Eljárás : 2011/2195(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0084/2012

Előterjesztett szövegek :

A7-0084/2012

Viták :

Szavazatok :

PV 18/04/2012 - 7.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0125

JELENTÉS     
PDF 190kWORD 182k
29.3.2012
PE 478.701v02-00 A7-0084/2012

a kohéziós politika szerepéről az Európai Unió legkülső régióiban az Európa 2020 stratégiával összefüggésben

(2011/2195(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság

Előadó: Nuno Teixeira

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a kohéziós politika szerepéről az Európai Unió legkülső régióiban az Európa 2020 stratégiával összefüggésben

(2011/2195(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 355. és 349. cikkeinek együtt értelmezett rendelkezéseire a legkülső régiók különleges jogállásának elismeréséről és az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjára az e régiókban található államoknak nyújtandó támogatási rendszerről,

–   tekintettel az EUMSZ 174. cikkére és az azt követő cikkeire, amelyek meghatározzák a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzését és az eléréséhez szükséges strukturális pénzügyi eszközöket,

–   tekintettel a Bizottság „A legkülső régiók megerősített partnersége” című, 2004. május 26-i közleményére (COM(2004)0343),

–   tekintettel a legkülső régiók megerősített partnerségéről szóló 2005. szeptember 28-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a Bizottság „A legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások” című 2007. szeptember 12-i közleményére (COM(2007)0507) és a Bizottság szolgálatainak e közleményt kísérő „A legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások” című 2007. szeptember 12-i munkadokumentumára (SEC(2007)1112),

–   tekintettel 2008. május 20-i állásfoglalására a legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások(2),

–   tekintettel a Bizottság „A legkülső régiók: előny Európa számára” című, 2018. október 17-i közleményére (COM(2008)0642),

–   tekintettel a legkülső régiók „A legkülső régiók jövője 2020-ig” című, 2009. október 14-i együttes memorandumára,

–   tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–   tekintettel Spanyolország, Franciaország, Portugália és a legkülső régiók által 2010. május 7-án aláírt együttes memorandumra, melynek címe „Megújult kilátások (jövőkép) a legkülső régiókra vonatkozó európai stratégiában”,

–   tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2010. június 14-i 3022. ülésének következtetéseire(3),

–   tekintettel a 2006. évi POSEI-reform hatásairól szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2010. szeptember 24-i első bizottsági jelentésre (COM(2010)501),

–   tekintettel az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló, 2010. szeptember 24-i …/…/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2010)498),

–   tekintettel az Európa 2020 stratégia költségvetéséről szóló 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011)500- 1. és 2. rész),

–   tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló 2011. június 29-i javaslatra (COM(2011)398),

–   tekintettel az „Európa legkülső régiói és az egységes piac – Az EU befolyása a világban” című, Pedro Solbes Mira által Michel Barnier biztosnak előterjesztett 2011. október 12-i jelentésre,

–   tekintettel „A Bizottság véleménye az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikke (6) bekezdésével összhangban a francia kormány Saint-Barthélémy Unióval kapcsolatos jogállásának módosítására irányuló kezdeményezéséről” című, 2010. október 18-i az Európai Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2010)559), valamint a Saint-Barthélemy sziget Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló, 2010. október 29-i 2010/718/EU európai tanácsi határozatra(4),

–   tekintettel az Európai Unió legkülső régiói elnökei 2011. november 3–4-én megtartott XVII. konferenciájának zárónyilatkozatára,

–   tekintettel a legkülső régióknak a „Konzultáció a jövőbeni EU 2020 stratégiáról” című bizottsági munkadokumentummal (COM(2009)0647) kapcsolatos nyilvános konzultációhoz történt 2010. január 15-i hozzájárulására,

–   tekintettel a legkülső régióknak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló ötödik jelentésre vonatkozó, 2011. január 28-i közös dokumentumára,

–   tekintettel a legkülső régióknak a Bizottság „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleményéhez (COM(2010)0608, 2010. október 27.) történt 2011. február 28-i hozzájárulására,

–   tekintettel a legkülső régiók európai parlamenti képviselőinek konferenciája José Manuel Durão Barrosóhoz, az Európai Bizottság elnökéhez benyújtott 2010. július 6-i közös programjára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0084/2012),

A. mivel a Szerződés 349. cikke olyan, az elsődleges jogon alapuló külön jogalapot állapít meg, amely alapján megszilárdult a legkülső régiók különleges jogállása és a velük kapcsolatos közös politika;

B.  mivel a kohéziós politikának igazodnia kell az Európa 2020 stratégiához, amely a magas foglalkoztatási arány, valamint társadalmi és területi kohézió jellemezte gazdaság kialakítását elősegítő, intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló politikai kezdeményezéseket tűzi ki célul és magában foglalja ezek elemeit, és amelynek megfelelő módon figyelembe kell vennie a legkülső dimenziót; mivel a többi régióhoz képest egy legkülső régióban a célkitűzések megvalósításának kezdeti feltételei sokkal nehezebbek, és mivel a legkülső régiók együtt kívánnak működni a 2020-ig a foglalkoztatás, az innováció, az oktatás, a társadalmi befogadás, az éghajlatváltozás és az energia területén elérendő öt cél elérésében, és mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit a bennük rejlő lehetőségek kiaknázására, valamint a kiválósági ágazatok növekedésére kell összpontosítani, nem hagyhatják figyelmen kívül sem az e régiókat érintő strukturális akadályokat, sem a hagyományos ágazatok fejlődésben betöltött alapvető szerepét;

C. mivel a kohéziós politikának továbbra is az európai fellépések egyik legfőbb eszközének kell lennie általában az európai régiók és konkrétan a legkülsp régiók egyenlőtlenségeinek csökkentésében belső piaci integrációjuk és az adott földrajzi területbe való beillesztésük, e régiók fejlődésének és a kontinentális EU-val való gazdasági konvergenciájuk előmozdítása, valamint az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében úgy, hogy az európai alapok képezik a legfontosabb eszközöket, jóllehet ez az európai politika önmagában nem képes megoldani az összes olyan nehézséget, amelyekkel a legkülső régióknak szembe kell nézniük;

D. mivel a legkülső gazdaságok számára nagy kihívást jelent korlátaik növekedési potenciállá és lehetőségekké történő alakítása, az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásával kapcsolatos eltéréseket csökkentő eszközök segítségével, továbbá mivel az új kihívások, mint a globalizáció, az éghajlatváltozás, az energiaellátás és a megújuló energiaforrások, a természeti, tengeri és mezőgazdasági erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, a biológiai sokszínűség megóvása, a társadalmi befogadás, a szegénység elleni küzdelem, valamint a demográfiai nyomás következtében szükségessé válik az Európai Unió valamennyi politikájának és eszközének összehangolása;

E.  mivel a gazdasági, társadalmi és pénzügyi válság miatt romló gazdasági helyzet különösen súlyosan érintette a legkülső régiókat, és rámutatott gazdaságaik szerkezeti gyengeségeire és külső függőségükre;

F.  mivel a legkülső régiókban történő európai beruházások nem csupán felzárkóztatási és a hátrányok kompenzálására szolgáló politikák, hanem azok végrehajtása az egész Európai Unió javára és annak szolgálatában is történik;

A legkülső régiók számára biztosított megkülönböztetett és közös bánásmód

1.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ értelmében a legkülső régiók jogosultak a megkülönböztetett és közös bánásmódra, amely fejlettségi fokuktól függetlenül, sajátosságaik kellő figyelembevétele és védelme mellett biztosítja számukra legnagyobb támogatást;

2.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági, társadalmi és területi fejlődésről szóló ötödik jelentés következtéseivel összhangban fokozni kell a kohéziós politika eszközeinek rugalmasságát, hogy még különleges földrajzi és népességi körülmények között is lehetővé váljanak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban álló növekedési és fejlődési szinteket biztosítani képes beruházások;

3.  egyetért azzal, hogy a legkülső régióknak törekedniük kell az Európa 2020 stratégiában megállapított fő célkitűzések elérésére, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy e célokat regionális eltéréseik, strukturális helyzetük és lehetséges előnyeik figyelembevételével saját helyzetükhöz kell igazítaniuk, hangsúlyozva, hogy az EUMSZ 349. cikkét, amely olyan egyedi intézkedések elfogadását írja elő, amelyek célja, hogy mérsékeljék a legkülső régiók jellegzetességeinek hatását, fokozottabban kellene alkalmazni és meg kell kapnia a szükséges jogi, intézményi és politikai hatályt, hogy lehetővé váljon a legkülső régiók méltányos integrációja, amely lehetővé teszi gazdasági és társadalmi fejlődésüket a belső piacon és még tágabban az Európai Unióban, továbbá a többi régióval egyenlő feltételek mellett részvételüket az Unió összes releváns programjában;

4.  úgy véli, a legkülső régiók esetében rugalmasabban kellene kezelni a 2014-től javasolt új szabályozásban foglalt első három tematikus célkitűzést, ami elejét venné annak, hogy jelentősen korlátozzák a diverzifikáció és a meglévő potenciál kibontakoztatásában, valamint a komparatív és versenyelőnyökben rejlő lehetőségek kiaknázását;

5.   támogatja, hogy a legkülső régiók jogosultságát egyéb kritériumok alapján is meg lehessen határozni a strukturális alapok kihelyezésekor, mivel az egy főre jutó GDP kritériuma nem tükrözi a legkülső régiók sajátos helyzetét és ellentétes a legkülső jogállásának és magának a Szerződésnek a szellemével; ezért kéri egy külön kritérium bevezetését, amely a legkülső régiókat a GDP-jüktől függetlenül a legkevésbé fejlett régiók közé sorolja, mivel ez a megközelítés jobban megfelel különleges helyzetüknek; hangsúlyozza, hogy másfelől a legkülső régiók esetében az uniós hozzájárulás mértéke az e régióknak nyújtott valamennyi támogatási eszköz esetében 85% legyen; a jobb végrehajtás érdekében kéri az alapok végrehajtási határidejének meghosszabbítását a legkülső régiókban;

6.  e tekintetben sajnálatosnak találja az ERFA kiegészítő juttatás terén a 2014–2020-as időszakban a legkülső régiók és a gyéren lakott térségek számára nyújtott támogatások drasztikus csökkentését, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezt a költségvetési juttatást, amelyet eredetileg a legkülső régiók és a gyéren lakott térségek strukturális hátrányaiból fakadó hatások kompenzálására hoztak létre, 50%-ban más célkitűzésekre különítették el; szót emel amellett, hogy az ERFA Mainstream mintájára a társfinanszírozást e költségvetési juttatás esetében 85%-ra emeljék; ezért kéri, hogy az Európa 2020 stratégia teljesítéséhez szükséges pénzügyi erőfeszítés a jelenlegi pénzügyi keret támogatásaival reálértéken legalábbis megegyező uniós támogatásokhoz való hozzáférést jelentsen az Európa 2020 stratégia következetes és hatékony teljesítése érdekében;

7.  sajnálattal állapítja meg, hogy más kohéziós területeken is elvonásokra került sor – pontosabban a Bizottság változatlan, 2011-es árakon 5,1%-os általános csökkentést javasol a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós finanszírozás terén a következő programozási időszakra, többek között 20,2%-os csökkentést a konvergencia régiók finanszírozásában (az átmeneti régiók kivételével), 5,6%-os csökkentést a versenyképességi régiók finanszírozásában és 2,9%-os csökkentést a Kohéziós Alap előirányzataiban;

8.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság a „Legkülső régiók és rendkívül gyéren lakott régiók” számára külön költségvetési sort tervez elkülöníteni a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben, mivel így egyértelműbb kapcsolat jön majd létre az e régiók számára előirányzott támogatások és célkitűzéseik között;

9.  felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőbeli ESZA-ra vonatkozó rendeletjavaslatban ismét nem tesznek említést a legkülső régiók helyzetéről, tekintettel nemcsak az EUMSZ 349. cikkében felsorolt strukturális jellemzőkre, hanem különleges gazdasági helyzetükre is, amelynek következtében azon régiók közé tartoznak, ahol az Unióban a legnagyobb a munkanélküliség;

10. hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók versenyképességének fokozása érdekében át kell alakítani az európai adó- és vámpolitikát, továbbá hogy a megfelelő adó- és vámügyi intézkedések kulcsfontosságúak a legkülső régiók gazdasági tevékenységének diverzifikálása és a tartós munkahelyteremtés szempontjából;

11. hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók polgárainak ugyanúgy részesülniük kell a belső piac előnyeiből, mint az Unió többi polgárának, és kéri, hogy a Solbes-jelentésben megfogalmazott ajánlásoknak megfelelően hozzanak intézkedéseket; kéri, hogy vizsgálják meg a legkülső régióknak nyújtott állami támogatásokról szóló keretszabályozás kidolgozásának lehetőségét az állami segítségnyújtás terén biztosított egyedi bánásmód fenntartását és síkra száll a nagy-, közép- és kisvállalkozásoknak nyújtott beruházási támogatások intenzitása jelenlegi szintjeinek fenntartása és azon lehetőség mellett, hogy egy rugalmas jogszabályi keretben, nem csökkenő és időben nem korlátozott működési támogatásokat nyújtsanak, tekintettel arra, hogy az ilyen támogatások bizonyítottan nem rontják a versenyt és segítséget nyújtanak a legkülső régióknak ahhoz, hogy teljesítsék az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, különösen az innovációval, a kutatással és a környezetvédelemmel kapcsolatban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a közszolgáltatások fontosak a legkülső régiók gazdasági, szociális és területi kohéziója szempontjából, különösen a légi és tengeri közlekedési, a postai, az energia és a kommunikációs ágazatokban;

12. hangsúlyozza, hogy fontos a kis- és középvállalkozások támogatása az uniós alapokból a legkülső régiók termelési szerkezetének fejlesztése érdekében és a munkavállalók készségei előmozdításának eszközeként, mert ezek révén felkarolható a helyi gazdaság és a régiók jellegzetes termékei;

13. úgy véli, hogy az uniós intézkedéseknek azt kell célként meghatározniuk, hogy kulcsszerepet játsszanak és élénkítsék a kezdeményező kedvet, hogy e legkülső régiókból kiindulva kiválósági központok jöjjenek létre az olyan ágazatokra támaszkodva, amelyek képesek javukra fordítani a kedvező adottságokat és a szakmai ismereteket, például a hulladékkezelést, a megújuló energiaforrásokat, az energetikai önellátást, a biológiai sokszínűséget, a tanulói mobilitást, az éghajlattal foglalkozó kutatásokat vagy a válságkezelést; úgy véli, hogy jóllehet az európai kontinens szintjén és annak általános jellegzetességei alapján hozott intézkedések nem mindig hatékonyak a legkülső régiókban, a Szerződés 349. cikkében engedélyezett azon kísérleti eszközök, amelyek valóban sikeresnek bizonyulnak, az Unió többi részére is kiterjeszthetők; sürgeti a Bizottságot, hogy az innovatív, szolidáris és fenntartható növekedés érdekében maximalizálja a kísérleteket ezekben a régiókban;

A legkülső régiókkal kapcsolatos európai politikák saját specifikus keretszabálya

14. az alacsonyabb termelési költségeket élvező termelők konkurenciájának kivédése érdekében kéri a POSEI-programok keretében a mezőgazdaságnak nyújtott támogatások fokozását, valamint a KAP területén a legkülső régiókat támogató specifikus eszközök megőrzését;

15. úgy véli, hogy el kell végezni az európai jogszabálytervezeteknek a legkülső régiók gazdaságára gyakorolt befolyásával kapcsolatos előzetes hatásvizsgálatot;

16. hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a tengeri erőforrások fenntartható kezelésére és védelmére, a bioföldrajzi szempontból sérülékeny területként besorolt tengeri övezetekhez való hozzáférésnek kizárólag a helyi, valamint a környezetbarát halászeszközöket alkalmazó flottákra történő fokozatos korlátozására, az akvakultúra fejlesztésére, valamint a flotta biztonsági és higiénés megújításához és korszerűsítéséhez nyújtott támogatások lehetőségének újbóli biztosítására irányuló intézkedéseket, a bevált gyakorlatok alkalmazását, továbbá kéri a többletköltségek kompenzációjának emelését a POSEI-halászat keretében; sürgeti az egyes régiók sajátosságaihoz jobban igazodó megközelítések szükségességét a terület helyi szereplők által kidolgozott fejlesztési modelljei alapján;

17. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közös halászati politika reformjára irányuló javaslat nem veszi figyelembe kellőképpen a legkülső régiók helyzetét és valós körülményeit; kiemeli a legkülső régiók tengeri dimenzióját és az itt folytatott halászati tevékenységnek a kizárólagos gazdasági övezetnek köszönhetően a területrendezésben és a helyi lakosok foglalkoztatásában betöltött jelentőségét, az ebben rejlő lehetőségeket egy valódi tengeri gazdaság megteremtésére irányuló konkrét és egységes intézkedésekre kell lefordítani, valamint megfelelően figyelembe kell venni az integrált uniós tengerpolitikai programban; emlékeztet rá, hogy a legkülső régiókhoz tartozó tengerfenék hatalmas biogenetikai és ásványi gazdagsága egyre növekvő gazdasági érdeklődésre tart számot, és arra, hogy ezt figyelembe kell venni a „a legkülső régiókra vonatkozó új európai stratégiában” a tengerre épülő tudásalapú gazdaság fejlődésének biztosítása érdekében; ebben az összefüggésben nyomatékosan rögzíti, hogy a legkülső régióknak az Unió tengerpolitikája központi elemét kell képezniük, hangsúlyozva a tenger és a part menti övezetek fenntartható kiaknázásában és a tengerek nemzetközi igazgatásában játszott szerepüket, továbbá hogy az atlanti legkülső régióknak a jelenleg kidolgozás alatt álló Atlanti Stratégia részét kell képezniük;

18. emlékeztet az idegenforgalmi ágazat jelentőségére, és kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az európai cselekvési terv megvalósítását, továbbá biztosítsa a meglévő finanszírozási keretek jobb összehangolását, különös tekintettel a legkülső régiókra;

19. hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók egy kutatási és innovációs stratégia, valamint vállalati struktúrájuk növekedése mellett kívánják elkötelezni magukat, különösen azzal, hogy a fiatalok körében ösztönzik a vállalkozó szellemet annak érdekében, hogy a kkv-k fejlődhessenek és elkerülhető legyen a fiatalok munkanélkülisége; támogatja az európai szintű technológiai infrastruktúrák és innovációs központok létrehozását, a tudományos és műszaki rendszer szervezeteivel való projektek és partnerségek kialakítását, valamint az ötletek és jó gyakorlatok az innovációt támogató európai hálózatokon keresztül megvalósuló cseréjét, továbbá a legkülső régiókban a kohéziós finanszírozás keretében intelligens szakstratégiák kidolgozását és hosszú távú beruházásokat az Európa 2020 stratégia kiemelt projektjeiben való aktív részvétel biztosítására; kéri, hogy folytassák a legkülső régiók tekintetében tett eddigi erőfeszítéseket egyrészt a megfelelő potenciállal rendelkező helyi kutatólétesítmények fokozott létrehozása, másrészt a vonzó, jól teljesítő, valós eszközökkel ellátott és az Európai Unió területén található többi egyetemmel azonos színvonalú egyetemek létrehozásának előnyben részesítése és támogatása céljából;

20. hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók fejlődésének megerősítése és a kutatásra vonatkozó alapok kihasználatlanságának megszüntetése érdekében elő kell segíteni a szinergiát a kohéziós politikai alapok, valamint a kutatási és fejlesztési keretprogram között;

21. hangsúlyozza, hogy az egységes európai közlekedési térségnek hozzá kell járulnia a legkülső régiók befogadó növekedéséhez, csökkentenie kell a megközelítési nehézségeiket és küzdeni kell az éghajlatváltozás ellen; kéri, hogy hozzák létre a legkülső régiók közlekedését támogató külön keretet, különösen a tömegközlekedés és a szigetek közötti tengeri közlekedés fejlesztése érdekében; kéri továbbá, hogy alakítsanak ki logisztikai platformokat, továbbá támogatja a tengeri autópályákhoz hasonló projektek megvalósítását; kiemeli a Marco Polo programban a legkülső régiók számára rejlő lehetőségeket; felszólítja a Bizottságot a program rugalmassá tételére és 2013-ig való meghosszabbítására, továbbá kéri, hogy az európai összekapcsolódási eszköz tartalmazzon a legkülső régiókra vonatkozó külön utalásokat; szorgalmazza, hogy a legkülső régiókat építsék be a TEN-T hálózatba és az európai összeköttetések előmozdítását célzó új eszközbe;

22. emlékeztet rá, hogy a legkülső régiók import fosszilis tüzelőanyagoktól való függése jelentős többletköltségeket eredményez; megállapítja továbbá, hogy a regionális politika keretében az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében viszonylag kevés beruházást hajtottak végre a legkülső régiókban; javasolja egyrészt a megújulóenergia-szektor és az energiahatékonyság megerősítését a „szigetek szövetségéhez” hasonló kezdeményezések révén, amelynek célja a megújuló energiával kapcsolatos helyi cselekvési tervek, valamint a CO2-kibocsátás 2020-ig legalább 20%-kal való csökkentésére irányuló megtérülő projektek kidolgozása kifejezetten a megújuló energiaforrásokra – elsősorban a geotermikus, a hullám- és hidrogén-energiára –, valamint a regionális energetikai alapszerkezet diverzifikálására irányuló kutatási projekteket támogató program létrehozásával, másrészt az energiaellátás, az energiaipari infrastruktúrák és az e téren nyújtott szolgáltatások költségeinek csökkentésére irányuló külön energiaügyi program kidolgozását azon nagyra törő politikák előmozdítása érdekében, amelyekbe a legkülső régiók a megújuló energiaforrások fejlesztése területén kezdtek;

23. aggodalommal állapítja meg az éghajlatváltozás legkülső régiókban jelentkező hatásait, különösen a vízszintemelkedést; felszólítja az Uniót, hogy lépjen fel e problémával szemben az éghajlatváltozás megelőzésével és kezelésével foglalkozó stratégiája keretében; javasolja az energiaforrások megfelelő használatát és a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázását;

24. sürgeti a Bizottságot, hogy a POSEI-programok alapján hozzon létre egy egyedi programot az energiaipari, közlekedési, információs és kommunikációs technológiák területén, amely a lehető legnagyobb mértékben együttműködik az Unió e területekre irányuló más tevékenységeivel;

25. úgy véli, hogy a tagállamokat támogatni kell abban, hogy az e régiókban élő lakosság számára teljes hozzáférést biztosítsanak az új technológiák által kínált információs és kommunikációs eszközökhöz – a széles sávú és a vezeték nélküli, többek között a műholdas technológiákhoz, és különösen a széles sávú infrastruktúrához a gazdasági növekedésnek és a jobb közigazgatásnak az elektronikus szolgáltatások bevezetése révén történő előmozdítása érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2013-ig biztosítsák a legkülső régiók polgárai számára a szélessávú internethez való hozzáférést;

26. elismeri – annak ténynek a tükrében, hogy a digitális gazdaság kétségtelenül az Unió gazdasági fejlődésének egyik motorja – a digitális szakadék egyre súlyosbodó problémájának következményeit, amelyek a fejlődés komoly akadályává válhatnak;

27. úgy véli, hogy a kohéziós politika innovatív finanszírozásai részben kielégíthetik a mikrovállalkozások és a kkv-k krónikus beruházáshiányát a legkülső régiókban, és hangsúlyozza, hogy javítani kell a legkülső régiók vállalkozásainak finanszírozáshoz való hozzájutását, különösen az EBB-csoporttal kialakított párbeszéd révén, valamint az egyes legkülső régiókban mind a közeli befektetési alapok létrehozásának, mind a regionális kockázati tőkepiacok fejlesztésének támogatásával a fent említett, az „Európa legkülső régiói és az egységes piac című” Solbes-jelentés javaslatainak megfelelően; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon erre vonatkozó jogalkotási aktust a Parlamentnek és a Tanácsnak;

28. azt kívánja, hogy ezekben a régiókban – korlátozott területeken – vezessenek be kísérleti eszközöket a közbeszerzések területén, hogy az odaítélési eljárásokat a versenyben lévő szereplők területiségének figyelembevételével súlyozzák;

A legkülső régiók jobb kormányzása, beilleszkedésük az Unióba és saját földrajzi régióikba

29. a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség és a moduláció elveinek jegyében támogatja a legkülső régiók regionális hatóságainak fokozottabb részvételét az uniós programok előkészítésében és végrehajtásában a szubszidiaritás és többszintű kormányzás keretében, valamint a magánszektorral és a civil társadalommal partnerségben annak biztosítása érdekében, hogy a döntéshozatali eljárás minden szintjén figyelembe vegyék sajátos szükségleteiket, továbbá hogy ezek a régiók váljanak láthatóbbá az európai intézményekben;

30. úgy véli, hogy a legkülső régiók egyik legfőbb gyengesége az erőforrás-gazdálkodás; meggyőződése, hogy fel kell vértezni őket a beruházások – és mindenekelőtt nemcsak a közlekedési, hanem a víz- energia- és hulladékgazdálkodási infrastruktúrával kapcsolatos beruházások – megvalósításához szükséges alapismeretekkel;

31. emlékeztet arra, hogy a Pedro Solbes Mira által „az európai legkülső régiók a belső piacon” témában készített fent említett jelentés rávilágított arra, hogy a legkülső régiók gazdaságait szinte minden ponton kényszerhelyzetbe hozzák a többletköltségek; felhívja továbbá a Bizottság figyelmét azokra a monopolhelyzetekre, erőfölénnyel való visszaélésekre és kartellekre, amelyek igazságtalan következménye a magas megélhetési költségek kiéleződése; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen részletes tanulmányt a legkülső régiókban alkalmazott árképzésről azon ösztönzők meghatározása érdekében, amelyek ezeken a területeken képesek hatékonyabbá tenni a közös piacot;

32. rámutat a legkülső régióknak az EU külső határaiként betöltött szerepére, és – a többek között a Bizottság által bejelentett, a legkülső régiókkal partnerségben megvalósított gondolkodást folytatva – támogatja azt a megközelítést, amely elismeri az EU-hoz képest harmadik országokkal, köztük a kiemelt jelentőségű kulturális és történelmi kapcsolatokkal rendelkező országokkal való szomszédságot; felhívja a figyelmet az adott földrajzi területekbe való beilleszkedés nehézségeire, és arra, hogy olyan specifikus innovatív megoldásokat kell találni, amelyek a legkülső régiókkal – többek között a szomszédos harmadik országokkal közös programok és projektek révén – elősegítik a tényleges regionális integrációt, valamint hogy az egyes földrajzi térségekben segítséget kell nyújtani a jó összeköttetés kialakításához; hangsúlyozza, hogy bizonyos európai szakpolitikák külső dimenziója jelentős hatással van a legkülső régiókra, és nyomatékosan kijelenti, hogy tanulmányokat kell készíteni a kereskedelmi és halászati nemzetközi kereskedelmi megállapodások következményeinek és legkülső régiókra és a helyi termelésre gyakorolt hatásaiknak a mérésére, továbbá ellentételezési intézkedéseket kell kidolgozni az ezekből származó valamennyi kár enyhítésére;

33. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság meg sem fontolja a legkülső régiók sajátosságainak figyelembevételét a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM) tárgyalásakor, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy továbbra is keresse az olyan kompromisszumos megoldásokat, amelyek szem előtt tartanák az AKCS országokkal kötendő megállapodások keretében érintett legkülső régiók érdekeit;

34. ismételten emlékeztet arra, hogy a közös érdekű projektek és a legkülső régiók beilleszkedésének javítása érdekében fokozottabb együttműködésre van szükség a kohéziós politika alapjai és az Európai Fejlesztési Alap között; ezért felhívja a figyelmet az Európai Parlamentnek az EFA költségvetésbe történő integrációjával kapcsolatos megismételt állásfoglalására;

35. továbbra is hangsúlyozza a legkülső régiókkal kapcsolatos területi együttműködés fontosságát, és szorgalmazza a területi együttműködési programok legkülső régiókban történő folytatását; ebben az összefüggésben a rendelkezésre álló támogatás jobb felhasználása és az együttműködési projektek konkretizálása érdekében kéri a szabályozás megkönnyítését, továbbá támogatja az ERFA társfinanszírozása mértékének 85%-ra történő felemelését a transznacionális együttműködés nagyobb elismerése, valamint a legkülső régiók esetében a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó 150 km-es tengeri határ eltörlése érdekében; szintén emlékeztet rá, hogy a legkülső régiók kiváltságos földrajzi elhelyezkedése és geostratégiai szerepének jelentősége az Európai Unió afrikai és közép-amerikai országokkal, valamint az Egyesült Államokkal meglévő kapcsolatai szempontjából hatalmas többletértéket képvisel;

36. úgy véli, hogy a határokon átnyúló e-kormányzati szolgáltatások fejlesztése hozzá fog járulni a legkülső régiók uniós belső piacba való integrálásához;

37. emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 355. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett dán, francia és holland tengerentúli országok és területek is kérhetik – a számukra legelőnyösebb jogállást választva –, hogy legkülső régiókká váljanak, és felhívja a jelenlegi legkülső régiók figyelmét arra, hogy döntő szerepet játszhatnak jogállásuk előmozdításában és megerősítésében;

38. jelzi, hogy Mayotte hamarosan el fogja nyerni a legkülső régió jogállást, és felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a források helyes felhasználásához nélkülözhetetlen támogatást; ezzel kapcsolatban emlékeztet a Mayotte számára az előkészítő intézkedésekre rendelkezésre álló költségvetési tételre, továbbá bármely más, a legkülső régió jogállásra áttérésben a következő többéves pénzügyi keretben potenciálisan érintett terület számára biztosítandó külön intézkedések fontosságára a területeknek a legkülső régióvá válási folyamatban történő támogatása érdekében;

39. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1)

HL C 227. E, 2006.9.21., 512. o.

(2)

HL C 279. E, 2009.12.19., 12. o.

(3)

11021/10. sz. tanácsi dokumentum.

(4)

HL L 325., 2010.12.9., 4. o.


INDOKOLÁS

Az Európai Unió legkülső régiói, amelyek távoli fekvésük, szigetjellegük, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaikból eredő fizikai és strukturális körülményeik következtében az EUMSZ 349. cikke által elismert önálló csoportot alkotnak(1).

A Szerződés a legkülső régiók tekintetében különleges jogállást határoz meg, amely lehetővé teszi a Szerződés rendelkezéseinek eltérő alkalmazását és kiigazítását a régiók sajátos jellemzőinek és körülményeinek megfelelően. Mivel e körülmények és nehézségek állandóak és köztudottan megkülönböztetik e régiókat a többi európai régiótól, az EU szabályai és programjai e területeken nem alkalmazhatók ugyanúgy, mint az EU egészében, ezért végrehajtásukra vonatkozóan a területi megközelítés irányadó

Ezért szükséges és időszerű megvizsgálni az Európa 2020 stratégiának a legkülső régiókra vonatkozó jövőbeni kohéziós politikával kapcsolatos megállapításait a tekintetben, hogy hogyan teljesíthetők az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés céljai ezekben az európai régiókban, amelyeknél a főként távoli fekvésük miatti sajátos helyzet és az állandó rájuk nehezedő nyomás indokolja az Európai Unió egyedi intézkedéseit.

Az 1999-ben meghatározott cayenne-i alapelvek képezik a legkülső régiókkal kapcsolatos uniós cselekvések legfőbb alapjait, és ezen elvek – azaz az esélyegyenlőség, a meglévő lehetőségek értékének, az európai politikák következetességének elve és a partnerségi elv – értelmében az európai fellépéseknek biztosítaniuk kell a feltételeket ahhoz, hogy a legkülső régiókban meglévő lehetőségek – egyedi intézkedések megvalósítása révén – a gazdasági növekedés valódi tényezőivé válhassanak.

Ebben a tekintetben a „Megújult kilátások (jövőkép) a legkülső régiókra vonatkozó európai stratégiában” című 2010. májusi memorandum meghatározza azokat az alapelveket, amelyeket a legkülső régiók vonatkozásában az európai fellépéseknek a jövőben követniük kell, és rámutat arra, hogy fenn kell tartani az egyensúlyt – a területi kohézió előmozdításával – a lehetőségek és a korlátok, az uniós politikák belső és külső dimenziói, illetve az Európai Unió általános jellegű politikáinak testre szabása és a legkülső régiók számára kedvező különleges eszközök elfogadása között.

Az Általános Ügyek Tanácsa 2010. június 14-i ülésének következtetéseiben felkérte az Európai Bizottságot, hogy e témára vonatkozóan készítsen dokumentumot, és hogy 2012 elején az Európai Bizottság tegye közzé az EU legkülső régióira vonatkozó megújult stratégiát bemutató közleményt, amely a legkülső régiókkal szemben az Európa 2020 stratégia céljai teljesítésének terén támasztott elvárások legfontosabb kérdéseit rendszerezi.

Az Európa 2020 stratégia összefüggésében, a kohéziós politikának a legkülső régiók számára legfontosabb prioritásainak három szempontból történő megfontolása alapján az előadó a következők mellett foglal állást:

1.  A legkülső régiókkal szembeni megkülönböztetett és közös uniós bánásmód, amely megfelelő módon figyelembe veszi azok sajátosságait az uniós politikákban, különös hangsúlyt fektetve a kohéziós politikára, amely kisméretű gazdaságaik legfőbb előmozdítója; ez a fajta megkülönböztetés azonban nemcsak a távoli elhelyezkedésük hatásainak ellensúlyozására irányuló kiemelt figyelmet jelent, hanem olyan testre szabott stratégiát is, amely a fokozottabb versenyképesség, növekedés és munkahelyteremtés érdekében adottságiak kiaknázására képes fejlesztési modellt irányoz elő.

2.  Az európai politikák alkalmazásának kiigazítása a legkülső régiókban, mivel csak az uniós politikák sajátos keretének köszönhetően lesznek képesek ezek a térségek megfelelőbb módon megvalósítani a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra vonatkozó célkitűzéseket és hozzájárulni az EU2020 stratégia céljainak eléréséhez; az agrár- és halászati politika területén a POSEI-program különleges intézkedéseit siker koronázta, ami lehetővé teszi annak megállapítását, hogy meg lehet vizsgálni újabb hasonló programok elindítását más ágazatokban, mint például az energiaügy és a megújuló energiaforrások, a közlekedés és az információs és kommunikációs technológiák területén. Ezenkívül különleges figyelmet érdemel az európai szakpolitikáknak a legkülső régiókban való alkalmazása a kutatás és az innováció, a közlekedés és távközlés, az idegenforgalom, a vámügy, az adópolitika, a vámszabad területek és kereskedelmi politikák területén.

3.  A legkülső régiók jobb integrálása az EU-ba, ami többszintű kormányzási rendszeren alapuló hatékonyabb irányítást tesz szükségessé, a területi folytonosság, amely elérhetőbbé teszi az egységes piac előnyeit, valamint a szomszédos regionális tervekkel való nagyobb integráció. A legkülső régiók jobb beilleszkedése saját földrajzi területeikbe, ami e régióknak az európai szakpolitikák külső dimenziójában való előtérbe helyezése útján a harmadik országokkal, illetve a kiemelt jelentőségű történelmi kapcsolatokkal rendelkező országokkal való viszonyuk figyelembevételével történik.

Az említett prioritásokban megfogalmazott különböző javaslatok révén az előadó hozzá szeretne járulni ahhoz, hogy az európai cselekvési program kiegyensúlyozottabb választ adjon azokra a kihívásokra, amelyekkel az Európai Unió legkülső régióinak az Európa 2020 stratégia célkitűzései kapcsán szembe kell nézniük, külön hangsúlyt fektetve a kohéziós politika szerepére és megelőlegezve néhány olyan kérdést, amelyet az Európai Unió legkülső régióira irányuló megújított stratégiának fontolóra kell vennie abban az állásfoglalásban, amelyet az Európai Parlamentnek kell meghoznia.

(1)

Legkülső uniós régiók jelenleg a következők: Madeira, Azori-szigetek, Kanári-szigetek, Martinique, Guadeloupe, Réunion, Francia Guyana és Saint-Martin.


VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (8.3.2012)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a kohéziós politika szerepéről az Európai Unió legkülső régióiban az EU 2020 stratégia keretében

(2011/2195(INI))

A vélemény előadója: Ivars Godmanis

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia az európai gazdaságok válságból való kivezetésének fő eszközeként került kimunkálásra, továbbá arra, hogy a regionális és kohéziós politika e stratégia megvalósítására irányuló célkitűzések teljesítésének eszköze, tekintettel költségvetési súlyára és a többszintű kormányzást alkalmazó megközelítésre; ezért úgy véli, hogy a legkülső régióknak az Unió szerves részeként szerepet kell játszaniuk az Európa 2020 stratégia céljainak és célkitűzéseinek megvalósításában, és ezért biztosítani kell számukra – az EUMSZ 349. cikkében rögzítetteknek megfelelően: távoli fekvésük, szigetjellegük, kis méretük, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaik és néhány terméktől való gazdasági függésük kellő figyelembevétele érdekében – a szükséges pénzeszközöket, amelyek lehetővé teszi számukra, hogy teljes mértékben hozzájáruljanak az Európai Unió 2020-ig tartó időszakra vonatkozó új gazdasági és költségvetési stratégiájához, saját javukra és az Unió egészének javára;

2.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság a 2014–2020 közötti időszak többéves pénzügyi keretére irányuló javaslatában elvonásokat tervez a kohéziós politika intézkedéseinek és célkitűzéseinek teljes körére vonatkozóan (-5,1%, 2011-es állandó árakon(1)), és a legkülső régióknak nyújtott kiegészítő forrásokat sem kíméli; hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókat érintő elvonások teljes összegét nem lehetséges meghatározni, mert a következő többéves pénzügyi keretben szereplő 926 millió euró összegű külön források nemcsak a legkülső régiókra, hanem az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási szerződéséhez csatolt 6. jegyzőkönyvben meghatározott északi gyéren lakott területekre is vonatkoznak; megállapítja mindazonáltal, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló, a legkülső régiókra és az északi gyéren lakott területekre együttesen vonatkozó kiegészítő források összege (926 millió euró) közelítőleg 50%-a a 2007–2013-as időszakra előirányzott összegnek (1738 millió euró).

3.  emlékeztet arra, hogy a legkülső régióknak részesülniük kell olyan egyedi intézkedésekből és kiegészítő támogatásokból, amelyek célja a Szerződés 349. cikkében említett tényezőkből eredő hátrányok ellensúlyozása; úgy véli, hogy a társfinanszírozási arányok felső határának a legkülső régiók esetében 85%-ban való megszabása kedvező lépés ebbe az irányba, és felkéri a Bizottságot, hogy határozzon meg más módokat e régiók segítésére, különösen ha a számukra kiutalt forrásokat a következő programozási időszakban csökkentik;

4.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági, társadalmi és területi fejlődésről szóló ötödik jelentés következtéseivel összhangban fokozni kell a kohéziós politika eszközeinek rugalmasságát, hogy még különleges földrajzi és népességi körülmények között is lehetővé váljanak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban álló növekedési és fejlődési szinteket biztosítani képes beruházások;

5.  hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók fejlődésének megerősítése és a kutatásra vonatkozó alapok kihasználatlanságának megszüntetése érdekében elő kell segíteni a szinergiát a kohéziós politikai alapok, valamint a kutatási és fejlesztési keretprogram között;

6.  sajnálattal állapítja meg, hogy más kohéziós területeken is elvonásokra került sor – pontosabban a Bizottság változatlan, 2011-es árakon 5,1%-os általános csökkentést javasol a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós finanszírozás terén a következő programozási időszakra, többek között 20,2%-os csökkentést a konvergencia régiók finanszírozásában (az átmeneti régiók kivételével), 5,6%-os csökkentést a versenyképességi régiók finanszírozásában és 2,9%-os csökkentést a Kohéziós Alap előirányzataiban;

7.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság a „Legkülső régiók és rendkívül gyéren lakott régiók” számára külön költségvetési sort tervez elkülöníteni a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben, mivel így egyértelműbb kapcsolat jön majd létre az e régiók számára előirányzott támogatások és célkitűzéseik között;

8.  felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatnak figyelembe kell vennie azt, hogy a 2014–2020 közötti időszakban egyes európai területek státusza „legkülső régióra” fog változni; kéri a Bizottságot, hogy költségvetési előirányzatait ennek megfelelően igazítsa ki.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

8.3.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

4

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marta Andreasen, Francesca Balzani, Jean-Luc Dehaene, Isabelle Durant, Göran Färm, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazábal Rubial, Jens Geier, Ivars Godmanis, Ingeborg Gräßle, Carl Haglund, Jutta Haug, Monika Hohlmeier, Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Anne E. Jensen, Jan Kozłowski, Alain Lamassoure, Giovanni La Via, George Lyon, Barbara Matera, Claudio Morganti, Dominique Riquet, László Surján, Helga Trüpel, Derek Vaughan, Jacek Włosowicz

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Frédéric Daerden, Jan Mulder

(1)

A véleményben felhasznált adatok az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának (DG REGIO) a kohéziós politika fejlesztéséért, koordinációjáért és kommunikációjáért felelős igazgatósága által nyújtott számításokon alapulnak.


VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (1.3.2012)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a kohéziós politika szerepéről az Európai Unió legkülső régióiban az EU 2020 stratégia keretében

(2011/2195(INI))

A vélemény előadója: Niki Tzavela

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a Bizottságnak az Unió legkülső régióira vonatkozó megújított stratégiáját, amely a legkülső régiók teljesítményével foglalkozik az Európa 2020 céljainak – azaz az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés – keretében; hangsúlyozza egy olyan szomszédságpolitika kialakításának előnyeit, amely a megfelelően integrált regionális piacok kialakítását helyezi középpontba; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia végrehajtását hozzá kell igazítani a legkülső régiók sajátos helyzetéhez;

2.  felszólít intelligens szakosodási stratégiák követésére és hosszú távú befektetésekre a legkülső régiókban az EU 2020 stratégia és a kohéziós finanszírozás keretében, és a kiemelt projektekben való aktív részvétel biztosítása céljából;

3.  hangsúlyozza, hogy ezekben a strukturális nehézségekkel küzdő régiókban elemezni kell a növekedési tényezőket, és meg kell határozni mind a versenyképességüket javítani képes, mind pedig a függőségük enyhítésére irányuló stratégiákat; úgy véli, hogy a stratégiai projektek meghatározásához elengedhetetlenül szükséges a projektek társadalmi és gazdasági hatásainak meghatározására irányuló mélyreható előzetes vizsgálat és utólagos értékelés; támogatja továbbá a különböző regionális és helyi szereplők, valamint a civilszervezetek e vizsgálatokba történő bevonását, mivel ők ismerik igazán az adott területek erősségeit és gyengeségeit;

4.  úgy véli, hogy a legkülső régiók egyik legfőbb gyengesége az erőforrás-gazdálkodás; meggyőződése, hogy fel kell vértezni őket a beruházások – és mindenekelőtt nemcsak a közlekedési, hanem a víz- energia- és hulladékgazdálkodási infrastruktúrával kapcsolatos beruházások – megvalósításához szükséges alapismeretekkel;

5.  hangsúlyozza, hogy a célkitűzéseket és a forrásokat egyértelműen össze kell kapcsolni; aggodalommal állapítja meg, hogy a 2014-ben kezdődő új többéves pénzügyi keretre vonatkozó bizottsági javaslatban a kohéziós politika az egyik olyan szakpolitika, amelyet leginkább sújtanak a megszorítások, valamint hogy ebből adódóan a legkülső régiók fejlesztésére irányuló források az előző időszakhoz képest mintegy 7,5%-os – 70 millió eurós – csökkenést mutatnak;

6.  felhív a legkülső régiók Unióba és saját földrajzi térségükbe való jobb integrálására; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a legkülső régiókban rejlő azon lehetőséget, hogy ismereteket, valamint kutatásokat és innovációt közvetítsenek Európa és a harmadik országok között, és felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy vegyék számításba a legkülső régiók jelentős szerepét a harmadik országokkal folytatott kapcsolatok terén;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki a legkülső régiók földrajzi és területi sajátosságait, hogy e régiók számára is lehetővé tegyék az Európa 2020 stratégiában kitűzött célok eléréséhez való hozzájárulást, oly módon is, hogy az uniós programokat e régiók sajátosságaihoz igazítják;

8.  elismeri, hogy fel kell szabadítani a legkülső régiókban lévő innovációs lehetőségeket és vállalkozói szellemet, különösen cserehálózatokon keresztül; aggodalommal állapítja meg, hogy e régiók alacsony arányban vesznek részt a kutatási keretprogramban; felszólít arra, hogy a kohéziós politikát és a kutatási és innovációs politikát igazítsák a legkülső régiók különleges igényeihez, és az újonnan létrejött kiválósági központok részvételének ösztönzése és a képzésre fordított befektetések növelése érdekében alakítsák ki a szinergiát a „Horizon 2020” kutatási és innovációs keretprogram és a strukturális alapok között;

9.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika eszközeinek használatát hozzá kellene igazítani a legkülső régiók gazdaságához, kis- és középvállalkozásaik jelentőségének és a versenyképesség és a foglakoztatás szükségességének kellő figyelembevételével;

10. hangsúlyozza, hogy fontos a kis-és középvállalkozások támogatása az uniós alapokból a legkülső régiók termelési szerkezetének fejlesztése érdekében és a munkavállalók készségei előmozdításának eszközeként, mert ezek révén felkarolható a helyi gazdaság és a régiók jellegzetes termékei;

11. aggodalommal állapítja meg az éghajlatváltozás legkülső régiókban jelentkező hatásait, különösen a vízszintemelkedést; felszólítja az Uniót, hogy lépjen fel e problémával szemben az éghajlatváltozás megelőzésével és kezelésével foglalkozó stratégiája keretében; javasolja az energiaforrások megfelelő használatát és a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázását;

12. úgy véli, hogy a tagállamokat támogatni kell abban, hogy az e régiókban élő lakosság számára teljes hozzáférést biztosítsanak az új technológiák által kínált információs és kommunikációs eszközökhöz – a széles sávú és a vezeték nélküli, többek között a műholdas technológiákhoz, és különösen a széles sávú infrastruktúrához a gazdasági növekedésnek és a jobb közigazgatásnak az elektronikus szolgáltatások bevezetése révén történő előmozdítása érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2013-ig biztosítsák a legkülső régiók polgárai számára a szélessávú internethez való hozzáférést;

13. elismeri – annak ténynek a tükrében, hogy a digitális gazdaság kétségtelenül az Unió gazdasági fejlődésének egyik motorja – a digitális kirekesztés egyre súlyosbodó problémájának következményeit, amelyek a fejlődés komoly akadályává válhatnak;

14. hangsúlyozza, hogy mennyire fontos javítani a közszolgáltatásokat a legkülső régiók gazdasági és társadalmi kohéziója érdekében, különösen a légi és tengeri közlekedést, az energiaellátást, a kommunikációt és kutatást;

15. úgy véli, hogy a határokon átnyúló e-kormányzati szolgáltatások fejlesztése hozzá fog járulni a legkülső régiók uniós belső piacba való integrálásához.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.2.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

35

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gabriele Albertini, Josefa Andrés Barea, Zigmantas Balčytis, Bendt Bendtsen, Pilar del Castillo Vera, Gaston Franco, Norbert Glante, Fiona Hall, Edit Herczog, Kent Johansson, Romana Jordan, Krišjānis Kariņš, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Judith A. Merkies, Jaroslav Paška, Vittorio Prodi, Miloslav Ransdorf, Teresa Riera Madurell, Jens Rohde, Paul Rübig, Francisco Sosa Wagner, Konrad Szymański, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Claude Turmes, Alejo Vidal-Quadras

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Maria Badia i Cutchet, Jolanta Emilia Hibner, Yannick Jadot, Seán Kelly, Alajos Mészáros, Vladko Todorov Panayotov, Mario Pirillo, Pavel Poc, Vladimír Remek, Hannu Takkula


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

20.3.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

36

2

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

François Alfonsi, Catherine Bearder, Jean-Paul Besset, Victor Boştinaru, John Bufton, Salvatore Caronna, Tamás Deutsch, Rosa Estaràs Ferragut, Brice Hortefeux, Danuta Maria Hübner, Vincenzo Iovine, María Irigoyen Pérez, Seán Kelly, Mojca Kleva, Constanze Angela Krehl, Petru Constantin Luhan, Riikka Manner, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Jens Nilsson, Jan Olbrycht, Wojciech Michał Olejniczak, Younous Omarjee, Markus Pieper, Tomasz Piotr Poręba, Monika Smolková, Ewald Stadler, Georgios Stavrakakis, Nuno Teixeira, Lambert van Nistelrooij, Kerstin Westphal, Joachim Zeller, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Andrea Cozzolino, Karima Delli, Cornelia Ernst, Ivars Godmanis, Maurice Ponga, Vilja Savisaar-Toomast, Elisabeth Schroedter, Patrice Tirolien, Giommaria Uggias, Derek Vaughan, Sabine Verheyen

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat