JELENTÉS a fogyasztói hitelekről szóló 2008/48/EK irányelv végrehajtásáról

19.10.2012 - (2012/2037(INI))

Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság
Előadó: Birgit Collin-Langen

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a fogyasztói hitelekről szóló 2008/48/EK irányelv végrehajtásáról

(2012/2037(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0343/2012),

A. mivel a fontos szerepet betöltő fogyasztóihitel-ágazat nemzeti piacaihoz történő hozzáférés javítása, a verseny előmozdítása, a fogyasztóvédelem eltérő szintjeinek kezelése, a piaci szereplők közötti esetleges versenytorzulások megszüntetése és a belső piac működésének javítása az EU hatáskörébe tartozó politikai feladatok, és a fogyasztók és a hitelezők érdekeit szolgálják;

B.  mivel a fogyasztói hitelekről szóló irányelvvel a fogyasztók védelmét szolgáló európai jogi keret jött létre 5 részterületen a tagállamok számára – különösen a végrehajtás különböző módjai tekintetében – szűk mozgásteret biztosító, célzott és átfogó harmonizáció révén;

C. mivel ugyanakkor néhány jogi és gyakorlati akadály továbbra is fennáll

D. mivel amint azt a fogyasztói hitelekről szóló irányelv végrehajtásáról készített európai parlamenti tanulmány is kimutatta, az irányelv egyes főbb rendelkezései – így például a szerződéskötést megelőző tájékoztatásról szóló 5. cikk – a tagállamok általi értelmezésbeli és végrehajtásbeli különbségek folytán nem vezetett a tagállami fogyasztóvédelmi szabályok kívánt harmonizációjához;

E.  mivel a fogyasztói hitelekről szóló irányelvet a rövid határidő, valamint az ezen idő alatt megvalósítandó számos, széles körű jogszabály-változtatás miatt nem minden tagállamban ültették át időben vagy teljes mértékben helyesen,

F.  mivel a statisztikák szerint az irányelv hatálybalépése óta a határon átnyúló fogyasztói hitelfelvétel nem fokozódott, habár ez sokféle tényezőnek, köztük a nyelvi kérdéseknek is tulajdonítható, de a pénzügyi ágazatot érintő komoly problémáknak, illetve a kielégítő információ hiányának is a fogyasztók számára a határon átnyúló fogyasztói hitelfelvételről és a fogyasztók jogairól, amelyek ilyen szerződések megkötésével illetik őket;

G. mivel a hitelezési ágazatban alkalmazott megfelelő fogyasztóvédelmi gyakorlatok jelentős szerepet játszanak a pénzügyi stabilitás biztosításában; mivel az árfolyam-ingadozás jelentős kockázatot jelent a fogyasztók számára, különösen a pénzügyi válságok idején;

H. mivel a fogyasztóknak nyújtott devizahitelek túlzott aránya egyre növeli a háztartások által viselt kockázatokat és veszteségeket;

I.   mivel az Európai Rendszerkockázati Testület 2011. szeptember 21-én fontos ajánlást fogadott el az idegen devizában való hitelezésről (ERKT/2011/1);

K. mivel az irányelv 27. cikke szerint a Bizottságnak bizonyos aspektusok vonatkozásában el kell végeznie az irányelv felülvizsgálatát, és ennek kapcsán már megbízást adott egy tanulmány elkészítésére,

L.  mivel nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a felülvizsgálat egyes lépéseiről és eredményeiről tájékoztassák, továbbá lehetősége legyen véleményt megfogalmazni,

1.  üdvözli, hogy a Bizottság a felülvizsgálatra való előkészületként tanulmányt készít az irányelv belső piacra és fogyasztóvédelemre kifejtett hatásairól annak érdekében, hogy megvizsgálja a határon átnyúló hitelfelvételt érintő következményeket, valamint elismeri a Bizottság, a nemzeti jogalkotók és a hitelintézetek által elvégzett átfogó munkát,

2.  hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló fogyasztói hitelek piacának javítása a belső piac ösztönzése révén európai hozzáadott értéket teremthet; úgy véli, hogy ezt többek között azáltal lehet elérni, hogy jobban tájékoztatják a fogyasztókat arról a lehetőségről, hogy egy másik tagállamban is felvehetnek fogyasztói hitelt, és azon jogaikról, amelyek ilyen szerződések megkötésével megilletik őket;

3.  tudomásul veszi, hogy a határokon átnyúló fogyasztói hitelek a hitelpiacon 2% alatti arányt képviselnek, amelyből hozzávetőleg 20% online felvett hitel,

4.  emlékeztet arra, hogy az irányelv egyik célja a tájékoztatáshoz való hozzáférés biztosítása, amely elősegíti a hitelkihelyezés területén is az egységes piac működését, ezért szükséges annak értékelése, hogy a határokon átnyúló ügyletek száma növekszik-e;

5.  úgy ítéli meg, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó előírások, az 5. cikk (6) bekezdése szerinti magyarázat és a 8. cikk szerinti hitelképességi értékelés fontos szerepet tölt be a fogyasztók tudatosságának javításában a devizában való hitelfelvétellel járó kockázatok tekintetében;

6.  mindazonáltal kéri a felügyeleti hatóságoktól annak előírását, hogy a pénzügyi intézmények a fogyasztókat személyre szabott, teljes körű és könnyen érthető magyarázattal lássák el a devizahitelezéssel járó kockázatokról és a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze jelentős leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatásáról; úgy véli, hogy e tájékoztatást bárminemű szerződéskötés előtt kell megadni;

7.  tudomásul veszi, hogy néhány tagállam esetében aggályok merültek fel azt illetően, hogy a fogyasztóknak a szerződéskötést megelőzően nyújtandó tájékoztatást az Általános európai fogyasztói hiteltájékoztató (SECCI) révén kell nyújtani, amely annyira technikai jellegű, hogy befolyásolja a fogyasztók azon képességét, hogy a tájékoztatást ténylegesen megértsék; úgy véli, hogy a SECCI hatékonyságának fontos szempontnak kell lennie az irányelv hatásának a Bizottság által végrehajtott értékelésében;

8.  üdvözli a Bizottság által 2011 szeptemberében elvégzett „SWEEP” ellenőrzést, amely rávilágított, hogy a pénzügyi intézetek megvizsgált weboldalainak 70%-a esetében bizonyos lényeges adatok hiányoztak a reklámanyagból, egyes fontos adatok pedig magából a hitelajánlatból is, valamint a költségeket félrevezető módon tüntették fel, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a probléma megoldására irányuló megfelelő intézkedéseket; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a reprezentatív példákra vonatkozó szabályokat néha nem az előírt módon alkalmazzák, és hogy e téren javulásra van szükség;

9.  kéri, hogy a pénzügyi intézmények hirdetési és forgalmazási gyakorlatait szigorúan kísérjék figyelemmel annak érdekében, hogy a hitelmegállapodások meghirdetése és forgalmazása során elkerüljék a félrevezető vagy hamis tájékoztatást;

10. megállapítja, hogy néhány tagállam azzal a lehetőséggel élt, hogy az irányelv hatályát kiterjesztette egyéb pénzügyi termékekre is anélkül, hogy mindez következetlenségeket okozott volna,

11. hangsúlyozza, hogy a jogszabályi előírásoknak a tipikus eseteken, az átlagos fogyasztókon és az átlagos üzletembereken kellene alapulniuk, és nem a kevés számú, szabályokkal kapcsolatos visszaélésre kell választ adniuk oly módon, hogy az kevésbé érthetővé, átláthatóvá és összehasonlíthatóvá tegye a tájékoztatást a fogyasztók számára;

12. megállapítja, hogy az átfogóbb előírások nem feltétlen vonják magukkal a magasabb szintű fogyasztóvédelmet, illetve, hogy a tapasztalatlan fogyasztók esetében a túl sok információ a segítség helyett még nagyobb zavart okozhat; ebben a vonatkozásban elismeri a fogyasztói szervezetek hozzáértését, és az általuk a fogyasztók számára nyújtott segítséget és pénzügyi képzéseket, illetve a nehéz helyzetben lévő háztartások érdekében a hitelátalakításban játszott potenciális szerepüket;

13. kéri, hogy a fogyasztóknak legyen joga tájékoztatást kapni a kiegészítő szolgáltatások költségeiről, valamint az ahhoz való jogukról, hogy a kiegészítő szolgáltatásokat – például a biztosítást – alternatív szolgáltatótól szerezzék be; úgy véli, hogy a pénzügyi intézmények számára elő kell írni, hogy különböztessék meg e szolgáltatásokat és a kapcsolódó díjakat az alaphitelhez kapcsolódóaktól, és tegyék egyértelművé, hogy mely szolgáltatások elengedhetetlenek a hitel folyósításához, illetve melyek függenek teljes mértékben a hitelfelvevő döntésétől;

14. úgy ítéli meg, hogy részletesebben meg kell vizsgálni azokat a nehézségeket, amelyek az elállási jognak a kapcsolt hitelszerződésekhez kötődő gyakorlásakor lépnek fel; hangsúlyozza, hogy tudatosítani kell a fogyasztókban, hogy amennyiben olyan esetben élnek a szerződéstől való elállás jogával, amikor a szállító vagy a szolgáltató egy kiegészítő szerződés keretében közvetlenül a hitelezőtől kapja az adott összeget, a fogyasztókat a nyújtott pénzügyi szolgáltatással kapcsolatban nem terhelhetik díjak, jutalékok vagy egyéb költségek;

15. felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel a tájékoztatási kötelezettségek nemteljesítésének mértékét azon szerződések esetében, amelyekben a közvetítőket nem kötik a szerződéskötést megelőző tájékoztatás követelményei, annak érdekében, hogy megállapítást nyerjen, hogyan lehet ezekben a helyzetekben a legjobban védeni a fogyasztókat;

16. úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani az előtörlesztésre vonatkozó összetett szabályokra;

17. leszögezi, hogy a kamatlábváltozások előtt az erről szóló értesítésnek elegendő időt kell hagynia a fogyasztóknak arra, hogy tájékozódjanak a piacon, és a változás hatálybalépése előtt hitelezőt váltsanak;

18. megállapítja, hogy a „reprezentatív példa” értelmezése tekintetében pontosításra van szükség,

19. hangsúlyozza, hogy a teljeshiteldíj-mutató kiszámítására egységes módszert kell megállapítani, a félreérthető rendelkezéseket pontosítani kell, valamint ki kell alakítani az egységességet valamennyi egyéb jogi eszközzel;

20. felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti felügyeleteket a feladataik ellátásához szükséges valamennyi hatáskörrel és erőforrással ellássák; továbbá felszólítja a nemzeti felügyeleti hatóságokat, hogy ellenőrizzék az irányelv rendelkezéseinek teljesítését, illetve hatékonyan juttassák érvényre azokat;

21. hangsúlyozza, hogy a jövőben az átültetési határidők megállapításakor jobban figyelembe kell venni a nemzeti jog átültetési folyamatból eredő változásait;

22. felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a meglévő fogyasztóvédelem szintjét az interneten, SMS-szolgáltatásokon és az egyéb távközlési eszközökön keresztül folytatott hitelezés, köztük a rövid távú hitelezés esetében – amelyek egyre inkább jellemzik a fogyasztói hitelpiacot –, kiterjesztve azt a 200 eurós alsó küszöb alatti összegekre is, amelyek jelenleg az irányelv hatályán kívül esnek;

23. kiemeli, hogy jelenleg nincs szükség az irányelv felülvizsgálatára, hanem ehelyett az irányelv helyes átültetését és végrehajtását kellene előtérbe helyezni;

24. úgy ítéli meg, hogy egy teljes és helyes átültetés érdekében az irányelv gyakorlati hatását fel kell mérni még azelőtt, hogy a Bizottság javaslatot terjeszt elő bármilyen szükséges módosításról; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen a Parlament és a Tanács elé értékelő jelentést az irányelv végrehajtásáról, valamint teljes körű értékelést annak a fogyasztóvédelemre kifejtett hatásáról, figyelembe véve a pénzügyi válság következményeit és a pénzügyi szolgáltatások új uniós jogi keretét;

25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

A fogyasztói hitelekről szóló irányelvnek két célkitűzése van: a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása, illetve a határokon átnyúló fogyasztói hitelek belső piacának megerősítése.

Kétségtelen, hogy a hiteljogszabályok néhány lényegi elemének végleges harmonizálása révén az Európai Unióban jelentősen nőtt a fogyasztóvédelem szintje. A határokon átnyúló hitelfelvételek számának emelkedése azonban jelentéktelennek tekinthető. Ezt indokolhatja az, hogy csak kevés hitelintézet nyújt határokon átnyúló fogyasztói hiteleket, valamint, hogy a pénzügyi válság nyomán az utóbbi években általánosságban visszaesés tapasztalható a piacokon.

Ezenkívül a határokon átnyúló hitelfelvétel akadályai inkább kapcsolódnak a nyelvi nehézségekhez vagy a pénzügyi intézménnyel való személyes kapcsolat hiányához, mint jogszabályi kérdésekhez.

Problémás pontok a felülvizsgálat keretében:

1. A végrehajtás időkerete:

Az irányelvet egyes tagállamok teljes mértékben vagy részben késve ültették át. E késedelmek fő oka az átültetésre hagyott rövid, 2 éves időszak és a szabályozás tekintélyes terjedelme volt. A legkülönbözőbb területeken – így a fogyasztóvédelmi rendelkezések, az általános hitelelőírások, az adatbázisokhoz való hozzáférés stb. tekintetében – számos intézkedést módosítani kellett és újakat kellett bevezetni. Ezen eljárások igen összetettek, és mind a nemzeti jogalkotókat, mint a pénzügyi intézményeket érintik. Indokolt a jövőben hosszabb időt előirányozni, és az átültetésre biztosított időszakot 3 évben meghatározni.

2. Hatály:

Az irányelv hatályát számos tagállam más pénzügyi termékekre, pl. jelzálog-fedezetű hitelekre, illetve a bérleti és lízingszerződésekre is kiterjesztette. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem okoz nehézségeket.

3. Reklámok:

A reklámokra vonatkozó előírások terén a tagállamok igen eltérő átültetési lehetőségeket alkalmaztak. Néhány nehézség adódik azon kérdéssel kapcsolatban, hogy a „reprezentatív példán” pontosan mit kell érteni.

en a Bizottság sort kerített 562, fogyasztói hitelekkel kapcsolatos honlap ellenőrzésére (SWEEP). A Bizottság ennek során arra az eredményre jutott, hogy a megvizsgált honlapok 46%-a esetében hiányoznak a reklámban kötelezően előírt adatok, 43% esetében a szerződésre vonatkozó ajánlatban nincsenek egyértelműen feltüntetve az összes költségre, a szerződés futamidejére és néhány, a hitellel összefüggő költségre vonatkozó adatok, 20% esetében pedig félrevezető a költségek ismertetése. A jelenleg zajló átültetési szakaszban a nemzeti hatóságok felveszik a kapcsolatot a vállalkozásokkal, kérik a helyzet értelmezését, és helyesbítésre szólítják fel őket.

4. Szerződéskötést megelőző tájékoztatás:

A szerződéskötést megelőző, a fogyasztó részére egységes tájékoztató formájában rendelkezésre bocsátandó tájékoztatásra vonatkozó előírásokat nagymértékben harmonizálták. Megtörtént a nemzeti jogba való átültetés is, részben szó szerint, részben pedig nyelvi helyesbítésekkel és kiigazításokkal.

Egyes tagállamokban megkérdőjelezték az egységes tájékoztató hatékonyságát. Állításuk szerint a tájékoztatás túl széles körű, nehezen érthető és részben túl technikai jellegű, ami a fogyasztóból gyakran ellenérzéseket vált ki. Ezenfelül kérdésesnek tűnik, hogy alkalmas eszköz-e a különböző szolgáltatók által kínált hitelek összehasonlítására. Megjegyzendő továbbá, hogy az egységes tájékoztató rendelkezésre bocsátása növelte a hitelnyújtók költségeit, ami a hitel költségeiben is megjelenik.

5. A szerződéssel kapcsolatos tájékoztatás:

Az újonnan bevezetett, átfogó rendszer átültetése során nem merültek fel ismert nehézségek.

6. Elállási jog:

Egységesen és átfogó jelleggel bevezették az egyes tagállamokban már korábban is létező elállási jogot. Nehézségek adódnak azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az elállási határidő mikortól számítandó. Egyes tagállamok rögzítették, hogy az elállási határidő csak egy türelmi időszak leljárta után, illetve a szerződéssel kapcsolatos tájékoztatás hiányosságainak orvoslása után indul. Emellett kételyek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az elállási jog csak a hitel törlesztése után gyakorolható-e.

7. Előtörlesztés:

Az előtörlesztésre vonatkozó szabályozás átültetése során nem jelentkeztek ismert nagyobb nehézségek. Néhány olyan tagállamban, amelyek korábban nem rendelkeztek a hitelnyújtónak fizetendő kompenzációról, azt a kritikát fogalmazták meg, hogy ez a kompenzáció a fogyasztóvédelem szintjének csökkenését vonja maga után.

8. A teljeshiteldíj-mutató kiszámítása:

A teljeshiteldíj-mutató kiszámítására vonatkozó előírásokat 2011-ben komitológiai eljárás keretében kiegészítették. Ennek ellenére néhány konkrét esetben maradtak még kételyek.

A Bizottság iránymutatásokat dolgozott ki a teljeshiteldíj-mutató értelmezésére vonatkozóan, amelyek azonban nem bírnak a törvényhez hasonló jogi kötőerővel.

Kívánatosnak tűnik, hogy a teljeshiteldíj-mutató kiszámítására vonatkozó előírásokat valamennyi európai jogi eszközben azonos módon alkalmazzák.

9. Magyarázatok:

Az 5. cikk (6) bekezdése szerint előírt, magyarázatnyújtásra vonatkozó kötelezettséget a tagállamok különböző módon ültették át. Így egyes tagállamok ezt a kötelezettséget (egyes/bizonyos) egyedi intézkedések felsorolásával pontosítják. Ausztria például egy olyan egyedi szabályzást fogadott el, amelynek értelmében külön fel kell hívni a figyelmet a (külföldi) devizában nyújtott hitelek kockázataira.

10. Hitelképességi vizsgálat:

A fogyasztó hitelképességének értékelésére vonatkozó kötelezettséget a tagállamok eltérő módon ültették át. Egyes tagállamok pontosan meghatározták a hitelképességi vizsgálatot, és többek között kötelezően előírták az adatok adatbázisból való lehívását. Egyes tagállamok a bíróságokra hagyják annak a kérdésnek az eldöntését, hogy az előírásokat betartották-e.

11. SMS-hitelek:

Az SMS-hitelek irányi igény folyamatosan nő; így ezt a hitelfajtát már nemcsak a skandináv országokban, hanem az Egyesült Királyságban és a kelet-európai tagállamokban is kínálják. Kérjük a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet e problémára, és gondoskodjanak a hatékony fogyasztóvédelemről. Ennek során vegyék figyelembe országuk mindenkori sajátosságait, és adott esetben hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek túlmutatnak a fogyasztói hitelekről szóló irányelv előírásain.

12. Következtetés:

A Bizottságnak most felül kellene vizsgálni az átültetést, és a tagállamokat a helyes alkalmazásra kellene sarkallnia. Ezután időt kellene hagyni az érintettek számára, hogy hozzászokjanak az új szabályozáshoz, és tapasztalatokat gyűjtsenek. Ezt követően kellene sort keríteni az irányelv jogi és tényleges hatásainak átfogó tényértékelésére, amelynek alapján adott esetben meg lehetne vizsgálni az irányelv módosításának lehetőségét.

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (8.6.2012)

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

a fogyasztói hitelekről szóló 2008/48/EK irányelv végrehajtásáról
(2012/2037(INI))

Előadó: Theodor Dumitru Stolojan

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–   mivel a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelvet[1] a pénzügyi válság előtt fogadták el;

–   mivel a túlzott fogyasztói hitelek számos tagállamban hozzájárultak a válsághoz;

–   mivel a fogyasztóknak nyújtott túlzott devizahitelek növelték a háztartások által viselt kockázatokat és veszteségeiket;

–   hangsúlyozva az Európai Rendszerkockázati Testület devizahitelezésről szóló, 2011. szeptember 21-i ajánlásának (ERKT/2011/1) fontosságát;

1.  kéri a felügyeleti hatóságoktól a pénzügyi intézmények számára annak előírását, hogy a fogyasztókat személyre szabott, teljes körű és könnyen érthető tájékoztassák a devizahitelezéssel járó kockázatokról és a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatásáról; úgy véli, hogy ennek a tájékoztatásnak a fogyasztói devizahitel-megállapodásokra vonatkozó hirdetésben, a szerződéskötést megelőző tájékoztatásban és a fogyasztói hitelmegállapodásokban szerepelnie kell;

2.  kéri a pénzügyi intézmények számára annak előírását, hogy – kellő időben azt megelőzően, hogy a fogyasztót bármilyen hitelmegállapodás vagy ajánlat kötelezné – bocsássák a fogyasztó rendelkezésére a piacon elérhető hitelek összehasonlításához, következményeik felméréséhez és ahhoz szükséges személyre szóló tájékoztatást, hogy a fogyasztó tájékozottan dönthessen arról, hogy a hitelmegállapodást megköti-e;

3.  kéri a pénzügyi intézmények számára annak előírását, hogy figyelmeztessék a fogyasztókat, ha a hitelmegállapodás – tekintettel a fogyasztó pénzügyi helyzetére – különleges kockázatot rejthet magában a fogyasztó számára;

4.  felhívja a felügyeleti hatóságokat, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a devizahitelezésből eredő finanszírozási és likviditási kockázatokat, hozzanak intézkedést a túlzott kockázatok megelőzésére, valamint írják elő a pénzügyi intézményeknek, hogy alkalmazzanak hatékony árazást, tőke kihelyezést és likviditás kezelő rendszereket a devizahitelezés kérdésének kezelésére, valamint hogy a fogyasztók hitelképességének elbírálásakor vegyék figyelembe, hogy a fogyasztó mennyiben tud megbirkózni az árfolyam ingadozással; kéri a tagállamokat, hogy írják elő a pénzügyi intézmények számára, hogy a fogyasztók számára lehetővé tegyék a hitelt a fogyasztóval a szerződéskötést megelőző tájékoztatásban közölt átlátható módszerrel összhangban más pénznemre átváltani, a pénzügyi intézmények esetében pedig azt, hogy a fogyasztóknak elérhető áron deviza fedezeti eszközt bocsássanak rendelkezésre a devizaárfolyamok változásának visszafizetésre gyakorolt hátrányos kockázatainak korlátozása céljából;

5.  kéri a 2008/48/EK irányelvben a teljeshiteldíj-mutatóra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát, hogy azok megfelelőbben tükrözzék a deviza- és a változó kamatozású hitelek jellemzőit;

6.  kéri, hogy a hitelintézetek járjanak el különös gonddal, amikor öt évnél hosszabb futamidejű hitelt nyújtanak, gondoskodva arról, hogy az az érintett fogyasztó legjobb érdekét szolgálja;

7.  kéri, hogy a pénzügyi intézmények ne nyújtsanak olyan fogyasztói hitelt, amelyre a fogyasztó megfelelő bére vagy fizetése hiányában annak háza jelent biztosítékot, illetve csak akkor nyújtsanak fogyasztói hitelt, ha megállapították a fogyasztó hitelképességét, és adott esetben meggyőződtek a megfelelő biztosítékról, annak érdekében, hogy a kockázat megfelelő szintje a fogyasztó és a szolgáltató számára egyaránt biztosított legyen;

8.  kéri, hogy a fogyasztók kapjanak felvilágosítást a kiegészítő szolgáltatások költségeiről is, és ahhoz való jogukról is, hogy alternatív szállítótól szerezzék be a kiegészítő szolgáltatásokat; úgy véli, hogy a pénzügyi intézményeknek elő kell írni, hogy különböztessék meg e szolgáltatásokat és a kapcsolódó díjakat az alaphitelhez kapcsolódóaktól, és tegyék egyértelművé, hogy mely szolgáltatások elengedhetetlenek a hitel folyósításához, illetve melyek függenek teljes mértékben a hitelfelvevő döntésétől;

9.  emlékeztet arra, hogy az irányelv egyik célja a tájékoztatáshoz való hozzáférés biztosítása, amely elősegíti a hitelkihelyezés területén is az egységes piac működését, ezért szükséges annak értékelése, hogy a határokon átnyúló ügyletek száma növekszik-e, és szükség van-e további javításokra;

10. kéri, hogy a pénzügyi intézmények hirdetési és forgalmazási gyakorlatait szigorúan kísérjék figyelemmel annak érdekében, hogy a hitelmegállapodások meghirdetése és forgalmazása során elkerüljék a félrevezető vagy hamis tájékoztatást;

11. felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen az Európai Parlament és a Tanács elé az irányelv végrehajtásáról szóló értékelő jelentést, valamint teljes körű értékelést annak a fogyasztóvédelemre kifejtett hatásáról, figyelembe véve a pénzügyi válság következményeit és a pénzügyi szolgáltatások új uniós jogi keretét;

12. kéri a 2008/48/EK irányelv felülvizsgálatát, amelynek keretében azt egy irányelvbe egyesítenék a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokról szóló (CARP) irányelvvel.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	7.6.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	38 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Elena Băsescu, Sharon Bowles, Udo Bullmann, George Sabin Cutaş, Leonardo Domenici, Derk Jan Eppink, Elisa Ferreira, Ildikó Gáll-Pelcz, Jean-Paul Gauzès, Sven Giegold, Sylvie Goulard, Liem Hoang Ngoc, Gunnar Hökmark, Philippe Lamberts, Werner Langen, Astrid Lulling, Arlene McCarthy, Alfredo Pallone, Antolín Sánchez Presedo, Olle Schmidt, Edward Scicluna, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Sampo Terho, Marianne Thyssen, Corien Wortmann-Kool, Pablo Zalba Bidegain
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	David Casa, Philippe De Backer, Vicky Ford, Robert Goebbels, Olle Ludvigsson, Marisa Matias, Gianni Pittella, Andreas Schwab, Theodoros Skylakakis, Emilie Turunen
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Robert Sturdy

• [1]  HL L 133., 2008.22.5., 66. o.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	11.10.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	33 0 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Pablo Arias Echeverría, Adam Bielan, Jorgo Chatzimarkakis, Sergio Gaetano Cofferati, Birgit Collin-Langen, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, António Fernando Correia de Campos, Vicente Miguel Garcés Ramón, Louis Grech, Mikael Gustafsson, Małgorzata Handzlik, Malcolm Harbour, Iliana Ivanova, Sandra Kalniete, Edvard Kožušník, Hans-Peter Mayer, Gesine Meissner, Sirpa Pietikäinen, Phil Prendergast, Zuzana Roithová, Heide Rühle, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Catherine Stihler, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Gino Trematerra, Barbara Weiler
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Regina Bastos, Ildikó Gáll-Pelcz, María Irigoyen Pérez, Olle Schmidt, Olga Sehnalová, Kyriacos Triantaphyllides, Kerstin Westphal