JELENTÉS az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
30.7.2012 - (COM(2011)0370 – C7‑0168/2011 – 2011/0172(COD)) - ***I
Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság
Előadó: Claude Turmes
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
(COM(2011)0370 – C7‑0168/2011 – 2011/0172(COD))
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0370),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0168/2011),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv értelmében a svéd parlament által benyújtott, indokolással ellátott véleményre, amely hangsúlyozza, hogy a javasolt jogalkotási aktus nem áll összhangban a szubszidiaritás elvével,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26-i véleményére,
– tekintettel a Régiók Bizottságának 2011. december 14-i véleményére,
– tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. június 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,
– tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,
– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0265/2012),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI*
a Bizottság javaslatához
---------------------------------------------------------
A MELLÉKLET
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS …/2011/EU IRÁNYELVE
(…)
az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (2) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára[1],
a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2],
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[3],
rendes jogalkotási eljárás keretében[4],
(1) Az Európai Unió eddig soha nem tapasztalt kihívásokkal szembesül, hiszen energiaimporttól való függősége megnőtt, az energiaforrások korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, el kell érnie, hogy az éghajlatváltozás ne haladjon meg egy bizonyos mértéket, miközben ki kell lábalnia a gazdasági válságból is. A fenti problémák kezelésének értékes eszköze lehet az energiahatékonyság. Az energiahatékonyságnak köszönhetően ugyanis csökken a primerenergia-felhasználás és az energiaimport, ami javítja az Unió ellátásbiztonságát. Az energiahatékonyság hozzájárul továbbá az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költséghatékony csökkentéséhez, és ezáltal az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez is. Az energiahatékonyabb gazdaságra való áttérés ezenkívül várhatóan felgyorsítja az innovatív technológiai megoldások elterjedését az Unióban és javítja az uniós ipar versenyképességét, ezáltal előmozdítja a gazdaság növekedését és minőségi munkahelyeket teremt az energiahatékonysághoz kapcsolódó számos ágazatban.
(2) Az Európai Tanács a 2007. március 8–9-i következtetéseiben hangsúlyozta, hogy az Unión belül fokozni kell az energiahatékonyságot annak a célkitűzésnek az eléréséhez, amely szerint 2020-ra az addigra várható értékekhez képest 20 %-kal kellene csökkenteni az Unió primerenergia-felhasználását. A 2011. február 4-i következtetéseiben pedig azt emelte ki az Európai Tanács, hogy teljesíteni kell a 2010. júniusi Európai Tanács által 2020-ra kitűzött 20 %-os energiahatékonysági célt, amelynek terén jelenleg elmaradás van. A 2007-ben készített előrejelzések 2020-ra 1842 Mtoe primerenergia-felhasználást prognosztizáltak. A 20 %-os csökkentés 1474 Mtoe értéket eredményezne 2020-ban, ami az előrejelzésekhez képest 368 Mtoe csökkenésnek felelne meg.
(3) Az Európai Tanács a 2010. június 17-i következtetéseiben a foglalkoztatást és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó új uniós stratégia (az Európa 2020 stratégia) egyik kiemelt célkitűzéseként megerősítette az energiahatékonysági célkitűzést. E folyamat részeként és a célkitűzés nemzeti szintű megvalósítása érdekében, a Bizottsággal folytatott intenzív párbeszéd keretében a tagállamoknak nemzeti célelőirányzatokat kell meghatározniuk és nemzeti reformprogramjaikban fel kell tüntetniük, milyen módon kívánják elérni azokat.
(4) Az „Energia 2020” című bizottsági közlemény az energiahatékonyságot az Unió 2020. évi energiaügyi stratégiájának középpontjába helyezi, és vázolja egy olyan új energiahatékonysági stratégia szükségességét, amely minden tagállam számára lehetővé teszi az energiafelhasználás függetlenítését a gazdasági növekedéstől.
(5) Az Európai Parlament az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló, 2010. december 15-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési tervébe foglaljon bele a 2020. évi átfogó uniós energiahatékonysági célelőirányzatok elérése terén tapasztalható lemaradás behozását célzó intézkedéseket is.
(6) Az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése a Bizottság által 2011. január 26-án elfogadott, Európa erőforrás-hatékonnyá tételét célzó kezdeményezés. A dokumentum az energiaforrások fenntartható felhasználásának biztosítása szempontjából meghatározó szerepet tulajdonít az energiahatékonyságnak.
(7) Az Európai Tanács a 2011. február 4-i következtetéseiben elismerte, hogy az uniós energiahatékonysági célkitűzés megvalósulása nem halad a kijelölt pályán, és határozott fellépésre van szükség az épületek, a közlekedés, a termékek és a folyamatok terén elérhető jelentős energiamegtakarítási lehetőségek kiaknázásához. A következtetések szerint a Tanács értékelni fogja az uniós energiahatékonysági cél 2013-ig történő megvalósítását, és szükség esetén további intézkedéseket fog előirányozni.
(8) A Bizottság 2011. március 8-án elfogadta a 2011. évi energiahatékonysági tervről szóló közleményt. A közlemény megerősítette, hogy az Unió nem halad megfelelő ütemben az energiahatékonysági célkitűzéseinek elérése felé. Ez annak ellenére történik, hogy a tagállamok által az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[5] foglalt kötelezettségeik teljesítéseként benyújtott első nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervben vázolt nemzeti energiahatékonysági politikákkal kapcsolatban eredmények születtek. A második cselekvési tervek első elemzése megerősíti ezt. E helyzet orvoslása érdekében a terv egy sor energiahatékonysági politikát és intézkedést vett számba, amelyek kiterjednek a teljes energiaellátási láncra – beleértve az energiatermelést, -átvitelt és -elosztást –, a közszféra által az energiahatékonyság terén betöltendő vezető szerepet, az épületeket és berendezéseket, az ipart, valamint annak szükségességét, hogy a végső fogyasztókat képessé tegyék energiafogyasztásuk kézben tartására. A közlekedési ágazat energiahatékonyságával ezzel párhuzamosan a közlekedésről szóló, 2011. március 28-án elfogadott fehér könyv is foglalkozott. A fehér könyv 26. kezdeményezése felszólít a járművekre vonatkozó megfelelő szén-dioxid-kibocsátási szabványok rögzítésére valamennyi közlekedési mód esetében, és szükség esetén azok energiahatékonysági követelményekkel történő kiegészítésére valamennyi meghajtórendszerre vonatkozóan.
(9) A Bizottság 2011. március 8-án elfogadta az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervét is, amely ebből a szemszögből is rámutatott arra, hogy jobban a középpontba kell helyezni az energiahatékonyságot.
(10) Ebben az összefüggésben naprakésszé kell tenni az energiahatékonyság uniós jogi keretét, nevezetesen egy olyan irányelv útján, amelynek általános célja az Unió primerenergia-felhasználásának 2020-ig történő, 20 %-os csökkentésére vonatkozó energiahatékonysági célkitűzés elérése, valamint a 2020 utáni időszakban további energiahatékonysági fejlesztések megvalósítása. Ennek érdekében közös keretrendszert kell létrehozni az energiahatékonyság Unión belüli ösztönzésére, és konkrét fellépéseket kell előírni a Tanács által 2011. június 10-én elfogadott 2011. évi energiahatékonysági tervben foglalt bizonyos javaslatok végrehajtására, valamint az abban leírt jelentős kihasználatlan energiamegtakarítási potenciál kiaknázására.
(11) ▌Az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló, 2009. április 23-i 2009/406/EK európai parlamenti és tanácsi határozat[6] arra kötelezi a Bizottságot, hogy 2012-ig készítsen felmérést és jelentést arról, hogy a Közösség és tagállamai milyen előrelépéseket tettek annak a célkitűzésnek a teljesítése érdekében, hogy az energiafogyasztás 2020-ra az előrejelzésekhez képest 20 %-kal csökkenjen. A határozatban a Tanács és a Parlament kijelenti azt is, hogy a Bizottságnak 2012. december 31-ig az energiahatékonyság fejlesztésének felgyorsítására irányuló megerősített vagy új intézkedésekre kell javaslatot tennie, elsősorban azzal a céllal, hogy segítse a tagállamokat az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó közösségi kötelezettségvállalások megvalósításában. Ez az irányelv ennek a követelménynek tesz eleget. Hozzájárul továbbá az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében foglalt célok eléréséhez – nevezetesen az energetikai ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentése által –, valamint a kibocsátásmentes villamosenergia-termelés 2050-ig történő megvalósításához is.
(12) Az energiaellátási és végfelhasználói ágazat megtakarításait átfogó, integrált megközelítést kell alkalmazni az összes meglévő energiamegtakarítási potenciál kiaknázásához. Ugyanakkor meg kell erősíteni a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról szóló, 2004. február 11-i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[7] és a ▌2006/32/EK irányelv rendelkezéseit.
(13) Kedvezőbb lenne, ha a 20 %-os energiahatékonysági célkitűzést az energiahatékonyságot különböző területeken ösztönző különös nemzeti és uniós intézkedések halmozott végrehajtásának eredményeképpen lehetne elérni. ▌ A tagállamokat indikatív nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok, rendszerek és programok meghatározására kell kötelezni. ▌A Bizottságnak értékelnie kell az egyes tagállamok ilyen célelőirányzatait és egyéni erőfeszítéseit és az elért előrehaladással kapcsolatos adatokat annak értékelése érdekében, hogy mekkora a valószínűsége az átfogó uniós célkitűzés elérésének, illetve mennyire elégségesek az egyéni erőfeszítések a közös cél eléréséhez. A Bizottságnak ezért a felülvizsgált jogi kerete útján és az Európa 2020 folyamat keretében szorosan figyelemmel kell követnie a nemzeti energiahatékonysági programok végrehajtását. Lehetővé kell tenni, hogy az indikatív nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok meghatározása során a tagállamok figyelembe vehessék a primerenergia-felhasználást befolyásoló olyan nemzeti tényezőket, mint a még kihasználatlan költséghatékony energiamegtakarítási potenciál, az energiaimport és az energiaexport változásai, az egyes megújulóenergia-források fejlődése, a nukleáris energia, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint a korai intézkedés. Modellszámítások végzésekor a Bizottságnak a modell alapján tett feltételezések és a modelleredmény-tervek tárgyában kellő időben és átlátható módon konzultálnia kell a tagállamokkal. Javítani kell az energiahatékonysági intézkedések hatásának, valamint az állománynak és a technológiák teljesítményének modellezését.
(13a) A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[8] kimondja, hogy Ciprus és Málta, elszigetelt és peremterületeken lévő tagállamokként a légi közlekedésre mint polgáraik és gazdaságuk számára létfontosságú közlekedési eszközre támaszkodnak. Ennek eredményeképpen a nemzeti légi közlekedésben mért bruttó végső energiafogyasztásuk aránytalanul magas – a 2005-ös közösségi átlag több mint háromszorosa –, ezért aránytalanul érintettek a jelenlegi technológiai és szabályozási kötelezettségek által.
(14) A vonatkozó közkiadások teljes összege az Unió bruttó hazai termékének 19 %-át teszi ki. Emiatt a közszféra fontos hajtóerőt jelent a piac hatékonyabb termékek, épületek és szolgáltatások irányába történő elmozdulásának ösztönzésében, valamint a polgárok és vállalkozások energiafogyasztási szokásainak megváltoztatásában. Ezen túlmenően az energiafogyasztásnak az energiahatékonyságot javító intézkedések miatti csökkenése közforrásokat szabadíthat fel egyéb célokra. A nemzeti, regionális és helyi szintű közintézményeknek példamutató szerepet kell játszaniuk az energiahatékonyság terén.
(14a) Szem előtt tartva azt, hogy a 2011. évi energiahatékonysági tervről szóló 2011. június 10-i következtetéseiben a Tanács hangsúlyozta, hogy mivel az Európai Unió energia-végfelhasználásának 40 %-áért az épületek a felelősek, valamint a specializált szakmákban és építkezési ágazatokban, illetve az építés során felhasznált termékek gyártásában és egyes szakmai tevékenységekben – így az építészetben, a tanácsadásban és a mérnöki tevékenységben – rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása érdekében a tagállamoknak 2020-on túlmutató hosszú távú stratégiát kell kidolgozniuk a lakó- és kereskedelmi célú épületek felújításába történő, az épületállomány energiahatékonyságának javítását célzó beruházások mobilizálása céljából. Ennek a stratégiának azokra a teljes körű költséghatékony felújításokra kell irányulnia, amelyek eredménye olyan helyreállítás, amely a korszerűsítés előtti szinthez képest jelentős százalékban csökkenti egy épület szállítottenergia-fogyasztását és végső energiafogyasztását egyaránt, ami nagyon magas energiaszintet eredményez. Az ilyen teljes körű felújításokat szakaszokban is végre lehet hajtani.
(15) Növelni kell az épületek felújítási arányát, mivel a meglévő épületállomány rendelkezik messze a legnagyobb energiamegtakarítási potenciállal. Az épületek ráadásul kiemelt fontossággal bírnak azon uniós célkitűzés elérése szempontjából, amely szerint 2050-re 1990-hez képest 80-95 %-kal csökkenteni szükséges az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A közintézmények tulajdonában lévő épületek az épületállomány jelentős részét teszik ki, és különösen nagy figyelem övezi őket. Ezért helyénvaló egy éves felújítási arány meghatározása ▌a tagállamok területén lévő, a központi kormányzat tulajdonában és használatában lévő épületek tekintetében, azok energiahatékonyságának javítása érdekében. Ez a felújítási arány nem okozhatja a közel nulla energiaigényű épületek tekintetében az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben[9] előírt kötelezettségek sérelmét. A központi kormányzati épületek felújítására vonatkozó kötelezettség kiegészíti a fenti irányelvet, amelynek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben a meglévő épületeken jelentős felújítást hajtanak végre, azok energiahatékonyságát fokozni kell oly módon, hogy az épületek megfeleljenek az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek. Célszerű, hogy a tagállamok a központi kormányzati ingatlanok közé tartozó épületek energiahatékonyságának azonos mértékű javulását eredményező alternatív költséghatékony intézkedéseket is hozhassanak. A központi kormányzati épületek alapterületének felújítására vonatkozó kötelezettségnek az olyan igazgatási szervezeti egységekre kellene vonatkoznia, amelyek hatásköre az egész területre kiterjed. Amennyiben valamely tagállamban, illetve egy adott hatáskör vonatkozásában nem létezik olyan érintett igazgatási szervezeti egység, amelynek hatásköre kiterjed az egész területre, akkor a kötelezettségnek azokra az igazgatási egységekre kell vonatkoznia, amelyek hatásköre együttesen kiterjed az egész területre.
(16) A tagállamokban számos települési önkormányzat és más közintézmény már integrált energiatakarékossági és energiaellátási megközelítéseket vezetett be például a fenntartható energiát célzó cselekvési tervek útján (ilyenek többek között a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés keretében kidolgozott fellépések) vagy az épületekkel vagy közlekedési módokkal összefüggő egyedi intézkedéseken túllépő integrált városi megközelítések formájában. A tagállamoknak bátorítaniuk kell a települési önkormányzatokat és más közintézményeket arra, hogy fogadjanak el integrált és fenntartható, egyértelmű célkitűzéseken alapuló energiahatékonysági terveket, vonják be a lakosságot azok kidolgozásába és végrehajtásába, valamint megfelelően tájékoztassák őket e tervek tartalmáról és a célkitűzések elérése felé tett előrehaladásról. Az ilyen tervek jelentős energiamegtakarítást eredményezhetnek, különösen ha azokat olyan energiagazdálkodási rendszerek keretében hajtják végre, amelyek lehetővé teszik az érintett közintézmények számára a hatékonyabb energiagazdálkodást. Ösztönözni kell a városok, települések és különféle közintézmények közötti, az innovatívabb megoldásokkal kapcsolatos tapasztalatcserét.
(17) A bizonyos termékek és szolgáltatások beszerzése, valamint épületek vásárlása és bérlése tekintetében az építési beruházásokat, beszerzéseket vagy szolgáltatásokat közbeszerzési szerződések útján odaítélő központi kormányzatoknak példát kell mutatniuk, és döntéseik során szem előtt kell tartaniuk a beszerzések energiahatékonyságát. Ez azon igazgatási szervezeti egységekre vonatkozik, amelyek hatásköre az egész területre kiterjed. Amennyiben valamely tagállamban, illetve egy adott hatáskör vonatkozásában nem létezik olyan érintett igazgatási szervezeti egység, amelynek hatásköre kiterjed az egész területre, akkor a kötelezettségnek azokra az igazgatási egységekre kell vonatkoznia, amelyek hatásköre együttesen kiterjed az egész területre. Mindamellett be kell tartani az uniós közbeszerzési irányelvek rendelkezéseit. A tagállamoknak az ezen irányelvben a beszerzésre vonatkozó energiahatékonysági követelmények hatálya alá tartozó termékektől eltérő termékek esetében ösztönözniük kell a közintézményeket a beszerzés energiahatékonyságának figyelembevételére.
(18) Annak a lehetőségnek az értékelése, amely szerint uniós szintű „fehér bizonyítvány”-rendszert lehetne bevezetni, arra mutatott rá, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen rendszer túlzott adminisztratív költségekkel járna, valamint fennállna annak a kockázata, hogy az energiamegtakarítás az Unió egésze helyett néhány tagállamban összpontosulna. A szóban forgó célkitűzés – legalábbis ebben a szakaszban – az energiahatékonyságra vonatkozó az energetikai közszolgáltatókra vonatkozó nemzeti kötelezettségi rendszerek, illetve azonos mennyiségű energiamegtakarítást eredményező egyéb alternatív szakpolitikai intézkedések útján jobban elérhető lenne. ▌A rendszerek keretében elérni kívánt célokat az Unió szintjén, közös keretrendszerben kell meghatározni, ugyanakkor jelentős rugalmasságot kell biztosítani a tagállamoknak ahhoz, hogy teljes mértékben figyelembe vehessék a piaci szereplők nemzeti szerveződését, az energiaágazat sajátos hátterét és a végső fogyasztók szokásait. A közös keretrendszernek biztosítania kell az energetikai közszolgáltatók számára a lehetőséget arra, hogy minden végső fogyasztónak kínálhassanak energetikai szolgáltatásokat, ne csak azoknak, akiknek energiát értékesítenek. Ez fokozza az energiapiaci versenyt, mivel az energetikai közszolgáltatók kiegészítő energiaszolgáltatások nyújtásával differenciálhatják termékeiket. A közös keretrendszernek ezenkívül lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy nemzeti rendszerükbe társadalmi célú követelményeket foglalhassanak, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő ügyfelek is részesüljenek a jobb energiahatékonyság előnyeiből. ▌ Célszerű, hogy a tagállamok objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján meghatározzák, hogy mely energiaelosztóknak vagy kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozásoknak kell az ezen irányelvben meghatározott végfelhasználói energiamegtakarítási célelőirányzatot teljesíteniük.
A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy határozhassanak, hogy nem írnak elő ilyen kötelezettséget a kis energiaelosztó, kiskereskedelmi energiaértékesítő kisvállalkozások és kis energiaágazatok számára annak érdekében, hogy azokat ne sújtsák aránytalanul nagy adminisztratív terhek. Az „európai kisvállalkozói intézkedéscsomag” című bizottsági közlemény meghatározza azokat az elveket, amelyeket figyelembe kell venniük az ezzel a lehetőséggel élni nem kívánó tagállamoknak. A nemzeti energiahatékonysági kezdeményezések támogatásának egyik módjaként az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti kötelezettségi rendszerek hatálya alá tartozó köteles felek azzal is eleget tehetnek kötelezettségeiknek, ha a nemzeti energiahatékonysági alapba évente befizetik a rendszer alapján előírt beruházásoknak megfelelő összeget.
(18a) Tekintettel arra, hogy az államháztartás fenntarthatóságának visszaállítása és a költségvetési konszolidáció a legfontosabb átfogó feladat, az ezen irányelv hatálya alá tartozó különleges intézkedések végrehajtása során – megfelelő mértékű elemzés és értékelés alapján – kellő figyelmet kell fordítani tagállami szinten az energiahatékonysági intézkedések költséghatékonyságára.
(18b) Az a követelmény, amelynek értelmében a végső fogyasztók számára évente értékesített energia egy részét meg kell takarítani az egyébként értékesített energiához képest, nem minősül az értékesítés vagy az energiafogyasztás felső határának. Helyénvaló, hogy a tagállamoknak módjukban álljon az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[10] I. mellékletében felsorolt ipari tevékenységekben felhasznált értékesített energiavolument, illetve annak egy részét nem számítani bele a végfelhasználóknak való energiaértékesítésbe, mivel egyértelmű, hogy e tevékenységeken belül bizonyos ágazatok vagy alágazatok ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés jelentős kockázatának. Helyénvaló, hogy a tagállamok tudatában legyenek a rendszerekkel járó költségeknek ahhoz, hogy pontosan felmérhessék az intézkedések költségeit.
(18c) A 6. cikkben foglalt követelmények sérelme nélkül és az adminisztratív terhek korlátozása érdekében a tagállamok a 6. cikk végrehajtására irányuló valamennyi egyedi szakpolitikai intézkedésüket egyetlen átfogó nemzeti energiahatékonysági programban foghatják össze.
(19) Az egyes olyan piaci szegmensekben rejlő energiamegtakarítási potenciál kihasználása érdekében, amelyekben a piacon általában nem kínálnak energiaauditot (például a ▌kis- és középvállalkozásokban (kkv-k)), a tagállamoknak a kkv-kat energiaaudit elvégeztetésére ösztönző programokat kell kidolgozniuk ▌. Az energiaaudit rendszeres elvégeztetését kötelezővé kell tenni a nagyvállalatok számára, mivel ezzel jelentős energiamegtakarítás érhető el. Az auditok során figyelembe kell venni a vonatkozó európai szabványokat – ilyen például az EN ISO 50001 (energiagazdálkodási rendszerek) vagy a pr EN 16247-1 (energiaauditok), illetve energiaaudit alkalmazása esetén az EN ISO 14000 (energiagazdálkodási rendszerek) –, és ezáltal az auditoknak az ezen irányelv Vb. mellékletében foglalt követelményekkel is összhangban kell lenniük, mivel nem haladják meg az e vonatkozó szabványokban megállapított követelményeket. Ezen irányelv elfogadásával párhuzamosan folyamatban van egy, az energiaauditokra vonatkozó specifikus európai szabvány kidolgozása.
(20) Amennyiben ezeket az auditokat belső szakértők végzik, ▌a függetlenség követelménye előírja, hogy ezek a szakértők ne foglalkozzanak közvetlenül az auditált tevékenységgel ▌.
(21) Az energiahatékonyságot javító intézkedések megtervezésekor figyelembe kell venni a költséghatékony technológiai újítások – például az intelligens fogyasztásmérés – elterjedt használata révén elért hatékonyságnövekedést és megtakarítást. Intelligens fogyasztásmérők beépítése esetén a társaságok azokat nem használhatják indokolatlan visszamenőleges számlázásra.
(21a) A villamos energia vonatkozásában, valamint a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[11] (a villamos energiáról szóló irányelv) összhangban, ha az intelligens mérőberendezések üzembe helyezéséről kedvező értékelés születik, 2020-ig legalább a fogyasztók 80 %-át el kell látni intelligens mérési rendszerrel. A földgáz vonatkozásában, valamint a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[12] összhangban, ha az intelligens mérőberendezések üzembe helyezéséről kedvező értékelés születik, a tagállamoknak vagy bármely általuk kijelölt illetékes hatóságnak ütemtervet kell készítenie az intelligens mérési rendszerek bevezetéséről.
(21b) A távfűtéses vagy házközponti fűtéses többlakásos épületekben az egyéni hőfogyasztás mérésére akkor előnyös egyéni hőfogyasztásmérőket vagy egyéni fűtési költségosztókat használni, ha a végső fogyasztók befolyásolni tudják saját fogyasztásukat. Alkalmazásuknak tehát csak olyan épületekben van értelme, amelyekben a radiátorok termosztatikus radiátorszelepekkel vannak felszerelve.
(21c) Egyes távfűtéses vagy házközponti fűtéses többlakásos épületekben a pontos egyéni hőfogyasztásmérők alkalmazása műszaki szempontból bonyolult és költséges volna, mivel a lakásokban a fűtésre használt melegvíznek több különböző belépési és kilépési pontja is van. Feltételezhető tehát, hogy a többlakásos épületekben a hőfogyasztás egyéni mérése mindazonáltal műszaki szempontból megoldható abban az esetben, ha az egyéni mérők működtetéséhez az épületben nem kell lecserélni a már meglévő melegvizes fűtési rendszer csöveit. Az ilyen épületekben az egyéni hőfogyasztást úgy lehet mérni, hogy valamennyi radiátort egyéni fűtési költségosztóval szerelik fel.
(21d) A 2006/32/EK irányelv előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a végső fogyasztók versenyképes áron egyéni fogyasztásmérőt kapjanak, amely pontosan jelzi a tényleges energiafogyasztásukat, továbbá a használat tényleges időpontjáról is információt ad A legtöbb esetben ez az előírás feltételektől függ, így attól, hogy technikailag lehetségesnek, pénzügyi szempontból ésszerűnek, továbbá a potenciális energiamegtakarítás tekintetében arányosnak kell lennie. Új épületekben létrehozott új csatlakoztatások esetén, vagy amennyiben egy épület a 2010/31/EK irányelvben meghatározott jelentős felújításon megy keresztül, az említett versenyképes árú, egyéni fogyasztásmérőket mindig rendelkezésre kell bocsátani. A 2006/32/EK irányelv azt is előírja, hogy a tényleges fogyasztást tükröző egyértelmű számlázást kell biztosítani, mégpedig elégséges gyakorisággal ahhoz, hogy a fogyasztók szabályozni tudják saját energiafogyasztásukat.
A villamos energia, illetve a földgáz belső piacáról szóló irányelv (2009/72/EK, illetve 2009/73/EK irányelv) előírják, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell az intelligens mérőberendezések bevezetését annak érdekében, hogy segítsék a fogyasztók aktív részvételét a villamosenergia-, illetve a gázellátás piacán. A villamos energia tekintetében amennyiben az intelligens fogyasztásmérők üzembe helyezését költséghatékonynak minősítik, 2020-ig legalább a fogyasztók 80 %-a számára biztosítani kell az intelligens mérőberendezések felszerelését. A földgáz tekintetében nincs megadott határidő, azonban a menetrend készítése követelmény. Az irányelvekben továbbá az is szerepel, hogy a végső fogyasztókat megfelelően tájékoztatni kell a tényleges villamosenergia- és gázfogyasztásukról és ennek költségéről, mégpedig elegendő gyakorisággal ahhoz, hogy szabályozni tudják saját energiafogyasztásukat.
A 2006/32/EK, a 2009/72/EK és a 2009/73/EK irányelvben foglalt, a fogyasztásmérésre és a számlázásra vonatkozó rendelkezéseknek az energiamegtakarításra vonatkozó hatását korlátozták. Számos helyen az Unióban ezek a rendelkezések nem eredményezték azt, hogy a fogyasztók naprakész adatokat kapjanak energiafogyasztásukról, sem azt, hogy a tényleges fogyasztásra épülő számlázás készüljön olyan gyakorisággal, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára energiafogyasztásuk szabályozását. A többlakásos épületek fűtési és melegvíz-ellátási ágazataiban számos esetben lakossági panaszokra adott okot az, hogy e rendelkezések nem kellő mértékben pontosak.
A végső fogyasztóknak az egyéni energiafogyasztásuk mérésére és számlázására vonatkozó adatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogai megerősítése érdekében – szem előtt tartva az intelligens mérőberendezések és az intelligens fogyasztásmérők bevezetésének eljárásával kapcsolatos lehetőségeket a tagállamokban – elengedhetetlen, hogy az e területre vonatkozó uniós jogszabályok pontosabbak legyenek. Ez minden bizonnyal elősegíti az energiamegtakarítást fokozó funkciókkal felszerelt intelligens mérőberendezések bevezetése költségének csökkenését, és támogatja az energetikai szolgáltatások piacának és a keresletoldali szabályozásnak a fejlesztését. Az intelligens mérőberendezések bevezetése lehetővé teszi a tényleges fogyasztáson alapuló gyakori számlázást. Ezen túlmenően pontosítani kell az információhoz való hozzáférésre, valamint a tényleges fogyasztáson alapuló gyakori számlázásra vonatkozó előírásokat is azokban az esetekben, ha az intelligens mérőberendezések 2020-ig nem fognak rendelkezésre állni, többek között a többlakásos épületekben a távfűtési/távhűtési hálózatról vagy az épület saját központi fűtőrendszeréből biztosított, egyéni fűtési, hűtési és melegvíz-fogyasztás méréséből és számlázásából származó információkkal kapcsolatban.
(22) Az energiahatékonyságot javító intézkedések megtervezésekor a tagállamoknak megfelelő mértékben figyelembe kell venniük annak szükségességét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel ▌összhangban biztosítani kell a belső piac megfelelő működését és a meglévő vívmányok következetes végrehajtását.
(23) A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben, valamint a távfűtés/távhűtésben jelentős primerenergia-megtakarítási potenciál rejlik, amelyet az Unióban még nagy részben nem használnak ki. A tagállamoknak átfogó értékelést kell készíteniük a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, valamint a távfűtés/távhűtés tekintetében meglévő potenciálról. Ezeket az értékeléseket a Bizottság kérésére aktualizálni kell annak érdekében, hogy a befektetők információt kaphassanak a nemzeti fejlesztési tervekről, és hogy biztosítható legyen a stabil és támogató beruházási környezet. Az új vagy olyan régebbi villamosenergia-termelő létesítményeket, amelyek jelentős felújításon esnek át vagy amelyek engedélyét frissítik, – amennyiben a költség-haszon elemzés eredménye pozitív – nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységekkel kell felszerelni a villamosenergia-termelés során keletkező hulladékhő visszanyerése érdekében. Ezt a hulladékhőt ezután a távfűtési hálózatokon keresztül oda lehetne szállítani, ahol szükség van rá. Azok az események, amelyek azt vonják maguk után, hogy ezeknek az engedélyezési kritériumoknak az alkalmazását elő kell írni, jellemzően azok az események, amelyek az ipari kibocsátásokról szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[13] (az ipari kibocsátásokról szóló irányelv) szerinti engedélyek és a villamos energiáról szóló 2009/72/EK irányelv szerinti engedélyezés előírását vonják maguk után.
(23a) Indokolt lehet, hogy azok az atomerőművek vagy villamosenergia-termelő létesítmények, amelyek a tervek szerint igénybe vehetik a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[14] értelmében engedélyezett geológiai tárolást, olyan helyszínen kerüljenek kialakításra, ahol a hulladékhő nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységekkel való visszanyerése vagy a távfűtési, illetve a távhűtési hálózatba való betáplálása nem költséghatékony. Ezért lehetőséget kell biztosítani a tagállamoknak arra, hogy ezeket a létesítményeket mentesítsék az alól a kötelezettség alól, amelynek értelmében költség-haszon elemzést kell készíteni amikor a létesítményt a hulladékhő nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységekkel való visszanyerésére alkalmas berendezéssel szerelik fel. Hasonlóképpen az ötéves időszak alatti mozgóátlag alapján évi kevesebb mint 1 500 óra üzemelésre tervezett csúcserőművek és tartalék erőművek esetében a hőtermelésre vonatkozó követelmény alól kivételt lehet engedélyezni.
(23b) Az elosztott energiatermelés előmozdítása érdekében helyénvaló, ha a tagállamok ösztönzik olyan intézkedések és eljárások bevezetését, amelyek előmozdítják a 20 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményt el nem érő kapcsolt energiatermelő létesítményeket.
(24) A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést azon energiamegtakarítás alapján kell meghatározni, amely a kapcsolt termeléssel a külön hő- és villamosenergia-termeléshez képest elérhető. A kapcsolt energiatermelés és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés uniós jogban használt meghatározása nem érinti a nemzeti jogszabályokban szereplő egyéb meghatározások használatát, ha azokat nem az uniós jogszabályokban meghatározott célok érdekében alkalmazzák. Az energiamegtakarítás maximalizálása és az energiamegtakarítási lehetőségek elmulasztásának elkerülése érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a kapcsolt energiatermeléssel foglalkozó egységek üzemeltetési körülményeire.
(25) A végső fogyasztó általi átláthatóság fokozása érdekében – hogy az választani tudjon a kapcsolt energiatermelésből származó és más technológiákkal előállított villamos energia között – a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés származását egységes hatásfok-referenciaértékek alkalmazásával garantálni kell. A származásigarancia-rendszerek önmagukban nem jogosítanak fel a nemzeti támogatási mechanizmusok igénybevételére. Fontos, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energia minden formájára vonatkozzon származási garancia. A származási garanciát meg kell különböztetni a becserélhető bizonyítványoktól.
(26) A számos kis- és középtermelőt is magában foglaló kapcsolt energiatermelési, illetve távfűtési/távhűtési ágazat sajátos szerkezetét figyelembe kell venni, különösen a kapcsolt energiatermelő erőművek vagy kapcsolódó hálózatok építéséhez szükséges engedélyek megadásával kapcsolatos közigazgatási eljárások felülvizsgálata során, figyelemmel a „gondolkozz előbb kicsiben” elvre.
(27) A legtöbb uniós üzleti vállalkozás ▌kkv. Ezek hatalmas energiamegtakarítási potenciált jelentenek az Uniónak. A kkv-k energiahatékonysági intézkedések elfogadásában való támogatása érdekében a tagállamoknak kedvező keretet kell létrehozniuk a kkv-k technikai segítségnyújtással és célzott tájékoztatással történő támogatására.
(28) Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv az energiahatékonyságot beemeli a hatálya alá tartozó létesítményekre – többek között a legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítménnyel rendelkező égetőberendezésekre – irányadó engedélyezési feltételek megállapítása során referenciaként alkalmazandó elérhető legjobb technikák meghatározásakor vizsgálandó kritériumok közé. Az irányelv mindamellett lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységek tekintetében ne írjanak elő energiahatékonysági követelményeket az égetőberendezések vagy más, a telephelyen szén-dioxidot kibocsátó egységek számára. A tagállamok az ipari kibocsátásokról szóló irányelv értelmében tett jelentéseikbe belefoglalhatnak az energiahatékonysági szintekkel kapcsolatos tájékoztatást is.
(29) A tagállamok tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján szabályokat hoznak létre az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító energiatermelők integrációjához szükséges műszaki átalakítások, így a hálózati csatlakozások és a hálózat megerősítése költségeinek viselésére és megosztására vonatkozóan, figyelembe véve a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről ▌szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[15] és a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről ▌szóló, 2009. július 13-i 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[16] összhangban kidolgozott iránymutatásokat és szabályzatokat. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító energiatermelők számára lehetővé kell tenni, hogy a hálózathoz való kapcsolódás munkálatainak elvégzésére ajánlati felhívást tegyenek közzé. Elő kell segíteni – különösen a kapcsolt energiát termelő kis- és mikroegységek esetében – a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energiának a hálózati rendszerhez való hozzáférését. A 2009/72/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével és a 2009/73/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a tagállamok az energiahatékonysággal kapcsolatban közszolgáltatási kötelezettségeket róhatnak a gáz-, illetve a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozásokra.
(29a) A keresletoldali válaszintézkedés az energiahatékonyság javításának fontos eszköze, mivel jelentősen növeli a fogyasztók vagy az általuk kijelölt harmadik felek lehetőségeit arra, hogy lépéseket tegyenek a fogyasztási és a számlázási adatokkal kapcsolatban, és ez olyan mechanizmust jelent, amely csökkenti vagy átalakítja a fogyasztást, és így energiamegtakarítást eredményez, mind a végső fogyasztás, mind – a hálózatok és az erőművek optimálisabb használatán keresztül – , mind az energiatermelésben, -átvitelben és -elosztásban.
A keresletoldali válaszintézkedést a végső fogyasztóknak az árjelzésekre adott válaszára vagy az épületautomatizálásra lehet építeni. A keresletoldali válaszintézkedés feltételeit és alkalmazási lehetőségét javítani kell többek között a végső kisfogyasztók számára. Ennélfogva és figyelembe véve az intelligens hálózatok folyamatos fejlesztését, a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a nemzeti energetikai szabályozó hatóságok garantálni tudják azt, hogy a hálózati díjszabások és szabályozások ösztönözzék az energiahatékonyság javítását, és támogassák a végső fogyasztók által végzett keresletoldali válaszintézkedést célzó dinamikus árszabást. Törekedni kell a keresletoldali erőforrások (ellátás és fogyasztói terhelés) piaci integrációjára és egyenlő piaci hozzáférési lehetőségeire a termelés mellett. Ezen túlmenően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti energetikai szabályozó hatóságok integrált megközelítést alkalmazzanak, amely felöleli az energiaellátási és a végfelhasználói ágazatok lehetséges megtakarításait.
(30) Kellő számú, az energiahatékonyság terén jártas, megbízható szakembernek kell rendelkezésre állni az irányelv – például az energiaauditra vonatkozó követelmények teljesítése és az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek megvalósítása terén történő – eredményes és gyors végrehajtásának biztosítása érdekében. Ezért a tagállamoknak tanúsítási rendszereket kell létrehozniuk az energetikai szolgáltatásokat nyújtó, energiaauditokat végző és más energiahatékonyság-javító intézkedéseket végrehajtó szolgáltatók minősítésére.
(31) Szükség van az energetikai szolgáltatások piacának további fejlesztésére az energetikai szolgáltatások keresletének és kínálatának biztosítása érdekében. Ehhez hozzájárulhat az átláthatóság, amelyet például az energetikai szolgáltatók jegyzékének létrehozásával lehet biztosítani. A szerződésminták és iránymutatás-vázlatok, valamint a legjobb gyakorlatok cseréje (különös tekintettel az energiahatékonyságra vonatkozó szerződésekre) szintén hozzájárulhatnak a kereslet ösztönzéséhez. A harmadik fél általi finanszírozásra épülő konstrukciók más formáihoz hasonlóan az energetikai szolgáltatás kedvezményezettje az energiahatékonyságra vonatkozó szerződés esetében is úgy igyekszik csökkenteni a beruházási költségeit, hogy az energiamegtakarítás pénzügyi értékének egy részét kívánja felhasználni a részben vagy egészben harmadik fél által kivitelezett beruházás visszafizetésére.
(32) Azonosítani kell és meg kell szüntetni az energiahatékonyságra vonatkozó szerződéskötés és más, energiamegtakarítást célzó harmadik fél általi finanszírozási konstrukciók előtt álló szabályozási és más természetű akadályokat. Ilyen akadályt jelentenek például azok a számviteli szabályok és gyakorlatok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy az energiahatékonyságot javító intézkedésekkel összefüggő tőkeberuházások és éves pénzügyi megtakarítások a beruházások teljes élettartama alatt megfelelően tükröződjenek az elszámolásokban. A meglévő épületállomány felújításának az ösztönzők különböző érintett szereplők közötti megosztása miatti akadályait is nemzeti szinten kell kezelni.
(33) A tagállamokat és a régiókat bátorítani kell arra, hogy teljes mértékben használják ki a strukturális alapokat és a Kohéziós Alapot az energiahatékonyság javítását célzó intézkedésekre irányuló beruházások ösztönzése érdekében. Az energiahatékonyság terén eszközölt beruházások jelentős potenciállal rendelkeznek a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és az innováció elősegítésében, valamint a háztartásokban tapasztalható tüzelőanyag-hiány csökkentésében, ezért kedvező módon hozzájárulnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz. A potenciális finanszírozási területek között vannak a középületeket és a lakásokat érintő energiahatékonysági intézkedések, valamint az energiahatékonysági ágazatbeli foglalkoztatás ösztönzése érdekében végzett készségfejlesztés.
(33a) A tagállamoknak ösztönözniük kell a finanszírozási eszközök alkalmazását az ezen irányelvben foglalt célkitűzések megvalósítására. E finanszírozási eszközök közé tartozhatnak az alábbiak:
a) pénzügyi hozzájárulások és – a 9. cikkben említetteknek megfelelően – a 6–8. cikkben foglalt rendelkezések nem teljesítéséért kivetett pénzbírság;
b) a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (3) bekezdése értelmében energiahatékonyságra fordított források;
c) a többéves pénzügyi keretben energiahatékonyságra elkülönített források, különösen a kohéziós, strukturális és vidékfejlesztési alapok, valamint a célirányos európai pénzügyi eszközök, például az Európai Energiahatékonysági Alap.
Az ilyen eszközöket adott esetben az uniós projektkötvényekből energiahatékonyságra fordított forrásokra, az Európai Beruházási Bank és más európai pénzügyi intézmények – különösen az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és az Európa Tanács Fejlesztési Bankja – részéről energiahatékonyságra elkülönített forrásokra, pénzügyi intézményekből származó forrásokra, nemzeti forrásokra, többek között energiahatékonysági kezdeményezések és programok végrehajtását ösztönző szabályozási és adóügyi keretek létrehozása révén, valamint a 406/2009/EK határozattal összhangban lévő bevételekre lehet alapozni.
A finanszírozási eszközök elsősorban az alábbiakra adnak lehetőséget:
a) e pénz felhasználása a magántőke-beruházás lehetővé tételére és ösztönzésére, különösen intézményi befektetőkre támaszkodva; a támogatás biztosítása környezetvédelmi és társadalmi célkitűzéseinek elérését egyaránt biztosító kritériumok használatával;
b) innovatív finanszírozási mechanizmusok (pl. magántőke számára nyújtott hitelgaranciák, az energiahatékonysági szerződések megkötését ösztönző hitelgaranciák, támogatások, támogatott kölcsönök, célhoz kötött hitelkeretek és harmadik felek finanszírozási rendszerei) kiaknázása, amelyek mérséklik az energiahatékonysági projektek kockázatait, és lehetővé teszik a költséghatékony felújításokat az alacsony és közepes jövedelmű háztartások körében is;
c) olyan programokhoz vagy ügynökségekhez kapcsolódás, amelyek elvégzik az energiatakarékossági projektek összesítését és minőségének értékelését, technikai segítségnyújtást biztosítanak, előmozdítják az energetikai szolgáltatások piacát, és elősegítik az energetikai szolgáltatások iránti kereslet megteremtését a 14. cikkben foglaltakkal összhangban;
A finanszírozási eszközök továbbá lehetőséget adnak a következőkre is:
a) megfelelő források nyújtása az energiahatékonysági készségeket javító és akkreditáló képzési és tanúsítási programokhoz;
b) források biztosítása az energiatermelő kis- és mikrotechnológiák, illetőleg e villamosenergia-termelők hálózati csatlakoztatásának optimalizálása kutatására, és bemutatására, illetőleg elterjesztésének felgyorsítására;
c) kapcsolódás olyan programokhoz, amelyek tevékenységei az energiahatékonyság valamennyi háztartásban történő előmozdítását célozzák az energiaszegénység megelőzése érdekében, és azért, hogy a lakásokat bérbeadókat arra ösztönözzék, hogy ingatlanjaikat a lehető leginkább energiahatékonnyá tegyék;
d) megfelelő források biztosítása a szociális párbeszéd támogatására és az energiahatékonyság fejlesztését és a jó munkakörülmények, illetve a munkahelyi egészség és biztonság biztosítását célzó szabványok meghatározására.
Fel kell használni a rendelkezésre álló uniós pénzügyi eszközöket és innovatív finanszírozási mechanizmusokat ahhoz, hogy gyakorlati hatása is legyen a közintézmények energiahatékonyságának javítására irányuló célkitűzésnek. Ennek érdekében a tagállamok a 406/2009/EK irányelv szerinti éves kibocsátási jogosultságaikból befolyó bevételeiket felhasználhatják ezt a célt szolgáló önkéntes mechanizmusok kidolgozására, figyelembe véve a nemzeti költségvetési szabályokat is.
(34) Az energiahatékonyság 20 %-os javítására irányuló célkitűzés megvalósítása során a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie az új intézkedéseknek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvre gyakorolt hatását, hiszen meg kell őrizni a kibocsátáskereskedelmi rendszerben az alacsony szén-dioxid-kibocsátást szolgáló beruházások számára nyújtott ösztönzőket, és fel kell készíteni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó ágazatokat a jövőben megvalósítandó innovációra. A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie ezen irányelv végrehajtásának a 2010/2/EU bizottsági határozatban meghatározottak szerint a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett iparágakra gyakorolt hatását, annak biztosítása érdekében, hogy ezen irányelv rendelkezései ösztönözzék és ne akadályozzák ezen ágazatok fejlődését.
(35) A 2006/32/EK irányelv értelmében a tagállamoknak 9 %-os átfogó nemzeti indikatív energiamegtakarítási célelőirányzatot kell elfogadniuk és 2016-ig lehetőség szerint megvalósítaniuk, mégpedig energetikai szolgáltatások és más energiahatékonyságot javító intézkedések végrehajtása útján. A szóban forgó irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamok által elfogadott második energiahatékonysági tervet adott esetben és szükség esetén kiegészítő intézkedésekre vonatkozó bizottsági javaslatoknak kell követniük, beleértve a célelőirányzatok alkalmazási időszakának kiterjesztését. Amennyiben a jelentés megállapítja, hogy nem történt elegendő előrelépés az irányelvben előírt nemzeti indikatív célelőirányzat elérése felé, ezek az ajánlások a célelőirányzatok szintjére és természetére irányulnak. Az ezt az irányelvet kísérő hatásvizsgálat megállapításai szerint a tagállamok jó úton haladnak a 9 %-os célkitűzés elérése felé, amely jóval kevésbé ambiciózus, mint a később 2020 tekintetében elfogadott 20 %-os energiamegtakarítási célkitűzés, ezért nincs szükség a célelőirányzatok szintjének kiigazítására.
(35a) Az „Intelligens energia – Európa” program (a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat[17]) alapvető jelentőségű a fenntartható energiákra vonatkozó uniós szakpolitikák megfelelő végrehajtására szolgáló környezet kialakításában és előmozdításában, mégpedig az olyan piaci akadályoknak a karbonszegény gazdaság kihívásainak kezelése céljából való elhárítása révén, mint például a piaci szereplők és intézmények nem elegendő ismeretei és kapacitásai, a belső energiapiac megfelelő működésének nemzeti technikai vagy adminisztratív akadályai vagy a fejletlen munkaerőpiacok. Ezek közül számos továbbra is jelentős akadályt jelent.
▌
(36a) Az energetikai termékekben rejlő jelentős energiamegtakarítás érdekében az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[18], valamint az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló, 2010. május 19-i 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[19] végrehajtását fel kell gyorsítani és ki kell bővíteni. Prioritást kell biztosítani a környezetbarát tervezéssel kapcsolatos második munkatervben meghatározottak szerinti legmagasabb energia-megtakarítási potenciállal rendelkező termékeknek, és adott esetben a meglévő intézkedések felülvizsgálatának.
(37) Mivel az irányelv célkitűzését – ▌nevezetesen a 20 %-os uniós energiahatékonysági célkitűzés 2020-ig történő megvalósítását, valamint a 2020-at követően megvalósítandó további energiahatékonysági fejlesztésekhez szükséges feltételek megteremtését – a tagállamok kiegészítő energiahatékonysági intézkedések bevezetése nélkül nem tudják kielégítően teljesíteni, és ezért e célkitűzések uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
(38) A műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás és az energiaforrások elosztásában bekövetkező változások figyelembe vétele érdekében – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban – a Bizottságnak felhatalmazást kell adni arra, hogy jogalkotási aktusokat fogadjon el a 2004/8/EK irányelv alapján meghatározott egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálatára, valamint az ezen irányelv mellékleteiben szereplő értékekre, számítási módszerekre, az alapul vett primerenergia-együtthatóra és a követelményekre vonatkozóan. Különös fontossággal bír majd az, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációt folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megfogalmazása során biztosítania kell, hogy a megfelelő dokumentumokat egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljuttassák az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz is.
(39) A 2004/8/EK irányelv és a 2006/32/EK irányelv minden lényeges rendelkezését – kivéve az utóbbi irányelv 4. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint I., III. és IV. mellékletét – hatályon kívül kell helyezni. A 2006/32/EK irányelv ez utóbbi rendelkezéseit a 9 %-os célelőirányzat elérésére kitűzött határidőig továbbra is alkalmazni kell. Hatályon kívül kell helyezni továbbá a 2010/30/EU irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdését, amely csupán azt írja elő a tagállamok számára, hogy törekedniük kell a legmagasabb energiahatékonysági osztályba tartozó termékek beszerzésére.
(40) Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség azokra a rendelkezésekre korlátozódik, amelyek a 2004/8/EK és 2006/32/EK irányelvhez képest lényegi változást jelentenek. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség korábbi irányelvekből következik.
(41) Ez az irányelv nem érinti a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,
(41a) A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 29-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely részletesen ismerteti az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
I. FEJEZETTárgy, hatály, fogalommeghatározások és energiahatékonysági célelőirányzatok
1. cikkTárgy és hatály
(1) Az irányelv egy intézkedésekből álló közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására úgy az Unió 2020-ig elérendő 20 %-os kiemelt energiahatékonysági célkitűzésének teljesítése, mint az ahhoz szükséges feltételek megteremtése érdekében, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén.
Az irányelv szabályokat állapít meg az energiaellátás és -felhasználás hatékonysága előtt álló energiapiaci akadályok és piaci hiányosságok megszüntetésére, valamint 2020-ig teljesítendő indikatív nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok megállapítását írja elő.
(2) Az ebben az irányelvben megállapított követelmények minimumkövetelmények, és nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb intézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Az ilyen intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal. Amennyiben a nemzeti jogszabályok szigorúbb intézkedéseket írnak elő, a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot ezekről a jogszabályokról.
2. cikkFogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:
(1) „energia”: az energiastatisztikáról szóló, 2008. október 22-i 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[20] meghatározása szerinti energiatermékek minden formája, éghető üzemanyagok, hő, megújuló energiák, villamos energia, vagy az energia bármely más formája;
(2) „primerenergia-felhasználás”: a nem energiacélú felhasználással csökkentett bruttó belföldi energiafogyasztás;
(2a) „végső energiafogyasztás”: az ipar, a közlekedés, a háztartások, a szolgáltatások és a mezőgazdaság számára szolgáltatott energia. Nem tartozik ide magának az energiaátalakítási ágazatnak és az energetikai iparnak szolgáltatott energiaszállítás;
(2b) „energiahatékonyság”: a teljesítményben, a szolgáltatásban, a termékekben vagy az energiában kifejezett hozam és a befektetett energia hányadosa;
(2c) „energiamegtakarítások”: az a megtakarított energiamennyiség, amely egy vagy több energiahatékonyságot javító intézkedés végrehajtása előtt és után mért és/vagy becsült fogyasztás alapján kerül meghatározásra, biztosítva az energiafogyasztást befolyásoló külső feltételeknek megfelelő normalizálást;
(2d) „energiahatékonyság-javulás”: az energiahatékonyság növekedése a technológiai, magatartásbeli és/vagy gazdasági változások eredményeképpen;
(3) „energetikai szolgáltatás”: az a fizikai haszon, vagy azon javak, amelyek az energia és az energiahatékony technológia vagy cselekvés kombinációjából származnak; e szolgáltatás magában foglalhatja a szolgáltatás nyújtásához szükséges üzemeltetést, karbantartást és ellenőrzést; e szolgáltatást szerződés alapján nyújtják, és e szolgáltatás rendes körülmények között bizonyítottan az energiahatékonyság igazolható, mérhető vagy felbecsülhető javulásához vagy primerenergia-megtakarításokhoz vezet;
(4) „hatóság”: az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[21] meghatározott bármely ajánlatkérő szerv;
(4a) „központi kormányzat”: valamennyi olyan igazgatási szervezeti egység, amelyek hatásköre egy tagállam teljes területére kiterjed;
(4b) „hasznos alapterület”: olyan épületnek vagy épületrésznek az alapterülete, amelyben energiát használnak a beltéri klíma szabályozására;
(5) „energiagazdálkodási rendszer”: az energiahatékonysági célelőirányzatot, valamint az annak elérését célzó stratégiát meghatározó terv egymással összefüggő vagy kölcsönhatásban lévő elemeinek összessége;
(5a) „európai szabvány”: az Európai Szabványügyi Bizottság, az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság vagy az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet által elfogadott, és nyilvános használatra rendelkezésre bocsátott szabvány;
(5b) „nemzetközi szabvány”: a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által elfogadott és nyilvánosan hozzáférhetővé tett szabvány;
(6) „köteles fél”: a 6. cikkben említett, az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti kötelezettségi rendszerek hatálya alá tartozó energiaelosztó vagy kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozás;
(6a) „megbízott fél”: olyan jogi személy, amely a kormánytól vagy más közintézménytől felhatalmazást kapott arra, hogy a kormány vagy más közintézmény nevében dolgozzon ki, kezeljen vagy működtessen egy finanszírozási programot;
(6b) „résztvevő fél”: olyan vállalkozás vagy közintézmény, amely egy önkéntes megállapodás keretében vállalta bizonyos célkitűzések elérését, vagy amely nemzeti szabályozás hatálya alá tartozik;
(6c) „végrehajtó állami hatóság”: olyan közjogi szerv, amely felel az energiaadóztatás vagy a szén-dioxid-adóztatás, a pénzügyi programok és eszközök, az adóügyi ösztönzők, a szabványok és normák, az energiacímkézési rendszerek, valamint az oktatás és képzés megvalósításáért vagy nyomon követéséért;
(6d) „szakpolitikai intézkedés”: olyan szabályozási, pénzügyi, adóügyi, önkéntes vagy tájékoztatási eszköz, amelyet egy tagállamban formálisan létrehoztak és végrehajtottak annak érdekében, hogy a piaci szereplők számára olyan támogatási keret, követelmény vagy ösztönző jöjjön létre, amelynek köszönhetően ez utóbbiak energetikai szolgáltatásokat nyújtanak és vesznek igénybe, valamint az energiahatékonyság javítását célzó más intézkedéseket vezetnek be;
(6e) „egyéni fellépés”: olyan fellépés, amely ellenőrizhető, és mérhető vagy megbecsülhető energiahatékonysági fejlesztést eredményez és arra egy szakpolitikai intézkedés nyomán került sor;
(7) „energiaelosztó”: az a természetes vagy jogi személy, az elosztórendszer-üzemeltetőket is beleértve, aki az energia végső fogyasztókhoz, illetve a végső fogyasztók számára energiát értékesítő elosztóállomásokhoz történő szállításáért felel;
(8) „elosztórendszer-üzemeltető”: a 2009/72/EK, illetve a 2009/73/EK irányelv értelmében vett elosztórendszer-üzemeltető;
(9) „kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozás”: az a természetes vagy jogi személy, aki energiát ad el a végső fogyasztók számára;
(10) „végső fogyasztó”: az a természetes vagy jogi személy, aki saját végfelhasználásra vásárol energiát;
(11) „energetikai szolgáltató”: az a természetes vagy jogi személy, aki energetikai szolgáltatásokat nyújt vagy egyéb energiahatékonyságot javító intézkedéseket hajt végre a végső fogyasztók berendezésein vagy helyiségeiben;
(12) „energiaaudit”: olyan szisztematikus eljárás, amelynek révén megfelelő ismereteket gyűjtenek valamely épület vagy épületcsoport, ipari vagy kereskedelmi művelet vagy létesítmény, illetve magán- vagy közszolgáltatás aktuális energiafogyasztási profiljára vonatkozóan, továbbá amely meghatározza és számszerűsíti a költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket, és beszámol az eredményekről;
(12a) „kis- és középvállalkozások”: a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás[22] melléklete I. címének értelmében vett vállalkozások; a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) kategóriájába a 250-nél kevesebb személyt foglalkoztató vállalkozások tartoznak, amelyek éves árbevétele nem haladja meg az 50 millió EUR-t, és/vagy az éves mérlegfőösszegük értéke nem haladja meg a 43 millió EUR-t;
(13) „energiahatékonyságra vonatkozó szerződés”: a kedvezményezett és az energiahatékonyságot javító intézkedést nyújtó szolgáltató között létrejött olyan szerződéses megállapodás, amelyet a szerződés teljes időtartama alatt ellenőriznek és nyomon követnek, amelynek keretében az adott intézkedésbe való beruházásért (munka, szállítás vagy szolgáltatás) a kifizetés a szerződésben megállapodott szintű energiahatékonyság-növekedéssel vagy más, megállapodás szerinti energiahatékonysági kritériummal (például pénzügyi megtakarítással) összefüggésben történik;
(13a) „intelligens mérési rendszer”: az energiafogyasztás mérésére alkalmas olyan elektronikus rendszer, amely a hagyományos fogyasztásmérőhöz képest több információt biztosít, és amely az elektronikus kommunikáció valamely formáján keresztül képes adatok továbbítására és fogadására;
(14) „átvitelirendszer-üzemeltető”: a 2009/72/EK, illetve a 2009/73/EKirányelv értelmében vett átvitelirendszer-üzemeltető;
(15) „kapcsolt energiatermelés”: hőenergia és villamos és/vagy mozgási energia egyetlen folyamat során, egyidejűleg történő előállítása;
(16) „gazdaságilag indokolt szükséglet”: a fűtés vagy hűtés iránti igényt meg nem haladó mértékű kereslet, amelyet egyébként piaci feltételek mellett, a kapcsolt energiatermeléstől eltérő egyéb energia-előállító folyamat révén elégítenének ki;
(17) „hasznos hő”: a kapcsolt energiatermelés folyamata során valamely, gazdaságilag indokolt fűtési vagy hűtési igény kielégítése érdekében előállított hő;
(18) „kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia”: olyan villamos energia, amelyet hasznos hő termeléséhez kapcsolt folyamat során állítottak elő, és amelyet az I. mellékletben megállapított módszer szerint számítottak ki;
(19) „nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés”: a II. mellékletben foglalt kritériumoknak megfelelő kapcsolt energiatermelés;
(20) „összhatásfok”: a villamos energia, illetve mozgási energia, valamint hasznos hő éves összege, osztva a kapcsolt hőenergia-termeléshez, valamint a bruttó villamosenergia- és mozgásienergia-termeléshez felhasznált tüzelőanyaggal;
(21) „villamos energia/hő arány”: a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia és a hasznos hő aránya teljes kapcsolt energiatermelési üzemmódban, az adott egység üzemeltetési adatainak felhasználásával számítva;
(22) „kapcsolt energiatermelő egység”: olyan termelőegység, amely képes kapcsolt energiatermelésre;
(23) „kis kapcsolt energiatermelő egység”: olyan kapcsolt energiatermelő egység, amelynek beépített kapacitása 1 MWe alatt marad;
(24) „kapcsolt energiatermelő mikroegység”: olyan kapcsolt energiatermelő egység, amelynek legnagyobb kapacitása 50 kWe alatt marad;
(25) „beépítettségi arány”: egy adott területen a telek területének és az épület alapterületének aránya;
(26) „hatékony távfűtés/távhűtés”: olyan távfűtési vagy távhűtési rendszer, amely legalább 50 %-ban megújuló energia, 50 %-ban hulladékhő, 75 %-ban kapcsolt energiatermelésből származó hő vagy 50 %-ban ilyen energiák és hők kombinációjának felhasználásával működik;
(27) „jelentős felújítás”: olyan felújítás, amelynek költségei meghaladják egy hasonló új egység […] beruházási költségeinek 50 %-át ▌;
(27a) „hatékony fűtés/hűtés”: olyan fűtési/hűtési lehetőség, amely a változtatás nélküli alap-forgatókönyvhöz képest mérhetően csökkenti a vonatkozó rendszerhatárokon belüli egy egységnyi energia előállításához szükséges primerenergia-ráfordítást, továbbá erre az ezen irányelvben említett költség-haszon elemzés alapján költséghatékony módon kerül sor, figyelembe véve a kitermeléshez, az átalakításhoz, a szállításhoz és az elosztáshoz szükséges energiát is;
(27b) „hatékony egyéni fűtés/hűtés”: a fűtés/hűtés biztosításának olyan egyéni lehetősége, amely a hatékony távfűtéshez/távhűtéshez képest mérhetően csökkenti a vonatkozó rendszerhatárokon belüli egy egységnyi energia előállításához szükséges nem megújuló forrásból származó primerenergia-ráfordítást, vagy ugyanakkora nem megújuló forrásból származó primerenergia-ráfordítást igényel alacsonyabb költségek mellett, figyelembe véve a kitermeléshez, az átalakításhoz, a szállításhoz és az elosztáshoz szükséges energiát is;
(27c) „beszerzési közösség”: több rövid időtartamú fogyasztói terhelést – a szervezett energiapiacokon eladás vagy árverés útján történő értékesítés céljából – tömörítő keresletoldali szolgáltató.
3. cikkEnergiahatékonysági célelőirányzatok
(1) Valamennyi tagállam indikatív nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatot állapít meg, amely alapulhat a primerenergia-felhasználáson vagy a végső energiafelhasználáson, a primerenergia-megtakarításon vagy a végső energiamegtakarításon, vagy az energiaintenzitáson. Amikor a tagállamok a 19. cikk (1) bekezdésével és a XIV. melléklet 1f. pontjával összhangban bejelentik a Bizottságnak az említett célelőirányzatokat, akkor azokat a 2020-ra várható primerenergia-felhasználás és végső energiafogyasztás abszolút szintjében is meg kell határozniuk, valamint meg kell magyarázniuk, hogyan, milyen adatok felhasználásával számították ki ezt az értéket.
E célelőirányzatok megállapításakor figyelembe kell venniük egyrészt azt, hogy az Unió 2020. évi energiafogyasztása nem haladhatja meg az 1474 Mtoe primerenergiát és/vagy az 1078 Mtoe végső energiát; másrészt az ezen irányelvben előírt intézkedéseket; a 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott nemzeti energia-megtakarítási célkitűzéseket; valamint más olyan intézkedéseket, amelyek a tagállamokban vagy uniós szinten elősegítik az energiahatékonyságot. Lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok meghatározása során a tagállamok figyelembe vehessék a primerenergia-felhasználást befolyásoló olyan nemzeti tényezőket, mint a még meglévő költséghatékony energiamegtakarítási potenciál, a GDP alakulása és változásának előrejelzése, az energiaimport és az energiaexport változásai, az egyes megújulóenergia-források alakulása, a nukleáris energia, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint a korai intézkedés.
(2) A Bizottság 2014. június 30-ig értékeli az elért eredményeket, és felméri, hogy az Unió várhatóan eléri-e azt, hogy energiafogyasztása nem haladja meg az 1474 Mtoe primerenergiát és/az 1078 Mtoe végső energiát 2020-ban ▌.
(2a) A (2) bekezdésben említett értékelés elkészítésekor a Bizottság:
a) összeadja ▌a tagállamok által bejelentett indikatív nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatokat;
b) értékeli, hogy az említett célelőirányzatok összegéből kiindulva megbízható iránymutatást lehet-e kapni azzal kapcsolatban, hogy az EU egésze megfelelő ütemben halad-e, figyelembe véve a (2) bekezdésben említett értékelés esetében – a 19. cikk (1) bekezdésének megfelelően elkészített első éves jelentés értékelését, illetve a 19. cikk (2) bekezdésének megfelelően elkészített nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveknek az értékelését;
c) figyelembe veszi a következő forrásokból származó kiegészítő elemzéseket:
i. az energiafogyasztás és a gazdasági tevékenységhez viszonyított energiafogyasztás uniós szinten, ezen belül az energiaellátás hatékonysága terén elért eredmények azon tagállamokban, amelyek nemzeti indikatív célkitűzéseiket a végső energiafogyasztásra vagy a végső energiamegtakarításra alapozták, ideértve ezen tagállamoknak az ezen irányelv III. fejezetében foglaltaknak való megfelelését,
ii. az uniós szintű energiafogyasztásban várható jövőbeli trendekkel kapcsolatos modellszámítások eredményei;
d) összehasonlítja az eredményeket az energiafogyasztás azon mennyiségével, amelyre szükség lenne ahhoz, hogy az energiafogyasztás 2020-ban ne haladja meg az 1474 Mtoe primerenergiát és/vagy az 1078 Mtoe végsőenergiát.
3a. cikkAz épületek felújítása
A tagállamok hosszú távú stratégiát dolgoznak ki a lakó- és kereskedelmi célú épületek nemzeti állományának felújításába történő – magán- és közforrásból származó – beruházások mobilizálására. Ez a stratégia magában foglalja az alábbiakat:
a) a nemzeti épületállomány áttekintése adott esetben statisztikai mintavétel alapján;
b) az épülettípusok és az éghajlati öv tekintetében releváns költséghatékony megközelítések meghatározása a felújítások terén;
c) olyan szakpolitikák és intézkedések, amelyekkel ösztönözhetők a költséghatékony teljes körű felújítások, ideértve a szakaszos teljes körű felújításokat is;
d) a magánszemélyek, az építőipar és a pénzügyi intézmények beruházásaira vonatkozó iránymutatások tekintetében előretekintő perspektíva kialakítása;
e) a várható energiamegtakarítás és a további előnyök kutatási eredményeken alapuló feltérképezése.
A stratégia első változatát a tagállamok 2014. április 30-ig hozzák nyilvánosságra, majd azt követően háromévente aktualizálják, és a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek részeként benyújtják a Bizottságnak.
II. FEJEZET Az energiafelhasználás hatékonysága
4. cikk
A közintézmények példamutató szerepe
(1) A 2010/31/EU irányelv 7. cikkének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy 2014. január 1-jétől a központi kormányzat tulajdonában vagy használatában lévő fűtött vagy hűtött épületek teljes alapterületének 3 %-át évente oly módon felújítják, hogy az megfeleljen legalább az érintett tagállam által az említett irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt minimumkövetelményeknek ▌. A 3 %-ot az érintett tagállam központi kormányzatának tulajdonában vagy használatában lévő, 500 m2-nél nagyobb, majd 2015. július 9. után a 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű épületek alapterületének azon összes részére vetítve kell kiszámítani, amely az adott év január 1-jén nem felel meg a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt nemzeti minimumkövetelményeknek.
Amennyiben valamely tagállam azt a kötelezettséget, mely szerint a teljes alapterület 3 %-át évente fel kell újítani, kiterjeszti a központi kormányzati szint alatti igazgatási szervezeti egységek tulajdonában vagy használatában lévő alapterületekre is, a 3 %-ot az érintett tagállam központi kormányzatának, illetve az említett igazgatási szervezeteknek a tulajdonában vagy használatában lévő, 500 m2-nél nagyobb, majd 2015. július 9 után a 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű épületek alapterületének azon összes részére vetítve kell kiszámítani, amely az adott év január 1-jén nem felel meg a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt nemzeti minimumkövetelményeknek.
A tagállamok a központi kormányzati épületeknek az első albekezdésben említett átfogó felújítására irányuló intézkedések végrehajtása során dönthetnek úgy, hogy az épületet – ezen belül a külső térelhatárolókat, a felszereléseket, az üzemeltetést és a fenntartást – egységes egészként kezelik.
A tagállamok előírják, hogy a legalacsonyabb energiahatékonyságú központi kormányzati épületek az energiahatékonysági intézkedések vonatkozásában prioritást élvezzenek, amennyiben ez költséghatékony és technikailag kivitelezhető.
(1a) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem határozzák meg és nem alkalmazzák az (1) bekezdésben említett követelményeket a következő épületfajtáknál:
a) különleges építészeti vagy történeti értékük miatt, egy kijelölt környezet részeként hivatalosan védett épületek, amelyek esetében az energiahatékonyságra vonatkozó bizonyos minimumkövetelmények teljesítése elfogadhatatlan mértékben megváltoztatná a jellegzetességeket vagy megjelenést;
b) a fegyveres erők vagy a nemzeti központi kormányzat birtokában lévő és nemzetvédelmi célokat szolgáló épületek, kivéve a fegyveres erők vagy a nemzetvédelmi hatóságok egyéb alkalmazottai által használt lakónegyedeket vagy irodaépületeket;
c) istentiszteletre vagy vallásos tevékenységekre használt épületek.
(2) A tagállamok ▌egy adott évben úgy számíthatják be a központi kormányzati épületek éves épületfelújítási hányadába a központi kormányzati épületek többlet felújított alapterületét, mintha a felújításra valójában az elmúlt vagy következő három évben került volna sor.
(2a) A tagállamok a központi kormányzati épületek éves épületfelújítási hányadába beleszámíthatják az elmúlt két év során lebontott központi kormányzati épületek helyett használatba és birtokba vett új épületeket, illetve az elmúlt két év során a más épületek intenzívebb használata következtében értékesített, lebontott vagy használaton kívül helyezett épületeket.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a tagállamok 2014. január 1-jéig elkészítik és nyilvánosságra hozzák – az (1a) bekezdés alapján mentességben részesülő épületek kivételével – azoknak a fűtött és/vagy hűtött központi kormányzati épületeknek a nyilvántartását, amelyek hasznos alapterülete meghaladja az 500 m2-t, illetve 2015. július 9-ig a 250 m2-t, a következő adatok feltüntetésével:
a) a négyzetméterben kifejezett alapterület; valamint
b) az egyes épületek energiahatékonysága vagy a vonatkozó energetikai adatok.
(3a) Az (1), az (1a), a (2), a (2a) és a (3) bekezdés alternatív megközelítéseként, és a 2010/31/EU irányelv 7. cikkének sérelme nélkül, a tagállamok egyéb költséghatékony intézkedéseket is tehetnek – beleértve a teljes körű felújításokat és az épülethasználók magatartásának megváltoztatását célzó intézkedéseket is – annak érdekében, hogy 2020-ig a központi kormányzat tulajdonában vagy használatában lévő, jogosult épületek energiafogyasztásában a megtakarítások megfeleljenek legalább az (1) bekezdésben leírt követelményeknek, és erről évenkénti jelentések készülnek. Ennek az alternatív megközelítésnek az alkalmazásában a tagállamok megbecsülhetik, hogy az (1), az (1a), a (2) és a (2a) bekezdés alkalmazása milyen mértékű energiamegtakarítást eredményezne, ehhez a referenciaként használt központi kormányzati épületek energiafogyasztásra vonatkozó megfelelő standard értékeit kell figyelembe venni a felújítást megelőző és az azt követő időszakból és az állomány alapterületére vonatkozó becsléseknek megfelelően. A referenciaként használt központi kormányzati épületek kategóriáinak le kell képeznie az ilyen épületállományát.
Ha egy tagállam e lehetőséggel élve alternatív megközelítést választ, arról legkésőbb 2014. január 1-jéig értesítenie kell a Bizottságot, ismertetve az elfogadni kívánt alternatív intézkedéseket, valamint kifejtve, hogy a szóban forgó intézkedések hogyan eredményezik a központi kormányzati tulajdonban lévő épületek energiahatékonyságának megfelelő növekedését.
(4) A tagállamok arra ösztönzik a közintézményeket – többek között regionális és helyi szinten – és a szociális bérlakásokat kezelő közjogi szerveket – nem tévesztve szem elől azok hatásköreit és igazgatási felépítését –, hogy […]
a) fogadjanak el különálló vagy egy szélesebb körű éghajlat-változási vagy környezetvédelmi terv részét képező energiahatékonysági tervet, amely konkrét energiamegtakarítási és -hatékonysági célkitűzéseket és intézkedéseket tartalmaz, és ezzel kövessék a központi kormányzati épületeknek az (1), (3) és (3a) bekezdés szerinti példáját;
b) a tervük végrehajtásának részeként hozzanak létre energiagazdálkodási rendszert, beleértve az energiaauditokat is.
ba) adott esetben alkalmazzanak energetikai szolgáltató vállalatokat és energiahatékonyságra vonatkozó szerződéseket a felújítások finanszírozására és az energiahatékonyság hosszú távú fenntartását és javítását szolgáló tervek végrehajtására.
5. cikkKözintézményi beszerzés
A tagállamok biztosítják, hogy a központi kormányzatok– a III. mellékletnek megfelelően – csak magas energiahatékonysági teljesítményű termékeket, szolgáltatásokat és épületeket vásároljanak, amennyiben ez összeegyeztethető a költséghatékonysággal, a gazdasági megvalósíthatósággal, a tágabban értelmezett fenntarthatósággal, a műszaki alkalmassággal, valamint a verseny megfelelő érvényesülésével. Ez a kötelezettség a termékek, szolgáltatások és épületek közintézmények általi beszerzéséről szóló szerződésekre alkalmazandó, amennyiben a szerződések értéke eléri vagy meghaladja a módosított 2004/18/EK irányelv 7. cikkében meghatározott értékhatárokat.
Ez a kötelezettség csak olyan mértékben vonatkozik a fegyveres erők szerződéseire, amennyiben alkalmazása nem eredményez összeütközést a fegyveres erők tevékenységének természetével és elsődleges céljával, illetve az a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[23] meghatározott katonai felszerelések kivételével alkalmazandó.
A tagállamok többek között regionális és helyi szinten is arra ösztönzik a közintézményeket – nem tévesztve szem elől azok hatásköreit és igazgatási felépítését –, hogy követve központi kormányzatuk példáját, kizárólag magas energiahatékonyságú termékeket, szolgáltatásokat és épületeket vásároljanak.
A tagállamok arra ösztönzik a közintézményeket, hogy a jelentős energiatartalommal rendelkező szolgáltatási szerződésre irányuló közbeszerzés során mérjék fel a hosszú távú energiamegtakarítást eredményező, hosszú távú energiahatékonyságra vonatkozó szerződések megkötésének lehetőségét.
Az első albekezdés sérelme nélkül a 2010/30/EU irányelv alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozó termékcsomag beszerzésekor a tagállamok előírhatják, hogy az összevont energiahatékonyság élvezzen prioritást a csomagon belüli egyes termékek energiahatékonyságával szemben, mégpedig úgy, hogy azt a termékcsomagot kell választani, amely megfelel a legmagasabb energiahatékonysági osztályba tartozás kritériumának.
6. cikkEnergiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek
(1) Minden tagállam energiahatékonysági kötelezettségi rendszert hoz létre. Ez a rendszer biztosítja, hogy egy adott tagállam területén működő köteles energiaelosztók és/vagy kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások 2020. december 31-ig megvalósítsák a halmozott végfelhasználói energiamegtakarítási célelőirányzatot, az (1a) bekezdés sérelme nélkül. Az említett célelőirányzat értelmében 2014. január 1-jétől 2020. december 31-ig minden évben az összes energiaelosztó vagy az összes kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozás által a végső fogyasztók számára évente értékesített energiavolumen 1,5 % -ának legalább megfelelő új megtakarítást kell elérni a 2013. január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában. Az értékesített energiavolumenből ▌ részben vagy teljesen kihagyható a közlekedésben felhasznált energiavolumen.
A tagállamok döntik el, hogy az új megtakarításoknak az első albekezdésben említett, kiszámított mennyiségét hogyan osztják el az időszakon belül.
(1a) Minden egyes tagállam az (1b) bekezdés sérelme nélkül:
a) elvégezheti az (1) bekezdés első albekezdésében előírt számítást 2014-ben és 2015-ben az 1 %-os értéket alkalmazva; 2016-ban és 2017-ben az 1,25 %-os értéket alkalmazva; 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban pedig az 1,5 %-os értéket alkalmazva;
b) kizárhatja a számításból az 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt ipari tevékenységekben felhasznált értékesített energiavolumen egy részét vagy egészét;
c) lehetővé teheti az energiaátalakítási, -szállítási és -elosztási ágazatban – ezen belül a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra terén – a 10. cikk (2) bekezdésében és (3) bekezdésének b) pontjában, a 12. cikk (1)–(6), illetve (8) bekezdésében meghatározott követelmények végrehajtásának eredményeként elért energiamegtakarításnak az (1) bekezdés alapján előírt energiamegtakarítás mennyiségébe történő beszámítását; valamint
d) beszámítja a 2008. december 31. óta újonnan végrehajtott és 2020-ban még hatással bíró egyedi fellépésekből származó, mérhető, ellenőrizhető energiamegtakarítást az (1) bekezdés alapján előírt energiamegtakarítás mennyiségébe.
(1b) Az (1a) bekezdés alkalmazása nem eredményezheti az (1) bekezdésben említett energiamegtakarítás 25 %-nál nagyobb csökkenését. Az (1a) bekezdést alkalmazó tagállamok …[az átültetés időpontjá]-ig értesítik az alkalmazásról a Bizottságot, és ezen belül kitérnek az (1a) bekezdésben felsorolt alkalmazandó elemekre és annak kiszámítására, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak az (1) bekezdésben említett energiamegtakarítás mennyiségére.
(1c) Az (1) bekezdés sérelme nélkül valamennyi tagállam objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján köteles feleket jelöl ki a területén üzemelő energiaelosztók és/vagy kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások közül, ennek során pedig figyelembe veheti a területén üzemelő üzemanyagelosztókat és kiskereskedelmi üzemanyag-értékesítőket is. A kötelezettségnek való megfeleléshez szükséges energiamegtakarítás mennyiségét – adott esetben a tagállamok általi kijelölésnek megfelelően, az (1) bekezdés szerinti számítástól függetlenül – a köteles felek a végső fogyasztók körében, illetve, ha a tagállamok úgy döntenek, az (5b) bekezdésben foglaltak szerint a más felektől származó tanúsított energiamegtakarításokon keresztül érik el.
(2) A tagállamok az egyes köteles felektől elvárt energiamegtakarítás mennyiségét végső energiafogyasztásként vagy primerenergia-felhasználásként fejezik ki. A köteles felek által megvalósított állítólagos megtakarítások kiszámításához is az elvárt energiamegtakarítás kifejezéséhez választott módszert kell használni. A IV. mellékletben megállapított átváltási tényezőket kell alkalmazni.
▌
(4) A tagállamok biztosítják, hogy az (1), (1a) és (9) bekezdésben, valamint a 15a. cikk (6) bekezdésében foglaltakból származó megtakarítások az Va. melléklet 1. és 2. pontjával összhangban kerüljenek kiszámításra. A tagállamok olyan mérési, irányítási és ellenőrzési rendszereket vezetnek be, amelyek keretében a köteles felek által megvalósított energiahatékonyság-javító intézkedéseknek legalább egy statisztikailag jelentős részét és reprezentatív mintáját ▌ ellenőrzik. Ezt a mérést, irányítást és ellenőrzést a köteles felektől függetlenül kell lefolytatni.
(5) Az energiahatékonyságot célzó kötelezettségi rendszer kapcsán a tagállamok:
a) a megállapított megtakarítási kötelezettségek között támaszthatnak szociális jellegű követelményeket is, többek között annak előírásával, hogy az energiahatékonysági intézkedések bizonyos hányadát elsősorban energiaszegény háztartásokban vagy szociális bérlakásokban kell végrehajtani;
b) lehetővé teszik a köteles felek számára, hogy a kötelezettségük terhére elszámolják azokat a tanúsított energiamegtakarításokat, amelyeket energetikai szolgáltatók vagy más harmadik felek értek el, beleértve azt is, amikor a köteles felek más, az állam által jóváhagyott szerveken vagy állami hatóságokon keresztül támogatnak intézkedéseket, ami adott esetben formális partnerségek kialakítását is jelentheti és kombinálható egyéb finanszírozási forrásokkal; ebben az esetben a tagállamok biztosítják, hogy egyértelmű, átlátható és minden piaci szereplő számára nyitott, a tanúsítás költségeinek minimalizálására törekvő jóváhagyási folyamatot alkalmaznak;
c) engedélyezik a köteles feleknek, hogy az egy adott évben elért megtakarítást a négy megelőző vagy a három következő évben elért megtakarításként vegyék figyelembe.
(6) A tagállamok évente egyszer közzéteszik a rendszer keretében az egyes köteles felek, vagy a köteles felek egyes alkategóriái által elért energiamegtakarítás mértékét, valamint az összesített adatokat. ▌
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a köteles felek kérésre évente legfeljebb egy alkalommal rendelkezésre bocsássák a követezőket:
▌
b) a végső fogyasztókkal kapcsolatos összesített statisztikai információk (az előzőleg benyújtott információkat érintő jelentős változások feltüntetésével); valamint
c) a végsőfogyasztói fogyasztásról, adott esetben beleértve a terhelési profilokról, a fogyasztók szegmentációjáról és földrajzi elhelyezkedéséről szóló aktuális információkat, a vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban a magánjellegű vagy üzleti szempontból érzékeny információk sértetlenségének és bizalmasságának megőrzése mellett.
▌
(9) Az (1) bekezdés alternatívájaként a tagállamok dönthetnek úgy, hogy más szakpolitikai intézkedéseket hajtanak végre az energiamegtakarítás eléréséhez a végső fogyasztók körében, feltéve, hogy megfelelnek a (9a) és ( 9b) bekezdésben meghatározott kritériumoknak. Az alternatív eszközzel elért éves új energiamegtakarításnak meg kell egyeznie az (1), (1a) és (1b) bekezdésben előírt új energiamegtakarítási mennyiséggel. Amennyiben az egyenértékűség fennmarad, a tagállamok a kötelezettségi rendszereket kombinálhatják az alternatív szakpolitikai intézkedésekkel, ideértve a nemzeti energiahatékonysági programokat is.
Az első albekezdésben említett szakpolitikai intézkedések a teljesség igénye nélkül a következő szakpolitikai intézkedéseket vagy azok kombinációját tartalmazhatják:
a) az energiára vagy a szén-dioxidra kivetett adók, amelyek az energia végfelhasználói fogyasztásának csökkentését eredményezik;
b) olyan finanszírozási rendszerek és eszközök vagy adóügyi ösztönzők, amelyek energiahatékony technológiák vagy technikák alkalmazásához vezetnek és azzal járnak, hogy csökken az energia végfelhasználói fogyasztása;
c) olyan szabályozások vagy önkéntes megállapodások, amelyek energiahatékony technológiák vagy technikák alkalmazásához vezetnek és azzal járnak, hogy csökken az energia végfelhasználói fogyasztása;
d) olyan szabványok és normák, amelyek a termékek és a szolgáltatások energiahatékonyságának javítását tűzik ki célul, beleértve az épületeket és a járműveket is, kivéve ha ez egyébként is kötelező és alkalmazandó a tagállamokban az uniós jog alapján;
e) energiacímkézési rendszerek, kivéve azokat, amelyek egyébként is kötelezőek és alkalmazandók a tagállamokban az uniós jog alapján;
f) olyan oktatás és képzés, beleértve az energia-tanácsadási programokat is, amelyek energiahatékony technológiák ]vagy technikák alkalmazásához vezetnek és azzal járnak, hogy csökken az energia végfelhasználói fogyasztása.
A tagállamok [az átültetés időpontját 6 hónappal megelőző időpont]-ig értesítik a Bizottságot azokról a szakpolitikai intézkedésekről, amelyeket az első albekezdés és a 15a. cikk (6) bekezdése céljára el kívánnak fogadni az Va. melléklet 4. pontjában előírt keret alapján, annak feltüntetése mellett, hogy milyen módon kívánják elérni az előírt mennyiségű megtakarítást. A második albekezdésben és a 15a. cikk (6) bekezdésében említett szakpolitikai intézkedések esetében ebben az értesítésben azt is be kell mutatni, hogyan teljesülnek a (9a) bekezdésben szereplő kritériumok. A második albekezdésben vagy a 15a. cikk (6) bekezdésben említett szakpolitikai intézkedéseken kívüli intézkedések esetében a tagállamoknak meg kell magyarázniuk, hogyan kívánják elérni a megtakarítások, a nyomon követés és az ellenőrzés azonos szintjét. A Bizottság az ezen intézkedésekről küldött értesítést követő 3 hónapon belül javaslatot tehet azok módosítására.
(9a) A (9b) bekezdés sérelme nélkül a (9) bekezdés második albekezdése és a 15a. cikk (6) bekezdése alapján hozott szakpolitikai intézkedések esetében a következő kritériumoknak kell érvényesülniük:
a) a szakpolitikai intézkedések keretében a 2020. december 31-ig tartó időszakon belül legalább két köztes időszakot kell előírni, továbbá az intézkedések nyomán elérhetővé válik az (1) bekezdésben meghatározottak szerinti eredmény;
b) az esettől függően az egyes megbízott felek, résztvevő felek, vagy végrehajtó állami hatóság felelőssége meghatározásra került, az elérendő megtakarításokat pedig átlátható módon határozták meg;
c) az elérendő megtakarításokat pedig átlátható módon határozták meg;
d) a szakpolitikai intézkedések által előírt vagy elérendő megtakarítások összege végső energiafelhasználásban vagy primerenergia-felhasználásban van kifejezve a IV. mellékletben szereplő átváltási tényezők alkalmazásával;
e) az energiamegtakarítások kiszámítása során az Va. melléklet 1. és 2. pontjában meghatározott módszereket és elveket alkalmazták;
f) az energiamegtakarítások kiszámítása során az Va. melléklet 3. pontjában meghatározott módszereket és elveket alkalmazták;
g) a résztvevő felek minden évben jelentést készítenek az elért energiamegtakarításról – kivéve ha kivitelezhetetlen – és azt közzé is teszik;
h) az eredmények nyomon követése biztosított és a tervekben szerepelnek megfelelő intézkedések arra az esetre, ha az előrehaladás mértéke nem kielégítő;
i) olyan ellenőrzési rendszert hoztak létre, amely magában foglalja az energiahatékonyság-javítási intézkedések egy statisztikailag jelentős részének független ellenőrzését is; valamint
j) évente nyilvánosságra hozzák az energiamegtakarítás terén érvényesülő éves tendenciákkal kapcsolatos adatokat.
(9b) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a (9) bekezdés a) pontjában említett adók összhangban legyenek a (9a) bekezdés a), b), ca), d), f), h) és j) pontjában felsorolt kritériumokkal.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a (9) bekezdés c) pontjában említett szabályozások és önkéntes megállapodások összhangban legyenek a (9a) bekezdés a),(b), c), d), e), g), h), i) és j). pontjában felsorolt kritériumokkal.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a (9) bekezdés második albekezdésében említett egyéb szakpolitikai intézkedések, valamint a 15a. cikk (6) bekezdésében említett nemzeti energiahatékonysági alap összhangban legyen a (9a) bekezdés a), b), c), d), e), h), i) és j) pontjában felsorolt kritériumokkal.
(9c) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az energiamegtakarításokat ne számítsák duplán amikor átfedés van a szakpolitikai intézkedések vagy az egyéni fellépések hatása között.
7. cikkEnergiaaudit és energiagazdálkodási rendszerek
(1) A tagállamok előmozdítják a költséghatékony, magas színvonalú olyan energiaaudit elérhetőségét minden végfelhasználó számára, amelyet
a) képesítési kritériumoknak megfelelő képesítéssel és/vagy akkreditációval rendelkező szakemberek végeznek független módon, vagy
b) a nemzeti jogszabályoknak megfelelően független hatóságok hajtanak végre és felügyelnek.
Az első albekezdésben említett energiaauditot belső szakértők vagy energiaauditorok végezhetik, amennyiben az adott tagállamban vonatkozásukban minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési rendszer működik, amely magában foglalja adott esetben az általuk végzett valamennyi energiaauditnak legalább egy statisztikailag jelentős, véletlenszerűen kiválasztott százaléka vonatkozásában évente végzett ellenőrzést is.
Az energiaauditok és energiagazdálkodási rendszerek magas színvonalának garantálása érdekében a tagállamok átlátható és megkülönböztetéstől mentes minimumkövetelményeket állapítanak meg az energiaauditok tekintetében az Vb. mellékletben foglalt alapelvek alapján.
Az auditok nem tartalmazhatnak olyan záradékot, amely megakadályozná azt, hogy az audit eredményét bármely képesítéssel és/vagy akkreditációval rendelkező energetikai szolgáltatónak átadják, azzal a feltétellel, hogy a fogyasztó ezt nem ellenzi.
A tagállamok programokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy a ▌kis- és középvállalkozásokat is energiaaudit elvégeztetésére, ezt követően pedig ezen auditokban foglalt ajánlások végrehajtására ösztönözzék.
A tagállamok ezen túlmenően programokat dolgoznak ki annak érdekében is, hogy megfelelő tanácsadási szolgáltatásokon ráébresszék a háztartásokat az energiaaudit elvégeztetésének előnyeire.
A tagállamok átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján és az állami támogatásokra vonatkozó uniós jog sérelme nélkül támogatási rendszert hozhatnak létre a kkv-k számára – többek között önkéntes megállapodások esetére –, hogy a kis- és középvállalkozások fedezni tudják az energiaaudit, valamint az energiaaudit eredményeként született kiemelt költséghatékonysági ajánlások megvalósításának költségeit, amennyiben a javasolt intézkedések végrehajtásra kerülnek.
A tagállamok ösztönzik az energiaauditorok képesítésére szolgáló képzési programok kidolgozását annak megkönnyítése érdekében, hogy megfelelő mennyiségű szakember álljon rendelkezésre ezen a területen.
A tagállamok olyan konkrét példákat ajánlanak a kis- és középvállalkozások figyelmébe – többek között saját közvetítő szervezeteiken keresztül –, amelyek bemutatják, hogyan segíthetik az energiagazdálkodási rendszerek az üzleti vállalkozásaikat. A Bizottság támogatja a tagállamokat a területen bevált gyakorlatok cseréjének előmozdításával.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés második albekezdésében nem említett vállalkozások legkésőbb …-ig[24]* ▌, majd azt követően a megelőző energiaaudit napjától számítva legalább négyévenként energiaauditokra kerüljön sor, amelyeket képesített és/vagy akkreditált szakemberek végeznek független és hatékony módon, vagy amelyeket a nemzeti jogszabályoknak megfelelően független hatóságok hajtanak végre és felügyelnek.
(3) Azokat az Vb. mellékletben foglalt minimumkövetelmények alapján végrehajtott energiaauditokat, amelyeket az érdekelt felek szervezetei és egy kijelölt szerv között létrejött, az érintett tagállam, vagy a vonatkozó felelősséget az illetékes hatóságoktól hatáskör-átruházás révén átvett más szervek, vagy a Bizottság által felügyelt önkéntes megállapodások keretében független módon folytattak le úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítik a (2) bekezdés követelményeit.
Az energetikai szolgáltatásokat kínáló piaci résztvevők piacra jutását átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján kell biztosítani.
(3a) Azok a (2) bekezdés hatálya alá tartozó vállalkozások, amelyek egy független szerv által a vonatkozó európai vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően tanúsított energia- vagy környezetgazdálkodási rendszert hajtanak végre, mentesülnek a (2) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítése alól, feltéve, hogy a tagállamok biztosítják, hogy az érintett gazdálkodási rendszer magában foglalja az Vb. mellékletben foglalt alapelvekre épülő minimumkövetelmények alapján végzett energiaauditot.
(4) Az energiaauditok végezhetők elkülönülten vagy egy szélesebb körű környezetvédelmi ellenőrzés részeként. A tagállamok előírhatják, hogy az energiaaudit részeként azt is vizsgálják meg, hogy műszaki és gazdasági szempontból megvalósítható-e egy már meglévő vagy tervezett távfűtési/távhűtési rendszerhez való csatlakozás.
A tagállamok az állami támogatásokra vonatkozó uniós jog sérelme nélkül alkalmazhatnak ösztönző és támogató rendszereket az energiaauditok eredményeként született ajánlások vagy hasonló intézkedések végrehajtásához.
8. cikkFogyasztásmérés ▌
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a villamos energia, a földgáz, a távfűtés, a távhűtés, valamint a ▌háztartási melegvíz végső fogyasztóit a műszakilag lehetséges, pénzügyileg ésszerű és a potenciális energiamegtakarításokhoz képest arányos mértékben ellássák olyan versenyképes árú, egyéni fogyasztásmérőkkel, amelyek pontosan tükrözik a végső fogyasztó tényleges energiafogyasztását, és amelyek információkat szolgáltatnak a tényleges felhasználási időszakról ▌.
A meglévő fogyasztásmérők cseréje esetén mindig rendelkezésre kell bocsátani az említett versenyképes árú, egyéni fogyasztásmérőt, kivéve, ha ez műszakilag kivitelezhetetlen, vagy nem jelent költséghatékony megoldást a becsült lehetséges hosszú távú megtakarításokhoz viszonyítva.
Új épületben létrehozott új csatlakozás esetén, vagy amennyiben egy épület a 2010/31/EU irányelvben megállapított jelentős felújításon megy keresztül, az említett versenyképes árú, egyéni fogyasztásmérőket mindig rendelkezésre kell bocsátani.
(2) Ahol és amilyen mértékben a tagállamok bevezetik a villamos energia, illetve a gáz tekintetében az intelligens fogyasztásmérő rendszereket és az intelligens fogyasztásmérőket a 2009/72/EK, illetve a 2009/73/EK irányelvvel összhangban:
a) biztosítják, hogy a fogyasztásmérő rendszerek tájékoztatást nyújtsanak a végső fogyasztóknak a használat tényleges idejéről, valamint hogy a mérőberendezések minimális funkcióinak és a piaci szereplők tekintetében előírt kötelezettségeknek a meghatározása során teljes mértékben figyelembe vegyék az energiahatékonysággal és a végső fogyasztók érdekeivel kapcsolatos célkitűzéseket ▌;
b) gondoskodnak az intelligens mérőberendezések és az adatközlés biztonságáról, valamint a végső fogyasztók magánéletének védelméről, összhangban az uniós adatvédelmi és a magánélet védelméről szóló jogszabályokkal;
c) a villamos energia esetében a végső fogyasztó kérésére a tagállamok előírják a fogyasztásmérők üzemeltetői számára annak biztosítását, hogy a fogyasztásmérő – vagy -mérők – a végső fogyasztók létesítményeiből a hálózatba betáplált villamos energiát is figyelembe vegyék.
d) biztosítják, hogy ha a végső fogyasztók ezt kérik, számukra vagy a nevükben eljáró harmadik fél számára rendelkezésre bocsássák az adott fogyasztók villamosenergia-inputjának és -vételezésének és valós idejű mérési adatait olyan könnyen érthető formában, amelyet felhasználhatnak az ajánlatok összehasonlítható alapon történő összevetéséhez;
e) megkövetelik, hogy a fogyasztóknak megfelelő tanácsadást és tájékoztatást nyújtsanak az intelligens fogyasztásmérők telepítésének időpontjában, mégpedig az azokkal kapcsolatos összes lehetőségről a mérőóra-leolvasás menete és az energiafogyasztás nyomon követése tekintetében.
(3) Amennyiben az épület fűtését és hűtését vagy melegvízellátását távfűtési hálózatról vagy egy több épületet kiszolgáló központi forrásból biztosítják, hő- vagy melegvíz-mennyiségmérőt kell felszerelni a hőcserélőnél vagy a csatlakozási pontnál.
Az olyan többlakásos és több célra használt épületekben, amelyekben a fűtést/hűtést központi forrásból vagy távfűtési hálózatról vagy több épületet kiszolgáló központi forrásból biztosítják, egyéni ▌fogyasztásmérőket is fel kell szerelni 2017. január 1-jéig, amellyel mérni lehet az egyes egységek egyéni fűtés/hűtés- vagy melegvíz-fogyasztását, amennyiben ez technikailag megvalósítható és költséghatékony. Amennyiben az egyéni használata műszakilag nem kivitelezhető vagy nem költséghatékony, a fűtés mérésére egyéni fűtési költségelosztókat ▌kell alkalmazni az egyes radiátorok hőfogyasztásának mérésére, kivéve ha a szóban forgó tagállam bizonyítja, hogy a fűtési költségelosztók üzembe helyezése nem lenne költséghatékony. Ezekben az esetekben a hőfogyasztás mérésére figyelembe lehet venni alternatív költséghatékony módszereket is.
Ahol a többlakásos épületek ellátását távfűtési/távhűtési hálózatról biztosítják, vagy ahol elterjedtek az ilyen épületek saját központi fűtő- vagy hűtőrendszerei, az átláthatóság és az egyéni fogyasztás elszámolásának pontossága érdekében a tagállamok az ilyen épületek hő- vagy melegvíz-fogyasztási költségelosztására vonatkozó átlátható szabályokat vezethetnek be. Adott esetben e szabályoknak magukban kell foglalniuk az alábbiakra használt hő és/vagy melegvíz költségei elosztásának módjáról szóló iránymutatásokat is:
a) melegvíz háztartási célokra;
b) a létesítményből és közös területek fűtésére sugárzott hő (amennyiben a lépcsőházakban és folyosókon radiátorok működnek);
c) a lakások fűtése.
8a. cikkSzámlainformációk
(1) Amennyiben a végső fogyasztók nem rendelkeznek a 2009/72/EK és a 2009/73/EK irányelv szerinti intelligens fogyasztásmérőkkel, a tagállamok az ezen irányelv hatálya alá tartozó összes ágazatban – beleértve az energiaelosztókat, az elosztórendszer-üzemeltetőket és a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozásokat – legkésőbb 2015. január 1-jéig gondoskodnak a pontos és tényleges fogyasztáson alapuló számlázási adatokról – a VI. melléklettel (2.1 pont) összhangban –, amennyiben az műszakilag megvalósítható és gazdasági szempontból indokolt.
Ennek a kötelezettségnek eleget lehet tenni a végső fogyasztó által végzett rendszeres leolvasáson alapuló rendszerrel is, amelynek keretében a végső fogyasztó a mérőberendezés állását bejelenti az energiaszolgáltatónak. A számla csak akkor alapulhat becsült fogyasztáson vagy tüntethet fel átalányösszeget, ha a végső fogyasztó az adott számlázási időszakra nem jelentette be a mérőberendezés állását.
(2) A 2009/72/EK és a 2009/73/EK irányelvnek megfelelően üzembe helyezett mérőberendezéseknek lehetővé kell tenniük a tényleges fogyasztáson alapuló pontos számlainformációkat. A tagállamok biztosítják, hogy a végső fogyasztók könnyen hozzá tudjanak férni azokhoz a kiegészítő információkhoz, amelyek segítségével részletesen ellenőrizhetik saját múltbeli fogyasztásukat. A múltbeli kapcsolatos kiegészítő információk között közölni kell a legalább az elmúlt három évre vagy – amennyiben ez kevesebb – a szolgáltatási szerződés kezdete óta eltelt időtartamra vonatkozó összesített adatokat. Az adatoknak olyan időszakok szerinti bontásban kell megjelenniük, amelyekre vonatkozóan rendszeres számlázási információk keletkeztek. A múltbeli fogyasztással kapcsolatos kiegészítő információk között hozzáférhetővé kell tenni bármely nap, hét, hónap vagy év vonatkozásában a használat idejére vonatkozó részletes adatokat a végső fogyasztó számára az interneten vagy a fogyasztásmérő-interfészen keresztül, és ezt legalább a megelőző 24 hónap vagy – amennyiben ez kevesebb – a szolgáltatási szerződés kezdete óta eltelt időtartam vonatkozásában biztosítani kell.
(3) Függetlenül attól, hogy üzembe helyeztek-e intelligens fogyasztásmérőket, a tagállamok:
a) előírják, hogy ha rendelkezésre állnak a végső fogyasztó energiaszámláival és múltbeli fogyasztásával kapcsolatos információk, akkor azokat a végső fogyasztó kérésére hozzáférhetővé kell tenni az általa kijelölt energetikai szolgáltató számára;
b) biztosítják, hogy a végső fogyasztóknak legyen lehetőségük az elektronikus számlainformációkat és számlázást választani. Biztosítják, hogy a fogyasztók kérésükre világos és könnyen érthető magyarázatot kapjanak a számlázott összeg kiszámításának módjáról, különösen ha a számla nem a tényleges fogyasztásra alapul;
c) biztosítják, hogy a végső fogyasztók a számlával együtt a VI. melléklettel összhangban megfelelő tájékoztatást kapjanak annak érdekében, hogy maradéktalanul tisztában legyenek az aktuális energiaköltségekkel;
d) előírhatják azt is, hogy a végső fogyasztó kérésére az ezekben a számlákban szereplő információk nem tekinthetők fizetési kérelemnek. Ezekben az esetekben a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az energiaszolgáltató a tényleges számlák kifizetésével kapcsolatban rugalmas feltételeket biztosítson;
e) előírják, hogy az energiaköltségekre vonatkozó információkat és becsléseket kérésre a fogyasztók rendelkezésére kelljen bocsátani időben és olyan könnyen érthető formában, amelyet felhasználhatnak az ajánlatok összehasonlítható alapon történő összevetéséhez.
8b. cikkA mérési és számlainformációkhoz való hozzáférés költségei
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a végső fogyasztók térítésmentesen kaphassák meg az energiafogyasztásról szóló számláikat és a számlainformációkat, és hogy a fogyasztási adatokhoz is megfelelő módon és térítésmentesen férhessenek hozzá.
(2) Az (1) bekezdés ellenére, a többlakásos és több célra használt épületek egyéni fűtési és hűtési fogyasztására vonatkozó számlainformációk költségeinek a 8. cikk (3) bekezdése szerinti felosztását nonprofit alapon kell végezni. Ha ezzel a feladattal harmadik felet – például szolgáltatót vagy a helyi energiaszolgáltatót – bíznak meg, az ilyen épületekben a tényleges fogyasztás méréséből, felosztásából és elszámolásából fakadó költségeket a végső fogyasztóra lehet hárítani, amennyiben az ilyen költségek ésszerűek.
8c. cikkA fogyasztók tájékoztatására és pozíciójának erősítésére irányuló program
(1) A tagállamok a kis energiafogyasztók, többek között a háztartások hatékony energiafelhasználásának ösztönzését és elősegítését célzó megfelelő intézkedéseket hoznak. Ezek az intézkedések a nemzeti stratégia részét képezhetik.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában ezek az intézkedések magukban foglalhatnak az alábbiakban felsorolt egy vagy több elemet:
a) a fogyasztási szokások megváltozásának elősegítését célzó eszközök és politikák, többek között:
– pénzügyi ösztönzők;
– finanszírozáshoz, támogatásokhoz való hozzáférés;
– információszolgáltatás;
– mintaprojektek;
– munkahelyi tevékenységek;
b) az intelligens fogyasztásmérők esetleges üzembe helyezése idején a fogyasztók és a fogyasztói szervezetek bevonására irányuló módszerek és eszközök az alábbiak kommunikációja révén:
– költséghatékonyságot célzó és könnyen megvalósítható változtatások az energiafelhasználás terén;
– tájékoztatás az energiahatékonysági intézkedésekről.
9. cikkSzankciók
A tagállamok meghatározzák a 6–8b. cikk és a 14. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghozzák a szükséges intézkedéseket e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb ...-ig[25]* közlik a Bizottsággal e rendelkezéseket, és haladéktalanul értesítik a Bizottságot valamennyi későbbi, ezeket érintő módosításról.
III. FEJEZET Az energiaellátás hatékonysága
10. cikkA fűtés és hűtés hatékonyságának előmozdítása
(1) A tagállamok 2015. december 31-ig elvégzik a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés/távhűtés alkalmazási potenciáljának átfogó értékelését, amely értékelés tartalmazza a VII. mellékletben előírt információkat, és erről értesítik a Bizottságot. Amennyiben már elvégeztek egy ilyen értékelést, erről értesítik a Bizottságot.
Az átfogó értékelés során maradéktalanul figyelembe veszik az ország nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési potenciáljáról a 2004/8/EK irányelv értelmében készített elemzést.
Az értékelést ötévente naprakésszé kell tenni és erről a Bizottságot értesíteni kell, a Bizottság kérésére a határidő lejárta előtt legalább egy évvel.
(1a) A tagállamoknak olyan szakpolitikákat kell elfogadniuk, amelyek ösztönzik azt, hogy helyi és regionális szinten megfelelően vegyék figyelembe a hatékony fűtési/hűtési rendszerek, és különösen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést alkalmazó rendszerek felhasználásában rejlő potenciált. Figyelembe kell venni a helyi és regionális fűtési piacok kialakításának lehetőségét.
(1b) Az (1) bekezdésben említett értékelés céljából a tagállamok a területükre kiterjedő költség-haszon elemzést végeznek – az éghajlati tényezőket, a gazdasági megvalósíthatóságot és a műszaki alkalmazhatóságot alapul véve – a VIIIa. melléklet 1. részével összhangban. A költség-haszon elemzésnek alkalmasnak kell lennie a fűtési és hűtési követelményeknek megfelelő, leginkább költséghatékony megoldások azonosítására és végrehajtásuk elősegítésére. A költség-haszon elemzés részét képezheti egy, a 2001/42/EK irányelv szerinti környezetvédelmi értékelésnek az (1) bekezdésben említett értékelés céljából.
(2) Ha az (1) és az (1a) bekezdésben említett értékelések alapján egy lehetőség a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés/távhűtés olyan alkalmazási potenciáljával rendelkezőnek tűnik, amelyben a haszon meghaladja a költségeket, a tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra létrehozása érdekében, és/vagy annak érdekében, hogy az kompatibilis legyen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés kifejlesztésével, valamint a hulladékhőből és megújuló energiaforrásokból származó energiából előállított fűtő- és hűtőenergia alkalmazásával, az (1), (3) és (5) bekezdéssel összhangban. Amennyiben az 1) és az (1a) bekezdésben említett értékelések alapján nem határozható meg olyan lehetőség, amely vonatkozásában az előnyök meghaladják a költségeket – köztük a (3) bekezdésben említett költség-haszon elemzés elvégzésének adminisztrációs költségeit – az érintett tagállam mentesítheti a létesítményt az abban a bekezdésben meghatározott követelmények alól.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy [az átültetés időpontja] után a VIIIa. melléklet 2. részével összhangban elvégezzék a költség-haszon elemzést, abban az esetben, ha:
(-a) több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű új hő alapú villamosenergia-termelő létesítményeket terveznek, a létesítménynek nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítményként történő üzemeltetésének előírásával járó költség és haszon felbecslése céljából;
a) több mint 20 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű villamosenergia-termelő létesítmény jelentős felújításon esik át, a létesítménynek nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítménnyé történő átalakításával járó költség és haszon felbecslése céljából ▌;
b) 20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítményű, hasznosítható hőmérsékleti szintű hulladékhőt termelő ipari létesítményeket terveznek vagy jelentősen felújítanak, a hulladékhőnek gazdaságilag indokolt igény kielégítésére való – többek között kapcsolt energiatermeléssel történő – felhasználása tekintetében, illetve e létesítménynek a távfűtési/távhűtési hálózathoz csatlakoztatása tekintetében a költségek és a hasznon felbecslése céljából;
ba) új távfűtési/távhűtési hálózatot terveznek, vagy amikor egy már meglévő távfűtési/távhűtési hálózatba olyan új energiatermelő létesítményt terveznek, amelynek teljes bemenő hőteljesítménye meghaladja a 20 MW-ot, vagy amikor egy ilyen meglévő létesítményt jelentősen felújítanak, a közeli ipari létesítményekből származó hulladékhő felhasználásával járó költségek és hasznon felbecslése céljából.
E rendelkezések alkalmazásában nem tekintendő felújításnak, ha az égetőberendezést az általa kibocsátott szén-dioxid leválasztására alkalmas berendezéssel szerelik fel azzal a céllal, hogy gondoskodjanak annak a 2009/31/EK irányelvnek megfelelő geológiai tárolásáról.
A tagállamok előírhatják, hogy a b) és ba) pontban említett költség-haszon elemzést azokkal a vállalkozásokkal együttműködve végezzék el, amelyek a távfűtési/távhűtési hálózatok üzemeltetéséért felelnek.
(4) A tagállamok ▌ a (3) bekezdés rendelkezéseinek hatálya alól kivonhatják az alábbiakat▌:
a) azokat a csúcserőművek és tartalék villamosenergia-termelő erőművek, amelyeket egy ötéves időszak alatti mozgóátlag alapján évi kevesebb mint 1 500 óra üzemelésre terveztek, amennyiben a tagállam által létrehozott hitelesítési eljárás alapján biztosítható, hogy a kivétel engedélyezésének ez a feltétele teljesül;
b) az atomerőművek;
c) azok a létesítmények, amelyeknek a 2009/31/EK irányelv alapján jóváhagyott geológiai tárolóhelyhez közel kell elhelyezkedniük.
A tagállamok ezen túlmenően küszöbértékeket is megállapíthatnak, a rendelkezésre álló hasznos hulladékhő mennyisége, a hőigény és az ipari létesítmények vagy a távfűtési hálózatok közötti távolság tekintetében, az egyes létesítményeknek a (3) bekezdés b) és ba) pontjában foglalt rendelkezések alól mentesítése céljából.
A tagállamok 2014. január 1-jéig értesítik a Bizottságot ezekről az e bekezdés értelmében elfogadott ▌ kivételekről, később pedig a végrehajtott változtatásokról.
(5) A tagállamok a 2009/72/EK irányelv 7. cikkében említett vagy azokkal egyenértékű engedélyezési kritériumokat fogadnak el az alábbiak érdekében:
– az (1) és az (1a) bekezdésben említett átfogó értékelés eredményének figyelembevétele;
– a (3) bekezdésben foglalt követelmények teljesítésének biztosítása; valamint
– a (3) bekezdésben említett költség-haszon elemzés eredményének figyelembevétele.
(6) A tagállamok mentesíthetik az egyes létesítményeket az alól, hogy az (5) bekezdésben említett engedélyezési kritériumok alapján kötelesek legyenek olyan lehetőségeket megvalósítani, amelyekben a hasznok meghaladják a költségeket, amennyiben jogi, tulajdoni vagy finanszírozási okokból ez elengedhetetlen. Ezekben az esetekben az érintett tagállam döntéséről indokolással ellátott értesítést küld a Bizottságnak a döntés meghozatalát követő három hónapon belül.
▌
(8a) E cikk (3), (4), (5) és (6) bekezdését alkalmazni kell az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelv hatálya alá tartozó létesítményekre az abban az irányelvben foglalt követelmények sérelme nélkül.
▌
(10) A II. melléklet f) pontjában említett egységes hatásfok-referenciaértékek alapján a tagállamok biztosítják, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia származása az egyes tagállamokban megállapított objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumoknak megfelelően szavatolható legyen. Biztosítják továbbá, hogy ez a származási garancia megfeleljen a követelményeknek és tartalmazza legalább a IX. mellékletben meghatározott információkat. A tagállamok – kizárólag az ebben a bekezdésben említett információk bizonyítékaként – kölcsönösen elismerik egymás származási garanciáit. Amennyiben a származási garanciát – különösen a csalások megelőzésével kapcsolatos okokból – nem ismerik el ilyen bizonyítékként, azt objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételek alapján kell megtenni. A tagállamok az ilyen megtagadásról és annak indokairól minden esetben értesítik a Bizottságot. A származási garancia elismerésének megtagadása esetén a Bizottság olyan határozatot fogadhat el, amellyel az elutasító felet kötelezi annak elismerésére, különös tekintettel az ezen elismerés alapjául szolgáló objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételekre.
A Bizottság ▌2015. január 1-jéig ▌a 18. cikkel összhangban, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján jogosult a 2004/8/EK irányelv alapján a [határozat száma] bizottsági határozatban előírt egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálatára.
(11) A tagállamok biztosítják, hogy a kapcsolt energiatermeléshez nyújtható mindennemű támogatás feltétele legyen, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát és hulladékhőt ténylegesen primerenergia-megtakarítás céljára használják fel. ▌ A kapcsolt energiatermeléshez, valamint a távfűtési célú energia-előállításhoz és hálózatokhoz nyújtandó állami támogatásokra adott esetben az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazandók.
▌
12. cikk
Energiaátalakítás, -átvitel és -elosztás
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti energetikai szabályozó hatóságok a gáz- és villamosenergia-infrastruktúra üzemeltetésével kapcsolatos döntéseikben kellőképpen figyelembe vegyék az energiahatékonyság kérdését a 2009/72/EK irányelvben meghatározott szabályozási feladatok ellátása során. Különösen biztosítják, hogy a nemzeti energiaszabályozó hatóságok a hálózati díjszabások és szabályozások kidolgozása révén – a 2009/72/EK irányelv keretében és az egyes intézkedések költségeinek és hasznainak figyelembevételével – ösztönzőket biztosítsanak a hálózatüzemeltetőknek, amelyek célja a hálózathasználók részére olyan hálózati szolgáltatások hozzáférhetővé tétele, amelyek lehetővé teszik számukra különböző energiahatékonyságot javító intézkedéseknek az intelligens hálózatok folyamatos fejlesztése keretében történő végrehajtását.
Az ilyen rendszerszintű szolgáltatások, amelyeket a rendszerüzemeltetőnek kell meghatároznia, nem gyakorolhatnak káros hatást a rendszer biztonságára.
A villamos energia tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy ▌, a hálózati szabályzatok és díjszabások megfeleljenek a XI. mellékletben foglalt kritériumoknak, figyelembe véve a 714/2009/EK rendelet értelmében kidolgozott iránymutatásokat és szabályzatokat ▌.
(2) A tagállamok 2015. június 30-ig biztosítják, hogy:
a) értékelés készüljön a gáz- és villamosenergia-infrastruktúrájuk – nevezetesen az átvitellel, az elosztással, a terhelésszabályozással és interoperabilitással, valamint az energiatermelő létesítményekhez történő csatlakozással összefüggő – energiahatékonysági potenciáljáról, ezen belül a mikro-energiagenerátorok vonatkozásában fennálló lehetőségekről;
b) ▌meghatározásra kerüljenek a hálózati infrastruktúrát érintő költséghatékony energiahatékonysági fejlesztések megvalósításával összefüggő konkrét intézkedések és beruházások , azok bevezetésének ütemtervével.
(3) A hálózatos energiaátvitel és -elosztás tekintetében a tagállamok engedélyezhetnek a rendszerekben és díjszabási struktúrákban szociális célú összetevőket, feltéve, hogy az átviteli és elosztási rendszert károsító hatások a szükséges minimumra korlátozódnak, és az adott társadalmi célhoz képest nem aránytalan mértékűek.
(4) A tagállamok biztosítják az átviteli és elosztási díjszabásban alkalmazott azon ösztönzők megszüntetését, amelyek hátrányosak a villamos energia előállítása, átvitele és elosztása, valamint az áramellátás összhatékonysága szempontjából, ideértve az energiahatékonyságot is, vagy azokét, amelyek akadályozhatják a keresletoldali válaszintézkedés kiegyensúlyozó és járulékos szolgáltatásokba való beépítését. A tagállamok biztosítják, hogy a hálózatüzemeltetők ösztönzést nyerjenek az infrastruktúra tervezése és üzemeltetése terén a hatékonyság javítására, továbbá a 2009/72/EK irányelv keretében azt, hogy a díjszabás lehetővé tegye, hogy a szolgáltatók javítsák a fogyasztói részvételt a rendszerhatékonyságban, beleértve a keresletoldali szabályozást is a nemzeti körülmények függvényében.
(5) A 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül és a 2009/72/EK irányelv 15. cikkében foglalt rendelkezéseknek, valamint annak a figyelembevételével, hogy a hőellátást folyamatosan biztosítani kell, a tagállamok biztosítják, hogy a hálózat megbízhatóságának és biztonságosságának fenntartásával összefüggő követelményekre figyelemmel, az illetékes nemzeti hatóságok által meghatározott átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján az átvitelirendszer-üzemeltetők és elosztásirendszer-üzemeltetők, amikor a saját területükön végzik a villamosenergia-termelő létesítményekből származó energia elosztását:
a) garantálják a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia átvitelét és elosztását;
b) a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiának elsőbbségi vagy garantált hozzáférést biztosítanak a hálózathoz;
c) a villamosenergia-termelő létesítmények kiszolgálása során elsőbbségi szállítást biztosítanak a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiának, amennyiben a nemzeti villamosenergia-rendszer biztonságos működése ezt lehetővé teszi.
A tagállamok biztosítják, hogy a villamosenergia-rendszereikben biztosított különböző hozzáférési és kiszolgálási prioritások rangsorolásával kapcsolatos szabályok egyértelműek, részletesek és nyilvánosan hozzáférhetőek legyenek. Elsőbbségi hozzáférés biztosításakor, vagy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés vonatkozásában az elosztáskor a tagállamok rangsorolhatják a megújuló forrásból származó villamos energiát és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát, valamint e két kategórián belül is a különböző típusokat, és minden esetben biztosítják, hogy a különböző megújuló energiaforrásokból származó energiához való elsőbbségi hozzáférés vagy elosztás akadálytalan legyen.
Az első albekezdésben előírt kötelezettségeken túlmenően az átvitelirendszer-üzemeltetőknek és az elosztórendszer-üzemeltetőknek meg kell felelniük a XII. mellékletben foglalt követelményeknek is.
A tagállamok különösen elősegíthetik a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő kis- és mikroegységek által előállított villamos energia hálózati rendszerhez való csatlakozását. A tagállamok adott esetben intézkedéseket hoznak annak ösztönzésére, hogy a hálózatüzemeltetők a kapcsolt energiatermelő mikroegységek beszerelése tekintetében vezessenek be egy egyszerű értesítési – „beszerelési és tájékoztatási” – eljárást, hogy ezzel az egyes polgárok és a beszerelők számára egyszerűsítsék és lerövidítsék az engedélyezési eljárást.
(6) A tagállamok – a hálózat megbízhatóságának és biztonságosságának fenntartásával összefüggő követelményekre figyelemmel – megfelelő lépéseket tesznek annak biztosítása érdekében, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítmények az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztásirendszer-üzemeltetők szintjén üzemeltetői egyensúlyozási és más üzemeltetési szolgáltatásokat nyújthassanak, amennyiben ez technikailag és gazdaságilag megvalósítható a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítmény működési módjával ▌. Az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők biztosítják, hogy az ilyen szolgáltatások átlátható és ellenőrizhető szolgáltatási pályázati eljárás részét képezzék.
A tagállamok adott esetben előírhatják az átvitelirendszer-üzemeltetőknek és az elosztórendszer-üzemeltetőknek, hogy kedvezményes kapcsolódási és rendszerhasználati díjakon keresztül ösztönözzék, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő egységek a keresleti pontok közelében helyezkedjenek el.
(7) A tagállamok engedélyezhetik a hálózatba bekapcsolódni szándékozó, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energiát előállító termelők számára, hogy a hálózathoz való kapcsolódás munkálatainak elvégzésére ajánlati felhívást tegyenek közzé.
(7a) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti energetikai szabályozó hatóságok ösztönözzék a keresletoldali erőforrásokat, így például a keresletoldali válaszintézkedést végzőket arra, hogy a kínálati oldal mellett részt vegyenek a nagykereskedelmi energiapiacokon.
A tagállamok a hálózatirányításban rejlő technikai kötöttségek figyelembevételével biztosítják, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztásirendszer-üzemeltetők a kiegyensúlyozásra és járulékos szolgáltatásokra vonatkozó előírások betartásakor megkülönböztetéstől mentesen és technikai képességeiknek megfelelően kezeljék a keresletoldali válaszintézkedésben érdekelt szolgáltatókat, ideértve az energiabeszerzési közösségeket is.
(7b) A tagállamok a hálózatirányításban rejlő technikai kötöttségek figyelembevételével előmozdítják a keresletoldali válaszintézkedés hozzáférését a kiegyensúlyozó, tartalék és más rendszerszolgáltatási piacokhoz és az ezeken való részvételét, többek között a nemzeti szabályozó hatóságok – illetve ha a nemzeti szabályozó rendszerek ezt előírják, a keresletoldali válaszintézkedésben érdekelt szolgáltatókkal és a fogyasztókkal szorosan együttműködő szállításirendszer-üzemeltetők és elosztórendszer-üzemeltetők – számára annak előírásával, hogy az e piacokra vonatkozó műszaki előírások és a keresletoldali válaszintézkedés képességei alapján határozzák meg az e piacokon való részvétel műszaki követelményeit. Az ilyen előírásoknak tartalmazniuk kell a beszerzési közösségek részvételét is.
(7c) „A 2010/75/EU irányelv szerinti jelentés megtételekor és az említett irányelv 9. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok mérlegelik a legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, tüzelőanyag égetésével foglalkozó létesítmények energiahatékonysági szintjére vonatkozó adatok megadását a 2010/75/EU és a 2008/1/EK irányelvvel összhangban kidolgozott, vonatkozó elérhető legjobb technikák figyelembevételével.
A tagállamok arra ösztönözhetik a legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, tüzelőanyag égetésével foglalkozó létesítmények üzemeltetőit, hogy javítsák az éves átlagos nettó működési rátájukat.”
IV. FEJEZETHorizontális rendelkezések
13. cikk Megfelelő
minősítési, akkreditációs és tanúsítási rendszerek hozzáférhetősége
(1) Amennyiben valamely tagállam úgy ítéli meg, hogy a technikai hozzáértés, objektivitás és megbízhatóság nemzeti szinten nem megfelelő, 2015. január 1-jéig biztosítja tanúsítási rendszerek és/vagy egyenértékű képesítési rendszerek – ezen belül adott esetben megfelelő képzési programok – hozzáférhetőségét vagy hozzáférhetőségének előkészítését az energetikai szolgáltatásokat, energiaauditokat és energiahatékonyságot javító intézkedéseket nyújtó szervezetek, energetikai vezetők számára, beleértve a 2010/31/EU irányelv 2. cikkének (9) bekezdésében meghatározott energetikai épületelem-szerelőket.
(1a) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett rendszerek átláthatóságot biztosítsanak a fogyasztók számára, megbízhatóak legyenek és hozzájáruljanak a nemzeti energiahatékonysági célkitűzésekhez.
(2) A tagállamok nyilvánossá teszik az (1) bekezdésben említett tanúsítási és/vagy akkreditációs rendszereket vagy egyenértékű képesítési rendszereket, és egymással és a Bizottsággal együttműködnek a rendszerek összehasonlítása és elismerése során.
A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a fogyasztók megismerjék a képesítési és/vagy tanúsítványi rendszerekhez való hozzáférés lehetőségeit a 14. cikk (1) bekezdésével összhangban.
13. cikkTájékoztatás és képzés
(1) A tagállamok biztosítják a rendelkezésre álló energiahatékonysági mechanizmusokra, pénzügyi és jogi keretekre vonatkozó információk átláthatóságát, valamint ezek széleskörű terjesztését a fogyasztók, építők, építészek, mérnökök, környezetvédelmi és energetikai auditorok, valamint a 2010/31/EU irányelvben meghatározott építőelemek telepítői részére. A tagállamok ösztönzik azt, hogy az energiahatékonyság javítását célzó intézkedések finanszírozásában való – többek között a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozása útján történő – részvétel lehetőségeiről tájékoztassák a bankokat és más pénzügyi intézményeket.
(2) A tagállamok megfelelő feltételeket hoznak létre a piaci szereplők számára, hogy azok az energiahatékonysággal kapcsolatban megfelelő és célzott tájékoztatást és tanácsadást nyújtsanak az energiafogyasztók számára.
(3) A Bizottság megvizsgálja azon intézkedéseinek hatását, amelyek célja a többek között az európai szociális párbeszédet magában foglaló fórumok fejlesztésének támogatása az energiahatékonysági képzési programok előmozdításában, majd a Bizottság adott esetben további intézkedéseket terjeszt elő. A Bizottság ösztönzi az európai szociális partnereket az energiahatékonyságról szóló megbeszéléseik folytatására.
(4) A tagállamok – az érintett felek, többek között a helyi és regionális hatóságok közreműködésével – megfelelő tájékoztató, figyelemfelkeltő és képzési kezdeményezéseket támogatnak a polgárok számára az energiahatékonyság javítását célzó intézkedések megtételének előnyeivel és gyakorlati ésszerűségével kapcsolatban.
(5) A Bizottság ösztönzi a tagállamokban alkalmazott legjobb energiahatékonysági gyakorlatok cseréjét és széles körben való elterjesztését.
14. cikkEnergetikai szolgáltatások
(1) A tagállamok az alábbi intézkedésekkel mozdítják elő az energetikai szolgáltatások piacát és a kis- és középvállalkozások e piachoz való hozzáférését:
▌
c) világos és könnyen hozzáférhető információk rendelkezésre bocsátása az alábbiakkal kapcsolatban:
– a rendelkezésre álló energetikai szolgáltatási szerződések és az ilyen szerződésekbe az energiamegtakarítás és a végső fogyasztók jogainak garantálása érdekében befoglalandó záradékok,
– az energiahatékonysági szolgáltatások támogatására rendelkezésre álló pénzügyi eszközök, ösztönzők, támogatások és kölcsönök,
d) a minőségi védjegyeknek ▌többek között az iparkamarák általi kidolgozásának ösztönzése;
▌
ea) a 13. cikk szerint képesített és/vagy tanúsított rendelkezésre álló energetikai szolgáltatók, valamint képesítéseik és/vagy tanúsítványaik jegyzékének nyilvánosságra hozatala és rendszeres aktualizálása, vagy egy olyan felület biztosítása, amelyen keresztül az energetikai szolgáltatók információt tehetnek közzé;
eb) a közszféra támogatása az energetikai szolgáltatási ajánlatok kiaknázásában, nevezetesen épületfelújítások esetében, az alábbiak révén:
– olyan szerződésminták biztosítása az energiahatékonyságra vonatkozó szerződéskötéshez, amelyek legalább a XIII. mellékletben szereplő elemeket tartalmazzák,
– tájékoztatás nyújtása az energiahatékonyságra vonatkozó szerződéskötéssel kapcsolatos legjobb gyakorlati módszerekről, amennyiben rendelkezésre állnak, az életciklus-megközelítésre épülő költség-haszon elemzéseket is beleértve,
ec) az energetikai szolgáltatási piac aktuális helyzetének és a jövőben várható fejlődésének a nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv keretében lefolytatott minőségi felülvizsgálata.
(2) A tagállamok adott esetben az alábbiak révén támogatják az energetikai szolgáltatások piacának megfelelő működését:
a) olyan kapcsolattartó pontok kijelölése és nyilvánosságra hozatala, amelyeken keresztül a végső felhasználók hozzájuthatnak az (1) bekezdésben említett információkhoz;
b) szükség esetén intézkedések meghozatala az energiahatékonyságra vonatkozó szerződéskötést, valamint az energiamegtakarítási intézkedések meghatározását és/vagy végrehajtását szolgáló egyéb energiahatékonysági mintaszerződéseket akadályozó szabályozási és nem szabályozási korlátok felszámolására;
c) annak fontolóra vétele, hogy létrehoznak egy független mechanizmust, például egy ombudsmani hivatalt az energetikai szolgáltatási szerződésekből eredő panaszok hatékony kezelésének és az ilyen szerződésekből adódó peren kívüli viták hatékony rendezésének biztosítására, vagy ilyen szerepet rónak egy létező mechanizmusra;
d) annak lehetővé tétele a független piaci közvetítők számára, hogy a keresleti és kínálati oldalon is ösztönzőleg hathassanak a piac fejlődésére.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy az energiaelosztók, az elosztórendszer-üzemeltetők és a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások ne folytassanak olyan tevékenységeket, amelyek meggátolhatják az energetikai szolgáltatások és az egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések iránti keresletet és azok teljesítését, illetve amelyek akadályozhatják az energetikai szolgáltatások és az egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések piacának fejlődését, beleértve a versenytársak piacról történő kizárását és a piaci erőfölénnyel való visszaélést.
15. cikkAz energiahatékonyság előmozdítását célzó egyéb intézkedések
(1) A tagállamok értékelik az energiahatékonyságot akadályozó szabályozási és nem szabályozási korlátokat, és szükség esetén megfelelő intézkedéseket tesznek azok elhárítására, a vagyon- és bérleti jogra vonatkozó tagállami alapevek sérelme nélkül, különös tekintettel a következőkre:
a) az ösztönzőknek az épületek tulajdonosai és bérlői, illetve a több épülettulajdonos közötti megosztása annak biztosítása céljából, hogy a felek ne mondjanak le azokról az általuk egyébként mérlegelt, energiahatékonyságot javító beruházásokról, amelyeket csak azért nem hajtanak végre, mert nem élveznék az összes kedvezményt, vagy mert nincsen szabályozva a költségek és hasznok közöttük történő megosztása, tehát mert többek között hiányoznak a több tulajdonoshoz tartozó ingatlanokkal kapcsolatos döntéshozatali eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályok és intézkedések;
b) a közbeszerzéssel, valamint az éves költségvetéssel és számvitellel kapcsolatos jogszabályi és szabályozási intézkedések és igazgatási gyakorlatok, annak érdekében, hogy azok ne riasszák el az egyes közintézményeket az energiahatékonyságot javító és a várható életciklus-költségeket minimalizáló beruházásoktól, valamint az energiahatékonysági szerződések és egyéb, hosszú távú szerződéseken alapuló, harmadik fél általi finanszírozási mechanizmusok igénybevételétől.
A korlátok megszüntetését célzó ezen intézkedések magukban foglalhatnak ösztönzőket, jogszabályi és szabályozási intézkedések hatályon kívül helyezését vagy módosítását, útmutatók és értelmező közlemények elfogadását, illetve az adminisztratív eljárások egyszerűsítését is. Ezek az intézkedések az energiahatékonysággal kapcsolatos képzés, különös információk és technikai segítségnyújtás biztosításával is kombinálhatók.
(2) Az (1) bekezdésben említett korlátok és intézkedések értékeléséről a Bizottságot a 19. cikk (2) bekezdésében említett első nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervben értesíteni kell. A Bizottság ösztönzi az ezzel kapcsolatos nemzeti legjobb gyakorlatok cseréjét.
15a. cikkNemzeti energiahatékonysági alap, pénzügyi és technikai támogatás
(1) A több finanszírozási forrásból származó előnyök maximalizálása érdekében a tagállamok – a Szerződés 107. és 108. cikkének sérelme nélkül – elősegítik az energiahatékonyságot javító intézkedések számára rendelkezésre álló pénzügyi eszközök létrehozását vagy a meglévő eszközök ilyen célú felhasználását.
(2) A Bizottság adott esetben közvetlenül vagy európai pénzügyi intézményeken keresztül segítséget nyújt a tagállamoknak a pénzügyi eszközök és technikai támogatási programok létrehozásában a különböző ágazatok energiahatékonyságának növelése céljából.
(3) A Bizottság – például a szabályozó testületek éves ülései, az intézkedések tagállami végrehajtására vonatkozó információkat tartalmazó nyilvános adatbázisok, valamint az országok közötti összehasonlítás révén – elősegíti a bevált gyakorlati megoldások cseréjét a felelős nemzeti vagy regionális hatóságok vagy szervek között.
(4) A tagállamok létrehozhatnak egy nemzeti energiahatékonysági alapot. Az alap célja a nemzeti energiahatékonysági kezdeményezések támogatása.
(5) A tagállamok lehetővé tehetik, hogy a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeket az érintettek úgy teljesítsék, hogy a nemzeti energiahatékonysági alapba évente befizetnek egy olyan összeget, amely megegyezik a 4. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges beruházások összegével.
(6) A tagállamok előírhatják, hogy a köteles felek a 6. cikk (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségeiket úgy teljesítsék, hogy a nemzeti energiahatékonysági alapba évente befizetnek egy olyan összeget, amely megegyezik a 6. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges beruházások összegével.
(7) A tagállamok a 406/2009/EK határozat szerinti éves kibocsátási jogosultságaikból befolyó bevételeiket felhasználhatják innovatív finanszírozási mechanizmusok kidolgozására annak érdekében, hogy gyakorlati hatása legyen a 4. cikkben említett, az épületek energiahatékonyságának javítására irányuló célkitűzésnek.
16. cikkÁtváltási tényezők
Az energiamegtakarítás összehasonlításához és összevethető mértékegységre történő átváltásához a IV. mellékletben foglalt átváltási tényezők alkalmazandók, kivéve, ha más átváltási tényezők használata indokolt.
V. FEJEZETZáró rendelkezések
17. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok ▌
(1) ▌A Bizottság jogosult arra, hogy a 10. cikk (10) bekezdésének második albekezdésében említett egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálata céljából a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.
(2) A Bizottság jogosult arra, hogy az I, II., III., IV., V., VI., VII., VIIIa. és XII. mellékletben foglalt értékeknek, számítási módszereknek, az alapul vett primerenergia-együtthatónak és a követelményeknek a technikai fejlődéshez történő igazítása céljából a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.
18. cikkA felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.
(2) A Bizottság 17. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól …-tól/től kezdődő hatállyal. [26]*.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 17. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az említett határozatban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) Amint a Bizottság elfogad egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust, arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(5) A 17. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítést követő két hónapos időtartamon belül nem emel ellene kifogást, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik.
19. cikkA végrehajtás felülvizsgálata és nyomon követése
(1) A tagállamok 2013-tól kezdődően minden év április 30-ig a XIV. melléklet 1. részével összhangban jelentést tesznek a nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok felé tett előrelépésről. A jelentés részét képezheti a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló 2010/410/EU tanácsi ajánlásban[27] említett nemzeti reformprogramoknak.
(2) A tagállamok első alkalommal 2014. április 30-ig, majd ezt követően háromévente nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveket (a továbbiakban: a tervek) nyújtanak be. A tervek kitérnek a jelentősebb energiahatékonyság-javító intézkedésekre és a várható, illetve elért energiamegtakarításokra, beleértve az energiaellátás, -továbbítás és -elosztás, valamint az energia végfelhasználása terén elért azon megtakarításokat is, amelyek hozzájárulnak a 3. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok teljesítéséhez. A terveket a 2020. évi teljes primerenergia-felhasználásra vonatkozó, naprakész becslések, valamint a XIV. melléklet 1. részében megjelölt ágazatok primerenergia-fogyasztására vonatkozó becslések kísérik.
A Bizottság legkésőbb 2013. január 1-jéig iránymutatásként sablont biztosít a tervekhez. A sablont a 20. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek minden esetben tartalmazzák a XIV. mellékletben meghatározott információkat.
(4) A Bizottság értékeli az éves jelentéseket és a nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveket, valamint azt, milyen mértékű előrelépést tettek a tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésében előírt nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok teljesítése, valamint ezen irányelv végrehajtása irányában. A Bizottság az értékelést megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentések és a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek értékelése alapján a Bizottság ajánlásokat tehet a tagállamoknak.
(5) ▌A Bizottság figyelemmel kíséri az ezen irányelv végrehajtásának a 2003/87/EK, a 2009/28/EK és a 2010/31/EU irányelvre, a 406/2009/EK határozatra valamint az egyes, főként a 2010/2/EU bizottsági határozatban meghatározottak szerint a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ipari ágazatokra gyakorolt hatását.
(5a) A Bizottság első alkalommal az első nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv értékelésekor, majd ezt követően háromévente felülvizsgálja, hogy továbbra is lehetőséget kell-e biztosítani a 10. cikk (4) bekezdésében meghatározott mentességek engedélyezésére. Amennyiben a felülvizsgálat szerint a mentességek fenntartásának bármely kritériuma a hőterhelés rendelkezésre állásának, valamint a mentességet élvező létesítmények valós működési feltételeinek fényében már nem teljesük, a Bizottság megfelelő intézkedéseket javasol.
(6) A tagállamok minden évben április 30-ig benyújtják a Bizottságnak a nagy és kis hatásfokú kapcsolt energiatermelésen keresztüli nemzeti villamosenergia- és hőtermelésről és annak a teljes hő- és villamosenergia-kapacitáshoz viszonyított arányáról szóló, az I. mellékletben bemutatott módszertan szerint elkészített statisztikákat. Ezenfelül éves statisztikai jelentést nyújtanak be a kapcsolt energiatermelésből származó hő- és villamosenergia-kapacitásról és a kapcsolt energiatermeléshez használt tüzelőanyagokról, valamint a távfűtés/távhűtés-előállításról és -kapacitásról, a teljes hő- és villamosenergia-kapacitás arányában. A tagállamok a II. mellékletben ismertetett módszer szerinti statisztikai jelentést nyújtanak be a kapcsolt energiatermeléssel elért primerenergia-megtakarításról is.
(7) A Bizottság 2014. június 30-ig, szükség esetén a további intézkedésekre irányuló javaslatokkal együtt benyújtja a 3. cikk (2) bekezdésében említett értékelést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ▌.
(7a) A Bizottság a módosított 2004/18/EK irányelvben meghatározott követelményeket figyelembe véve…-ig[28]* [három évvel a hatálybalépést követően] felülvizsgálja az 5. cikk végrehajtásának hatékonyságát, és erről jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E jelentéssel együtt adott esetben további intézkedésekre vonatkozó javaslatokat is be kell nyújtani.
(8) A Bizottság 2016. június 30-ig jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 6. cikk végrehajtásáról. A jelentéssel együtt adott esetben az alábbi célok egyikét vagy közülük többet célzó jogalkotási javaslatot kell benyújtani:
a) a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított végső határidő módosítása;
aa) a 6. cikk (1), (1a) és (1b) bekezdésében szereplő követelmények felülvizsgálata;
b) kiegészítő közös követelmények megállapítása, különösen a 6. cikk (5) bekezdésében említett kérdéssel összefüggésben.
(9) A Bizottság 2018. június 30-ig értékeli a tagállamok által a 15. cikk (1) bekezdésében említett szabályozási és nem szabályozási korlátok csökkentése terén elért előrehaladást; az értékelést adott esetben további intézkedésekre vonatkozó javaslatok követik.
(10) A Bizottság az (1) és (2) bekezdés szerinti jelentéseket elérhetővé teszi a nyilvánosság számára.
19a. cikkOnline platform
A Bizottság ezen irányelv nemzeti, regionális és helyi szintű gyakorlati végrehajtásának ösztönzésére létrehoz egy online platformot. E platform a gyakorlatokkal, a teljesítményméréssel, a hálózatépítési tevékenységekkel, valamint az innovatív gyakorlatokkal kapcsolatos tapasztalatok cseréjének támogatását szolgálja.
20. cikkBizottsági eljárás
(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[29] értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) Az e bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 4. cikke alkalmazandó.
21. cikkHatályon kívül helyezés
A 2006/32/EK irányelv [ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének határnapjától] kezdődő hatállyal, az irányelv 4. cikke (1)–(4) bekezdésének, valamint I., III. és IV. mellékletének kivételével, a nemzeti jogba történő átültetésére meghatározott határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül hatályát veszti. A 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1)–(4) bekezdése, valamint I., III. és IV. melléklete 2017. január 1-jével veszti hatályát.
A 2004/8/EK irányelv [ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének határnapjától], a nemzeti jogba történő átültetésére meghatározott határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül hatályát veszti.
A 2010/30/EU irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése [ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének határnapjától] veszti hatályát.
A 2006/32/EK és a 2004/8/EK irányelvre való hivatkozásokat ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, a XV. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban.
21a. cikkA 2009/125/EK irányelv módosításai
Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a következőképpen módosul:
1. A következő preambulumbekezdés kerül beillesztésre:
„a) „A 2010/31/EU irányelv előírja a tagállamok számára, hogy a külső térelhatárolók részét képező épületelemekre vonatkozóan energiahatékonysági követelményeket, a meglévő épületekbe beépített épületgépészeti rendszerek általános energiateljesítménye, megfelelő beszerelése, valamint megfelelő méretezése, beállítása és ellenőrzése tekintetében pedig rendszerkövetelményeket határozzanak meg. Ezen irányelv célkitűzéseivel összeegyeztethető, hogy ezek a követelmények bizonyos körülmények esetén korlátozzák az energiával kapcsolatos olyan termékek beszerelését, amelyek megfelelnek ennek az irányelvnek és az azt végrehajtó intézkedéseknek, feltéve hogy az ilyen követelmények nem jelentenek indokolatlan piaci akadályt.”
2. A 6. cikk (1) bekezdésének vége a következő szöveggel egészül ki:
„, a tagállamok által a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével és 8. cikkével összhangban meghatározott energiahatékonysági és rendszerkövetelmények sérelme nélkül.”
22. cikkÁtültetés
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, melyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb …-ig[30]* megfeleljenek.
Az első albekezdéstől eltérve a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 3a. cikknek, a 4. cikk (1) bekezdése első albekezdésének, a 4. cikk (3) bekezdése első albekezdésének, a 4. cikk (3a) bekezdésének, a 6. cikk (9) bekezdése utolsó albekezdésének, a 10. cikk (4) bekezdésének, [a 15. cikk (2) bekezdésének], [a 19. cikk (1) bekezdésének] és [a 19. cikk (2) bekezdésének], valamint az Va. melléklet 4. pontjának az ezekben szereplő határidőkig megfeleljenek.
E rendelkezések szövegét ▌a tagállamok haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.
A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
23. cikkHatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
24. cikkCímzettek
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt …
Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
I. MELLÉKLET
A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia kiszámításának általános elvei
I. RÉSZ: Általános elvek
A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia kiszámításához felhasznált értékek meghatározása az adott egység várható vagy tényleges rendeltetésszerű használata során tapasztaltak alapján történik. A mikroegységek esetében a számítást hiteles értékekre lehet alapozni.
a) A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségét a következő esetekben az adott egységnek a főgenerátorok generátorkapcsán mért teljes évi villamosenergia-termelésével azonosnak kell tekinteni:
i. a II. részben említett b), d), e), f), g), valamint h) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyeknek a tagállamok által megállapított éves összhatásfoka legalább 75 %, és
ii. a II. részben említett a) és c) típusú kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyeknek a tagállamok által megállapított éves összhatásfoka legalább 80 %.
b) Azon kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyek nem érik el az a) pont i. alpontjában megállapított éves összhatásfokot (a II. részben említett b), d), e), f), g), valamint h) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek), illetve azon kapcsolt energiatermelő egységek esetében, amelyek nem érik el az a) pont ii. alpontjában megállapított éves összhatásfokot (a II. részben említett a) és c) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek), a kapcsolt energiatermelést a következő képlet szerint kell kiszámítani:
ECHP=HCHP*C
ahol:
ECHP a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyisége,
C a villamos energia/hő arány,
HCHP a kapcsolt energiatermelésből származó hasznos hő mennyisége (e célból úgy kell számítani, hogy a teljes hőtermelésből kivonjuk a külön kazánokban termelt hőmennyiséget vagy azt a frissgőzelvételt, amelyet a gőztermelés során vesznek le a turbina előtt).
A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia számításához a tényleges villamos energia/hő arányt kell felhasználni. Amennyiben valamely, kapcsolt energiatermelő egység tényleges villamos energia/hő aránya nem ismert, a következő alapértékekkel kell számolni, különösen statisztikai számítások céljából, a II. részben említett a), b), c), d) és e) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek esetében, feltéve, hogy a számított kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia értéke kisebb az egység tényleges összvillamosenergia-termelésénél, vagy megegyezik azzal:
|
Egység típusa |
Alapértelmezett villamos energia/hő arány (C) |
|
|
Gázturbinás erőmű kombinált ciklussal |
0,95 |
|
|
Ellennyomású gőzturbina |
0,45 |
|
|
Kondenzációs megcsapolásos (elvételes) gőzturbina |
0,45 |
|
|
Gázturbinás erőmű |
0,55 |
|
|
Belső égésű motor |
0,75 |
|
Ha a tagállamok a II. részben említett f), g), h), i), j) és k) típusú, kapcsolt energiatermelő egységek esetében a villamos energia/hő arányra standardértékeket vezetnek be, ezeket a standardértékeket közzé kell tenni és közölni kell Bizottsággal.
d) Amennyiben a kapcsolt energiatermeléshez felhasznált tüzelőanyag energiatartalmának egy részét vegyi anyagok formájában visszanyerik és azokat újra felhasználják, ezt a részt le kell vonni a felhasznált tüzelőanyag mennyiségéből, mielőtt az a) és b) pontban említett összhatásfok kiszámítását elvégeznék.
e) A tagállamok a villamos energia/hő arányt az alacsonyabb kapacitású üzemmódban végzett kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia és hasznos hő arányaként is meghatározhatják az adott energiatermelő egység üzemeltetési adatainak felhasználásával.
f) A tagállamok az a) és b) pont szerinti számítások céljából az egyévestől eltérő jelentéstételi időszakot is alkalmazhatnak.
II. RÉSZ: Az ezen irányelv hatókörébe tartozó kapcsolt energiatermelési technológiák
a) Gázturbinás erőmű kombinált ciklussal,
b) Ellennyomású gőzturbina,
c) Kondenzációs megcsapolásos (elvételes) gőzturbina,
d) Gázturbinás erőmű,
e) Belső égésű motor,
f) Mikroturbinák,
g) Stirlingmotorok,
h) Üzemanyagcellák,
i) Gőzgépek,
j) Organikus „Rankine” ciklusok,
k) Bármely egyéb típusú technológia vagy ezek kombinációja, amely a 2. cikk (19) bekezdésében megfogalmazott meghatározás alá tartozik.
▌
A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségének kiszámításához használandó általános elvek végrehajtása és alkalmazása során a tagállamok a 2008/952/EK határozattal létrehozott részletes útmutatókat követik[31].
II. MELLÉKLET
A kapcsolt energiatermelési folyamat hatásfokának meghatározására szolgáló módszer
A kapcsolt energiatermelés hatásfoka és a primerenergia-megtakarítás kiszámításához felhasznált értékek meghatározása az adott egység várható vagy tényleges, rendeltetésszerű használata során tapasztaltak alapján történik.
a) Nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés
Ezen irányelv alkalmazásában a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek a következő követelményeknek kell megfelelnie:
– a kapcsolt energiatermelő egységekből származó kapcsolt energiatermelésnek a b) pont szerint számítva legalább 10 %-os primerenergia-megtakarítást kell elérnie a külön hőtermelésre, illetve külön villamosenergia-termelésre vonatkozó referenciaértékekhez képest,
– a primerenergia-megtakarítást biztosító, kapcsolt energiatermelő kis- és mikroegységek termelése nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek minősíthető.
b) A primerenergia-megtakarítás számításának módja
Az I. melléklettel összhangban meghatározott kapcsolt energiatermelésből származó primerenergia-megtakarítás kiszámítását a következő képlet alapján kell elvégezni:
ahol:
PES a primerenergia-megtakarítás,
CHP Hη a kapcsolt energiatermelés hőtermelési hatásfoka, amelyet az éves hasznos hőtermelésnek a kapcsolt energiatermelésből származó hasznos hő és villamos energia előállítására felhasznált tüzelőanyag mennyiségével történő elosztásával lehet meghatározni,
Ref Hη a külön hőtermelés hatásfokának referenciaértéke,
CHP Eη a kapcsolt energiatermelésből származó villamosenergia-termelés hatásfoka, amelyet a kapcsolt energiatermelésből származó éves villamos energiának a kapcsolt energiatermelésből származó hasznos hő és villamos energia előállítására felhasznált tüzelőanyag mennyiségével történő elosztásával lehet meghatározni. Ha a kapcsolt energiatermelő egység mozgási energiát is előállít, a kapcsolt energiatermelésből származó éves villamos energia mennyiségét meg lehet növelni egy olyan kiegészítő értékkel, amely a mozgási energia mennyiségével egyenértékű villamos energiának felel meg. Ez a kiegészítő elem azonban nem jogosít fel arra, hogy a 10. cikk (10) bekezdésének megfelelően származási garanciát állítsanak ki.
Ref Eη a külön villamosenergia-termelés hatásfokának referenciaértéke.
c) Az energiamegtakarítás alternatív számítási módszerrel történő kiszámítása
A tagállamok a kapcsolt hő- és villamos-, valamint mozgásienergia-termelésből származó primerenergia-megtakarítást az alábbi módon számíthatják ki anélkül, hogy az ugyanazon eljárásnak a nem kapcsolt energiatermelése keretében termelt hő és villamos energiarészek levonása érdekében az I. mellékletet alkalmaznák. Az ilyen termelést nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek lehet tekinteni, feltéve hogy az megfelel az e melléklet a) pontjában meghatározott hatásfok-követelményeknek, valamint ha a 25 MW-ot meghaladó teljesítményű kapcsolt energiatermelő egységek összhatásfoka nagyobb, mint 70 %. Mindazonáltal az ilyen termelés során a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyiségének származási garancia kiállítása céljából, illetve statisztikai célokból történő meghatározását az I. melléklettel összhangban kell végezni.
Amennyiben egy folyamat primerenergia-megtakarítását a fenti alternatív számítási módszerrel számítják ki, a primerenergia-megtakarítást az e melléklet b) pontjában ismertetett képlet alapján kell kiszámítani az alábbi behelyettesítésekkel: CHP Hη helyett Hη és CHP Eη helyett Eη, ahol:
Hη a folyamat hőtermelési hatásfoka, amelyet úgy határoznak meg, hogy az éves hőtermelést elosztják a hő és villamos energia előállításához felhasznált tüzelőanyaggal,
Eη a folyamat villamos energia hatásfoka, amelyet úgy határoznak meg, hogy az éves villamosenergia-termelést elosztják a hő és villamos energia előállításához felhasznált tüzelőanyaggal. Ha a kapcsolt energiatermelő egység mozgási energiát is előállít, a kapcsolt energiatermelésből származó éves villamos energia mennyiségét meg lehet növelni egy olyan kiegészítő értékkel, amely a mozgási energia mennyiségével egyenértékű villamos energiának felel meg. Ez a kiegészítő elem azonban nem jogosít fel arra, hogy a 10. cikk (10) bekezdésének megfelelően származási garanciát állítsanak ki.
d) A tagállamok az e melléklet b) és c) pontja szerinti számítások elvégzéséhez az egyévestől eltérő más jelentéstételi időszakot is alkalmazhatnak.
e) A mikroegységek esetében a primerenergia-megtakarításra vonatkozó számítást hiteles értékekre lehet alapozni.
f) Hatásfok-referenciaértékek számítása külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra
Ezek az egységes hatásfok-referenciaértékek a vonatkozó tényezőkkel differenciált értékek mátrixából állnak, beleértve a létesítmény építésének évét, valamint a tüzelőanyag típusát is, és megfelelően dokumentált elemzésen kell alapulniuk, amely többek között figyelembe veszi a valóságos üzemi körülmények között végzett használatból származó adatokat, a tüzelőanyag-keveréket és az éghajlati tényezőket éppúgy, mint az alkalmazott kapcsolt energiatermelési technológiát.
A külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra vonatkozó, a b) pontban meghatározott képlettel összhangban számított hatásfok-referenciaértékek alakítják ki annak a külön hőtermelésnek és villamosenergia-előállításnak a működési hatásfokát, amelyek helyettesítésére a kapcsolt energiatermelési módszert szánják.
A hatásfok-referenciaértékeket a következő alapelvek szerint kell kiszámítani:
1. A 2. cikk (24) bekezdésében meghatározott kapcsolt energiatermelő egységek esetében a külön villamosenergia-termeléssel való összehasonlítás alapja az az elv, hogy azonos tüzelőanyag-kategóriákat hasonlítanak össze.
2. Az egyes kapcsolt energiatermelő egységeket az egység építésének évében a piacon rendelkezésre álló legjobb és gazdaságilag indokolható, külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra alkalmas technológiával hasonlítják össze.
3. A 10 évnél régebbi kapcsolt energiatermelő egységek hatásfok-referenciaértékeit a 10 éves egységek referenciaértékeinek szintjén kell rögzíteni.
4. A külön hőtermelésre és villamosenergia-előállításra vonatkozó hatásfok-referenciaértékeknek tükrözniük kell az egyes tagállamok közötti éghajlati eltéréseket.
III. MELLÉKLET
Termékeknek, szolgáltatásoknak és épületeknek a központi kormányzat általi beszerzése során alkalmazandó energiahatékonysági követelmények
A termékeket, szolgáltatásokat vagy épületeket beszerző központi kormányzatok, amennyiben ez összeegyeztethető a költséghatékonysággal, a gazdasági megvalósíthatósággal, a tágabban értelmezett fenntarthatósággal, a műszaki alkalmassággal, valamint a verseny megfelelő érvényesülésével:
a) amennyiben valamely termék a 2010/30/EU irányelv vagy a 92/75/EGK irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági irányelv értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozik, csak olyan termékeket szerezhetnek be, amelyek megfelelnek a lehető legmagasabb energiahatékonysági osztályba való tartozás kritériumának, a verseny megfelelő biztosításának figyelembevétele mellett;
b) amennyiben valamely, az a) pontba nem tartozó termék az ezen irányelv hatálybalépését követően, a 2009/125/EK irányelv értelmében elfogadott végrehajtási intézkedés hatálya alá tartozik, csak olyan termékeket szerezhetnek be, amelyek megfelelnek az említett végrehajtási intézkedésben foglalt energiahatékonysági referenciaértékeknek;
c) csak olyan, a 2006/1005/EK határozat[32] hatálya alá tartozó irodai berendezéseket szerezhetnek be, amelyek megfelelnek legalább az e határozathoz csatolt megállapodás C. mellékletében felsoroltakkal egyenértékű energiahatékonysági követelményeknek;
d) csak olyan gumiabroncsokat szerezhetnek be, amelyek megfelelnek az 1222/2009/EK rendeletben[33] meghatározott legmagasabb üzemanyag-hatékonysági osztályba történő besorolás kritériumainak. Ez a követelmény nem akadályozza meg a közintézményeket abban, hogy amennyiben azt biztonsági vagy közegészségügyi okok indokolják, a nedves tapadás vagy külső gördülési zaj szempontjából a legmagasabb osztályba tartozó gumiabroncsokat szerezzenek be;
e) a szolgáltatási szerződésekre kiírt pályázataikban előírják, hogy a szóban forgó szolgáltatások nyújtása céljából a szolgáltatók csak az a)–d) pontokban említett követelményeknek megfelelő termékeket lehet használnia szolgáltatások nyújtásakor. Ez a követelmény kizárólag a szolgáltatók által részben vagy egészben a szóban forgó szolgáltatás nyújtása céljára beszerzett új termékekre vonatkozik.
f) csak olyan épületeket vásárolhatnak vagy olyan épületek vonatkozásában írhatnak alá új bérleti szerződést, amelyek megfelelnek legalább a 4. cikk (1) bekezdésében említett, az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek, kivéve ha
i. a vásárlás célja teljes körű felújítás vagy lebontás;
ii. a közintézménynek szándékában áll az épület viszonteladásra bocsátása anélkül, hogy azt saját céljaira használná, vagy
iii. a vásárlás célja az épületnek egy kijelölt környezet részét képező épületként, illetve – különleges építészeti vagy történelmi értékénél fogva – hivatalosan védett épületként való megőrzése.
Az e követelményeknek való megfelelést a 2010/31/EU irányelv 11. cikkében említett energiahatékonysági-tanúsítvány útján ellenőrzik.
IV. MELLÉKLET
Egyes végfelhasználásra szánt tüzelőanyagok energiatartalma – átváltási táblázat[34]
|
Energiahordozó |
kJ (nettó fűtőérték) |
kgoe (nettó fűtőérték) |
kWh (nettó fűtőérték) |
|
|
1 kg koksz |
28500 |
0,676 |
7,917 |
|
|
1 kg kőszén |
17200 — 30700 |
0,411 — 0,733 |
4,778 — 8,528 |
|
|
1 kg barnaszénbrikett |
20000 |
0,478 |
5,556 |
|
|
1 kg fekete lignit |
10500 — 21000 |
0,251 — 0,502 |
2,917 — 5,833 |
|
|
1 kg barnaszén |
5600 — 10500 |
0,134 — 0,251 |
1,556 — 2,917 |
|
|
1 kg olajpala |
8000 — 9000 |
0,191 — 0,215 |
2,222 — 2,500 |
|
|
1 kg tőzeg |
7800 — 13800 |
0,186 — 0,330 |
2,167 — 3,833 |
|
|
1 kg tőzegbrikett |
16000 — 16800 |
0,382 — 0,401 |
4,444 — 4,667 |
|
|
1 kg fűtőolaj (nehézolaj) |
40000 |
0,955 |
11,111 |
|
|
1 kg könnyű fűtőolaj |
42300 |
1,010 |
11,750 |
|
|
1 kg motorbenzin (benzin) |
44000 |
1,051 |
12,222 |
|
|
1 kg paraffin |
40000 |
0,955 |
11,111 |
|
|
1 kg LPG (cseppfolyósított propán-bután gáz) |
46000 |
1,099 |
12,778 |
|
|
1 kg földgáz [1] |
47200 |
1,126 |
13,10 |
|
|
1 kg LNG (cseppfolyósított földgáz) |
45190 |
1,079 |
12,553 |
|
|
1 kg fa (25 %-os nedvességtartalmú) [2] |
13800 |
0,330 |
3,833 |
|
|
1 kg pellet/fabrikett |
16800 |
0,401 |
4,667 |
|
|
1 kg hulladék |
7400 — 10700 |
0,177 — 0,256 |
2,056 — 2,972 |
|
|
1 MJ származtatott hő |
1000 |
0,024 |
0,278 |
|
|
1 kWh villamos energia |
3600 |
0,086 |
1 [3] |
|
Forrás: Eurostat.
[1] 93 % metán.
[2] A tagállamok más értékeket is alkalmazhatnak attól függően, hogy mely fafajta a leginkább használatos az adott tagállamban.
[3] Akkor alkalmazandó, ha az energiamegtakarítást a primer energia viszonylatában számítják ki a végső energiafogyasztáson alapuló, alulról építkező módszer alkalmazásával. A kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítások esetében a tagállamok alapértelmezett 2,5-ös együtthatót alkalmazhatnak. A tagállamok alkalmazhatnak eltérő együtthatót, amennyiben azt meg tudják indokolni.
▌
Va. MELLÉKLET
Gyakori módszerek és elvek a 6. cikk (1) és (9) bekezdése, valamint a 15a. cikk (6) bekezdése szerinti, az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek vagy más szakpolitikai intézkedések hatásának kiszámításához
1. Módszerek az energiamegtakarításnak a 6. cikk (1) bekezdése, a 15a. cikk (6) bekezdése, valamint a 6. cikk (9) bekezdésének b), c), d), e) és f) pontja szerinti kiszámításához
A köteles, a résztvevő vagy a megbízott felek vagy a végrehajtó közigazgatási szervek az alábbi módszerek egyikét vagy mindegyikét használhatják az energiamegtakarítás kiszámításához:
a) várható energiamegtakarítás, hasonló létesítményekben végrehajtott korábbi, függetlenül ellenőrzött energiafejlesztések eredményeire tett hivatkozással. Az általános megközelítés „előzetes” megközelítésnek minősül,
b) mért megtakarítás, amikor az intézkedés vagy intézkedéscsomag megvalósítása nyomán elért megtakarítást úgy határozzák meg, hogy rögzítik az energiafelhasználás tényleges csökkenését, kellően figyelembe véve olyan tényezőket, mint az addicionalitás, a kihasználtság, a termelési szintek és az időjárás, amelyek befolyásolhatják a fogyasztást. Az általános megközelítés „utólagos” megközelítésnek minősül,
c) nagyságrendi megtakarítás, ahol a megtakarítások műszaki becslését alkalmazzák. Ez a megközelítés kizárólag akkor alkalmazható, amikor nehéz vagy aránytalanul költséges megbízható mért adatokat megállapítani. Ilyen eset például egy attól eltérő kWh teljesítményű kompresszor vagy elektromos motor cseréje, mint amellyel kapcsolatban független megtakarítási adatokat mértek, vagy ha e méréseket nemzeti szinten meghatározott módszerek és referenciaértékek alapján végezték olyan, megfelelő képesítéssel és/vagy akkreditációval rendelkező szakértők, akik függetlenek az érintett köteles, résztvevő vagy megbízott felektől.
d) felmérésen alapuló megtakarítások, ahol a fogyasztók részéről a tanácsokra, a tájékoztató kampányokra, a címkézési vagy tanúsítási rendszerekre vagy az intelligens mérőeszközök használatára adott reakciókat mérik fel. Ez a megközelítés csak a fogyasztói magatartás változásából fakadó megtakarítások esetében alkalmazható. Nem használható a létesítmény fizikai méreteiből adódó megtakarításokra.
2. Az energiahatékonysági intézkedéshez fűződő, a 6. cikk (1) bekezdése, a 15a. cikk (6) bekezdése és a 6. cikk (9) bekezdésének b), c), d), e) és f) pontja szerinti energiamegtakarítás megállapításakor a következő elvek alkalmazandók:
a) megtakarítások csak akkor írhatók jóvá, ha azok meghaladják az alábbi szinteket:
i. a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló, 2009. április 23-i 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[35], illetve az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról szóló, 2011. május 11-i 510/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[36] végrehajtását követő uniós kibocsátási követelmények az új személygépkocsik és az új könnyű haszongépjárművek számára;
ii. a 2009/125/EK irányelv szerinti végrehajtási intézkedések végrehajtását követően bizonyos energiával kapcsolatos termékek piacról való kivonásával kapcsolatos uniós követelmények; valamint
b) a régiók közötti éghajlati eltérések figyelembevétele érdekében a tagállamok választhatják azt, hogy a megtakarításokat hozzáigazítják egy standard értékhez, vagy a különböző energiamegtakarításokat egyeztetik a régiók közötti hőmérsékleti ingadozással;
c) a köteles, a résztvevő vagy a megbízott felek tevékenységeinek bizonyíthatóan lényegesnek kell lenniük a bejelentett megtakarítás elérése szempontjából;
d) az egyetlen intézkedésből származó megtakarításokat nem jelentheti be egynél több fél;
e) az energiamegtakarítás kiszámítása során figyelembe kell venni az intézkedések élettartamát. Ez történhet az egyes egyedi fellépések által a végrehajtásuk időpontja és 2020. december 31. között elért megtakarítások kiszámításával. A tagállamok ehelyett bevezethetnek egy másik módszert is, amely a becslések szerint legalább ugyanolyan teljes megtakarításmennyiséget eredményez. Más módszerek használata esetén a tagállamok biztosítják, hogy az e módszerekkel kiszámított energiamegtakarítások teljes mennyisége ne haladja meg az energiamegtakarítás azon mennyiségét, amelyet annak eredményeképpen kaptak volna, ha összeszámolják az egyes egyedi fellépések által a végrehajtásuk időpontja és 2020. december 31. között elért megtakarításokat. A tagállamok az első nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervben ezen irányelv XIV. mellékletének megfelelően részletesen bemutatják, hogy milyen egyéb módszert használtak, és milyen intézkedést hoztak annak biztosítására, hogy megfeleljenek ennek a kötelező számítási követelménynek; valamint
f) megengedettek a köteles, a résztvevő vagy a megbízott felek olyan egyedi vagy közös fellépései, amelyek célja, hogy egy magasabb energiahatékonysági szint elérése érdekében tartósan átalakítsák a termékeket, berendezéseket vagy piacokat; valamint
g) az energiahatékonysági intézkedések alkalmazásának előmozdítása terén a tagállamok gondoskodnak a termékekre, szolgáltatásokra és az intézkedések végrehajtására vonatkozó minőségi szabványok fenntartásáról. Ha nincsenek ilyen szabványok, a tagállamok együttműködnek a köteles, a résztvevő vagy a megbízott felekkel azok bevezetése érdekében.
3. A szakpolitikai intézkedésekhez fűződő, a 6. cikk (9) bekezdésének a) pontja szerinti energiamegtakarítás megállapításakor a következő elvek alkalmazandók:
a) csak a 2003/96/EK vagy a 2006/112/EK irányelvben előírt, az üzemanyagokra vonatkozó adóztatás minimális szintjét meghaladó adózási intézkedésekből származó energiamegtakarítás írható jóvá; továbbá
b) az árrugalmasságra vonatkozó újabb és reprezentatív hivatalos adatokat kell felhasználni a hatás kiszámításához; valamint
c) külön kell elszámolni a kísérő adópolitikai intézkedésekből – köztük a pénzügyi ösztönzőkből vagy az alapokba történő befizetésekből – származó energiamegtakarítást.
4. A módszertan bejelentése
A tagállamok [6 hónappal az átültetés időpontja előtt] értesítik a Bizottságot az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek működtetésére, valamint a 15a. cikk (6) bekezdésének és a 6. cikk (9) bekezdésének alkalmazására vonatkozóan javasolt részletes módszertanukról, amely értesítés – az adópolitikai intézkedésektől eltérő esetekben – a következőket részletezi:
a) a köteles, a résztvevő vagy a megbízott felek vagy végrehajtó közigazgatási szervek;
b) a célzott ágazatok;
c) az energiamegtakarítási célelőirányzat szintje vagy a teljes és a közbenső időszakokban várható megtakarítás;
d) a kötelezettségi időszak és a közbenső időszakok időtartama;
e) a támogatható intézkedéskategóriák;
f) a számítás módszertana, beleértve azt is, hogy miként határozzák meg az intézkedések kiegészítő és érdemi jellegét, valamint hogy mely módszereket és referenciaértékeket használták a műszaki becslésekhez;
g) az intézkedések élettartama;
h) a tagállamon belüli éghajlati eltérések figyelembevételére alkalmazott megközelítés;
i) a minőségi követelmények;
j) nyomonkövetési és hitelesítési protokollok és a köteles, a résztvevő vagy a megbízott felektől való függetlenség biztosításának módja;
k) auditálási protokollok, valamint
l) az arra vonatkozó adatok, hogy miként veszik figyelembe a 6. cikk (1) bekezdésének harmadik mondatában szereplő követelmény teljesítésének szükségességét.
Az adók esetében az értesítésnek tartalmaznia kell az alábbiakra vonatkozó adatokat:
a) célzott ágazatok és az adózók rétege;
b) a végrehajtó állami hatóság;
c) a várható megtakarítás;
d) az adózási intézkedés és a közbenső időszakok időtartama; valamint
e) a számítás módja, beleértve az alkalmazott árrugalmasságot is.
Vb. melléklet
Az energiaauditokra vonatkozó minimumkövetelmények, beleértve az energiagazdálkodási rendszerek keretében elvégzett auditokat is
1. A 7. cikkben említett energiaauditoknak az alábbi iránymutatásokon kell alapulniuk:
a) az energiafogyasztással és a (villamos energiára vonatkozó) terhelési profilokkal kapcsolatos naprakész, mért és visszakövethető műveleti adatokra kell épülniük;
b) az auditok során el kell végezni az épületek vagy épületcsoportok, ipari műveletek vagy létesítmények energiafogyasztási profiljának részletes felülvizsgálatát, beleértve a szállítást is;
c) ha lehetséges, az életciklus-költségek elemzésére (LCCA) kell épülniük, nem pedig az egyszerű megtérülési időszakokra (SPP), annak érdekében, hogy figyelembe vegyék többek között a hosszú távú megtakarításokat, a hosszú távú beruházások maradványértékeit, valamint a diszkontrátákat,
d) arányosnak és megfelelően reprezentatívnak kell lenniük, hogy megbízható képet adhassanak az általános energiahatékonyságról, és segítségükkel megbízhatóan meg lehessen határozni a legjelentősebb javítási lehetőségeket.
Az auditoknak részletes és hitelesített számításokat kell lehetővé kell tenniük a javasolt intézkedésekre vonatkozóan annak érdekében, hogy világos tájékoztatást adjanak a potenciális megtakarításokról.
Az audit során felhasznált adatoknak a visszamenőleges elemzés és a teljesítmény nyomon követése érdekében tárolhatónak kell lenniük.
VI. MELLÉKLET
A tényleges fogyasztáson alapuló számlázásra és a számlainformációkra ▌vonatkozó minimumkövetelmények
▌
2. A számlázásra vonatkozó minimumkövetelmények
2.1. ▌A tényleges fogyasztáson alapuló számlázás
Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a végső fogyasztók szabályozhassák saját energiafogyasztásukat, legalább évente egyszer a tényleges fogyasztáson alapuló számlázást kell végezni, a számlainformációkat pedig legalább negyedévente a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani, ha az ezt kéri, vagy ha az elektronikus számlázást választotta, egyéb esetben pedig évente kétszer. A kizárólag főzési célra használt földgáz kivételt képezhet e követelmény alól.
2.2. A számlán feltüntetendő minimális információk
A tagállamok biztosítják, hogy adott esetben a számlákon, szerződésekben, tranzakcióikban vagy az elosztóállomásokon adott nyugtákon vagy azokhoz csatoltan, világos, érthető módon a végső fogyasztók rendelkezésére bocsássák az alábbi információkat:
a) a tényleges aktuális árak és a tényleges energiafogyasztás;
b) a fogyasztó aktuális energiafogyasztásának és az előző év ugyanezen időszakában mért fogyasztásnak az összehasonlítása, lehetőleg grafikus formában;
▌
d) a végső fogyasztói szervezetek, energiaügynökségek vagy egyéb hasonló szervek kapcsolatfelvételhez szükséges adatai, beleértve a weboldalak címeit is, ahol hozzáférhetők a rendelkezésre álló energiahatékonyságot javító intézkedésekre, az összehasonlításhoz használható végfelhasználói profilokra és az energiafelhasználó berendezések objektív, részletes műszaki leírására vonatkozó információk.
Ezen túlmenően – amennyiben lehetséges és érdemes – a tagállamok biztosítják, hogy a számlákon, szerződésekben, tranzakcióikban vagy az elosztóállomásokon adott nyugtákon, azokhoz csatoltan vagy azokon belül jelezve, világos, érthető módon a végső fogyasztók rendelkezésére bocsássák az alábbi információkat:
da) egy átlagos normál vagy viszonyítási alapként figyelembe vett, ugyanazon felhasználói kategóriába tartozó energiafelhasználóval történő összehasonlítás.
2.3. A számlákhoz csatolva a végső fogyasztóval közölt, energiahatékonyságot célzó tanácsok és egyéb visszajelzések
Az energiaelosztók, az elosztórendszer-üzemeltetők és a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások a szerződések és szerződésmódosítások megküldésekor, a fogyasztóknak küldött számlákon, illetve az egyéni fogyasztókat megszólító internetes oldalakon keresztül világos és érthető módon közlik a fogyasztóikkal a független fogyasztói tanácsadó központok, energiaügynökségek vagy hasonló intézmények elérhetőségeit (beleértve azok internetes címét is), amelyeken a fogyasztók tanácsot kérhetnek a lehetséges energiahatékonysági intézkedésekről, az energiafogyasztásukra vonatkozó referenciaértékekről és az energiát használó készülékek fogyasztáscsökkentést eredményező műszaki specifikációiról.
VII. MELLÉKLET
A fűtés és a hűtés hatékonysági potenciálja
1. A 10. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti fűtési és hűtési potenciálok átfogó értékelései a következőket tartalmazzák:
a) a fűtési és hűtési igény leírása;
b) ezen igény elkövetkezendő tíz évben várható változásának előrejelzése, különös figyelemmel az épületekkel összefüggő, valamint a különböző ipari ágazatokban felmerülő igények alakulására;
c) az ország térképe az alábbiak megjelölésével, ugyanakkor megőrizve a bizalmas üzleti adatokat:
i. fűtési és hűtési keresleti pontok, beleértve az alábbiakat:
– legalább 30 %-os beépítettségi arányú települések és városhalmazok; valamint
– 20 GWh-t meghaladó teljes éves fűtési/hűtési igényű ipari övezetek;
ii. meglévő és tervezett távfűtési/távhűtési infrastruktúra;
iii. potenciális fűtési és hűtési elosztópontok, beleértve az alábbiakat:
– 20 GWh-t meghaladó teljes éves villamosenergia-termelést biztosító villamosáram-termelő létesítmények; valamint
– hulladék-égetőművek;
– meglévő és tervezett, a VII. melléklet szerint osztályozott kapcsolt energiatermelő létesítmények, valamint távfűtési létesítmények;
d) a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel (beleértve a lakossági kapcsolt energiatermelő mikroegységeket), valamint távfűtéssel/távhűtéssel kielégíthető fűtési és hűtési igény meghatározása;
e) a kiegészítő nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési potenciál meghatározása, beleértve a meglévő termelő és ipari létesítmények vagy más hulladékhőt termelő létesítmények felújítását és újak építését is;
ea) a távfűtési és távhűtési infrastruktúra energiahatékonysági potenciáljainak meghatározása;
f) a d) pontban szereplő igénynek való megfeleléshez szükséges, az e) pontban szereplő potenciál elérése érdekében a 2020-ig, illetve 2030-ig elfogadható stratégiák, szakpolitikák és intézkedések, ideértve adott esetben az alábbiakra irányuló javaslatokat is:
i. a kapcsolt energiatermelés fűtő- és hűtőenergia-előállításon, valamint villamosenergia-termelésen belüli részarányának növelése ▌;
▌
ii. olyan hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra kifejlesztése ▌, amely kompatibilis a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés fejlesztésével, valamint a hulladékhőből és megújuló energiaforrásokból származó energiából előállított fűtő- és hűtőenergia alkalmazásával;
iia. a hulladékhőt előállító új, hő alapú villamosenergia-termelő létesítmények és ipari üzemek olyan helyszínen való felépítésének ösztönzése, ahol a rendelkezésre álló hulladékhő a lehető legnagyobb arányban visszanyerhető a meglévő vagy várható hűtési és fűtési igény kielégítésére;
iib. annak ösztönzése, hogy az új lakóövezetek vagy a termelési folyamatuk során hőt fogyasztó új ipari létesítmények olyan helyszínen épüljenek fel, ahol a rendelkezésre álló hulladékhő – az átfogó értékelésben meghatározottak értelmében – hozzájárulhat azok fűtési és hűtési igényeinek kielégítéséhez. Ez magában foglalhat olyan javaslatokat, amelyek egy bizonyos számú berendezés egy helyre telepítését támogatják a fűtési és hűtési kereslet és kínálat optimális összehangolásának biztosítása érdekében;
iic. annak ösztönzése, hogy a hulladékhőt előállító hő alapú villamosenergia-termelő létesítményeket, ipari üzemeket, hulladék-égetőműveket és más hulladékból energiát előállító üzemeket csatlakoztassák a helyi távfűtési/távhűtési hálózatra;
iid. a lakóövezeteket vagy a termelési folyamataik során hőt fogyasztó ipari üzemeket csatlakoztatni kell a helyi távfűtési/távhűtési hálózatra.
g) a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés részaránya és a 2004/8/EK irányelv értelmében meghatározott potenciál és elért előrehaladás;
h) a szükséges primerenergia-megtakarítás becslése;
i) a fűtéshez és hűtéshez nyújtandó esetleges állami támogatási intézkedésekre vonatkozó becslés, a vonatkozó éves költségvetéssel és a potenciális támogatási elem meghatározásával. Ez nem okozhatja az állami támogatások értékelése céljából az állami támogatási rendszerekről szóló külön értesítésre vonatkozó kötelezettség sérelmét.
2. Az átfogó értékelés megfelelő mértékben a regionális vagy helyi tervek és stratégiák összességéből is állhat.
▌
▌
VIIIa. MELLÉKLET
Költség-haszon elemzés
1. rész: A költség-haszon elemzés általános elvei
A fűtés és hűtés hatékonyságának előmozdítását célzó, a 10. cikk (1a) bekezdésében említett intézkedésekre vonatkozó költség-haszon elemzés elkészítésének célja az, hogy a korlátozott erőforrások sorrendjének társadalmi szintű minőségi meghatározásához döntési alapot nyújtson.
A költség-haszon elemzés vagy egy projekt értékelésére vagy pedig projektcsoportra terjed ki egy tágabb helyi, regionális vagy nemzeti értékelés keretében annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani a leginkább költséghatékony és legkedvezőbb fűtési vagy hűtési lehetőséget egy adott földrajzi terület számára a fűtés tervezése céljából.
A 10. cikk (1a) bekezdésének alkalmazásában készített költség-haszon elemzéseknek tartalmazniuk kell egy társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi tényezőkre kiterjedő gazdasági elemzést is.
A költség-haszon elemzéseknek tartalmazniuk kell a következő lépéseket és megfontolásokat:
a) rendszerhatár és földrajzi határ megállapítása
A szóban forgó költség-haszon elemzés hatálya határozza meg az érintett energiarendszert. A földrajzi határ egy alkalmas, jól meghatározott földrajzi területet – pl. egy adott térséget vagy városi területet – ölel fel, elkerülve ezzel, hogy projektenként szuboptimális megoldásokat válasszanak.
b) A keresleti és kínálati lehetőségekkel kapcsolatos integrált megközelítés
A költség-haszon elemzésben a rendelkezésre álló adatok felhasználásával figyelembe kell venni a rendszeren és a földrajzi határon belüli minden rendelkezésre álló kínálati erőforrást, ideértve a villamosenergia-termelő és ipari létesítményekből származó hulladékhőt és a megújuló energiát, valamint a hűtési és fűtési igény terén tapasztalható jellemzőket és irányzatokat.
c) A referenciaalap kialakítása
A referenciaalap célja, hogy hivatkozási pontként szolgáljon, amelyhez képest értékelni lehet az alternatív forgatókönyveket.
d) Alternatív forgatókönyvek meghatározása
A referenciaalaphoz képest felmerülő valamennyi vonatkozó alternatívát mérlegelni kell. A technikai, pénzügyi okokból, a nemzeti szabályok vagy az időbeli megszorítások miatt nem megvalósítható forgatókönyveket a költség-haszon elemzés korai szakaszában ki lehet zárni, ha ez körültekintő, pontos és jól dokumentált megfontolások alapján indokolt.
Kizárólag a 2. cikkben meghatározott nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, hatékony távfűtést- vagy hűtést vagy hatékony egyedi fűtő/hűtő kínálati lehetőségeket lehet figyelembe venni a költség-haszon elemzésben a referenciaalaphoz képest kidolgozott alternatív forgatókönyvekként.
e) A pozitív eredményű költség-haszon elemzés kiszámításának módszere
i. Fel kell becsülni és össze kell hasonlítani a fűtési és hűtési kínálati lehetőségek összes hosszú távú költségét és hasznát.
ii. Az értékelés kritériumának a nettó jelenérték kritériumnak kell lennie.
iii. Az időhorizontot úgy kell megválasztani, hogy a forgatókönyvekben szereplő valamennyi vonatkozó költséget és hasznot magában foglalja. Például egy gáztüzelésű erőmű esetében a megfelelő időhorizont 25 év lehet, a távfűtési rendszerek esetében 30 év, az olyan fűtőberendezések esetében, mint a kazánok pedig 20 év.
f) Az árak kiszámítása és előrejelzése, valamint egyéb feltételezések a gazdasági elemzéshez.
i. A tagállamoknak a költség-haszon elemzések céljára feltételezéseket kell benyújtaniuk, amelyek a főbb input és output tényezők áraira és a diszkontrátára vonatkoznak.
ii. A gazdasági elemzésben a nettó jelenérték kiszámításához használt diszkontrátát európai vagy nemzeti iránymutatások alapján kell kiválasztani[37].
iii. A tagállamoknak nemzeti, európai vagy nemzetközi energiaár-alakulási előrejelzéseket kell használniuk, ezeket adott esetben nemzeti és/vagy regionális/helyi összefüggésbe helyezve.
iv. A gazdasági elemzésben alkalmazott áraknak tükrözniük kell a valós társadalmi-gazdasági költségeket és hasznokat, valamint a lehetséges mértékben magukban kell foglalniuk az olyan külső költségeket is, mint például a környezeti és egészségügyi hatások, például ha létezik vonatkozó piaci ár, vagy az már szerepel egy európai vagy nemzeti jogszabályban.
g) Gazdasági elemzés: A hatások számbavétele
A gazdasági elemzésekben figyelembe kell venni minden vonatkozó gazdasági hatást.
A tagállamok a döntéshozatal során mérlegelhetik és figyelembe vehetik a költségeket és az energiaellátás megnövekedett rugalmasságából és a villamosenergia-hálózatok optimálisabb működéséből eredő energiamegtakarítást az elemzett forgatókönyvekben, beleértve a csökkentett infrastrukturális beruházásokból adódóan elkerült költségeket és az így nyert megtakarításokat.
A figyelembe vett költségeknek és hasznoknak legalább az alábbiakat kell magukban foglalniuk:
i. Hasznok
a) Kibocsátás értéke a fogyasztó számára (fűtés és villamos energia)
b) A külső előnyök, például a környezeti és egészségügyi előnyök lehetőség szerint
ii. Költségek
a) A létesítmények és felszerelések tőkeköltségei
b) A kapcsolódó energiahálózatok tőkeköltségei
c) Változó és rögzített műveleti költségek
d) Energiaköltségek
e) Környezetvédelmi és egészségügyi költségek lehetőség szerint
h) Érzékenységi elemzés:
Valamely projekt vagy projektcsoport költségeinek és hasznainak vizsgálatához érzékenységi elemzést kell készíteni azon különböző energiaárak, diszkontráták és egyéb változó tényezők alapján, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a számítások eredményére.
A tagállamok kijelölik a 10. cikk szerinti költség-haszon elemzés elvégzésért felelős illetékes hatóságokat. Előírhatják az illetékes helyi, regionális és nemzeti hatóságok vagy az egyes létesítmények üzemeltetői számára, hogy készítsenek gazdasági és a pénzügyi elemzést. Részletes módszertant és feltételezéseket kell biztosítaniuk e melléklettel összhangban és meg kell állapítaniuk és nyilvánosságra kell hozniuk a gazdasági elemzésre vonatkozó eljárásokat.
2. rész: A 10. cikk (3) és (5) bekezdésének alkalmazására vonatkozó elvek
A költség-haszon elemzéseknek információt kell szolgáltatniuk a 10. cikk (3) és (5) bekezdésében említett intézkedésekhez:
Ha a tervekben csak villamos energiára épülő létesítmény vagy egy hővisszanyerést nem alkalmazó létesítmény szerepel, akkor össze kell vetni a tervezett létesítményeket vagy a tervezett felújítást egy olyan azonos létesítménnyel, amely azonos mennyiségű villamos energiát vagy technológiai hőt termel, de visszanyeri a hulladékhőt, továbbá a hőt nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és/vagy távfűtési/hűtési hálózatok segítségével biztosítja.
Az értékelésnek egy adott földrajzi határon belül – racionális lehetőségeket (például a technikai megvalósíthatóságot és a távolságot) szem előtt tartva – figyelembe kell vennie a tervezett létesítményt és valamennyi megfelelő létező vagy potenciális hőkeresleti pontot, amelyet a létesítmény el tud látni.
A rendszerhatárt úgy kell megállapítani, hogy abba beletartozzon a tervezett létesítmény és a hőterhelés, például az épület(ek) és az ipari folyamatok. Ezen a rendszerhatáron belül a hőenergia- és a villamosenergia-ellátás teljes költségét mindkét esetre meg kell határozni és össze kell hasonlítani.
A hőterhelésbe bele kell tartoznia a létező hőterheléseknek, például az ipari létesítményeknek vagy egy létező távfűtési rendszernek, de városi térségekben az olyan hőterheléseknek és -költségeknek is, amelyek akkor állnának fenn, ha egy épületcsoportot vagy egy városrészt új távfűtési rendszerrel látnák el és/vagy új távfűtési rendszerre kapcsolnák.
A költség-haszon elemzést a tervezett létesítmény és az összehasonlított létesítmény(ek) azon ismertetésére kell építeni, amely kiterjed a hő- és villamosenergia-kapacitásra, adott esetben a tüzelőanyag típusára, a tervezett használatra, valamint a tervezett éves üzemóraszámra, az elhelyezkedésre és a villamosenergia- és hőigényre.
Az összehasonlítás céljára figyelembe kell venni a hőenergia-igényt és a közelben lévő hőkeresleti pontok által alkalmazott fűtés- és hűtéstípusokat. Az összehasonlításnak ki kell terjednie a tervezett és az összehasonlított létesítményhez kapcsolódó infrastrukturális költségekre is.
A 10. cikk (3) bekezdése alkalmazásában készített költség-haszon elemzéseknek tartalmazniuk kell egy, az egyes létesítményekbe történő beruházásból és a létesítmények működéséből származó, a tényleges pénzforgalmi tranzakciókat tükröző pénzügyi elemzést is tartalmazó gazdasági elemzést.
A projektek költség-haszon elemzésének eredménye akkor pozitív, ha a gazdasági és a pénzügyi elemzésben szereplő diszkontált haszon összege meghaladja a diszkontált költségek összegét (pozitív költség-haszon tényező).
A tagállamok meghatározzák a gazdasági elemzés módszertanára, feltételezéseire és időhorizontjára vonatkozó irányelveket.
A tagállamok előírhatják a hő- és villamosenergia-termelő létesítményeket üzemeltető vállalatok, ipari vállalatok, a távfűtési/hűtési hálózatok üzemeltetői vagy más olyan felek számára, akikre a megállapított rendszerhatás vagy földrajzi hatás hatással van, hogy szolgáltassanak az egyes létesítmények költségeinek és hasznainak vizsgálata során felhasználható adatokat.
IX. MELLÉKLET
A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia származási garanciája
a) A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítása érdekében, hogy
i. a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia származási garanciája:
– lehetővé tegye a termelők számára annak igazolását, hogy az általuk értékesített villamos energia nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származik, és azt a villamosenergia-termelő kérésére e célból kiállítsák;
– pontos, megbízható és csalás ellen védett legyen;
– kiadása, átruházása és törlése elektronikus úton történjen;
ii. egyazon nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiaegységet csak egyszer vegyenek figyelembe.
b) A 10. cikk (10) bekezdésében említett származási garanciának legalább az alábbi információkat kell tartalmaznia:
– az energiatermelő létesítmény neve, helye, típusa és (hő- és villamosenergia-) kapacitása;
– a termelési időpontok és helyszínek;
– a villamosenergia-termelés tüzelőanyag-forrásának alsó (nettó) fűtőértéke;
– a villamos energiával együtt termelt hő mennyisége és felhasználása;
– a garancia tárgyát képező, a II. melléklet szerinti nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó villamosenergia-mennyiség;
– a II. melléklettel összhangban, a II. melléklet f) pontjában feltüntetett egységes hatásfok-referenciaértékek alapján kiszámított primerenergia-megtakarítás;
– az erőmű névleges villamosenergia- és hő-termelési hatásfoka;
– annak megjelölése, hogy a létesítmény részesült-e beruházási támogatásban és ha igen, milyen mértékben;
– annak megjelölése, hogy az energiaegység valamely nemzeti támogatási rendszer kedvezményezettje volt-e és ha igen, milyen típusú volt ez a rendszer és milyen mértékű a támogatás;
– a létesítmény üzembe helyezésének dátuma; valamint
– a kiállítás dátuma és országa és az egyedi azonosító szám.
A származási garancia szabványos mérete 1 MWh. Ez az állomás határánál mért és a hálózatba betáplált nettó villamosenergia-mennyiségnek felel meg.
▌
XI. MELLÉKLET
Az energiahálózati szabályzatokra és villamosenergia-hálózati díjszabásokra vonatkozó energiahatékonysági kritériumok▌
1. A hálózati díjszabással tükrözni kell a hálózatokon a fogyasztásbefolyásolás és a keresletoldali válaszintézkedések, valamint az elosztott termelés útján elért költségmegtakarítást, beleértve a szállítás vagy a hálózati beruházások költségének csökkentésén és a hálózat optimálisabb működésén keresztül elért megtakarításokat is.
2. A hálózati szabályzatok és díjszabások nem akadályozhatják meg a hálózatüzemeltetőket vagy az energetikai kiskereskedőket abban, hogy rendszerszintű szolgáltatásokat bocsássanak rendelkezésre a keresletoldali válaszintézkedések, a fogyasztásbefolyásolás és az elosztott termelés esetében a szervezett villamosenergia-piacokon, különös tekintettel az alábbiakra:
a) a végső fogyasztók általi terhelésnek a csúcsidőről a csúcsidőn kívülre tolódása, figyelembe véve a megújuló energia, a kapcsolt energiatermelésből származó energia és az elosztott termelés rendelkezésre állását;
b) a kiszolgált fogyasztók szintjén keresletoldali válaszintézkedésekkel elért energiamegtakarítás, energiabeszerzési közösségek alakítása révén;
c) az energetikai szolgáltatók által tett energiahatékonysági intézkedések útján elért igénycsökkenés, beleértve az energetikai szolgáltató vállalkozásokat is;
d) a termelési források alacsonyabb feszültségszinten történő összekapcsolása és teherelosztása;
e) a fogyasztási helyhez közelebb elhelyezkedő termelési források bekapcsolása; valamint
f) az energia tárolása.
E rendelkezés alkalmazásában a „szervezett villamosenergia-piac” kifejezés magában foglalja a bármely időkeretben energiával, kapacitással, kiegyenlítéssel és járulékos szolgáltatásokkal kereskedő tőzsdén kívüli piacokat és villamosenergia-tőzsdéket is, beleértve a határidős, a másnapi és a napon belüli piacokat is.
3. Olyan hálózati vagy kiskereskedelmi díjszabásokat kell biztosítani, amelyek támogathatják a keresletoldali válaszintézkedéseket vállaló végső fogyasztók esetében a dinamikus árszabást, például:
a) a használat időpontján alapuló díjszabást;
b) a kritikus csúcsidőszakokra vonatkozó árszabást;
c) valós idejű árszabást; valamint
d) csúcsidőn kívül nyújtott kedvezményeket.
XII. MELLÉKLET
A szállításirendszer-üzemeltetőkre és elosztórendszer-üzemeltetőkre alkalmazandó energiahatékonysági követelmények
A szállításirendszer- és elosztórendszer-üzemeltetők:
a) megalkotják és nyilvánosságra hozzák saját szabályzatukat az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiát előállító energiatermelőknek az összekapcsolt hálózatba történő bekapcsolásához szükséges műszaki átalakítások (pl. hálózati csatlakozások és a hálózat megerősítése, a hálózat működésének javítása) költségeinek viselésére és megosztására, valamint a hálózati szabályzat megkülönböztetésmentes végrehajtására vonatkozóan;
b) az újonnan belépő, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiát előállító, a rendszerre csatlakozni kívánó energiatermelők számára biztosítják a szükséges átfogó tájékoztatást, beleértve az alábbiakat:
i. átfogó, részletes becslés a csatlakozással kapcsolatos költségekről;
ii. a hálózathoz való csatlakozás iránti kérelem fogadásának és feldolgozásának ésszerű és pontos menetrendje;
iii. a hálózathoz való javasolt csatlakozás ésszerű, előirányzott menetrendje. A hálózathoz történő csatlakozás teljes folyamata legfeljebb 24 hónapot vehet igénybe, szem előtt tartva az ésszerű kivitelezhetőség és a megkülönböztetésmentesség szempontját.
c) szabványosított és egyszerűsített eljárások bevezetése az elosztott nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésből származó energiát előállító energiatermelők hálózathoz történő csatlakozásának megkönnyítésére.
Az a) pontban említett szabályzat objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételekre épül, különös tekintettel valamennyi olyan költségre és haszonra, amely az új termelőknek a hálózatra történő rákapcsolásával függ össze. A szabályzat többfajta hálózati kapcsolatot is meghatározhat.
XIII. MELLÉKLET
A közszférával kötendő, energiahatékonyságra vonatkozó szerződések vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció minimális tartalma
– A végrehajtandó hatékonysági intézkedések vagy az elérendő hatékonysági eredmények egyértelmű és átlátható felsorolása.
– A szerződésben foglalt intézkedések végrehajtása révén várható garantált megtakarítás.
– A szerződés időtartama és mérföldkövei, valamint tárgyi és időbeni felmondási feltételei.
– Az egyes szerződő felek kötelezettségeinek egyértelmű és átlátható felsorolása.
– Az elért megtakarítások megállapításának referenciaidőpontja(i).
– Az egyes intézkedések vagy intézkedéscsomagok végrehajtása érdekében szükséges lépések és adott esetben a kapcsolódó költségek egyértelmű és átlátható felsorolása.
– A szerződésben foglalt intézkedések teljes körű végrehajtására és a projekt során végzett mindennemű módosítás dokumentálására vonatkozó kötelezettség.
– A harmadik felek ▌részvételével folyó minden alvállalkozási szerződésben azonos tartalmú előírások bevezetését szabályozó rendelkezések.
– A projekt pénzügyi vonzatainak egyértelmű és átlátható bemutatása és az elért pénzügyi megtakarítások két fél közötti megoszlása és elosztása (azaz a szolgáltató jutalmazása).
– Az elért garantált megtakarítások mérésére és ellenőrzésére, a minőségellenőrzésre és a garanciákra vonatkozó, egyértelmű és átlátható rendelkezések
– A keretfeltételekben bekövetkező, a szerződés tartalmát és kimenetelét befolyásoló változások (például az energiaárak, a létesítmények használata intenzitásának változása) kezelésére irányuló eljárásokat tisztázó rendelkezések
– Az egyes szerződő felek kötelezettségeinek és az ezek megszegéséért kiszabott szankcióknak a részletes leírása.
XIV. MELLÉKLET
A jelentéstétel általános kerete
1. RÉSZ: Az éves jelentések általános kerete
A 19. cikk (1) bekezdésében említett éves jelentések szolgálnak alapul a 2020. évi nemzeti célelőirányzatok felé történő előrehaladás nyomon követéséhez. A tagállamok biztosítják, hogy a jelentések tartalmazzák legalább a következő információkat:
a) az alábbi, az előző évet megelőző évi (X. év[38] – 2) mutatókra vonatkozó becslés:
i. a 2. cikk (2) bekezdésében említett primerenergia-felhasználás,
ii. a teljes végső energiafogyasztás,
iii. az ágazatonkénti végső energiafogyasztás:
– ipar,
– közlekedés (megosztva a személyszállítás és a teherszállítás között, ha rendelkezésre áll),
– háztartások,
– szolgáltatások,
iv. a szektoronkénti bruttó hozzáadott érték:
– ipar,
– szolgáltatások,
v. az egy háztartásra jutó felhasználható jövedelem,
vi. a bruttó hazai termék (GDP),
vii. a hőtermelésből származó villamosenergia-termelés,
viia. villamos energia és hőenergia kapcsolt termeléséből származó villamosenergia-termelés
viii. a hőenergia-termelésből származó hőtermelés,
viiia. villamos energia és a hőenergia kapcsolt termeléséből származó hőtermelés, beleértve az ipari hulladékhőt is
ix. a hőtermelés során felhasznált tüzelőanyag,
x. utaskilométer (pkm), ha rendelkezésre áll,
xi. tonnakilométer (tkm), ha rendelkezésre áll,
xia. megtett kilométerek összesen (pkm + tkm), ha x. és xi. nem áll rendelkezésre
xii. népesség.
Azon ágazatok vonatkozásában, amelyek energiafogyasztása azonos szinten marad vagy nő, a tagállamok elemzik ennek a jelenségnek az okait, és értékelésüket csatolják a becslésekhez;
A második és az azt követő jelentéseknek az alábbi b)–e) pontokban foglaltakat is tartalmazniuk kell:
b) beszámoló a megelőző évben végrehajtott olyan jelentősebb jogalkotási és nem jogalkotási intézkedésekről, amelyek hozzájárulnak a 2020. évi átfogó nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok teljesítéséhez;
c) az érintett tagállam központi kormányzatának tulajdonában és használatában lévő, 500 m2-nél, illetve 2015. július 9-től 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű épületek teljes olyan alapterülete, amely a jelentés esedékessége szerinti év január 1-jén nem felel meg a 4. cikk (1) bekezdésében említett, energiahatékonyságra vonatkozó követelményeknek;
d) a 4. cikk (1) bekezdésnek megfelelően az érintett tagállam központi kormányzatának tulajdonában és használatában lévő hűtött és/vagy fűtött épületek teljes olyan alapterülete, amelyet a megelőző évben felújítottak, vagy a 4. cikk (3a) bekezdésének megfelelően az adott központi kormányzat tulajdonában és használatában lévő jogosult épületekben az energiafogyasztásban elért megtakarítás mértéke;
e) a 6. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek, illetve a 6. cikk (9) bekezdésének alkalmazásával elfogadott alternatív intézkedések révén elért energiamegtakarítás.
Az első jelentés magában foglalja a 3. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti célelőirányzatot is.
A 19. cikk (1) bekezdésében említett éves jelentésekben a tagállamok további nemzeti célokat is megállapíthatnak. Ezek különösen a XIV. melléklet 1a. részében felsorolt statisztikai mutatókhoz vagy azok kombinációihoz kapcsolhatók, ilyen például az elsődleges vagy végső energiaintenzitás vagy ágazati energiaintenzitások.
2. RÉSZ: A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek általános kerete
A 19. cikk (2) bekezdésében említett tervek keretet biztosítanak a nemzeti energiahatékonysági stratégiák kidolgozásához.
A tervek kitérnek a jelentősebb energiahatékonyság-javító intézkedésekre és a várható, illetve elért energiamegtakarításokra, beleértve az energiaellátás, -továbbítás és -elosztás, valamint az energia végfelhasználása terén elért megtakarításokat is. A tagállamok biztosítják, hogy a tervek tartalmazzák legalább a következő információkat:
1. Célelőirányzatok és stratégiák
– A 3. cikk (1) bekezdésében előírt 2020. évi indikatív nemzeti energiahatékonysági célelőirányzat.
– A 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt nemzeti indikatív energiamegtakarítási célelőirányzat.
– A teljes gazdaságra vagy egyes ágazatokra vonatkozó egyéb meglévő energiahatékonysági célelőirányzatok.
2. Intézkedések és energiamegtakarítás
A tervek információkat közölnek az ezen irányelv fő elemeinek végrehajtása céljából elfogadott vagy a tervek szerint elfogadandó intézkedésekről és az azokkal összefüggő megtakarításokról.
a) Primerenergia-megtakarítás
A tervek felsorolják az összes gazdasági ágazatban a primerenergia-megtakarítás érdekében tett jelentős intézkedéseket és fellépéseket. Minden egyes intézkedés vagy intézkedés-, illetve fellépéscsomag esetében meg kell adni a 2020-ra vonatkozó várható megtakarítások, valamint a jelentéstétel időpontjáig elért megtakarítások mértékét.
Amennyiben ilyen rendelkezésre áll, meg kell adni az intézkedések egyéb hatásaival, illetve előnyeivel (az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, a levegő minőségének javulása, munkahelyteremtés stb.) kapcsolatos információkat és a végrehajtás költségvetését is.
b) Teljes energiamegtakarítás
Az első és második nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveknek tartalmazniuk kell a 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt teljes energiamegtakarítási célelőirányzat teljesítésével összefüggő eredményeket. Ha nem áll rendelkezésre az intézkedésenkénti megtakarításokkal kapcsolatos számítás vagy becslés, az intézkedések (vagy intézkedéskombinációk) következtében elért ágazatonkénti energiafogyasztás-csökkenést kell feltüntetni.
Az első és második nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveknek ezenkívül be kell mutatniuk az energiamegtakarítások kiszámításához használt mérési, illetve számítási módszertant is. Ha az „ajánlott módszertant”[39] alkalmazzák, arra a terveknek hivatkozniuk kell.
3. Az ezen irányelv rendelkezéseivel összefüggő különös információk
3.1. Közintézmények (4. cikk)
A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek tartalmazzák a 4. cikk (4) bekezdésével összhangban energiahatékonysági tervet kidolgozó közintézmények felsorolását.
3.2. Az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségek (6. cikk)
A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek tartalmazzák a IV. melléklettel összhangban megválasztott nemzeti együtthatókat.
Az első nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek tartalmazzák a 6. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti rendszer, illetve a 6. cikk (9) bekezdésének alkalmazásával elfogadott alternatív intézkedések rövid leírását.
3.3. Energiaauditok és energiagazdálkodási rendszerek (7. cikk)
A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek tartalmazzák:
a) a megelőző időszakban végzett energiaauditok számát;
b) a megelőző időszakban a nagyvállalatoknál végzett energiaauditok számát;
c) a tagállam területén található nagyvállalatok számát, azok számának feltüntetésével, amelyekre a 7. cikk (3) bekezdése alkalmazandó.
3.4. A hatékony fűtés és hűtés előmozdítása (10. cikk)
A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek tartalmazzák a 10. cikk (1) bekezdésében említett átfogó értékelés végrehajtása terén elért eredmények értékelését.
▌
3.6. Energiaátvitel és -elosztás (12. cikk)
Az első nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv és az azt követő, tízévenként esedékes jelentések tartalmazzák a gáz- és villamosenergia-infrastruktúra energiahatékonysági potenciáljának a 12. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerinti hasznosításáról készült értékelést, valamint a meghatározott intézkedéseket és beruházásokat.
3.6a. A tagállamok a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervük keretében beszámolnak azokról az intézkedésekről, amelyeket a 12. cikknek megfelelően a keresletoldali válaszintézkedések lehetővé tétele és kidolgozása érdekében hoztak.
3.7. Megfelelő képesítési, akkreditációs és tanúsítási rendszerek hozzáférhetősége (13. cikk)
A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek tartalmazzák az energetikai szolgáltatásokat, energiaauditokat és energiahatékonyságot javító intézkedéseket nyújtó szervezetek számára hozzáférhető képesítési, akkreditációs és tanúsítási rendszerekre vagy egyenértékű minősítési rendszerekre vonatkozó információkat.
3.8. Energetikai szolgáltatások (14. cikk)
A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek tartalmazzák az azon internetes oldalra mutató hiperhivatkozást, ahol elérhető 14. cikkben említett, az energetikai szolgáltatókkal kapcsolatos jegyzék vagy felület.
3.9. Az energiahatékonyság előmozdítását célzó egyéb intézkedések (15. cikk)
Az első nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv tartalmazza a 15. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések jegyzékét.
XV. melléklet
Megfelelési táblázat
|
2006/32/EK irányelv |
Ez az irányelv |
|
|
1. cikk |
1. cikk, (1) bekezdés |
|
|
2. cikk |
1. cikk, (2) bekezdés |
|
|
3. cikk, a) pont |
2. cikk, 1. pont |
|
|
3. cikk, b) pont |
2. cikk, 2b. pont |
|
|
3. cikk, c) pont |
2. cikk, 2d. pont |
|
|
3. cikk, d) pont |
2. cikk, 2c. pont |
|
|
-- |
2. cikk, 2. pont („primerenergia-felhasználás”) |
|
|
-- |
2. cikk, 2a. pont |
|
|
3. cikk, e) pont |
2. cikk, 3. pont |
|
|
3. cikk, f) pont |
-- |
|
|
3. cikk, g) pont |
-- |
|
|
3. cikk, h) pont |
-- |
|
|
3. cikk, i) pont |
-- |
|
|
-- |
2. cikk, 4. pont |
|
|
_ |
2. cikk, 4a. pont |
|
|
_ |
2. cikk, 4b. pont |
|
|
-- |
2. cikk, 5. pont |
|
|
_ |
2. cikk, 5a. pont |
|
|
_ |
2. cikk, 5b. pont |
|
|
-- |
2. cikk, 6., 6a., 6b., 6c., 6d., 6e. pont |
|
|
3. cikk, j) pont |
2. cikk, 13. pont |
|
|
- |
2. cikk, 13a. pont |
|
|
3. cikk, k) pont |
-- |
|
|
3. cikk, l) pont |
2. cikk, 12. pont |
|
|
- |
2. cikk, 12a. pont |
|
|
3. cikk, m) pont |
-- |
|
|
3. cikk, n) pont |
2. cikk, 10. pont |
|
|
3. cikk, o) pont |
2. cikk, 7. pont |
|
|
3. cikk, p) pont |
2. cikk, 8. pont |
|
|
3. cikk, q) pont |
2. cikk, 9. pont |
|
|
3. cikk, r) pont |
-- |
|
|
3. cikk, s) pont |
-- |
|
|
-- |
2. cikk, 11. pont |
|
|
-- |
2. cikk, 14. pont |
|
|
|
2. cikk, 27. pont |
|
|
-- |
3. cikk |
|
|
_ |
3a. cikk |
|
|
4. cikk |
-- |
|
|
5. cikk |
4. cikk, 5. cikk |
|
|
6. cikk, (1) bekezdés, a) pont |
6. cikk, (6) bekezdés, b) és c) pont |
|
|
6. cikk, (1) bekezdés, b) pont |
14. cikk – utolsó két bekezdés |
|
|
6 cikk, (2) bekezdés |
6. cikk, (1), (2), (4), (5), (9), (9a), (9b), (9c) és (10) bekezdés |
|
|
7. cikk |
13a. cikk |
|
|
8. cikk |
13 cikk, (1) bekezdés |
|
|
-- |
13 cikk, (2) bekezdés |
|
|
9. cikk, (1) bekezdés |
15. cikk |
|
|
9. cikk, (2) bekezdés |
14. cikk, b), c) és e) pont |
|
|
10. cikk, (1) bekezdés |
12. cikk, (4) bekezdés |
|
|
10. cikk, (2) bekezdés |
12. cikk, (3) bekezdés |
|
|
11. cikk |
15a. cikk |
|
|
12. cikk, (1) bekezdés |
7. cikk (1) bekezdés (energiaauditok) |
|
|
12. cikk, (2) bekezdés |
-- |
|
|
-- |
7. cikk, (2) bekezdés |
|
|
12. cikk, (3) bekezdés |
7. cikk, (3) bekezdés |
|
|
13. cikk, (1) bekezdés |
8. cikk |
|
|
13. cikk, (2) bekezdés |
8a. cikk |
|
|
- |
8b. cikk |
|
|
-- |
9. cikk |
|
|
-- |
12. cikk, (1) és (2) bekezdés |
|
|
-- |
14. cikk, a) és d) pont |
|
|
-- |
16. cikk |
|
|
14. cikk, (1) és (2) bekezdés |
19. cikk, (1) és (2) bekezdés |
|
|
14. cikk, (3) bekezdés |
-- |
|
|
14. cikk, (4) és (5) bekezdés |
19. cikk, (4) és (5a) bekezdés |
|
|
-- |
17. cikk, (1) bekezdés |
|
|
15. cikk, (1) bekezdés |
17. cikk, (2) bekezdés |
|
|
15. cikk, (2) bekezdés |
-- |
|
|
15. cikk, (3) bekezdés |
-- |
|
|
15. cikk, (4) bekezdés |
-- |
|
|
-- |
18. cikk |
|
|
-- |
19. cikk (7), (7b), (8), (9) és (10) bekezdés |
|
|
|
19a. cikk |
|
|
16. cikk |
20. cikk |
|
|
17. cikk |
21. cikk |
|
|
_ |
21a. cikk |
|
|
18. cikk |
22. cikk |
|
|
19. cikk |
23. cikk |
|
|
20. cikk |
24. cikk |
|
|
I. melléklet |
-- |
|
|
II. melléklet |
IV. melléklet |
|
|
III. melléklet |
-- |
|
|
IV. melléklet |
- |
|
|
V. melléklet |
-- |
|
|
VI. melléklet |
III. melléklet |
|
|
-- |
V. melléklet |
|
|
-- |
Va. melléklet |
|
|
-- |
VI. melléklet |
|
|
-- |
XI. melléklet |
|
|
-- |
XII. melléklet |
|
|
-- |
XIII. melléklet |
|
|
-- |
XIV. melléklet |
|
|
-- |
XV. melléklet |
|
|
2004/8/EK irányelv |
Ez az irányelv |
|
|
1. cikk |
1. cikk, (1) bekezdés |
|
|
2. cikk |
1. cikk, 2.pont |
|
|
3. cikk, a) pont |
2. cikk, 15. pont |
|
|
3. cikk, b) pont |
2. cikk, 17. pont |
|
|
3. cikk, c) pont |
2. cikk, 16. pont |
|
|
3. cikk, d) pont |
2. cikk, 18. pont |
|
|
3. cikk, e) pont |
-- |
|
|
3. cikk, f) pont |
-- |
|
|
3. cikk, g) pont |
2. cikk, 20. pont |
|
|
3. cikk, h) pont |
-- |
|
|
3. cikk, i) pont |
2. cikk, 19. pont |
|
|
3. cikk, j) pont |
-- |
|
|
3. cikk, k) pont |
2. cikk, 21. pont |
|
|
3. cikk, l) pont |
2. cikk, 22. pont |
|
|
3. cikk, m) pont |
2. cikk, 24. pont |
|
|
3. cikk, n) pont |
2. cikk, 23. pont |
|
|
3. cikk, o) pont |
-- |
|
|
-- |
2. cikk, 25. pont |
|
|
-- |
2. cikk, 26. pont |
|
|
- |
2. cikk, 28. pont |
|
|
- |
2. cikk, 29. pont |
|
|
- |
2. cikk, 30. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés |
II. melléklet, f) pont, első francia bekezdés |
|
|
-- |
10. cikk, (1)–(9) bekezdés |
|
|
4. cikk, (2) bekezdés |
10. cikk, (10) bekezdés, harmadik francia bekezdés |
|
|
4. cikk, (3) bekezdés |
-- |
|
|
5. cikk |
10. cikk, (10) bekezdés, első és második francia bekezdés |
|
|
6. cikk |
-- |
|
|
7. cikk, (1) bekezdés |
10. cikk, (11) bekezdés |
|
|
7. cikk, (2) bekezdés |
-- |
|
|
7. cikk, (3) bekezdés |
-- |
|
|
8. cikk |
12. cikk, (5) bekezdés |
|
|
-- |
12. cikk, (6), (7), (7a), (7b) és (8) bekezdés |
|
|
9. cikk |
-- |
|
|
10. cikk, (1) és (2) bekezdés |
-- |
|
|
10. cikk, (3) bekezdés |
19. cikk, (6) bekezdés |
|
|
11. cikk |
-- |
|
|
12. cikk |
-- |
|
|
13. cikk |
17. cikk, (2) bekezdés |
|
|
14. cikk |
-- |
|
|
15. cikk |
22. cikk |
|
|
16. cikk |
-- |
|
|
17. cikk |
23. cikk |
|
|
18. cikk |
24. cikk |
|
|
I. melléklet |
I. melléklet, II. rész |
|
|
II. melléklet |
I. melléklet, I. rész |
|
|
III. melléklet |
II. melléklet |
|
|
IV. melléklet |
VII. melléklet |
|
|
|
VIIIa. melléklet |
|
|
-- |
IX. melléklet |
|
MELLÉKLET
Tervezet – Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata épületeiknek az energiahatékonysági irányelv összefüggésében tanúsítandó példamutató szerepéről
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kijelentik, hogy – mivel épületeik a figyelem központjában állnak, és mivel azok energiahatékonysága tekintetében vezető szerepet kell játszaniuk –, vállalják, hogy az alkalmazandó költségvetési és közbeszerzési szabályok sérelme nélkül a tulajdonukban és használatukban lévő épületekre vonatkozóan betartják ugyanazokat az előírásokat, mint amelyek az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2012/XX/EU irányelv 4. és 5. cikke alapján a tagállamok központi kormányzatainak épületeire vonatkoznak.
Tervezet – A Bizottság nyilatkozata az energiaauditokkal kapcsolatban
Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának címzett, „Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítése” című közleményében (COM(2012)209 final, 2012.5.8.) a Bizottság a környezetvédelemmel kapcsolatos állami támogatásokra vonatkozó uniós iránymutatásokat nevezte meg az egyik olyan eszközként, amely hozzájárulhat az Európa 2020 növekedési stratégia célkitűzéseinek teljesítéséhez, és amelyet 2013 végéig esetlegesen felül kell vizsgálni. Ebben az összefüggésben a Bizottság ellenőrizheti, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos állami támogatásokra irányadó majdani szabályok továbbra is optimálisan ösztönzik-e a fenntartható növekedést, tehát többek között hogy ezen irányelv célkitűzéseivel összhangban mozdítják-e elő az energiahatékonyságot.
Tervezet – A Bizottság nyilatkozata az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerével kapcsolatban
Mivel fenn kell tartani az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer ösztönzőit, a Bizottság vállalja, hogy:
– késedelem nélkül benyújtja a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (5) bekezdésében előírt, a karbonpiac működéséről szóló első jelentést és a 3. fázisban az árverésekre vonatkozó időkeret felülvizsgálatát,
– e jelentésben megvizsgálja a rendelkezésre álló cselekvési lehetőségeket, többek között a kibocsátási egységek szükséges mennyiségben történő visszatartásának lehetőségét, azzal a céllal, hogy a lehető leghamarabb további strukturális intézkedéseket lehessen elfogadni annak érdekében, hogy az ETS a 3. fázisban erősebb legyen és hatékonyabbá váljon.
________________________
- [1] HL C […], […], […] o.
- [2] HL C […], […], […] o.
- [3] HL C […], […], […] o.
- [4] Az Európai Parlament ...-i véleménye.
- [5] HL L 114., 2006.4.27., 64. o.
- [6] HL L 140., 2009.6.5., 136. o.
- [7] HL L 52., 2004.2.21., 50. o. (magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 3. kötet, 3. o.).
- [8] HL L 140., 2009.6.5., 16. o.
- [9] HL L 153., 2010.6.18., 13. o.
- [10] HL L 275., 2003.10.25., 32. o. (magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.).
- [11] HL L 211., 2009.8.14., 55. o.
- [12] HL L 211., 2009.8.14., 94. o.
- [13] HL L 334., 2010.12.17., 17. o.
- [14] HL L 140., 2009.6.5., 114. o.
- [15] HL L 211., 2009.8.14., 15. o.
- [16] HL L 309., 2009.11.24., 87. o.
- [17] HL L 310., 2006.11.9., 15. o.
- [18] HL L 285., 2009.10.31., 10. o.
- [19] HL L 153., 2010.6.18., 1. o.
- [20] HL L 304., 2008.11.14., 1. o.
- [21] HL L 134., 2004.4.30., 114. o.
- [22] HL L 124., 2003.5.20., 36. o.
- [23] HL L 216., 2009.8.20., 76. o.
- [24] * HL: három évvel ezen irányelv hatálybalépése után.
- [25] * HL: 18 hónappal a rendelet hatálybalépését követően.
- [26] * HL: kérjük illesszék be ezen irányelv hatálybalépésének dátumát.
- [27] HL L 191., 2010.7.23., 28. o.
- [28] * HL: kérjük, illesszék be a dátumot: három évvel ezen irányelv hatálybalépése után.
- [29] HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
- [30] * HL: kérjük, illesszék be a dátumot: 18 hónappal ezen irányelv hatálybalépése után.
- [31] A Bizottság 2008. november 19-i 2008/952/EK határozata a 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének végrehajtására és alkalmazására vonatkozó részletes iránymutatás létrehozásáról (az értesítés a C(2008) 7294. számú dokumentummal történt) (HL L 338., 2008.12.17., 55. o.).
- [32] A Tanács 2006. december 18-i 2006/1005/EK határozata az Amerikai Egyesült Államok kormánya és az Európai Közösség közötti, az irodai berendezések energiahatékonyságára vonatkozó címkézési programok összehangolásáról szóló megállapodás megkötéséről (HL L 381., 2006.12.28., 24. o.).
- [33] Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 1222/2009/EK rendelete a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről (HL L 342., 2009.12.22., 46. o.).
- [34] A tagállamok indokolt esetben alkalmazhatnak eltérő átváltási tényezőket.
- [35] HL L 140., 2009.6.5., 1. o.
- [36] HL L 145., 2011.5.31., 1. o.
- [37] A gazdasági elemzés céljára választott nemzeti diszkontráta megállapításakor figyelembe kell venni az Európai Központi Bank által szolgáltatott adatokat.
- [38] X=idei év.
- [39] Az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv keretében a mérési és hitelesítési módszertanokra vonatkozóan tett ajánlások.
INDOKOLÁS
I. ENERGIAHATÉKONYSÁG - MOST VAGY SOHA
Amennyiben az Európai Unió nem lesz képes energiahatékonnyá válni, akkor az éghajlatváltozás, az energiabiztonság, a környezettudatos növekedés és a szociális védelem terén sem fog tudni eredményeket felmutatni.
1) Az éghajlatváltozás elleni fellépés és a források kiapadása
A két Celsius-fokos globális hőmérsékleti célkitűzésnek eleget tevő éghajlati és energia-forgatókönyvek végrehajtásához nagyratörő energiatakarékossági és -hatékonysági politikákra van szükség. Bebizonyosodott, hogy az energiahatékonyság a legolcsóbb és leggyorsabb módja a C02-kibocsátás csökkentésének.
2) A külföldi energiától való uniós függőség csökkentése, valamint az Unió geopolitikai függetlenségének és energiabiztonságának növelése
Az EU évente több mint 400 milliárd eurót költ energiabehozatalra. Az energiatakarékosságra vonatkozó 20%-os minimum-célkitűzés megvalósítása nem csak energiabiztonságunkat fogja javítani, hanem évente legalább 50 milliárd euróval fogja csökkenteni az uniós gazdaságokból az energiatermelő országokba áramló összegeket.
3) A fenntartható növekedés biztosítása a gazdasági válság idején
A hatékony technológiákkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos tervezés, üzemeltetés és termelés terén az EU által kivívott vezető szerep veszélyben van. Bár az európai társaságok bizonyos területeken még mindig piacvezető szerepben vannak, az energiahatékonyság Unión belüli kiterjesztése és elmélyítése segítségére lesz e környezettudatos technológiákkal dolgozó társaságoknak a globális versenyben.
A beruházási célú kiegészítő magántőke felhasználásával állások milliói fognak keletkezni az EU-ban mind helyi, mind nemzeti szinten, többek között az építőiparban. Ezen túlmenően az EU nehézipara és a kis- és középvállalkozások támogatásban fognak részesülni annak érdekében, hogy nagyobb energiahatékonysággal dolgozzanak, ami alapvető fontosságú a globális piaci versenyben.
4) Az energiaköltségek kordában tartása
Az energiaellátók közötti verseny nem lesz elegendő az energiaköltségek kordában tartására, mivel az energia egységenkénti ára valószínűleg tovább fog emelkedni. A politikáknak és intézkedéseknek ezért az energiafogyasztás abszolút értékben vett csökkenését kell eredményezniük, aminek következtében az energiaárak is csökkenni fognak, ami pedig az uniós polgárok, valamint az üzleti és a közszféra számára megtakarítást fog eredményezni.
A hatékony takarékossági intézkedések révén az erőművek esetén 50%-os, az átviteli hálózatok esetén pedig 30%-os megtakarítást lehet elérni 2030-ig a beruházási költségeket illetően. Ezen túlmenően, a nemzeti és regionális kereslet-kínálati piacok létrehozása le fogja nyomni a nagykereskedelmi energiaárakat.
Az egységnyi energia árának növekedése a gazdasági válság idején érzékenyen érinti az alacsony jövedelmű háztartásokat. A jogalkotási javaslat középpontjába az „energiaszegénység” elleni fellépést kell állítani.
II. Az UNIÓS ENERGIAHATÉKONYSÁGI IRÁNYELV - KONKRÉT INTÉZKEDÉSEK A SÜRGŐS IGÉNY KIELÉGÍTÉSÉRE
Közös uniós megközelítésre van szükség az energiatakarékosság, az energiahatékonyság és az innováció megerősítése, a méretgazdaságosság kialakítása és a bürokratikus terhek csökkentése érdekében az összes tagállamban. Az uniós hatékonysági politikának a meglévő és jól működő regionális és nemzeti politikákra kell épülnie, ugyanakkor kellő rugalmasságot kell biztosítania a helyi és nemzeti sajátságok beépítésére.
Az európai sikertörténetnek két alapon kell nyugodnia:
a) A hatékonysági intézkedések előfinanszírozása
A költségvetés meggyengülése esetén a befektetői bizalom nem nyugodhat – csupán – állami támogatáson. Ahhoz, hogy a szükséges magántőkét az energiahatékonysági szektorba vonzzuk, az előadó az alábbiakat javasolja:
- kötelező érvényű célkitűzések és intézkedések: az éghajlatra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó uniós jogszabályok tapasztalata alapján elmondható, hogy kötelező érvényű célokat kell a tagállamok elé kitűzni, mivel ezek nagyobb ismertséget, politikai elkötelezettséget és befektetői biztonságot eredményeznek, illetve mobilizálják a forrásokat. Az energiahatékonyságra vonatkozó célkitűzések kötelező jellegét az indokolja, hogy az Unió gazdasága és polgárai számára általános makrogazdasági és geopolitikai hasznot hoznak;
- új, stabil, nem állami alapok: a közhasznú díjak rendszerével kapcsolatosan az Egyesült Államokban, és az energiatakarékossági kötelezettségekkel kapcsolatosan több uniós országban (Egyesült Királyság, Dánia vagy Franciaország) szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az összes fogyasztóra vagy kiskereskedőre kivetett kisebb díjak vagy kötelezettségek jelentős és folyamatos finanszírozást biztosítanak;
- új üzleti modellek: az energiamegtakarítással foglalkozó társaságok az Egyesült Államokban és Kínában az energiahatékonysági beruházások jelentős hányadát finanszírozzák előre. A hasznon azután a társaságok és ügyfeleik osztoznak. Az Egyesült Királyság kötelező érvényű energiatakarékossági modellje is ebbe az irányba halad.
b) A technológiai, pénzügyi és társadalmi innováció beindítása
- a tanulás menetének felgyorsítása: a távlati felújítási költségek további csökkentése, valamint a szükséges technológiai, és mindenekelőtt szervezeti innováció beindítása érdekében a kritikus tömeget elérő befektetésre van szükség;
- a nyilvánosság részvételének fokozása: a helyi és regionális szintű fogyasztói szervezeteket be kell vonni az energiahatékonysági intézkedések végrehajtásába.
Az előadó tehát az irányelvre irányuló javaslat kapcsán az alábbiakat javasolja:
1) Uniós és nemzeti szintű, kötelező érvényű célkitűzések (1. és 3. cikk)
Ez az irányelv lehetőséget kínál az Uniónak arra, hogy eleget tegyen az államfők 2007. márciusi és 2011. februári, az energiával és az éghajlattal kapcsolatos kötelezettségvállalásának. Az EU energiahatékonyságának 20%-kal történő növelése 2020-ra 368 millió tonna kőolaj-egyenértéknyi (Mtoe) csökkenést eredményezne a mostani trendhez képest.
A jelenlegi erőfeszítések mellett a kitűzött célnak csak a felét lehet megvalósítani, háztartásonként és évenként 1000 eurót pazarolva ezzel el[1]. Mindemellett új erőműveket kellene építeni szükségtelenül, és egyre nagyobb mennyiségű földgázt és olajat kellene importálni.
Részletes tanulmányok szerint ez az energiatakarékossági rés bezárható új intézkedések gyors bevezetésével[2], azonban az Európai Bizottság által javasolt kétszakaszos célkitűzés de facto ahhoz fog vezetni, hogy a szükséges fellépések legalább 2016-ig függőben maradnak.
A kötelező érvényű célkitűzéseket az országonkénti energiafelhasználást alapul vevő közös tehermegosztási rendszeren keresztül egységesen kellene alkalmazni. Az egyes országok energiahatékonysági potenciálja Unió-szerte hasonló, és számos tanulmány találta úgy, hogy az energiahatékonysági politikákat régóta alkalmazó országok sem aknázták még ki teljesen a gazdasági hasznot, és nem értek még el technikai lehetőségeik határához.[3]
Az előadó ezért úgy gondolja, hogy a jelenlegi országonkénti energiafogyasztási szinthez képest az egyes országoknak azonos arányú energiamegtakarítást kellene elérniük. Az egyes nemzeti célkitűzéseket primer energia viszonylatában kellene meghatározni ahhoz, hogy később mérni lehessen és össze lehessen hasonlítani az uniós szintű előrelépést.
Amint azt az alábbi grafikon mutatja[4] , a nemzeti szintű 20%-os hatékonysági célkitűzést a különböző ágazati politikák és intézkedések kombinálásával el lehet érni. Az általános 20%-os célkitűzés megvalósításához azonban kimagaslóan a legfontosabb intézkedés az évi 1,5%-os végfelhasználói takarékossági előírás (6. cikk).
2) Az energiahatékonysági eszközök (elő)finanszírozásának kidolgozása és megerősítése (2a. cikk – új)
Európa energiatakarékossági célkitűzéseinek eléréséhez az elkövetkezendő évtizedben 800–1200 milliárd euró összegű beruházás szükséges.[5] E beruházások megtérülési ideje általában 4–8 év, és számos új munkahelyet hoznak létre, valamint beindítják az innovációt. Ugyanakkor a szükséges magántőke mozgósításának támogatását meg kell szervezni.
- Az irányelvjavaslatnak a meglévő uniós finanszírozási forrásokat – például a strukturális és kohéziós alapokat – felhasználva olyan célzott nemzeti pénzalapokat kell létrehoznia, amelyek előtérbe helyezik az energiahatékonyságot és a projektekre kibocsátott, hatékonysági beruházásokra vonatkozó kötvényeket. Ezen kívül az innovatív finanszírozási eszközöknek, például a forgóalapoknak az uniós alapokat és az EU ETS árverésekből származó nemzeti bevételeket kellene felhasználniuk a magántőke mozgósítására. Továbbá meg kell hosszabbítani az olyan meglévő programokat, mint az „Intelligens energia – Európa”.
- A javasolt, 6. cikk szerinti energiamegtakarítási kötelezettségek jelentős részben biztosíthatják a szükséges pénzeszközöket. E megtakarítási kötelezettségek végrehajtása révén 2020-ig körülbelül 400 milliárd euró mozgósítható. Az energiamegtakarítási kötelezettségek rendszere stabil, kiszámítható és hatékony pénzügyi eszköz, ami ezenkívül felgyorsítja az uniós energiavállalatok új üzleti modellre történő átállását.
- A nemzeti hatóságoknak meg kellene továbbá fontolniuk, hogy ösztönözzék a lakossági megtakarítások célzott pénzügyi eszközök révén történő felhasználását az energiahatékonysági beruházásokban (a „livret d’épargne Vert” elnevezésű francia projekthez vagy a zöld befektetési alapokra vonatkozó közelgő uniós jogszabályokhoz hasonlóan).
3) Épületeink energiatakarékossági ellenőrzésének megerősítése (4a. cikk – új, 4. cikk)
Mivel a jelenlegi uniós jogszabályok nem biztosítanak megfelelő alapot a szükséges paradigmaváltáshoz, az előadó hosszabb távú megközelítést javasol a Németországban jelenleg fejlesztés alatt állóhoz hasonló, 2050-ig szóló, épületekkel kapcsolatos nemzeti útitervek kidolgozása révén.
Az EU épületállománya az Unió energiafogyasztásának 40%-áért felelős, és a meglévő épületállomány megtakarítási potenciálja jelentős és nagyrészt érintetlen.
Ahogyan azt az alábbi grafikon jól mutatja, a tagállamoknak egyrészt legalább évi 2%-kal kell növelniük az energiahatékonysággal összefüggő felújítások arányát, másrészt az egyes felújításokat „mélyrehatóbbá” kell tenni.
Az előadó üdvözli a közintézmények épületeire vonatkozó kötelező 3%-os felújítási arányt. A közintézmények tulajdonában vagy használatában lévő épületek elősegíthetik a szükséges műszaki, pénzügyi és szervezeti innováció beindítását (különösen „mélyreható korszerűsítés” esetén) és az ESCO-piac kialakulását.
4) A közbeszerzés és az egyéb intézkedések megerősítése a régi, nem hatékony energiafelhasználó termékek pótlásának felgyorsítása érdekében (5. cikk)
Ahhoz, hogy a termékek energiamegtakarítására irányuló politikákat teljes körűen ki lehessen használni, határozott fellépésre van szükség nemzeti szinten mind a közbeszerzések terén, mind pedig a legjobb minőségű termékek iránti piaci húzóerő kialakítása érdekében.
5) Végfelhasználói energiamegtakarítási cél kitűzése (6. cikk)
Ez a cikk az irányelv központi eleme. Az előadó úgy véli, hogy a javasolt évi 1,5%-os megtakarítási kötelezettségnek a gazdaság egészére kell vonatkoznia, ezért ebbe a jelentős gazdasági – de mindeddig kihasználatlan energiamegtakarítási – potenciállal rendelkező közlekedési ágazatnak is bele kell tartoznia.
Az energiamegtakarítást kiemelten kell kezelni, mivel az energiafogyasztás gyors ütemben növekszik, és mivel egy egységnyi energiához több (legalább 2,5) egységnyi primerenergia-bevitel szükséges.
A köteles feleknek lehetővé kell tenni, hogy kötelezettségeik egy részének egy célzott alapba történő befizetés révén tegyenek eleget. Be kell vezetni olyan intézkedéseket, amelyek révén megelőzhető a kétszeres számbavétel, vagyis az előírt energiamegtakarítást olyan intézkedések révén kell elérni, amelyek kiegészítik a már létező jogszabályi előírásokat, például a környezetbarát tervezésre vonatkozó jogszabályokat.
6) Az ipar és a kkv-k támogatása az energiatermelékenység fokozásában (7. cikk)
Kiegészítő ösztönzőkre lesz szükség az ipar és a kkv-k számára, hogy az auditokat követően hamar olyan új energiakezelési rendszerekre és beruházásokra térjenek át, amelyek valós és jelentős energiamegtakarítást eredményeznek. Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország pozitív tapasztalataira építve az előadó javasolja, hogy hozzanak létre összeköttetést az energiamegtakarításra vonatkozó kötelezettségi rendszerek, a nemzeti adócsökkentési rendszerek és az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok között, így segítve az uniós vállalkozásokat, hogy energiaköltségeik csökkentése révén versenyképesebbek legyenek.
7) Az energiafogyasztási szokások megváltoztatása a fogyasztók, városok és régiók bevonása révén (8. cikk)
Az előadó üdvözli az olyan intelligens fogyasztásmérők üzembe helyezését, amelyek segíthetik a fogyasztókat abban, hogy javítsák az energiahatékonysággal kapcsolatos szokásaikat.
A fogyasztói szervezeteknek kiemeltebb szerepet kell kapniuk a nemzeti energiapolitikák kidolgozásában, és biztosítékokat kell bevezetni annak érdekében, hogy a fogyasztók védve legyenek az indokolatlan áremelkedésekkel szemben.
Meg kell erősíteni a helyi és regionális kormányzati struktúrák („alacsony energiafogyasztású városok”, „2000 Watt Society”, „Polgármesterek Szövetsége”) szerepét abban, hogy az energiahatékonyság helyi szinten megvalósuljon.
8) Az uniós villamosenergia-rendszer elégtelenségeinek csökkentése (10. cikk; 11; cikk, 19.5. cikk)
Az EU energiaátalakítási rendszerének – a hagyományos erőművektől a finomítókig – hatásfoka viszonylag alacsony, 35% alatti. Jelentős és gyors ütemű megtakarításokra van tehát lehetőség.
Azon túl, hogy biztosítani kell, hogy az új beruházások a rendelkezésre álló legjobb technológiákat (BATszabványok) alkalmazzák, az Uniónak még egyszer meg kell vizsgálnia a villamos energia, a hőenergia és a hűtés kapcsolt termelésében rejlő lehetőségeket. Ezért a 10. cikkben említett mentességeket korlátozni kell. Jutalmazni kell ugyanakkor azokat az előnyöket, melyeket a kapcsolt energiatermeléssel működő erőművek jelentenek a teljes elektromos rendszer szempontjából, mivel a jól megtervezett kapcsolt erőművek szerepet játszhatnak az energia és a villamos áram tárolásában.
A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia hálózathoz való elsőbbségi hozzáférése és elsőbbségi elosztása üdvözlendő, ám nem akadályozhatja megújuló energiák már meglévő elsőbbségi hozzáférését.
9) Egyértelmű szerep kijelölése a szabályozók és az átvitelirendszer-üzemeltetők számára, ugyanakkor keresletoldali piac létrehozása (12. cikk)
Az energiahatékonysági intézkedések gyakorlati kivitelezéséhez a szabályozók, az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztásirendszer-üzemeltetők teljeskörű bevonására van szükség. Az intelligens hálózatok kiépítésének felgyorsításán túl elsőbbséget kell biztosítani a keresletoldali szabályozási piacok nemzeti és regionális szintű kiépítésének.
Az Egyesült Államokban a keresletoldali megtakarítás és a keresletoldali szabályozási programok máris hatalmas megtakarításokat jelentenek a fogyasztók számára (1,2 milliárd dollár a PJM közelmúltbeli kapacitási árverésén[6]). A 12. cikkre építve az uniós szabályozóknak meg kellene szüntetniük azokat az akadályokat, amelyek gátolják, hogy a kisebb fogyasztók és energiabeszerzési közösségek részt vegyenek a kiegyensúlyozásban és az egyéb járulékos szolgáltatásokban.
10) Tisztességes és nyitott verseny biztosítása az energetikai szolgáltatások nagyobb uniós piacán (13., 14. és 15. cikk)
Az energiamegtakarítási szolgáltatások növekvő uniós piacán csökkenteni kell a bürokráciát, azaz például fel kell számolni a harmadik fél általi beruházások előtt álló nemzeti akadályokat. Biztosítékokat is be kell vezetni annak biztosítására, hogy az energetikai közszolgáltatók ne kényszerítsék versenyellenes viselkedésre kisebb versenytársaikat.
11) Az energiahatékonyságra irányuló politikák irányításának javítása (19. cikk)
A jelen irányelvben foglalt jelentéstételi rendszernek a lehető legésszerűbbnek kell lennie, ugyanakkor elég konkrétnak és egyértelműnek kell lennie ahhoz, hogy az összevethető legyen, és tartalmaznia kell a bevált gyakorlatokat. A rendszernek nyomon kell követnie az előrehaladást, és értékelnie kell az egyes intézkedések hatékonyságát. Az információknak nyilvánosnak kell lenniük.
Hivatkozások
- [1] COM 2011. Energy Efficiency Plan 2011. COM(2011)109/4
- [2] ECOFYS (2010) - Energy Savings 2020. How to triple the impacts of energy saving policies in Europe. ECOFYS and Fraunhofer ISI 2010
- [3] Fraunhofer ISI (2009). Energy Savings Potentials, Final Report for the European Commission Directorate-General Energy. 15 March 2009
- [4] F. Matthes, Institute for Applied Ecology, September 2011 - Analysis and classification of the energy efficiency obligation as per Art. 6 of the EU Commission’s Proposal for an Energy Efficiency Directive
- [5] ECOFYS (2011) The upfront investments required to double energy savings in the European Union in 2020. ECOFYS and Fraunhofer ISI 2010
- [6] http://www.ferc.gov/market-oversight/mkt-electric/pjm.asp
VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (18.1.2011)
az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére
az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
(COM(2011)0370 – C7‑0168/2011 – 2011/0172(COD))
A vélemény előadója: Peter Liese
RÖVID INDOKOLÁS
Az energiahatékonyság az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos egyéb kibocsátások csökkentésének legköltséghatékonyabb módja. Az energiahatékonyságnak köszönhetően az EU kevésbé függ az energiabehozataltól, amelyre jelenleg több mint 400 milliárd eurót fizet ki évente. Az energiahatékonyságba történő befektetés révén az EU csökkenti függését Oroszországtól és az OPEC-államoktól, és az európai iparba fektet be. A kis- és középvállalkozások – közöttük a telepítők és az építőipari ágazatban működők – számára különösen hasznos volna ez.
Az elkövetkező években jelentős beruházásokat kell majd eszközölni az energetikai infrastruktúrába, például a termelési kapacitás és a tárolás tekintetében. Ez komoly kihívást jelent majd az EU gazdasága számára. Az energiahatékonyság hozzájárulhat a költségek csökkentéséhez, mert a fel nem használt energia nem igényel sem termelői kapacitást, sem tárolást vagy hálózatot.
Az energiahatékonyságra vonatkozó európai megközelítés csökkenti majd az energiahatékony termékek és szolgáltatások költségeit, és növeli az érintett iparágak üzleti lehetőségeit. Az energiahatékonyság közös piacának létrehozása több egy pusztán hasznos politikai célkitűzésnél. A Lisszaboni Szerződés kötelezően előírja, hogy az EU mozdítsa elő az energiahatékonyságot (194. cikk (2) bekezdés).
Az energiahatékonyságra vonatkozó 20%-os célt a tagállamok államfői egyhangú döntéssel már 2007-ben kitűzték. A Bizottság elemzése szerint a meglévő jogi keret és a tagállamok jelenlegi intézkedései csupán a célkitűzés felerészben történő teljesítéséhez nyújtanak segítséget. A kitűzött cél elérése az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósítására vonatkozó ütemterv kulcsfontosságú eleme. Ezért sürgősen további fellépésre van szükség. A Bizottság javaslata a helyes irányba mutat. Természetesen könnyű bírálni a javaslat egyes részeit, de a Bizottságot mindenképpen dicséret illeti meg, mert megoldást terjeszt elő a problémára. Bárki bírálja is a Bizottság javaslatát, annak egyszersmind alternatív javaslatokat is kell tennie arra vonatkozóan, hogy miként érhető el a kitűzött cél.
A javaslattervezet a cél eléréséért tett első kísérlet. A legfőbb változtatások a következők:
1. A kétlépcsős megközelítés megerősítése
A javaslattevő nem terjeszt elő kötelező célokat – jóllehet az Európai Parlament a múltban folyamatosan ezt szavazta meg. Az ajánlás a Bizottság kétlépcsős megközelítésének elfogadása, de annak megerősítésével. Európai szinten érvényes módszereket kell kidolgozni annak elkerülésére, hogy a nemzeti indikatív célok csekély ambícióval kerüljenek megállapításra. A javasolt módszer-együttes alapja a Bizottság 2007-ből származó PRIMES modellje. Ez a modell figyelembe veszi a különböző tagállamokban kialakult helyzet különbségeit, például azt, hogy a közép-kelet-európai országoknak lépést kell tartaniuk az EU más térségeiben elért fejlődéssel, valamint azt, hogy gazdasági növekedésre van szükség. A Lengyelországra vonatkozó abszolút kibocsátáscsökkentési cél például, 2007-tel összehasonlítva, csak -5,5 százalék. Egyes tagállamok (pl. Málta) esetében a modell elviselhetetlen terheket támaszt, más országok (pl. Lettország) számára viszont indokolatlanul ambíciószegény. Ezért az ország gazdasági helyzetéhez kötött korrekciós tényezőt kell alkalmazni. Hangsúlyozni kell, hogy az uniós célkitűzés a szokásos üzlethez hasonlítva csak 20%, az EU-27 számára előírt abszolút csökkentés, 2009-cel összehasonlítva, mindössze 7,7%. Ez azt jelenti, hogy a célkitűzés egyáltalán nem túl ambiciózus, hanem nagyon is realisztikus. Az EU szintjén 368,4 millió tonnás csökkentés elérése kulcsfontosságú az EU hitelessége szempontjából, és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő megvalósítására vonatkozó ütemterv mérföldköve.
A tagállamoknak nemzeti cselekvései terveket kell szolgáltatniuk. Fontos, hogy e tervek ne csupán a jó szándékot tükrözzék, hanem kézzelfogható intézkedéseket is tartalmazzanak. Ezért a Bizottság számára jogot kell biztosítani e tervek értékelésére és módosítására. A fent nevezett cselekvési terveknek a CO2-kibocsátás-áthelyezés elkerülésére irányuló intézkedéseket is tartalmazniuk kell.
2. Az ösztönzők hangsúlyosabb szerepe
A Bizottság javaslata megfelelő végrehajtás esetén számos ösztönzőhöz vezet, például az energiamegtakarítást támogató rendszeren keresztül. A Bizottság javaslatát azonban sokkal egyértelműbbé kell tenni abban a tekintetben, hogy az energiahatékonyság eléréséhez vezető utat nemcsak az összes polgár és a kkv-k szabályozása, hanem az ösztönzők jelentik. Az egyértelműsítés e vonatkozásban annak elkerülése érdekében is szükséges, hogy a nemzeti ösztönzőket jogellenes állami támogatásnak tekintsék.
3. Az energiamegtakarítást támogató rendszer – a gazdasági szereplők és a polgárok „stop and go” hatással szembeni védelmének fenntartható kerete
A legnagyobb problémák egyike, hogy az energiahatékonysági intézkedések pénzügyi támogatása gyakran nem fenntartható és előre nem kiszámítható. A piaci szereplők olykor nem férnek hozzá az adott programhoz januárban azért, mert a költségvetés még nem került jóváhagyásra, illetve szeptemberben azért, mert a költségvetési tétel hatálya már lejárt. Ez valamennyi partner számára zavarokat okoz, és gátolja a hosszú távú befektetést e téren. Ezért a Bizottságnak igaza van, amikor olyan energiamegtakarítási kötelezettségi szerkezetet javasol, amely garantálja a finanszírozás folyamatos áramlását. Ilyen rendszereket már sikerrel bevezettek számos tagállamban, közöttük Olaszországban, Franciaországban, Lengyelországban, az Egyesült Királyságban, Dániában és Írországban, illetve Belgium flamand részén. Ezen kívül,az USA számos tagállama használja ezt a rendszert. A 6. cikk problematikus vonatkozása, hogy „kötelezettségre” hivatkozik. Világossá kell tenni, hogy a kötelezettség csak az energiaszolgáltató társaságot terheli. A kis- és középvállalkozások, valamint az átlagpolgár ösztönzők előnyeit élvezik majd. A javaslattevő ezért azt ajánlja, hogy a rendszer elnevezése „energiamegtakarítást támogató rendszer” legyen.
A 6. cikk (9) bekezdése „opt-out” lehetőséget ír elő a tagállamok számára. Annak nyilvánvalóvá tétele érdekében, hogy ez nem jelenthet kibúvót, garantálni kell, hogy az „opt-out” lehetőség mellett választő tagállamok ugyanolyan állandó és kiszámítható támogatást nyújtsanak az energiahatékonyság tekintetében., mint a Bizottság által kialakított energiamegtakarítás-támogató rendszer.
MÓDOSÍTÁSOK
A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felkéri az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy jelentésébe foglalja be az alábbi módosításokat:
Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 1 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(1) Az energiaimporttól való függőség és az energiaforrások apadása, valamint az éghajlatváltozás korlátok között tartásának és a gazdasági válság legyőzésének szükségessége következtében az Európai Unió eddig soha nem tapasztalt kihívásokkal szembesül. Az energiahatékonyság értékes eszköz ezeknek a kihívásoknak a kezelésében. Segítségével – a primerenergia-fogyasztás és az energiaimport csökkentésén keresztül – javul az Unió ellátásbiztonsága. Az energiahatékonyság hozzájárul az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költséghatékony csökkentéséhez, ezáltal az éghajlatváltozás visszaszorításához is. Az energiahatékonyabb gazdaságra való áttérés ezenkívül várhatóan felgyorsítja az innovatív technológiai megoldások elterjedését az Unióban és javítja az uniós ipar versenyképességét, ezáltal előmozdítja a gazdaság növekedését és minőségi munkahelyeket teremt az energiahatékonysághoz kapcsolódó számos ágazatban. |
(1) Az energiaimporttól való függőség és az energiaforrások apadása, valamint az éghajlatváltozás korlátok között tartásának és a gazdasági válság legyőzésének szükségessége következtében az Európai Unió eddig soha nem tapasztalt kihívásokkal szembesül. Az energiahatékonyság értékes eszköz ezeknek a kihívásoknak a kezelésében. Segítségével – a primerenergia-fogyasztás és az energiaimport csökkentésén keresztül – javul az Unió ellátásbiztonsága. Az energiahatékonyság hozzájárul az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költséghatékony csökkentéséhez, ezáltal az éghajlatváltozás visszaszorításához is. Az energiahatékonyabb gazdaságra való áttérés ezenkívül várhatóan felgyorsítja az innovatív technológiai megoldások elterjedését az Unióban és javítja az uniós ipar versenyképességét, ezáltal előmozdítja a gazdaság növekedését és olyan minőségi munkahelyeket teremt az energiahatékonysághoz kapcsolódó számos ágazatban, amelyek a globális versenyben közép- és hosszú távon megóvhatók. |
Indokolás | |
Az energiahatékonyság, ha megfelelően alkalmazzák, helyi szinten olyan munkahelyek létrehozásához vezethet, amelyek közép- és hosszú távon is fenntarthatók, és kiállják a globális versenyt.. | |
Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 1 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(1a) Ebben az összefüggésben különös figyelmet kell szentelni a termékeik és szolgáltatásaik tekintetében magas minőségi szabványoknak megfelelő helyi európai termelőknek és kkv-knak. Ebből a célból az Európai Uniónak hatékony ellenőrzést kell gyakorolnia a harmadik országokból származó behozatalok felett annak garantálása érdekében, hogy a behozott termékek és szolgáltatások is megfeleljenek az Európai Unióban a helyi termelők és szolgáltatásnyújtók által biztosított feltételeknek. |
Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 5 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(5) Az Európai Parlament az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló, 2010. december 15-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési tervébe foglaljon bele a 2020. évi átfogó uniós energiahatékonysági célelőirányzatok elérése terén tapasztalható lemaradás behozását célzó intézkedéseket is. |
(5) Az Európai Parlament az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló, 2010. december 15-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési tervébe a 2020. évi átfogó uniós energiahatékonysági célelőirányzatok elérése terén tapasztalható lemaradás behozását célzó intézkedések mellett foglaljon bele kötelező energiahatékonysági célelőirányzatot is. |
Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 9 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(9a) Az Európai Bizottság 2011. június 22-i hatásvizsgálata1 rámutatott arra, hogy a 20%-os átfogó energiamegtakarítási célkitűzés teljesítésének biztosítása érdekében az indikatív nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatoknál célszerűbbek lennének a primerenergia-fogyasztásra vonatkozó kötelező érvényű nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok. A hatásértékelés ezenkívül kimutatta, hogy a kötelező célok nagyobb rugalmasságot tennének lehetővé a tagállamok számára a tagállami különbségeknek megfelelő energiamegtakarítási intézkedések megállapításához. |
|
|
1 SEC(2011) 779 |
Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(15) Növelni kell az épületek felújítási arányát, mivel a meglévő épületállomány rendelkezik messze a legnagyobb energiamegtakarítási potenciállal. Az épületek ráadásul kiemelt fontossággal bírnak azon uniós célkitűzés elérése szempontjából, amely szerint 2050-re 1990-hez képest 80–95 %-kal csökkenteni szükséges az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A közintézmények tulajdonában lévő épületek az épületállomány jelentős részét teszik ki, és különösen szem előtt vannak. Ezért helyénvaló egy éves felújítási arány meghatározása az összes közintézmény tulajdonában lévő épület tekintetében, azok energiahatékonyságának javítása érdekében. Ez a felújítási arány nem okozhatja a közel nulla energiaigényű épületek tekintetében az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt kötelezettségek sérelmét. A középületek felújítására vonatkozó kötelezettség kiegészíti a fenti irányelv azon rendelkezéseit, amelyek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben a meglévő épületeken jelentős felújítást hajtanak végre, azok energiahatékonyságát fokozni kell oly módon, hogy az épületek megfeleljenek az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek. |
(15) Növelni kell az épületek felújítási arányát, mivel a meglévő épületállomány rendelkezik messze a legnagyobb energiamegtakarítási potenciállal. Az épületek ráadásul kiemelt fontossággal bírnak azon uniós célkitűzés elérése szempontjából, amely szerint 2050-re 1990-hez képest 80–95 %-kal csökkenteni szükséges az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A közintézmények tulajdonában lévő épületek az épületállomány jelentős részét teszik ki, és különösen szem előtt vannak. Ezért helyénvaló egy éves felújítási arány meghatározása az összes közintézmény tulajdonában lévő épület tekintetében, azok energiahatékonyságának javítása érdekében. Ez a felújítási arány nem okozhatja a közel nulla energiaigényű épületek tekintetében az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben27 előírt kötelezettségek sérelmét. A középületek felújítására vonatkozó kötelezettség kiegészíti a fenti irányelv azon rendelkezéseit, amelyek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben a meglévő épületeken jelentős felújítást hajtanak végre, azok energiahatékonyságát fokozni kell oly módon, hogy az épületek megfeleljenek az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek. Különös figyelmet kellene fordítani az épületeken belüli jó levegőminőség biztosítására, például a megfelelő szellőztetési előírások, valamint alacsony kibocsátású építőanyagok, felszerelések és termékek alkalmazása révén. Amennyiben az energiahatékonysági intézkedések középületekre – például egészségügyi központokra, óvodákra vagy iskolákra – vonatkoznak, egészségügyi hatásvizsgálatot kell végezni. |
Indokolás | |
Az európai polgárok idejük legnagyobb részét épületeken belül töltik. Az épületeken belüli levegőminőség az európai polgárok egészségének meghatározó eleme, és krónikus betegségek – például az asztma vagy az allergiák – tényezője. Az épületek jobb energiahatékonyságának biztosítása érdekében történő felújítások során foglalkozni kell azokkal a potenciális egészségügyi kockázatokkal, amelyek előidézőjét a nem megfelelő szellőzés – a jobb nyílászárás miatt –, valamint az építőanyagok és az építés során felhasznált termékek káros kibocsátásai képezik. | |
Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 18 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(18) Az uniós szintű „fehér bizonyítvány”-rendszer bevezetésével kapcsolatos lehetőség értékelése arra mutatott, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen rendszer túlzott adminisztratív költségekkel járna, valamint fennáll annak a kockázata, hogy az energiamegtakarítás az Unió egésze helyett bizonyos számú tagállamban összpontosulna. Ez utóbbi célkitűzés – legalábbis ebben a szakaszban – nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek, illetve azonos mennyiségű energiamegtakarítást eredményező egyéb alternatív intézkedések útján jobban elérhető. A Bizottságnak mindamellett felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok a jövőben elismerhetnék a valamely más tagállamban elért energiamegtakarítást. Az ilyen rendszerek fontossága indokolja, hogy azokat uniós szintű közös keretrendszerben hozzák létre, miközben jelentős rugalmasságot biztosítanak a tagállamoknak ahhoz, hogy teljes mértékben figyelembe vehessék a piaci szereplők nemzeti szerveződését, az energiaágazat sajátos hátterét és a végső fogyasztók szokásait. A közös keretrendszernek biztosítania kell az energetikai közszolgáltatók számára a lehetőséget arra, hogy minden végső fogyasztónak kínálhassanak energetikai szolgáltatásokat, ne csak azoknak, akiknek energiát értékesítenek. Ez fokozza az energiapiaci versenyt, mivel az energetikai közszolgáltatók kiegészítő energiaszolgáltatások nyújtásával különböztethetik meg magukat más szolgáltatóktól. A közös keretrendszernek ezenkívül lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy nemzeti rendszerükbe társadalmi célú követelményeket foglalhassanak, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő ügyfelek is részesüljenek a jobb energiahatékonyság előnyeiből. Azt is lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy a kisvállalkozásokat mentesítsék az energiahatékonysági kötelezettségek alól. Az „európai kisvállalkozói intézkedéscsomag”28 című bizottsági közlemény meghatározza azokat az elveket, amelyeket figyelembe kell venniük az ezzel a lehetőséggel élni nem kívánó tagállamoknak. |
(18) Az uniós szintű „fehér bizonyítvány”-rendszer bevezetésével kapcsolatos lehetőség értékelése arra mutatott, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen rendszer túlzott adminisztratív költségekkel járna, valamint fennáll annak a kockázata, hogy az energiamegtakarítás az Unió egésze helyett bizonyos számú tagállamban összpontosulna. Ez utóbbi célkitűzés – legalábbis ebben a szakaszban – nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek, illetve azonos mennyiségű energiamegtakarítást eredményező egyéb alternatív intézkedések útján jobban elérhető. A közös keretrendszernek biztosítania kell az energetikai közszolgáltatók számára a lehetőséget arra, hogy minden végső fogyasztónak kínálhassanak energetikai szolgáltatásokat, ne csak azoknak, akiknek energiát értékesítenek. Ez fokozza az energiapiaci versenyt, mivel az energetikai közszolgáltatók kiegészítő energiaszolgáltatások nyújtásával különböztethetik meg magukat más szolgáltatóktól. A közös keretrendszernek ezenkívül lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy nemzeti rendszerükbe társadalmi célú követelményeket foglalhassanak, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő ügyfelek is részesüljenek a jobb energiahatékonyság előnyeiből. Azt is lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy a kisvállalkozásokat mentesítsék az energiahatékonysági kötelezettségek alól. Az „európai kisvállalkozói intézkedéscsomag”28 című bizottsági közlemény meghatározza azokat az elveket, amelyeket figyelembe kell venniük az ezzel a lehetőséggel élni nem kívánó tagállamoknak. |
Indokolás | |
Az energiamegtakarítások kölcsönös elismerése ténylegesen azt jelentené, hogy a fogyasztók az egyik tagállamban olyan megtakarításokért fizetnének, amelyek beszámítása egy másik tagállam célelőirányzataiba történik. Ez nem igazságos, mivel a rendszer előnyeit minden tagállamban biztosítani kell. Ezt az intézkedést ráadásul az energiaszolgáltató társaságok is kijátszhatnák. | |
Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 19 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(19) A bizonyos olyan piaci szegmensekben rejlő energiamegtakarítási potenciál kihasználása érdekében, amelyekben általában a piacon nem kínálnak energiaauditot (például a háztartásokban vagy kis- és középvállalkozásokban), a tagállamoknak biztosítaniuk kell az energiaaudit elérhetőségét. Az energiaaudit rendszeres elvégzését kötelezővé kell tenni a nagyvállalatok számára, mivel ezzel jelentős energiamegtakarítás érhető el. |
(19) A bizonyos olyan piaci szegmensekben rejlő energiamegtakarítási potenciál kihasználása érdekében, amelyekben általában a piacon nem kínálnak energiaauditot (például a háztartásokban vagy kis- és középvállalkozásokban), a tagállamoknak biztosítaniuk kell az energiaaudit elérhetőségét és megfizethetőségét. Az energiaaudit rendszeres elvégzését kötelezővé kell tenni a nagyvállalatok számára, mivel ezzel jelentős energiamegtakarítás érhető el. |
Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 21 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(21) Az energiahatékonyságot javító intézkedések megtervezésekor figyelembe kell venni a költséghatékony technológiai újítások – például az intelligens fogyasztásmérés – elterjedt használata révén elért hatékonyságnövekedést és megtakarítást. Az ezen innovációk által elérhető megtakarítás maximalizálása érdekében a végső fogyasztóknak lehetőséget kell biztosítani a költségekkel és fogyasztással összefüggő adatok megismerésére és a tényleges fogyasztás alapján történő rendszeres egyéni számlázásra. |
(21) Az energiahatékonyságot javító intézkedések megtervezésekor figyelembe kell venni a költséghatékony technológiai újítások – például az intelligens fogyasztásmérés – elterjedt használata révén elért hatékonyságnövekedést és megtakarítást. Az ezen innovációk által elérhető megtakarítás maximalizálása érdekében a végső fogyasztóknak lehetőséget kell biztosítani a költségekkel és fogyasztással összefüggő adatok megismerésére és a tényleges fogyasztás alapján történő rendszeres egyéni számlázásra. Az ilyen jellegű mérőeszközök telepítése azonban csak akkor történhet meg, ha a potenciális haszon meghaladja a telepítés költségeit, és a telepítés nem jár jelentős többletkiadással a végső fogyasztók számára. |
Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 27 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(27) A legtöbb uniós üzleti vállalkozás kis- vagy középvállalkozás (kkv). Ezek hatalmas energiamegtakarítási potenciált jelentenek az Uniónak. A kkv-k energiahatékonysági intézkedések elfogadásában való támogatása érdekében a tagállamoknak kedvező keretet kell létrehozniuk a kkv-k technikai segítségnyújtással és célzott tájékoztatással történő támogatására. |
(27) A legtöbb uniós üzleti vállalkozás kis- vagy középvállalkozás (kkv). Ezek hatalmas energiamegtakarítási potenciált jelentenek az Uniónak. A kkv-k energiahatékonysági intézkedések elfogadásában való támogatása érdekében a tagállamoknak kedvező keretet kell létrehozniuk a kkv-k technikai segítségnyújtással és célzott tájékoztatással történő támogatására, valamint a finanszírozás / a nemzeti energiahálózatba való bekapcsolódás tekintetében egyszerűsített eljárásokat és a kérelemhez szükséges formanyomtatványokat kell bevezetniük. |
Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 30 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(30) Kellő számú, az energiahatékonyság terén jártas, megbízható szakembernek kell rendelkezésre állni az irányelv – például az energiaauditra vonatkozó követelmények teljesítése és az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek megvalósítása terén történő – eredményes és gyors végrehajtásának biztosítása érdekében. Ezért a tagállamoknak tanúsítási rendszereket kell létrehozniuk az energetikai szolgáltatásokat nyújtó, energiaauditokat végző és más energiahatékonyság-javító intézkedéseket végrehajtó szolgáltatók minősítésére. |
(30) Kellő számú, megfelelő szakképzettséggel rendelkező, az energiahatékonyság terén jártas, megbízható szakembernek kell rendelkezésre állni az irányelv – például az energiaauditra vonatkozó követelmények teljesítése és az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek megvalósítása terén történő – eredményes és gyors végrehajtásának biztosítása érdekében. Ezért a tagállamoknak tanúsítási rendszereket kell létrehozniuk az energetikai szolgáltatásokat nyújtó, energiaauditokat végző és más energiahatékonyság-javító intézkedéseket végrehajtó szolgáltatók minősítésére. |
Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 30 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(30a) Az energiahatékonyság szükséges növekedése csak a társadalom szemléletének gyökeres megváltozásával érhető el. A mai gyermekek lesznek a holnap dolgozói, mérnökei, építészei, vállalkozói és energiafelhasználói. Az ő döntéseik befolyásolják majd, hogy a jövő társadalma miként állítja majd elő és használja majd fel az energiát. Az energiával kapcsolatos oktatás ezért fontos dolog, a jövő nemzedékeit fel kell készíteni arra, hogy életmódjuk és személyes magatartásuk révén miként járuljanak hozzá a hatékony energiafogyasztáshoz. A tagállamoknak ezért célzott fellépést kell végrehajtaniuk az energiával kapcsolatos oktatás előmozdítására az iskolákban, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy személyes magatartása révén minden egyes ember hozzájárulhat a hatékonyabb, fenntartható energiafelhasználáshoz. |
Indokolás | |
Ha az energiafelhasználást fenntarthatóvá kívánjuk tenni, akkor a jövő nemzedékekkel kell kezdenünk. Bennük rejlik az igazán nagy megtakarítások esélye, amennyiben már gyermekkorukban kialakul bennük a felelősségteljes energiafelhasználás igénye. | |
Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 33 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(33a) Az Európai Bizottság 2011. október 6-i, az Európai Unió kohéziós politikájának jövőjéről szóló jogalkotási javaslatai alapján várható, hogy a 2014–2020 közötti időszakban – a 2007–2013 között időszakhoz képest – jelentősen megnő majd a strukturális alapokból és a kohéziós alapból az energiahatékonyságra fordítható pénzügyi támogatás. Ez a finanszírozás döntő hozzájárulást jelent majd ezen irányelv célkitűzéseinek megvalósításához. |
Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 33 b preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(33b) A Bizottságnak és a tagállamoknak törekedniük kell a történelmi épületekben alkalmazandó technológiára irányuló kutatási szerkezetek létrehozására, amely lefedi a megújulóenergia-használat valamennyi vonatkozását, intelligens mérőeszközök telepítését és az ilyen épületekben telepítendő egyéb technológiákat is. A Bizottságnak és a tagállamoknak gondoskodniuk kell a már elvégzett kutatások megállapításainak terjesztéséről is. |
Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 33 c preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(33c) A történelmi épületek egyedi sajátosságaira tekintettel kutatást kellene végezni a szokásostól eltérő adott energiafogyasztási profilról, tekintetbe véve a hagyományos építészet hőszigetelési minőségi jellemzőit, a környezetéhez való igazodásának módját és azokat a bevált gyakorlatokat, amelyeket a múltban az ilyen épületek használata és rendeltetése tekintetében alkalmaztak. |
Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 34 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(34) Az energiahatékonyság 20%-os javítására irányuló célkitűzés megvalósítása során a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie az új intézkedéseknek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvre gyakorolt hatását, hiszen meg kell őrizni a kibocsátáskereskedelmi rendszerben az alacsony szén-dioxid-kibocsátást szolgáló beruházások számára nyújtott ösztönzőket, és fel kell készíteni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó ágazatokat a jövőben megvalósítandó innovációra. |
(34) Az energiahatékonyság 20%-os javítására irányuló célkitűzés megvalósítása az EU ETS kibocsátási egységei iránti kereslet csökkenését eredményezheti, és az uniós szén-dioxid-ár torzulását vonhatja maga után, ezért a Bizottságnak egy jelentés keretében meg kell vizsgálnia, hogy az új intézkedések milyen hatást gyakorolnak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvre, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszerben az alacsony szén-dioxid-kibocsátást szolgáló beruházások számára nyújtott, további energiahatékonyság-javító intézkedéseket kiváltó ösztönzőket teremtsen, és fel kell készíteni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó ágazatokat a jövőben megvalósítandó innovációra. |
Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 34 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(34a) A hosszú távú energiahatékonysági javulás keretének biztosítása és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2050-ig történő 80–95%-os csökkentésére vonatkozó európai tanácsi célkitűzéssel való összhang érdekében ki kell igazítani a 2003/87/EK irányelvben szereplő lineáris tényezőt. |
Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 34 b preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(34b) A Bizottság a 19. cikk (5) bekezdésében említett, a juttatások visszatartására vonatkozó döntés meghozatala során figyelemmel van arra, hogy a szén ára ezen intézkedés következményeképpen ne haladja meg Bizottság 2008-ban készített, az energiaügyi és éghajlat-változási csomagot kísérő hatásértékelésének eredményei alapján prognosztizált szénárat (30 EUR). |
Módosítás 18 Irányelvre irányuló javaslat 35 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(35) A 2006/32/EK irányelv értelmében a tagállamoknak 9 %-os átfogó nemzeti indikatív energiamegtakarítási célelőirányzatot kell elfogadniuk és 2016-ig lehetőség szerint megvalósítaniuk, mégpedig energetikai szolgáltatások és más energiahatékonyságot javító intézkedések végrehajtása útján. A szóban forgó irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamok által elfogadott második energiahatékonysági tervet adott esetben és szükség esetén kiegészítő intézkedésekre vonatkozó bizottsági javaslatoknak kell követniük, beleértve a célelőirányzatok alkalmazási időszakának kiterjesztését. Amennyiben a jelentés megállapítja, hogy nem történt elegendő előrelépés az irányelvben előírt nemzeti indikatív célelőirányzat elérése felé, ezek az ajánlások a célelőirányzatok szintjére és természetére irányulnak. Az ezt az irányelvet kísérő hatásvizsgálat megállapításai szerint a tagállamok jó úton haladnak a 9 %-os célkitűzés elérése felé, amely jóval kevésbé ambiciózus, mint a később 2020 tekintetében elfogadott 20 %-os energiamegtakarítási célkitűzés, ezért nincs szükség a célelőirányzatok szintjének kiigazítására. |
(35) A 2006/32/EK irányelv értelmében a tagállamoknak 9 %-os átfogó nemzeti indikatív energiamegtakarítási célelőirányzatot kell elfogadniuk és 2016-ig megvalósítaniuk, mégpedig energetikai szolgáltatások és más energiahatékonyságot javító intézkedések végrehajtása útján. A szóban forgó irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamok által elfogadott második energiahatékonysági tervet kiegészítő intézkedésekre vonatkozó bizottsági javaslatoknak kell követniük. Az irányelvet kísérő hatásvizsgálat megállapításai szerint a tagállamok jó úton haladnak a 9 %-os célkitűzés elérése felé, amely jóval kevésbé ambiciózus, mint a később 2020 tekintetében elfogadott 20 %-os energiamegtakarítási célkitűzés, ezért szükség van az egyedi nemzeti célelőirányzatok szintjének minél gyorsabb kiigazítására. |
Indokolás | |
Az irányelvben szereplő átfogó megközelítést módosítani kell. A Bizottság nem javasolt kötelező célokat, ehelyett többféle kötelező intézkedésre tett javaslatot, ez anélkül csökkenti a tagállamok rendelkezésére álló rugalmasságot, hogy biztosítaná az általános 20%-os cél elérését. A cél elérése érdekében ezt tehát meg kell fordítani, lehetővé téve ugyanakkor a tagállamok számára, hogy több nem kötelező intézkedés közül választhassanak. | |
Módosítás 19 Irányelvre irányuló javaslat 37 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(37) Mivel a jelek szerint ezen irányelv célkitűzését – a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos uniós energiahatékonysági célkitűzés megvalósítását, valamint az ahhoz szükséges feltételek megteremtését, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén – a tagállamok nem fogják tudni kiegészítő energiahatékonysági intézkedések bevezetése nélkül teljesíteni, és e célkitűzések uniós szinten jobban elérhetők, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke értelmében az Unió a szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket. |
(37) Mivel a jelek szerint ezen irányelv célkitűzését – a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos uniós energiahatékonysági célkitűzés megvalósítását, valamint az ahhoz szükséges feltételek megteremtését, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén – a tagállamok nem fogják tudni kiegészítő energiahatékonysági intézkedések bevezetése nélkül teljesíteni, és e célkitűzések uniós szinten jobban elérhetők, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke értelmében az Unió a szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az energiahatékonyságra vonatkozó közös uniós fellépés eredményeképpen csökkenni fog az energiahatékony termékek és szolgáltatások költsége, és növekedni fog az energiahatékonysággal foglalkozó iparágak számára kínálkozó lehetőségek palettája. Érdemes közös piacot létrehozni az energiahatékony termékek és szolgáltatások számára. Az alapszerződések szerzői kifejezetten rendelkeztek az energiahatékonyságról a szerződésekben, ezért kötelességünk lépni e téren. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket. |
Módosítás 20 Irányelvre irányuló javaslat 37 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(37a) A célelőirányzatok és mutatók megállapításakor figyelembe kell venni az egyes tagállamok helyzete közötti különbségeket, különösen éghajlati viszonyaikat, gazdasági helyzetüket és előre jelzett növekedésüket. |
Módosítás 21 Irányelvre irányuló javaslat 38 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(38) A technikai előrehaladáshoz való igazodás és az energiaforrások elosztásában bekövetkező változások lehetővé tétele érdekében – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban – a Bizottságnak bizonyos kérdésekben felhatalmazást kell adni jogalkotási aktusok elfogadására. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – konzultációt folytasson. |
(38) A technikai előrehaladáshoz való igazodás és az energiaforrások elosztásában bekövetkező változások lehetővé tétele érdekében – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban – a Bizottságnak bizonyos kérdésekben felhatalmazást kell adni jogalkotási aktusok elfogadására. A Bizottságnak előkészítő munkája során – többek között az Európai Parlament megfelelő bizottságával és szakértői szinten – konzultációt kellene folytatnia. |
Módosítás 22 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(1) Az irányelv közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására úgy a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos célkitűzés teljesítése, mint az ahhoz szükséges feltételek megteremtése érdekében, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén. |
(1) Az irányelv közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására úgy a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos –2020-ban 2030 Mtoe (millió tonna olajegyenérték) primerenergia-fogyasztást jelentő – célkitűzés teljesítése, mint az ahhoz szükséges feltételek megteremtése érdekében, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén. |
|
Az irányelv szabályokat állapít meg az energiaellátás és -felhasználás hatékonysága előtt álló akadályok és piaci hiányosságok megszüntetésére, valamint 2020-ig teljesítendő nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok megállapítását írja elő. |
Az irányelv szabályokat állapít meg az energiaellátás és -felhasználás hatékonysága előtt álló akadályok és piaci hiányosságok megszüntetésére, különös tekintettel a kisfogyasztókra, a kis- és mikrovállalkozásokra és az energiahatékonyságot előmozdító nagy energiatermelők visszás ösztönzőire, valamint 2020-ig teljesítendő nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok megállapítását írja elő. |
|
|
1 Nem hivatalos bizottsági dokumentum: A 20%-os energiahatékonysági cél elérése |
Módosítás 23 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 6 a pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
6a) „zárt elosztó rendszer”: olyan rendszer, amely egy földrajzilag behatárolt ipari, kereskedelmi vagy megosztott szolgáltató helyszínen belül szolgáltat energiatermékeket, és nem szolgál ki háztartási felhasználókat, kivéve a zárt rendszer által kiszolgált területen belül elhelyezkedő és az elosztó rendszer tulajdonosa által foglalkoztatottak vagy a vele hasonló kapcsolatban lévők háztartásai általi eseti használatot; |
Indokolás | |
Ez a 6. cikk (1) bekezdésének új albekezdésére vonatkozó módosítás következménye. A fogalommeghatározás a villamos energia belső piacáról szóló 2009/72/EK irányelv 28. cikkéhez és a földgáz belső piacáról szóló 2009/73/EK irányelv 28. cikkéhez kapcsolódik. | |
Módosítás 24 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 11 a pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
11a) „keresletoldali válaszintézkedés”: a villamosenergia-felhasználás végfelhasználó ügyfelek/kis villamosenergia-előállítók általi, egyedül vagy összesítve történő megváltoztatása aktuális/szokásos fogyasztásukhoz/betáplálási szerkezetükhöz képest a villamosenergia-árak változására és/vagy a villamosenergia-felhasználás kiigazítását célzó ösztönző kifizetésekre válaszul, vagy a fogyasztó ajánlatának elfogadására válaszul, azzal a céllal, hogy a keresletcsökkentést szervezett villamosenergia-piacon, valamilyen áron, illetve egy kiskereskedelmi szolgáltatónak eladják. A keresletoldali válaszintézkedési programok célja az energetikai értéklánc hatékonyságának növelése és/vagy az időszakosan rendelkezésre álló megújuló energia fogyasztásának és integrálásának fokozása. |
Indokolás | |
A keresletoldali válaszintézkedés egy kulcsfontosságú fogalom, amelyet meg kell határozni az irányelvben, mivel viszonylag új, de gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt óriási lehetőségeket hordoz. A keresletoldali válaszintézkedés a keresletoldali kapacitás felszabadításával javítja a kínálat és a kereslet energiahatékonyságát. | |
Módosítás 25 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 12 pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
12) „energiaaudit”: olyan szisztematikus eljárás, amelynek révén megfelelő ismereteket gyűjtenek valamely épület vagy épületcsoport, ipari vagy kereskedelmi művelet vagy létesítmény, illetve magán- vagy közszolgáltatás aktuális energiafogyasztási profiljára vonatkozóan, továbbá amely meghatározza és számszerűsíti a költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket, és beszámol az eredményekről; |
12) „energiaaudit”: olyan szisztematikus eljárás, amelynek révén megfelelő ismereteket gyűjtenek valamely épület vagy épületcsoport, ipari vagy kereskedelmi művelet vagy létesítmény, illetve magán- vagy közszolgáltatás aktuális energiafogyasztási profiljára vonatkozóan, továbbá amely – az egészségügyi hatások figyelembevételével – meghatározza és számszerűsíti a költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket, és beszámol az eredményekről; |
Indokolás | |
A költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségek értékelésekor – a megfelelő belső levegőminőség, a páratartalom-szabályozás és a komfort, valamint az energiahatékonyság növelése közötti egyensúly biztosítása érdekében – figyelembe kell venni az egészségügyi hatásokat. | |
Módosítás 26 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 13 pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
13) „energiahatékonyságra vonatkozó szerződés”: a kedvezményezett és az energiahatékonyságot javító intézkedést nyújtó szolgáltató között létrejött olyan szerződéses megállapodás, amelynek értelmében a szolgáltató által eszközölt beruházás fejében nyújtott kifizetés a szerződésben megállapodott szintű energiahatékonyság-növekedéssel vagy más, megállapodás szerinti energiahatékonysági kritériummal (például pénzügyi megtakarítással) összefüggésben történik; |
13) „energiahatékonyságra vonatkozó szerződés”: a kedvezményezett és– a szerződés teljes időtartama alatt ellenőrzött és nyomon követett – energiahatékonyságot javító intézkedést nyújtó szolgáltató (rendszerint egy energetikai szolgáltató vállalat) között létrejött olyan szerződéses megállapodás, amelynek esetében az intézkedésbe eszközölt befektetések (beruházás, árubeszerzés vagy szolgáltatás) kifizetése a szerződésben megállapodott szintű energiahatékonyság-növekedéssel vagy más, megállapodás szerinti energiahatékonysági kritériummal összefüggésben történik; |
Módosítás 27 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 24 a pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
24a) „villamos energia előállítására szolgáló mikrotechnológiák”: egyéni háztartásokban telepíthető és alkalmazható kis nagyságrendű villamos energia és hő termelésére szolgáló technológiák köre; |
Módosítás 28 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 27 a pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
27a) „mélyreható korszerűsítés”: olyan felújítás, amely a korszerűsítés előtti szinthez képest legalább 80%-kal csökkenti egy adott épület szállítottenergia-fogyasztását és végső energiafogyasztását egyaránt; |
Módosítás 29 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(1) A tagállamok a 2020. évi primerenergia-fogyasztás abszolút mértékében kifejezett nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatokat határoznak meg. E célkitűzések megállapítása során figyelembe veszik a 20 %-os energiamegtakarításra vonatkozó uniós célkitűzést, az ezen irányelvben foglalt intézkedéseket, a 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti energiamegtakarítási célelőirányzatok megvalósítása érdekében elfogadott intézkedéseket, valamint az energiahatékonyságnak a tagállamokban és az Unió szintjén történő előmozdítását célzó egyéb intézkedéseket. |
(1) Minden egyes tagállamnak biztosítania kell, hogy nemzeti primerenergia-felhasználásának abszolút szintje legalább az Ia. mellékletben előírt célelőirányzatán belül maradjon. E kötelező nemzeti célelőirányzatok biztosítják, hogy megvalósuljon a primerenergia-megtakarítás tekintetében előírt uniós célkitűzés, amihez az Unió primerenergia-fogyasztásának 2020-ig 368 Mtoe-vel történő csökkentésére van szükség. A nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok figyelembe veszik az ezen irányelvben foglalt intézkedéseket |
Módosítás 30 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(1a) A tagállamok szakpolitikák és intézkedések végrehajtása révén biztosítják, hogy primerenergia-felhasználásuk megegyezzen az Ia. mellékletben szereplő 2020-as célelőirányzattal vagy az alatt maradjon. |
Módosítás 31 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 2 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(2) A Bizottság 2014. június 30-ig értékeli, hogy az Unió várhatóan megvalósítja-e a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos célkitűzését, ami az Unió primerenergia-fogyasztásának 2020-ig 368 Mtoe-vel történő csökkentését teszi szükségessé, figyelembe véve az (1) bekezdésben említett nemzeti célelőirányzatok összegét és a 19. cikk (4) bekezdésében említett értékelést. |
(2) A Bizottság 2014. június 30-ig javaslatot terjeszt elő a 2030-ig megvalósítandó energiahatékonysági célelőirányzatok tekintetében. |
Módosítás 32 Irányelvre irányuló javaslat 3 a cikk (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
3a. cikk |
|
|
Épületállomány |
|
|
(1) A tagállamok nemzeti stratégiákat alakítanak ki a meglévő nemzeti épületállományuk energiafogyasztásának csökkentése érdekében. |
|
|
(2) A nemzeti stratégiáknak jogalkotási, pénzügyi és képzési intézkedéseket kell magukba foglalniuk, amelyek lehetővé teszik, hogy meglévő épületállományuk energiafogyasztását 2050. december 31-éig 80%-kal csökkentsék – a 2010-es szinthez viszonyítva –, főként alapos felújítások révén. |
|
|
(3) A nemzeti stratégiáknak ugyancsak tartalmazniuk kell az alábbi ideiglenes célkitűzéseket: |
|
|
a) a meglévő épületállomány energiafogyasztásának 30%-kal történő csökkentése 2030. december 31-ig, a 2010-es szinthez viszonyítva, |
|
|
b) a meglévő épületállomány energiafogyasztásának 60%-kal történő csökkentése 2040. december 31-ig, a 2010-es szinthez viszonyítva, |
|
|
Új középületek építése esetére a stratégiákban figyelembe kell venni az építőanyagok szén-dioxid-kibocsátásait, az építőanyagok feldolgozása során szükséges energiafogyasztást és az építőanyagok környezetbarát jellegét azok teljes élettartama során, valamint e stratégiáknak elő kell mozdítaniuk a megújuló energiaforrások, például a fa használatát az építési munkákban. |
|
|
(4) A tagállamok differenciált megközelítést fogadhatnak el az üzleti, a lakáscélú és a közhasználatú épületek tekintetében, és a teendőket kezdhetik az energiahatékonyság szempontjából legrosszabb épületek kezelésével. E megközelítéseknek biztosítaniuk kell a végső energiafogyasztás mérhető (kWh-ban és KWh/m²-ben, vagy ezzel egyenrangú módon mért), a 2010/31/EU irányelv I. mellékletében előírt, azaz 2020-ig legalább 20%, 2030-ig legalább 40% és 2045-ig legalább 80% mértékű csökkenését. |
|
|
(5) A tagállamok a magán-építőipari ágazatra és a szociális lakhatásra vonatkozó nemzeti stratégiájukat és intézkedéseiket ösztönzőkre alapozzák. |
Módosítás 33 Irányelvre irányuló javaslat 3 b cikk (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
3b. cikk |
|
|
Hosszú távú indikatív célelőirányzatok |
|
|
Az Unió hosszú távú energiahatékonysági indikatív célelőirányzata a primerenergia-fogyasztás csökkentésének összértékében kifejezve 2030-ig 33,3%, azt követően 2040-ig 46,6%, majd pedig 2050-ig 60% lesz. |
Indokolás | |
2020. nincs messze. Az üzleti szférának hosszú távú tervezési biztonságra van szüksége. A CO2-csökkentésre vonatkozó 80–95%-os célelőirányzat megvalósításához növelni kell a megújuló energiák arányát és tovább kell javítani az energiahatékonyságot. | |
Módosítás 34 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(1) A 2010/31/EU irányelv 7. cikkének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy 2014. január 1-től a közintézményeik tulajdonában lévő teljes alapterület évente 3 %-át oly módon felújítsák, hogy az megfeleljen legalább az érintett tagállam által a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt minimumkövetelményeknek. A 3 %-ot az érintett tagállam közintézményeinek tulajdonában lévő, 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű épületek alapterületének azon összes részére vetítve kell kiszámítani, amely az adott év január 1-jén nem felel meg a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt nemzeti minimumkövetelményeknek. |
(1) A 2010/31/EU irányelv 7. cikkének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy 2014. január 1-től a közintézményeik tulajdonában lévő, illetve általuk újabban bérbe vett vagy újabban bérbe adott épületek energiafogyasztását (kWh-ban és KWh/m²-ban vagy azzal egyenértékű módon mérve) évente 2,5%-kal csökkentsék. |
Módosítás 35 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 1 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(1a) A tagállamok nemzeti vállaláselosztási mechanizmust hoznak létre a közintézményekre vonatkozó 2,5%-os cél elérésére. A vállaláselosztási mechanizmus létrehozásakor figyelembe veszik a regionális és helyi hatóságok pénzügyi erőforrásait és ezen épületek felújításának gyakorlati lehetőségeit. Támogatják regionális és helyi hatóságaikat például a kiszervezéshez és a belső szerződésekhez való hozzáférés javítása révén is. |
|
|
Külön figyelmet kell fordítani a jó belső levegőminőség biztosítására megfelelő szellőzési követelmények és alacsony kibocsátású építőanyagok, berendezések és termékek révén. |
Módosítás 36 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 2 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(2) A tagállamok lehetőséget biztosíthatnak a közintézmények számára, hogy egy adott évben úgy számítsák be az éves épületfelújítási hányadba a többlet felújított alapterületet, mintha a felújításra valójában az elmúlt vagy következő két évben került volna sor. |
(2) A tagállamok lehetőséget biztosíthatnak a közintézmények számára, hogy egy adott évben úgy számítsák be az éves épületfelújítási hányadba a többlet felújított alapterületet, mintha a felújításra valójában az elmúlt vagy következő három évben került volna sor. |
Módosítás 37 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 3 bekezdés – bevezető rész | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(3) Az 1. bekezdés alkalmazásában a tagállamok 2014. január 1-ig létrehozzák és a nyilvánosság számára elérhetővé teszik a közintézményeik tulajdonában lévő épületek jegyzékét, amely feltünteti az alábbiakat: |
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a tagállamok 2014. január 1-jéig létrehozzák és a nyilvánosság számára elérhetővé teszik a közintézményeik tulajdonában lévő, illetve általuk újabban bérbe vett vagy újabban bérbe adott épületek jegyzékét, amely feltünteti az alábbiakat: |
Módosítás 38 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 4 bekezdés – b, b a (új) és b b (új) pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
b) a tervek végrehajtásának részeként energiagazdálkodási rendszer létrehozása. |
b) a tervek végrehajtásának részeként energiagazdálkodási rendszer létrehozása. |
|
|
Az energiahatékonysági terv és az energiagazdálkodási rendszer kellően figyelembe veszi az egészségügyi kockázatokat és a kedvező intézkedéseket. |
|
|
ba) középületek építése során az építőanyagok szén-dioxid-kibocsátásának, az építőanyagok gyártása által okozott energiafogyasztás és az építőanyagok teljes életciklusa alatt azok környezetbarát voltának figyelembevétele, valamint a megújuló természeti erőforrások, például a fa építőipari felhasználásának előmozdítása; |
|
|
bb) az energiahatékonyság hosszú távú megőrzését vagy javítását célzó energiaszolgáltatási szerződések – köztük energiahatékonyságra vonatkozó szerződések – megkötése. |
Módosítás 39 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 4 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(4a) Az (1) és (2) bekezdés alternatív megközelítéseként a tagállamok más intézkedéseket is választhatnak azonos szintű energiamegtakarítás eléréséhez (kimaradási jog). Ezen alternatív megközelítés céljából az (1) és (2) bekezdésben foglalt intézkedésekből eredő energiamegtakarítást megfelelő szabványos értékek felhasználásával becsülhetik fel. A tagállamok alkalmazhatják a 4. cikk (1) bekezdésének alternatív megközelítését a hivatalosan védett épületek vagy épületegyüttesek egyedi építészeti vagy történeti értékének felmérése, az energiahatékonysági követelményeknek megfelelő hagyományos jellemzőik felmérése és előmozdítása, továbbá egyes esetekben az energiateljesítmény javításához szükséges, az épület eredeti jellegét nem módosító intézkedések kiválasztása érdekében. |
|
|
Folyamatosan nyomon követik az új technológiák terén tett előrehaladást, különösen e tekintetben. A tagállamok a városi önkormányzatok esetében is alkalmazhatják ezt a megközelítést a szubszidiaritás elvének megfelelően. |
|
|
Alternatív intézkedések alkalmazása esetén a tagállamoknak elsősorban a 3a. cikkben foglalt, magánépületekre vonatkozó célok túlteljesítésére kell törekedniük. |
|
|
Az alternatív megközelítést választó tagállamok legkésőbb 2013. január 1-jéig bejelentik a Bizottságnak az általuk elfogadni tervezett alternatív intézkedéseket, és kifejtik, hogyan fogják elérni a magán- és középületek energiateljesítményének azonos szintű javulását. A Bizottság megvizsgálja az intézkedéseket és szükség szerint módosítja vagy elutasítja őket. |
|
|
A Bizottság folyamatosan nyomon követi a tagállamok által az alternatív intézkedések révén elért előrehaladást. Amennyiben az intézkedésekkel elért megtakarítások összege nem éri el az (1) bekezdésben előírt energiamegtakarítást, a Bizottság tájékoztatja erről a tagállamot, és javaslatokat tesz az intézkedések kiigazítására. Amennyiben kellő megfontolást követően e javaslatokat vagy a tagállam és a Bizottság által közösen megállapított egyéb intézkedéseket a tagállam nem hajtja végre, a Bizottság határozatot hoz az (1) bekezdésben említett intézkedés kötelező alkalmazásáról. |
Módosítás 40 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok biztosítják, hogy a közintézmények csak – a III. mellékletben említett – magas energiahatékonysági teljesítményű termékeket, szolgáltatásokat és épületeket vásároljanak. |
A tagállamok – amennyire lehetséges – ösztönzik a közintézményeket, hogy költséghatékony módon csak magas energiahatékonysági teljesítményű termékeket, szolgáltatásokat és épületeket vásároljanak. A közintézmények így figyelembe fogják venni a költséghatékonyságot, a gazdasági megvalósíthatóságot és a műszaki lehetőségeket, valamint az elégséges versenyt. |
|
|
A tagállamok ösztönzik a 2. cikk (3) bekezdésében meghatározott energetikai szolgáltatások fejlesztését és elterjedését. A közintézmények e tekintetben értékelik a 14b. cikkben említett hosszú távú, energiahatékonyságra vonatkozó szerződések megkötésének lehetőségét. |
Indokolás | |
Az irányelvben szereplő átfogó megközelítést módosítani kell. A Bizottság nem javasolt kötelező célokat, hanem ehelyett többféle kötelező intézkedésre tett javaslatot, és ez csökkenti a tagállamok rendelkezésére álló rugalmasságot anélkül, hogy biztosítaná az általános 20%-os cél elérését. A cél elérése érdekében ezt tehát meg kell fordítani, lehetővé téve ugyanakkor a tagállamok számára, hogy több nem kötelező intézkedés közül választhassanak. | |
Módosítás 41 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(1) Minden tagállam energiahatékonysági kötelezettségi rendszert hoz létre. A rendszer biztosítja, hogy egy adott tagállam területén működő minden energiaelosztó vagy minden kiskereskedelmi energiaértékesítő kisvállalkozás olyan éves energiamegtakarítást érjen el, amely a megelőző naptári évben az adott tagállamban értékesített – de nem a közlekedésben felhasznált – energiavolumen 1,5 %-ával egyenlő. Az energiamegtakarítás ezen mennyiségét a köteles felek a végső fogyasztók körében érik el. |
(1) Minden tagállam energiahatékonysági kötelezettségi rendszert hoz létre. A rendszer biztosítja, hogy egy adott tagállam területén működő minden energiaelosztó és/vagy minden kiskereskedelmi energiaértékesítő kisvállalkozás olyan további éves végfelhasználói megtakarítást érjen el, amely az adott tagállamban a legutóbbi három éves időszakban átlagosan értékesített éves energiavolumen legalább 1,5 %-ával egyenlő. A Bizottság értékeli a közlekedési ágazatban jelentkező esetleges kettős szabályozást. Az energiamegtakarítás ezen mennyiségét a köteles felek a végső fogyasztók körében érik el. |
Módosítás 42 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 4 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(4) A tagállamok biztosítják, hogy a köteles felek által elért állítólagos megtakarításokat az V. melléklet 2. bekezdésével összhangban számítják ki. A tagállamok olyan ellenőrzési rendszereket vezetnek be, amelyek keretében a köteles felek által megvalósított energiahatékonyság-javító intézkedéseknek legalább egy statisztikailag jelentős részét függetlenül ellenőrzik. |
(4) A tagállamok biztosítják, hogy a köteles felek által elért állítólagos megtakarításokat az V. melléklet 2. bekezdésével összhangban számítják ki. A tagállamok olyan független mérési, ellenőrzési és hitelesítési rendszereket vezetnek be, amelyek keretében a köteles felek által megvalósított energiahatékonyság-javító intézkedéseknek legalább egy statisztikailag jelentős részét független ellenőrzésnek vetik alá. |
Módosítás 43 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 5 bekezdés – bevezető rész – a, b, c és c a (új) pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(5) Az energiahatékonyságot célzó kötelezettségi rendszer kapcsán a tagállamok: |
(5) Az energiahatékonyságot célzó kötelezettségi rendszer kapcsán a tagállamok kötelesek: |
|
a) a megállapított megtakarítási kötelezettségek között támaszthatnak szociális jellegű követelményeket is, többek között annak előírásával, hogy az intézkedéseket energiaszegény háztartásokban vagy szociális bérlakásokban kell végrehajtani; |
a) a megállapított megtakarítási kötelezettségek között kötelező szociális jellegű követelményeket is előírni, többek között az alacsony jövedelmű, energiaszegénység által érintett háztartásokban vagy szociális bérlakásokban végrehajtandó intézkedések előírásával; Ezekről az intézkedésekről a hatóságokkal konzultálva kell dönteni. |
|
b) engedélyezhetik a köteles feleknek, hogy a kötelezettségük teljesítésébe beszámítsák az energetikai szolgáltatók vagy más harmadik felek által elért, tanúsított energiamegtakarítást is; ebben az esetben egyértelmű, átlátható és minden piaci szereplő számára nyitott, a tanúsítás költségeinek minimalizálására törekvő akkreditációs folyamatot vezetnek be; |
b) engedélyezni a köteles feleknek, hogy a kötelezettségük teljesítésébe beszámítsák az energetikai szolgáltatók vagy más harmadik felek által elért, tanúsított energiamegtakarítást is; ebben az esetben gondoskodnak arról, hogy rendelkezésre álljon egy egyértelmű, átlátható és minden piaci szereplő számára nyitott, a tanúsítás költségeinek minimalizálására törekvő akkreditációs folyamat; |
|
c) engedélyezhetik a köteles feleknek, hogy az egy adott évben elért megtakarítást a megelőző vagy rákövetkező két évben elért megtakarításként vegyék figyelembe. |
c) a rendszer rugalmasságának növelése érdekében engedélyezni a köteles feleknek, hogy az egy adott évben elért megtakarítást a megelőző vagy rákövetkező két évben elért megtakarításként vegyék figyelembe; |
|
|
ca) különleges intézkedéseket hozni azon visszás ösztönzők kezelése érdekében, amelyek akkor állnak fenn, ha az energiaelosztók és a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások egyben energiatermelők is. |
Módosítás 44 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 6 bekezdés – c a pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
ca) az ügyfeleikre áthárított költségek, ugyanakkor az alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban biztosítva a bizalmas személyes és üzleti adatok sértetlenségét és titkosságát. |
Indokolás | |
Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az ösztönzőkre. Az ösztönző indokolatlan állami szubvencióként való kifogásolása esetén a bizonyítás terhének a Bizottságra, nem pedig az ösztönzőt nyújtani kívánó tagállamra kell nehezednie. | |
Módosítás 45 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 6 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(6a) A nemzeti szabályozó hatóságok a 6. cikk (6) bekezdésében szereplő valamennyi információ felhasználásával éves jelentéseket tesznek közzé arról, hogy az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek a fogyasztók számára felmerülő lehető legalacsonyabb költség mellett teljesítik-e célkitűzéseiket. A nemzeti szabályozó hatóságok emellett rendszeresen megbízást adnak a rendszer által az energiaszámlákra és a tüzelőanyag-szegénységre gyakorolt hatások független értékelésére, valamint a lehető legnagyobb költséghatékonyság biztosítása érdekében a rendszerből származó energiamegtakarítások értékelésére is. A tagállamok kötelesek figyelembe venni ezeket a hatásokat és ennek megfelelően kiigazítani a rendszert. |
Módosítás 46 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 8 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(8) A tagállamok ezen cikk alkalmazása alól mentesíthetik azokat a kis energiaelosztó és kiskereskedelmi energiaértékesítő kisvállalkozásokat, amelyek évente kevesebb mint 75 GWh-nak megfelelő energiát osztanak vagy adnak el, tíznél kevesebb személyt foglalkoztatnak, vagy amelyek éves árbevétele vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 2 000 000 EUR-t. A saját célokra termelt energia nem számítható be ezekbe a határértékekbe. |
(8) A tagállamok e cikk alkalmazása alól mentesíthetik azokat a kis energiaelosztó és kiskereskedelmi energiaértékesítő kisvállalkozásokat, amelyek évente kevesebb mint 200 GWh-nak megfelelő energiát osztanak vagy adnak el, ötvennél kevesebb személyt foglalkoztatnak, vagy amelyek éves árbevétele vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 8 000 000 eurót. A saját célokra termelt energia nem számítható be ezekbe a határértékekbe. |
Módosítás 47 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 8 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(8a) A tagállamok biztosítják, hogy az energiaelosztók vagy a kiskereskedelmi energiaértékesítő kisvállalkozások a végfogyasztók körében elérendő energiamegtakarítást célzó intézkedések végrehajtása során együttműködjenek szakosodott szolgáltatókkal. A piaci partnerek érdekcsoportjai által kidolgozott energiaszolgáltatási koncepció keretében megállapodás születik arról, hogy a piaci partnerek mely egyedi ajánlatait lehet összevonnni, és helyi szinten együttműködve kínálni. |
Módosítás 48 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 8 b bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(8b) Az energiatermékek értékesítése és szállítása nem eredményez az (1) bekezdésében foglalt energiamegtakarítási kötelezettségeket, ha |
|
|
– ez a termék az acélgyártás során elkerülhetetlenül keletkező gáz; vagy |
|
|
– e termékeket főként saját telephelyek és leányvállalatok számára szállítják vagy értékesítik; vagy |
|
|
– e termékek szállítása „zárt elosztó rendszerekben” történik. |
Módosítás 49 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 9 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(9) Az (1) bekezdés alternatívájaként a tagállamok más intézkedéseket is választhatnak a végső fogyasztók körében elérendő energiamegtakarítás eszközéül. Az alternatív eszközzel elért éves energiamegtakarításnak meg kell egyeznie az (1) bekezdésben előírt energiamegtakarítási mennyiséggel. Ha egy tagállam ezen lehetőséggel élve más intézkedést választ, arról legkésőbb 2013. január 1-jéig értesítenie kell a Bizottságot, ismertetve az elfogadni kívánt alternatív intézkedést, valamint a 9. cikkben említett szabályokat és szankciókat, és kifejtve, hogy a kérdéses intézkedések hogyan vezetnek el az előírt mennyiségű energiamegtakarításhoz. A Bizottság az értesítést követő 3 hónapon belül elutasíthatja ezeket az intézkedéseket vagy javaslatot tehet azok módosítására. Ha ez történik, az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja az alternatív intézkedést, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja az intézkedés ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét. |
(9) Az (1) bekezdés alternatívájaként a tagállamok más intézkedéseket is választhatnak a végső fogyasztók körében elérendő további energiamegtakarítás eszközéül (kimaradási jog). Az alternatív eszközzel elért további éves energiamegtakarításnak meg kell egyeznie az (1) bekezdésben előírt energiamegtakarítás mennyiségével. Ha egy tagállam ezen lehetőséggel élve más intézkedést választ, arról legkésőbb 2013. január 1-jéig értesítenie kell a Bizottságot, ismertetve az elfogadni kívánt alternatív intézkedést, valamint a 9. cikkben említett szabályokat és szankciókat, és kifejtve, hogy a kérdéses intézkedések hogyan vezetnek el az előírt mennyiségű energiamegtakarításhoz. A Bizottság az értesítést követő 3 hónapon belül elutasíthatja ezeket az intézkedéseket vagy javaslatot tehet azok módosítására. Ha ez történik, az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja az alternatív intézkedést, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja az intézkedés ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét. |
|
|
A Bizottság folyamatosan nyomon követi a tagállamok által az alternatív intézkedések révén elért előrehaladást. Amennyiben az intézkedésekkel elért megtakarítások összege nem éri el az (1) bekezdésben előírt energiamegtakarítást, a Bizottság tájékoztatja erről a tagállamot, és javaslatokat tesz az intézkedések kiigazítására. Amennyiben kellő megfontolást követően e javaslatokat vagy a tagállam és a Bizottság által közösen megállapított egyéb intézkedéseket a tagállam nem hajtja végre, a Bizottság határozatot hoz az (1) bekezdésben említett intézkedés kötelező alkalmazásáról. |
|
|
Az e bekezdés értelmében hozott intézkedések az energiatakarékossági támogatási rendszer tekintetében minden piaci szereplő számára egyforma tervezési megbízhatóságot biztosítanak. Az energiahatékonyságra irányuló finanszírozási lehetőségeket a költségvetés éves változásaitól függetlenül, folyamatosan és hosszú távra, szükség esetén csökkenő ütemben kell biztosítani. |
Módosítás 50 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 10 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(10) Adott esetben a Bizottság a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján rendszert fogad el az energiamegtakarítást célzó nemzeti kötelezettségi rendszerek keretében elért energiamegtakarítás kölcsönös elismerésére. Ez a rendszer lehetővé teszi a köteles felek számára az egy adott tagállamban elért és tanúsított energiamegtakarítás beszámítását a valamely más tagállamban fennálló kötelezettségeik teljesítésébe. |
törölve |
Módosítás 51 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 10 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(10a) A tagállamokat fel kell szólítani arra, hogy amikor az energetikai vállalatokat az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott energiahatékonysági célelőirányzatok elérésére kívánják ösztönözni, vegyék figyelembe a teljes értékteremtési láncot, az energiatermeléstől kezdve az energiaelosztáson át az energiafogyasztásig. |
Módosítás 52 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 1 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(1a) A tagállamok gondoskodnak nemzeti ösztönző rendszerek kialakításáról az auditálási költségek visszatérítése céljából azon vállalatok számára, amelyek az energiaauditjukban foglalt ajánlásokban javasolt intézkedések elfogadható hányadát végrehajtják, továbbá hogy további ösztönzőket biztosítsanak ezen intézkedések végrehajtására. |
Módosítás 53 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 2 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés második albekezdésében nem említett vállalkozások legkésőbb 2014. június 30-ig, majd azt követően a megelőző energiaaudit napjától számítva háromévenként képesített vagy akkreditált szakemberekkel független és hatékony módon energiaauditot végeztessenek. |
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés második albekezdésében nem említett vállalkozások legkésőbb 2014. június 30-ig, majd azt követően a megelőző energiaaudit napjától számítva háromévenként képesített és/vagy akkreditált szakemberekkel független és költséghatékony módon energiaauditot végeztessenek. Az auditot belső szakemberek is elvégezhetik, amennyiben megfelelő képesítéssel vagy akkreditációval rendelkeznek, nem foglalkoznak közvetlenül az auditált tevékenységgel és az adott tagállamban vonatkozásukban minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési rendszer működik. |
Indokolás | |
A nagyvállalatok esetében, amelyeknél az energia a működési költségek jelentős része, az energiaauditokat vagy energia-/környezetvédelmi gazdálkodási rendszereket már elismerik az energiafogyasztás nyomon követésének és optimalizálásának alapvető eszközeként. Ezért fontos lehetőséget adni ezeknek a nagyvállalkozásoknak arra, hogy belső személyzettel végeztessék el az energiaauditokat, amennyiben e szakemberek megfelelő képzettséggel és bizonyítvánnyal rendelkeznek ehhez. | |
Módosítás 54 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 2 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(2a) A tagállamok adókedvezmények vagy támogatás formájában ösztönzőket és finanszírozást nyújtanak a kis- és középvállalkozások, valamint szükség esetén a háztartások számára egy energiaaudit költségének – részben vagy egészben történő – fedezése, energiagazdálkodási rendszerek kiépítése, az energiafogyasztó létesítmények teljes életciklusra vonatkozó költségelemzésének elvégeztetése, továbbá az energiaaudit során született ajánlások megvalósítása, illetve energiafüggőségük csökkentése céljából. |
Indokolás | |
Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az ösztönzőkre. Az ösztönző indokolatlan állami szubvencióként való kifogásolása esetén a bizonyítás terhének a Bizottságra, nem pedig az ösztönzőt nyújtani kívánó tagállamra kell hárulnia. | |
Módosítás 55 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 3 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(3) Az energiagazdálkodási rendszerekkel összefüggésben végzett, illetve az érdekelt felek szervezetei és egy kijelölt testület között létrejött, az érintett tagállam vagy a Bizottság által felügyelt önkéntes megállapodások keretében független módon lefolytatott energiaauditokat úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítik a (2) bekezdés követelményeit. |
(3) Az energiagazdálkodási rendszerekkel összefüggésben végzett, illetve az érdekelt felek szervezetei és egy kijelölt testület között létrejött, az érintett tagállam vagy a Bizottság által felügyelt önkéntes megállapodások keretében független módon lefolytatott energiaauditokat úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítik a (2) bekezdés követelményeit. A függetlenség követelménye lehetővé teszi, hogy az auditokat belső szakértők végezzék, amennyiben azok megfelelő képesítéssel vagy akkreditációval rendelkeznek, nem foglalkoznak közvetlenül az auditált tevékenységgel és az adott tagállamban vonatkozásukban minőségbiztosítási és minőség-ellenőrzési rendszer működik, valamint szükség esetén szankciók alkalmazására is lehetőség van. |
Indokolás | |
A cikkben a (20) preambulumbekezdés belső szakemberekre vonatkozó rendelkezésének is szerepelnie kell. | |
Módosítás 56 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 4 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(4) Az energiaauditok végezhetők elkülönülten vagy egy szélesebb körű környezetvédelmi ellenőrzés részeként. |
(4) Az energiaauditok végezhetők elkülönülten vagy egy szélesebb körű környezetvédelmi ellenőrzés részeként. Az auditok minimumkövetelményként egészségügyi hatásvizsgálatot tartalmaznak. |
Módosítás 57 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 4 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(4a) Az e cikk alapján végrehajtott energiaauditok és kiépített energiagazdálkodási rendszerek nem zárják ki, hogy a meglévő vagy jövőbeni pénzügyi ösztönző és támogatási rendszerek – például adókedvezmények –indokolásakor ugyanezen vagy hasonló intézkedésekre hivatkozzanak. Szükség esetén megfelelően ki kell igazítani az e területet érintő, állami támogatásra vonatkozó európai iránymutatásokat és a 2003/96/EK irányelvet. |
Indokolás | |
Az energiaauditok és energiagazdálkodási rendszerek nem akadályozhatják a tagállamok meglévő vagy leendő ösztönző és támogató rendszereit. Az adókedvezmények jó ösztönzőnek bizonyultak az energiagazdálkodási rendszerek létrehozására. | |
Módosítás 58 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 4 b bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(4b) A Bizottság legkésőbb 2013. június 30-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadja az energiaauditok alapjául szolgáló általános kritériumokat. |
Módosítás 59 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok biztosítják, hogy a villamosenergia-, földgáz-, távfűtés/távhűtés- és lakossági távmelegvíz-végfelhasználókat olyan egyéni mérőórával látják el, amely pontosan méri azok tényleges energiafogyasztását és a VI. melléklettel összhangban lehetővé teszi az ilyen energiafogyasztásra és a tényleges használati időpontokra vonatkozó információszolgáltatást. |
A tagállamok biztosítják, hogy a villamosenergia-, földgáz-, távfűtés/távhűtés- és lakossági távmelegvíz-végfelhasználókat olyan egyéni mérőórával látják el, amely pontosan méri azok tényleges energiafogyasztását és a VI. melléklettel összhangban lehetővé teszi az ilyen energiafogyasztásra és a tényleges használati időpontokra vonatkozó információszolgáltatást. A mérőóráknak költséghatékonynak kell lenniük és javítaniuk kell a háztartások energiahatékonyságát. |
Módosítás 60 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok a villamos energia, illetve a gáz piacáról szóló 2009/72/EK és 2009/73/EK irányelvekben előírt intelligens mérőberendezések üzembe helyezése során biztosítják, hogy a fogyasztásmérők minimális funkcióinak és a piaci szereplők tekintetében előírt kötelezettségeknek a meghatározása során teljes mértékben figyelembe veszik az energiahatékonysággal és a végső fogyasztók érdekeivel kapcsolatos célkitűzéseket. |
A tagállamok a villamos energia, illetve a gáz piacáról szóló 2009/72/EK és 2009/73/EK irányelvekben előírtaknak megfelelően az intelligens mérőberendezések üzembe helyezését a fogyasztói érdekek teljes költség-haszon elemzése mellett végzik. A fogyasztásmérők minimális funkciói és a piaci szereplők tekintetében előírt kötelezettségek meghatározása során a tagállamok biztosítják, hogy az energiahatékonysággal és a végső fogyasztók érdekeivel kapcsolatos célkitűzéseket teljes mértékben figyelembe vegyék. Ez magában foglalja annak biztosítását, hogy az intelligens mérőberendezések felhasználóbarátak legyenek, és egyértelmű, pontos és részletes valós idejű információkat nyújtsanak az energiafogyasztásra vonatkozóan annak érdekében, hogy a végső fogyasztó energiamegtakarítást érhessen el. |
Indokolás | |
Az uniós belső gáz- és villamosenergia-piacra vonatkozó harmadik jogalkotási csomag lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy költség-haszon elemzést végezzenek az intelligens mérőberendezések üzembe helyezése előtt. Csak ott kell 2020-ig a háztartások 80%-ába beszerelni intelligens mérőberendezéseket, ahol a költség-haszon elemzés kedvező eredményt ad. A költséges rendszereket csak akkor kell kiépíteni, ha azok a fogyasztók érdekét szolgálják. Előfordulhat, hogy az intelligens mérőberendezések üzembe helyezésére fordított pénzt más energiahatékony intézkedésekre – például szigetelésre – hasznosabban el lehetne költeni. | |
Módosítás 61 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – 4 albekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
Amennyiben az épület fűtését és hűtését távfűtési hálózatról biztosítják, az épület bemeneti pontjánál hőmennyiségmérőt kell felszerelni. Többlakásos épületek esetében egyéni hőfogyasztásmérőket is fel kell szerelni az egyes lakások fűtő- vagy hűtőenergia-fogyasztásának mérésére. Amennyiben műszakilag nem kivitelezhető az egyéni hőfogyasztásmérők használata, a VI. melléklet 1.2. pontjában foglalt előírásokkal összhangban egyéni fűtési költségelosztók alkalmazandók az egyes radiátorok hőfogyasztásának mérésére. |
A tagállamok biztosítják, hogy a több egységből álló olyan (lakó- és kereskedelmi) épületek esetében, amelyek fűtéssel és melegvízzel való ellátását központi rendszerekről végzik, minden egyes egység fogyasztását külön mérjék; a tagállamok szabályokat vezetnek be az ilyen épületekben a fűtés- és melegvíz-költség éves fogyasztáson alapuló elosztására vonatkozóan. Kivétel ez alól akkor tehető, ha a fogyasztásmérők beszerelése vagy a költségek fogyasztáson alapuló elosztása műszakilag megoldhatatlannak bizonyul, és/vagy a költség-haszon elemzés szerint a költségek felülmúlják az előnyöket, például a magas hatékonyságú épületek esetében. A hűtés mérése nem kötelező. |
Módosítás 62 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 3 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(3a) A tagállamok előírják a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy évente vizsgálják meg, mennyire hozzáférhetők és használhatók az energiaszámlák a fogyasztók számára. A vizsgálatok eredményét nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. |
Indokolás | |
A fogyasztóknak képesnek kell lenniük értelmezni energiaszámlájukat ahhoz, hogy megváltoztassák energiafogyasztásukat. A nemzeti szabályozó hatóságoknak ezért vizsgálniuk kell, hogy a fogyasztók értik-e az energiaszámlákat. Az információk közzétételével a fogyasztók ki tudják választani a legjobb gyakorlatot alkalmazó vállalatokat. | |
Módosítás 63 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(1) A tagállamok 2014. január 1-jéig a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés/távhűtés alkalmazási potenciáljának fejlesztését célzó, a VII. mellékletben előírt információkat tartalmazó nemzeti fűtési és hűtési tervet dolgoznak ki, és erről értesítik a Bizottságot. A terveket ötévente naprakésszé kell tenni és erről a Bizottságot értesíteni kell. A tagállamok szabályozási keretük útján biztosítják, hogy a nemzeti fűtési és hűtési terveket a helyi és regionális fejlesztési tervekben (beleértve a városi és vidéki területfejlesztési terveket is) figyelembe vegyék, és hogy azok megfeleljenek a VII. mellékletben foglalt tervezési kritériumoknak. |
(1) A tagállamok 2014. január 1-jéig a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés – beleértve a kis- és mikroléptékű kapcsolt energiatermelést – és a hatékony távfűtés/távhűtés alkalmazási potenciáljának fejlesztését célzó, a VII. mellékletben előírt információkat tartalmazó nemzeti fűtési és hűtési tervet dolgoznak ki, és erről tájékoztatják a Bizottságot. Ennek adminisztratív költségeit minimálisra kell csökkenteni. A terveket ötévente naprakésszé kell tenni és erről a Bizottságot értesíteni kell. A tagállamok szabályozási keretük útján biztosítják, hogy a nemzeti fűtési és hűtési terveket a helyi és regionális fejlesztési tervekben (beleértve a városi és vidéki területfejlesztési terveket is) figyelembe vegyék, és hogy azok megfeleljenek a VII. mellékletben foglalt tervezési kritériumoknak. |
Indokolás | |
Módosítás 64 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 2 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az olyan hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra létrehozása érdekében, amely kompatibilis a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés fejlesztésével, valamint a hulladékhőből és megújuló energiaforrásokból származó energiából előállított fűtő- és hűtőenergia alkalmazásával, az (1), (3), (6) és (7) bekezdéssel összhangban. A távfűtés/távhűtés fejlesztése során a tagállamok lehetőség szerint a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést részesítik előnyben a kizárólagos hőtermeléssel szemben. |
(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az olyan hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra létrehozása érdekében, amely támogatja a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés – köztük a kis- és mikroléptékű kapcsolt energiatermelés – fejlesztését, valamint a hulladékhőből és megújuló energiaforrásokból származó energiából előállított fűtő- és hűtőenergia alkalmazásával, az (1), (3), (6) és (7) bekezdéssel összhangban. A távfűtés/távhűtés fejlesztése során a tagállamok lehetőség szerint a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést részesítik előnyben a kizárólagos hőtermeléssel szemben. |
Módosítás 65 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 4 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(4) A tagállamok feltételeket írhatnak elő a (3) bekezdés rendelkezései alóli mentesítés tekintetében, amennyiben: |
törölve |
|
a) a VIII. melléklet 1. pontjában előírt hőterhelés rendelkezésre állásával kapcsolatos küszöbfeltételek nem teljesülnek; |
|
|
b) a (3) bekezdés b) pontjában a létesítmény földrajzi helyzetére vonatkozóan előírt követelmény nem teljesíthető, mert a létesítményt a 2009/31/EK irányelv szerinti geológiai tárolóhelyhez közel szükséges elhelyezni; vagy |
|
|
c) a költség-haszon elemzés szerint az azonos mennyiségű villamos energia és hő külön fűtés vagy hűtés útján történő biztosításának (beleértve az infrastruktúra-beruházást is) teljes életciklus-költségéhez képest az előnyök nem ellensúlyozzák a költségeket. A tagállamok az ilyen mentesítési feltételekről 2014. január 1-jéig értesítik a Bizottságot. A Bizottság az értesítést követő hat hónapon belül elutasíthatja ezeket a feltételeket vagy javaslatot tehet azok módosítására. Ha ez történik, az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja a mentességi feltételeket, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja a feltételek ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét. |
|
Módosítás 66 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 7 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(7) A tagállamok feltételeket írhatnak elő a (6) bekezdés rendelkezései alóli mentesítés tekintetében, amennyiben: |
törölve |
|
a) a VIII. melléklet 1. pontjában előírt hőterhelés rendelkezésre állásával kapcsolatos küszöbfeltételek nem teljesülnek; vagy |
|
|
b) a költség-haszon elemzés szerint az azonos mennyiségű villamos energia és hő külön fűtés vagy hűtés útján történő biztosításának (beleértve az infrastruktúra-beruházást is) teljes életciklus-költségéhez képest az előnyök nem ellensúlyozzák a költségeket. A tagállamok az ilyen mentesítési feltételekről 2014. január 1-jéig értesítik a Bizottságot. A Bizottság az értesítést követő hat hónapon belül elutasíthatja ezeket a feltételeket vagy javaslatot tehet azok módosítására. Ha ez történik, az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja a mentességi feltételeket, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja a feltételek ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét. |
|
Módosítás 67 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 8 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(8) A tagállamok engedélyezési feltételeket vagy azzal egyenértékű kritériumokat fogadnak el annak biztosítására, hogy a [ezen irányelv hatálybalépésének napja] után épülő vagy jelentősen felújított, több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű, hulladékhőt termelő ipari létesítmények különítsék el és hasznosítsák ezt a hulladékhőt. A tagállamok mechanizmusokat hoznak létre e létesítményeknek a távfűtési/távhűtési hálózathoz történő csatlakoztatásának biztosítására. Előírhatják továbbá, hogy ezek a létesítmények viseljék a csatlakozással, valamint az általuk termelt hulladékhő fogyasztókhoz történő szállításához szükséges távfűtési/távhűtési hálózatok kiépítésével összefüggő költségeket. A tagállamok feltételeket írhatnak elő az első albekezdés rendelkezései alóli mentesítés tekintetében, amennyiben: |
(8) A tagállamok engedélyezési feltételeket vagy azzal egyenértékű kritériumokat fogadnak el annak biztosítására, hogy a [ezen irányelv hatálybalépésének napja] után épülő vagy jelentősen felújított, több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű, hulladékhőt termelő ipari létesítmények különítsék el és hasznosítsák ezt a hulladékhőt. A tagállamok mechanizmusokat hoznak létre e létesítményeknek a távfűtési/távhűtési hálózathoz történő csatlakoztatásának biztosítására. Előírhatják továbbá, hogy ezek a létesítmények viseljék a csatlakozással, valamint az általuk termelt hulladékhő fogyasztókhoz történő szállításához szükséges távfűtési/távhűtési hálózatok kiépítésével összefüggő költségeket. |
|
a) a VIII. melléklet 2. pontjában előírt hőterhelés rendelkezésre állásával kapcsolatos küszöbfeltételek nem teljesülnek; vagy |
|
|
b) a költség-haszon elemzés szerint az azonos mennyiségű hő külön fűtés vagy hűtés mellett történő biztosításának (beleértve az infrastruktúra-beruházást is) teljes életciklus-költségéhez képest az előnyök nem ellensúlyozzák a költségeket. A tagállamok az ilyen mentesítési feltételekről 2014. január 1-jéig értesítik a Bizottságot. A Bizottság az értesítést követő hat hónapon belül elutasíthatja ezeket a feltételeket vagy javaslatot tehet azok módosítására. Ha ez történik, az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja a mentességi feltételeket, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja a feltételek ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét. |
|
Módosítás 68 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 9 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(9) A Bizottság a 18. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló aktus útján 2013. január 1-jéig módszertant dolgoz ki a (4) bekezdés c) pontjában, a (7) bekezdés b) pontjában és a (8) bekezdés b) pontjában említett költség-haszon elemzéshez. |
(9) A Bizottság a 18. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló aktus útján 2013. január 1-jéig módszertant dolgoz ki a (10a) bekezdés b) és e) pontjában említett költség-haszon elemzéshez. |
Módosítás 69 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 10 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(10a) A tagállamok részben vagy egészben kivonhatják magukat a (3), (6) és (8) bekezdésben foglalt kötelezettségek alól, amennyiben alternatív intézkedéseket – pl. fenntartható pénzügyi támogatási rendszert – dolgoznak ki a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés előmozdítására, amelyek garantáltan függetlenek az éves költségvetés alakulásától. A tagállamok a nemzeti fűtési és hűtési terv kidolgozását követően kiszámítják a (3), (6) és (8) bekezdés szerint elérhető energiamegtakarítás mennyiségét, és erről tájékoztatják a Bizottságot. A Bizottság ellenőrzi ezeket a számításokat. Az egyenértékű alternatív intézkedéseknek az e számításokban meghatározottal azonos energiamegtakarítást kell eredményezniük. |
|
|
A tagállamok az így kiszámított megtakarítás egy részét az ezen irányelv más bekezdéseit kiegészítő egyéb intézkedések révén is elérhetik, amennyiben a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés számításaik szerint nem megoldható, mivel |
|
|
a) a VIII. melléklet 1. pontjában előírt hőterhelés rendelkezésre állásával kapcsolatos küszöbfeltételek nem teljesülnek; |
|
|
b) a (9) bekezdésnek megfelelő költség-haszon elemzés szerint az azonos mennyiségű villamos energia és hő külön fűtés vagy hűtés útján történő biztosításának (beleértve az infrastruktúra-beruházást is) teljes életciklus-költségéhez képest az előnyök nem ellensúlyozzák a költségeket; |
|
|
c) a (3) bekezdés b) pontjában a létesítmény földrajzi helyzetére vonatkozóan előírt követelmény nem teljesíthető, mert a létesítménynek a 2009/31/EK irányelv szerinti geológiai tárolóhelyhez közel kell elhelyezkednie; vagy |
|
|
d) a létesítményt a 2009/31/EK irányelv szerinti geológiai tárolóhelyhez közel helyezkedik el; vagy |
|
|
e) a (9) bekezdésnek megfelelő költség-haszon elemzés szerint a költségek nem teszik lehetővé a befektetések versenyképes megtérülését, figyelemmel az azonos mennyiségű villamos energia és hő külön fűtés vagy hűtés útján történő biztosításának (beleértve az infrastruktúra-beruházást is) teljes életciklus-költségére. |
|
|
f) gazdasági okokból vagy a hálózat stabilitásának kapcsolt energiatermelő egységek nélküli biztosítása érdekében engedélyezni kell a nagy hatásfokú gáz- vagy szénerőműveket; |
|
|
g) a létesítmény nem égetésre épülő technológiákat alkalmaz. |
|
|
Az egyenértékű intézkedéseknek legfeljebb a fele valósulhat meg a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés körén kívül, pl. pénzügyi ösztönzők révén. |
|
|
Ha egy tagállam e lehetőséggel élve más intézkedéseket választ, arról legkésőbb 2013. január 1-jéig értesítenie kell a Bizottságot, ismertetve az elfogadni kívánt alternatív intézkedést, valamint a 9. cikkben említett szabályokat és szankciókat, és kifejtve, hogy a kérdéses intézkedések hogyan vezetnek el az előírt mennyiségű energiamegtakarításhoz. A Bizottság az értesítést követő 3 hónapon belül elutasíthatja ezeket az intézkedéseket vagy javaslatot tehet azok módosítására, különösen abban az esetben, ha a fenntartható pénzügyi támogatás nem biztosított. Ilyen esetben az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja az alternatív intézkedést, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja az intézkedés ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét. |
|
|
A Bizottság folyamatosan nyomon követi a tagállamok által az alternatív intézkedések révén elért előrehaladást. Amennyiben az intézkedésekkel elért megtakarítások összege nem éri el az (1) bekezdésben előírt energiamegtakarítást, a Bizottság tájékoztatja erről a tagállamot, és javaslatokat tesz az intézkedések kiigazítására. Amennyiben kellő megfontolást követően e javaslatokat vagy a tagállam és a Bizottság által közösen megállapított egyéb intézkedéseket a tagállam nem hajtja végre, a Bizottság határozatot hoz a (3), (6) és (8) bekezdésben említett intézkedések kötelező alkalmazásáról. |
Módosítás 70 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 1 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(1a) A tagállamok biztosítják, hogy a keresletoldali erőforrások – például a keresletoldali válasz – az energiagazdálkodási rendszer részét képezhessék. |
Módosítás 71 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 4 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(4) A tagállamok biztosítják az átviteli és elosztási díjszabásban alkalmazott azon ösztönzők megszüntetését, amelyek szükségtelenül növelik az elosztásra vagy átvitelre kerülő energia mennyiségét. E tekintetben, a 2009/72/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével és a 2009/73/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a tagállamok az energiahatékonysággal kapcsolatban közszolgáltatási kötelezettségeket róhatnak a gáz-, illetve a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozásokra. |
(4) A tagállamok biztosítják az átviteli és elosztási díjszabásban alkalmazott azon ösztönzők megszüntetését, amelyek szükségtelenül növelik az elosztásra vagy átvitelre kerülő energia mennyiségét vagy azokét, amelyek akadályozhatják a keresletoldali válasz kiegyensúlyozó és járulékos szolgáltatásokba való beépítését. E tekintetben, a 2009/72/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével és a 2009/73/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a tagállamok az energiahatékonysággal kapcsolatban közszolgáltatási kötelezettségeket róhatnak a gáz-, illetve a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozásokra. |
Módosítás 72 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 5 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok biztosítják, hogy a hálózat megbízhatóságának és biztonságosságának fenntartásával összefüggő követelményekre figyelemmel, az illetékes nemzeti hatóságok által meghatározott átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján az átvitelirendszer-üzemeltetők és elosztásirendszer-üzemeltetők saját területükön: |
A tagállamok biztosítják, hogy a hálózat megbízhatóságának és biztonságosságának fenntartásával összefüggő követelményekre figyelemmel, az illetékes nemzeti hatóságok által meghatározott átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján és az uniós szinten összehangolt kritériumok betartása mellett az átvitelirendszer-üzemeltetők és elosztásirendszer-üzemeltetők saját területükön: |
Módosítás 73 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 5 bekezdés – 3 albekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok különösen elősegíthetik a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő kis- és mikroegységek által előállított villamos energia hálózati rendszerhez való csatlakozását. |
A tagállamok különösen elősegíthetik a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő kis- és mikroegységek által előállított villamos energia hálózati rendszerhez való csatlakozását. A lakossági fogyasztóknál beszerelt kapcsolt energiatermelő mikroegységek engedélyeztetése kapcsán az illetékes hatóságok megfontolás tárgyává teszik, hogy az engedélyezést az illetékes szervnek megküldött egyszerű értesítéssel váltják ki („beszerelés és tájékoztatás”). |
Indokolás | |
A javasolt változtatás célja, hogy a lakossági fogyasztóknál beszerelt kapcsolt energiatermelő mikroegységek engedélyeztetésére vonatkozó szükségtelenül bürokratikus eljárást megszüntesse, és ezáltal ösztönözze e technológia terjedését. | |
Módosítás 74 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 5 bekezdés – 3 a albekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
3a. Ezen túlmenően a tagállamok a kapcsolt energiatermelő kis- és mikroegységek által előállított villamos energia esetében – adott esetben csökkenő mértékben – rendelkezhetnek a folyamatos és hosszú távú átvételi díjakról is. |
Indokolás | |
A megosztott villamosenergia-termelés – még az egyes polgárok szintjén is – valóság napjainkban. Elő kell segíteni – különösen a kapcsolt energiát termelő kis- és mikroegységek esetében – a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energia hálózati rendszerbe jutását. A tagállamoknak ezért rendelkezniük kell a nagy hatásfokú kapcsolt mikro-energiatermelés tekintetében az átvételi díjakról. Az ilyen átvételi díjak tervezett módon, az idő előrehaladtával csökkenthetők. | |
Módosítás 75 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 7 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(7a) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti energiaszabályozó hatóságok ösztönözzék a keresletoldali választ, és hogy az nem megkülönböztető jellegű módon vegyen részt – a kínálati oldal mellett – a helyi vagy regionális energia- és szolgáltatási tartalékpiacok működésében, szükség szerint azáltal, hogy kötelezik a nemzeti szabályozó hatóságokat és a szállításirendszer-üzemeltetőket az energia- és szolgáltatási tartalékpiacokon való részvételre vonatkozó műszaki előírásoknak az e piacok műszaki követelményei és a keresleti oldal válaszkapacitásai alapján történő meghatározására. |
|
|
A keresletoldali válasz tekintetében az energia- és szolgáltatási tartalékpiacokon való részvételhez szükséges pályázati előírások a következőkre vonatkozó ésszerű előírásokat tartalmaznak: |
|
|
a) a részvételhez szükséges összesített kW-kapacitás minimális mennyisége; |
|
|
b) referenciamérési módszer megléte; |
|
|
c) a részvételhez szükséges kW minimális mennyisége mérővel ellátott helyszínenként (ha van); |
|
|
d) a keresletcsökkentés időtartama; |
|
|
e) a keresletcsökkentés időzítése; |
|
|
f) a keresletcsökkentési időszakról szóló értesítés határideje; |
|
|
g) távmérési követelmények; |
|
|
h) szankcionálási követelmények; |
|
|
i) a keresletcsökkentés gyakorisága; |
|
|
j) az egyes aktiválások közötti időszakok; |
|
|
k) a pályázat időtartama; |
|
|
l) a pozitív vagy negatív kapacitásra való ajánlattétel lehetősége; |
|
|
m) rendelkezésre állási díjak. |
|
|
A keresletoldali válasz potenciálját teljes mértékben figyelembe kell venni a nemzeti kapacitásmegfelelőségi vagy az energiabiztonsággal kapcsolatos más intézkedések végrehajtása során. A kapacitás-megfelelőségi rendszerek végrehajtásakor a tagállamok biztosítják a keresletoldali válasz hozzájárulási potenciáljának teljes mértékű figyelembevételét. |
Indokolás | |
Without appropriate market participation rules (tender requirements) it is impossible for demand side resources to participate in the markets. This in turn blocks the markets competition from the demand side and blocks new entrants. In markets such as the UK and France, where tender specifications have been adjusted to fit demand side resources, Demand Response is being established now on a commercial level. Adding this article to the Energy Efficiency Directive would therefore be a powerful, one-step measure, toward substantially forwarding the active participation of European consumers in the electricity markets, ensuring that they also are able to benefit financially from Smart Grid rollout. | |
Módosítás 76 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 7 b bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(7b) A tagállamok – az intelligens hálózatok telepítésére irányuló jövőbeli cselekvési tervek keretében – cselekvési tervet fogadnak el a keresletoldali szabályozás vonatkozásában, a keresletoldali válasz előmozdítása és beindítása érdekében. A tervnek tartalmaznia kell az összesített keresletoldali válasznak az energia- és szolgáltatási tartalékpiacokon való megvalósulását lehetővé tevő műszaki előírások végrehajtását. A tagállamok 2013. december 31-ig, majd ezután kétévente jelentést tesznek a Bizottságnak az e bekezdésben meghatározott célkitűzések teljesítése céljából végrehajtott intézkedésekről. |
Indokolás | |
Az energiapiacok és a tagállami infrastruktúrák nagymértékben eltérőek. Ezért a tagállamoknak rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy maguk határozzák meg, miként lehet a legjobban biztosítani a keresletoldali szabályozás megvalósulását, valamint hogy miként engednek teret a piacra belépő harmadik feleknek és a piaci versenynek. Ez biztosítani fogja, hogy a végső fogyasztók ki tudják használni a fogyasztási időszakaik ellenőrzéséből fakadó előnyöket olyan mértékben, amely az adott tagállamban ésszerű és a gyakorlatban megvalósítható. | |
Módosítás 77 Irányelvre irányuló javaslat 13 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(1) A magas szintű technikai hozzáértés, objektivitás és megbízhatóság elérése céljából a tagállamok 2014. január 1-jéig biztosítják tanúsítási rendszerek vagy egyenértékű képesítési rendszerek hozzáférhetőségét az energetikai szolgáltatásokat, energiaauditokat és energiahatékonyságot javító intézkedéseket nyújtó szervezetek számára, beleértve a 2010/31/EU irányelv 2. cikkének (9) bekezdésében meghatározott épületelem-szerelőket. |
(1) A magas szintű technikai hozzáértés, objektivitás és megbízhatóság elérése céljából a tagállamok 2014. január 1-jéig garantálják képesítési rendszerek biztosítását az energetikai szolgáltatásokat, energiaauditokat és energiahatékonyságot javító intézkedéseket nyújtó szervezetek számára, beleértve a 2010/31/EU irányelv 2. cikkének (9) bekezdésében meghatározott épületelem-szerelőket. A tagállamok megvizsgálják, hogy saját oktatási és átképzési rendszereik kiterjednek-e a szükséges ismeretekre. |
Indokolás | |
Számos tagállamban már léteznek hatékony szak- és továbbképzési rendszerek. Ezek garantálják, hogy az energiahatékonyság fokozására, az energiával kapcsolatos útmutatásra és az energiaszolgáltatásokra vonatkozó intézkedéseket már magas szintű képesítés mellett folytatják. Ennélfogva egyértelművé kell tenni, hogy a tagállamok intézkedéseiket a már meglévő képesítési rendszerekre, illetve szabályozási keretekre is alapozhatják. | |
Módosítás 78 Irányelvre irányuló javaslat 13 cikk – 2 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(2) A tagállamok nyilvánossá teszik az (1) bekezdésben említett tanúsítási rendszereket vagy egyenértékű képesítési rendszereket, és egymással és a Bizottsággal együttműködnek a rendszerek összehasonlítása és elismerése során. |
(2) A tagállamok nyilvánossá teszik az (1) bekezdésben említett tanúsítási rendszereket vagy egyenértékű képesítési rendszereket, és dolgoznak a rendszerek összehasonlításán és elismerésén. Ez nem sérti a 2005/36/EK irányelvet. |
Indokolás | |
A 2005/36/EK irányelv állapítja meg a szakmai képesítések kölcsönös elismerésére vonatkozó követelményeket. Egyértelművé kell tenni, hogy a képesítés elismerésére vonatkozóan folytatott megbeszélések nem ütközhetnek a 2005/36/EK irányelvbe. | |
Módosítás 79 Irányelvre irányuló javaslat 13 a cikk (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
13a. cikk |
|
|
Tájékoztatás és képzés |
|
|
(1) A tagállamok biztosítják a rendelkezésre álló energiahatékonysági mechanizmusokra és pénzügyi és jogi keretrendszerekre vonatkozó információk átláthatóságát, valamint ezek széles körű és hatékony terjesztését valamennyi érintett piaci szereplő, így például a fogyasztók, építési vállalkozók, építészek, mérnökök, környezetvédelmi ellenőrök és a 2010/31/EU irányelvben meghatározott építőelemek telepítői körében. A tagállamok biztosítják, hogy az energiahatékonyság javítását célzó intézkedések finanszírozásában való – többek között a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozása útján történő – részvétel lehetőségeiről tájékoztatják a bankokat és más pénzügyi intézményeket. |
|
|
(2) A tagállamok megfelelő feltételeket és ösztönzőket hoznak létre a piaci szereplők számára, hogy azok az energiahatékonysággal kapcsolatban megfelelő és célzott tájékoztatást és tanácsadást nyújtsanak az energiafogyasztók számára. |
|
|
(3) A tagállamok – az érintett felek, többek között a helyi és regionális hatóságok közreműködésével – megfelelő tájékoztató, figyelemfelkeltő és képzési programokat dolgoznak ki a polgárok számára az energiahatékonyság javítását célzó intézkedések megtételének előnyeivel és gyakorlati ésszerűségével kapcsolatban. |
|
|
(4) A Bizottság biztosítja a tagállamok legjobb energiamegtakarítási gyakorlataival kapcsolatos információk cseréjét és széles körű terjesztését. |
|
|
(5) A tagállamok biztosítják, hogy az intelligens fogyasztásmérő-rendszerekből származó információk részletes alapot nyújtsanak a tanácsadáshoz. |
|
|
(6) A tagállamok e jogszabály hatálybalépésének időpontját követő legfeljebb egy éven belül tervet nyújtanak be a Bizottság részére a rendelkezésre álló energiahatékonysági mechanizmusokra, pénzügyi és jogi keretekre vonatkozó információk elérhetőségével kapcsolatban tett kezdeményezéseikről. |
Indokolás | |
Az ismeretterjesztés és a képzés elengedhetetlen az energiahatékonyság megvalósításához. A tagállamok ezen a területen nem bújhatnak ki a kötelezettségeik alól. | |
Módosítás 80 Irányelvre irányuló javaslat 14 cikk – d a pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
da) az energiahatékonyságra vonatkozó szerződések és más, harmadik fél általi, energiamegtakarítást célzó finanszírozási konstrukciók vagy szolgáltatások előtt álló szabályozási és más természetű akadályok felszámolása; |
Indokolás | |
Alvállalkozók bevonása és az egyéb, harmadik fél bevonásával megvalósuló finanszírozás a szükséges pénzeszközök megteremtésének fontos eszközei. A harmadik fél vállal felelősséget a szükséges beruházásért, ő viseli a kockázatot, és részesül a megtakarításból. Az ezen innovatív finanszírozási eszköz előtt álló akadályokat fel kell számolni. | |
Módosítás 81 Irányelvre irányuló javaslat 14 cikk – 1 bekezdés – e a pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
ea) épületfelújítás során energiateljesítmény-alapú szerződések használata mérlegelésének előírása a hatóságok számára; |
Módosítás 82 Irányelvre irányuló javaslat 14 cikk – 1 bekezdés – e b pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
eb) a piac működésének felügyelete a Bizottsággal közösen, figyelemmel az energiaelosztók vagy kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások energetikai szolgáltatási piacra történő belépéséből származó lehetséges piaci torzulásokra; |
Módosítás 83 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok értékelik az energiahatékonyságot akadályozó szabályozási és nem szabályozási korlátokat, és megfelelő intézkedéseket tesznek azok elhárítására, különös tekintettel a következőkre: |
A tagállamok illetékes hatóságai értékelik az energiahatékonyságot akadályozó szabályozási és nem szabályozási korlátokat, és megfelelő intézkedéseket tesznek azok elhárítására, különös tekintettel a következőkre: |
Módosítás 84 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – b a pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
ba) környezetük kiemelt státusa vagy különleges építészeti vagy történeti értékük miatt nyilvántartásba vett épületekre vonatkozó rendelkezések, annak érdekében, hogy a tulajdonosok ezen épületek esetében nagyobb rugalmasságot élvezzenek az általánosan elfogadott megőrzési gyakorlatoknak megfelelő – azaz a külső burkolat (falak, tető, ablakok) hőszigetelése – energiahatékonysági intézkedések végrehajtása terén, figyelemmel a kultúramegőrzés és energiahatékonyság kiegyensúlyozott mérlegelésére |
Indokolás | |
Az épülettulajdonosoknak nagyobb rugalmasságot kell élvezniük az épületeikre vonatkozó energiahatékonysági intézkedések végrehajtására vonatkozó döntések terén. | |
Módosítás 85 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – b b pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
bb) a költségeket nem tükröző hatósági árak felszámolása. |
Módosítás 86 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – b c pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
bc) a kisléptékű energiatermelők beszerzésével, telepítésével, engedélyezésével és hálózatba való bekapcsolásával kapcsolatos jogszabályi és szabályozási intézkedések, illetve igazgatási gyakorlatok annak érdekében, hogy a háztartások ne riadjanak el a mikrotechnológiák energiatermelési célú felhasználásától. |
Módosítás 87 Irányelvre irányuló javaslat 16 a cikk (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
16a. cikk |
|
|
Alapok és finanszírozási mechanizmusok |
|
|
(1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének sérelme nélkül a tagállamok létrehozhatnak olyan alapot vagy alapokat, amelyek az energiahatékonyság javítását célzó programok és intézkedések megvalósítását finanszírozzák, és elősegítik az energiahatékonyság javítását célzó intézkedések piacának kialakulását. Ezek az intézkedések kiterjedhetnek az energiaauditok előmozdítására és az energiamegtakarítással kapcsolatos pénzügyi eszközökre. Az alap egyéb források mellett meríthet a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében végrehajtott árverésekből származó bevételekből. |
|
|
(2) Amennyiben az alapok az energiahatékonyság javítását célzó intézkedések megvalósítását finanszírozzák, a finanszírozáshoz való hozzáférést az energiamegtakarítás vagy az energiahatékonyság javulásának tényleges elérésétől kell függővé tenni. Az elért megtakarítást/javulást megfelelő eszközökkel – az épületek esetében energiahatékonysági tanúsítvánnyal, a termékek esetében pedig energiacímkékkel – kell bizonyítani. |
Indokolás | |
A pénzügyi ösztönzők az energiahatékonyság népszerűsítésének alapvető eszközei. A tagállamokat ösztönözni kell, hogy használják ezt az eszközt. Esetleges állami szubvenció esetén a bizonyítás terhének a Bizottságra, nem pedig a tagállamra kell nehezednie. A kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében keletkezett bevételek a tagállamokban működő alapok forrásai lehetnek. | |
Módosítás 88 Irányelvre irányuló javaslat 17 cikk – 2 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(2a) A Bizottságnak legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő hat hónapon belül határozatot kell hoznia a 2003/87/EK irányelv 9. cikke szerinti egységek számának 1,4 milliárd egységgel történő csökkentéséről annak érdekében, hogy megőrizze az energiahatékonysági intézkedésekbe és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházás ösztönzőit, valamint a 2003/87/EK irányelvben meghatározott ambiciózus célkitűzéseket. |
Indokolás | |
Kompenzálni kell az ETS kibocsátási egységek iránt a szóban forgó irányelv végrehajtásából és a 20%-os energiamegtakarítási célkitűzésből adódóan csökkenő keresletet, hogy visszaállítsák az ármechanizmust arra a szintre, amelyet a 2003/87/EK irányelv elfogadásának alapját képező hatásvizsgálat helyezett kilátásba, és fenntartsák az ösztönzőket az energiahatékonysági intézkedésekbe és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való befektetésekre az ETS hatálya alá tartozó létesítményekben. | |
Módosítás 89 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(1) A tagállamok minden év április 30-ig a XIV. melléklet 1. részével összhangban jelentést tesznek a nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok felé tett előrelépésről. |
(1) A tagállamok minden év április 30-ig a XIV. melléklet 1. részével összhangban jelentést tesznek a nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok felé tett előrelépésről. A nemzeti jelentésekhez minden második évben csatolni kell a XIV. melléklet 2. részében meghatározott kiegészítő információkat is. |
Módosítás 90 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 2 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(2) A tagállamok 2014. április 30-ig és azután háromévente kiegészítő jelentést nyújtanak be a nemzeti, regionális vagy helyi szinten a 3. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok teljesítése érdekében az energiahatékonyság javítása céljából végrehajtott vagy tervezett nemzeti energiahatékonysági politikákkal, cselekvési tervekkel, programokkal és intézkedésekkel kapcsolatos információkról. A jelentéseket a 2020. évi teljes primerenergia-fogyasztásra vonatkozó, naprakész becslések, valamint a XIV. melléklet 1. részében megjelölt ágazatok primerenergia-fogyasztására vonatkozó becslések kísérik. |
(2) A tagállamok legkésőbb 2013. december 31-ig, majd ezt követően háromévente benyújtják a Bizottsághoz a nemzeti energiahatékonysági terveket, amelyekben bemutatják, hogy a tagállamok miként kívánják elérni a 3. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatokat. Ezek a tervek tartalmazzák az energiahatékonyság javítása céljából nemzeti, regionális és helyi szinten végrehajtott vagy tervezett intézkedéseket. |
Módosítás 91 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 2 bekezdés – 1 a albekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
Nemzeti energiahatékonysági terveik meghatározásakor a tagállamok figyelembe veszik a költséghatékony energiahatékonysági intézkedéseket és a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatát. |
Módosítás 92 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 2 bekezdés – 1 b albekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
A nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveik elkészítése során a tagállamoknak biztosítaniuk kell nemzeti szinten a rendszerszintű megközelítés előmozdítását – például a világítás terén –, az „egyetlen termék” megközelítés melletti további energiamegtakarítási lehetőségek kiaknázásának ösztönzése érdekében. |
Módosítás 93 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 2 bekezdés – 1 c albekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
A tagállamok nem határoznak meg célelőirányzatokat a 2010/2/EU bizottsági határozat szerinti, szén-dioxid-kibocsátás áthelyezési kockázatának jelentős mértékben kitett iparágak tekintetében. Amennyiben mégis így tesznek, a tagállamok – az ipari növekedés akadályozásának megelőzése érdekében – lehetséges ágazati célelőirányzatokat jelentenek be az ilyen iparágak gyártó folyamatainak termelési egységre jutó energiafelhasználása tekintetében. |
Módosítás 94 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 4 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(4) A Bizottság értékeli az éves jelentéseket és kiegészítő jelentéseket, valamint azt, milyen mértékű előrelépést tettek a tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésében előírt nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok teljesítése, valamint ezen irányelv végrehajtása irányában. A Bizottság az értékelést megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentések értékelése alapján a Bizottság ajánlásokat tehet a tagállamoknak. |
(4) A Bizottság értékeli az éves jelentéseket és kiegészítő információkat, valamint azt, milyen mértékű előrelépést tettek a tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésében előírt nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok teljesítése, valamint ezen irányelv végrehajtása irányában. A Bizottság az értékelést megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentések értékelése alapján a Bizottság ajánlásokat tehet vagy a tagállamok által alkalmazott eszközökre vonatkozó módosításokat javasolhat. Amennyiben az értékelés szerint valamely tagállam nem a megfelelő úton halad a nemzeti energiahatékonysági célelőirányzat elérése felé, a tagállam a Bizottság felszólítására felülvizsgálja az e cikk (2) bekezdésében említett nemzeti energiahatékonysági tervét. |
Módosítás 95 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 5 bekezdés – 2 albekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A Bizottság emellett figyelemmel kíséri ezen irányelv végrehajtásának a 2003/87/EK, a 2009/28/EK, valamint a 2010/31/EK irányelvre gyakorolt hatását. |
A Bizottság emellett figyelemmel kíséri ezen irányelv végrehajtásának a 2003/87/EK, a 2009/28/EK, valamint a 2010/31/EK irányelvre gyakorolt hatását. Az Európai Bizottság legkésőbb 2013. június 30-ig javaslatot tesz a terhek közös vállalására vonatkozó határozat (az Európai Parlament és a Tanács 2009/406/EK határozata) kiigazítására. |
|
|
A Bizottság szorosan figyelemmel kíséri ezen irányelv végrehajtásának a 2003/87/EK irányelvre gyakorolt hatását. Közvetlenül ezen irányelv hatálybalépését követően a Bizottság jelentést tesz a Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés megvizsgálja többek között a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiákba irányuló befektetéseket ösztönző intézkedésekre gyakorolt hatásokat és a kibocsátásáthelyezés kockázatát. A Bizottság a harmadik szakasz kezdete előtt módosítja a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (4) bekezdésében említett szabályozást annak érdekében, hogy jelentős mennyiségű kibocsátási egységet lehessen visszatartani. |
Módosítás 96 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 7 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(7) A Bizottság 2014. június 30-ig benyújtja a 3. cikk (2) bekezdésében említett értékelést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyet adott esetben kötelező nemzeti célelőirányzatokat előíró jogalkotási javaslat követ. |
törölve |
Módosítás 97 Irányelvre irányuló javaslat 22 a cikk (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
22a. cikk |
|
|
A 2003/87/EK irányelv módosításai |
|
|
A 2003/87/EK irányelv 9. cikke a második bekezdés után a következő bekezdéssel egészül ki: |
|
|
„2014 után a lineáris csökkentési tényező mértéke 2,25%.” |
Indokolás | |
Az ETS plafonérték lineáris tényezőjét hozzá kell igazítani az energiahatékonysági intézkedésekhez és az EU éghajlatvédelmi célkitűzéséhez, miszerint 2050-re legalább 80%-kal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok háztartási kibocsátását. A 2,25% lineáris csökkentést jelent az ETS hatálya alá tartozó ágazatok kibocsátásának arányai alapján 2050-ben, ahogy azt a Bizottság 2050-ig terjedő időszakra szóló éghajlatvédelmi ütemterve is felvázolja. | |
Módosítás 98 Irányelvre irányuló javaslat -1 melléklet (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
-1 melléklet |
|
|
A nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok számítási módszere |
|
|
A nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok meghatározásakor a tagállamoknak az alábbi módszert kell figyelembe venniük. A 2020-as primerenergia-fogyasztás előrejelzésének alapja a Primes 2007 modell. |
|
|
Módszertan: |
|
|
A Primes 2007 2020-ra vonatkozó referenciaprognózisa (Mtoe) 20% energiamegtakarítás |
|
|
A következő korrekciós tényezőket lehet alkalmazni: a csökkentési célelőirányzatok abszolút mértékben, a primerenergia-fogyasztás 2007-es szintjéhez viszonyítva: |
|
|
– nem haladhatják meg a 8%-ot a legalacsonyabb egy főre jutó háztartásonkénti reáljövedelemmel rendelkező kilenc uniós tagállam által alkotott csoport (L9) tekintetében, |
|
|
– nem haladhatják meg a 12%-ot a Kohéziós Alap támogatására jogosult 15 ország által alkotott csoport (C15) tekintetében, |
|
|
– nem haladhatják meg a 20%-ot egyetlen ország tekintetében sem, |
|
|
– nem lehetnek 12%-nál alacsonyabbak a Kohéziós Alap támogatására nem jogosult egyetlen ország (EU-27 mínusz C15) tekintetében sem, |
|
|
– legalább 8%-ot tesznek ki a Kohéziós Alap támogatására jogosult bármely ország (C15) tekintetében, |
|
|
– nem jelentenek több mint 5%-os abszolút értékben vett energiafogyasztási növekedést. |
|
|
Ennek megfelelően a célelőirányzatok a következők: |
|
|
Belgium |
|
|
50,2 |
|
|
42,7 |
|
|
Bulgária |
|
|
19,3 |
|
|
17,8 |
|
|
Cseh Köztársaság |
|
|
43,6 |
|
|
40,1 |
|
|
Dánia |
|
|
20,2 |
|
|
16,2 |
|
|
Németország |
|
|
314,9 |
|
|
251,9 |
|
|
Észtország |
|
|
5,9 |
|
|
5,4 |
|
|
Írország |
|
|
15,8 |
|
|
14,2 |
|
|
Görögország |
|
|
32,6 |
|
|
28,8 |
|
|
Spanyolország |
|
|
138,9 |
|
|
130,7 |
|
|
Franciaország |
|
|
254,8 |
|
|
221,1 |
|
|
Olaszország |
|
|
173,3 |
|
|
152,5 |
|
|
Ciprus |
|
|
2,7 |
|
|
2,4 |
|
|
Lettország |
|
|
4,7 |
|
|
4,9 |
|
|
Litvánia |
|
|
7,8 |
|
|
7,8 |
|
|
Luxemburg |
|
|
4,6 |
|
|
4,0 |
|
|
Magyarország |
|
|
24,7 |
|
|
23,7 |
|
|
Málta |
|
|
0,9 |
|
|
0,8 |
|
|
Hollandia |
|
|
70,3 |
|
|
60,6 |
|
|
Ausztria |
|
|
32,0 |
|
|
28,2 |
|
|
Lengyelország |
|
|
93,1 |
|
|
87,9 |
|
|
Portugália |
|
|
23,8 |
|
|
24,0 |
|
|
Románia |
|
|
37,5 |
|
|
39,4 |
|
|
Szlovénia |
|
|
7,0 |
|
|
7,0 |
|
|
Szlovák Köztársaság |
|
|
16,8 |
|
|
16,3 |
|
|
Finnország |
|
|
36,2 |
|
|
29,9 |
|
|
Svédország |
|
|
48,1 |
|
|
44,6 |
|
|
Egyesült Királyság |
|
|
212,2 |
|
|
170,82 |
|
|
EU-27 |
|
|
1691,9 |
|
|
1470,5 |
Módosítás 99 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 1 bekezdés – a pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
a) amennyiben valamely termék a 2010/30/EU irányelv vagy a 92/75/EGK irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági irányelv értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozik, csak olyan termékeket szereznek be, amelyek megfelelnek a legmagasabb energiahatékonysági osztályba való tartozásra vonatkozó kritériumnak, a költséghatékonyság, a gazdasági megvalósíthatóság, a műszaki alkalmasság, valamint a verseny kellő érvényesülésének szempontját is figyelembe véve; |
a) amennyiben valamely termék a 2010/30/EU irányelv vagy a 92/75/EGK irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági irányelv értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozik, csak olyan termékeket szereznek be, amelyek megfelelnek a legmagasabb energiahatékonysági osztályba való tartozásra vonatkozó kritériumnak, a költséghatékonyság, az egészségügyi hatás, a gazdasági megvalósíthatóság, a műszaki alkalmasság, valamint a verseny kellő érvényesülésének szempontját is figyelembe véve; |
Indokolás | |
Az egészségügyi megfontolásokat szintén figyelembe kell venni a beszerzésekről hozott döntések során, hogy elősegítsék például olyan termékek beszerzését, amelyek nem tartalmaznak az emberi egészségre káros anyagokat. | |
Módosítás 100 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 1 bekezdés – e pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
e) a szolgáltatási szerződésekre kiírt pályázataikban előírják, hogy a szóban forgó szolgáltatások nyújtása céljából a szolgáltatók csak az a)–d) pontokban említett követelményeknek megfelelő termékeket használhatnak a szolgáltatások nyújtásakor; |
e) a szolgáltatási szerződésekre kiírt pályázataikban előírják, hogy a szóban forgó szolgáltatások nyújtása céljából a szolgáltatók csak az a)–d) pontokban említett követelményeknek megfelelő termékeket használhatnak a szolgáltatások nyújtásakor. Szolgáltatási szerződésre irányuló közbeszerzés során az állami szerveknek értékelniük kell a 14. cikk (b) pontjában említett hosszú távú energiahatékonyságra vonatkozó szerződések megkötésének lehetőségét. |
Módosítás 101 Irányelvre irányuló javaslat V melléklet – 2 rész – 2 bekezdés – bevezető rész | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A köteles felek az alábbi módszerek egyikét vagy mindegyikét használhatják az energiamegtakarítás 6. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában történő kiszámításához: |
A köteles felek az alábbi módszerek egyikét vagy mindegyikét használhatják az energiamegtakarítás kiszámításához: |
Indokolás | |
Az irányelvben szereplő átfogó megközelítést módosítani kell. A Bizottság nem javasolt kötelező célokat, hanem ehelyett többféle kötelező intézkedésre tett javaslatot, és ez csökkenti a tagállamok rendelkezésére álló rugalmasságot anélkül, hogy biztosítaná az általános 20%-os cél elérését. A cél elérése érdekében ezt tehát meg kell fordítani, lehetővé téve ugyanakkor a tagállamok számára, hogy több nem kötelező intézkedés közül választhassanak. | |
Módosítás 102 Irányelvre irányuló javaslat VI melléklet – 2 rész – 2.2 pont – 1a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
A tagállamok egyben biztosítják, hogy a gáz- és villanyszámlák előoldalán a következő információkat tartalmazó összefoglaló keret szerepeljen: |
|
|
a) a díjszabás pontos megnevezése; |
|
|
b) a felhasznált energia mennyisége; |
|
|
c) a gáz és/vagy a villamos energia egy kWh-ra jutó díja, és hogy ez naponta hogyan oszlik meg; |
|
|
d) a költség kiszámításának módja; |
|
|
e) az esetleges engedmények, amelyekben a fogyasztó részesül, valamint az engedmények megszűnésének időpontja; |
|
|
f) a fogyasztó által szolgáltatóváltás esetén esetlegesen fizetendő díjak. |
Indokolás | |
A fogyasztóknak képesnek kell lenniük értelmezni energiaszámlájukat ahhoz, hogy megváltoztassák energiafogyasztásukat. A Bizottság fogyasztói csoportokkal közösen kialakított egy energiaszámla-modellt, amely tartalmazza a fenti összefoglaló dobozt. Ez lehetővé tenné a fogyasztók számára, hogy első pillantásra megértsék a számláikat. | |
Módosítás 103 Irányelvre irányuló javaslat VII melléklet – 3 pont – b pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
b) az új lakóövezetek vagy a termelési folyamataik során hőt fogyasztó új ipari üzemek olyan helyszínen épüljenek fel, ahol hőigényük lehető legnagyobb részét a rendelkezésre álló hulladékhőből lehet fedezni, a nemzeti fűtési és hűtési tervekben foglaltak szerint. A fűtési és hűtési kereslet és kínálat optimális összehangolása érdekében a területfejlesztési tervekben előnyben kell részesíteni több ipari létesítmény egymás közelében történő elhelyezését; |
b) az új lakó- vagy szolgáltatási övezetek vagy a termelési folyamataik során hőt fogyasztó új állami vagy szolgáltatási épületek, ipari üzemek olyan helyszínen épüljenek fel, ahol hőigényük lehető legnagyobb részét a rendelkezésre álló hulladékhőből lehet fedezni, a nemzeti fűtési és hűtési tervekben foglaltak szerint. A fűtési és hűtési kereslet és kínálat optimális összehangolása érdekében a területfejlesztési tervekben előnyben kell részesíteni több ipari létesítmény egymás közelében történő elhelyezését; |
Módosítás 104 Irányelvre irányuló javaslat VII melléklet – 3 pont – d pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
d) az új lakóövezeteket vagy a termelési folyamataik során hőt fogyasztó új ipari üzemeket csatlakoztatni kell a helyi távfűtési/távhűtési hálózatra. |
d) az új lakó- vagy szolgáltatási övezeteket vagy a termelési folyamataik során hőt fogyasztó új állami vagy szolgáltatási épületeket, ipari üzemeket csatlakoztatni kell a helyi távfűtési/távhűtési hálózatra. |
Módosítás 105 Irányelvre irányuló javaslat XI melléklet – 2 pont – bevezető rész | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
2. A hálózati szabályzatok és díjszabások lehetővé teszik a hálózatüzemeltetők számára rendszerszintű szolgáltatások nyújtását és rendszerszintű díjak szabását a kereslet oldali válaszintézkedések, a kereslet oldali gazdálkodás és a villamosenergia-termelés szervezett villamosenergia-piacon történő megosztása tekintetében, különös tekintettel az alábbiakra: |
2. A hálózati szabályzatok és díjszabások ösztönzik a hálózatüzemeltetőket a rendszerszintű szolgáltatások nyújtására és rendszerszintű díjszabások előmozdítására a kereslet oldali válaszintézkedések, a kereslet oldali gazdálkodás és a villamosenergia-termelés szervezett villamosenergia-piacon történő megosztása tekintetében, a megcélzott fogyasztók típusaira (lakossági, kereskedelmi és ipari) vonatkozó költséghatékonysági hatástól függően. A rendszerszintű szolgáltatások a következőket foglalják magukban: |
Módosítás 106 Irányelvre irányuló javaslat XI melléklet – 2 pont – 2 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
E rendelkezés értelmezésében a „szervezett villamosenergia-piac” kifejezés magában foglalja a bármely időkeretben energiával, kapacitással, kiegyensúlyozással és járulékos szolgáltatásokkal kereskedő tőzsdén kívüli piacokat és villamosenergia-tőzsdéket is, beleértve a határidős, a következő napra vonatkozó és a napon belüli piacokat is. |
A regionális hálózati kapacitás megfelelőségével vagy más energiabiztonsággal kapcsolatos intézkedések végrehajtásakor teljes mértékben figyelembe kell venni a keresletoldali szabályozásban rejlő potenciált. E rendelkezés értelmezésében a „szervezett villamosenergia-piac” kifejezés magában foglalja a bármely időkeretben energiával, kapacitással, kiegyensúlyozással és járulékos szolgáltatásokkal kereskedő tőzsdén kívüli piacokat és villamosenergia-tőzsdéket is, beleértve a határidős, a következő napra vonatkozó és a napon belüli piacokat is. |
Indokolás | |
E bekezdést meg kell erősíteni a keresletoldali szabályozás fontosságára figyelemmel. Ezzel párhuzamosan költséghatékonysági értékelést kell végezni annak biztosítása érdekében, hogy a keresletoldali szabályozás előmozdítása semmilyen típusú célközönséget ne befolyásoljon hátrányosan. Az ipari tárolásokat továbbá ki kell emelni. | |
Módosítás 107 Irányelvre irányuló javaslat XI melléklet – 3 pont – bevezető rész | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
3. A végső fogyasztók általi kereslet oldali válaszintézkedéseket célzó dinamikus árszabást támogató hálózati díjszabásokat kell biztosítani, többek között az alábbiakat: |
3. A végső fogyasztók általi keresletoldali válaszintézkedéseket célzó dinamikus árszabást támogató hálózati díjszabásokat kell biztosítani, többek között az alábbiakat: |
Indokolás | |
Az irányelvben szereplő átfogó megközelítést módosítani kell. A Bizottság nem javasolt kötelező célokat, hanem ehelyett többféle kötelező intézkedésre tett javaslatot, és ez csökkenti a tagállamok rendelkezésére álló rugalmasságot anélkül, hogy biztosítaná az általános 20%-os cél elérését. A cél elérése érdekében ezt tehát meg kell fordítani, lehetővé téve ugyanakkor a tagállamok számára, hogy több nem kötelező intézkedés közül választhassanak. | |
Módosítás 108 Irányelvre irányuló javaslat XIII melléklet – -1 francia bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
Az energiaaudit tartalma és módszertana |
|
|
|
Módosítás 109 Irányelvre irányuló javaslat XIV melléklet – 2 rész – cím | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A kiegészítő jelentések általános kerete |
A kiegészítő információk általános kerete |
Indokolás | |
Az irányelvben szereplő átfogó megközelítést módosítani kell. A Bizottság nem javasolt kötelező célokat, hanem ehelyett többféle kötelező intézkedésre tett javaslatot, és ez csökkenti a tagállamok rendelkezésére álló rugalmasságot anélkül, hogy biztosítaná az általános 20%-os cél elérését. A cél elérése érdekében ezt tehát meg kell fordítani, lehetővé téve ugyanakkor a tagállamok számára, hogy több nem kötelező intézkedés közül választhassanak. | |
Módosítás 110 Irányelvre irányuló javaslat XIV melléklet – 2 rész – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A 19. cikk (2) bekezdésében említett jelentések keretet biztosítanak a nemzeti energiahatékonysági stratégiák kidolgozásához. |
A 19. cikk (1) bekezdésében említett kiegészítő információk keretet biztosítanak a nemzeti energiahatékonysági stratégiák kidolgozásához . |
|
|
[Ez a módosítás a XIV. melléklet 2. részének egészében alkalmazandó. Az elfogadása megfelelő változtatásokat tesz szükségessé a XIV. melléklet teljes 2. részében.] |
Indokolás | |
Az irányelvben szereplő átfogó megközelítést módosítani kell. A Bizottság nem javasolt kötelező célokat, hanem ehelyett többféle kötelező intézkedésre tett javaslatot, és ez csökkenti a tagállamok rendelkezésére álló rugalmasságot anélkül, hogy biztosítaná az általános 20%-os cél elérését. A cél elérése érdekében ezt tehát meg kell fordítani, lehetővé téve ugyanakkor a tagállamok számára, hogy több nem kötelező intézkedés közül választhassanak. | |
ELJÁRÁS
|
Cím |
Energiahatékonyság, a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezése |
||||
|
Hivatkozások |
COM(2011)0370 – C7-0168/2011 – 2011/0172(COD) |
||||
|
Illetékes bizottság A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
ITRE 7.7.2011 |
|
|
|
|
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
ENVI 7.7.2011 |
|
|
|
|
|
Előadó(k) A kijelölés dátuma |
Peter Liese 27.7.2011 |
|
|
|
|
|
Vizsgálat a bizottságban |
26.10.2011 |
22.11.2011 |
|
|
|
|
Az elfogadás dátuma |
20.12.2011 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
52 3 0 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
János Áder, Elena Oana Antonescu, Kriton Arsenis, Sophie Auconie, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sandrine Bélier, Sergio Berlato, Chris Davies, Esther de Lange, Bas Eickhout, Edite Estrela, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Dan Jørgensen, Karin Kadenbach, Christa Klaß, Jo Leinen, Peter Liese, Zofija Mazej Kukovič, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Vladko Todorov Panayotov, Gilles Pargneaux, Antonyia Parvanova, Andres Perello Rodriguez, Sirpa Pietikäinen, Pavel Poc, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Oreste Rossi, Kārlis Šadurskis, Christel Schaldemose, Carl Schlyter, Horst Schnellhardt, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Salvatore Tatarella, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Sabine Wils, Andrea Zanoni |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
João Ferreira, Matthias Groote, Jutta Haug, Alojz Peterle, Rovana Plumb, Michail Tremopoulos, Peter van Dalen |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Phil Prendergast, Joanna Katarzyna Skrzydlewska |
||||
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (21.12.2011)
az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére
az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
(COM(2011)0370 – C7‑0168/2011 – 2011/0172(COD))
A vélemény előadója: Edite Estrela
RÖVID INDOKOLÁS
Az energiahatékonyság az Európa 2020 stratégiában meghirdetett, „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezés egyik leghangsúlyosabb eleme. „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményben vázoltak szerint az energiahatékonyság az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság egyik olyan vonatkozása, amely lehetőséget kínál a munkahelyteremtésre rövid és hosszú távon egyaránt az oktatás, képzés, az új technológiák elfogadtatását célzó programok, a kutatás-fejlesztés és a vállalkozások ösztönzése révén.
Az irányelvre irányuló javaslat hangsúlyozza, hogy a jobb energiahatékonyságú gazdaságra való átállás javítani fogja az uniós ipar versenyképességét, ezáltal előmozdítja a gazdaság növekedését, és minőségi munkahelyeket teremt az energiahatékonysághoz kapcsolódó számos ágazatban. Az energiahatékonyságot akadályozó nem szabályozási korlátok megszüntetése érdekében olyan intézkedéseket is javasol, mint például az energiahatékonysággal kapcsolatos oktatás, képzés, külön tájékoztatás és technikai segítségnyújtás biztosítása. A vélemény előadója úgy látja, hogy az irányelvre irányuló javaslat alkalmat adhat annak hangsúlyozására, hogy milyen fontos a nők számára hozzáférést biztosítani a speciális képzéshez az energiahatékonysági célkitűzések teljesítése érdekében, és hogy meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az energiahatékonysághoz kapcsolódó ágazatokban létrejövő új munkahelyeken nőket alkalmazzanak.
A vélemény egy másik szempontot is ki szeretne emelni, mégpedig azt, hogy a tagállamoknak szociális célokat is elő kellene mozdítaniuk az energiahatékonysági célkitűzések teljesítésére irányuló intézkedéseken belül, az energiaszegénység által érintett háztartásokban vagy szociális bérlakásokban végrehajtandó intézkedések felvételével. Konkrét intézkedéseket és ösztönzőket kell biztosítani a kiszolgáltatott társadalmi csoportok számára, hogy ezek a háztartások segítséget kapjanak energiahatékonyságuk javításához és energiaköltségeik csökkentéséhez. Ezeket az intézkedéseket a nemek közötti különbségek szempontjainak figyelembevételével kell kialakítani.
MÓDOSÍTÁSOK
a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felkéri az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy jelentésébe foglalja be az alábbi módosításokat:
Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 3 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(3a) 2010-ben a Bizottság a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdításáról szóló stratégiát fogadott el, melynek célja különösen a nőkben rejlő potenciál jobb kiaknázása, ezáltal pedig az uniós gazdasági és társadalmi célokhoz való hozzájárulás. A nők alulreprezentáltsága az energiaágazatban és a nemek szempontjait figyelembe vevő egyedi megközelítések és igények hiánya tagállami, európai és nemzetközi szinten is megfigyelhető; következésképpen, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó uniós stratégia tagállami szintű végrehajtása érdekében a tagállamoknak integrálniuk kell ezt a stratégiát abban az értelemben, hogy minden politikát megvizsgálnak a férfiakra és nőkre gyakorolt különböző hatásuk szempontjából, ideértve az energiával kapcsolatos kutatást és a fenntartható termelést és fogyasztást, az energiához kapcsolódó iparral, intézményekkel, szervezetekkel és döntéshozókkal szoros együttműködésben. |
Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(16) A tagállamokban számos települési önkormányzat és más közintézmény már integrált energiatakarékossági és energiaellátási megközelítéseket vezetett be például a fenntartható energiát célzó cselekvési tervek útján (ilyenek többek között a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés keretében kidolgozott fellépések) vagy az épületekkel vagy közlekedési módokkal összefüggő egyedi intézkedéseken túllépő integrált városi megközelítések formájában. A tagállamoknak bátorítaniuk kell a települési önkormányzatokat és más közintézményeket arra, hogy fogadjanak el integrált és fenntartható, egyértelmű célkitűzéseken alapuló energiahatékonysági terveket, vonják be a lakosságot azok kidolgozásába és végrehajtásába, valamint megfelelően tájékoztassák őket e tervek tartalmáról és a célkitűzések elérése felé tett előrehaladásról. Az ilyen tervek jelentős energiamegtakarítást eredményezhetnek, különösen ha azokat olyan energiagazdálkodási rendszerek keretében hajtják végre, amelyek lehetővé teszik az érintett közintézményeknek a hatékonyabb energiagazdálkodást. Ösztönözni kell a városok, települések és különféle közintézmények közötti, az innovatívabb megoldásokkal kapcsolatos tapasztalatcserét. |
(16) Az „alacsony energiafelhasználású városok és régiók” kialakítása érdekében a tagállamokban számos települési önkormányzat és más közintézmény már integrált energiatakarékossági és energiaellátási megközelítéseket vezetett be például a fenntartható energiát célzó cselekvési tervek útján (ilyenek többek között a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés keretében kidolgozott fellépések) vagy az épületekkel vagy közlekedési módokkal összefüggő egyedi intézkedéseken túllépő integrált városi megközelítések formájában. Az „alacsony energiafelhasználású városok és régiók” e koncepciója a helyi demokratikus és irányítási folyamatokba ágyazott városi és regionális fejlesztés alapvető elemeként tekint az energiapolitikai kérdésekre. Az integrált és fenntartható helyi energiahatékonysági tervek előfeltétele, hogy a tagállamok ösztönözzék a helyi hatóságokat arra, hogy a helyi lakossági, üzleti és szociális érdekelt felekkel, köztük a szociális partnerekkel folytatott párbeszéd alapján ilyen helyi fejlesztési stratégiákat dolgozzanak ki. A tagállamoknak ösztönözniük kell a települési önkormányzatokat és más közintézményeket arra, hogy integrált és fenntartható, egyértelmű célkitűzéseken alapuló az energiaszegénység problémájának kezelését és a kiszolgáltatott társadalmi csoportok körében az energiahatékonyság előmozdítását célzó, a nemek közötti különbségek szempontjait is érvényesítő energiahatékonysági terveket fogadjanak el, vonják be a helyi érdekelt feleket, köztük a szociális partnereket, valamint a lakosságot azok kidolgozásába és végrehajtásába, biztosítsanak oktatási és képzési programokat a munkavállalók és vállalkozók számára, ezáltal segítve őket a szükséges készségek fejlesztésében, valamint megfelelően tájékoztassák őket és a polgárokat e tervek tartalmáról és a célkitűzések elérése felé tett előrehaladásról. Az ilyen tervek jelentős energiamegtakarítást eredményezhetnek, különösen ha azokat olyan energiagazdálkodási rendszerek keretében hajtják végre, amelyek lehetővé teszik az érintett közintézményeknek a hatékonyabb energiagazdálkodást. Ösztönözni kell a városok, települések és különféle közintézmények közötti, valamint a szociális partnerekkel, illetve a szociális partnerek között folytatott, az innovatívabb megoldásokkal kapcsolatos tapasztalatcserét. |
Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 16 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(16a) A lakóházak energiamegtakarításainak legnagyobb részéről a nők gondoskodnak. Fontos a nők felelősségvállalásának és képzésének előmozdítása, valamint műszaki és környezetvédelmi energia-szakértők alkalmazása, akik ellenőrizhetik és nyomon követhetik a magánépületek üzemeltetésének energiahatékonyságát. |
Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 18 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(18) Az uniós szintű „fehér bizonyítvány”-rendszer bevezetésével kapcsolatos lehetőség értékelése arra mutatott, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen rendszer túlzott adminisztratív költségekkel járna, valamint fennáll annak a kockázata, hogy az energiamegtakarítás az Unió egésze helyett bizonyos számú tagállamban összpontosulna. Ez utóbbi célkitűzés – legalábbis ebben a szakaszban – nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek, illetve azonos mennyiségű energiamegtakarítást eredményező egyéb alternatív intézkedések útján jobban elérhető. A Bizottságnak mindamellett felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok a jövőben elismerhetnék a valamely más tagállamban elért energiamegtakarítást. Az ilyen rendszerek fontossága indokolja, hogy azokat uniós szintű közös keretrendszerben hozzák létre, miközben jelentős rugalmasságot biztosítanak a tagállamoknak ahhoz, hogy teljes mértékben figyelembe vehessék a piaci szereplők nemzeti szerveződését, az energiaágazat sajátos hátterét és a végső fogyasztók szokásait. A közös keretrendszernek biztosítania kell az energetikai közszolgáltatók számára a lehetőséget arra, hogy minden végső fogyasztónak kínálhassanak energetikai szolgáltatásokat, ne csak azoknak, akiknek energiát értékesítenek. Ez fokozza az energiapiaci versenyt, mivel az energetikai közszolgáltatók kiegészítő energiaszolgáltatások nyújtásával különböztethetik meg magukat más szolgáltatóktól. A közös keretrendszernek ezenkívül lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy nemzeti rendszerükbe társadalmi célú követelményeket foglalhassanak, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő ügyfelek is részesüljenek a jobb energiahatékonyság előnyeiből. Azt is lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy a kisvállalkozásokat mentesítsék az energiahatékonysági kötelezettségek alól. Az „európai kisvállalkozói intézkedéscsomag” című bizottsági közlemény meghatározza azokat az elveket, amelyeket figyelembe kell venniük az ezzel a lehetőséggel élni nem kívánó tagállamoknak. |
(18) Az uniós szintű „fehér bizonyítvány”-rendszer bevezetésével kapcsolatos lehetőség értékelése arra mutatott, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen rendszer túlzott adminisztratív költségekkel járna, valamint fennáll annak a kockázata, hogy az energiamegtakarítás az Unió egésze helyett bizonyos számú tagállamban összpontosulna. Ez utóbbi célkitűzés – legalábbis ebben a szakaszban – nemzeti energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek, illetve azonos mennyiségű energiamegtakarítást eredményező egyéb alternatív intézkedések útján jobban elérhető. A Bizottságnak mindamellett felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján meg kell határoznia azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok a jövőben elismerhetnék a valamely más tagállamban elért energiamegtakarítást. Az ilyen rendszerek fontossága indokolja, hogy azokat uniós szintű közös keretrendszerben hozzák létre, miközben jelentős rugalmasságot biztosítanak a tagállamoknak ahhoz, hogy teljes mértékben figyelembe vehessék a piaci szereplők nemzeti szerveződését, az energiaágazat sajátos hátterét és a végső fogyasztók szokásait. A közös keretrendszernek biztosítania kell az energetikai közszolgáltatók számára a lehetőséget arra, hogy minden végső fogyasztónak kínálhassanak energetikai szolgáltatásokat, ne csak azoknak, akiknek energiát értékesítenek. Ez fokozza az energiapiaci versenyt, mivel az energetikai közszolgáltatók kiegészítő energiaszolgáltatások nyújtásával különböztethetik meg magukat más szolgáltatóktól. A közös keretrendszernek ezenkívül lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy nemzeti rendszerükbe társadalmi célú követelményeket foglalhassanak, különösen konkrét intézkedések és ösztönzők révén annak biztosítása érdekében, hogy a kiszolgáltatott társadalmi csoportok, mint az idős vagy fogyatékossággal élő nők és férfiak, egyedülálló szülők és alacsony jövedelmű háztartások is részesüljenek a jobb energiahatékonyság előnyeiből, és hogy az energiahatékonyságot célzó intézkedések költségeinek az energiaszámlákon mutatkozó hatása mérséklődjön. Azt is lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy a kisvállalkozásokat mentesítsék az energiahatékonysági kötelezettségek alól. Az „európai kisvállalkozói intézkedéscsomag” című bizottsági közlemény meghatározza azokat az elveket, amelyeket figyelembe kell venniük az ezzel a lehetőséggel élni nem kívánó tagállamoknak. |
Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 30 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(30) Kellő számú, az energiahatékonyság terén jártas, megbízható szakembernek kell rendelkezésre állni az irányelv – például az energiaauditra vonatkozó követelmények teljesítése és az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek megvalósítása terén történő – eredményes és gyors végrehajtásának biztosítása érdekében. Ezért a tagállamoknak tanúsítási rendszereket kell létrehozniuk az energetikai szolgáltatásokat nyújtó, energiaauditokat végző és más energiahatékonyság-javító intézkedéseket végrehajtó szolgáltatók minősítésére. |
(30) Kellő számú, az energiahatékonyság terén jártas, megbízható szakembernek kell rendelkezésre állni, a nő és férfi szakemberek egyenlő részvételének biztosítása mellett, az irányelv – például az energiaauditra vonatkozó követelmények teljesítése és az energiahatékonyságra vonatkozó kötelezettségi rendszerek megvalósítása terén történő – eredményes és gyors végrehajtásának biztosítása érdekében. Ezért a tagállamoknak tanúsítási rendszereket kell létrehozniuk az energetikai szolgáltatásokat nyújtó, energiaauditokat végző és más energiahatékonyság-javító intézkedéseket végrehajtó szolgáltatók minősítésére. |
Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 30 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(30a) A mai gyermekek lesznek a jövő munkavállalói, mérnökei, építészei, vállalkozói és energiafelhasználói. Az általuk hozott döntések fogják befolyásolni azt, hogy a társadalom a jövőben milyen módon állítja elő és használja fel az energiát. Az energetikai oktatás azért fontos, hogy a jövő generációknak megtanítsák, hogy életmódjuk és személyes magatartásuk révén miként járulhatnak hozzá az energia hatékony felhasználásához. |
Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 33 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(33a) Megfelelő forrásokat kell biztosítani a célzott – a nemek közötti különbségek szempontjait is érvényesítő – oktatás, képzés és tájékoztató programok számára. A tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy a szakoktatási és -képzési tanterveket igazítsák hozzá az új képesítési igényekhez annak biztosítása mellett, hogy a férfiak és nők egyaránt hozzáférjenek ezekhez a külön iránymutatásokhoz, tájékoztatáshoz és képzési rendszerekhez, és részt vegyenek bennük. |
Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
1. A 2010/31/EU irányelv 7. cikkének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy 2014. január 1-től a közintézményeik tulajdonában lévő teljes alapterület évente 3 %-át oly módon felújítsák, hogy az megfeleljen legalább az érintett tagállam által a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt minimumkövetelményeknek. A 3%-ot az érintett tagállam közintézményeinek tulajdonában lévő, 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű épületek alapterületének azon összes részére vetítve kell kiszámítani, amely az adott év január 1-jén nem felel meg a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt nemzeti minimumkövetelményeknek. |
1. A 2010/31/EU irányelv 7. cikkének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy 2014. január 1-től a közintézményeik tulajdonában lévő teljes alapterület évente 3 %-át oly módon felújítsák, hogy az megfeleljen legalább az érintett tagállam által a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt minimumkövetelményeknek. A 3%-ot az érintett tagállam közintézményeinek tulajdonában lévő épületek – köztük a szociális bérlakások – alapterületének azon összes részére vetítve kell kiszámítani, amely az adott év január 1-jén nem felel meg a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt nemzeti minimumkövetelményeknek. |
Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 1 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
1a. Az energiahatékonyság javítását célzó részvételi eljárásokat úgy kell kialakítani, hogy mindenkinek módjában álljon részt venni az energiaváltozásban. A nőket különösen be kell vonni ezekbe az eljárásokba, mivel a magánháztartásokban ők a legfőbb döntéshozók és a hatékony energia felhasználói, továbbá a napi családi érintkezések során ők fektetik le annak alapjait, hogy a családtagok tudatos és fenntartható módon használják az energiát. |
Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 4 bekezdés – a pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
a) különálló vagy egy szélesebb körű éghajlat-változási vagy környezetvédelmi terv részét képező, konkrét energiamegtakarítási célkitűzéseket tartalmazó, az intézmény energiahatékonyságának folyamatos javítását célzó energiahatékonysági terv elfogadása; |
a) különálló vagy egy szélesebb körű éghajlat-változási vagy környezetvédelmi terv részét képező, konkrét energiamegtakarítási célkitűzéseket és az energiaszegénység enyhítését célzó konkrét intézkedéseket tartalmazó, az intézmény energiatakarékosságának és -hatékonyságának folyamatos javítását célzó, integrált és fenntartható energiahatékonysági terv elfogadása; |
Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 4 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
4a. A tagállamoknak az általuk előírt energiatakarékossági kötelezettségek részeként szociális célú követelményeket is alkalmazniuk kell, többek között az energiaszegénység által érintett háztartásokban vagy szociális bérlakásokban végrehajtandó intézkedések révén, figyelembe véve a kiszolgáltatott társadalmi csoportok szükségleteit és biztosítva a háztartásuk energiahatékonyságának javítását célzó ösztönzőket. |
Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 5 bekezdés – a pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(a) a megállapított megtakarítási kötelezettségek között támaszthatnak szociális jellegű követelményeket is, többek között annak előírásával, hogy az intézkedéseket energiaszegény háztartásokban vagy szociális bérlakásokban kell végrehajtani; |
törölve |
Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 5 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
5a. A tagállamokat felszólítják, hogy a nők készségeit használják fel a „fenntartható háztartásvezetés” terén. Ők helyzetükből adódóan a helyszínen nyújthatnak oktatást vagy tanácsot. Az oktatás kiterjedne olyan témákra is, mint például a tervezett vásárlás a nem megfelelő mennyiség vásárlásának elkerülése érdekében, az élelmiszer tudatos felhasználása az élelmiszer-pazarlás elkerülése érdekében, az energiahatékonysági osztályok figyelembevétele új háztartási gépek vásárlásakor, a megfelelő fűtés és szellőztetés, valamint a háztartási gépek energiatudatos használata. |
Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 7 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
7a. A tagállamok többek között a képzési programok megfelelő finanszírozásán keresztül hozzájárulnak annak biztosításához, hogy az információs és konzultációs jogokat kifejezetten kiterjesszék az energiahatékonyságra is. |
Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 10 a bekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
10a. A Bizottság – többek között azáltal, hogy egy energiahatékonysággal foglalkozó fejezetet épít be a szociális partnereknek szóló képzési programokba, illetve megfelelő finanszírozást nyújt ezekhez a programokhoz – hozzájárul annak biztosításához, hogy a szociális párbeszédben részt vevő európai testületek (európai üzemi tanácsok, ágazati szociális párbeszéddel foglalkozó európai bizottságok, a foglalkoztatással és képzéssel foglalkozó európai üzemi tanácsok) hatáskörét kiterjesszék oly módon, hogy magába foglalja az energiahatékonyságot is. |
Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
Ezek a korlátok elmozdítását célzó intézkedések magukban foglalhatnak ösztönzőket, jogszabályi és szabályozási intézkedések hatályon kívül helyezését vagy módosítását, illetve útmutatók és értelmező közlemények elfogadását is. Ezek az intézkedések az energiahatékonysággal kapcsolatos képzés, különös információk és technikai segítségnyújtás biztosításával is kombinálhatók. |
Ezek a korlátok elmozdítását célzó intézkedések magukban foglalhatnak ösztönzőket, jogszabályi és szabályozási intézkedések hatályon kívül helyezését vagy módosítását, illetve útmutatók és értelmező közlemények elfogadását is. Ezek az intézkedések az energiahatékonysággal kapcsolatos – a nemek közötti különbségek szempontjait is érvényesítő – képzés, külön tájékoztatás és technikai segítségnyújtás biztosításával is kombinálhatók. |
Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
A tagállamokat felkérik, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket az energetikai oktatásnak a családban, az iskolában és a társadalomban való előmozdítása érdekében, különös hangsúlyt helyezve arra, hogy az egyének személyes magatartásuk révén miként járulhatnak hozzá az energia hatékonyabb és fenntarthatóbb felhasználásához. |
ELJÁRÁS
|
Cím |
Energiahatékonyság, a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezése |
||||
|
Hivatkozások |
COM(2011)0370 – C7-0168/2011 – 2011/0172(COD) |
||||
|
Illetékes bizottság A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
ITRE 7.7.2011 |
|
|
|
|
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
FEMM 17.11.2011 |
|
|
|
|
|
Előadó(k) A kijelölés dátuma |
Edite Estrela 3.10.2011 |
|
|
|
|
|
Az elfogadás dátuma |
20.12.2011 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
25 0 4 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Regina Bastos, Edit Bauer, Andrea Češková, Marije Cornelissen, Silvia Costa, Tadeusz Cymański, Edite Estrela, Iratxe García Pérez, Zita Gurmai, Mikael Gustafsson, Mary Honeyball, Lívia Járóka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Nicole Kiil-Nielsen, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Barbara Matera, Elisabeth Morin-Chartier, Siiri Oviir, Antonyia Parvanova, Raül Romeva i Rueda, Nicole Sinclaire, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Marc Tarabella, Britta Thomsen, Marina Yannakoudakis |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Kent Johansson, Christa Klaß, Mariya Nedelcheva, Angelika Werthmann |
||||
ELJÁRÁS
|
Cím |
Energiahatékonyság, a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezése |
||||
|
Hivatkozások |
COM(2011)0370 – C7-0168/2011 – 2011/0172(COD) |
||||
|
Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma |
22.6.2011 |
|
|
|
|
|
Illetékes bizottság A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
ITRE 7.7.2011 |
|
|
|
|
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
ENVI 7.7.2011 |
FEMM 17.11.2011 |
|
|
|
|
Előadó(k) A kijelölés dátuma |
Claude Turmes 13.7.2011 |
|
|
|
|
|
Vizsgálat a bizottságban |
8.9.2011 |
6.10.2011 |
20.10.2011 |
20.12.2011 |
|
|
|
12.1.2012 |
11.7.2012 |
|
|
|
|
Az elfogadás dátuma |
12.7.2012 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
42 0 2 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Amelia Andersdotter, Josefa Andrés Barea, Jean-Pierre Audy, Ivo Belet, Bendt Bendtsen, Jan Březina, Giles Chichester, Jürgen Creutzmann, Pilar del Castillo Vera, Dimitrios Droutsas, Adam Gierek, Norbert Glante, Fiona Hall, Jacky Hénin, Kent Johansson, Romana Jordan, Krišjānis Kariņš, Béla Kovács, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Judith A. Merkies, Jaroslav Paška, Aldo Patriciello, Vittorio Prodi, Miloslav Ransdorf, Herbert Reul, Michèle Rivasi, Jens Rohde, Amalia Sartori, Francisco Sosa Wagner, Konrad Szymański, Evžen Tošenovský, Niki Tzavela, Vladimir Urutchev, Kathleen Van Brempt, Alejo Vidal-Quadras |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Ioan Enciu, Jolanta Emilia Hibner, Eija-Riitta Korhola, Werner Langen, Zofija Mazej Kukovič, Markus Pieper, Pavel Poc, Algirdas Saudargas, Silvia-Adriana Ţicău |
||||
|
Benyújtás dátuma |
30.7.2012 |
||||