JELENTÉS a nők zöld gazdaságban játszott szerepéről

16.7.2012 - (2012/2035(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Mikael Gustafsson

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nők zöld gazdaságban játszott szerepéről

(2012/2035(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–   tekintettel a Bizottságnak a „Rio+20: a zöld gazdaság és a jobb irányítás felé vezető úton” című, 2011. június 20-i közleményére (COM(2011)0363),

–   tekintettel a Bizottságnak „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i közleményére (COM(2011)0112),

–   tekintettel a Bizottságnak „A nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás – 2010. évi jelentés” című, 2011. február 11-i közleményére (SEC(2011)0193),

–   tekintettel a Bizottságnak „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i közleményére (COM(2010)0491),

–   tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben megrendezett negyedik nőügyi világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint ezt követően az ENSZ Peking +5, +10 és +15 rendkívüli ülésein 2000. június 9-én, 2005. március 11-én és 2010. március 2-án elfogadott, a pekingi nyilatkozat és a cselekvési platform végrehajtására irányuló további fellépésekről és kezdeményezésekről szóló záródokumentumokra,

–   tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–   tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének „A pekingi cselekvési platform K. területe Európai Unióban történő végrehajtásának felülvizsgálata: a nők és a környezet, a nemek közötti egyenlőség és az éghajlatváltozás” című, 2012. évi jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD), valamint a Legkevésbé Fejlett Országok, Szárazföldbe Zárt Országok és Kis Szigetországok Főképviselőjének Hivatala (UN-OHRLLS) által közösen kiadott, a 2011 májusában megrendezett, a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik konferenciára kidolgozott, „Miért mérvadó a zöld gazdaság a legkevésbé fejlett országok számára” című jelentésre[1],

–   tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja keretében készült „Zöld munkahelyek: tisztességes foglalkoztatás felé egy fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású világban” című, 2008. szeptemberi jelentésre[2],

–   tekintettel az ENSZ-nek „A nemek közötti egyenlőség központi jelentősége, és a nők szerepvállalásának a fenntartható fejlődés érdekében történő növelése” című, a nők helyzetéről szóló 2011. november 1-jei jelentésére[3], amelyet az ENSZ 2012-ben megrendezésre kerülő, fenntartható fejlődésről szóló konferenciája (Rio+20) záródokumentumának előfutáraként készítettek,

–   tekintettel a nők fő csoportjának (WMG) a Rio+20 konferencián képviselt álláspontjáról kidolgozott, 2011. november 1-jei összefoglalásra[4],

–   tekintettel a nők fő csoportjának „A zöld gazdaság nemi szempontú megközelítése” című, az Egyesült Nemzetek Szervezete fenntartható fejlődésről szóló 2012. évi konferenciájának előkészítéseként kidolgozott, 2011. márciusi helyzetjelentésére[5],

–   tekintettel a „Bilen, Biffen, Bostaden: Hållbara laster – smartare konsumtion” címmel a svédországi Stockholmban 2005-ben közzétett hivatalos kormányzati jelentésre[6],

–   tekintettel a nőkről és az éghajlatváltozásról szóló, 2012. április 20-i állásfoglalására[7],

–   tekintettel „A nők részvétele a politikai döntéshozatalban – minőség és egyenlőség” című, 2012. március 13-i állásfoglalására[8],

–   tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2011” című 2012. március 13-i állásfoglalására[9],

–   tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló konferenciáját (Rio+20) megelőző közös európai uniós álláspont kialakításáról szóló, 2011. szeptember 29-i állásfoglalására[10],

–   tekintettel az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására[11],

–   tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemi szempontjairól szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására[12],

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0235/2012),

A. mivel a zöld gazdaságot fenntartható gazdaságként határozhatjuk meg, amely társadalmi és ökológiai fenntarthatóságot jelent; mivel a társadalmi fenntarthatóság olyan társadalmi rendet foglal magában, amelyet nemtől, etnikai hovatartozástól, bőrszíntől, vallástól, szexuális irányultságtól, fizikai képességektől vagy politikai meggyőződéstől függetlenül a nemek közötti egyenlőség és a társadalmi igazságosság hat át,

B.  mivel az éghajlati változások és a csökkenő biológiai sokféleség a nők és férfiak életkörülményeit, jólétét és jóllétét veszélyeztetik; mivel ezért az ökoszisztémánk megőrzése a zöld gazdaság alappillérét képezi; és mivel a jelenlegi generációk nem háríthatják át a felelősséget a jövő generációira a mostani környezeti problémák megoldásával kapcsolatban, mivel az ökológiai fenntarthatóság – az élet alapját képező ökológiai folyamatok fenntartása, valamint annak érdekében, hogy a jelenlegi és jövőbeli életminőség összességében emelhető legyen – maga után vonja a közösségi erőforrások használatát, megőrzését és bővítését,

C. mivel a nemi szerepek miatt a nők nem ugyanolyan módon fejtenek ki hatást a környezetre, mint a férfiak, valamint számos országban a strukturális normák és a hátrányos megkülönböztetés miatt korlátozott a nők erőforrásokhoz és olyan lehetőségekhez való hozzáférése, amelyek a helyzet kezelését és az alkalmazkodást elősegítenék,

D. mivel a környezetvédelmi politikák közvetlenül hatnak az egyének egészségi és társadalmi-gazdasági helyzetére, és mivel a nők eltérő gazdasági és társadalmi helyzetére és igényeire való érzékenység hiányával párosuló, nemek közötti egyenlőtlenség azt jelenti, hogy a nők sokszor aránytalanul szenvednek a környezet állapotromlásától és az erre a területre vonatkozó, nem megfelelő politikáktól,

E.  mivel a nők a zöld gazdaságban betöltött szerepét egyes tagállamokban továbbra is alábecsülik, és nem ismerik el, továbbá a nem biztosított szociális védelem, egészségbiztosítás, megfelelő bérek és nyugdíjjogosultságok miatt számos esetben hátrányos megkülönböztetés éri őket,

F.  mivel az éghajlati változások és az ökoszisztéma pusztulása a legszegényebbeket – akiknek a számítások szerint 70%-a nő – érinti majd a legérzékenyebben,

G. mivel a zöld gazdaságra való átállás a környezeti terhelések mérséklése, a társadalmi igazságosság növelése és egy olyan társadalom megteremtése érdekében szükséges, amelyben a nők és a férfiak egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkeznek,

H. mivel a zöld gazdaságra való áttérés a nők zöld munkaerő-piaci integrációja szempontjából gyakran különös nehézséget jelent, tekintettel arra, hogy a nők gyakran nem rendelkeznek a zöld gazdaságban a szakértői feladatok betöltéséhez szükséges kellő technikai képesítéssel,

I.   mivel a nők egyértelműen alulreprezentáltak a környezeti kérdésekről folyó tárgyalásokon, a költségvetési egyeztetéseken és a zöld gazdaság megvalósítását célul kitűző döntéshozatalban,

J.   mivel a fogyasztási és életviteli minták lényeges mértékben befolyásolják a környezetet és az éghajlatot; mivel a gazdag világ fogyasztási szokásai – például az élelmiszerek és a közlekedés tekintetében – hosszú távon fenntarthatatlanok, különösen arra való tekintettel, hogy a világon minden nőnek és férfinak joga van jólétben élnie,

K. mivel a nők és a férfiak fogyasztási mintái általában eltérőek; mivel a nők társadalmi-gazdasági helyzetüktől függetlenül kevesebbet fogyasztanak a férfiaknál, illetve – például kevesebb hús fogyasztására, kevesebb gépjárműhasználatra és fokozott energiahatékonyságra vonatkozó – fogyasztási döntéseik révén nagyobb fokú hajlandóságot tanúsítanak a környezet megóvása iránt,

L.  mivel a nemekre jellemző jelenlegi hatalmi szerkezet következtében a nők nem rendelkeznek ugyanakkora befolyással, és nem férnek hozzá ugyanolyan mértékben a közlekedési rendszerekhez, mint a férfiak; mivel ahhoz, hogy javuljanak a nők közlekedési lehetőségei, hatékonyabbá kell tenni a tömegközlekedést, több gyalog- és kerékpárutat kell létesíteni, és a szolgáltatásoknak rövidebb távolságokra kell lenniük, illetve fejleszteni és bővíteni kell a környezetbarát közlekedési eszközökkel kapcsolatos ismereteket és ezek innovációját,

M. mivel a nők – a férfiakéhoz képest alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszuk, a hagyományosan aránytalanul nagy részben rájuk nehezedő otthoni feladatok, valamint a természeti erőforrások szűkössége által kiváltott vagy súlyosbított konfliktushelyzetekben az őket fenyegető erőszak miatt – különösen kiszolgáltatottak környezeti kockázatok és az éghajlatváltozás hatásainak,

N. mivel a nőknek teljes mértékben részt kell kapniuk a zöld gazdaságra vonatkozó politikaformálásban, döntéshozatalban és végrehajtásban, mivel a nőknek teljes mértékben részt kellene venniük a zöld gazdaságra vonatkozó tervezési, döntéshozatali és végrehajtási munkában; mivel a – nők részvételével megvalósított – jól bevált gyakorlatok jobb katasztrófaelhárítást, nagyobb biológiai sokféleséget, nagyobb élelmiszerbiztonságot, a sivatagosodás megfékezését és védett erdőket eredményeztek,

O. mivel nincsenek átfogó és összehasonlítható adatok arra vonatkozóan, hogy a zöld gazdaság milyen hatást gyakorol a munkaerőpiacra,

Általános megjegyzések

1.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a társadalom átálljon a zöld gazdaságra, amelynek keretein belül az ökológiai szempontok szorosan összefonódnak a társadalmi fenntarthatósággal, például a nemek közötti nagyobb egyenlőséggel és a nagyobb mértékű társadalmi igazságossággal;

2.  megjegyzi, hogy a zöld gazdaság meghatározott, fontos részei kihatnak az ökoszisztémára, a fogyasztásra, az élelmiszerekre, a növekedésre, a közlekedésre, az energiára és a jóléti ágazatra;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós intézményekhez és bizottságokhoz intézett, „Rio+20: a zöld gazdaság és a jobb irányítás felé vezető úton” című bizottsági közleményből hiányzik a nemek közötti egyenlőség szempontja;

4.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a környezetvédelmi és éghajlati témájú stratégiák, programok és költségvetési projektek tervezése, végrehajtása és értékelése folyamán gyűjtsenek életkor és nemek szerint lebontott adatokat: statisztikák nélkül nehezebb a nemek közötti egyenlőség növelését célzó releváns intézkedéseket megvalósítani;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemi szempontok és az ezekkel kapcsolatos aggályok nem épültek be megfelelően a fenntartható fejlődésre vonatkozó politikákba és programokba; emlékeztet arra, hogy növeli a nemek közötti egyenlőtlenséget az, hogy a nemi szempontok hiányoznak a környezetvédelmi politikákból, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a környezetvédelmi politikák során nemzetközi, nemzeti és regionális szinten hozzanak létre a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére szolgáló mechanizmusokat;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen a nemek közötti egyenlőség és a zöld gazdaság összefüggéseire, valamint a nőknek a zöld innovációk, szolgáltatások és termékek fejlesztéséhez való hozzájárulására irányuló kutatásokat;

7.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak és mozdítsanak elő konkrét kutatásokat és tanulmányokat arra vonatkozóan, hogy a zöld gazdaságra való áttérés hogyan hat majd a különféle ágazatokban a nőkre és a férfiakra, továbbá elemezze a nők szerepét az átállás megkönnyítésében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fel a nemek közötti esélyegyenlőség szempontját a környezetvédelembe és a környezeti hatásvizsgálatokba;

8.  felismeri, hogy sürgős szükség van egy nemzetközi megállapodásra a zöld gazdaság fogalmának olyan közös meghatározásával kapcsolatban, amely a társadalmi és ökológiai fenntarthatóság kettős pillérén alapul; hangsúlyozza, hogy a civil társadalomnak – különösen a társadalmi mozgalmaknak, a környezetvédelmi szervezeteknek és a női jogvédő szervezeteknek – jelentős szerepet kell betöltenie a zöld gazdaság céljainak és célkitűzéseinek meghatározásában;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy minden szinten – a helyi és regionális fejlesztési és kutatási tevékenységeket is beleértve – szisztematikusan illessze be a nemek közötti egyenlőség szempontját a környezetvédelmi politikák meghatározásába, végrehajtásába és figyelemmel kísérésébe; felszólítja a Bizottságot, hogy a jó kormányzás eszközeként használja fel a nemek közötti egyenlőség érvényesítését, és támogassa annak előmozdítását;

10. sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós strukturális alapokra (az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA)) és a közös agrárpolitikára vonatkozó jövőbeli rendeletek és programok tervezése és tárgyalása során segítse elő a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú kérdését, különösen a zöld gazdaságra való átállásra vonatkozó intézkedések keretében;

11. megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket olyan távoli, elszigetelt területeken lehet kiaknázni, ahol nincs elektromos áram, és hozzájárulnak a nem szennyező energiatermeléshez; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az ERFA és az ESZA felhasználásával hozzanak létre a megújuló és környezetbarát energiaforrások kiaknázását célzó létesítményeket; emellett több innovációra, valamint a férfiak és nők fokozottabb részvételére ösztönöz például a megújuló és környezetbarát energia és építészet fejlesztésében;

12. felhívja a Bizottságot, hogy a felvilágosító kampányok során adjon tájékoztatást a zöld gazdaságra való átállás fontosságáról, és a nemi szempontokat figyelembe vevő környezetvédelmi politikák kedvező hatásairól;

Fenntartható fogyasztás

13. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi környezettel kapcsolatos szakpolitikai területen, valamint a gazdasági döntéshozatal valamennyi szintjén jelenjen meg a nemek közötti egyenlőség; e célkitűzéseket a civil társadalommal konzultálva kell összeállítani;

14. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjék el egy új, szociális és éghajlatbarát növekedési mutató alkalmazását, amely a jóllét nem gazdasági vonatkozásaira is kiterjed, és elsődlegesen a fenntartható fejlődéssel összefüggő kérdéseket, köztük a nemek közötti egyenlőséget, a szegénység csökkentését és az alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátást állítja a középpontba;

15. megállapítja, hogy az emberek lakhatásra, ételre, élelmiszerre, energiára és munkára irányuló jogos igényét az ökoszisztéma megóvásával és az éghajlati változások korlátozásával kell kielégíteni, valamint a föld erőforrásait az emberi jogokkal összhangban kell felhasználni, ami nagyobb mértékű egyenlőséghez vezet, és magában hordozza azt is, hogy azok a környezeti igazságosság elve alapján kerülnek elosztásra;

16. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy gyermekeink és unokáink számára jó életkörülményeket biztosítsunk, valamint hogy a gazdasági fejlődés a jelenlegi szükségleteket a jövő generációk érdekeinek csorbítása nélkül elégítse ki;

17. kiemeli, hogy a GDP a termelés mérőszáma, és nem a környezeti fenntarthatóságot, az erőforrás-hatékonyságot, a társadalmi integrációt vagy általánosan a társadalmi fejlettség mértékét mutatja; kéri, hogy dolgozzanak ki új, világos és mérhető mutatókat, amelyek figyelembe veszik az éghajlati változásokat, a biológiai sokféleséget, az erőforrás-hatékonyságot és a társadalmi igazságosságot;

18. felszólítja a tagállamokat, hogy a zöld gazdaság létrehozása érdekében hozzanak olyan költségvetési intézkedéseket, amelyek egyrészről megszabják a környezetterhelés árát, másrészről forrásokat szánnak a zöld innovációk és a fenntartható infrastrukturális rendszerek létesítésének ösztönzésére;

19. úgy véli, hogy az uniós közpénzeket sokkal nagyobb arányban kellene fenntartható közjavakra fordítani;

20. szorgalmazza egy olyan feltétel kikötését, amely értelmében uniós támogatásban csak környezetbarát és a társadalmi fenntarthatóságot elősegítő tevékenységek részesülhetnek;

Fenntartható közlekedés

21. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy olyan fenntartható közlekedési rendszereket hozzanak létre, amelyek egyenlő mértékben figyelembe veszik a nők és férfiak közlekedési igényeit, és egyszersmind enyhe hatást gyakorolnak a környezetre;

22. felkéri a Bizottságot, hogy olyan projektekre összpontosítsa a kutatásfinanszírozást, amelyek kulcsszerepet játszanak az innovatív és fenntartható közlekedési megoldások kidolgozásában;

23. felszólítja a tagállamokat, hogy csökkentsék a közlekedési ágazat környezeti és energetikai hatásait, és növeljék a nemek közötti egyenlőséget azáltal, hogy nagyobb mértékben hozzáférhetővé válnak az informatikai rendszerek és megvalósul a forgalmi szempontból hatékony tervezés;

24. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állítsanak fel egy olyan közlekedési hierarchiát, amely egyértelműen megmutatja, hogy az átfogó környezeti és forgalmi célok elérése érdekében melyik közlekedési módot kell előnyben részesíteni;

25. kéri, hogy a közlekedési módok rangsorolása előtt – és a különböző helyi körülmények teljes körű figyelembevételével – készüljenek statisztikák a közösségi és magáncélú közlekedési módok környezetre gyakorolt hatásáról, és kéri, hogy a közigazgatási szervek mutassanak példát e téren;

26. kéri a tagállamokat, hogy az illetékes számvevőszékek az államháztartás ellenőrzései során vegyék figyelembe a közlekedés közigazgatási szervek általi használatának környezeti hatásait;

27. kéri, hogy a tagállamok szociális és adóügyi ösztönzőkkel, valamint a munkavállalóknak védelmet nyújtó jogi keret létrehozásával fejlesszék a távmunkát;

28. felhívja a tagállamokat, hogy a közlekedési szolgáltatások minőségének és mennyiségének fokozásával, a közlekedési módok és lehetőségek biztonságának, kényelmének és fizikai elérhetőségének javításával, illetve integrált és kiegészítő közlekedési rendszerek biztosításával – különösen a kisvárosokban és a vidéki területeken – jelentősen erősítsék meg a helyi közösségi közlekedési szolgáltatásokat, s ezáltal erősítsék meg a nők, a fogyatékkal élők és az idősek utazási képességeit, lehetőséget nyújtva nagyobb mértékű társadalmi beilleszkedésükre és életkörülményeik javítására;

29. hangsúlyozza, hogy a fenntartható közlekedési rendszer létrehozására irányuló erőfeszítések során tekintetbe kell venni azt, hogy a nők és a férfiak a különböző kockázatértékelés miatt különbözőképpen ítélik meg a nyilvános helyeket, ezért a közlekedési rendszeren belüli biztonságos környezetnek prioritást kell kapniuk a nők és a férfiak szempontjából is;

A szociális ágazat és a zöld munkahelyek

30. megállapítja, hogy a – például a mezőgazdaságon, energiaiparon, közlekedésen, fogyasztáson, kutatáson, technológián, információs technológián és az építő- vagy hulladékiparon belüli – zöld munkahelyek jelentős szerepet játszanak a zöld gazdaságban;

31. felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a nők vállalkozói kedvét a zöld gazdaságban a nők zöld gazdasághoz való hozzáférésének megkönnyítésén, adatok terjesztésén és képzési műhelyeken keresztül, illetve olyan intézkedések meghozatalával, amelyek segítik a nőket a munka és a magélet közötti egyensúly megteremtésében; felhívja a tagállamokat, hogy bátorítsák a nők vállalkozói készségét a környezetvédelem és a környezetbarát technológiák fejlesztése terén – például a megújulóenergia-, a mezőgazdasági és az idegenforgalmi ágazatban –, illetve zöld innovációk fejlesztése során, különösen a szolgáltatási ágazaton belül; megjegyzi, hogy a megújuló energia a női vállalkozók számára új munkalehetőségeket teremthet olyan területeken, ahol különösen magas a munkanélküli nők aránya;

32. sürgeti a tagállamokat, hogy az új zöld munkahelyekre való áttérés elősegítése érdekében biztosítsák a nők számára a megfelelő munkakörülményeket, az elfogadható színvonalú egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és lakhatáshoz való hozzáférésüket, valamint határozott részvételüket a szociális párbeszédben;

33. megjegyzi, hogy a fenntartható gazdaság „mindenkinek zöld”, azaz tisztességes munkalehetőséget és fenntartható közösségeket teremt, valamint lehetővé teszi a javak méltányosabb elosztását;

34. megállapítja, hogy a zöld gazdaságban nem csak a zöld munkahelyek fontosak, hanem az összes, enyhe környezeti hatással járó munkahely is; megjegyzi, hogy ilyen munkahelyeket a magánszektorban lehet találni, de a szociális ágazatban – például az oktatásban és a gondozói szolgáltatásokban – is találkozhatunk velük;

35. felszólítja a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése érdekében biztosítsák a nők egyenlő képviseletét a politikai döntéshozatali szervekben, valamint a kormány által kinevezett, a környezetvédelmi, energetikai és zöld munkahelyekkel kapcsolatos politikák meghatározásával, tervezésével és végrehajtásával foglalkozó testületekben és intézményeknél; felszólítja a tagállamokat, hogy a zöld munkahelyek szektorában több nőt nevezzenek ki vezető beosztásba és a vállalatok igazgatótanácsába; hangsúlyozza, hogy amennyiben ez a cél önkéntes módon nem érhető el, a nemek közötti egyenlőség és a demokrácia erősítése érdekében célzott intézkedéseket – például kvóták megállapítását vagy más módszereket – kell bevezetni;

36. rámutat, hogy a gazdaság ökológiai átalakítása és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás óriási keresletet hoz létre szakképzett munkavállalók iránt; utal arra, hogy a női munkavállalók erősen alulreprezentáltak a megújuló energiaforrások ágazatában, és különösen a tudományos és technológiaintenzív munkakörökben; kiemeli, hogy különösen fontos, hogy a tagállamok cselekvési terveket határozzanak meg annak előmozdítására, hogy több nő válasszon képzést és karriert magának a műszaki tudományok, a természettudományok, az információs technológia és más csúcstechnológiai területen, minthogy számos zöld munkahely fog a jövőben e területeken koncentrálódni;

37. felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak és fejlesszenek ki olyan módszereket, amelyekkel a nőket arra ösztönzik, hogy a környezetvédelem, a közlekedési ágazat és az energiaszektor területén válasszanak képzést és foglalkozást maguknak, és ily módon határozottan lépjenek fel azzal a sztereotip szemlélettel szemben, amely a természettudományos és alkalmazott tudományos pályákon a férfiaknak kedvez;

38. hangsúlyozza, hogy támogatni és ösztönözni kell a nők hozzáférését a kisvállalkozásoknak nyújtott mikrohitelekhez;

39. felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak és fejlesszenek ki olyan módszereket, amelyekkel a férfiakat arra ösztönzik, hogy a csekély környezeti hatást kifejtő szociális ágazatban válasszanak képzést és foglalkozást maguknak;

40. felhívja a tagállamokat, hogy az európai uniós programok – így például az ERFA és az ESZA – segítségével dolgozzanak ki a nők számára olyan szakképzéseket, amelyek a magán- és az állami szektorban egyaránt elősegítik hozzáférésüket az új zöld munkahelyekhez és a csekély környezeti hatást kifejtő feltörekvő technológiákhoz; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a női munkavállalók nagyobb bevonását – pl. a megújuló ágazatban és a tudomány-technológiaintenzív álláshelyeken – az ökológiai átalakítással kapcsolatos képzési projektekbe és programokba, valamint az oktatás és képzés segítségével arra összpontosítsanak, hogy a nők megszerezzék az ahhoz szükséges kompetenciákat és képzettséget, hogy azonos alapról versenyezhessenek a férfiakkal a foglalkoztatás és az egyéni előmenetel terén; megállapítja, hogy a férfiak könnyebben férnek hozzá a mezőgazdasági termelési eszközökhöz és a vállalkozói tevékenységek terén élenjáró technológiákhoz, amelyek elengedhetetlenek a zöld gazdaságban a magas képzettséget igénylő munkahelyek megszerzéséhez;

41. megállapítja, hogy ahhoz, hogy a nők a férfiakkal egyenlő feltételek mellett tudjanak részt venni a zöld gazdaságban, több gyermek- és idősgondozási létesítményekre van szükség annak érdekében, hogy a nők és a férfiak is össze tudják egyeztetni a családi és a szakmai életet, valamint garantálni kell a nők nemi és reprodukciós jogait; rámutat, hogy a szakpolitikáknak és rendeleteknek törekedniük kell arra, hogy támogatást nyújtsanak a szociális biztonsághoz, a családtervezéshez és a gyermekgondozáshoz, minthogy a nők csak olyan társadalomban lesznek képesek szakértelmüket kamatoztatni és egyenlően hozzájárulni a zöld gazdaságok sikerre viteléhez, amely biztosítja az említett követelmények teljesülését;

42. rámutat, hogy a gazdaság zöldítését ma már a gazdasági fejlődés ösztönzése egyik eszközének tekintik, különösen a gazdasági válsággal és az Európa 2020 stratégiával összefüggésben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassa a gazdaság „kizöldítésére” irányuló erőfeszítéseket olyan beruházások és programok ösztönzése révén, amelyek elősegítik a zöld innovációt és a zöld munkahelyeket, illetve azokra irányulnak, akiknek a legnagyobb szükségük van azokra; fenntartja, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség alapvetően fontos az egyenlőtlenségek súlyosbításának elkerülése érdekében;

43. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek és elemezzenek nemek szerint lebontott adatokat a pénzügyi források elosztására vonatkozóan, a nemek szerint elkülönülő ágazatokhoz és a zöld innovációhoz viszonyítva, valamint dolgozzanak ki mutatókat a zöld gazdaságnak a területi és társadalmi kohézióra gyakorolt potenciális, részekre bontott hatásai mérésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy stratégiai irányítást és eszköztárat, amely révén hatékonyan lehet reagálni a foglalkoztatás szintjén és a munkaerőpiac struktúrájában felmerülő változásokra;

Fenntartható politika a nemzetközi kapcsolatokban

44. azt várja, hogy a szélesebb körű és a fenntarthatóbb gazdasági mutatókra való áttérés a fejlesztési politikában is ahhoz vezet, hogy a fejlődő országokkal kapcsolatban a társadalmi és környezetvédelmi célokra nagyobb hangsúly kerül, továbbá hogy egyedi politikákkal és rendeletekkel biztosítani fogják a nők nemzeti erőforrások feletti tulajdonjogát és ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy szükség van a nőknek az energetika, a vízügy, az üzleti vállalkozások és a mezőgazdasági termelés irányításához és működéséhez szükséges szolgáltatásokhoz és új technológiákhoz való hozzáférése elősegítésére; hangsúlyozza, hogy szükség van a nők fokozottabb bevonására az üzleti és szervezeti szféra vezetői szintjén;

45. felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen ismerje el és kezelje a környezet állapotromlásának az egyenlőtlenségekre – különösen a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségre – gyakorolt többszörös hatását, és az éghajlatváltozás és a környezetvédelmi fenntarthatóság területén az új szakpolitikai javaslatok kidolgozása során biztosítsa a nők egyenlő jogainak előmozdítását;

46. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki mutatókat az egyes projektek és programok nemekre vonatkozó következményeinek megállapítására, valamint a zöld gazdaság megvalósítása érdekében támogassák a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesülését a környezetvédelmi stratégiákban;

47. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet arra, hogy a világ sok helyén a lányok és a nők számára nagy jelentősége van a tiszta vízhez való hozzáférésnek, mivel gyakran az ő feladatuk, hogy vízért menjenek, és azt hazaszállítsák; hangsúlyozza, hogy szintén fontos a női őslakosságnak a helyi ökoszisztémára vonatkozó tudásának a megőrzése;

48. felhívja a Bizottságot, hogy fokozott figyelmet fordítson arra, hogy számos fejlődő országban a társadalmi beidegződések és a patriarchális minták továbbra is számottevően korlátozzák a nők pályafutását a zöld gazdaságban, továbbá hogy a nők nem jutnak hozzá a kérdéses ágazatba való bejutáshoz szükséges ismeretekhez, képzéshez és technológiákhoz;

49. felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet arra, hogy emberek milliárdjai függnek teljes mértékben a biomasszától mint energiaforrástól; valamint hogy a gyerekek és a nők a biomassza begyűjtése, feldolgozása és használata miatt egészségügyi problémákkal küzdenek; ezért hangsúlyozza, hogy a megújuló és a hatékonyabb energiaforrások érdekében beruházásokra van szükség;

50. kéri, hogy készítsenek elmélyült hatástanulmányokat az EU és harmadik országok között kötött két- és többoldalú szerződésekről az éghajlatváltozás, a nemi egyenjogúság és a fenntartható fejlődés tekintetében, és kéri a Bizottságot, hogy a kereskedelmi támogatással és a fejlesztési támogatások egyéb formáival kapcsolatos kezdeményezések keretében nyújtson támogatást kifejezetten az éghajlatváltozások kezelésére;

51. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy modern technológia- és ismeretátadási programot, amely hozzásegítheti a fejlődő országokat és a régiókat ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a környezeti változásokhoz;

52. hangsúlyozza, hogy az éghajlati változások megfékezésével kapcsolatos stratégiák kidolgozásakor figyelembe kell venni az erőforrásokhoz – például a mikrohitelekhez, a kölcsönökhöz, az információhoz és a technikához – való hozzáférés vonatkozásában a nemek közötti egyenlőtlenséget;

53. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

• [1]  http://unctad.org/en/Docs/unep_unctad_un-ohrlls_en.pdf
• [2]  http://www.unep.org/labour_environment/features/greenjobs-report.asp.
• [3]  http://www.unwomen.org/wp-content/uploads/2011/11/Rio+20-UN-Women-Contribution-to-the-Outcome-Document.pdf.
• [4]  http://www.womenrio20.org/Women’s_MG_Rio+20_Summary.pdf.
• [5]  http://www.wecf.eu/download/2011/March/greeneconomyMARCH6docx.pdf.
• [6]  http://www.regeringen.se/content/1/c6/04/59/80/4edc363a.pdf.
• [7]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0145.
• [8]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0070.
• [9]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0069.
• [10]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0430.
• [11]  HL C 308.E., 2011.10.20., 6–18. o.
• [12]  HL C 236.E., 2011.8.12., 79–86. o.

INDOKOLÁS

Ebben a jelentésben a zöld gazdaság és a fenntartható gazdaság egyenrangú egymással, és egyesíti magában a társadalmilag és ökológiailag fenntartható gazdaságot. Természetesen ez magában foglalja a nők és férfiak közötti egyenlőséget is. A zöld, illetőleg fenntartható gazdaság olyan rendszer, amelyben megőrizzük az ökoszisztéma termelékenységét (a bolygó teherbíró képességét), valamint egyúttal olyan társadalom jön létre, amelyben mindenki számára kielégülnek az alapvető emberi szükségletek. A zöld gazdaságon belüli gazdasági fejlődés tehát a természet által biztosított kereteken belül történik, és biztosítja az erőforrásoknak az emberek, a nők és a férfiak, valamint a generációk közötti igazságos elosztását.

A zöld gazdaság elve magában foglalja azt, hogy az ember és a bolygó szükséglete elsőrendű prioritást élvez, célja pedig olyan fenntartható társadalmak létrehozása, amelyek energiahatékonyan és egészségesen működnek, valamint hogy azokban nemtől, kortól, etnikai hovatartozástól, bőrszíntől, szexuális irányultságtól, fizikai képességektől és életfelfogástól függetlenül valamennyi ember részt vehet.

Nagymértékben kiegyensúlyozatlan a nők és férfiak politikai és gazdasági döntéshozatalban való részvétele. A nemek közötti kiegyensúlyozatlanság aláássa a politikai döntéshozatal legitimitását, mivel a demokrácia azon az elven alapul, hogy a megválasztott képviselők a népesség keresztmetszetét reprezentálják. Ahhoz, hogy a nők érdekeit a jövőben ugyanolyan módon figyelembe vegyék, mint jelenleg a férfiakét, a politikában és a zöld gazdaságban egyenlő részvételt kell biztosítani. Az említett kiegyensúlyozatlanság orvoslásához az országoknak minden olyan megfelelő intézkedést – még a kvóták megállapítását is – be kell vezetniük, amellyel a politikában és a zöld gazdaságban megvalósulhat a nemek közötti egyensúly.

Fenntartható fogyasztás

Napjaink gazdasági rendszere nem veszi számításba, hogy a természeti erőforrások korlátozottan állnak rendelkezésre. Az állandó növekedésre evidenciaként tekintenek. Mindez azonban előbb vagy utóbb összeomláshoz fog vezetni, mert minden előállított és a fogyasztók által megvásárolt áru és szolgáltatás további természeti forrásokat (vizet, energiát, fémeket stb.) igényel. A termelés és a fogyasztás kibocsátással és környezetszennyezéssel jár, amely előbb vagy utóbb az ökoszisztémánkba jut. Az ökoszisztémának korlátozott a képessége a kibocsátás felfogására és kezelésére, valamint arra, hogy alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez. Ha átlépjük ezt a határt, fontos ökoszisztéma-szolgáltatások állhatnak le. Olyan szolgáltatások, amelyek létezésünk és jólétünk alapját képezik. Ahhoz, hogy elkerüljük ezt a forgatókönyvet, a gazdasági rendszer megváltoztatására van szükség, amelyben a természeti erőforrások felhasználásának üteme lehetővé teszi a regenerálódást és az új termelést. A változásnak a zöld gazdaság felé kell mutatnia.

A zöld gazdaság megvalósításához azonban az emberi erőforrásokkal történő fenntartható gazdálkodás, azaz a társadalmi fenntarthatóság is elengedhetetlen. Ez például a szegények és gazdagok, valamint a nők és a férfiak közötti jobb egyensúlyt jelenti. Jelenleg a gazdag országoknak sokkal nagyobb a kihatása – az úgynevezett ökológiai lábnyoma – a Föld erőforrásaira, mint a szegény országoknak. Ha mindenki úgy élne, mint a svédek, az erőforrás-szükséglet fedezésére háromszor ekkora bolygóra lenne szükségünk. Ez az aránytalanság elfogadhatatlan.

Ez a gazdasági rendszer különböző válságokhoz vezet: többek között pénzügyi válsághoz, az ökoszisztémák összeomlásához és éghajlati változásokhoz. Ezek a válságok pedig a maguk részéről gyengébb biztonsági rendszerekhez és alacsonyabb jóléthez vezetnek. Ha a társadalmat eléri a válság, gyakran a jóléti kiadásokon takarékoskodnak, ami rosszabb oktatáshoz, egészségügyhöz, szociális segélyezési rendszerhez, alacsonyabb nyugdíjakhoz és elégtelen lakáskörülményekhez vezet. A napi egy dollárnál alacsonyabb összegből élő 1,3 milliárd ember 70 százaléka nő. A válságok tehát egyre több egyenlőtlen társadalmat teremtenek. A válságok tehát egyre több egyenlőtlen társadalmat teremtenek.

Fontos viszont hangsúlyozni, hogy a világ országai és népcsoportjai közötti jobb egyensúly elérése érdekében szükség van a szegény országok – növekvő fogyasztással és magasabb jóléttel járó – fejlődésére. A legszegényebb országok fejlődésének korlátozása nem járható út. A zöld gazdaság tehát nem fenntartható, ha nem veszi figyelembe a globális elosztás kérdését.

A nők és a férfiak a különböző nemi szerepek miatt egymástól eltérő fogyasztási mintákkal rendelkeznek, és különbözőképpen terhelik a környezetet. A férfiak például több húst fogyasztanak, és sokkal többet autóznak. A nőkre és férfiakra jellemző különböző fogyasztói viselkedés a nemi identitás létrehozását és megerősítését szolgálja. A fogyasztást gyakran a boldogsággal, a sikerrel és az élvezettel teszik egyenlővé, ezért a fogyasztás egyfajta jutalom lesz a fogyasztó számára. A fogyasztói választás tehát minden, csak nem racionális. Az attitűdök inkább az élvezetek és a vágyak mentén alakulnak ki egy bizonyos típusú identitás elérése érdekében, amely gyakran a szexualitáshoz és a nemi jellegzetességekhez kötődik.

A férfiaknak szánt fogyasztási cikkek általában sok energiát fogyasztanak és csúcstechnológiával készülnek. A nőknél ezzel szemben a ruhák vezetik a fogyasztási listát. Ezenkívül a fogyasztásban megmutatkozó, nemek közötti különbségek részben a jövedelmi különbségekre vezethetők vissza. A férfiak általában többet keresnek a nőknél, ezért nagyobb eséllyel fogyasztanak többet. A növekvő jövedelemmel és jóléttel párhuzamosan az egyének gyakran olyan dolgokra költenek, amivel az idő végessége miatt időt takaríthatnak meg. Ez azonban számos esetben kihatással van a környezetre. A különböző választási lehetőségek mérlegelése során tehát az időt a költségekhez mérik, s mivel a környezeti terhelések költségei nem érintik az egyéneket, a választás gyakran a magasabb környezeti terhelésre esik.

Léteznek olyan vélemények, hogy a nők természetüktől fogva gondosabbak és környezettudatosabbak a férfiaknál. A nemek közötti fogyasztási különbségek ilyen jellegű feltételezéssel való megközelítése azonban problematikus, mert aláássa a megoldáskeresés lehetőségét.

Ha a zöld és fenntartható gazdaságról beszélünk, a fogalommeghatározás magától értetődő része a nemek közötti nagyobb mértékű egyenlőség. A társadalmi fenntarthatóság fogalma magában foglalja a nemek közötti egyenlőséget is. A jelenlegi gazdaság rendszerszintű hibája, hogy bizonyos árukat és szolgáltatásokat egyáltalán nem értékel. Az ezekhez kapcsolódó munkafeladatokat gyakran nők látják el. Ez lehet többek között gyermekfelügyelet, ételkészítés, földművelés vagy vízhordás. E tevékenységek így „láthatatlanok” maradnak a gazdaságban. Ezzel szemben a nők a munkájukért kapott bér legnagyobb részét újra a helyi közösségben fektetik be. A nők szerepe ezért fontos, és azt láthatóvá is kell tenni. Ehhez családtervezésre, gyermekgondozási infrastruktúrára és megosztott szülői gondoskodásra van szükség annak érdekében, hogy a nőknek lehetőségük nyíljon idejük egy részének felszabadítására és a társadalmi fejlődésben való részvételre.

Manapság sok nő a patriarchális rendszer foglya, amelyben a nők számottevően kevesebb joggal rendelkeznek, mint a férfiak. Nem birtokolhatnak például földet, nem vehetnek fel kölcsönt, nem férhetnek hozzá a természeti erőforrásokhoz, nem tanulhatnak, nincs hozzáférésük az egészségügyi ellátáshoz és a különböző technológiai megoldásokhoz. E rendszer magakadályoz minden olyan lehetőséget, amelynek segítségével ezek a nők ki tudnák magukat szabadítani ebből a helyzetből.

Fenntartható közlekedés

Fontos, hogy olyan fenntartható közlekedési rendszerek jöjjenek létre, amelyek egyenlő mértékben figyelembe veszik a nők és a férfiak közlekedési igényeit, valamint enyhe hatást gyakorolnak a környezetre. A tagállamoknak csökkenteniük kellene a közlekedési ágazat környezeti és energetikai hatásait, és növelniük kellene a nemek közötti egyenlőséget azáltal, hogy nagyobb mértékben hozzáférhetővé válik az információs technológia, valamint megvalósul a forgalmi szempontból hatékony tervezés. A kiterjedtebb információs technológia rendelkezésre állása esetén a kommunikációhoz nem szükséges közlekedni, valamint a településtervezés koncentráltabb településekhez és környezetbarát megoldások hasznosításához vezet, ami hatékony közlekedési rendszerekkel működő és alacsony energiafogyasztású társadalmat eredményez. A különböző célpontok között többen közlekedhetnek gyalogosan vagy kerékpárral, amivel előnyben részesül a nők és egyben az alacsony jövedelműek közlekedési módja.

A szavak szintjén hosszú ideje egyetértés van abban, hogy fenntarthatóbb közlekedési rendszert kell kiépítenünk. Azonban a gyakorlatban nagyon kevés dolog történik. A közlekedési hierarchia elve abból indul ki, hogy egy közlekedési és kommunikációs probléma megoldásakor választásaink során minden esetben a következő sorrendet részesítjük előnyben: 1. információs technológia és széles sáv; 2. forgalmi szempontból hatékony tervezés; 3. gyalogos és kerékpáros forgalom; 4. közösségi közlekedés – elsősorban megújuló energiaforrásokból készült üzemanyaggal üzemeltetett busszal, villamossal és vasúttal, másodsorban fosszilis üzemanyaggal üzemeltetett szállítójárművekkel; 5. hajózás; 6. közúti forgalom.

A zöld gazdaságra való törekvés egyik legfontosabb teendője, hogy jelentősen meg kell erősíteni a helyi és regionális közösségi közlekedést, ami egyben megkönnyíti a nők mindennapi életét és közlekedését is. A jól kiépített közösségi közlekedés a férfiak számára is lehetővé teszi, hogy nagyobb mértékben használják a környezeti szempontból fenntartható közlekedési rendszert, ami pozitív jelenség, mert a férfiaknak nagyobb mértékben kell szakítaniuk viselkedési mintáikkal, és azzal a szokásukkal, hogy a jelenlegi mértékben vegyék igénybe a személygépkocsijukat. Ezen erőfeszítések során tekintetbe kell venni azt, hogy a nők és a férfiak a különböző kockázatbecslés miatt különbözőképpen ítélik meg a nyilvános helyeket. Ezért a közlekedési rendszeren belüli nem biztonságos helyeket, például a sötét alagutakat vagy átjárókat meg kell szüntetni elsősorban annak érdekében, hogy fokozni lehessen a nők biztonságérzetét.

A szociális ágazat és a zöld munkahelyek

Jelenleg a nők és a férfiak nem rendelkeznek egyenlő esélyekkel a munkaerőpiacon. Fennáll a veszélye annak, hogy a nők alulreprezentáltak lesznek a jövőbeli új zöld munkahelyeken. Ezért olyan intézkedésekre van szükség, amelyek hozzásegítik a nőket ahhoz, hogy például a közlekedés, a tervezés vagy a termelés területén kapjanak zöld munkát. Minden országban fontos, hogy a zöld munkahelyekkel kapcsolatos képzés és készségfejlesztés hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget.

A zöld munkahelyek fogalma az adminisztratív munkát – valamint a környezetbarát, illetve az enyhe környezeti hatással járó szolgáltatások magán- és közszféráját – is magában foglalja. Ezek azok a területek, ahol jelenleg nagyobb arányban dolgoznak nők, amely ténynek a férfiak e szektorokban betöltött szerepének növelésére kell sarkallnia. Ezzel kapcsolatban adminisztrátori és hivatali, illetve nagy arányban az oktatás és a szociális gondozás területén végzett munkákról beszélhetünk.

Az oktatás mindig fontos szerepet játszott a társadalmi fejlődés megalapozásában. Ezért fontos, hogy a képzések alkalmazkodjanak a társadalmi változásokhoz. A társadalom fenntartható fejlődése céljából döntő, hogy a jelenlegi és következő generációk képzésük során megismerkedjenek a fenntartható társadalom ismérveivel. Ezzel kapcsolatban a demokrácia, a nemek közötti egyenlőség, az alapvető emberi jogok és a természet tiszteletben tartásának értékeit kell hangsúlyozni.

Fenntartható politika a nemzetközi kapcsolatokban

A legkevésbé fejlett államoknak nagy esélyük van arra, hogy sikeresek legyenek, és a fejlődésüket a zöld gazdaság felé mozdítsák el. Ez annak köszönhető, hogy ezekben az országokban már jelenleg is szén-dioxid-szegény termelés folyik, és az életvitel sem gyakorol olyan mértékű hatást a környezetre és az éghajlatra, mint a gazdag országokban. A zöld gazdaságra való átállás politikai reformokat és eszközöket, finanszírozási mechanizmusokat és kereskedelmi szabályokat igényel. Örvendetes, hogy a zöld gazdaság létrehozása érdekében a döntéshozók számos ilyen országban hoztak már fontos és helyes döntéseket. Egyre több alacsony és közepes bevételű ország dolgoz ki olyan adórendszert, amely adóval sújtja a környezetre veszélyes tevékenységeket és termékeket. Sajnálatos módon a külföldi beruházások nagy része környezetkárosító tevékenységekre – például az olaj, a gáz vagy az ásványi anyagok kitermelésére – irányul, és csak kismértékben érintik a feldolgozóipart és a fenntartható infrastrukturális projekteket, amelyek ezen országok fejlődése szempontjából kiemelt szerepet játszanak. Ezért fontos lépést jelent a befektetések olyan projektekké való átprogramozása, amelyek hosszútávon fenntarthatók, tehát összhangban állnak a zöld gazdaság irányába mutató fejlődéssel. Ezen a ponton fontos szerepe van az EU-nak abban, hogy fejlesztési politikáját a társadalmi és ökológiai célkitűzések irányítsák.

Az átállás során ezen országok számára hozzáférést kell biztosítani azokhoz a technológiákhoz, amelyeket a szén-dioxid-szegény és környezetbarát gazdaság irányába mutató fejlődés igényel. Elsősorban olyan technológiákról van szó, amelyek megkönnyítik a munkát a mező- és erdőgazdaságban, az állattenyésztésben, az energiaellátásban, a hulladékgazdálkodásban és a szállítmányozásban. E területek nagy részén nők tevékenykednek. Ha ezekben az ágazatokban könnyebbé válik a munka, a nők helyzete is javul, mert idejük szabadul fel arra, hogy a saját jóllétükkel és a társadalmi életben való részvétellel foglalkozzanak.

Az innovációk és az elérhető információk fontos alapkövei a releváns technológiákhoz való hozzáférésnek és a fejlesztésnek. A zöld technológia kifejlesztése, meghonosítása és az ahhoz történő alkalmazkodás – akár belföldi használatra, akár azon túlmutatóan a fejlett világba való exportra – nemzetközi közös munkát és együttműködést, valamint kutatást és fejlesztést igényel. Ezzel kapcsolatban az is fontos, hogy a szabadalmak érvényességi ideje csökkenjen, és könnyebbé váljon a már létező technológiák és újítások szabadabb használata.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	10.7.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 4 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Andrea Češková, Marije Cornelissen, Edite Estrela, Iratxe García Pérez, Zita Gurmai, Mikael Gustafsson, Mary Honeyball, Lívia Járóka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Silvana Koch-Mehrin, Constance Le Grip, Astrid Lulling, Antonyia Parvanova, Raül Romeva i Rueda, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Marc Tarabella, Britta Thomsen, Angelika Werthmann, Marina Yannakoudakis, Inês Cristina Zuber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Mariya Gabriel, Kent Johansson, Christa Klaß, Mojca Kleva, Kartika Tamara Liotard, Ana Miranda