Eljárás : 2011/2295(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0029/2012

Előterjesztett szövegek :

A7-0029/2012

Viták :

PV 12/03/2012 - 17
CRE 12/03/2012 - 17

Szavazatok :

PV 13/03/2012 - 8.5
CRE 13/03/2012 - 8.5
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0070

JELENTÉS     
PDF 201kWORD 154k
3.2.2012
PE 476.098v02-00 A7-0029/2012

a nők részvétele a politikai döntéshozatalban – minőség és egyenlőség

(2011/2295(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

Előadó: Sirpa Pietikäinen

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nők részvétele a politikai döntéshozatalban – minőség és egyenlőség

(2011/2295(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, különösen annak 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 21. és 23. cikkére,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–   tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–   tekintettel a negyedik Nőügyi Világkonferencián1995. szeptember 15-én elfogadott pekingi nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005) és Peking+15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–   tekintettel a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 2006-ban elfogadott, „A nők és férfiak egyenlő részvétele a döntéshozatal minden szintjén” című következtetéseire,

–   tekintettel az 1996–1999-es pekingi cselekvési platform kritikusan aggályos területeivel kapcsolatban a nők helyzetére vonatkozóan 1997 februárjában elfogadott bizottsági következtetésekre,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a nőkről és a politikai részvételről szóló A/RES/58/142. sz. határozatára,

–   tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020)(1),

–   tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–   tekintettel a Bizottság által létrehozott bizottságokban és szakértői csoportokban a nemek egyensúlyáról szóló, 2000. június 19-i bizottsági határozatra(2),

–   tekintettel a nőknek és a férfiaknak a döntéshozatali eljárásban való kiegyensúlyozott részvételéről szóló, 1996. december 2-i 96/694/EK tanácsi ajánlásra(3),

–   tekintettel a nőknek és férfiaknak a politikai és nyilvános döntéshozatalban való kiegyensúlyozott részvételéről szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2003. március 12-én elfogadott, Rec (2003)3. sz. ajánlásra, valamint az említett Rec (2003)3. sz. ajánlás végrehajtása tekintetében elért előrehaladás 2005-ben, illetve 2008-ban elvégzett kétfordulós nyomon követésének eredményeire, amely a politikai és közéleti döntéshozatalban a nők és férfiak részvételére vonatkozó, nemi bontás szerinti adatokat tartalmazó kérdőíven alapult,

–   tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a nők Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében való fokozott képviseletéről szóló, 1079 (1996) sz. határozatára, a politikai életben az egyenlő képviseletről szóló, 1413 (1999) sz. ajánlására, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a nemi szempontból kiegyensúlyozott képviseletről szóló, 1348 (2003) sz. határozatára, a nők választásokon való részvételéről szóló, 1665 (2004) sz. ajánlására, valamint a helyi és regionális politikai életben a nemek közötti fenntartható egyenlőség megvalósításáról szóló, 303 (2010) sz. határozatára,

–   tekintettel az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának 85 (1999) sz. határozatára, a régiók Európájában a nők politikai életben való részvételéről szóló, 68 (1999) sz. ajánlására, valamint a nők egyéni szavazati jogairól és demokratikus követelményeiről szóló, 111 (2002) sz. ajánlására,

–   tekintettel a Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság („Velencei Bizottság”) által elfogadott, a nők választásokon való részvételéről szóló nyilatkozatra,

–   tekintettel az Európa Tanács Jogi és Emberi Jogi Főigazgatóságának a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés gyakorlati végrehajtásáról szóló kézikönyvére (2009. április),

–   tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a nők politikai részvételének a választási rendszeren keresztül történő növeléséről szóló, 2010. január 27-i 1899(2010). sz. ajánlására,

–   tekintettel a nőknek a döntéshozatalban elfoglalt szerepéről szóló, 2000. március 2-i ajánlására(4),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7–0029/2012),

A. mivel a nők és a férfiak politikai és közéleti döntéshozatalbeli részvétele nem kiegyensúlyozott, és a nők egyértelműen alulreprezentáltak a választott és jelölt politikai pozíciókban, az Európai Unió szintjén és a tagállamokban; mivel az Európai Parlament félidős választásán a nők riasztóan alulreprezentáltak;

B.  mivel a nők politikai döntéshozatalban való részvétele, valamint az EU-ban és a tagállamai, a politikai pártok és a szociális partnerek körében az ellentmondásokkal szembeni küzdelemmel kapcsolatos módszerek, stratégiák és kulturális hozzáállás nemzeti szinten igencsak eltérőek;

C. mivel a nők európai parlamenti képviselete 35%-ra emelkedett, de még nem érte el az egyensúlyi helyzetet; mivel a nők a bizottsági és képviselőcsoportbeli vezető pozíciókban még inkább alulreprezentáltak; mivel a nők képviselete az Európai Bizottságban egyharmadon stagnál, a Bizottságnak pedig még soha nem volt női elnöke;

D. mivel a statisztikák szerint és a számos megtett intézkedés ellenére az egyenlőtlenség a jellemző, és a nőknek a politikai döntéshozatalban való képviselete az elmúlt években stagnált, ahelyett hogy egyenes javulást mutatott volna, továbbá a nemzeti parlamentekben a nemek megoszlása EU-szerte változatlan, azaz 24% a nők és 76% a férfiak aránya, és az összes miniszter mindössze 23%-a nő(5);

E.  mivel ma gyakorlatilag a kvóták informális rendszerét alkalmazzák, amelynek keretében a férfiakat részesítik előnyben a nőkkel szemben, a férfiak pedig férfiakat választanak a döntéshozatali pozíciókba, ami nem formalizált rendszer, mindazonáltal szisztematikus és igencsak mélyen gyökerezik a férfiakkal szembeni kedvező bánásmód kultúrájában;

F.  mivel a nők és a férfiak politikai döntéshozatalban való egyenlő képviselete az emberi jogok és a társadalmi igazságosság kérdése, valamint a demokratikus társadalom működésének létfontosságú követelménye; mivel a nők tartós alulreprezentáltsága demokratikus deficitet képez, amely mind uniós, mind pedig nemzeti szinten aláássa a döntéshozatal legitimitását;

G. mivel a döntéshozatal adminisztratív előkészületeken alapul, ekként pedig az adminisztratív pozíciókat betöltő nők létszáma – főként a vezetésben – az egyenlőség kérdéskörébe tartozik, és biztosítja, hogy a nemi szempontokat valamennyi politika előkészítésével összefüggésben figyelembe vegyék;

H. mivel a 2014-ben sorra kerülő európai választások – amelyeket a következő Európai Bizottság kijelölése és az uniós „csúcsállásokba” való kinevezések követnek – lehetőséget biztosítanak az egyenlő alapokon működő demokrácia irányába való elmozdulásra uniós szinten, és arra, hogy az EU mintává válhasson ezen a területen;

I.   mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény többek között kijelenti, hogy a részes államoknak meg kell tenniük minden megfelelő intézkedést – ideértve a pozitív intézkedéseket is – a nőkkel szemben a politikai életben és a közéletben megnyilvánuló megkülönböztetés felszámolása érdekében;

J.   mivel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a következőkre bátorít:

     – a választási rendszerek reformja azzal a céllal, hogy azok a nők képviselete tekintetében kedvezőbbé váljanak,

     – nemi alapú, megkülönböztetésmentességre vonatkozó rendelkezések az alkotmányokban és a választójogi törvényekben, amelyek tartalmazzák a szükséges kivételeket az alulreprezentált nem tekintetében pozitív megkülönböztetést alkalmazó intézkedések megengedése érdekében,

     – a nemi szempontokra fogékony állampolgári oktatás, valamint a női jelöltekkel szembeni a nemi sztereotípiák és a „beépült” előítéletek felszámolása, főként a párokban, de a médiában is;

K. mivel a hatalmi pozícióban lévő nőkről és a nők döntéshozatalban való részvételéről szóló pekingi nyilatkozat és cselekvési program hangsúlyozza, hogy az egyenlő részvétel feltétele annak, hogy figyelembe vegyék a nők érdekeit, továbbá szükséges a demokrácia megerősítéséhez és megfelelő működésének előmozdításához; mivel azt is újra megerősíti, hogy a döntéshozatal valamennyi szintjén a nőknek a férfiakra vonatkozókkal azonos feltételek melletti, aktív részvétele létfontosságú az egyenlőség, a fenntartható fejlődés, a béke és a demokrácia megvalósításához;

L.  mivel a tartós nemi sztereotípiák miatt még mindig éles a megosztottság a legfontosabb politikai döntéshozatali pozíciókban, ugyanis a nőket inkább a gondoskodással és elosztással, például az egészségüggyel, szociális jóléttel és környezettel kapcsolatos feladatokkal bízzák meg, míg a férfiak az erőforrásokkal összefüggő erőteljes feladatokat kapnak, például gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, költségvetési, honvédelmi és külügyi területen, ami torzítja a hatalmi struktúrát és az erőforrások elosztását;

M. mivel vezető pozíciókra jelölteket választó, rangsoroló és nevező politikai pártok valóban központi szerepet játszanak a nők és a férfiak egyenlő politikai képviseletében, ennélfogva az önkéntes választási pártkvótákhoz hasonló helyes gyakorlatokat kell kialakítaniuk, amint azokat 13 uniós tagállamban néhány párt már be is vezette;

N. mivel a Világbank által 2008-ban, „A korrupció és nők a kormányzásban” címmel készített felmérés megállapítja, hogy a nők magas részvételi aránya mellett kisebb a kormányzati korrupció, mivel – a kutatás következtetései szerint – a nők szigorúbb viselkedésbeli és erkölcsi normákat követnek, és többet foglalkoznak a „közjóval”;

O. mivel átfogó, sokrétű stratégiákra van szükség, amelyek célokhoz és önkéntes pártkvótákhoz hasonló, nem kötelező érvényű intézkedésekből, a nemi szempontú oktatáshoz, a mentoráláshoz és a tudatosság felkeltésére irányuló kampányokhoz hasonló, a cselekvést lehetővé tévő intézkedésekből és a választási nemi kvótákhoz hasonló, jogilag kötelező érvényű intézkedésekből állnak, figyelembe véve, hogy eddig a politikában a nemek közötti egyensúly megvalósításában azok a jogilag kötelező érvényű intézkedések bizonyultak a leghatékonyabbnak, amelyek összeegyeztethetők az intézményi és választási rendszerrel, és amelyek rangsorolási szabályokat, nyomon követést, valamint a be nem tartás esetére hatékony szankciókat vonnak maguk után;

P.  mivel a nők választási kampányok finanszírozásához való hozzáférése gyakran korlátozottabb, a pártokon belüli megkülönböztetés, a nők pénzcsatornákból való kirekesztése, valamint alacsonyabb jövedelmük és megtakarításaik miatt;

Q. mivel a választási rendszerek keretében folyó eljárásokban a politikai intézmények és pártok döntő szerepet játszanak, és komoly hatással vannak az alkalmazott stratégiák hatékonyságára, valamint arra, hogy milyen mértékben valósul meg a politikában a nemek közötti egyensúly;

R.  mivel a nők politikai döntéshozatalban való részvételét és vezető szerepét még mindig olyan különféle akadályok befolyásolják, mint például a kedvező és támogató környezet hiánya a politikai intézményekben és a társadalom jóléti struktúráiban, a nemi alapú sztereotípiák tartós fennállása, valamint a közelmúltbeli gazdasági válság következményei és annak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekre gyakorolt negatív utóhatásai;

S.  mivel a nők döntéshozatalban és kormányzásban való részvételének alacsony szintje főként a munka és a családi élet összeegyeztetésével kapcsolatos problémáknak, a családi feladatok – amelyek elsősorban a nők vállára nehezednek – egyenlőtlen megosztásának, valamint a munkahelyen és szakképzés területén tartósan fennálló megkülönböztetésnek tudható be;

A nők választott pozíciókban való képviselete

1.  felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan hatékony politikákat és sokrétű stratégiákat annak érdekében, hogy a politikai döntéshozatalban és vezetésben való részvétel tekintetében valamennyi szinten egyenlőséget valósítsanak meg, különösen a makrogazdasági politika, a kereskedelem, a munkaügy, a költségvetés, a honvédelem és a külügy terén, értékeljék a hatásokat, és megfelelő egyenlőségi mutatók alkalmazásával azt bocsássák a nyilvánosság rendelkezésére, biztosítsanak számszerűsített célokat, egyértelmű cselekvési terveket és rendszeres ellenőrzési mechanizmusokat, amelyeket jogilag kötelező erejű korrekciós intézkedések és azok felülvizsgálata követ, ha a meghatározott célok határidőre nem teljesülnek;

2.  üdvözli a néhány tagállamban jogszabályokkal bevezetett egyenlőségi rendszereket és nemi kvótákat; felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra olyan jogalkotási intézkedések, mint a pozitív cselekvési intézkedések bevezetését, amelyek célja az egyenlőség irányába tett előrehaladás, valamint – amennyiben ez összeegyeztethető a választási rendszerrel és amennyiben a politikai pártok feladata a választási listák összeállítása – a „cipzár elvvel”, nyomon követéssel és hatékony szankciókkal biztosítsák ezen intézkedések hatékonyságát annak érdekében, hogy megkönnyítsék a nőknek és férfiaknak a politikai döntéshozatalban való kiegyensúlyozott részvételét;

3.  felkéri továbbá a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy érvényesítsék az egyenlőséget minden szinten azáltal, hogy a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatban egyértelmű üzeneteket küldenek, megfelelő forrásokat biztosítanak, egyedi eszközöket alkalmaznak, valamint előmozdítják a költségvetés-készítésért felelős köztisztviselőknek a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéssel kapcsolatban szükséges képzését;

4.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsanak különös figyelmet a nemekkel kapcsolatos oktatási programokra, amelyek a civil társadalmat és – különösen – a fiatalokat célozzák meg már korai életkorban, elismerve azt, hogy a nők jogai emberi jogok, valamint hogy az egyenlőség alapvető fontosságú a politikai életben;

5.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak kötelezettséget arra, hogy valamennyi európai, nemzeti és regionális szintű politikai párt intézkedéseket tesz a nők aktív részvételének, valamint a politikai életben és a választásokon való szerepvállalásának ösztönzésére, a valódi egyenlőség kvóták bevezetésével történő megteremtésére belső döntéshozatali eljárásaikban, a választott tisztségekre és a választási pártlistákra való jelöléseikben, valamint – amennyiben összeegyeztethető a választási rendszerrel és amennyiben a politikai pártok feladata a választási listák összeállítása – a női jelöltek e listákon elfoglalt pozíciójának figyelembevételére;

6.  elismeri, hogy a politikai pártok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a nemek közötti egyenlőség előmozdításában; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy – amennyiben ez összeegyeztethető a választási rendszerrel és amennyiben a politikai pártok feladata a választási listák összeállítása – írják elő a nemzeti pártok számára kvótarendszerek, valamint más típusú pozitív cselekvési intézkedéstípusok megállapítását és végrehajtását, sorrendszabályok alkalmazását a jelöltlisták esetében a regionális, nemzeti és az uniós választásokon, valamint hogy határozzanak meg és hajtsanak végre megfelelő szankciókat a megfelelés elmulasztása esetén; felszólítja a tagállamokat, hogy a pártok számára határozzanak meg a nemek közötti egyenlőségen alapuló célokat a finanszírozás előfeltételeként és a finanszírozást kössék azokhoz;

7.  Európa-szerte felszólítja a pártokat, hogy – amennyiben ez összeegyeztethető a választási rendszerrel és amennyiben a politikai pártok feladata a választási listák összeállítása –vezessenek be kvótarendszert a pártszervek és választások jelöltlistái, különösen pedig a 2014. évi európai választások listái tekintetében; nők politikában való részvétele javításának az olyan választási listák létrehozására irányuló eljárást tekinti, amelyeken a női jelöltek és a férfi jelöltek egymást váltva szerepelnek a lista elején;

8.  hangsúlyozza, hogy konkrét lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy egyenlőséget valósítsanak meg a választott tisztségek terén a nemzeti parlamentekben és az Európai Parlamentben (például az elnöki, az alelnöki, a bizottsági elnöki és alelnöki tisztségek esetében), például egy olyan cél meghatározásával, hogy a nők és a férfiak 50–50%-ban tölthessék be ezeket a hivatalokat;

9.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az „Alapvető jogok és polgárság” és az „Európa a polgárokért” pénzügyi programok révén ösztönözi kívánja a nők részvételét a következő európai parlamenti választásokon; felszólítja a Bizottságot, hogy vonatkozó éves munkaprogramjában biztosítsa, hogy 2013–2014 között elegendő támogatás álljon rendelkezésre többek között a médiában a nők megválasztását ösztönző megfelelő tudatosító kampányok finanszírozására és annak biztosítására, hogy ez a finanszírozás könnyen hozzáférhető legyen a nemzeti pártok és a civil társadalmi szervezetek számára a nők döntéshozatalban való részvételének növelésére irányuló projektkezdeményezésekhez;

10. felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze és pénzügyileg támogassa a döntéshozói pozíciók és a politikai tevékenységek terén az egyenlőség előmozdításához kapcsolódó tevékenységeket a következő finanszírozási időszak (2014–2020) programozásakor, a fent említett programok vagy az azokat követő programok tekintetében, valamint a tervezett, a polgárok európai évével (2013) kapcsolatos cselekvések megtervezésekor;

11. felszólítja a Bizottságot, hogy legalább két évvel a választások kiírása előtt indítson az európai parlamenti választási listákon való egyenlőség előmozdítását célzó kampányokat, valamint ösztönözze a tagállamokat arra, hogy hajtsanak végre hasonló kezdeményezéseket a helyi és regionális választásokon;

A nők jelölés által megszerezhető pozíciókban való képviselete

12. felszólítja a tagállamokat az egyenlőség támogatására azáltal, hogy egy női és egy férfi jelöltet is állítanak az európai biztosi tisztségre; felszólítja a Bizottság elnökét, hogy biztosítsa az egyenlőséget a biztosi testület létrehozásakor; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa nyilvánosan ezt az eljárást; emlékeztet arra, hogy ennek az eljárásnak a során az Európai Parlamentnek különösen figyelembe kell vennie a nemek közötti egyensúlyt, és újólag megismétli a nők és a férfiak egyenlő képviselete figyelembevételének fontosságát, amikor az eljárási szabályzat 106. cikkével összhangban hozzájárulását adja az új Bizottsághoz;

13. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kötelezze el magát, hogy valamennyi döntéshozó szervében a magas beosztású tisztviselők felvételekor, kvótarendszerek és más pozitív cselekvési intézkedéstípusok megállapításával és végrehajtásával teljesíti az egyenlőségi célokat; felszólítja a nemzeti kormányokat, hogy nőket és férfiakat is jelöljenek a magas szintű uniós pozíciókba;

14. tudomásul veszi a Bizottság által a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiájában (2010–2015) tett azon kötelezettségvállalást, hogy figyelemmel kíséri, milyen előrelépések történnek azon cél elérése érdekében, hogy bizottságaiban és szakértői csoportjaiban a tagok legalább 40%-át az egyik nem képviselje, és felszólítja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket és hozzanak létre stratégiákat annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott részvétel valósuljon meg a döntéshozatali eljárásokban;

15. felszólítja a tagállamokat a pozitív cselekvési intézkedések előmozdítására – ideértve a kötelező érvényű jogalkotási intézkedéseket – az egyenlőség megvalósítása érdekében, valamennyi irányító szerv és közszolgálati kinevezés esetében, ezenkívül arra, hogy dolgozzanak ki eszközöket a jelöléseknek és a választásoknak a nemek közötti egyenlőség szempontjai szerinti nyomon követésére;

A nők politikai életben való részvételének előmozdítását célzó intézkedések

16. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat pozitív cselekvési intézkedések – például preferenciális bánásmód – végrehajtására az egyik nem alulreprezentáltsága esetén;

17. felhívja a tagállamokat, hogy tegyék átláthatóvá a férfi és női jelöltek döntéshozói pozíciókba való kiválasztására irányuló eljárást azáltal is, hogy nyilvánossá teszik a jelöltek életútját, valamint bevezetik az érdemeken, kompetenciákon és a reprezentativitáson alapuló kiválasztást;

18. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a női szervezeteket támogató intézkedéseket, többek között azáltal, hogy megfelelő finanszírozást biztosítanak számukra, és együttműködési és a nemek közötti egyenlőség szempontjait hangsúlyozó platformokat hoznak létre a választásokon;

19. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék a női hálózatokat, és mozdítsák elő a mentori tevékenységet, a megfelelő képzési programokat, a helyes gyakorlatok cseréjét és csereprogramokat, különös hangsúlyt fektetve a pályájuk korai szakaszában lévő női döntéshozókra;

20. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nők – szükség esetén kedvezményes elbánásban részesülve – karriertámogatás keretében részt vehessenek vezetői képzéseken és betölthessenek vezető pozíciókat, a nők vezetői készségeinek javítása és vezetői tapasztalatának növelése érdekében;

21. a többi szereplőt a tágabb értelemben vett demokratikus folyamat fontos részeként ismeri el, ennélfogva kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és üdvözöljék a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek, a magánszektor és a nem kormányzati szervezetek, továbbá a közigazgatással párbeszédet folytató tanácsadó testületekbe integrálódó valamennyi szervezet arra irányuló erőfeszítéseit, hogy beosztásaikban elérjék a nők és a férfiak egyenlőségét, beleértve a döntéshozatalban való egyenlő részvételt is;

22. felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a családi élet és a munka összeegyeztetésével és az azok közötti egyensúly előmozdításával tegyék lehetővé a nők és a férfiak számára a politikai döntéshozatalban való aktív részvételt, olyan eszközök alkalmazásával, mint például a szülőkre háruló költségek egyenlő megosztása a két szülő munkáltatói között, vagy hozzáférhető és megfelelő szolgáltatások biztosítása, pl. a gyermek- és idősgondozás területén, és felszólítja a Bizottságot, hogy – irányelvek formájában – megfelelő jogalkotási javaslatokkal támogassa a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, a minimumjövedelmet és a nemi alapú erőszaktól való mentességet;

23. emlékeztet a kedvezményes elbánás és a különleges intézkedések fontosságára a különböző hátterű személyek és a hátrányos helyzetű csoportok tagjai döntéshozói pozíciókban való képviseletének előmozdítása terén, például a fogyatékkal élők, a migráns nők, valamint az etnikai és nemi kisebbségek tagjai esetében;

24. tudomásul veszi, hogy a média és az oktatás fontos szerepet játszik a nők politikában és a társadalmi hozzáállás reformjában való részvételének előmozdításában; hangsúlyozza, hogy fontos a média, különösen a közszolgálati műsorszolgáltatás terén a tudatosság növelése, a tisztességes és kiegyensúlyozott műsoridő biztosítása a férfi és női jelöltek számára a választások idején, valamint a média nyomon követése a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés és a kezelésére szolgáló eszközök azonosítása érdekében, továbbá azzal a céllal, hogy ezzel támogassák a sztereotípiák felszámolására irányuló erőfeszítéseket, és ösztönözzék a nőkről mint vezetői szereppel rendelkező személyekről, többek között a példaképül szolgáló politikusnőkről ábrázolt pozitív képet nemzeti, regionális és európai szinten;

25. sürgeti a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy – a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) szerepének és erőforrásainak növelésével, valamint a női nem kormányzati szervezetekkel való együttműködés elősegítésével – támogassák, illetve cseréljék ki azokat a bevált gyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak a nemek közötti egyenlőség megvalósításához a döntéshozói pozíciók betöltése terén;

26. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – különösen az EIGE bevonásával – valamennyi szektorban (az állami és magánszektorban), továbbá a hierarchia valamennyi szintjén a nemek közötti egyenlőség döntéshozatalban való nyomon követése vagy a kijelölt célok nem teljesülése esetében további intézkedések alapjául történő felhasználás céljából végezzenek adatgyűjtést, illetve nemek szerinti bontásban elemezzék és terjesszék ezeket az adatokat; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az összehasonlítható adatok gyűjtését és terjesztését az EU szintjén, a döntéshozói pozíciók nők és férfiak általi betöltésével kapcsolatos adatokat tartalmazó adatbázisának felhasználásával; arra kéri továbbá, hogy az adatgyűjtést fejlessze tovább a nemek közötti egyensúly európai feltérképezésévé, amely közös mutatók alapján összegyűjti a nemek közötti egyensúly terén uniós, tagállami és regionális szinten tapasztalt éves változásokat;

úgy véli, hogy e térképnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

-    a nemek közötti egyensúlyt elősegítő, a részvételi arány százalékában kifejezett, a tagállamok és a jogalkotói hatáskörrel rendelkező régiók jogszabályaiban a választási eljárások szabályozása érdekében beépített célkitűzéseket;

-    a nemek százalékos részvételi arányát az európai, nemzeti és regionális parlamentekben, valamint a helyi intézményekben;

-    a nemek százalékos részvételi arányát az említett jogalkotási intézmények által választott vagy felügyelt végrehajtó szervekben;

27. felszólítja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága számára a döntéshozatalban a nemek közötti egyenlőség terén az Európai Unióban tett előrehaladásról;

28. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a különböző nemzeti, helyi és európai szintű választási rendszerek, valamint a különböző szinten megvalósított intézkedések és bevált gyakorlatok milyen hatással vannak a nők részvételének egyensúlyára;

A nemek szempontjából kiegyensúlyozott politikai képviselet előmozdítása a külkapcsolatokban

29. emlékeztet az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) valamennyi szinten tevékenykedő személyzetének kinevezésével kapcsolatban a nemek közötti egyenlőségre irányuló követelésére; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy mozdítsa elő a nők döntéshozatalban való részvételét az Európai Unió külkapcsolataiban, valamint hogy biztosítsa azt, hogy az EU-t képviselő valamennyi küldöttség összetétele tekintetében tartsa tiszteletben a nemek közötti egyenlőség elvét és azt, hogy a nők és a férfiak beszédideje kiegyensúlyozott legyen; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a női mediátorok és tárgyalásvezetők számát az emberi jogok helyzetének megfigyelésével, a korrupció megelőzésével, béketeremtéssel kapcsolatos folyamatokban és más tárgyalásokon, például a nemzetközi kereskedelmi és környezetvédelmi tárgyalásokon;

30. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy megfelelő pénzügyi és technikai segítségnyújtás álljon rendelkezésre a nők választási folyamatokban való részvételének – képzés, állampolgári ismeretek oktatása, a média mobilizálása és a helyi nem kormányzati szervezetek bevonása révén történő – fokozását célzó különleges programok tekintetében, a nemi szempontra fogékony polgári tudatosságot előmozdító, a nemi sztereotípiákat és a nőkkel szembeni „beépült” előítéletet felszámoló általános oktatási programok finanszírozásán túlmenően;

31. felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy tegyenek intézkedéseket a nőknek az ENSZ-hez hasonló multinacionális szervezetek politikai életének valamennyi szintjén, a kormányokban és a nemzeti parlamentekben, valamint regionális és helyi szinten és a helyi önkormányzatokban való kiegyensúlyozott képviseletének előmozdítása céljából, valamint e célok elérésének előmozdítása érdekében a többi nemzetközi szintű szereplővel – mint például az ENSZ Nőkkel és az Interparlamentáris Unióval – folytatott együttműködés fokozása céljából;

32. felszólítja az Európai Parlament tematikus főosztályait annak biztosítására, hogy a küldöttségekhez címzett tájékoztatók mindenkor tartalmazzák a nemi szempontokat, és kiemeljék a nemek közötti egyenlőség tekintetében lényeges kérdéseket;

33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

INDOKOLÁS

Előzmények

A nőknek és a férfiaknak a hatalomban és a döntéshozatalban való egyenlő részvételét nemzetközi szinten erőteljesen támogatja a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) 7. és 8. cikke, amely előírja a részes államok számára a nőkkel szemben az ország politikai és közéletében alkalmazott megkülönböztetés kiküszöbölését, valamint a 4. cikk, amely „a férfiak és nők közötti tényleges egyenlőség elérésének meggyorsítása érdekében […] átmeneti” intézkedések elfogadását teszi lehetővé.

„A hatalmi pozíciókban lévő nők és a nők döntéshozatalban való részvétele” egyike annak a tizenkét kiemelt fontosságú területnek, amellyel az 1995. évi pekingi cselekvési program foglalkozik. „A nők politikai részvételének előmozdításáról” szóló, 2011. szeptember 19-i közös nyilatkozat értelmében, amely az ENSZ 66. Közgyűlésén született New York-ban, a „nők politikában való részvétele alapvető fontosságú a demokrácia szempontjából, és nélkülözhetetlen a fenntartható fejlődés és a béke eléréséhez”. A nyilatkozat megerősíti, hogy a nők aktív – a döntéshozatal valamennyi szintjén a férfiakkal egyenlő feltételek mellett megvalósuló – részvétele alapvető fontosságú az egyenlőség, a fenntartható fejlődés, a béke és a demokrácia megvalósításához.

Az Európa Tanács által a nőknek és férfiaknak a politikai döntéshozatalban és a közéletben való kiegyensúlyozott részvételéről elfogadott 2003. március 12-i ajánlás egy sor intézkedésre tesz javaslatot, többek között pozitív cselekvési intézkedésekre a nők és férfiak politikai döntéshozatalban és közéletben való kiegyensúlyozottabb részvételének elősegítése érdekében. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „A nők politikai részvételének a választási rendszeren keresztül történő növelése” című 1899(2010). sz. ajánlása ösztönzi a tagállamait, hogy kvóták bevezetésével növeljék a nők képviseletét.

Az Európai Unió szintjén a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) hangsúlyozza, hogy a Bizottság „megvizsgálja, milyen célzott kezdeményezésekkel javítható a nemek közötti egyensúly a döntéshozatalban”; „figyelemmel kíséri, milyen előrelépések történtek azon cél elérése érdekében, amely szerint a Bizottság által létrehozott bizottságokban és szakértői csoportokban a tagok legalább 40 %-át az egyik nemnek kell képviselnie” és „támogat minden arra irányuló törekvést, hogy az európai parlamenti választásokon a nők – jelöltként is – magasabb arányban vegyenek részt”.

A döntéshozatalban a nemek közötti egyenlőség a minőség és az egyenlőség kérdéséhez kapcsolódik. A nemek szerinti kiegyensúlyozottabb megoszlás hozzájárul a több szempontot figyelembe vevő, és ebből fakadóan jobb döntések meghozatalához. A nemek közötti egyensúly az egyenlőség tekintetében is fontos, amit az Európai Unió Alapjogi Chartája biztosít. A döntéshozatal adminisztratív előkészületeken alapul, és így az adminisztratív feladatokat ellátó nők száma – különösen a vezetésben – biztosítja azt, hogy a nemi szempontokat valamennyi politika kidolgozásakor figyelembe veszik.

A nők választott pozíciókban való képviselete

A nők még mindig alulreprezentáltak a politikai döntéshozó testületekben, szerte az EU tagállamaiban. Ma a nemzeti parlamentekben ülő képviselők 24%-a nő(6).

Regionális szinten a regionális közgyűlések tagjainak 31%-a, a regionális vezetőknek pedig 32%-a nő Ugyanakkor csak a közgyűlések 15%-át vezetik nők, és a vezető pozíciók mindössze 11%-át töltik be a női nem képviselői. Az EU egészét nézve a regionális közgyűlésekben 2004 óta alig változott a nemek szerinti megoszlás. A skandináv országokban képviseltetik magukat a legnagyobb számban – 42,3%-os arányban – a nők a nemzeti parlamentekben(7).

Az Európai Parlament büszkélkedhet a nemek szempontjából leginkább kiegyensúlyozott összetételre: 35% a nők, és 65% a férfiak aránya.

Az előadó hangsúlyozza, hogy az arányok változatlanok, és nem figyelhető meg pozitív tendencia. Ez a nők esetében fennálló hagyományos korlátokkal is magyarázható, mint például a pénzügyi források hiánya, a férfiak túlsúlya, a sztereotípiák vagy a családi és a politikai élet összeegyeztetésének nehézségei. Az egyik intézkedés, amelyet megfogalmaztak, a hatékony és sokrétű stratégiák kidolgozására és végrehajtására irányul uniós és tagállami szinten azzal a céllal, hogy – számszerűsített célok, rendszeres ellenőrzési mechanizmusok és világos cselekvési tervek révén – növeljék a nők döntéshozatalban és vezető pozíciókban való részvételét.

Az arányos képviseletet biztosító választási rendszerrel rendelkező országokban a jelöltkvótákat leggyakrabban a pártlisták esetében alkalmazzák – önkéntes alapon a politikai pártok vagy kötelezően, jogi követelményként. Az uniós tagállamok körében a kvótaelőírás 25–50% közötti arányt jelent. A többségi vagy plurális választási rendszerrel rendelkező országokban a pártonként és választási körzetenként csak egy jelöltet állítanak, következésképpen nem lehetséges, hogy egyszerre nőket és férfiakat is jelöltként állítsanak, mint az arányos rendszerben. .

A politikai pártok alapvető fontosságúak a nők politikában való részvételének előmozdításához. A jelöltek toborzása, kiválasztása és a jelöltállítás a politikai pártok kezében van, az adott választási rendszertől függetlenül. Ezért a nők politikai alulreprezentáltsága kérdésének kezelésére irányuló törekvéseknek szükségszerűen a politikai pártokat, illetve a befogadóbb döntéshozói testületekkel kapcsolatos nézeteiket és stratégiáikat kell célba venniük. Ezért ez a jelentés arra ösztönzi a nemzeti pártokat, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket a nők részvételének növelésére, adott esetben akár kvóták és sorrendszabályok előírásával jelöltlistáik tekintetében az országos és az uniós választásokon, meghatározva a megfelelés elmulasztása esetén alkalmazandó szankciókat. A politikai pártok számára egyfajta ösztönző lehet az egyenlőségi céloknak a pártfinanszírozás előfeltételeként történő alkalmazása.

A nők jelölés által megszerezhető pozíciókban való képviselete

Az uniós tagállamok kormányaiban a miniszterek (azaz a kormánykabinet tagjainak) 24%-a nő a 27 tagállamban, míg az államtitkári tisztségek 22%-át töltik be nők. Összességében a nők aránya 23%(8). Kisebb változásoktól eltekintve a kormányokban a nők aránya keveset változott az elmúlt négy évben.

Az Európai Bizottságban a biztosok 33%-a nő és 67%-a férfi. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban (EGSZB) és a Régiók Bizottságában (CdR) az álláshelyek 21%-át töltik be nők, és 79%-át férfiak(9).

Az előadó úgy véli, hogy nemzeti szinten aktív és konkrét intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy az irányító szervekben és a közszolgálati kinevezések esetében biztosíthassák a nemek egyensúlyát. A jelentés támogatja a nemek közötti egyenlőség célját a jövőbeni biztosjelöltek és a magas szintű uniós pozíciók tekintetében. Ami uniós intézményekkel kapcsolatban a jelentés hangsúlyozza, hogy konkrét intézkedésekre és stratégiákra van szükség a kiegyensúlyozott részvétel megvalósításához a döntéshozatali eljárásukban.

A nők politikai életben való részvételének előmozdítását célzó intézkedések

A nők politikai életben való részvételének fokozása érdekében foglalkozni kell azokkal a strukturális akadályokkal, amelyek gátolják a nők politikai részvételét. Egy másik szükséges intézkedés az, hogy kedvező környezetet hozzanak létre annak érdekében, hogy a nők minden szinten részt vehessenek a politikai életben. A munka, illetve a magán- és a családi élet összeegyeztetését uniós szinten fontos prioritásként ismerik el a nemek közötti egyenlőség megvalósításában, valamint abban, hogy segítsék a nőket, hogy részt vehessenek a politikai életben.

Az előadó véleménye szerint fontos támogatni a különböző háttérrel rendelkező nők döntéshozói pozíciókban való jelenlétét. Az etnikai kisebbségek női tagjai alulképviseltek az európai politikai testületekben, és sokszor egyszerre nemi és etnikai alapon történő politikai kirekesztés áldozatai. E probléma kezeléséhez különleges intézkedésekre lehet szükség. A fiatal nők politikai és közéletben való részvételének hatékonyabb előmozdítása érdekében néhány tagállamban mentori programokat indítottak, ami hatékony és innovatív módszer. A mentori tevékenység és a megfelelő képzési és csereprogramok csak néhány intézkedés azok közül, amelyeket a jelentés e része javasol a nemek közötti egyensúlynak a politikában való megvalósítása érdekében.

Egyéb támogató intézkedés például a finanszírozás és az információk megosztása. A tagállamoknak és a Bizottságnak – közfinanszírozás biztosításával és az állami médiához való hozzáférés biztosításával – gondoskodniuk kell arról, hogy a nők és a férfiak egyenlő esélyekkel indulhassanak a választási kampányokban. A tagállamoknak és a Bizottságnak – adott esetben, többek között az EIGE bevonásával – meg kell erősíteniük az adatgyűjtést, illetve az adatok nemek szerinti bontásban történő elemzését és terjesztését a döntéshozatalban érvényesülő, nemek közötti egyenlőség nyomon követése érdekében. Ezenkívül egyértelmű további intézkedéseket kell meghatározni arra az esetre, ha a kijelölt célok nem teljesülnek. Az előadó azt szeretné, ha a Bizottság folytatná a jelentéstételt a nemek közötti egyenlőség helyzetének alakulásáról. További intézkedésként rendkívül üdvözlendő lenne, ha a Bizottság évente jelentést nyújtana be a Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságához a nemek közötti egyenlőség helyzetének javulásáról a döntéshozatalban, az Európai Unióban.

Hangsúlyozni kell a média és az oktatás szerepét a nők politikában való részvételre való ösztönzésében. Fontos nyomon követni a döntéshozatalban jelen lévő nőkről szóló médiabeszámolókat a nemi alapon történő megkülönböztetés, illetve az ilyen esetek kezelésére szolgáló eszközök azonosítása érdekében, és ekképpen támogatni kell a sztereotípiák felszámolására irányuló erőfeszítéseket és ösztönözni kell a nőknek az élet minden területén vezető szerepet vállalni képes személyekként való pozitív ábrázolását.

Míg a politikai pártok kapuőrként szolgának a döntéshozatalban részt vevő nők számára, más szereplők jelentőségét is el kell ismerni a szélesebb demokratikus folyamatban. A szakszervezetek, a magánszféra és a nem kormányzati szervezetek által a szervezetükbe tartozó nők és a férfiak egyenlőségének megvalósítása terén tett erőfeszítések szintén értékesek.

E jelentés egyik célja a nemek szempontjából kiegyensúlyozott politikai képviselet előmozdítása a külkapcsolatokban, amely a stabil és átlátható demokráciák feltétele. A nők politikai életben való peremre szorulása elleni küzdelmet az egyik olyan szempontnak kell tekinteni, amelyet az EU külkapcsolataiban figyelembe kell venni, együttműködve az e téren tevékenykedő más nemzetközi érdekeltekkel és megfelelő pénzügyi és technikai támogatással kiegészítve.

(1)

     A 2011. március 7-i tanácsi következtetések melléklete.

(2)

     HL L 154., 2000.6.27., 34. o.

(3)

     HL L319.,1996.12.10., 11. o.

(4)

     HL L 346., 2000.4.12., 82. o.

(5)

Lásd az Európai Bizottságnak a nők és férfiak döntéshozatalban való részvételével kapcsolatos adatbázisa negyedéves frissítését.

(6)

Lásd az Európai Bizottságnak a nők és férfiak döntéshozatalban való részvételével kapcsolatos adatbázisa negyedéves frissítését.

(2011, első negyedév)

(7)

Lásd az Interparlamentáris Unió (IPU) statisztikáit (hhtp://ipu.org).

(8)

Lásd az Európai Bizottságnak a nők és férfiak döntéshozatalban való részvételével kapcsolatos adatbázisa negyedéves frissítését.

(9)

Lásd az Európai Bizottság adatbázisának negyedéves frissítését.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

25.1.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

3

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Emine Bozkurt, Andrea Češková, Marije Cornelissen, Iratxe García Pérez, Mikael Gustafsson, Mary Honeyball, Lívia Járóka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Nicole Kiil-Nielsen, Silvana Koch-Mehrin, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Constance Le Grip, Astrid Lulling, Barbara Matera, Elisabeth Morin-Chartier, Antonyia Parvanova, Raül Romeva i Rueda, Joanna Senyszyn, Marc Tarabella, Angelika Werthmann, Marina Yannakoudakis

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Izaskun Bilbao Barandica, Anne Delvaux, Christa Klaß, Mariya Nedelcheva, Katarína Neveďalová, Antigoni Papadopoulou, Sirpa Pietikäinen, Rovana Plumb

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

William (The Earl of) Dartmouth

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat