JELENTÉS a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról

27.9.2012 - (2011/2292(INI))

Halászati Bizottság
Előadó: João Ferreira

Eljárás : 2011/2292(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A7-0291/2012
Előterjesztett szövegek :
A7-0291/2012
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról

(2011/2292(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a közös halászati politika (KHP) reformjára,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ,) és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére és 349. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a legkülső régiók sajátos jellemzőit és korlátait figyelembe vevő intézkedésekről szóló 349. cikkére,

–   tekintettel a Bizottságnak a közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyvére (COM(2009)0163),

–   mivel a jövőbeni Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak (ETHA) biztosítania kell a helyi lakosság számára a saját szokásaiknak megfelelő, családi fogyasztás céljára végzett halászathoz való jogot, valamint hagyományos gazdasági tevékenységeik fenntartását,

–    tekintettel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletre[1],

–   tekintettel az Európai Halászati Alapra (EHA) alkalmazandó rendeletre, nevezetesen az 1198/2006/EK tanácsi rendeletre, amely megállapítja a halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályokat és rendelkezéseket[2],

–    tekintettel „A női hálózatok: halászat, gazdálkodás és diverzifikáció” című, 2005. december 15-i állásfoglalására[3],

–    tekintettel a part menti halászatról és a part menti halászközösségek által tapasztalt problémákról szóló, 2006. június 15-i állásfoglalására[4],

- tekintettel a tengerparti övezet integrált európai kezelésével összefüggésben a halászatról és az akvakultúráról szóló, 2008. szeptember 2-i állásfoglalására[5],

–   tekintettel a közös halászati politika közjavak megteremtéséhez történő hozzájárulásáról szóló, 2012. február 16-i állásfoglalására[6],

–    tekintettel a közös halászati politika jövőjéről szóló zöld könyvre vonatkozó 2010. február 25-i állásfoglalására[7],

–    tekintettel a közös halászati politikáról szóló új parlamenti és bizottsági rendeletre irányuló javaslatra(COM(2011)0425),

–    tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról és az 1198/2006/EK tanácsi rendelet, a 861/2006/EK tanácsi rendelet és az integrált tengerpolitikáról szóló XXX/2011/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0804),

–    tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló új európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0416),

–    tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A közös halászati politika reformja” című bizottsági közleményre (COM(2011)0417),

–    tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A közös halászati politika külpolitikai vetülete” című bizottsági közleményre (COM(2011)0424),

–    tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet szerinti jelentési kötelezettségekről szóló bizottsági jelentésre (COM(2011)0418),

–    tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0291/2012),

A. mivel kisüzemi halászat, amely magában foglalja a hagyományos kisüzemi halászatot, egyes part menti halászati tevékenységeket, a kagylóhalászatot és az egyéb hagyományos külterjes akvakultúra-tevékenységet, így például a part menti vizekben természetes körülmények között folytatott kagylótenyésztést, nagyon eltérő területi, társadalmi és kulturális hatást gyakorol a szárazföldön, a szigeteken és a legkülső régiókban, és egyedi problémái megkülönböztetik a nagyüzemi halászattól és az intenzív vagy ipari akvakultúrától;

B.  mivel az új közös halászati politika szabályozásában meg kell határozni a hagyományos kisüzemi halászat fogalmát, figyelembe véve egyúttal, hogy e halászati tevékenység mennyiben érinti az új Európai Tengerügyi és Halászati Alapból juttatott támogatásokat;

C. mivel a hagyományos kisüzemi vagy part menti halászflotta meghatározó szerepet játszik a part menti régiókban a foglalkoztatás fenntartásában és a munkahelyteremtésben, valamint hozzájárul az EU élelmezési önállóságához, a part menti területek fejlesztéséhez és az európai piac halászati termékekkel való ellátásához;

D. mivel az uniós halászat közel 80%-át 15 méternél rövidebb halászhajók bonyolítják, így ez a flottaszegmens kiemelt szereplőjévé válik a közös halászati politikának; mivel a közös halászati politikának megfelelő, kielégítő és szükséges választ kell adnia a kisüzemi halászat jelentős részét a tagállamok számára biztosított egymást követő intézkedések ellenére jelenleg is érintő problémákra;

E.  mivel a part menti és a hagyományos kisüzemi halászati ágazat olyan elöregedő hajókkal rendelkezik, amelyeket biztonságossá és korszerűvé kell tenni, sőt új, energiahatékonyabb és a biztonsági normáknak megfelelő hajókra kell cserélni;

F.  mivel a társadalmi, gazdasági és területi kohézió tekintetében kevés európai szintű statisztikai adat és mutató áll rendelkezésre, és szorgalmazni kell az ilyen típusú halászati tevékenység földrajzi, környezeti és társadalmi-gazdasági sokszínűségét tükröző társadalmi-gazdasági, tudományos és környezetvédelmi adatokat biztosító európai mutatók bevezetését;

G. mivel a megbízható tudományos adatok hiánya a legtöbb halállomány esetében továbbra is súlyos probléma a fenntartható gazdálkodás elérésére való törekvés tekintetében;

H. mivel a halászati politika meghatározásakor – a halászati erőforrások megóvásával kapcsolatos alapvető fontosságú környezetvédelmi célokon kívül – tekintettel kell lenni a különösen a kisüzemi halászat esetében figyelmen kívül hagyott gazdasági és társadalmi célokra is;

I.   mivel a közös halászati politika jelenlegi központosított irányítása gyakran a valós helyzethez nem illeszkedő iránymutatásokhoz vezet, amelyeket az (azok megvitatásában és kidolgozásában részt nem vevő) ágazat nehezen ért meg, és amelyek nehezen hajthatók végre és sokszor a szándékokkal ellentétes eredményekkel járnak;

J.   mivel az átruházható halászati jogokon alapuló igazgatási modellek nem tekinthetők a túlhalászás és a kapacitástöbblet kezelésére szolgáló egyetlen eszköznek;

K. mivel a flottakapacitás kötelező csökkentésének pusztán piaci eszközökkel, például átruházható halászati koncessziók segítségével történő végrehajtása következtében a kizárólag gazdasági szempontból versenyképesebb gazdasági szereplők kerülhetnek előtérbe, a kisebb környezeti hatásokat okozó, (közvetlenül és közvetetten) több munkahelyet teremtő gazdasági szereplők és flottaszegmensek kárára;

L.   mivel a gazdasági és társadalmi válság különösen a halászati ágazatot sújtja, és ezzel összefüggésben a tőkehiányos kisüzemi halászat még inkább veszélyeztetett; mivel fontos a kisüzemi halászattal foglalkozó közösségek gazdasági és társadalmi stabilitásának biztosítása;

M. mivel a kisüzemi part menti halászat és a hagyományos kisüzemi halászat a strukturális gyengeségei következtében ki van téve bizonyos gazdasági hatásoknak– mint például az üzemanyagárak váratlan emelkedése, vagy a hitelhez való hozzájutás hiánya –, valamint a források elérhetőségében bekövetkező hirtelen változásoknak;

N. mivel a kisüzemi halászat sajátosságainak figyelembevétele egyike azoknak a szempontoknak, amelyekkel kötelezően számolni kell a jövőbeni közös halászati politika kidolgozása során, ez azonban – az ágazat egészét jelenleg sújtó súlyos válságra tekintettel – nem jelentheti a reform társadalmi szempontjainak kizárólagos célterületét;

O. mivel a termelési tényezők –elsősorban az üzemanyagok – jelenlegi számottevő áremelkedése, nem jár együtt a halászati termékek első értékesítésének azonos mértékű áremelkedésével, amely számos esetben stagnál vagy csökken, ezáltal is tovább súlyosbítva az ágazat válságát;

P.  mivel a piac nem fizeti meg maradéktalanul a kisüzemi halászathoz kapcsolódó pozitív, társadalmi és környezeti externáliákat; mivel a társadalom általában véve nem ismeri el és nem honorálja kellőképpen a halászathoz kapcsolódó, az ágazat sokrétűségét kifejező, többek között a part menti övezet, a gasztronómia, a muzeológia és a szabadidős halászat fellendítése révén közjavakat termelő, az egész társadalom javára szolgáló tevékenységeket;

Q. mivel az új Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak (ETHA) a part menti és a szárazföldi területeken egyaránt maradéktalanul figyelembe kell vennie a hagyományos kisüzemi és a kisüzemi halászat sajátos problémáit és szükségleteit, valamint azt, hogy a férfiakra és a nőkre hogyan hat a jövőbeli reformban foglalt intézkedések végrehajtása;

R.  mivel a hagyományos kisüzemi halászatban dolgozó nőket sújtó jellemző betegségeket nem ismerik el foglalkozási megbetegedésnek;

S.  mivel a kizárólagos hozzáférési területek kijelölése hozzájárul a felelősségteljes gyakorlatok kialakításához, a part menti tengeri ökoszisztémák, valamint a hagyományos halászati tevékenységek fenntarthatóságához, és a halászközösségek fennmaradásához;

T.  mivel a kisüzemi part menti halászat és a hagyományos kisüzemi halászat nagymértékben eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek országonként és part menti szakaszonként változnak;

U. mivel nem lehet figyelmen kívül hagyni a kisüzemi halászatnak a kisebbségi nyelvek védelmében vállalt fontos szerepét az elszigetelt part menti térségekben;

V. mivel a kisüzemi halászatban dolgozók társulási és szerveződési szintje számos tagállamban nem kielégítő és egyenlőtlen;

W. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikke utal arra, hogy ösztönözni kell a legkülső régiókra irányuló célzott politikákat, különösen a halászati ágazatban;

1.  úgy véli, hogy a kisüzemi halászat magában foglalja a hagyományos kisüzemi halászatot, egyes part menti halászati tevékenységeket, a kagylóhalászatot és az egyéb hagyományos külterjes akvakultúra-tevékenységet, így például a part menti vizekben természetes körülmények között folytatott kagylótenyésztést;

2.  hangsúlyozza, hogy a kisüzemi halászat – jellemzőinél és az ágazat egészében betöltött jelentőségénél fogva – kulcsfontosságú azon célok eléréséhez, amelyeknek a mindenkori halászati politika elsődleges céljainak kellene lenniük, úgymint – a források fenntarthatóságának és megóvásának biztosítása mellett – a népesség hallal való ellátása, a part menti közösségek fejlődésének támogatása, a foglalkoztatás előmozdítása, valamint a halászatból élők életkörülményeinek javítása;

3.  úgy véli, hogy a kisüzemi halászati szegmens sajátos jellegzetességei semmiképpen nem igazolhatják a szegmensnek a közös halászati politika általános keretéből való kizárását, e politikának ugyanakkor rendelkeznie kell a szükséges rugalmassággal ahhoz, hogy az igazgatási rendszereket hozzá lehessen igazítani a hagyományos kisüzemi halászat sajátos jellegzetességeihez és problémáihoz;

4.  emlékeztet, hogy a kisüzemi halászat sajátosságai tagállamonként igen eltérőek, valamint hogy a legkisebb közös nevező keresése ritkán bizonyult konstruktív hozzáállásnak az európai döntéshozatal szempontjából;

5.  úgy véli, hogy a hagyományos kisüzemi halászat általános meghatározásából kell kiindulni, elkerülve, hogy a halászati ágazat területi eltérések, a halászott állomány típusa, vagy bármilyen egyéb, pusztán helyi jellegű sajátosság miatti sokfélesége az egyszerűsítés, a világos szabályozás és a megkülönböztetésmentesség rovására menjen; úgy véli továbbá hogy a közös halászati politikának tartalmaznia kell olyan intézkedéseket, amelyek bizonyos fokú rugalmasságot biztosítanak azokban a tudományosan alátámasztott esetekben, amikor az általános szabályok bizonyos mértékű kiigazítása nélkül ellehetetlenülne a halászat;

6.  emlékeztet rá, hogy figyelembe kell venni a kisüzemi halászatról rendelkezésre álló tudományos kutatásokat; hangsúlyozza, hogy ezek közül néhány tanulmány javaslatot is tesz a „kisüzemi halászat” meghatározására, mint például az atlanti-óceáni térségben a hagyományos kisüzemi halászat fenntartható fejlődésével foglalkozó PRESPO projekt, amely az európai hagyományos kisüzemi halászflották meghatározására és szegmentálására számszaki jellemzőkből kiinduló megközelítést javasol;

7.  úgy véli, hogy a kisüzemi halászat meghatározásának figyelembe kell vennie a nemzeti és regionális szintű jellegzetességeket és különbségeket az irányítás tekintetében, beleértve többek között a helyi környezetben gyökerező, családi tulajdonban lévő, a családtagok munkájára épülő kisüzemi hagyomány tiszteletben tartását; úgy véli továbbá, hogy rugalmas és/vagy egymásra épülő fogalmi kritériumokat kell kialakítani, amelyek képesek fokozatos igazodni az európai uniós kisüzemi halászat sokféleségéhez;

Helyi irányítás

8.  úgy véli, hogy a halászati gazdálkodás túlzottan központosított modellje, amely az elmúlt 30 évben a közös halászati politikát jellemezte, sikertelennek bizonyult, a jelenlegi reformnak pedig valódi decentralizációt kell eredményeznie; úgy véli, hogy a közös halászati politika reformjának szavatolnia kell a helyi, regionális és nemzeti sajátosságok figyelembevételéhez szükséges feltételeket; hangsúlyozza, hogy a halászati szükségleteknek leginkább a tudományos ismereteken alapuló, az ágazatot a szakpolitikák kidolgozásába, végrehajtásába, közös irányításába és értékelésébe bevonó, a halászok körében leginkább a megelőzést szorgalmazó helyi szintű irányítás felel meg;

9.  úgy véli, hogy a regionális tanácsadó testületeknek a decentralizált és regionalizált KHP keretében sokkal fontosabb szerepet kellene vállalniuk a jövőbeli közös halászati politikában;

10. úgy véli, hogy mindenképpen meg kell erősíteni a tanácsadó bizottságok szerepét, továbbá fontolóra kell venni az együttműködést a források közös kezelésében, ily módon megmarad e bizottságok jellege, amelyek legfőbb értéke, hogy döntési jogkör nélküli irányítói fórummá alakulnak, amelyben részt vehetnek az ágazati szereplők és a civil szervezetek, így lehetővé válik a hagyományos kisüzemi halászat sajátos problémáival kapcsolatos horizontális kérdések kezelése;

11. úgy véli, hogy tekintettel az EU halászatát jellemző sokféleségre, egy egységes modell – így például az átruházható halászati koncessziók – összes tagállamban történő kötelező bevezetése nem jelent megfelelő megoldást;

12. üdvözli a tagállamok és/vagy a régiók rendelkezésére bocsátott többféle, önkéntesen vállalható, a regionalizált közös halászati politika keretében szabadon választható halászati irányítási modellt;

13. határozottan elutasítja az átruházható halászati koncessziók valamennyi flottaszegmensre való kötelező alkalmazását; úgy véli, hogy – tekintettel az érintettek eltérő helyzetére és véleményére –, az átruházható halászati koncessziók bevezetéséről, valamint arról, hogy a halászflotta mely szegmenseire kívánják alkalmazni a rendszert a tagállamoknak kell dönteniük, az érintett régiókkal egyetértésben; úgy véli, hogy a tagállamok már beépíthetik az átruházható halászati koncessziók rendszerét a nemzeti jogukba;

14. felhívja a figyelmet arra, hogy az átruházható egyedi koncessziók rendszerét nem szabad a túlhalászás és a többletkapacitás problémáját megoldó tévedhetetlen intézkedésnek tekinteni; hangsúlyozza, hogy a halászati erőforrások szükséges kiigazításait biztosító, szabályozáson alapuló megközelítés minden esetben lehetséges alternatívája a piaci megközelítésnek;

15. úgy véli, biztosítani kell, hogy az általános gazdálkodási célok kijelölését követően, a tagállamok és az érintett régiók – a regionalizáció keretében – a flották, a halászati módok és a források sajátosságait figyelembe véve rugalmasan dönthessenek az e célok elérésére legalkalmasabb gazdálkodási szabályokról, konkrétan a halászati erőforrásokhoz való hozzáférés jogáról;

16. emlékeztet annak fontosságára, hogy minden érdekelt felet be kell vonni a kisüzemi part menti és a hagyományos kisüzemi halászatra vonatkozó politikák kidolgozásába;

17. felhívja a figyelmet arra, hogy a flotta nagyságán kívül annak a forrásokra gyakorolt halmozott hatását, valamint az alkalmazott halászati módszerek szelektivitását és fenntarthatóságát is figyelembe kell venni; úgy véli, hogy a jövőbeni közös halászati politikának ösztönöznie kell a flotta fenntarthatóságának javítását környezeti, gazdasági és társadalmi téren egyaránt (műszaki állapot, biztonság, lakhatóság, munkakörülmények, energiahatékonyság, a kifogott halak tárolása, stb.), egyre inkább előtérbe helyezve az olyan ágazatokat és gazdasági szereplőket, amelyek az erőforrásokra és a tengeri környezetre a kevesebb hatással járó, szelektív halászat technikákat és felszereléseket alkalmaznak, valamint több előnyt kínálnak az adott helyi közösségeknek a munkahelyteremtés és a munkahelyek minősége terén; úgy véli, hogy fenntartható egyensúlyt kell kialakítani a tengeri területeken található halászati erőforrások, valamint a halászattól, illetve kagylóhalászattól függő helyi társadalmi-gazdasági rendszer védelme között;

A halászflotta jellemzői

18. elutasítja a flottakapacitás általános, minden megfontolás nélküli csökkentését, továbbá hangsúlyozza, hogy szükség esetén a flottakapacitást nem lehet pusztán és kötelező jelleggel piaci szempontok alapján kiigazítani; úgy véli, hogy a kiigazításoknak ökoszisztéma alapú megközelítésre kell épülniük, amelynek értelmében a kisüzemi halászati flottával kapcsolatos egyedi döntéseket regionális szinten, a szubszidiaritás alapelvét szem előtt tartva, a helyi közösség bevonásával hozzák meg, biztosítva a forrásokhoz való kiemelt hozzáférést szavatoló, a helyi kisüzemi halászati flották védelmét garantáló differenciált halászati rendszert; kéri, hogy sürgősen készítsenek tanulmányt az EU halászflotta-kapacitásának jelenlegi helyzetéről;

19. elutasítja a flottakapacitás az átruházható halászati koncessziók esetleges és nemkívánatos kötelező bevezetési miatti, pusztán piaci szempontok alapján történő, kötelező általános csökkentését;

20. kiemeli, hogy fokozni kell a kutatást a társadalmi, gazdasági és területi kohézió terén; felhívja a figyelmet az európai szintű statisztikák és mutatók szükségességére, amelyek megbízható és kellően releváns társadalmi-gazdasági, tudományos és környezetvédelmi adatokat szolgáltatnának, ideértve a halállományok és -fogások átfogó értékelését mind a hivatásos, mind pedig a szabadidős halászat területén, továbbá ennek elérése céljából kéri elegendő forrás biztosítását; úgy véli, hogy ezen adatoknak a földrajzi, kulturális és regionális különbségek teljes spektrumát tükrözniük kell;

21. nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy – a legmegfelelőbb döntések meghozatala érdekében – mérje fel az európai flottakapacitást;

22. felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és igazítsa ki a flottakapacitás felső határait a tagállamok számára, a megbízható adatokkal való összhang biztosítása és a technikai haladás figyelembevétele érdekében;

23. megállapítja, hogy az érintett hajók nagy száma, valamint a halászati technikák és módok sokfélesége jelentős követelményeket és kihívásokat támaszt a kisüzemi halászati gazdálkodás terén; hangsúlyozza, hogy a hatékony gazdálkodáshoz alapvető fontosságú az információk rendelkezésre állása, továbbá hogy több és jobb információra van szükség a kisüzemi halászatra vonatkozóan;

24. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal, a regionális tanácsadó testületekkel és az érintettekkel együttműködve – a halászati gazdálkodás céljaira – készítse el a kisüzemi halászat mélyrehatóbb jellemzését, és mutassa be annak az Unión belüli eloszlását; sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve készítsen alapos és kimerítő felmérést a kisüzemi halászati ágazat különböző szegmenseinek méretéről, jellemzőiről és megoszlásáról, és – a többletkapacitással rendelkező flottaszegmensek és a többletkapacitás okainak feltárása érdekében – a lehető legszigorúbban vizsgálja meg, hogy hol, mikor és hogyan halásznak;

25. hangsúlyozza, hogy a tudásalapú irányítást támogató biológiai adatok megszerzésére, feldolgozására és közzétételére fordított uniós pénzügyi hozzájárulás nem haladja meg az 50%-ot; ezért az uniós erőfeszítések fokozására szólít a legnagyobb megengedett társfinanszírozási arány növelésével;

26. figyelmeztet rá, hogy ki kell szélesíteni a szabadidős halászat helyzetére és fejlődésére vonatkozó ismereteket, beleértve annak gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatásait; felhívja a figyelmet az olyan helyzetekre, amikor a szabadidős halászat túllépi kereteit és a halfogásban és értékesítésben jogszerűtlen versenyt jelent a hivatásos halászat számára, csökkenti a helyi és regionális szintű piaci részesedést, illetve leszorítja az első eladási árakat;

Kísérő intézkedések

27. elismeri, hogy az új ETHA kialakítása elsősorban a part menti és a hagyományos kisüzemi flottaszegmens számára biztosítja a források megszerzését; elismeri, hogy az ETHA-nak köszönhető új általános keret alapján, a finanszírozással kapcsolatos prioritásokat a tagállamoknak kell megállapítaniuk, oly módon, hogy választ adjanak e szegmens sajátos problémáira és segítsék az érintett halászterületekkel való helyi, fenntartható gazdálkodást;

28. úgy véli, fenn kell tartani egy olyan pénzügyi eszközt, amely a legkülső régiókban társfinanszírozott intézkedések esetében megőrzi a támogatás intenzitásának növelésével kapcsolatos elvet, valamint, tekintettel a halászatot e régiókban sújtó strukturális korlátokra, a halászat és a halászati termékek forgalmazásának többletköltségeit ellensúlyozó speciális kompenzációs eszközöket;

29. hangsúlyozza, hogy tekintettel a halászattól függő egyes part menti közösségek kiszolgáltatott helyzetére és hanyatlására, illetve a gazdasági diverzifikáció lehetőségének hiányára, meg kell erősíteni a meglévő eszközöket, forrásokat és mechanizmusokat a kohéziónak a foglalkoztatás és az ökológiai fenntarthatóság terén való biztosítása érdekében; úgy véli, hogy ezt az új közös halászati politikában és a többéves pénzügyi keretben külön is el kellene ismerni; kiemeli továbbá, hogy a döntéshozatalban nagyobb irányítási szerepet és fokozottabb részvételt kell biztosítani a hagyományos kisüzemi halászati ágazat számára, az e területre vonatkozó helyi és regionális stratégiák, valamint a határokon átnyúló együttműködés előmozdítása révén, a fejlesztési, kutatási és képzési projektekre kiterjedően, az ETHA, az ESZA és az ERFA által biztosított megfelelő finanszírozással;

30. felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nők halászati iparágban betöltött fontos gazdasági, társadalmi és kulturális szerepét, annak érdekében, hogy a nők hozzáférhessenek szociális ellátásokhoz; hangsúlyozza, hogy a nők aktív részvétele a halászathoz kapcsolódó különböző tevékenységekben hozzájárul egyrészt a sajátos kulturális hagyományok és gyakorlatok megőrzéséhez, másrészt pedig a közösségek túléléséhez is, ezáltal biztosítva e régiók kulturális sokszínűségének védelmét;

31. úgy véli, hogy az új Európai Tengerügyi és Halászati Alap végrehajtási szabályainak lehetővé kellene tenniük többek között az alábbi területeken végzett intézkedések finanszírozását:

– a biztonság, az életkörülmények és a fedélzeti munkakörülmények javítása, a kifogott halak eltarthatóságának javítása, a hajók gazdasági és környezeti szempontból fenntarthatóbbá tétele (technikák kiválasztása, energiahatékonyság, stb.), a flottakapacitás növelése nélkül;

– fenntarthatóbb halászfelszerelésekbe történő befektetések;

– a fiatalok ágazati tevékenységekben való részvételének előmozdítása és fenntartása egy célzott ösztönző rendszeren keresztül, választ adva az ágazat foglalkoztatással és fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásaira, továbbá olyan indulócsomagok biztosításán keresztül, amelynek célja a halászok új generációja kisüzemi halászati ágazatba való belépésének biztosítása;

– szakosodott halászkikötők, valamint a halászati termékek kirakodásához, tárolásához és értékesítéséhez szükséges speciális létesítmények építése;

– az ágazatban működő szakmai szervezeteknek, szövetségeknek és szövetkezeteknek nyújtott támogatás;

– minőségpolitika ösztönzése;

– a kisüzemi halászati tevékenységtől leginkább függő part menti települések gazdasági és társadalmi szövetének erősítése, e part menti területek fejlődésének előmozdítása céljából, különösen a legkülső régiókban;

– a fenntartható kagylóhalászat támogatása többek között oly módon, hogy segítséget nyújtanak az e tevékenységet végző személyek – igen gyakran nők – számára, akik munkájuk miatt különféle betegségekben szenvednek;

– a hagyományos kisüzemi halászat és az akvakultúra-termékek széles skálája népszerűsítésének és értékesítésének támogatása a fenntarthatósággal kapcsolatos jó gyakorlatokat és a közös halászati politika alapelveit tiszteletben tartó európai hagyományos kisüzemi halászati és kagylóhalászati termékeket elismerő és megkülönböztető európai címke létrehozásán keresztül;

– oktatási és marketingkampányok támogatása annak érdekében, hogy felhívják a fogyasztók és a fiatalok figyelmét a kisüzemi halászatból származó hal fogyasztásában rejlő értékre, ideértve annak a helyi gazdaságra és a környezetre gyakorolt kedvező hatásait is;

– az Európai Tengerügyi és Halászati Alap támogatásainak elosztása oly módon, hogy a halászati ágazatot annak újratervezése és megfelelő létesítmények (például a hajókon vagy a kikötőkben lévő öltözők) biztosítása révén a nők számára kedvezőbbé lehessen tenni;

– a hálókészítő, a kirakodásban segédkező vagy csomagolást végző nők szervezeteinek nyújtott támogatás,

– szakképzés, beleértve a halászati ágazatban dolgozó nők részére biztosított képzést, annak érdekében, hogy jobb hozzáférést biztosítsanak számukra a halászati vonatkozású igazgatási és műszaki munkákhoz;

– a nők halászatban betöltött szerepének növelése, különösen oly módon, hogy támogatják a szárazföldön végzett tevékenységeket, az ágazathoz köthető szakembereket és a halászathoz kapcsolódó – a halászatot megelőző és azt követő – tevékenységeket;

32. hangsúlyozza, hogy a jövőbeni ETHA-támogatások odaítélésekor a mindössze néhány gazdasági szereplőt támogató projektekkel szemben az olyan integrált megoldásokat kínáló projekteket kell előnyben részesíteni, amelyek az egész part menti közösség javát szolgálják; úgy véli, hogy az ETHA-támogatásokhoz való hozzáférést nem csak a hajótulajdonosok, hanem a halászok és a családjaik számára is biztosítani kell;

33. hangsúlyozza, hogy a halászati és akvakultúra-termékek közös piacszervezésének (egységes közös piacszervezés) hozzá kell járulnia a kisüzemi halászaton belüli magasabb jövedelmek biztosításához, a piacok stabilitásához, a halászati termékek forgalmazásának javításához, valamint hozzáadott értékük növeléséhez; aggodalmának ad hangot a még létező állami piacszabályozási eszközök – állami szabályozási szervek, valamint part menti raktározás tekintetében nyújtott támogatások – esetleges leépítése miatt, és a közös piacszervezés eszközeit megerősítő nagyratörő reformot sürget;

34. javasolja, hogy a helyes gyakorlatok ösztönzése érdekében hozzanak létre európai védjegyet a kisüzemi halászat azon termékei számára, amelyeket a közös halászati politika elveinek megfelelően állítottak elő;

35. úgy véli, hogy mechanizmusokat kell létrehozni a kisüzemi halászat révén keletkező és a piacon meg nem fizetett úgynevezett pozitív externáliák elismerésének biztosítására, akár a környezet, akár a part menti közösségek társadalmi kohéziója szintjén jönnek létre;

36. úgy véli, hogy fontos biztosítani a hozzáadott érték méltányos és megfelelő elosztását az ágazati értékláncon belül;

37. felszólít harmadik országokból importált halászati termékek szigorú ellenőrzésére és tanúsítására, annak biztosítása érdekében, hogy fenntartható halászatból származzanak, valamint megfeleljenek a közösségi termelők számára előírtakkal azonos – például a címkézésre, nyomon követhetőségre, a növény-egészségügyi szabályokra és a legkisebb kifogható méretre vonatkozó – követelményeknek;

38. támogatja az egyedi és átmeneti támogató mechanizmusok létrehozását – az Európai Tengerügyi és Halászati Alap vagy egyéb eszközök keretében –, amelyek olyan válsághelyzetekben lépnek működésbe, mint a természeti vagy az ember által okozott katasztrófák (olajszennyezés, vízszennyezés, stb.), a tevékenység állomány-helyreállítási tervek miatti leállása, vagy az üzemanyagok árának hirtelen emelkedése vagy ingadozása;

39. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nők a férfiakkal azonos javadalmazásban és egyéb szociális és gazdasági juttatásokban részesüljenek, beleértve a halászati ágazatban felmerülő foglalkozási kockázatokra kiterjedő biztosítást, valamint a jellemzően kialakuló betegségeik foglalkozási megbetegedésként való elismerését;

40. elismeri a tevékenységek ideiglenes szüneteltetésének – a biológiai okok miatti pihenőidőszakok – szerepét, amelyek fontos, és bizonyítottan hatékony módszerei a halászati erőforrások megőrzésének, és alapvető eszközei egyes halállományok fenntartható kezelésének; elismeri, hogy a fajok életciklusának bizonyos kritikus időszakaiban alkalmazott halászati tilalom lehetővé teszi, hogy az állományok fejlődése összeegyeztethető legyen a halászati tevékenység e tilalmi időszakon kívüli fenntartásával; úgy véli, hogy ilyen körülmények között méltányos és szükséges, hogy a halászok számára a pihenőidőszak alatt kompenzációt biztosítsanak, elsősorban az ETHA-ból;

41. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg a kisüzemi halászat pozitív diszkriminációjának formáit a nagyüzemi halászathoz és az inkább ipari jellegű flottákhoz képest, a hatékony és fenntartható gazdálkodás egyidejű biztosítása mellett; úgy véli, hogy az egyik megfontolandó lehetőség a különböző halászati technikák térbeli elkülönítése, és csak a kisüzemi halászat számára hozzáférhető területek kijelölése;

42. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket – különösen a 2010/41/EU irányelv alkalmazása révén – annak érdekében, hogy előmozdítsák és elérjék a nők halászati ágazatban végzett munkájának nagyobb fokú jogi és társadalmi elismerését, valamint biztosítsák, hogy a családi vállalkozásokban teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, vagy a házastársukat segítő nők, akik ezáltal hozzájárulnak saját maguk és családjuk gazdasági fenntarthatóságához, a magánvállalkozói státusszal rendelkező személyekkel megegyező jogi elismerésben vagy társadalmi juttatásokban részesüljenek, valamint hogy garantálják szociális és gazdasági jogaikat, többek között az egyenlő bérezést, a munkanélküli ellátásokat, amennyiben (átmenetileg vagy tartósan) elveszítik munkájukat, továbbá a nyugdíjjogosultságot, a szakmai és családi élet összeegyeztethetőségét, a szülési szabadság lehetőségét, a szociális biztonsághoz és az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet, valamint egyéb szociális és gazdasági jogokat, ideértve a tengeri kockázatokra is kiterjedő biztosítást is;

43. úgy véli, hogy a kisüzemi halászat 12 tengeri mérföldön belül alkalmazandó speciális hozzáférési rendszerét meg kell tartani;

44. különösen szükségesnek tartja a kisüzemi halászat bevonását az általánosságban gyakrabban használt 12 mérföldes terület szabályozásába, ahol a tengeri szélturbinák, a sóderkitermelés és a védett tengeri területek gyakran a halászati tevékenységek mellett léteznek ugyanazon a területen;

45. felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell a kisüzemi halászatban dolgozók bevonását és részvételét a halászati politikák meghatározásában és végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika nagyobb fokú decentralizációját szem előtt tartva erőteljesebben kell támogatni a halászok azon csoportjait és azon szakmai szervezeteket, amelyek készek felelősséget vállalni a közös halászati politika megvalósításában; arra ösztönzi a kisüzemi halászati szereplőket, hogy csatlakozzanak meglévő termelői szervezetekhez, vagy hozzanak létre új termelői szervezeteket;

46. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, a tagállamok kormányainak, valamint a regionális tanácsadó testületeknek.

INDOKOLÁS

A „kisüzemi halászat” körébe olyan flották, halászeszközök és halászati módok tartoznak, amelyek tagállamoktól és halászati övezetektől függően jelentős mértékben különbözhetnek egymástól. A különbségek ellenére azonban számos közös jellemzőjük van, amelyek miatt összetartoznak, és elkülönülnek attól, amit rendszerint „nagyüzemi halászatnak” neveznek (ahova az ipari halászat is tartozik).

A kisüzemi halászathoz általában – egyebek mellett – az alábbi jellemzők kapcsolhatók: a part menti települések és közösségek gazdaságához, társadalmi szerkezetéhez, kultúrájához és hagyományaihoz való szoros kapcsolódás; a parthoz viszonylag közelebb folytatott halászati tevékenység és ezáltal a tengeren töltött idő rövidebb volta; az emberi munka nagyobb arányú közvetlen igénybevétele, azaz a kifogott halmennyiséghez viszonyítva nagyobb mennyiségű munkaerő felhasználása; a kifogott halmennyiséghez viszonyítva kisebb mennyiségű üzemanyag felhasználása; szelektívebb eszközök használata, amelyek kisebb hatással járhatnak az élő tengeri erőforrásokra; a halász, az erőforrások és az adott közösség közötti szorosabb kapcsolat, ami elősegítheti az erőforrások megfelelő megőrzésének fontosságával kapcsolatos tudatosságot; egyszerűbb kereskedelmi struktúrákba és rövidebb ellátási láncokba való beágyazódás, ahol a halat elsősorban frissen történő fogyasztásra szánják; a mikro-, kis- és középvállalkozások, illetve a családi vállalkozások jellemző előfordulása.

Amint azt az Európai Parlament különböző állásfoglalásaiban – közülük is különösen a part menti halászatról és a part menti halászközösségek által tapasztalt problémákról szóló 2006. június 15-i, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyvről szóló 2010. február 25-i állásfoglalásban – megemlítette, a kisüzemi halászatot differenciáltan kell kezelni, és olyan igazgatási rendszerek, illetve modellek szerint kell szabályozni, amelyek igazodnak sajátos jellegzetességeihez és problémáihoz.

Az Európai Bizottság a közös halászati politika reformjára irányuló javaslatai

Úgy tűnik, az Európai Bizottságnak a közös halászati politika reformjára irányuló javaslatai nem veszik kellően figyelembe a kisüzemi halászat sajátosságait. Ezek a javaslatok nem adnak megfelelő választ azokra a problémákra, amelyekkel a kisüzemi halászat jelenleg szembesül.

Az erőforrások megőrzésére irányuló célok meghatározása – aminek szükségessége összességében vitán felül áll – nem párosul a gazdasági és társadalmi célok meghatározásával. Emiatt a halászati politika társadalmi-gazdasági vetülete el van hanyagolva. Márpedig ez a kérdés különös jelentőséggel bír a kisüzemi halászat számára, tekintettel annak nehéz társadalmi-gazdasági helyzetére.

Az Európai Bizottság javaslata továbbra is a közös halászati politika központosított irányítása felé mutat, ami gyakran a valós helyzethez nem illeszkedő iránymutatásokhoz vezet, amelyeket az (azok megvitatásában és kidolgozásában részt nem vevő) ágazat nehezen ért meg, és amelyek nehezen hajthatók végre és sokszor a szándékokkal ellentétes eredményekkel járnak. A regionalizációról szóló fejezet nem biztosítja a kívánt és szükséges helyi irányítást, amely vitathatatlanul jobban reagál a kisüzemi halászat szükségleteire.

Az erőforrásokhoz való hozzáférés egységes, kötelező rendszerének szorgalmazásával a javaslat ez esetben sincs tekintettel arra, hogy az Európai Unió halászatát rendkívüli sokféleség jellemzi. A rendszer javasolt módon történő alkalmazása súlyosan hátrányos következményekkel járna a kisüzemi halászatra nézve, mivel a „kisüzemi halászat” vonatkozásában leszűkített és a valóságot nem tükröző fogalommeghatározást alkalmaz.

Szükséges változtatások

Az előadó úgy véli, hogy a közös halászati politika reformjára irányuló javaslatban több figyelmet kell szentelni a kisüzemi halászatnak. Másképpen kell tekinteni a kisüzemi halászat problémáira, de egyúttal a benne rejlő lehetőségekre is, ami több változtatást is szükségessé tesz a reform három pillérjét – az alaprendeletet, a közös piacszervezésről szóló rendeletet, valamint a közös halászati politika megvalósítását szolgáló pénzügyi eszközt (jelenlegi nevén Európai Tengerügyi és Halászati Alap) – illetően.

A „kisüzemi halászat” fogalommeghatározásának a méret kritériumán kívül több más szempontot is figyelembe kell vennie. Így például feltétlenül tekintetbe kell venni a flotta és a halászeszközök tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatását, a tengeren töltött időt, valamint az erőforrásokat kiaknázó gazdasági egység jellemzőit.

A közös halászati politika reformjának biztosítania kell a kisüzemi halászat szükségleteinek leginkább megfelelő hatékony helyi gazdálkodás feltételeit. Emellett lehetővé kell tenni, hogy az általános célok meghatározását követően a helyi gazdálkodás széles körű szabadsággal és autonómiával rendelkezzen az e célok megvalósításához leginkább megfelelő eszközök megválasztásához, szem előtt tartva a helyi, regionális és nemzeti sajátosságokat.

A flotta nagyságán kívül annak minőségét is tekintetbe kell venni. A közös halászati politika reformjának ösztönöznie kell a flotta fenntarthatóságának javítását, környezeti, gazdasági és társadalmi téren egyaránt. Ez a célkitűzés ellentétben áll a flottakapacitás pusztán piaci szempontok alapján történő, az átruházható egyedi koncessziók rendszerének végrehajtásából következő általános csökkentésével. Ebben a rendszerben a nagyobb gazdasági és pénzügyi súllyal bíró gazdasági szereplők kerülnek előtérbe, és nem feltétlenül azok, amelyek társadalmi és környezeti szempontból is a leginkább fenntarthatók.

A közös halászati politika reformjának azon flották fejlődését kell ösztönöznie, amelyek előtérbe helyezik az olyan szegmenseket és gazdasági szereplőket, amelyek az erőforrásokra kevesebb hatással járó halászeszközöket használnak, valamint több előnyt kínálnak az adott helyi közösségek számára a munkahelyteremtés és a munkahelyek minősége terén.

Kihívások és konkrét javaslatok

Az érintett hajók nagy száma, valamint a halászeszközök és halászati módok sokfélesége jelentős követelményeket és kihívásokat támaszt a kisüzemi halászati gazdálkodás terén. A hatékony gazdálkodáshoz alapvető fontosságú az információk rendelkezésre állása. Több és jobb információra van szükség a kisüzemi halászatra vonatkozóan. E nélkül nehezen lehet javítani a gazdálkodást.

Az Európai Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve kimerítőbben és alaposabban kell jellemeznie a kisüzemi halászatot. Jobban meg kell ismerni, hogy hol halásznak, mikor halásznak és hogyan halásznak a kisüzemi flotta hajói. Ezeknek az információknak a tudásalapú helyi gazdálkodás támaszául kell szolgálniuk. Ehhez elengedhetetlen a közösségi erőfeszítések fokozása az információk megszerzésének, kezelésének és rendelkezésre bocsátásának finanszírozása terén. Ugyanerre van szükség a biológiai adatok beszerzésére vonatkozóan is.

Az előadó konkrét javaslatokat terjeszt elő a kisüzemi halászat támogatására.

Mérlegelni kell egy, a kisüzemi halászatot támogató közösségi program kidolgozását, amelynek célja, hogy különböző, különösen pénzügyi eszközöket (egyebek mellett a jövőbeni Európai Tengerügyi és Halászati Alapot és a közös piacszervezést) összefogva választ adjon e szegmens sajátos problémáira, és segítse az érintett halászati erőforrásokkal való helyi, fenntartható gazdálkodást.

Biztosítani kell az új Európai Tengerügyi és Halászati Alapból egy minimális mennyiségű forrás odaítélését a kisüzemi halászat számára.

Elsőbbséget kell biztosítani az integrált megoldásokat nyújtó projekteknek, amelyek a lehető legszélesebb körben a part menti közösségek egésze javát szolgálják, szemben azokkal, amelyek csak korlátozott számú gazdasági szereplő számára járnak előnyökkel. Az ezekhez való hozzáférést nemcsak a hajótulajdonosok, hanem a halászok és családtagjaik számára is biztosítani kell.

A programnak támogatnia kell az ágazat nélkülözhetetlen megfiatalítását fiatalok munkába állásával, biztosítva egyebek mellett a szakképzéssel és a tevékenység megkezdésével kapcsolatos szükségletek kielégítésének támogatását. Kellően figyelembe kell venni és értékelni kell a szárazföldön végzett tevékenységeket. Továbbá el kell ismerni és értékelni kell a nők halászatban betöltött szerepét is.

Mechanizmusokat kell létrehozni a kisüzemi halászat révén keletkező és a piacon meg nem fizetett úgynevezett pozitív externáliák elismerésének biztosítására, akár a környezet, akár a part menti közösségek társadalmi kohéziója szintjén jönnek létre.

A meglévő problémákat elismerve fontos, hogy a felülvizsgált közös piacszervezés jobban hozzájáruljon a kisüzemi halászaton belüli jövedelmek biztosításához, a piac stabilitásához, a halászati termékek forgalmazásának javításához, valamint hozzáadott értékük növeléséhez. Ez a megközelítésmód nem egyeztethető össze a még létező állami piacszabályozási eszközök leépítésével. Sőt éppen ellenkezőleg, az ágazatban, különösen a kisüzemi halászat terén tapasztalható helyzet olyan nagyratörő reformot tesz szükségessé, amely a célok elérése érdekében megerősíti a közös piacszervezés eszközeit.

A kisüzemi halászat – tekintettel a tevékenység nem szokványos jellemzőire és strukturális gyengeségeire – jobban ki van szolgáltatva bizonyos külső sokkhatásoknak, illetve az erőforrások rendelkezésre állása terén bekövetkező hirtelen változásoknak, mint a versenyképesebbnek tartott flottaszegmensek. Ezért mérlegelni kell egyedi támogatási mechanizmusok létrehozását, amelyek az olyan válsághelyzetekben lépnek működésbe, mint a természeti katasztrófák; az üzemanyagok árának hirtelen emelkedése; a tevékenység állomány-helyreállítási tervek miatti leállása.

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (7.5.2012)

a Halászati Bizottság részére

a kisüzemi halászatról és a közös halászati politika reformjáról
(2011/2292(INI))

Előadó: Ana Miranda

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Halászati Bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  elismeri, hogy a part menti kisüzemi halászat, a kagylóhalászat, valamint a körültekintően szabályozott és megfelelően irányított extenzív akvakultúra társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontból fenntartható halászati forma, amely egyben döntő fontosságú tényező a part menti közösségek társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából; hangsúlyozza, hogy e halászati formák jelentős kulturális hatást fejtenek ki, és a különböző területeken – a kontinensen, a szigeteken és a legkülső régiókban – eltérő formát öltenek; rámutat, hogy ezeket kedvezőtlen tényezők – így a hatékony szennyvízkezelés hiánya, az emberi eredetű természeti katasztrófák, a kiterjedt halászati műveletekből eredő verseny, a szennyvizek vízbe engedése, az olajszennyezések, a part menti építkezések ugrásszerű elterjedése, a partvidéken megvalósuló nagy projektek hatása, az éghajlatváltozás hatásai, valamint a fenntartható helyi fejlődésre irányuló, egyértelműen meghatározott szabályozási rendszerek hiánya – befolyásolják, és a helyi foglalkoztatási minták megváltozása is érzékenyen érinti;

2.  aggodalmának ad hangot az átruházható halászati koncessziókra vonatkozó bizottsági javaslattal kapcsolatban, mivel e rendelkezés a halászati jogok kisszámú gazdasági szereplő kezében való összpontosulásához és ezáltal számos kisipari halászati vállalkozás megszűnéséhez vezethet;

3.  emlékeztet arra, hogy a kisüzemi halászat azon túl, hogy előmozdítja a gazdasági és társadalmi kohéziót és biztosítja sok család megélhetését, a part menti területeken élő halászközösségeket életben tartó erőt is képvisel; hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat esetében olyan megközelítést kell alkalmazni, amely figyelembe veszi a biológiai, ökológiai és társadalmi szinteket annak érdekében, hogy a foglalkoztatás és a jólét biztosítása érdekében fenntartható egyensúlyt teremtsen az egyes tengeri övezetekben meglévő források állapota és a partközeli halászattól függő part menti közösségek társadalmi-gazdasági szövetének megóvása között;

4.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a fiatalokat a halászathoz kötődő életpálya választására, valamint a halászokat a szakképzésben való részvétel révén is támogatni kell;

5.  kiemeli, hogy fokozni kell a kutatást a társadalmi, gazdasági és területi kohézió terén; felhívja a figyelmet az európai szintű statisztikák és mutatók szükségességére, amelyek megbízható és kellően releváns társadalmi-gazdasági, tudományos és környezetvédelmi adatokat szolgáltatnának, ideértve a halállományok és -fogások átfogó értékelését mind a hivatásos, mind pedig a szabadidős halászat területén, továbbá ennek elérése céljából kéri elegendő forrás biztosítását; úgy véli, hogy ezen adatoknak a földrajzi, kulturális és regionális különbségek teljes spektrumát tükrözniük kell;

6.  fájlalja, hogy a kisüzemi halászatnak nincs egyöntetű meghatározása az Európai Unióban, mivel a hajók méretén alapuló jelenlegi meghatározás elavult és nem felel meg a valós helyzetnek; ezért azt javasolja, hogy a Bizottság több szempontot – így a regionális sajátosságokat és különbségeket, a domborzati viszonyokat, a halászat műszaki szempontjait, valamint a társadalmi, tudományos, biológiai és környezeti szempontokat – figyelembe véve dolgozzon ki új meghatározást az irányítás tekintetében;

7.  hangsúlyozza, hogy tekintettel a halászattól függő egyes part menti közösségek kiszolgáltatott helyzetére és hanyatlására, illetve a gazdasági diverzifikáció lehetőségének hiányára, meg kell erősíteni a meglévő eszközöket, forrásokat és mechanizmusokat a kohéziónak a foglalkoztatás és az ökológiai fenntarthatóság terén való biztosítása érdekében; úgy véli, hogy ezt az új közös halászati politikában (KHP) és a többéves pénzügyi keretben külön is el kellene ismerni; kiemeli továbbá, hogy a döntéshozatalban nagyobb irányítási szerepet és fokozottabb részvételt kell biztosítani a kisüzemi halászati ágazat számára, az e területre vonatkozó helyi és regionális stratégiák, valamint a határokon átnyúló együttműködés előmozdítása révén, a fejlesztési, kutatási és képzési projektekre kiterjedően, az ETHA, az ESZA és az ERFA által biztosított megfelelő finanszírozással; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy új regionális tanácsadó testület létrehozásának lehetőségét;

8.  hangsúlyozza a környezetvédelmi szempontból fenntartható akvakultúrában rejlő jelentős kihasználatlan potenciált – amellyel a kkv-k számára lehetőségek teremthetők a termelésben és feldolgozásban egyaránt –, valamint a tengerparti és szárazföldi térségekben fennálló munkahely-teremtési lehetőségeket;

9.  kéri az európai források odaítélési eljárásainak egyszerűsítését, különösen az egyszeri költségek visszafizetésére vonatkozó rendszer és az egyes szakmai testületeknek juttatott globális támogatások bevezetése révén;

10. hangsúlyozza, hogy az európai uniós flottát ki kell igazítani, ami azonban nem mehet a kisüzemi flotta rovására, mivel az a part menti területek számára társadalmi, gazdasági és kulturális értelemben kárt okozna; úgy véli, hogy ezzel ellentétben a fellépés alapját egy ökoszisztéma-alapú megközelítésnek kell képeznie, amelynek keretében a kisüzemi flotta kezelésével kapcsolatos döntéseket regionális szinten, a szubszidiaritás elvét mindenkor tiszteletben tartva hozzák meg; az így létrejövő differenciált halászati rendszer a forrásokhoz való hozzáférés számára biztosítana elsőbbséget, és óvná a part menti kisüzemi flottákat, illetve gondoskodna a helyi halászközösségek bevonásáról;

11. ezért kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli Európai Tengerügyi és Halászati Alapban elegendő forrás álljon rendelkezésre a kisüzemi halászat, a kagylóhalászat és az extenzív akvakultúra, valamint a felszerelések felújítása és korszerűsítése számára, továbbá dolgozzon ki egyszerűbb, az elsősorban a halászattól függő part menti és szigeteken élő közösségekre irányuló, a fenntartható kisüzemi halászatot támogató egyedi programot, továbbá gondoskodjon arról, hogy a helyi közösségekben ezen élelmiszerforrásra vonatkozóan értékesítési és népszerűsítő programokat dolgozzanak ki, amelyek e forrásokhoz azok számára biztosítanak elsőbbségi hozzáférést, akik környezetvédelmi és társadalmi szempontból a leginkább fenntartható módon folytatják a halászatot és a kagylóhalászatot;

12. javasolja, hogy a helyes gyakorlatok ösztönzése érdekében hozzanak létre európai védjegyet a kisüzemi halászat azon termékei számára, amelyeket a közös halászati politika (KHP) elveinek megfelelően állítottak elő;

13. rámutat arra, hogy az ipari flottával szemben, a kisipari, szelektív flotta az, amely elősegíti az uniós polgárok nagyobb arányú foglalkoztatását, fenntarthatóbb, és ösztönzi az egyéb tengeri vonatkozású tevékenységeket a helyi part menti közösségekben;

14. felszólít a kisüzemi és kisipari jellegű halászat fogalommeghatározásának teljes körű regionalizációjára.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

26.4.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

35

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

François Alfonsi, Luís Paulo Alves, Jean-Paul Besset, Victor Boştinaru, John Bufton, Alain Cadec, Nikos Chrysogelos, Rosa Estaràs Ferragut, Danuta Maria Hübner, Filiz Hakaeva Hyusmenova, María Irigoyen Pérez, Seán Kelly, Constanze Angela Krehl, Petru Constantin Luhan, Ramona Nicole Mănescu, Vladimír Maňka, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Ana Miranda, Jens Nilsson, Jan Olbrycht, Wojciech Michał Olejniczak, Markus Pieper, Tomasz Piotr Poręba, Monika Smolková, Ewald Stadler, Georgios Stavrakakis, Nuno Teixeira, Lambert van Nistelrooij, Joachim Zeller, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Jens Geier, Maurice Ponga, Patrice Tirolien, Giommaria Uggias

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Julie Girling

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (26.4.2012)

a Halászati Bizottság részére

a kisüzemi és hagyományos halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról
(2011(2292)(INI))

Előadó: Barbara Matera

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Halászati Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–   tekintettel „A női hálózatok: halászat, gazdálkodás és diverzifikáció” című, 2005. december 15-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2000. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2],

–   tekintettel „A nők szerepe az európai halászterületek fenntartható fejlődésében” című, a tematikus osztály által készített 2008. májusi tanulmányra,

A. mivel a nők alapvető szerepet töltenek be a halászathoz és akvakultúrához kapcsolódó területeken, például a halfeldolgozás, a marketing és a vezetés terén, valamint egyéb formákban támogatják a halászati iparban dolgozókat;

B.  mivel láthatóvá kell tenni a halászati ágazatban dolgozó nők munkáját, akiknek 85%-a kisüzemi és hagyományos halászatban dolgozik, és mivel Európa számos tengerparti régiójában ez a halászat jelenti a nők fő bevételi forrását;

C. mivel a nők a halászati ágazatban hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek, és mivel ugyanazért a munkáért a férfiaknál alacsonyabb díjazásban részesülnek, és munkájukat sok esetben jogilag nem ismerik el, ennek következtében pedig nem jutnak megfelelő szociális védelemhez; mivel az említett munka jelentős kockázattal is jár és a nők számára súlyos egészségügyi következményei vannak;

D. mivel gyakran a nők végzik a halászati vállalkozások adminisztrációját, felelősséget vállalva a pénzügyekért, a kikötői díjakért, a kirakodásokért, a halászhajók ellátásáért és kiszolgálásáért, a halárverésekért, a könyvelésért és a hálók készítéséért és javításáért, és mivel most, amikor az ágazat válságával kell szembenézni, egyre több a nők által végzett, el nem ismert – és sok esetben meg nem fizetett – munka, és a nők a halászati tevékenység megszűnését követően segélyben sem részesülhetnek;

E.  mivel még mindig túlságosan sok jogi és társadalmi akadály gátolja a nők teljes körű részvételét a halászati ágazat képviseletében, sőt egyes közösségekben vagy szövetségekben tiltják a döntéshozó szervekben való részvételüket;

F.  mivel a jellemzően a halászati ágazatban dolgozó nőket érintő megbetegedéseket nem ismerik el foglalkozási betegségekként;

1.  hangsúlyozza a nemi dimenzió, valamint a nemek közötti egyenlőség elve érvényesítésének fontosságát az uniós halászati politika reformjának valamennyi területén;

2.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket – különösen a 2010/41/EU irányelv alkalmazása révén – annak érdekében, hogy előmozdítsák és elérjék a nők halászati ágazatban végzett munkájának nagyobb fokú jogi és társadalmi elismerését, valamint biztosítsák, hogy a családi vállalkozásokban teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, vagy a házastársukat segítő nők, akik ezáltal hozzájárulnak saját maguk és családjuk gazdasági fenntarthatóságához, a magánvállalkozói státusszal rendelkező személyekkel megegyező jogi elismerésben vagy társadalmi juttatásokban részesüljenek, valamint hogy garantálják szociális és gazdasági jogaikat, többek között az egyenlő bérezést, a munkanélküli ellátásokat, amennyiben (átmenetileg vagy tartósan) elveszítik munkájukat, továbbá a nyugdíjjogosultságot, a szakmai és családi élet összeegyeztethetőségét, a szülési szabadság lehetőségét, a szociális biztonsághoz és az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet, valamint egyéb szociális és gazdasági jogokat, ideértve a tengeri kockázatokra is kiterjedő biztosítást is;

3.  üdvözli az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (EMFF) 2014–2020 közötti időszakra megállapított, a halászattól függő közösségekben a foglalkoztatás, a területi kohézió és a társadalmi integráció növelésére irányuló prioritását az „Új készségek és munkahelyek menetrendjének” keretében; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közös halászati politika reformja során gondoskodjanak arról, hogy az EMFF végrehajtásának különböző szakaszaiban – a tervezést, a végrehajtást, a nyomon követést és az értékelést is ideértve – előmozdítják a férfiak és nők közötti esélyegyenlőséget, valamint a nemi dimenzió integrációját;

4.  hangsúlyozza, hogy a nők aktív részvétele a halászathoz kapcsolódó tevékenységekben hozzájárul egyrészt a sajátos kulturális hagyományok és gyakorlatok megőrzéséhez, másrészt pedig a közösségek túléléséhez is, ezáltal biztosítva az érintett régiók kulturális sokszínűségének védelmét;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nők halászati iparágban betöltött fontos gazdasági, társadalmi és kulturális szerepét, annak érdekében, hogy a nők hozzáférhessenek a szociális ellátásokhoz, ily módon biztosítva a nemek kiegyensúlyozott képviseletét a halászati vonatkozású foglalkozásokban;

6.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nők számára kvótákat állapítsanak meg a halászati ágazatban, valamint hogy a jogszabályokba egyértelműen belefoglalják a kvóták kiosztásának összefüggésében a házastársi közös vagyon elvét;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek társadalmi tanulmányt azzal a céllal, hogy felmérjék a kvóták bevezetésének hatásait a halászati közösségekben, az ilyen közösségekben bekövetkező potenciális társadalmi változások nyomon követése érdekében, mégpedig olyan társadalmi mutatók alkalmazásával, mint például az iskolázottsági szint, a feleségek és partnerek hozzájárulása, az egészség, a gyermekek életkora, az anyák hajlandósága arra, hogy továbbadják a halászmesterséget gyermekeiknek, valamint a családok és a közösségek jóléte;

8.  hangsúlyozza, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap támogatásait oly módon kell elosztani, hogy a halászati ágazatot annak újratervezése és megfelelő létesítmények (például a hajókon vagy a kikötőkben lévő öltözők) biztosítása révén a nők számára kedvezőbbé lehessen tenni;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa azokat az egyedi projekteket, amelyek célja a nők szerepének elismerése, előmozdítása és diverzifikációja a halászathoz kapcsolódó területeken, valamint úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a halászhajók korszerűsítésére annak érdekében, hogy javítsák a munkavégzési és higiéniai feltételeket a halászhajók fedélzetén, továbbá a termékminőséget és az energiahatékonyságot, valamint biztosítsák a halászati eszközök szelektivitását;

10. szorgalmazza egy kisüzemi halászatra irányuló uniós támogatási program kidolgozását, amely különféle eszközöket hasznosít, különösen pénzügyi szempontból (ilyen például a jövőbeli EMFF és a halászati és akvakultúra-termékek közös piacszervezésének reformja), annak érdekében, hogy reagáljon az ágazat sajátos problémáira, és támogassa az érintett halászati tevékenységek fenntartható helyi irányítását, egyúttal figyelembe véve a nőket érintő problémákat is a szóban forgó ágazatban;

11. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemek szerinti bontásban biztosítsanak adatokat és statisztikákat, amelyeket a foglalkoztatás típusa (pl. teljes munkaidő, részmunkaidő, alkalmi munka), a jogállás (önálló vállalkozó, munkavállaló, közreműködő házastárs), valamint a termelés típusa (kis-, közép- vagy nagyüzemi halászat és akvakultúra) szerint bocsátanak rendelkezésre, és ismerje el a munkavállalók olyan kategóriáit is az ágazatban– pl. a kagylógyűjtők –, amelyek nem szerepelnek a halászati foglalkoztatási statisztikákban;

12. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és ismerjék el a halászok házastársainak és partnereinek ahhoz fűződő jogait, hogy taggá válhassanak és megválaszthatók legyenek a tagállamok valamennyi szintjén működő halászati szervezetekben; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani és meg kell erősíteni a nők hatékony részvételét a halászati ágazat európai, nemzeti és regionális szintű képviseleti, döntéshozó és tanácsadó szerveiben; üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy kiterjessze a tanácsadó testületek szerepét, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a női halászati és akvakultúra-szervezeteknek a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottságban (ACFA) és a regionális tanácsadó testületekben (RAC-k) való részvételét;

13. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alapon és a strukturális alapokon keresztül támogassa a halászati ágazatban dolgozó nők szakmai képzésének és oktatásának javítását annak érdekében, hogy könnyebben elhelyezkedhessenek műszaki és vezetési pozíciókban; ugyancsak kéri, hogy a képzési lehetőségek és a rendelkezésre álló finanszírozás felhasználása érdekében hozzák létre az azokkal kapcsolatos jobb információterjesztés mechanizmusait;

14. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak nagyobb finanszírozást az olyan akvakultúra-tevékenységek területén folytatott közösségi kutatóprogramoknak, amelyek a halászati ágazatban ösztönzik a növekedést, az új munkahelyek kialakításának egyik eszközeként, amelyekből a nők a kvóták alapján részesülnek;

15. rámutat annak fontosságára, hogy a nők közreműködjenek olyan kutatási projektekben, amelyek a halászati ágazat szerkezetátalakításának negatív következményeire összpontosítanak, mivel tapasztalataik egyrészt értékes hozzájárulást jelentenek, másrészt pedig garantálni kell a nemi dimenzió kellő mértékű figyelembevételét;

16. hangsúlyozza, hogy az EU-nak a munkahelyteremtés szempontjából potenciállal rendelkező befektetéseit a globális halászati piacok felé kell orientálnia, azáltal, hogy értékesíti technológiáját és know-how-ját annak érdekében, hogy ily módon kezelje a biztonság és fenntarthatóság kérdéseivel kapcsolatos kihívásokat, és hogy ezen intézkedések révén a nők e területen végzett munkáját is támogassa;

17. hangsúlyozza a kagylóhalászattal foglalkozó nők sajátos helyzetét (ezt a munkát főként 50 év feletti nők végzik, akik munkájuk következtében egészségügyi problémákkal küzdenek), ismételten kérve a Bizottságot arra, hogy dolgozzon ki egyedi kísérleti projektet, amely mindezen szempontokra kiterjed, és megoldásokat kínál az e tevékenységből eredő problémákra; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el jogilag a tevékenységek közegészségügyi okokból történő kényszerű beszüntetésének időszakait is (toxinok, természeti csapások, kiömlött anyagok, olajszennyezések), valamint ismerjék el a kisüzemi és kagylóhalászati ágazatban dolgozó nőket érintő bizonyos kórképeket vagy betegségeket (pl. reumatikus és csontrendszeri betegségek) is;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.4.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Emine Bozkurt, Andrea Češková, Iratxe García Pérez, Zita Gurmai, Mikael Gustafsson, Mary Honeyball, Sophia in ‘t Veld, Nicole Kiil-Nielsen, Silvana Koch-Mehrin, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Astrid Lulling, Barbara Matera, Elisabeth Morin-Chartier, Angelika Niebler, Siiri Oviir, Antonyia Parvanova, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Marc Tarabella, Britta Thomsen, Marina Yannakoudakis, Anna Záborská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Franziska Katharina Brantner, Christa Klaß, Ana Miranda, Mariya Nedelcheva, Katarína Neveďalová, Antigoni Papadopoulou

  • [1]  HL C 286 E., 2006.11.23, 519. o.
  • [2]  HL L 180., 2010.7.15., 1. o.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

19.9.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

0

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Antonello Antinoro, Kriton Arsenis, Alain Cadec, Chris Davies, João Ferreira, Carmen Fraga Estévez, Pat the Cope Gallagher, Marek Józef Gróbarczyk, Ian Hudghton, Iliana Malinova Iotova, Werner Kuhn, Isabella Lövin, Gabriel Mato Adrover, Guido Milana, Maria do Céu Patrão Neves, Crescenzio Rivellini, Ulrike Rodust, Raül Romeva i Rueda, Isabelle Thomas, Nils Torvalds, Jarosław Leszek Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Jean-Paul Besset, Luis Manuel Capoulas Santos, Diane Dodds, Julie Girling, Jens Nilsson, Nikolaos Salavrakos, Antolín Sánchez Presedo, Ioannis A. Tsoukalas

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Nuno Teixeira