JELENTÉS az innovatív pénzügyi eszközökről a következő többéves pénzügyi kerettel összefüggésben

14.9.2012 - (2012/2027(INI))

Költségvetési Bizottság
Előadó: Eider Gardiazábal Rubial

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az innovatív pénzügyi eszközökről a következő többéves pénzügyi kerettel összefüggésben

(2012/2027(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” (COM(2011)0500), „Az innovatív pénzügyi eszközök következő generációjának kerete: az EU tőke- és hitelfinanszírozási platformjai” (COM(2011)0662) („a pénzügyi eszközökről szóló közlemény”), „Az integrált európai infrastruktúrára vonatkozó intézkedéscsomag” (COM(2011)0676), „Cselekvési terv a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javítására” (COM(2011)0870), valamint „Az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakasza” (COM(2011)0660) című közleményeire,

–   tekintettel a Bizottság javaslataira, nevezetesen a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0398), az Unió éves költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2010)0815), a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló 1639/2006/EK határozat, valamint a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól szóló 680/2007/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0659), a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0809), a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (2014–2020) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0834), a Kreatív Európa program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0785), az Unió oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramja, az „ERASMUS MINDENKINEK” létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0788), az európai összekapcsolódási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0665), az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0609), a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0615/2),

–   tekintettel a Bizottság szolgálatainak „Financial Instruments in Cohesion Policy” (Pénzügyi eszközök a kohéziós politikában) (SWD(2012)36) és „Elements for a Common Strategic Framework 2014 to 2020 - the European Regional Development Fund, the Cohesion Fund, the European Agricultural Fund for Rural Development and the European Maritime and Fisheries Fund” (A 2014–2020 közötti időszakra szóló közös stratégiai keret összetevői – az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap) (SWD(2012)61) című munkadokumentumaira,

–   tekintettel a Számvevőszék „A kkv-garanciakeret ellenőrzése” című, 4/2011. számú különjelentésére és „Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból támogatott pénzügyi konstrukciók kkv-k részére” című, 2/2011. számú különjelentésére, valamint a Számvevőszék strukturális alapokról és a Kohéziós Alapról szóló rendeletre irányuló javaslatról szóló, 7/2011. számú véleményére,

–   tekintettel 2011. június 8-i, „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című állásfoglalására[1], és 2011. július 6-i, „a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások” című állásfoglalására[2],

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0270/2012),

A. mivel a 2000-es évek eleje óta az uniós intézmények egy sor olyan innovatív pénzügyi eszközt dolgoztak ki, melyek az uniós költségvetésből folyósított támogatásokat és az állami és/vagy magánforrásból származó finanszírozást kiegészítő jelleggel kombináló mechanizmusokon alapulnak az Unió stratégiai célkitűzéseinek megvalósításához rendelkezésre álló beruházási volumen növelése céljából;

B.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodás 49. pontja kimondja, hogy „[a]z intézmények egyetértenek abban, hogy az Európai Unió költségvetése emelőhatásának a finanszírozás ösztönzésének növelése révén történő megerősítéséhez szükség van a társfinanszírozási mechanizmusok bevezetésére. Egyetértenek a megfelelő, az állami és magánbefektetők katalizátoraként működő többéves pénzügyi eszközök kidolgozásának támogatásában”;

C. mivel a becslések szerint jelenleg az uniós költségvetés 1,3%-át szentelik az innovatív pénzügyi eszközökre, tudván, hogy a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi terv keretében az Unió 14 pénzügyi eszközt dolgozott ki belső politikái területén (3 milliárd EUR az 1a kategóriában, azaz a rendelkezésre álló költségvetés 3,4%-a, és nagyjából 5,9 milliárd EUR a regionális és kohéziós politika címén) és 11-et a külső politikák területén (1,2 milliárd EUR, azaz a 4. kategória költségvetésének 2,2%-a, figyelmen kívül hagyva az Európai Fejlesztési Alap keretében kidolgozott pénzügyi eszközöket);

D. tekintettel az Unió által a pénzügyi eszközök kezelése terén szerzett tapasztalatra és az eddig megjelent számos, egymásnak ellentmondó értékelésre és hatástanulmányra;

E.  mivel 2011. június 8-i, „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című állásfoglalása szerint az innovatív pénzügyi eszközökre vonatkozó végrehajtási keretrendszert rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni, amely garantálja a folyamatos információáramlást és a költségvetési hatóság részvételét az említett eszközök Unióban történő felhasználása tekintetében, valamint lehetővé teszi a Parlament számára a politikai célok teljesülésének ellenőrzését, az Európai Számvevőszék számára pedig az említett eszközök feletti fokozott ellenőrzést;

Az innovatív pénzügyi eszközök napjainkig

1.  emlékeztet arra, hogy az innovatív pénzügyi eszközök európai szintű használatát arra dolgozták ki, hogy az Unió a célkitűzéseivel összhangban növelni tudják az európai reálgazdaságba történő beruházások volumenét az uniós költségvetésből előirányzott források folyamatos csökkenése mellett, miközben az Unió politikai célkitűzései és ebből fakadóan igényei is egyre ambiciózusabbak;

2.  kiemeli, hogy az innovatív pénzügyi eszközök végső célja és létezésük oka a piaci kudarcok és az optimálistól elmaradó befektetések esetén gyakorolt katalizátorhatásukon nyugszik, amely lehetővé teszi, hogy az uniós költségvetés hozzájárulása alapján köz- vagy magánszférabeli finanszírozási forrásokat vegyenek igénybe olyan projektekhez, amelyek esetében a piac kudarcot vall vagy nem tökéletes; megjegyzi, hogy így a közösségi beavatkozás lehetővé teszi a kockázatok költségének csökkentését azáltal, hogy azt részben felvállalja, és ily módon megkönnyítse e projektek kivitelezését;

3.  megjegyzi azt is, hogy az eddig kidolgozott innovatív pénzügyi eszközök egymástól rendkívül eltérő, igen sokféle típusú beavatkozást fedtek le, a sajáttőke-alapokban/kockázatitőke-alapokban (equity/venture capital) való részesedéstől a pénzügyi közvetítőknek (főként bankoknak) nyújtott garanciamechanizmusokig/viszontgaranciáig, a pénzügyi intézményekkel a kockázatot különböző eszközök révén megosztva a beruházás, az innováció és a kutatás előmozdítása érdekében;

4.  megállapítja, hogy ez a sokszínűség a lefedett területek változatossága miatt is indokolt (kkv-k támogatása, energia, éghajlatváltozás, foglalkoztatás és mikrohitel, kutatás és innováció, közlekedési infrastruktúra, információs technológiák);

5.  határozottan emlékeztet arra, hogy az innovatív pénzügyi eszközök igénybevételét szigorú jogi (a jogalkotó hatóság szükséges beleegyezése) és költségvetési keret szabályozza; megjegyzi, hogy az innovatív pénzügyi eszközök igénybevétele nem jelent előre nem látható költségvetési terhet az uniós költségvetés számára, mivel a közösségi költségvetést terhelő kötelezettségvállalásoknak felső határértékkel kell rendelkezniük, és az az éves költségvetési előirányzatok alapján az innovatív pénzügyi eszközök számára az uniós hozzájárulásból előirányzott, a költségvetési hatóság által megállapított összegekre korlátozódik, és nem kerülhet sor az uniós költségvetést terhelő függő kötelezettségek megállapítására; hozzáteszi, hogy épp ellenkezőleg, az innovatív pénzügyi eszközök hozzájárulnak a közforrásokkal történő hatékony és eredményes gazdálkodás célkitűzéséhez, amennyiben a folyósított költségvetési hozzájárulás olyan bevételeket generál, melyeket újból be lehet fektetni az innovatív pénzügyi eszközökbe (reflows), ami lehetővé teszi az innovatív pénzügyi eszközök beavatkozási kapacitásának megerősítését és a közösségi intézkedés hatékonyságának növelését; ezért hangsúlyozza, hogy az Európai Számvevőszéknek megfelelően ellenőriznie kell az innovatív pénzügyi eszközökből finanszírozott műveleteket, és a megállapításairól teljes körűen tájékoztatnia kell a társjogalkotókat;

6.  emlékeztet arra, hogy a befektetési helyzeteknek három típusa van: 1) optimális, ha a befektetés egyértelműen pozitív megtérüléssel jár és a piacról finanszírozható; 2) az optimálistól elmaradó, ha fennáll ugyan bizonyos mértékű megtérülés, de ez nem elégséges a piac általi finanszírozás biztosítására, és valamely innovatív pénzügyi eszköz alkalmazása indokolt; 3) csak csekély mértékű vagy semmilyen megtérülés nem jelentkezik, emiatt támogatások formájában uniós fellépésre van szükség, amelyek adott esetben innovatív pénzügyi eszközökkel is kombinálhatók;

7.  megismétli, hogy az innovatív pénzügyi eszközök kidolgozásának olyan stratégia részét kell képeznie, amely nem az uniós költségvetés csökkentésére, hanem felhasználásnak optimalizálására irányul, és örömét fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az innovatív pénzügyi eszközökről szóló fent említett közleményében elismeri, hogy „az innovatív pénzügyi eszközök fokozottabb használatára irányuló törekvés mögött nem a támogatásoknak a pénzügyi eszközökkel való kiváltásának szándéka áll”;

8.  kiemeli, hogy az innovatív pénzügyi eszközök területén mostanáig gyűjtött tapasztalatok egészében véve kielégítőek, még ha multiplikátorhatásuk jelentősen eltér is a beavatkozási terület, az innovatív pénzügyi eszközökkel teljesítendő ágazati célkitűzések, az innovatív pénzügyi eszköz típusa és a végrehajtására alkalmazott módszer függvényében;

9.  megjegyzi, hogy az uniós belső politikák területén alkalmazott pénzügyi eszközöket vagy európai szinten (amit maga a Bizottság irányít, vagy a Bizottság felhatalmazása alapján történik), vagy nemzeti szinten, a regionális és a kohéziós politika keretében hajtják végre (a tagállamokkal megosztott irányítás);

10. kiemeli, hogy ennélfogva az innovatív pénzügyi eszközök végrehajtásában több szereplő vesz részt, a Bizottságtól mint az Unió költségvetését végrehajtó hatóságtól kezdve az EBB-csoportig (Európai Beruházási Bank és Európai Beruházási Alap), a nemzeti vagy helyi, kereskedelmi, illetve a beruházásra, vagy fejlesztésre szakosodott bankokkal és állami vagy magánszférabeli pénzügyi befektetőkkel együtt; kiemeli továbbá, hogy sikerük nagy általánosságban az állami, állami jellegű vagy magán pénzügyi közvetítők igénybevételétől függ, melyek célkitűzései a beavatkozás területe szerint eltérőek (mikrohitel-intézmények, kkv-garanciaalapok, regionális fejlesztési struktúrák, kutatástámogatási alapok stb.);

11. megállapítja, hogy észrevehető különbségek vannak a közösségi szinten központilag kezelt innovatív pénzügyi eszközök és a regionális és kohéziós politika, vagy a külkapcsolatok területét érintő, megosztott irányítással végrehajtott eszközök között;

12. megjegyzi, hogy a kohéziós politika eszközei különbözőképpen teljesítettek az egyes tagállamokban és az innovatív pénzügyi eszközök típusaitól függően; elismeri, hogy a kohéziós politika keretében az innovatív pénzügyi eszközöket illetően megállapították, hogy azokat végrehajtásbeli késedelmekhez vezető elégtelen szabályozási keret jellemzi, a kritikus tömeg elérése területén nehézségek mutatkoznak, valamint jelentős multiplikátorhatás és a felügyelet és a koordináció hiánya figyelhető meg; e tekintetben üdvözli a szabályozási keret megerősítésére, és ezáltal a következő, 2014–2020-as programozási időszakban az innovatív pénzügyi eszközök kohéziós politika keretében történő alkalmazásának fokozására irányuló bizottsági javaslatot;

13. megjegyzi, hogy a külpolitikai innovatív pénzügyi eszközök tekintetében a bevont nemzetközi pénzügyi intézmények száma magas, csakúgy, mint az uniós hozzájárulás multiplikátorhatása, de sajnálatos módon az eszközök között, melyek száma különösen az utóbbi években megnőtt és így jelenleg eléri a tizenhármat, nagyok a különbségek;

14. megállapítja, hogy ezeket az innovatív pénzügyi eszközöket még összetettebb megállapodások alapján hajtják végre, mint a belső politikák területére vonatkozóakat, sokféle irányítási móddal és eltérő jellegű szereplők részvételével (EBRD, nemzetközi szervezetek);

15. megállapítja, hogy ilyen körülmények között az uniós költségvetés felhasználása olykor nem látható az érintett szereplők és a polgárok számára;

16. megjegyzi, hogy a külső politikák vonatkozásában az innovatív pénzügyi eszközök nagy része lehetővé teszi a beruházások hasznának újbóli befektetését, míg a belső politikák tekintetében ennek fordítottja a helyzet;

17. megállapítja, hogy az innovatív pénzügyi eszközöket a szükséglet függvényében, a különböző célkitűzésekkel és eszközökkel rendelkező stratégiáknak megfelelően, nem mindig összehangolt módon dolgozták ki, ami bizonyos átfedési problémákat vet fel;

18. megállapítja, hogy a pénzügyi eszközök végrehajtásához időre, valamint a beruházás területén rendelkezésre álló magas szintű kompetenciák igénybevételére, a projektek gondos előkészítésére és a piaci mechanizmusok alapos ismeretére van szükség, de potenciálisan lehetővé teszi az érintett szereplők kompetenciáinak és szakismereteinek kombinációja által támogatott projektek irányításának javítását és sikerét; megjegyzi, hogy az innovatív pénzügyi eszközök ösztönzik a közös és stratégiai európai célkitűzésekhez kapcsolódó pénzügyi és emberi erőforrások egyesítését;

A Bizottság javaslatai a 2014–2020 közötti következő többéves pénzügyi kerettel összefüggésben

19. megállapítja, hogy a 2014–2020 közötti időszakra a Bizottság a belső politikákkal foglalkozó innovatív pénzügyi eszközök vonatkozásában kevesebb eszközt javasol, melyek alkalmazási területe azonban bővülne; üdvözli ezt a fejleményt, amely portfolió-megközelítés alapján javítja a szereplők láthatóságát, a kritikus tömeget, ezen eszközök kockázatának megosztását és diverzifikálását;

20. üdvözli a Bizottság azon projektjét, hogy tőke- és hitelfinanszírozási platformokat hoz létre; megjegyzi, hogy e platformok célja az uniós költségvetésben szereplő innovatív pénzügyi eszközök összességének egyszerűsítése, normalizálása és koherensebbé tétele; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a platformok működőképesek, a végrehajtásban pedig hatékonyak legyenek, kellő időben – de mindenképpen a következő, 2014–2020-as programozási időszak kezdete előtt – be kell mutatni az alkalmazási keretet és az egyéb technikai részleteket;

21. e tekintetben felhívja a figyelmet arra, hogy hamarosan uniós platform jön létre a külső együttműködésért és a fejlesztésért az e politikák keretében alkalmazott úgynevezett „blending” mechanizmusok (a támogatások és a hitelek kombinálása) minőségének és hatékonyságának javítása érdekében, kellően szem előtt tartva az Unió különböző partnerországokkal fenntartott kapcsolatait szabályozó regionális kereteket is; megjegyzi, hogy a platform célja a meglévő külpolitikai eszközök értékelésének segítése és új eszközök kidolgozásának előmozdítása a 2014–2020 közötti időszakra;

22. üdvözli, hogy a kohéziós politikában alkalmazott pénzügyi eszközök alkalmazását kiterjesztik valamennyi tematikus célkitűzésre és valamennyi CSF-alapra, valamint azokra a projektekre és projektcsoportokra vagy programrészekre, amelyek bevételeket vagy nyereséget hoznak, és így alkalmasak pénzügyi eszköznek a következő programozási időszakban; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a különböző rendszerek gyenge összehangolásából és átfedéséből eredő kockázat enyhítése érdekében szükséges az alkalmazott pénzügyi eszközök jobb áttekintése;

23. megjegyzi, hogy az eszközök egységes modelljeit a nemzeti irányító hatóságok rendelkezésére bocsátják („off-the-shelf”, kész konstrukciós pénzügyi eszközök); úgy véli, hogy sikerükhöz nélkülözhetetlen a technikai részletek kellő időben való bevezetése, valamint a Bizottság és a helyi közigazgatások közötti fokozott előzetes együttműködés;

24. üdvözli, hogy a(z) XXXX/2012/EU rendelet [új költségvetési rendelet] képezi majd az innovatív pénzügyi eszközök meghatározására, kialakítására és alkalmazására vonatkozó jogszabályi hivatkozási keretet, ezáltal biztosítva, hogy az említett eszközök megfeleljenek az Unió célkitűzéseinek és érdekeinek;

25. úgy véli, hogy a fent említett platformokat az innovatív pénzügyi eszközök állandó, központi, Bizottság általi koordinációja mellett kellene kialakítani; megjegyzi, hogy létrehoztak egy pénzügyi eszközökkel foglalkozó szolgálatközi szakértői csoportot, melynek feladata a Bizottság intézményi kapacitásainak megerősítése kellene legyen az innovatív pénzügyi eszközök támogatása területén;

26. úgy véli, hogy az innovatív pénzügyi eszközök Unió égisze alatt történő bevezetése hozzájárul ahhoz, hogy a finanszírozás az európai hozzáadott értékkel bíró projektek esetében a reálgazdaságot szolgálja;

Az új innovatív pénzügyi eszközök kidolgozása

27. kiemeli, hogy az 1990-es évek közepe óta az Unióban folyamatosan csökken az állami beruházások szintje, és hogy ez a tendencia a 2008-as válság kirobbanása óta tovább súlyosbodott; megjegyzi továbbá, hogy a projektgazdák a hitelfelvételi lehetőségek beszűkülésével és a tőkepiacokhoz való nehezebb hozzáféréssel szembesülnek; ennélfogva meggyőződése, hogy ha az Unió biztosítani kívánja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre való összehangolt visszaállást, akkor ennek fontos tényezőjévé válhat az innovatív pénzügyi eszközök folyamatos nemzeti és uniós szintű fejlesztése;

28. kiemeli, hogy az Európa 2020 stratégia és 7 kiemelt kezdeményezése megvalósításához a Bizottság becslése szerint 2020-ig Európa-szerte mintegy 1 600 milliárd EUR beruházásra lenne szükség; megállapítja, hogy ezek a beruházások olyan változatos témákat fednek le, melyek a nagy infrastrukturális projektek kivitelezésétől a helyi vagy regionális szinten nagy növekedési potenciállal rendelkező kisebb projektek támogatásáig terjednek, ideértve a szociális kohéziót támogató fellépéseket is;

29. megismétli, hogy az innovatív pénzügyi eszközök célja az Unió stratégiai célkitűzéseinek megvalósításához szükségesnek ítélt projektek megkönnyítése vagy lehetővé tétele, így az innovatív pénzügyi eszközök révén jobban figyelembe vehető a programok időrendje, és alkalmazkodni lehet ahhoz;

30. határozott meggyőződése, hogy az innovatív pénzügyi eszközöknek választ kell adniuk az Unió egy vagy több konkrét szakpolitikai célkitűzésére, különösen az Európa 2020 stratégiában foglaltakra, megkülönböztetéstől mentes módon kell működniük, egyértelmű lejárati határidővel kell rendelkezniük, tiszteletben kell tartaniuk a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét, és ki kell egészíteniük a támogatásokhoz hasonló hagyományos eszközöket, ezzel javítva a kiadások minőségét és hozzájárulva a pénzügyi források optimális felhasználása biztosításának iránymutató elvéhez;

31. úgy véli, hogy az innovatív pénzügyi eszközök – a magántőke állami infrastrukturális projektekbe történő nagyobb mértékű bevonása révén – elősegíthetik a köz- és magánszféra közötti partnerségek kialakítását;

32. kiemeli az előzetes értékelés jelentőségét a piaci bukást vagy az optimálistól elmaradó befektetést eredményező helyzetek, a beruházási szükségletek, a magánszektor esetleges bevonása, a méretgazdaságossággal összefüggő lehetőségek és a kritikus tömeggel kapcsolatos kérdések felismerésében és annak ellenőrzésében, hogy az eszköz a belső piacon nem vezet versenytorzuláshoz, illetve nem sérti az állami támogatásra vonatkozó szabályokat; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon objektív, több területet átfogó és megfelelő követelményeket az előzetes értékelés szerepére és alkalmazására vonatkozóan; határozottan kitart a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal elve mellett, és véleménye szerint az ilyen értékelések hozzájárulnak az innovatív pénzügyi eszközök hatékony és eredményes kezeléséhez;

33. véleménye szerint elengedhetetlen, hogy egy eredményorientált megközelítés keretében az előzetes és utólagos értékelésekbe bevonjanak egy sor ésszerű és egyszerű minőségi és/vagy mennyiségi mutatót valamennyi innovatív pénzügyi eszköz vonatkozásában, az eszköz pénzügyi teljesítménye, valamint az uniós célkitűzéseik megvalósításához való hozzájárulása tekintetében egyaránt; úgy véli, hogy ennek a követelménynek összhangban kell állnia az irányítók ésszerű adminisztratív terhelésével; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az innovatív pénzügyi eszközök szükségszerű utólagos értékelése megszakíthatja kiaknázásuk folyamatosságát;

34. megjegyzi ugyanakkor, hogy az innovatív pénzügyi eszközök elszaporodása számos kihívást teremt a szabályozás, az irányítás és hatékonyságuk ellenőrzése szempontjából, és hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt egyrészről az átláthatósággal és az ellenőrzéssel kapcsolatos aggodalmak, másrészről a végrehajtás megfelelő szintű hatékonysága és gyorsasága között; úgy véli, hogy a pénzügyi eszközök számának csökkentésével egyidejűleg minimálisra szoríthatók az egyenlőtlenségek és biztosítható az elegendő kritikus tömeg;

35. kiemeli tehát a lehető legegyszerűbb, legegyértelműbb és legátláthatóbb jogi keret létrehozásának jelentőségét, amely nem növeli a közvetítők és a kedvezményezettek adminisztratív terheit, ugyanakkor vonzó mind az állami, mind a magánbefektetők számára;

36. úgy véli, hogy a jelentéstételre (reporting) vonatkozó szabályokat javítani kell, hogy azok egyértelműek, és lehetőség szerint egységesek legyenek, hogy ezáltal ésszerű egyensúly váljon lehetővé az információ megbízhatósága és az innovatív pénzügyi eszközök vonzereje között; felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be megfelelő irányítási és ellenőrzési rendszereket, amelyek biztosítják a meglévő ellenőrzési szabályok végrehajtását;

37. kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be különálló, egyedi és összefoglaló éves jelentést az Európai Parlamentnek az innovatív pénzügyi eszközökről, kitérve felhasználásukra, továbbá forrástípus, tematikus célkitűzés és tagállam szerinti részletes teljesítményükre;

38. tekintettel e pénzügyi eszközök láthatóságának teljes hiányára, olyan intézkedések meghozatalára szólítja fel a Bizottságot, amelyek megfelelő tájékoztatást biztosítanak az uniós költségvetés ilyen típusú felhasználásáról, amely nem csak a potenciális befektetőkre irányul, hanem az uniós polgárokra is; kiemeli az új finanszírozási eszközökre vonatkozó, kiterjedt, európai szintű tájékoztató kampány fontosságát, amely arra hivatott, hogy a képviselt intézmény méretétől függetlenül valamennyi befektető részére hozzáférést biztosítson;

39. kiemeli, hogy a tőkeáttételi és a multiplikátorhatás beavatkozási területenként jelentősen eltérő; úgy véli, hogy az európai jogalkotónak nem szabad előre túl egységes célkitűzéseket megállapítania e téren, mivel e hatások természetüknél fogva jelentős mértékben függnek a gazdasági körülményektől és az érintett ágazattól;

40. kiemeli, hogy az innovatív pénzügyi eszközök alkalmazási területe nagyrészt még mindig pontosítandó és gyors fejlődési lehetőség előtt áll; ennek következtében megjegyzi, hogy a létrehozatalukra való kapacitásnak vagy a rugalmassági és a környezethez való igazodási képességnek a lehető legmagasabb szintűnek kell lennie; javasolja tehát, hogy a költségvetési hatóság kiigazíthassa az egyes pénzügyi eszközök számára előirányzott éves összegeket, ha ez a létrehozását vezérlő célok jobb teljesítéséhez hasznosnak bizonyul;

41. újból megerősíti, hogy az említett eszközön belüli eszközből származó kamatok és egyéb bevételek újbóli befektetése („reflows”) kell legyen minden innovatív pénzügyi eszköz alapelve, és hogy minden kivételt kellően indokolni kell; üdvözli az ilyen irányú fejlődést, amelyet a jövőre hatályba lépő új költségvetési rendelet rögzít;

42. úgy gondolja, hogy az irányító hatóságok, a pénzügyi közvetítők, a bankok és a helyi közigazgatás szintjén is feltétlenül meg kell erősíteni az innovatív pénzügyi eszközök felhasználására és kezelésére vonatkozó szakismeretet és technikai kapacitást; javasolja, hogy e szereplők között a tagállamok rendelkezésére bocsátott szabványosított eszközök meghatározására szolgáló bizottsági végrehajtási aktus elfogadását megelőzően alakítsanak ki megerősített információcserét, különösen azon szereplők vonatkozásában, amelyek nemzeti piaci ismeretekkel rendelkeznek; véleménye szerint a kulturális akadályok leküzdéséhez, az innovatív pénzügyi eszközök megismerésének garantálásához és ahhoz, hogy sikerükhöz minden esély biztosítva legyen, elengedhetetlen, hogy erre az információcserére kellő időben kerüljön sor;

43. úgy véli, hogy a pénzügyi eszközök kidolgozása és végrehajtása során el kell ismerni a különféle nemzeti és regionális bankintézmények szerepét, amelyek a helyi és regionális sajátosságokat illetően rendelkeznek a szükséges tapasztalattal és ismeretekkel;

44. úgy véli, hogy az innovatív pénzügyi eszközök innovatív jellege szükségessé teszi az állami pénzintézetek koordinációs keretének kialakítását; e pénzintézetekre az innovatív pénzügyi eszközök végrehajtásával kapcsolatos költségvetési végrehajtási feladatokat ruháznának, és e feladatok ellátásába a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament képviselőit is bevonnák;

45. üdvözli az Európai Parlament és a Tanács közötti gyors megállapodást a közlekedés, az energia és az információs technológiák területéhez tartozó projektek finanszírozására szolgáló kötvénykölcsönök (projektkötvények/„project bonds”) 2012–2013-as időszakban történő bevezetéséről[3]; kifejezi abbéli szándékát, hogy e kísérleti időszak teljes körű és független értékelése alapján felmérje a jövőben teendő lépéseket, amelyekkel fokozható az uniós kiadások hatékonysága és növelhető a befektetések volumene az elsőbbségi projektek esetében;

46. ezért kéri a projektkötvényekre vonatkozó kezdeményezés sürgős végrehajtását és annak pontos értékelését, hogy célszerű-e új, külön kezdeményezést tenni az infrastruktúra finanszírozására irányuló olyan, európai kötvények kibocsátására, amelyekben az Európai Uniónak projektkötvények nyilvános kibocsátásán keresztül közvetlen tőkerészesedése lenne az infrastruktúrát érintő, közös érdekeket szolgáló és magas európai hozzáadott értéket képviselő projektekben;

47. úgy véli, hogy az Európai Unió azzal, hogy egyedül vagy más tagállamokkal közösen közvetlen tőkerészesedéssel rendelkezne az infrastruktúrát érintő (hosszú távon megtérülő) projektekben, erőteljes jelzést küldene mind az állami és magánbefektetőknek, mind a pénzpiacoknak; úgy véli, hogy az EU befektetőként való részvétele biztosítaná az Unió hosszú távú politikai célkitűzéseivel való összhangot, és garanciaként szolgálna a projekt megvalósítását illetően, fontos katalizátor- és fellendítő hatást váltva ki;

48. üdvözli továbbá az Európai Tanács 2012. június 28–29-i, az EBB tőkéjének 10 milliárd euróval történő megemeléséről szóló megállapodást, ami lehetővé teszi az EBB-csoport számára, hogy az Unión belüli hitelnyújtási képességét mintegy 60 milliárd euróval növelje az elkövetkező években, és így az európai gazdaság fellendítésére irányuló erőfeszítésben az üdvözölt anticiklikus szerepet betöltse; emlékeztet arra az általánosan elismert tényre, hogy az EBB-kölcsönök multiplikátorhatása három; ragaszkodik ennélfogva ahhoz, hogy ez az új kötelezettségvállalás ne az EBB és az uniós költségvetés kockázatmegosztás vagy tőkerészesedés megszerzése területén meglévő közös eszközei ezzel párhuzamosan történő megerősítésének és javításának kárára történjen, mivel ezek az eszközök olyan egyéb típusú projektek és fellépések támogatását teszik lehetővé, melyeket az EBB-kölcsönök nem, és amelyeknek adott esetben még az EBB-kölcsönöknél is magasabb a multiplikátorhatása;

49. felhívja a figyelmet arra, hogy bármilyen legyen is az innovatív pénzügyi eszközök eredményének szintje, csak akkor fejthetik ki hatásukat maradéktalanul, ha a jogi és az általános szabályozási környezet kedvez a fejlődésüknek, például a hosszú távú beruházásoknak a jelenleg reform alatt álló prudenciális szabályok (Bázel III., Szolvencia II. stb.) keretében történő kezelése tekintetében;

50. bízik abban, hogy az innovatív pénzügyi eszközök nagyobb mértékű használata több, mint kedvező hatással lesz az európai gazdaságra, ugyanakkor tart attól, hogy ez a hatás csak a rövid és középtávú projektekre fog korlátozódni; attól tart, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó uniós stratégia célkitűzéseinek megvalósításához szükséges projektekbe való beruházások nem valósulhatnak meg, mert túl kockázatosnak tűnnek a befektetők számára és mert nem állnak rendelkezésre közpénzek; kéri ezért a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül nyújtson be javaslatokat a jelenleg nem megfelelően hasznosított megtakarítások igénybevételének megkönnyítésére olyan közép- és hosszú távú projektek javára, melyek fenntartható növekedést generálnak az Unióban;

51 véleménye szerint, ha egy adott innovatív pénzügyi eszköz elegendő kritikus tömeggel rendelkezik, az – a jelentős volumenű projektportfóliónak köszönhető kisebb kockázatból és a piacokon esetlegesen kialakuló zökkenőmentes kereskedelemből adódóan – megfelelő vonzerőt jelent a magántőkepiac számára;

52. hangsúlyozza, hogy ügyelni kell arra, hogy a „vegyes pénzügyi gazdaság” esetleges létrejöttének eredményeként ne váljon az innovatív pénzügyi eszközökből összetett – értékpapírrá alakítható és eredeti célkitűzésüktől eltéríthető – pénzügyi termék;

*

* *

53. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2011)0266.
• [2]  Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2011)0331.
• [3]  Elfogadott szövegek, 2012. július 5., P7_TA-PROV(2012)0296.

VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (31.5.2012)

a Költségvetési Bizottság részére

az innovatív pénzügyi eszközökről a következő többéves pénzügyi kerettel összefüggésben
(2012/2027(INI))

Előadó: Iliana Ivanova

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  elismeri, hogy mivel a pénzügyi eszközök a finanszírozásnyújtás eszközei, és magukban hordozzák a multiplikátor- és tőkeáttételi hatások lehetőségét, egyes esetekben a közfinanszírozású támogatás hatékonyabb és hatásosabb eszközei lehetnek; emlékeztet arra, hogy a Bizottság annak ellenére mozdítja elő a következő többéves pénzügyi keretben a pénzügyi eszközök fokozottabb alkalmazását[1], hogy véleménye szerint a kohézió területén a pénzügyi eszközök kockázata magas[2];

2.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg hiányzik a „pénzügyi eszköz” fogalmának jogi meghatározása; tudomása szerint a felülvizsgált költségvetési rendelet tartalmazza majd e fogalommeghatározást; véleménye szerint elengedhetetlen, hogy e fogalommeghatározáshoz a pénzügyi eszközökkel foglalkozó valamennyi jogalkotási aktusban ragaszkodjunk;

3.  felhívja a figyelmet a Számvevőszék által a költségvetési rendeletről szóló 6/2010. sz. véleményében a következőkkel kapcsolatban tett ajánlásokra: a) tisztázni kell a pénzügyi eszközök tulajdoni helyzetét, b) következetessé kell tenni a pénzügyi eszközök elszámolását és az azokkal kapcsolatos jelentéstételt a pénzügyi kimutatásban, c) világos végrehajtási szabályokat kell elfogadni az ellenőrzésre vonatkozóan és d) meg kell erősíteni a Bizottság személyzeti kapacitását, hogy bonyolult pénzügyi eszközöket tudjon működtetni;

4.  rámutat arra, hogy a pénzügyi eszközök kizárólag a piac nem megfelelő működésének bizonyítottsága esetén támogathatók közpénzekből; ezért hangsúlyozza a piacok nem megfelelő működésével kapcsolatban elvégzett minőségi értékelés fontosságát, amelynek keretében azonosítanák a számszerűsített finanszírozási hiányokat, így bizonyítható lenne a pénzügyi eszközök közpénzekből való támogatása iránti igény; meg van győződve arról, hogy a közpénzekből részesülő pénzügyi eszközök kizárólag akkor vezethetők be, ha azok célja az ilyen bizonyíthatóan fennálló igény kezelése, mivel ennek hiányában piaci torzulások alakulhatnak ki; ebben az összefüggésben hangsúlyozza az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak való megfelelés fontosságát;

5.  üdvözli az Európai Számvevőszék 4/2011. sz., a kkv-garanciakeretről szóló különjelentésében tett megállapításokat; felszólítja az említett eszközt a Bizottság nevében irányító Európai Beruházási Alapot az Európai Számvevőszék ajánlásainak mielőbbi végrehajtására; tudomásul veszi a kkv-garanciakeret ellenőrzéséről szóló, 4/2011. sz. különjelentésében a Számvevőszék által tett észrevételeket, amelyek a következőkre vonatkoznak: kevés a tényszerű bizonyíték a hatásvizsgálatban, amely alátámasztaná a garanciakeretet, nem világosak a garanciakeret célkitűzései, nincsenek konkrét céljai, és vannak olyan esetek, amikor a kedvezményezettek államilag támogatott garancia nélkül, a piacon is hozzájuthattak volna hitelhez; üdvözli ugyanakkor a 4/2011. sz. különjelentésben azonosított eredményeket, ideértve a megfelelő irányítási keretrendszer létrehozását, továbbá a jól kialakított keretrendszert a kedvezményezettek kiválasztásához, és az egyértelmű és ésszerű beszámolási előírások bevezetését, melyek nem jelentenek túlzott terhet a kkv-k számára;

6.  aggodalmát fejezi ki az Európai Számvevőszéknek a 2/2012. sz., az Európai Regionális Fejlesztési Alapból támogatott, a kkv-k részére nyújtott pénzügyi konstrukciókról szóló különjelentésében foglalt megállapításai kapcsán; határozott meggyőződése szerint e megállapításokkal foglalkozni kell, és a gyengeségeket még azelőtt orvosolni kell, hogy a következő többéves pénzügyi keretben fokozott mértékben alkalmaznák a pénzügyi eszközöket;

7.  ajánlja, hogy a következő többéves pénzügyi keretben foglalkozzanak a következő szempontokkal:

–   megbízható és technikailag stabil ellenőrzési és értékelési rendszerek létrehozása, amelyek a pénzügyi eszközökhöz kötődnek, és amelyek kis számú mérhető, releváns, konkrét és egységes – az elért eredményekre összpontosító és releváns teljesítménymutatókat és célértékeket magukban foglaló – mutatót tartalmaznak,

–   a pénzügyi eszközök más eszközökkel megfelelően összehangolt alkalmazása az európai hozzáadott érték jobb biztosítása érdekében;

8.  látja a magánszektor pénzügyi eszközök útján történő bevonásának előnyét; kritikus ugyanakkor a magánbefektetők számára biztosított kedvezményes bánásmód vonatkozásában, mivel így a közszektorra tevődnének át a kockázatok, amelyek nem állnak arányban a rendelkezésre álló lehetőségekkel; véleménye szerint ezért a kedvezményes bánásmódot minden egyes esetben igazolni kell;

9.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos pénzügyi eszköz irányul ugyanazon vagy hasonló kedvezményezettekre, ami ezen intézkedésekkel kapcsolatban felveti az átfedések vagy a nem megfelelő koordináció kockázatát; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan dokumentumra, amely az összes létező pénzügyi eszközt feltérképezi, és ezáltal hozzájárul e kockázat megfelelő kezeléséhez.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	30.5.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	22 1 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marta Andreasen, Jean-Pierre Audy, Inés Ayala Sender, Zigmantas Balčytis, Andrea Češková, Tamás Deutsch, Martin Ehrenhauser, Jens Geier, Ingeborg Gräßle, Cătălin Sorin Ivan, Iliana Ivanova, Jan Mulder, Eva Ortiz Vilella, Crescenzio Rivellini, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Theodoros Skylakakis, Bart Staes, Michael Theurer
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Zuzana Brzobohatá, Jorgo Chatzimarkakis, Derk Jan Eppink, Véronique Mathieu
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Joachim Zeller

• [1]       Lásd: COM(2011)0662.
• [2]       Lásd: SEC(2011)1179, 24. o.

VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (20.6.2012)

a Költségvetési Bizottság részére

az innovatív pénzügyi eszközökről a következő többéves pénzügyi kerettel összefüggésben
(2012/2027(INI))

Előadó: Antonio Cancian

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felkéri a Költségvetési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1.  megjegyzi, hogy az európai pénzügyi eszközök és a társfinanszírozással működő programok sokfélesége zavart és bizonytalanságot kelt az állami és magánszféra ezeket felhasználni szándékozó szereplői körében; elvárja, hogy a Bizottság aktívabban segítse a lehetséges kérelmezőket a megfelelő finanszírozás vagy finanszírozási eszköz kiválasztásában azáltal, hogy orientációt nyújt, ajánlásokat fogalmaz meg és egyéni segítségnyújtást biztosít a kérelmezőknek történő kifizetés leghatékonyabb eszközeinek meghatározása céljából; reméli, hogy megtörténik a finanszírozási eszközök, így a strukturális alapok racionalizálása és összehangolása egy egységes és koherens kereten belüli hatékony felhasználásuk ösztönzése céljából; üdvözli e tekintetben az eszközök több politikán átívelő csoportosítására vonatkozó bizottsági elképzelést, amilyen például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, amelynek célja az ágazatközi szinergiák kihasználása; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ágazatközi projekteket – pl. az intelligens hálózatokat – prioritásként kezelje;

2.  megállapítja, hogy a Marguerite Alap eddig meglehetősen korlátozott számú projektet finanszírozott, és felkéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket ezen alap teljesítményének javítására; úgy véli, hogy a jövőbeli pénzügyi eszközök elfogadása során figyelembe kell venni ezt az első tapasztalatot annak felmérésekor, hogy miként lehet bővíteni az ilyen típusú finanszírozás hatókörét, és lehetőség szerint csökkenteni kell a pénzügyi eszközök teljesítési határidejét ezen eszközök vonzóbbá és a végtermék versenyképesebbé tétele érdekében;

3   tudomásul veszi, hogy az Európai Energiahatékonysági Alap (EEEF) oly módon működik, hogy a lehetséges kedvezményezetteknek a szokásos piaci finanszírozási feltételekhez hasonló, azoknál adott esetben kedvezőtlenebb feltételeket kínál; sajnálja, hogy a valójában finanszírozási eszköznek minősülő Energiahatékonysági Alapot a Bizottság a támogatás egy fajtájának tekinti, ami azt jelenti, hogy az Alap kedvezményezettjei a strukturális alapokból nem kaphatnak semmilyen támogatást; ezért hangsúlyozza, hogy a jövőben biztosítani kell, hogy az új finanszírozási eszközök összeegyeztethetőek legyenek a strukturális alapokkal és az Európai Unió által rendelkezésre bocsátott egyéb támogatási eszközökkel; megállapítja, hogy a jól működő pénzügyi eszközök az energiahatékonyság területén gyors eredményeket hozhatnak, és ezért javasolja az EEEF-nek olyan, visszatöltődő alappá való alakítása révén való tökéletesítését, amely valódi lehetőséget kínál a kisebb nagyságrendű energiahatékonysági és megújulóenergia-projektekbe történő, közvetlenül vagy közvetetten, pénzügyi intézményeken keresztül megvalósuló beruházásra;

4.  meggyőződése, hogy a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programban (COSME) és a Horizont 2020 programban biztosított sajáttőke- és adósságfinanszírozási eszközök révén nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kkv-k támogatására; mindazonáltal úgy véli, hogy az európai kkv-k valós hiteligénye pontosabb felmérésének tükrében ésszerű megfontolni a COSME keretében működő hitelgarancia-eszköz (LGF) felső küszöbértéke (150 000 EUR) megemelésének lehetőségét; úgy ítéli meg, hogy a küszöbérték emelése nem történhet az eszközt igénybe vevő kkv-k számának csökkentése árán, és kéri ezért az LGF keretében előirányzott alapok általános szintjének emelését;

5.  az az álláspontja, hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy milyen módon javíthatja az európai kvázi-sajáttőke-piacot, különösen a mezzanin finanszírozást; ajánlja, hogy a Bizottság vizsgálja meg, hogy miként erősítheti meg az Európai Beruházási Alap (EBA) mezzanin növekedési keretét, és keressen új mezzanin termékeket, így például a mezzanin hitelekre vonatkozó garanciákat; ajánlja továbbá, hogy a pénzügyi eszközök tekintetében biztosítsanak adatokat és elemzést annak érdekében, hogy mérsékeljék a mezzanin tőke uniós hitelezési piacát adott esetben feltárni kívánó pénzügyi közvetítők előtt álló akadályokat;

6.  örömére szolgálnak azok az intézkedések, amelyek a kockázatmegosztó pénzügyi mechanizmus (RSFF) által javasolt rendszer szerint garanciát nyújtanak a projektgazdáknak a hitelhez való hozzáférésük megkönnyítése érdekében;

7.  támogatja azon eddigi erőfeszítéseket, melyek célja, hogy a Horizont 2020 program keretei között ösztönözzék a kkv-k kutatási és innovációs tevékenységét; emellett megjegyzi, hogy e célkitűzés elérésének nem a kockázatitőke-finanszírozás az egyetlen járható módja; ezért felszólítja a Bizottságot és a többi érdekelt felet annak elemzésére, hogy a közbeszerzések kkv-knak történő odaítélésére szolgáló rendszer milyen hatásokkal járhat az olyan technológiák fejlesztése tekintetében, amelyekre az európai intézményeknek bizonyítottan szüksége van, hogy európai alapokból olyan technológiák létrehozását finanszírozzák, amelyek hasznosak a fent említett intézmények számára;

8.  megismétli, hogy az innovatív pénzügyi eszközöket a magán- és közszféra közötti partnerségek támogatására kell használni, illetve a tisztán közkiadások alternatívájaként – mint a pénzeszközök hatásának növelését és a piaci hiányosságok kezelését célzó módszert – kell elképzelni;

9.  megismétli, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó uniós stratégia célkitűzéseinek eléréséhez szükségesnek tekintett projektek közös erőfeszítéseken és közös részvételen alapuló megvalósítása érdekében ezeket a pénzügyi eszközöket aktiválni kell; ezért felszólítja a Bizottságot és különösen az EBB-t, valamint az összes közvetlenül vagy közvetve érintett szervezetet, hogy az eddiginél sokkal aktívabban segítsék e projektek gazdáit, mindenekelőtt a kezdeti szakaszokban, de a teljes végrehajtási ciklus során is, a források eredményes felhasználásának biztosítása érdekében; e tekintetben úgy véli, hogy az ELENA műszaki segítségnyújtási eszközhöz hasonló sikeres tapasztalatokat példaként kell követni, és hangsúlyozni kell;

10. úgy véli, hogy az európai finanszírozást igénylő projektek mindegyike esetében előzetesen értékelni kell a projekt kereskedelmi potenciálját a legmegfelelőbb finanszírozási formák meghatározása érdekében (az EU költségvetésének terhére nyújtott támogatások, az Európai Beruházási Bank által nyújtott kölcsönök vagy a pénzügyi eszközök révén biztosított garanciák), alaposan mérlegelve a támogatási arány minden lehetséges csökkentésének lehetőségét, valamint ki kell dolgozni egy PPP-tesztet (köz- és magánszféra közötti partnerség) a nagy volumenű projektek vonatkozásában;

11. bízik abban, hogy a pénzügyi eszközök nagyobb mértékű stratégiai hasznosítása rendkívül kedvező hatással lesz az Európai Unióra, ugyanakkor úgy véli, hogy ez a hatás sajnálatos módon csak a rövid és középtávú projektekre fog korlátozódni; attól tart, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó uniós stratégia célkitűzéseinek megvalósításához szükséges projektekbe való beruházások nem valósulhatnak meg, mert túl kockázatosnak tűnhetnek a befektetők számára és mert nem állnak rendelkezésre közpénzek; kiemeli ugyanakkor, hogy a pénzügyi eszközök katalizátorszerepet játszhatnak a magántőke vonatkozásában azáltal, hogy kockázatmegosztási eszközöket hoznak létre és javítják a kockázat befektetői megítélését;

12. üdvözli a több országot érintő európai kötvények létrehozását, és megismétli, hogy ezek az eszközök – a szolidaritáson alapuló megközelítésük révén – lehetővé teszik majd a kritikus uniós infrastruktúrák, köztük az energetikai infrastruktúra finanszírozását;

13. ezért kéri a projektkötvényekre vonatkozó kezdeményezés sürgős végrehajtását és annak pontos értékelését, hogy célszerű-e új, külön kezdeményezést tenni az infrastruktúra finanszírozására irányuló olyan, európai kötvények kibocsátására, amelyekben az Európai Uniónak projektkötvények nyilvános kibocsátásán keresztül közvetlen tőkerészesedése lenne az infrastruktúrát érintő, közös érdekeket szolgáló és magas európai hozzáadott értéket képviselő projektekben;

14. úgy véli, hogy az Európai Unió azzal, hogy egyedül vagy más tagállamokkal közösen közvetlen tőkerészesedéssel rendelkezne az infrastruktúrát érintő (hosszú távon megtérülő) projektekben, erőteljes jelzést küldene mind az állami és magánbefektetőknek, mind a pénzpiacoknak; úgy véli, hogy az EU befektetőként való részvétele biztosítaná az Unió hosszú távú politikai célkitűzéseivel való összhangot, és garanciaként szolgálna a projekt megvalósítását illetően, fontos katalizátor- és fellendítő hatást váltva ki;

15. egységes feltételek bevezetését sürgeti a támogatható költségek, auditálás és ellenőrzés tekintetében, és úgy véli, hogy az egyértelmű felelősségi szintek meghatározása a tagállamok részére e pénzügyi mechanizmusok bevezetése és felügyelete vonatkozásában e mechanizmusok hatékonyabb kihasználtságát eredményezi;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	19.6.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	49 2 5
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Amelia Andersdotter, Josefa Andrés Barea, Zigmantas Balčytis, Ivo Belet, Bendt Bendtsen, Jan Březina, Reinhard Bütikofer, Maria Da Graça Carvalho, Giles Chichester, Jürgen Creutzmann, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Vicky Ford, Gaston Franco, Adam Gierek, Norbert Glante, Fiona Hall, Kent Johansson, Romana Jordan, Krišjānis Kariņš, Lena Kolarska-Bobińska, Philippe Lamberts, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Marisa Matias, Jaroslav Paška, Aldo Patriciello, Vittorio Prodi, Miloslav Ransdorf, Teresa Riera Madurell, Michèle Rivasi, Paul Rübig, Salvador Sedó i Alabart, Francisco Sosa Wagner, Konrad Szymański, Patrizia Toia, Ioannis A. Tsoukalas, Claude Turmes, Niki Tzavela, Marita Ulvskog, Vladimir Urutchev, Adina-Ioana Vălean, Kathleen Van Brempt, Alejo Vidal-Quadras, Henri Weber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Antonio Cancian, António Fernando Correia de Campos, Ioan Enciu, Roger Helmer, Jolanta Emilia Hibner, Ivailo Kalfin, Seán Kelly, Werner Langen, Mario Pirillo, Peter Skinner, Lambert van Nistelrooij
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Jorgo Chatzimarkakis

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (25.6.2012)

a Költségvetési Bizottság részére

az innovatív pénzügyi eszközökről a következő többéves pénzügyi kerettel összefüggésben
(2012/2027(INI))

A vélemény előadója: Mojca Kleva

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a következő, 2014–2020-as programozási időszakban fokozzák a pénzügyi eszközök használatát; hangsúlyozza, hogy a komoly költségvetési megszorítások és a magánszektor csökkent hitelezőképességének időszakában az innovatív pénzügyi eszközök fokozott használata ösztönözheti a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, az EU költségvetésével együtt multiplikátorhatást fejthet ki, alternatív finanszírozási forrásokat nyithat meg, jelentős pénzügyi forrásokat biztosíthat a stratégiai regionális beruházásokhoz, hosszú távú, fenntartható beruházásokat támogathat és fokozhatja az EU növekedési potenciálját; véleménye szerint a támogatásokat kiegészítő pénzügyi eszközök az EU regionális növekedési stratégiáinak jelentős tényezőjévé fejlődhetnek az intelligens és hosszú távú gazdasági növekedésre irányuló uniós célok elérése érdekében, ha megfelelő projektekhez használják fel azokat; a pénzügyi eszközök akkor megfelelőek, ha a projekt a támogatás eredményeképpen bevételeket és nyereséget hoz, és így sor kerülhet a hitelek és kölcsönök visszafizetésére;

2.  sürgeti, hogy a pénzügyi eszközök jogi meghatározását mielőbb fogadják el a közeljövőben elkészülő felülvizsgált költségvetési rendeletben, és hogy a pénzügyi eszközökkel foglalkozó valamennyi jogalkotási aktusban koherensen hivatkozzanak rájuk; hangsúlyozza, milyen fontos, hogy időben, még a következő programozási időszak kezdete előtt biztosítsák a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos egyértelmű, egyszerű és átlátható jogi keretet, hogy a pénzügyi eszközök vonzóak legyenek az intézményi és a magánbefektetők számára is;

3.  kiemeli az új finanszírozási eszközökre vonatkozó, kiterjedt, európai szintű tájékoztató kampány fontosságát, amely arra hivatott, hogy a képviselt intézmény méretétől függetlenül valamennyi befektető részére hozzáférést biztosítson;

4.  kiemeli az előzetes értékelés jelentőségét a piaci bukást vagy az optimálistól elmaradó befektetést eredményező helyzetek felismerésében; felhívja a Bizottságot, hogy az alap-jogiaktus részeként vezesse be a megfelelő rendeletbe az előzetes értékelés szerepére és alkalmazására vonatkozó megfelelő követelményeket, mint például a piaci kudarc bizonyítékát, a számszerűsített finanszírozási hiányt és a beruházási igényeket, a magánszektor lehetséges részvételét, és ennek eredményeként az adott pénzügyi eszköz hozzáadott értékét és a kritikus tömeg értékelését;

5.  üdvözli, hogy a kohéziós politikában alkalmazott pénzügyi eszközök alkalmazását kiterjesztik valamennyi tematikus célkitűzésre és valamennyi CSF-alapra, valamint azokra a projektekre és projektcsoportokra vagy programrészekre, amelyek bevételeket vagy nyereséget hoznak, és így alkalmasak pénzügyi eszköznek a következő programozási időszakban; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a különböző rendszerek összehangolásának hiányából és átfedéséből eredő kockázat enyhítése érdekében szükséges az alkalmazott pénzügyi eszközök jobb áttekintése;

6.  véleménye szerint az uniós források tervezett célra történő felhasználásának biztosítása érdekében alapvető fontosságú a megfelelő nyomon követés, jelentéstétel és ellenőrzés; felhívja a Bizottságot, hogy a programozási időszakban erősítse meg az irányító hatóságokra vonatkozó jelentéstételi követelményeket;

7.  úgy gondolja, hogy az irányító hatóságok, a pénzügyi közvetítők és a bankok szintjén is meg kell erősíteni a pénzügyi eszközök felhasználására és kezelésére vonatkozó szakismeretet és technikai kapacitást; kiemeli, hogy az állami politikák végrehajtásáért felelős személyek körében elengedhetetlen a pénzügyi eszközök jobb ismerete ahhoz, hogy megszűnjenek az adott kultúrában gyökeredző megszorítások és sikerüljön előmozdítani a pénzügyi eszközök sikerét;

8.  ösztönzi a Bizottságot, hogy a pénzügyi eszközök új, a 2014–2020-as programozási időszakra szóló korszakának meghatározásakor használja fel az olyan eszközökkel szerzett tapasztalatokat, mint például a JEREMIE, a JESSICA és a JASMINE, amelyek döntő jelentőségűek Európa régiói és városai számára;

9.  úgy véli, hogy a pénzügyi eszközök kidolgozása és végrehajtása során el kell ismerni a különféle nemzeti és regionális bankintézmények szerepét, amelyek a helyi és regionális sajátosságokat illetően rendelkeznek a szükséges tapasztalattal és ismeretekkel;

10. elismeri a városi dimenzió fontosságát és a városok megnövekedett szerepét a következő programozási időszakban a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó alapok programozásában és végrehajtásában; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy tegye egyértelműbbé a városoknak a pénzügyi eszközök kidolgozásában és végrehajtásában játszott jelentősebb szerepének eljárási és gyakorlati vonatkozásait, és ezzel egyidejűleg e projektek tekintetében is biztosítsa a nyilvános részvételi eljárásokat.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	21.6.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	41 1 3
A zárószavazáson jelen lévő tagok	François Alfonsi, Catherine Bearder, Jean-Paul Besset, Victor Boştinaru, John Bufton, Alain Cadec, Salvatore Caronna, Nikos Chrysogelos, Ryszard Czarnecki, Francesco De Angelis, Rosa Estaràs Ferragut, Brice Hortefeux, Danuta Maria Hübner, Filiz Hakaeva Hyusmenova, María Irigoyen Pérez, Seán Kelly, Constanze Angela Krehl, Petru Constantin Luhan, Ramona Nicole Mănescu, Vladimír Maňka, Riikka Manner, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Miroslav Mikolášik, Jan Olbrycht, Younous Omarjee, Markus Pieper, Monika Smolková, Ewald Stadler, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák, Kerstin Westphal, Joachim Zeller, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Antonello Antinoro, Cornelia Ernst, Pat the Cope Gallagher, Jens Geier, Lena Kolarska-Bobińska, James Nicholson, Ivari Padar, Vilja Savisaar-Toomast, Elisabeth Schroedter, Czesław Adam Siekierski, Patrice Tirolien

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	6.9.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	31 2 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marta Andreasen, Richard Ashworth, Reimer Böge, Zuzana Brzobohatá, Jean-Luc Dehaene, Isabelle Durant, Göran Färm, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazábal Rubial, Jens Geier, Lucas Hartong, Monika Hohlmeier, Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Anne E. Jensen, Ivailo Kalfin, Sergej Kozlík, Jan Kozłowski, Alain Lamassoure, Giovanni La Via, George Lyon, Claudio Morganti, Jan Mulder, Juan Andrés Naranjo Escobar, Dominique Riquet, Derek Vaughan, Angelika Werthmann, Jacek Włosowicz
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Burkhard Balz, Maria Da Graça Carvalho, Edit Herczog, Jürgen Klute, Constanze Angela Krehl, Peter Šťastný, Georgios Stavrakakis
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Luigi Berlinguer