Jelentés - A7-0434/2012Jelentés
A7-0434/2012
Európai Parlament

JELENTÉS az EU és Kína közötti kapcsolatokról

20.12.2012 - (2012/2137(INI))

Külügyi Bizottság
Előadó: Bastiaan Belder


Eljárás : 2012/2137(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A7-0434/2012
Előterjesztett szövegek :
A7-0434/2012
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU és Kína közötti kapcsolatokról

(2012/2137(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Unió és Kína között 1975 májusában felvett diplomáciai kapcsolatokra,

–   tekintettel a Kínával ápolt kapcsolatok fő jogi keretére, nevezetesen az 1985 májusában aláírt EK–Kína kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodásra[1], amely magában foglalja a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, valamint az EU–Kína együttműködési programot,

–   tekintettel az új partnerségi és együttműködési megállapodásról 2007 óta folyamatban lévő tárgyalásokra,

–   tekintettel a 2003-ban indított EU–Kína stratégiai partnerségre,

–   tekintettel a hivatalosan 1994-ben indított EU–Kína strukturált politikai párbeszédre és a stratégiai és külpolitikai kérdésekről szóló, 2010-ben indított magas szintű stratégiai párbeszédre,

–   tekintettel a Bizottság „EU–Kína: Közelebbi partnerség, növekvő felelősség” című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett 2006. október 24-i közleményére (COM(2006)0631),

–   tekintettel a Bizottság „Fejlődő partnerség: közös érdekek és kihívások az EU és Kína kapcsolataiban” című politikai dokumentumára (COM(2003)0533), amelyet az Európai Tanács 2003. október 13-án fogadott el,

–   tekintettel a Tanács Kelet-Ázsiára vonatkozó politikai iránymutatásaira,

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2006. december 11–12-i ülésén elfogadott, „EU–Kína stratégiai partnerség” című tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel a 2007–2013-as időszakra szóló, Kínára vonatkozó bizottsági stratégiai dokumentumra, a 2011–2013-as időszakra szóló többéves indikatív programra, valamint a stratégiai dokumentum 2010-es félidős értékelésére és a 2011–2013-as időszakra szóló többéves indikatív program felülvizsgálatára,

–   tekintettel Kínának az EU-ról szóló, 2003. október 13-án kiadott első politikai dokumentumára,

–   tekintettel az 1995-ben indított, az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédre, és a párbeszéd két legújabb, 2011. június 16-án Pekingben tartott 30. és a 2012. május 29-én Brüsszelben tartott 31. fordulójára,

–   tekintettel a Kína és az Unió közötti csaknem 60 – többek között a környezetvédelem, a regionális politika, a foglalkoztatás és a szociális ügyek, valamint a civil társadalom területén folytatott – ágazati párbeszédre,

–   tekintettel az EU és Kína e területen létrehozott valamennyi közös kezdeményezésének helyet adó EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd 2012. februári megindítására,

–   tekintettel az EK és Kína között 1998 decemberében aláírt és 2000-ben hatályba lépett, majd 2004-ben és 2009-ben megújított tudományos és technológiai együttműködési megállapodásra[2], a 2009. május 20-án aláírt tudományos és technológiai partnerségi megállapodásra, valamint az energiaügyi együttműködésről szóló, 2010. december 8-i EK–Kína közös nyilatkozatra,

–   tekintettel az EU Galileo műholdas navigációs programjában való együttműködésről szóló, Kínával kötött megállapodásra, amelyet 2003. október 30-án írtak alá,

–   tekintettel a 2012 szeptember 20-án Brüsszelben tartott 15. EU–Kína csúcstalálkozóra és a találkozó lezárásaként kiadott közös sajtóközleményre,

–   tekintettel a 2005. szeptemberi, 8. EU–Kína csúcstalálkozón létrehozott EU–Kína éghajlat-változási partnerségre és az ugyanitt kiadott, az éghajlatváltozásról szóló közös nyilatkozatra,

–   tekintettel az energiabiztonságról szóló, 2012. május 3-i brüsszeli EU–Kína közös nyilatkozatra, valamint az EK és Kína közötti energiaügyi párbeszéd keretében 2011. novemberében tartott 5. ülésre,

–   tekintettel az EU-Kína kerekasztalokra,

–   tekintettel a Kínai Kommunista Párt 2012 november 8–14-én megtartott 18. nemzeti kongresszusára, valamint a Politbüro Állandó Bizottságán belüli vezetőváltásra, amelyről a kongresszuson határoztak,

–   tekintettel a Kínával tartott legutóbbi parlamentközi ülésére, amelyre 2012. július 11–12-én Brüsszelben került sor,

–   tekintettel a Kínáról szóló közelmúltbeli állásfoglalásaira, különösen „Az EU és Kína: kiegyenlítetlen kereskedelem?” című 2012. május 23-i állásfoglalására[3], a BRIC-országokkal és más feltörekvő hatalmakkal kapcsolatos uniós külpolitika célkitűzéseiről és stratégiáiról szóló 2012. február 2-i állásfoglalására[4], valamint a Tanács közös kül- és biztonságpolitikáról (KKBP-ről) szóló, az Európai Parlamenthez intézett 2012. szeptember 12-i éves jelentésére[5],

–   tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló 2006. szeptember 7-i[6], valamint a Kínával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló 2009. február 5-i állásfoglalására[7],

–   tekintettel az emberi jogok Kínában történő megsértéséről, különösen Liu Hsziao-po ügyéről szóló, 2010. január 21-i állásfoglalására[8], a kashgari helyzetről és az ottani kulturális örökségről (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására[9], az Aj Vej-vej ügyéről szóló, 2011. április 7-i állásfoglalására[10], a kínai kényszerabortusszal kapcsolatos botrányról szóló, 2012. július 5-i állásfoglalására[11], a Kínáról, a kisebbségek jogairól és a halálbüntetés alkalmazásáról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására[12], valamint „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására[13],

–   tekintettel az EU fegyverembargójára, melyet az 1989. júniusi Tienanmen téri fellépés után vezettek be, és amelyet az Európai Parlament a közös kül- és biztonságpolitika főbb szempontjairól és alapvető választásairól szóló 2006. február 2-i állásfoglalásában[14] támogatott,

–   tekintettel az EU, Kína és Tajvan közötti kapcsolatokról és a távol-keleti biztonsági helyzetről szóló, 2005. július 7-i állásfoglalására[15],

–   tekintettel a Tibetről és Kínában az emberi jogok helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a „Tibet – arra vonatkozó tervek, hogy a kínait tegyék az oktatás fő nyelvévé” című, 2010. november 25-i állásfoglalására[16], a Tibetről, különös tekintettel a szerzetesnők és szerzetesek önmaguk felgyújtása következtében történt haláláról szóló, 2011. október 27-i állásfoglalására,[17] és a tibeti emberi jogi helyzetről szóló, 2012. június 14-i állásfoglalására[18],

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0434/2012),

A. mivel az Unió és Kína közötti stratégiai partnerség nagy jelentőséggel bír az Unió és Kína közötti kapcsolatok szempontjából, és mivel e kapcsolat kiemelkedő fontosságú az olyan globális kérdések megválaszolása szempontjából, mint a globális és regionális biztonság, a gazdasági válság, a pénzügyi és piacszabályozás, az energiabiztonság, a tömegpusztító fegyverek és a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozása, az éghajlatváltozás, a piacgazdaság gazdasági és társadalmi fejlődése, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása, a szervezett bűnözéssel, a terrorizmussal és a kalózkodással szemben folytatott harc, továbbá az EU és Kína közötti kétoldalú aggályok kezelése keretének megteremtése;

B.  mivel a stratégiai partnerség megköveteli a kölcsönös felelősség iránti erős elkötelezettséget és az erős bizalmat, valamint az egyetemes értékeken kell alapulnia;

C. mivel az EU és Kína közötti együttműködési megállapodás 1985-ös aláírása óta az EU és Kína közötti kapcsolatok jelentős fejlődésen mentek keresztül; mivel a Bizottság 2006-ban elfogadta a Kínára vonatkozó, fő politikai stratégiáját, ezzel összefüggésben pedig 2007 januárjában megkezdődte a tárgyalásokat egy átfogó partnerségi és együttműködési megállapodásról az EU és Kína közötti kapcsolatok különösen a kereskedelem és a befektetések terén történő további javításának céljával;

D. mivel Kína a bővülő, államilag ellenőrzött gazdasági modellből egy olyan modell irányába mutató társadalmi és gazdasági átalakulás folyamatán megy keresztül, amely nagyobb gazdasági szabadságon alapul, ami pedig cserébe a kínai népesség nagy része számára lehetővé tette életszínvonala javítását;

E.  mivel azonban a politikai szabadságjogok terén nem ment végbe hasonló fejlődés;

F.  mivel az emberi jogok kiegészítik egymást, egyetemesek, elidegeníthetetlenek, oszthatatlanok és kölcsönösen függnek egymástól; mivel Kínát a gazdasági és társadalmi emberi jogok foglalkoztatják (például élelmiszerhez, ruházathoz, gazdasági fejlődéshez való jog), míg az EU az emberi jogok tágabb megközelítését vallja, amely különösen a polgári és politikai jogokat foglalja magába és hangsúlyozza (például szólásszabadság, vallásszabadság és az egyesülés szabadsága);

G. mivel kínai polgári jogi aktivisták arról számoltak be, hogy megfosztották őket szabadságuktól, amikor a rendőrség elfogatóparancs és vádemelés nélkül hónapokig őrizetben tartotta őket, és ezalatt nem tarthatták a kapcsolatot a családjukkal, és jogi segítséget sem kaphattak;

H. mivel Hu Csin-tao már 2007-ben arra utasította a legmagasabb szintű igazságügyi fórumokat, hogy a bírákat három „mindenek felett álló elv” vezesse: a párt, a nép és a jog, ebben a sorrendben, és 2012 márciusában a kínai igazságügyi minisztérium rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében engedélyük megszerzése vagy megújítása érdekében valamennyi jogásznak hűségesküt kell tennie a Kínai Kommunista Párt mellett;

I.   mivel a hét hónapos várandós Feng Csien-mej meg nem született kislányának rendkívül kegyetlen kényszerabortuszával kapcsolatos, 2012. június közepén megjelent megrázó hírek a hivatalosan követett „egyke” politika eltörlésével kapcsolatos vitát váltottak ki;

J.   mivel a Kínai kormány tett ugyan előrelépést egyes gazdasági és társadalmi jogok előmozdítása terén, a véleménynyilvánítás szabadságát, az egyesülési és gyülekezési szabadságjogokat, a sajtószabadságot, valamint a szakszervezethez való csatlakozás jogát következetesen elnyomják; mivel az emberi jogi szervezetek továbbra is az emberi jogok kínai hatóságok általi súlyos megsértésének eseteiről számolnak be, amilyen például a börtönbe zárt Nobel-békedíjas Liu Hsziao-Póhoz hasonló, nagynevű másként gondolkodók elítélése, a média- és internetszabadság kiterjedt korlátozása, az ügyvédek, emberijogvédők és nem-kormányzati szervezetek megszigorított ellenőrzése és zaklatása, az ujgurok, tibetiek és szabadságjogaik kiterjedtebb ellenőrzése, illetve elnyomása, valamint az erőszakos eltüntetések és az önkényes – többek között titkos, illegális börtönökben („fekete börtönökben”) való – fogva tartások számának növekedése; mivel a tibetiek alapvető szabadságjogait sértő elnyomó politikák aggasztóan nagy számban váltottak ki önfelgyújtásos eseteket az utóbbi években;

K. mivel Kína a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) részes állama és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja; mivel e státuszokból kifolyólag Kínának különleges kötelessége, hogy betartsa az ICCPR-ből és az ENSZ Alapokmányából eredő nemzetközi jogi kötelezettségeit;

L.  mivel a Szaharov-díj 2008-as kitüntetettje, Hu Csia továbbra is házőrizetben van, széleskörű megfigyelés alatt áll, kommunikációját korlátozzák;

M.  mivel a kínai állam csak öt vallást ismer el, nevezetesen a buddhizmust, a taoizmust, az iszlámot és a kereszténységet (a katolicizmust és protestantizmust egyaránt); mivel ezek mindegyike pekingi székhelyű központi irányítószervekkel rendelkezik, amelyekben a Kínai Kommunista Párthoz lojális tisztviselők dolgoznak; mivel a Kínai Kommunista Párt nevezi ki a legfelsőbb szintű vallási vezetőket, és mivel betiltotta a Falun Gonghoz hasonló, el nem ismert vallási felekezeteket az ilyen vallásgyakorlás felszámolásának céljával; mivel az emberi jogi szervezetek jelentései szerint e tilalom következményeként jogellenes, olykor halálhoz vezető kényszerítő intézkedéseket – például önkényes letartóztatásokat, kényszermunkát és fizikai kínzást – alkalmaztak;

N. mivel a Tibeti Autonóm Tartomány, más tibeti autonóm területek, illetve a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület Kína regionális, katonai és gazdasági törekvései szempontjából egyre nagyobb jelentőségre tettek szert, ezért ezeket a kínai kormány Kína területi integritása szempontjából központi kérdésként kezeli; mivel 2009 óta legalább 90 tibeti gyújtotta fel magát a Kínai Népköztársaság tibetiek lakta területein, ideértve a Tibeti Autonóm Tartományt, illetve a Kanszu, Szecsuán és Csinghaj tartományok tibeti autonóm területeit;

O. mivel a kínai gazdasági nyitás jelentős előnyöket eredményezett ugyan – például javult a munkaerőpiachoz való hozzáférés és csökkent a vidéki munkanélküliség –, a kínai lakosság nem minden rétege részesült azonos módon a gazdasági növekedésből, és hatalmas különbségek vannak kialakulóban az ország városi és vidéki térségei között;

P.  mivel a jövedelmek, a munkaerőpiacra való belépés, a szociális jólét, az egészségügy és az oktatás területén a városi és vidéki lakosság közötti egyenlőtlenségek jelentős kohéziós politikai kihívást jelentenek Kína számára;

Q. mivel az EU és Kína közötti tudományos és technológiai együttműködés közös érdek; mivel az internethasználat elterjedt Kínában és mára több mint 500 millió felhasználó van, akik online közvéleményt hoznak létre; mivel, ugyanakkor, az internetes környezet továbbra is igen korlátozó jellegű;

R.  mivel az EU a világ legkedveltebb turisztikai célpontja, mivel a számítások szerint 2020-ra 100 millió olyan kínai lesz, aki külföldre utazik, és mivel ezért támogatni kell az ezen új turistatömegek odavonzására irányuló kezdeményezéseket;

S.  mivel Kína a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, és a kibocsátási szintek továbbra is nagy iramban emelkednek; mivel Kína egy főre eső szén-dioxid-kibocsátása 2010-ben elérte a 6,8 tonnát, és várhatóan 2017-re meghaladja az USA egy főre eső kibocsátását;

T.  mivel Kína fokozza a piaci alapú kibocsátáskereskedelmi rendszerekkel kapcsolatos erőfeszítéseit; mivel Kína hét kísérleti projektet folytat e tekintetben a célból, hogy 2015-re nemzeti kibocsátáskereskedelmi rendszert alakítson ki;

U. mivel gyorsan növekvő gazdasági hatalmának és katonai ereje átláthatatlan növelésének köszönhetően Kína látványos módon, gazdasági és kereskedelmi hatalomként tér vissza a 21. századi globális színtérre;

V. mivel a Kínai Népköztársaság és Tajvan között fennálló kapcsolatok terén az Unió csatlakozik Kínának az „egy Kína” elvét hirdető politikájához;

W. mivel a Kínai Népköztársaságnak a délkelet-ázsiai gazdasági regionalizáció és dinamikák terén játszott pozitív szerepét egyre nagyobb mértékben beárnyékolják a Dél-kínai-tengeren Vietnámmal, Malajziával, Indonéziával, Bruneijel, a Fülöp-szigetekkel és Tajvannal, valamint a Kelet-kínai tengeren Japánnal és Tajvannal fennálló területi viták, amelyek mind halban, illetve kőolaj- és földgázlelőhelyekben gazdag területeket érintenek;

X. mivel Kína szoros kapcsolatokat ápol Észak-Koreával, amely gazdaságilag nagymértékben függ Kínától, és a pénz és turisták beáramlása Kínából jelen állapotában létfontosságú a phenjani rezsim fennmaradásához;

Y  mivel Kína a Shanghai Együttműködési Szervezet (SCO) keretében együttműködést folytat Oroszországgal, négy közép-ázsiai országgal (Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal és Üzbegisztánnal), valamint négy megfigyelő országgal (Indiával, Iránnal, Mongóliával és Pakisztánnal); mivel az SCO 2012. június 6-i pekingi csúcstalálkozóján tett bejelentés szerint a Kína által tervezett közép-ázsiai beruházások értéke a következő évtized során húszmilliárd dollárról százmilliárd dollárra nő;

Z.  mivel a Peking és Washington közti elmélyülő kapcsolatok, valamint a két ország közti szoros pénzügyi és gazdasági kapcsolatok a világ egyik legjelentősebb kétoldalú kapcsolatát alkotják; mivel Kína első számú kereskedelmi partnere Európa;

Aa. mivel Kína robbanásszerű növekedése leginkább Afrikában és Latin-Amerikában mutatkozik meg; mivel ezt különösen jól példázza, hogy a Kína és Afrika között folyó kereskedelem volumene 2009 és 2011 között a kínai kereskedelmi minisztérium által közzétett statisztikák szerint látványos módon 80%-kal, 166,3 milliárd USD-re növekedett; mivel az Afrikában Kína által megvalósított közvetlen külföldi befektetés mértéke 2011-ben 58,9%-kal 1,7 milliárd dollárra nőtt; mivel a kínai érdekek Afrikában a nagyobb fejlesztési projekteken (vasúti, közúti és szociális jóléti projekteken) keresztül mutatkoznak meg;

Az EU–Kína stratégiai partnerség és együttműködés

1.  támogatja az Unió és Kína által a 2012. július 9–10-i pekingi magas szintű stratégiai párbeszéd során tett nyilvános kötelezettségvállalást, miszerint stratégiai partnerségükön keresztül jó példát mutatnak a közös érdekeken és kölcsönös megértésen alapuló, 21. századi nemzetközi együttműködésre; támogatja és ösztönzi az Unió és Kína közötti csaknem 60 ágazati párbeszédet azzal a meggyőződéssel, hogy a megerősített és részletesen meghatározott partnerség az Unió és Kína számára egyaránt kölcsönös hasznokkal jár majd; szeretné azonban, ha a párbeszéd élénkebbé válna az emberi jogok, a környezetvédelem, biztonság, energiaügy, és különösen a hamisított termékek elleni küzdelem terén, annak közegészségre és a közbiztonságra gyakorolt hatása tekintetében; arra biztat, hogy igyekezzenek aktívan szinergiákat keresni Kína 12. ötéves terve és az Európa 2020 stratégia között azzal a céllal, hogy több területen elmélyítsék a gyakorlati együttműködést; úgy véli továbbá, hogy a stratégiai partnerség fogalmát jobban meg kell határozni; felszólít annak biztosítására, hogy a Kínával folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok intenzívebbé válását kísérje az emberi jogokról és a jogállamiságról folytatott párbeszéd terén tett jelentős előrelépés;

2.   elvárja, hogy az uniós tagállamok egyértelműen azzal bízzák meg az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és különösen annak pekingi delegációját, hogy a kínai kormánnyal szemben egységes álláspontot képviselve erősítsék az EU–Kína stratégiai partnerséget, és tartózkodjanak az olyan kétoldalú külpolitikai kezdeményezések megvalósításától, amelyek kockáztathatják az Európai Külügyi Szolgálat által tett erőfeszítéseket; felszólítja az EU-t, hogy alakítson ki olyan hosszú távú stratégiát Kína tekintetében, amely biztosítja az operatív koordinációt mind az uniós intézmények között, mind pedig az EU és tagállamok között; elvárja valamennyi politikai szinten működő kínai hatóságtól, hogy a kölcsönös és nemzetközi megállapodások és szabályok következetes és átlátható alkalmazása révén erősítse meg az EU–Kína stratégiai partnerséget;

3.  üdvözli a 2012. szeptember 20-i, Brüsszelben tartott 15. EU–Kína csúcstalálkozón megkötött megállapodásokat; sürgeti, hogy minél előbb léptessék működésbe és hajtsák végre őket, ami erősíteni fogja az Unió és Kína közötti kapcsolatokat;

4.  üdvözli továbbá a 15. EU-Kína csúcstalálkozón különösen a beruházási megállapodásra irányuló tárgyalások és a védelmi és biztonsági kérdésekben folytatandó rendszeres párbeszéd kialakítása tekintetében tett kötelezettségvállalásokat;

5.  úgy véli, hogy az EU és Kína közötti kapcsolatok – mind gazdasági és kereskedelmi, mind kulturális és társadalmi szinten – mindkét társadalom fejlesztésének és javulásának egyik fő tényezőjét képezhetik, és ezért úgy véli, hogy ez az együttműködés mindkét fél számára létfontosságú;

6.  üdvözli az EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd elindítását és első fordulójának sikerét; elégedettségének ad hangot az EU–Kína interkulturális párbeszéd évének fejleményei és eredményei tekintetében, és tudomásul veszi, hogy számos, ennek nyomában az oktatás, a kultúra, a többnyelvűség és a fiatalok kérdésének különböző területein hozott intézkedés tekintetében megállapodás született a 15. EU–Kína csúcstalálkozón;

7.  felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a megfelelő kínai hatóságokat, hogy a Parlamenttel együttműködve segítsék elő a Kínából az EU-ba irányuló turizmust a kínai állampolgárok számára szóló vízumok kiállítása folyamatának összehangolása és meggyorsítása révén, különösen az üzleti és konferenciaturizmus összefüggésében;

8.  üdvözli, hogy a 15. EU–Kína csúcstalálkozón mindkét fél kifejezte az iránti kívánságát, hogy a megfelelő szinten indítsanak átfogó párbeszédet az EU és Kína között a mobilitás és a migráció témájában, valamint kölcsönös kötelezettségvállalásukat arra, hogy továbbra is keressék a kínai és uniós polgárok csereprogramjait megkönnyítő megoldásokat, ideértve a diplomáciai útlevéllel rendelkezők kölcsönös vízummentességét;

9.  hangsúlyozza, hogy Kína nemcsak a világ második legnagyobb gazdasága és a globális gazdaság legnagyobb exportőre, hanem egyre jelentősebb politikai hatalom is;

Belpolitikai helyzet

10. hangsúlyozza, hogy Kína az utóbbi évtizedekben jelentős társadalmi fejlődést ért el; hangsúlyozza, hogy az életminőség ilyen mértékű javulása egy hatalmas országban ilyen rövid idő alatt példátlan a történelemben; megjegyzi, hogy 1990 óta a Kínában végbement gazdasági növekedés több mint félmilliárd embert emelt ki a szegénységből;

11. tudomásul veszi a Nemzeti Népi Kongresszus által 2012 márciusában jóváhagyott 12. ötéves tervet (2011–2015), amely kezelni kívánja a tartósan magas gazdasági növekedés páratlan időszakának negatív mellékhatásait, így a súlyos környezeti fenyegetéseket, a regionális egyensúlytalanságokat, a növekvő jövedelembeli egyenlőtlenségeket és a szociális, gazdasági és jogi sérelmek ellen irányuló folyamatos kollektív tüntetéseket;

12. fontosnak tartja, hogy azonosítsák az Európa 2020 stratégia és a kínai 12. ötéves terv közös alapjait;

13. üdvözli Kína sikeres gazdaságpolitikáját, azonban egyetért a független kínai gondolkodók és megfigyelők azon kritikájával, amely szerint e tendencia fenntartását súlyosan fenyegetik a korrupciós botrányok, az átláthatóság hiánya, valamint a korábbi és jelenlegi pártvezetők – politikai és gazdasági kapcsolataiknak köszönhetően hatalmas vagyont birtokló – közeli családtagjainak „vörös arisztokráciája”, amely súlyos helyzetre a közelmúltban Po Hszi-laj ügye is rávilágított;

14. várja, hogy a párt új vezetése végrehajtsa a Kínai Kommunista Párton belüli demokratizálódásra és politikai reformokra való ismételt felszólításokat; véleménye szerint kizárólag a Kína etnikai, vallási, politikai és társadalmi sokféleségét tükröző befogadó, demokratikus és elszámoltatható intézmények létrehozatalát célként kitűző hatékony politikai reformok vezetnek a fenntartható növekedés és stabilitás megvalósításához, és szabhatnak gátat az önkényes tartományi, kerületi és helyi pártfőnökök csaknem teljes függetlenségének, akiknek a hatalommal való visszaélése nagymértékben rontja Kína nemzeti vezetőinek megbecsülését az országon belül és azon kívül egyaránt, különös tekintettel a rendkívül költséges és járványszerű korrupciós botrányokra; úgy véli, hogy az ilyen eseteket elszámoltathatósági mechanizmusok bevezetésével kell felszámolni, ahogy azt Hu Csin-tao elismerte a Kínai Kommunista Párt 2012. novemberi 18. kongresszusán;

15. egyetért azzal és támogatja azt, hogy a kínai jogászok hevesen visszautasítják a Kínai Kommunista Párt melletti hűségesküt, mivel az a jogrendszer elleni támadásnak minősül (amely jogrendszer égbekiáltóan figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jogi normákat), hiszen valamennyi jogásznak az alkotmányra, nem pedig egy politikai pártra vagy szervezetre kellene felesküdnie;

16. hangsúlyozza, hogy jóllehet a kényszerabortuszok szigorúan jogellenesek Kínában, a családtervezési tisztviselők ismétlődően olyan embertelen gyakorlatokra kényszerítik a nőket, mint a kényszerabortusz vagy kényszersterilizáció; elítéli az úgynevezett „szociális fenntartási díjat”, amely a többgyermekes szülőkre kirótt, gyakran rendkívül magas bírság (ilyen bírság kiszabására került sor Feng Csien-mej tragikus esetében is); rámutat, hogy a hivatalos statisztikák szerint 2011-ben 8400 panaszt nyújtottak be a családtervezési hatóságok rossz bánásmódjának áldozatul esett személyek; teljes mértékben támogatja azokat, akik a túl sok joghézagot tartalmazó, egygyermekes politika beszüntetését követelik különösen a Kínában tapasztalható demográfiai trendek tükrében, miközben hangsúlyozza annak komoly negatív társadalmi és pszichológiai következményeit, például a társadalmi egyenlőtlenségeket, a nemek közötti egyenlőség helyzetének rosszabbodását, a lánygyermek születésével kapcsolatban széles körben táplált negatív érzelmeket, a fiú- és lánycsecsemők közötti növekvő aránytalanságot, ami „kis császárok” kineveléséhez vezet, és a tradicionális családi szerkezet megbontását, sőt a munkaerőpiac fiatalok felvételére irányuló képességének csökkenését; felszólítja a kínai vezetést, hogy e probléma megoldását tekintse első számú prioritásnak;

17. komoly figyelmet fordít a Foxconn üzem dolgozóinak erőteljes tüntetéseire, és követeli, hogy tartsák tiszteletben a munkások jogait; támogatja a tisztességes bérekre és tisztességes munkafeltételekre irányuló törekvéseket;

18. üdvözli Kína arra irányuló erőfeszítéseit, hogy 2015-ig nemzeti szintű kibocsátáskereskedelmi rendszert hozzon létre, amelyet a jövőben egyesíthetnének más kibocsátáskereskedelmi rendszerekkel, konkrétan az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerrel; megjegyzi azonban, hogy Kína nem rendelkezik még teljesen működőképes, érett piacgazdasággal, amely a jól működő kibocsátáskereskedelmi rendszerek egyértelmű előfeltétele;

19. sürgeti a kínai kormányt, hogy fokozza tevékenységét a szennyezőanyag- és kibocsátásmérés terén, hogy orvosolja a megbízható kibocsátási adatok hiányának problémáját, továbbá arra, hogy hozzon létre jobb jogi infrastruktúrát és fokozza az adminisztratív szinten történő kapacitásépítést. Üdvözli e tekintetben a 2012. szeptember 20-án az EU és Kína között kötött finanszírozási megállapodást, amely előmozdítja a környezetvédelmet, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot és az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentését Kínában;

20. tudomásul veszi Honkong kormányzójának határozatát, hogy nem erőlteti a vitatott „nemzeti oktatási” tanterv végrehajtását tekintettel a tömeges felvonulásokra és a széles körű tiltakozásra; felszólítja a pekingi hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az ”egy ország – két rendszer” elvét a korábbi brit gyarmat KNK-nak történő átadása előtt aláírt megállapodással összhangban; üdvözli a Törvényhozó Tanács tagjainak legutóbbi választásán részt vevők magas számát, és elvárja az általános választójog mielőbbi bevezetését e közgyűlés minden tagjának megválasztására vonatkozóan;

Emberi jogok és demokrácia

21. csodálja és támogatja azon kínai polgárok bátorságát és szerepvállalását, akik társadalmi felelősséget vállalva cselekednek az egyetemes szociális és emberi jogok előmozdítása és védelme érdekében, valamint azért, hogy kifogásolják és orvosolják a jól ismert társadalmi veszélyeket és/vagy a gyakran a helyi párthatóságok által elkövetett olyan bűncselekményeket, mint a korrupció, a hivatali visszaélés, a környezetkárosítás, az AIDS-fertőzés, az ételmérgezés, az iskolákkal kapcsolatos építési csalások és az illegális föld- és ingatlankisajátítások; elítél az említett kínai polgárok ellen elkövetett minden hatósági megtorlást; arra sürgeti a kínai vezetőket, hogy ösztönözzék a polgári felelősségvállalást a szociális emberi jogoknak való megfelelés és azon személyek rehabilitációja érdekében, akik e jogok jogvédőiként hatósági üldöztetést és büntetést szenvedtek el; emlékezteti a felelősségteljes kínai vezetést szigorúan tartsa be a hazai és nemzetközi emberi jogokat;

22. szilárdan támogatja a kínai ügyvédek és jogászok arra vonatkozó bírálatait, hogy a gyanúsítottak 15 napnál hosszabb megalázó fogva tartása sérti a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt (ICCPR), amelyet Kína 1998 októberében aláírt; aggodalmának ad hangot, amiért a kínai kormány nem mutat hajlandóságot az ICCPR ratifikálására, amely így még mindig függőben van; elítéli, hogy a 2013. évi új büntetőeljárási törvény értelmében a rendőrség és az állambiztonsági hatóságok akár 14 hónapnál is hosszabb ideig fogva tarthatnak egy gyanúsítottat anélkül, hogy ügyvédet biztosítanának a számára; teljes mértékben támogatja a kínai jogászok bírálatát arra vonatkozóan, hogy a rendőrség dönthet úgy, hogy nemcsak házi őrizetben tartja a gyanúsítottakat, hanem a „ fogvatartás egy adott helyen” szabályai alapján tartja őrizetben őket; kiáll a kínai jogászok minden olyan kezdeményezése mellett, amely a KNK büntetőeljárási törvényének valódi reformjára törekszik;

23. felszólítja Kínát, hogy tartsa be a szociális normák minimumát; kiemeli a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi szabálya betartásának és mihamarabbi végrehajtásának fontosságát, beleértve a független szakszervezetek szabad létrehozásához vonatkozó jogot; üdvözli a munkaszerződésról szóló jogszabály végrehajtását, és felszólít arra, hogy a jogalkotási keretet egészítsék ki a kollektív szerződésekről szóló jogszabály elfogadásával; sürgeti a kínai hatóságokat, valamint a kínában működő európai befektetőket és vállalatokat, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi mukaügyi normákat a megfelelő munkakörülmények szavatolása és az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében Kínában; véleménye szerint nem helyénvaló, hogy az EU piaci hozzáférést biztosít olyan termékek számára, amelyeket gyermekmunkával vagy a nemzetközi munkaügyi normákat és az emberi jogokat súlyosan megsértő létesítményekben, például büntetőtáborokban állítanak elő;

24. úgy véli, hogy az EU és Kína közötti kereskedelmi egyenlőtlenségek rámutatnak a két térség társadalmi, gazdasági és demokratikus modellje közötti különbségekre; úgy látja, hogy mindehhez az is hozzájárul, hogy Kínában egyes jogokat csak korlátozott mértékben vagy egyáltalány nem tartanak tiszteletben; hangsúlyozza a Kínával – elsőként a munkaerő-piaci kérdésekről – folytatandó párbeszédre vonatkozó stratégia meghatározásának fontosságát;

25. attól tart, hogy a halálbüntetés kínai jogi szabályozása keretében kivégzett foglyok száma, valamint a bírósági tárgyalásaik és azt követő kivégzésük körüli sietség ellentmond a szabad és tisztességes tárgyaláshoz való emberi jog szellemének, mivel a kínai hatóságok sietsége miatt a téves ítéletek és más tévedések elkerülhetik a figyelmet, ami ártatlan emberek kivégzéséhez vezet; úgy véli, hogy súlyos hiba a halálbüntetés alkalmazása egy olyan nehezen átlátható igazságügyi rendszerben, ahol nem biztosítják a teljes átláthatóságot, és ahol a fogvatartott jogait jelenleg még nem dolgozták ki teljes körűen; felszólítja a kínai hatóságokat, hogy fontolják meg a halálbüntetéssel kapcsolatos politikájukat;

26. hangsúlyozza, hogy az EU és Kína közötti stratégiai partnerségnek része a média viszonosságon alapuló szabadsága, ami a kínai média szabadságát jelenti Európában és az európai média szabadságát Kínában; elvárja, hogy minden európai intézmény határozottan álljon ki az emberi jogok ezen alapvető elvéért a megfelelő kínai partnerekkel való kapcsolataik fenntartása során;

27. elítéli az internet kínai hatóságok általi ellenőrzését és cenzorálását; aggódva jegyzi meg, hogy a kínai kormány az államtitoksértést, a nemzeti büszkeség megsértését, az ország etnikai egységének veszélyeztetését vagy a „jogellenes tüntetésekre” vagy „tömeggyűlésekre” irányuló felhívásokat tiltó új törvényen keresztül fokozza az internet ellenőrzését; megállapítja, hogy így már valójában semmi nem korlátozza a cenzúrát és az üldöztetést; aggódik, amiért az új jogszabályban nincsenek biztosítékok, aminek következtében lehetőség nyílik a jogszabállyal való visszaélésre; hangsúlyozza, hogy olyan fogalmakat, mint „jogellenes tüntetés” és „tömeggyűlés” csak olyan helyzetben lehet használni, ahol hatályos jogszabály létezik a békés és legális tiltakozások szabályozására; bátorítja a kínai kormányt, hogy tegye lehetővé a vélemények sokféleségének kifejezését az interneten, a médiában és általában véve a közszférában; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nemrégiben elismerte az interneten keresztül történő véleménynyilvánítás szabadságához való jogot;

28. aggódik az internet ellenőrzésével kapcsolatops azon új rendelkezések hatálybalépése miatt, amelyek jogszerűvé teszik a blogok megszüntetését, ugyanakkor szigorú büntetéseket helyeznek kilátásba az ilyen blogokat védő bloggerek, újságírók és ügyvédek esetében;

29. hangsúlyozza, hogy egy olyan országban, ahol több mint 500 millióan használják az internetet, a digitális szabadság az egyetlen megoldás a virágzó és fejlett virtuális tér számára; felszólítja a kínai hatóságokat, hogy tegyék biztonságossá és védjék is az országukban létrejött hatalmas virtuális teret, és erőfeszítéseiket a cenzúra és az ellenőrzés helyett e tér növelésére irányítsák;

30. elismeri a kínai kormány Tibet és Hszincsiang terület gazdasági fejlesztésére irányuló jelentős erőfeszítéseit, valamint ezen erőfeszítések nomád közösségekre és hagyományos életformákra gyakorolt hatását; arra sürgeti a kínai kormányt, hogy politikailag felelős módon, a tibeti és ujgur népeket érdemben bevonva a kormányzás kérdéseibe – ideértve az erőforrások kezelésével és a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos prioritásokat járjon el, és gyengítésük helyett tartsa tiszteletben az olyan kulturális tényezőket, mint a nyelv és a vallás; határozottan kijelenti, hogy a kínai kormány erőszakos asszimilációval, kulturális rombolással vagy elnyomó rendőri és biztonsági módszerekkel nem fog tartós stabilitást elérni Tibetben vagy Hszincsiangban, és nem fog jó viszonyt kialakítani a kínai, a tibeti és az ujgur nép között, hanem csak úgy, ha komolyan foglalkozik az őslakosok minden panaszával annak érdekében, hogy valóban létrejöjjön a megosztott felelősség a két autonóm tartomány jólétéért; sürgeti a kínai kormányt, hogy vessen véget a régióba érkező független megfigyelők tiltásának;

31. hangsúlyozza, hogy a kemény elnyomó politika ellenére Kínában vallási újjáéledés zajlik, amit a számos kegyhely újbóli megnyitása vagy újjáépítése is mutat; arra sürgeti a kínai hatóságokat, hogy szüntessék be az olyan politikákat és gyakorlatokat, amelyek csorbítják az állampolgárok vallásszabadsághoz, illetve a meggyőződés szabadságához való alapvető jogát;

32. felszólítja a kínai hatóságokat, hogy a kínai állam hivatalosan ismerje el a protestáns házi gyülekezeteket és a földalatti katolikus egyházat, valamint más vallások egyházait; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy az emberi jogokról szóló nemzetközi jog a nyilvántartási állapottól függetlenül elismeri a vallás, illetve a meggyőződés szabadságát, tehát a nyilvántartásba vétel nem tekinthető a vallásgyakorlás kötelező előfeltételének; határozottan elítél a hatóságoktól induló minden olyan kísérletet, amely e nyilvántartásba nem vett egyházaknak a vallásszabadsághoz való alapvető joguktól való megfosztására irányulnak oly módón, hogy előírják számukra, hogy a kormány által ellenőrzött igazgatósági testületek irányítása alatt kell működniük, valamint hogy elkobozzák vagyonukat, sőt elnémításuk érdekében fogva tartják vagy bebörtönzik híveiket, amivel beleavatkoznak vallási autonómiájukba, és súlyosan korlátozzák tevékenységeiket;

33. egyetért a kínai jogászok által megfogalmazott bírálattal, amely szerint Kína vallásra vonatkozó jogi szabályozásának hiányosságai az alkotmányból erednek, mivel a 36. cikk 1. és 2. záradékában a „vallásszabadság” elve ellentmond a „vallási korlátozások” 3. és 4. záradékban foglalt elvének, és nincs arra vonatkozó meghatározás, hogy melyik elv élvez elsőbbséget; csatlakozik a kínai jogászok felhívásához, hogy a vallásszabadság legyen az elsődleges elv az alkotmányban;

34. elismeri a Kínában a halálbüntetés ellenőrzése és körültekintő alkalmazása terén tett erőfeszítéseket, de továbbra is aggódik, amiért a kínai kormány még mindig azt a politikát folytatja, hogy nem közöl részleteket az évente kivégzett fogvatartottak számáról, és a halálbüntetéssel kapcsolatos információkat államtitokként kezeli; továbbra is szorgalmazza, hogy a kínai hatóságok hagyjanak fel a halálbüntetés politikai indíttatású alkalmazásával, és biztosítsanak olyan eljárási biztosítékokat – többek között a nemzetközi normáknak megfelelő, tisztességes tárgyaláshoz való jogot – az ország jogrendszerében, amelyek garantálják a halálraítéltek védelmét;

35. sajnálatosnak tartja, hogy az EU és Kína között zajló emberi jogi párbeszéd tekintetében továbbra sincs jelentős előrelépés, és nem sikerült konkrét és látható eredményeket elérni; emlékeztet arra, hogy az új uniós emberi jogi stratégia elfogadásakor az uniós külügyminiszterek 2012 júniusában ígéretet tettek, hogy az EU „következetesen fel fogja vetni az emberi jogi kérdéseket a kétoldalú párbeszédek minden megfelelő formájában, a legmagasabb szinteken is”; felszólítja az EU újonnan kinevezett, emberi jogi különleges képviselőjét, az EKSZ-t, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy új lökést adjanak e folyamatnak, és hatékonyabbá és eredményorientálttá tegyék ezt a párbeszédet, tartsanak előkészítő üléseket mind a nemzetközi, mind a helyi civil és nem kormányzati szervezetekkel a mindkét oldalt képviselő hatóságok jelenlétében; úgy véli, hogy az ilyen párbeszédet be kell illeszteni a Kínához hasonló stratégiai partnerek tisztviselőivel való minden kapcsolatfelvételbe; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Kínában és az EU-ban az emberi jogokkal és a jogállamisággal kapcsolatos minden problémát körültekintően kezeljenek; úgy véli, hogy az EU–Kína csúcstalálkozóknak és emberi jogi tárgyalásoknak ki kell térniük egy sor megvitatandó átlátható kérdésre és konkrét eljesítménymutatókra; szorgalmazza, hogy Catherine Ashton az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője tegye szóvá az emberi jogok megsértésének kínai eseteit, és nyilvánosan utaljon azokra a konkrét esetekre és kérdésekre, amelyekről a találkozók során tárgyalt a kínai tisztviselőkkel; ösztönzi a tagállamok tisztviselőit, hogy következetes és összehangolt módon ugyanígy járjanak el; felszólítja a Kínában tevékenykedő uniós vállalatokat, hogy tartsák tiszteletben az ENSZ vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elveit, és szorgalmazza, hogy az EU és a tagállamok szorosan kövessék nyomon e megfelelést;

A Kína és Tajvan közötti kapcsolatok

36. újra megfogalmazza az EU„egy Kína” elvét valló politikáját; üdvözli a Kínai Népköztársaság és Tajvan közötti fokozott kapcsolatépítést; hangsúlyozza a Kína és Tajvan közötti kapcsolatok javulását, noha e kapcsolatokat továbbra is súlyosan aláássák a Tajvan felé irányított kínai rakéták és Tajvan Kína általi nemzetközi elszigetelése; támogatja Tajvan nemzetközi szervezetekben való érdemi részvételét a 2009. május 8-i 9486/09. számú tanácsi nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően;

37. örömmel veszi a több milliónyi kínai polgár élénk érdeklődését a 2012. január 14-i tajvani elnöki és parlamenti választások iránt, amelyeket először lehetett az interneten percről percre nyomon követni;

38. üdvözli a Kína és Tajvan közötti erős és virágzó gazdasági kapcsolatokat, valamint Tajvan új nyitását a kínai turisták és a kulturális együttműködés felé; úgy véli, hogy a kereskedelem és a befektetések nemzetközivé válása a legjobb garancia Tajvan stabilitására; ezért sürgeti, hogy a tajvani kormány a KNK-ban való beruházásai mellett máshol is valósítson meg beruházásokat;

Külpolitikai helyzet

39. arra sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy globális pozícióját, különösen az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában, amelynek állandó tagja és ahol vétójoga van, nagyobb felelősséggel használja fel; e tekintetben hangsúlyozza, hogy Kínának fel kell adnia azt az álláspontját, hogy a Biztonsági Tanácsban megvétózza a szíriai beavatkozást lehetővé tevő bármilyen ENSZ-határozatot, amelynek célja, hogy véget érjen a polgárháború, és a szír nép demokratikus és szabad folyamat során képes legyen saját kezébe venni hazája jövőjét; hangsúlyozza, hogy Kínának globális szerepvállalásának megfelelő felelősséggel kell fellépnie a G20-ak szintjén a globális pénzügyi válság megoldásában, tiszteletben tartva a WTO-szabályokat és minden olyan nemzetközi egyezményt és szerződést, amelynek részes fele;

40. sürgeti a KNK-t, hogy külföldre vonatkozó céljainak teljesítése tekintetében egyértelműen kötelezze el magát az ENSZ alapokmánya és a nemzetközi jog tiszteletben tartása mellett;

41. értékeli, hogy az ENSZ BT állandó tagjai közül Kína járul hozzá a legjelentősebb mértékben a békefenntartó csapatokhoz, ami elsősorban gyorsan korszerűsödő haditengerészetének köszönhető; ezzel összefüggésben üdvözli az EU-val való fokozott együttműködést az Ádeni-öbölben folytatott kalóztevékenységek elleni küzdelemben; felszólítja Kínát, hogy működjön együtt a nemzetközi közösséggel a globális biztonsággal kapcsolatos olyan fontos kérdésekben, mint a szíriai és az iráni helyzet;

42. elismeri Kína felelősségvállalását abban, hogy polgárai számára biztonságot nyújt, és a világban a béke és a stabilitás előmozdítója, továbbá üdvözli az ENSZ-ben való fokozott részvételét; ugyanakkor nagyobb átláthatóságot és az EU-val és az ENSZ-szel való szorosabb együttműködést kér a kínai féltől ezekben az ügyekben, valamint kéri, hogy Kína ne szigetelje el magát külpolitikája alakítása során;

43. felszólítja Kínát, hogy a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének eseteiben vizsgálja felül azt a politikáját, amely szerint „nem avatkozik bele az országok belső ügyeibe”;

44. üdvözli a 2012 júliusában a közös biztonság- és védelempolitikáról kezdeményezett EU–Kína párbeszédet; javasolja, hogy e párbeszédet terjesszék ki az egész ázsiai–csendes-óceáni régióra;

45. arra kéri Kínát, hogy oszlassa el az át nem látható katonai költségvetése körül kialakult növekvő nemzetközi aggályokat;

46. hangsúlyozza a Dél-kínai-tenger globális jelentőségét, hiszen e tengeren bonyolódik le a világ kereskedelmének egyharmada; aggódik az egyre fokozódó feszültség miatt, és ezért sürgősen felszólítja az összes érdekelt felet, hogy a regionális stabilitás biztosítása érdeében tartózkodjanak az egyoldalú politikai és katonai fellépéstől, tompítsák a nyilatkozatok élét és nemzetközi döntőbíróság útján rendezzék a Dél-kínai-tengert érintő vitatott területi követeléseiket a nemzetközi jognak, különösen a a tengerjogról szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően;

47. komolyan aggódik a Kína és Japán között egyre gyorsabban növekvő feszültség miatt, határozottan kéri, hogy Kína és Japán küzdjenek az egymásról kialakított ellenségkép ellen, és sajnálatosnak tartja, hogy nem tudták konstruktív tárgyalásokra felhasználni diplomáciai kapcsolatfelvételük negyvenedik évfordulóját;

48. figyelembe véve, hogy az Európai Unió rendkívül érdekelt Kelet-Ázsia biztonságában és stabilitásában, felszólítja az összes érintett felet (Kínát,Tajvant és Japánt), tanúsítsanak visszafogottságot és tegyenek lépéseket a vitatott szigetekkel kapcsolatos helyzet rendezése érdekében; szorgalmazza, hogy valamennyi érintett fél az együttműködés szellemében békésen rendezze a vitákat, tiszteletben tartva a nemzetközi jogot, különösen a tengerjogról szóló ENSZ-egyezményt, és állapodjanak meg a feszültséget enyhítő intézkedésekben váratlan incidensek esetére;

49. tudomásul veszi Tajvan kezdeményezését, hogy a Kelet-kínai-tengerrel kapcsolatos magatartási kódexre vonatkozóan szülessen konszenzus, valamint hozzanak létre egy mechanizmust, amelynek keretében minden fél együtt tud működni a régió természeti erőforrásainak közös kiaknázása terén, ideértve a villamos energia megújuló energiaforrásokból való előállításával kapcsolatos kapacitást;

50. megállapítja, hogy Kína szerepe döntö jelentőségű a Koreai-félszigeten a két fél közötti együttműködés terén, és felszólítja a KNK-t hogy aktívabban törekedjen az észak és dél közötti fokozott együttműködésre;

51. megjegyzi és sajnálatosnak tartja, hogy a diktatórikus és elnyomó észak-koreai rezsim továbbélése alapvetően Kínától függ; üdvözli azt a Kína által tanúsított felelősségteljes magatartást, amikor 2012. április 15-én megszavazta az ENSZ BT azon határozatát, amelyben szigorúan elítéli a sokak által ballisztikusrakéta-teszttel való próbálkozásnak tekintett észak-koreai sikertelen rakétakilövést; reméli, hogy Kína továbbra is felelősséget vállal a Koreai-félsziget stabilitásáért, az Észak-Korea tárgyában folytatott hatoldalú tárgyalások újraindításáért, és mindenekelőtt a különböző kínai ösztönzők útján gyökeresen javítja az észak-koreai polgárok mindennapi életkörülményeit;

52. megállapítja, hogy a kereskedelmen, a gazdasági és energetikai projekten keresztül nő Kína szerepe a közép-ázsiai régióban; úgy véli, hogy Kínának fontos szerepe lehet a közép-ázsiai országok fejlődésében, és felszólítja a KNK-t az ottani államok közötti jobb kapcsolatok elősegítésére, ami alapvető lépést jelent a regionális együtműködés irányában; megjegyzi, hogy Kína fő célja a Shanghai Együttműködési Szervezetben az, hogy békét és stabilitást teremtsenek Közép-Ázsiában a „három gonosz”, a szélsőségesség, a szeparatizmus és a terrorizmus elleni közös küzdelem révén; megállapítja, hogy Kína stratégiai és gazdasági szempontból is jelentősen érdekelt a régióban azáltal, hogy a régió hatalmas olaj- és gáztartalékait kitermeli, és vasutakkal, valamint autópályákkal összeköti Közép-Ázsiát és a kínai tengerparti területet;

53. üdvözli a Kína és Afganisztán között kialakuló kapcsolatokat, a történelem során magas rangú vezetői szinten először megvalósult tárgyalásokat; úgy véli, hogy puha hatalmi megközelítés révén Kína központi szerepet játszhat Afganisztán stabilizálásában, és ebben a kérdésben szoros együttműködés kialakítását szorgalmazza az EU és Kína között;

54. megjegyzi, hogy a kínai vezetés olyan kísérletként értékeli az újra Ázsiára összpontosító új amerikai stratégiát, amellyel az USA fékezi Kína gyors gazdasági és politikai felemelkedését; arra bátorítja Kínát és az Egyesült Államokat, hogy a Csendes-óceán térségében kerüljék el a feszültséget és a fegyverkezési versenyt; arra sürgeti Kínát, hogy biztosítsa a tengereken való szabad közlekedést;

55. úgy véli, hogy rendkívül komoly figyelmet kell fordítani a fejlődő országokban zajló, növekvő kínai beruházások gazdasági, társadalmi és környezeti hatására;

56. megállapítja, hogy Kína növekvő jelenléte Afrikában elősegítette a gazdasági fejlődést, különösen ami az infrastruktúrához kapcsolódó projekteket illeti; nagyra értékeli, hogy a kínai vezetés a Kína és Afrika közötti együttműködési fórum 2012. július 20-án Pekingben tartott ülésén elismerte a kiegyensúlyozatlan, nyersanyag-orientált politikáját érintő súlyos kritikákat, amit az is jelez, hogy jelenleg az afrikai kontinensen végzett tevékenységeinek diverzifikációjáról szóló nyílt promóciót folytat; üdvözli Hu Csin-tao állami és pártvezető az említett, Kína és Afrika közötti együttműködési fórumon tett ígéretét, amely szerint az elkövetkező három évben 20 milliárd dolláros rekordnagyságú hitelt nyújtanak afrikai országok számára az infrastruktúra, a mezőgazdaság, a feldolgozóipar és a kkv-k fejlesztésére; üdvözli, hogy Kína kijelenti, hogy támogatja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést, és bátorítja a kínai hatóságokat, hogy kövessék a nagyobb átláthatóságra törekvő globális irányzatot, valamint e területen növeljék konkrét kötelezettségvállalásaikat; felszólítja az EU-t, hogy kísérje éber figyelemmel az Afrikában megvalósuló növekvő kínai beruházások politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti hatását;

57. aggódik amiatt, hogy az Afrikában tapasztalható fokozott kínai jelenlét súlyos társadalmi feszültségekhez vezetett, de üdvözli, hogy a kínai társaságok hajlandóságukat fejezték ki arra, hogy afrikai tevékenységeik során nagyobb hangsúlyt helyezzenek a vállalati társadalmi felelősségvállalásra; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy Afrikában a politikákat az emberi jogok tiszteletben tartásának, a fenntartható fejlődés és az emberek biztonsága elősegítésének elvére építsék;

58. tudomásul veszi Kína latin-amerikai természeti erőforrások kiaknázásában való egyre fokozódó részvételét, amelynek következtében az ilyen erőforrások kínai importja több mint 50%-kal nőtt;

59. ösztönzi Kínát, amely a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, hogy vállaljon kezdeményezőbb és konstruktívabb szerepet a globális közösségen belüli együttműködés előmozdításában az éghajlatváltozás problémájának kezelése érdekében; üdvözli az éghajlatváltozás elleni küzdelem szolgálatában elfogadott politikákról és meghozott intézkedésekről szóló, a kínai hatóságok által 2011 novemberében kiadott fehér könyvet, és felszólít annak gyors végrehajtására;

60. megállapítja, hogy döntő szerepet játszhatnak a Kína és az EU közötti – de egyúttal Kína és néhány más partnere, például az USA közötti – kölcsönös megértés javításában az emberek közötti kapcsolatok; dvözli e tekintetben azokat a programokat, amelyek célja a Kína és az EU közötti mobilitás elősegítése;

61. szorgalmazza, hogy Kína feltétlen prioritásnak tekintse a jogbiztonság külföldi vállalatok számára való garantálását, tiszteletben tartva az egyenlőség, a kölcsönösség és a vállalati társadalmi felelősségvállalás elvét;

62. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottságnak, a tagállamok, a csatlakozó és tagjelölt államok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népköztársaság kormányának és a Kínai Nemzeti Népi Kongresszusnak, valamint a tajvani kormánynak és a tajvani törvényhozásnak, a Jüannak.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

10.12.2012

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

42

1

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pino Arlacchi, Sir Robert Atkins, Bastiaan Belder, Elmar Brok, Tarja Cronberg, Arnaud Danjean, Michael Gahler, Ana Gomes, Andrzej Grzyb, Richard Howitt, Liisa Jaakonsaari, Anneli Jäätteenmäki, Jelko Kacin, Ioannis Kasoulides, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Maria Eleni Koppa, Andrey Kovatchev, Paweł Robert Kowal, Eduard Kukan, Ryszard Antoni Legutko, Krzysztof Lisek, Ulrike Lunacek, Mario Mauro, Jean-Luc Mélenchon, María Muñiz De Urquiza, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Norica Nicolai, Ria Oomen-Ruijten, Ioan Mircea Paşcu, Bernd Posselt, Cristian Dan Preda, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Nikolaos Salavrakos, György Schöpflin, Charles Tannock, Sir Graham Watson

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Laima Liucija Andrikienė, Reinhard Bütikofer, Anne Delvaux, Emilio Menéndez del Valle, Doris Pack, Jean Roatta, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Paweł Zalewski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Philippe Boulland
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat