Eljárás : 2011/2308(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0283/2012

Előterjesztett szövegek :

A7-0283/2012

Viták :

PV 20/11/2012 - 11
CRE 20/11/2012 - 11

Szavazatok :

PV 21/11/2012 - 5.12
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0443

JELENTÉS     
PDF 223kWORD 236k
25.9.2012
PE 483.605v02-00 A7-0283/2012

a palagáz- és palaolaj-kitermelésnek a környezetre gyakorolt hatásairól

(2011/2308(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: Bogusław Sonik

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a palagáz- és palaolaj-kitermelésnek a környezetre gyakorolt hatásairól

(2011/2308(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–   tekintettel az ásványi nyersanyagok fúrólyukon keresztül történő kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről szóló, 1992. november 3-i 92/91/EGK tanácsi irányelvre(2),

–   tekintettel az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–   tekintettel a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 98/2008/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–   tekintettel az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–   tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre (élőhely-irányelv)(6),

–   tekintettel az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–   tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanács irányelvre (környezeti felelősségről szóló irányelv)(8),

–   tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (vízügyi keretirányelv)(9),

–   tekintettel az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelvre (ivóvízirányelv),

–   tekintettel a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a felszín alatti vizekről szóló irányelv)(10),

–   tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i (módosított) 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11) és az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló, 2009. április 23-i 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(12),

–   tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (REACH rendelet)(13),

–   tekintettel az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(14), amely a hatályos uniós jogszabályokat az ENSZ globálisan harmonizált rendszeréhez (GHS) igazítja,

–   tekintettel a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (biocid termékekről szóló irányelv)(15),

–   tekintettel a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996. december 9-i 1996/82/EK irányelvre (Seveso II. irányelv)(16),

–   tekintettel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsági kihívásainak kezeléséről szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(17),

–   tekintettel az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatósága által megrendelt, az Európában található nem hagyományos gázról szóló, 2011. november 8-i jelentésre(18),

–   tekintettel az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága részéről az Európai Parlament képviselőinek küldött, a palagáz-kitermelési projektek uniós környezetvédelmi jogi keretéről szóló, 2012. január 26-i jegyzékre,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „2050-ig szóló energia-ütemterv” című közleményére (COM(2011)0885),

–   tekintettel a 886/2011. számú (a bulgáriai palagázkutatás és -kitermelés kockázatairól szóló) és az 1378/2011. számú (a palagáz lengyelországi kitermeléséről szóló) petícióra,

–   tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának A. Tematikus Osztálya (Gazdaság- és tudománypolitika) által 2011 júniusában közzétett, a palagáz- és palaolaj-kitermelésnek a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásáról szóló tanulmányra,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 11., 191., 192., 193. és 194. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0283/2012),

A. mivel a közelmúlt technológiai fejlődése a világ egyes részein rövid idő alatt kereskedelmi méretűvé növelte a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelését; mivel az EU-ban még nem folyik kereskedelmi léptékű kitermelés, és mivel a készletek mennyiségét, valamint a környezetre és a közegészségre gyakorolt lehetséges hatásokat tovább kell vizsgálni;

B.  mivel a palagáz kitermelése nem mentes az ellentmondásoktól az EU-ban, de világszerte sem, ezért a technológia továbbfejlesztése előtt valamennyi (környezetvédelmi, közegészségügyi és éghajlat-változási) hatást alaposan meg kell vizsgálni;

C. mivel a 2050-ig szóló energia-ütemterv kimondja, hogy a palagáz és az egyéb nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok igen jelentős potenciális új energiaforrássá váltak Európában; mivel a szén és az olaj gázzal történő felváltása az életciklusuktól függően rövid és hosszú távon segíthet az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében;

D. mivel a gáz felhasználható az alapterhelésnek megfelelő villamosenergia-termelésre, továbbá megbízható tartaléka lehet a változó mértékben rendelkezésre álló energiaforrásoknak, például a szél- és a napenergiának, és mivel e megbízhatóság mérsékli azokat a technikai kihívásokat, amelyeket a hálózat kiegyensúlyozása jelent; mivel a gáz a fűtés/hűtés és az EU versenyképességét javító számos más ipari felhasználás számára hatékony tüzelőanyag;

E.  mivel a palagáz és a szénhez kötött metán nem hagyományos fosszilis tüzelőanyag-készletének kitermeléséhez alkalmazott két fő technológiát, a vízszintes fúrást és a hidraulikus rétegrepesztést csak egy évtizede használják kombinálva, és e két technológia kombinálása és a velük járó beavatkozás léptéke miatt ezt nem szabad összetéveszteni a hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésénél használt kúttalpkezelési technológiákkal;

F.  mivel az EU elkötelezett az üvegházhatást okozó gázkibocsátások csökkentésére és a megújuló energiaforrások arányának növelésére irányuló, jogilag kötelező érvényű célok mellett; mivel a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésére vonatkozó valamennyi döntést a kibocsátáscsökkentés szükségességének fényében kell vizsgálni;

G. mivel eddig nem létezett uniós (keret)irányelv a bányászati tevékenységek szabályozására;

H. mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat a rétegrepesztésre használt vegyi anyagokra és hidraulikus rétegrepesztéssel járó környezetvédelmi és egészségügyi kockázatokra vonatkozóan; mivel még fontos vizsgálatok vannak folyamatban és a további, folyamatos kutatások iránti igény egyre növekszik; mivel az adatok rendelkezésre állása és átláthatósága, a mintavétel és a tesztek elsődleges fontosságúak a közegészségügyet és a környezetet védő szabályozást elősegítő magas szintű kutatásokhoz;

I.   mivel a fosszilis tüzelőanyagok minden típusának és az ásványi nyersanyagoknak a kitermelése potenciális kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre; mivel alapvetően fontos, hogy a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos jövőbeni európai erőforrás-fejlesztési döntések során az elővigyázatosság és a „szennyező fizet” elvének megfelelően járjanak el, illetve a feltárás és a kinyerés folyamatának minden szakaszában figyelembe vegyék az esetlegesen jelentkező hatásokat;

J.   mivel a környezetvédelmi és közegészségügyi szempontok miatt egyes uniós tagállamok, például Franciaország és Bulgária, már moratóriumot vezettek be a palagáz-kitermelésre;

K  mivel a környezetvédelmi hatásvizsgálatot e projektek környezetvédelmi kockázatai ellenére általában nem szabják a palagáz-kitermelési projektek feltételéül;

L.  mivel az EU feladata, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység esetében magas szinten biztosítsa az emberi egészség védelmét;

M. mivel jelenleg számos európai kormány, például a francia, a bolgár, a németországi Észak–Rajna–Vesztfália kormánya, a svájci Fribourg és Vaud kormánya, valamint az Egyesült Államok számos állama (Észak-Karolina, New York, New Jersey, és Vermont, továbbá több mint 100 helyi kormányzat), és emellett a világ számos más országának kormánya (Dél-Afrika, a kanadai Quebec, az ausztráliai Új-Dél-Wales) tart érvényben tilalmat vagy moratóriumot a hidraulikus rétegrepesztésnek a kőolaj vagy a földgáz palából vagy más kötött kőzetből való kitermelésekor történő használatára;

N. mivel jelenleg számos tagállam – például a Cseh Köztársaság, Románia és Németország – vizsgálja a kőolaj vagy a földgáz palából vagy más kötött kőzetből való feltárására vagy kitermelésére vonatkozó moratórium bevezetését;

O. mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv nem kötelezi az üzemeltetőket, hogy megfelelő biztosítást kössenek, tekintettel a nyersanyag-kitermelő iparban bekövetkező balesetekhez kapcsolódó magas költségekre;

Általános keret – szabályozás, végrehajtás, nyomon követés és együttműködés

1.  értelmezése szerint a palagázfeltárás és -kitermelés alatt értendő a szénhidrogének minden olyan nem szokványos feltárása és kitermelése, amely a fosszilis tüzelőanyagok iparágaiban világszerte használt vízszintes fúrási technikát és nagy mennyiségű vizet igénylő hidraulikus rétegrepesztést alkalmaz;

2   hangsúlyozza, hogy jóllehet a tagállamok kizárólagos előjoggal rendelkeznek saját energiaforrásaik kinyerésére, a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos minden fejlesztés során – a vonatkozó uniós biztonsági és környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelően – tisztességes és egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani az egész Unióban;

3.  úgy véli, hogy alaposan elemezni kell a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok feltárásával és kitermelésével kapcsolatos európai uniós szabályozási keretrendszert; üdvözli ezért a kockázatok azonosításáról, az üvegházgáz-kibocsátások életciklusra vetített alakulásáról, a vegyi anyagokról, a vízről, a földhasználatról és a palagáz uniós energiapiacokra gyakorolt hatásáról szóló bizottsági tanulmányok közeljövőbeli lezárását; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a jelenleg folyó szabályozói vizsgálatok lezárásáig legyenek elővigyázatosak a palagáz további hasznosításával kapcsolatban, és hogy ténylegesen hajtsanak végre valamennyi hatályos jogszabályt a kockázatok csökkentése érdekében valamennyi gázkitermelési művelet esetében;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tanulmányok lezárultát követően végezzen átfogó értékelést az egészség- és környezetvédelemre vonatkozó európai jogszabályi keret alapján, és adott esetben – összhangban a Szerződés alapelveivel – a lehető leghamarabb tegyen javaslatot a megfelelő intézkedésekre, beleértve jogalkotási intézkedéseket is;

5.  hangsúlyozza, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének – a hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermeléséhez hasonlóan – kockázatai vannak; úgy véli, hogy e kockázatokat határozott szabályozási kereteken belül megelőző intézkedésekkel kell kezelni, azaz megfelelő tervezéssel, teszteléssel, új és a rendelkezésre álló legjobb technológiák alkalmazásával, a bevált iparági gyakorlatokkal, továbbá folyamatos adatgyűjtéssel, nyomon követéssel és jelentéstétellel; rendkívül fontosnak tartja, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyag feltárásának vagy kitermelésének megkezdése előtt a potenciális fúrási területeken el kell végezni a víztartó rétegekben lévő talajvizekben természetesen előforduló metán és vegyi anyagok alapszintjeinek, valamint a levegőminőség aktuális szintjeinek mérését; úgy véli továbbá, hogy az eredeti gyártók (OEM) vagy az egyenértékű berendezéseket gyártók rendszeres bevonása révén biztosítani lehet, hogy a kritikus fontosságú biztonsági és környezetvédelmi berendezések továbbra is a leghatékonyabb módon működjenek és teljesítsék a biztonsági előírásokat;

6.  felhívja a figyelmet a Bizottságnak a hidraulikus rétegrepesztésre alkalmazandó uniós környezetvédelmi jogi keretről szóló előzetes értékelésére; sürgeti a Bizottságot, hogy vesse latba befolyását annak érdekében, hogy a tagállamok megfelelően átültessék és alkalmazzák a legfőbb uniós környezetvédelmi jogi aktusokat, és haladéktalanul adjon iránymutatást a palagázfeltárás és -kitermelés esetén végzendő környezeti hatásvizsgálathoz szükséges kiindulási vízmegfigyelési adatok megállapításához és a hidraulikus rétegrepesztés különböző földtani közegek felszín alatti vízkészleteire gyakorolt hatásainak – beleértve az esetleges szivárgást és az összesített hatásokat is – felméréséhez alkalmazott kritériumok megállapításához egyaránt;

7.  felkéri a Bizottságot, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok feltárására vagy kitermelésére vonatkozóan vezessen be az EU egészére kiterjedő kockázatkezelési keretrendszert, figyelemmel annak biztosítására, hogy az emberi egészség és a környezet védelmére vonatkozó harmonizált rendelkezések valamennyi tagállamra kiterjedően alkalmazandók legyenek;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az illetékes szabályozó hatóságokkal együttműködve gondoskodjon az e területen zajló fejlesztések folyamatos nyomon követéséről, és az uniós környezetvédelmi jogszabályok kiegészítése és kiterjesztése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket;

9.  megjegyzi, hogy a metán erőteljes üvegházhatást kiváltó gáz, amelynek kibocsátásával a 2003/87/EK (kibocsátáskereskedelmi) irányelv vagy a 406/2009/EK (kötelezettségvállalás-megosztási) határozat alapján teljes mértékben el kell számolni;

10. hangsúlyozza, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok feltárására és kitermelésére vonatkozó – a hatályos uniós jognak teljes mértékben megfelelő – szabályozás hatékonysága végső soron az illetékes nemzeti hatóságok szándékától és forrásaitól függ; felkéri ezért a tagállamokat, hogy biztosítsák az engedélyezett tevékenységek figyelemmel kíséréshez, ellenőrzéséhez és végrehajtásához elegendő humán és technikai kapacitásokat, például az illetékes nemzeti hatóságok munkatársai számára a megfelelő képzést;

11. felhívja a figyelmet a neves intézmények, nevezetesen a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) által megkezdett jelentős munkára, amely a nem hagyományos gázra és a hidraulikus rétegrepesztésre vonatkozó előírásokkal kapcsolatos legjobb gyakorlatra irányuló útmutató elkészítésére irányul;

12. kéri, hogy a megbízható tudományos és mérnöki gyakorlat alapján dolgozzanak ki egy átfogó európai referenciadokumentumot (BREF) a rétegrepesztés legjobb rendelkezésre álló technológiáiról;

13. felhívja azokat a nemzeti hatóságokat, amelyek engedélyezték a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelését, hogy vizsgálják felül a hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésénél alkalmazott kutak fúrására vonatkozó meglévő tagállami jogszabályokat, és módosítsák e rendelkezéseket, hogy azok a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok sajátosságaira is kiterjedjenek;

14. elismeri, hogy a balesetek megelőzése és a balesetekre való hatékony reagálás felelősségét mindenekelőtt az ipar viseli; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a hidraulikus rétegrepesztéssel kapcsolatos tevékenységek felvételét a környezeti felelősségről szóló irányelv III. mellékletébe, és az illetékes hatóságokat, hogy az üzemeltetőktől követeljenek meg a környezetvédelmi és polgári jogi felelősségre vonatkozó megfelelő pénzügyi biztosítékokat, amelyek kiterjednek a saját vagy másoknak kiszervezett tevékenységeik által okozott minden balesetre és nem szándékos negatív hatásra; úgy véli, hogy minden környezetszennyezés esetén a szennyező fizet elvet kell alkalmazni; üdvözli, hogy a magas szintű környezetvédelmi és biztonsági normák megalkotásával az ipar előrelépéseket tett e téren; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az ipar megfelelőségét képzett és független szakemberek által végrehajtott rendszeres vizsgálatok útján ellenőrizzék;

15. felhívja a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének területén tevékenykedő energiavállalatokat, hogy fektessenek be a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos technológiák környezetvédelmi teljesítményének javítására irányuló kutatásba; sürgeti az uniós vállalkozásokat és a tudományos intézeteket, hogy dolgozzanak ki ide kapcsolódó, együttműködésen alapuló K+F programokat, amelyek a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos feltárási és termelési tevékenységek biztonságának és kockázatainak jobb megértéséhez vezetnek;

16. megismétli a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i állásfoglalásában megfogalmazott felhívását, hogy szorgalmazzák a fosszilis tüzelőanyagokra irányuló támogatások megszüntetéséről szóló G-20-megállapodás gyorsabb végrehajtását; úgy véli, hogy a fosszilis tüzelőanyagok lelőhelyeinek, köztük a nem hagyományos források lelőhelyeinek feltárását és kitermelését nem szabad állami forrásokból támogatni;

17. véleménye szerint a környezet, az emberek és az állatok egészségének károsításával kapcsolatos kölcsönös titoktartási megállapodások, amelyek a palagáz-lelőhelyek szomszédságában élő földtulajdonosok és a palagáz-kitermelők között jöttek létre az Egyesült Államokban, nem volnának összeegyeztethetők az Unió és a tagállamok Aarhusi Egyezmény szerinti kötelezettségeivel, a környezeti információkhoz való hozzáférésről szóló 2003/4/EK irányelvvel és a környezeti felelősségről szóló irányelvvel;

A hidraulikus rétegrepesztés környezetvédelmi aspektusai

18. elismeri, hogy a palagázfeltárás és -kitermelés valószínűleg összetett és több területet átfogó kölcsönhatásokat eredményezhet a közvetlen környezettel, különösen a hidraulikus rétegrepesztés technológiájának alkalmazása, a repesztéshez alkalmazott folyadék összetétele, a kutak mélysége és építése, valamint az esetleg érintett földfelszíni terület kiterjedése miatt;

19. elismeri, hogy a különböző régiók sajátos kőzettípusai határozzák meg a kitermelés megtervezését és módszerét; sürgeti, hogy a mélyebb és a sekélyebb rétegekben található ígéretes palalelőhelyek esetében az engedélyezés előtt legyen kötelező a talajvíz kiinduló elemzése és a geológiai elemzés, amely magában foglalja a régióban zajlott vagy jelenleg folyó bányászati tevékenységekről szóló jelentéseket is;

20. hangsúlyozza, hogy tudományos vizsgálatokra van szükség a rétegrepesztéssel kapcsolatos légszennyezés és vízszennyezés emberi egészségre gyakorolt hosszú távú hatásával kapcsolatban;

21. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a kitermelési tevékenység által a környezetre gyakorolt hatások vizsgálatára vonatkozó előírások tényleges végrehajtását a nemzeti jogban; ugyanakkor kiemeli, hogy minden hatásvizsgálatot nyílt és átlátható eljárás keretében kell lefolytatni;

22. emlékeztet arra, hogy a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának „Útmutató a 85/337/EGK irányelv alkalmazásához a nem hagyományos szénhidrogén-feltárással és -kitermeléssel kapcsolatos projektek során” című, 2011. december 12-i útmutatója (hiv.: Ares(2011)1339393) megerősíti, hogy az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, a 2011/92/EU irányelvvel módosított és egységes szerkezetbe foglalt 85/337/EGK irányelv (amely a környezeti hatásvizsgálatról szóló vagy khv-irányelvként ismert) hatálya kiterjed a nem szokványos szénhidrogén-feltárásra és -kiaknázásra; továbbá emlékeztet arra, hogy minden alkalmazott hidraulikus rétegrepesztési technológia részét képezi a hagyományos és nem hagyományos, átfogó szénhidrogén-feltárási és kitermelési tevékenységeknek, amelyek az Unió fent említett környezetvédelmi jogszabályai és a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartoznak;

23. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat annak biztosítására, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv rendelkezései megfelelően figyelembe vegyék a palagáz, a palaolaj és a szénhez kötött metán feltárásának és kitermelésének sajátosságait; ragaszkodik ahhoz, hogy az előzetes környezeti hatásvizsgálat a teljes életciklus vonatkozásában terjedjen ki a levegőminőségre, a talajminőségre, a vízminőségre, a geológiai stabilitásra gyakorolt és a zajszennyezéssel kapcsolatos hatásokra;

24. felszólít a hidraulikus rétegrepesztést alkalmazó projekteknek a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv I. mellékletébe történő felvételére;

25. megjegyzi, hogy ahogyan azt a palagáznak az Északnyugat-Angliában végzett feltárása is szemléltette, fennáll a szeizmikus rengések kockázata; támogatja az Egyesült Királyság kormányának megrendelésére készített jelentésben szereplő ajánlást, hogy az üzemeltetőkkel szemben követeljék meg a meghatározott szeizmikus és mikroszeizmikus hatásokkal kapcsolatos normák betartását;

26. emlékeztet arra, hogy a palagáz fenntarthatósága még nem bizonyított; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a környezetvédelmi integritás alátámasztása érdekében végezzék el a kitermelés és a feldolgozás teljes folyamata során jelentkező üvegházgázhatásúgáz-kibocsátások alapos értékelését;

27. a felelősséggel összefüggésben indokoltnak tartja annak előírását, hogy a palagázpiaci szereplők esetében megforduljon a bizonyítási teher, ha – a zavaró hatások természetére és káros hatásaira, más lehetséges okokra és bármely más körülményre tekintettel – a környezet károsodását a valószínűségek mérlegelése alapján a palagáz-kitermelés okozta;

28. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a rétegrepesztő folyadékoknak a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv III. mellékletébe való kifejezett felvételére;

29. elismeri, hogy a hidraulikus rétegrepesztéshez viszonylag sok vízre van szükség, mivel a víz rendkívül érzékeny erőforrás az EU-ban; kiemeli, hogy tovább kell fejleszteni a helyi hidrológiai viszonyokon alapuló vízellátási terveket, amelyek figyelembe veszik a helyi vízkészleteket, a többi helyi vízfelhasználó szükségleteit és a szennyvízkezelési kapacitásokat;

30. felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a hatályos európai környezetvédelmi normákat maradéktalanul betartsák, különös tekintettel a hidraulikus rétegrepesztés során használt vízre, megsértésüket pedig megfelelően szankcionálják;

31. emlékeztet arra, hogy a vízügyi keretirányelv előírja a tagállamok számára, hogy hajtsák végre a szükséges intézkedéseket, hogy megakadályozzák az összes felszíni víztest állapotának romlását, beleértve a pontforrásokból, például a szénhidrogének feltárásának és kitermelésének helyszínéről kiinduló hatásokat is;

32. felszólítja az ipart, hogy átlátható együttműködésben a nemzeti szabályozó szervekkel, valamint a környezetvédő csoportokkal és közösségekkel tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzze az érintett felszín alatti víztestek állapotának romlását, és ezáltal fenntartsa a felszín alatti vizek vízügyi keretirányelvben és a felszín alatti vizekről szóló irányelvben meghatározott jó állapotát;

33. elismeri, hogy a hidraulikus rétegrepesztés nagy mélységben, jóval a talajvíz víztartó rétegei alatt történik; úgy véli ezért, hogy mivel a fúrási tevékenység keresztezi az ivóvízforrásokat, a felszín alatti vizek szennyezésével kapcsolatban a legfőbb kérdés gyakran a kutak sértetlensége, illetve a kútbélés és a cementezés minősége, és a kutak ellenálló képessége a befecskendezett folyadék nagy nyomásával és a kis magnitúdójú földrengésekkel szemben;

34. sürgeti, hogy bizonyos sérülékeny és különösen fenyegetett területeken, mint például ivóvízvédelmi területeken vagy ivóvízvédelmi területek alatt, valamint szénbányászati területeken alapvetően tiltsák meg a hidraulikus rétegrepesztést;

35. hangsúlyozza, hogy a hatékony megelőzéshez a kútfúrásra és a kutak karbantartására vonatkozó legmagasabb szintű előírások és gyakorlatok szigorú betartásának következetes ellenőrzésére van szükség; úgy véli, hogy az üzemeltetőknek be kell nyújtaniuk a kútlezárási jelentéseket az illetékes hatóságok részére; hangsúlyozza, hogy az iparágnak és az illetékes hatóságoknak minden szakaszban rendszeres minőség-ellenőrzéssel kell biztosítaniuk a kútbélés és a cementezés sértetlenségét, valamint – szoros együttműködésben a vízművállalatokkal – talajvízből vett mintákkal kell ellenőrizniük az ivóvíz minőségét; rámutat arra, hogy ehhez jelentős emberi erőforrások és minden szintre kiterjedő műszaki szakismeretek kellenek;

36. felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul adjon iránymutatást a palagázfeltárás és -kitermelés esetén végzendő környezeti hatásvizsgálathoz szükséges kiindulási vízmegfigyelési adatok megállapításához és a hidraulikus rétegrepesztés különböző földtani közegek felszín alatti vízkészleteire gyakorolt hatásainak – beleértve az esetleges szivárgást és az összesített hatásokat is – felméréséhez alkalmazott kritériumok megállapításához egyaránt;

37. javasolja, hogy az üzemeltetők, a szabályalkotók és a vészhelyzeti szolgálatok dolgozzanak ki közösen szükséghelyzeti intézkedési terveket, továbbá állítsanak fel speciális vészhelyzeti akciócsoportokat;

38. úgy véli, hogy a helyszíni, acél tárolótartály segítségével megvalósított zárt körös vízvisszaforgatás a leginkább környezetbarát módja a visszafolyó víz kezelésének, mivel minimalizálja a vízmennyiséget, a kiömlés esélyét és a vízkezeléshez kapcsolódó szállítási költségeket és károkat; úgy véli, hogy amennyiben lehetséges, ezt a fajta újrahasznosítást kell alkalmazni; a vízügyi keretirányelv rendelkezéseivel összhangban elutasítja a visszaáramló szennyvíz tárolás céljából történő visszasajtolását a földtani közegbe;

39. felhívja az üzemeltetőket, hogy az ivóvíz-szolgáltató vállalatokkal és az illetékes hatóságokkal együttműködve szigorúan kövessék a meglévő szennyvízkezelési szabályokat és a kötelező vízgazdálkodási terveket; hangsúlyozza azonban, hogy a meglévő szennyvízkezelő létesítmények elégtelenül vannak felszerelve a hidraulikus rétegrepesztésből származó szennyvíz kezeléséhez, és előfordulhat, hogy szennyező anyagokat bocsátanak ki a folyókba és folyóvizekbe; úgy véli emiatt, hogy az illetékes hatóságoknak az érintett tagállamokban el kell végezniük valamennyi érintett vízkezelő létesítmény teljes körű vizsgálatát;

40. hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani egy minimális biztonsági távolságot a kútalapok és a vízkivételi kutak között;

41. úgy véli, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos jelenlegi ellentmondások közül sok részben abból eredt, hogy az iparág kezdetben elutasította a hidraulikus repesztéshez használt folyadékok vegyianyag-tartalmának közzétételét; úgy véli, hogy teljes átláthatóságra van szükség, és minden üzemeltető számára kötelezően elő kell írni a rétegrepesztő folyadékok vegyianyag-tartalma összetételének és koncentrációjának teljes közzétételét és a REACH-rendeletben szereplő jelenlegi uniós szabályozásnak való teljes körű megfelelést;

42. véleménye szerint a környezet, az emberek és az állatok egészségének károsításával kapcsolatos kölcsönös titoktartási megállapodások – például a palagáz-lelőhelyek szomszédságában élő földtulajdonosok és a palagáz-kitermelők között az Egyesült Államokban hatályos megállapodások – nem egyeztethetők össze az Unió és a tagállamok Aarhusi Egyezmény szerinti kötelezettségeivel, az információhoz való hozzáférésről szóló irányelvvel (2003/4/EK) és a környezeti felelősségről szóló irányelvvel;

43. megjegyzi, hogy az egyetlen alapról fúrt többszintes kutak minimálisra csökkentik a földhasználatot és alig zavarják meg a tájképet;

44. megjegyzi, hogy az egyesült államokbeli palagázkutak hozama határozottan csökkent az első két évet követően, aminek következtében most folyamatosan új kutakat fúrnak; megjegyzi, hogy a tárolótartály-, kompresszorállomás- és csőhálózati infrastruktúra szintén hozzájárul a palagáz-kitermelési tevékenységeknek a földhasználat területén megmutatkozó hatásához;

45. felkéri azokat a tagállamokat, amelyek a palagáz- vagy a más nem hagyományos fosszilistüzelőanyag-források feltárása mellett döntenek, hogy küldjék el a Bizottság részére az azt részletező nemzeti terveiket, hogy miként illeszkedik az ilyen készletek kiaknázása az EU kötelezettségvállalás-megosztási határozata szerinti nemzeti kibocsátáscsökkentési célkitűzéseikhez;

46. elismeri, hogy a hidraulikus rétegrepesztés és a vízszintes fúrás területén megmutatkozó folyamatos technológiai fejlesztések javíthatják a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok biztonságosságát, és mérsékelhetik a potenciális környezeti hatásokat; ösztönzi az iparágat a technológia továbbfejlesztésére irányuló erőfeszítések fokozására és a legjobb technológiai megoldások alkalmazására a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok készleteinek kiaknázása terén;

47. felhívja az illetékes nemzeti földtani hatóságokat, hogy azokon a szeizmikai szempontból sérülékeny területeken, amelyekkel kapcsolatban palagáz-kitermelési engedélyeket adtak ki, a háttérszeizmicitás megállapítása érdekében végezzenek kiindulási szeizmikus megfigyelést, ami lehetővé teszi a kitermelés által keltett esetleges földrengések lehetőségének és potenciális hatásának értékelését;

48. rámutat, hogy a palagáz életciklusra vetített üvegházgázhatásúgáz-mérlegének a szénével való, kedvező eredményt mutató összehasonlítása egy százéves légköri életciklussal kapcsolatos becslés függvénye; úgy véli, hogy az, hogy a globális kibocsátásoknak 2020-ig el kell érniük a csúcspontjukat, egy rövidebb időszak, például 20 év vizsgálatát indokolná, amely megfelelőbb lehetne e célra; további tudományos kutatást szorgalmaz a szivárgásból eredő metánkibocsátásokkal kapcsolatban, hogy javítsák e kibocsátások elszámolását a tagállamok éves kimutatásaiban és az uniós kötelezettségvállalás-megosztási határozat szerinti célkitűzések viszonylatában;

49. sürgeti a bizottságot, hogy terjesszen elő arra irányuló jogalkotási javaslatokat, hogy valamennyi európai uniós palagázkútra vonatkozóan tegyék kötelezővé a tökéletes (azaz „környezetbarát”) égés elérését lehetővé tévő eszközök alkalmazását, hogy a fáklyázás alkalmazását a biztonsággal kapcsolatos aggodalmak felmerülésének esetére korlátozzák, továbbá hogy valamennyi palagázkútra vonatkozóan teljes mértékben tiltsák be a szellőztetést, erőfeszítést téve ilyen módon a metán szivárgásból eredő kibocsátásának és a palagázhoz kapcsolódó illékony szerves vegyületek kibocsátásának csökkentésére;

Nyilvános részvétel és helyi körülmények

50. elismeri, hogy a fúrások ronthatják az életkörülményeket; ezért felszólít arra, hogy ezt a szempontot vegyék figyelembe a szénhidrogén-források feltárásához és kitermeléséhez szükséges engedélyek megadásakor, és felkéri elsősorban az ipari szereplőket arra, hogy az elérhető legjobb technológiák alkalmazása révén, a hatóságokat pedig arra, hogy a szigorú szabályok alkalmazása révén hozzanak meg minden szükséges intézkedést tevékenységük kedvezőtlen következményeinek minimalizálására;

51. felkéri az iparágat, hogy vegye fel a kapcsolatot a helyi közösségekkel, és vitassák meg a palagáz-kitermelés közlekedésre, útminőségre és zajszintre gyakorolt hatása minimalizálásának közös megoldásait ott, ahol ilyen kitermelési tevékenységekre kerül sor;

52. kéri a tagállamokat, hogy a helyi önkormányzatokat teljes körűen tájékoztassák és vonják be, különösen a feltárási és kitermelési engedélyek iránti kérelmek kivizsgálása során; különösen azt kéri, hogy teljes körű hozzáférést biztosítsanak a környezetre, a lakosság egészségére és a helyi gazdaságra gyakorolt hatásokról szóló hatásvizsgálatokhoz;

53. úgy véli, hogy a nyilvános részvételt a megfelelő tájékoztatással és a kinyerés és a feltárás minden egyes fázisát megelőző nyilvános konzultációk révén kell biztosítani; nagyobb átláthatóságot sürget a hatásokat, a vegyi anyagokat és az alkalmazott technológiai megoldásokat, továbbá valamennyi vizsgálatot és ellenőrző intézkedést illetően, hogy a nyilvánosság megértse az e tevékenységekre vonatkozó szabályokat, és bízzon azokban;

54. elismeri, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos valamennyi kérdés rendezése érdekében arra van szükség, hogy sokkal hatékonyabb legyen az iparág, a szabályozók és a nyilvánosság közötti információcsere;

55. üdvözli ezzel kapcsolatban az EU 2012-es költségvetésében a nyilvános párbeszédre előirányzott összegeket, és arra buzdítja a tagállamokat, hogy használják fel ezeket a támogatásokat, biztosítva ezzel, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelésére potenciálisan alkalmas területeken élő polgárok tájékozottabbak legyenek, és ténylegesen részt tudjanak venni a helyi és nemzeti kormányzati struktúráikban folyó döntéshozatalban;

Nemzetközi vonatkozások

56. úgy véli, hogy a palagáz és más fosszilis tüzelőanyagok használatának összhangban kell lennie az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) 2. cikkével, amely felszólít arra, hogy „olyan szinten stabilizálják az üvegházhatást okozó gázok koncentrációját a légkörben, amely meggátolja az éghajlati rendszerre gyakorolt káros, emberi eredetű hatást”, és hangsúlyozza, hogy a fosszilis tüzelőanyagok – például a palagáz – infrastruktúrájához való túlzott ragaszkodás elérhetetlenné tenné e nemzetközi célkitűzés elérését;

57. úgy véli, hogy a szivárgásból eredő metánkibocsátás a fokozódó palagázfeltárással és -kitermeléssel világszerte jelentősen nőni fog, és hogy a palagáz üvegházhatást fokozó képességét (GWP) átfogóan még nem értékelték; ezért hangsúlyozza, hogy a nem hagyományos olaj- és gázforrások kitermelése gátolhatja a környezeti fenntarthatóságra vonatkozó 7. millenniumi fejlesztési cél elérését, és alááshatja a koppenhágai megállapodásban rögzített, legújabb nemzetközi éghajlat-változási kötelezettségvállalásokat; megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás már most is a szegény országokra van leginkább hatással; hangsúlyozza továbbá, hogy a közvetlen egészségügyi és környezeti hatásokon túl a nem hagyományos gáz- és olajkitermelés megélhetésre gyakorolt hatása különös fenyegetést jelent, kivált az afrikai országokban, ahol a helyi közösségek mezőgazdasága és halászata nagyban a természeti erőforrásoktól függ;

58. kitart amellett, hogy le kell vonni az USA palagáz-kitermelésének tanulságait; aggodalommal jegyzi meg, hogy a palagáz-kitermelés igen nagy mennyiségű vizet igényel, ami veszélyezteti a tiszta vízhez való hozzáférésre és az élelmezésbiztonságra vonatkozó 7. millenniumi fejlesztési célkitűzést, különösen a szegény országokban, amelyek már most is súlyos vízhiánnyal szembesülnek;

59. nyomatékosan rámutat arra, hogy az olaj- és gázkitermelés céljából történő földszerzés a földharácsolás egyik fő indítéka a fejlődő országokban, és komoly veszélyt jelent a világ őslakos közösségei, mezőgazdasági termelői és szegényei számára a víz, a termékeny talaj és az élelmiszer hozzáférhetősége szempontjából; megjegyzi, hogy a pénzpiacok 2008-as összeomlását követően láthatóan világszerte felgyorsultak a fedezeti és nyugdíjalapok befektetőinek a nyersanyag-kitermelő iparágakba való beruházásai, ami tovább ösztönözte a kitermelést; ezért kiemeli, hogy minden európai gazdasági szereplőnek mindig az összes megfelelő kormányzati szervvel és a helyi közösséggel szorosan egyeztetve és átlátható módon kell eljárnia a földbérlettel és földszerzéssel kapcsolatos kérdésekben;

60. megállapítja, hogy mivel nem egyértelmű, hogy az Unió jelenlegi szabályozási kerete megfelelő garanciát biztosít-e a palagázzal kapcsolatos tevékenységekből származó, a környezetet és az emberi egészséget érintő kockázatokkal szemben, a Bizottság az év hátralevő részében várhatóan több tanulmányt készít; úgy véli, hogy a fejlődő országokban palagázt kitermelő európai társaságoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük az e tanulmányokból levont tanulságokat; aggodalmát fejezi ki az olajtársaságok tevékenységének a környezetre, az egészségre és a fejlődésre gyakorolt hatása miatt, különösen a szubszaharai Afrikában, mivel némely ottani országban korlátozottak a környezet- és egészségvédelmi törvények végrehajtására és betartatására szolgáló kapacitások; megállapítja továbbá, hogy az európai társaságoknak felelős iparági normákat kell alkalmazniuk mindenhol, ahol működnek;

61. aggodalmát fejezi ki az európai társaságoknak a fejlődő országokban a nem hagyományos olaj-, illetve gázforrásokra irányuló potenciális befektetései miatt;

62. hangsúlyozza, hogy be kell tartani az EU-nak az EUMSZ 208. cikkében rögzített, a politikák fejlesztési célú koherenciájának biztosításával kapcsolatos kötelezettségét is; úgy véli, hogy a kitermelő tevékenységekbe befektető társaságoknak székhelyt adó Unió feladata, hogy befolyásolja e társaságok magatartását a fenntarthatóbb gyakorlatok ösztönzése céljából, például a vállalatirányítási normák, valamint a bankokra és a finanszírozásukat ellátó alapokra érvényes szabályozások szigorítása révén, beleértve az egyenlítői alapelvek, a felelős befektetésre vonatkozó elv, valamint az Európai Beruházási Bank és Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által elfogadott szabályok érvényesítését;

63. emlékeztet arra, hogy a működésük helye szerinti ország szabályain túl a nemzetközi olajtársaságokra a tőzsdei jegyzésük szerinti ország bíróságainak joghatósága is kiterjed; úgy véli, hogy a székhely szerinti ország szabályozásának hatásos eszközt kell kínálnia az emberi jogok védelmére olyan helyzetekben, amikor az elszámoltathatóság nem érvényesül, az egyesült államokbeli „Alien Tort Claims Act” mintájára;

64. megjegyzi, hogy számos olyan eszköz áll rendelkezésre – így például a globális jelentési kezdeményezés (GRI), az ENSZ Globális Megállapodás és az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai –, amelyek foglalkozhatnának a kitermelő iparágak tevékenységeinek kedvezőtlen társadalmi és környezeti hatásaival; rámutat azonban, hogy a fakultatív iránymutatások nem elegendőek a kitermelés kedvezőtlen hatásának csökkentéséhez;

65. megjegyzi, hogy jelenleg vizsgálják felül az EU elszámoltathatósági és átláthatósági irányelveit, ami lehetőséget kínál a nyersanyagtermelő iparágak által folytatott adókikerülés és korrupciós gyakorlatok megakadályozására;

66. sürgeti a Bizottságot, hogy jelöljön meg új lehetőségeket a transznacionális vállalatok társadalmi és környezetvédelmi jogokkal kapcsolatos felelősségére vonatkozó normák megerősítésére, és tárja fel a végrehajtás lehetséges módozatait is;

67. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy néhány, a nem hagyományos olaj- és gázkitermelésben érdekelt vállalat a világ különböző részein eltérő biztonsági normák szerint működik; felkéri a tagállamokat, hogy az EU-ban székhellyel rendelkező vállalatoktól követelje meg, hogy tevékenységeik során az egész világon az uniós normákat alkalmazzák;

68. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

(1)

HL L 164., 1994.6.30., 3. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(2)

HL L 348., 1992.11.28., 9. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(3)

HL L 102., 2006.4.11., 15. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(4)

HL L 312., 2008.11.22., 3. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(5)

HL L 26., 2012.1.28., 1. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(6)

HL L 206., 1992.7.22., 7. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(7)

HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

(8)

HL L 143., 2004.4.30., 56. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(9)

HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(10)

HL L 372., 2006.12.27., 12. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(11)

HL L 275., 2003.10.25., 32. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(12)

HL L 140., 2009.6.5., 136. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(13)

HL L 396., 2006.12.30., 1. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(14)

HL L 353., 2008.12.31., 1. o.

(15)

HL L 123., 1998.4.24., 1. o. (magyar nyelvű különkiadás, 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

(16)

HL L 10., 1997.1.14., 13. o.

(17)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0366

(18)

TREN/R1/350-2008, 1. rész, http://ec.europa.eu/energy/studies/doc/2012_unconventional_gas_in_europe.pdf.


INDOKOLÁS

A létező technológiákhoz kapcsolódó kibocsátás csökkentésének elősegítése révén a gáz legalább 2030-ig vagy 2035-ig döntő szerepet fog játszani az energiarendszer átalakításában. A palagáz és az egyéb nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok jelentős új energiaforrássá váltak Európában. Mindezt az Európai Bizottság 2050-ig szóló energia-ütemterve rögzítette (a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett közleménye –2050-ig szóló energia-ütemterv (COM(2011)0885)).

E dokumentumban a Bizottság elismeri, hogy a hagyományos gáztermelés hanyatlik. A belföldi földgázkitermelés és a lehetséges belföldi palagáz-kitermelés mellett Európa jelentős gázbehozatalra szorul majd; a belső piaci integráció mentén a palagáz csillapítani fogja az Unió importfüggőségével kapcsolatos aggályokat.

Az elmúlt évek során a „nem hagyományos” szénhidrogének, nevezetesen a palagáz, illetve a palaolaj kitermelése példa nélkül álló és radikális változásokat hozott a globális energiapiacokon. Az Egyesült Államok gázpiacán például a palagáz részaránya a 2000. évi 1,4%-ról 2011-re 17%-ra nőtt. A gáz világpiaci ára és a kereskedelem összetétele átalakulóban van, aminek nyilvánvaló következményei vannak az Unióban.

A „palagáz-forradalom” világszerte viszonylag gyors ütemben terjed. Becslések szerint az Unióban található teljes palagázkészlet mennyisége meghaladja az 56 ezer milliárd köbmétert, amelyből műszakilag mintegy 14 ezer milliárd köbméter termelhető ki. Ezzel szemben Norvégia hagyományos gázkészlete 2 215 milliárd köbméter, éves termelése pedig mintegy 104 milliárd köbméter, míg az EU évente körülbelül 522 milliárd köbméter saját és importált hagyományos gázt fogyaszt.

Noha még túl korai megállapítani, hogy lehetséges-e jelentős mennyiségek gazdaságos kitermelése az EU-ban, több tagállam engedélyezte a palagáz feltárását, és amennyiben a felfedezett készletek lehetővé teszik, készül a kitermelésre.

A hagyományos függőleges fúráson és a számítógéppel támogatott korszerű feltárási módszereken felül két fejlett technológia rejti a palagáz és a palaolaj fenntartható termelésének kulcsát: a vízszintes fúrás és hidraulikus rétegrepesztés. A vízszintes fúrások lényege az, hogy általában több mint két kilométer mélységű fúrásokat végeznek, amelyek több, ezekre merőleges, vízszintes furatot kötnek össze. Ezek a vízszintes furatok követik a talajszerkezetet és a három kilométeres hosszt is meghaladhatják.

A hidraulikus rétegrepesztés egy rendkívül kiérlelt és kipróbált technológia, amelyet 1947 óta több mint 1,2 millió kútnál alkalmaztak, elsősorban Kanadában és az Egyesült Államokban, illetve 30 éve Európában (újabban Németországban, Svédországban, Lengyelországban, Spanyolországban, Dániában és az Egyesült Királyságban). A technológiát az Unióban hagyományos szénhidrogén-kitermeléshez alkalmazzák, és számtalan egyéb célra használják vagy tervezik használni világszerte, többek között Argentínában, Kínában, Ukrajnában és Indiában.

E háttér mellett is fontos, hogy világszerte ellenőrizzék a szabályozó rendszereket és a gyakorlatokat, illetve felismerjék és kezeljék a palagáz- és palaolaj-kitermelés környezeti hatásaival kapcsolatos aggályokat. Ezek tárgya a potenciális nagymértékű vízfogyasztás, a felszín alatti vízkészletek, különösen az ivóvízkészletek potenciális vegyi szennyezése, a szennyezett víz kezelése és a felszíni vizek veszélyeztetése, a szennyezett furadék tárolása, a sajátos helyi hatások, a szeizmikus hatások és az üvegházhatású gázok kibocsátásához való lehetséges hozzájárulás.

Fontos megjegyezni, hogy semmilyen hivatalos vagy egyéb számottevő forrás nem mutatott ki semmilyen rendszerszerű kapcsolatot a palagáz- és palaolaj-kitermelés, illetve az emberi és állati egészség között. Semmilyen hivatalos vagy egyéb számottevő forrás nem számolt be olyan esetekről, amelyekben a hidraulikus rétegrepesztés az ivóvíz szennyezését okozta volna.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy az emberi tevékenység sohasem lehet teljesen kockázatmentes. A szabályozásnak arra kell törekednie, hogy minimalizálja a környezeti hatásokat, és a tudomány, a statisztikai adatok, valamint a kockázatok és a haszon alapos mérlegelése (illetve az alternatívák felmérése) alapján ésszerű egyensúlyt találjon. Sajnálatos módon a közbeszédben bizonyos adatokat szándékosan elhallgattak, és a feltételezett vagy egyedi eseteket többször az egész palagáz- és palaolaj-kitermelési ágazatra kivetítették.

Ennek megfelelően a Bizottságnak és az illetékes nemzeti hatóságoknak folytatniuk kell a potenciális környezeti hatások tanulmányozását, azonban ezt tudományos és statisztikailag megalapozott adatokra támaszkodva kell tenniük, bevonva a tagállamokat és a világ szaktekintélyeit. A tudományos élet ideológiai alapon elfogult szereplőire nem szabad támaszkodni.

A Bizottságnak és az illetékes nemzeti hatóságoknak a lehető legnagyobb átláthatóságra kell törekedniük, és a közvélemény számára megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk, amelynek alapját a bizonyított tudományos eredmények és a statisztikai adatok, illetve a kockázatok és a haszon – a körülményeket mérlegelő és a tényezőket összehasonlító – értékelése kell, hogy képezze.

Szabályozás, végrehajtás, nyomon követés és együttműködés

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikkének (2) bekezdése világosan kimondja, hogy a tagállamoknak szuverén joguk megválasztani energiaszerkezetüket, és a szénhidrogénforrások feltárásához és kiaknázásához szükséges engedélyek és egyéb jóváhagyások kiállítása a tagállamok előjoga.

Az EU-ban a palagáz- és a palaolaj-kitermelése ugyanazokon az alapelveken nyugszik, mint a más típusú kitermelés – a szén, a hagyományos gáz és olaj, a víz és a geotermikus energia kitermelése –, illetve az olyan felszín alatti tevékenységek, mint a szén-dioxid-befecskendezés a gáz és az olaj kinyerésére, a gáz- és olajkészletek tárolása vagy a szén-dioxid tárolása széndioxid-leválasztás és -tárolás céljából.

A Bizottság úgy véli, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályok a fejlett technológiai eljárások – mint a vízszintes fúrás és a hidraulikus rétegrepesztés – vegyes felhasználásával folyó nem hagyományos szénhidrogén-projektek minden fázisára – a tervezéstől a befejezésig – kiterjednek; 36 jogszabály alkalmazandó és leginkább nyolc irányelv mérvadó. A Bizottság megerősítette, hogy a meglévő uniós és nemzeti jogszabályok kielégítően rendelkeznek a palagáz- és a palaolaj-kitermelés valamennyi aspektusáról.

Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv (khv-irányelv) és a bányászati hulladékról szóló irányelvek értelmében a nyilvánosságnak joga van arra, hogy hallassa véleményét. Miután a kitermelés megkezdődött, a vonatkozó uniós jogszabályok értelmében ellenőrzéseket kell végezni, és szükség esetén intézkedni kell az engedélyek felülvizsgálatáról. Az illetékes nemzeti hatóságoknak nyomon követési kötelezettségük van, és a megfelelés elmulasztása esetén a kitermelést be lehet tiltani.

Tény, hogy az EU és a tagállamok jogszabályainak hatékonysága végső soron az illetékes nemzeti hatóságok hatékonyságától függ, a tagállamoknak tehát a várható palagáz- és palaolaj-kitermelés miatt növelniük kell a hatóságok szabályozáshoz, ellenőrzéshez és végrehajtáshoz szükséges forrásait.

Bármilyen új uniós jogszabály destabilizálná az Unióban és a tagállamokban jelenleg hatályos, megfelelő jogszabályi rendszereket, gyengítené a jelenlegi megközelítést, amely az egyes esetek biztonsági elemzésén alapul, továbbá azzal a kockázattal járna, hogy a szabályozás rendszerében hiányosságok és átfedések keletkeznek. A Bizottságnak és az illetékes nemzeti hatóságoknak világszerte figyelemmel kell kísérniük a technológiai változásokat, hogy folyamatosan értékelni tudják az aktuális törvényi és szabályozási gyakorlat megfelelőségét és hatékonyságát.

A Bizottság, az illetékes nemzeti hatóságok és az ipar szervezetei már ma is megosztják az információkat az EU-n belül és az egész világon. A bevált gyakorlatok és a szabályozási tapasztalatok – köztük a fejlődő technológia alkalmazásának és hatásának statisztikai nyomon követése – megosztására irányuló fokozottabb erőfeszítések jelentős kölcsönös előnyökkel járhatnak.

A Bizottságnak és az illetékes nemzeti hatóságoknak különösen tekintetbe kell venniük az olyan példaadó észak-amerikai szabályozók több évtizedes tapasztalatát mint a British Columbia Oil and Gas Commission és az atlantai Energy Resources Conservation Board. Üdvözlendő a kanadai olajtermelők szövetségének a hidraulikus rétegrepesztés legjobb gyakorlatának meghatározására irányuló kezdeményezése, valamint a Nemzetközi Energiaügynökség kezdeményezése a palagáz- és palaolaj-kitermelés legjobb gyakorlatának meghatározására.

Az illetékes nemzeti hatóságoknak, az érzékeny üzleti szempontokat kellően figyelembe véve, össze kell vetniük és meg kell osztaniuk egymás között az eseményekről szóló jelentéseket, hogy a tanulságokat és a következtetéseket gyorsan le lehessen vonni. A Bizottságnak értékelnie kell az illetékes nemzeti hatóságok közötti különböző információ-áramlási rendszereket, tekintettel a járulékos adminisztratív terhekre.

A hidraulikus rétegrepesztés környezetvédelmi aspektusai

Vízkészletek

A víz a rétegrepesztő folyadék fő alkotóeleme; a vízkészletek nagymértékű felvétele és felhasználása helyi szinten hatással lehet a felszíni és felszín alatti vizek ökológiai állapotára és mennyiségére. A vízmennyiség csökkenése, illetve a vízfolyások apadása befolyásolhatja a víz minőségét és a kapcsolódó ökoszisztémákat.

A palagáz azon energiaforrások közé tartozik, amelyek a vizet a leghatékonyabb módon használják fel. Szemben egyes médiavéleményekkel, a kitermeléshez szükséges vízmennyiség eltörpül az egyéb szükséges feltételek mellett. Mérvadó becslések szerint az Egyesült Királyságban az évi 9 milliárd köbméter palagáz (az Egyesült Királyság éves gázfogyasztásának mintegy 10%-a) kitermeléséhez szükséges víz mennyisége 1,25–1,65 millió m3, ami az ipar jelenlegi éves felhasználásának (905 millió m3, az áramfejlesztést nem számítva) 0,14–0,18%-a.

Mindazonáltal a Bizottságnak és az illetékes nemzeti hatóságoknak saját gazdaságaikban folyamatosan ellenőrizniük kell a vízkészletek kitermelési célú potenciális felhasználását, az egyéb és alternatív felhasználások tükrében. A termelőknek tovább kell csökkenteniük a rétegrepesztéshez felhasznált víz mennyiségét, folytatniuk kell az édesvíz felhasználásának elkerülését szolgáló megoldások keresését, és maximalizálniuk kell az újrafelhasználást. Az illetékes nemzeti hatóságoknak a vízkészletek rendelkezésre állásának és minőségének érdekében továbbra is figyelemmel kell lenniük a szabályozási gyakorlatra.

Esetleges veszélyes anyagok

Foglalkozni kell az Unióban felmerülő aggályokkal, amelyeket a szénhidrogének, rétegrepesztő folyadékok és egyéb anyagok víztartó rétegekbe történő szivárgásának és légkörbe kerülésének esetleges lehetősége vált ki.

A hidraulikus rétegrepesztés mintegy két kilométeres mélységben történik, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen a szénhidrogének és rétegrepesztő folyadékok feláramlása. Ismét leszögezzük, hogy semmilyen hivatalos vagy egyéb számottevő forrás nem számolt be olyan esetekről, amelyekben a hidraulikus rétegrepesztés az ivóvíz szennyezését okozta volna.

A rétegrepesztő folyadékok mintegy 0,5%-át kitevő vegyi anyagok a jelenlegi gyakorlat szerint a háztartásokban is fellelhető adalékanyagokból készülnek, és a mai tendenciáknak megfelelően az egyéni termelők és az ipari csoportosulások önkéntesen felajánlják, a hatóságok pedig elrendelik a rétegrepesztő folyadékok összetételének maradéktalan közzétételét. Az üzemeltetők elfogadják, hogy minden potenciálisan veszélyes adalékanyagot kiküszöbölnek.

Azonban a hatékony vízgazdálkodás és – mindenekelőtt – a magas sótartalmú visszafolyó vizek végső ártalmatlanítása kulcsfontosságú. Az illetékes nemzeti hatóságoknak gondosan figyelemmel kell kísérniük a kútbélésekre és a kutak cementezésére vonatkozó szabályozási gyakorlatok alkalmazását.

A Bizottságnak javaslatot kell tennie a legjobb gyakorlatokra, az illetékes nemzeti hatóságoknak pedig el kell rendelniük a potenciálisan szennyező alkotóelemek kiküszöbölését, valamint a rétegrepesztő folyadékok összetételének és a felhasznált mennyiségeknek nyilvánosan hozzáférhető, elektronikus úton történő teljes körű közzétételét.

Nyilvános részvétel és helyi körülmények

A kitermelés folyamán számos környezeti hatással lehet számolni, így a korai szakaszban a gázolaj- vagy földgáz-üzemeltetésű motorokkal hajtott fúróberendezések és szivattyúk, a kitermelés alatt pedig a szivattyúk és a kompresszorok hatnak a környezetre. Másrészt, példának okáért egy 8 kútból álló kútalaphoz mintegy 4–6 ezer teherautó-fordulóra lehet szükség a kitermelést megelőző hat hónap folyamán. Ezzel szemben egy sok üzletből álló tipikus kiskereskedelmi komplexum évente folyamatosan 15–25 ezer teherautó-fordulót generál. A környezeti hatások mellett a körülményeket és az összehasonlítási tényezőket is figyelembe kell venni.

A kitermelés megkezdését követően a környezetre gyakorolt zavaró hatások minimálisra csökkennek, mivel a termelő kutak felszíni berendezései kevés területet foglalnak el és a termelés csendes. Szemben a legtöbb egyéb kitermelési és ipari eljárással, a használaton kívül helyezett palagáz- és palaolajkutak jellemzően nem hagynak nyomot a felszíni tájképen. A nemzeti illetékes hatóságoknak szabályozási tevékenységük során és különösen a khv-irányelv alkalmazásakor figyelembe kell venniük ezeket a potenciálisan zavaró hatásokat.

A nyilvános részvételt a feltárást megelőző tájékoztató kampányokkal és a kinyerés előtti korai szakaszok alatti nyilvános konzultációk révén kell biztosítani. Kiterjedtebb tájékoztatásra és nyilvános ismeretterjesztésre van szükség a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok hasznosítása tárgyában, hogy a nyilvánosság megértéssel, elfogadással és bizalommal viszonyuljon e tevékenységekhez. Fontos hangsúlyozni, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok kitermelése komoly lehetőséget jelenthet a gazdaság fellendítésére, a foglalkoztatás növelésére és a fejlődés előmozdítására az EU bizonyos régióiban.


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (19.6.2012)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a palagáz- és palaolaj-kitermelésnek a környezetre gyakorolt hatásáról

(2011/2308(INI))

Előadó: Catherine Grèze

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy számos tanulmány és az Egyesült Államok tapasztalatai bizonyítják, hogy több, a környezetet és az egészséget érintő komoly kockázat kapcsolódik a palagáz-kitermeléshez; felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és az EBB-t, hogy – tekintettel a súlyos fenntarthatósági aggályokra – ne finanszírozzák és más módon se támogassák a palagáz és palaolaj kitermelését a fejlődő országokban;

2.  hangsúlyozza, hogy a hagyományostól eltérő palagáz-kitermelés súlyos kockázatokat okozhat a vízszennyezés tekintetében a rétegrepesztési eljárásban használt veszélyes vegyi anyagok miatt; aggodalmának ad hangot többek között a rétegrepesztéshez felhasznált víz nagy mennyisége, valamint az esetleges magas metánkibocsátás miatt;

3.  úgy véli, hogy a palagáz és más fosszilis tüzelőanyagok használatának összhangban kell lennie az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) 2. cikkével, amely felszólít arra, hogy „olyan szinten stabilizálják az üvegházhatást okozó gázok koncentrációját a légkörben, amely meggátolja az éghajlati rendszerre gyakorolt káros, emberi eredetű hatást”, és hangsúlyozza, hogy a fosszilis tüzelőanyagok – például a palagáz – infrastruktúrájának jelentős rögzülése elérhetetlenné tenné ezt a nemzetközi célkitűzést;

4.  úgy véli, hogy az illékony metán kibocsátása a fokozódó palagáz-feltárással és -kitermeléssel világszerte jelentősen nőni fog, és hogy a palagáz globális felmelegedésre vonatkozó potenciálját (GWP) nem értékelték; ezért hangsúlyozza, hogy a hagyományostól eltérő olaj- és gázforrások kitermelése gátolhatja a környezeti fenntarthatóságra vonatkozó 7. millenniumi fejlesztési cél elérését, és aláássa a koppenhágai megállapodásban rögzített, legújabb nemzetközi éghajlat-változási kötelezettségvállalásokat; megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás már most is a szegény országokra van leginkább hatással; hangsúlyozza továbbá, hogy a közvetlen egészségügyi és környezeti hatásokon túl a hagyományostól eltérő gáz- és olajkitermelés megélhetésre gyakorolt hatása különös fenyegetést jelent különösen az afrikai országokban, ahol a helyi közösségek mezőgazdasága és halászata nagyban a természeti erőforrásoktól függ;

5.  kitart amellett, hogy le kell vonni az USA palagáz-kitermelésének tanulságait; aggodalommal jegyzi meg, hogy a palagáz-kitermelés igen nagy mennyiségű vizet igényel, ami veszélyezteti a tiszta vízhez való hozzáférésre és az élelmezésbiztonságra vonatkozó 7. millenniumi fejlesztési célkitűzést, különösen a szegény országokban, amelyek már most is súlyos vízhiánnyal szembesülnek;

6.  nyomatékosan rámutat arra, hogy az olaj- és gázkitermelés céljából történő földszerzés a földharácsolás egyik fő indítéka a fejlődő országokban, és komoly veszélyt jelent a világ őslakos közösségei, mezőgazdasági termelői és szegényei számára a víz, a termékeny talaj és az élelmiszer hozzáférhetősége szempontjából; megjegyzi, hogy a pénzpiacok 2008-as összeomlását követően láthatóan világszerte felgyorsultak a fedezeti és nyugdíjalapok befektetőinek a nyersanyag-kitermelő iparágakba való beruházásai, ami tovább ösztönözte a kitermelést; ezért kiemeli, hogy minden európai gazdasági szereplőnek mindig az összes megfelelő kormányzati szervvel és a helyi közösséggel szorosan egyeztetve és átlátható módon kell eljárnia a földbérlettel és földszerzéssel kapcsolatos kérdésekben;

7.  hangsúlyozza, hogy a hidraulikus rétegrepesztés hatalmas mennyiségű vizet igényel, és aggódik amiatt, hogy az aszály sújtotta területeken a helyi közösségek és gazdálkodók vízhiányban szenvedhetnek, ha szükségleteik nem kapnak elsőbbséget;

8.  megállapítja, hogy mivel nem egyértelmű, hogy az Unió jelenlegi szabályozási kerete megfelelő garanciát biztosít-e a palagázzal kapcsolatos tevékenységekből származó, a környezetet és az emberi egészséget érintő kockázatokkal szemben, az Európai Bizottság az év során várhatóan több tanulmányt készít; úgy véli, hogy a fejlődő országokban palagázt kitermelő európai társaságoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük az e tanulmányokból levont tanulságokat; aggodalmát fejezi ki az olajtársaságok tevékenységének a környezetre, az egészségre és a fejlődésre gyakorolt hatása miatt, különösen a Szubszaharai-Afrikában, mivel némely ottani országban korlátozottak a környezet- és egészségvédelmi törvények végrehajtására és betartatására vonatkozó kapacitások; megállapítja továbbá, hogy az európai társaságoknak felelős iparági normákat kell alkalmazniuk mindenhol, ahol működnek;

9.  aggodalmát fejezi ki az európai társaságoknak a fejlődő országokban a hagyományostól eltérő olaj-, illetve gázforrásokra irányuló potenciális befektetései miatt;

10. hangsúlyozza, hogy be kell tartani az EU-nak az EUMSZ 208. cikkében rögzített, a politikák fejlesztési célú koherenciájának biztosításával kapcsolatos kötelezettségét is; úgy véli, hogy a kitermelő tevékenységekbe befektető társaságoknak székhelyt adó Unióra hárul annak feladata, hogy befolyásolja magatartásukat a fenntarthatóbb gyakorlatokat illetően, például a vállalatirányítási normák, valamint a bankokra és a finanszírozásukat ellátó alapokra érvényes szabályozások szigorítása révén, beleértve az egyenlítői alapelveket, a felelős befektetések elvét, az Európai Beruházási Bankot és Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot;

11. emlékeztet arra, hogy a működésük helye szerinti ország szabályain túl a nemzetközi olajtársaságokra a tőzsdei jegyzésük szerinti ország bíróságainak joghatósága is kiterjed; úgy véli, hogy a székhely szerinti ország szabályozásának hatásos eszközt kell kínálnia az emberi jogok védelmére olyan helyzetekben, amikor elszámoltathatósági hiányosság áll fenn, az Egyesült Államok szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó törvényének mintájára;

12. megjegyzi, hogy számos olyan eszköz áll rendelkezésre – így például a globális jelentési kezdeményezés (GRI), az ENSZ Globális Megállapodás és az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai –, amelyek foglalkozhatnának a kitermelő iparágak tevékenységeinek kedvezőtlen társadalmi és környezeti hatásaival; rámutat azonban, hogy az önkéntes iránymutatások nem elegendőek a kitermelés kedvezőtlen hatásának csökkentéséhez;

13. megjegyzi, hogy jelenleg vizsgálják felül az EU elszámoltathatósági és átláthatósági irányelveit, ami lehetőséget kínál a nyersanyagtermelő iparágak által folytatott adókikerülés és korrupciós gyakorlatok megakadályozására;

14. sürgeti a Bizottságot, hogy jelöljön meg új lehetőségeket a transznacionális vállalatok társadalmi és környezetvédelmi jogokkal kapcsolatos felelősségére vonatkozó normák megerősítésére, és tárja fel a végrehajtás lehetséges módozatait is;

15. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy néhány, a hagyományostól eltérő olaj- és gázkitermelésben érdekelt vállalat világszerte eltérő biztonsági normák szerint működik; felkéri a tagállamokat, hogy az EU-ban székhellyel rendelkező vállalatoktól követelje meg, hogy tevékenységeik során az egész világon az uniós normákat alkalmazzák;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

19.6.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

16

1

9

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Thijs Berman, Michael Cashman, Véronique De Keyser, Nirj Deva, Leonidas Donskis, Charles Goerens, Catherine Grèze, Filip Kaczmarek, Michał Tomasz Kamiński, Gay Mitchell, Jean Roatta, Birgit Schnieber-Jastram, Michèle Striffler, Keith Taylor, Eleni Theocharous, Patrice Tirolien, Ivo Vajgl, Anna Záborská, Iva Zanicchi

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Gesine Meissner, Csaba Őry, Judith Sargentini, Patrizia Toia

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Ioan Enciu, Gabriele Zimmer


VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (21.6.2012)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a palagáz- és palaolaj-kitermelésnek a környezetre gyakorolt hatásairól

(2011/2308(INI))

Előadó: Eva Lichtenberger

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  értelmezése szerint a palagáz-feltárás és -kitermelés alatt értendő a szénhidrogének minden olyan nem szokványos feltárása és kitermelése, amely a fosszilis tüzelőanyagok iparágaiban világszerte használt vízszintes fúrási technikát és nagy mennyiségű vizet igénylő hidraulikus törést alkalmaz;

2.  elismeri, hogy a palagáz-feltárás és -kitermelés valószínűleg összetett és több területet átfogó kölcsönhatásokat eredményez a közvetlen környezettel, különösen a hidraulikus törés technológiájának alkalmazása, a töréshez alkalmazott folyadék összetétele, a kutak mélysége és építése, valamint az esetleg érintett földfelszíni terület kiterjedése miatt;

3.  megjegyzi, hogy a gázfeltárásra és -kitermelésre számos uniós környezetvédelmi jogszabály rendelkezése vonatkozik, beleértve a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvet (85/337/EGK), a környezeti felelősségről szóló irányelvet (2004/35/EK), a bányászati hulladékról szóló irányelvet (2006/21/EK), a Seveso II irányelvet (96/82/EK), az élőhelyvédelmi irányelvet (92/43/EGK), a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló rendeletet (REACH – 1907/2006/EK), a biocid termékekről szóló irányelvet (98/8/EK) és a vízügyi keretirányelvet (2000/60/EK) is;

4.  emlékeztet valamennyi tagállam azon jogára, miszerint az EUMSZ 194. cikke értelmében meghatározhatják az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételeket, választhatnak a különböző energiaforrások között és megválaszthatják energiaellátásuk általános szerkezetét, feltéve, hogy teljes mértékben betartják a közösségi vívmányokat, különösen a környezetvédelmi jogszabályokat;

5.  emlékeztet arra, hogy a vízügyi keretirányelv előírja a tagállamok számára, hogy hajtsák végre a szükséges intézkedéseket valamennyi felszíni víztest állapota romlásának megakadályozása érdekében, ideértve az egy adott forrásból, például a szénhidrogének feltárásának és kitermelésének helyszínéről kiinduló hatások következtében való állapotromlást is;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a hatályos jogszabályok átfogó felülvizsgálatát, és adott esetben tegyen javaslatokat annak biztosítására, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv rendelkezései megfelelően lefedjék a palagázfeltárás és -kitermelés sajátosságait, hogy a hidraulikus törést vegyék fel a környezeti felelősségről szóló irányelv III. mellékletébe, hogy előírják a környezeti károkat kiegyenlítő megfelelő pénzügyi biztosítékok vagy biztosítás nyújtását, valamint hogy a palagáz-kitermelést vegyék fel az ipari kibocsátásokról szóló irányelvbe (2010/75/EU) és – a bányászati hulladékról szóló irányelvben foglalt szennyvízkezelési követelményeken felül – az elérhető legjobb technikákra vonatkozó követelményeket is alkalmazzák rá;

7.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának „Útmutató a 85/337/EGK irányelv alkalmazásához a nem hagyományos szénhidrogén-feltárással és -kitermeléssel kapcsolatos projektek során” című, 2011. december 12-i útmutatója (hiv.: Ares(2011)1339393) megerősíti, hogy az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, a 2011/92/EU irányelvvel módosított és egységes szerkezetbe foglalt 85/337/EGK irányelv (amely a környezeti hatásvizsgálatról szóló vagy KHV-irányelvként ismert) lefedi a nem szokványos szénhidrogén-feltárást és -kiaknázást; továbbá emlékeztet arra, hogy minden alkalmazott hidraulikustörés-technológia részét képezi a szokványos és nem szokványos, átfogó szénhidrogén-feltárási és kitermelési tevékenységeknek, amelyek az Unió fent említett környezetvédelmi jogszabályai (lásd a 3. pontot) és a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartoznak;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul adjon iránymutatást a palagázfeltárás és -kitermelés esetén végzendő környezeti hatásvizsgálathoz szükséges kiindulási vízmegfigyelési adatok megállapításához és a hidraulikus törésnek a különböző földtani közegek felszín alatti vízkészleteire gyakorolt hatásainak – beleértve az esetleges szivárgást és az összesített hatásokat is – felméréséhez alkalmazott kritériumok megállapításához egyaránt;

9.  felszólítja az ipart, hogy átlátható együttműködésben a nemzeti szabályozó szervekkel, valamint a környezetvédő csoportokkal és közösségekkel tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzze az érintett felszín alatti víztestek állapotának romlását, és ezáltal fenntartsa a felszín alatti vizek vízügyi keretirányelvben és a felszín alatti vizekről szóló irányelvben meghatározott jó állapotát;

10. véleménye szerint a környezet, az emberek és az állatok egészségének károsításával kapcsolatos kölcsönös titoktartási megállapodások – például a palagáz-lelőhelyek szomszédságában élő földtulajdonosok és a palagáz-kitermelők között az Egyesült Államokban hatályos megállapodások – nem egyeztethetők össze az Unió és a tagállamok Aarhusi Egyezmény szerinti kötelezettségeivel, az információhoz való hozzáférésről szóló irányelvvel (2003/4/EK) és a környezeti felelősségről szóló irányelvvel.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

19.6.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Raffaele Baldassarre, Luigi Berlinguer, Sebastian Valentin Bodu, Christian Engström, Marielle Gallo, Giuseppe Gargani, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Klaus-Heiner Lehne, Antonio Masip Hidalgo, Alajos Mészáros, Evelyn Regner, Francesco Enrico Speroni, Rebecca Taylor, Alexandra Thein, Cecilia Wikström, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Piotr Borys, Cristian Silviu Buşoi, Eva Lichtenberger, Dagmar Roth-Behrendt, Axel Voss

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Patrice Tirolien


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

19.9.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

63

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Sophie Auconie, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sergio Berlato, Lajos Bokros, Milan Cabrnoch, Martin Callanan, Nessa Childers, Tadeusz Cymański, Esther de Lange, Bas Eickhout, Edite Estrela, Karl-Heinz Florenz, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Nick Griffin, Matthias Groote, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Dan Jørgensen, Karin Kadenbach, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Holger Krahmer, Jo Leinen, Corinne Lepage, Peter Liese, Zofija Mazej Kukovič, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Miroslav Ouzký, Vladko Todorov Panayotov, Antonyia Parvanova, Andres Perello Rodriguez, Mario Pirillo, Pavel Poc, Frédérique Ries, Anna Rosbach, Oreste Rossi, Dagmar Roth-Behrendt, Kārlis Šadurskis, Carl Schlyter, Horst Schnellhardt, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Bogusław Sonik, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Salvatore Tatarella, Thomas Ulmer, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Glenis Willmott, Marina Yannakoudakis

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Margrete Auken, Nikos Chrysogelos, Vittorio Prodi, Michèle Rivasi, Marita Ulvskog, Kathleen Van Brempt, Andrea Zanoni

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Andrzej Grzyb, Lena Kolarska-Bobińska, Jacek Włosowicz, Inês Cristina Zuber

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat