Eljárás : 2012/2223(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0356/2012

Előterjesztett szövegek :

A7-0356/2012

Viták :

PV 21/11/2012 - 13
CRE 21/11/2012 - 13

Szavazatok :

PV 22/11/2012 - 13.11
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0456

JELENTÉS     
PDF 236kWORD 235k
30.10.2012
PE 492.839v02-00 A7-0356/2012

az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási klauzulájáról: szakpolitikai és műveleti dimenzió

(2012/2223(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Ioan Mircea Paşcu

A vélemény előadója (*):

Andrew Duff, Alkotmányügyi Bizottság

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY
 VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (*)
 VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási klauzulájáról: szakpolitikai és műveleti dimenzió

(2012/2223(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 42. cikkének (7) bekezdésére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 222. cikkére,

–   tekintettel az EUSZ 24. cikkére és 42. cikkének (2) bekezdésére, az EUMSZ 122. cikkére és 196. cikkére,valamint az EUMSZ 222. cikkéről szóló 37. nyilatkozatra,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, és különösen VII. fejezetének és 51. cikkének rendelkezéseire,

–   tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiára, valamint a végrehajtásáról szóló jelentésre, amelyet a 2008. december 11–12-i Európai Tanács jóváhagyott,

–   tekintettel az Európai Uniónak a 2010. március 25–26-i Európai Tanács által jóváhagyott belső biztonsági stratégiájára,

–   tekintettel az Európai Unió terrorizmus elleni stratégiájára, amelyet a 2005. december 15–16-i Európai Tanács fogadott el,

–   tekintettel az Észak-atlanti Szerződés 4. és 5. cikkére;

–   tekintettel az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagjainak védelemére és biztonságára vonatkozó stratégiai koncepcióra, amelyet a 2010. november 19–20-án Lisszabonban megrendezett NATO-csúcstalálkozón fogadtak el,

–   tekintettel a Nyugat-Európai Unió feloszlatásáról szóló határozatra;

–   tekintettel az EU-n belüli katasztrófamegelőzés közösségi keretéről szóló, 2009. november 30-i tanácsi következtetésekre;

–   tekintettel „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe” című, 2010. október 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0600),

–   tekintettel „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” című, 2010. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2010)0673),

–   tekintettel az EU szakpolitikai szintű válságkoordinációjára vonatkozó szabályokról szóló koncepcióra, amelyet a COREPER 2012. május 30-án jóváhagyott(1),

–   tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájáról szóló, 2012. május 22-i állásfoglalására(2), a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(3), „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe” című, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(4), valamint a polgári-katonai együttműködésről és polgári-katonai képességek kialakításáról szóló, 2010. november 23-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel az EU 2009-es uniós vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) cselekvési tervre(6) és a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság európai unióbeli növeléséről szóló uniós CBRN cselekvési tervről szóló, 2010. december 2-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményeire (A7-0356/2012),

A. mivel az uniós tagállamok biztonsága nem választható el egymástól, és minden uniós polgár számára azonos biztonsági garanciákat és azonos szintű védelmet kell biztosítani a hagyományos és a nem hagyományos fenyegetésekkel szemben egyaránt; mivel Európában a béke, biztonság, a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és a szabadság – polgáraink jólétéhez nélkülözhetetlen értékek – védelmét az európai országoknak és az Uniónak továbbra is alapvető célként és feladatként kell kezelniük;

B.  mivel a világ jelenlegi biztonsági kockázatai között számos összetett és változó veszély szerepel, például a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek terjedése, széthulló államok, befagyott és véget nem érő konfliktusok, szervezett bűnözés, a kibertér fenyegetettsége, az energiaforrások szűkössége, a környezet állapotromlása és az azzal járó biztonsági kockázatok, a természeti és az ember által okozott katasztrófák, a járványok és számos egyéb veszély,

C. mivel az EU elismeri a nemzetközi jogra támaszkodó, hatékony multilateralizmuson alapuló nemzetközi rendet, és azt, hogy ezzel kifejezésre jut az európaiak azon meggyőződése, hogy egyetlen nemzet sem szállhat szembe egyedül az új fenyegetésekkel;

D. mivel a biztonság és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem az Európai Unió prioritásai közé tartozik; mivel a tagállamok egyetértésével kidolgozott közös válaszra és közös stratégiára van szükség;

E.  mivel az elmúlt évtizedekben megszaporodtak és súlyosabbá váltak a természeti és az ember által okozott katasztrófák, és különösen az éghajlatváltozáshoz köthető katasztrófák, és az éghajlatváltozás fokozódásával az ilyen események várhatóan még gyakoribbá válnak;

F.  mivel a közös védelmet célzó közös védelmi politika fokozatos kialakítása megerősíti az európai identitást és az EU stratégiai önállóságát; mivel ezzel egyidejűleg az erősebb és cselekvőképesebb európai védelem alapvető fontosságú a transzatlanti kapcsolat megszilárdításához, figyelembe véve a gazdasági világválság által felgyorsított strukturális geostratégiai változásokat, és különösen most, amikor az Egyesült Államok stratégiailag az ázsiai–csendes-óceáni térségre helyezi át erőit;

G. mivel az EU 21 tagállama, amely a NATO-nak is tagja, konzultálhat egymással, amikor területi integritásukat, politikai függetlenségüket vagy biztonságukat veszély fenyegeti, és fegyveres támadás esetén mindenkor köti őket a kollektív védelem;

H. mivel, jóllehet továbbra is a tagállamok viselik az elsődleges felelősséget a területükön kialakult válságok kezeléséért, a súlyos és összetett biztonsági fenyegetések – például fegyveres támadások, terrorcselekmények, természeti, illetve vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris katasztrófák vagy informatikai támadások – egyre inkább határokon átnyúló természetűek, és könnyen előfordulhat, hogy meghaladják valamely tagállam egyedi kapacitásait, ezért létfontosságú, hogy a tagállamokra nézve kötelező erejű szolidaritás álljon fenn és összehangolt választ lehessen adni az ilyen fenyegetésekre;

I.   mivel a hasonló aggályok kezelése érdekében a Lisszaboni Szerződés bevezette az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdését (a „kölcsönös védelmi” vagy „kölcsönös segítségnyújtási klauzula”(8) ) és az EUMSZ 222. cikkét („szolidaritási klauzula”), de csaknem három évvel a Szerződés hatálybalépését követően még mindig nincsenek végrehajtási rendelkezések, amelyek életbe léptetnék ezeket a klauzulákat;

Általános szempontok

1.  nyomatékosan kéri a tagállamokat, a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy teljes mértékben használják ki a Szerződés vonatkozó rendelkezései által kínált lehetőségeket és különösen a kölcsönös védelmi és a szolidaritási klauzulát annak érdekében, hogy minden európai polgárt azonos biztonsági garanciák illessenek meg mind a hagyományos, mind pedig a nem hagyományos fenyegetésekkel szemben – a biztonság oszthatatlanságának elve, valamint az uniós tagállamok közötti kölcsönös szolidaritás elve alapján –, figyelembe véve a fokozott költséghatékonyság, illetve a terhek és a költségek méltányos megosztásának szükségességét is;

2.  megismétli, hogy a tagállamoknak és az Uniónak minden jelentős biztonsági fenyegetés tekintetében megelőzésen, felkészültségen és válaszadáson alapuló politikát kell kidolgozniuk, különös tekintettel az európai biztonsági stratégiában, a belső biztonsági stratégiában és a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátora által a Tanács számára készített rendszeres jelentésekben meghatározottakra;

3.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és az Uniónak rendszeresen közös fenyegetettség- és kockázatértékeléseket kell végezniük az egymással megosztott hírszerzési információk közös elemzése alapján, és maradéktalanul ki kell használniuk az EU-ban már meglévő struktúrákat, például a Helyzetelemző Központot;

4.  tudomásul veszi a NATO új stratégiai elképzelését, amely szerint katonai szövetségként betöltött szerepének fenntartásán túlmenően a politikai és védelmi szövetségként történő fellépéshez szükséges kapacitását is kiépítse, az EU-val partnerségi viszonyban együttműködve; megjegyzi, hogy a NATO céljai és az EUSZ 43. cikkében lefektetett célkitűzések között egymást kiegészítő elemek vannak; ezért óva int attól, hogy e két szervezet költséges párhuzamos erőfeszítéseket tegyen és ebből fakadóan pazarló módon használja fel erőforrásait, továbbá sokkal szorosabb és rendszeresebb politikai együttműködést sürget az EU főképviselője és a NATO főtitkára között a kockázatértékelés, az erőforrás-gazdálkodás, a politikai tervezés és a műveletek végrehajtása céljaira, polgári és katonai téren egyaránt;

5.  miközben ismételten megerősíti, hogy a területi integritás és a polgárok védelme továbbra is a védelmi politika központi elemét képezi, sürgeti a Tanácsot, hogy múlja felül a NATO megközelítését, amely olyan elkerülhetetlen körülményekkel foglalkozik, amelyek esetén a külső veszélyek megelőzése szükséges a szövetségesek védelmi érdekeinek előmozdításához, valamint erőfelfejlesztésre van szükség;

6. újólag megerősíti, hogy kizárólag akkor engedhető meg, hogy az EU vagy tagállamai erőszakot alkalmazzanak, ha ez az Egyesült Nemzetek Alapokmánya alapján jogszerűen indokolt; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban az egyéni és kollektív önvédelemhez való elidegeníthetetlen jog fontosságát; megismétli, hogy ragaszkodik a külföldi katonai és a polgári védelmi erőforrások katasztrófa idején történő bevetéséről szóló oslói iránymutatások tiszteletben tartásához; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok, támadások és katasztrófák következményeire való reagálás helyett kívánatosabb az ilyen események megelőzése;

7.  felhívja a figyelmet azokra a különböző eszközökre, amelyekkel az Unió és a tagállamok a szolidaritás szellemében nézhetnek szembe a rendkívüli eseményekkel; emlékeztet arra, hogy a súlyos nehézségekkel küzdő tagállamok gazdasági és pénzügyi támogatásához az EUMSZ 122. cikke, a polgári védelem terén teendő intézkedésekhez pedig az EUMSZ 196. cikke használható fel jogalapként;

8.  emlékeztet a kül- és biztonságpolitika terén a kölcsönös politikai szolidaritás módszeres továbbfejlesztésére irányuló, az EUSZ 24. cikkében foglalt kötelezettségvállalásra; megemlíti a Lisszaboni Szerződés által a KKBP terén folytatott megerősített együttműködés számára kínált lehetőségeket, ideértve az konkrét feladatok és missziók államok koalícióira való kiosztását, valamint katonai ügyekben az állandó strukturált együttműködés koncepcióját;

9.  hangsúlyozza, hogy a kölcsönös védelmi és a szolidaritási klauzulának nem az a célja, hogy ezen eszközök bármelyikének a helyébe lépjen, hanem hogy védőernyőt biztosítson a rendkívüli fenyegetést vagy kár veszélyét magában foglaló helyzetekben, különösen akkor, amikor a válasz – a szükségesség és arányosság elvével összhangban – magas szintű politikai koordinációt és katonai fellépést igényel;

10. kéri a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy 2012 vége előtt tegyék meg a tanácsi határozatra irányuló együttes javaslatukat, amelyben meghatározzák a szolidaritási klauzula végrehajtási szabályait az EUMSZ 222. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban, tisztázva különösen a különböző szereplők szerepét és hatásköreit; a koherencia érdekében felhívja a Politikai és Biztonsági Bizottságot és a Belső Biztonsági Állandó Bizottságot, hogy terjesszenek elő együttes véleményt a szolidaritási klauzula végrehajtásáról, figyelembe véve mindkét klauzula politikai és operatív dimenzióit, közöttük a NATO-val való kapcsolattartást is; megjegyzi, hogy a kölcsönös segítségnyújtás nem katonai vonatkozásaival kapcsolatban a Tanácsnak minősített többségi szavazás útján kell eljárnia; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a Parlamentet folyamatosan és teljes körűen tájékoztatni kell;

Kölcsönös védelmi klauzula

  Hatály

11. emlékezteti a tagállamokat arra, hogy egyértelműen kötelesek minden rendelkezésükre álló segítséget és támogatást megadni, ha valamely tagállamot saját területén fegyveres támadás ér; hangsúlyozza, hogy jóllehet valószínűtlen, hogy az előre látható jövőben a tagállamok valamelyikét súlyos támadás érje, továbbra is kiemelten kell kezelni a hagyományos területi védelmet és az új fenyegetésekkel szembeni védelmet egyaránt; emlékeztet arra is, hogy a Szerződés értelmében a kölcsönös védelem kérdését érintő kötelezettségvállalásoknak és együttműködésnek összhangban kell lenniük a NATO szerinti kötelezettségekkel, amely a tagjai közé tartozó államokra nézve továbbra is kollektív védelmük alapja és annak végrehajtási fóruma;

12. rámutat, hogy ezzel párhuzamosan éppolyan fontos felkészülni a NATO-n kívüli uniós tagállamokat vagy uniós tagállamok észak-atlanti területen kívüli – és ezért a Washingtoni Szerződés hatálya alá nem tartozó – területeit érintő helyzetekre is, továbbá az olyan helyzetekre, amelyek esetében a NATO-n belül nem született megállapodás a közös fellépésről; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy képesnek kell lenni a Berlin plusz megállapodásban kilátásba helyezett kapacitásainak igénybevételére is;

13. úgy véli, hogy még a nem fegyveres támadások is – például kritikus infrastruktúra ellen intézett informatikai támadások, amelyeket azzal a céllal indítanak, hogy súlyos károkat és zavart idézzenek elő valamely tagállamban, és amelyeket külső személytől eredőként azonosítanak – a klauzula hatálya alá tartozhatnak, ha a tagállam biztonsága számára e támadások következményei komoly fenyegetést jelentenek, maradéktalanul tiszteletben tartva eközben az arányosság elvét;

   Kapacitások

14. hangsúlyozza,hogy az európai országoknak meggyőző katonai kapacitásokkal kell rendelkezniük; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az együttműködésen alapuló katonai képességfejlesztés tekintetében, nevezeten az EU és a NATO egymást kiegészítő „egyesítés és megosztás” és „intelligens védelem” kezdeményezésein keresztül, amelyek döntő fontosságú előrelépést jelentenek a védelmi költségvetések korlátozottságának idején, a szűk látókörű nemzeti megközelítés helyett az európai és regionális szinergiákat részesítve előnyben; ebben az összefüggésben megismétli arra irányuló felhívását, hogy az Európai Védelmi Ügynökség munkáját a nemzeti védelmi minisztériumok fokozottan tartsák tiszteletben és használják ki, továbbá arra ösztönzi a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy folytassák a vitát a Lisszaboni Szerződésben kilátásba helyezett állandó strukturált együttműködés kialakításának céljából;

15. úgy véli, hogy együttműködésük megszilárdítása érdekében mind a NATO-nak, mind pedig az EU-nak alapvető kapacitásaik megerősítésére, az átjárhatóság javítására, valamint doktrínáik, terveik, technológiáik, felszereléseik és felkészítési módszereik összehangolására kell összpontosítaniuk;

16. ismételten felszólít a katonai követelmények módszeres harmonizálására és egy harmonizált uniós védelmi tervezési és beszerzési eljárás létrehozására, amely összhangban van az Uniós törekvéseinek szintjével és a NATO védelmi tervezési folyamatával; a kölcsönös védelmi klauzula által nyújtott magas szintű biztonsági garanciákra figyelemmel arra ösztönzi a tagállamokat, hogy – védelmi tervezésük alapvető elveiként – a képességfejlesztés területén vegyék fontolóra a multinacionális együttműködés, és adott esetben a szakosodás megvalósítását;

   Struktúrák és eljárások

17. felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy a hatékony válasz érdekében tegyen javaslatot gyakorlati intézkedésekre és iránymutatásokra arra az esetre, ha valamely tagállam alkalmazná a kölcsönös védelmi klauzulát, valamint elemezze az uniós intézmények szerepét a klauzula alkalmazása esetén; úgy véli, hogy a segítségnyújtás és a támogatás biztosítására vonatkozó kötelezettségnek a megtámadott tagállamok támogatása érdekében – a tagállamok közötti politikai szolidaritás kifejezéseként – biztosítania kell a gyors döntéshozatalt a Tanácsban; úgy véli, hogy az EUSZ 32. cikkének követelményei szerinti konzultáció ezt a célt szolgálná az egyes tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy ezzel egy időben gondoskodjanak saját védelmükről;

18. úgy véli, hogy amennyiben kollektív fellépésre kerül sor egy megtámadott tagállam védelme érdekében, úgy lehetővé kell tenni, hogy adott esetben felhasználják a meglévő uniós válságkezelési struktúrákat, és különösen elő kell irányozni egy uniós műveleti parancsnokság aktiválásának lehetőségét; hangsúlyozza, hogy a megfelelő szintű felkészültség és a gyors válaszlépés érdekében teljes értékű, állandó uniós műveleti parancsnokságra van szükség, és megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy a közelmúltban aktivált uniós műveleti központot alapul véve hozzanak létre ilyen állandó kapacitást;

Szolidaritási klauzula

   Hatály

19. emlékeztet arra, hogy amennyiben valamely tagállamot terrortámadás ér vagy természeti vagy ember által okozott katasztrófa sújt, úgy a szolidaritás szellemében az Uniónak és a tagállamoknak kötelességük együttesen fellépni az érintett tagállam megsegítése érdekében, annak politikai hatóságai kérésére, továbbá az Uniónak az ilyen esetekben mozgósítania kell a rendelkezésére álló valamennyi eszközt, ideértve a tagállamok által rendelkezésre bocsátott katonai erőforrásokat is; emlékeztet ezenkívül arra, hogy az Uniót érintő terrorfenyegetések megakadályozása, valamint a demokratikus intézmények és a polgári lakosság terrortámadással szembeni védelme érdekében az Uniónak kötelessége mozgósítani a rendelkezésére álló valamennyi eszközt;

20. kéri megfelelő egyensúly teremtését a rugalmasság és a következetesség között abban a tekintetben, hogy milyen típusú támadások és katasztrófák esetén léphet életbe a klauzula, ezzel biztosítva, hogy valamennyi súlyos fenyegetést – így a virtuális térben megvalósuló támadásokat, járványokat vagy energiakimaradásokat is – figyelembe vegyék; megjegyzi, hogy a klauzula kiterjedhet az Unió határain kívül bekövetkező, de a tagállamokra közvetlen és jelentős hatást gyakorló súlyos eseményekre is;

21. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak be kell ruházniuk saját biztonságukba és katasztrófaelhárítási képességeikbe, és nem szabad túlságosan mások szolidaritására támaszkodniuk; hangsúlyozza, hogy a polgárok védelméért és a biztonságáért saját területükön elsősorban a tagállamok felelnek;

22. véleménye szerint a szolidaritási klauzulát olyan helyzetekben kell alkalmazni, amelyek meghaladják az érintett tagállam reagálási kapacitásait vagy több ágazatot átfogó válaszlépést igényelnek, számos szereplő közreműködésével, azonban ha egy tagállam a klauzula alkalmazása mellett döntött, akkor nem lehet vita tárgya, hogy mások segítséget nyújtanak-e; hangsúlyozza, hogy a szolidaritás a megfelelő nemzeti és európai kapacitásokba való befektetés kötelezettségét is maga után vonja;

23. úgy véli, hogy a szolidaritási klauzula lendületet adhat az EU európai polgárok körében tapasztalható befolyásának fokozásához, kézzelfogható bizonyságot szolgáltatva arról, milyen előnyökkel jár a megerősített uniós együttműködés a válságkezelés és a katasztrófák esetén történő fellépés lehetőségei szempontjából;

   Kapacitások és erőforrások

24. hangsúlyozza, hogy a szolidaritási klauzula alkalmazásának az állandó uniós válságreagálási, válságkezelési és válságkoordinációs rendszer szerves részét kell képeznie, amely a meglévő ágazati eszközökre és képességekre épül és biztosítja azok hatékony mozgósítását annak érdekében, hogy szükség esetén összehangolt, több ágazatot átfogó válaszlépést tehessenek; hangsúlyozza, hogy elvben az alkalmazás nem okozhatja eseti eszközök létrehozását;

25. felhívja a figyelmet arra, hogy a polgári védelmi mechanizmus – e szolidaritáson alapuló kulcsfontosságú európai gyorsreagálási eszköz – alapvető szerepet játszik a válságok széles köre esetében; támogatja a mechanizmus megerősítésére irányuló, „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé” című(9), 2010-es bizottsági közleményt alapul vevő és a 2006-os Barnier-jelentésből merítő bizottsági javaslat fő elképzeléseit;

26. tudomásul veszi a belső biztonsági stratégia végrehajtására irányuló, folyamatban lévő munkát, különösen a terrorizmus és a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelem, valamint a válsághelyzetekkel és a katasztrófákkal szembeni ellenállóképesség növelése terén; hangsúlyozza, hogy a szolidaritási klauzula végrehajtása nemcsak a súlyos válsághelyzetek esetén alkalmazandó eljárások létrehozását jelenti, hanem alapvetően a kapacitásépítésről, a megelőzésről és a felkészültségről szól; emlékeztet a szolidaritási klauzula hatálya alá tartozó konkrét vészhelyzetekhez igazított válságkezelési gyakorlatok fontosságára;

27. megállapítja, hogy az előzetesen rendelkezésre bocsátott polgári védelmi eszközök önkéntes összevonása nagymértékben javítaná az EU felkészültségét és lehetővé tenné a kezelendő hiányosságok azonosítását; hangsúlyozza a hiányosságok közös elemzésének fontosságát annak érdekében, hogy a résztvevők erőfeszítéseit hatékonyan a kitűzött célokra összpontosítsák és gondoskodjanak arról, hogy az egyes tagállamok méltányosan kiveszik ebből a részüket;

28. úgy véli, hogy a költséges eszközök esetében – különösen ha azok az alacsonyabb valószínűségű kockázatok kezelésére irányulnak – gazdasági szempontból logikus lépés a tagállamok számára, hogy azonosítsák az ilyen szükséges eszközökbe való közös beruházás, illetve az ilyen eszközök közös kifejlesztésének módszereit, különösen a jelenlegi pénzügyi válság idején; ennek fényében emlékeztet arra, hogy a Bizottság és az Európai Védelmi Ügynökség, valamint más uniós ügynökségek szakértelmére és tapasztalatára kell támaszkodni;

29. fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a szolidaritást megfelelő uniós szintű finanszírozási mechanizmusok támasszák alá, amelyek vészhelyzetekben kellő mértékű rugalmasságot kínálnak; üdvözli a polgári védelmi mechanizmus keretében javasolt magasabb szintű társfinanszírozást, különösen a szállítási költségek tekintetében; tudomásul veszi a javasolt Belső Biztonsági Alap keretében a gyorssegélyre vonatkozó rendelkezéseket;

30. emlékeztet arra, hogy a Szolidaritási Alapból csak súlyos katasztrófákat követően nyújtható pénzügyi támogatás; emlékeztet továbbá arra, hogy az EUMSZ 122. cikkének (2) bekezdése értelmében a Tanács további uniós pénzügyi támogatást nyújthat, ha egy tagállam természeti csapás vagy általa nem befolyásolható rendkívüli események folytán nehézségekkel küzd, vagy súlyos nehézségek komoly veszélye áll fenn;

31. emlékeztet arra, hogy az EUSZ 122. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanács – a szolidaritás szellemében – határozhat a nehéz gazdasági helyzet kezelését célzó intézkedésekről, különösen, ha az ellátás – különösen az energiaellátás – terén súlyos nehézségek keletkeznek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezt a rendelkezést egy átfogó uniós szolidaritási eszközkészlet részének tekintsék az új, súlyos biztonsági kihívások kezeléséhez, például az energiabiztonság és egyéb kritikus termékek ellátásának biztonsága terén, főként politikai indíttatású blokádintézkedések alkalmazásának eseteiben;

   Struktúrák és eljárások

32. hangsúlyozza, hogy az EU-nak folyamatos nyomon követési és reagálási képességet magában foglaló, működőképes válságreagálási struktúrával kell rendelkeznie, amely képes korai előrejelzést és friss helyzetelemzést nyújtani valamennyi érintett szereplő számára; megállapítja, hogy nagyszámú uniós szintű megfigyelőközpont létezik, ami az összetett, többdimenziós válságok esetében felveti a hatékony koordináció kérdését; tudomásul veszi az Európai Külügyi Szolgálat keretében a helyzetelemző szolgálat létrehozását, valamint több ágazati megfigyelőközpont működését a Bizottság főigazgatóságain és a szakosodott uniós szerveken belül; különösen felhívja a figyelmet a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (DG ECHO) által működtetett megfigyelési és tájékoztatási központra, a Belügyi Főigazgatóság (DG HOME) stratégiai elemzési és reagálási részlegére, az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság (DG SANCO) egészségügyi vészhelyzetek esetén végrehajtott műveletekre szolgáló egységére (HEOF) és a Frontex helyzetelemző szolgálatára;

33. megismétli, hogy el kell kerülni a szükségtelen átfedéseket, és a fellépések során összhangot és hatékony koordinációt kell biztosítani, különös tekintettel a jelenlegi szűkös erőforrásokra; tudomásul veszi az említett sokféle megfigyelési kapacitás ésszerűsítésével kapcsolatos különböző elképzeléseket: vannak olyanok, amelyek központi, „egyablakos” rendszer működésén alapulnak, míg mások inkább a szakosodott létesítmények hatékonyabb összekapcsolását részesítik előnyben;

34. úgy véli, hogy a lehetséges válsághelyzetek változatos jellege – az áradásoktól kezdve a CBRN-támadásokig vagy katasztrófákig – szükségszerűen szakszolgálatok és -hálózatok széles körét feltételezi, amelyek összevonása nem feltétlenül eredményezne nagyobb hatékonyságot; mindazonáltal úgy véli, hogy valamennyi uniós szintű szakszolgálatot egyetlen biztonságos információs rendszerbe kell összevonni, és felkéri a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzanak az ARGUS belső koordinációs platform megerősítésén;

35. kiemeli, hogy súlyos válságok esetén szakpolitikai koordinációt kell folytatni a Tanácson belül; tudomásul veszi a szükség- és válsághelyzet koordinációjára vonatkozó uniós szabályok (CCA) felülvizsgálatát, és üdvözli, hogy a Tanácson belül megállapodás jött létre a CCA új fogalmi keretéről, ad hoc struktúrák alkalmazása helyett a rendes tanácsi eljárások, nevezetesen a COREPER alkalmazásával; hangsúlyozza, hogy az EU politikai szintjén az ilyen nagyságrendű és természetű válságokra adott következetes, hatékony és időszerű válaszadáshoz egyetlen intézkedéscsomagra van szükség; ezért úgy véli, hogy az új CCA-nak is támogatnia kell a szolidaritási klauzulát;

36. ösztönzi a vészhelyzetekre vonatkozó számos internetalapú kommunikációs és információmegosztási platform – többek között az EU-nak a szükség- és válsághelyzet koordinációjára vonatkozó szabályokkal (CCA) foglalkozó internetes oldala, az ARGUS, a veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási rendszer (CECIS) és az egészségügyi szükséghelyzetek és betegségek információs rendszere (HEDIS) – ésszerűsítését és jobb integrálását, az ágazati és intézményi határokon átívelő, fennakadás nélküli, szabad és hatékony információáramlás érdekében; tudomásul veszi a Tanácsnak a CCA internetes oldal megerősítésére vonatkozó döntését, amely szerint az említett oldalt kell használni az uniós szintű politikai koordinációt igénylő válsághelyzetek jövőbeli internetes platformjaként;

37. sürgeti a közös helyzetelemzés fejlesztését, amely alapvető fontosságú a súlyos, több ágazatot érintő válságok kezelésében, amikor gyors és átfogó helyzetképet kell adni a politikai hatóságok számára; üdvözli, hogy a válságkoordinációs szabályok felülvizsgálata az uniós intézményeket és tagállamokat szolgáló, integrált helyzetismeret és -elemzés (ISAA) létrehozására összpontosít, és felszólítja a Tanácsot az időszerű végrehajtás biztosítására; rámutat arra, hogy a közös helyzetelemzés nemigen lehetséges az információmegosztási kultúra megléte nélkül, e kultúra kifejlesztése pedig aligha valósulhat meg a szerepek világos felosztásának hiányában;

38. üdvözli a megfigyelési és tájékoztatási központ tervezett fejlesztését az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Központ létrehozása érdekében, és hangsúlyozza, hogy e központnak az összekapcsolt uniós gyorsreagálási rendszer egyik pillérét kell képeznie; úgy véli, hogy a több ágazatot érintő válságok esetében a koordináció feladatát eseti alapon kell meghatározni, a „súlypont” elvével összhangban;

39. rámutat arra, hogy a jelenlegi globális környezetben, ahol egyre fokozódik a kölcsönös függőség, a szolidaritási klauzula életbe lépését kiváltó válságok valószínűleg többdimenziósak, és a válság által érintett harmadik országbeli állampolgárok vagy a válsághelyzetre való reagáláshoz szükséges nemzetközi fellépés okán nemzetközi dimenzióval rendelkeznek; hangsúlyozza az EKSZ által az ilyen esetekben betöltendő lényeges szerepet;

40. felkéri a tagállamokat, hogy fokozzák a segítség nyújtásával és fogadásával kapcsolatos kapacitásukat, valamint osszák meg egymással azzal kapcsolatos legjobb gyakorlataikat, hogy miként lehetne egyszerűsíteni nemzeti válságkoordinációs eljárásaikat és a nemzeti válságkoordinációs központjaiknak az EU-val folytatott kommunikációját; úgy véli, hogy mérlegelni kell az egész EU-ra kiterjedő megfelelő válságreagálási gyakorlatok tervezését és lebonyolítását is, amelyek bevonják a nemzeti válságreagálási struktúrákat és a megfelelő uniós struktúrákat;

41. elengedhetetlennek tartja a tagállamok illetékes szolgálatai között a szükséges eljárási és szervezeti kapcsolatok létrehozását, hogy biztosítsák a szolidaritási klauzula megfelelő működését annak életbe léptetését követően;

42. hangsúlyozza, hogy a Tanácsnál – a szolidaritási klauzulán alapuló segítségnyújtás iránti kérelmeket követően – folytatott döntéshozatali eljárások nem befolyásolhatják hátrányosan az EU reagálási képességét, és a meglévő mechanizmusokon – például a polgári védelmi mechanizmuson – keresztül történő válságreagálásnak bármely ilyen politikai döntéstől függetlenül azonnal elindíthatónak kell lennie; felhívja a figyelmet arra, hogy a katonai eszközök polgári védelmi műveletek támogatását szolgáló alkalmazására műveleti szinten már a szolidaritási klauzula alkalmazása nélkül is lehetőség nyílik, amit korábbi pakisztáni vagy líbiai műveletekkel kapcsolatban a Bizottság és az Európai Unió Katonai Törzse közötti sikeres együttműködés is példáz;

43. hangsúlyozza, hogy részletekbe menően meg kell határozni a szolidaritási klauzula alkalmazásakor követendő demokratikus eljárást, amelynek a döntésekért való elszámoltathatóságot is biztosítania kell, és magába kell foglalnia a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament megfelelő bevonását; hangsúlyozza, hogy fontos megelőzni a klauzula bármely, az alapvető jogok korlátozásával járó aránytalan használatát;

44. megjegyzi, hogy a szolidaritási klauzula alkalmazását maga után vonó katasztrófa vagy támadás esetén a Parlamentet és a Tanácsot, mint az EU jogalkotóit és költségvetési hatóságait, folyamatosan tájékoztatni kell a helyszínen kialakult helyzetről, valamint a katasztrófa vagy támadás eredetéről és lehetséges következményeiről, hogy naprakész és konkrét információk alapján alapos és objektív értékelést lehessen végezni későbbi felhasználás céljából.

45. emlékeztet arra, hogy a szolidaritási klauzula előírja az Európai Tanács számára az Uniót fenyegető veszélyek rendszeres értékelését; úgy véli, hogy az ilyen értékeléseket egyeztetni kell a NATO-val és legalább két külön szinten kell elvégezni, éspedig egyrészt hosszabb távú alapon az Európai Tanácson belül egy olyan eljárás keretében, amely egyebek mellett stratégiai elképzelésekkel szolgál az európai biztonsági stratégia és a belső biztonsági stratégia jövőbeni felülvizsgálataihoz, másrészt az aktuális fenyegetések gyakoribb, átfogó felülvizsgálatán keresztül.

46. úgy véli, hogy a fenyegetésértékeléseket kockázatértékelésekkel kell kiegészíteni, amelyek során a meglévő gyenge pontokat figyelembe véve nyújtanak elemzést a fenyegetésekről, és ezáltal azonosítják a kezelésre szoruló legsürgetőbb képességbeli hiányosságokat; emlékeztet arra, hogy a belső biztonsági stratégia végrehajtása keretében az EU-nak 2014-ig koherens kockázatkezelési politikát kell létrehoznia, amely összekapcsolja a fenyegetés- és kockázatértékeléseket a döntéshozatallal; ismételten emlékeztet továbbá arra, hogy 2012 végéig a Bizottságnak – a nemzeti kockázatelemzések alapján – el kell készíteni azon legfontosabb természeti és ember által előidézett kockázatok átfogó áttekintését, amelyekkel az EU a jövőben szembesülhet; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a közös helyzetértékelés érdekében osszák meg egymással nemzeti kockázatértékeléseiket és kockázatkezelési terveiket;

47. hangsúlyozza, hogy az ennek eredményeként létrejövő, több veszélyt figyelembe vevő közös értékeléseknek fel kell használniuk az EU Helyzetelemző Központjának kapacitásait, felhasználva a megosztott hírszerzési információkat és integrálva a fenyegetés- és kockázatértékelésben részt vevő uniós szervek – például a Bizottság vonatkozó főigazgatóságai (többek között a DG HOME, DG ECHO és DG SANCO) és az uniós ügynökségek (Europol, Frontex, Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ és más ügynökségek) – által biztosított adatokat;

48. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a NATO Parlamenti Közgyűlésnek és a NATO főtitkárának.

(1)

10207/12.

(2)

Elfogadott szövegek:P7_TA(2012)0207.

(3)

Elfogadott szövegek:P7_TA(2011)0574.

(4)

Elfogadott szövegek:P7_TA(2011)0404.

(5)

Elfogadott szövegek:P7_TA(2010)0419.

(6)

A Tanács 2009. november 12-i következtetései (15505/1/09 REV).

(7)

Elfogadott szövegek:P7_TA(2010)0467.

(8)

Az alábbiakban : „kölcsönös segítségnyújtási klauzula”, jóllehet a Szerződésben a klauzulának nincsen elnevezése. Vö. különösen a módosított brüsszeli szerződés V. cikkében foglalt kölcsönös védelmi kötelezettséggel, amely – az említett szerződés aláírói szerint – az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése alapján is fennáll (A Nyugat-európai Unió Állandó Tanácsa elnökségének 2010. március 31-i nyilatkozata).

(9)

Lásd: Az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslat (COM(2011)0934).


KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

„Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási klauzulájáról: szakpolitikai és műveleti dimenzió” című jelentésről

Külügyi Bizottság, előadó: Ioan Mircea Paşcu

Sabine Lösing és Willy Meyer, a GUE/NGL képviselői által benyújtott kisebbségi vélemény

A kölcsönös védelmi klauzula (az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése) az EU-t katonai szövetséggé formálja, a szolidaritási klauzula (az EUSZ 222. cikke) pedig az EU-n belüli katonai beavatkozások előtt egyengeti az utat.

A valamely tagállamot érő fegyveres támadás esetén kifejezetten előírt „kötelezettség”, amelynek értelmében „minden segítséget és támogatást” meg kell adni, túllép a NATO kölcsönös segítségnyújtási záradékán, mivel a nem fegyveres támadásokat is fednie kell.

A szolidaritási klauzulán belül katonai támogatás is igényelt terrortámadások, természeti vagy ember által okozott katasztrófák esetén, amelyek az EU-n belül katonai műveleteket vonnak maguk után.

Informatikai támadások, járványok vagy energiakimaradások is a szolidaritási klauzula alkalmazásának kiváltó okai lehetnek.

Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének érvelése szerint ösztönzi a fegyverkezést, harmonizálást igényel és megerősített együttműködést a NATO-val, valamint összhangot a NATO keretében vállalt kötelezettségvállalásokkal.

A javaslatot az alábbiak miatt elutasítjuk:

· nincs egyértelműen meghatározva, mi tartozik a szolidaritási klauzula alá; ha társadalmi nyugtalanságra/sztrájkokra kerül sor, ezeket is „ember által okozott katasztrófának” tekinti,

· a katonai intézkedéseket a polgári fellépés elé helyezi az EU-n kívül és belül, kizárólag az EU védelmére és katonai megoldásokra összpontosít,

· további militarizálás és fegyverkezés mellett érvel.

Kérjük az alábbiakat:

- polgári EU, civil konfliktusmegoldás, semmilyen katonai segítségnyújtási kötelezettség sem az EU-ban, sem az EU-n kívül,

- minden tevékenység szigorúan az ENSZ alapokmányán és a nemzetközi jogon belül,

- az EU szigorú elhatárolása a NATO-tól, valamint a polgári képességek elkülönítése a katonaiaktól.


VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (*) (10.10.2012)

a Külügyi Bizottság részére

az EU kölcsönös védelmi és politikai záradékairól: politikai és műveleti dimenziók

(2012/2223(INI))

A vélemény előadója (*): Andrew Duff

(*)       Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   Bevezető hivatkozás

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

– tekintettel a NYEU Közgyűlésének feloszlatására irányuló határozatra;

2.   6 a bevezető hivatkozás (új)

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

– tekintettel az Észak-atlanti Szerződés 4. és 5. cikkére;

3.   B a preambulumbekezdés (új)

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Ba. mivel a biztonság és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem az Európai Unió prioritásai közé tartozik; mivel a tagállamok egyetértésével kidolgozott közös válaszra és közös stratégiára van szükség;

4.   C a preambulumbekezdés (új)

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Ca) mivel a világ jelenlegi biztonsági kockázatai között rendkívül sok összetett és folyton változó veszély szerepel, így például a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek terjedése, széthulló államok, befagyott és véget nem érő konfliktusok, szervezett bűnözés, a kibertér fenyegetettsége, az energiaforrások szűkössége, a környezet állapotromlása és az azzal járó biztonsági kockázatok, a természeti és az ember által okozott katasztrófák, a pandémiák és számos egyéb veszély,

5.   C b preambulumbekezdés (új)

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

Cb. mivel az EU elismeri a nemzetközi jogra támaszkodó, hatékony multilateralizmuson alapuló nemzetközi rendet, és azt, hogy ezzel kifejezésre jut az európaiak azon meggyőződése, hogy egyetlen nemzet sem szállhat szembe egyedül az új fenyegetésekkel;

6.   1 bekezdés

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

1. arra sürgeti a tagállamokat, a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy teljes mértékben használják ki a Szerződés vonatkozó rendelkezései által kínált lehetőségeket, különös tekintettel a kölcsönös védelmi és a szolidaritási klauzulára, hogy az európaiak számára erőteljes biztonságpolitikát kínáljanak a súlyos biztonsági kockázatok ellen, fokozott költséghatékonyság, illetve a terhek és a költségek méltányos megosztása mellett;

1. arra sürgeti a tagállamokat, a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy teljes mértékben használják ki a Szerződés vonatkozó rendelkezései által kínált lehetőségeket, különös tekintettel a kölcsönös védelmi és a szolidaritási klauzulára, hogy garantálják valamennyi tagállam oszthatatlan biztonságát és azt, hogy minden európai polgár ugyanolyan biztonsági garanciákat és egyenlő szintű védelmet kapjon a hagyományos és a nem hagyományos fenyegetettségekkel szemben, figyelembe véve a fokozott költséghatékonyság, illetve a terhek és a költségek méltányos megosztásának szükségességét;

7.   2 b bekezdés (új)

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

2b. miközben újólag megerősíti, hogy a területi integritás és a polgárok védelme továbbra is a védelmi politika központi elemét képezi, sürgeti a Tanácsot, hogy múlja felül a NATO megközelítését, amely olyan elkerülhetetlen körülményekkel foglalkozik, amelyek esetén a külső veszélyek megelőzése szükséges a szövetségesek védelmi érdekeinek előmozdításához, valamint erőfelfejlesztésre van szükség;

8.   4 bekezdés

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

4. felhívja a figyelmet azokra a különböző eszközökre – például a polgári védelmi mechanizmus vagy a Szolidaritási Alap –, amelyekkel az Unió és a tagállamok a szolidaritás szellemében nézhetnek szembe a rendkívüli eseményekkel, valamint rámutat arra, hogy az EUMSZ 122. cikke értelmében súlyos nehézségek esetén gazdasági és pénzügyi támogatás nyújtható; ezenkívül emlékeztet a közös kül- és biztonságpolitika terén a kölcsönös politikai szolidaritás továbbfejlesztésére irányuló, az EUSZ 24. cikkében foglalt kötelezettségvállalásra; hangsúlyozza, hogy a kölcsönös védelmi és a szolidaritási klauzulának nem az a célja, hogy ezen eszközök bármelyikének a helyébe lépjen, hanem hogy kiegészítse azokat a rendkívüli fenyegetést vagy kárt magában foglaló helyzetekben, és különösen akkor, amikor a válasz magas szintű politikai koordinációt és a katonaság bevonását kívánja meg;

4. felhívja a figyelmet, hogy az EU-nak tovább kell fejlesztenie a globális veszélyek és kihívások kezelését szolgáló átfogó megközelítést, a saját és tagállamai rendelkezésére álló eszközök széles körére támaszkodva, beleértve – végső megoldásként – a katonai eszközöket is; ezenkívül emlékeztet a közös kül- és biztonságpolitika terén a kölcsönös politikai szolidaritás továbbfejlesztésére irányuló, az EUSZ 24. cikkében foglalt kötelezettségvállalásra; hangsúlyozza, hogy a kölcsönös védelmi és a szolidaritási klauzulának nem az a célja, hogy ezen eszközök bármelyikének a helyébe lépjen, hanem hogy kiegészítse azokat a rendkívüli fenyegetést vagy kárt magában foglaló helyzetekben, és különösen akkor, amikor a válasz magas szintű politikai koordinációt és a katonaság bevonását kívánja meg;

9.   6 bekezdés

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

6. emlékezteti a tagállamokat arra, hogy egyértelműen kötelesek minden rendelkezésükre álló segítséget és támogatást megadni, ha valamely tagállamot saját területén fegyveres támadás éri; hangsúlyozza, hogy jóllehet valószínűtlen, hogy az előre látható jövőben a tagállamok valamelyikét súlyos támadás érje, továbbra is kiemelten kell kezelni a hagyományos területi védelmet és az új fenyegetésekkel szembeni védelmet egyaránt; emlékeztet arra is, hogy a Szerződés értelmében azon tagállamok számára, amelyek az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) tagjai, a NATO marad a kollektív védelmük alapja és végrehajtási fóruma, és a kölcsönös védelem kérdését érintő kötelezettségvállalásoknak és együttműködésnek összhangban kell lenniük a NATO szerinti kötelezettségekkel;

6. emlékezteti a tagállamokat arra, hogy az EUSZ 42. cikke (7) bekezdése szerint egyértelműen kötelesek minden rendelkezésükre álló segítséget és támogatást megadni, ha valamely tagállamot saját területén fegyveres támadás éri; emlékeztet arra is, hogy az uniós tagállamok túlnyomó része a NATO tagja, és ennek megfelelően az Unió közös biztonság- és védelempolitikájának összeegyeztethetőnek kell lennie és összhangban kell állnia a NATO szerinti kötelezettségekkel, egyúttal tiszteletben tartva az EU autonómiáját; megfelelően tudomásul veszi a NATO tagsággal nem rendelkező uniós államok biztonság- és védelempolitikájának sajátos jellegét, ugyanakkor megállapítja, hogy az EU kölcsönös segítségnyújtási záradékát soha nem lehet a NATO-val folytatott előzetes egyeztetés, illetve közreműködésének kérése nélkül életbe léptetni;

10. 7 bekezdés

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

7. mindamellett rámutat arra, hogy ugyanolyan fontos felkészülni a NATO-n kívüli uniós tagállamokat vagy uniós tagállamok észak-atlanti területen kívüli – és ezért a Washingtoni Szerződés hatálya alá nem tartozó – területeit érintő helyzetekre, vagy az olyan helyzetekre, amelyek esetében a NATO-n belül nem születik megállapodás a közös fellépésről;

7. mindamellett rámutat arra, hogy – és ez ugyanolyan fontos – fel kell készülni a NATO-n kívüli uniós tagállamokat vagy uniós tagállamok észak-atlanti területen kívüli – és ezért a Washingtoni Szerződés hatálya alá nem tartozó – területeit érintő helyzetekre, vagy az olyan helyzetekre, amelyek esetében a NATO-n belül nem születik megállapodás a közös fellépésről, a Berlin plusz megállapodásban kilátásba helyezett kapacitásainak igénybevételét illetően is;

11. 9 bekezdés

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

9. hangsúlyozza az elrettentés fontosságát, és következésként azt, hogy az európai országok meggyőző katonai kapacitásokkal rendelkezzenek; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az együttműködésen alapuló katonai képességfejlesztés terén, nevezeten az EU és a NATO egymást kiegészítő „egyesítés és megosztás” és „intelligens védelem” kezdeményezésein keresztül, amelyek döntő fontosságú előrelépést jelentenek a védelmi költségvetések korlátozottságának idején;

9. hangsúlyozza az elrettentés fontosságát, és következésként azt, hogy az európai országok meggyőző katonai kapacitásokkal rendelkezzenek; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az együttműködésen alapuló katonai képességfejlesztés terén, nevezeten az EU és a NATO egymást kiegészítő „egyesítés és megosztás” és „intelligens védelem” kezdeményezésein keresztül, amelyek döntő fontosságú előrelépést jelentenek a védelmi költségvetések korlátozottságának idején; ebben az összefüggésben megismétli arra irányuló felhívását, hogy az Európai Védelmi Ügynökség munkáját a nemzeti védelmi minisztériumok fokozottan tartsák tiszteletben és használják ki; továbbá arra ösztönzi a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy folytassák a vitát a Lisszaboni Szerződésben kilátásba helyezett állandó strukturált együttműködés kialakításának céljából;

12. 9 a bekezdés (új)

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

9a. úgy véli, hogy együttműködésük megszilárdítása érdekében mind a NATO-nak, mind pedig az Európai Uniónak alapvető kapacitásaik megerősítésére, az átjárhatóság javítására, valamint doktrínáik, terveik, technológiáik, felszereléseik és felkészítési módszereik összehangolására kell összpontosítaniuk;

13. 10 bekezdés

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

10. ismételten felszólít a katonai követelmények módszeres harmonizálására és egy harmonizált uniós védelmi tervezési és beszerzési eljárás létrehozására, amely összhangban van az uniós célkitűzések szintjével és a NATO védelmi tervezési folyamatával; a kölcsönös védelmi klauzula által nyújtott magas szintű biztonsági garanciákra figyelemmel arra ösztönzi a tagállamokat, hogy – védelmi tervezésük alapvető elveiként – a képességfejlesztés terén vegyék fontolóra a multinacionális együttműködés, és adott esetben a szakosodás megvalósítását;

10. ismételten felszólít a katonai követelmények módszeres harmonizálására és egy harmonizált uniós védelmi tervezési és beszerzési eljárás létrehozására, amely összhangban van az uniós célkitűzések szintjével és a NATO védelmi tervezési folyamatával; a kölcsönös védelmi klauzula által nyújtott magas szintű biztonsági garanciákra figyelemmel arra ösztönzi a tagállamokat, hogy – védelmi tervezésük alapvető elveiként – a képességfejlesztés terén vegyék fontolóra a multinacionális együttműködés, és adott esetben a földrajzi és szerepköri szakosodás megvalósítását;

14. 15 bekezdés

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

15. hangsúlyozza, hogy elejét kell venni minden erkölcsi kockázatnak, mivel néhány tagállam kísértést érezhet arra, hogy túlságosan mások szolidaritására támaszkodjon, miközben saját biztonsági és katasztrófaelhárítási képességeibe a szükségesnél kisebb mértékű befektetést hajtja végre; hangsúlyozza, hogy a polgárok védelméért és a biztonságáért saját területükön elsősorban a tagállamok felelnek;

15. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak be kell fektetniük saját biztonsági és katasztrófavédelmi képességeikbe, és nem szabad túlságosan mások szolidaritására támaszkodniuk; hangsúlyozza, hogy a polgárok védelméért és a biztonságáért saját területükön elsősorban a tagállamok felelnek;

15. 16 bekezdés

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

16. véleménye szerint a szolidaritási klauzulát olyan helyzetekben kell alkalmazni, amelyek meghaladják az érintett tagállam kapacitásait vagy több ágazatot átfogó válaszlépést igényelnek, számos szereplő közreműködésével; hangsúlyozza, hogy a szolidaritás a megfelelő nemzeti kapacitásokba való befektetés kötelezettségét is magában foglalja;

16. véleménye szerint a szolidaritási klauzulát olyan helyzetekben kell alkalmazni, amelyek meghaladják az érintett tagállam kapacitásait vagy több ágazatot átfogó válaszlépést igényelnek, számos szereplő közreműködésével; hangsúlyozza, hogy a szolidaritás a megfelelő nemzeti és európai kapacitásokba való befektetés kötelezettségét is magában foglalja;

16. 32 bekezdés

[a (32) bekezdés kiemelése és a (27) bekezdés után való beillesztése]

17. 33 bekezdés

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

33. felkéri a tagállamokat, hogy osszák meg egymással azzal kapcsolatos legjobb gyakorlataikat, hogy miként lehetne egyszerűsíteni nemzeti válságkoordinációs eljárásaikat és a nemzeti válságkoordinációs központjaiknak az EU-val folytatott kommunikációját;

33. felkéri a tagállamokat, hogy javítsák a segítségnyújtásra és a segítség elfogadására irányuló képességeiket, és osszák meg egymással azzal kapcsolatos legjobb gyakorlataikat, hogy miként lehetne egyszerűsíteni nemzeti válságkoordinációs eljárásaikat és a nemzeti válságkoordinációs központjaiknak az EU-val folytatott kommunikációját; úgy véli, hogy mérlegelni kell az egész EU-ra kiterjedő megfelelő válságreagálási gyakorlatok tervezését és lebonyolítását is, amelyek bevonják a nemzeti válságreagálási struktúrákat és a megfelelő uniós struktúrákat;

18. 33 a bekezdés (új)

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

 

33a. elengedhetetlennek tartja a tagállamok illetékes szolgálatai között a szükséges eljárási és szervezeti kapcsolatok létrehozását, hogy biztosítsák a szolidaritási klauzula megfelelő működését annak életbe léptetését követően;

19. 35 bekezdés

 

Állásfoglalásra irányuló indítvány

Módosítás

35. emlékeztet arra, hogy a szolidaritási klauzula előírja az Európai Tanács számára az Uniót fenyegető veszélyek rendszeres értékelését; úgy véli, hogy az ilyen értékeléseket legalább két külön szinten kell elvégezni; egyrészt egy inkább hosszabb távú alapon az Európai Tanácson belül egy olyan eljárás keretében, amely egyebek mellett stratégiai elképzelésekkel szolgál az európai biztonsági stratégia és a belső biztonsági stratégia jövőbeni felülvizsgálataihoz, másrészt az aktuális fenyegetések gyakoribb, átfogó felülvizsgálatán keresztül;

35. emlékeztet arra, hogy a szolidaritási klauzula előírja az Európai Tanács számára az Uniót fenyegető veszélyek rendszeres értékelését és ennek a NATO-n belüli partnerekkel való összehangolását; úgy véli, hogy az ilyen értékeléseket legalább két külön szinten kell elvégezni; egyrészt egy inkább hosszabb távú alapon az Európai Tanácson belül egy olyan eljárás keretében, amely egyebek mellett stratégiai elképzelésekkel szolgál az európai biztonsági stratégia és a belső biztonsági stratégia jövőbeni felülvizsgálataihoz, másrészt az aktuális fenyegetések gyakoribb, átfogó felülvizsgálatán keresztül;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

9.10.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

14

9

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Alfredo Antoniozzi, Andrew Henry William Brons, Carlo Casini, Andrew Duff, Roberto Gualtieri, Enrique Guerrero Salom, Zita Gurmai, Gerald Häfner, Stanimir Ilchev, Constance Le Grip, David Martin, Morten Messerschmidt, Paulo Rangel, Algirdas Saudargas, Indrek Tarand, Rafał Trzaskowski, Manfred Weber, Luis Yáñez-Barnuevo García

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Zuzana Brzobohatá, Andrea Češková, Marietta Giannakou, Anneli Jäätteenmäki, Vital Moreira, Helmut Scholz, György Schöpflin


VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (15.10.2012)

a Külügyi Bizottság részére

az EU kölcsönös védelmi és politikai záradékairól: szakpolitikai és műveleti dimenzió

(2012/2223(INI))

A vélemény előadója: Simon Busuttil

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az EU stratégiai önállóságának megerősítését célzó közös védelmi politika fokozatos kialakítását és megerősítését az Unió elsődleges céljai közé sorolja;

B.  mivel az EUMSZ 222. cikke (szolidaritási záradék) bevezeti – most először – az Unió és tagállamai arra irányuló kötelezettségét, hogy terrortámadás vagy természeti vagy ember által okozott katasztrófa esetén segítsék egymást;

C. mivel, míg a tagállamok továbbra is elsődleges felelősséget viselnek a területükön kialakult válságok kezeléséért, a katasztrófák egyre inkább határokon átnyúló jellegűek és meghaladhatják egyetlen tagállam katasztrófa-elhárítási képességét, és ezért az uniós fellépés hathatósan közrejátszik az erőfeszítések és erőforrások összefogása és a válaszlépés koordinálása tekintetében;

1.  felhívja a Bizottságot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy késlekedés nélkül nyújtsanak be jogalkotási javaslatot a szolidaritási klauzula végrehajtására az Unió szervezeti és válságkezelési hatékonyságának mind a megelőzés, mind a válaszadás tekintetében való fokozása érdekében;

2.  rámutat a tagállamok és a létező eszközök közötti kapcsolatok nyomon követésének és a koordináció javításának, valamint a hiányosságok és átfedések azonosításának szükségességére;

3.  rámutat, hogy uniós szinten már számos hasznos eszköz létezik, többek közt az EU szükséghelyzeti és válságkoordinációs intézkedései, az európai polgári védelem, EKSZ válságkezelés és operatív koordináció, az EU Helyzetelemző Központ, a Bizottság stratégiai elemzési és reagálási részlege, az Europol gyorsreagálási hálózata, a CBRN cselekvési terv, az Atlas Hálózat, az ARGUS és az olyan ügynökségek, mint a Frontex; megjegyzi, hogy a szolidaritási záradéknak nem szabad új eszközöket létrehoznia, ehelyett inkább a szóban forgó eszközöket kell összehangolnia, kiigazítania vagy megerősítenie a katasztrófák és támadások megelőzése és az azokra való, a szükségesség és arányosság elvével összhangban végrehajtott reagálás érdekében;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy részletezze azokat a helyzeteket, amelyek a szolidaritási záradék aktiválását vonnák maguk után, valamint ismertesse részletekbe menően az annak alkalmazására vonatkozó demokratikus eljárást, amelynek a döntésekért való elszámoltathatóságot is biztosítania kell, és magába kell foglalnia a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament megfelelő bevonását; ösztönzi a Bizottságot, hogy vázoljon fel egy olyan, méltányos rendszert, amely rögzíti, hogy a tagállamok adott esetben a szolidaritás jegyében hogyan vonják össze a szükséges eszközöket vagy erőforrásokat;

5.  kéri a tagállamokat, hogy növeljék kapacitásukat annak érdekében, hogy teljesíteni tudják a szolidaritási záradék szerinti, a „közös fellépésre” és a „segítségnyújtásra” vonatkozó kötelezettségeiket;

6   hangsúlyozza, hogy a szolidaritási záradékot ugyanazon struktúrák és eljárások szerint kell aktiválni, mint amelyek a kölcsönös védelmi klauzulára vonatkoznak, és megjegyzi, hogy a Tanácsnak öt napon belül meg kell hoznia a döntést erre vonatkozólag;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy világosan határozza meg, hogy melyek azok a katasztrófák és támadások, amelyek esetében a szolidaritási záradék képes hatékonyan lefedni olyan helyzetek széles skáláját, amelyek esetében szolidaritásra van szükség, megakadályozva ugyanakkor a záradék bármely aránytalan használatát, amely korlátozná az alapvető jogokat; megjegyzi, hogy a szolidaritási záradéknak az Unió határain kívüli, a tagállamokra közvetlen és jelentős hatást gyakorló súlyos helyzetekre is ki kell terjednie;

8.  felhívja rá a figyelmet, hogy az EUMSZ 222. cikke kifejezetten utal a terrorista fenyegetésekre és a társadalom ezek elleni védelmére, és így emlékeztet az EU terrorizmus-ellenes stratégiájának fontosságára;

9.  úgy véli, hogy az Európai Tanácsnak az EUMSZ 222. cikkében megfogalmazott azon kötelezettsége, hogy rendszeresen értékelje az EU fenyegetettségét fontos összetevője a megelőzést célzó szakpolitikák összehangolására irányuló uniós erőfeszítéseknek; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat arra vonatkozóan, miként lehetne e kötelezettséget a legmegfelelőbb módon teljesíteni;

10. úgy véli, hogy olyan katasztrófa vagy támadás esetén, amely aktiválná a szolidaritási záradékot, a Parlamentet és a Tanácsot, mint az EU jogalkotóit és költségvetési hatóságait, folyamatosan tájékoztatni kell a helyszínen kialakult helyzetről, valamint a katasztrófa vagy támadás eredetéről és lehetséges következményeiről, hogy naprakész és konkrét információk alapján alapos és objektív értékelést lehessen végezni későbbi felhasználás céljából.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

11.10.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

33

3

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jan Philipp Albrecht, Roberta Angelilli, Rita Borsellino, Emine Bozkurt, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Simon Busuttil, Carlos Coelho, Ioan Enciu, Frank Engel, Cornelia Ernst, Tanja Fajon, Monika Flašíková Beňová, Kinga Gál, Kinga Göncz, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Sophia in ‘t Veld, Lívia Járóka, Juan Fernando López Aguilar, Monica Luisa Macovei, Svetoslav Hristov Malinov, Véronique Mathieu, Nuno Melo, Claude Moraes, Georgios Papanikolaou, Carmen Romero López, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Renate Sommer, Nils Torvalds, Wim van de Camp, Axel Voss, Renate Weber, Tatjana Ždanoka, Auke Zijlstra

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Stanimir Ilchev, Jan Mulder, Siiri Oviir, Marco Scurria

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Kay Swinburne, Salvatore Tatarella


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

25.10.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

50

8

8

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pino Arlacchi, Elmar Brok, Jerzy Buzek, Tarja Cronberg, Arnaud Danjean, Michael Gahler, Marietta Giannakou, Ana Gomes, Andrzej Grzyb, Anna Ibrisagic, Liisa Jaakonsaari, Anneli Jäätteenmäki, Jelko Kacin, Ioannis Kasoulides, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Maria Eleni Koppa, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Vytautas Landsbergis, Ryszard Antoni Legutko, Krzysztof Lisek, Sabine Lösing, Ulrike Lunacek, Mario Mauro, Willy Meyer, María Muñiz De Urquiza, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Norica Nicolai, Raimon Obiols, Kristiina Ojuland, Ria Oomen-Ruijten, Justas Vincas Paleckis, Pier Antonio Panzeri, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Bernd Posselt, Hans-Gert Pöttering, Cristian Dan Preda, Fiorello Provera, Libor Rouček, Tokia Saïfi, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Nikolaos Salavrakos, Jacek Saryusz-Wolski, György Schöpflin, Werner Schulz, Laurence J.A.J. Stassen, Charles Tannock, Inese Vaidere, Geoffrey Van Orden, Kristian Vigenin, Sir Graham Watson, Boris Zala, Karim Zéribi

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Laima Liucija Andrikienė, Charalampos Angourakis, Jean-Jacob Bicep, Véronique De Keyser, Andrew Duff, Diogo Feio, Hélène Flautre, Antonio López-Istúriz White, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Luis Yáñez-Barnuevo García

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat