JELENTÉS a gyermekek védelméről a digitális világban

    24.10.2012 - (2012/2068(INI))

    Kulturális és Oktatási Bizottság
    Előadó: Silvia Costa

    Eljárás : 2012/2068(INI)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    A7-0353/2012

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

    a gyermekek védelméről a digitális világban

    (2012/2068(INI))

    Az Európai Parlament,

    –    tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkére,

    –    tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára[1],

    –    tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az Európa Tanács egyezményére az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során,

    –    tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

    –    tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre[2],

    –    tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2010. március 10-i 2010/13/EU irányelvére a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)[3],

    –    tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv)[4],

    –    tekintettel az európai audiovizuális ágazatot támogató program (MEDIA 2007) végrehajtásáról szóló, 2006. november 15-i 1718/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[5],

    –    tekintettel az európai audiovizuális és on-line információs szolgáltatási ipar versenyképességével összefüggésben a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról szóló, 2006. december 20-i 2006/952/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra[6],

    –    tekintettel a Tanács következtetéseire a gyermekek védelméről a digitális világban[7],

    –    tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2011. február 15-i, „Az EU gyermekjogi ütemterve” című közleményére (COM(2011)0060),

    –    tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az európai digitális menetrend” című, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245/2),

    –    tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, 2012. március 28-i, „Küzdelem digitális korunk bűnözésével: Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ létrehozása” című közleményére (COM(2012)0140),

    –    tekintettel az Európa Tanács 2012. február 15-i, a 2012 és 2015 közötti időszakra vonatkozó gyermekjogi stratégiájára,

    –    tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „A gyermekbarát internet európai stratégiája” című, 2012. május 2-i közleményére (COM(2012)0196),

    –    tekintettel a kiskorúak és az emberi méltóság védelmére vonatkozó 1998. szeptember 24-i tanácsi ajánlás, valamint az európai audiovizuális és online információs szolgáltatási ipar versenyképességével összefüggésben a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról szóló, 2006. december 20-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás alkalmazásáról szóló, „A gyermekek védelme a digitális világban” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett 2011.szeptember 13-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0556);

    –    tekintettel az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezményére,

    –    tekintettel 2011. július 6-i jogalkotási állásfoglalására a személyes adatok Európai Unión belüli védelmének átfogó megközelítéséről[8],

    –    tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

    –    tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0353/2012),

    A.  mivel a digitális világban a gyermekek védelmét hatékonyabb intézkedésekkel, továbbá önszabályozás révén – kötelezve az ágazatot megosztott felelősségének felvállalására – és az oktatás és képzés oldaláról is biztosítani kell azzal, hogy a gyermekek, a szülők és a pedagógusok számára képzéseket tartanak a kiskorúak illegális tartalmakhoz való hozzáférésének megelőzéséről;

    B.   mivel bár az illegális online tartalmak valamennyi formájával foglalkozni kell, és mivel fel kell ismerni a gyermekek szexuális zaklatásának sajátos voltát, mivel ezek a tartalmak nemcsak hogy illegálisak, de egyúttal az interneten elérhető legtaszítóbb tartalmak közé is tartoznak;

    C.  mivel a hatékony gyermekvédelmi stratégia egyik fő céljaként annak biztosítását kell kitűzni, hogy minden gyermek, fiatal és szülő/gondozó rendelkezzen az ahhoz szükséges információkkal és készségekkel, hogy online környezetben meg tudja óvni magát;

    D.  mivel a gyorsan változó technológia gyors válaszokat tesz szükségessé az ön- és társszabályozás, valamint a különböző területeken holisztikus megközelítés alkalmazására képes állandó testületek révén;

    E.   mivel a digitális világ az iskolával és a tanulással kapcsolatban számos lehetőséget kínál; mivel az oktatási intézmények igyekeznek alkalmazkodni a digitális világhoz, gyorsaságát és módját tekintve azonban nem tartanak lépést a gyermekek életét érintő technológiai változásokkal, továbbá mivel ez a szülőknek és az oktatóknak is gondot okoz, mikor arra próbálják nevelni a gyermekeket, hogy kezeljék kritikusan a médiát, ugyanakkor hajlamosak kívül rekedni a kiskorúak virtuális világán;

    F.   mivel bár a kiskorúak általában rendkívül könnyedén használják az internetet, azonban annak bölcs, felelős és biztonságos használatához segítségre van szükségük;

    G.  mivel nemcsak az a fontos, hogy a kiskorúak jobban megismerjék, hogy milyen lehetséges veszélyekkel szembesülhetnek az interneten, hanem az is, hogy a családok, az iskolák és a civil társadalom egyaránt osztozik a felelősségben, amelyet a kiskorúak oktatása és a gyermekek megfelelő védelmének biztosítása jelent az internet és más új médiatípusok használata során;

    H.  mivel a médiaoktatás és az új információs és kommunikációs technológiák oktatása fontos szerepet játszik a kiskorúaknak a digitális világban történő védelmével kapcsolatos politikák kidolgozásában, valamint e technológiák biztonságos, megfelelő és kritikus használata szempontjából;

    I.    mivel a digitális technológiák fejlődése nagyszerű esélyt jelent, és lehetőséget ad a gyermekeknek és a fiataloknak arra, hogy az új médiatípusokat és az internetet hatékonyan felhasználva képessé váljanak másokkal megosztani véleményeiket, és ezáltal képessé teszi őket a társadalomban való részvételre és az aktív szerepvállalás megtanulására, online és offline is;

    J.    mivel a polgárság gyakorlásához és az abból eredő jogok élvezetéhez, köztük a kulturális, a társadalmi és a demokratikus életben való részvételhez a kiskorúak számára is biztosítani kell a hozzáférést a plurális és biztonságos digitális eszközök, szolgáltatások és tartalmak használatához;

    K.  mivel az illegális és nem megfelelő tartalmak elleni küzdelmen kívül a kiskorúak védelme érdekében tett megelőzési és beavatkozási intézkedéseknek számos más veszélyt is figyelembe kell venniük, ilyenek a zaklatás, a megkülönböztetés és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozása, az online felügyelet, a magánélet, valamint a szólás- és az információs szabadság megsértése, továbbá a személyes adatok gyűjtése céljainak átláthatatlansága;

    L.   mivel a digitális világ kínálta új információs és kommunikációs lehetőségek, mint a számítógépek, különböző platformokon alapuló televíziók, mobiltelefonok, videojátékok, táblagépek, alkalmazások és az egyetlen digitális rendszerben összpontosuló médiaszolgáltatók széles körű elterjedtsége nemcsak esélyekkel, hanem veszélyekkel is jár amiatt, hogy a gyermekek és a fiatalkorúak könnyen hozzáférnek az illegális, a kiskorúak fejlődése szempontjából nem megfelelőnem megfelelő, valamint káros tartalmakhoz, továbbá olyan adatgyűjtésre is lehetőséget ad, amelynek az a célja, hogy a gyermekeket mint fogyasztókat célközönségként határozza meg, ami káros és kiszámíthatatlan hatásokkal jár;

    M.  mivel az audiovizuális szolgáltatások egységes piaci szabad forgalma mellett a kiskorúak jóléte és az emberi méltóság különösen védendő jogi érdekek;

    N.  mivel a tagállamok által az illegális online tartalmak ellen hozott intézkedések nem mindig hatásosak, és elkerülhetetlenül a káros tartalmak megelőzésére irányuló intézkedésektől eltérő megközelítést igényelnek; és mivel az ilyen illegális online tartalmakat a megfelelő jogi eljárások alapján haladéktalanul törölni kell;

    O.  mivel az, hogy a kiskorúakkal kapcsolatos információk és személyes adatok fellelhetőek az interneten, az adatok jogszerűtlen felhasználását és az ilyen kiskorúak kizsákmányolását eredményezheti, továbbá sértheti a gyermekek méltóságát, és komoly kárt szenvedhet önazonosságuk, lelki állapotuk és társadalmi beilleszkedésük, különösen ha ezek az adatok rossz kezekbe kerülnek;

    P.   mivel a közösségi hálózatok erőforrásainak rohamos növekedése bizonyos veszélyeket rejt magában a kiskorúak magánéletének, személyes adatainak és méltóságának biztonságára nézve;

    Q.  mivel a 10–17 éves kiskorú internetezők közel 15%-ának tesznek valamilyen formában szexuális ajánlatot, és 34%-uk szembesül keresetlen szexuális tartalommal;

    R.   mivel a tartalom- és digitális szolgáltatók által bevezetett különböző magatartási kódexek nem mindig felelnek meg az átláthatósággal, a függetlenséggel, a bizalmas adatok kezelésével és a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos európai vagy nemzeti jogszabályok követelményeinek, és mivel ez kockázatot jelenthet a kereskedelmi célú felhasználói profilkészítést, a kizsákmányolás egyéb formáit, mint például a szexuális zaklatást, sőt, akár az emberkereskedelmet tekintve;

    S.   mivel a gyermekeknek szóló hirdetéseket a felelősségvállalásnak és a visszafogottságnak kell jellemeznie;

    T.   mivel a kiskorúakat koruk és fejlődési szintjük szerint meg kell védeni a digitális világ veszélyeitől; mivel a tagállamok nehézségekkel szembesülnek a tartalmak életkor és kockázati szint szerinti besorolásának meghatározásával kapcsolatos szempontok összehangolását illetően;

    U.  mivel annak a nagyszámú veszélynek a tudomásulvétele mellett, amellyel a kiskorúak a digitális világban szembesülnek, továbbra is fel kell karolnunk a digitális világgal együtt járó, a tudásalapú társadalom kibontakozását segítő számtalan lehetőséget;

    V.  mivel a szülők alapvető szerepet játszanak abban, hogy fellépjenek a digitális világból a gyermekeket elárasztó veszélyekkel szemben;

    Jogi és irányítási keret

    1.   rámutat arra, hogy a gyermekek jogainak uniós kereteken belüli védelmében új szakasz kezdődött a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével és az Európai Unió immár jogilag kötelező erejű Alapjogi Chartájával, amelynek 24. cikke alapvető jogként határozza meg a gyermekek védelmét, és előírja, hogy a hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos valamennyi tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie; megismétli, hogy amint arra az Európai Bíróság a C-540/03 sz., Európai Parlament kontra Tanács ügyben hozott ítéletében felszólított, az Európai Uniónak teljes mértékben tiszteletben kell tartania azon nemzetközi okmányok normáit, amelyekhez maga az EU nem csatlakozott;

    2.   sürgeti a tagállamokat, hogy zökkenőmentesen és megfelelő időben ültessék át és hajtsák végre a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/92/EU irányelvet; felszólítja a tagállamokat, hogy a kiskoróak digitális világbeli védelmére irányuló erőfeszítéseiket a lehető legnagyobb mértékben harmonizálják;

    3.   megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy amennyiben még nem tették meg, írják alá és ratifikálják a gyermekek védelméről szóló nemzetközi okmányokat, például az Európa Tanács a gyermek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása elleni egyezményét, a gyermek jogairól szóló egyezmény harmadik fakultatív jegyzőkönyvét és a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló európai egyezményt, valamint hogy az EU jogrendje által megkövetelt szükséges jogbiztonság és jogi egyértelműség alkalmazásával ültessék át ezeket az okmányokat;

    4.   felszólítja a Bizottságot, hogy a kiskorúak digitális világbeli védelmére irányuló egységes és összehangolt megközelítés biztosítása érdekében erősítse meg a meglévő belső mechanizmusokat; üdvözli a gyermekbarát internet Bizottság által kidolgozott európai stratégiáját, és felhívja a Bizottságot, hogy a gyermekek online biztonságára irányuló egységes és összehangolt megközelítés biztosítása érdekében erősítse meg a meglévő belső mechanizmusokat;

    5.   hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogait a gyermekek jogaira, biztonságára, fizikai és szellemi épségükre vonatkozó intézkedések hatásának elemzésével valamennyi uniós politika területén érvényesíteni kell, és ennek ki kell terjednie a digitális világra vonatkozó, egyértelműen megfogalmazott bizottsági javaslatokra is;

    6.   hangsúlyozza, hogy csak a jogi, technikai és oktatási intézkedések átfogó társítása – beleértve a megelőzést is – orvosolhatja hatékonyan azokat a veszélyeket, melyekkel a gyermekek az interneten szembesülnek, és hogy fokozni kell a gyermekek online környezetben való védelmét;

    7.   üdvözli az Europolnál működő, kiberbiztonsággal foglalkozó új ügynökséget, és felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az új központon belüli gyermekvédelmi csoport rendelkezzen a megfelelő erőforrásokkal, és hatékonyan együttműködjön az Interpollal;

    8.   reméli, hogy folytatják a „Biztonságosabb internet” programot a tevékenységei maradéktalan végrehajtásához szükséges források biztosításával és a program sajátosságainak megőrzésével, és a további munka maximális hatékonyságának biztosítása érdekében kéri a Bizottságot, hogy a program sikereiről és kudarcairól nyújtson be jelentést a Parlamentnek;

    9.   sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – többek között internetes úton is – hozzanak megfelelő intézkedéseket, így például adott esetben az érintett civil társadalmi szervezetekkel, a családokkal, iskolákkal audiovizuális szolgáltatókkal, az iparággal és egyéb érdekelt felekkel együttműködésben indítsanak kutatási és oktatási programokat, amelyek célja, hogy csökkentsék annak kockázatát, hogy a gyermekek az internet áldozatává váljanak;

    10. tudomásul veszi, hogy a Bizottság kezdeményezésére létrehozták a gyermekek internetes biztonságával foglalkozó CEO koalíciót; ennek keretében szoros együttműködésre szólít fel – különösen uniós szinten– a többek között a kiskorúak védelmével, adatvédelemmel, oktatással stb. foglalkozó civil egyesületek és szervezetek, a szülők és az oktatók képviselői, valamint a Bizottságnak a fogyasztóvédelemmel és a jogérvényesüléssel foglalkozó különböző főigazgatóságai között;

    Média és új média: hozzáférés és oktatás

    11. rámutat, hogy az internet mérhetetlenül értékes eszközöket kínál a gyermekeknek és a fiataloknak ahhoz, hogy megfogalmazzák és hangsúlyozzák véleményüket, hogy információkhoz férjenek hozzá, tanuljanak és érvényesítsék jogaikat, valamint a kommunikáció, a világ felé történő nyitás és a személyes gyarapodás kiváló eszköze;

    12. hangsúlyozza azonban, hogy az online környezet és a közösségi média jelentős biztonsági kockázatot jelent a legkiszolgáltatottabb felhasználók közé tartozó gyermekek magánéletére és méltóságára nézve;

    13. emlékeztet, hogy az internet veszélyeket is rejt a gyermekekre nézve azáltal, hogy teret ad olyan jelenségeknek, mint például a gyermekpornográfia, az erőszakkal kapcsolatos anyagok cseréje, az internetes bűnőzés, a megfélemlítés, a zaklatással vagy a gyermekek elcsábítása, továbbá hogy a gyermekek hozzáférhetnek jogilag korlátozott vagy koruknak nem megfelelő árukhoz és szolgáltatásokhoz, ki vannak téve koruknak nem megfelelő, agresszív vagy megtévesztő reklámoknak, valamint átveréseknek, személyazonosság-lopásnak, csalásnak és ehhez hasonló, pénzügyi természetű fenyegetéseknek, melyek traumatikus tapasztalatokat eredményezhetnek;

    14. ezzel összefüggésben támogatja a tagállamok gyermekek, szülők, nevelők, iskolai tanárok és szociális munkások rendszeres oktatásának és képzésének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit azzal a céllal, hogy képessé tegyék őket a digitális világ megértésére és azon veszélyek azonosítására, melyek károsíthatják a gyermekek fizikai vagy mentális egészségét, továbbá hogy csökkentsék a digitális médiához kapcsolódó kockázatokat és hogy tájékoztatást nyújtsanak a bejelentési pontokról, és hogy hogyan kell kezelni a kiskorú áldozatokat; egyúttal rámutat arra, hogy a gyermekeknek meg kell érteniük, hogy a digitális technológiák igénybevételével mások jogait sérthetik, vagy akár bűncselekménynek minősülő magatartást is tanúsíthatnak;

    15. különösen nagy jelentőséget tulajdonít a lehető legkorábban elkezdődő, médiaműveltséget segítő oktatásnak, amelynek során a gyermekek és a fiatalok megtanulják annak öntudatos és kritikus eldöntését, hogy az interneten melyek azok az utak, amelyeket követni kívánnak, illetve amelyeket inkább elkerülnének, továbbá különösen nagy jelentőséget tulajdonít az emberek egymás mellett élésével és egymással szembeni tiszteletteljes és toleráns viselkedésével kapcsolatos alapvető értékek közvetítésének;

    16. megállapítja, hogy a „Médiaoktatás” program (Media Education) olyan alapvető eszköz, amely a kiskorúak számára lehetővé teszi, hogy fenntartásokkal kezeljék a médiában és a digitális világban rejlő lehetőségeket, felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy e programot építsék be a tantervekbe; emlékeztet arra, hogy a digitális marketing folyamatos bővülése miatt a fogyasztók oktatása is fontos;

    17. megismétli a kiskorúak és szüleik digitális és médiajártasságának és készségeinek fontosságát; hangsúlyozza továbbá, hogy a kiskorúak digitális jártasságát és készségeit, valamint biztonságos médiahasználatát az Európai Unió szociális, oktaási és ifjúsági politikáinak prioritásaként és az Európa 2020 stratégia meghatározó elemeként kell kezelni;

    18. ösztönzi az iskolai keretek között diákokkal foglalkozó oktatók folyamatos digitális képzését;

    19. kiemeli, hogy a digitális világ és a kiskorúak kiegyensúlyozott és proaktív viszonya érdekében biztosítani kell az oktatás terén az együttműködést a családok, az iskola, a civil társadalom és az érdekelt felek, köztük a különféle média- és audiovizuális szolgáltatók között; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a szülők és nevelők részére szánt figyelemfelkeltő kezdeményezéseket, annak biztosítása érdekében, hogy ez utóbbiak a lehető legjobban tudják támogatni a kiskorúakat a digitális eszközök és szolgáltatások használata terén;

    20. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fiatalokkal, az oktatással, a kultúrával és a művészetekkel kapcsolatos jelenlegi és új programok és szolgáltatások keretében támogassa a kiskorúak egyenlő hozzáférését a biztonságos és minőségi plurális digitális tartalmakhoz;

    21. felszólítja a tagállamokat, a hatóságokat és az internetszolgáltatókat, hogy erősítsék kommunikációs kampányaikat annak érdekében, hogy a gyermekek, a serdülők, a szülők és a nevelők figyelmét felhívják a digitális világ ellenőrizetlen veszélyeire;

    22. elismeri a közszolgálati média szerepét a biztonságos és megbízható online tér kiskorúak számára történő előmozdításában;

    23. sürgeti a Bizottságot, hogy fő prioritásai közé vegye fel a gyermekek agresszív vagy félrevezető televíziós vagy online hirdetésekkel szembeni védelmét;

    24. kiemeli különösen a magánszektor és az iparág, valamint a többi érdekelt fél szerepét az e kérdésekkel kapcsolatos felelősségük és a weboldalak gyermekbiztonsági címkézése, továbbá a gyermekekkel kapcsolatos „netikett” előmozdítása vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy minden ilyen intézkedésnek teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lennie a jogállamisággal és a jogbiztonsággal, figyelembe kell vennie a végfelhasználók jogait és meg kell felelnie a hatályos jogi és bírósági eljárásoknak, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek, az Európai Unió Alapjogi Chartájának, továbbá a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatának; felkéri az iparág képviselőit, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen hajtsák végre a meglévő magatartási kódexeket és a hasonló kezdeményezéseket, így például az uniós kötelezettségvállalást és a fogyasztási cikkek fórumának (CGF) barcelonai nyilatkozatát;

    25. hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a káros anyagok, így például az alkohol internetes forgalmazására, amely a fiatalokhoz is eljuthat; rámutat, hogy az internetes marketing különféle – például a közösségi hálózatokon keresztül megvalósuló – módszereinek természetéből és hatóköréből adódóan a tagállamok számára komoly nehézséget jelent az alkohol internetes forgalmazásának nyomon követése, az Európai Bizottság intézkedései pedig hozzáadott értéket képviselnének e tekintetben;

    26. kiemeli, hogy a formális, informális, nem formális és kortársak közötti oktatás mennyire hatékonyan segít elterjeszteni a kiskorúak körében az internet, a közösségi hálózatok, a videojátékok és a mobiltelefonok használatával kapcsolatos biztonságos gyakorlatokat és lehetséges veszélyeket (konkrét példákon keresztül), ösztönzi továbbá, hogy az „Európai iskolahálózat” segítse elő e téren a tanulók közötti tanácsadást; hangsúlyozza, hogy a szülőket is tájékoztatni kell a biztonságos gyakorlatokról és a veszélyekről;

    27. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki programokat, melyek célja a gyermekek és a fiatalok megfelelő készségekkel való ellátása, valamint az internethez és az új médiához való tájékozott hozzáférésük biztosítása, és e tekintetben kiemeli a digitális médiaműveltségnek a formális és nem formális oktatás minden szintjén való általános érvényre juttatásának jelentőségét a lehető legkorábbi szakasztól kezdődően, az egész életen át tartó tanulás megközelítését követve;

    A védelemhez való jog

    Az illegális tartalmak elleni küzdelem

    28. hangsúlyozza azokat a kihívásokat, amelyekkel a büntetőjognak az internetes környezetben való működés során szembe kell néznie az olyan elvek kapcsán, mint a jogbiztonság és a törvényesség, az ártatlanság vélelme, az áldozat jogai és a gyanúsított jogai; e tekintetben rámutat azokra a kihívásokra, amelyek korábban a fogalmak egyértelmű meghatározása kapcsán felmerültek, például a gyermekek internetes elcsábítása és a gyermekpornográfia esetében, ahol az előnyben részesített kifejezés a „gyermekek szexuális zaklatásáról készített anyag”;

    29. ezért felhívja a Bizottságot, hogy a 2011/92/EU irányelv átültetésére vonatkozó jelentési kötelezettsége keretében gyűjtsön pontos és egyértelmű adatokat a gyermekek internetes elcsábítását magában foglaló bűncselekményekről, ideértve az ilyen viselkedés büntetendővé tételére irányuló nemzeti rendelkezések pontos azonosítását is; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyűjtsenek adatokat erről a típusú bűncselekményről az elindított büntető eljárások és a meghozott ítéletek számával, valamint a jelentős nemzeti ítélkezési gyakorlatokkal kapcsolatban, továbbá hogy osszák meg egymással az ilyen típusú bűncselekmények kapcsán folytatott bűnüldözésre és szankcionálásra irányuló legjobb gyakorlataikat; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy jelentős mértékben javítsa a statisztikai információk összeállítását és közzétételét annak érdekében, hogy lehetővé váljon a szakpolitikák hatékonyabb kidolgozása és felülvizsgálata;

    30. e tekintetben elismeri a tagállamok rendőrségei és igazságügyi hatóságai közötti, valamint a közöttük és az Europol és az Eurojust közötti magas szintű együttműködést a gyermekek ellen a digitális média segítségével elkövetett bűncselekmények tekintetében, amelyre példa a 2011. évi „Ikarosz” elnevezésű, kemény intézkedéssorozat, amely a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó online fájlmegosztó hálózatok ellen irányult;

    31. hangsúlyozza azonban, hogy tekintettel a teljes körű együttműködés és kölcsönös bizalom jelenleg meglévő akadályaira, további javulást lehetne elérni a büntetőjog és a büntető eljárások tagállamok közötti további harmonizációjával, ideértve a gyanúsítottak eljárási és adatvédelmi jogait is, valamint az EU Alapjogi Chartáján alapuló alapvető jogok tiszteletben tartását;

    32. üdvözli, hogy a Bizottság lehetséges jogalkotási intézkedéseket kíván mérlegelni, ha az ágazati önszabályozás nem vezet eredményre;

    33. hangsúlyozza azonban, hogy az uniós büntető anyagi jogi rendelkezésekre irányuló javaslatoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a büntetőjogra irányadó általános elveket, és egyértelműen tanúskodniuk kell arról, hogy céljuk a hozzáadott érték megteremtése a határokon átnyúló súlyos bűncselekmények elleni fellépések közös uniós megközelítése révén, amint az az Európai Parlament 2012. május 22-i, a büntetőjog uniós megközelítéséről szóló állásfoglalásában is szerepel[9];

    34. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy miden tőlük telhetőt tegyenek meg a harmadik országokkal való együttműködés megerősítése érdekében a területükön illegális tartalmat vagy viselkedést tároló vagy terjesztő weboldalak mielőbbi törlése és a számítógépes bűnözés elleni küzdelem tekintetében; e tekintetben ösztönzi a szakmai tudás és a bevált gyakorlatok nemzetközi cseréjét, valamint az ötletek megosztását a kormányzatok, a bűnüldözési szervek, a számítógépes bűnözésre szakosodott rendőri egységek, a segélyvonalak, a gyermekvédelmi szervezetek és az internetes ágazat között;

    35. ezzel kapcsolatban felhív a 2009. évi tanácsi ütemtervben szereplő összes intézkedés teljes körű elfogadására, amelyek célja a büntetőeljárásban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítése, valamint a bizonyítékok elfogadhatóságára és értékelésére vonatkozó közös megközelítés kialakítása, hogy felszámolják a más tagállamban gyűjtött bizonyítékok szabad áramlásának akadályait;

    36. támogatja a bűncselekmények, illegális tartalmak és magatartás jelentésére szolgáló forródrótrendszerek bevezetését és megerősítését, figyelembe véve többek között az eltűnt gyermekek felkutatására fenntartott európai forródrót, valamint a nemzeti gyorsriasztási rendszerek és az európai automatikus gyermekriasztási rendszer tapasztalatait; hangsúlyozza azonban, hogy minden bejelentés alapján indított azonnali büntetőeljárás során meg kell találni az egyensúlyt egyrészt a potenciális áldozatok jogai és az emberi jogokról szóló európai egyezmény 2. és 8. cikke szerint a tagállamok kötelező fellépésére vonatkozó – és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatában már korábban hangsúlyozott – pozitív kötelezettség, másrészt a gyanúsított jogai között; ezzel kapcsolatban felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy osszák meg egymással a gyermekek ellen a digitális világban elkövetett bűncselekmények felderítése és üldözése terén kialakult legjobb gyakorlataikat; emlékeztet arra, hogy az általános adatvédelmi rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2012)0011) 8. cikke egyedi biztosítékokat tartalmaz a gyermekek személyes adatainak feldolgozására vonatkozóan, így például kötelező szülői hozzájárulást a 13 évnél fiatalabb gyermekek adatainak feldolgozása esetén;

    37. megállapítja, hogy egyes tagállamokban még mindig túlságosan lassan működnek az értesítés-eltávolítási eljárások („notice and take down”); üdvözli az ezzel kapcsolatos hatásvizsgálat közzétételére irányuló bizottsági kezdeményezést, valamint ajánlja ezen eljárások hatékonyságának növelését és a tagállami legjobb gyakorlatoknak megfelelő továbbfejlesztését;

    38. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyermekeknek az internetes bűncselekményekkel szembeni védelmére irányuló fellépések kapcsán értékelje a rendvédelmi erők közötti együttműködés, a forródrótok és az internetszolgáltatókkal kötött megállapodások hatékonyságát; felszólít arra, hogy a gyermekeknek az internetes bűncselekményekkel szembeni védelmére irányuló fellépések kapcsán alakítsanak ki szinergiákat más kapcsolódó szolgálatokkal, köztük a rendőri és a gyermek-igazságügyi szolgálatokkal, elsősorban a forródrótok és kapcsolattartási pontok koordinációja és integrálása révén;

    39. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy továbbra is biztosítsák az INHOPE-szabványoknak (International Association of Internet Hotlines, az internetes forródrót-szolgáltatók nemzetközi szövetsége) megfelelő nemzeti forródrótok és más kapcsolattartási pontok, mint például biztonsági gombok működését, javítsák ezek egymás közötti hálózatba szerveződését, valamint hogy behatóan elemezzék az eredményeket;

    40. hangsúlyozza, hogy a kiskorúaknak a számukra káros tartalmakhoz való közvetlen hozzáférésének korlátozása érdekében általánosan el kell terjeszteni az olyan megbízható eszközöket, mint a figyelmeztető oldalak vagy a hallható és látható jelzések;

    41. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a gyermekeket és családtagjaikat érintő forródrótokkal és egyéb kapcsolattartási pontokkal kapcsolatos tájékoztatás minőségét az illegális tartalmak bejelentésének elősegítése érdekében, és kéri a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet a forródrótok mint a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló képek bejelentésére szolgáló kapcsolattartási pontok létezésére;

    42. támogatja a digitális tartalomszolgáltatók és szolgáltatók jogellenes tartalmak azonosításával, megelőzésével és bírósági határozat alapján történő eltávolításával kapcsolatos, a hatályban lévő jogszabályoknak megfelelő magatartási kódexek végrehajtására irányuló erőfeszítéseit; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezzel kapcsolatban készítsenek értékeléseket;

    43. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak egy új, a szülőket célzó kampányt, amellyel segítik őket a gyermekeik által kezelt digitális anyagok és főként azon módszerek megértésében, amelyekkel meg tudják óvni gyermekeiket az illegális, korhatárhoz kötött vagy veszélyes digitális anyagoktól;

    44. sajnálja, hogy nem teljesült a 17 közösségi oldal – többek között a Facebook és a Myspace – üzemeltetője és a Bizottság között 2009. február 9-én létrejött megállapodás, amelynek célja a kiskorúak hatékonyabb védelme és biztonsága a világhálón;

    45. felhívja a figyelmet, hogy az internetes bűnözés nem ritkán határokon átnyúló tevékenység, ezért az ellene folytatott küzdelemben lényeges szerepet kellene kapnia a nemzetközi bűnüldözési együttműködésnek;

    46. sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassanak és indítsanak a gyermekeknek, a szülőknek és a nevelőknek szóló figyelemfelkeltő kampányokat a számítástechnikai bűnözés elleni védelemhez szükséges információk biztosítása, valamint a gyanús internetes oldalak és online magatartás bejelentésére való ösztönzésük érdekében;

    47. felhívja a tagállamokat a kizsákmányoló, fenyegető, sértő, diszkriminatív vagy egyébként rosszindulatú tartalmaknak helyet biztosító internetes oldalak törlésére vonatkozó meglévő eljárási szabályok megfelelő végrehajtására;

    A káros tartalmak elleni fellépés

    48. felhívja a Bizottságot annak felülvizsgálatára, hogy a tagállamokban mennyire működnek hatékonyan a fiatalokat veszélyeztető tartalmak önkéntes osztályozására szolgáló különböző rendszerek, továbbá kéri a Bizottságot, a tagállamokat és az internetes ágazatot, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat és szabványokat, amelyek megértetik a kiskorúakkal az interneten való felelősségteljes magatartást, felvilágosítják őket az életkoruknak nem megfelelő online és offline tartalmak jelentette veszélyekről, és óvják őket ezektől, ideértve az erőszakot, a túlköltekezésre és virtuális áruk vagy hitelek mobiltelefonnal történő vásárlására ösztönző hirdetéseket;

    49. üdvözli a vállalati technikai innovációit az olyan speciális online megoldások kínálatával kapcsolatban, amelyek lehetővé teszik a gyermekek számára biztonságos internethasználatot;

    50. felszólítja az audiovizuális és digitális médiaszolgáltatókat, hogy más érintett szervezetekkel együttműködve a gyermekek védelmét építsék bele alapszabályaikba és tüntessék fel az ajánlott életkort,

    51. ösztönzi a tagállamokat, hogy a megfelelő szolgáltatókkal, szervezetekkel és harmadik országokkal együttműködve folytassák a gyermekeket érintő digitális tartalmak besorolásának harmonizálásával kapcsolatos párbeszédet;

    52. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jól érthető jelzésekkel osztályozzák az elektronikus játékokat aszerint, hogy azokat milyen életkorú felhasználóknak szánták, és főként a tartalmuk alapján;

    53. felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a biztonságosabb mobiltelefon-használatról szóló európai keretmegállapodás végrehajtását, kihasználva a szülői felügyeletet megkönnyítő lehetőségeket;

    54. hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek által végzett jó munkát, és ösztönzi ezeket a szervezeteket, hogy működjenek együtt és dolgozzanak közösen a határokon átnyúlóan, valamint partnerségben a bűnüldöző szervekkel, kormányokkal, internetszolgáltatókkal és a nyilvánossággal;

    Adatvédelem

    55. megismétli a gyermekek adatai védelmének jelentőségét, különösen a közösségi hálózatok és chatszobák különféle formáinak gyors elterjedésével összefüggésben, tekintettel a személyes adatoknak a digitális médiában való egyre nagyobb mértékű áramlására és hozzáférhetőségére;

    56. üdvözli az adatvédelmi rendeletre irányuló új javaslatot (COM(2012)0011) és annak a gyermekek hozzájárulására és a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogra irányuló külön rendelkezéseit, amely megtiltja a gyermekek a magán- és szakmai élete szempontjából kockázatos személyes adataival kapcsolatos információk online tárolását, emlékeztetve arra, hogy a gyermekekre vonatkozó adatok interneten való folyamatos tárolása miatt azokkal méltóságuk és társadalmi befogadásuk kárára vissza lehet élni;

    57. hangsúlyozza, hogy ezeket a rendelkezéseket tisztázni kell, és oly módon kell kidolgozni, amely az új jogszabály elfogadását követően biztosítja egyértelműségüket és teljes körű működőképességüket, valamint azt is, hogy nem gyengítik az internetes szabadságot;

    58. üdvözli az életkor tanúsítására vonatkozó elektronikus rendszer létrehozására irányuló szándékot is;

    59. véleménye szerint a weboldalak tulajdonosainak és adminisztrátorainak egyértelműen és láthatóan jelezniük kellene adatvédelmi politikájukat, és gondoskodniuk kellene a 13 évnél fiatalabb gyermekek személyes adatainak feldolgozásakor a kötelező szülői hozzájárulást biztosító rendszerről; felszólít arra, hogy a gyermekek másodlagos viktimizációjának elkerülése érdekében tegyenek több erőfeszítést az alapértelmezés szerinti adatvédelem megerősítésére;

    60. hangsúlyozza, hogy a felhasználók figyelmét fel kell hívni arra, hogy a szolgáltatók vagy a közösségi hálózatok feldolgozzák a személyes adataikat vagy a közreműködő harmadik személyek adatait, valamint fel kell hívni a figyelmüket a rendelkezésükre álló lehetséges jogorvoslatokra abban az esetben, ha adataikat más célra használják fel, mint amire a szolgáltatók és azok partnerei azokat jogszerűen összegyűjtötték, és mindezt a felhasználók profiljának megfelelő nyelven és formában kell megtenni, különös figyelmet fordítva a kiskorú felhasználókra; úgy véli, hogy ezzel kapcsolatban a szolgáltatókra különleges felelősség hárul, és kéri, hogy ez utóbbiak világosan és érthetően tájékoztassák a felhasználókat szolgáltatási politikájukról;

    61. valamennyi digitális ágazatban határozottan támogatja azon technikai lehetőségek ösztönzését, amelyek bekapcsolásuk esetén alkalmasak arra, hogy a gyermekek internetes böngészéseit nyomon követhető korlátok közé, feltételes hozzáférésre szűkítsék, hatékony eszközt biztosítva ezzel a szülői ellenőrzéshez; megállapítja mindazonáltal, hogy ezek az intézkedések nem pótolhatják a kiskorúak megalapozott médiaoktatását;

    62. hangsúlyozza, hogy a gyermekeket és a serdülőket nagyon korán tájékoztatni kell a magánéletük interneten történő tiszteletben tartásához való jogaikról, és meg kell tanítani nekik, hogyan ismerhetik fel azokat az olykor kifinomult módszereket, amelyeket arra használnak, hogy információkat szerezzenek róluk;

    A válaszadási jog a digitális médiában

    63. felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki és harmonizálják a digitális médiában való válaszadási jog rendszerét, valamint növeljék ennek hatékonyságát;

    A digitális polgársághoz való jog

    64. kiemeli, hogy a digitális világ a polgárság tanulásának fontos eszköze, amely a távoli térségben élő számos polgár, és különösen a fiatalok részvételét könnyíti meg azáltal, hogy lehetővé teszi számukra, hogy teljes mértékben kiaknázzák az online szólás- és kommunikációs szabadságot;

    65. felszólítja a tagállamokat, hogy a digitális platformokat tekintsék valamennyi gyermek számára a demokratikus részvétel színterének, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabbakra;

    66. hangsúlyozza, hogy az új média milyen lehetőséget kínál a digitális szolgáltatásokban és tartalmakban a nemzedékek, nemek, eltérő kulturális és etnikai csoportok közötti kölcsönös megértés és párbeszéd támogatására;

    67. felhívja a figyelmet arra, hogy az interneten az információ és a polgárság szorosan összefügg egymással, és hogy a fiatalok polgári elkötelezettségére napjainkban leginkább az információval szembeni érdektelenségük jelent veszélyt;

    o

    o        o

    68. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

    • [1]  HL C 83, 2010.3.30., 389. o.
    • [2]  HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
    • [3]  HL L 95., 2010.4.15., 1. o.
    • [4]  HL L 178., 2000.7.17., 1. o.
    • [5]  HL L 327., 2006.11.24., 12. o.
    • [6]  HL L 378., 2006.12.27., 72. o.
    • [7]  HL C 372., 2011.12.20, 15. o.
    • [8]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0323.
    • [9] 1 Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2012)0208.

    INDOKOLÁS

    Az európai gyermekek heti 40 órát töltenek televízió előtt. Napi 88 percet (a 15–16 évesek 2 órát) töltenek az interneten, átlagosan 9 éves koruktól, illetve egyes esetekben még ennél is jóval előbb, már az iskoláskor és az írás-olvasás elsajátítása előtt.

    Az első megvizsgálandó kérdés még mindig a digitális szakadék, amely a jelenlegi gazdasági helyzetben valamennyi kevésbé védett csoportot – többek között a kiskorúakat is – fenyegeti: társadalmi, gazdasági és kulturális szempontból kedvezőtlen hatást gyakorol jövőjükre. A digitális világ megismeréséhez és nyelvezetének elsajátításához olyan támogatásra van szükség, amelyet csak a család, az iskola és a társadalom között az oktatás területén megvalósuló összefogás képes biztosítani.

    E saját kezdeményezésű jelentés a 2006/956/EK ajánlás 6. pontjában szereplő felmérésre adott tagállami válaszokra támaszkodik, és alaposan körüljárja a kérdést, amely néhány év alatt megváltoztatta az Európai Unióban élő gyermekek életét.

    Az internet a gyermekek életének része, szerepe gyakran sokkal meghatározóbb, mint a családé, az iskoláé vagy a barátoké. A 9 és 16 év közötti gyermekek a számítógépet az iskolai feladatok elvégzésére, játékra (100%), videoklipek letöltésére (86%), társaikkal való játékra, videó- és zeneletöltésre, P2P fájlcserére (56%), végül pedig fájlmegosztásra, chat-szobák látogatására, blogok írására és olvasására, valamint virtuális világok felkeresésére (23%) használják.

    A fiatal felhasználók 44%-a emeli ki az internet által kínált pozitív lehetőségeket, amelyekkel – saját bevallásuk szerint – nagyon elégedettek. A 9 és 12 év közötti gyermekek 38%-a, míg a 15 és 16 év közöttiek 77%-a tagja valamelyik közösségi hálónak. Az adatlapjukon a gyermekek 16%-a fiktív személyazonosságot ad meg, míg a 9 és 12 év közöttiek 27%-a tényleges életkoránál idősebbnek tünteti fel magát. Az internethasználat egyre inkább önállóan történik, mivel a gyermekek 49%-a a saját szobájából, 33%-a mobiltelefonról vagy táblagépről, 87%-a otthonról és 63%-a az iskolából csatlakozik az világhálóra. A 11 és 16 év közötti gyermekek 50%-a válaszolt úgy, hogy könnyebben fejezi ki magát online, mint élőszóban.

    A tapasztalatlan és naiv internethasználóknak – többek között a gyermekeknek–, kevésbé tudatos, ellenőrzés és felügyelet nélkül történő böngészésük során különböző veszélyekkel kell szembenézniük, így például az adatvédelem megsértésével, az adatlapjukon szereplő adatok kereskedelmi célú vagy eszközként történő felhasználásával, az egészség veszélyeztetésével, függőséggel, valamint a valósághoz és önazonosságukhoz való megtévesztő viszonyulással.

    Az erőszakkal, diszkriminációval, nemekhez kötődő sztereotípiákkal, rasszizmussal kifejezetten összefüggő, a kiskorúak számára nem megfelelő, káros internetes tartalmak kínálata miatt az óvatlan felhasználóban kevésbé tudatosul az emberi méltóság sérelme, és ezáltal a fiatalok körében könnyebben elterjed az internetnek a saját – szexuális tartalmú üzenetek írása, szexting – vagy mások méltóságát sértő – online zaklatás –, többé-kevésbé tudatos használata. A fiatalok 55%-a nyilatkozta, hogy tisztában van az internet veszélyeivel, a 9 és 12 év közöttiek 12% állította, hogy leginkább online zaklatás (40%) és szexuális jellegű tartalmak (25%) révén esett már áldozatul zaklatásnak. Úgy tűnik, hogy különösen az online zaklatás válik a valós zaklatás kiterjesztésévé, és ezáltal a jelenség még elterjedtebbé válik és a magatartások kölcsönösségét eredményezi.

    A szülők és az oktatók számára gyakran problémát és nehézséget jelent, hogy segítséget nyújtsanak a fiataloknak a virtuális világ felfedezéséhez, és kívül rekednek – az egyes esetekben a valós élettel kapcsolatos elégedetlenségük okát vagy következményét jelentő – „virtuális életükből”. A szabvány szerinti jelzések vagy a hitelkártya és PIN-kód használatát igénylő hozzáférések révén megvalósuló szülői felügyelet eredményesnek bizonyult az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz kapcsolódó műsorszórási és hírközlési rendszerek esetében, a weboldalak és elektronikus hírközlő hálózatok esetében azonban – a szolgáltatások és a szolgáltatók változatossága, valamint a világszintű elterjedésük miatt – hatástalannak vagy csak részben hatásosnak mutatkozott.

    Az oktatási intézmények igyekeznek alkalmazkodni a digitális világhoz, ennek érdekében az Európai Unió 23 országában vezettek már be hardvereket, programokat és munkamódszereket, ennek gyorsasága és módja azonban nem tart lépést a technológia által a fiatalok életében okozott változásokkal. Az oktatási intézmények feladata, hogy a felnőttekkel és a kortársakkal való kapcsolat segítségével felkészítse a gyermekeket a digitális technológiák és a világháló gyakorlatias és kritikus használatára, szem előtt tartva a kulturális sokszínűség védelmét és a világra való nyitottságot. A képzés lehetővé teszi a fiatalok számára a digitális kompetenciák elsajátítását, amelyet a tudásalapú társadalomban élők számára nélkülözhetetlen nyolc „kulcskompetencia” között tartanak számon.

    Ennek felelőssége az iskola mellett a társadalomra is hárul, amely tisztában van a digitális média kritikus, aktív és biztonságos használatának előnyeivel, szemben a függőséget, alkalmazkodást és szorongást, passzivitást és agressziót kiváltó használattal.

    A tagállamok – a világhálóhoz való hozzáférést segítő politikák, a tartalmak szabályozása, az adatvédelem és a digitális személyazonosság védelme, valamint a digitális technológiáknak az általános és középiskolák választható oktatási moduljába történő beépítése révén – eltérő sebességgel támogatják a digitális szakadék további áthidalását és a gyermekek bevonását digitális világba.

    Maguk a gyermekek, a családok, az iskola, a tudósok, valamint a társadalom is egyre inkább tisztában van a gyermekeknek szánt tartalmak kapcsán – a terjesztés módjától (analóg vagy digitális, online vagy offline) és az igénybevett eszköztől (televízió, számítógép, telefon, táblagép) függetlenül – elvárható minőségi követelményekkel. A hardverek és tartalmak készítői, valamint egyesületeik, üzleti megfontolásokból általában részt vesznek a közös kutatásokban. A közszolgálati és többplatformos műsorszolgáltatók, elsősorban az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv alapján, közvetlenül vagy ez Európai Műsorsugárzók Unióján keresztül, évekkel ezelőtt elkezdték a bevált gyakorlatokkal és a gyermekprogramokat érintő ellenőrzési eszközökkel kapcsolatos tapasztalatcserét, mindezek ellenére azonban, az e korosztálynak szóló minőségi programok kínálata gyakran még azokban az esetekben is korlátozott, amikor – mint a televíziós műsorszolgáltatások esetében – a szerkesztői felelősség egyértelműen megállapítható.

    Az EU és a tagállamok jogszabályokat dolgoztak ki, valamint szorgalmazták az önszabályozást, amelyre szükség is volt, mivel e jelenségnek számos olyan társadalmi vonatkozása van, amelyet pusztán jogi eszközökkel nem lehet megoldani. Ennek eredményeképpen, az EU társfinanszírozásának köszönhetően, hatékony eszközök jöttek létre, köztük elsőként, az Unió valamennyi országában mélyen beágyazódott „Biztonságosabb internet” program, amely 2013-ig biztosítja a koordinációt, és amelyet az időközi jelentés szerint kedvezően értékeltek.

    A jelentéstervezet három tényezőt emel ki a gyermekeknek a digitális korban való védelmével kapcsolatban:

    - a médiához és az új médiákhoz való hozzáférés és az ezzel kapcsolatos oktatás,

    - az illegális tartalmak, illetve a nem megfelelő tartalmak és magatartások elleni küzdelmet, valamint az adatvédelemhez és a válaszadáshoz való jogot megkülönböztető védelem,

    - a digitális polgárság.

    Mindenekelőtt, egy olyan jogi és irányítási keretre tesz javaslatot, amely felszámolja a gyermekeknek a digitális világban való védelmére irányuló – jelenleg az emberi jogok, az adatvédelem, a szexuális zaklatás elleni küzdelem, az audiovizuális médiaszolgáltatások, valamint az elektronikus kereskedelem terén jelenlévő – jogszabályi rendelkezések és útmutatások elaprózódottságát. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikke a gyermekekkel kapcsolatos politikák esetében megköveteli a holisztikus szemléletet: ezért a teljes kérdéskört átívelő és szabályozó, útmutatást tartalmazó keretirányelvre, valamint a tagállami megközelítések harmonizálására irányuló, és a tagállamok és az EU közötti koordinációt ösztönző többszintű kormányzásra van szükség.

    Annak tudatában, hogy a tagállamok között fennálló kulturális és jogi különbségek miatt nem könnyű pontos határvonalat húzni a büntetendő, valamint a „szürke” tartalmak és magatartásformák között, javasoljuk az illegális tartalmak, így például a gyermekekkel való, szexuális céllal történő kapcsolatfelvétel – amelyet az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaélésekkel szembeni védelméről szóló egyezménye bűncselekményként tart számon –, a gyermekpornográfia, az adatvédelem megsértése, az online szerencsejátékok, a kereskedelmi csalások megkülönböztetését az olyan komoly következményekkel járó magatartásoktól, mint az online zaklatás vagy a szexting, illetve az életkornak nem megfelelő olyan tartalmaktól, mint például a nem megfelelő hirdetések, az erőszak, a szexualitás, valamint egyéb, félelmet és aggodalmat keltő tartalmak.

    Továbbá a jelenlegi tárgyhoz kapcsolódóan egyéb kérdéseket is figyelembe kell venni:

    Szavatolni kell a „Biztonságosabb internet” program folytatását, valamint feltétlenül biztosítani kell, hogy a gyermekek internetes bűnözéssel szembeni védelmét, az egyre hatékonyabban, európai szinten együttműködő rendfenntartó erők vegyék kézbe. Ösztönözni kell a gyermekek sérelmére elkövetett online bűnözés ellen egyes tagállamokban – az internetszolgáltatókkal és az e-mail szolgáltatókkal folytatott információcsere nyomán – sikerrel megvalósult fellépéseket.

    Az önszabályozás hasznos megoldásnak bizonyult, olyan hiányosságokról tett azonban tanúbizonyságot, amelyeket érdekellentét esetén orvosolni kell.

    A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a gyermekeket megvédjék a digitális világban, azáltal is, hogy minden formában támogatják szabályainak a teljes és aktív állampolgársághoz elengedhetetlen ismeretét, hogy az európai polgárok képesek legyenek megragadni a digitális technológiához kötődő valamennyi média kulturális és gazdasági vetületét, továbbá hogy a tudásalapú gazdaság kialakulásának támogatásával és a versenyképesség ösztönzésével hozzájáruljanak a lisszaboni célok eléréséhez.

    KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

    az eljárási szabályzat 52. cikkének (3) bekezdése alapján

    ALDE Kisebbségi vélemény

    Marietje Schaake, Hannu Takkula, Morten Løkkegaard, Nadja Hirsch

    Véleményünk szerint a gyermekeket meg kell védeni, a bűncselekményeket pedig a bűnüldözés eszközével kell kezelni. A jelentés azonban, amely kormányzati kampányokra és a végrehajtás internetszolgáltatókra és egyéb önszabályozó mechanizmusokra történő kiterjesztésére összpontosít, nem megfelelő prioritásokat szab meg és az államok kezében levő felelősség magánosításának kockázatával jár, ugyanakkor csökkenti a szülők szerepét gyermekeik oktatásában.

    A jelentésben szereplő intézkedések továbbá nemkívánatos elfogultságról tesznek tanúbizonyságot az internet veszélyeivel szemben, korlátozva az oktatási és az innovációs lehetőségeket. Ezzel szemben mi a fiatalok rugalmasságát és függetlenségét szeretnénk erősíteni. Az erőfeszítéseket a gyermekek és a fiatalok arra irányuló oktatására kell összpontosítani szüleik és tanáraik segítségével, hogy internetes tetteikért vállalják a felelősséget és fejlesszék internetes képességeiket.

    Elismerjük, hogy az ikt területén elért fejlődés társadalmi tőkét jelenthet, amely elősegíti az olyan alapvető jogok érvényesülését, mint a kifejezés szabadsága és az információhoz való hozzáférés. Úgy véljük továbbá, hogy a gyermekek és fiatalok részvétele a mai digitális társadalomban fejlődésük lényeges eleme.

    Miközben maradéktalanul elismerjük, hogy hatékony bűnüldözésre van szükség, és különösen az olyan komoly bűncselekmények felszámolására, mint a gyermekpornográfia, sajnáljuk, hogy a javasolt intézkedések korlátozó jellege miatt nem adhatjuk azokhoz támogatásunkat.

    VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (25.7.2012)

    a Kulturális és Oktatási Bizottság részére

    a gyermekek védelméről a digitális világban
    (2012/2068(INI))

    Előadó Anna Hedh

    JAVASLATOK

    Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felkéri a Kulturális és Oktatási Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

    1.  rámutat arra, hogy a gyermekek jogainak uniós kereteken belüli védelmében új szakasz kezdődött a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével és az Európai Unió immár jogilag kötelező erejű Alapjogi Chartájával, amelynek 24. cikke alapvető jogként határozza meg a gyermekek védelmét, és előírja, hogy a hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos valamennyi tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie; megismétli, hogy amint arra az Európai Bíróság a C-540/03 sz., Európai Parlament kontra Tanács ügyben hozott ítéletében felszólított, az Európai Uniónak teljes mértékben tiszteletben kell tartania azon nemzetközi okmányok normáit, amelyekhez maga az EU nem csatlakozott;

    2.  sürgeti a tagállamokat, hogy zökkenőmentesen és megfelelő időben ültessék át és hajtsák végre a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/92/EU irányelvet; felszólítja a tagállamokat, hogy a kiskoróak digitális világbeli védelmére irányuló erőfeszítéseiket a lehető legnagyobb mértékben harmonizálják;

    3.  megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy amennyiben még nem tették meg, írják alá és ratifikálják a gyermekek védelméről szóló nemzetközi okmányokat, például az Európa Tanács gyermek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása elleni egyezményét, a gyermek jogairól szóló egyezmény harmadik fakultatív jegyzőkönyvét és a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló európai egyezményt, valamint hogy az EU jogrendje által megkövetelt szükséges jogbiztonság és jogi egyértelműség alkalmazásával ültessék át ezeket az okmányokat; hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogait a gyermekek jogaira, biztonságára, fizikai és szellemi épségükre vonatkozó intézkedések hatásának elemzésével valamennyi uniós politika területén érvényesíteni kell, és ennek ki kell terjednie a digitális világra vonatkozó, egyértelműen megfogalmazott bizottsági javaslatokra is; hangsúlyozza, hogy a digitális műveltségnek, a digitális készségeknek és a biztonságos internethasználatnak továbbra is kiemelt helyet kell elfoglalnia az európai szociálpolitikában;

    4.  rámutat, hogy az internet mérhetetlenül értékes eszközöket kínál a gyermekeknek és a fiataloknak ahhoz, hogy megfogalmazzák és hangsúlyozzák véleményüket, hogy információkhoz férjenek hozzá, tanuljanak és érvényesítsék jogaikat, valamint a kommunikáció, a világ felé történő nyitás és a személyes gyarapodás kiváló eszköze; hangsúlyozza azonban, hogy az online környezet és a közösségi médiaforrások jelentős biztonsági kockázatot jelentenek az internetet könnyedén használó, ugyanakkor a legkiszolgáltatottabb felhasználók közé tartozó gyermekek magánéletére és méltóságára nézve; emlékeztet, hogy az internet veszélyeket is rejt a gyermekekre nézve azáltal, hogy teret ad olyan jelenségeknek, mint például a gyermekpornográfia, az erőszakkal kapcsolatos anyagok cseréje, az internetes bűnőzés, a megfélemlítés, a zaklatás vagy a gyermekek elcsábítása, továbbá hogy a gyermekek hozzáférhetnek jogilag korlátozott vagy koruknak nem megfelelő árukhoz és szolgáltatásokhoz, ki vannak téve koruknak nem megfelelő, agresszív vagy megtévesztő reklámoknak, valamint átveréseknek, személyazonosság-lopásnak, csalásnak és ehhez hasonló, pénzügyi természetű fenyegetéseknek, melyek traumatikus tapasztalatokat eredményezhetnek;

    5.  hangsúlyozza, hogy csak a jogi, technikai és oktatási intézkedések átfogó társítása – beleértve a megelőzést is – orvosolhatja hatékonyan azokat a veszélyeket, melyekkel a gyermekek az interneten szembesülnek, és hogy fokozni kell a gyermekek online környezetben való védelmét; e tekintetben sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – többek között internetes úton is – hozzanak megfelelő intézkedéseket, így például adott esetben az érintett civil társadalmi szervezetekkel, a családokkal, iskolákkal audiovizuális szolgáltatókkal, az iparággal és egyéb érdekelt felekkel együttműködésben indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat, kutatási és oktatási programokat, amelyek célja, hogy növeljék a tudatosságot és csökkentsék annak kockázatát, hogy a gyermekek az internet áldozatává váljanak;

    6.  ezzel összefüggésben támogatja a tagállamok gyermekek, szülők, nevelők, iskolai tanárok és szociális munkások rendszeres oktatásának és képzésének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit azzal a céllal, hogy képessé tegyék őket a digitális világ megértésére és azon veszélyek azonosítására, melyek károsíthatják a gyermekek fizikai vagy mentális egészségét, továbbá hogy csökkentsék a digitális médiához kapcsolódó kockázatokat és hogy tájékoztatást nyújtsanak a bejelentési pontokról és arról, hogy hogyan kell kezelni a kiskorú áldozatokat; egyúttal rámutat arra, hogy a gyermekeknek meg kell érteniük, hogy a digitális technológiák igénybevételével mások jogait sérthetik, vagy akár bűncselekménynek minősülő magatartást is tanúsíthatnak;

    7.  hangsúlyozza azokat a kihívásokat, amelyekkel a büntetőjognak az internetes környezetben való működés során szembe kell néznie az olyan elvek kapcsán, mint a jogbiztonság és a törvényesség, az ártatlanság vélelme, az áldozat jogai és a gyanúsított jogai; e tekintetben rámutat azokra a kihívásokra, amelyek korábban a fogalmak egyértelmű meghatározása kapcsán felmerültek, például a gyermekek internetes elcsábítása és a gyermekpornográfia esetében, ahol az előnyben részesített kifejezés a „gyermekek szexuális zaklatásáról készített anyag”;

    8.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a káros anyagok, így például az alkohol internetes forgalmazására, amely a fiatalokhoz is eljut; rámutat, hogy az internetes marketing különféle – például a közösségi hálózatokon keresztül megvalósuló – módszereinek természetéből és hatóköréből adódóan a tagállamok számára komoly nehézséget jelent az alkohol internetes forgalmazásának nyomon követése, az Európai Bizottság intézkedései pedig hozzáadott értéket képviselnének e tekintetben;

    9.  ezért felhívja a Bizottságot, hogy a 2011/92/EU irányelv átültetésére vonatkozó jelentési kötelezettsége keretében gyűjtsön pontos és egyértelmű adatokat a gyermekek internetes elcsábítását magában foglaló bűncselekményekről, ideértve az ilyen viselkedés büntetendővé tételére irányuló nemzeti rendelkezések pontos azonosítását is; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyűjtsenek adatokat erről a típusú bűncselekményről az elindított büntető eljárások és a meghozott ítéletek számával, valamint a jelentős nemzeti ítélkezési gyakorlatokkal kapcsolatban, továbbá hogy osszák meg egymással az ilyen típusú bűncselekmények kapcsán folytatott bűnüldözésre és szankcionálásra irányuló legjobb gyakorlataikat; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy jelentős mértékben javítsa a statisztikai információk összeállítását és közzétételét annak érdekében, hogy lehetővé váljon a szakpolitikák hatékonyabb kidolgozása és felülvizsgálata;

    10. e tekintetben elismeri a tagállamok rendőrségei és igazságügyi hatóságai közötti, valamint a közöttük és az Europol és az Eurojust közötti magas szintű együttműködést a gyermekek ellen a digitális média segítségével elkövetett bűncselekmények tekintetében, amelyre példa a 2011. évi „Ikarosz” elnevezésű, kemény intézkedéssorozat, amely a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó online fájlmegosztó hálózatok ellen irányult; hangsúlyozza azonban, hogy tekintettel a teljes körű együttműködés és kölcsönös bizalom jelenleg meglévő akadályaira, további javulást lehetne elérni a büntetőjog és a büntető eljárások tagállamok közötti további harmonizációjával, ideértve a gyanúsítottak eljárási és adatvédelmi jogait is, valamint az EU Alapjogi Chartáján alapuló alapvető jogok tiszteletben tartását; hangsúlyozza azonban, hogy az uniós anyagi büntetőjogi rendelkezésekre irányuló javaslatoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a büntetőjogra irányadó általános elveket, és egyértelműen tanúskodniuk kell arról, hogy céljuk a hozzáadott érték megteremtése a határokon átnyúló súlyos bűncselekmények elleni fellépések közös uniós megközelítése révén, amint az az Európai Parlament 2012. május 22-i, a büntetőjog uniós megközelítéséről szóló állásfoglalásában is szerepel[1];

    11. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy miden tőlük telhetőt tegyenek meg a harmadik országokkal való együttműködés megerősítése érdekében a területükön illegális tartalmat vagy viselkedést tároló vagy terjesztő weboldalak mielőbbi törlése és a számítógépes bűnözé elleni küzdelem tekintetében; e tekintetben ösztönzi a szakmai tudás és a bevált gyakorlatok nemzetközi cseréjét, valamint az ötletek megosztását a kormányzatok, a bűnüldözési szervek, a számítógépes bűnözésre szakosodott rendőri egységek, a segélyvonalak, a gyermekvédelmi szervezetek és az internetes ágazat között;

    12. ezzel kapcsolatban felhív a 2009. évi tanácsi ütemtervben szereplő összes intézkedés teljes körű elfogadására, amelyek célja a büntetőeljárásban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítése, valamint a bizonyítékok elfogadhatóságára és értékelésére vonatkozó közös megközelítés kialakítása, hogy felszámolják a más tagállamban gyűjtött bizonyítékok szabad áramlásának akadályait;

    13. támogatja a bűncselekmények, illegális tartalmak és magatartás jelentésére szolgáló forródrótrendszer bevezetését és megerősítését, figyelembe véve többek között az eltűnt gyermekek felkutatására fenntartott európai forródrót, valamint a nemzeti gyorsriasztási rendszerek és az európai automatikus gyermekriasztási rendszer tapasztalatait; hangsúlyozza azonban, hogy minden bejelentés alapján indított azonnali büntetőeljárás során meg kell találni az egyensúlyt egyrészt a potenciális áldozatok jogai és az emberi jogokról szóló európai egyezmény 2. és 8. cikke szerint a tagállamok kötelező fellépésére vonatkozó – és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatában már korábban hangsúlyozott – pozitív kötelezettség, másrészt a gyanúsított jogai között; ezzel kapcsolatban felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy osszák meg egymással a gyermekek ellen a digitális világban elkövetett bűncselekmények felderítése és üldözése terén kialakult legjobb gyakorlataikat; emlékeztet, hogy az általános adatvédelmi rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2012)0011) 8. cikke egyedi biztosítékokat tartalmaz a gyermekek személyes adatainak feldolgozására vonatkozóan, így például kötelező szülői hozzájárulást a 13 évnél fiatalabb gyermekek adatainak feldolgozása esetén;

    14. egyéb érintettek mellett kiemeli a magánszektor és az iparág szerepét az olyan kérdésekkel kapcsolatos felelősségük vonatkozásában, mint a kiskorúakat célzó agresszív és félrevezető televíziós és online hirdetések, a weboldalak gyermekbiztonsági címkézése, továbbá a gyermekekkel kapcsolatos „netikett” előmozdítása; hangsúlyozza, hogy minden ilyen intézkedésnek teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lennie a jogállamisággal és a jogbiztonsággal, figyelembe kell vennie a végfelhasználók jogait és meg kell felelnie a hatályos jogi és bírósági eljárásoknak, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek, az Európai Unió Alapjogi Chartájának, továbbá a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatának; felkéri az iparág képviselőit, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen hajtsák végre a meglévő magatartási kódexeket és a hasonló kezdeményezéseket, így például az uniós kötelezettségvállalást és a fogyasztási cikkek fórumának (CGF) barcelonai nyilatkozatát;

    15. megismétli a gyermekek adatai védelmének jelentőségét, különösen a közösségi hálózatok és chatszobák különféle formáinak gyors elterjedésével összefüggésben, tekintettel a személyes adatoknak a digitális médiában való egyre nagyobb mértékű áramlására és hozzáférhetőségére; üdvözli az adatvédelmi rendeletre irányuló új javaslatot (COM(2012)0011) és annak a gyermekek hozzájárulására és a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogra irányuló külön rendelkezéseit, emlékeztetve arra, hogy a gyermekekre vonatkozó adatok interneten való folyamatos tárolása miatt azokkal méltóságuk és társadalmi befogadásuk kárára vissza lehet élni; hangsúlyozza, hogy ezeket a rendelkezéseket tisztázni kell, és oly módon kell kidolgozni, amely az új jogszabály elfogadását követően biztosítja egyértelműségüket és teljes körű működőképességüket, valamint azt is, hogy nem gyengítik az internetes szabadságot;

    16. e tekintetben úgy véli, hogy a weboldalak tulajdonosainak és adminisztrátorainak egyértelműen és láthatóan jelezniük kellene adatvédelmi politikájukat, és gondoskodniuk kellene a 13 évnél fiatalabb gyermekek személyes adatainak feldolgozásakor a kötelező szülői hozzájárulást biztosító rendszerről; felszólít arra, hogy a gyermekek másodlagos viktimizációjának elkerülése érdekében tegyenek több erőfeszítést az alapértelmezés szerinti adatvédelem megerősítésére;

    17. üdvözli az Európai Bizottságnak a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ létrehozására vonatkozó bejelentését, amely központ feladata az internetes bűnözés elleni küzdelem, és úgy véli, hogy a központ tevékenységei és feladatai között a gyermekek védelmének jelentős szerepet kell betöltenie.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    10.7.2012

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    56

    0

    2

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Jan Philipp Albrecht, Roberta Angelilli, Edit Bauer, Mario Borghezio, Rita Borsellino, Emine Bozkurt, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Simon Busuttil, Philip Claeys, Carlos Coelho, Ioan Enciu, Frank Engel, Cornelia Ernst, Monika Flašíková Beňová, Hélène Flautre, Kinga Gál, Kinga Göncz, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Salvatore Iacolino, Sophia in ‘t Veld, Lívia Járóka, Timothy Kirkhope, Juan Fernando López Aguilar, Baroness Sarah Ludford, Monica Luisa Macovei, Svetoslav Hristov Malinov, Véronique Mathieu, Anthea McIntyre, Anthea McIntyre, Louis Michel, Claude Moraes, Georgios Papanikolaou, Carmen Romero López, Rui Tavares, Nils Torvalds, Kyriacos Triantaphyllides, Wim van de Camp, Axel Voss, Josef Weidenholzer, Cecilia Wikström, Tatjana Ždanoka, Auke Zijlstra

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Elena Oana Antonescu, Anna Maria Corazza Bildt, Leonidas Donskis, Dimitrios Droutsas, Mariya Gabriel, Monika Hohlmeier, Ádám Kósa, Marek Henryk Migalski, Raül Romeva i Rueda, Kārlis Šadurskis, Michèle Striffler

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

    Zita Gurmai, Nadja Hirsch, Elisabeth Jeggle, Petra Kammerevert

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    9.10.2012

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    20

    3

    5

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Zoltán Bagó, Malika Benarab-Attou, Lothar Bisky, Piotr Borys, Jean-Marie Cavada, Silvia Costa, Santiago Fisas Ayxela, Lorenzo Fontana, Mary Honeyball, Cătălin Sorin Ivan, Petra Kammerevert, Morten Løkkegaard, Emilio Menéndez del Valle, Marek Henryk Migalski, Doris Pack, Chrysoula Paliadeli, Marie-Thérèse Sanchez-Schmid, Marietje Schaake, Marco Scurria, Hannu Takkula, Helga Trüpel, Sabine Verheyen

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Nadja Hirsch, Seán Kelly, Iosif Matula, Mitro Repo

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

    Emer Costello, Jacky Hénin