JELENTÉS a vállalati társadalmi felelősségvállalásról: a társadalmi érdekek előmozdítása és a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út

29.1.2013 - (2012/2097(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Richard Howitt
A vélemény előadója (*):
Raffaele Baldassarre, Jogi Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a vállalati társadalmi felelősségvállalásról: a társadalmi érdekek előmozdítása és a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út

(2012/2097(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 5.,12., 14., 15., 16., 21., 23., 26., 27., 28., 29., 31.,32., 33., 34. és 36. cikkére,

–   tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára és különösen annak 5., 6. és 19. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a munkára vonatkozó alapelvekről és alapvető jogokról szóló, 1998-ban elfogadott nyilatkozatára, valamint a kényszermunka megszüntetésére (29 (1930) és 105 (1957)), az egyesülési szabadság és a kollektív szerződés jogára (87 (1948) és 98 (1949)), a gyermekmunka megszüntetésére (138 (1973) és 182 (1999)), és a foglalkoztatásban történő megkülönböztetés-mentességre (100 (1951) és 111 (1958)) tekintettel egyetemes alap munkaszabványokat létrehozó ILO-egyezményekre,

–   tekintettel továbbá az ILO munkaügyi záradékokról (állami szerződésekről) szóló (94. számú) és a kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló (154. számú) egyezményeire,

–   tekintettel az ILO-nak a 2009. június 19-i Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal elfogadott, a tisztességes munkára vonatkozó programjára és globális foglalkoztatási paktumára,

–   tekintettel a Szociális igazságosság a méltányos globalizációért című nyilatkozatra, amelyet az ILO 183 tagállama 2008-ban egyetértéssel elfogadott,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és az ENSZ más emberi jogi okmányaira, különösen a polgári és politikai (1966), valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányaira (1966), a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményre (1965), a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (1979) és a gyermek jogairól szóló egyezményre (1989), a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre (1990) és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre (2006),

–   tekintettel az ENSZ által 2010 márciusában közzétett, a nők szerepvállalásával kapcsolatos elvekre, amelyek iránymutatást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy miként fokozható a nők munkahelyi, piaci és közösségi szerepvállalása, és amelyek a UN Women (az ENSZ Szervezete a Nemek Közötti Egyenlőségért és a Nők Társadalmi Szerepvállalásának Növeléséért) és az ENSZ „Globális Megállapodása” együttműködésének eredményeként születtek;

–   tekintettel az éghajlatváltozással kapcsolatos információk közzétételére vonatkozó normákkal foglalkozó testület (Climate Disclosure Standards Board (CDSB)), a Globális Jelentés Kezdeményezés (Global Reporting Initiative (GRI)), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) együttműködéséből származó ún. „következetesség projektre” (Consistency Project), amelynek célja következetesebb megközelítést biztosítani az éghajlatváltozással kapcsolatos vállalati információk igénylésével és szolgáltatásával kapcsolatban;

–   tekintettel az üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre és a Külügyek Tanácsának 2009. december 8-i következtetéseire[1],

–   tekintettel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, 2011 májusában frissített iránymutatásaira,

–   tekintettel az OECD korrupcióellenes egyezményére (1997),

–   tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) globális jelentéstételi kezdeményezésére,

–   tekintettel a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács (IIRC) felállására,

–   tekintettel a pénzügyi kimutatásról szóló dán törvényre (2008),

–   tekintettel az ENSZ Globális Megállapodására,

–   tekintettel a Bizottság 2010 októberében elkészült, úgynevezett „edinburghi tanulmányára”[2], amelynek tárgyát egyrészt a nemzeti vállalkozások társadalmi felelősségvállalási eszközei, másrészt a szabványok és a meglévő európai jogszabályozás között fennálló irányítási hiányosságok képezték, és amelynek megállapításairól a Parlament emberi jogokról szóló 2011. évi, az Európai Tanács által is teljes mértékben elfogadott éves jelentése beszámolt;

–   tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló 2012-es Rio+20 csúcstalálkozó záródokumentumának 46. és 47. paragrafusára,

–   tekintettel az ENSZ felelős befektetésekre vonatkozó elveire (UNPRI),

–   tekintettel a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó irányvonalakat tartalmazó ISO 26000 nemzetközi szabványra, amelyet 2010. november 1-jén tettek közzé,

–   tekintettel a 2009-ben készített „Green Winners” című, 99 társasággal foglalkozó tanulmányra[3],

–   tekintettel a 2002. október 16-án indított, a vállalkozások társadalmi felelősségvállalásával foglalkozó, több érdekelt felet bevonó fórum felállására,

–   tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4],

–   tekintettel a közbeszerzésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0896),

–   tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletre[5], amely a Dánia és a többi tagállam közötti kapcsolatok vonatkozása kivételével felváltotta az 1968. évi brüsszeli egyezményt,

–   tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló zöld könyv végrehajtásának nyomon követésére vonatkozó, 2001. december 3-i tanácsi állásfoglalásra[6],

–   tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló, 2003. február 6-i tanácsi állásfoglalásra[7],

–   tekintettel a Bizottság „Tisztességes munka mindenki számára - Az Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című közleményére (COM(2006)0249),

–   tekintettel „A társasági jog modernizációja és a vállalatirányítás fejlesztése az Európai Unióban – terv az előrelépéshez” című bizottsági közleményre (COM(2003)0284) (a vállalatirányításról szóló cselekvési terv),

–   tekintettel a Bizottság „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek: A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című közleményére (COM(2010)0612),

–   tekintettel a „»Felelősségteljes vállalkozások« csomag” című bizottsági közleményre (COM(2011)0685),

–   tekintettel a Bizottság „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című közleményére (COM(2012)0173),

–   tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című bizottsági közleményre (COM(2011)0682),

–   tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közleményre (COM(2010)0491),  tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségének európai keretrendszerét támogató bizottsági zöld könyvről szóló 2002. május 30-i állásfoglalására[8],

–   tekintettel a „Vállalatok társadalmi felelőssége: A vállalkozások hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez” című bizottsági közleményről szóló, 2003. május 13-i állásfoglalására[9],

–   tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség” című, 2007. március 13-i állásfoglalására[10],

–   tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására[11],

–   tekintettel az EU 2020-ról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására, amely kimondja, hogy elválaszthatatlan összefüggés van a vállalati felelősség és a vállalatirányítás között[12],

–   tekintettel a „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért – A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című, 2012. november 20-i állásfoglalására[13],

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági közleményről szóló, 2012. május 24-i véleményére[14],

–   tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011-14)” című közleményére (COM(2011)0681),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A7-0023/2013),

A.  mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás fogalma nem szolgálhat a nemzetközileg elfogadott és alkalmazandó minimumszabványok újrameghatározásának ürügyéül, hanem e szabványok végrehajtásának ellenőrzésére kell használni, valamint annak jobb megértésére, hogy miként lehetne azokat könnyen és közvetlenül alkalmazhatóvá tenni bármely méretű vállalkozások számára;

B.   mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás uniós intézmények által használt fogalma jórészt nem választható el az etikus üzleti magatartás fogalmától, a környezet, a társadalom és a kormányzás globális koncepciójától, illetve a fenntartható fejlődés és a vállalatok elszámoltathatósága elvétől;

C.  mivel továbbra is a több érdekelt felet bevonó megközelítésnek kell a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos valamennyi uniós hátterű kezdeményezés sarokkövét képeznie, és ezen kell alapulnia a maga az üzleti világ által kezdeményezett, leginkább hiteles vállalati társadalmi felelősségvállalásnak, a helyi szintről kiindulva;

D.  mivel a Globális Jelentés Kezdeményezés nyújtja a nemzetközileg legszélesebb körben elfogadott módszert az üzleti világ átláthatóságát illetően, és mivel az elszámoltathatósági normák kialakításával foglalkozó legnagyobb globális testületeket összefogó Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács (IIRC) felállítása arra utal, hogy egy évtizeden belül az lesz a globális norma, hogy a vállalkozások fenntarthatósági jelentéseit integrálják a számviteli nyilvántartásokba;

E.   mivel a „Prince’s Accounting for Sustainability Project”, a „TEEB” (The Economics of Ecosystems and Biodiversity) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja által végzett úttörő munka lehetővé tette, hogy a vállalkozások teljes mértékben és pontosan megértsék külső társadalmi és környezeti hatásaik pénzben kifejezett értékét, és így beépíthessék azt a vállalkozások pénzügyi irányításába;

F.   mivel alapvető változás következett be a befektetési közösségen belül azzal, hogy 1.123 befektető (akik együtt mintegy 32 billió dollár értékű kezelt vagyont képviselnek) fogadta el az ENSZ felelősségteljes befektetési elveit (UNPRI); mivel az Európai Fenntartható Befektetési Fórum becslései szerint a társadalmilag felelős befektetések piaca 2010 szeptemberére elérte a 7 billió eurót, és mivel az Aviva Global Investors által vezetett 82 befektetői csoport, amelyek összesen 50 billió dollárnyi vagyont kezelnek, arra szólította fel a fenntartható fejlődésről szóló ENSZ-csúcstalálkozót, hogy tegyék kötelezővé a vállalatok fenntarthatósági jelentését;

G.  mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó, több érdekelt felet bevonó európai platform létrehozása, számos kísérleti és kutatási projekt beindítása, valamint a hajdani Alliance for Business szervezet tevékenységei mind jelentős eredményeket hoztak a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos európai fellépéseket illetően, amihez jelentős mértékben hozzájárult a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó európai szervezetek „családja”, amelybe beletartozik a European Academy of Business in Society (EABIS), az Európai Fenntartható Befektetési Fórum (Eurosif) és a European Coalition for Corporate Justice (ECCJ);

H.  mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás bizonyos közös normái elsődleges fontossággal bírnak, mivel a „lényegesség” különbségei differenciált megközelítéseket is szükségessé tesznek az ipar részéről, és mivel egy szabad társadalomban a vállalati társadalmi felelősségvállalás sohasem teheti a jótékonykodást kötelezővé, ami csökkenthetné az emberek adakozási hajlandóságát;

I.    mivel a vállalati magatartási kódexek fontos szerepet játszottak a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló kezdeményezésekben és a figyelem felhívásában, azonban nem jelentenek elégséges választ, mivel gyakran nem elég egyediek, hiányzik az összhang a hatályos nemzetközi normákkal, olykor kerülik az anyagi kérdéseket, alkalmazásuk pedig nem összehasonlítható és nem átlátható;

J.    mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére irányadó ENSZ-elveket egyhangúlag fogadták el az ENSZ-ben, az EU-tagállamok, a munkaadók nemzetközi szervezete és a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara teljes támogatása mellett, és mivel ezen elvek közé tartozik a szabályozás által előírt és az önkéntes fellépés intelligens kombinációja;

K.  mivel az ENSZ főtitkárának az üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal foglalkozó volt különmegbízottja, John Ruggie a svéd elnökség által összehívott konferencia keretében felszólította az EU-tagállamokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás témájában pontosítsák az instabil harmadik országokban elkövetett vállalati jogsértésekre vonatkozó területen kívüli joghatóság kérdését, és támogassák ennek megvalósítását; mivel e felszólítást később az Európai Tanács következtetései is átvették, de mindmáig nem történt lépés ez ügyben;

L.   mivel a Bizottság 2010 októberében elkészült, úgynevezett „edinburghi tanulmánya”, amelynek tárgyát egyrészt a nemzeti vállalkozások társadalmi felelősségvállalási eszközei, másrészt a szabványok és a meglévő európai jogszabályozás között fennálló irányítási hiányosságok képezték, és amelynek megállapításairól az emberi jogokról szóló 2011. évi, az Európai Tanács és a Parlament által teljes mértékben elfogadott éves jelentés beszámolt;

M.  mivel a multinacionális vállalatokról szóló OECD-iránymutatások számítanak a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos leghitelesebb nemzetközi normának, és mivel ezek 2011. márciusi kiegészítése komoly lehetőséget kínál a vállalati társadalmi felelősségvállalás végrehajtása terén történő előrelépésre;

N.  mivel számos nemzetközi kezdeményezés történt annak érdekében, hogy kötelezővé váljon a vállalatok fenntarthatósági jelentéstétele, ideértve az állami tulajdonú kínai vállalatok jelentéstételére és az indiai kormány által kidolgozott vállalati társadalmi felelősségvállalási iránymutatások végrehajtására vonatkozó jelentéstételre vonatkozó előírásokat is, amellett, hogy a vállalatoknak közzé kell tenniük fenntarthatósági teljesítményüket, ahogyan azt a tőzsdei bevezetés feltételeként Brazília, Dél-Afrika és Malajzia, valamint az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete is előírja;

O.  mivel a pénzügyi nyilatkozatokról szóló 2008. évi dán törvény, amely egyedi kiegészítő jelentéstételi rendelkezéseket tartalmaz az éghajlatváltozással és az emberi jogokkal kapcsolatos hatásokat illetően, rendkívül népszerűnek bizonyult a dán vállalkozások körében, amelyek 97%-a – a hatálybalépéstől számított első három évre kiterjedő „tartsd be vagy indokold meg” követelmény ellenére is – a jelentéstételt választotta;

P.   mivel Franciaország és Dánia azon négy ENSZ-tagállam közé tartozik, amelyek megállapodtak abban, hogy vezetni fogják az ENSZ Rio+20 konferenciáján a vállalati fenntarthatósági jelentéstétellel kapcsolatban vállalt kötelezettség teljesítését;

Q.  mivel a multinacionális vállalatokról szóló OECD-iránymutatások Hollandia által vezetett frissítése a nemzeti kapcsolattartási pontok rendszere révén nagyobb láthatóságot és fontosabb státust biztosított ezen iránymutatások számára, véget vetett az ún. „befektetési kapcsolatnak”, amely akadályozta az ellátási láncra való teljes körű alkalmazásukat és az emberi jogokra vonatkozó ENSZ-alapelvek maradéktalan integrálását;

R.   mivel a Parlament Európa 2020 stratégiáról szóló állásfoglalása szerint a vállalati felelősségvállalás és a vállalatirányítás szorosan összefügg egymással;

S.  mivel a „Green Winners” (zöld győztesek) című, 2009-ben 99 vállalat által készített tanulmány azt mutatta, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalási stratégiával rendelkező vállalkozások 16 különböző ipari szektorban az átlagosnál legalább 15%-kal jobb eredményeket értek el, ami vállalkozásonként 498 millió eurós (650 millió dolláros) piaci tőkeértéktöbbletet jelent;

T.   mivel az Európai Vállalatfigyelő Szervezet 2012. évi globális felmérése szerint az üzleti szféra elismeri, hogy a növekedés szoros együttműködést tesz szükségessé a helyi lakossággal; mivel például a megkérdezett vállalkozások 60%-a tervezi, hogy az elkövetkező három évben fokozza beruházásait a munkaerő egészségének megőrzése érdekében;

1.   elismeri, hogy a Bizottság közleménye politikai nyilatkozatok sorozatának részét képezi, amelyek rendeltetése annak biztosítása, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás szélesebb körben elterjedjen, beépüljön az EU politikáiba és az európai fellépés elfogadott elvévé váljon; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás 2014–2020 közötti stratégiájára alapozva hozzanak gyakorlati intézkedéseket a vállalatok részvételének ösztönzésére;

2.    hangsúlyozza, hogy a társadalmi felelősségre való aktív odafigyelés fokozza az üzleti vállalkozásokba vetett bizalmat és azok társadalmi elfogadottságát;

3.   egyetért ugyanakkor a nyilatkozat megállapításával, amely szerint a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos gyakorlati fellépések hatása továbbra is főként nagyvállalatok kis hányada esetében mutatkozik csak meg annak ellenére, hogy a Bizottság 2001-es és 2006-os közleményeiben közvetlen felhívásokat tett arra vonatkozóan, hogy még több vállalkozás sorakozzon fel a vállalati társadalmi felelősségvállalás elvének zászlaja alá; úgy véli mindazonáltal, hogy a vállalkozások mindig is bekapcsolódtak a működésüknek keretet adó társadalom életébe, és hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás bármely méretű vállalkozásnál bevezethető; megjegyzi továbbá, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásról folytatott vitába be kell vonni a kis- és középvállalkozásokat, amelyek közül sok informálisabb és ösztönösebb megközelítés alapján fogadja el e felelősségvállalást, ami minimális igazgatási kiadásokat jelent és nem jár költségnövelő hatással;

4.   emlékeztet a kkv-k stratégiai szerepére, amelyek működési területük közelségének köszönhetően megkönnyíthetik a vállalati társadalmi felelősségvállalás elterjesztését; kéri a Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságokkal és az érdekelt feleket tömörítő platformokkal közösen fejlessze ki a kkv-k között az ágazati együttműködés különböző formáit, amelyek lehetővé teszik számukra a társadalmi és környezeti problémákkal való közös szembenézést;

5.  sajnálatosnak tartja, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás továbbra is a környezeti normákra összpontosít a társadalmi normák helyett, holott ez utóbbiak alapvető fontosságúak a gazdasági növekedéshez és a szociális konvergenciához vezető társadalmi légkör helyreállítása tekintetében;

6.  úgy véli, hogy a globális pénzügyi válság azzal a tényleges kockázattal fenyeget, hogy a politikaalkotók – az EU-ban is – megsínylik majd saját súlyos rövidlátásukat, azt, hogy kizárólag a pénzügyi piacok szűk értelemben meghatározott átláthatóságára és elszámoltathatóságára összpontosítottak, valamint elhanyagolták azt a szempontot, hogy a pénzügyi és minden ipari ágazatnak sürgősen integrált választ kell találnia a környezetpusztulás és a társadalmi dezintegráció egyre súlyosabb kihívására;

7.   figyelmeztet, hogy az üzleti vállalkozások csak akkor maradhatnak fenntarthatók a jövőben, ha fenntartható gazdaságon belül működnek, és hogy nincs alternatívája az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövőhöz való alkalmazkodásnak, ami magában foglalja a világ társadalmi és környezeti tőkéjének megóvását is, és e folyamatban döntő szerepet kell játszania a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak;

8.   úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás mozgatórugói: a globális vállalati társadalmi felelősségvállalási eszközökre való összpontosítás; a vezető üzleti vállalkozások friss húzóereje a többi vállalkozás körében; a szociális és környezeti jellegű információk vállalati közzététele; megfelelő iránymutatások alkalmazása; a közigazgatás támogatása a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz vezető feltételek megteremtéséhez és megfelelő eszközök, például ösztönzőrendszer rendelkezésre bocsátása; a meglévő vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezések hatásainak beható elemzése; a szociális téren tett új kezdeményezések segítése; a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a kis- és középvállalkozások igényeihez igazítása; valamint az Európa és a világ előtt álló globális társadalmi és környezetvédelmi kihívások gazdag skálájának egyre erőteljesebb tudatosítása az üzleti közösségen belül és a társadalom széles rétegeiben egyaránt;

9.   támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy iránymutatások összeállítása és az egyes ipari ágazatokra vonatkozó, több érdekelt felet bevonó kezdeményezések támogatása révén elmélyítse Európában a vállalati társadalmi felelősségvállalást, továbbá felszólítja a vezető vállalatokat és szervezeteket, hogy maguk is támogassák ezt a kezdeményezést;

10. ismételten hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak az eljárásról az eredményekre kell áthelyeznie a hangsúlyt;

11. üdvözli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a Bizottság közleményében használt meghatározása – amely a Bizottság által először 2009-ben, a több érdekelt felet bevonó fórumon elfogadott új megközelítés szellemében fogant – biztosítja a befogadáshoz és a konszenzusépítéshez elengedhetetlenül szükséges lehetőséget, és megfelelően tükrözi azt az új egyetértést, amelyet az ENSZ irányelvei, illetve egyéb eszközök, például a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabvány egyhangú elfogadásának köszönhetően sikerült ebben a kérdésben elérni az üzleti szereplők és egyéb érdekelt felek között; üdvözli a társadalmi, környezeti, etikai és emberi jogi aggodalmak integrálását az üzleti műveletekbe; ragaszkodik hozzá, hogy a Bizottság tegyen jobban különbséget (1) a vállalati társadalmi felelősségvállalás eredeti koncepciója, vagyis a társadalmi felelősség gyakorlása érdekében történő jótékony vállalati tevékenység, (2) a törvények, a jogszabályok és a nemzetközi normák alapján végzett vállalati társadalmi tevékenység, valamint (3) a vállalkozások antiszociális tevékenységei – például a gyermekmunka vagy a kényszermunka – között, amelyek sértik a törvényeket, a jogszabályokat és a nemzetközi normákat, bűncselekményeket valósítanak meg és kizsákmányoló jellegűek, és amelyeket határozottan el kell ítélni;

12. megerősíti, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának a harmadik országokkal kapcsolatos tevékenységeikre is ki kell terjednie;

13. érdeklődéssel jegyzi meg, hogy a Bizottság elkezdett világos utalásokat tenni a vállalati társadalmi felelősségvállalásra az uniós kereskedelmi megállapodásokban; annak fényében, hogy a nagyvállalatok, leányvállalataik és ellátási láncaik vezető szerepet töltenek be a nemzetközi kereskedelemben, úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalása szerves része kell, hogy legyen az Európai Unió kereskedelmi megállapodásainak a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek keretében; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek a kereskedelmi politika keretében történő végrehajtására;

14. úgy véli, hogy a társadalmi felelősségvállalásnak tiszteletben kell tartania az alapvető elveket és jogokat, például az ILO által rögzített elveket és jogokat, ideértve különösen az egyesülési szabadság elvét, a kollektív tárgyalásokhoz való jogot, a kényszermunka tilalmát, a gyermekmunka megszüntetését és a munkahelyi diszkrimináció felszámolását;

15. igen nagyra értékeli a foglalkoztatásért, a vállalkozásokért és a belső piacért felelős biztosok és személyi állományuk hozzájárulását a bizottsági közleményben elfogadott előremutató és konstruktív megközelítéshez; elismeri a Bizottság más szervezeti egységeinek hozzájárulását is, amely a vállalati társadalmi felelősségvállalással foglalkozó szolgálatközi csoport révén valósult meg; felszólítja azonban a Bizottság elnökét, hogy személyesen irányítsa a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén folytatott tevékenységeket, valamint biztosítsa a Bizottság e kérdéskör iránti teljes elkötelezettségét, elsősorban a környezetvédelemért és a külkapcsolatokért felelős főigazgatóságok részéről;

16.  úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak ki kell terjednie a szakképzéssel, a munka és a magánélet egyensúlyával, valamint a megfelelő munkakörülményekkel kapcsolatos szociális intézkedésekre is; újra kifejezésre juttatja a vállalati társadalmi felelősségvállalás „üzleti tervezésébe” vetett hitét, de ismételten kijelenti, hogy ha valamely adott helyzetben vagy társaságnál nem kerül sor ilyen terv rövid távon megvalósított alkalmazására, akkor e tervezésre nem lehet hivatkozni a felelőtlen és antiszociális magatartás felmentéséül; úgy véli, hogy máris elegendő kutatás bizonyítja az „üzleti tervezést”, és hogy az ilyen kutatások számának gyarapítását prioritásnak kell tekinteni; kéri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos új kutatások a felelősségvállalás miatt megváltozott üzleti magatartás kumulatív hatásaira összpontosítsanak az olyan átfogó európai és globális kihívások kezelésére irányuló erőfeszítésekkel összefüggésben, mint a szén-dioxid-kibocsátás, a vizek savasodása, a mélyszegénység, a gyermekmunka és az egyenlőtlenség, továbbá kéri, hogy a leszűrt tapasztalatokat építsék be a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos globális kezdeményezésekhez való európai hozzájárulásokba;

17. egyetért a Bizottság azon megállapításával, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás egyre fontosabb a vállalkozás működéséhez adott társadalmi felhatalmazáshoz, figyelembe véve a szociális tiltakozások, például a globalizációellenes és az „Occupy” mozgalmak, vagy a szociális jellegű konfliktusok és olykor a konfrontatív ipari kapcsolatok hatásait; úgy véli, hogy magának az EU-nak kell a vállalati társadalmi felelősségvállalást elfogadnia, mint a világ más országaival és régióival való kereskedelem és gazdasági kapcsolatok folytatásához szükséges saját „társadalmi felhatalmazását”; úgy véli különösen, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak az EU kereskedelmi politikáinak középponti elemét kell képeznie;

18. elismeri, hogy mély törés keletkezik a vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezésekben, ha a magukat a vállalati társadalmi felelősségvállalás híveként beállító társaságok el tudják kerülni a kritikus érdekcsoportokat vagy az üzleti tevékenységükhöz és globális ellátási láncukhoz kapcsolódó érzékeny témákat; kéri a Bizottságot, hogy a pénzügyi hatóságokkal és a szociális partnerekkel együttműködve építse tovább a vállalati társadalmi felelősségvállalás „laboratóriumaival” korábban elkezdett munkát annak jobb azonosítása érdekében, hogy a társaságok és érdekelt feleik miként tudják objektív módon összpontosítani erőiket olyan társadalmi és környezeti kérdésekre, amelyek a szóban forgó üzleti tevékenység „tárgykörébe”esnek, és kéri továbbá a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdéseibe bevont érintett felek tisztességes és kiegyensúlyozott kiválasztását;

19. úgy véli, hogy a fogyasztók egyre inkább odafigyelnek a vállalkozások társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos tevékenységeire, ezért sürgeti a vállalkozásokat, hogy alkalmazzanak átlátható megközelítést, különösen az etikai, szociális és környezeti aggodalmakhoz kapcsolódó vállalati tevékenységeket illetően;

20. hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás csak akkor lehet életképes, ha fenntartják a hatályos jogszabályi rendelkezéseket és a szociális partnerekre vonatkozó helyi adórendeleteket;

21. úgy véli, hogy egy vállalkozás vállalati társadalmi felelősségvállalásának értékelésekor figyelembe kell venni az adott vállalat szállítói láncában részt vevő vállalatok, illetve az esetleges alvállalkozók magatartását is;

Fenntartható fellendülés

22. támogatja, hogy a Bizottság közleménye elismeri: „a jelenlegi válság társadalmi hatásainak enyhítéséhez való hozzájárulás” és a fenntartható üzleti modellek megtalálása a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának részét képezi;felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkavállalók képviselőivel együttműködve segítsék a vállalkozások bekapcsolódását a vállalati társadalmi felelősségvállalásba;   kéri az üzleti vállalkozásokat, hogy vegyenek fontolóra olyan kezdeményezéseket, amelyek célja a munkahelyek megőrzése és teremtése – kiváltképpen fiatalok és nők esetében – minden területen (pl. menedzsment és képzés, piacok, munkaerőfelvétel, környezet és társadalom), különös tekintettel a többszörösen hátrányos helyzetben lévő személyekre, így a romákra és a fogyatékossággal élőkre, létrehozva például egy olyan rendszert, amelynek révén az egyetemi diplomát szerzők gyakornokként dolgozva szerezhetnek munkáltatók által a magánszférában elvárt munkatapasztalatot;

23 úgy véli, hogy a vállalkozásokat be kell vonni a gazdasági válság miatt súlyosabbá vált szociális problémák, például a lakáshiány és a szegénység megoldásába, valamint a nekik otthont adó közösségek fejlesztésébe;

24.      elismeri, hogy a gazdasági válság velejárója volt az alkalmi munka terjedése (különösen a nők esetében), a munkakörülmények változása (amely részben alvállalkozások következményeképpen jelentkezik), a teljes munkaidőben dolgozni szándékozók sok esetben részmunkaidőre kényszerítése, az olykor kizsákmányoló jellegű munka és munkahelyi gyakorlatok terjedése, valamint a nem hivatalos gazdaság térhódítása; felszólítja az Európai Bizottságot és a több érdekelt felet bevonó európai fórumot, hogy vizsgálják meg az alvállalkozás jelenségének a terjedését; nyomatékosan kéri, hogy ez a munka az ENSZ ellátási rendszerre alkalmazandó irányelveire, és különösen a hatásvizsgálat koncepciójára alapuljon, függetlenül a különböző ellátói szintektől;

25. megjegyzi, hogy a fizikai munkafeltételekkel, a toborzásra és az elbocsátásra vonatkozó eljárások és politikák kidolgozásával, a munkavállalók adatainak és magánéletének védelmével, valamint a bérek és egyéb jövedelmek időben történő kifizetésével kapcsolatos jogszabályok betartása is a vállalati társadalmi felelősségvállalás részét képezi, ezért kéri ezen vonatkozások tiszteletben tartását;

26.  elismeri, hogy a válság kihat a társadalom szerkezetére, és üdvözli bizonyos vállalkozások számos lépését annak érdekében, hogy integrálják a munkaerőpiacra a sérülékeny és hátrányos helyzetű csoportokat; kéri a vállalkozásokat, hogy a jövőben is folytassák ilyen típusú kezdeményezéseiket; hangsúlyozza azonban, hogy a vállalkozások megszűnése és a megszorítások veszélyeztetik a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak köszönhetően például a sérülékeny társadalmi csoportok, különösen a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatása, az ilyen munkavállalók képzésének és jogi helyzetének javítása, a társadalmi szempontból hasznos termelés és szolgáltatás innovatív új formáinak (például hitelszövetkezetek) kifejlesztése, valamint a szociális üzleti vállalkozások, szövetkezetek vagy tisztességes kereskedelem révén megvalósuló új foglalkoztatási modellek előmozdítása terén elért bizonyos eredményeket; úgy véli, hogy ezért alapvető fontosságú a szociális intézkedések referenciaértékeinek meghatározása; kéri az Európai Bizottságot, hogy végezzen nagyszabású elemzést a válság által az ilyen kezdeményezésekre gyakorolt társadalmi hatásról, a nemi alapú megközelítést beépítve és a dél-európai országokra összpontosítva, valamint hogy ennek eredményeiről teljes körűen konzultáljon a szociális partnerekkel és a vállalati társadalmi felelősségvállalás témájában érintett felekkel;

27. úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás nem csupán a társadalom egésze számára hasznos, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy a vállalat javítsa a róla kialakult képet a fogyasztók szemében, ezáltal pedig hosszú távon növelje gazdasági életképességét;

28. megállapítja, hogy a munkavállalóknak kínált, a készségek fejlesztésére és az élethosszig tartó tanulásra irányuló programok, a munkavállalók rendszeres egyéni értékelése, a tehetséggondozó programok, valamint az egyes munkavállalók számára kitűzött egyéni üzleti és fejlődési célok növelik a munkavállalók motivációját és elkötelezettségét, és a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapvető részét képezik;

29. hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás elvei szerint működő vállalkozásoknak – különösen válság idején – hozzá kellene járulniuk régiójuk innovációs kapacitásaihoz azzal, hogy innovatív és környezetbarát technológiai megoldásokat vezetnek be termelőegységeikben, illetve új befektetéseket eszközölnek és modernizálást hajtanak végre; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelemmel – többek között a biológiai sokféleséggel, az éghajlatváltozással, a forráshatékonysággal, a környezet-egészségügyi vonatkozásokkal – kapcsolatos szempontok beépítése az üzleti műveletekbe lehetőséget kínál a fenntartható fellendülésre;

30. úgy véli, hogy a pénzügyi válság bizonyos esetekben megingathatta a munkavállalók abba vetett bizalmát, hogy a társaságok a válság után eleget tesznek majd a hosszú távú magánnyugdíj-jogosultságoknak, figyelembe véve az uniós nyugdíjrendszerek közötti különbségeket is; felszólítja a felelős vállalatokat, hogy a Bizottsággal és a társadalmi partnerekkel együttműködve oldják meg ezt a problémát, többek között nyílt, befogadó és a nyugdíjbefektetésekre vonatkozó szabályokra alapozott megállapodások révén, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalás részeként, a demográfiai változások korában az aktív idősödéssel kapcsolatos tágabb kihívás összefüggésrendszerében; megjegyzi, hogy a fenntartható gazdasági talpraálláshoz alapvetően szükséges a bizalom helyreállítása az alkalmazottak és a vállalatok között;

Nemzetközi szervezet és több érdekelt felet bevonó megközelítések

31. kifejezetten elismeréssel szól arról, hogy a Bizottság közleménye hangsúlyozza nemzetközi szabványok megerősítésének és alkalmazásának jelentőségét, és az OECD iránymutatásai, valamint az ENSZ irányelveivel kapcsolatos megállapodás 2011-es frissítésére tekintettel úgy véli, hogy az EU fellépése során most nagyobb nyomatékot kell adni ezen iránymutatások és elvek támogatásának és alkalmazásának az európai üzleti életben; hangsúlyozza, hogy az OECD-iránymutatásokat nemzetközi szinten határozták meg és ismerték el, hogy a nyílt, tisztességes és felelős üzleti gyakorlat világszerte történő előmozdításával egyidejűleg egyenlő feltételeket teremtsenek és tartsanak fenn; javasolja, hogy a Bizottság évente készítsen jelentést mind a Parlament, mind a Tanács számára az OECD-iránymutatások teljesítéséről;

32. hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós politikák fejlesztésének fontosságát oly módon, hogy azok kiegészítsék a nemzetközi szabályozás fejlődését annak érdekében, hogy az értelmezési különbségek és a versenyből eredő előnyök és hátrányok kockázata nemzeti vagy nemzetközi szinten elkerülhető legyen;

33 ragaszkodik ahhoz, hogy a 27 tagállam mindegyike gyorsítsa fel a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó nemzeti cselekvési terveik felülvizsgálatát, és a vonatkozó OECD-iránymutatások és az ENSZ alapelveinek végrehajtását megvalósító nemzeti tervek kialakítását, amelyeket legkésőbb 2013 decemberére véglegesíteni kell; úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy ezeket a terveket minden e területen érdekelt fél részvételével alakítsák ki, beleértve a nem kormányzati szervezeteket, a civil társadalmat, a szakszervezeteket, a foglalkoztatói szervezeteket és a nemzeti emberi jogi intézményeket is; felszólítja az EU-t, hogy könnyítse meg azon tagállamok tapasztalataiból való tanulást, amelyeknél már elkezdődött a folyamat; arra biztatja a tagállamokat, hogy merítsenek ihletet az ISO 26000-es szabványban foglalt iránymutatásokból, a Global Reporting Initiative legfrissebb iránymutatásaiból és a nemzeti emberi jogi intézmények európai csoportja által kidolgozott iránymutatásból;

34. arra szólít fel, hogy valósítsák meg a politikák koherenciájának fokozását uniós szinten azáltal, hogy a közbeszerzésre, az exporthitelekre, a felelősségteljes kormányzásra, a versenyre, a fejlesztésre, a kereskedelemre, a beruházásra vonatkozó és egyéb politikákat összehangolják az OECD és az ENSZ megfelelő iránymutatásaiban és alapelveiben foglalt nemzetközi emberi jogi, szociális és környezetvédelmi normákkal és alapelvekkel; felszólít ennek kapcsán, hogy tegyenek erőfeszítéseket a munkavállalói, munkáltatói és fogyasztói képviseletekkel való együttműködésre, és ezzel együtt vegyék figyelembe az nemzeti emberi jogi intézmények ide vonatkozó tanácsait, például az európai csoport által az emberi jogok és a közbeszerzés tekintetében a Bizottság elé terjesztett dokumentum kapcsán; jelentőséggel bíró és megfelelő hatástanulmányt kér az ENSZ alapelveivel való potenciális inkoherenciához kapcsolódó jogalkotási javaslatok vonatkozásában, és ragaszkodik ahhoz, hogy a munkát összehangolják az ENSZ üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportjával az ENSZ-alapelvek eltérő és következetlen értelmezésének elkerülése érdekében;

35. különösen üdvözli, hogy az IKT-ágazatot beillesztették az emberi jogokra és az üzleti életre vonatkozó egyedi európai iránymutatásokba; elismeri, hogy tényleges dilemmák fakadtak egyrészt a magánélet védelmének szükségességéről és a jogellenes tartalom elleni küzdelemből, másrészt a véleménynyilvánítás szabadságának megoltalmazására irányuló célkitűzésből, miként azt a YouTube-on elhelyezett iszlámellenes videofelvétel kapcsán kialakult nézeteltérések egyértelművé tették; kéri, hogy sokkal több európai társaság kötelezze el magát az e tekintetben létrejött vezető többoldalú kezdeményezés, a Globális Hálózati Kezdeményezés mellett, amelynek tagságát jelenleg zömmel az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező társaságok alkotják;

36. nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az EU beruházási eszközei, az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által a „kereskedelemhez és fejlesztéshez” a magánszektor számára kínált finanszírozásnak szerződéses záradékokat kell tartalmaznia, amelyek előírják az összhangot a multinacionális vállalkozásokra vonatkozó OECD- iránymutatásokkal és az emberi jogokra és az üzleti életre vonatkozó ENSZ- irányelvekkel, amelyekhez az elszámoltathatásra vonatkozó rendelkezések és világos panasztételi mechanizmusok tartoznak; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek ugyanígy az exporthitelek üzleti vállalkozásoknak történő kibocsátása tekintetében;

37. üdvözli a Bizottságnak az emberi jogokra és az üzleti életre vonatkozó ENSZ- irányelvek végrehajtását célzó nemzeti cselekvési tervekre vonatkozó kezdeményezését; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy játsszon nagyobb szerepet a magas szintű alkalmazás vezetésének segítésében, valamint a hatékony ellenőrzés és beszámolás ösztönzésében; kéri kölcsönös értékelési folyamat bevezetését a tagállamok között, a végrehajtás előmozdítása érdekében; kéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy végezzék el a cselekvési tervek végrehajtásának értékelését, valamint mérjék fel az uniós szinten tett intézkedéseket, és erről 2014 végéig készítsenek jelentést az Európai Tanácsnak és a Parlament számára;

38. elismeri, hogy a vállalatok fokozzák tevékenységeiket a törékeny biztonságú államokban, és hogy kötelességük megvédeni személyi állományukat a konfliktusok, a terrorizmus és a szervezet bűnözés jelentette fenyegetésekkel szemben; határozott véleménye szerint ugyanakkor a vállalatoknak éppúgy kötelességük gondoskodni arról, hogy biztonsági intézkedéseik ne ártsanak a békének vagy a helyszínen tartózkodó más személyek biztonságának tevékenységeik során, és ne adjanak alapot az emberi jogok megsértésének eseteiben való cinkosság vádjainak; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi önkéntes biztonsági elveknek biztosítsanak sokkal nagyobb elfogadottságot, és törekedjenek megállapodásra a katonai és biztonsági magánvállalatok tevékenységeit szabályozó, ellenőrző és felügyelő nemzetközi szabályozási keret tekintetében;

39. kéri a vállalatokat és egyéb érdekelt feleket, hogy vegyenek részt építő módon a Bizottság ágazatspecifikus emberi jogi iránymutatás kidolgozására irányuló törekvéseiben, és az ennek alapján véglegesen elkészült iránytatást használják is fel;

40. kéri a Bizottságot, különösen Jogérvényesülési Főigazgatóságát, hogy terjesszen elő javaslatot az EU bíróságai joghatóságához való hozzáférés megkönnyítésére az emberi vagy munkaügyi jogok EU-ban székhellyel rendelkező üzleti vállalkozások és azok leányvállalatai, alvállalkozásai vagy üzletfelei által elkövetett legkirívóbb, súlyos megsértésének eseteiben, amint azt Az Egyesült nemzetek Szervezete főtitkárának az emberi jogok üzleti vállalkozásokban való védelmével foglalkozó ENSZ-különmegbízottja ajánlotta;

41. megjegyzi továbbá, hogy mechanizmusokat kell kidolgozni és életbe léptetni az emberi jogok megsértéseinek az egyes vállalatokon belül történő bejelentése tekintetében;

42. úgy véli, hogy a „Green Matters” tanulmány egyértelműen kimutatja, hogy pozitív összefüggés áll fenn a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit követő társaságok és a jobb pénzügyi teljesítmény elérése között, mivel e vállalatok képesek túllépni a válságon; támogatja a „felelősségteljes versenyképesség” elképzelését, és hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szempontból hasznos termékek és szolgáltatások potenciális piaca továbbra is kulcsfontosságú piaci lehetőség a vállalkozások sikere és a társadalmi szükségletek kielégítése szempontjából egyaránt;

43. osztja a „Global CEO Survey 2012” című dokumentumban kifejtett üzleti megfontolást, amely szerint a fenntartható üzleti növekedés feltétele a helyi lakossággal, kormánnyal és üzletfelekkel való szoros együttműködés, valamint a helyi közösségekbe való beruházás; támogatja a munkahelyteremtéssel, a szakmai továbbképzéssel, a forrásgazdálkodási kényszerek kezelésének segítésével és az egészséges megoldásokhoz való hozzájárulással kapcsolatos üzleti kezdeményezéseket, és felhív azok fokozására;

44. kéri az Európai Bizottságot, különösen Kereskedelmi Főigazgatóságát, hogy az OECD iránymutatásainak “passzív” megközelítése felől mozduljon el az „aktív” megközelítés felé, többek között csatlakozva a nemzetközi befektetésekről és a multinacionális vállalatokról szóló, az OECD iránymutatásait is tartalmazó OECD-nyilatkozathoz, biztosítva az OECD iránymutatásainak előmozdítását és folyamatos támogatását az EU harmadik országokba delegált küldöttségein keresztül, finanszírozást nyújtva a harmadik országokban működő üzleti vállalkozásokat, szakszervezeteket és a civil társadalmat bevonó kapacitásépítő kezdeményezésekhez, és biztosítva, hogy ezen iránymutatásokra kifejezett hivatkozások történjenek az EU és harmadik országok között kötött új megállapodásokban, közötük minden kereskedelmi és beruházási egyezményben; kéri, hogy az EU tegyen hathatós diplomáciai erőfeszítéseket annak érdekében, hogy még több ország győződjön meg ezen elvek nemzetközi szintű aláírásának helyességéről, és a tagállamokkal együttműködve nyújtson kézzelfogható támogatást a civil társadalmi csoportosulások számára az állítólagos jogsértésekre vonatkozó „különös szabályok” tekintetében;

45. úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás fontos segítőeszköz lehet az EU számára a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) megállapodások nemzetközi végrehajtásának támogatása terén; kéri a Bizottságot, hogy támogassa azokat az európai szervezeteket és szociális partnereket, amelyek célja kísérleti projektek megvalósítása az OECD iránymutatásainak megfelelően a vállalati társadalmi felelősségvállalás más nemzetközi szabványaival kapcsolatban, harmadik országokban történő kapacitásépítés céljával; kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki egyedi célkitűzést a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos témákra vonatkozó új keretmegállapodás megkötése tekintetében, és kérje fel a szociális partnereket, hogy e megállapodásokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás új, ágazatalapú megközelítésének összefüggrendszerében kössék meg; kéri a Bizottságot, különösen Foglalkoztatási Főigazgatóságát, hogy a munkaügyi szabványokat építse be a vállalati társadalmi felelősségvállalásba, a tisztességes munka tárgykörében kísérleti projekteket folytatva le harmadik országok kormányaival;

46. egyetért „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című bizottsági közleménnyel abban, hogy „az alkalmazandó jogszabályok betartása, illetve a szociális partnerek között létrejött kollektív megállapodások tiszteletben tartása a vállalati társadalmi felelősségvállalás teljesülésének előfelététele”; úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kiegészítheti, de semmiképpen sem helyettesítheti a hatályos jogszabályokat, a kollektív tárgyalásokat vagy a szakszervezetekbe tömörült munkavállalókkal folytatott párbeszédet; úgí véli továbbá, hogy a vállalatoknak el kell kötelezniük magokat amellett, hogy a mukavállalókkal és képviselőikkel megvitassák a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikájukat, valamint olyan témákat, mint például a tevékenységeik táradalmi és környezeti hatásairől szóló éves társasági jelentés elkészítése; úgy véli, hogy egy, az EFA-kra vonatkozó opcionális szabályrendszert kellene létrehozni – egy ilyen keretre vonatkozó lehetséges megállapodás alapján –, amint azt a Bizottság e tárgyban készített szolgálati munkadokumentuma leírja;

47. felkéri az EU-t, és elsősorban a Bizottságot, hogy

(1) biztosítsák, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának témája az egyes pénzügyi eszközök prioritásaiként szerepel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi kereten belül; valamint

(2) dolgozzanak ki speciális támogatást az EIDHR-en belül a vállalati társadalmi felelősségvállalás és az emberi jogok témakörben való képzés és általános kapacitásépítés érdekében, a civil társadalmi szervezetek, a nemzeti emberi jogi intézmények, az emberi jogi jogvédők, a szakszervezetek és egyéb emberi jogi szervezetek számára;

48. üdvözli, hogyaz üzleti élet egyes képviselői az ENSZ Rio+20 csúcstalálkozóját arra használták fel, hogy síkra szálljanak a vállalati felelősségvállalással kapcsolatos új globális megállapodásnak az ENSZ rendszerébe történő felvétele mellett; úgy véli, hogy jóllehet egy ilyen megállapodásra valószínűleg csak évek múltán kerülhet sor, az EU-nak épító módon kell bekapcsolódnia a vitába; úgy véli ugyanakkor, hogy ezek a viták nem vonhatják el az üzleti élet és a kormány döntéshozóit attól, hogy sürgős jelleggel intézkedéseket tegyenek a vállalati társadalmi felelősségvállalás meglévő eszközeinek végrehajtása érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás globális kormányzásának új formáit különböző modellek szerint, valamint az ENSZ rendszerén keresztül lehet érvényesíteni, például az OECD iránymutatásainak népszerűsítése révén a nem-tagok körében, vagy a hasonló gondolkodásó kormányoktól származó önálló kezdeményezéseken keresztül; kéri az EU-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és törekedjenek érvényre juttatni egyedi javaslatokat a konkrét és ellenőrizhető üzleti hozzájárulás tekintetében, amelyről az ENSZ által javasolt, 2015 utáni időszakra vonatkozó, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célkitűzések részeként kell magállapodni;

A vállalati társadalmi felelősségvállalást támogató állami politikák

49. támogatja a több érdekelt felet bevonó fórum 2004 júniusában készült első jelentésében kifejtett nézetet, amely szerint az állami hatóságok – közvetítő és ösztönző szerepet töltve be – jelentősen hozzájárulhatnak a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításához, nem utolsósorban a közbeszerzésekben, és kéri a tagállamokat, hogy a magasszintű csoporton és egyéb csatornákon keresztül adjanak nagyobb nyomatékot ezeknek az erőfeszítéseknek;

50. kéri, hogy ahol az EU vagy a tagállamok üzleti vállalkozások partnerei (pl. közbeszerzés, állami vállalatok, közös vállalkozások, exporthitel-garanciák, harmadik országokban végrehajtott nagyszabású projektek), az OECD és az ENSZ iránymutatásai és alapelvei jelentsenek prioritást, és ezt egyes záradékok is tükrözzék, továbbá járjon következményekkel, ha a vállalatok nyilvánvalóan megsértik a szociális, ökológiai és emberi jogi normákat;

51. kitart a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer fontossága mellett, és úgy véli, hogy ennek három pillérét, az államnak az emberi jogok megsértésével szembeni védelemre vonatkozó felelősségét, a vállalatoknak az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó felelősségét és a jogorvoslathoz való hatékonyabb hozzáférést az azok megvalósítását lehetővé tevő megfelelő intézkedésekkel kell támogatni;

52. hangsúlyozza, hogy a vállalatok, azok leányvállalatai és alvállalkozói a nemzetközi kereskedelemi súlyuknál fogva alapvető szerepet játszanak a szociális és munkaügyi normák támogatása és terjesztése terén az egész világon; elismeri, hogy a külföldön működő európai uniós vállalkozásokkal szembeni sérelmek helyszínen történő megoldása gyakran hatékonyabbnak bizonyul; elismerését fejezi ki annak kapcsán, hogy az OECD nemzeti kapcsolattartó pontjai az államokban elérhető olyan nem jogi mechanizmusok, amelyek közvetíthetnek számos üzleti és emberi jogi vitában; azonban fokozott erőfeszítésekre szólítja fel a vállalatokat a panaszkezelési mechanizmusoknak az ENSZ-alapelvekben felsorolt hatékonysági kritériumoknak megfelelő kidolgozása terén, valamint hogy keressék a nemzetközileg elismert alapelvek és iránymutatások által biztosított további mértékadó útmutatásokat, különös tekintettel az OECD nemrégiben frissített, multinacionális vállalkozásoknak szóló iránymutatásaira, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelvére, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra és az ILO által kiadott, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatra;

53. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy módosítja a Brüsszel I. rendeletben foglalt nemzetközi magánjogi rendelkezéseket, különösen a „forum necessitatis” alapelv bevezetését; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni az EU-n kívüli vállalati műveletekből eredő emberi jogi jogsértések áldozatainak jogorvoslathoz való hatékony hozzáférését a Brüsszel I. és a Róma II. rendelet reformja révén; hatékony intézkedésekre szólít fel az igazságszolgáltatás tekintetében fennálló olyan akadályok felszámolása érdekében, mind például a túlságosan magas perköltségek, olyan kezdeményezések révén, mint a kollektív jogorvoslatra vonatkozó minimumstandardok kialakítása vagy a vállalatok „különálló jogi személyisége” problémájának megoldása;

54. hatékonyabb átláthatósági és elszámoltathatósági normák kidolgozására hív fel az EU technológiai vállalatai számára az emberi jogok megsértésére vagy az EU biztonsági érdekeivel ellenkező fellépésre alkalmas technológiák exportja vonatkozásában;

55. a „tudd, hogy kik a végfelhasználók” alapelv alkalmazására szólít fel a fokozott ellenőrzés, illetve annak biztosítása érdekében, hogy megelőzzék az emberi jogok megsértését a termelési folyamat vagy a piaci forgalom korábbi vagy későbbi szakaszában;

56. úgy véli, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kellene a vállalatok elszámoltathatóságáról olyan elvek és proaktív politikák elfogadása tekintetében, amelyek célja a hátrányos megkülönböztetés felszámolása, a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a mindenkit megillető alapvető jogok tiszteletben tartása;

57. a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos többoldalú megközelítésre tekintettel felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a megfigyelői jelenlét szélesítésének lehetőségét a magas szintű csoport kétévente összehívott ülésein, a megfigyelők közé delegálva az Európai Parlament adott kérdéssel foglalkotó bizottságainak két előadóját, az ENSZ környezetvédelmi programjának képviselőit, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet képviselőit, valamint az európai üzleti élet, szakszervezetek és civil társadalom egy-egy kijelölt, a többoldalú fórum egyeztető bizottsága által jóváhagyott képviselőjét;

58. elismeri a laekeni nyilatkozatban 2001-ben hangsúlyozott szükségszerűséget, hogy az EU intézményeinek közelebb kell kerülniük az Unió polgáraihoz; támogatja ezért a szolidaritásra vonatkozó javaslat hivatalos megfontolását az uniós intézmények intézményközi humánerőforrás-programja keretében, megkönnyítendő az intézményekben dolgozó személyzet és gyakornokok számára a közösségi felelősségvállalást jótékony humanitárius és pozitív szociális tevékenységekben való részvétel révén, mind a személyzeti továbbképzés, mind pedig önkéntesi tevékenységük részeként; kiemeli, hogy a javasolt program egyrészt költséget takarít meg és jelentős hozzáadott értéket teremt, másrészt hozzájárul az uniós szakpolitikák és programok előmozdításához és végrehajtásához; nyomatékosan kér minden tagállamot, hogy a munkahelyi önkéntességet építse be nemzeti cselekvési tervébe; kéri, hogy az Európai Önkéntes Központ (CEV) révén jöjjön létre platform az Európa minden részéből érkező civil társadalmi szervezetek bevonásával annak érdekében, hogy az üzleti világ szereplőit meg lehessen nyerni e célnak;

59. felszólítja a vállalatokat, hogy ösztönözzék alkalmazottaik nemzetközi önkéntes tevékenységét annak érdekében, hogy megkönnyítsék a köz- és magánszféra közötti szinergiát a fejlesztési együttműködésben; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest révén támogassa a vállalatok ezirányú kezdeményezéseit;

60. úgy véli, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kelle a vállalkozásokat politikák kidolgozására és intézkedések foganatosítására alkamazottaik magánélete és családi élete tiszteletben tartásának szükségessége tekintetében; úgy véli, e politikáknak és intézkedéseknek összhangban kellene állniuk az egyenlőség elvével, és a tárgyalásokat ki kellene terjeszteni a munkaidő hosszára és szervezésére, a fizetési besorolásokra, bizonyos gyakorlati könnyítéseket téve lehetővé a dolgozók számára, továbbá a rugalmas munkakörülményekre, ideértve a munkavállalói szerződések természetét és a munkától való tartós távollét lehetőségének rendelkezésre bocsátását is;

61. elismeri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó számos kezdeményezés esetében a gazdasági értékelés és az általános jellemzők tekintetében a szociális mutatók a környezetvédelmi mutatók mögött állnak; a szociális közbeszerzésre vonatkozó kézikönyv ellenére úgy véli, hogy az Európai Unió túlságosan korlátozta magát e téren; kéri a „szociális tőkét értékelő” tanulmány elkészítését, amely széleskörű, Európa által vezetett vitát indít a fenntartható üzleti irányítás szociális hatásainak jobb integrálásáról; támogatja a szociális mutatók kidolgozására, a szociális minősítő intézetek létrehozására és a szociális ellenőrzési gyakorlatok bevezetésére irányuló, egyes tagállamokban és üzleti ágazatokban indított kísérleti projektek finanszírozását;

62. üdvözli azon szerep elismerését, amelyet a közbeszerzés játszhat a gyakorlatban a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításában, ideértve a továbbképzés lehetőségének biztosítását, az egyenlőséget, a tisztességes kereskedelmet, valamint a hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő munkavállalók társadalmi beilleszkedését annak érdekében, hogy ösztönzőt jelentsen az üzleti élet számára társadalmi felelősségvállalásuk fokozására; úgy véli azonban, továbbra sem világos, hogy az EU közbeszerzései szabályanak egymást követő módosításai ténylegesen mennyire jelennek meg a közhatóságok által alkalmazott gyakorlatokban, és hogy milyen általános hatást sikerült elérni az üzleti élet környezetvédelmi és szociális tejesítményének javításával, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalás ösztönzésével; további kutatásra és hatásértékelésre hív fel, amely világos ajánlásokhoz vezet abban a tekintetben, hogy miként kellene könnyen érthető ösztönzőket biztosítani az üzleti élet számára; kéri ennek érdekében olyan elemzés elkészítését is, amelynek tárgya a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékok alapján történő üzleti építkezés egyre növekvő gyakorlata a saját magánbeszerzések terén – az üzleti szereplők egymással kötött szerződéseiben –, és felhív a megfelelő gyakorlatok azonosítására e tekintetben;

63. támogatja az információs és kommunikációs technológiák és a szociális média felhasználását az olyan szereplők ösztönzésére, akik általában érdeklődnek a többoldalú konzultációkban való aktívabb részvétel iránt;

64. elismeréssel szól arról, hogy számos tagállam – számos országban több érdekelt fél platformjával konzultálva – jelentős erőfeszítéseket tett a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek kidolgozása és végrehajtása érdekében; aggodalmának ad hangot ugyanakkor amiatt, hogy sok különféle állami politikai intézkedés egyelőre még nem éreztetett jelentős hatást a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítása terén; kéri ezért, hogy fokozzák az eupai szintű kutatást és az értékelést a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos állami politikai intézkedések tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy felelősségteljes munkaadóként saját példájával járjon élen, jelentést téve közzé társadalmi felelősségvállalásáról a Globális Jelentés Kezdeményezésének közszférára vonatkozó kiegészítésével összhangban, a Bizottság alkalmazottjainak fizetett szabadságot kínálva önkéntességi kezdeményezések megvalósításához, és a nyugdíjalap-beruházások felhasználásának etikai kritériumok alapján történő felülvizsgálata révén;

65. kéri, hogy 2013-ban, a polgárság európai évében a polgári érzület üzleti életben való érvényesítése legyen önálló kezdeményezés, a vállalkozók és az üzletemberek kapjanak felkérést a vállalati társadalmi felelősségvállalás meglévő kezdeményezéseiben való szerepvállalásra tagállami és uniós szinten egyaránt, a „jó vállalkozó polgár” fogalmának előmozdítása és továbbfejlesztése érdekében;

66. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az új odaítélési rendszert az e téren követett meglévő gyakorlatokra építi majd; úgy véli, hogy az odaítélés ösztönzést jelenthet a vállalati társadalmi felelősségvállalás szempontjából, de csak akkor, ha a szerződés elnyerői ténylegesen a legjobb gyakorlatokat képviselik az adott nemzeti, európai vagy globális szinten; kéri a Bizottságot, hogy állítson fel független szakértői csoportot ennek értékelésére és a rendszer „ellenőrzésére” a következő években és a későbbiekben is folyamatosan; kéri, hogy az odaítéléssel kapcsolatos hirdetések tükrözzék a kihívások tényleges összetettségét, és hasznos tanulságot szolgáltassanak minden társaság – ne csak a nyertes – számára;

67. alapvetőnek tartja, hogy a Bizottság az életciklus alatti költségek alapján a lehető legrövidebb időn belül fejlessze ki az általa kilátásba helyezett közös módszereket a környezetvédelmi telejsítmény tekintetében; az ilyen módszerek hasznosaknak bizonyulhatnak mind a társaságra vonatkozó információk átláthatósága, mind pedig társaság környezetvédelmi teljesítményének a hatóságok által elvégzett értékelése szempontjából;

68. kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa meg azon erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy munkaprogramjában új javaslatokat terjesszen elő a vállalati társadalmi felelősségvállalás nemzetközi szabványai tekintetében fennálló irányítási fogyatékosságok orvoslása tekintetében, amint azt a megrendelésére készült „edinburghi tanulmány” ajánlotta;

69. kéri a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a vállalati társadalmi felelősségvállalást előmozdító politikák hatékonyságának javítása érdekében, beruházási politikai ösztönzők formájában jutalmazva meg például a felelősségteljes vállalati magatartást tanúsító vállalatokat, valamint hozzáférést adva a közbeszerzésekhez;

70. elismeréssel szól a Bizottság azon tervéről, hogy előmozdítja a kezdeményezéseket a felelősségteljes termelés és fogyasztás terén; úgy véli, hogy az EU építhet a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén szerzett azon tapasztalatokra, amelyek a vállalatoknál megvalósított specifikus képzések és kapacitásépítés során halmozódtak fel; úgy véli, hogy az átláthatóságra vonatkozó tervezett kezdeményezés az etikus fogyasztói mozgalom erőteljes mozgatórugója lehet; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, vizsgálják meg annak megvalósíthatóságát és kívánatosságát, hogy európai szociális címkét dolgozzanak ki a vállalati társadalmi felelősségvállalásban részt vevő valamennyi társaság számára annak érdekében, hogy erőfeszítéseik láthatók legyenek a fogyasztók és a beruházók számára, továbbá hogy a meglévő címkézési kezdeményezésekre építve továbbra is támogassák az alulról jövő kezdeményezéseket a Nemzetközi Szociális és Környezeti Akkreditációs és Címkézési Szövetség égisze alatt; javasolja, hogy az ilyen európai címkével rendelkező társaságokat rendszeresen ellenőrizzék a címke kapcsán meghatározott, a szociális vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó rendelkezések tiszteletben tartása tekintetében;

A társadalmilag felelősségteljes beruházás összekapcsolása a nyilvánosságra hozatallal

71. megjegyzi, hogy a társadalmilag és a fenntarthatóság szempontjából is felelősségteljes beruházási piac motorja továbbra is az intézményi beruházói kereslet, de az elsődleges figyelmet a továbbiakban már nem a környezetvédelmi vonatkozásokra kell fordítani; megjegyzi erre tekintettel, hogy a beruházók és a fogyasztók tájékoztatása a vállalati társadalmi felelősségvállalás kulcsfontosságú mozgatórugója, amit könnyen alkalmazható és mérhető szociális és környezetvédelmi elvekre kell alapozni üdvözli, hogy a Bizottság lépéseket tett annak érdekében, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdését a beruházók közösségével együtt kezelje; kéri, hogy ez a törekvés határozottan épüljön a felelősségteljes befektetésre vonatkozó ENSZ-elvekre és az integrált beszámolás elvére;

72. megjegyzi, hogy a hoszú távú befektetők kedvezményezettjei, például a nyugdíjalapok érdekeltek a fenntartható megtérülésben és a felelősségteljes vállalati magatartásban; fontosnak tartja, hogy a befektetési intézmények ösztönzői ténylegesen igazodjanak a kedvezményezettek érdekeihez, és ne csupán ezen érdekek szűk értelmezésére korlátozódjanak, egyedül a rövid távú megtérülésre összpontosítva; támogatja az e célt szolgáló jogi keret létrehozását; üdvözli, hogy a Bizottság javaslatokat dolgoz ki a hosszú távú beruházásra és az e kérdések kezelését segítő vállalatirányításra vonatkozóan;

73. támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy javaslatot terjesszen elő a vállalatok „nem pénzügyi információinak közzétételéről”; elismerően nyilatkozik arról, hogy ez a javaslat egy széles körű nyilvános konzultáción és az érdekelt felek részvételével tartott munkaértekezlet-sorozaton alapul; figyelmeztet, hogy a „nem pénzügyi” kifejezés használatának nem szabad elrejtenie a társadalmi, környezetvédelmi és emberi jogi hatások vállalatokra gyakorolt nagyon is valós pénzügyi következményeit; úgy véli, a javaslat lehetővé teszi az EU számára, hogy ösztönözze az európai vállalatokat az üzleti vállalkozásokra és az emberi jogokra vonatkozó ENSZ-alapelvek és az ENSZ Globális Megállapodás alkalmazására, és ezeket össze kell hangolni az integrált beszámolással, amelynek kidolgozását jelenleg végzi a nemzetközi integrált beszámolással foglalkozó bizottság (IIRC); hangsúlyozza ugyanakkor, hogy olyan megoldásokra van szükség, amelyek rugalmasak, nem járnak túlzott adminisztratív terhekkel és kiadásokkal, különösen az 500-nál kevesebb alkalmazottal működő vállalkozások esetében; úgy véli, hogy a „teljesítsd vagy indokold meg a nemteljesítést” rendszer hasznos eszköz lehet;

74. megjegyzi, hogy a vállalkozói magatartás hitelességének növelése érdekében a szociális tárgyban tett beszámolót független testület ellenőrzése alá kellene vetni;

A vállalati társadalmi felelősségvállalás további előmozdítása

75. támogatja, hogy folyamatos vezető szerepet kell adni a több érdekelt felet bevonó fórum számára a Bizottság közleményében szereplő javaslatok megvalósításának támogatása tekintetében; rámutat, hogy ha a vállalati társadalmi felelősségvállalás jobban igazodna a kis- és középvállalkopzásokhoz, akkor szélesebb körben elterjedhetne Európa minden részén; felhív minden érintett szereplőt, hogy rugalmas, nyílt és konszenzusra törekvő megközelítést követve, a vállalati társadalmi felelősségvállalás igazi szellemében vegyen részt a fórum munkájában;

76. nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a szakszervezeti jogok és szabadságok, valamint a munkavállalók demokratikusan megválasztott érdekképviseleti testületei a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó valamennyi stratégia középpontjában állnak; elismeréssel szól az ágazati és ágazatközi párbeszéd struktúráinak jelenlegi uniós keretéről, továbbá konzultációra szólít fel a képviseleti szervekkel, köztük a szakszervezetekkel, illetve kéri teljes körű és tevékeny bevonásukat – a munkáltatókkal valódi partnerségben együttműködve – a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával összefüggő folyamatok és struktúrák kifejlesztésébe, működtetésébe és ellenőrzésébe; felhívja a Bizottságot, hogy a szakszervezetek és a személyi állomány képviselőit, e fontos szereplőket az üzleti és egyéb felek mellett kezelje partnerekként a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kérdésekben folytatott párbeszéd során; véleménye szerint a szociális partnerek jelentős szerepet játszhatnak a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításában, ami hozzájárul a társadalmi párbeszédhez és megkönnyíti azt;

77. kéri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos politikák foglaljanak magukba egyedi intézkedéseket a feketelistázás, valamint bizonyos személyek foglalkoztatáshoz való hozzáférésének – gyakran szakszervezeti tagsággal, illetve egészség- vagy biztonságügyi képviseleti szerepvállalással összefüggő – megtagadása törvénytelen gyakorlatainak felszámolására is;

78. ragaszkodik ahhoz, hogy zárjanak ki az uniós támogatások igénybe vétele és az uniós pályázati felhívásokra való jelentkezés, illetve a nemzeti vagy közhatósági szintű közbeszerzési szerződésekben való részvétel lehetőségéből minden olyan vállalatot, amelyről bebizonyosodott, hogy a munkavállalókról feketelistát vezet, vagy hogy megsértette az emberi jogokat és a munkaügyi normákat;

79. megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit nemcsak a fő vállalatnak vagy szerződő félnek kell tiszteletben tartania, hanem az általa bevont összes alvállalkozónak vagy ellátási láncnak is, legyen az áruellátó, munkaerő-közvetítő vagy szolgáltató, és akár az EU-ban, akár harmadik országban van a székhelye, gondoskodva ezáltal a tisztességes feltételeken és rendezett munkakörülményeken alapuló, illetve szakszervezeti jogokat és szabadságokat garantáló egyenlő versenyfeltételekről;

80. egyetért a sértettek jogaira vonatkozó minimumszabályokat tartalmazó bizottsági irányelvvel, és kéri, hogy az érintett ágazatokban (utazás, biztosítás, vendéglátás, távközlés) működő vállalatok vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikái foglaljanak magukban olyan proaktív és gyakorlati stratégiákat és struktúrákat, amelyek a sértettek és családjaik válsághelyzet során történő támogatására szolgálnak, és hogy a vállalatok vezessenek be célzott politikákat a munkahelyi vagy egyéb sérelem áldozatává váló munkavállalók támogatása érdekében;

81. egyetért azzal, hogy differenciálatlan „egyenmegoldás” nem alkalmazható a vállalati társadalmi felelősségvállalás esetében, azonban elismeri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos különféle kezdeményezések rohamos terjedése felesleges költségeket generálhat, akadályozhatja az elv végrehajtását, és alááshatja a bizalmat és a méltányosságot annak ellenére, hogy egyszersmind az ilyen jellegű politikák iránti figyelem növekedését is mutatja; úgy véli, megfelelő rugalmasságot kell biztosítani a vállalati társadalmi felelősségvállalására vonatkozó iránymutatások végrehajtásakor annak érdekében, hogy igazodni lehessen az egyes tagállamok és régiók egyedi követelményeihez, különösen a kkv-k kapacitásai tekintetében; üdvözli ugyanakkor, hogy a Bizottság az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal karöltve aktívan együttműködik más nemzetközi testületekkel annak érdekében, hogy megvalósuljon a vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezések alapvető „konvergenciájára” irányuló hosszú távú célkitűzés, alőmozdítsák a vállalati társadalmi felelősségvállalási tekintetében követett jó vállalati gyakorlatok cseréjét, valamint elmélyítsék az ISO 26000 nemzetközi szabvány iránymutatásait, biztosítva a vállalati társadalmi felelősségvállalás egységes általános, koherens és átlátható meghatározását; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy járuljon hozzá hatékonyan az EU-tagállamok politikáihoz nyújtott útmutatáshoz és azok összehangolásához, ezáltal a lehető legkisebbre csökkentve annak kockázatát, hogy a több tagállamban tevékenységet folytató üzleti szereplőknek az egymástól eltérő rendelkezések miatt töbletköltségei keletkeznek;

82. úgy véli, hogy az a felfogás, amely szerint a vállalati társadalmi felelősségvállalás az üzleti élet által csak gazdaságilag kedvezp időszaken támogatott „luxustermék”, végérvényesen a múlté, mivel az üzleti élet elkötelezettsége e felelősségvállalás terén folyamatos és magas szintű; úgy véli, hogy a fent említett felfogás régimódi feltételezés volt, amely nem ismerte fel sem a jó hírnév, sem a külső kockázat jelentőségét a korszerű üzleti vállalkozások megtérülése szempontjából; kér minden európai döntéshozót, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást minden szinten építsék be a gazdaságpolitikába, többek között az „Europe 2020” stratégia keretei között is megerősítve azt;

83. hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a teljes ellátási láncra érvényesnek kell lennie, ideértve az alvállalkozói szerződések valamennyi szintjét, továbbá az áruellátás, a munkavégzés vagy a szolgáltatásnyújtás terén egyaránt olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek a védelmet kiterjesztik a migráns munkavállalókra, az ügynökségek alkalmazottaira és a kihelyezett dolgozókra, valamint igazságos fizetést és megfelelő munkakörülményeket kell biztosítania és garantálnia kell a szakszervezeti jogokat és szabadságokat; véleménye szerint az ellátási lánc felelősségteljes igazgatásának fogalmát a vállalati társadalmi felelősségvállalás megvalósítására alkalmas eszközzé kell fejleszteni;

84. őszintén elismeri egyes üzleti iskolák a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításában betöltött szerepét, de megjegyzi, hogy ezek vannak kisebbségben; kéri a magas szintű csoportot és a tagállamokat, hogy a Bizottsággal, és szükség esetén egyetemekkel együttműködve egyengessék az utat ahhoz, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás, a felelős vállalatvezetés és a felelős polgári magatartás kérdése hangsúlyos pontként szerepeljen a menedzsmentoktatásban és a vállalatvezetők szakmai képzésében annak érdekében, hogy később mindez kulcsfontosságú tényezővé váljon a stratégiai vállalatirányításban és fokozza a fenntartható fogyasztásra irányuló figyelmet; úgy véli, ez kiterjedhetne arra is, hogy a gyermekeket is bevonják a fiatalok vállalkozói szerepvállalását célzó rendszerekbe; kéri a Bizottságot, hogy az EU „Egész életen át tartó tanulás” valamint a „Cselekvő ifjúság” cselekvési programok keretében biztosítson további pénzügyi támogatást a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos oktatási és képzési projektekhez;

85. megismétli, hogy a tisztességes és egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében a vállalati társadalmi felelősségvállalást valamennyi vállalatra alkalmazni kell; rámutat azonban, hogy a nyersanyag-termelő iparágak fejlődő országokban alkalmazott működési módszerei miatt túl kell lépni az önkéntességi megközelítésen; hangsúlyozza jó példaként a nigériai olajipari beruházást, ahol korlátozásokat vezettek be arra az esetre, ha a társaságok nem tesznek a vállalati társadalmi felelősségvállalás körébe tartozó kezdeményezéseket fenntartható üzleti gyakorlatok létrehozására, illetve nem járulnak hozzá a fogadó állam fejlődéséhez; határozottan támogatja az országonkénti jelentésre irányuló jogalkotási javaslatot, amely a korrupció elbátortalanítása és az adókikerülés megelőzése érdekében beszámolási kötelezettséget ír elő az eladások és a nyereségek, valamint az adók és a jövedelem tekintetében; kéri továbbá a fejlődő országokban működő európai nyersanyag-kitermelő iparágakat, hogy mutassanak példát a társadalmi felelősségvállalás és a tisztességes munka előmozdítása terén;

86. arra szólít fel, hogy uniós szinten dolgozzanak ki az emberi jog és az ellátási lánc terén a kellő gondosságra vonatkozó standardokat, amelyek megfelelnek többek között az OECD által a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási láncára vonatkozó, a kellő gondosságról szóló útmutatásokban foglalt előírásoknak, és amelyek egyéb kérdések mellett foglalkoznak az olyan potenciálisan magas emberi jogi hatásokkal és kockázati területekkel, mint a globális és helyi ellátási láncok, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsek, a kiszervezés, a földek elvétele és az olyan régiók, ahol a munkajog és a munkavállalók védelme nem kielégítő és ahol a környezetre és az egészségre veszélyes termékeket állítanak elő; üdvözli az EU által már kialakított programokat, nevezetesen az erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT) programot az erdészet területén, és támogatja az olyan magánkezdeményezéseket, mint a bányászati ágazat átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI);

87. kéri a Bizottságot, hogy tegyen további kezdeményezéseket a vállalati társadalmi felelősségvállalás potenciális lehetőségeinek kiaknázása és gyarapítása céljával az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések kezelése terén (összekapcsolva ezt a forrás- és energiahatékonysággal), például a társaságok nyersanyag-beszerzési eljárásaiban;

88. hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szabályozás és az ehhez járuló jótékony ellenőrzési rendszerek bevezetéséhez harmadik országok számára nyújtott uniós támogatásnak ki kell egészítenie az európai üzleti élet társadalmi felelősségvállalásának világszerte történő előmozdítását;

89. javasolja, hogy a tagállamok kormányai szólítsák fel az EBB-t, hogy műveleteibe illesszen be a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékot;

90. felszólítja a Bizottságot, hogy sokoldalú fórumokon népszerűsítse a vállalati társadalmi felelősségvállalást azáltal, hogy támogatja a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és más, a vállalati társadalmi felelősségvállalás ügyével foglalkozó sokoldalú fórumok, mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) fokozott együttműködését;

91. felszólít az EU és a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat aláíró harmadik országok közötti jogi együttműködés rendszerének felállítására annak érdekében, hogy ha a multinacionális cégek vagy közvetlen leányvállalataik megsértik a szociális ügyekre vagy a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályokat, illetve ha a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kezdeményezéseket nem tartják tiszteletben, az áldozatok számára tényleges hozzáférést biztosítsanak az igazságszolgáltatáshoz a jogsértés helyszíne szerinti országban, valamint támogassák a vállalatok általi jogsértések megbüntetését célzó nemzetközi jogi eljárás létrehozását;

92. kéri, hogy lehetőség szerint már a kutatási és kidolgozási fázis idején mérjék fel az új technológiáknak az emberi jogokra nézve gyakorolt hatásait, és kéri, hogy az ilyen felmérések tartalmazzanak többek között forgatókönyv-elemzést és fontolják meg az „emberi jogokra figyelő tervezés” standardjainak meghatározását;

93. megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás olyan mechanizmus, amelynek segítségével a munkáltatók támogathatják a fejlődő országokban a munkavállalóikat és a helyi közösségeket, illetve, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a munkaügyi standardok tiszteletben tartása az ilyen országok számára előnyössé teheti a további nemzetközi kereskedelmet, és hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás biztosíthatja a nyereség méltányos módon való elosztását a fenntartható gazdasági és szociális jólét megteremtése, valamint még több ember szegénységből való kiemelése érdekében, különösen pénzügyi válság idején;

94. ösztönzi az EU-t, hogy aktív szerepet játszva növelje a tudatosságot azzal kapcsolatban, hogy a vállalatok hogyan segíthetik a társadalmat a kultúra, az oktatás, a sport és az ifjúság területén a vállalati társadalmi felelősségvállalás révén;

95. ösztönzi a médiatársaságokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikájukba illesszék bele az átlátható újságírói normákat, többek között az információforrás védelmének biztosítását és a bejelentők jogainak védelmét;

96. kéri a Bizottságot, hogy óvja meg a már létrehozott és jól működő vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezéseket egy olyan teszt bevezetésével, amelynek rendeltetése a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos jövőbeli jogalkotási és közigazgatási kezdeményezések hatásainak értékelése, és az ebből fakadó mérvadó eredményeket vegye tekintetbe a javaslatok kialakításakor;

97. a fenntarthatóság szempontjára tekintettel üdvözli a piaci szereplőkkel szemben támasztott kötelezettségeket, és kéri a Bizottságot, hogy ellenőrizze és értékelje a vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezéseket.

98. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

• [1]  http://www.business-humanrights.org/SpecialRepPortal/Home/Protect Respect-Remedy-Framework és http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/111819.pdf
• [2]  http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sustainable-business/files/business-human-rights/101025_ec_study_final_report_en.pdf
• [3]  http://www.atkearney.com/documents/10192/6972076a-9cdc-4b20-bc3a-d2a4c43c9c21
• [4]  HL L 134., 2004.4.30., 114. o.
• [5]  HL L 12., 16.01.01, 1. o.
• [6]  HL C 86., 2002.4.10, 3. o.
• [7]  HL C 39., 2003.2.18, 3. o.
• [8]  HL L 187 E., 07.08.03, 180. o.
• [9]  HL L 67 E., 17.03.04, 73. o.
• [10]  HL L 301 E., 2007.12.13., 45. o.
• [11]  HL L 99 E., 03.04.12, 101. o.
• [12]  HL L 236 E., 12.08.11, 57. o.
• [13]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0429
• [14]  HL C 229., 2012.7.31, 77. o.

INDOKOLÁS

A vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló legutóbbi bizottsági közlemény az európai gondolkodásba ágyazza a vállalati társadalmi felelősségvállalást, méghozzá egy olyan szakpolitikai területen, ahol az Európai Parlament kulcsfontosságú szerepet játszott. Ez jelentős előrelépés abban a párbeszédben, amely a korábbi bizottsági közlemény óta a vállalati társadalmi felelősségvállalás kapcsán alakult ki a Parlament és az érintett felek között.

Ez a parlamenti állásfoglalás-tervezet üdvözli a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos globális kezdeményezésekre helyezett új európai hangsúlyt, a több érdekelt felet bevonó megközelítés ismételt támogatását, a globális szintű konszenzust tükröző meghatározást és az Európai Bizottság aktívabb támogató szerepét.

Úgy vélem, a közlemény konstruktív, előretekintő és megfelelően reagál a vállalati társadalmi felelősségvállalás kapcsán Európában és a világban tapasztalható fejleményekre. Szilárd alapot képez a jövőbeni fellépésekhez, ezért kérem az Európai Parlamentet, hogy határozottan támogassa.

Jelentésem célja, hogy a közlemény egyes gondolatainak kifejtése, illetve az esetleges hiányosságok feltárása révén járuljon hozzá a vitához.

Fenntartható fellendülés

A vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdését mindenekelőtt a jelenlegi gazdasági válsággal összefüggésben vizsgáltam. Amellett érveltem, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás nélkülözhetetlen az üzleti bizalom helyreállításához és a fenntartható gazdasági fellendüléshez.

Természetesen nem szabad alapot adni a zöld törekvésekkel való visszaélés vádjának, azonban a vállalati társadalmi felelősségvállalást egy új lehetőségnek kell tekinteni, nem pedig a vállalatok versenyképességét fenyegető tényezőnek. A kereskedelmen alapuló növekedést célzó európai „társadalmi felhatalmazásnak” is részét képezi.

A kizárólag a pénzügyi piacok átláthatóságára, felelősségére és elszámoltathatóságára összpontosító rövidlátó brüsszeli hozzáállás ugyanazokat a hibákat fogja megismételni, mint azok az intézmények, amelyeket a bankrenszer összeomlásáért tartanak felelősnek.

Immár nem lehet visszavonni azt az alapvető fontosságú kötelezettségvállalást, amely szerint a jövőben alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai és globális gazdaságra kell átállni. Csak fenntartható gazdasági környezetben működhetnek fenntartható vállalkozások.

A jelentésem ezért felkéri a felelős vállalkozásokat, hogy tegyenek bizonyságot azon kötelezettségvállalásukról, amelynek értelmében a válság szociális következményeinek enyhítésére törekednek, bizonyos vállalati társadalmi felelősségvállalási fellépések kezdeményezésével: ilyen terület például a fiataloknak szánt munkahelyek létrehozása, a munkahelyi egészségvédelem, a nyugdíjak fenntarthatósága, a létfenntartáshoz szükséges jövedelem fogalmának előmozdítása, a kizsákmányoló munkahelyi gyakorlatok megszüntetése a vállalati ellátási láncokban, valamint a szociális előnyökkel járó és környezetkímélő termékek és szolgáltatások új piacainak előmozdítása.

A globális vállalati társadalmi felelősségvállalás megvalósítása

A jelentés második prioritása az, hogy olyan konkrét ötleteket fogalmazzon meg, amelyek segítségével könnyebben megvalósítható a Bizottság azon szándéka, hogy hatékonyabban kerüljenek végrehajtásra a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos globális kezdeményezések. Úgy vélem, a Bizottság által 2006-ban ígért, a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos „kiválósági pólus” 2012-ben leginkább a globális piacokon tevékenykedő európai vállalkozásokat célzó globális megközelítés révén valósítható meg.

Azt javaslom, hogy az Európai Bizottság készítsen átfogó jelentést az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásáról, a tagállamok pedig az emberi jogi politikák esetében már normának számító kölcsönös értékelési folyamat révén javíthatják az e téren elért eredményeiket. Ideje megoldást találni a területen kívüli joghatóság érzékeny problémájára az európai vállalkozások által olyan harmadik országokban elkövetett munkajogi és emberi jogi visszaélések vonatkozásában, ahol az igazságszolgáltatás működése korlátozott.

A jelentés azt is megfogalmazza, hogy a Bizottságnak sokkal aktívabb szerepet kell játszania a multinacionális vállalkozásokról szóló OECD-iránymutatások végrehajtása terén, szerepeltetve azokat a kereskedelmi és befektetési megállapodásokban, pénzügyi támogatást nyújzva a kapacitásépítéshez, támogatva a panasztételt az állítólagos jogsértések esetén, az üzleti vállalkozások számára nyújtott pénzügyi támogatás feltételéül szabva az iránymutatások tiszteletben tartását, valamint elősegítve, hogy világszerte minél többen írják alá azokat.

A jelentés hangsúlyozza továbbá a vállalati társadalmi felelősségvállalás kulcsfontosságú elemét képező átláthatóság és integált fenntarthatósági jelentéstétel jelentőségét. Határozottan támogatja az üzleti vállalkozások által a fenntarthatósági jelentéstételre világszerte használt vezető globális jelentéstételi kezdeményezéshez való csatlakozást. A jelentés ösztönzi az e téren tervezett bizottsági javaslatot, ám azt szeretné, hogy ez a javaslat feleljen meg a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács azon célkitűzésének, hogy az évtized végére az integrált jelentéstétel váljon globális normává.

A jelentés támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy kapcsolatba lép a befektetőkkel, különösen a felelős befektetésekkel kapcsolatos ENSZ-alapelvek előmozdítása céljából, valamint javaslom, hogy induljon uniós kezdeményezés a „lényegesség” előmozdítása ügyében.

A jelentés azt is javasolja, hogy az EU aktívan támogassa az üzleti vállalkozások vállalati felelősséggel kapcsolatos ENSZ-egyezményre irányuló javaslatát, amelyet az idei évben megrendezett Rio+20 ENSZ-csúcstalálkozón vettek napirendre. Támogatom a vállalati társadalmi felelősségvállalás fenntartható fejlesztési célkitűzések folyamata révén történő előmozdítását, amelyet a csúcstalálkozó eredményeinek megfelelően kell kezdeményezni.

A több érdekelt felet bevonó megközelítés

Az Európai Parlamentnek el kell ismernie a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló uniós politika speciális jellegét. Ötleteket fogalmaztunk meg a hagyományos szociális párbeszéd alkalmazását illetően például azzal a céllal, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén új keretmegállapodások jöhessenek létre, valamint hogy az európai szakszervezetekkel közösen finanszírozást nyújtsanak a „tisztességes munka” témájában indított kísérleti projekteknek.

Az Európai Parlament kimondottan felkérést kap, hogy támogassa a több érdekelt felet bevonó fórum működését és fejlesztését, többek között a közleményben javasolt ágazati kezdeményezések révén. További kezdeményezésekre teszek javaslatot az IKT-val és a magánszemélyek biztonságával kapcsolatosan. Támogatom továbbá a tervezett új, több érdekelt felet bevonó gyakorlati közösségeket.

A tagállamok magassztintű csoportjának fokozottabb mértékben kell konzultálnia egyéb érintett felekkel, továbbá a Bizottság környezetvédelmmel és külkapcsolatokkal foglalkozó főigazgatóságainak jobban oda kell figyelniük a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdésére.

A köz- és a magánszféra közösen – az „intelligens kombináció”

A jelentés szorgalmazza, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt a közpolitikák által a vállalati társadalmi felelősségvállalásra gyakorolt hatás. Ennek ki kell terjednie a Bizottság irányítási hiányosságokról szóló „edinburghi tanulmányában” megfogalmazott ajánlások végrehajtására, valamint arra, hogy konkrét eredményekre van szükség a szociális mutatók végrehajtását illetően, különösen közbeszerzések révén.

Az Európai Bizottság felkérést kap, hogy a fenntarthatósági jelentéstétellel kapcsolatos saját kötelezettségvállalása, saját nyugdíjbefektetéseinek etikus kezelése, valamint a munkavállalói önkéntességnek a bizottság személyi állománya körében történő támogatása révén mutasson példát.

A jelentés egyértelművé teszi a vállalati felelősségvállalás és a vállalatirányítás közötti kapcsolatot, valamint támogatja intézményi befektetői kódexek és az igazgatók kötelezettségeit tartalmazó szabályzatok használatát annak érdekében, hogy a vállalkozások ténylegesen magukénak érezzék és saját szervezetükben is érvényesítsék a vállalati társadalmi felelősségvállalás ügyét.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy továbbra is szükség van a magánszféra kiegészítő és önkéntes fellépéseire, különösen az ilyen kezdeményezések konvergenciájával kapcsolatos elv alkalmazásával járó előnyök kidomborítása révén. Sokkal ésszerűbb az önkéntes együttműködést támogatni a szociális címkézéssel kapcsolatos kötelező kezdeményezések előírása helyett.

Az ENSZ-alapelvek összefüggésében mindez együttesen a szabályozói és önkéntes megközelítések „intelligens kombinációjaként” ismert, és helyes, ha az EU is ezt a megközelítést alkalmazza.

További lépések

A közleményben szereplő egyéb fellépések széles spektrumát szintén támogatom. Javaslom, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt a vállalati társadalmi felelősségvállalás fontosabb üzleti iskolák tanrendjébe történő integrálása, a vállalati társadalmi felelősségvállalás kisvállalkozások körében történő, csoportos megközelítés szerinti előmozdítása, valamint egy olyan auditrendszer bevezetése, amely biztosítja, hogy a tervezett a vállalati társadalmi felelősségvállalási díjak valóban összhangban állnak a legjobb európai és globális gyakorlattal.

Végül hadd ismételjem meg azt a meggyőződésemet, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a folyamatról az eredményre kell áthelyeznie a hangsúlyt. A közlemény igen helyesen tartja elsődleges fontosságúnak, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás elfogadottságát jelentősen növelni kell. A üzleti állampolgársággal kapcsolatos kezdeményezések támogatása a 2013-as európai év keretében, a szociális és környezeti problémák megoldása terén a vállalati társadalmi felelősségvállalás kumulatív hatásaira való törekvés a kihívások sürgősségének hangsúlyozása érdekében, vagy a civil társadalommal való új „megállapodásra” irányuló javaslat csak néhány példa azon ötletek közül, amelyeket a jelentés javasol az üzleti világon belüli és kívüli személyekkel való megvitatásra a kitűzött cél elérése érdekében.

Ha a vállalati társadalmi felelősségvállalás társadalomra gyakorolt hatásaiért a vállalkozások felelősek, ahogyan a Bizottság helyesen kimondta, a vállalkozásoknak és a társadalomnak közösen leginkább a tényleges hatásra kell törekedniük.

VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről(*) (18.12.2012)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a vállalati társadalmi felelősségvállalásról: a társadalmi érdekek előmozdítása és a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út
(2012/2097(INI))

A vélemény előadója: Raffaele Baldassarre

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza a közös stratégiák felkutatásának megkönnyítése, valamint az ismeretek és közös elvárások cseréje érdekében a vállalatok és a civil társadalom között folytatott együttműködés kölcsönös előnyeit; ezért kifejezetten támogatja a Bizottságnak a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos, az érdekelt feleket egybegyűjtő platformok létrehozására irányuló kötelezettségvállalását a vállalatok és a társadalom között a legfontosabb társadalmi és környezeti kérdésekben megvalósuló együttműködés hangsúlyozása érdekében; hangsúlyozza, hogy a vállalatok szociális fellépése mindenképpen törvényes keretfeltételeket igényelhet és kiegészítésképpen önkéntes intézkedéseket lehet hozni, de azok soha nem léphetnek a munkavállalók védelmére vonatkozó jelenlegi előírások, illetve azok hatékony ellenőrzése vagy valamilyen szankcionálása helyébe;

2.  aggodalmát fejezi ki azok miatt a hatások miatt, amelyeket a gazdasági válság fejthetett ki a munkaszervezésre; kéri a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel folytatott szoros együttműködésben az érdekelt feleket egybegyűjtő platformok révén mozdítsa elő a munkavállalók jogainak teljes mértékű tiszteletben tartását biztosító, fenntartható megoldások felkutatását a munkaidő-szervezés és a bizonytalan foglalkozatási formák terén;

3.  egyetért azzal, hogy a bizottsági közlemény az érvényes jogszabályok és a szociális partnerek közötti kollektív megállapodások betartását a vállalati társadalmi felelősségvállalás elengedhetetlen előfeltételeként határozza meg; úgy véli továbbá, hogy a szociális szempontból felelős magatartás szükségszerűen magában foglalja a szakszervezetekkel folytatott korrekt kapcsolatokat, ideértve különösen a szakszervezeti jogok tiszteletben tartását, a munkavállalók és képviseleti szerveik folyamatos tájékoztatását, valamint e szervek bevonását a vállalati döntéshozatali folyamatba;

4.  úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás értékelésekor figyelembe kell venni az adott vállalat szállítói láncában részt vevő vállalatok, illetve az esetleges alvállalkozók magatartását is;

5.  emlékeztet a kkv-k stratégiai szerepére, amelyek működési területük közelségének köszönhetően megkönnyíthetik a vállalati társadalmi felelősségvállalás elterjesztését; kéri a Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságokkal és az érdekelt feleket egybegyűjtő platformokkal közösen fejlessze ki a kkv-k között az ágazati együttműködés különböző formáit, amelyek lehetővé teszik számukra a társadalmi és környezeti problémákkal való közös szembenézést;

6.  hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós politikák fejlesztésének fontosságát oly módon, hogy azok kiegészítsék a nemzetközi szabályozás fejlődését annak érdekében, hogy az értelmezési különbségek és a versenyből eredő előnyök és hátrányok kockázata nemzeti vagy nemzetközi szinten elkerülhető legyen;

7.  felszólítja a vállalatokat, hogy ösztönözzék alkalmazottaik nemzetközi önkéntes tevékenységét annak érdekében, hogy megkönnyítsék a köz- és magánszféra közötti szinergiát a fejlesztési együttműködésben; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest révén támogassa a vállalatok ezirányú kezdeményezéseit;

8.  kéri a Bizottságot, különösen Jogérvényesülési Főigazgatóságát, hogy terjesszen elő javaslatot az EU bíróságai területen kívüli joghatóságának megkönnyítésére az emberi jogok EU-ban székhellyel rendelkező üzleti vállalkozások és azok alvállalkozásai vagy üzletfelei általi megsértésének eseteiben;

9.  elismeri a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos gyakorlatok és politikák nagyvállalatoknál történő növelésének fontosságát; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy emelje ki annak fontosságát, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást beiktassák az oktatásba és a képzésbe, különösen az üzleti és menedzsment iskolákban.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	18.12.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	12 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Raffaele Baldassarre, Sebastian Valentin Bodu, Françoise Castex, Marielle Gallo, Klaus-Heiner Lehne, Alajos Mészáros, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Rebecca Taylor, Cecilia Wikström, Tadeusz Zwiefka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	József Szájer

VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (5.12.2012)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a vállalati társadalmi felelősségvállalásról: a társadalmi érdekek előmozdítása és a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út
(2012/2097(INI))

A vélemény előadója: Andrzej Grzyb

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli, hogy a Bizottságnak a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szóló 2011. október 25-i közleményében foglalt új meghatározás az érvényes jogszabályok és kollektív megállapodások betartását a felelősségteljes működés előfeltételeként határozza meg, és a vállalati felelősségvállalást azon követelménnyel egészíti ki, hogy „az érintett területeket képviselő érdekelt felek szoros bevonása mellett ki kell alakítaniuk a társadalmi, környezeti, etikai, emberi jogi és fogyasztói kérdések” üzleti tevékenységükbe és alapstratégiájukba való beépítését; megerősíti, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának a harmadik országokkal kapcsolatos tevékenységeikre is ki kell terjednie;

2.  üdvözli az Európai Unió és a tagállamok azon erőfeszítéseit, hogy összehangolják politikáikat a multinacionális vállalatokra vonatkozó, felülvizsgált OECD-iránymutatásokkal, valamint az üzleti és emberi jogokra vonatkozóan irányadó ENSZ-alapelvekkel[1], és hangsúlyozza, hogy ezen erőfeszítések – elsősorban a globális gazdasági tevékenységek területén – még nem érik el a vonatkozó környezetvédelmi, szociális és emberi jogi normák betartása és azok ellenőrzése melletti komoly kötelezettségvállaláshoz szükséges mértéket;

3.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó követelmények adott vállalat általi teljesítésének értékelését a teljes ellátási láncot figyelembe véve végezzék el; úgy véli, hogy alapvető fontosságú a hatékony és átlátható mutatószámok alkalmazása, amelyek lehetővé teszik a vállalatok tevékenységei által kifejtett hatások pontos és rendszerszempontú értékelését;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy a 27 tagállam mindegyike gyorsítsa fel a vállalatok társadalmi felelősségvállalására vonatkozó nemzeti cselekvési terveik felülvizsgálatát, és a vonatkozó OECD-iránymutatások és az ENSZ alapelveinek végrehajtását megvalósító nemzeti tervek kialakítását, amelyeket legkésőbb 2013 decemberére véglegesíteni kell; úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy ezeket a terveket minden e területen érdekelt fél részvételével alakítsák ki, beleértve a nem kormányzati szervezeteket, a civil társadalmat, a szakszervezeteket, a foglalkoztatói szervezeteket és a nemzeti emberi jogi intézményeket is; felszólítja az EU-t, hogy könnyítse meg azon tagállamok tapasztalataiból való tanulást, amelyeknél már elkezdődött a folyamat; arra biztatja a tagállamokat, hogy merítsenek ihletet az ISO 26000-es szabványban foglalt iránymutatásokból, a Global Reporting Initiative legfrissebb iránymutatásaiból és a nemzeti emberi jogi intézmények európai csoportja által kidolgozott iránymutatásból;

5.  hangsúlyozza, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának az EU-n belül és a harmadik országokban olyan területekre is ki kell terjednie, mint a munkaszervezés, a foglalkoztatás minősége, az esélyegyenlőség, a társadalmi részvétel, a megkülönböztetés elleni küzdelem valamint a folyamatos továbbképzés;

6.  arra szólít fel, hogy valósítsák meg a politikák koherenciájának fokozását európai uniós szinten azáltal, hogy a közbeszerzésre, az exporthitelekre, a felelősségteljes kormányzásra, a versenyre, a fejlesztésre, a kereskedelemre, a beruházásra vonatkozó és egyéb politikákat összehangolják az OECD és az ENSZ megfelelő iránymutatásaiban és alapelveiben foglalt nemzetközi emberi jogi, szociális és környezetvédelmi normákkal és alapelvekkel; ennek kapcsán arra szólít fel, hogy valósítsák meg a munkavállalói, munkáltatói és fogyasztói képviseletekkel való együttműködést, és ezzel együtt vegyék figyelembe az nemzeti emberi jogi intézmények ide vonatkozó tanácsait, például az európai csoport által az emberi jogok és a közbeszerzés tekintetében a Bizottság elé terjesztett dokumentum kapcsán; jelentőséggel bíró és megfelelő hatástanulmányt kér az ENSZ alapelveivel való potenciális inkoherenciához kapcsolódó jogalkotási javaslatok vonatkozásában, és ragaszkodik ahhoz, hogy a munkát összehangolják az ENSZ üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportjával az ENSZ-alapelvek eltérő és következetlen értelmezésének elkerülése érdekében; jelentőséggel bíró és megfelelő hatástanulmányt kér az alapelvekkel való potenciális inkoherenciához kapcsolódó jogalkotási javaslatok vonatkozásában, és ragaszkodik ahhoz, hogy a munkát összehangolják az ENSZ üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportjával az ENSZ-alapelvek eltérő és következetlen értelmezésének elkerülése érdekében; hangsúlyozza a vállalkozás szabadsága és az ezen charta által biztosított egyéb jogok, valamint a vállalatok társadalmi felelősségvállalásához kapcsolódó, nemzetközileg elismert alapelvek és iránymutatások közötti egyensúly megteremtésének fontosságát; ennek kapcsán üdvözli az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által tett azon erőfeszítéseket, hogy bizonyítékot gyűjtsön és tapasztalatot szerezzen a vállalkozás szabadságának létezéséhez és értelmezéséhez kapcsolódóan;

7.  elkötelezi magát amellett, hogy folyamatosan növeli azon elvárásokat, hogy az európai uniós intézmények és tisztviselők, beleértve az EU emberi jogi főképviselőjét és az EU országos, illetve regionális különleges képviselőit is, erőfeszítéseket tegyenek a szociális, a környezetvédelmi és az emberi jogi normák előmozdítása érdekében az EU valamennyi külső fellépése és cselekvése során; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a többoldalú vagy kétoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodások megkötésekor, illetve kiértékelésekor és a fejlesztési segélyek kiosztásakor végezzenek az alapvető jogokra vonatkozó hatásvizsgálatot, és szavatolják e jogok tiszteletben tartását;

8.  elismeri, hogy a párizsi alapelvekkel összehangolt nemzeti emberi jogi intézmények megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy támogatást biztosítsanak az ENSZ alapelveinek végrehajtásához, beleértve a jogorvoslathoz való hozzáférés megkönnyítését vagy akár biztosítását; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy a vállalatok és a munkavállalói, munkáltatói és foglalkoztatói szervezetek mellett ismerjék el a nemzeti emberi jogi intézményeket kulcsfontosságú partnerként az emberi jogok és az üzleti élet menetrendjének előmozdítása, az üzleti vállalkozások, az állam és a civil társadalom közötti kapcsolatok kialakítása, valamint a nemzetközi szinten elismert szociális, környezetvédelmi és emberi jog normák és iránymutatások támogatása terén; ennek kapcsán kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg és szükség esetén bővítsék ki a nemzeti emberi jogi intézmények megbízatását annak érdekében, hogy azokat még hatékonyabbá tegyék, illetve amennyiben nincs a párizsi alapelveknek megfelelő nemzeti emberi jogi intézmény, tegyenek lépéseket annak létrehozására, valamint kéri az EU-t, hogy dolgozzon ki ennek érdekében megfelelő stratégiai támogatást; elkötelezi magát amellett, hogy rendszeres éves eszmecserét tart a nemzeti emberi jogi intézményekkel a LIBE és/vagy DROI bizottság keretében, a DROI bizottság által az EU és a keleti partnerség ombudsmanjainak 2011. évi csúcstalálkozója keretében folytatott eszmecserén szerzett tapasztalatokra építve, és ezen eszmecseréket célzott munkaértekezletekkel egészíti ki az emberi jogok és az üzleti élet témájában;

9.  üdvözli, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2012. június 14-én elfogadta a nemzeti szinten meghatározott szociális védelmi szintekről szóló 202. sz. ajánlást; vállalja, hogy az „emberi jogok az üzleti életben” témáját az EU harmadik országokkal való, küszöbönálló találkozóinak programjára tűzi, különösen az EU kiemelt partnerei vonatkozásában; kéri, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalását foglalják bele az EU harmadik országokkal fenntartott szerződéses kapcsolataiba és kéri, hogy adott esetben fordítsák le az ENSZ alapelveit az EP vagy más európai uniós intézmények kapacitásainak felhasználásával;

10. kéri az EU-t, és különösen a Bizottságot, biztosítsa, hogy a pénzügyi eszközök, többek között a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) a párizsi alapelveknek megfelelő nemzeti emberi jogi intézményeket kulcsfontosságú partnereknek tekintsék céljaik elérésében, és támogassák azokat sajátos helyzetük és emberi jogi szakértelmük hatékony felhasználásában annak érdekében, hogy teret adjanak az egyes érdekelt felek közötti párbeszédnek, beleértve az államokat a hatóságokat, a civil társadalmat és a vállalkozásokat, és ennek érdekében:

(1) biztosítsák, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának témája az egyes pénzügyi eszközök prioritásaiként szerepel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi kereten belül; továbbá

(2) dolgozzanak ki speciális támogatást az EIDHR-en belül a vállalatok társadalmi felelősségvállalása és az emberi jogok témakörben való képzés és általános kapacitásépítés érdekében, a civil társadalmi szervezetek, a nemzeti emberi jogi intézmények, az emberi jogi jogvédők, a szakszervezetek és egyéb emberi jogi szervezetek számára;

11. ragaszkodik annak biztosításához, hogy az EU új vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó stratégiájának végrehajtása támogassa a társadalom érdekeit annak sokféleségével együtt, valamint az emberi jogokat és a fenntartható és inkluzív fellendülés és fejlődés felé vezető utat, hogy a vállalatok nem pénzügyi információinak közzétételére vonatkozó európai uniós iránymutatásnak (beleértve a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási információkat is) garantálnia kell az átláthatóságot azáltal, hogy világos, egyértelmű, közös és előre meghatározott keretet biztosít az emberi jogokra való kifejezett hivatkozással, amely teljes mértékben összhangban van az OECD és az ENSZ alapelveivel és olyan objektív mutatókon alapszik, mint: a nők és férfiak közötti egyenlőség, az olyan kérdésekkel együtt mint a nemek közötti bérszakadék, valamint a nők aránya a felelős pozíciókban; a fiatalok bérezése; a munkavállalók azon lehetősége, hogy szakszervezetekbe tömörüljenek és kollektív tárgyalásokat folytathassanak; a munkahelyi biztonsági körülmények tényleges garanciái; valamint a fogyatékkal élők helyzete;

12. kéri az EU-t, hogy foglalkozzon a belső kapacitás- és szakértelemhiánnyal azáltal, hogy jelentős „emberi jogok az üzleti életben” képzési programokat hajt végre az EU minden intézményén és politikai területén belül;

13. ismételten felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy fejlesszék a jelenlegi jogszabályok végrehajtását, amelyek elősegítik a vállalatok társadalmi felelősségvállalásához és az emberi jogokhoz kapcsolódó aggályokkal foglalkozó jelenlegi jogszabályok érvényre juttatását, és dolgozzanak ki további megoldásokat, amelyek a belföldi és a harmadik országok üzleti vállalkozásai közötti egyenlő esélyeket célozzák, a szociális dömping elleni küzdelem érdekében;

14. arra szólít fel, hogy uniós szinten dolgozzanak ki az emberi jog és az ellátási lánc terén a kellő gondosságra vonatkozó standardokat, amelyek egyebek mellett megfelelnek az OECD által a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási láncára vonatkozó, a kellő gondosságról szóló útmutatásokban foglalt előírásoknak, és amelyek egyéb kérdések mellett foglalkoznak az olyan potenciálisan magas negatív vagy pozitív emberi jogi hatást gyakorló területekkel, mint a globális és helyi ellátási láncok, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsek, a kiszervezés, a földek elvétele, valamint azon területek, ahol a munkajog és a munkavállalók védelme nem kielégítő, illetve ahol a környezetre és az egészségre veszélyes termékeket állítanak elő; üdvözli az EU által már kialakított programokat, nevezetesen az erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT) programot az erdészet területén, és támogatja az olyan magánkezdeményezéseket, mint a bányászati ágazat átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI);

15. kéri, hogy ahol az EU vagy a tagállamok üzleti vállalkozások partnerei (pl. közbeszerzés, állami vállalatok, közös vállalkozások, vegyes vállalatok, exporthitel-garanciák, harmadik országokban végrehajtott nagyszabású projektek kapcsán), az OECD és az ENSZ iránymutatásai és alapelvei jelentsenek prioritást, és ezt külön záradékok is tükrözzék, továbbá járjon következményekkel, ha a vállalatok nyilvánvalóan megsértik a szociális, ökológiai és emberi jogi normákat; azt ajánlja, hogy a tervezett „európai uniós külső együttműködési és fejlesztési platform” legyen része azon módozatok meghatározásának, amelyek célja, hogy javítsák a minőséget és a hatékonyságot az EU külső együttműködése, az összehangolása irányuló mechanizmusok és a pénzügyi eszközök terén, valamint játsszon szerepet az EU, a pénzügyi intézmények és egyéb, e téren érintett szereplők közötti együttműködés és koordináció terén;

16. kitart az ENSZ a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó keretrendszerének fontossága mellett, és úgy véli, hogy három pillérét: az államnak az emberi jogok megsértésével szembeni védelemre vonatkozó felelősségét, a vállalatoknak az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó felelősségét és a jogorvoslathoz való hatékonyabb hozzáférést az azok megvalósítását lehetővé tevő megfelelő intézkedésekkel kell támogatni;

17. hangsúlyozza, hogy a vállalatok, azok leányvállalatai és alvállalkozói a nemzetközi kereskedelemi súlyuknál fogva alapvető szerepet játszanak a szociális és munkaügyi normák támogatása és terjesztése terén az egész világon; elismeri, hogy a külföldön működő európai uniós vállalkozásokkal szembeni sérelmek helyszínen történő megoldása gyakran hatékonyabbnak bizonyul; elismerését fejezi ki annak kapcsán, hogy az OECD nemzeti kapcsolattartó pontjai az államokban elérhető olyan nem jogi mechanizmusok, amelyek közvetíthetnek számos üzleti és emberi jogi vitában; azonban fokozott erőfeszítésekre szólítja fel a vállalatokat a panaszkezelési mechanizmusoknak az ENSZ alapelveiben felsorolt hatékonysági kritériumoknak megfelelő kidolgozása terén, valamint hogy keressék a nemzetközileg elismert alapelvek és iránymutatások által biztosított további mértékadó útmutatásokat, különös tekintettel az OECD nemrégiben frissített, multinacionális vállalkozásoknak szóló iránymutatásaira, az ENSZ Globális Megállapodásának 10 alapelvére, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra és az ILO által kiadott, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatra;

18. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy módosítja a Brüsszel I. rendeletben foglalt nemzetközi magánjogi rendelkezéseket, és különösen a „forum necessitatis” alapelv bevezetését; hangsúlyozza, hogy a Brüsszel I. és a Róma II. rendelet reformja révén tovább kell fejleszteni az EU-n kívüli vállalati műveletekből eredő emberi jogi jogsértések áldozatainak jogorvoslathoz való hatékony hozzáférését; hatékony intézkedésekre szólít fel az igazságszolgáltatás tekintetében fennálló olyan akadályok felszámolása érdekében, mind például a túlságosan magas perköltségek, olyan kezdeményezések révén, mint a kollektív jogorvoslatra vonatkozó minimumstandardok kialakítása vagy a vállalatok „különálló jogi személyisége” problémájának megoldása.

19. hatékonyabb átláthatósági és elszámoltathatósági normák kidolgozására hív fel az EU technológiai vállalatai számára az emberi jogok megsértésére vagy az EU biztonsági érdekeivel ellenkező fellépésre alkalmas technológiák exportja vonatkozásában;

20. üdvözli, hogy a bővítések kapcsán a Bizottság kész foglalkozni a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának kérdésével; mindazonáltal sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagjelölt országok csatlakozásáról szóló tárgyalások során nem foglalkoznak konkrétan ezzel a kérdéssel, és az nem szerepel a Bizottság „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2012–2013” című, 2012. október 10-i közleményében sem (COM(2012)0600);

21. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a vállalatok által a külföldi társadalmakra gyakorolt pozitív hatások biztosítása érdekében globális kampányok megvalósításával és nemzetközi iránymutatások és kiegészítő jogalkotási intézkedések kialakításával foglalkozzon; emlékeztet arra, hogy a vállalatok által a külföldi társadalmakra gyakorolt pozitív hatás többek között a helyi népesség erőforrásokhoz való hozzáférésével, az élelmezésügyi szuverenitással és ezen társadalmak belső fejlődésével is mérhető;

22. a „tudd, hogy kik a végfelhasználók” alapelv alkalmazására szólít fel annak érdekében, hogy megelőzzék az emberi jogok megsértését a termelési folyamat vagy a piaci forgalom korábbi vagy későbbi szakaszában.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	3.12.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	42 1 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Sir Robert Atkins, Arnaud Danjean, Marietta Giannakou, Andrzej Grzyb, Anna Ibrisagic, Liisa Jaakonsaari, Anneli Jäätteenmäki, Jelko Kacin, Tunne Kelam, Nicole Kiil-Nielsen, Evgeni Kirilov, Maria Eleni Koppa, Andrey Kovatchev, Paweł Robert Kowal, Eduard Kukan, Alexander Graf Lambsdorff, Krzysztof Lisek, Mario Mauro, Francisco José Millán Mon, María Muñiz De Urquiza, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Raimon Obiols, Ria Oomen-Ruijten, Pier Antonio Panzeri, Alojz Peterle, Bernd Posselt, Cristian Dan Preda, Tokia Saïfi, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Saryusz-Wolski, György Schöpflin, Werner Schulz, Marek Siwiec, Charles Tannock, Kristian Vigenin, Sir Graham Watson
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Laima Liucija Andrikienė, Marije Cornelissen, Elisabeth Jeggle, Agnès Le Brun, Marietje Schaake, Helmut Scholz
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Lara Comi, Danuta Jazłowiecka, Giovanni La Via

• [1]  Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 17. ülésszaka, 2011. március 21, az „emberi jogok az üzleti életben” területért felelős ENSZ-különmegbízott, John Ruggie jelentése „Az üzleti vállalkozásokra és az emberi jogokra vonatkozó alapelvek: az ENSZ-nek a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó keretrendszere végrehajtása (A/HRC/17/31) (a továbbiakban: az ENSZ alapelvei).

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (6.12.2012)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a vállalati társadalmi felelősségvállalásról: a társadalmi érdekek előmozdítása és a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út
(2012/2097(INI))

A vélemény előadója: Catherine Grèze

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás (corporate social responsibility – CSR) fogalmának heterogenitása miatt – tekintve, hogy a különböző vállalatok eltérő könyvviteli, auditálási és beszámolási normákat alakítottak ki – a CSR szintjeit nehéz egymással összevetni; hangsúlyozza, hogy a CSR-re vonatkozó, nemzetközileg elfogadott szabályozás bizalmat és méltányosságot teremtene az üzleti kapcsolatokban, illetve kedvező hatással járna a bizonyosság, a progresszív végrehajthatóság, az egyetemesség és az érdekelt felek szerepvállalásának növelése szempontjából;

2.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a CSR-nek ki kell terjednie az emberi jogokra, a munkaügyi és foglalkoztatási gyakorlatokra, a környezetvédelmi vonatkozásokra (például a biológiai sokféleség, az éghajlatváltozás és az erőforrás-hatékonyság kérdéseire), valamint a vesztegetés és a korrupció elleni küzdelemre, például a jó adóügyi kormányzás (konkrétan az átláthatóság, az információcsere és a tisztességes adóverseny) révén;

3.  emlékeztet arra, hogy a CSR számos szociális normára kiterjed, ezek azonban csak igen csekély figyelmet kapnak, mert nem került sor a szociális eredmények mérését lehetővé tevő mutatók létrehozására;

4.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a beruházók és a fogyasztók könnyen azonosíthassák a CSR mellett elkötelezett vállalatokat, hiszen ez ösztönözné e vállalatokat erőfeszítéseik folytatására;

5.  kiemeli, hogy az EU-nak meg kell vizsgálnia a lehetőséget, hogy a CSR mellett elkötelezett vállalatokat a vállalat vagy az érintett termék nevéhez kapcsolt címke bevezetésével könnyen felismerhetővé tegyék;

6.  rámutat, hogy a CSR a legjobb eszköz a vállalatok számára ahhoz, hogy kimutassák elkötelezettségüket, szolidaritásukat és felelősségüket a társadalom iránt, valamint alapvetően fontos a politikák fejlesztési célú koherenciájának megvalósításához is; üdvözli, hogy a jelenleg hatályos nemzetközi iránymutatásokkal – többek között a multinacionális vállalatokra vonatkozó, nemrégiben aktualizált OECD-iránymutatásokkal, a ENSZ Globális Megállapodásában szereplő tíz elvvel, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabvánnyal, a multinacionális vállalatokról és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozattal, valamint az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekkel – összhangban a Bizottság elkötelezte magát a CSR előmozdítása mellett; sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a CSR többnyire önkéntességet emleget;

7.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kis- és középvállalkozásokhoz nem jutott el információ az ENSZ Globális Megállapodásáról, amely értelmében a vállalatok kötelezettséget vállalnak arra, hogy működésüket és stratégiáikat tíz egyetemesen elfogadott – az emberi jogokat, a munkaügyi normákat, a környezetvédelmet és a korrupció elleni küzdelmet érintő – elvhez igazítják;

8.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ Globális Megállapodását és az ISO 26000 szabványait nem igazították kellőképpen a kkv-k igényeihez, ami az EU-n belül csökkenti a CSR egészének eredményességét;

9.  felhívja a figyelmet arra, hogy európai és nemzeti szinten egyaránt végig kell gondolni, hogy hogyan lehetne adózási ösztönzőket alkalmazni a CSR minél szélesebb vállalati körben való előmozdításához;

10. hangsúlyozza, hogy egy tisztán önkéntes kötelezettségvállaláson alapuló CSR kevés lehet a multinacionális vállalatok tevékenységéből eredő externáliák – köztük az emberi jogok megsértése és a környezetkárosodás – kezeléséhez; ismételten kéri a fejlődő országokban működő külföldi befektetőket és vállalkozásokat, hogy maradéktalanul tegyenek eleget jogilag kötelező erejű nemzetközi kötelezettségeiknek az emberi jogok, a környezetvédelmi normák és az ILO alapvető munkaügyi szabványai, valamint az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek tekintetében; kéri, hogy a CSR-rel kapcsolatos politikák foglaljanak magukban egyedi intézkedéseket a feketelistázás, valamint bizonyos személyek foglalkoztatáshoz való hozzáférésének megtagadása – gyakran szakszervezeti tagságukkal, illetve egészség- vagy biztonságügyi képviseleti szerepvállalásukkal összefüggésben – törvénytelen gyakorlatainak felszámolására is;

11. hangsúlyozza, hogy a vállalatokat serkenteni kell a CSR gyakorlatok alkalmazására, és az ilyen gyakorlatokat már alkalmazó vállalatokat ösztönözni kell a CSR célkitűzések követésére; kéri a Bizottságot, vegye fontolóra ösztönzők alkalmazását – amilyen például a CSR előnyben részesítése az uniós közbeszerzési szerződések során –annak érdekében, hogy a vállalatok a CSR-t ne fenyegetésnek, hanem lehetőségnek tekintsék;

12. hangsúlyozza, hogy a CSR-nek teljesítménymutatókkal és az előrelépés mérését lehetővé tevő világos referenciaértékekkel alátámasztott, a munkavállalók jogainak tiszteletben tartására, védelmére és jólétére vonatkozó egyértelmű kötelezettségvállalások formájában kell megnyilvánulnia, és hogy rendelkezni kell olyan objektív, inkluzív és átlátható ellenőrzési és hatékony elszámoltathatósági és végrehajtási mechanizmusokról, amelyek a nemteljesítéssel foglalkoznak, többek között nyitottabb és világos eljárás révén a panaszok kezelése és elbírálása, valamint szükség esetén vizsgálatok indítása formájában;

13. megismétli, hogy a tisztességes és egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében a CSR-t valamennyi vállalatra alkalmazni kell; rámutat ugyanakkor, hogy a nyersanyag-termelő iparágak fejlődő országokban alkalmazott működési módszerei miatt túl kell lépni az önkéntességi megközelítésen; hangsúlyozza, hogy a nigériai olajipari beruházás jó példa a CSR jelenlegi végrehajtásának korlátaira, ahol a társaságok nem tettek CSR kezdeményezéseket fenntartható üzleti gyakorlatok létrehozására, illetve nem járulnak hozzá a fogadó állam fejlődéséhez; határozottan támogatja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésen (EITI) alapuló országonkénti jelentéstételre irányuló jogalkotási javaslatot, amely jelentések az eladásokra és nyereségekre, valamint az adókra és a jövedelemre vonatkoznak, a korrupció elbátortalanítása és az adókikerülés megelőzése érdekében; felszólítja a fejlődő országokban működő európai nyersanyag-kitermelő iparágakat, hogy mutassanak példát a társadalmi felelősségvállalás és a tisztességes munka előmozdítása terén;

14. kéri a Bizottságot, hogy tegyen további kezdeményezéseket a CSR potenciális lehetőségeinek kiaknázása és gyarapítása céljával az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések kezelése terén (összekapcsolva ezt a forrás- és energiahatékonysággal), például a társaságok nyersanyag-beszerzési eljárásai során;

15. hangsúlyozza, hogy a CSR-nek a teljes ellátási láncra ki kell terjednie, ideértve az alvállalkozói szerződések valamennyi szintjét, az áruellátás, a munkavégzés vagy a szolgáltatásnyújtás terén egyaránt, továbbá olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek a védelmet kiterjesztik a migráns munkavállalókra, az ügynökségek által közvetített és a kihelyezett dolgozókra is, valamint méltányos fizetést és megfelelő munkakörülményeket kell biztosítania és garantálnia kell a szakszervezeti jogokat és szabadságokat; véleménye szerint az ellátási lánc felelősségteljes igazgatásának fogalmát a CSR megvalósítására alkalmas eszközzé kell fejleszteni;

16. véleménye szerint ahhoz, hogy a CSR tényleges hatást gyakoroljon a szegénység csökkenésére, figyelmét a kis- és középvállalkozásokra is összpontosítania kell, minthogy a kkv-k működésének halmozott társadalmi és környezeti hatása jelentős;

17. szükségesnek tartja, hogy az uniós vállalatokat jogi felelősségre lehessen vonni, és hogy különböző típusú elszámoltatási és felelősségre vonási mechanizmusokat vezessenek be e vállalatok és a fejlődő országokban működő leányvállalataik, valamint a felügyeletük alatt álló jogi személyek között; üdvözli továbbá az uniós civil társadalom által végzett munkát, amely tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy nagyobb figyelem kísérje azokat az eseteket, amikor e vállalatok megsértik külföldön ezeket a jogokat;

18. kitart amellett, hogy az állam kötelessége védelmet nyújtani az emberi és munkaügyi jogok – egyebek mellett a vállalatok általi – megsértésével szemben, fenntartani az egyesülés szabadságát és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot, valamint az áldozatok számára hozzáférést biztosítani az igazságszolgáltatáshoz; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen hathatós lépéseket John Ruggie, az emberi jogok üzleti vállalkozásokban való védelmével foglalkozó ENSZ-különmegbízott által kidolgozott, a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer működőképessé tétele irányába;

19. hangsúlyozza, hogy az üzleti és emberi jogok tekintetében irányadó ENSZ-alapelvek jobb végrehajtása hozzájárul majd a konkrét emberi jogi kérdésekre és az alapvető munkaügyi normákra vonatkozó uniós célkitűzések megvalósításához; ezért kéri az EU-t, hogy törekedjen világos nemzetközi jogi keret létrehozására a vállalatok emberi jogokra vonatkozó felelősségi körei és kötelezettségei vonatkozásában;

20. üdvözli, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek nyilvánosságra hozzák a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási teljesítményükre vonatkozó információkat; rámutat azonban, hogy a beszámolókat közzétevő vállalatok továbbra is az üzleti világ csupán elenyésző hányadát képezik; megjegyzi, hogy jóllehet az uniós beszámolás-korszerűsítési irányelv (2003/51/EK)[1] minimumszabályokat ír elő a pénzügyi és nem pénzügyi kulcsfontosságú teljesítménymutatók nyilvánosságra hozatala tekintetében egyaránt, semmilyen rendelkezést sem tartalmaz az éves beszámolókban szerepeltetendő mutatók típusával kapcsolatban; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy milyen további intézkedések tehetők a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási információk európai szintű nyilvánosságra hozatalának megerősítése érdekében;

21. hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szabályozás és az ehhez járuló jótékony ellenőrzési rendszerek bevezetéséhez harmadik országok számára nyújtott uniós támogatásnak ki kell egészítenie az európai üzleti élet társadalmi felelősségvállalásának világszerte történő előmozdítását;

22. hangsúlyozza, hogy a társadalmilag felelős befektetés (Socially Responsible Investment – SRI) a CSR végrehajtási folyamatának része a beruházási döntésekben; megjegyzi, hogy ugyan jelenleg nem létezik a SRI általánosan elfogadott meghatározása, hanem szokásosan egyrészt a beruházók pénzügyi célkitűzéseit, másrészt pedig társadalmi, környezetvédelmi és etikai megfontolásaikat, valamint irányítási szempontokat egymással ötvöző megközelítésnek tekintik;

23. nyomatékosan kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek további politikai kezdeményezéseket a figyelem felkeltése és a SRI továbbfejlesztése érdekében, többek között fontolóra véve annak lehetőségét is, hogy a SRI tekintetében minimumszabványok kerüljenek jogi úton előírásra, különösen a harmadik országokat érintő uniós beruházásokkal és kereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben;

24. megjegyzi, hogy a CSR olyan mechanizmus, amellyel a munkaadók támogathatják munkavállalóikat és a helyi közösségeket a fejlődő országokban, és hogy a CSR révén biztosítható a jövedelmek méltányos eloszlása a fenntartható gazdasági és társadalmi haladás kialakítása érdekében, és számos embernek nyújthat segítséget a szegénységből való kiemelkedéshez, kiváltképpen válság idején; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fellépés jelenleg csak önkéntes alapon történik, és sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb tegye kötelezővé;

25. kéri, hogy folytassanak teljes körű és aktív konzultációt a képviseleti egyesületekkel – közöttük a szakszervezetekkel –, bevonva azokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás tekintetében a vállalatoknál alkalmazott eljárások és struktúrák kialakításába, működtetésébe és nyomon követésébe, többek között folyamatosan fejlesztve a munkavállalók készségeit és képesítéseit a szakmai továbbképzés és az egész életen át tartó tanulás révén, valamint a munkaadók és a munkavállalók közötti valódi partnerkapcsolat kialakítására törekvő megközelítés szellemében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	6.12.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	23 1 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Thijs Berman, Michael Cashman, Nirj Deva, Leonidas Donskis, Charles Goerens, Catherine Grèze, Eva Joly, Filip Kaczmarek, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Norbert Neuser, Bill Newton Dunn, Birgit Schnieber-Jastram, Michèle Striffler, Alf Svensson, Keith Taylor, Patrice Tirolien, Ivo Vajgl, Daniël van der Stoep, Anna Záborská, Iva Zanicchi
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Enrique Guerrero Salom, Cristian Dan Preda
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Ioan Enciu, Emilio Menéndez del Valle, Helmut Scholz

• [1]  HL L 178., 2003.7.17., 16. o.

VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (18.12.2012)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a vállalati társadalmi felelősségvállalásról: a társadalmi érdekek előmozdítása és a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út
(2012/2097(INI))

A vélemény előadója: Bernd Lange

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  érdeklődéssel jegyzi meg, hogy a Bizottság elkezdett világos utalásokat tenni a vállalati társadalmi felelősségvállalásra az uniós kereskedelmi megállapodásokban; annak fényében, hogy a nagyvállalatok, leányvállalataik és ellátási láncaik vezető szerepet töltenek be a nemzetközi kereskedelemben, úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalása szerves része kell, hogy legyen az Európai Unió kereskedelmi megállapodásainak a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek keretében; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek a kereskedelmi politika keretében történő végrehajtására;

2.  elkötelezi magát amellett, hogy folyamatosan fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az európai uniós intézményeket és tisztviselőket, beleértve az EU emberi jogi főképviselőjét is, kötelezzék a szociális, ökológiai és emberi jogi normák érvényre juttatására az EU valamennyi külső fellépése és külpolitikai intézkedése során;

3.  hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítása az Európai Unió által támogatott célkitűzés, ezért az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy az általa végrehajtott külpolitikák hozzájáruljanak a fenntartható fejlődéshez és az érintett országok társadalmi fejlődéséhez;

4.  szorgalmazza, hogy a Bizottság a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek érvényre juttatására vonatkozó konkrét javaslatai kidolgozása során támaszkodjék a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokra, ideértve az OECD panaszkezelési eljárását is;

5.  elismeréssel nyilatkozik minden OECD-tagország átfogó munkájáról az OECD multinacionális vállalkozásoknak szóló, 2011. május 25-én közzétett iránymutatásait illetően; megjegyzi, hogy a világ minden régióját képviselő, és a közvetlen külföldi befektetések 85%-át adó – 44 csatlakozó ország kormánya ezeknek a felelős üzleti magatartásról szóló messzemenő ajánlásoknak a betartására bátorítja vállalkozásaikat működésük során;

6.  egyetért azzal, hogy a jelenlegi környezetvédelmi és éghajlatváltozással kapcsolatos követelmények, illetve a globális termelési láncok fejlődése az alapgondolat megfogalmazásakor elképzelteknél sokkal tágabb értelemben vett vállalati társadalmi felelősségvállalást feltételeznek; ezért úgy véli, határozottan körül kell írni a munkára, emberi jogi és foglalkoztatási ügyekre, illetve környezetvédelemre, éghajlatváltozással összefüggő aggodalmakra, valamint a korrupció és az adókijátszás visszaszorítására vonatkozóan a vállalati társadalmi felelősségvállalás aktualizált fogalmát;

7.  kéri, hogy legkésőbb 2014. január 1-től a harmadik országokban tevékeny és ezer főnél többet foglalkoztató összes európai vállalat alkalmazza kötelező módon a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokat;

8.  kéri a Bizottságot, hogy az EU által aláírt minden kétoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodásba foglaljon bele egy záradékot a vállalati társadalmi felelősségvállalásról ennek nemzetközi szinten meghatározott elvei, különösen a felfrissített OECD-iránymutatások alapján, hangsúlyozva a fenntartható fejlődést és a helyes kormányzást, és egyértelműen összpontosítva az emberi jogokra, tisztességes munkavégzésre, munkaügyi előírásokra, az egyesülés szabadságára, a kollektív szerződésre és más szociális megfontolásokra; javasolja, hogy e záradék egységesítse a különféle létező standardokat és elképzeléseket, annak biztosítása érdekében, hogy ezek összevethetőek, méltányosak és intézkedéseket tartalmaznak, ezen elvek uniós szinten történő figyelemmel követésére és végrehajtására, továbbá javasolja, a nemzeti kapcsolattartó pontokat úgy állítsák fel, hogy az OECD-iránymutatásokban szereplő témákkal kapcsolatos olyan kérdések fórumaként szolgálhassanak, mint például a vállalatok, leányvállalataik és ellátási láncaik tevékenységének figyelésére valamint a kellő gondosság alkalmazására vonatkozó követelmény;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjék arról, hogy az egységes piacon részt vevő valamennyi vállalat – köztük azon transznacionális társaságok is, amelyek leányvállalatai vagy ellátási láncai az EU-ban vannak – eleget tegyen minden törvényes kötelezettségének mind nemzeti, mind pedig uniós szinten a tisztességes verseny biztosítása és az uniós fogyasztók számára biztosított előnyök növelése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen mozdítsa elő a külföldön működő vállalatok körében a felelős üzleti magatartást, különös tekintettel az összes – akár belföldi jogszabályok, akár bármely, az üzleti műveleteikre vonatkozó kétoldalú vagy nemzetközi jogi kötelezettség szerinti – törvényes kötelezettségüknek való szigorú megfelelésre, és nem kevésbé az emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi nemzetközi standardoknak és szabályoknak való megfelelésre; javasolja, hogy evégett a Bizottság tevékenyen vegyen részt a fejlődő és feltörekvő országokban lévő partnereivel a legjobb gyakorlatok és tudás átadásában az üzleti környezet és a felelős üzleti magatartás javításának módjait és eszközeit illetően;

10. javasolja, hogy a tagállamok kormányai kérjék meg az Európai Beruházási Bankot, hogy fellépései során érvényesítsen vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékot;

11. kéri a Bizottságot, hogy vezessen be egy nyíltabb és világosabb eljárást a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak való meg nem felelés esetei nyilvántartására és megítélésére, ideértve a végrehajtási mechanizmusokat és szükség esetén a kivizsgálás kezdeményezését is;

12. felszólítja a Bizottságot, hogy bátorítsa a vállalatokat a vállalati társadalmi felelősségvállalás alkalmazására; hangsúlyozza, hogy támogatni és ösztönözni kell az ilyen gyakorlatok elterjedését a kkv-k körében a költségek és a kapcsolódó bürokrácia minimálisra csökkentése mellett;

13. kéri az Európai Bizottságot, hogy az EU által a nem kormányzati (civil) szervezetekkel – különösen a fejlesztés érdekében tett fellépéseket illetően – kötött megállapodásokba foglaljon bele egy záradékot a vállalati társadalmi felelősségvállalásról;

14. felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyabban hozzon ösztönzésen alapuló intézkedéseket és legyen éberebb annak figyelemmel követése és biztosítása során, hogy azok a transznacionális vállalatok, amelyek leányvállalatai vagy ellátási láncai a GSP-ben és a GSP+-ban részt vevő országokban találhatók (függetlenül attól, hogy az Unióban van-e a bejelentett székhelyük vagy nem), akárcsak az illető országok a) teljesítsék nemzeti és nemzetközi kötelezettségeiket az emberi jogok, a szociális és munkaügyi normák és a környezetvédelmi szabályok terén; b) tegyenek tanúbizonyságot a munkaerő és általában véve a polgárok védelme és jóléte iránti hiteles elkötelezettségükről; c) támogassák az egyesülés szabadságát és a kollektív tárgyaláshoz való jogokat; valamint d) gyorsan és hatékonyan oldjanak meg minden kihágási ügyet;

15. felszólítja a Bizottságot, hogy sokoldalú fórumokon népszerűsítse a vállalati társadalmi felelősségvállalást azáltal, hogy támogatja a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és más, a vállalati társadalmi felelősségvállalás ügyével foglalkozó sokoldalú fórumok, mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) fokozott együttműködését;

16. emlékeztet, hogy már léteznek bírósági perek és alternatív megoldások is a kereskedelmi viták rendezésére és/vagy a felelőtlen vagy illegális üzleti tevékenység negatív külső következményei miatti kártérítés-követelésekre; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is növelje az üzleti közösség és a tág értelemben vett nyilvánosság tudatosságát egyaránt; emlékeztet, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) a bírósági perek helyett alternatív megoldást kereső egyének, vállalatok, államok, állami szervek és nemzetközi szervezetek részére olyan vitarendezési szolgáltatásokat nyújt, amelyek hozzájárulhatnak az áldozatok tényleges igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséhez a felelős üzleti gyakorlat olyan megsértései esetén, amelyek az EU-ban és/vagy azon kívül gazdasági, társadalmi és környezeti károkat okoznak;

17. a korlátozó intézkedések (büntetések, bojkottok, embargók), valamint a kettős felhasználású termékek engedélyezési rendszerének figyelemmel követésére szólít fel európai uniós szinten;

18. kéri, hogy léptessenek életbe olyan mechanizmusokat, amelyek révén a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit nemcsak a kereskedelmi megállapodásban részes fő vállalatnak vagy szerződő félnek kell tiszteletben tartania, hanem az általa bevont összes alvállalkozónak vagy ellátási láncnak is, legyen az áruellátó, munkaerő-közvetítő vagy szolgáltató, gondoskodva ezáltal a tisztességes feltételeken és rendezett munkakörülményeken alapuló, illetve szakszervezeti jogokat és szabadságokat garantáló egyenlő versenyfeltételekről;

19. felhívja az Európai Bizottságot, hogy szükség esetén javítson fenntarthatósági hatásvizsgálati modelljén annak érdekében, hogy a kereskedelmi tárgyalások gazdasági, társadalmi, emberi jogi és környezeti hatásait, köztük az éghajlat-változási célokat megfelelően tudja értékelni; kéri a Bizottságot, hogy az egyes kereskedelmi megállapodások aláírása előtt és után hatásvizsgálati tanulmányok elkészítésén keresztül kövesse nyomon az EU partnerországaival kötött kereskedelmi megállapodásokat, különös tekintettel a kényes helyzetben lévő ágazatokra;

20. hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a Parlamentet teljes körűen tájékoztatni kell arról, hogy hogyan foglalják bele a tárgyalásokba a megállapodásokra vonatkozó fenntarthatósági hatásvizsgálatok eredményeit azok lezárása előtt, és hogy e megállapodások mely fejezetein változtattak a fenntarthatósági hatásvizsgálatok során azonosított negatív hatások elkerülése érdekében;

21. az EU és a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat aláíró harmadik országok közötti jogi együttműködés rendszerének felállítását szorgalmazza annak biztosítása érdekében, hogy az érintettek ténylegesen hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz abban az országban, amelyben a multinacionális cégek megsértik a szociális ügyekre vagy a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályokat, illetve ha a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kezdeményezéseket nem tartják tiszteletben, illetve nemzetközi igazságszolgáltatási eljárások kialakítását elősegítendő, hogy adott esetben a vállalatok által elkövetett törvénysértéseket szankcionálni lehessen;

22. az európai uniós technológiai vállalatok nagyobb átláthatósági és hatékonyabb elszámoltathatósági standardjainak kidolgozására szólít fel olyan technológiák exportja tekintetében, amelyeket fel lehet használni az emberi jogok megsértésére vagy az Unió biztonsági érdekei ellenében;

23. felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy gondoskodjék arról, hogy kereskedelmi attaséi/tisztviselői rendszeres képzésben részesüljenek a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatosan, különös figyelemmel az ENSZ védelemről, tiszteletben tartásról és jogorvoslatról szóló kereteire, továbbá arról, hogy az európai uniós nagykövetségek panasztételi kapcsolattartó pontokként szolgáljanak az európai uniós vállalatokat és leányvállalataikat illetően, minthogy országos OECD kapcsolattartó pontok csak az OECD-hez csatlakozott országokban vannak, tehát az OECD-n kívüli országokban székhellyel rendelkező ilyen vállalatok munkavállalói számára gyakorlatilag nem érhetők el;

24. kéri, hogy lehetőség szerint már a kutatási és kidolgozási fázis idején mérjék fel az új technológiáknak az emberi jogokra nézve gyakorolt hatásait, és kéri, hogy az ilyen felmérések tartalmazzanak többek között forgatókönyv-elemzést és fontolják meg az „emberi jogokra figyelő tervezés” standardjainak meghatározását;

25. hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás fontosságára és ennek vállalati szintű megsértése következményeire figyelmet felhívó kampányt mint európai bizottsági feladatot a fogadó országok részéről megfelelő tudatosság- és képességfejlesztésnek kell kísérni a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos jogok érvényesítésének és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a hatékony biztosítása érdekében;

26. a „tudd, hogy kik a végfelhasználók” alapelv alkalmazására szólít fel a fokozott ellenőrzés, illetve annak biztosítása érdekében, hogy megelőzzék az emberi jogok megsértését a termelési folyamat vagy a piaci forgalom korábbi vagy későbbi szakaszában;

27. hangsúlyozza, hogy az EU által a jövőben aláírandó kétoldalú beruházási szerződéseknek szavatolniuk kell a megfelelő egyensúlyt a beruházók védelme és különösen a szociális, egészségügyi és környezetvédelmi normákkal kapcsolatos állami beavatkozás lehetősége között;

28. tudomásul veszi az átláthatósági irányelv (2004/109/EK) és a számviteli irányelv (2003/51/EK) jelenlegi reformja által a vállalati társadalmi felelősségvállalás ügyében tett előrelépést, miközben egyensúlyt teremtett az átláthatóság és felelősség iránti jogos igény, illetve a vállalatok jelentéstételi kötelezettsége között; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az említett irányelvek hatálya alá tartozó vállalatokat kötelezzék a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban kifejtett tevékenységeikről szóló rendszeres jelentéstételre, és ezzel egyidejűleg a kkv-k számára külön lehetőség biztosítására, hogy pénzügyi és adminisztratív tekintetben megvalósítható legyen általuk a jelentéstétel;

29. hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás szempontját érvényesíteni kell a sokoldalú kereskedelmi megállapodásokban, és ezért arra szólítja fel a Bizottságot, hogy a Doha utáni időszakban támogassa ezt mind a nemzetközi fórumokon, különösen az OECD és az ILO berkeiben, mind pedig a Kereskedelmi Világszervezeten belül;

30. szorgalmazza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó jövőbeni fellépések a nyersanyag-kitermeléstől a forgalmazáson át az újrahasznosításig az értéktermelő folyamat egészére terjedjenek ki;

31. kéri, hogy az EU kereskedelmi megállapodásainak minden szintjén juttassák érvényre a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikákat, illetve egészítsék ki őket a migráns, ügynökség által közvetített és kihelyezett munkavállalókra a védelmet kiterjesztő rendelkezésekkel;

32. úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak arra kell ösztönözniük a vállalatokat, hogy ragadják magukhoz a kezdeményezést a vállalati társadalmi felelősség terén és külföldi partnereikkel osszák meg a bevált gyakorlatokat;

33. kéri, hogy az európai uniós vállalatok, akár az Unióban, akár nemzetközi szinten végzett valamennyi tevékenységük során tartsák tiszteletben a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikákat, illetve az alapvető foglalkoztatási és szakszervezeti jogokat, mint például a magánélethez való jogot, vagy az egyesülés szabadságát;

34. teljes körű és tevékeny konzultációra szólít fel a képviseleti szervekkel, köztük a szakszervezetekkel a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával összefüggő folyamatok és struktúrák kifejlesztésébe, működtetésébe és ellenőrzésébe; felhívja az ilyen képviseleti szerveket, hogy a munkáltatókkal valódi partnerségben működjenek együtt;

35. a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek az európai uniós kereskedelmi politikákban való érvényesülése fokozottabb, befogadóbb és átláthatóbb ellenőrzésére szólít fel, a javulás mérésére szolgáló világos referenciaértékekkel a rendszerben való bizalom erősítése érdekében;

36. megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás olyan mechanizmus, amelynek segítségével a munkáltatók támogathatják a fejlődő országokban a munkavállalóikat és a helyi közösségeket, illetve, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás és a munkaügyi standardok tiszteletben tartása az ilyen országok számára előnyössé teheti a további nemzetközi kereskedelmet, és hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás biztosíthatja a nyereség méltányos módon való elosztását a fenntartható gazdasági és szociális jólét megteremtése, valamint még több ember szegénységből való kiemelése érdekében, különösen pénzügyi válság idején; sajnálja, hogy a szociális intervencióra vonatkozó jegyzőkönyvek jelenleg csak önkéntes jellegűek, és sürgeti a Bizottságot, hogy tegye őket kötelezővé.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	18.12.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	24 2 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	William (The Earl of) Dartmouth, Maria Badia i Cutchet, Nora Berra, Daniel Caspary, María Auxiliadora Correa Zamora, George Sabin Cutaş, Christofer Fjellner, Yannick Jadot, Franziska Keller, Vital Moreira, Paul Murphy, Cristiana Muscardini, Niccolò Rinaldi, Helmut Scholz, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Gianluca Susta, Henri Weber, Iuliu Winkler, Paweł Zalewski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Salvatore Iacolino, Silvana Koch-Mehrin, Maria Eleni Koppa, Katarína Neveďalová, Marietje Schaake
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Norbert Neuser, Birgit Schnieber-Jastram, Derek Vaughan

VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (19.12.2012)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a vállalati társadalmi felelősségvállalásról: a társadalmi érdekek előmozdítása és a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út
(2012/2097(INI))

A vélemény előadója: Morten Løkkegaard

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  ösztönzi az Uniót, hogy aktív szerepet játszva növelje a tudatosságot azzal kapcsolatban, hogy a vállalatok hogyan segíthetik a társadalmat a kultúra, az oktatás, a sport és az ifjúság területén a vállalati társadalmi felelősségvállalás révén;

2.  ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy a vállalatok teljes mértékben kihasználhassák a vállalati társadalmi felelősségvállalás előnyeit, valamint szervezeti kultúrájukban végre tudják hajtani azt, bocsássanak rendelkezésre konkrét információkat és nyújtsanak oktatást és képzést a vállalati társadalmi felelősségvállalásról;

3.  felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be adókedvezményeket az önkéntes munkát és a nonprofit kezdeményezéseket finanszírozó vállalatok számára;

4.  felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást az oktatási intézmények – az üzleti iskolákat is beleértve – valamennyi szintjén a tananyag, valamint a kis- és középvállalkozások vezetőit és alkalmazottait célzó képzési programok részévé tegyék;

5.  arra biztatja a tagállamokat, hogy vonatkozó oktatási tanterveikbe építsék be a vállalati társadalmi felelősségvállalás témakörét;

6.  hangsúlyozza a felső középfokú oktatást, valamint különösen a felsőfokú oktatást kínáló iskolák és a vállalatok közötti kapcsolat jelentőségét, és rámutat arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás szerepet játszhat abban, hogy a hallgatók tanulmányaik folyamán – a vállalatoknál akár fizetett részmunkaidőben, akár fizetett gyakornokként – gyakorlati tapasztalatot szerezzenek;

7.  ösztönzi a vállalkozásokat, hogy biztosítsanak erős tanulási komponenssel rendelkező, színvonalas gyakornoki programokat, amelyek megkönnyítik az átmenetet az oktatásból a foglalkoztatásba, elősegítik a munkaerő-piac szempontjából releváns készségek fejlesztését, illetve támogatják a fiatalok önállóságát;

8.  ösztönzi a vállalatokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikájukon belül – a polgári szerepvállalás keretében – mozdítsák elő a kreativitást és a kulturális projekteket, valamint serkentsék a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést;

9.  rámutat annak fontosságára, hogy a kis- és középvállalkozásokat bevonják a vállalati társadalmi felelősségvállalásba, valamint, hogy e téren elért eredményeiket elismerjék;

10. ösztönzi a vállalatokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve tájékoztatást és képzést nyújtsanak munkavállalóiknak az Európát és a világot érintő, elsősorban a gazdasággal, a társadalommal és a környezettel kapcsolatos főbb társadalmi kihívásokról, illetve vonják be őket ezek megoldásába;

11. kéri a szponzorálás népszerűsítését a munkáltatók körében;

12. rámutat arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás a társadalommal való magas szintű kölcsönhatás, valamint generációk közötti tevékenységek – mint például kölcsönös mentorálás vagy az idősek és fiatalok közötti ismeretátadás – révén jelentős mértékben hozzá tud járulni a tanulási és növekedési lehetőségek megteremtéséhez, a társadalom hozzáállásának formálásához és fejlesztéséhez, a polgári szerepvállaláshoz, a szakmai etikához és a társadalmi integrációhoz; kiemelten hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalás szerepét abban, hogy lehetőségeket teremtsen a fiatalok számára, valamint segítse képességeik kibontakoztatását;

13. kiemeli az emberi jogok védelmének fontosságát a nem uniós országokkal fennálló kapcsolatok tekintetében;

14. üdvözli a vállalatok és az egyéb érintettek – többek között oktatási intézmények és sportszervezetek – közötti, a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos partnerségek európai díjazási rendszerét, ami fontos lépés a vállalati társadalmi felelősségvállalás láthatóságának növelésében;

15. hangsúlyozza, hogy a társadalmilag felelős befektetés – amely a vállalati társadalmi felelősségvállalás végrehajtási folyamatának része a befektetési döntés keretén belül – összekapcsolja a befektetők pénzügyi és gazdasági célkitűzéseit a társadalmi, környezeti, etikai, kulturális és oktatási megfontolásokkal;

16. ösztönzi a tagállamokat és az Uniót, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló napirenddel kapcsolatban vegyék figyelembe, hogy a kulturális és kreatív kkv-k jelentős hatást gyakorolhatnak a társadalmi és környezeti változásokra egyrészt a társadalmi szempontok beépítése révén, másrészt azáltal, hogy a munkaerőpiacnak adott új lendület segítségével hosszú távú megoldásokat kínálnak a szegénység leküzdésére;

17. felszólít a vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló különböző stratégiák vizsgálatára azok hatékonysága illetve eredménytelensége okainak megállapítása érdekében;

18. felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a munkavállalók önkéntességét és a munkaadó által támogatott önkéntességet, valamint erősítsék meg ezek státusát a vállalatok társadalmi felelősségének keretében is, ahogyan az „A határokon átnyúló önkéntes tevékenységek elismerése és ösztönzése az EU-ban” című 2012. június 12-i állásfoglalásban[1] is szerepel; hangsúlyozza, hogy az önkéntesség semmilyen módon nem befolyásolhatja az alkalmazottak fizetését vagy munkáját, valamint, hogy az önkéntes tevékenységeknek és a fizetett munkának ki kell egészíteniük egymást;

19. úgy gondolja, hogy a kulturális tartalom sugárzóinak és a médiatársaságoknak vállalati társadalmi felelőssége a felhasználók alapvető jogainak védelme, valamint úgy véli, hogy az önszabályozás és a mélyreható adatcsomagelemzés növeli a rendőrség és büntetés-végrehajtás magánszektorhoz történő kiszervezésének kockázatát;

20. ösztönzi a médiatársaságokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikájukba illesszék bele az átlátható újságírói normákat, többek között az információforrás védelmének biztosítását és a bejelentők jogainak védelmét.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	18.12.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	23 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Piotr Borys, Jean-Marie Cavada, Silvia Costa, Santiago Fisas Ayxela, Lorenzo Fontana, Mary Honeyball, Petra Kammerevert, Morten Løkkegaard, Emma McClarkin, Emilio Menéndez del Valle, Katarína Neveďalová, Doris Pack, Marie-Thérèse Sanchez-Schmid, Marietje Schaake, Marco Scurria, Hannu Takkula, Helga Trüpel, Milan Zver
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Nadja Hirsch, Stephen Hughes, Iosif Matula, Raimon Obiols, Rui Tavares
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Leonardo Domenici

• [1]  Elfogadott szövegek: P7_TA(2012)0236.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	24.1.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	26 1 11
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Edit Bauer, Heinz K. Becker, Jean-Luc Bennahmias, Phil Bennion, Pervenche Berès, Vilija Blinkevičiūtė, Milan Cabrnoch, Alejandro Cercas, Marije Cornelissen, Emer Costello, Andrea Cozzolino, Frédéric Daerden, Sari Essayah, Marian Harkin, Nadja Hirsch, Stephen Hughes, Ádám Kósa, Jean Lambert, Patrick Le Hyaric, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Csaba Őry, Siiri Oviir, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Elisabeth Schroedter, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Jutta Steinruck, Traian Ungureanu, Andrea Zanoni
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Georges Bach, Malika Benarab-Attou, Sergio Gutiérrez Prieto, Richard Howitt, Paul Murphy, Ria Oomen-Ruijten, Gabriele Zimmer
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Jens Nilsson