JELENTÉS a Számvevőszék különjelentéseiről a Bizottság 2010. évi mentesítése kapcsán

    27.3.2012 - (2011/2225(DEC))

    Költségvetési Ellenőrző Bizottság
    Előadó: Christofer Fjellner


    Eljárás : 2011/2225(DEC)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

    a Számvevőszék különjelentéseiről a Bizottság 2010. évi mentesítése kapcsán

    (2011/2225(DEC))

    Az Európai Parlament,

    –       tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére[1],

    –       tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójára (COM(2011)0473 – C7–0256/2011)[2],

    –       tekintettel a Számvevőszéknek a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt[3], valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

    –       tekintettel a Számvevőszéknek a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára[4],

    –       tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2012. május …-i határozatára,[5] valamint az e határozat szerves részét képező megjegyzéseket magában foglaló állásfoglalásaira,

    –       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

    –       tekintettel a Tanács 2012. február 21-i ajánlására az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről (06081/1/2012 – C7‑0053/2012),

    –       tekintettel az Európai Unióról szóló Szerződés 17. cikkének (1) bekezdésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318., és 319. cikkére, valamint az Euratom-Szerződés 106a. cikkére,

    –       tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre[6] és különösen annak 55., 145., 146. és 147. cikkére,

    –       tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére és VI. mellékletére,

    –       tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0102/2012),

    A.     mivel az Európai Unióról szóló Szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával,

    B.     mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében,

    C.     mivel a Számvevőszék különjelentéseivel kapcsolatos észrevételei szerves részét képezik a Parlament Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló 2012. május …-i határozatának,

    • [1]  HL L 64., 2010.3.12.
    • [2]  HL C 332., 2011.11.14., 1. o.
    • [3]  HL C 326., 2011.11.10., 1. o.
    • [4]  HL C 332., 2011.11.14., 134. o.
    • [5]  E napon elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2012)0000.
    • [6]  HL L 248., 2002.9.16., 1. o.

    I. rész – Az Európai Számvevőszék 7/2010. számú, „A záróelszámolási eljárás ellenőrzése” című különjelentése

    1.      üdvözli a záróelszámolási eljárás agrárpolitika területén történt ellenőrzéséről szóló 7/2010. sz. különjelentést, minthogy ez alapvető jelentőséggel bír a Bizottság által a mentesítési eljárások során a Parlamentnek továbbított információk minősége szempontjából;

    2.      a 7/2010. sz. különjelentés legfontosabb következtetésének azokat a magyarázatokat tartja, amelyek a záróelszámolások szabályszerűségi határozatok révén történő azon utólagos korrekcióival foglalkoznak, amelyekre annak ellenére kerül sor, hogy időközben a Parlament megadta a mentesítést, valamint amelyek a mentesítési eljárás során adott információk emiatti viszonylagossá válásával foglalkoznak;

    3.      tudatában van annak, hogy az egyetlen lehetséges, teljes kiutat az agrárpolitika ellenőrzési rendszerének megváltoztatása jelentené, amely csak a kedvezményezettek és a közigazgatási hatóságok lényegesen magasabb munkaterhe mellett lenne megvalósítható;

    4.      a jelenlegi ajánlásokban ezért a meglévő rendszereken belüli javítási lehetőségekre összpontosít; e rendszer tényleges működőképességének megítéléséhez a közös agrárpolitika keretében jogosultatlanul kifizetett összegek visszafizettetéséről szóló, 8/2011. sz. különjelentésre is támaszkodik, és hangsúlyozza a Számvevőszéknek azt a bírálatát, hogy a teljes rendszer még az agrárpolitika keretében jogalap nélkül teljesített kifizetések számszerűsítését sem teszi lehetővé;

    5.      a Számvevőszékhez csatlakozva kéri a záróelszámolási eljárás megreformálását, a következő céllal:

    –       a pénzügyi korrekciós eljárás lerövidítése pontos határidőkkel és lépcsőzetes kifogásolási eljárásokkal;

    –       világos kapcsolat létesítése a visszafizettetett összegek és a tényleges jogellenes kifizetések között, valamint a pénzügyi korrekciók nagyságára vonatkozó „megállapodások” kizárása, mivel nem „szankcióról”, hanem a szabálytalanul teljesített kifizetések tényleges visszafizettetéséről van szó;

    6.      az éves mentesítési eljárás hitelessége és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében feltétlenül szükségesnek tartja a jelenlegi rendszer javításait, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság a mentesítési eljárás során megadja a következőket:

    –       mely kiadási összegek, területek és évek felülvizsgálatára kerülhet még sor, és ennek kapcsán mely tagállam esetében milyen alsó és felső határ közé eső pénzügyi korrekció végezhető el;

    –       mely szabályszerűségi határozatok ténylegesen mely költségvetési évre vonatkoznak, és ezek a határozatok hogyan változtatják meg a már mentesített költségvetési évek számait;

    –       pontos becslés arra vonatkozóan, hogy a szabályszerűségi eljárás során mennyi szükséges korrekciót nem végeznek el, és hogy mennyi korrekciót nem lehet már elrendelni a szabályszerűségi határozatokban a 24 hónapos szabály miatt;

    7.      elismeri a Bizottságnak azokat az intézkedéseit, amelyeket a tagállami ellenőrző hatóságok záróelszámolások alapjául szolgáló adatainak jobb megbízhatósága érdekében tett; felhívja a figyelmet a Számvevőszéknek arra a drámai következtetésére, miszerint viszont ezeknek a hatóságoknak a többsége képtelen teljesíteni a Bizottság intézkedéseit; több olyan kezdeményezést kér ezért a Bizottságtól, amely a tagállami közigazgatási hatóságok képzésére irányul; felszólítja a Bizottságot, hogy strukturáltan kövesse nyomon és mozdítsa elő a kifizető ügynökségek és az igazoló szervek ezek hálózatain és szemináriumain keresztüli információcseréjét, közvetítse a legjobb gyakorlatok példáit, és értelmezés révén dolgozza ki a jogi kérdések közös megoldását; a kockázaton alapuló ellenőrzéseket az igazoló hatóságok esetében is feltétlenül szükségesnek tartja;

    8.      a kifizető ügynökségek vezetői és az igazoló szervek által tett megbízhatósági nyilatkozatok további javítását a számadási kötelezettség érdekét szolgáló elengedhetetlen intézkedésnek tartja; a helyes nyilatkozatok tekintetében jutalmazási rendszert, a valótlan nyilatkozatok tekintetében pedig szankciókat kért, különösen feltárt, de előzőleg be nem jelentett rendszerhibák esetén;

    9.      módszeres információáramlást kér a legalacsonyabb szinten lévő végrehajtó közigazgatási szervek és a Bizottság között, hogy a nehézségeket helyben, egyszerűsített jogi szövegekkel és ezek értelmezésével oldják meg; kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy a nemzeti kifizető ügynökségek, illetve az igazoló szervek tisztviselőit nemzeti hatóságaik és azok vezetői ne hozzák hátrányos helyzetbe a Bizottságnak tett terhelő bejelentéseik miatt;

    10.    felhívja a Bizottságot, hogy a kifizető ügynökségeket és igazoló hatóságokat a személyzet gyakori cseréje esetén vegye fel egy kockázaton alapuló vizsgálatba és az éves tevékenységi jelentésben a mentesítésért felelős hatóságnak címzett közleménybe; ragaszkodik ahhoz, hogy elemezni kell a megbízhatósági nyilatkozatok helyességét, és hogy a hibaarányt tagállamonként, a fő hibaforrásokkal együtt a mentesítését felelős hatóság elé kell terjeszteni;

    11.    kéri a szabályszerűségi határozatok alapjául szolgáló eljárások felülvizsgálatát, a közvetítés érdekében a szakértői csoport gyorsabb igénybevételét, valamint magának a közvetítésnek a célirányosabb alkalmazását;

    12.    ajánlja, hogy a 6. pontban kért számokat vegyék fel az éves mentesítési határozat egy külön szakaszába, és terjesszék szavazásra a plenáris ülés elé.

    II. rész – Az Európai Számvevőszék 13/2010. számú, „Sikeresen indult-e az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz a dél-kaukázusi térségben (Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország) és hoz-e kézzelfogható eredményeket?” című különjelentése

    13.    üdvözli a Számvevőszék ellenőrzését és ajánlásait; mélységes aggodalmának ad hangot az ellenőrzés megállapításai miatt, melyek súlyos problémákat tárnak fel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) Bizottság általi végrehajtása tekintetében;

    14.    mély aggodalmának ad hangot az ellenőrzés során az eljárások programozása terén feltárt gyengeségek miatt; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse a Számvevőszék ajánlásait, és ésszerűsítse az eljárásokat, erősítse a stratégiai programozási dokumentumok (európai szomszédsági politikai cselekvési programok, országstratégiai dokumentumok és nemzeti indikatív programok) közötti kapcsolatot és tegye koherensebbé e dokumentumok időzítését, azzal az iránymutató céllal, hogy a szomszédos országok előtt kilátás nyíljék az Unióval folytatott kapcsolataik szorosabbra fűzésére;

    15.    elfogadhatatlannak tartja azt, hogy a Bizottság az ENPI keretében a költségvetés-támogatást alkalmazza a három országban a legszívesebben, anélkül, hogy tüzetesen értékelné rendelkezésre álló eszközök hatékonyságát; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az ágazati költségvetés-támogatás gyakran csekély láthatósággal és alkalmi kormányzati motivációval társul, és komolyan aggasztja a Számvevőszék azon megállapítása, hogy a 2007. évi éves cselekvési programokban a támogatások meghatározásában fontos tényezővé vált, hogy az egyes területek mennyire megfelelőek az ágazati költségvetés-támogatás szempontjából; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse a Számvevőszék ajánlását, és jobban válogassa meg, hogy mikor érdemes ágazati költségvetés-támogatást alkalmazni, figyelembe véve az ENPI által kínált valamennyi lehetőséget és kiegyensúlyozottabban alkalmazva a különféle eszközöket; hangsúlyozza, hogy a kedvezményezett országokban nagyobb mértékű hozzáférést kell biztosítani a támogatáshoz a nem kormányzati szervezetek és a magánszektor számára;

    16.    aggasztják az ellenőrzés arra vonatkozó megállapításai, hogy a támogatás programozása és tervezése nem támaszkodott kellő mértékben a kedvezményezett országokkal folytatott strukturált párbeszédre, a párbeszédet pedig főként a Bizottság központi részlegei szorgalmazták, így a közvetlen eszmecsere a helyszíni kiküldetések néhány napjára korlátozódott, a jelentésekből pedig nem mindig derült ki világosan, hogy miről is folytak a megbeszélések; véleménye szerint semmiképpen sem jelent erőteljes motivációt a kormányzatok számára, amikor ágazati költségvetés-támogatást kínálnak olajtermelő és -exportáló országoknak, amely a megújuló energiaforrások fokozott alkalmazására irányul; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon a párbeszéd megerősítéséhez szükséges intézkedéseket;

    17.    felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy mérlegeljék az Európai Számvevőszék arra vonatkozó ajánlását, hogy gondoskodjanak megfelelő személyzeti támogatásról – a helyszínen is –, a költségvetés-támogatással foglalkozó szakértőket is ideértve, valamint nyújtsanak segítséget a kedvezményezett országok általános államigazgatási keretének megerősítéséhez, az ikerintézményi programot kiegészítő intézkedések alkalmazása révén;

    18.    üdvözli a Bizottság által végrehajtott azon kísérleti programot, amely eredményorientált nyomon követést von maga után és amelyet kifejezetten az ágazatpolitikai támogatási program műveleteihez alakítottak, továbbá elvárja, hogy a három országban elismert hozzáadott értékre vonatkozóan értékelő jelentés készüljön;

    III. rész - Az Európai Számvevőszék 14/2010. számú, „A húsbehozatalra vonatkozó állat-egészségügyi ellenőrzések rendszerének bizottsági irányítása az élelmiszer-higiéniai jogszabályok 2004. évi reformját követően” című különjelentése

    19.    üdvözli a Számvevőszék különjelentését, a Bizottság válaszát és az élelmiszerek, a takarmányok, az állatok és növények behozatalára vonatkozó egészségügyi és növény-egészségügyi ellenőrzések eredményességéről és következetességéről szóló bizottsági jelentést (COM(2010)0785);

    20.    támogatja a Számvevőszék arra vonatkozó ajánlásait, hogy optimalizálni kell a Bizottság felügyeleti és koordinációs hatáskörei keretében tett fellépéseit;

    21.    javításokat szorgalmaz különösen a következő területeken, amelyek a behozott húsáruk esetében magasabb szintű élelmiszer-biztonsághoz vezetnek, és ezáltal hozzájárulnak az európai polgárok kétes élelmiszerimporttal szembeni jobb védelméhez, az a)–e) pontokban kifejezetten meg nem említett ajánlások hátrasorolása nélkül:

    a)      a Számvevőszék 1. ajánlását illetően felszólítja a Bizottságot, hogy törekedjen a harmadik országokban a tagállamokkal szemben tanúsított eltérő bánásmódok kiegyenlítésére, és lépjen fel az ebből eredő megkülönböztető versenyhátrányok ellen;

    b)     a Számvevőszék 3. ajánlását illetően felszólítja a Bizottságot, hogy utasítsa a tagállamokat, hogy használják hatékonyabban a meglévő információs rendszereket, és ezeket erőteljesebben építsék hálózatba, szavatolva ezzel az állat-egészségügyi határállomások és a vámhatóságok közötti jobb koordinációt;

    c)      a Számvevőszék 4. ajánlását illetően felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak a nemzeti ellenőrzési tervek kidolgozása, végrehajtása és értékelése során; véleménye szerint a szubszidiaritás elvének figyelembevétele mellett meg kellene határozni a vizsgálattípusok alapkészletét, amely a leggyakoribb hormonmaradványokat (pl. anabolikus hatású szerek), környezeti szennyezőanyagokat (pl. dioxin, nehézfémek) stb. fedi le, és amelyet kötelezően alkalmazni kell; úgy véli, hogy első lépésként törekedni lehetne a tudatosság növelésére a „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért” program keretében, hogy felhívják erre az illetékes tagállami hatóságok figyelmét; úgy véli, hogy ezen túlmenően törekedni kellene a díjelőírások betartásának felügyeletére;

    d)     a Számvevőszék 7. ajánlását illetően felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen javaslatot az Európai Parlament és a Tanács elé, amely jogi lépéseket tesz lehetővé azon tagállamokkal szemben, amelyek rendszeresen, hosszabb időn át megsértik a 882/2004/EK rendelet cikkeit[1], és ezáltal veszélyeztetik az európai polgárok biztonságát;

    (e)    a Számvevőszék 8. ajánlását illetően felszólítja a Bizottságot, hogy harmonizálja a szigorított ellenőrzések végrehajtását, és pontosan és világosan fogalmazza meg az állat-egészségügyi határállomásokon végzett szigorított ellenőrzésekre vonatkozó jogszabályokat; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy az állat-egészségügyi határállomásokon végzett áruellenőrzések során mérlegelje a laboratóriumi vizsgálatok számának előírását a tagállamok számára;

    22.    megállapítja, hogy az európai hústermelőknek és élelmiszergyártóknak magas termelési és minőségi normáknak kell megfelelniük; mélységes aggodalommal tölti el, hogy ezek a termelési normák nem szükségszerűen érvényesek az Unióba exportáló harmadik országok termelőire, ahogyan azt a Számvevőszék is megállapítja; felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a problémakörrel, és mielőbb terjesszen a Parlament és a Tanács elé javaslatokat arra nézve, hogy hogyan lehet fellépni az európai hústermelők és élelmiszergyártók versenyképességére gyakorolt negatív hatások ellen;

    • [1]  A takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 165., 30.04.04, 1. o.).

    IV. rész – Az Európai Számvevőszék 1/2011. számú, „Javította-e a külső segítségnyújtás hatékonyságát az, hogy a Bizottság a központi részlegekről a külképviseletekre ruházta át az irányítást?” című különjelentése

    23.    üdvözli a Számvevőszék igen átfogó és elemző jelentését, valamint a decentralizáció eredményei értékelésének kitűnő időzítését;

    24.    támogatja a Számvevőszék megállapításait, amelyek szerint a decentralizációval felgyorsult a támogatásnyújtás, a támogatások minősége javult és szigorodott a támogatások pénzügyi irányítása;

    25.    ösztönzi a Bizottságot, hogy egészítse ki a finanszírozott projektek értékelési kritériumait, és erősítse a finanszírozott projektek minőségének értékelési eljárásait annak érdekében, hogy javuljon a támogatás minősége és tovább csökkenjen a nem megfelelően teljesítő projektek száma; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament számára kiemelkedő jelentőségű a támogatási kiadások hatása;

    26.    felhívja a Bizottságot, hogy a támogatási projektekről való döntéskor és előrehaladásuk figyelemmel kísérésekor adott esetben mérlegelje a helyi konzultációk szorgalmazását;

    27.    elvárja, hogy a Bizottság megtegyen minden szükséges intézkedést a felügyeleti és ellenőrző rendszerek hiányosságainak megszüntetésére, különösen az uniós külképviseletek szintjén;

    28.    aggályainak ad hangot a támogatási szakpolitikát végrehajtó személyzettel kapcsolatban tartósan fennálló problémák miatt; véleménye szerint késedelem nélkül foglalkozni kell azzal a problémával, hogy az EuropeAid Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóságon belül magas a fluktuáció, az uniós külképviseleteken pedig nincs elegendő megfelelő végzettségű személyzet; azon a véleményen van, hogy a Bizottságnak adott esetben együtt kell működnie az EKSZ-szel, hogy biztosítsa az uniós külképviseleteken a megfelelő humánerőforrás-kapacitást a támogatások kezeléséhez;

    29.    szorgalmazza, hogy a Bizottság követelje meg az uniós külképviseletektől a projektek módszeres technikai és pénzügyi ellenőrző látogatását, és a belső beszámolási rendszert összpontosítsa jobban a támogatások által elért eredményekre;

    30.    felhívja a Bizottságot, hogy az uniós külképviseletek tevékeny részvételével elemezze és tárja fel a támogatási programok partnerországokban történő mobilizálásának lehetőségeit, az Európai Beruházási Bank, valamint a fejlesztésfinanszírozással foglalkozó európai nemzeti és nemzetközi intézmények bevonásával;

    V. rész – Az Európai Számvevőszék 2/2011. számú különjelentése „Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) irányításáról szóló 1/2005. sz. különjelentés nyomán tett intézkedésekről”

    31.    sürgeti a Bizottságot, hogy hajtsa végre az 1/2005. sz. különjelentés ajánlásait, mivel a Bizottság által elfogadott 14 ajánlás közül mindössze kettőt hajtottak maradéktalanul végre;

    32.    üdvözli, hogy az OLAF jobban kihasználja vizsgálati jogköreit, például helyszíni ellenőrzések és elbeszélgetések lebonyolítása révén vagy a súlyosabb és összetettebb ügyek előtérbe helyezésével; nagyra értékeli az OLAF elektronikus ügykezelési rendszerének teljesebb körű használatát és az időgazdálkodási rendszer bevezetését, sajnálja viszont, hogy az ügyek átlagos időtartama továbbra is meghaladja a két évet, és hogy 2009-ben az ügyek vizsgálatára fordított munkaidő a hivatal egészének időráfordításán belül csupán 37%-ot tett ki;

    33.    felszólítja az OLAF-ot, hogy a feladatok jobb elosztását biztosítva javítsa időgazdálkodását a nem vizsgálati jellegű feladatokra fordított idő csökkentése érdekében; érdeklődéssel várja, hogy megismerhesse az elvégzett nem vizsgálati munka tényleges eredményeit, amely a teljes időráfordítás 63%-át teszi ki;

    34.    megállapítja, hogy a különjelentés 2. ábrája szerint az „Egyértelműek-e a kitűzött célok és a tervezés” megnevezésű szempontot tartják a vizsgálat során a leggyengébb pontnak; ajánlja, hogy a jövőben minden vizsgálat tekintetében megfelelően tűzzenek ki határozott célokat, tekintettel arra, hogy minden vizsgálatnak és a kapcsolódó erőforrás-tervezésnek az alapját a határozott célkitűzések képezik;

    35.    megállapítja, hogy a Számvevőszék különjelentése szerint „továbbra sem ellenőrzik független módon a folyamatban lévő vizsgálati cselekményeket, és nem létezik olyan eljárási szabályzat, amely szavatolná, hogy az egyes vizsgálati cselekmények kiszámítható módon kövessék egymást”, az OLAF által a múltban tett ismételt bejelentések ellenére sem; megállapítja továbbá, hogy jóllehet az 1073/1999/EK rendelet módosításáról szóló rendeletre irányuló, módosított bizottsági javaslatban (COM(2011)0135) kifejezetten megfogalmazódott a felülvizsgálati eljárás bevezetésének szándéka, ez nem lesz egyenlő az egyedi vizsgálatok független ellenőrzésével, így tehát ebben a tekintetben ez még az eredeti javaslatnál is gyengébb; emlékeztet arra, hogy ez a Bíróság ítélkezési gyakorlatában is tükröződő kulcsfontosságú követelmény; ezért feltétlenül szükségesnek tartja egy ilyen ellenőrzési mechanizmus biztosítását, nemcsak az érintett személyek vagy gazdasági szereplők jogainak védelme érdekében, hanem azért is, hogy védje az OLAF vizsgálatvégzőinek jogait a fent említett személyek vagy gazdasági szereplők által indított jogi eljárások esetére; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az OLAF a többi uniós intézmény tekintetében is világos felhatalmazást kapjon;

    36.    osztja a Számvevőszék olyan egyetlen, átfogó dokumentum szükségességével kapcsolatos véleményét, amely világosan tükrözi az OLAF különböző ágazatokban nyújtott teljesítményét, lehetővé téve az előrehaladás évről évre történő mérését; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy különbséget tegyenek a nyilvánosságnak szóló, illetve a belső felhasználásra kidolgozott jelentések között; az a véleménye, hogy rendkívül fontos lenne egy nyilvánosság számára elérhető részletes jelentés, mivel ez lehetővé tenné az OLAF teljesítményének időbeli és szektorok közötti megbízható összehasonlítását;

    37.    Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem mindig lehet értékelést végezni az OLAF tevékenységének eredményeiről, mivel az információkat különféle célból készült több dokumentum tartalmazza, melyek címzettjei eltérőek; sürgeti a Bizottságot, hogy alakítson ki egy olyan egységes, világos és összehasonlítható rendszert az információk terjesztésére, amely lehetővé teszi az OLAF tevékenységének teljes és objektív értékelését;

    38.    hangsúlyozza, hogy a beérkező információk értékelésére fordított idő 2004 óta a kétszeresére – 3,5 hónapról 7,1 hónapra – nőtt; az a véleménye, hogy az elsődleges kiértékelési szakasznak az eredeti információkban foglalt állítások valóságalapjának bizonyítására vagy cáfolatára kellene korlátozódnia; az a véleménye, hogy az elsődleges kiértékelési szakasz során el kell kerülni a vizsgálati tevékenységek folytatását, ami nemcsak jogbizonytalanságot eredményez, hanem torzítja a vizsgálatok különböző szempontjaival kapcsolatos statisztikákat is; azt javasolja, hogy abban az esetben indítsanak vizsgálatot és éljenek a rendelkezésre álló vizsgálati lehetőségekkel, ha az elsődleges kiértékelés során rendelkezésre álló jogi eszközökkel összegyűjtött információk nem teszik lehetővé az OLAF számára annak eldöntését, hogy indítson-e vizsgálatot vagy sem;

    39.    egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a rövidített vizsgálati időszakok és a jobb minőségű zárójelentések hozzájárulhatnának egy hathatósabb szankciós rendszerhez, mely visszatérítési, fegyelmi vagy büntetőeljárást tesz lehetővé;

    40.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2008-ban az OLAF és az Eurojust között létrejött megállapodás ellenére − amely értelmében az OLAF kötelezettsége, hogy minden olyan esetről értesítse az Eurojustot, amelyben több tagállam gazdasági szereplője közötti csalás gyanúja merül fel − az OLAF 2008-ban csupán öt, 2009-ben pedig csupán egy ilyen esetről küldött értesítést az Eurojustnak, ami azt mutatja, hogy az OLAF és az Eurojust közötti együttműködés nem működik, és arra szólít fel, hogy tegyenek meg minden intézkedést e területen a tevékenységek intenzívebbé tétele érdekében;

    41.    sürgeti az OLAF-ot, hogy stabil jogalappal bővítse tovább a tagállamokkal folytatott együttműködést; e tekintetben támogatja a különböző meglévő jogalapok további összevonására irányuló elképzelést az együttműködés bővítése érdekében; egyetért a Számvevőszéknek azzal az ajánlásával, miszerint konkrét jogszabály hiányában az együttműködés és az információcsere részletes szabályainak pontosítása érdekében megállapodásokat kell kötni a nemzeti vizsgálati szervekkel.

    VI. rész – Az Európai Számvevőszék 3/2011. számú, „Hatékonyak és eredményesek-e a konfliktus sújtotta országokban az ENSZ-szervezetek közreműködésével lebonyolított uniós támogatások?” című különjelentése

    42.    üdvözli a Számvevőszék jelentését, és megerősíti a Számvevőszék jelentésbe foglalt következtetéseit és ajánlásait;

    43.    értékeli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével (ENSZ) folytatott munka lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a világ olyan régióiba is eljusson, ahová egyébként magától nem jutna el; tudatában van annak, hogy a támogatások eljuttatása a konfliktus sújtotta vidékekre eredendően nagy kockázattal jár; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki a projektek hatékonysága és a projektek lezárásának késedelme tekintetében feltárt gyengeségek miatt; üdvözli az UNICEF, az UNDP, az UNOPS és az UNFPA végrehajtó bizottságainak közelmúltban hozott határozatát, miszerint a belső ellenőrzési jelentéseket bemutatják a Bizottságnak;

    44.    felhívja a Bizottságot az ENSZ által elköltendő uniós források éves költségvetési eljárásbeli átláthatóságának biztosítására, az ENSZ-en keresztül történő kiadások jobb megtervezésére és belső eljárásainak az eredmények gyorsabb elérése érdekében történő felgyorsítására;

    45.    véleménye szerint a megfelelő monitoring kétségtelenül a megfelelő beszámoláson múlik; komolyan aggasztja, hogy a beszámolás továbbra is elégtelen, annak ellenére, hogy a Parlament az egymást követő mentesítési állásfoglalásaiban többször sürgette a helyzet javítását, a Bizottság és az ENSZ ügynökségei pedig többször elkötelezték magukat amellett, hogy gyorsan végrehajtják a szükséges intézkedéseket; sürgeti a Bizottságot, hogy legkésőbb 2012. március végéig terjesszen a Parlament elé egy cselekvési tervet kifejezetten arra irányuló egyértelmű, szerződéses mérföldkövekkel, hogy hathatósan javuljon a beszámolási rendszer a közös irányítási módozat keretében finanszírozott és az ENSZ ügynökségeire bízott összes projekt és program tekintetében;

    46.    felhívja a Bizottságot, hogy amikor más adományozókkal együtt, többoldalú adományozói vagyonkezelői alapokon keresztül finanszíroz projekteket, tudnia kell, hogy a projekteknek pontosan mekkora hányadát finanszírozza; véleménye szerint a megfelelőbb ellenőrzési mechanizmusok érdekében a pénzt elkülönített számlán kellene kezelni; meggyőződése, hogy ha a projekt leírása nem kielégítő, a Bizottságnak lehetőséggel kellene rendelkeznie a projekt elutasítására, és ugyanennek kellene érvényesülnie abban az esetben is, ha az Unió képviselőit nem vonják be megfelelően a programtervezés folyamatába;

    47.    osztja a Számvevőszék álláspontját, miszerint a Bizottság jogszerűségi és szabályszerűségi ellenőrzéseit ki kellene egészíteni a projektek eredményességére és hatékonyságára vonatkozó megfelelő ellenőrzésekkel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az EKSZ-szel együtt határozzon meg egyértelmű és mérhető célkitűzéseket, és vezessen be megfelelő ellenőrzési intézkedéseket; hangsúlyozza ezzel összefüggésben annak fontosságát, hogy a közreműködő partnerektől ésszerű bizonyosságot kapjanak; emlékeztet arra, hogy a Parlament a közreműködő partnerektől megbízhatósági nyilatkozatokat kért, és ehhez továbbra is ragaszkodik; kéri a Bizottságot, hogy ezeket a nyilatkozatokat hivatalosan vezesse be, és a mentesítési eljárás során bocsássa a Parlament rendelkezésére; osztja a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálatának (IAS) ajánlásait, amelyek szerint előzetes ellenőrzést kell végezni a szerződések és a kifizetések tekintetében a javasolt és igényelt költségek támogathatóságának ellenőrzése céljából; ragaszkodik ahhoz, hogy az e kérdésekről folyó tárgyalásokat az aktában dokumentálják; hangsúlyozza az IAS azon véleményét, hogy az ENSZ által kért és az EU által kifizetett további igazgatási költségeket és más közvetett költségeket megfelelő dokumentumokkal és indokolással kell alátámasztani;

    48.    támogatja a Számvevőszéknek azt a véleményét, hogy pénzügyi és igazgatási keretmegállapodásban foglaltaknak megfelelően a projektek határidőit az adott körülmények alapján reálisan kell értékelni az időbeli elhúzódás és a költségek elburjánzásának megelőzése érdekében; emlékezteti a Bizottságot a költségvetés végrehajtása tekintetében fennálló végső felelősségére; kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a beszámolásra vonatkozó átdolgozott EU-ENSZ iránymutatások használatáról;

    49.    felhívja a Bizottságot, hogy a túlszámlázás azonosítása és elkerülése érdekében alkalmazzon költség-összehasonlító mechanizmust, és utasítsa el az alvállalkozók igénybevételéből eredő – a Számvevőszék által két esetben észlelt – további közvetett költségeket; kéri a Bizottságot, hogy végezzen az Egyesült Nemzetek Szervezetével közös vizsgálatokat, ha a projektek hitelessége tekintetében kétségek merülnek fel;

    50.    sajnálja, hogy a vizsgált projektek közül csak igen kevés érintett többoldalú adományozói vagyonkezelői alapokat; felkéri a Számvevőszéket, hogy tegyen közzé olyan különjelentést, amelynek középpontjában kizárólag a többoldalú adományozói vagyonkezelői alapok irányítása áll;

    51.    kéri a Számvevőszéket, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha továbbra is nehézségeket tapasztal a pénzügyi és igazgatási keretmegállapodás alapján az ENSZ ellenőreinek munkadokumentumaihoz történő teljes körű hozzáférésben; emlékeztet arra, hogy a Parlament követelte e hozzáférés a megadását; kéri a Bizottságot, hogy amennyiben saját szolgálatai továbbra sem férnek hozzá megfelelően ezekhez a dokumentumokhoz, tartsa vissza a megfelelő aktákra vonatkozó jövőbeni kifizetéseket az uniós költségvetési rendelet indokolás hiánya esetén alkalmazott különleges rendelkezéseinek alkalmazásával; felkéri a Bizottságot, hogy a helyzet alakulása alapján a következő mentesítés során számoljon be a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak mind az ellenőrzési jelentésekhez való hozzáférésről, mind a beszámolás minőségéről; kéri a Bizottságot, hogy e rendelkezések végrehajtásának elmaradása esetén ne bízzon új projekteket és programokat az ENSZ-ügynökségekre;

    VII. rész – Az Európai Számvevőszék 4/2011. számú, „A kkv-garanciakeret ellenőrzése” című különjelentése

    52.    üdvözli a különjelentést mint a Számvevőszék által első, pénzügyi eszköz tárgyában végzett elemzését; rámutat arra, hogy a kkv-garanciakeret a pénzügyi eszközkel kapcsolatos uniós programok között a legsikeresebbnek számít; várja a Bizottság beszámolóját arról, hogy időközben változott-e a pénzügyi eszköz 2009-ben kirajzolódott 1:10 mértékű mozgósító hatása, illetve a Számvevőszék által 2009 végén megállapított mintegy 0,045%-os hibaarány;

    53.    a kkv-garanciakeretet – a Számvevőszék nem bizonyított európai hozzáadott értékre és a kézműves üzemeknek és kiskereskedelmi üzleteknek nyújtott támogatás pusztán helyi jelentőségére vonatkozó, jogos kritikája ellenére is – hasznos programnak tartja; javasolja, hogy – tekintettel a kkv-knak a tagállamok és az egész EU gazdasági struktúrájában betöltött jelentőségére – mutassák be a programban részt vevő 13 országot, és ismertessék eredményeiket, mert ebből következtetéseket lehet levonni a kkv-garanciakeret célcsoportjának pontosabb meghatározása érdekében;

    54.    elvárja, hogy a Bizottság hitelesen megvitassa és megoldja az európai hozzáadott érték és a holtteherhatás kérdését, mert az európai fellépés célja nem lehet az, hogy a tisztán nemzetállami fellépés számára építsen ki struktúrákat vagy azt pótolja; komolynak tartja a Számvevőszéknek a kkv-garanciakeretre vonatkozó ezen alapvető bírálatát, akárcsak azokat az utalásokat, amelyek szerint túlságosan tágan határozták meg a kedvezményezetti kört, ahelyett hogy csak az idegen tőkéhez korlátozottan hozzáférő kkv-kat finanszíroznának;

    55.    nyílt vitát tart szükségesnek a kkv-garanciakeret finanszírozásáról; rámutat arra, hogy 2010-ben 57 300 000 millió euróval csökkentették a költségvetési tételt a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) terhére; felvilágosítást kér arra vonatkozóan, hogy a Bizottságnál és az Európai Beruházási Alapnál (EBA) hány munkatárs foglalkozik a kkv-garanciakeret irányításával, és milyen magasak a mindenkori igazgatási költségek; felvilágosítást kér arról, hogy ténylegesen hány kérelmet utasítanak el;

    56.    tudomásul veszi a Számvevőszék általános kijelentéseit az EBA által nyújtott pénzügyi szolgáltatások jobb, eredményorientált díjazási rendszerével kapcsolatban; hiányolja a Bizottság ezzel kapcsolatos adatait, és elvárja ennek a kérdésnek a konkretizálását;

    57.    egyetért a Számvevőszék következő ajánlásaival:

    –       a jövőben a kkv-támogatási programokat explicit beavatkozási logikára kellene alapozni,

    –       javítani kellene a teljesítménymutatókat, hogy a Bizottság jobban ellenőrizhesse a garanciakeret célkitűzéseinek megvalósítását,

    –       konkrétabb, az adott pénzügyi eszköz célkitűzéseit jobban tükröző célokat kell meghatározni, az ellenőrzést napra késszé kell tenni, hogy mérni lehessen, hogy közelebb kerülnek-e az ilyen célok, és megfelelő intézkedéseket kell hozni a holtteher minimalizálására;

    elégedetten veszi tudomásul, hogy a Bizottság elfogadta a fent említett ajánlásokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek a tervezett, illetve már meghozott intézkedésekről;

    58.    megerősíti a Számvevőszék ajánlásait, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy:

    –       ha a későbbiekben garanciaalapot hoznak létre, a jogalapot és az igazgatási megállapodást már jóval a programozási időszak tényleges kezdete előtt véglegesítsék,

    –       az utódprogramokat illetően dolgozzanak ki pontozási rendszert a potenciális közvetítők pályázatainak értékeléséhez, és a kiválasztás tekintetében szabjanak meg bizonyos minimumkövetelményeket;

    tudomásul veszi a Bizottság álláspontját, miszerint tovább mérlegeli ezeket az ajánlásokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek az ezekre vonatkozó következtetéseiről, továbbá számoljon be arról, hogy tervbe vesznek-e valamilyen intézkedést annak érdekében, hogy teljesítsék ezeket az ajánlásokat;

    VIII. rész – Az Európai Számvevőszék 5/2011. számú, „Az egységes támogatási rendszer (SPS): a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás tökéletesítése érdekében kezelendő problémák” című különjelentése

    59.    üdvözli a Számvevőszék jelentését, és érdeklődéssel olvassa a Számvevőszék jelentésben megfogalmazott következtetéseit és ajánlásait; gratulál a Számvevőszéknek az aktuális témáról, megfelelő időben elkészült jelentéshez;

    60.    véleménye szerint az SPS hozzájárulása nem elégséges a KAP Szerződésben lefektetett célkitűzéseihez; felhívja ezért a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a jogszabályok ahhoz szükséges változásaira, hogy az SPS valóban optimálisan járuljon hozzá a KAP célkitűzéseihez; véleménye szerint az SPS-t abba az irányba kell továbbfejleszteni, hogy a támogatás határozottabban a tényleges mezőgazdasági termelőknek szóljon; sürgeti a Tanácsot, hogy támogassa a Parlamentet és a Bizottságot a legnagyobb egységes európai támogatási rendszer hatékonyságának és eredményességének javítását célzó erőfeszítéseiben, és ezzel segítse az európai adófizetők pénzének megfelelőbb felhasználásában;

    61.    véleménye szerint túlságosan nagyfokú a rugalmasság (pl. a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó szabályok, HMKÁ) és az értelmezési mozgástér az SPS alapvető szabályait illetően; felhívja a Bizottságot, hogy adjon pontosabb iránymutatást az európai rendelkezések tagállami jogszabályokba való átültetéséhez annak érdekében, hogy elkerülje a szabályok tagállamok általi fellazítását; meggyőződése ezzel összefüggésben, hogy a Bizottságnak megfelelő felhatalmazáson alapuló hatásköröket kell kapnia a joghézagok és a hiányosságok lehető leggyorsabban történő felszámolására;

    62.    véleménye szerint a történeti modell kiszolgálta célját, és ezért a következő többéves pénzügyi keretben azt meg kell szüntetni; támogatja a Számvevőszék 6. ajánlását, amely szerint az SPS-t az EU különböző régióinak aktuális gazdálkodási feltételeire kell alapozni; meggyőződése továbbá, hogy a jelenlegi 20 modellt le kell szűkíteni lehetőleg egyetlen, az összes tagállamban irányadó európai modellre;

    63.    emlékeztet arra, hogy az új mezőgazdasági termelők mezőgazdasági ágazatba való belépése nagyon fontos az ágazaton belüli megújítás biztosítása érdekében; emiatt aggodalomra okot adónak tartja a Számvevőszék azon megállapításait, hogy az SPS alkalmazó néhány tagállam (a 17-ből 5) nem használja a nemzeti tartalékból rendelkezésre álló lehetőségeket az új termelők vállalkozáshoz való hozzáférésének elősegítésére, és ezáltal a vidéki területek generációváltásának felgyorsítása céljából;

    64.    véleménye szerint a jelenlegi SPS-rendszer olyan módon működik, hogy nem ösztönzi a mezőgazdasági ágazatban a megfelelő innovációt, továbbá gátolja az új szereplők ágazatba való belépését;

    65.    különösen aggályosnak tartja, hogy nincs közvetlen kapcsolat az SPS-támogatás és a termelőknél a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotnak való megfelelés érdekében felmerülő költségek között; meggyőződése, hogy ez egyensúlyhiányt okoz a támogatás nagysága és a jobb környezetvédelem, állatjólét és élelmiszer-biztonság között; mindazonáltal elismeri, hogy a függetlenítés elve korlátokat szab e kapcsolat megteremtésének;

    66.    meggyőződése, hogy a Bizottságnak a 2013 utáni KAP-ra vonatkozó javaslatában biztosítania kell, hogy a támogatás termelők közötti elosztása kiegyensúlyozottabb legyen;

    IX. rész – Az Európai Számvevőszék 6/2011. számú, „Eredményesek voltak-e az ERFA révén társfinanszírozott turisztikai projektek?” című különjelentése

    67.    üdvözli a Számvevőszék megállapításait, különösen azt, hogy mindegyik projektnek volt valamilyen formában pozitív eredménye, a többségük pedig több szempontból is sikeresnek bizonyult; megjegyzi továbbá, hogy a projektekről kiderült, hogy kedvező hatással voltak a helyi gazdaságra és/vagy hozzájárultak egy adott térség kulturális, történelmi, művészi és környezeti öröksége egyes elemeinek megőrzéséhez;

    68.    megerősíti a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a munkahelyteremtés vagy -megőrzés kulcstényezője a gazdaság és a foglalkoztatás kiegyensúlyozott fenntartható fejlődésére irányuló törekvésnek;

    69.    aggodalommal jegyzi meg, hogy a mintában csak a projektek 58%-ára határoztak meg célkitűzéseket, míg a projektek fennmaradó 42%-ának nem voltak teljesítmény-célkitűzései, és a mintában szereplő legtöbb projekt esetében az eredményeket nem kísérték figyelemmel;

    70.    sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a projektcélok módszeres kitűzése, a célszámok és mutatók meghatározása, illetve az eredmények későbbi nyomon követése és értékelése hiányában nehéz volt értékelni a projekt valódi teljesítményét és az európai hozzáadott értéket;

    71.    jóváhagyja a Számvevőszék irányító hatóságokhoz intézett azon ajánlását, mely szerint biztosítaniuk kellene, hogy a támogatás iránti kérelem és az odaítélési határozat szakaszában megfelelő célkitűzések, célszámok és mutatók szerepeljenek (például a létrehozott munkahelyek száma, a létrehozott idegenforgalmi többletkapacitás és az idegenforgalmi tevékenység növekedése tekintetében), olyan projektek kiválasztásának lehetővé tétele érdekében, amelyek valószínűleg a leghatásosabbak lesznek, valamint eredményeik értékelésének biztosítása érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat e gyakorlat bátorítására;

    72.    jóváhagyja a Számvevőszék ajánlását, amelyben felkéri a Bizottságot a turizmus ágazati támogatása értékelésének elvégzésére, annak vizsgálatára, hogy ez mennyiben alkot költséghatékony eszközt a tagállamok számára a gazdasági növekedés elősegítésére irányuló erőfeszítéseikben, illetve annak vizsgálatára, hogy lehetséges-e a támogatás megfelelőbb irányzása;

    73.    üdvözli a Bizottság ERFA támogatási folyamat egyszerűsítésére tett erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a projektgazdákra háruló adminisztratív teher csökkenjen; szorgalmazza, hogy a Bizottság számoljon be az e területen elért előrehaladásról;

    X. rész – Az Európai Számvevőszék 7/2011. számú „Megfelelő-e az agrár-környezetvédelmi támogatások rendszerének kialakítása és irányítása?” című különjelentése

    74.    elismeri az agrár-környezetvédelmi intézkedéseknek mint a mezőgazdaság környezetre gyakorolt káros hatásainak mérséklését célzó uniós szakpolitikák kulcselemének a jelentőségét; elismeri, hogy az agrár-környezetvédelmi kifizetések egyik módját jelentik annak, hogy ösztönözzék „a mezőgazdasági termelőket és egyéb gazdálkodókat arra, hogy a társadalom egészét szolgálják a környezet, a táj és annak jellemzői, a természeti erőforrások, a talaj és a genetikai sokféleség védelmével és javításával összeegyeztethető mezőgazdasági termelési módszerek bevezetésével vagy további alkalmazásával”[1];

    75.    hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a közkiadásokat a maximális költséghatékonyság és kézzelfogható eredmények biztosítása mellett kell megvalósítani; aláhúzza a leghatékonyabb teljesítés sürgős szükségességét az uniós kötelezettségvállalásokat illetően (az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése 2020-ig, az EU 2020-as biodiverzitási stratégiája stb.);

    76.    aggasztónak tartja a Számvevőszéknek azt a megállapítását, amely szerint az agrár-környezetvédelmi szakpolitika kialakítása és felügyelete nem járul hozzá kézzelfogható környezeti haszon létrejöttéhez, minthogy az agrár-környezetvédelmi kifizetések célkitűzései nem elég konkrétak, ezért nem teszik lehetővé annak értékelését, hogy elérték-e azokat; a hivatkozott környezeti terhelés nem indokolja világosan az agrár-környezetvédelmi kifizetéseket, és az agrár-környezetvédelmi szakpolitika eredményei nem követhetők egyszerűen nyomon; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre egyértelmű célokkal rendelkező vidékfejlesztési programokat, a Bizottságot pedig felszólítja, hogy ezeket a programokat jóváhagyásuk előtt szigorúbban ellenőrizze; hangsúlyozza a helyesen irányított európai vidékfejlesztési értékelési hálózat fontosságát;

    77.    üdvözli a Számvevőszéknek azt a következtetését, miszerint a termelőket általában megfelelő iránymutatások segítik; megállapítja ugyanakkor, hogy javítani kell a bevált gyakorlatok terjesztését és az eredményekkel kapcsolatos visszacsatolást; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e célból használják ki jobban a meglévő struktúrákat, például az Európai Vidékfejlesztési Hálózatot;

    78.    üdvözli a Számvevőszéknek azt a következtetését, miszerint a termelőket általában megfelelő iránymutatások segítik, és tudomásul veszi a Számvevőszék által bevált gyakorlatokra talált nem kevés példát; aggasztónak tartja, hogy a legtöbb tagállam nem méri fel, hogy a célprogramok tervezett környezeti hatásainak biztos kiváltásához legalább mekkora szintű részvétel szükséges, illetve hogy a támogatási összegek elegendőek-e ennek a minimumszintnek az eléréséhez; az a véleménye, hogy a Leader vidékfejlesztési megközelítése felhasználható lenne egy kollektív megközelítés megvalósítására is;

    79.    aggályosnak tartja a támogatási összegek megállapításával kapcsolatos, Számvevőszék által azonosított hiányosságokat; felszólítja a Bizottságot, hogy a programok jóváhagyása előtt gondoskodjon a Számvevőszék által a támogatási összegek megfelelő megállapításához szükségesként megjelölt összes elem kellő figyelembevételéről;

    80.    aggályosnak tartja, hogy a kiadások többségét olyan „horizontális” célprogramokra fordították, amelyeket a program teljes területére kiterjedően hajtottak végre, anélkül, hogy ezt a vidékfejlesztési programokban mindig megindokolták volna; elfogadhatatlannak tartja, hogy a tagállamok csak korlátozottan használják a területi lehatárolással és a kiválasztással kapcsolatos eljárásokat; megítélése szerint a területi lehatárolás hiányát a programokban minden esetben meg kell indokolni;

    81.    mélységesen aggasztja, hogy az agrár-környezetvédelmi politika irányítása során nem veszik kellően figyelembe az egyedi környezeti igényeket, és így nem biztosítják a legjobb értékarányosságot; elfogadhatatlannak tartja, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a felülvizsgált szerződések 39%-ánál a szerződés alá tartozó területeken nincsenek konkrét környezeti problémák, vagy a tagállamok nem tudtak megállapítani ilyen problémákat; felszólítja a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a kollektív megközelítésre, amennyiben az biztosítaná a kívánt környezeti hatást;

    82.    a következő programozási időszakkal összefüggésben hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az agrár-környezetvédelmi kifizetések elérjék a biodiverzitás, a jelentős természeti értéket képviselő gazdálkodási és erdészeti rendszerek, valamint a hagyományos mezőgazdasági tájak megőrzése és fejlesztése, a vízgazdálkodás és az éghajlatváltozás szempontjából kívánatos hatásokat, az agrár-környezetvédelmi programokkal konkrétabb prioritások elérésére kell törekedni;

    83.    üdvözli az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatban (COM(2011)0627/2) választott megközelítést, amely nagyobb hangsúlyt helyez a folyamatos ellenőrzésre és a vidékfejlesztési programokra vonatkozó teljesítménymutatókra;

    • [1]  Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 277., 2005.10.21., 1. o.), (35) preambulumbekezdés.

    XI. rész – Az Európai Számvevőszék 8/2011. számú „A közös agrárpolitika keretében jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetése” című különjelentése

    84.    üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és tudomásul veszi annak megállapításait; hangsúlyozza, hogy a Parlament régóta bírálja, hogy a visszafizettetési rendszer csak részben működik; hangsúlyozza, hogy a Bizottság visszafizettetésre vonatkozó „kedvezőbb” számadatai még mindig azt jelentik, hogy a jogtalanul kifizetett pénzek 60%-a jogellenesen a kedvezményezettnél marad; megjegyzi, hogy a Számvevőszék által benyújtott adatok alapján ez az arány eléri a 90%-ot;

    85.    egyetért a Számvevőszék ajánlásaival, hogy a Bizottság

    –       kérje fel a tagállamokat, hogy a szabálytalanságokat és az egyéb visszafizettetéseket akkor jelentsék, amikor kiállítják a visszafizetési értesítést,

    –       vezessen be egységes határidőt az esetleges szabálytalanságok észlelése és a visszafizetési értesítések, ill. felszólítások adósoknak való megküldése között, és ezzel segítse elő a harmonizációt a tagállamok között, és biztosítsa, hogy az OLAF-hoz megfelelőbb időben jussanak el az információk;

    –       adjon ki világos és egyértelmű szabályokat a fennálló tartozásokra alkalmazandó kamatokkal, azok nyilvántartásával és jelentésével kapcsolatban,

    –       tegye világossá, hogy a tartozásokat mely körülmények között lehet behajthatatlannak nyilvánítani, különösen ami a fizetésképtelenség eseteit illeti, valamint

    –       minden évben becsülje meg pontosan a végső kedvezményezetteknek jogtalanul kifizetett pénzösszegeket, hogy tudni lehessen, mennyi pénzt kellett volna a végső kedvezményezettekkel visszafizettetni, és a visszafizettetést pontosan hozzá kell rendelni a kár keletkezésének évéhez;

    86.    megjegyzi, hogy a visszatérítési rendszer általánosságban csak a kifizetések töredékére vonatkozik, és hogy az elmúlt 10 év során KAP-kifizetések keretében folyósított mintegy 500 000 000 000 euróból 5 000 000 000 eurót (1%) fizettek vissza (7/2010. sz. különjelentés); megjegyzi továbbá, hogy drágább tehát egy jól működő ellenőrzési rendszert fenntartani, mint a pénzügyi korrekciókat a Bizottságnak befizetni;

    87.    tudomásul veszi a Bizottság álláspontját, miszerint további megfontolások tárgyává kívánja tenni ezeket az ajánlásokat, és felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek arról, hogy milyen intézkedésekkel tervezi figyelembe venni ezeket az ajánlásokat;

    88.    sajnálatosnak tartja, hogy a leírt, uniós költségvetés által viselt tartozások százalékaránya a 2006–2009-es időszakban 87,8%-ot, azaz 428 900 000 eurót tett ki; kéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon szankcionálási mechanizmust, ha a tagállamok helytelenül írnak le behajthatatlanként tartozásokat; kitart amellett, hogy ez szükségessé teszi az iránymutatások olyan egyértelmű és gyakorlatias meghatározását, amely nem hagy teret eltérő értelmezések számára;

    89.  megerősíti a Számvevőszék ajánlásait, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy:

    –       tökéletesítse tovább a tartozások tagállami kezelésének és az ezekkel kapcsolatos beszámolásnak a módját, valamint biztosítsa a tartozások tagállamok általi következetes kezelését,

    –       kellő időben bocsásson ki útmutatásokat, és ezzel orvosolja az alapvető beszámolási és számviteli fogalmak meglévő következetlenségét,

    –       vizsgálja felül az 50/50 szabály alkalmazását, különösen a záróelszámolás alól potenciálisan kibújó összegeket illetően, valamint biztosítsa az 50/50 szabály tényleges végrehajtását,

    –       az igazoló szervek munkája – a tagállami adósszámlák tesztelésekor – terjedjen ki a korábban hangsúlyozott kockázatokra;

    –       a jogosulatlan kifizetéseket nagyobb arányban fizettessék vissza a kedvezményezettekkel,

    –       a visszatéríttetési munkacsoport végletesen elhúzódó ügyeinek utóellenőrzését zárják le, és valamennyi tagállam esetében egységesen kezeljék;

    90.    tudomásul veszi a Bizottság ezen ajánlásokkal kapcsolatos magyarázatait, és felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább ezeket a javaslatokat; felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be következtetéseiről a Parlamentnek, és mondja meg, hogy tervez-e lépéseket ezekkel az ajánlásokkal összefüggésben;

    91.    üdvözli az OLAF kezdeményezését, hogy vizsgálják meg a közös agrárpolitika finanszírozása keretében történt szabálytalanságokról és tévesen kifizetett összegek behajtásáról, továbbá egy információs rendszer e téren történő létrehozásáról szóló, 2006. december 14-i 1848/2006/EK bizottsági rendelet[1] módosításának lehetőségét a meglévő információk áramlásának és felhasználásának javítása érdekében; felkéri az OLAF-ot, hogy megállapításairól számoljon be a Parlamentnek;

    92.    kéri a rendezetlen tartozások (visszafizettetések) valamennyi tagállamban egyformán történő kezelését, és ragaszkodik ahhoz, hogy lépéseket tegyenek annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jog megsértése következtében az Uniónak járó pénzeket ténylegesen visszafizessék, függetlenül attól, hogy egyes tagállamokat pénzügyi válság sújt;

    93.    megállapítja, hogy az 50/50 szabály alapján a tagállamokra terhelt összeg (2006–2009-ben) 424 000 000 euró, és ennek 58%-a Olaszországra vonatkozik; cselekvési terv kidolgozását kéri Olaszországra vonatkozóan a helyzet orvoslása érdekében;

    94.    emlékeztet arra, hogy továbbra is hiányzik az átláthatóság a tagállamoktól levont összegek (valójában az adófizetők pénze) és a kedvezményezettekkel valóban visszafizettetett összegek Parlament elé terjesztett pénzügyi kimutatásokban való szerepeltetését illetően; kéri a Bizottságot, hogy adja meg ezeket az információkat a Parlamentnek;

    95.    felkéri a Számvevőszéket, hogy a strukturális alapok területét illetően is tegyen közzé jelentést ugyanebben a témában;

    • [1]  HL L 355., 2006.12.15., 56. o.

    XII. rész – Az Európai Számvevőszék 9/2011. számú, „Eredményesek voltak-e az ERFA által támogatott e-kormányzati projektek?” című különjelentése

    96.    üdvözli a Számvevőszék különjelentését és értékelését, amelynek alapján az ERFA által támogatott e-kormányzati projektek hozzájárultak az elektronikus közszolgáltatások fejlesztéséhez;

    97.    megerősíti a Számvevőszék ajánlásait, különösen azt, hogy:

    –       a tagállamok olyan e-kormányzati stratégiákat dolgozzanak ki, amelyek felmért igényeken alapulnak, céljaik egyértelműek, és az e célok eléréséért felelős szervek feladatait is megszabják,

    –       az irányító hatóságoknak a projekt várható költségeinek és minőségi és mennyiségi hasznának értékelése alapján kell kiválasztaniuk az ERFA-támogatásra érdemesített e-kormányzati projekteket,

    –       a tagállami irányító hatóságok hassanak oda, hogy az ERFA-támogatásra kiválasztott e-kormányzati projektek ne csak a projekt outputjaira összpontosítsanak, hanem arra is, hogy sor kerüljön a kidolgozott rendszerek kiaknázásához szükséges eljárási vagy szervezeti változtatásokra,

    –       az irányító hatóságokat ösztönözni kellene, hogy alkalmazzák például az e-gyakorlat közösség útján hozzáférhető bevált megoldásokat és tanácsokat, és ajánlja nekik megfelelő projektirányítási módszerek alkalmazását az ERFA-támogatásban részesülő e-kormányzati projektek vonatkozásában,

    –       fel kellene hívni a Bizottságot, hogy folytassa azzal kapcsolatos erőfeszítéseit, hogy az ERFA-támogatásban részesülő projektek során alkalmazásra kerüljenek a transzeurópai interoperabilitást lehetővé tevő uniós alapelvek és ajánlások, különösen az EIF alapelvei,

    –       az irányító hatóságoknak – az e-kormányzati projektek kiválasztása során – biztosítaniuk kellene, hogy a finanszírozási határozatot alátámasztó költség-haszon elemzés a karbantartást is beleértve minden jelentős költséggel kellőképpen számoljon,

    –       fel kellene hívni a Bizottságot, hogy folytassa azzal kapcsolatos erőfeszítéseit, hogy az irányító hatóságok kísérjék figyelemmel, illetve értékeljék a projektek eredményeit és hatásait, egyrészt az uniós források eredményes felhasználásának kimutatása, másrészt a visszajelzés révén a jövőbeli programok tervezésének javítása érdekében;

    XIII. rész – Az Európai Számvevőszék 10/2011. számú, „Eredményes-e az iskolatej- és az iskolagyümölcs-program?” című különjelentése

    98.    emlékeztet az iskolatejprogram 1999-ben végzett külső értékelésének eredményére, illetve a Számvevőszék észrevételére, mely szerint a programban azóta sem történtek tényleges változások;

    99.    hangsúlyozza, hogy a jelenlegi iskolatejprogram puszta folytatása csak az adófizetők pénzének elherdálása lenne, és hogy ezért a programot, hacsak azonnali és átfogó reformra nem kerül sor, abba kell hagyni;

    100.  hangsúlyozza, hogy az iskolatejprogramban részt vennivaló részvételre jogosult iskoláknak csak a 10%-a használja ki jelenleg a programot; ezért úgy ítéli meg, hogy a tagállamok a támogatás szerény szintje és a „talált pénz” effektus ellenére már kimutatták támogatásukat a program iránt; ösztönzi a tagállamokat, hogy az iskolákban hozzanak létre nemzeti táplálkozási programokat, így célzottabb intézkedésekkel helyettesíthetik az iskolatej- és iskolagyümölcs-programot;

    101.  meggyőződése, hogy ha az iskolatej- és iskolagyümölcs-program folytatódik, akkor ezeket a koordináció és a szinergiák megteremtésének elősegítésére hasonló módon kellene működtetni, mivel céljukat tekintve azonosak;

    102.  felszólítja Bizottságot és a tagállamokat, hogy tudományos alapon a gyermekeket és a diákokat célozza meg, akik számára e programok (tápanyagszükséglet, korcsoport, egészségi állapot, társadalmi csoport stb. tekintetében) leginkább jótékony hatásúak; hangsúlyozza, hogy a célzott eljárás könnyebbé teszi a programok hatásának felmérését is;

    103.  úgy véli, hogy a termékeket ingyen és az iskolai étkezdéken kívül kell kiosztani;

    104.  ismételten kijelenti, hogy az e programok alá tartozó termékek kiosztásának nemzeti és/vagy regionális stratégiába kell illeszkednie, és hangsúlyozza, hogy egy ilyen stratégiának (a tanárokat és szülőket bevonó oktatási és tájékoztatási intézkedések révén) kísérő intézkedéseket is tartalmaznia kell;

    105.  kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok az iskolatejprogram esetében hozzanak létre az iskolagyümölcs-programhoz hasonló társfinanszírozási rendszert; úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak fontolóra kellene venniük a társfinanszírozás kísérő intézkedésekre történő kiterjesztését; úgy véli továbbá, hogy az egyes országok által fel nem használt pénzügyi keretet szét lehetne osztani a tagállamok között;

    106.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékony monitoring- és ellenőrzési rendszereket;

    XIV. rész – Az Európai Számvevőszék 11/2011. számú, „A földrajzi jelzések rendszerének kialakítása és irányítása lehetővé teszi-e ennek a rendszernek az eredményes működését?” című különjelentése

    107.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését és tudomásul veszi a következő észrevételeit:

    –       a földrajzi jelzések rendszerére vonatkozó jogi rendelkezések nem állapítanak meg minimumkövetelményeket a termékleírások ellenőrzése tekintetében, és nem foglalkoznak olyan kérdésekkel, mint például az ellenőrzések minimális hatóköre és gyakorisága, a kiválasztás módszerei, illetve a termelés és a forgalmazás egyes szakaszaiban részt vevő ellenőrizendő felek;

    –       a 882/2004/EK rendelet nem tér ki arra, hogy kötelezőek, és ha igen, milyen jellegűek legyenek a földrajzi jelzések rendszerével kapcsolatban a tagállamok által elvégzendő, a nem engedélyezett gyakorlatok megelőzését és feltárását szolgáló ellenőrzések;

    108.  aggasztónak tartja, hogy a Számvevőszék ellenőrzése szerint ennek következtében a tagállami kontrollrendszerek számos fontos kérdésben eltérnek, és az a véleménye, hogy ezeket a különbségeket a jövőben csökkenteni kell; tudomásul veszi a Bizottság úgynevezett „minőségi csomag” részét képező javaslatát (COM(2010)0733); megfelelő ellenőrzési struktúrát és rendszert kér, amely biztosítja az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott termékek egységesen magas termékminőségét, és ténylegesen megelőzi és feltárja a nem megengedett gyakorlatokat valamennyi tagállamban; ugyanakkor az a véleménye, hogy ez nem vezethet további ellenőrzési rétegek létrejöttéhez, maximális ellenőrzési követelmények meghatározásához és a bürokrácia további fokozásához;

    109.  támogatja azt a számvevőszéki ajánlást, hogy a Bizottság vegye fel a tagállamokban végzett rendszeres bizottsági ellenőrzések tervébe a földrajzi jelzések rendszerére irányuló tagállami ellenőrzések felülvizsgálatát, és kéri a Bizottságot, hogy reagáljon ennek megfelelően;

    110.  emlékeztet arra a számvevőszéki megállapításra, hogy a kérelmek elbírálására vonatkozó eljárás – nemzeti és bizottsági szinten egyaránt – hosszadalmas, és kéri a Bizottságot, hogy egyszerűsítse és rövidítse le a bürokratikus és hosszadalmas nyilvántartásba vételi eljárásokat, hogy ezzel vonzóbbá tegye a földrajzi jelzések rendszerét a potenciális jelentkezők számára, akiket jelenleg visszatartanak a túlságosan időigényes kérelmezési eljárások;

    111.  aggasztónak tartja, hogy a Számvevőszék ellenőrzése során megállapította, hogy a fogyasztók és a termelők kevéssé ismerik a földrajzi jelzések rendszerét; azt is aggasztónak tartja, hogy a jelenleg alkalmazott lehetőségekről megállapítást nyert, hogy valószínűleg nem tudják növelni a földrajzi jelzések rendszerének ismertségét, és alkalmatlanok a termelői részvétel ösztönzésére; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a helyzetet, dolgozzon ki egyértelmű stratégiát, és határozzon meg hatásos intézkedéseket és eszközöket, amelyekkel kezelni lehet a földrajzi jelzések rendszere, valamint az e körbe tartozó termékek és logók ismertségének jelenlegi hiányát, például folytasson saját kezdeményezésű kampányt stb.;

    112.  támogatja azt a számvevőszéki ajánlást, miszerint rendelkezésre kell állnia egy kölcsönös segítségnyújtási rendszernek, amely figyelembe veszi a földrajzi jelzések rendszerét kezelő nemzeti hatóságok konkrét igényeit;

    113.  arra emlékeztet, hogy az Unió földrajzi jelzéseinek rendszere az oltalom alatt álló elnevezések két fajtáját különbözteti meg: az oltalom alatt álló eredetmegjelölést (PDO) és az oltalom alatt álló földrajzi jelzést (PGI) rámutat arra, hogy e megjelölések megtévesztők a fogyasztók számára, mivel nem mutatják egyértelműen, hogy mi a különbség közöttük; ezért világosabb jelzések kialakítását javasolja, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy meglássák az oltalom alatt álló elnevezések közötti különbséget a termék és a földrajzi régió közötti kapcsolat mértékét és jellegét illetően;

    114.  aggasztónak tartja a nemrégiben megjelent sajtóközleményeket, amelyek a földrajzi jelzések egyes harmadik országok általi helytelen és visszaélésszerű használatáról számolnak be; kéri a Bizottságot, hogy tegyen aktív lépéseket a földrajzi jelzések uniós rendszerében nyilvántartásba vett termékek védelme érdekében a nemzetközi kereskedelem összefüggésében is, és dolgozzon harmadik országokkal erre vonatkozó megállapodásokon;

    115.  felhívja a Bizottságot, hogy intézkedéseinek eredményeiről tájékoztassa a Parlamentet;

    XV. rész – Az Európai Számvevőszék 15/2011. számú, „A Bizottság eljárásai biztosítják-e az állami támogatások ellenőrzésének eredményes lebonyolítását?” című különjelentése

    116.  üdvözli a különjelentést és az alábbi észrevételekkel általánosságban elfogadja a Számvevőszék ajánlásait, megjegyezve, hogy csak 8 tagállamot választottak ki az ellenőrzés keretében;

    117.  tudomásul veszi a Számvevőszék értékelését, miszerint a Bizottság gyorsan és hatékonyan reagált a pénzügyi válságra, és ezáltal jelenősen hozzájárult az uniós székhelyű nagyobb pénzintézetek csődjének elkerüléséhez;

    118.  felhívja a Bizottságot, hogy helyezkedjen proaktívabb álláspontra a tagállamokkal való kapcsolatát illetően, különös tekintettel az alábbiakra:

    –       a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos információk terjesztésével és több gyakorlati útmutatással fokozottabban törekedjen az állami támogatásokra vonatkozó szabályok tudatosítására;

    –       biztosítsa, hogy adott esetben minden állami támogatást megfelelően jelentsenek be, és alakítson ki eszközöket a tagállamok megregulázására, amennyiben ez nem történik meg;

    –       haladéktalanul biztosítson több emberi erőforrást az állami támogatások ellenőrzésére;

    119.  tudomásul veszi a döntéshozatali mechanizmus felgyorsításának szükségességével kapcsolatos gyengeségeket, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a vizsgálati eljárások időtartamának korlátozása érdekében; tudomásul veszi, hogy sok információnyújtási kérelmet küldtek a tagállamoknak, és arra buzdítja a Bizottságot, hogy az eljárások meggyorsítása érdekében mérsékelje azok számát; felhívja a Bizottságot, hogy tagállamonkénti bontásban tájékoztassa a Parlamentet az ügyek lezárásához az utóbbi négy évben szükséges átlagos időről;

    120.  arra buzdítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy a pénzügyi válság sikeres kezeléséből levont tanulságokat fel lehet-e használni a „rendes” körülmények között folyó munka egyszerűsítésére, és kéri a Bizottságot, hogy 2012 szeptembere előtt tájékoztassa a Parlamentet az esetlegesen bevezethető változásokról;

    121.  hangsúlyozza a valamennyi érdekelt számára történő jogbiztonság biztosításának fontosságát; ezért felhívja a Bizottságot, hogy

    –       gyorsan kezelje az alaptalan panaszokat;

    –       általában gyorsítsa fel a panaszkezelési eljárást, és az elmaradások további csökkentése érdekében biztosítsa a szükséges erőforrásokat;

    –       tájékoztassa megfelelően a panasztevőt, a tagállamot és a kedvezményezettet az ügyek előrehaladásáról és a vizsgálat kimeneteléről;

    122.  tudomásul veszi a rendelkezésre álló erőforrások terén mutatkozó hiányosságokat, és üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy tökéletesíti az időrögzítő rendszert; egyetért a Számvevőszék azt célzó vezetői jelentéstételi rendszerre vonatkozó javaslatával, hogy az egyes ügyekre fordított időt és az egyes ügykezelők munkaterhét eredményesen nyomon lehessen követni; reméli, hogy e rendszer 2012 végére működőképes lesz;

    123.  hangsúlyozza az állami támogatások figyelemmel kísérését; ezért ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza nyomon követési tevékenységeit mind a minták nagysága, mind kiterjedtsége tekintetében;

    124.  tudomásul veszi az adatgyűjtési folyamat gyengeségét, és felhívja a Bizottságot, hogy javítsa hatékonyságát és megbízhatóságát, továbbá hogy a 2010-es mentesítési eljárás lezárulta előtt készítsen jelentést a SARI alkalmazás[1] bevezetéséről;

    125.  felhívja a Bizottságot, hogy bővítse ki az állami támogatások és az állami támogatások ellenőrzése által a vállalkozásokra, a piacokra és a gazdaság egészére gyakorolt hatások utólagos elemzésének körét;

    o

    o         o

    126.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat).

    • [1]  A SARI alkalmazás olyan új központi adatbázis-alkalmazás, amelyben a tagállamok támogatásnyújtó hatóságai közvetlenül regisztrálhatják támogatásra fordított kiadásaikat (15/2011. sz. különjelentés, 60. o.).

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    26.3.2012

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    26

    0

    1

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Marta Andreasen, Inés Ayala Sender, Andrea Češková, Tamás Deutsch, Martin Ehrenhauser, Jens Geier, Gerben-Jan Gerbrandy, Ingeborg Gräßle, Iliana Ivanova, Bogusław Liberadzki, Monica Luisa Macovei, Jan Mulder, Eva Ortiz Vilella, Aldo Patriciello, Crescenzio Rivellini, Petri Sarvamaa, Bart Staes, Georgios Stavrakakis, Søren Bo Søndergaard, Michael Theurer

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Amelia Andersdotter, Zuzana Brzobohatá, Christofer Fjellner, Edit Herczog, Ivailo Kalfin, Marian-Jean Marinescu, Véronique Mathieu, Olle Schmidt, Barbara Weiler