is vezető légikikötői platform legyen, és felkéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a regionális reptereknek és a fapados légifuvarozóknak nyújtott állami támogatást;

13. aggodalmát fejezi ki a néhány légitársaság által alkalmazott azon gyakorlat miatt, hogy megakadályozzák, hogy az utasok az egyetlen kézipoggyászukon felül a repülőtéri boltokban vásárolt árucikkeket vigyenek fel a fedélzetre, azt azonban megengedik, hogy a fedélzeten korlátlan mennyiségben vásároljanak; úgy véli, hogy ez a gyakorlat korlátozza a választás szabadságát és tisztességtelen versenyt teremt; sürgeti a Bizottságot, hogy indítson vizsgálatot az ilyen gyakorlatok felszámolása céljából;

14. alapvető fontosságúnak tartja, hogy valamennyi utas számára garantálják a további költségek nélküli, azonnali, egyszerű és hozzáférhető panasztételi eljárás indításához való jogot, hogy az illetékes nemzeti és uniós fogyasztóvédelmi hatóságok feltárhassák azokat az eseteket, ahol erőfölénnyel való visszaélésre kerül sor, tisztességtelen versenyt folytatnak és/vagy az utazási szerződések tisztességtelen feltételeket tartalmaznak; felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyasztói jogokat védő szervezetekkel és a fogyasztóvédelmi hatóságokkal együttműködve vessen véget az ilyen gyakorlatoknak;

15. kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a résidő igazságos és átlátható kiosztását és hatékony kihasználását, továbbá várja a Bizottság ezzel kapcsolatos javaslatát;

16. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi légitársaságok közötti verseny torzulásának elkerülése érdekében lépjenek fel az EU és harmadik országok közötti megállapodásokkal összefüggésben esetlegesen alkalmazott megkülönböztető jellegű politikák ellen, ekként biztosítva a tisztességes versenyt;

17. hangsúlyozza az egységes európai égbolt megvalósításának szükségét, amely a teljesítménybiztosítási rendszer felállítása révén átláthatóan beárazott szolgáltatásokat garantál majd;

18. megismétli, hogy a tisztességesebb inter- és intramodális verseny érdekében a repülőjegyeknél szigorúan valós, átlátható és mindent felölelő árakat kell alkalmazni;

19. elégedettségének ad hangot, amiért minden közlekedési ágazatban szabályozták az utasok jogait, és külön üdvözli, hogy a Bizottság közös, átfogó jelentést kíván közreadni az összes közlekedési módban érintett utasok jogairól; a Bizottságnak azt javasolja, hogy bocsásson ki az utasok számára összeállított kézikönyvet/útmutatót és az utasok tájékoztatásának javítása céljából széles körben terjessze azt;

20. biztatja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő egy, a turisták jogait tartalmazó charta ügyét, valamint tegye világosabbá és láthatóbbá a turisták jogait különböző körülmények között biztosító, már meglévő szabványokat; felkéri a Bizottságot a turisták jogainak szükség szerinti további erősítésére, valamint az európai idegenforgalmi iparág versenyképességének további erősítését szolgáló szabványok ösztönzésére, különösen az ezt önálló politikává emelő Lisszaboni Szerződés végrehajtásának előmozdításával; ennek kapcsán ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a különböző szintű hatóságokkal és az ágazat gazdasági szereplőivel szorosan együttműködve támogassa a szálláshelyek besorolási rendszerének fokozatos harmonizálását;

21. várakozással tekint a tengeri kikötői struktúrák finanszírozásáról szóló bizottsági és európai parlamenti jelentés megállapításai elé, mivel e dokumentum jóvoltából a két intézmény fel tudja mérni, hogy a jelenlegi szabályokat koherensen alkalmazzák-e vagy esetleg konkrét iránymutatások keretében inkább átdolgozásra szorulnak;

22. felhívja a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a harmadik postai irányelv végrehajtását, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy körültekintően vizsgálja meg az e területen működő általános gazdasági érdekű szolgáltatások számára nyújtandó kompenzáció lehetőségét;

23. felszólítja a Bizottságot, hogy a postai szolgáltatások liberalizációjáról szóló irányelv végrehajtása során vizsgálja meg, hogy eleget tettek-e az egyetemes szolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségnek, és biztosítsa, hogy a verseny a minőség és a szolgáltatásnyújtás területén érvényesül, és nem vezet a munkavállalókat terhelő szociális dömpinghez.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	11.10.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	35 3 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Inés Ayala Sender, Georges Bach, Izaskun Bilbao Barandica, Antonio Cancian, Michael Cramer, Ryszard Czarnecki, Philippe De Backer, Luis de Grandes Pascual, Christine De Veyrac, Saïd El Khadraoui, Ismail Ertug, Carlo Fidanza, Knut Fleckenstein, Jacqueline Foster, Mathieu Grosch, Dieter-Lebrecht Koch, Jaromír Kohlíček, Georgios Koumoutsakos, Werner Kuhn, Jörg Leichtfried, Marian-Jean Marinescu, Gesine Meissner, Mike Nattrass, Hubert Pirker, David-Maria Sassoli, Vilja Savisaar-Toomast, Olga Sehnalová, Debora Serracchiani, Brian Simpson, Keith Taylor, Silvia-Adriana Ţicău, Georgios Toussas, Giommaria Uggias, Thomas Ulmer, Peter van Dalen, Dominique Vlasto, Artur Zasada, Roberts Zīle
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Dominique Riquet
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Margrete Auken

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	22.11.2011
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	40 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Burkhard Balz, Pascal Canfin, Nikolaos Chountis, George Sabin Cutaş, Rachida Dati, Leonardo Domenici, Derk Jan Eppink, Diogo Feio, Markus Ferber, Elisa Ferreira, Ildikó Gáll-Pelcz, Jean-Paul Gauzès, Sven Giegold, Sylvie Goulard, Liem Hoang Ngoc, Gunnar Hökmark, Syed Kamall, Othmar Karas, Wolf Klinz, Jürgen Klute, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Philippe Lamberts, Werner Langen, Astrid Lulling, Hans-Peter Martin, Arlene McCarthy, Ivari Padar, Anni Podimata, Antolín Sánchez Presedo, Peter Simon, Peter Skinner, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Marianne Thyssen, Ramon Tremosa i Balcells
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Elena Băsescu, Pervenche Berès, David Casa, Robert Goebbels, Carl Haglund, Sophia in ‘t Veld, Andreas Schwab