JELENTÉS „Az uniós környezetvédelmi intézkedések hozadékainak láthatóvá tétele: bizalomépítés az ismeretek gyarapítása és a reakcióképesség javítása révén” című bizottsági közleményről

30.1.2013 - (2012/2104(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Oreste Rossi

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

„Az uniós környezetvédelmi intézkedések hozadékainak láthatóvá tétele:bizalomépítés az ismeretek gyarapítása és a reakcióképesség javítása révén” című bizottsági közleményről

(2012/2104(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EUSZ 11. cikkére és a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazására vonatkozó jegyzőkönyv 5. cikkére,

–   tekintettel az EUMSZ 191. és 192. cikkére,

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az Európai Közösség környezetvédelmi jogának végrehajtásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0773),

–   tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a környezetvédelmi politika 2008. évi felülvizsgálatáról szóló bizottsági közleményre (COM(2009)0304) és annak mellékletére,

–   tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az uniós környezetvédelmi intézkedések hozadékainak láthatóvá tétele: bizalomépítés az ismeretek gyarapítása és a reakcióképesség javítása révén” című bizottsági közleményre (COM(2012)0095),

–   tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 29. éves jelentésre (2011) (COM (2012)0714),

–   tekintettel az Európai Parlament 2012. április 20-i állásfoglalására a 6. környezetvédelmi cselekvési program felülvizsgálatáról és a 7. környezetvédelmi cselekvési program prioritásainak meghatározásáról – egészségesebb környezet egy jobb életért[1],

–   tekintettel a Tanácsnak a környezetvédelmi politikai eszközök fejlesztéséről szóló 2010. december 20-i következtetéseire,

–   tekintettel a Tanács elnökségének a 7. környezetvédelmi cselekvési programról szóló 2012. április 19-i következtetéseire,

–   tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásra (2003/C 321/01),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának „A helyi és regionális önkormányzatoknak a jövőbeli környezetvédelmi politikában betöltendő szerepe" című előretekintő véleményére[2],

–   tekintettel a Régiók Bizottságának az „Úton a 7. környezetvédelmi cselekvési program felé: az uniós környezetvédelmi jogszabályok jobb végrehajtása” című véleményére,[3]

–   tekintettel a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2003)0624) és az Európai Parlament által első olvasatban elfogadott szövegre[4],

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Petíciós Bizottság véleményére (A7-0028/2013),

Általános észrevételek

A. mivel az uniós jog számottevő része irányelvek formájában ölt testet, amelyek általános szabályokat és célkitűzéseket határoznak meg, ugyanakkor a tagállamokra, illetve a regionális és helyi szervekre bízzák annak megválasztását, hogy miképpen kívánják elérni ezeket a célkitűzéseket;

B.  mivel a nemzeti – ezen belül is igen gyakran a regionális és helyi szintű – hatóságokra hárul az uniós jogszabályok hatékony végrehajtásának és érvényesítésének biztosítása;

C. mivel a szakszerűtlen végrehajtás nem csak ártalmas a környezetre és az emberi egészségre, de ezenfelül elbizonytalanítja az ipart és akadályokat gördít az egységes piac elé, ráadásul növeli a bürokráciát és ezzel a költségeket is;

D. mivel az elemzések arra engednek következtetni, hogy az uniós jogszabályoknak mindössze a hulladékágazatban történő teljes körű végrehajtása 40 000 munkahelyet teremtene és évi 72 milliárd eurós megtakarítást eredményezne[5];

E.  mivel a környezetvédelmi jogszabályok elégtelen végrehajtását jól tükrözi az ezen a téren tapasztalható kötelezettségszegések és panaszok nagy száma;

F.  mivel a végrehajtással kapcsolatos helyzetre vonatkozó pontos információk és ismeretek, valamint a környezetvédelem különböző területeit érintő jogi aktusokkal kapcsolatos mennyiségi adatok hiánya gátolja a környezetvédelmi vívmányok megfelelő végrehajtását;

G. mivel a Bizottság szerint az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának elmulasztásából fakadó költségek – az egészségügyi és a közvetlen környezeti költségeket tekintve – jelenleg évente 50 milliárd euróra rúgnak, nem számítva az uniós környezet állapotára gyakorolt káros hatásokat; mivel 2020-tól kezdődően ez a költség évi 90 milliárd euróra fog nőni[6];

H. mivel az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásához kapcsolódó problémáknak két oldala is lehet: egyrészről a késedelmes vagy elégtelen végrehajtás, másrészről a túlbuzgó végrehajtás („túlszabályozás”), lévén mindkettő ellentétes az uniós környezetvédelmi jogszabályok hátterében álló, eredeti politikai elképzelésekkel;

I.   mivel a végrehajtás terén jelentős eltérések mutatkoznak a tagállamok között és a tagállamokon belül egyaránt, ami kedvezőtlen hatással van a környezetre, és ez egy módszeresebb és holisztikusabb megközelítést tesz szükségessé a végrehajtás terén keletkezett szakadék áthidalásához;

J.   mivel 2011-ben az EU-ban a környezetvédelem területén történt a legtöbb (299) közösségi jogot érintő kötelezettségszegés, ami az összes kötelezettségszegés 17%-át teszi ki, és mivel 2011-ben 114 új kötelezettségszegési eljárást indítottak ezen a területen[7];

K. mivel az uniós környezetvédelmi jogszabályok maradéktalan betartása a Szerződésben foglalt kötelezettség, és ez egyben feltétele annak, hogy a tagállamokban uniós forrásokat vehessenek igénybe; mivel a tagállamoknak ezért időben és költséghatékony formában kell végrehajtaniuk a környezetvédelmi jogszabályokat annak érdekében, hogy az EU-ban javuljon a környezet állapota;

L.  mivel a 6. környezetvédelmi cselekvési tervet aláásta, hogy az érintett politikai területeken – így a levegőszennyezés ellenőrzése, a hulladékgazdálkodás, a víz- és szennyvízkezelés, valamint a természetvédelem területén – rendszeresen meghiúsult a végrehajtás;

Végrehajtás: közös feladat és lehetőség

1.  üdvözli az Európai Bizottság „Az uniós környezetvédelmi intézkedések hozadékainak láthatóvá tétele: bizalomépítés az ismeretek gyarapítása és a reakcióképesség javítása révén” című közleményét (COM(2012)0095);

2.  sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy óvják a környezetet és előmozdítsák a fenntartható fejlődést, figyelembe véve ugyanakkor az egészséges és versenyképes gazdaság iránti igényt; hangsúlyozza, hogy a helyi közösségek számára erőteljes beleszólási jogot kell biztosítani az emberek és környezetük szükségletei közötti legmegfelelőbb egyensúly kialakítása során;

3.  úgy véli, hogy az EU környezetvédelmi politikájának kialakítása során a regionális és helyi hatóságok hozzájárulhatnak az együttműködés érzetének megerősítéséhez és biztosíthatják a jogszabályok hatékonyabb végrehajtását;

4.  úgy véli, hogy az adminisztratív terhek nem mindig a túlbuzgó végrehajtásból vagy a végrehajtás hiányából fakadnak; megjegyzi, hogy az adminisztratív költségek elkerülhetetlenek, azonban azokat – a polgárokra és az iparra gyakorolt kedvezőtlen hatásuk miatt – a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani;

5.  megjegyzi, hogy a környezetvédelmi jogszabályokhoz kapcsolódó szükségtelen költségek jelentős része a számos tagállamban, illetve azok regionális és helyi hatóságainál folytatott nem megfelelő vagy nem hatékony hatósági és vállalati adminisztrációs gyakorlatok eredménye;

6.  hangsúlyozza, hogy kizárólag az biztosítja, hogy a szóban forgó uniós politikák elérjék a kívánt eredményt, ha a tagállamok, illetve a regionális és helyi hatóságok időben és helyesen végrehajtják (átültetik) az uniós jogszabályokat;

7.  hangsúlyozza, hogy az uniós jogalkotás középpontjában az egyenlő versenyfeltételek, a közös piac, valamint a harmonizált megközelítés biztosítása áll;

8.  úgy véli, hogy a hatékony végrehajtás az ipar javát szolgálhatja, például az adminisztratív terhek csökkentése, a beruházások biztonságának biztosítása, következésképpen pedig még több munkahely teremtése révén;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a polgárok az uniós jogszabályokról csak ezek hatálybalépését követően értesülnek; véleménye szerint szükség van a jogalkotók és a polgárok közötti korábbi információcsere eszközeire annak érdekében, hogy az uniós jogszabályok célkitűzéseivel kapcsolatban nagyobb fokú elfogadást és megértést váltsanak ki;

10. pontosítja, hogy a Bizottságnak a Szerződések őreként a jobb és kellő időben történő végrehajtás biztosítása érdekében gyorsabban kell cselekednie; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen intézkedésre van szükség a környezetvédelmi jogszabályok helyes átültetésének, végrehajtásának és érvényesítésének biztosításához;

11. megjegyzi, hogy a végrehajtás terén a tagállamokban jelenleg tapasztalható kusza helyzet miatt az ipar számára nem biztosítottak az egyenlő versenyfeltételek, valamint növekszik a pontos követelményekkel kapcsolatos bizonytalanság, és ez visszaveti a beruházásokat azokon a környezetvédelmi területeken, amelyeken munkahelyeket lehetne teremteni;

12. hangsúlyozza, hogy az európai intézmények uniós jogszabályokkal kapcsolatos felelőssége nem ér véget a jogszabályok Parlament és Tanács általi elfogadásával, valamint hogy kész segíteni a tagállamoknak a hatékonyabb végrehajtás biztosítása érdekében;

13. felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az érintett régiókat, hogy az aktívabb és gyakoribb kommunikáció révén javítsanak az információáramláson és fokozzák az átláthatóságot;

A hatékonyabb végrehajtás biztosítására irányuló megoldások

14. úgy véli, hogy a teljes körű végrehajtás és érvényesítés terén minden szinten válságos a helyzet, ami adott esetben további szigorítást tehet szükségessé; ezért hangsúlyozza, hogy egyértelmű, következetes és átfedések nélküli környezetvédelmi jogszabályokra van szükség; hangsúlyozza, hogy össze kell hangolni az európai uniós környezetvédelmi jogot magában foglaló különböző jogalkotási eszközöket, komplementaritást kell biztosítani közöttük, és meg kell szüntetni a joghézagokat;

15. úgy véli, hogy a környezetvédelmi jogszabályokat hatékonyabban végre lehet hajtani, ha a tagállamokkal, illetve az uniós jogszabályok végrehajtásáért felelős regionális és helyi hatóságokkal megosztják a bevált gyakorlatokat, és ha azok szorosabban együttműködnek az európai intézményekkel;

16. sajnálatát fejezi ki a jogszabályok betartása és érvényesítése terén nemzeti, regionális és helyi szinten végzett munkával kapcsolatos adatok hiánya miatt, ezért arra kéri a Bizottságot, hogy hálózatainak és intézményeinek – köztük az Európai Környezetvédelmi Ügynökség – segítségével javítson ezen a helyzeten;

17. tudomásul veszi a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtására vonatkozó főbb mutatók szigorításának és ellenőrzésének jelentőségét, valamint ösztönzi egy olyan felhasználóbarát weboldal létrehozását, ahol elérhetők lennének a mutatók által mért legfrissebb eredmények, és ahol lehetővé válna a tagállamok közötti nem hivatalos összehasonlítás;

18. úgy véli, hogy magának a Bizottságnak kellene a jobb végrehajtás biztosítását célzó törekvések középpontjában állnia, továbbá sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg ezt a munkát egyre gyakrabban olyan más szervekre bízzák, amelyek nem rendelkeznek a Bizottság hatáskörével, illetve személyzeti vagy pénzügyi erőforrásaival;

19. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten segítsék elő a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásában érintett személyek tudásának és kapacitásának fejlesztését az e jogszabályok hozadékainak láthatóbbá tételének biztosítása érdekében; ezenfelül úgy véli, hogy az érintett érdekelt felekkel indított párbeszéd szintén javítaná a végrehajtást;

20. felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel annak a lehetőségét, hogy hozzanak létre partnerségen alapuló végrehajtási megállapodásokat a Bizottság és az egyes tagállamok között, illetve maguk a tagállamok között annak érdekében, hogy előmozdítsák a jobb végrehajtást, valamint meghatározzák és megoldják a végrehajtással kapcsolatos problémákat;

21. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, vajon a helyi hatóságoknak a környezetvédelmi politika teljes kialakítási folyamatába való jobb bevonása hasznosnak bizonyulna-e a jogszabályok végrehajtásának általános javítása szempontjából, és ezen belül is annak a lehetőségét, hogy munkacsoportokat hozzanak létre a környezetvédelmi jogszabályok regionális vagy helyi szintű átültetésére;

22. a végrehajtással kapcsolatban egy szisztematikus és könnyen hozzáférhető online információs eszköz létrehozását ajánlja; arra kéri az összes szereplőt, de különösen az ipart és a polgárokat, hogy adjanak visszajelzést a végrehajtó szervek számára a végrehajtásból fakadó problémákról; értékeli, hogy megbízható, összehasonlítható és könnyen hozzáférhető információk állnak rendelkezésre a környezet állapotáról, ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy hatékonyan nyomon követhessék a végrehajtással kapcsolatos helyzetet;

23. sürgeti a Bizottságot, hogy ismét vegye fontolóra a bevált gyakorlatokat felölelő olyan adatbázis bevezetésével kapcsolatos igényeket, amely lehetővé tenné a végrehajtással kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamok, illetve regionális és helyi hatóságok körében való terjesztését; annak feltárására kéri a Bizottságot, hogy milyen módon használható fel az információs és kommunikációs technológia ahhoz, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának módjáról a lehető leghasznosabb információkat tegyék az interneten elérhetővé;

24. hangsúlyozza, hogy fontos megerősíteni a környezetvédelmi jogszabályok alkalmazásának ellenőrzését; ezért felszólít a meglévő kapacitások bővítésének és az uniós iránymutatások alapján a tagállamokban az ellenőrzéssel foglalkozó különböző testületek közötti kohézió biztosítására;

25. hangsúlyozza, hogy szükség van a környezeti károk okainak kezelését célzó uniós jogszabályokra, amelyek a környezeti károkért vállalt jogi felelősséget és a vállalatok társadalmi felelősségét szabályozzák; ennek érdekében kiemelten fontosnak tartja a vállalatok környezetvédelemmel kapcsolatos fokozottabb társadalmi felelősségvállalásának támogatására és elterjesztésére irányuló valamennyi kezdeményezés végrehajtását, melynek célja a vállalatokkal szembeni azon követelmény érvényesítése, hogy legyenek fogékonyak a fenntartható fejlődés stratégiájára;

26. emlékeztet arra, hogy számos előny származik az uniós környezetvédelmi jogszabályok megfelelő végrehajtásából, melyek közül a példa kedvéért hármat sorolunk fel: egyenlő versenyfeltételek biztosítása az egységes piacon a gazdasági szereplők számára, innovációs ösztönzők kidolgozása, valamint az uniós vállalkozások számára az elsőként cselekvők előnyének biztosítása;

27. hangsúlyozza, hogy a magas szintű környezetvédelem az Európai Unió egyik alapvető célkitűzése, amely közvetlenül a polgárok javát szolgálja, például jobb életkörülményeket biztosít a levegő minőségének javítása, a zaj csökkentése és az egészségügyi problémák mérséklése révén;

28. hangsúlyozza, hogy maga az EU nagyra törő menetrendet dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy 2050-ig egy rugalmas, erőforrás-hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot hozzon létre, és e cél eléréséhez minden szinten elkötelezettségre van szükség; emlékeztet arra, hogy a közös erőfeszítés létfontosságú annak biztosítása szempontjából, hogy az uniós gazdaság az erőforrások korlátozott rendelkezésre állásának és bolygónk tűrőképessége határainak tiszteletben tartásával növekedjen;

29. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló irányelvre irányuló javaslat[8] megrekedt az első olvasatnál; ezért felkéri a társ-jogalkotókat, hogy a patthelyzetből való kilábalás érdekében vizsgálják felül álláspontjukat;

30. ennek érdekében ajánlja az ismeretek összesítését a kötelezettségszegésekkel és az uniós környezetvédelmi jogszabályok betartásának elmulasztásával foglalkozó tagállami igazságszolgáltatási rendszerek között;

31. rendkívül fontosnak tartja a végrehajtási tevékenységek ellenőrzését, és ezért kiemeli az Európai Környezetvédelmi Ügynökség e téren – a jogszabályban előírt feladataival összhangban – végzett munkájának az értékét;

32. hangsúlyozza, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség fontos szerepet tölt be a szakpolitika és a végrehajtás alapjául szolgáló szilárd tudásbázis megteremtésében, és elismeri az Európai Környezetvédelmi Ügynökség e téren végzett munkáját; sürgeti az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy kapacitásai további bővítésével segítse a Bizottságot és a tagállamokat abban, hogy biztosítani tudják a színvonalas ellenőrzést és az Unió különböző részeiről összegyűjtött környezetvédelmi információk összehasonlíthatóságát; továbbra is arra ösztönzi az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy fordítson figyelmet a kapacitásbővítésre és a bevált gyakorlatok tagállamokon belüli terjesztésére is; elvárja, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség új stratégiája a végrehajtás kérdésével részletesebben foglalkozzon;

33. támogatja a Bizottság arra irányuló tervét, miszerint felkéri a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával hozzanak létre strukturált végrehajtási és információs keretrendszereket (SIIF) minden kulcsfontosságú uniós környezetvédelmi jogszabály tekintetében annak pontosítása érdekében, hogy melyek egy adott irányelv fő rendelkezései, valamint az annak bemutatásához szükséges információtípusok meghatározása érdekében, hogy miként hajtják végre az uniós jogot;

34. megállapítja, hogy petíciók benyújtói gyakran számolnak be a környezetvédelmi politika számos területét, így például a hulladéklerakókat, a hulladékártalmatlanítást, a vadon élő állatok élőhelyeit, valamint a levegő- és vízminőséget érintő aggályaikról; üdvözli a petíció benyújtóinak a hatóságok elszámoltathatóságára irányuló erőfeszítéseit, valamint felhívja a tagállamokat, hogy nyitottak és együttműködők legyenek velük;

35. sürgeti a Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságokkal együttműködésben és adott esetben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség bevonásával hozzon létre egy panaszirodát, ahol a polgárok elmondhatják a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos problémáikat;

36. hangsúlyozza, hogy a hatékony ellenőrzések döntő fontosságúak, és sürgeti a tagállamokat, hogy a bevált gyakorlatokkal összhangban fokozzák az ellenőrzéshez szükséges kapacitásaikat; az ellenőrzés tekintetében közös minimumkövetelményeket szorgalmaz annak érdekében, hogy az Unió minden területén biztosítsák a tisztességes végrehajtást;

37. szorgalmazza, hogy a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb felhasználása érdekében az összes szereplő racionalizálja ellenőrzési és felügyeleti tevékenységeit; e tekintetben kiemeli a kölcsönös felülvizsgálatok rendszeresebb alkalmazásának jelentőségét is, ahogy arra a Bizottság is rámutatott; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a jelenlegi ellenőrzések kiegészítéseképpen fokozzák az ellenőrző hatóságok közötti együttműködést és e hatóságok körében kölcsönös felülvizsgálatokat végezzenek; ösztönzi, hogy a környezetvédelmi jog végrehajtásának és alkalmazásának elősegítésére létrehozott európai uniós hálózat (IMPEL) tegyen lépéseket ebbe az irányba; a Bizottságot is arra kéri, hogy a bírók és ügyészek hálózatának támogatásával mélyítse el az ismereteket és mozdítsa elő a kapacitásbővítést, valamint a Régiók Bizottságával folytatott szoros együttműködés keretében csökkentse a jogszabályok be nem tartásából fakadó környezetvédelmi és gazdasági költségeket, illetve biztosítson egyenlő versenyfeltételeket;

38. sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy környezetvédelmi jog ellenőrzésével foglalkozó osztályt, amelynek feladata a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának felügyelete és elősegítése lenne; kéri, hogy az ellenőrzéssel járó költségek alacsony szinten tartása érdekében ez az osztály használjon új technológiákat és működjön együtt a helyi hatóságokkal; úgy véli, hogy ennek az osztálynak költségalapon kell működnie, valamint a bevételeket az uniós költségvetésbe kell irányítani és a jobb végrehajtáshoz kapcsolódó szolgáltatásokra kell elkülöníteni;

39. ösztönzi a tagállamokat, hogy készítsenek és tegyenek közzé az uniós irányelvek nemzeti jogba való átültetését bemutató megfelelési táblázatokat annak érdekében, hogy javítsák a jogalkotási folyamat átláthatóságát és nyitottságát, valamint a Bizottság és a nemzeti parlamentek számára egyaránt megkönnyítsék az uniós jogszabályok helyes végrehajtásának ellenőrzését;

40. hangsúlyozza, hogy a bírók és ügyészek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a környezetvédelmi jogszabályok érvényre juttatásában, és ezért létfontosságú, hogy e szakpolitikák tekintetében megfelelő képzésben és tájékoztatásban részesüljenek;

41. hangsúlyozza, hogy a polgárok fontos szerepet töltenek be a végrehajtás folyamatában, továbbá sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy e folyamatba strukturált formában vonja be őket; e tekintetben megjegyzi a polgárok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének fontosságát;

42. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kifejezetten állapítsanak meg egy konkrét időkeretet, amelyen belül a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos peres eljárásokat le kell zárni, annak érdekében, hogy a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtását és az elhúzódó peres eljárásokat ne lehessen kifogásként felhasználni a jogszabályok betartásának elkerülésére és a beruházások késleltetésére; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hány beruházást tartottak vissza a környezetvédelmi jogszabályok szabálytalan végrehajtásával kapcsolatos, elhúzódó peres eljárások miatt;

43. hangsúlyozza, hogy alapvető jelentőséggel bír, hogy a polgárokat és a nem kormányzati szervezeteket már a kezdeti szakaszban aktívan tájékoztassák az uniós környezetvédelmi politikákról annak érdekében, hogy bevonják őket e politikák kidolgozásába és megvalósításába; ezért – tekintettel az adminisztratív terhekkel foglalkozó, független érdekelt felekből álló magas szintű munkacsoport megállapításaira is – e tekintetben nagyobb erőfeszítéseket szorgalmaz, hogy fokozzák a lakosság uniós környezetvédelmi jogszabályokba vetett bizalmát, szem előtt tartva, hogy a társadalom segítsége nélkül az intézmények egyoldalúan nem képesek egy jobb életet szolgáló jobb környezetet teremteni;

44. a határokon átnyúló lehetséges környezeti hatásokra tekintettel felhívja a tagállamokat, hogy az adott tagállamokban a lehető leggyorsabban nyújtsanak átfogó tájékoztatást az érintett állampolgárok és hatóságok számára, valamint hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy megfelelően konzultáljanak velük;

45. sürgeti a tagállamokat, hogy a hatékonyság biztosítása mellett az uniós környezetvédelmi jogszabályokat a legegyértelműbb, legegyszerűbb és leginkább felhasználóbarát módon alkalmazzák;

46. felszólítja a tagállamokat, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési program keretében még inkább mozdítsák elő az uniós környezetvédelmi jogszabályok, valamint az elfogadott szakpolitikák és stratégiák teljes körű és megfelelő végrehajtását, és hogy a megszorítások idején is biztosítsák a teljes körű végrehajtásukhoz szükséges megfelelő kapacitást és forrásokat, mivel az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának elmulasztása, illetve azok hiányos végrehajtása nemcsak jogellenes, hanem hosszú távon a társadalom számára sokkal költségesebb is;

47. kiemeli, hogy biztosítani kell, hogy a jogszabályok a célra alkalmasak legyenek és tükrözzék a legújabb tudományos kutatásokat; ezért felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy rendszeresen értékeljék, vajon az európai környezetvédelmi jogszabályok eleget tesznek-e ezeknek a követelményeknek, és szükség esetén ennek megfelelően igazítsák ki azokat;

48. elismeri, hogy az első olvasatban elfogadott megállapodások a jogszabályok nem megfelelő végrehajtásához vezethetnek, ha a konkrét tartalom meghatározását a végrehajtó rendelkezésekre hagyják, ezért annak biztosítására kéri az összes szereplőt, hogy a döntést a politikai szándék egyértelmű kinyilvánítása alapján hozzák meg; hangsúlyozza, hogy egyértelmű, következetes környezetvédelmi jogszabályokra van szükség, amelyeket nyilvános szakpolitikai értékelések és visszajelzések alapján dolgoztak ki;

49. úgy véli, hogy a Bizottságnak az uniós jogalkotáson belül továbbra is az irányelveket kell használnia arra, hogy lehetővé tegye a tagállamok, illetve a regionális és helyi hatóságok számára, hogy az európai jogszabályokat a saját helyzetüknek megfelelően hajtsák végre; mindazonáltal arra kéri a Bizottságot, hogy a javaslatában már körvonalazott támogatást további tanulmányokkal vagy a hatásvizsgálatban említett fellépésekkel támassza alá;

50. üdvözli a környezetvédelmi hatástanulmányok bevezetését, valamint felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az erre vonatkozó jogszabályok hatékonyabb végrehajtását, fokozottabban figyelembe véve a kis- és középvállalkozások és a lakosság, valamint az állat- és növényvilág szükségleteit; aggodalmát fejezi ki, hogy az említett hatástanulmányokat a tagállamok gyakran késedelmesen hajtják végre, és a pártatlanságra és objektivitásra vonatkozó garanciák bevezetését kéri az irányelv jövőbeni felülvizsgálata során;

51. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának és a nemzeti parlamenteknek.

• [1]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0147.
• [2]  HL C 15., 2011.1.18., 4. o.
• [3]  HL C 17., 2013.1.19., 30. o.
• [4]  Elfogadott szövegek, P5_TA(2004)0239.
• [5]  BIOS-jelentés, COM(2012)0095
• [6]  Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának „Az uniós környezetvédelmi vívmányok végrehajtásának elmulasztásából fakadó költségek” című végleges jelentése, ENV.G.1/FRA/2006/0073, 2011. szeptember
• [7]  Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 29. éves jelentés (2001) (COM (2012)714).
• [8]  COM(2003)0624.

VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről (5.12.2012)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

az uniós környezetvédelmi intézkedések hozadékainak láthatóvá tétele – bizalomépítés az ismeretek gyarapítása és a reakcióképesség javítása révén
(2012/2104(INI))

A vélemény előadója: Giles Chichester

JAVASLATOK

A Petíciós Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megállapítja, hogy petíciók benyújtói gyakran számolnak be a környezetvédelmi politika számos területét, így például a hulladéklerakókat, a hulladékártalmatlanítást, a vadon élő állatok élőhelyeit, valamint a levegő- és vízminőséget érintő aggályaikról; üdvözli a petíció benyújtóinak a hatóságok elszámoltathatóságára irányuló erőfeszítéseit, valamint felhívja a tagállamokat, hogy nyitottak és együttműködők legyenek velük;

2.  sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy óvják a környezetet és előmozdítsák a fenntartható fejlődést, figyelembe véve ugyanakkor az egészséges és versenyképes gazdaság iránti szükséget; hangsúlyozza, hogy a helyi közösségek számára erőteljes beleszólási jogot kell biztosítani az emberek és környezetük szükségletei közötti legmegfelelőbb egyensúly kialakítása során;

3.  meggyőződése, hogy mivel a tagállamok állampolgárai és lakói vannak a legjobb helyzetben annak megítélésére, hogy melyek a legmegfelelőbb prioritások közvetlen környezetükben, a környezeti kérdésekben lehetőség szerint a szubszidiaritás elvét kell alkalmazni;

4.  elismeri, hogy a környezetre vonatkozó jogszabályok túlszabályozása visszás helyzetet teremthet, mivel csökkentheti a szóban forgó jogszabályok elfogadottságát; felhívja a tagállamokat, hogy – ha az uniós irányelvek által megkövetelteknél szigorúbb rendelkezések irányába kívánják elkötelezni magukat – vizsgálják meg, hogy erre valóban szükség van-e;

5.  hangsúlyozza, hogy az Unióban égető szükség van új, tiszta energiatermelési kapacitások kifejlesztésére, valamint az energiatermelés alternatív módjait biztosító technológiába való befektetésre; elismeri, hogy ezt a környezetre gyakorolt hatások nélkül nem lehet végrehajtani, és ezért sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy kezeljék a káros környezeti hatásokat, valamint hogy a projekt befejezése után a használt területeket állítsák vissza korábbi állapotukba;

6.  úgy véli, hogy a környezetvédelmi jogszabályokat és az uniós szabályok alkalmazását illetően a tájékoztatással és az átláthatósággal kapcsolatos magas szintű normák elengedhetetlenek annak biztosításához, hogy az állampolgárok jobban megértsék és elfogadják az uniós környezetvédelmi politikát, működjenek vele együtt, valamint hogy az említett politika összeegyeztethető legyen a helyi önkormányzat politikáival; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az érintett régiókat, hogy az egymás közötti aktívabb és gyakoribb kommunikáció révén javítsanak az információáramláson és az átláthatóságon;

7.  a határokon átnyúló lehetséges környezeti hatásokra tekintettel felhívja a tagállamokat, hogy az adott tagállamban a lehető leggyorsabban nyújtsanak átfogó tájékoztatást az érintett állampolgárok és hatóságok számára, valamint hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy megfelelően konzultálnak velük;

8.  üdvözli a környezetvédelmi hatástanulmányok bevezetését, valamint felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az erre vonatkozó jogszabály hatékonyabb végrehajtását, figyelembe véve a kis- és középvállalkozások és a lakosság, valamint az állat- és növényvilág szükségleteit; aggodalmát fejezi ki az említett tanulmányok végrehajtása során a tagállamok gyakori késedelmei kapcsán, és a tanulmányok pártatlanságára és objektivitására vonatkozó garanciák bevezetését kéri ezen irányelv jövőbeni felülvizsgálata során;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy az EU környezetvédelmi vívmányainak megfelelően próbálja meg jobban meghatározni és kidolgozni a közös halászati politikát és a közös agrárpolitikát;

10. sürgeti a tagállamokat, hogy a hatékonyság biztosítása mellett az uniós környezetvédelmi jogszabályokat a legegyértelműbb, legegyszerűbb és leginkább felhasználóbarát módon alkalmazzák.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	3.12.2012
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	13 0 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Margrete Auken, Victor Boştinaru, Giles Chichester, Carlos José Iturgaiz Angulo, Peter Jahr, Erminia Mazzoni, Judith A. Merkies, Rolandas Paksas, Jarosław Leszek Wałęsa, Angelika Werthmann, Tatjana Ždanoka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Birgit Collin-Langen, Vicente Miguel Garcés Ramón, Marian Harkin
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Gabriel Mato Adrover

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	23.1.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	63 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Martina Anderson, Kriton Arsenis, Sophie Auconie, Paolo Bartolozzi, Sandrine Bélier, Lajos Bokros, Milan Cabrnoch, Martin Callanan, Nessa Childers, Yves Cochet, Esther de Lange, Anne Delvaux, Bas Eickhout, Jill Evans, Karl-Heinz Florenz, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Cristina Gutiérrez-Cortines, Jolanta Emilia Hibner, Karin Kadenbach, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Holger Krahmer, Corinne Lepage, Peter Liese, Kartika Tamara Liotard, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Miroslav Ouzký, Gilles Pargneaux, Antonyia Parvanova, Pavel Poc, Frédérique Ries, Dagmar Roth-Behrendt, Kārlis Šadurskis, Carl Schlyter, Horst Schnellhardt, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Salvatore Tatarella, Thomas Ulmer, Åsa Westlund, Glenis Willmott, Marina Yannakoudakis
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Margrete Auken, Minodora Cliveti, José Manuel Fernandes, Vicky Ford, Gaston Franco, Judith A. Merkies, Miroslav Mikolášik, Vittorio Prodi, Christel Schaldemose, Birgit Schnieber-Jastram, Renate Sommer, Alda Sousa, Rebecca Taylor, Vladimir Urutchev, Kathleen Van Brempt, Andrea Zanoni
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Olle Ludvigsson