JELENTÉS a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: 2013. évi növekedési jelentés

    4.2.2013 - (2012/2256(INI))

    Gazdasági és Monetáris Bizottság
    Előadó: Elisa Ferreira
    A vélemény előadója (*): Catherine Trautmann, Költségvetési Bizottság
    (*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke


    Eljárás : 2012/2256(INI)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    A7-0032/2013
    Előterjesztett szövegek :
    A7-0032/2013
    Viták :
    Elfogadott szövegek :

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

    a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: 2013. évi növekedési jelentés

    (2012/2256(INI))

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére, és különösen annak 9. és 151. cikkére, valamint 153. cikke (1) bekezdésének e) pontjára,

    –   tekintettel a 2012. június 28–29-i Európai Tanács következtetéseire,

    –   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak a 121. cikke (2) bekezdésével együtt értelmezett 136. cikkére,

    –   tekintettel a 2013. évi éves növekedési jelentésről szóló 2012. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2012)0750),

    –   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

    –   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0032/2013),

    A. mivel az euróövezet egésze recessziót él át a túlzott mértékű államadósság okozta és a pénzügyi válság következtében;

    B.  mivel a foglalkoztatottságra vonatkozó hivatalos statisztikák tanúsága szerint a válság katasztrofális következményekkel járt az európaiak millióinak életére nézve: az Unión belül 2008 óta több mint nyolcmillióan vesztették el az állásukat; jelenleg több mint 25 millió európainak nincs munkája, akik közül majdnem 11 millióan egy évnél hosszabb ideje munkanélküliek; a munkanélküliség problémája jelenleg majdnem tízmillió fiatalt érint; csak az elmúlt évben kétmillióan vesztették el a munkájukat;

    C. mivel számos tagállamban a munkaerő-piaci szabályozás merevsége nem teszi lehetővé a jelenlegi válsághoz hasonló sokkokkal szembeni hatékony ellenállást; mivel a jelenlegi munkaerő-piaci jogszabályok aránytalanul védik a bennfenteseket és hátrányosan érintik a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését;

    D. mivel a munkanélküliségi ráták tagállamok közötti egyenlőtlensége drámaian nőtt;

    E.  mivel emlékeznünk kell arra, hogy 2007-ben, a válság kezdetén az euróövezetben jellemző átlagos államháztartási hiány csupán 0.7% volt;

    F.  mivel emlékeznünk kell arra, hogy 2007-ben, a válság kezdetén azok az országok, amelyek most a legsúlyosabb nehézségekkel küzdenek, túlzott hiányt halmoztak fel a folyó fizetési mérleg tekintetében;

    G. mivel az euróövezetben jellemző átlagos államháztartási hiány 2009-ben tetőzött (6,3%), és azóta ez a tendencia megfordult: az átlagos államháztartási hiány 6,2% volt 2010-ben, 4,1% 201-ben és tovább csökkent 2012 első két negyedévében;

    H. mivel a legtöbb tagállam túlzott adósságát és költségvetési hiányát orvosló minden fenntartható megoldásnak előfeltétele a növekedésnek kedvező konszolidációs intézkedések iránti szavahihető elkötelezettség;

    I.   mivel a válság alátámasztja azt, hogy kulcsfontosságú elindítani vagy befejezni a kiegyensúlyozott, differenciált és a fenntartható növekedést elősegítő strukturális reformokat;

    J.   mivel az egységes piac a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás egyik fő mozgatóereje Európában, és mivel a szolgáltatási irányelvek ambiciózusabb végrehajtása már önmagában további 1,8%-os GDP-növekedést tudna biztosítani; mivel különösen a jelenlegi gazdasági körülmények között az Unió nem teheti meg, hogy egy ilyen azonnali növekedési potenciált kiaknázatlanul hagyjon; mivel az egységes piaci rendelkezések szigorú átültetése, végrehajtása, alkalmazása és érvényesítése elengedhetetlen a még kihasználatlan és azonnali potenciálban rejlő előnyökből való részesüléshez;

    K. mivel a fenntarthatatlan adósságszint romboló hatással van a gazdaság általános állapotára; mivel a fiskális és makroönonómiai fegyelmet és a koordinációt szigorúan be kell tartani, illetve bővíteni kell az utolsó évtizedben Európában tapasztalt általános költségvetési hiányok és hasonló adósságszintek megelőzése érdekében, mivel azok számos tagállamban katasztrofális hatást gyakoroltak a fenntartható növekedésre, a pénzügyi stabilitásra és a foglalkoztatásra;

    L.  mivel ez a megszorító költségvetési stratégia arra törekszik, hogy a közkiadások növekedését a középtávú GDP-növekedés rátája alatt tartsa;

    M. mivel Európa jövőbeni gazdasági jóléte alapvetően attól függ, hogy képes-e teljes mértékben kihasználni munkaerőforrásait, a nők és a fiatalok munkaerő-piaci részvételének növelését is beleértve;

    N. mivel a fokozatos és zökkenőmentes költségvetési konszolidáció kedvezőbb az államháztartási egyensúlytalanságok túl gyors és hirtelen visszaszorítására törekvő stratégiánál, de néhány tagállam gazdasági helyzete nem hagy alternatívát a piaci hozzáférés visszaszerzésére és az újbóli beruházások ösztönzésére;

    O. mivel a súlyosan eladósodott szegény országok mutatói jelentős különbségeket mutatnak a GMU-ban;

    P.  mivel a több tagállam által is elfogadott konszolidációs intézkedések eddig soha nem látott méreteket öltöttek;

    Q. mivel az euróövezet államadósságkötvény-piacai a tagállami reform- és konszolidációs törekvések ellenére bajban vannak, ami magas felárakban és a kamatok nagyfokú volatilitásában mutatkozik meg; mivel a korábban nem tapasztalt eltérések egyik azonnali kiváltója és alapvető oka több tagállam esetében a pénzügyi piacok által a köz- és magánszféra pénzügyi helyzetének stabilitásával szemben tanúsított bizalmatlanság volt;

    R.  mivel az euróövezet versenyképességének hiánya az állampapírok után fizetett kamatok közötti eltérésben tükröződik;

    S.  mivel a magas állampapírkamatok bizonyos euróövezetbeli tagállamokban annak tudhatók be, hogy a strukturális reformok lefolytatásához szükséges képességük tekintetében hitelességi problémákba ütköznek;

    T.  mivel az euróövezeten belül nem használták fel az euró bevezetésének első tíz évében bekövetkezett általános állampapírkamat-csökkenést a versenyképességi hátrány megszüntetésére, ami többek között tartósan magas fizetésimérleg-hiányban és gyorsan emelkedő fajlagos munkaköltségben tükröződött;

    U. mivel a jelenlegi kiigazítás könnyebb lenne bizonyos országokban politikai, gazdasági és társadalmi szempontból, ha az euró bevezetésének első tíz évében kialakult pozitív gazdasági környezetet a kiigazításra használták volna;

    V. mivel a magánszférát érintő – a reálgazdaság finanszírozásához kulcsfontosságú – hitelezés továbbra is gyenge és a magánhitelezés több tagállamban visszaszorult, az EKB által létrehozott különböző likviditási programok ellenére;

    W. mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) képezik az európai gazdaság motorját, és a tagállamoknak támogatniuk kell ezeket a rájuk nehezedő adminisztratív terhek csökkentése révén;

    X. mivel a kiigazításnak érzékelhetően hitelesnek kell lennie ahhoz, hogy újra beinduljanak a beruházási folyamatok;

    Y. mivel az adófizetők hozzájárulási képessége több tagállamban szinte teljesen kimerült; mivel a becslések szerint a feketegazdaság Európában az összes gazdasági tevékenység 22,1%-át képviseli, és minden évben körülbelül egybillió euró adóbevétel-kiesést eredményez; mivel az egyszerű, kiszámítható és alacsony adókat alkalmazó adórendszerek javítják az adózási fegyelmet;

    Z.  mivel a 2013. évi növekedési jelentés (AGS 2013) igyekszik meghatározni a 2013-as gazdasági prioritásokat;

    AA.     mivel a növekedésbarát költségvetési konszolidáció pillérét minden egyes tagállamban a növekedést ösztönző strukturális reformokkal, valamint a szolidaritás és a demokrácia pillérével összhangban kell kialakítani;

    AB.     mivel az egységes piac az Unió kulcsfontosságú motorja a növekedés és a munkahelyteremtés méretgazdaságosság és nagyobb verseny révén való elősegítésében, ám a tagállamok elbizakodottságról tesznek tanúbizonyságot a belső piaci jogszabályok végrehajtása, különösen pedig a szolgáltatási irányelv végrehajtása terén;

    AC.     mivel minden egyes tagállamban nemzeti egyetértésre kell találniuk a reformstratégiáknak, hogy az emberek és a különböző gazdasági szereplők megértsék őket és tartsák magukat hozzájuk, ezáltal pedig elkerülhető legyen a megosztottság, az ellenállás és a pusztán rövid távú személyes érdekeken alapuló cselekvés, ami veszélyezteti a kitűzött célok elérését;

    AD.     mivel a nyitott piacok elvére és a valamennyi ágazatban érvényesülő egyenlő versenyfeltételekre épülő uniós versenypolitika a korlátok nélkül működő egységes piac alapköve;

    1.  üdvözli a Bizottság által benyújtott 2013. évi éves növekedési jelentés irányvonalát; úgy véli, hogy az általában véve a 2012. évi európai szemeszternek, és konkrétabban a 2012. évi növekedési jelentésnek megfelelő folytatása; különösen üdvözli az országspecifikus stratégiák egyértelműbbé válását, ami a Bizottságnak köszönhető, mivel prioritássá tette az euróövezetbe tartozó országok fejlődését, illetve a nominális értelemben vett előrelépés helyett a strukturális előrelépést;

    2.  üdvözli, hogy a 2013. évi éves növekedési jelentés elismeri, hogy a fenntartható növekedést elősegítő és zöld munkahelyekben gazdag ágazatok felé való átfogó váltásra van szükség a válságból való kilábaláshoz, hangsúlyozza, hogy a kifejezetten a jelenlegi államadóssági és pénzügyi válság leküzdését célzó megoldásokkal – nevezetesen a megfelelő strukturális reformokkal – párhuzamosan intézkedéseket kell hozni a versenyképesség hosszú távú javítása, valamint az európai gazdaság eredményes működésének biztosítása és a bizalom visszaszerzése érdekében;

    3.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy növekedésbarát költségvetési konszolidációra van szükség a válságból való kilábaláshoz; emlékeztet arra, hogy a növekedés és a konszolidáció közötti kapcsolatnak kulcsfontosságú eleme a konszolidáció összetétele; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a kiadási és bevételi oldali intézkedések megfelelő kombinációja a körülményektől függ, mindazonáltal a bevétel növelésén alapuló konszolidációval szemben a kiadásalapú konszolidáció általában tartósabb és középtávon jobban előmozdítja a növekedést, rövid távon viszont inkább lassítja;

    4.  üdvözli a „kettős csomag” rendelkezésének tervezetét az államháztartások minőségibb felügyelete és értékelése, illetve az állami beruházások költség-haszon értékelése tekintetében;

    5.  üdvözli a „kettős csomag” tervezett rendelkezéseit, amelyek elősegítik a gazdasági párbeszédet és a nemzeti parlamentek, illetve az Európai Parlament vezette szemeszter általános ellenőrzését;

    6.  sajnálja, hogy a tagállamok az uniós szinten elhatározott politikákat és fellépéseket nem hajtják végre, ami megakadályozza az intézkedésekben rejlő lehetőségek teljes kibontakozását;

    7.  felhívja a Bizottságot, hogy legyen továbbra is óvatos politikai irányvonala tekintetében, és igazítsa ki azt az Unió-szerte végrehajtott politikák kombinációja átfogó költség-haszon értékelésének függvényében, illetve a jövő évre vonatkozólag szükség esetén végezze el szakpolitikai ajánlásainak felülvizsgálatát és további egyértelműsítését, a növekedési jelentésben foglaltaknak megfelelően;

    8.  sürgeti a tagállamokat, hogy a túlzott költségvetési hiányokat a Tanács által megszabott határidőre igazítsák ki, és emlékeztet rá, hogy a „hatos csomag” rugalmassági szintet is meghatároz;

    9.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az eredményes és fenntartható költségvetési politikák előmozdítása érdekében erősítsék meg nemzeti költségvetési kereteiket;

    10. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak költségvetési helyzetük függvényében differenciált stratégiákat kellene követniük, és ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok a közkiadásaik növekedését szigorúan a középtávú GDP-növekedés rátája alatt tartsák;

    11. üdvözli az egységes piac szerepének és annak elismerését, hogy szükség van a szolgáltatási ágazatban még mindig fennálló számtalan akadály felszámolására; emlékeztet rá, hogy még mindig sok a tennivaló a valóban egységes európai piac megvalósulásáig;

    12. felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a tagállamok helyzetét azoknak a körülményeknek a fényében, amelyekkel a felülvizsgált Növekedési és Stabilitási Paktum szerinti súlyos gazdasági visszaesés miatt szembesülni kénytelenek;

    13. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy egyeztessék össze a produktív magán- és közberuházás iránti igényt és a költségvetési konszolidációra vonatkozó célkitűzéseket azáltal, hogy körültekintően értékelik a növekedést célzó beruházásokat a stabilitási és konvergenciaprogramok értékelése során, az uniós jogszabályok rendelkezéseinek teljes körű tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy a növekedésbarát költségvetési konszolidáció az államháztartásokat fenntartható útra terelheti, és egyben visszaszerezheti a befektetők bizalmát;

    14. ebben a vonatkozásban bizakodva várja a közkiadások minőségéről szóló bizottsági jelentést és a beruházási programok minősítéséhez az uniós kereten belül rendelkezésre álló lehetséges intézkedések hatályának felülvizsgálatát;

    15. felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy a költségvetési fegyelem elemeit párhuzamosan kövessék a növekedésről és munkahelyteremtésről szóló konkrét javaslatok, amelyek egyaránt ösztönzik a növekedés elemeit megteremtő magánberuházásokat, a tagállamok közötti szolidaritást és a demokratikus legitimitást, valamint az olyan szükséges strukturális reformokat, amelyek nevezetesen a fiatalok képesítéseit a munkaerő-piaci igényekhez jobban igazítják és ezáltal az ifjúsági munkanélküliséget csökkentik, a munkaerő-piaci szegmentáció leküzdésére irányulnak, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának fejlesztését célozzák, növelik az adórendszer hatékonyságát és a szolgáltatói ágazaton belüli versenyt, segítik a hitelhez való hozzáférést, csökkentik a bürokráciát, megszüntetik a fölösleges kormányzati szinteket és küzdelmet folytatnak az adócsalás ellen; örömmel fogadja az európai szemeszteren belüli javult demokratikus legitimitást; emlékeztet arra, hogy az európai szemeszteren belül tovább kell javítani a demokratikus legitimitást;

    16. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy folyamatosan és megfelelően finomítsák és javítsák tovább az országspecifikus ajánlásokat a minőség, a nemzeti sajátosságok és a megfelelőség tekintetében;

    17. megismétli, hogy annak érdekében, hogy megőrizzék az éves növekedési jelentés és a szemeszter folyamata egészének hitelességét, a Tanácsnak indokolnia kell az éves növekedési jelentésen alapuló bizottsági ajánlások esetleges elutasítását; üdvözli a „hatos csomaggal” bevezetett, az országspecifikus ajánlásokkal kapcsolatos „kövesd vagy indokold” elvet, amelynek értelmében a Tanács nyilvánosan elszámoltatható azokért a módosításokért, amelyeket a bizottsági javaslatokhoz fűz, és véleménye szerint ezt az elvet a gyakorlatban is fokozottan érvényesíteni kell;

    18. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák, hogy a kutatásokba, fejlesztésekbe és innovációba való befektetések nagyobb intenzitással és akadálymentesen valósuljanak meg, és az eredményeket minél hamarabb az európai köz- és magánszféra előnyére és a megnövekedett termelékenység elérésére fordítsák;

    19. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az energia- és nyersanyagimporttól való függés csökkentésének érdekében, hogy ezáltal környezettudatosabb, gazdaságosabb és társadalmilag fenntarthatóbb Európa jöhessen létre;

    20. felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen jussanak megállapodásra a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatban, biztosítva annak megerősített, a fenntartható növekedést elősegítő és munkahelyekben gazdag szektorokba és tevékenységekbe történő nagyon is szükséges hosszú távú beruházások forrásaként betöltött szerepét; hangsúlyozza az uniós költségvetések struktúrájának jelentőségét, amelynek ösztönöznie kell a beruházást a hozzáadott értékkel rendelkező területeken;

    21. felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon átfogó megközelítést az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérését szolgáló fenntartható növekedés kérdésének megoldására, amelynek a belső piac kiteljesítését, a verseny növelését, valódi európai iparpolitikát, azaz egy erőteljes és megfelelően célzott kohéziós politikát kell magában foglalnia, valamint garanciát arra, hogy Európa minden erejét és befolyását latba veti a külkereskedelmi kapcsolataiban; felhívja a Bizottságot, hogy aknázza ki a növekedés külföldi befektetések bevonzásában és a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben rejlő minden lehetőségét, nevezetesen a transzatlanti gazdasági kapcsolat elmélyítése és kiterjesztése révén; egy ilyen ütemtervnek tartalmaznia kell a transzatlanti piac megújításával és megnyitásával,illetve a nemzetközi gazdasági rend alapvető szabályainak erősítésével kapcsolatos célokat, valamint a szabályalapú multilaterális rendszer kiterjesztését úgy, hogy az új tagokat és a gazdasági lehetőségek új területeit foglalja magába; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a tárgyalási alatt lévő szabadkereskedelmi egyezmények megkötését;

    22. üdvözli az egységes piac szerepének és annak elismerését, hogy szükség van a szolgáltatási ágazatban még mindig fennálló számtalan akadály felszámolására; emlékeztet, hogy még mindig sok a tennivaló a valóban egységes európai piac megvalósulásáig; felhívja a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt a belső piaci jogszabályok végrehajtásának érvényesítésére; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a belső piaci jogszabályokat, különösen a szolgáltatási irányelvet;

    23. üdvözli az éves növekedésről szóló felmérést kísérő és kiegészítő 2013. évi egységes piaci integráció helyzetéről készített első jelentést; hangsúlyozza, hogy az egységes piac kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió versenyképességének visszaállításában, ezáltal erősítve a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő módon kezeljék az országspecifikus ajánlásokban szereplő hiányosságokat, és hogy erősítsék az egységes piaci rendelkezések végrehajtását és érvényesítését a fokozottabb gazdasági növekedés érdekében;

    24. aggódik amiatt, hogy számos tagállam lemarad a termelékenység tekintetében; külön kihangsúlyozza a strukturális reformok szerepét e probléma megoldásában;

    25. hangsúlyozza, hogy a nyitott piacokat jellemző elvekre és a valamennyi ágazatban érvényesülő egyenlő versenyfeltételekre épülő uniós versenypolitika erőteljes érvényesítése a sikeres belső piac alapköve, valamint a fenntartható és tudásalapú munkahelyek létesítésének előfeltétele;

    26. hangsúlyozza, hogy szükség van a tagállamoknak az államháztartások fenntartására irányuló, megfelelő ütemben végrehajtott elkötelezett erőfeszítéseire, de ezek csak akkor működhetnek, ha csökkentik a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányokat; megjegyzi, hogy ezek a célkitűzések egyszerre csak az euróövezet egészének növekedésével érhetők el;

    27. tudomásul veszi az új mutató hozzáadását a pénzügyi szektorra vonatkozó makrogazdasági egyensúlyhiányra vonatkozó eredménytáblához; helyteleníti, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az 1176/2011/EU rendeletben megállapított eljárást, amely szerint: „[a] Bizottságnak szorosan együtt kell működnie az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal az eredménytábla elkészítése, illetve a tagállamok makrogazdasági és -pénzügyi mutatóinak megállapítása során”, és különösen amely szerint „[a] Bizottságnak a mutatók és küszöbértékek megállapítására és kiigazítására vonatkozó tervekkel kapcsolatos javaslatokat kell előterjeszteni az Európai Parlament illetékes bizottságainak és a Tanácsnak véleménynyilvánítás céljából”;

    28. emlékezteti a Bizottságot, hogy az intézményközi párbeszéd és a jó minőségű gazdasági párbeszéd kiépítése érdekében kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy a jövőben hűebben kövessék az 1176/2011/EU rendeletben megállapított eljárást;

    29. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy cselekedjenek körültekintően és gyorsan annak érdekében, hogy valódi tartalommal töltsék meg és hatékonysággal ruházzák fel a 2012. június 28–29-én az Európai Tanács által elfogadott Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot;

    30. felszólít az úgynevezett „kettes csomag” gyors elfogadására;

    31. tudomásul veszi a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (költségvetési paktum) hatálybalépését; úgy véli, hogy a végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján és az EUSZ, illetve az EUMSZ értelmében a költségvetési paktumot mielőbb át kell ültetni másodlagos uniós jogszabályokba;

    32. üdvözli a Bizottság adócsalással és adókikerüléssel szembeni harcra vonatkozó cselekvési tervét, „a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekre” és az „agresszív adótervezésre” vonatkozó ajánlásokat, amelyeket a Bizottság 2012. december 6-án elfogadott; támogatja a Bizottság és különösen az adó- és vámügyért, a csalás elleni küzdelemért, az ellenőrzésért és a statisztikákért felelős biztos által magáévá tett proaktív irányt; felhívja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a Bizottság ajánlásait, azonnal és összehangolt módon lépjenek fel az adóparadicsomok és az agresszív adótervezés ellen, s ezáltal garantálják a költségvetési erőfeszítések tisztességesebb elosztását és a tagállami bevételek növelését;

    33. úgy véli, pozitív, hogy végre „valamennyi tagállam elismeri az adókikerülés és az adócsalás elleni küzdelem terén hozandó hatékony intézkedések jelentőségét a költségvetési megszorítások és a gazdasági válság idején is”, ahogy az a Gazdasági és Monetáris Ügyek Tanácsának 2012. november 13-i következtetéseiben szerepel;

    34. emlékeztet, hogy a tagállamok költségvetési kereteiről szóló közös jogszabály célja annak biztosítása, hogy a tagállamok elkötelezettek maradjanak a közösen elfogadott szabályok mellett, nem pedig az, hogy előírják a tagállamok szakpolitikai választásait;

    35. felhívja a Bizottságot, hogy 2013. november 4–5-tõl kezdődően minden év novembere elején jelenjen meg a Parlament illetékes bizottságai előtt az éves növekedési jelentés benyújtása céljából, hogy a Parlamentnek elegendő ideje legyen véleménye bemutatására a soron következő európai szemesztereken;

    36. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a „2013. évi éves növekedési jelentés” című közleményben (COM(2012)0750) a Bizottság nem foglalkozott kellőképpen az uniós költségvetés európai szemeszter folyamatában betöltött szerepével; különösen azt sajnálja, hogy az Európai Bizottság, miközben fő prioritásokat javasolt, elmulasztott tényszerű és konkrét adatokat közölni arról, hogy az uniós költségvetés miképpen játszhat folyamatindító, katalizátor, szinergia-előmozdító és kiegészítő szerepet az e prioritások végrehajtására indított helyi, regionális és nemzeti szakpolitikák és beruházások vonatkozásában;

    37. meggyőződése, hogy az uniós szintű finanszírozás megtakarítást eredményezhet valamennyi tagállami költségvetés számára, és hogy ezt hangsúlyozni kell; úgy véli, hogy az uniós költségvetés Unió-szerte alapvető szerepet játszik a növekedés előmozdításában, a munkahelyteremtés ösztönzésében és a makrogazdasági egyensúlyhiány sikeres csökkentésében, és tulajdonképpen az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében is; ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottságnak az éves növekedési jelentésről szóló közleményében nem sikerült kezelnie ezt a kérdést;

    38. határozottan elítéli a Tanács által a 2013. évi költségvetési tárgyalások keretében ismételten elfoglalt álláspontot, miszerint mesterségesen csökkenteni kívánja az uniós költségvetésben rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok szintjét; hangsúlyozza, hogy a költségvetésért felelős miniszterek álláspontja csökkenti az európai költségvetési hatóságok hitelességét, mivel veszélyezteti a 2012. júniusi európai tanácsi ülésen elfogadott Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum végrehajtását; ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy jusson megegyezésre a Parlamenttel és a Bizottsággal a valós kifizetési szükségletek értékelésének közös módszeréről a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum végrehajtása céljából; kiemeli a helyzet igen sürgető jellegét, különösen a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum alapját képező, az 1a. és 1b. fejezetben (Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért/Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért) szerepelő programok és a vidékfejlesztés tekintetében;

    39. elismeri a Bizottság azon értékelését, hogy az állami és magánszereplők által felhalmozott adósságszint korlátozza a tagállamokban az új tevékenységek és beruházások lehetőségét; mindazonáltal felhívja a tagállamokat, hogy ne tekintsék az uniós költségvetéshez való saját nemzeti GNI-hozzájárulásukat a konszolidációs erőfeszítéseiktől függően kiigazítható változónak, illetve a legmagasabb szinteken tett politikai kötelezettségvállalásaik ellenére ne törekedjenek az uniós költségvetés növekedésfokozó kiadásai nagyságrendjének mesterséges csökkentésére; teljes mértékben tudatában van azonban az államháztartások rövid távú konszolidálásának igénye és az egyes tagállamok GNI-alapú hozzájárulásának az uniós költségvetés kifizetési szintjeinek emelkedése által előidézett növekedése közötti gazdasági feszültségnek; ezért újfent megerősíti határozott felhívásait az uniós költségvetés finanszírozásának reformjára – amelyről a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret tárgyalásainak keretében kell megállapodni –, amelynek során a tagállami GNI-alapú hozzájárulásokat 2020-ra az uniós költségvetés 40%-ára kell csökkenteni, ezzel hozzájárulva a tagállami konszolidációs erőfeszítésekhez[1];

    40. emlékeztet arra, hogy az európai költségvetés elsődlegesen beruházási költségvetés, melynek teljes összegéből 94%-ot fektetnek be a tagállamokban;

    41. kéri a Bizottságot, hogy nyújtson friss információkat a tagállamok arra irányuló jelenlegi erőfeszítéseiről, hogy átprogramozzák és felgyorsítsák az uniós strukturális és kohéziós alapok felhasználását a növekedés és a társadalmi kohézió támogatása érdekében, nevezetesen a kkv-k vonatkozásában és a fiatalkori munkanélküliség elleni küzdelem érdekében;

    42. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

    VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (*) (19.12.2012)

    a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

    a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről: 2013. évi növekedési jelentés
    (2012/2256(INI))

    A vélemény előadója (*): Catherine Trautmann

    (*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

    JAVASLATOK

    A Költségvetési Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

    1.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tett új javaslatot az európai szemeszter folyamatának fokozottabb demokratizálására vonatkozóan, ami továbbra is feltétlenül szükséges és feltétlen elsőbbséget kellene élveznie; tudomásul veszi a Bizottság „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete: európai vitaindító” címmel megjelent közleményét; megismétli a megfelelő „fékek és ellensúlyok“ rendszerére irányuló felhívását, melyet az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek fokozottabb részvételével kell megvalósítani, megerősített koordinációt biztosítva közöttük az európai szemeszter valamennyi szakaszában (a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 13. cikke alapján) annak érdekében, hogy az európai szemeszter jelenlegi, igen formális gyakorlása valódi gazdasági és költségvetési együttműködéssé alakuljon át;

    2.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a „2013. évi éves növekedési jelentés” című közleményben (COM(2012)0750) a Bizottság nem foglalkozott kellőképpen az uniós költségvetés európai szemeszter folyamatában betöltött szerepével; különösen azt sajnálja, hogy az Európai Bizottság, miközben fő prioritásokat javasolt, elmulasztott tényszerű és konkrét adatokat közölni arról, hogy az uniós költségvetés miképpen játszhat folyamatindító, katalizátor, szinergia-előmozdító és kiegészítő szerepet az e prioritások végrehajtására indított helyi, regionális és nemzeti szakpolitikák és beruházások vonatkozásában;

    3.  ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy „a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterével foglalkozó európai parlamenti hét” keretében szervezendő egyik parlamentközi ülés témája „Az uniós költségvetés szerepe az európai szemeszter keretében a tagállamok által elfogadott gazdasági célkitűzések elérésének támogatásában: az innováció, a kutatás és a fejlesztés példája” lesz; felkéri a Bizottságot, hogy e megbeszélés megalapozottabbá tétele érdekében nyújtson konkrét és tényszerű bizonyítékokat az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselői számára;

    4.  meggyőződése, hogy az uniós szintű finanszírozás megtakarítást eredményezhet valamennyi tagállami költségvetés számára, és hogy ezt hangsúlyozni kell; úgy véli, hogy az uniós költségvetés Unió-szerte alapvető szerepet játszik a növekedés előmozdításában, a munkahelyteremtés ösztönzésében és a makrogazdasági egyensúlyhiány sikeres csökkentésében, és tulajdonképpen az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében is; ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottságnak az éves növekedési jelentésről szóló közleményében nem sikerült kezelnie ezt a kérdést;

    5.  határozottan elítéli a Tanács által a 2013. évi költségvetési tárgyalások keretében ismételten elfoglalt álláspontot, miszerint mesterségesen csökkenteni kívánja az uniós költségvetésben rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok szintjét; hangsúlyozza, hogy a költségvetésért felelős miniszterek álláspontja csökkenti az európai költségvetési hatóságok hitelességét, mivel veszélyezteti a 2012. júniusi európai tanácsi ülésen elfogadott Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum végrehajtását; ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy jusson megegyezésre a Parlamenttel és a Bizottsággal a valós kifizetési szükségletek értékelésének közös módszeréről a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum végrehajtása céljából; kiemeli a helyzet igen sürgető jellegét, különösen a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum alapját képező, az 1a. és 1b. fejezetben (Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért/Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért) szerepelő programok és a vidékfejlesztés tekintetében;

    6.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson friss információkat a tagállamok arra irányuló jelenlegi erőfeszítéseiről, hogy átprogramozzák és felgyorsítsák az uniós strukturális és kohéziós alapok felhasználását a növekedés és a társadalmi kohézió támogatása érdekében, nevezetesen a kkv-k vonatkozásában és a fiatalkori munkanélküliség elleni küzdelem érdekében;

    7.  felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul használják ki az Európai Beruházási Bank által biztosított további finanszírozási lehetőségeket és a projektkötvények új eszközét; kéri, hogy a Bizottság nyújtson friss információkat az e tekintetben a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum elfogadása óta elért eredményekről;

    8.  elismeri a Bizottság azon értékelését, hogy az állami és magánszereplők által felhalmozott adósságszint korlátozza a tagállamokban az új tevékenységek és beruházások lehetőségét; mindazonáltal felhívja a tagállamokat, hogy ne tekintsék az uniós költségvetéshez való saját nemzeti GNI-hozzájárulásukat a konszolidációs erőfeszítéseiktől függően kiigazítható változónak, illetve a legmagasabb szinteken tett politikai kötelezettségvállalásaik ellenére ne törekedjenek az uniós költségvetés növekedésfokozó kiadásai nagyságrendjének mesterséges csökkentésére; teljes mértékben tudatában van azonban az államháztartások rövid távú konszolidálásának igénye és az egyes tagállamok GNI-alapú hozzájárulásának az uniós költségvetés kifizetési szintjeinek emelkedése által előidézett növekedése közötti gazdasági feszültségnek; ezért újfent megerősíti határozott felhívásait az uniós költségvetés finanszírozásának reformjára – amelyről a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret tárgyalásainak keretében kell megállapodni –, amelynek során a tagállami GNI-alapú hozzájárulásokat 2020-ra az uniós költségvetés 40%-ára kell csökkenteni, ezzel hozzájárulva a tagállami konszolidációs erőfeszítésekhez[1];

    9.  sürgeti az Európai Tanácsot, hogy ambiciózus többéves pénzügyi keretről állapodjon meg a 2014–2020 közötti időszak vonatkozásában, amely Európa-szerte lehetővé teszi a növekedés, a munkahelyek és a versenyképesség visszaállítását, és ezzel együtt az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítását a 2012. október 23-i állásfoglalásában[2] kiemeltekkel összhangban;

    10. emlékeztet arra, hogy az európai költségvetés elsődlegesen beruházási költségvetés, melynek teljes összegéből 94%-ot fektetnek be a tagállamokban;

    11. véleménye szerint a második gazdasági kormányzási csomag keretében jelenleg tárgyalás alatt álló büntetések feletti további büntetések előírása az Unió strukturális, kohéziós, vidékfejlesztési, halászati és tengerügyi alapjainak felhasználásával kapcsolatos makrogazdasági feltételrendszer bevezetése révén csak súlyosbíthatja a már amúgy is makrogazdasági nehézségekkel szembesülő tagállamok problémáit; megismétli, hogy a makrogazdasági feltételrendszer nem elfogadható.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    18.12.2012

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    27

    3

    1

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Marta Andreasen, Richard Ashworth, Zuzana Brzobohatá, Jean-Luc Dehaene, Göran Färm, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazábal Rubial, Jens Geier, Ivars Godmanis, Ingeborg Gräßle, Lucas Hartong, Monika Hohlmeier, Anne E. Jensen, Ivailo Kalfin, Jan Kozłowski, Alain Lamassoure, Jan Mulder, Vojtěch Mynář, Juan Andrés Naranjo Escobar, Dominique Riquet, Alda Sousa, Derek Vaughan, Angelika Werthmann

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    François Alfonsi, Maria Da Graça Carvalho, Gerben-Jan Gerbrandy, Jaroslav Paška, Paul Rübig, Peter Šťastný, Georgios Stavrakakis, Gianluca Susta

    VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (19.12.2012)

    a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

    a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: 2013. évi éves növekedési jelentés
    (2012/2256(INI))

    A vélemény előadója: Tamás Deutsch

    JAVASLATOK

    A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

    Háttér-információk

    1.  üdvözli az európai szemeszterben a gazdasági, költségvetési és foglalkoztatási politikák koordinációjának erősítésére tett erőfeszítéseket, amelyek évente hat hónapon keresztül lehetővé tették a nemzeti költségvetések és gazdaságpolitikák párhuzamos nyomon követését; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának a Bizottság által készített éves növekedési jelentés fókuszpontjává kellene válnia; ezért sajnálja, hogy a 2013. évi éves növekedési jelentés nem használta ki az alkalmat az Európai Unión belüli növekedésről és foglalkoztatásról szóló érdemibb vita megkezdésére, nevezetesen iránymutatásainak alapvető felülvizsgálata révén; úgy véli, hogy az 2012. évi európai szemeszter alatti folyamatok rávilágítottak arra, hogy az Európai Uniónak gazdasági, társadalmi és területi kohéziót kell megvalósítania a régiók között, javítania kell a makrogazdasági koordinációt, meg kell erősítenie a demokratikus legitimitást és a jó kormányzást a kohéziós politika tekintetében, valamint az európai szinten koordinált szakpolitikákkal kapcsolatban, melyek célja az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása;

    2.  hangsúlyozza a kohéziós politika létfontosságú szerepét, amelyet az Európa 2020 stratégia célkitűzései elérésének, valamint a növekedés serkentésének és a munkahelyteremtésnek, illetve a reálgazdaság stabilizálásának kulcsfontosságú eszközeként játszik; úgy véli, hogy egy erős, szilárd finanszírozásban részesülő kohéziós politika – hosszú távú fejlesztési programjai, költségvetési dimenziója, decentralizált igazgatási rendszere és a fenntartható fejlődésre vonatkozó uniós prioritások követése révén – hatékony és eredményes eszközként szolgálhat az Európa 2020 stratégia megvalósításához és segíthet a jövőbeli gazdasági és pénzügyi válságok megakadályozásában; kiemeli, hogy a kohéziós politika egy beruházási politika, ezáltal – a szolidaritás elvét szem előtt tartva – elő kell mozdítania a fenntartható területi, gazdasági és társadalmi kohéziót az EU valamennyi régiójában; e tekintetben hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy valamennyi régiót és a helyi hatóságokat bevonják az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló céljainak elérésébe;

    3.  úgy véli, hogy a regionális politika továbbra is nagyon fontos szerepet fog játszani a nemzeti programok európai szemeszter keretében történő kidolgozásában, és hogy egyúttal kulcsfontosságú eszközt fog jelenteni a megállapított célkitűzések közép- és hosszú távú megvalósításában;

    4.  emlékeztet, hogy a kohéziós politika csak akkor lehet sikeres, ha stabil és tartós pénzügyi kerettel rendelkezik; hangsúlyozza, hogy a közös stratégiai finanszírozási keret által fedezett alapok végrehajtása nem köthető makrogazdasági feltételrendszerre vonatkozó szabályok teljesüléséhez, mivel a regionális és helyi hatóságok nem hibáztathatóak azért, ha a nemzeti kormányok nem képesek költségvetésüket egyensúlyban tartani;

    5.  kiemeli, hogy egy erős, szilárd finanszírozásban részesülő kohéziós politika megelőzhetné a jövőbeli gazdasági és pénzügyi válságokat Európában, és megvédhetné különösen a kevésbé fejlett régiókat;

    6.  hangsúlyozza, hogy válság idején a kohéziós politika rugalmas eszközei gyorsan alkalmazkodnak a változó igényekhez és a szigorúbb pénzügyi feltételekhez; emlékeztet, hogy a növekedés serkentése és a munkahelyteremtés érdekében hosszú távú politikai intézkedéseket társítottak az olyan sürgősségi intézkedésekhez, mint az előlegfizetések vagy a megnövelt társfinanszírozási ráták; ezzel kapcsolatosan üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy ahol lehetséges, a strukturális alapok fel nem használt forrásait a kkv-kra, az energiahatékonyságra és a fiatalok foglalkoztatására csoportosítsák át;

    7.  hangsúlyozza, hogy modernizálni kell a közigazgatást, mivel az fontos tényező a strukturális alapok tagállami felhasználási arányának javításában; javasolja, hogy a tagállamok – amennyiben kérik – kapjanak szakértői támogatást; emlékeztet, hogy a strukturális alapok felhasználását a bürokratikus terhek csökkentésével is javítani kell;

    Fiskális és költségvetési egyensúlyhiányok és a recesszió kockázata

    8.  aggódik amiatt, hogy a legtöbb euróövezetbeli gazdaságban a túlzottan a kezdeti szakaszt hangsúlyozó és egyidejű költségvetési megszorítások gátolni fogják a 2013-as növekedést; véleménye szerint a növekedést és a munkahelyteremtést célzó beruházásoknak kellene a tagállami erőfeszítések középpontjában állnia, és hogy a megszorításokat fokozatosan, hosszabb távon kellene bevezetni; üdvözli, hogy a Bizottság elismeri, hogy csak a költségvetési konszolidáció tagállamonként differenciált megközelítése révén érhető el növekedés és társadalmi igazságosság;

    9.  úgy véli, hogy egy szélesebb körű és kiegyenlítettebb, nemzeti és alsóbb szinteken történő költségvetési konszolidáció fenntartható államháztartásokhoz, fokozottabb piaci bizalomhoz, megnövekedett versenyképességhez, nagyobb növekedéshez és jobb foglalkoztatási lehetőségek megvalósulásához vezethetne az euróövezetben, és ezáltal az egész EU-ban;

    10. felhívja a tagállamokat, hogy a költségvetés kiadási és bevételi oldalán egyaránt helyezzék előtérbe a növekedésbarát politikákat – különösen az oktatás, a kutatás, az innováció, az IKT-k, az infrastruktúra és az energiaügy terén –, és biztosítsák az ilyen kiadások és bevételek hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a foglalkoztatási szolgáltatások, valamint az aktív munkaerő-piaci szakpolitikák alkalmazási körének és hatékonyságának megerősítésére;

    11. felkéri a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet az egész életen át tartó tanulásra és az átképzési programokra annak érdekében, hogy a következő évtizedekben elkerülhető legyen a munkaerőhiány a fontos területeken;

    Növekedés és foglalkoztatás

    12. hangsúlyozza, hogy koherenciát kell biztosítani a tagállami és regionális gazdaságpolitikák között és azokon belül, és ezekben külön hangsúlyt kell fektetni az egyes nemzeti gazdaságpolitikák továbbgyűrűző hatásaira; sürgeti a tagállamokat és a régiókat, hogy biztosítsák a különböző gazdaságpolitikai eszközök következetességét, különösen az Európa 2020 célkitűzésekre vonatkozó szakpolitikák tekintetében, a befektetők bizalmának visszanyerése céljából a reálgazdaság hosszú távú finanszírozásának elérése érdekében; annak fényében, hogy sok vállalkozás és háztartás finanszírozáshoz való hozzáférése korlátozott és költséges, felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon tovább a tagállamokkal együtt a strukturális alapok fel nem használt forrásai felhasználásának felgyorsítása érdekében, valamint ösztönözze őket az új, innovatív kockázatmegosztási eszközök (mint a projektkötvények) maradéktalan kihasználására a magánfinanszírozás fellendítése céljából;

    13. súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy évekkel a rendszerszintű válság kezdete után a hosszú távú munkanélküliség továbbra is növekszik az Unión belül, ehhez pedig az ifjúsági munkanélküliség riasztó szintje, illetve az azonnali javulás reménye nélküli szegénység és társadalmi kirekesztés növekvő kockázata társul;

    14. sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy – prioritásukként kezelve –hozzanak határozott intézkedéseket a munkanélküliségi ráta csökkentésére az EU-ban;

    15. felszólít szigorú intézkedések bevezetésére a bankszektorba vetett bizalom visszaállítása, és ezáltal a befektetések fellendítése érdekében; emlékeztet, hogy a finanszírozáshoz való elégtelen hozzáférés továbbra is a kkv-k előtti kritikus akadályok egyike, amely megakadályozza az uniós társfinanszírozáshoz szükséges magántőke-befektetéseket és a versenyképesség visszaszerzését; kiemeli, hogy a kohéziós politika innovatív finanszírozási eszközei az Európai Beruházási Bank tőkéjével együtt katalizátorként hathatnak a kkv-kat célzó befektetésekre és a hagyományos bankkölcsönök kiegészítéseként szolgálhatnak; javasolja a strukturális alapok – és az EBB-ből származó – finanszírozás felhasználási lehetőségeinek további vizsgálatát többek közt kockázati tőkealapok, valamint olyan alapok finanszírozása céljából, amelyek a kkv-k számára való további finanszírozás megteremtése lévén képesek megtöbbszörözni költséghatékonysági arányukat; sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson részletes tájékoztatást, további segítséget és iránymutatást a tagállamok és régiók részére a 2013. évi és az azt követő programozási időszakra (2014–2020) vonatkozó kohéziós politika pénzügyi eszközeiről;

    16. kiemeli, hogy határozottabb fellépésre van szükség az európai szemeszterben a munkahelyteremtő fellendülés feltételeinek kialakításához; hangsúlyozza, hogy a munkahelyteremtés a fenntartható növekedés és a jövőbeli válságok megelőzésének előfeltétele;

    17. úgy véli, hogy a növekedés, a versenyképesség és a termelékenység megerősítése érdekében a gazdaságpolitikák fokozott összehangolására és mélyreható strukturális reformokra van szükség, és hogy egyidejűleg kell költségvetési, növekedési és foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket hozni, mivel ezek a területek egymástól függenek és együttesen alkotják az átfogó fellendülés előfeltételeit.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    18.12.2012

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    33

    3

    0

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Luís Paulo Alves, Charalampos Angourakis, Victor Boştinaru, John Bufton, Nikos Chrysogelos, Tamás Deutsch, Rosa Estaràs Ferragut, Danuta Maria Hübner, María Irigoyen Pérez, Seán Kelly, Mojca Kleva Kekuš, Constanze Angela Krehl, Jacek Olgierd Kurski, Petru Constantin Luhan, Ramona Nicole Mănescu, Vladimír Maňka, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Ana Miranda, Jan Olbrycht, Wojciech Michał Olejniczak, Younous Omarjee, Markus Pieper, Georgios Stavrakakis, Nuno Teixeira, Lambert van Nistelrooij, Justina Vitkauskaite, Oldřich Vlasák, Joachim Zeller, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Ivars Godmanis, Lena Kolarska-Bobińska, Maurice Ponga, Elisabeth Schroedter, Derek Vaughan

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

    Olle Ludvigsson

    VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (21.1.2013)

    a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

    a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: 2013. évi növekedési jelentés
    (2012/2256(INI))

    Előadó: Paulo Rangel

    JAVASLATOK

    Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

    1.  emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács tavaszi ülése által jóváhagyott éves növekedési jelentés olyan alapvető dokumentum, amely iránymutatást nyújt a tagállamok nemzeti reformprogramjainak, valamint stabilitási és konvergenciaprogramjainak kidolgozásához, amelyek alapján a Bizottság országspecifikus ajánlásokat fogalmaz meg;

    2.  felszólítja a Bizottságot, hogy konkrétan jelölje meg azokat az indokokat, amelyek alapján az egyes években kiválasztották az éves növekedési jelentés prioritásait, valamint hogy a dokumentumban térjen ki a különböző szakpolitikai területeken és országokban érvényesülő lehetséges továbbgyűrűző hatások értékelésére;

    3.  hangsúlyozza, hogy az éves növekedési jelentés az európai szemeszterek kiinduló dokumentumaként kiemelkedő szerepet játszik az európai szemeszterben, ezért a különböző intézményeknek széles körű konszenzusra kell jutniuk e dokumentumról;

    4.  emlékeztet arra, hogy az éves növekedési jelentés elfogadása előtt – tekintettel annak jelentőségére – a Bizottságnak konzultálnia kell a Parlamenttel; véleménye szerint e tekintetben a Parlamentnek fel kell szólítania a Bizottságot, hogy már az eljárás korábbi szakaszában – még az éves növekedési jelentés befejezése és közzététele előtt – kerítsen sort az általános előzetes iránymutatás megvitatására;

    5.  megjegyzi, hogy a gazdasági párbeszédnek a folyamat demokratikus legitimitásának erősítésére kell irányulnia az éves növekedési jelentés és az országspecifikus ajánlások elkészítésének megfelelő parlamenti ellenőrzése, valamint e dokumentumok parlamenti nyomon követése révén; véleménye szerint az európai szemeszter kulcsfontosságú pillanataiban igénybe kell venni a gazdasági párbeszéd eszközét, különösen a szemeszter kezdetekor, még az éves növekedési jelentés közzététele előtt, valamint röviddel annak közzététele után, az országspecifikus ajánlások Tanács általi elfogadását megelőzően, továbbá a folyamat végén, az országspecifikus ajánlások Európai Tanács általi jóváhagyása után;

    6.  megismétli, hogy a valamennyi polgárt érintő döntések legitimitásának növelése érdekében teljes mértékben be kell vonni a Parlamentet mind a gazdaságpolitikai koordinációba, mind azon határozatok meghozatalába, amelyek célja a valódi gazdasági és pénzügyi unió megteremtésének elősegítése és a teljes bank-, gazdasági, költségvetési és politikai unióhoz vezető szükséges lépések támogatása;

    7.  e tekintetben emlékeztet arra, hogy az európai szemeszter semmi esetre sem veszélyeztetheti az Európai Parlament vagy a nemzeti parlamentek előjogait;

    8.  úgy véli, hogy az átláthatósággal és a legitimitással kapcsolatos aggodalmak mérséklése érdekében a nemzeti parlamenteknek aktívabb szerepet kell játszaniuk a folyamatban, és javasolja a tagállamok számára belső eljárásaik kiigazítását oly módon, hogy a nemzeti parlamentek még az Unió számára való megküldés előtt részt vehessenek országaik költségvetési és reformterveinek megvitatásában;

    9.  úgy véli, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között az 1. jegyzőkönyv 9. cikke alapján megvalósuló szoros együttműködés elengedhetetlen a szemeszter folyamatához szükséges demokratikus legitimáció és nemzeti felelősségvállalás megteremtéséhez;

    10. üdvözli az Európai Parlament és a nemzeti képviselők között ez idáig folytatott párbeszédet és az európai szemeszterről 2013. január végén tartandó parlamentközi hét megszervezését;

    11. hangot ad azon véleményének, miszerint az Európai Parlament a nemzeti parlamentek és az európai intézmények közötti párbeszéd és együttműködés megfelelő színtere; véleménye szerint ugyanakkor a Bizottságnak és a Tanácsnak szintén részt kell vennie ezeken a parlamentközi üléseken;

    12. rámutat, hogy legitimitásának növelése és a nemzeti felelősségvállalás erősítése érdekében a parlamentek közötti együttműködés biztosításán túl fokozottabb erőfeszítéseket kell tenni a polgárokkal való kommunikáció érdekében és tevékenyen be kell vonni őket a folyamatba;

    13. megismétli, hogy annak érdekében, hogy megőrizzék az éves növekedési jelentés és a szemeszteri folyamat egészének hitelességét, a Tanácsnak indokolnia kell az éves növekedési jelentésen alapuló bizottsági ajánlások esetleges elutasítását; üdvözli a „hatos csomaggal” bevezetett, az országspecifikus ajánlásokkal kapcsolatos „kövesd vagy indokold” elvet, amelynek értelmében a Tanács nyilvánosan elszámoltatható azokért a módosításokért, amelyeket a bizottsági javaslatokhoz fűz, és véleménye szerint ezt az elvet a gyakorlatban is fokozottan érvényesíteni kell;

    14. emlékeztet arra, hogy a Parlamentet olyan megfelelő európai demokratikus fórumként kell elismerni, amely átfogó értékelést nyújt az európai szemeszter végén; úgy véli, hogy ezen elismerés jeleként az uniós intézmények képviselőinek és a folyamatba bevont gazdasági szervezeteknek ilyen irányú kérés esetén tájékoztatást kell nyújtaniuk az Európai Parlament képviselőinek;

    15. felszólít a Parlament, a Bizottság és a Tanács közötti intézményközi megállapodás megkötésére annak érdekében, hogy az európai szemeszter egész folyamata során fokozzák a demokratikus ellenőrzést és az elszámoltathatóságot;

    16. utasítja elnökét, hogy mutassa be a Parlament által módosított éves növekedési iránymutatásokat az Európai Tanács tavaszi ülésén, és úgy véli, hogy a Parlamentnek képviseltetnie kell magát a Tanács tavaszi ülésén, valamint be kell vonni a Parlamentet a tanácsi következtetések kidolgozásába.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    21.1.2013

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    12

    0

    2

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Andrew Henry William Brons, Carlo Casini, Andrew Duff, Ashley Fox, Gerald Häfner, Daniel Hannan, Morten Messerschmidt, Paulo Rangel, Manfred Weber

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Zuzana Brzobohatá, Marietta Giannakou, Vital Moreira, Helmut Scholz, Rainer Wieland

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

    Ioan Enciu

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    4.2.2013

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    28

    17

    1

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Burkhard Balz, Elena Băsescu, Jean-Paul Besset, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Nikolaos Chountis, George Sabin Cutaş, Leonardo Domenici, Derk Jan Eppink, Diogo Feio, Markus Ferber, Elisa Ferreira, Ildikó Gáll-Pelcz, Jean-Paul Gauzès, Sven Giegold, Sylvie Goulard, Liem Hoang Ngoc, Gunnar Hökmark, Wolf Klinz, Jürgen Klute, Werner Langen, Astrid Lulling, Hans-Peter Martin, Ivari Padar, Alfredo Pallone, Anni Podimata, Antolín Sánchez Presedo, Olle Schmidt, Peter Simon, Peter Skinner, Theodor Dumitru Stolojan, Ivo Strejček, Sampo Terho, Marianne Thyssen, Ramon Tremosa i Balcells, Corien Wortmann-Kool, Pablo Zalba Bidegain

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Sophie Auconie, Jean-Pierre Audy, Thijs Berman, Lajos Bokros, Herbert Dorfmann, Danuta Maria Hübner, Sophia in ‘t Veld, Krišjānis Kariņš, Olle Ludvigsson, Thomas Mann, Nils Torvalds, Emilie Turunen, Roberts Zīle

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

    Krzysztof Lisek