JELENTÉS az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

6.3.2012 - (COM(2009)0154 – C7‑0236/2009 – 2009/0157(COD)) - ***I

Jogi Bizottság
Előadó: Kurt Lechner

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

(COM(2009)0154 – C7‑0236/2009 – 2009/0157(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0154),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 61. cikkének c) pontjára és 67. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0236/2009),

–   tekintettel „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásai” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–   tekintettel az EUMSZ 294. cikkének (3) bekezdésére, valamint 81. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, 2010. július 14-i véleményére[1],

–   tekintettel eljárási szabályzatának 55. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0045/2012);

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás 1

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI^[2]*

a Bizottság javaslatához

---------------------------------------------------------

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 81. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[3],

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően,

mivel:

(1)         Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és továbbfejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió intézkedéseket fogad el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre vonatkozóan, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(2)         A Szerződés 81. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban az ilyen intézkedések magukban foglalhatnak többek között a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségének biztosítására irányuló intézkedéseket.

(3)         Az Európai Tanács 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott ülésén – a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés sarokköveként – jóváhagyta az igazságügyi hatóságok ítéletei és egyéb határozatai kölcsönös elismerésének elvét, továbbá felkérte a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadjanak el intézkedési programot ennek az elvnek a végrehajtására.

(4)         A Bizottság és a Tanács 2000. november 30-án elfogadta a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesítésére irányuló közös intézkedési programot.[4] A program a kollíziós szabályok harmonizációjához kapcsolódó olyan intézkedéseket határoz meg, amelyek elősegítik a határozatok kölcsönös elismerését, és előírja egy, a végrendeletekre és az öröklésre vonatkozó eszköz kidolgozását.▌

(5)         Az Európai Tanács a 2004. november 4-én és 5-én Brüsszelben tartott ülésén új programot fogadott el, melynek címe: „Hágai program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban” címmel.[5]Ez a program hangsúlyozza, hogy az öröklési ügyekre ▌vonatkozó olyan jogi aktust kell elfogadni, amely foglalkozik különösen a jogszabályok közötti kollízió, a joghatóság, az e területen hozott határozatok kölcsönös elismerése és végrehajtása, valamint az európai öröklési bizonyítvány kérdésével. ▌

(5a)       Az Európai Tanács 2009. december 10-én és 11-én Brüsszelben tartott ülésén új többéves programot fogadott el „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” címmel.[6] Ebben a programban az Európai Tanács úgy vélte, hogy a kölcsönös elismerést – a tagállamok jogrendszereit, közrendjét és az e területen fennálló nemzeti hagyományait tiszteletben tartva – ki kell terjeszteni a még nem lefedett, de a mindennapi élet szempontjából létfontosságú területekre, így az öröklésre és a végrendeletekre.

(6)         Elő kell segíteni a belső piac megfelelő működését azáltal, hogy megszüntetik azoknak a személyeknek a szabad mozgása előtti akadályokat, akik számára jelenleg nehézséget jelent a ▌határokon átnyúló vonatkozású örökléssel összefüggő jogaik érvényesítése. Az európai igazságszolgáltatási térségben a polgároknak képesnek kell lenniük öröklésük előzetes megszervezésére. Az örökösök és a hagyományosok, az elhunythoz közel álló más személyek, valamint a hagyatéki hitelezők jogait ténylegesen garantálni kell.

(7)         Az említett célkitűzések megvalósítása érdekében ennek a rendeletnek egybe kell gyűjtenie a joghatósággal, az alkalmazandó joggal, a határozatok, a közokiratok és a perbeli egyezségek elismerésével vagy adott esetben elfogadásával, végrehajthatóságával és végrehajtásával, valamint az európai öröklési bizonyítvánnyal kapcsolatos rendelkezéseket.

(8)         E rendelet hatályának ki kell terjednie a haláleset miatti öröklés ▌valamennyi polgári jogi szempontjára, azaz a vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek haláleset miatti átruházásának valamennyi formájára, legyen az akár végintézkedés szerint megvalósuló szándékos átruházás, akár törvényes öröklés révén történő átruházás.

(8a)       A rendelet hatálya nem terjedhet ki jövedelmi kérdésekre vagy közjogi jellegű igazgatási ügyekre. Ezért a nemzeti jognak kell rendelkeznie például az adók vagy egyéb közigazgatási tartozások kiszámítási és behajtási módjáról, legyen szó az elhunyt halálakor fennálló adótartozásról, illetve a hagyatékból vagy a kedvezményezettek által fizetendő bármilyen, az öröklés kapcsán felmerülő adóról. A nemzeti jognak kell rendelkeznie arról is, hogy a hagyatéki javaknak a kedvezményezettek számára az e rendelet értelmében történő átadása, vagy a hagyatéki javak nyilvántartásba vétele adóköteles-e.

(8b)       E rendelet nem alkalmazandó a polgári jog örökléstől eltérő területeire. Az egyértelműség érdekében a rendelet hatálya alól egyértelműen ki kell zárni néhány olyan kérdést, amely öröklési kérdésekkel kapcsolatosnak tekinthető.

(8c)       E rendelet így nem alkalmazandó a házassági vagyonjoggal kapcsolatos kérdésekre, beleértve az egyes jogrendszerekben házassági szerződéseként ismert megállapodásokat is, amennyiben azok nem foglalkoznak öröklési kérdésekkel, valamint a házasságéval hasonló joghatásúnak tekintett kapcsolatokra vonatkozó vagyonjogi rendszereket. Az egy adott öröklés ügyében az e rendelet értelmében eljáró hatóságoknak mindazonáltal az elhunyt hagyatékának és a kedvezményezettek részének meghatározása során a helyzettől függően figyelembe kell venniük a házassággal vagy az elhunyt hasonló jogviszonyával kapcsolatos vagyonjogi helyzet megszűnését is.

(8d)       A célvagyon (trust) létrehozásával, kezelésével és felszámolásával kapcsolatos kérdéseket szintén ki kell zárni e rendelet hatálya alól. Ez a kizárás nem értelmezendő a célvagyonok (trust) általános kizárásaként. A végrendelet útján létrehozott célvagyont vagy a törvényes öröklés révén, törvény erejénél fogva létrejövő célvagyont az e rendelet értelmében az öröklésre alkalmazandó jog szabályozza a vagyontárgyak öröklési rendje és a kedvezményezettek meghatározása tekintetében.

(9)         ▌Az örökléstől eltérő módon – például ajándékozás révén – létrehozott vagy átruházott vagyoni jogokat, érdekeltségeket és javakat szintén ki kell zárni e rendelet hatálya alól. Mindazonáltal az e rendelet által az öröklési jogra alkalmazandóként meghatározott jog az irányadó arra nézve, hogy az ajándékozás vagy más formájú, a halált megelőzően dologi jogot képző, élők közötti rendelkezés – az öröklésre alkalmazandó jog értelmében – a kedvezményezettek részének kiszámításakor helyt adhat-e osztályra bocsátási, levonási vagy hozzászámítási kötelezettségnek.

(10)       A rendeletnek lehetővé kell tennie az öröklésre alkalmazandó jogban előírtak szerinti, ▌ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok létrehozását vagy öröklés révén történő átruházását. Nem érintheti azonban a néhány tagállam nemzeti jogában korlátozott számban („numerus clausus”) létező dologi jogokat. ▌. A tagállamok nem lesznek kötelesek elismerni az adott tagállamban található tulajdonhoz kapcsolódó dologi jogokat, ha a szóban forgó dologi jog nem ismeretes a vagyonjogukban.

(10a)     Annak érdekében azonban, hogy a kedvezményezettek valamely más tagállamban élhessenek az öröklés útján keletkezett vagy rájuk ruházott jogokkal, e rendeletnek elő kell írnia, hogy az ismeretlen dologi jogot a másik tagállam jogában létező, az eredetihez legközelebb álló dologi joghoz kell adaptálni. Az ilyen adaptáció során figyelembe kell venni az adott dologi jog célját, valamint az ahhoz fűződő joghatást. Az eredetihez legközelebb álló nemzeti dologi jog megállapítása céljából az öröklésre alkalmazandó jog szerinti állam hatóságaihoz vagy illetékes személyeihez lehet fordulni az adott jog jellegével és joghatásával kapcsolatos további információkért. E tekintetben a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén meglévő hálózatokat, valamint a külföldi jog megértését elősegítő, egyéb rendelkezésre álló eszközöket lehetne igénybe venni.

(10b)     Az ismeretlen dologi jogok e rendeletben kifejezetten előírt adaptálása nem zárhatja ki az e rendelet alkalmazásával összefüggésben végzett adaptálás egyéb formáit.

(10c)     E rendelet hatálya nem terjed ki az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére vonatkozó követelményekre. Ezért a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának (ingatlan esetén a lex rei sitae-nek) kell meghatároznia, hogy milyen jogi feltételekkel és hogyan kell elvégezni a bejegyzést, és mely hatóságok – földhivatalok vagy közjegyzők – feleljenek annak ellenőrzéséért, hogy minden követelmény teljesül-e, és hogy a benyújtott vagy összeállított dokumentáció elegendő-e, illetve hogy tartalmazza-e a szükséges adatokat. A hatóságok különösen azt ellenőrizhetik, hogy az elhunytnak a nyilvántartásba vételhez bemutatott iratban feltüntetett hagyatéki vagyontárgyhoz való joga be van-e jegyezve a nyilvántartásba, vagy más módon igazolt-e a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogával összhangban. A dokumentumok párhuzamos kiállításának elkerülése érdekében a nyilvántartó hatóságoknak el kell fogadniuk a más tagállamok illetékes hatóságai által kiállított olyan dokumentumokat, amelyek forgalmáról e rendelet rendelkezik. Nevezetesen, az e rendelet szerint kiállított európai öröklési bizonyítvány olyan okmány, amely érvényes jogcímet képez a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam nyilvántartásába való bejegyzéséhez. Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a nyilvántartó hatóságok a nyilvántartásba vételt kérelmező személytől olyan kiegészítő adatok vagy dokumentumok – például a kifizetések teljesítésével kapcsolatos adatok vagy dokumentumok – benyújtását kérjék, amelyeket a nyilvántartás helye szerinti állam joga előír. Az illetékes hatóság tájékoztathatja a nyilvántartásba vételt kérelmező személyt arról, hogy a hiányzó információ vagy dokumentum hogyan szerezhető be.

(10d)     Valamely jog nyilvántartásba vételének joghatásai szintén nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Ezért a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának kell meghatároznia azt, hogy például a nyilvántartásba vétel deklaratív vagy konstitutív hatályú-e. Így például, ha a nyilvántartás szerinti tagállam joga szerint a nyilvántartás erga omnes joghatásának biztosítása vagy a jogügyletek védelme érdekében az ingatlan tulajdonjogának megszerzése a bejegyzéshez kötött, akkor az ilyen jogszerzés időpontjára az adott tagállam joga az irányadó.

(11)       E rendeletnek tiszteletben kell tartania a tagállamokban az örökléssel kapcsolatos kérdések rendezésére alkalmazott eltérő rendszereket. E rendelet alkalmazásában a „bíróság” fogalmát ennélfogva tágan kell értelmezni, hogy abba ne csak a szó szoros értelmében vett, igazságügyi feladatokat ellátó bíróságok tartozzanak bele, hanem egyes tagállamokban azon közjegyzők vagy nyilvántartó hivatalok is, akik vagy amelyek bizonyos öröklési ügyekben a bírósághoz hasonlóan igazságügyi feladatokat látnak el, továbbá azon közjegyzők és jogi szakemberek, akik egyes tagállamokban bíróság felhatalmazásával konkrét öröklési ügyben igazságügyi feladatokat látnak el. Az e rendeletben meghatározott valamennyi bíróság a rendeletben foglalt joghatósági szabályok hatálya alá tartozik. Ellenben a „bíróság” fogalmába nem tartoznak bele a tagállamoknak a nemzeti jog szerint öröklési ügyekben való eljárásra felhatalmazott nem igazságügyi hatóságai, például azon közjegyzők, akik – a tagállamok többségében – szokás szerint nem látnak el igazságügyi feladatokat.

(11a)     E rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy mindazon közjegyzők, akik a tagállamokban hatáskörrel rendelkeznek öröklési ügyekben, gyakorolhassák e hatáskörüket. Az, hogy egy adott tagállam közjegyzőire vonatkoznak-e az e rendeletben meghatározott joghatósági szabályok, attól függ, hogy a „bíróság” e rendelet szerinti fogalommeghatározásának hatálya alá tartoznak-e vagy sem.

(11b)     A tagállamok közjegyzői által öröklési ügyekben kiállított valamennyi okirat forgalmára e rendeletet kell alkalmazni. Amennyiben a közjegyzők igazságügyi feladatokat látnak el, vonatkoznak rájuk a joghatósági szabályok, és az általuk hozott határozatok forgalmára a határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Amennyiben a közjegyzők nem látnak el igazságügyi feladatokat, nem vonatkoznak rájuk a joghatósági szabályok, és az általuk kiállított közokiratok forgalmára a közokiratokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(12)       Tekintettel az európai polgárok növekvő mobilitására, továbbá annak érdekében, hogy biztosított legyen az Európai Unión belül a megfelelő igazságszolgáltatás, valamint a tényleges kapcsolat az öröklés és azon tagállam között, amelyben a joghatóságot gyakorolják, e rendeletnek elő kell írnia, hogy mind a joghatóság, mind az alkalmazandó jog meghatározása tekintetében az általános kapcsoló elv az elhunytnak az elhalálozás pillanatában szokásos tartózkodási helye kell, hogy legyen. A szokásos tartózkodási hely meghatározása céljából az örökösödési eljárást lefolytató hatóságnak átfogóan kell értékelnie az elhunytnak a halálát megelőző években és az elhalálozásakor fennálló életkörülményeit, figyelembe véve az összes releváns tényállási elemet, különösen az elhunytnak az érintett államban való tartózkodása időtartamát és gyakoriságát, valamint annak körülményeit és okait. Az így meghatározott szokásos tartózkodási hely szoros és szilárd kapcsolatot kell, hogy jelentsen az elhunyt és az érintett állam között e rendelet konkrét célkitűzéseinek figyelembevételével.

(12a)     Egyes esetekben az elhunyt szokásos tartózkodási helyének megállapítása összetettnek bizonyulhat. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha az elhunyt szakmai vagy gazdasági okokból külföldre került és ott dolgozott, esetenként hosszú ideig, azonban a származási államával szoros és szilárd kapcsolatot őrzött meg. Ez az eset az adott körülményektől függően úgy is értékelhető, hogy az elhunyt szokásos tartózkodási helye továbbra is a családi és társadalmi életének központját képező származási államban található. További összetett esetek adódhatnak abból, ha az elhunyt élete során felváltva több államban élt, vagy az egyik államból a másikba utazott, ugyanakkor egyik államban sem telepedett le állandó jelleggel. Amennyiben az elhunyt az egyik érintett állam állampolgára volt, illetve összes jelentősebb vagyontárgya az egyik érintett államban volt fellelhető, akkor az állampolgárság vagy a vagyontárgyak helye különleges tényező lehet az egész tényállás átfogó értékelésekor.

(12b)     Az öröklésre alkalmazandó jog meghatározását illetően, kivételes esetben– például ha az elhunyt a szokásos tartózkodási helye szerinti államba igen kevéssel az elhalálozása előtt költözött, és az ügy összes körülménye arra utal, hogy egy másik államhoz nyilvánvalóan szorosabb kapcsolat fűzte – az örökösödési eljárást lefolytató hatóság megállapíthatja, hogy az öröklésre alkalmazandó jog ne az elhunyt szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga legyen, hanem annak az államnak a joga, amelyhez az elhunytat nyilvánvalóan szorosabb kapcsolat fűzte. A nyilvánvalóan szorosabb kapcsolat körülményét azonban nem lehet automatikusan kiegészítő kapcsoló elvként felhasználni minden olyan esetben, amikor összetettnek bizonyul annak megállapítása, hogy mi volt az elhunyt szokásos tartózkodási helye az elhalálozás időpontjában.

(12c)     E rendelet rendelkezései nem akadályozhatják meg, hogy egy bíróság alkalmazza a jog kikerülésének – például a nemzetközi magánjog területén a fraude à la loi – leküzdése céljából kidolgozott mechanizmusokat.

(12d)     Az e rendeletben szereplő szabályok kidolgozására oly módon került sor, hogy azok biztosítsák, hogy az örökösödési eljárást lefolytató hatóság az esetek többségében a saját jogát alkalmazza. E rendelet ennélfogva rendelkezik olyan mechanizmusokról, amelyek olyan esetekben játszanának szerepet, amikor az elhunyt az öröklésre irányadó jogként azon tagállam jogát választotta, amelynek állampolgára volt.

(12e)     Az egyik ilyen mechanizmusnak lehetővé kell tennie, hogy az öröklésben érintett felek joghatósági megállapodásban kössék ki, hogy a választott jog szerinti tagállam bíróságát választják. Eseti alapon kell meghatározni, különösen a joghatósági megállapodás hatálya alá tartozó kérdés függvényében, hogy a megállapodást az öröklésben érintett valamennyi fél között kell-e megkötni, vagy közülük néhányan megállapodhatnak arról, hogy egy bizonyos kérdéssel a választott bírósághoz fordulnak olyan esetben, amikor az adott bíróság által az adott ügyben hozott döntés nem érintené az öröklésben érintett többi fél jogait.

(12f)      Az öröklési ügyben – egyes tagállamok esetében – hivatalból eljárást indító bíróságnak meg kell szüntetnie az eljárást, ha az eljárásban részt vevő felek arról állapodnak meg, hogy az öröklési ügyet bíróságon kívül és peren kívül rendezik a választott jog szerinti tagállamban. Amennyiben a bíróság nem hivatalból indít eljárást, e rendelet nem akadályozhatja meg a feleket abban, hogy az öröklési ügyet békés úton, peren kívül rendezzék, például egy általuk választott tagállam valamely közjegyzője előtt, amennyiben ez az említett tagállam joga alapján lehetséges. Erre még abban az esetben is lehetőséget kell adni, ha az adott tagállam joga nem az öröklésre alkalmazandó jog.

(13)       Annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam bíróságai – ugyanazon az alapon – joghatóságot gyakorolhassanak az olyan személyek utáni öröklés tekintetében, akik az elhalálozásuk időpontjában nem a szokásos tartózkodási helyük szerinti tagállamban tartózkodtak, e rendeletnek hierarchikus sorrendben tartalmaznia kell azon okok kimerítő felsorolását, amelyek alapján kiegészítő joghatóság gyakorolható.

(13a)     E rendeletben – különösen az olyan helyzetek orvoslására, amelyekben az igazságszolgáltatás megtagadása áll fenn – rendelkezni kell a forum necessitatis elvének alkalmazásáról, amely valamely tagállam bírósága számára lehetővé teszi, hogy kivételes esetekben egy harmadik államhoz szorosan kapcsolódó öröklés tárgyában határozatot hozzon. Ilyen kivételes eset állhat fenn, ha az érintett harmadik államban például polgárháború miatt nincs lehetőség az eljárás lefolytatására, vagy ha a kedvezményezettől ésszerűen nem várható el, hogy az említett államban eljárást kezdeményezzen vagy abban részt vegyen. A forum necessitatis elvén alapuló joghatóság azonban kizárólag abban az esetben gyakorolható, ha az ügy a megkeresett bíróság szerinti tagállammal elegendően szoros kapcsolatban áll.

(14)       Az öröklés tárgyában eljáró vagy eljárni hivatott tagállamtól eltérő tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező örökösök és hagyományosok helyzetének megkönnyítése érdekében e rendeletnek lehetővé kell tennie bármely, az öröklésre alkalmazandó jog értelmében felhatalmazott személy számára, hogy az örökség, a hagyomány vagy a köteles rész elfogadására vagy visszautasítására, vagy a hagyatéki tartozásért való felelősség korlátozására vonatkozó nyilatkozatokat tegyen, a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam jogában előírt formában, az adott tagállam bíróságai előtt. Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az említett nyilatkozatokat az adott tagállam valamely olyan egyéb hatósága előtt tegyék meg, amely az ilyen nyilatkozatok átvételére a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkezik. Azon személyek, akik élni kívánnak azzal a lehetőséggel, hogy a szokásos tartózkodási helyük szerinti tagállamban tegyenek nyilatkozatot, az öröklésre alkalmazandó jog értelmében megállapított határidőn belül értesítik az öröklés tárgyában eljáró bíróságot vagy hatóságot az ilyen nyilatkozatok meglétéről.

(14a)     A hagyatéki tartozásokért való felelősségét korlátozni kívánó személy ezt nem intézheti el pusztán a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bírósága vagy egyéb illetékes hatósága előtt egy erre vonatkozóan tett nyilatkozattal abban az esetben, ha az öröklésre alkalmazandó jog előírja, hogy az illetékes bíróság előtt külön bírósági eljárást – például hagyatéki leltározási eljárást – kell indítani. Ennélfogva a valamely személy által a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban a fenti körülmények között tett nyilatkozat e rendelet alkalmazásában nem lehet alakilag érvényes, és e rendelet alkalmazásában a bírósági eljárást megindító iratok sem tekinthetők nyilatkozatnak.

▌

(16)       Az igazságszolgáltatás harmonikus működése érdekében a különböző tagállamokban nem lehet egymással összeegyeztethetetlen határozatokat hozni. E célból ennek a rendeletnek a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén meglévő egyéb uniós eszközökhöz hasonló általános eljárási szabályokat kell előírnia.

(16a)     Az egyik ilyen eljárási szabály a perfüggőségi szabály, amely abban az esetben játszik szerepet, ha ugyanazon öröklési ügyet különböző tagállamok különböző bíróságai elé viszik. Az említett szabály határozza meg, mely bíróság folytathatja az öröklési üggyel kapcsolatos eljárást.

(16b)     Tekintve, hogy néhány tagállamban adott esetben nem igazságügyi hatóság foglalkozik az öröklési ügyekkel, úgy mint a közjegyzők, akiket nem kötelez az e rendelet szerinti joghatósági szabály, nem zárható ki a lehetőség, hogy ugyanazon öröklési üggyel kapcsolatosan peren kívüli megállapodásra és bírósági eljárásra vagy pedig két peren kívüli megállapodásra is sor kerüljön párhuzamosan különböző tagállamokban. Ilyen esetben az érintett feleknek kell megegyezniük a folytatandó eljárásról, amint tudomást szereznek a párhuzamos eljárásokról. Amennyiben nem tudnak megegyezni, úgy az öröklési üggyel kapcsolatban az e rendelet szerint joghatósággal rendelkező bíróság jár el és hoz határozatot.

(17)       Annak érdekében, hogy a polgárok teljes jogbiztonságban élvezhessék a belső piac nyújtotta előnyöket, ennek a rendeletnek lehetővé kell lennie számukra, hogy előzetesen megismerjék az öröklésükre alkalmazandó jogot. Harmonizált kollíziós szabályokat kell bevezetni ▌az ellentmondásos eredmények elkerülése érdekében. A főszabálynak biztosítania kell, hogy az öröklésre olyan kiszámítható jog legyen irányadó, amellyel szoros kapcsolat áll fenn. Jogbiztonsági okokból és a hagyaték felosztásának elkerülése érdekében az említett jognak kell szabályoznia az öröklés egészét, azaz a hagyatékba tartozó valamennyi vagyontárgyat, tekintet nélkül a javak természetére és arra, hogy azok valamely másik tagállamban vagy valamely harmadik államban találhatók-e.

(18)       E rendeletnek lehetővé kell tennie a polgárok számára, hogy előzetesen megszervezzék öröklésüket azáltal, hogy megválasztják a saját hagyatékukra alkalmazandó jogot. Ezt a választást az állampolgárságuk szerinti jogra kell korlátozni annak biztosítása érdekében, hogy kapcsolat legyen az elhunyt és a választott jog között, valamint annak elkerülése érdekében, hogy az adott jog kiválasztását az örökségből köteles részre jogosult személyek jogos elvárásai érvényesítésének hátráltatása motiválja.

(18a)     Az alkalmazandó jog megválasztásáról kifejezetten, végintézkedés formájában nyilatkozatban kell rendelkezni, vagy annak a végintézkedésből megállapíthatónak kell lennie. A jog megválasztása akkor tekinthető egy végintézkedésből megállapíthatónak, amennyiben például az elhunyt végintézkedésében hivatkozott az állampolgársága szerinti állam valamely jogszabályának konkrét rendelkezéseire, vagy egyéb módon ezt a jogot említette.

(18b)     Az e rendelet értelmében történő jogválasztásnak akkor is érvényesnek kell lennie, ha a választott jog nem írja elő az öröklés ügyében történő jogválasztást. Mindazonáltal a választott jognak kell meghatároznia a jogválasztás aktusának tartalmi érvényességét, vagyis azt, hogy a választást végző személy tekinthető-e úgy, hogy értette, amit cselekszik, és hozzájárult ahhoz. Ugyanez vonatkozik a jogválasztás módosításának és visszavonásának aktusára is.

(18c)     E rendelet alkalmazásában egy személy állampolgárságának vagy többes állampolgárságának megállapítását előzetes kérdésként kell megoldani. Annak megítélése, hogy egy személy valamely államnak állampolgára-e, nem tartozik e rendelet hatálya alá, hanem arra – adott esetben nemzetközi egyezményekkel együtt – a nemzeti jog irányadó, amelynek azonban teljes mértékben figyelembe kell vennie az Európai Unió általános elveit.

(18d)     Az öröklésre irányadóként meghatározott jog alkalmazandó az öröklésre az öröklés megnyílásától kezdve a hagyatékba tartozó vagyontárgyak tulajdonjogának a kedvezményezettekre történő átruházásáig, az adott jogban meghatározott szabályok szerint. Rendelkeznie kell a hagyaték kezelésével kapcsolatos kérdésekről, valamint a hagyatéki tartozásokért való felelősségről. A hagyatéki tartozások megfizetésekor – elsősorban az öröklésre alkalmazandó jogtól függően – esetleg figyelembe kell venni a hitelezők meghatározott rangsorolását is.

(18e)     Az e rendelet szerinti joghatósági szabályok bizonyos esetekben azt eredményezhetik, hogy az öröklés tekintetében joghatósággal rendelkező bíróság nem saját jogát alkalmazza. Amennyiben ez a helyzet olyan tagállamban alakul ki, amelynek jogszabályai értelmében kötelező hagyatéki gondnok kijelölése, e rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy az adott tagállam bírósága saját jogszabályaik értelmében megkeresésre hagyatéki gondnokot vagy gondnokokat jelöljön ki. Ez a rendelkezés nem sértheti a felek azon választását, hogy az öröklési ügyet bíróságon és peren kívül rendezzék egy másik olyan tagállamban, amelynek jogszabályai azt lehetővé teszik. Az öröklésre alkalmazandó jog és a kinevezésre jogosult bíróság szerinti tagállam jogszabályai közötti zökkenőmentes összhang biztosítása érdekében a bíróságnak kell kineveznie a hagyaték kezelésére az öröklésre alkalmazandó jog szerint jogosult személyt vagy személyeket, aki lehet például a végrendeleti végrehajtó vagy maguk az örökösök, illetve amennyiben az öröklésre alkalmazandó jog úgy rendelkezik, a hagyaték kezelésével megbízott harmadik fél. A bíróságok a nemzeti jogszabályokban előírt bizonyos esetekben annak ellenére is megbízhatnak harmadik felet a hagyaték kezelésével, ha az öröklése alkalmazandó jog erről nem rendelkezik. Amennyiben az elhunyt gondoskodott végrendeleti végrehajtó kinevezéséről, a végrehajtót ettől a jogkörétől megfosztani nem lehet, kivéve, ha az öröklésre alkalmazandó jog lehetővé teszi e jogkör megszüntetését.

(18f)      Az eljáró bíróság szerinti tagállamban kinevezett hagyatéki gondnok által gyakorolt jogkörnek meg kell egyeznie az öröklésre alkalmazandó jog értelmében általa gyakorolható jogkörrel. Így tehát ha az örököst nevezik ki hagyatéki gondnoknak, a hagyaték kezelését illetően olyan jogkör illeti meg, mint amilyen az adott jogszabályok értelmében egy örököst megilletne. Amennyiben az öröklésre alkalmazandó jog értelmében gyakorolható hagyatéki gondnoki jogkör nem elegendő a hagyatéki vagyontárgyak megőrzéséhez vagy a hitelezők, illetve az elhunyt személy tartozásaira garanciát vállaló más személyek jogainak biztosításához, az eljáró bíróság szerinti tagállamban kijelölt hagyatéki gondnok(ok) az adott tagállam jogszabályainak értelmében gyakorolhat(nak) erre kiterjedő kiegészítő gondnoki jogokat. Az ilyen kiegészítő jogkör kiterjedhet például a hagyatéki javak és tartozások nyilvántartásba vételére, a hitelezők tájékoztatására a hagyaték megnyílásáról és felkérésükre, hogy követeléseiket ismertessék, továbbá a hagyatéki javak megóvására irányuló ideiglenes, többek között óvintézkedések megtételére. A hagyatéki gondnok által a kiegészítő jogkör alapján hozott intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az öröklésre alkalmazandó jogban a hagyatéki vagyontárgyak tulajdonjogának átruházását illetően megállapított előírásokat, ideértve a hagyatéki gondnok kijelölését megelőzően a kedvezményezettek között született bármilyen megállapodásokat, a hagyatéki tartozásokat, valamint a kedvezményezettek – többek között adott esetben az örökség elfogadására vagy visszautasítására vonatkozó – jogait. Az intézkedések, amennyiben az öröklésre alkalmazandó jog ezt lehetővé teszi, csak például a vagyontárgyak elidegenítésére vagy a tartozások rendezésére terjedhetnek ki. Amennyiben az öröklésre alkalmazandó jog értelmében harmadik fél hagyatéki gondnoknak történő kijelölése megváltoztatja az örökösök felelősségi körét, ezt a változást tiszteletben kell tartani.

(18g)     Ez a rendelet nem zárhatja ki, hogy a hitelezők például képviselő kinevezése révén a nemzeti jog értelmében és adott esetben a vonatkozó uniós jogi eszközökkel összhangban jogaik biztosítására irányuló további intézkedéseket hozzanak.

(18h)     Ennek a rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy a hagyaték megnyílásáról tájékoztassák a vagyontárgyak fellelési helyétől eltérő tagállamban tartózkodó potenciális hitelezőket. E rendelet alkalmazásában tehát fontolóra kell venni egy olyan mechanizmus létrehozásának lehetőségét, amely lehetőség szerint az e-igazságszolgáltatási portálon keresztül lehetőséget biztosít a más tagállamokban tartózkodó potenciális hitelezők számára, hogy követelésük ismertetése érdekében hozzáférjenek az őket érintő információkhoz.

(18i)      Az öröklésre alkalmazandó jognak meg kell határoznia bármely adott öröklés kedvezményezettjeit. A „kedvezményezett” fogalom a legtöbb jog értelmében kiterjed az örökösökre és hagyományosokra, valamint azon személyekre, akik köteles részre jogosultak, noha például a hagyományosok jogi helyzetét nem minden jog szabályozza egyformán. Egyes jogok értelmében a hagyományosok közvetlenül részesülhetnek a hagyatékból, míg más jogok szerint a hagyományos csak igényt támaszthat az örökösökkel szemben.

(18j)      Annak érdekében, hogy az öröklésüket előzetesen megszervezni kívánó személyek számára jogbiztonságot nyújtson, a rendeletnek konkrét kollíziós szabályt kell meghatároznia a végintézkedések elfogadhatóságának és tartalmi érvényességének vonatkozásában. E szabály egységes alkalmazását biztosítandó, a rendeletben fel kell sorolni, hogy mely elemek tekintendők a tartalmi érvényességre vonatkozó elemeknek. A végintézkedés tartalmi érvényességének vizsgálata annak megállapítását eredményezheti, hogy a végintézkedés jogilag nem létezik.

(18k)     Az öröklési szerződés a végintézkedés egyik típusa. Elfogadhatósága és elfogadása tagállamonként változó. Az öröklési jogoknak a tagállamokban elfogadott öröklési szerződés eredményeként történő megszerzését megkönnyítendő, e rendeletnek meg kell határoznia, mely jog szabályozza az öröklési szerződések elfogadhatóságát, tartalmi érvényességét és a felekre nézve kötelező erejét, ideértve a szerződések felbontásának feltételeit is.

(18l)      Az a jog, mely e rendelet értelmében a végintézkedés elfogadhatóságára és tartalmi érvényességére irányadó lesz az öröklési szerződések és a felek közötti kötelező erő vonatkozásában, nem sértheti azoknak a jogait, akik az öröklésre alkalmazandó jog szerint köteles részre vagy egyéb olyan jogra jogosultak, amelytől az örökhagyó nem foszthatja meg őket.

(18m)    A rendeletben az arra a jogra való hivatkozás, amely a végintézkedést megtevő személy utáni öröklésre irányadó lett volna, ha az illető a végintézkedés megtételének, illetve módosításának vagy visszavonásának napján halálozott volna el, az adott napon a szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogára, vagy a rendelet szerinti jogválasztás esetén az adott napon az állampolgársága szerinti állam jogára történő hivatkozásként értelmezendő.

(19)       A rendeletnek szabályoznia kell az írásban tett végintézkedések szabályainak alaki érvényességét, a végrendeleti intézkedések szabályaival kapcsolatos kollíziókról szóló, 1961. október 5-i hágai egyezmény szabályaival összhangban lévő szabályok révén. Annak meghatározása során, hogy egy adott végintézkedés e rendelet értelmében alakilag érvényes-e, az illetékes hatóságnak figyelmen kívül kell hagynia az olyan nemzetközi tényező csalárd módon történő létrehozását, amelynek célja a végintézkedések alaki érvényességére vonatkozó szabályok megkerülése.

(19a)     E rendelet alkalmazásában minden olyan jogi rendelkezés alakiságra vonatkozó rendelkezésnek tekintendő, amely a végintézkedést tevő személy bizonyos személyes körülményére (pl. életkorára) való hivatkozás alapján korlátozza a végintézkedés lehetséges alaki jellemzőit. Ez nem úgy értelmezendő, hogy a végintézkedés alaki érvényességére a rendelet értelmében alkalmazandó jog határozza meg, hogy kiskorú személy képes-e végintézkedés megtételére. Ez a jog csak azt határozza meg, hogy személyes körülmény (pl. az, hogy egy személy kiskorú) meggátolhatja-e, hogy egy személy valamilyen formában végintézkedést tegyen.

▌

(22)       Gazdasági, családi vagy társadalmi szempontok alapján egyes ingatlanok, vállalkozások és más különleges vagyonkategóriák esetében a fellelhetőségük szerinti tagállamban különleges szabályok érvényesek, melyek e vagyontárgyak öröklésével kapcsolatos vagy azt érintő korlátozásokat állapítanak meg. A rendeletnek biztosítania kell e különleges szabályok alkalmazását. Ez az öröklésre irányadó jog alkalmazása alóli kivétel azonban szűk értelmezést tesz szükségessé annak érdekében, hogy összeegyeztethető maradjon e rendelet általános célkitűzésével. Ezért sem az olyan kollíziós szabályok, amelyek az ingatlanokat az ingó vagyonra vonatkozótól eltérő jog alapján szabályozzák, sem pedig a hagyatékból a rendelet szerinti, öröklésre alkalmazandó jogban előírttól eltérő köteles részt biztosító rendelkezések nem tekinthetők bizonyos vagyontárgyak öröklését érintő vagy arra vonatkozóan korlátozásokat megállapító különös szabályoknak.

(23)       Az olyan esetek egységes kezelését biztosítandó, melyekben bizonyossággal nem állapítható meg, hogy két vagy több, az öröklést tekintve eltérő jog hatálya alá tartozó személy halála milyen sorrendben következett be, a rendeletnek tartalmaznia kell egy szabályt, mely kimondja, hogy az elhalálozott személyek egyike sem rendelkezik jogokkal a másik személy(ek) öröklésében ▌.

(23a)     A nyugvó hagyaték esetét az egyes jogok eltérően szabályozzák. Van olyan jog, melyben az állam örökösként a vagyontárgyak fellelhetőségétől függetlenül igényt támaszthat a nyugvó hagyatékra. Más jogban az állam csak a területén fellelhető vagyontárgyakhoz juthat hozzá. Ezért e rendeletnek tartalmaznia kell egy szabályt, mely meghatározza, hogy az öröklésre alkalmazandó jog alkalmazása nem zárhatja ki azt, hogy egy tagállam saját joga szerint a saját területén fellelhető vagyontárgyakhoz hozzájuthasson. Azonban annak biztosítása érdekében, hogy ez a szabály a hagyatéki hitelezőket ne érintse hátrányosan, azt ki kell egészíteni egy rendelkezéssel, melynek értelmében a hagyatéki hitelezők a hagyatéki vagyontárgyak összességére vonatkozó követelésüknek érvényt szerezhetnek, azok fellelhetőségétől függetlenül.

(23b)     A rendeletben foglalt kollíziós szabály harmadik állam jogának alkalmazását eredményezheti. Ilyen esetben figyelembe kell venni ezen állam jogának nemzetközi magánjogi szabályait. Amennyiben e szabályok olyan tagállam vagy olyan harmadik állam jogára való vissza- vagy továbbutalást (renvoi) tartalmaznak, mely saját jogát alkalmazná az öröklésre, a nemzetközi összhang biztosítása érdekében a renvoi-t el kell fogadni. A renvoi-t azonban ki kell zárni azokban az esetekben, amikor az elhunyt jogválasztással harmadik állam jogát választotta.

(24)       Kivételes körülmények között közérdekű megfontolások alapján a tagállami bíróságok és az öröklési kérdésekben illetékes más tagállami hatóságok számára lehetővé kell tenni a külföldi jog egyes rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyását, ha valamely konkrét esetben azok alkalmazása nyilvánvalóan ellentétes lenne az érintett tagállam közrendjével. A bíróságok vagy más illetékes hatóságok a közrendre vonatkozó kivételt azonban nem alkalmazhatják másik állam jogának figyelmen kívül hagyására, illetve másik tagállamban hozott határozat, ott kiállított közokirat vagy ott létrejött perbeli egyezség elismerésének vagy végrehajtásának elutasítására, ha az elutasítás ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartájával, különösen annak 21. cikkével, amely a megkülönböztetés bármely formáját tiltja.

(25)       E rendeletnek – általános célkitűzésének, azaz a tagállamokban öröklés tárgyában hozott határozatok kölcsönös elismerésének fényében, attól függetlenül, hogy a határozatot peres vagy peren kívüli eljárás eredményeként hozták, – a határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozó, ▌a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén meglévő uniós eszközökhöz hasonló szabályokat kell előírnia.

(26)       Az örökléssel kapcsolatos kérdések rendezésére szolgáló, eltérő tagállami rendszerek figyelembevétele érdekében e rendeletnek valamennyi tagállamban biztosítania kell az öröklési ügyben kiállított közokiratok elfogadását és végrehajthatóságát.

(26a)     A közokiratok az eredeti eljárás szerinti tagállamhoz képest egy másik tagállamban ugyanolyan bizonyító erővel vagy legalábbis a lehető legnagyobb mértékben egyező joghatással kell, hogy bírjanak. Egy adott közokirat valamely másik tagállamban érvényes bizonyító erejének vagy a lehető legnagyobb mértékben egyező joghatásnak a meghatározásakor említést kell tenni arra vonatkozóan, hogy a közokirat milyen jellegű és körű bizonyító erővel bír az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban. Következésképpen az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga határozza meg, hogy egy adott közokiratnak milyen bizonyító erővel kell bírnia egy másik tagállamban.

(26b)     A közokirat „hitelessége” önálló fogalom, amelynek olyan kérdésekre kell kiterjednie, mint az okirat valódisága, az okirat alaki követelményei, az okiratot kiállító hatóság jogosultságai, valamint az okirat kiállítására vonatkozó eljárás. Emellett a hitelesség fogalmának az érintett hatóság által a közokiratba foglalt tényállási elemekre is ki kell terjednie, így például arra, hogy az adott felek egy bizonyos napon megjelentek a hatóságnál, és megtették a megfelelő nyilatkozatokat. A közokirat hitelességét megkérdőjelezni kívánó félnek azt az eredeti eljárás szerinti tagállam illetékes bírósága előtt kell megtennie, az adott tagállam joga alapján.

(26c)     A „közokiratban foglalt jogügyletek vagy jogviszonyok” kifejezés a közokirat érdemi tartalmára történő hivatkozásként értelmezendő. A közokiratban foglalt jogügylet lehet például a felek megállapodása a hagyatéki osztályról, végrendelet, az öröklési szerződés vagy egyéb szándéknyilatkozat. A jogviszonyba tartozhat például az öröklésre irányadó jog szerint az örökösöknek és az egyéb kedvezményezetteknek a meghatározása, az örökrészük és a köteles rész létezése, vagy az öröklésre irányadó jog szerint megállapított bármely egyéb tényező. A közokiratban foglalt jogügyletekkel vagy jogviszonyokkal kapcsolatban kifogást emelni kívánó félnek azt az e rendelet alapján joghatósággal rendelkező bíróságokon kell megtennie, és arról az öröklésre alkalmazandó jog alapján kell dönteni.

(26d)     Amennyiben egy, a közokiratban foglalt jogügyletekkel vagy jogviszonyokkal kapcsolatos kérdés egy tagállam bíróságán folyó eljárás keretében előkérdésként merül fel, az említett bíróságnak joghatósággal kell rendelkeznie e kérdésben.

(26e)     A jogorvoslat tárgyává tett közokirat az eredeti eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban mindaddig nem rendelkezik bizonyító erővel, amíg folyamatban van a jogorvoslat elbírálása. Amennyiben a jogorvoslat kizárólag a közokiratban foglalt jogügyletekkel vagy jogviszonyokkal kapcsolatos konkrét kérdésre vonatkozik, a jogorvoslat tárgyává tett közokirat a vitatott kérdést illetően az eredeti eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban mindaddig nem rendelkezik bizonyító erővel, amíg folyamatban van a jogorvoslat elbírálása. A jogorvoslati eljárás eredményeként érvénytelennek nyilvánított közokirat többé nem rendelkezik bizonyító erővel.

(26f)      Az a hatóság, melyhez a rendelet alkalmazásának összefüggésében két, egymással ellentétes közokiratot nyújtanak be, megvizsgálja, hogy a konkrét ügy körülményeire tekintettel – adott esetben – melyik közokiratot indokolt előnyben részesíteni. Ha a körülmények alapján nem állapítható meg, hogy – adott esetben – melyik közokiratot indokolt előnyben részesíteni, a kérdést az e rendelet értelmében joghatósággal rendelkező bíróságok döntik el, vagy ha a kérdés folyamatban lévő eljárás keretében előkérdésként merül fel, akkor az említett eljárást folytató bíróság dönt a kérdésben. Abban az esetben, ha egy közokirat és egy határozat ellentétes egymással, figyelembe kell venni a határozatok elismerése megtagadásának e rendelet szerinti indokait.

(27)       Az Európai Unióban a határokon átnyúló vonatkozású öröklések gyors, egyszerű és hatékony rendezése azzal jár, hogy az örökösök és a hagyományosok, a végrendeleti végrehajtók, illetve a hagyatéki gondnokok egy másik tagállamban, például a hagyatéki javak fellelhetősége szerinti tagállamban könnyen igazolhatják minőségüket, illetve jogukat és jogköreiket. Ennek lehetővé tétele érdekében a rendeletben elő kell írni egy egységes bizonyítvány, az európai öröklési bizonyítvány (a továbbiakban: bizonyítvány) létrehozását, melyet egy másik tagállamban való felhasználásra adnak ki. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében a bizonyítvány nem helyettesítheti a tagállamokban hasonló célokra esetlegesen használt belső okiratokat. ▌

(27a)     Az ingatlannak a nyilvántartás helye szerinti tagállamban történő bejegyzésére vonatkozó alaki követelményeket a bizonyítványt kiállító hatóságnak be kell tartania. Ennek érdekében a rendeletben rendelkezni kell az alaki követelményekre vonatkozó információk tagállamok közötti megosztásáról.

(27b)     A bizonyítvány alkalmazása nem kötelező. vagyis azok, akik jogosultak a bizonyítvány kérelmezésére, nem kötelesek erre, hanem szabadon igénybe vehetik az e rendelet alapján rendelkezésre álló egyéb eszközöket is (határozatok, közokiratok és perbeli egyezségek). Azonban azok a hatóságok vagy személyek, amelyeknek vagy akiknek egy másik tagállamban kiállított bizonyítványt mutatnak be, nem kérhetik helyette határozat, közokirat vagy perbeli egyezség bemutatását.

(27c)     A bizonyítványt abban a tagállamban kell kiállítani, melynek bíróságai e rendelet értelmében joghatósággal rendelkeznek. Az egyes tagállamoknak kell meghatározniuk nemzeti jogukban, hogy a bizonyítvány kiállítására mely hatóságok lesznek illetékesek: vagy az e rendelet alkalmazásában meghatározott bíróságok, vagy az öröklési ügyekben hatáskörrel rendelkező egyéb hatóságok, például a közjegyzők. Az egyes tagállamoknak kell belső jogukban meghatározniuk azt is, hogy a kiállító hatóság a kiállítási eljárásba bevonhat-e más illetékes szervet, például az eskü helyetti kötelező nyilatkozatok átvételére illetékes szerveket is. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a kiállító hatóságaikra vonatkozó információkról, hogy azokat közzé lehessen tenni.

(27d)     A bizonyítványnak valamennyi tagállamban azonos joghatással kell bírnia. Önmagában nem képezhet végrehajtható jogcímet, azonban bizonyító erővel kell bírnia, továbbá feltételezni kell, hogy hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényezőkre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényezőket, például a végintézkedések tartalmi érvényességét. A bizonyítvány bizonyító ereje nem terjedhet ki az e rendeletben nem szabályozott kérdésekre, úgymint például a hozzátartozói minőség kérdésére, vagy annak eldöntésére, hogy egy vagyontárgy tulajdonjoga az elhunytat illette-e meg. Megfelelő védelemben kell részesíteni mindazokat, akik kifizetéseket teljesítenek vagy hagyatéki vagyontárgyat adnak át a bizonyítványban feltüntetett, az említett kifizetés vagy vagyontárgy elfogadására örökösként vagy hagyományosként jogosult személynek, amennyiben jóhiszeműen, a bizonyítványban igazolt információk pontosságában megbízva járnak el. Ugyanilyen védelemben kell részesíteni azokat is, akik a bizonyítványban igazolt információk pontosságában megbízva vásárolják meg vagy fogadják el a hagyatéki vagyontárgyat a bizonyítványban az adott vagyontárggyal való rendelkezésre jogosultként feltüntetett személytől. A védelmet érvényes hiteles másolatok bemutatása esetén is biztosítani kell. E rendelettel nem helyénvaló megállapítani, hogy egy harmadik személy ily módon ténylegesen tulajdont szerez-e.

(27e)     Az illetékes hatóság kérésre köteles kiállítani a bizonyítványt. A bizonyítvány eredeti példányát a kiállító hatóságnak meg kell őriznie, és arról a kérelmező, illetve bármely, jogos érdekét bizonyító személy számára egy vagy több hiteles másolatot ki kell állítania. Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tagállamok az okiratokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó saját szabályaikkal összhangban lehetővé tegyék az öröklési bizonyítványok nem hiteles másolatainak a nyilvánosság számára történő kiadását. E rendeletben rendelkezni kell a kiállító hatóság határozatai, ideértve a bizonyítvány kiállításának megtagadására vonatkozó határozat elleni jogorvoslati lehetőségéről. A bizonyítvány helyesbítése, módosítása vagy visszavonása esetén az előző példányok téves használatának elkerülése érdekében a kiállító hatóságnak értesítenie kell a bizonyítvánnyal rendelkező személyeket.

(28)       A tagállamok által vállalt nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása megköveteli, hogy e rendelet ne sértse azon nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyekben egy vagy több tagállam e rendelet elfogadásakor részes. Konkrétan azoknak a tagállamoknak, amelyek szerződő felei a végrendeleti intézkedések szabályaival kapcsolatos kollíziókról szóló, 1961. október 5-i hágai egyezménynek, lehetősége van arra, hogy e rendelet rendelkezései helyett továbbra is az egyezmény rendelkezéseit alkalmazzák a végrendeletek és a közös végrendeletek alaki érvényessége terén. A rendelet általános célkitűzéseivel való összhang azonban megköveteli, hogy a rendelet elsőbbséget élvezzen a tagállamok között azon egyezményekkel szemben, melyeket kizárólagos jelleggel két vagy több tagállam között kötöttek meg, amennyiben az egyezmények a rendelet által szabályozott kérdéseket érintik.

(28a)     A rendelet nem zárja ki a Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország között létrejött, az öröklésre, a végrendeletekre és a hagyatékok kezelésére vonatkozó nemzetközi magánjogi rendelkezéseket tartalmazó és az említett államok közötti kormányközi megállapodással felülvizsgált 1934. november 19-i egyezmény egyes rendelkezéseinek az abban részes tagállamok általi alkalmazását.

(29)       E rendelet alkalmazásának elősegítése érdekében a tagállamok számára indokolt olyan kötelezettséget előírni, hogy a 2001. május 28-i 2001/470/EK tanácsi határozattal[7] létrehozott polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat útján közöljenek bizonyos információkat az öröklési jogukkal és eljárásaikkal kapcsolatban. Ahhoz, hogy a rendelet gyakorlati alkalmazását érintő információkat az Európai Unió Hivatalos Lapjában időben közzé lehessen tenni, a tagállamoknak az említett információkat a Bizottsággal is közölniük kell a rendelet alkalmazását megelőzően.

(29a)     A rendelet alkalmazását elősegítendő, valamint a modern kommunikációs technológiák használatának lehetővé tétele érdekében formanyomtatványokat kell biztosítani azon tanúsítványok esetében, melyeket a határozatok, közokiratok vagy perbeli egyezségek végrehajthatóvá nyilvánítása iránti kérelem, valamint az európai öröklési bizonyítvány iránti kérelem, illetve maga a bizonyítvány kapcsán kell benyújtani.

(29b)     A rendeletben előírt időtartamok és határidők kiszámításánál az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet[8] kell alkalmazni.

(30)       E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek megteremtése érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel[9] összhangban kell gyakorolni.

(31)       Az e rendeletben előírt tanúsítványok és formanyomtatványok létrehozásáról és a későbbiekben azok módosításáról szóló végrehajtó aktusok elfogadásához a tanácsadó bizottsági eljárást kell használni, a 182/2011/EU rendelet 4. cikkében foglalt eljárásnak megfelelően.

▌

(33)       Mivel e rendelet célkitűzéseit – azaz a személyek szabad mozgását, a polgárok ▌örökléseinek uniós összefüggésben történő, előzetes megszervezését, az örökösök és a hagyományosok, valamint az elhunythoz közel álló más személyek, továbbá a hagyatéki hitelezők jogainak védelmét – a tagállamok nem tudják kielégítő módon megvalósítani, és következésképp azok – a rendelet léptéke és joghatásai miatt – uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglaltak szerinti arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a célkitűzéseinek megvalósításához szükséges mértéket.

(34)       Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. A tagállamok bíróságainak és más illetékes hatóságainak e jogok és elvek tiszteletben tartásával kell alkalmazni ezt a rendeletet.

(35)       Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében az említett tagállamok nem vesznek részt e rendelet elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Ez azonban nem érinti az Egyesült Királyság és Írország arra vonatkozó lehetőségét, hogy az említett jegyzőkönyv 4. cikkével összhangban bejelentse azon szándékát, hogy e rendelet elfogadását követően elfogadja ezt a rendeletet.

(36)       A Dánia helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I fejezetHatály és fogalommeghatározások

1. cikk

Alkalmazási kör

1.      Ezt a rendeletet az öröklésre kell alkalmazni. Nem alkalmazandó különösen adó-, vám- és közigazgatási ügyekre.

▌

3.      E rendeletet hatálya nem terjed ki a következőkre:

(a)    a természetes személyek helyzete, valamint a családi kapcsolatok és az ilyen kapcsolatokra alkalmazandó jog szerint hasonló hatásúnak tekintett kapcsolatok;

(b)    a természetes személyek jogképessége, a 19. cikk (2) bekezdése c) pontjának, valamint a 19c. cikk sérelme nélkül;

c)     a valamely természetes személy eltűnésével, távollétével vagy vélelmezett halálával kapcsolatos kérdések;

d)     a házassági vagyonjoggal és az ilyen kapcsolatokra alkalmazandó jog szerint a házasságéval hasonló joghatásúnak tekintett kapcsolatokra alkalmazandó vagyonjogi jogszabályokkal kapcsolatos kérdések;

e)     a nem haláleset miatt keletkező tartási kötelezettségek;

ea)   a szóban tett végintézkedések alaki érvényessége;

f)      az örökléstől eltérő módon létrehozott vagy átruházott vagyoni jogok, érdekeltségek és javak, mint például – a 19. cikk (2) bekezdése j) pontjának sérelme nélkül – az ajándékok, közös tulajdon a túlélő házastárs várományi jogával, a nyugdíjprogramok, a biztosítási szerződések és a hasonló megállapodások;

(g)    a társasági jog, valamint a más jogi személyekre vagy jogi személyiség nélküli szervezetekre vonatkozó jog által szabályozott kérdések, mint például a társaságok, valamint a más jogi személyek vagy jogi személyiség nélküli szervezetek létesítő okiratában vagy alapszabályában foglalt záradékok, amelyek tagjaik halála esetére rögzítik az üzletrészek sorsát;

(h)    a társaságok, valamint a más jogi személyek vagy jogi személyiség nélküli szervezetek felszámolása, megszűnése és fúziója;

(i)     célvagyon (trust) létrehozása, kezelése és felszámolása;

(j)     ▌a dologi jogok természete, valamint

(ja) az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vétele – beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is – és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatása.

1a. cikk

Hatáskör öröklési ügyekben a tagállamokon belül

E rendelet nem érinti a tagállami hatóságok azon hatáskörét, hogy öröklési ügyekben eljárjanak.

2. cikk

Fogalommeghatározások

1.      E rendelet alkalmazásában:

a)  „öröklés”: az elhunyt vagyonában bekövetkező jogutódlás; a vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek haláleset miatti átruházásának valamennyi formája, akár végintézkedés szerint megvalósuló szándékos átruházásként, akár törvényes öröklés révén történő kötelező átruházásként;

▌

c)      „öröklési szerződés”: olyan megállapodás – beleértve a kölcsönös végrendeleten alapuló megállapodást is –, amely ellenszolgáltatás fejében vagy anélkül a megállapodásban részes egy vagy több személy jövőbeli hagyatékára vonatkozó jogokat létesít, módosít vagy von vissza;

d)     „közös végrendelet”: két vagy több személy ▌egyetlen okiratba foglalt végrendelete;

(da)  „végintézkedés”: végrendelet, közös végrendelet vagy öröklési szerződés;

(e)    „az eredeti eljárás helye szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az esettől függően a határozatot meghozták, a perbeli egyezséget jóváhagyták vagy megkötötték, a közokiratot létrehozták, illetve az európai öröklési bizonyítványt kiállították;

f)      „a végrehajtás helye szerinti tagállam”: az a tagállam, ahol a határozatot, perbeli egyezséget vagy közokiratot el kell ismerni, végrehajthatóvá kell nyilvánítani vagy végre kell hajtani;

(g)    „határozat”: öröklési ügyben valamely tagállam bírósága által hozott határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, ideértve a költségeknek vagy kiadásoknak valamely bírósági tisztviselő általi meghatározására vonatkozó határozatot;

(ga)  „perbeli egyezség”: a bíróság által jóváhagyott vagy eljárás során bíróság előtt kötött, örökléssel kapcsolatos egyezség;

(h)    „közokirat”: az alaki követelményeknek megfelelően valamely tagállamban közokiratként kiállított vagy bejegyzett, örökléssel kapcsolatos irat, amelynek hitelessége:

(i)      a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozik; és

(ii)     valamely hatóság vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam által erre feljogosított bármely más szerv által lett megállapítva.

2.      E rendelet alkalmazásában „bíróság” minden olyan igazságügyi hatóság és minden egyéb olyan hatóság és jogi szakember, amely/aki öröklési ügyekben igazságügyi feladat ellátására illetékes, vagy igazságügyi hatóság felhatalmazásával vagy annak hatáskörében jár el, feltéve, hogy ezek az egyéb hatóságok és jogi szakemberek garanciákat nyújtanak a pártatlanság és a felek meghallgatáshoz való joga tekintetében, valamint feltéve, hogy a tevékenységük helye szerinti tagállam joga alapján:

a)      határozataik ellen jogorvoslattal lehet élni, vagy azokat igazságügyi hatóság felülvizsgálhatja; és

b)      határozataik hasonló érvénnyel és hatállyal bírnak, mint az igazságügyi hatóságok által ugyanilyen ügyben hozott határozatok.

A tagállamok az első albekezdésben említett egyéb hatóságokról és jogi szakemberekről a 47. cikkel összhangban értesítik a Bizottságot.

II fejezetJoghatóság

▌

4. cikk

Általános joghatóság

▌Annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal az öröklés egészében történő határozathozatalra, amelynek a területén az elhunyt szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt.

▌

5a. cikkA joghatóságra vonatkozó megállapodás

1.      Amennyiben az elhunyt az öröklésének a 17. cikk szerinti szabályozására valamely tagállam jogát választotta, az érintett felek megállapodhatnak arról, hogy a választott jog szerinti tagállam bírósága vagy bíróságai kizárólagos joghatósággal rendelkezzenek az öröklési ügyekben történő határozathozatalra.

2.      A joghatóságra vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni, keltezni kell, és azt az érintett feleknek alá kell írniuk. A megállapodás tartós rögzítését biztosító, elektronikus módon történő bármely közlés egyenértékű az írásos formával.

5b. cikkA joghatóság hiányának megállapítása jogválasztás esetén

Amennyiben az elhunyt által öröklésének a 17. cikk szerinti szabályozására választott jog valamely tagállam joga, úgy a 4. cikk vagy a 6. cikk szerint az eljáró bíróság:

a)      az eljárásban részt vevő egyik fél kérelmére megállapíthatja joghatóságának hiányát, ha úgy ítéli meg, hogy – figyelembe véve az öröklés gyakorlati körülményeit, például a felek szokásos tartózkodási helyét és a vagyontárgyak fellelhetőségét – a választott jog szerinti tagállam bíróságai alkalmasabbak az öröklés tárgyában történő határozathozatalra, vagy

b)     megállapítja joghatóságának hiányát, ha az eljárásban részt vevő felek az 5a. cikkel összhangban arról állapodtak meg, hogy a választott jog szerinti tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki.

5 c. cikkJoghatóság jogválasztás esetén

Azon tagállam bíróságai, amelynek jogát az elhunyt a 17. cikk szerint az öröklésre alkalmazandó jogként határozta meg, joghatósággal rendelkeznek az öröklés ügyében történő határozathozatalra, ha:

a)        valamely korábban megkeresett bíróság ugyanazon ügyben az 5b. cikk szerint megállapította joghatóságának hiányát, vagy

b)        az eljárásban részt vevő felek az 5a. cikkel összhangban arról állapodtak meg, hogy az említett tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, vagy

c)        az eljárásban részt vevő felek kifejezetten elismerték a megkeresett bíróság joghatóságát.

5d. cikkA hivatalból indított eljárás megszüntetése jogválasztás esetén

Az öröklési ügyben a 4. vagy a 6. cikk alapján hivatalból eljárást indító bíróság megszünteti az eljárást, ha az eljárásban részt vevő felek arról állapodtak meg, hogy az öröklési ügyet bíróságon kívül és peren kívül rendezik azon tagállamban, amelynek jogát az elhunyt a 17. cikk szerint az öröklésre alkalmazandó jogként határozta meg.

5e. cikkJoghatóság megjelenés alapján

1.      Amennyiben az 5c. cikk szerint joghatósággal rendelkező tagállami bíróságon folyó eljárás során kiderül, hogy nem minden, az említett eljárásban részt vevő fél részes fele a joghatósági megállapodásnak, akkor a bíróság továbbra is joghatóságot gyakorol, ha a megállapodásban nem részes felek a bíróság joghatóságának vitatása nélkül megjelennek e bíróság előtt.

2.      Amennyiben az eljárásban részt vevő, de az adott megállapodásban nem részes felek vitatják az (1) bekezdésben említett bíróság joghatóságát, a bíróság megállapítja joghatóságának hiányát.

         Ez esetben a 4. vagy a 6. cikk szerint joghatósággal rendelkező bíróságok rendelkeznek joghatósággal az öröklés ügyében történő határozathozatalra.

6. cikk

Kiegészítő joghatóság

1.        Amennyiben az elhunyt szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában valamely tagállamban található, a hagyatéki vagyon helye szerinti tagállam bíróságai az öröklés egészében történő határozathozatalra mégis joghatósággal rendelkeznek, ha:

▌

b)     az elhunyt elhalálozásának időpontjában ennek a tagállamnak az állampolgárságával rendelkezett; vagy ennek hiányában,

ba)   az elhunyt előző szokásos tartózkodási helye az említett tagállamban volt, amennyiben ez a szokásos tartózkodási hely a bíróság megkeresésének időpontjától visszafelé számított ötéves időtartamon belül változott meg.

▌

2.        Amennyiben az (1) bekezdés értelmében egyik tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, a hagyatéki vagyon helye szerinti tagállam bíróságai az e vagyontárgyak tekintetében történő határozathozatalra mégis joghatósággal rendelkeznek.

6a. cikkForum necessitatis

Amennyiben az e rendelet egyéb rendelkezéseinek értelmében egyik tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal, kivételes esetben az egyik tagállam bíróságai határozatot hozhatnak az öröklés ügyében, amennyiben az eljárás megindítása vagy lefolytatása ésszerűtlen vagy lehetetlen lenne egy olyan harmadik államban, amelyhez az ügy szorosan kötődik.

Az ügynek kielégítő mértékben kell kapcsolódnia az eljáró bíróság szerinti tagállamhoz.

6b. cikkAz eljárás hatályának korlátozása

1.      Ha az elhunyt hagyatéka harmadik államban található vagyontárgyat is tartalmaz, az öröklés tárgyában megkeresett bíróság az egyik fél kérésére úgy dönthet, hogy egy vagy több ilyen vagyontárgy tekintetében nem hoz határozatot, ha feltehető, hogy az említett vagyontárgyak tekintetében hozott határozatát nem fogják elismerni, és adott esetben nem fogják végrehajthatónak nyilvánítani az említett harmadik államban.

2.      Az (1) bekezdés nem érinti a felek azon jogát, hogy korlátozzák az eljárás hatályát azon tagállam joga szerint, amelynek bíróságához fordultak.

▌

8. cikk

Az örökség, a hagyomány vagy a köteles rész elfogadása, illetve visszautasítása

Az e rendelet alapján az öröklés ügyében történő határozathozatalra joghatósággal rendelkező bíróság mellett a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam bíróságai is jogosultak bármely olyan személy vonatkozó nyilatkozatainak átvételére, aki az öröklésre alkalmazandó jog értelmében hatóság előtt nyilatkozhat az örökségnek, a hagyománynak vagy a hagyaték köteles részének elfogadásáról vagy visszautasításáról, illetve az érintett személy hagyatéki tartozásokért való felelősségének korlátozásáról, feltéve, hogy az adott tagállam joga szerint ilyen nyilatkozat tehető bíróság előtt.

▌

10. cikkBíróság megkeresése

E fejezet alkalmazásában valamely bíróság megkeresettnek tekintendő: (a)

a)      az eljárást megindító irat, illetve azzal egyenértékű irat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában, feltéve, hogy a felperes ezt követően nem mulasztja el az irat alperesnek történő kézbesítése érdekében számára előírt intézkedések megtételét, vagy

b)      ha az iratot a bírósághoz történő benyújtást megelőzően kell kézbesíteni, abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésére illetékes hatóság megkapja, feltéve, hogy a felperes ezt követően nem mulasztja el az iratnak a bírósághoz történő benyújtása érdekében számára előírt intézkedések megtételét, vagy

ba)    ha a bíróság hivatalból indít eljárást, abban az időpontban, amikor a bíróság meghozza az eljárás megindításáról szóló határozatát, vagy ha nem kötelező ilyen határozatot hozni, abban az időpontban, amikor a bíróság iktatja az ügyet.

11. cikkA joghatóság vizsgálata

Amennyiben valamely tagállam bíróságánál olyan öröklési ügyben kezdeményeznek eljárást, amely tekintetében e rendelet értelmében nem rendelkezik joghatósággal, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát.

12. cikkAz elfogadhatóság vizsgálata

1.      Amennyiben az alperes, aki más ▌államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, mint az a tagállam, ahol az eljárás megindult, nem jelenik meg a bíróság előtt, a joghatósággal rendelkező bíróság az eljárást mindaddig felfüggeszti, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az alperes a védekezéséről történő gondoskodáshoz kellő időben átvette az eljárást megindító vagy azzal egyenértékű iratot, vagy hogy valamennyi szükséges intézkedést megtettek ennek érdekében.

2.      Az (1) bekezdés rendelkezései helyett a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[10] 19. cikkét kell alkalmazni, ha az eljárást megindító iratot, illetve azzal egyenértékű iratot az említett rendelet alapján egyik tagállamból a másikba kellett továbbítani.

3.      Amennyiben az 1393/2007/EK rendelet rendelkezései nem alkalmazandók, a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-i hágai egyezmény 15. cikkét kell alkalmazni, amennyiben az eljárást megindító iratot, illetve egy azzal egyenértékű iratot a fent említett egyezmény alapján kellett külföldre továbbítani.

13. cikkPerfüggőség

1.      Amennyiben azonos felek között, azonos tárgyban és ugyanazon jogalap alapján különböző tagállamok bíróságaihoz nyújtottak be keresetet, a később megkeresett bíróság az elsőként megkeresett bíróság joghatóságának megállapításáig hivatalból felfüggeszti a határozathozatalt.

2.      Amennyiben az elsőként megkeresett bíróság joghatóságát állapítják meg, a később megkeresett bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.

14. cikkÖsszefüggő eljárások

1.      Amennyiben összefüggő eljárások különböző tagállamok bíróságai előtt vannak folyamatban, a később felhívott bíróság felfüggesztheti az eljárást.

2.      Amennyiben ezen eljárások első fokon vannak folyamatban, minden később megkeresett bíróság valamely fél kérelmére joghatóságának hiányát is megállapíthatja, amennyiben az említett peres eljárásokra az elsőként megkeresett bíróság rendelkezik joghatósággal, és joga az eljárások egyesítését lehetővé teszi.

3.      E cikk alkalmazásában a keresetek akkor tekintendők összefüggőnek, ha olyan szoros kapcsolat áll fenn közöttük, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni.

15. cikkIdeiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket

A valamely tagállam joga alapján rendelkezésre álló ideiglenes intézkedések – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – a tagállam bíróságainál kérelmezhetők, még akkor is, ha e rendelet alapján az ügy érdemi elbírálására más tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal.

III fejezetAlkalmazandó jog

15a. cikkEgyetemes alkalmazás

Az e rendelet szerint meghatározott jogot akkor is alkalmazni kell, ha e jog nem egy tagállam joga.

16. cikkFőszabály

1.        Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, az öröklés egészére alkalmazandó jog annak az államnak a joga, amelyben az elhunyt szokásos tartózkodási helye volt elhalálozásának időpontjában.

2.        Amennyiben – kivételes esetben – az ügy teljes tényállása egyértelműen azt támasztja alá, hogy az elhunyt az elhalálozás pillanatában nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódott egy, az (1) bekezdés értelmében az alkalmazandó jog szerinti államnak tekintendőtől eltérő államhoz, az öröklésre alkalmazandó jog az utóbbi államnak a joga.

17. cikk

Jogválasztás

1.      Egy adott személy az öröklésének egészére irányadó jogként választhatja annak az államnak a jogát, amelyben a választás megtételekor vagy halálakor állampolgársággal rendelkezik.

         A többes állampolgársággal rendelkező személy bármelyik állam jogát választhatja, amelyben a választás megtételekor állampolgársággal rendelkezik.

2.      Az öröklésre alkalmazandó jog megválasztásáról egyértelműen, végintézkedés formájában nyilatkozatban kell rendelkezni, vagy annak a végintézkedésből kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie.

3.      A jogválasztást képező jogügylet tartalmi érvényességére a választott jog az irányadó.

4.      A jogválasztás ▌módosításának, illetve visszavonásának eleget kell tennie a végintézkedés módosítására, illetve visszavonására vonatkozó alaki követelményeknek.

▌

19. cikkAz alkalmazandó jog hatálya

1.      Az öröklés egészére a 16. cikk vagy a 17. cikk alapján meghatározott jog az irányadó ▌.

2.      Ez a jog az irányadó többek között a következőkre:

a)     az öröklés megnyílásának okai, időpontja és helye;

b)    a ▌ kedvezményezettek , az örökrészük és ▌az elhunyt által rájuk róható kötelezettségek meghatározása, valamint egyéb öröklési jogok meghatározása, a túlélő házastárs vagy élettárs öröklési jogait is ideértve;

c)     az öröklési jogképesség;

▌

e)    az öröklésből való kitagadás és az öröklésre érdemtelenség;

f)     ▌a hagyatékot alkotó vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek átruházása az örökösökre vagy adott esetben a hagyományosokra, beleértve az örökség vagy a hagyomány elfogadásának, illetve visszautasításának feltételeit és joghatásait is;

g)    az örökösök, a végrendeleti végrehajtók és más hagyatéki gondnokok hatásköre, különösen a vagyontárgyak értékesítése és a hitelezők kifizetése tekintetében, a 21. cikkben említett hatáskör sérelme nélkül;

h)     a hagyatéki tartozásokért való felelősség;

i)      a hagyaték ▌rendelkezés alá eső része, a köteles részek, valamint a végintézkedésre ▌vonatkozó egyéb korlátozások, valamint az elhunythoz közel álló személyeknek az örökséggel vagy az örökösökkel szemben esetlegesen támasztott igényei;

j)      az ajándékok, ingyenes adományok vagy juttatások visszaadásának, osztályra bocsátásának és levonásának kötelezettsége a különböző kedvezményezettek ▌ részének kiszámításakor;

▌

l)       a hagyatéki osztály.

19a. cikk

Az öröklési szerződésektől eltérő végintézkedések

1.        Az öröklési szerződéstől eltérő végintézkedésre elfogadhatóságát és tartalmi érvényességét illetően az a jog irányadó, amely e rendelet alapján a végintézkedést megtevő személy utáni öröklésre alkalmazandó lett volna, ha az említett személy halála a végintézkedés megtételének napján következett volna be.

2.      Az (1) bekezdés ellenére egy adott személy a végintézkedésére annak elfogadhatóságát és tartalmi érvényességét illetően irányadó jognak azt a jogot választhatja, amelyet a végintézkedést megtevő személy a 17. cikk alapján az abban foglalt feltételek mellett választhatott volna.

3.      Az (1) bekezdés adott esetben az öröklési szerződésektől eltérő végintézkedés módosítására vagy visszavonására is alkalmazandó. A (2) bekezdéssel összhangban történő jogválasztás esetén a módosításra vagy visszavonásra a választott jog az irányadó.

19b. cikk

Öröklési szerződések

1.      Az egyetlen személy utáni öröklésre vonatkozó öröklési szerződésre elfogadhatóságát, tartalmi érvényességét és a felekre nézve kötelező erejét – többek között a felbontási feltételeit is – illetően az a jog irányadó, amely ezen rendelet alapján az öröklésre alkalmazandó lett volna, ha az említett személy halála a szerződés megkötésének napján következett volna be.

2.      A több személy utáni öröklésre vonatkozó öröklési szerződés csak akkor elfogadható, ha mindazon jogok szerint elfogadható, amelyek e rendelet alapján valamennyi érintett személy utáni öröklésre irányadók lettek volna, ha az említett személyek halála a szerződés megkötésének napján következett volna be.

         Az első albekezdés értelmében elfogadható öröklési szerződésre a tartalmi érvényességét és a felekre nézve kötelező erejét – többek között a felbontási feltételeit is – illetően az első albekezdésben említett jogok közül az a jog irányadó, amellyel a legszorosabb kapcsolatban van.

3.      Az (1) és (2) bekezdés ellenére a felek az öröklési szerződésükre az elfogadhatóságát, a tartalmi érvényességét és a felekre nézve kötelező erejét – többek között a felbontási feltételeit is – illetően irányadó jognak azt a jogot választhatják, amelyet az örökhagyó személy vagy személyek egyike választhatott volna a 17. cikk alapján az abban foglalt feltételek mellett.

19c. cikk

A végintézkedések tartalmi érvényessége

1.        A 19a. és a 19b. cikk alkalmazásában a tartalmi érvényességre az alábbiak vonatkoznak:

a)        a végintézkedést megtevő személy képessége a végintézkedés megtételére;

b)        azon különös okok, amelyek meggátolják, hogy a végintézkedést megtevő személy egyes személyek javára rendelkezzen, vagy amelyek meggátolják, hogy egy személy részesüljön a végintézkedést megtevő személy vagyonából;

c)        a végintézkedés megtételében való képviselet elfogadhatósága;

d)        a végintézkedés értelmezése;

e)        csalás, kényszer, hiba vagy a végintézkedést megtevő személy beleegyezésével vagy szándékával kapcsolatos bármilyen más kérdés.

2.      Amennyiben egy személy a 19a. vagy a 19b. cikk alapján alkalmazandó jog szerint képes végintézkedés megtételére, az alkalmazandó jog későbbi változása nem érinti a végintézkedés módosítására vagy visszavonására vonatkozó képességét.

19d. cikk

Az írásban tett végintézkedések alaki érvényessége

1.      Valamely írásban tett végintézkedés alakilag akkor érvényes, ha alakilag megfelel az alábbiak szerinti jognak:

a)      az az állam, amelyben a végintézkedést tették, vagy az öröklési szerződést kötötték, vagy

b)      a végrendelkezőnek vagy az öröklési szerződés által érintett örökhagyók legalább egyikének – akár az intézkedés megtételekor vagy a szerződés megkötésekor, akár az elhalálozás időpontjában fennálló – állampolgársága szerinti állam, vagy

c)      a végrendelkezőnek vagy az öröklési szerződés által érintett örökhagyók legalább egyikének – akár az intézkedés megtételekor vagy a szerződés megkötésekor, akár az elhalálozás időpontjában fennálló – állandó lakóhelye szerinti állam, vagy

d)      a végrendelkezőnek vagy az öröklési szerződés által érintett örökhagyók legalább egyikének – akár az intézkedés megtételekor vagy a szerződés megkötésekor, akár az elhalálozás időpontjában fennálló – szokásos tartózkodási helye szerinti állam, vagy

e)      ingatlan érintettsége esetén, az ingatlan fekvésének helye szerinti állam.

Annak megállapítására, hogy a végrendelkezőnek vagy az öröklési szerződés által érintett örökhagyóknak egy adott államban volt-e az állandó lakóhelye, az említett állam joga az irányadó.

2.        Az (1) bekezdés alkalmazandó a korábbi intézkedést módosító vagy visszavonó végintézkedésekre is. A módosítás vagy visszavonás akkor tekintendő alakilag érvényesnek, ha megfelel azon jogok valamelyikének, amelyek alapján a módosított vagy visszavont végintézkedés az (1) bekezdés értelmében érvényes volt.

3.      E cikk alkalmazásában minden olyan jogi rendelkezés, amely a végrendelkező vagy az öröklési szerződés által érintett örökhagyók életkora, állampolgársága vagy bármilyen egyéb személyes körülménye alapján korlátozza a végintézkedés lehetséges alaki jellemzőit, az alakiságra vonatkozó rendelkezésnek tekintendő. Ugyanez a szabály érvényes azokra a minőségekre, amelyekkel a tanúknak kell rendelkezniük a végintézkedés érvényességéhez.

20. cikk

Az elfogadó, illetve visszautasító nyilatkozat alaki érvényessége

Az örökséget, a hagyományt vagy a köteles részt elfogadó vagy azt visszautasító nyilatkozat, illetve a nyilatkozó személy felelősségének korlátozására tett nyilatkozat alakilag érvényes, ha ▌megfelel az alábbiak szerinti követelményeknek:

a)        a 16. vagy a 17. cikk alapján az öröklésre alkalmazandó jog, vagy

b)        azon állam joga, amelyben a nyilatkozó személy szokásos tartózkodási helye található.

21. cikk

A hagyatéki gondnok bizonyos helyzetekben történő kijelölésére és hatásköreire vonatkozó különleges szabályok

1.        Amennyiben hagyatéki gondnok kijelölése kötelező vagy azon tagállam joga értelmében megkeresés alapján kötelező, amelynek a bíróságai e rendelet szerint joghatósággal rendelkeznek az öröklés tárgyában történő határozathozatalra, és az öröklésre alkalmazandó jog külföldi jog, az adott tagállam bíróságai, ha megkeresik őket, saját joguk alapján kijelölhetnek egy vagy több hagyatéki gondnokot az e cikkben rögzített feltételeknek megfelelően.

Az e bekezdés értelmében kijelölt gondnok(ok) rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy végrehajtsák az elhunyt végrendeletét és/vagy kezeljék a hagyatékot az öröklésre alkalmazandó jog alapján. Amennyiben a jog nem rendelkezik arról, hogy olyan személy lássa el a hagyaték kezelését, aki nem kedvezményezett, azon tagállam bíróságai, ahol a gondnokot ki kell jelölni, a gondnoki tevékenység ellátására kijelölhetnek egy harmadik felet saját joguk alapján, ha e jog ezt előírja, és ha a kedvezményezettek között vagy a kedvezményezettek és hitelezők vagy az elhunyt személy tartozásaira garanciát vállaló más személyek között súlyos összeférhetetlenség áll fenn, ha a kedvezményezettek között nincs egyetértés a hagyaték kezeléséről, vagy ha a javak jellegéből adódóan összetett hagyatékot kell kezelni.

Csak az e bekezdés értelmében kijelölt gondnok(ok) rendelkezik/rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy a (2) vagy (3) bekezdésben említett hatásköröket gyakorolja/gyakorolják.

2.        Az (1) bekezdés értelmében gondnokságra kijelölt személy(ek) gyakorolja/gyakorolják a hagyaték kezelésével kapcsolatos azon hatásköröket, amelyeket az öröklésre alkalmazandó jog alapján gyakorolhat(nak). A kijelölést végző bíróság határozatában e hatáskörök gyakorlása tekintetében egyedi feltételeket szabhat meg az öröklésre alkalmazandó joggal összhangban.

Amennyiben az öröklésre alkalmazandó jog nem biztosít elegendő jogkört a hagyatéki vagyontárgyak megőrzéséhez vagy a hitelezők, illetve az elhunyt személy tartozásaira garanciát vállaló más személyek jogainak védelméhez, a kijelölést végző bíróság dönthet úgy, hogy a hagyatéki gondnok(ok) számára a kiegészítő elv alapján lehetővé teszi a saját jogában e célból megszabott hatáskörök gyakorlását, továbbá határozatában az említett joggal összhangban egyedi feltételeket is kiköthet e hatáskörök gyakorlására vonatkozóan.

Ilyen kiegészítő hatáskörök gyakorlásakor azonban a hagyatéki gondnok(ok)nak tiszteletben kell tartaniuk az öröklésre alkalmazandó jogban a hagyatéki vagyontárgyak tulajdonjogának átruházását illetően megállapított előírásokat, a hagyatéki tartozásokat, valamint a kedvezményezettek többek között adott esetben az örökség elfogadására vagy visszautasítására vonatkozó jogait, továbbá adott esetben az elhunyt végrendeletét végrehajtó személy jogköreit.

3.        A (2) bekezdés ellenére az (1) bekezdés alapján egy vagy több hagyatéki gondnokot kijelölő bíróság kivételként, ha az öröklésre alkalmazandó jog harmadik állam joga, dönthet úgy, hogy az említett gondnokokat az összes olyan vagyonkezelési jogkörrel felruházza, amelyet a kijelölés helye szerinti tagállam joga előír.

Ilyen jogkörök gyakorlásakor azonban a hagyatéki gondnokoknak tiszteletben kell tartaniuk különösen a kedvezményezettek meghatározását és öröklési jogaikat, ideértve az öröklésre alkalmazandó jog alapján a köteles részhez való jogukat vagy az örökséggel vagy az örökösökkel szemben támasztott igényüket;

22. cikk

Bizonyos vagyontárgyak öröklését érintő vagy arra vonatkozóan korlátozásokat megállapító különös szabályok

Amennyiben a bizonyos ingatlanok, vállalkozások vagy más, különleges vagyonkategóriák fellelhetősége szerinti állam joga olyan különös szabályokat tartalmaz, amelyek gazdasági, családi vagy társadalmi szempontból korlátozásokat állapítanak meg e vagyontárgyak öröklésére vonatkozóan, vagy érintik azok öröklését, az említett különös szabályokat alkalmazni kell az öröklésre, amennyiben a szóban forgó állam joga szerint az említett szabályokat – az öröklésre alkalmazandó jogra való tekintet nélkül – kell alkalmazni.

22a. cikkDologi jogok adaptálása

Ha egy személy az öröklésre alkalmazandó jog alapján őt megillető dologi jogra hivatkozik, azonban azon tagállam jogában, ahol e jogra hivatkozik, nem létezik ilyen dologi jog, a szóban forgó jogot – szükség esetén és amennyire lehetséges – az említett állam jogában létező, az eredetihez legközelebb álló dologi joghoz kell adaptálni, figyelembe véve az adott dologi jog célját, valamint az ahhoz fűződő érdekeket és joghatást.

23. cikkTöbb személy egyidejű elhalálozása

Amennyiben két vagy több olyan személy, aki utáni öröklésre különböző jogok az irányadóak, olyan körülmények között halálozik el, amelyek nem teszik lehetővé elhalálozásuk sorrendjének meghatározását, és amennyiben e jogok ▌különböző módon rendelkeznek, vagy egyáltalán nem rendelkeznek e helyzetről, a másik vagy a többi elhunyt utáni öröklésben ezen elhunytak egyikét sem illetik meg jogok.

24. cikk

Nyugvó hagyaték

Amennyiben az öröklésre e rendelet értelmében alkalmazandó jog szerint a vagyontárgyak tekintetében nincs sem végintézkedésben megállapított ▌örökös vagy hagyományos, sem törvényes öröklésre jogosult természetes személy, az így meghatározott jog alkalmazása nem akadályozza, hogy valamely tagállam vagy az ezen tagállam által e célra kijelölt intézmény a saját joga alapján kisajátíthassa a területén található hagyatéki vagyont, feltéve, hogy a hitelezők jogosultak arra, hogy követeléseiket a hagyaték egészéből érvényesítsék.

▌

26. cikk

Vissza- és továbbutalás

1.      Valamely harmadik állam e rendelet szerint alkalmazandó joga alatt az adott államban hatályban lévő jogszabályokat kell érteni, ideértve a nemzetközi magánjogi jogszabályokat is, amennyiben az említett szabályokban az alábbiakra történik tovább- és visszautalás:

         a)          valamely tagállam joga, vagy

         b)          olyan egyéb harmadik állam joga, amely a saját jogát alkalmazná.

2.      Nem alkalmazható tovább- és visszautalás a 16. cikk (2) bekezdésében, a 17. cikkben, a 19d. cikkben, a 20. cikk b) pontjában és a 22. cikkben említett jogok tekintetében.

27. cikkKözrend

(„ordre public”)

▌Bármely állam e rendelet által meghatározott joga valamely rendelkezésének alkalmazása csak akkor tagadható meg, ha az alkalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság szerinti állam közrendjével („ordre public”).▌

28. cikkAz egynél több jogrendszerrel rendelkező államok

– területi kollízió

1.        Amennyiben az e rendelet által meghatározott jog olyan államé, amely több olyan területi egységből áll, amelyek mindegyike saját jogszabályokkal rendelkezik ▌az öröklés vonatkozásában, akkor az adott állam belső kollíziós szabályai határozzák meg azt a releváns területi egységet, amelynek jogszabályait alkalmazni kell.

2.        Az ilyen belső kollíziós szabályok hiányában:

a)        az alkalmazandó jognak az elhunyt szokásos tartózkodási helyére vonatkozó rendelkezések szerinti meghatározásához az (1) bekezdésben említett állam jogára való hivatkozásokat azon területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az elhunyt szokásos tartózkodási helye volt elhalálozásának időpontjában;

b)        az alkalmazandó jognak az elhunyt állampolgárságára vonatkozó rendelkezések szerinti meghatározásához az (1) bekezdésben említett állam jogára való hivatkozásokat azon területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyhez az elhunytat a legszorosabb kapcsolat fűzte;

c)     az alkalmazandó jognak az egyéb tényezőkre kapcsoló elvként hivatkozó egyéb rendelkezések szerinti meghatározásához az (1) bekezdésben említett állam jogára való hivatkozásokat azon területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az adott tényező található.

2a.      A (2) bekezdés ellenére az alkalmazandó jognak a 19d. cikk szerinti meghatározásához az (1) bekezdésben említett állam jogára való hivatkozásokat – belső kollíziós szabályok hiányában – azon területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyhez a végrendelkezőt vagy az öröklési szerződés által érintett örökhagyókat a legszorosabb kapcsolat fűzte.

28a. cikkEgynél több jogrendszerrel rendelkező államok – személyközi kollízió

Olyan államok esetében, amelyek az öröklés tekintetében a személyek különböző kategóriáira vonatkozóan két vagy több jogrendszerrel vagy szabályrendszerrel rendelkeznek, az állam jogára történő hivatkozás az adott állam hatályos szabályai által kijelölt jogrendszerre vagy szabályrendszerre vonatkozik. Ilyen szabályok hiányában az a jogrendszer vagy szabályrendszer alkalmazandó, amelyhez az elhunytat a legszorosabb kapcsolat fűzte.

28b. cikk

E rendelet alkalmazásának mellőzése belső kollízió esetén

Azon tagállam, amely több olyan területi egységből áll, amelyek mindegyike saját jogszabályokkal rendelkezik az öröklés vonatkozásában, nem köteles e rendeletet alkalmazni a kizárólag e területi egységek jogai között fennálló kollízió esetén.

IV. fejezet

A határozatok elismerése, végrehajthatósága és végrehajtása

29. cikk

Elismerés ▌

1.        A valamely tagállamban hozott határozatokat a többi tagállamban külön eljárás alkalmazásának szükségessége nélkül el kell ismerni.

2.        Az az érdekelt fél, aki valamely jogvita tárgyává határozat elismerését teszi, a ▌ 33b.–33o. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően kérelmezheti a határozat elismerésének megállapítását.

3.        Amennyiben valamely tagállam bíróságán folyó eljárás kimenetele az elismeréssel kapcsolatos kérdéstől függ, az említett bíróság joghatósággal rendelkezik e kérdés eldöntésére.

30. cikkAz elismerés megtagadásának indokai

A ▌határozat nem ismerhető el, amennyiben:

a)        az elismerés nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével („ordre public”), amelyben az elismerést kérelmezik ▌;

b)        a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes elmulasztotta a határozat elleni jogorvoslati eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá;

c)        összeegyeztethetetlen egy, az azonos felek közötti eljárásban abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérelmezik;

d)        összeegyeztethetetlen egy másik tagállamban vagy harmadik államban azonos felek közötti, azonos jogalapból származó eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat megfelel az elismerés feltételeinek abban a tagállamban, amelyben az elismerést kérelmezik.

31. cikkÉrdemi felülvizsgálat hiánya

A ▌valamely tagállamban hozott határozat semmilyen esetben sem képezheti érdemi felülvizsgálat tárgyát.

32. cikk

Az elismerési eljárás felfüggesztése

Annak a tagállamnak a bírósága, amely előtt egy másik tagállamban hozott határozat elismerését kérik, felfüggesztheti az eljárást, amennyiben a határozat ellen rendes jogorvoslatot nyújtottak be az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban.

33. cikk

A valamely tagállamban hozott és az adott államban végrehajtható határozat ▌a többi tagállamban ▌ugyanígy végrehajtható, amennyiben azt a 33b.–33o. cikkben meghatározott eljárással összhangban bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították.

33a. cikkA lakóhely meghatározása

Annak megállapításához, hogy a 33b.–33o. cikkben meghatározott eljárás céljából az adott fél rendelkezik-e lakóhellyel a végrehajtás helye szerinti tagállamban, a megkeresett bíróság e tagállam belső jogát alkalmazza.

33b. cikkHatáskör és illetékesség

1.      A végrehajthatóság megállapítása iránti kérelmet a végrehajtás helye szerinti tagállam azon bíróságához vagy illetékes hatóságához kell benyújtani, amelyről az adott tagállam a 46a. cikk alapján a Bizottságot tájékoztatta.

2.        Az illetékességet annak a félnek a lakóhelye alapján határozzák meg, akivel szemben a végrehajtást kérték, vagy pedig a végrehajtás helye alapján.

33c. cikkEljárás

1.      A kérelmezési eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga az irányadó.

2.      A kérelmező nem köteles a végrehajtás helye szerinti tagállamban sem postacímmel, sem meghatalmazott képviselővel rendelkezni.

3.      A kérelemhez a következő dokumentumokat kell csatolni:

a)         a határozatnak a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő másolata;

b)         az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága vagy illetékes hatósága által – a 48. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kidolgozott – formanyomtatványon kiállított tanúsítvány, a 33d. cikk sérelme nélkül.

33d. cikkA tanúsítvány bemutatásának elmulasztása

1.  Ha a 33c. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett tanúsítványt nem mutatják be, a bíróság vagy hatáskörrel rendelkező hatóság annak bemutatására határidőt szabhat, elfogadhat azzal egyenértékű okiratot, vagy, ha úgy véli, hogy elegendő információval rendelkezik, eltekinthet azok bemutatástól.

2.  A bíróság vagy az illetékes hatóság kérelmére be kell mutatni az okiratok fordítását. A fordítást a tagállamok valamelyikében erre jogosult személynek kell készítenie.

33e. cikkVégrehajthatóvá nyilvánítás

A határozatot a 33c. cikkben előírt alaki követelmények teljesítését követően haladéktalanul – a 30. cikk szerinti felülvizsgálat nélkül – végrehajthatónak kell nyilvánítani. Az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, az eljárásnak ebben a szakaszában a kérelemre észrevételt nem tehet.

33f. cikkÉrtesítés a végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozatról

1.      A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozatot haladéktalanul a kérelmező tudomására kell hozni a végrehajtás helye szerinti tagállam joga által megállapított eljárásnak megfelelően.

2.      A végrehajthatóvá nyilvánításról szóló határozatot kézbesítik annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérték, a határozattal együtt, amennyiben azt a fél részére még nem kézbesítették.

33g. cikkA végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslat

1.      A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat ellen bármely fél jogorvoslatot nyújthat be.

2.      A jogorvoslatot ahhoz a bírósághoz kell benyújtani, amelyikről az érintett tagállam a 46a. cikk alapján a Bizottságot tájékoztatta.

3.      A jogorvoslatot a peres eljárási szabályoknak megfelelően kell elbírálni.

4.      Amennyiben az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, a kérelmező által benyújtott jogorvoslatot érintő eljárásban nem jelenik meg a jogorvoslat tárgyában eljáró bíróság előtt, a 12. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni még abban az esetben is, ha az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, egyik tagállamban sem rendelkezik lakóhellyel.

5.      A végrehajthatóvá nyilvánítás ellen a jogorvoslatot a kézbesítésétől számított 30 napon belül kell benyújtani. Ha annak a félnek, akivel szemben a végrehajtást kérik, más tagállamban van a lakóhelye, mint ahol a végrehajthatóságot megállapították, a jogorvoslatra nyitva álló időtartam a személyes kézbesítés vagy a lakóhelyen történő kézbesítés időpontjától számított 60 nap. A határidő a távolságra tekintettel nem hosszabbítható meg.

33h. cikkA jogorvoslat tárgyában hozott határozat megtámadására vonatkozó eljárás

A jogorvoslat tárgyában hozott határozat kizárólag azon eljárás keretében támadható meg, amelyről az érintett tagállam a 46a. cikk alapján a Bizottságot tájékoztatta.

33i. cikkA végrehajthatóvá nyilvánítás megtagadása vagy visszavonása

Az a bíróság, amelynél a 33g. vagy 33h. cikk alapján jogorvoslatot nyújtottak be, kizárólag a 30. cikkben meghatározott okok egyike alapján utasíthatja el vagy vonhatja vissza a végrehajthatóságot megállapító határozatot. A bíróság késedelem nélkül határozatot hoz.

33j. cikkAz eljárás felfüggesztése

Az a bíróság, amelynél 33g. vagy 33h. cikk alapján jogorvoslatot nyújtanak be, felfüggeszti  az eljárást annak a félnek a kérelmére, akivel szemben a végrehajtást kérik, ha az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban a határozat végrehajthatóságát jogorvoslati kérelem benyújtása miatt felfüggesztik.

33k. cikkIdeiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket

1.      Amennyiben a határozatot e szakasznak megfelelően el kell ismerni, a kérelmező a végrehajtás helye szerinti tagállam jogának megfelelően a 33e. cikk szerinti végrehajthatóvá nyilvánítás nélkül is minden esetben igénybe vehet ideiglenes intézkedéseket vagy biztosítási intézkedéseket.

2.      A végrehajthatóság megállapítása jogszabálynál fogva feljogosít biztosítási intézkedések megtételére.

3.      A 33g. cikk (5) bekezdése szerint a végrehajthatóság megállapítása elleni jogorvoslatra meghatározott időtartam alatt, az ilyen jogorvoslat elbírálásáig, végrehajtási intézkedés nem tehető, kivéve annak a félnek a vagyona elleni biztosítási intézkedést, akivel szemben a végrehajtást kérték.

33l. cikkRészleges végrehajthatóság

1.      Amennyiben a határozatot több tárgyban hozták, és a végrehajthatóvá nyilvánítás nem engedélyezhető valamennyi tárgy tekintetében, a bíróság vagy az illetékes hatóság azt egy vagy több tárgy tekintetében állapítja meg.

2.      A kérelmező a határozat egyes részeire korlátozva is kérelmezheti a végrehajthatóság megállapítását.

33m. cikkJogsegély

Az a kérelmező, aki az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban teljes vagy részleges jogsegélyben részesült, vagy mentesült a költségek és kiadások alól, a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás során jogosult a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján járó legkedvezőbb jogsegélyre vagy a költségek és kiadások alóli legnagyobb mértékű mentességre.

33n. cikkBiztosíték, óvadék vagy letét

A valamely tagállamban egy másik tagállamban hozott határozat elismerését, végrehajthatóvá nyilvánítását vagy végrehajtását kérelmező fél elnevezésétől függetlenül nem kötelezhető semmilyen biztosíték, óvadék vagy letét megfizetésére azzal az indokkal, hogy külföldi állampolgár, vagy hogy nem rendelkezik lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel a végrehajtás helye szerinti tagállamban.

33o. cikkDíj- és illetékmentesség

A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásban a végrehajtás helye szerinti tagállamban semmiféle, a tárgy értéke alapján kiszámított díj vagy illeték nem számítható fel.

V. fejezetKözokiratok és perbeli egyezségek

34. cikkA közokiratok

elfogadása

1.        A valamely tagállamban létrehozott közokirat ugyanolyan bizonyító erővel bír egy másik tagállamban, mint az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban, vagy legalábbis a lehető legnagyobb mértékben egyező joghatással, feltéve, hogy ez nem ellentétes nyilvánvalóan az érintett tagállam közrendjével („ordre public”).

A közokiratot egy másik tagállamban felhasználni szándékozó személy kérheti a közokiratot az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban létrehozó hatóságot, hogy töltse ki a 48. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kidolgozott formanyomtatványt, és ennek során azt is részletezze, hogy milyen bizonyító erővel rendelkezik a közokirat az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban.

2.        A közokirat hitelessége kizárólag az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságai előtt kérdőjelezhető meg, és arról az említett tagállam joga alapján kell dönteni. A jogorvoslat tárgyává tett közokirat más tagállamban mindaddig nem rendelkezik bizonyító erővel, amíg az illetékes bíróságnál folyamatban van a jogorvoslat elbírálása.

3.       A közokiratban foglalt jogügyletekkel vagy jogviszonyokkal kapcsolatban az e rendelet alapján joghatósággal rendelkező bíróságokon emelhető kifogás, és arról a III. fejezet értelmében alkalmazandó jog alapján kell dönteni. A jogorvoslat tárgyává tett közokirat a vitatott kérdést illetően az eredeti eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban mindaddig nem rendelkezik bizonyító erővel, amíg az illetékes bíróságnál folyamatban van a jogorvoslat elbírálása.

4.        Amennyiben egy tagállam bíróságán folyó eljárás kimenetele öröklési üggyel kapcsolatos közokiratban foglalt jogügyletekre vagy jogviszonyokra vonatkozó előkérdés eldöntésétől függ, az említett bíróság joghatósággal rendelkezik e kérdés eldöntésére.

35. cikkA közokiratok végrehajthatósága

1.        Az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajtható közokiratot valamely más tagállamban bármely érdekelt fél kérelmére végrehajthatóvá kell nyilvánítani a ▌33b.–33o. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően.

1a.      A 33c. cikk (3) bekezdésének b) pontja alkalmazásában a közokiratot létrehozó hatóság bármely érdekelt fél kérelmére a 48. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kidolgozott formanyomtatványon tanúsítványt állít ki.

2.        Az a bíróság, amely előtt a ▌ 33g. vagy 33h. cikk alapján jogorvoslatot nyújtottak be, a végrehajthatóság megállapítását kizárólag abban az esetben tagadja meg vagy vonja vissza, ha a közokirat végrehajtása nyilvánvalóan ellentétes lenne a végrehajtás helye szerinti tagállam közrendjével („ordre public”) ▌.

35a. cikk

A perbeli egyezségek végrehajthatósága

1.        Az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajtható perbeli egyezséget valamely más tagállamban bármely érdekelt fél kérelmére végrehajthatóvá kell nyilvánítani a 33b.–33o. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően.

1a.      A 33c. cikk (3) bekezdésének b) pontja alkalmazásában azon bíróság, amely az egyezséget jóváhagyta vagy amely előtt azt megkötötték, bármely érdekelt fél kérelmére a 48. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kidolgozott formanyomtatványon tanúsítványt állít ki.

2.        Az a bíróság, amely előtt a 33g. vagy 33h. cikk alapján jogorvoslatot nyújtottak be, a végrehajthatóság megállapítását kizárólag abban az esetben tagadja meg vagy vonja vissza, ha a közokirat végrehajtása nyilvánvalóan ellentétes lenne a végrehajtás helye szerinti tagállam közrendjével („ordre public”).

VI. fejezetEurópai öröklési

bizonyítvány

36. cikkAz európai öröklési bizonyítvány létrehozása

1.      Ez a rendelet létrehozza az európai öröklési bizonyítványt (a továbbiakban: a bizonyítvány), amelyet más tagállamban történő felhasználás céljából állítanak ki, és a 42. cikkben foglalt joghatásokkal bír.

2.      A bizonyítvány alkalmazása nem kötelező.

2a.    A bizonyítvány nem helyettesíti ▌a tagállamokban hasonló célokra használt belföldi okmányokat. A más tagállamban történő felhasználás céljából kiállított bizonyítvány azonban abban a tagállamban is bír a 42. cikkben foglalt joghatásokkal, amelynek hatóságai azt e fejezettel összhangban kiállították.

36a. cikkA bizonyítvány rendeltetése

1.        A bizonyítvány azon örökösök és az örökösödési eljárásban közvetlen jogokkal rendelkező hagyományosok, illetve azon végrendeleti végrehajtók vagy hagyatéki gondnokok általi használatra szolgál, akiknek egy másik tagállamban kell érvényesíteniük jogállásukat, vagy gyakorolni jogaikat örökösként vagy hagyományosként, illetve hatáskörüket végrendeleti végrehajtóként vagy hagyatéki gondnokként.

2.        A bizonyítvány különösen az alábbi egy vagy több konkrét tényező bizonyítására használható fel:

a)        a bizonyítványban említett minden egyes örökös, illetve hagyományos jogállása és/vagy jogai és az őket megillető örökrész;

b)        a hagyatékba tartozó konkrét vagyontárgynak vagy vagyontárgyaknak a bizonyítványban említett örökösökhöz, illetve hagyományosokhoz rendelése;

c)        a bizonyítványban említett személynek a végrendelet végrehajtására vagy a hagyaték kezelésére vonatkozó hatásköre.

37. cikkJoghatóság a

bizonyítvány kiállítása esetén

▌

A bizonyítványt abban a tagállamban kell kiállítani, amelynek a bíróságai a 4., 5c., 6. vagy 6a. cikk értelmében joghatósággal rendelkeznek. A kiállító hatóság

a)        a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott bíróság, vagy

b)        olyan más hatóság, amely a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkezik arra, hogy öröklési ügyekben eljárjon.

38. cikk

A bizonyítvány kérelmezése

-1.     A bizonyítványt a 36a. cikk (1) bekezdésében említett személyek (a továbbiakban: a kérelmező) kérelmére kell kiállítani.

-1a.   A kérelem benyújtásához a kérelmező használhatja a 48. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kidolgozott formanyomtatványt.

1.      A kérelemnek az alább felsorolt információkat kell tartalmaznia, amennyiben ezek az információk ismeretesek a kérelmező számára és szükségesek ahhoz, hogy a kiállító hatóság igazolni tudja a kérelmező által igazolni kívántakat, továbbá a kérelemhez csatolni kell minden vonatkozó okiratot eredeti példányban vagy – a 40. cikk (1a) bekezdésének sérelme nélkül – a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő másolatban:

a)        az elhunyt adatai: családi név (adott esetben lánykori név), utónév (utónevek), nem, születési hely és idő, családi állapot, állampolgárság, személyi azonosító szám (adott esetben), az elhalálozáskor érvényes cím, az elhalálozás helye és ideje;

b)        a kérelmező adatai: családi név (adott esetben lánykori név), utónév (utónevek), nem, születési hely és idő, családi állapot, állampolgárság, személyi azonosító szám (adott esetben), cím és az elhunyttal esetlegesen fennálló rokoni kapcsolat;

ba)      a kérelmező esetleges képviselőjének adatai: családi név (adott esetben lánykori név), utónév (utónevek), cím, valamint képviselői minőség;

bb)      az elhunyt házastársának vagy élettársának, illetve adott esetben volt házastársának (házastársainak) vagy volt élettársának (élettársainak) adatai: családi név (adott esetben lánykori név), utónév (utónevek), nem, születési hely és idő, családi állapot, állampolgárság, személyi azonosító szám (adott esetben) és cím;

bc)      az esetleges egyéb, végintézkedés alapján vagy jogszabálynál fogva kedvezményezettnek minősülő személyek adatai: családi név és utónév (utónevek) vagy cégnév, személyi azonosító szám (adott esetben) és cím;

bd)      a bizonyítvány rendeltetési célja a 36a. cikkel összhangban;

be)      adott esetben annak a bíróságnak vagy más illetékes hatóságnak az elérhetősége, amelyik az öröklési ügyben eljár vagy eljárt;

c)        azok a tényezők, amelyekre a kérelmező adott esetben a hagyaték tárgyát képező vagyontárgyhoz kedvezményezettként való jogának igénylését és/vagy az elhunyt végrendeletének végrehajtásához és/vagy az elhunyt hagyatékának kezeléséhez való jogának igénylését alapozza;

ca)      annak feltüntetése, hogy az elhunyt tett-e végintézkedést; ha nem csatolják sem az eredeti példányt, sem a másolatot, az eredeti példány fellelhetőségének feltüntetése;

▌

e)        annak feltüntetése, hogy az elhunyt kötött-e házassági szerződést vagy olyan kapcsolatra vonatkozó szerződést, amely a házasságéval hasonló joghatású lehet; ha nem csatolják sem a szerződés eredeti példányát, sem a másolatát, az eredeti példány fellelhetőségének feltüntetése;

ea)      annak feltüntetése, hogy a kedvezményezettek tettek-e nyilatkozatot az örökség elfogadásáról vagy adott esetben annak visszautasításáról;

f)         nyilatkozat, amelyben a kérelmező kijelenti, hogy legjobb tudomása szerint az igazolandó tényezőkkel kapcsolatban nincs folyamatban jogvita;

fa)      a kérelmező által a bizonyítvány kiállítása céljából hasznosnak ítélt egyéb információk.

▌

40. cikk

A kérelem vizsgálata

1.      A kérelem kézhezvételét követően a kiállító hatóságnak meg kell vizsgálnia a kérelmező által benyújtott információkat, nyilatkozatokat, okiratokat és egyéb bizonyítékokat. Az említett ellenőrzéshez szükséges vizsgálatokat – amennyiben saját nemzeti joga úgy rendelkezik vagy arra feljogosítja – hivatalból kell elvégeznie, vagy fel kell szólítania a kérelmezőt az általa szükségesnek tartott további bizonyítékok benyújtására.

1a.    Amennyiben a kérelmező nem tudta benyújtani a vonatkozó okiratoknak a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő másolatát, a kiállító hatóság a bizonyítékok egyéb formáinak elfogadása mellett is dönthet.

1b.    A kiállító hatóság – amennyiben saját nemzeti joga úgy rendelkezik és az abban megállapított feltételekre is figyelemmel – megkövetelheti, hogy eskü alatti vagy eskü helyett kötelező nyilatkozat formájában tegyenek nyilatkozatot.

▌

2a.    A kiállító hatóságnak minden ahhoz szükséges intézkedést meg kell tennie, hogy a kedvezményezettek értesüljenek a bizonyítvány kérelmezéséről. Az igazolandó tényezők megállapításához a kiállító hatóságnak szükség esetén meg kell hallgatnia az érdekelt személyeket és a végrehajtókat, illetve a hagyatéki gondnokokat, és hirdetményeket kell közzétennie annak érdekében, hogy az egyéb esetleges kedvezményezetteknek lehetőségük legyen jogaik érvényesítésére.

3.      E cikk alkalmazása során a tagállamok illetékes hatóságai megkeresés alapján megküldik valamely másik tagállam kiállító hatóságának a különösen az ingatlan-nyilvántartásokban, az anyakönyvi nyilvántartásokban, valamint az öröklésre, illetve az elhunyt házassággal vagy azzal egyenértékű jogviszonnyal kapcsolatos vagyonjogi helyzetére vonatkozó okiratokat és tényeket tartalmazó nyilvántartásokban fellelhető információkat, amennyiben az illetékes hatóság a nemzeti jog alapján átadhat ilyen információkat egy másik nemzeti hatóságnak. ▌

40a. cikkA bizonyítvány kiállítása

1.        A kiállító hatóságnak az e fejezetben meghatározott eljárásnak megfelelően haladéktalanul ki kell állítania a bizonyítványt, amennyiben az igazolandó tényezők az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényezőkre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapításra kerültek. A kiállító hatóságnak a 48. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kidolgozott formanyomtatványt kell használnia. A kiállító hatóság különösen abban az esetben nem állíthatja ki a bizonyítványt,

a)        ha az igazolandó tényezőkkel kapcsolatban jogorvoslati eljárás van folyamatban, vagy

b)        ha a bizonyítvány nem lenne összhangban valamely, ugyanazon tényezőkre vonatkozó határozattal.

2.        A kiállító hatóságnak minden ahhoz szükséges intézkedést meg kell tennie, hogy a kedvezményezettek értesüljenek a bizonyítvány kiállításáról.

41. cikkA

bizonyítvány tartalma

▌

2.      A bizonyítványnak a rendeltetési céljához szükséges mértékben a következő információkat kell tartalmaznia:

a)          a kiállító hatóság neve és címe;

aa)       ügyiratszám;

ab)       azok a tényezők, amelyek alapján a kiállító hatóság úgy ítéli meg, hogy illetékes a bizonyítvány kiállításában; ▌

ac)        a kiállítás dátuma;

ad)       a kérelmező adatai: családi név (adott esetben lánykori név), utónév (utónevek), nem, születési hely és idő, családi állapot, állampolgárság, személyi azonosító szám (adott esetben), cím és az elhunyttal esetlegesen fennálló rokoni kapcsolat;

b)         az elhunyt adatai: családi név (adott esetben lánykori név), utónév (utónevek), nem, születési hely és idő, családi állapot, állampolgárság, személyi azonosító szám (adott esetben), az elhalálozáskor érvényes cím, az elhalálozás helye és ideje;

ba)       a kedvezményezettek adatai: családi név (adott esetben lánykori név), utónév (utónevek) és személyi azonosító szám (adott esetben);

c)          információ az elhunyt által kötött házassági szerződésről vagy adott esetben az elhunyt által olyan kapcsolat keretében kötött szerződésről, amelyet az ilyen kapcsolatokra alkalmazandó jog szerint a házasságéval hasonló joghatásúnak tekintenek, valamint információ az elhunyt házassággal vagy azzal egyenértékű jogviszonnyal kapcsolatos vagyonjogi helyzetéről;

d)         az öröklésre ▌alkalmazandó jog, valamint azok a tényezők, amelyek alapján e jogot meghatározták;

e)          információ arról, hogy törvényes öröklésről vagy végintézkedés útján történő végrendelkezésről van-e szó, beleértve az azon tényezőkre vonatkozó információkat is, amelyekből az örökösök, a hagyományosok, a végrendeleti végrehajtók, illetve a hagyatéki gondnokok jogai és/vagy hatáskörei következnek;

▌

(g)        adott esetben az egyes kedvezményezetteknél az örökség elfogadásának, illetve visszautasításának a természetére vonatkozó információ;

(h)        ▌ az egyes örökösöket megillető örökrész, valamint adott esetben valamely adott örököst megillető jogok és/vagy vagyontárgyak felsorolása;

i)           ▌a hagyományosokat ▌megillető jogok és/vagy vagyontárgyak felsorolása;

j)          az örökös(ök) és adott esetben a hagyományos(ok) jogainak az öröklésre alkalmazandó jog és/vagy a végintézkedés szerinti korlátozásai;

k)         a végrendeleti végrehajtó és/vagy a hagyatéki gondnok hatáskörei, valamint e hatásköröknekaz öröklésre alkalmazandó jog és/vagy a végintézkedés szerinti korlátozásai.

42. cikk

A bizonyítvány joghatásai

1.      A bizonyítvány külön eljárás alkalmazásának szükségessége nélkül valamennyi tagállamban joghatással bír.

2.      Vélelmezni kell, hogy a bizonyítvány hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényezőkre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényezőket. A bizonyítványban örökösként, hagyományosként, végrendeleti végrehajtóként, illetve hagyatéki gondnokként említett személyről vélelmezni kell, hogy rendelkezik a bizonyítványban szereplő jogállással, és/vagy a bizonyítványban feltüntetett ▌jogok, illetve ▌hatáskörök jogosultja, továbbá, hogy a bizonyítványban feltüntetett jogokhoz, illetve hatáskörökhöz nem fűződik egyéb feltétel és/vagy korlátozás.

3.      Bármely olyan személy, aki a bizonyítványban igazolt információk alapján eljárva kifizetéseket teljesít vagy vagyontárgyat ad át a bizonyítványban említett, kifizetések vagy vagyontárgyak elfogadására jogosult személynek, úgy tekintendő, hogy a kifizetések vagy vagyontárgyak elfogadására jogosult személlyel kötött ügyletet, kivéve, ha tudomása van arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak, illetve ha vétkes hanyagság miatt nincs tudomása arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak.

4.      Amennyiben a bizonyítványban a hagyaték tárgyát képező vagyontárggyal való rendelkezésre jogosultként feltüntetett személy elidegeníti az említett vagyontárgyat egy másik személy részére, akkor ez utóbbi személy – ha a bizonyítványban igazolt információk alapján jár el – úgy tekintendő, hogy az adott vagyontárggyal való rendelkezésre jogosult személlyel kötött ügyletet, kivéve, ha tudomása van arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak, illetve ha vétkes hanyagság miatt nincs tudomása arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak.

5.      A bizonyítvány olyan okmány, amely érvényes jogcímet képez – az 1. cikk (3) bekezdése j) és ja) pontjának sérelme nélkül – a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam megfelelő nyilvántartásába való ▌bejegyzéséhez.

42a. cikkA bizonyítvány hiteles másolatai

1.      A bizonyítvány eredeti példányát a kiállító hatóságnak meg kell őriznie, és a kérelmező, illetve bármely, jogos érdekét bizonyító személy számára egy vagy több hiteles másolatot ki kell állítania.

1a.    A kiállító hatóságnak a 43. cikk (3) bekezdésének és a 44a. cikk (2) bekezdésének céljából jegyzéket kell vezetnie azokról a személyekről, akik részére az (1) bekezdés szerint hiteles másolatot állítottak ki.

2.      A kiállított hiteles másolatok korlátozott ideig, hat hónapig érvényesek, és ezt lejárati idő formájában a hiteles másolaton fel kell tüntetni. Kivételes és megfelelően indokolt esetekben a kiállító hatóság ettől eltérően hosszabb érvényességi idő mellett is dönthet. E határidő lejárta után a hiteles másolatok birtokosainak a hiteles másolat érvényességi idejének meghosszabbítását vagy újabb hiteles másolatot kell kérelmezniük a kiállító hatóságtól annak érdekében, hogy a bizonyítványt a 36a. cikkben feltüntetett célokra felhasználhassák.

43. cikkA

bizonyítvány helyesbítése, ▌ módosítása vagy visszavonása

1.      Elírás esetén a kiállító hatóságnak a jogos érdekét bizonyító bármely személy kérésére vagy hivatalból helyesbítenie kell a bizonyítványt.

2.      A kiállító hatóságnak a jogos érdekét bizonyító bármely személy kérésére vagy – ha a nemzeti jog ezt lehetővé teszi – hivatalból módosítania kell, vagy vissza kell vonnia a bizonyítványt, ha megállapításra került, hogy az vagy annak egyes elemei nem felelnek meg a valóságnak.

3.      A kiállító hatóságnak a helyesbítésről, módosításról vagy visszavonásról haladéktalanul tájékoztatnia kell valamennyi olyan személyt, aki részére a 42a. cikk (1) bekezdése szerint kiállították az eredeti bizonyítvány hiteles másolatát.

44. cikk

Jogorvoslati eljárások

1.        A kiállító hatóság által a 40a. cikk alapján hozott határozatok ellen a bizonyítvány kérelmezésére jogosult bármely személy jogorvoslatot nyújthat be.

           A kiállító hatóság által a 43. cikk és a 44a. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott határozatok ellen a jogos érdekét bizonyító bármely személy jogorvoslatot nyújthat be.

           A jogorvoslatot a kiállító hatóság tagállama szerinti igazságügyi hatósághoz kell benyújtani e tagállam jogával összhangban.

2.        Amennyiben az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati eljárás során megállapításra kerül, hogy a bizonyítvány nem felel meg a valóságnak, az illetékes igazságügyi hatóság helyesbíti, módosítja vagy visszavonja a bizonyítványt, illetve gondoskodik arról, hogy a kiállító hatóság helyesbítse, módosítsa vagy visszavonja a bizonyítványt.

           Amennyiben az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati eljárás során megállapításra kerül, hogy a bizonyítvány kiállításának elutasítása nem volt indokolt, az illetékes igazságügyi hatóság kiállítja a bizonyítványt, illetve gondoskodik arról, hogy a kiállító hatóság újravizsgálja az ügyet és új határozatot hozzon.

44a. cikkA bizonyítvány joghatásának felfüggesztése

1.        A bizonyítvány joghatását felfüggesztheti:

a)       a kiállító hatóság a jogos érdekét bizonyító bármely személy kérésére a bizonyítvány 43. cikk szerinti módosításáig vagy visszavonásáig, vagy

b)       az igazságügyi hatóság a kiállító hatóság által hozott határozatok elleni jogorvoslatra a 44. cikk szerint jogosult bármely személy kérésére, a jogorvoslati eljárás lezárulásáig.

2.        A kiállító hatóságnak vagy adott esetben az igazságügyi hatóságnak a bizonyítvány joghatásának felfüggesztéséről haladéktalanul tájékoztatnia kell valamennyi olyan személyt, aki részére a 42a. cikk (1) bekezdése szerint kiállították az eredeti bizonyítvány hiteles másolatát.

           A bizonyítvány joghatásának felfüggesztése során további hiteles másolatok nem állíthatók ki a bizonyítványról.

VII. fejezet

Általános és záró rendelkezések

44b. cikk

Hitelesítés és más hasonló alaki követelmény

E rendelettel összefüggésben a valamely tagállamban kiállított dokumentumok hitelesítése vagy más hasonló alakisága nem követelhető.

45. cikkKapcsolat a meglévő nemzetközi egyezményekkel

1.      Ez a rendelet nem érinti az olyan ▌ nemzetközi egyezmények alkalmazását, amelyeknek e rendelet elfogadásának időpontjában egy vagy több tagállam a részese, és amelyek ▌ az e rendelet hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkoznak.

         Konkrétan azok a tagállamok, amelyek szerződő felei a végrendeleti intézkedések szabályaival kapcsolatos kollíziókról szóló, 1961. október 5-i hágai egyezménynek, e rendelet 19d. cikke helyett továbbra is az egyezmény rendelkezéseit alkalmazzák a végrendeletek és a közös végrendeletek alaki érvényessége terén.

2.      Az (1) bekezdés ellenére az e rendeletben szabályozott kérdések vonatkozásában ez a rendelet – mint a tagállamok közötti rendelet – elsőbbséget élvez a kizárólag két vagy több tagállam között megkötött egyezményekkel szemben ▌.

2a.  Ez a rendelet nem zárja ki a Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország között létrejött, az öröklésre, a végrendeletekre és a hagyatékok kezelésére vonatkozó nemzetközi magánjogi rendelkezéseket tartalmazó és az említett államok között 2012. [dátum]-án/-én létrejött kormányközi megállapodással felülvizsgált 1934. november 19-i egyezménynek az abban részes tagállamok általi alkalmazását, amennyiben az említett felülvizsgált egyezmény a következőkről rendelkezik:

a)           a hagyatéki vagyon kezelésének eljárási vonatkozásaival kapcsolatban az egyezményben foglalt szabályok, és az e tekintetben az egyezmény szerződő államainak hatóságai által biztosított segítségnyújtás, valamint

b)           az öröklési ügyekben hozott határozatok elismerését és végrehajtását szolgáló egyszerűbb és gyorsabb eljárások.

45a. cikkKapcsolat az 1346/2000/EK tanácsi rendelettel

Ez a rendelet nem érinti a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet[11] alkalmazását.

46. cikkA nyilvánosságra hozott információk

A tagállamok annak érdekében, hogy az információkat a nyilvánosság rendelkezésére bocsássák a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében, megküldik a Bizottságnak az örökléssel kapcsolatos nemzeti jogszabályaik és eljárásaik rövid összefoglalóját, beleértve annak meghatározását, hogy milyen típusú hatóság illetékes öröklési ügyekben, valamint hogy milyen típusú hatóság jogosult a 8. cikk szerinti, az örökséget, a hagyományt vagy a köteles részt elfogadó vagy visszautasító nyilatkozatok átvételére.

A tagállamok megküldik azokat a tájékoztatókat is, amelyek felsorolják az egyes tagállamokban a területükön található ingatlanok nyilvántartásba vételéhez általában megkövetelt valamennyi dokumentumot és adatot.

A tagállamok folyamatosan frissítik ezeket az információkat.

46a. cikk

Az elérhetőségekkel és az eljárásokkal kapcsolatos információk

1.      A tagállamok […]- ig[12] tájékoztatják a Bizottságot a következőkről:

a)        a 33b. cikk (1) bekezdésével összhangban benyújtott, végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelmek és az ilyen kérelmekkel kapcsolatos határozatok ellen a 33g. cikk (2) bekezdése értelmében benyújtott fellebbezések elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságok vagy hatóságok neve és elérhetőségei;

b)        a 33h. cikkben említett jogorvoslati eljárás;

c)        a 37. cikk alapján a bizonyítvány kiállítására illetékes hatóságokra vonatkozó releváns információk; és

d)        a 44. cikkben említett jogorvoslati eljárás.

A tagállamok értesítik a Bizottságot a fentiekkel kapcsolatban bekövetkező változásokról.

2.      A Bizottság az a) pontban említett bíróságok és hatóságok címe és elérhetőségei kivételével közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában az (1) bekezdéssel összhangban közölt információkat.

3.      A Bizottság az (1) bekezdésnek megfelelően közölt valamennyi információt az egyéb megfelelő eszközökön – elsősorban a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózaton – keresztül közzéteszi.

47. cikk

A 2. cikk (2) bekezdésében említett jegyzék összeállítása és későbbi módosításai

1.        A Bizottság a tagállamoktól kapott értesítések alapján összeállítja a 2. cikk (2) bekezdésében említett egyéb hatóságok és jogi szakemberek jegyzékét.

2.      A tagállamok értesítik a Bizottságot az említett jegyzéket érintő későbbi változásokról. A Bizottság ennek megfelelően módosítja a jegyzéket.

3.      A Bizottság a jegyzéket annak későbbi módosításaival együtt közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

4.      A Bizottság az (1) és (2) bekezdésnek megfelelően közölt valamennyi információt az egyéb megfelelő eszközökön – elsősorban a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózaton – keresztül közzéteszi.

47a. cikk

A 33c., 34., 35., 35a., 38. és 40a. cikkben említett tanúsítványok, bizonyítványok és formanyomtatványok kidolgozása és későbbi módosításai

A Bizottság végrehajtási aktusok elfogadásával dolgozza ki, majd módosítja a későbbiekben a 33c., 34., 35., 35a., 38. és 40a. cikkben említett tanúsítványokat, bizonyítványokat és formanyomtatványokat. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 48. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően fogadják el.

48. cikkA bizottsági eljárás

1.      A Bizottság munkáját ▌egy bizottság segíti. Az említett bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak tekintendő.

2.      E bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

49. cikk

Felülvizsgálat ▌

[...]-ig[13] a Bizottság jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, amely jelentés értékeli többek között azokat a gyakorlati problémákat, amelyek a különböző tagállamokban az öröklési ügyekben egymással párhuzamosan létrejött, bíróságon kívüli egyezségekkel, illetve azzal kapcsolatban merülnek fel, hogy az egyik tagállamban bíróságon kívül létrejött egyezséggel párhuzamosan egy másik tagállamban igazságügyi hatóság előtt rendeznek egy adott ügyet. A jelentéshez adott esetben módosító javaslatokat kell mellékelni.

50. cikkÁtmeneti rendelkezések

1.      Ezt a rendeletet a rendelet alkalmazásának napján vagy azt követően elhunyt személyek utáni öröklésre kell alkalmazni.

2.      Amennyiben az elhunyt e rendelet alkalmazási időpontja előtt megválasztotta az öröklésére alkalmazandó jogot, ez a választás érvényes, ha eleget tesz a III. fejezetben megállapított feltételeknek, vagy ha a hatályos nemzetközi magánjogi szabályok értelmében a választás megtételekor érvényes volt azon államban, amelyben az elhunyt szokásos tartózkodási helye volt, vagy bármely olyan államban, amelyben állampolgársággal rendelkezett.

2a.    Az e rendelet alkalmazásának időpontját megelőzően tett végintézkedés tartalmilag és alakilag elfogadható és érvényes, ha eleget tesz a III. fejezetben megállapított feltételeknek, vagy ha a hatályos nemzetközi magánjogi szabályok értelmében a végintézkedés megtételekor tartalmilag és alakilag elfogadható és érvényes azon államban, amelyben az elhunyt szokásos tartózkodási helye volt, vagy bármely olyan államban, amelyben állampolgársággal rendelkezett, vagy az örökösödési eljárást lefolytató hatóság szerinti tagállamban.

2b.    Amennyiben a végintézkedést e rendelet alkalmazásának időpontját megelőzően olyan állam joga szerint tették, amelyet az örökhagyó e rendelet szerint választhatott volna, akkor azt kell az öröklésre alkalmazandó jognak választott jognak tekinteni.

51. cikkHatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet […]-tól/-től[14] kell alkalmazni a 46. és 46a. cikk kivételével, amelyeket […]-tól/-től[15] kell alkalmazni, valamint a 47., 47a. és 48. cikk kivételével, amelyeket […]-tól/-től[16] kell alkalmazni.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt,

Az Európai Parlament részéről                    A Tanács részéről

az elnök                                                         az elnök

• [1]  HL C 44., 2011.02.11, 148. o.
• [2] ^* Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.
• [3]             HL C 44., 2011.02.11, 148. o.
• [4]           HL C 12., 2001.1.15., 1. o.
• [5]           HL C 53., 2005.3.3., 1. o.
• [6]           HL C 115., 2010.5.4., 1. o.
• [7]           HL L 174., 27.06.01, 25. o.
• [8]           HL L 124., 1971.6.8., 1. o.
• [9]           HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
• [10]           HL L 324., 2007.12.10., 79. o.
• [11]          HL L 160., 30.06.00, 1. o.
• [12]          HL: A rendelet alkalmazásának időpontját megelőzően kilenc hónappal.
• [13]          HL: A rendelet alkalmazását követően tíz évvel.
• [14]          HL: A rendelet hatálybalépését követően harminchat hónappal.
• [15]          HL: A rendelet alkalmazásának időpontját megelőzően kilenc hónappal.
• [16]          HL: A rendelet elfogadását követő napon.

INDOKOLÁS

I. Bevezetés

Az európai megoldás sarokkövei a bírósági joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozó egységes kapcsoló szabályok. A Bizottság javaslata szerint mindkettő esetében a szokásos tartózkodási hely az irányadó. Ehhez azonban feltétlenül hozzátartozik, hogy az örökhagyónak joga legyen származási országának jogát választani az öröklésre irányadó jognak, és hogy ilyen esetben az eljárást a származási ország egyik bíróságához lehessen utalni.

A javaslatot ennek fényében kell értékelni.

Minden megoldásnak megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Mindig le lehet írni olyan forgatókönyveket, amelyekben az eredmény nem minden tekintetben kielégítő. Ez a kérdéskör természetéből adódik, amely rendkívül összetett; a személyes élethelyzetek sokfélesége és a különböző nézetek egymással ellentétes szándékokhoz vezetnek. Ezért az értékelés során a kérdés minden tényezőjét meg kell vizsgálni.

Mindezek alapján a Bizottság javaslatának alapvető elemei támogathatók. Lényegüket tekintve az Európai Parlament zöld könyvről szóló állásfoglalásával[1] is összhangban állnak. A javaslat jogbiztonságot teremt, viszonylag világos és egyszerű, és a fő kérdések tekintetében az egyszerű állampolgárok számára is érthető. A javaslat elkerüli a hagyaték felosztását. A szokásos tartózkodási hely alapulvétele révén az illetékes bíróság rendszerint saját jogát tudja alkalmazni, harmadik országok állampolgáraival szemben is. Az örökhagyó szokásos tartózkodási helye legtöbbször egyben egybeesik érdekeltségi központjával.

Jogválasztás esetén az összehangolás a származási ország valamely bíróságához való utalás révén biztosítható.

Az új választási jog erősíti a polgárok autonómiáját. Azáltal, hogy az az állampolgárságra korlátozódik, megmarad az öröklési jog rendező funkciója és a hozzátartozók védelme, valamint messzemenően elkerülhetőek a kijátszások és a visszaélések. Az állampolgárság megbízható kapcsoló szabály.

Ennek alapján rendelkezni lehet a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról.

A Bizottság javaslatának része továbbá az európai öröklési tanúsítvány létrehozása. Ez nem az öröklésről szóló végső, jogerős határozatot jelenti, hanem az öröklés igazolását. Célja, hogy határokon átnyúlóan igazolja a nyilvántartásokban szereplő bejegyzéseket, és a hagyatéki tárgyat megszerző személy védelme érdekében a jóhiszeműségen alapul. Ezáltal jelentős mértékben javulnak az öröklési ügyekkel kapcsolatos határokon átnyúló jogi és anyagi tranzakciók.

Összefoglalva az alábbiak állapíthatók meg:

Azon állampolgárok esetében, akiknek szokásos tartózkodási helye származási országukban található, semmilyen változás nem történik, amennyiben egész vagyonuk kizárólag ott található. Amennyiben származási országukon kívül rendelkeznek vagyonnal, különösen ingatlantulajdonnal, akkor erre is egységesen és külön végrendeleti rendelkezések nélkül a származási ország joga vonatkozik.

Amennyiben valamely állampolgár szokásos tartózkodási helye származási országán kívül található vagy azt származási országán kívülre kívánja helyezni, választhatja származási országának jogát. Ez kulcsfontosságú javulást jelent.

Emellett biztos alapot nyújt az öröklésjogi tanácsadók számára.

A bíróságok vagy illetékes hatóságok a jövőben rendszerint saját jogukat alkalmazhatják.

A határokon átnyúló öröklési ügyek lebonyolítása lényegesen leegyszerűsödik.

Azokra a polgárokra, akiknek szokásos tartózkodási helye származási országukon kívül volt, és nem választottak jogot, a jövőben haláluk esetén a tartózkodásuk szerinti állam öröklési joga alkalmazandó. Ez minden tagállam számára újdonság. Az aggodalmakra tekintettel meg kell jegyezni, hogy ez a jogi helyzet jelenleg is sok esetben előfordul, anélkül, hogy ennek a polgárok tudatában lennének.

Felvilágosító kampányok segítségével ezeket az aggodalmakat el lehet oszlatni. Minden megoldási javaslatnak vannak előnyei és hátrányai, és nem lehet egyszerre minden célnak megfelelni. Az előadó szerint a jelenlegi jogi helyzet – csakúgy, mint minden egyéb megoldási javaslat – sokkal több problémát vet fel, ezért a javasolt koncepciót kell előnyben részesíteni.

Bár a rendelet nem képes megoldani minden problémát, és nem szabályozhat minden részletet, a jelenlegi jogi helyzetet jelentős mértékben javítani fogja. A polgárok egyértelmű és biztos alapot kapnak hagyatékuk rendezéséhez. Emellett jobban tudnak élni a belső piacon meglévő jogaikkal. A jogi egyértelműség és a jogbiztonság az öröklési jog területén különösen is központi jelentőségű. A rendelet ezeket megerősíti, hasznos a polgárok számára, és jelentős európai többletértéket jelent.

Elővigyázatosságból hangsúlyozni kell az alábbiakat:

(1) Az alkalmazandó jog nem befolyásolja az örökösödési adó tekintetében alkalmazandó jogot.

(2) A rendelet csak a nemzetközi magánjogot szabályozza. Az anyagi öröklési jogot nem érinti.

(3) Az Egyesült Királyság és Írország élt a kimaradás jogával.

A rendeletre irányuló javaslat jogalapja az EUMSZ 81. cikke.

II. Konkrét kérdések

A javaslat alapvető elemeinek támogathatósága ellenére fennáll néhány komoly probléma, és szükség van korrekciókra és kiegészítésekre. Némelyiket közelebbről is meg kell vizsgálni.

A szokásos tartózkodási hely

A szokásos tartózkodási hely kulcsfontosságú fogalom a rendeletben. Joggal kap különös figyelmet és jogosan várják el annak minél egyértelműbb meghatározását. A kötelező feltételeket és/vagy időbeli korlátozásokat tartalmazó fogalommeghatározás nem veszi figyelembe az élethelyzetek sokféleségét. Ezáltal a meghatározás nem lesz megbízhatóbb, csak adott esetben folyamat elhúzódóbb. Halál esetén a lehető leghamarabb meg kell állapítani, hogy melyik bíróság rendelkezik joghatósággal. Ez jogosult és köteles a szokásos tartózkodási hely, valamint illetékessége megállapítására az adott konkrét esetre vonatkozóan, az egyik preambulumbekezdésben említett általános kritériumok alapján. Megjegyzendő továbbá, hogy csak kevés nemzeti jogrendben szerepel e fogalom törvényi meghatározása, és a tartási kötelezettségekről szóló európai rendelet és egy sor nemzetközi egyezmény sem tartalmazza annak definícióját.

A választás joga

A számos polgár, illetve állam számára újdonságot jelentő választási jog a javaslat egyik központi eleme. A favor testamenti elvének értelmében különböző egyértelműsítésekre és kiegészítésekre van szükség.

A tagállamok dologi és eljárási jogától való elkülönítés

A rendelet révén csak a tagállamok nemzetközi magánjoga kerül szabályozásra, az anyagi öröklési joga, illetve egyéb dologi és eljárási joga nem. Ennek ellenére adódnak kisebb beavatkozások és átfedések. Ennek oka a tagállamok öröklési jogi helyzetének, dologi jogának és hagyatéki eljárásának különbözősége.

A tagállamok dologi és eljárási jogát az előadó javaslata szerint amennyire csak lehetséges, érintetlenül kell hagyni. Az örökösöknek ebből adminisztratív többletterheik adódhatnak (lásd a 21. cikket). Az előadó ezért a biztonság kedvéért egy második javaslatot is tesz, amely véleménye szerint azt a minimumot tartalmazza, amelyről a nemzeti dologi és eljárási jogok befolyásolását elkerülendő rendelkezni kell.

Öröklési szerződések

Az öröklési szerződések a nemzetközi magánjogban különös problémát jelentenek, mivel azt egyes államok nem ismerik, sőt, akár el is utasítják. Világossá kell tenni, hogy az öröklésre irányadó jog és ezáltal például az öröklési szerződés egyes részes feleinek köteles részre való jogosultsága külön kerül meghatározásra a rendelet szerint.

A módosítások azon tagállamok számára is megfelelőek lehetnek, amelyek nem ismerik az öröklési szerződés intézményét.

Közrend

A közrend kikötése a nemzetközi magánjog elismert jogelve. A tagállamok közötti viszonyban a jogra vonatkozó közös meggyőződésekre és értékekre tekintettel nem kellene többé jelentőséget kapnia.

Azon aggodalmak, melyek szerint ismét lehetőségek nyílnának a kötelesrészre való jogosultság alóli kibúvásra, alaptalanok. Ha különböző formában is, de szinte valamennyi tagállamban létezik a kötelesrészre való jogosultság. Ha az örökhagyó a származási országának jogát választotta, nincs ok a kijátszások miatti mérlegelésre. Ettől inkább lehetett volna tartani akkor, ha a választás joga a szokásos tartózkodási helyhez kapcsolódott volna. A jelenlegi javaslat szerint nem elegendő, hogy egy polgár szokásos tartózkodási helyét egy másik tagállamba helyezze át, hanem halálának időpontjában is ott kell lennie a szokásos tartózkodási helyének (noha nem kell feltétlenül ott meghalnia).. Nem tűnik életszerűnek azt feltételezni, hogy jelentős számú ember erre figyelemmel áthelyezi lakhelyét azzal a szándékkal, hogy azt haláláig fenntartsa. Azok a polgárok, akik mindenképpen ki akarnak bújni e jogok alól, a hatályos jogszabályokban is lehetőséget találnak erre.

Közokiratok elismerése

Az előadó támogatja a közokiratok elismerését azok szabad áramlása, valamint hitelességének és formális bizonyító erejének „elismerése” érdekében. Az „elismerés” fogalma azonban – nemcsak a német nyelvben – félreértésekhez vezethet, mert nem önmagában véve egyértelmű, hanem az adott összefüggésben kell értelmezni.

Európai öröklési tanúsítvány

Az európai öröklési tanúsítványt a határokon átnyúló ügyekre kell korlátozni. Kiállítására minden hagyatéki ügyekkel foglalkozó szervnek – bíróságoknak, hatóságoknak, közjegyzőknek és egyéb szerveknek – hatáskörrel kell rendelkeznie. Ezeket a szerveket azon tagállamoknak kell kijelölniük, amelyek joghatósága a II. fejezet szerint megalapozott.

• [1]  Az Európai Parlament állásfoglalása a Bizottságnak tett ajánlásokkal az öröklésről és végrendeletről (HL C 314. E, 2006.12.21., 342. o.)

ELJÁRÁS

Cím	Az öröklési ügyekre irányadó joghatóság, alkalmazandó jog, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismerése és végrehajtása, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetése
Hivatkozások	COM(2009)0154 – C7-0236/2009 – 2009/0157(COD)
Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma	14.10.2009
Illetékes bizottság        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	JURI 22.10.2009
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	LIBE 22.10.2009
Nem nyilvánított véleményt        A határozat dátuma	LIBE 10.5.2010
Előadó(k)        A kijelölés dátuma	Kurt Lechner 9.11.2009
Vizsgálat a bizottságban	2.12.2009	28.1.2010	22.3.2010	29.4.2010
	1.12.2010	21.3.2011	20.6.2011	11.7.2011
Az elfogadás dátuma	1.3.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 0 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Raffaele Baldassarre, Luigi Berlinguer, Sebastian Valentin Bodu, Françoise Castex, Christian Engström, Marielle Gallo, Giuseppe Gargani, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Sajjad Karim, Klaus-Heiner Lehne, Antonio Masip Hidalgo, Jiří Maštálka, Alajos Mészáros, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Alexandra Thein, Rainer Wieland, Cecilia Wikström, Tadeusz Zwiefka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Piotr Borys, Cristian Silviu Buşoi, Kurt Lechner, Eva Lichtenberger, Angelika Niebler, Dagmar Roth-Behrendt
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Oreste Rossi, Jacek Włosowicz
Benyújtás dátuma	6.3.2012