JELENTÉS a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv átültetéséről és alkalmazásáról
25.2.2013 - (2010/2043(INI))
Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Gurmai Zita
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv átültetéséről és alkalmazásáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. cikkének (1) bekezdésére és 260. cikkére,
– tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre[1],
– tekintettel a 2004/113/EK tanácsi irányelv biztosítási ágazatban, az Európai Unió Bíróságának C-236/09. sz., Test-Achats-ügyben hozott ítéletére[2] figyelemmel történő alkalmazásával kapcsolatos, 2011. december 22-én közzétett bizottsági iránymutatásokra,
– tekintettel az Európai Unió Bíróságának C-236/09. sz., Test-Achats-ügyben hozott 2011. március 1-jei ítéletére[3],
– tekintettel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Jelentés a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós szabályokról: Miként ültetik át ezeket a nemzeti jogba?” című, 2010. decemberi jelentésre,
– tekintettel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Nemi alapon történő megkülönböztetés az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén, és a 2004/112/EK irányelv átültetése” című, 2009. júliusi jelentésre,
– tekintettel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Transz- és interszexuális személyek: nemen, nemi identitáson és nemi önkifejezésen alapuló megkülönböztetés” című, 2011. júniusi jelentésre,
– tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvét a termékek és szolgáltatások terén megvalósító tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2004. március 30-i állásfoglalására[4],
– tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eredményeinek értékeléséről és előremutató ajánlásokról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására[5],
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0044/2013),
A. mivel ez az irányelv megtiltja a nemi alapon történő közvetlen és közvetett megkülönböztetést a nyilvánosság számára hozzáférhető árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén, a köz- és a magánszférában egyaránt;
B. mivel az irányelv a munkaerőpiacon kívüli, a nemi alapon történő megkülönböztetéshez kapcsolódó szempontokkal foglalkozik;
C. mivel szintén tiltott a nőkkel szemben terhességük vagy anyaságuk okán alkalmazott kevésbé kedvező bánásmód, csakúgy mint a zaklatás és a szexuális zaklatás és a megkülönböztetésre való utasítás, áruk vagy szolgáltatások felkínálása, valamint azok értékesítése vagy nyújtása alkalmával;
D. mivel a Lisszaboni Szerződés életbelépése után a nemi alapon történő megkülönböztetés elleni küzdelem egy különleges jogalkotási eljárás keretében, megfelelő intézkedésekkel valósul meg, amelyhez a Tanács egyhangú határozata és a Parlament egyetértése szükséges (az EUMSZ 19. cikkének (1) bekezdése);
E. mivel a rendelkezésre álló információk alapján a tagállamok többségében megtörtént az irányelv átültetése, új jogszabály elfogadásával vagy az e területre vonatkozó, meglévő jogszabály módosításával;
F. mivel néhány tagállamban hiányos volt az átültetés, vagy későbbre halasztották az átültetés határidejét;
G. mivel néhány esetben a nemzeti jogszabály meghaladja az irányelvben foglaltakat, és az oktatásra, illetve a médiával és a hirdetésekkel kapcsolatos megkülönböztetésre is kiterjed;
H. mivel az irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében foglalt kívülmaradási záradék jogi bizonytalanságot és hosszú távon potenciális jogi kihívásokat hozott létre;
I. mivel az irányelv szerint 2010-ben esedékes bizottsági alkalmazási jelentést legkésőbb 2014-re halasztották;
J. mivel az Európai Unió Bíróságának C-236/09. sz., Test-Achats-ügyben hozott 2011. március 2-jei ítélete kimondja, hogy a biztosításra és a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó, ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt eltérés hátráltatja a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódra irányuló cél elérését, és ellentétes az EU Alapjogi Chartájával;
K. mivel ennek következtében a vonatkozó rendelkezést a megfelelő átmeneti időszak lejártával, jelen esetben 2012. december 21-étől érvénytelennek tekintik;
L. mivel 2011. december 22-én a Bizottság nem kötelező erejű iránymutatásokat tett közzé a biztosítótársaságokra és a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó helyzet tisztázásának céljából;
M. mivel összhangban az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatával, a transznemű személyekkel szembeni és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés egyenértékű lehet a nők és férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikákban és jogszabályokban rögzített, nemi alapon történő megkülönböztetéssel[6];
1. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem készítette még el a 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló jelentését, illetve nem tett közzé naprakész adatokat a folyamatban lévő nemzeti végrehajtási folyamatokról sem;
2. elismeri, hogy a Test-Achats-ügyben hozott ítélet hatással lehetett a tagállamok végrehajtási folyamataira, de megjegyzi, hogy ez önmagában nem lehet indok arra, hogy nem sikerült időben közzétenni az irányelvben előírt jelentést;
3. felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban tegye közzé a jelentését és az összes elérhető adatot;
4. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket az irányelv és hatásai elmagyarázására konkrét példákkal annak biztosítására, hogy mind a nők, mind a férfiak magukénak érezhessék az irányelvet, és megfelelően használják, mint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés során megvalósuló egyenlő bánásmódhoz kapcsolódó jogaik védelmének hatékony eszköze;
5. üdvözli a Test-Achats-ügyben hozott ítéletet, de úgy véli, hogy az folyamatos bizonytalanságot hozott létre a biztosítási piacon; azt reméli, hogy a mindkét nemre azonos módon alkalmazandó kritériumok kidolgozása olyan, több kockázati tényezőn alapuló díjazáshoz vezet, amely nemüktől függetlenül hűen tükrözi az egyének kockázati szintjét, illetve hogy képes felfedni a nemi alapú megkülönböztetéseket;
6. úgy véli, hogy a Bizottság által közzétett iránymutatások – kötelező érvény, illetve normatív hatály hiányában – nem szüntették meg teljesen ezt a bizonytalanságot;
7. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen gyakorlati lépéseket a probléma megoldására az irányelvvel teljes összhangban lévő új jogalkotási szövegre irányuló javaslat formájában;
8. megjegyzi, hogy a biztosítási ágazatnak továbbra is erőfeszítést kell tennie a biztosítási díjaknak az egynemű kritériumokkal összhangban lévő átalakítására más tényezőkön alapuló biztosításmatematikai számítások alkalmazásával;
9. felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen informális párbeszédet a biztosítási ágazattal a kockázatértékelésről;
10. felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé, milyen módszerrel fogja mérni a Test-Achats-ügyben hozott ítéletnek a biztosítási díjakra gyakorolt hatásait;
11. felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztóvédelmi politika szempontjából is elemezze a kérdést;
12. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan kövessék figyelemmel a biztosítási piac fejleményeit, és ha bármilyen jelét látják a tényleges közvetett megkülönböztetésnek, hozzanak meg minden szükséges intézkedést a probléma megoldására és az indokolatlan magasabb árazás elkerülésére;
13. hangsúlyozza, hogy ezen irányelv nem csupán a biztosításokra korlátozódik, és hogy részletesen el kell magyarázni a tágabb alkalmazási körét és a benne rejlő fejlődési lehetőséget az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén a köz- és a magánszférában egyaránt, annak érdekében, hogy mind a nők, mind a férfiak teljes mértékben értsék az irányelv alkalmazási körét és célját, és következésképp megfelelő módon kihasználják az általa nyújtott előnyöket és lehetőségeket;
14. megjegyzi, hogy a bizonyítási teher szabályainak módosítására vonatkozó előírást a legtöbb tagállam nemzeti jogszabályaiban már végrehajtották; felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze ezen előírás alkalmazását minden tagállamban;
15. felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a terhesség, a terhesség tervezése, vagy anyaság okán alkalmazott megkülönböztetés eseteit, például a lakhatás (lakásbérlés) vagy kölcsönfelvételi nehézségek, valamint az egészségügyi termékekhez és szolgáltatásokhoz, különösen a törvényileg biztosított reproduktív egészségügyi ellátásokhoz és a nemi átalakító kezeléshez való hozzáférés kapcsán;
16. felhívja a Bizottságot, hogy különösen szigorúan ellenőrizze a szoptatáshoz kapcsolódó megkülönböztetéseket, ideértve a nyilvános tereken és területeken az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés során megvalósuló lehetséges megkülönböztetéseket;
17. felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az irányelv végrehajtását és alkalmazását a menedék iránti kérelmük elbírálására várakozó várandós menedékkérő nők esetében, annak biztosítása érdekében, hogy rájuk is érvényesek legyenek a kérdéses szerződések és termékek;
18. csalódottan veszi tudomásul, hogy néhány tagállamban a női vállalkozókat, különösen az egyedülálló anyákat gyakran éri megkülönböztetés, amikor kölcsönt vagy hitelt igényelnek a vállalkozásukhoz, és még mindig gyakran ütköznek nemi sztereotípiákon alapuló akadályokba.
19. felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a médiatartalmak és a hirdetések tartalmának bevonását az irányelv hatáskörébe, figyelembe véve – az oktatás mellett betöltött – szerepüket a nemi sztereotípiák kialakításában, fenntartásában és alakulásában továbbá a lányok szexualizációjának erősítésében;
20. felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze a bevált gyakorlatokat és bocsássa azokat a tagállamok részére abból a célból, hogy biztosítsa a támogató pozitív intézkedésekhez szükséges erőforrásokat, illetve hogy lehetővé tegye a vonatkozó rendelkezések jobb végrehajtását a nemzeti szinten;
21. felhívja a figyelmet a hatékonyság hiányára az egyenlőséggel foglalkozó néhány szerv esetében, aminek oka a tényleges cselekvési lehetőség, az elegendő személyzet és a megfelelő pénzügyi források hiánya;
22. felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően és pontosan ellenőrizze az irányelv életbelépése után létrehozott „egyenlőséggel foglalkozó szervek” helyzetét, és ellenőrizze, hogy megfelelnek-e az uniós jogszabályban foglalt minden feltételnek; különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gazdasági válságot nem lehet mentségként felhozni az egyenlőséggel foglalkozó szervek megfelelő működésének hiányosságaira;
23. hangsúlyozza a Bizottság részéről az adatok és a nagyobb átláthatóság szükségességét a folyamatban lévő jogsértési eljárások és intézkedések tekintetében;
24. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre nyilvános adatbázist a nemi alapon történő megkülönböztetéshez kapcsolódó jogszabályokról és ítélkezési gyakorlatról; ragaszkodik hozzá, hogy javítani kell a nemi alapon történő megkülönböztetés áldozatainak védelmét;
25. rámutat, hogy figyelembe véve a nemzeti bíróságok szerepét, szükség van a nemi alapú megkülönböztetés területén tevékenykedő jogi szakemberek továbbképzésének pénzügyi támogatására és uniós koordinálására;
26. rámutat, hogy az irányelvet minden tagállamban kellő időben át kell ültetni;
27. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.
- [1] HL L 373., 2004.12.21., 37.o.
- [2] HL C 11., 2012.1.13., 1. o.
- [3] HL C 130., 2011. 04. 30., 4. o.
- [4] HL C 103., 2004.4.29., 34.o.
- [5] HL C 236. E., 2011.8.12., 87. o.
- [6] C-13/94. sz. ügy (P. kontra S. és a Cornwall Megyei Tanács); C-117/01. sz. ügy (K.B. kontra Nemzeti Egészségügyi Szolgálat Nyugdíjügynökség és az egészségügyi miniszter); C-423/04. sz. ügy (Sarah Margaret Richards kontra munka- és nyugdíjügyi miniszter).
INDOKOLÁS
Általános háttér
A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: az irányelv) fontos lépés volt a nemek közötti egyenlőség uniós jogszabályainak fejlődésében, amikor 2004. december 21-én életbe lépett.
Az irányelv valójában először foglalkozik uniós szinten a foglalkoztatás területén kívül eső esélyegyenlőséggel és nemi alapon történő megkülönböztetéssel. Ez az irányelv megtiltja a nemi alapon történő közvetlen és közvetett megkülönböztetést a nyilvánosság számára hozzáférhető árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén, a köz- és a magánszférában egyaránt. Szintén tiltott a nőkkel szemben terhességük vagy anyaságuk okán alkalmazott kevésbé kedvező bánásmód, csakúgy mint a zaklatás és a szexuális zaklatás, illetve a megkülönböztetésre való utasítás, áruk vagy szolgáltatások felkínálása, valamint azok értékesítése vagy nyújtása alkalmával. Az irányelv jogalapját az EK-Szerződés korábbi 13. cikke képezi.
A tagállamoknak 2007. december 21-ig kellett végrehajtaniuk az irányelvet, a szöveg 17. cikke szerint a Bizottságnak pedig legkésőbb december 21-ig kellett elkészítenie egy összegző jelentést a végrehajtás értékelésére.
Többszöri halasztás után azonban az Európai Bizottság arról tájékoztatta az előadót, hogy nem várható a végrehajtásról szóló jelentés elkészülte 2014 előtt. Annak ellenére, hogy az előadó többször is csalódottságának adott hangot és kiemelte, hogy az irányelv átemelésének értékelése céljából haladéktalanul szükség van a végrehajtásról szóló jelentésre, illetve pontos és friss adatokra, a halasztást megerősítették. Az Európai Bizottság kifejtette, hogy a Test-Achats-ügy (lásd alább) következményei megváltoztatták a prioritásokat, és hogy a változások biztosítási ágazatra gyakorolt hatása miatt korai lenne elkészíteni a végrehajtásról szóló jelentést. Az előadó véleménye szerint így is nagy szükség lenne erre a jelentésre, mivel az irányelv átültetésének sok más aspektusát viszont időben kell elemezni.
A biztosítás és a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatások és a Test-Achats-ügy
Az irányelv ellentmondásosnak bizonyult a nemi hovatartozás tényezőként történő számbavétele kapcsán a biztosítási, illetve a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatások alkalmazásakor a biztosítási díjak és juttatások számításában. Az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy ez nem generálhat különbségeket az egyének biztosítási díjaiban és juttatásaiban. Az általános szabálytól eltérve azonban az 5. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok 2007. december 21. előtt dönthettek úgy, hogy megengednek arányos különbségeket az egyének biztosítási díjaiban és juttatásaiban, ha a vonatkozó és pontos biztosításmatematikai és statisztikai adatok alapján a nemi hovatartozás alkalmazása a kockázatelemzésben meghatározó tényező. Ez a kivétel időbeli korlátozás nélkül volt alkalmazható.
Valamennyi tagállam élt ezzel az eltéréssel a biztosítás egy vagy több típusával kapcsolatban (különösen az életbiztosítások/életjáradékok esetében). A Belgium által a nemzeti jogában bevezetett, az életbiztosításokra vonatkozó eltérés jogszerűsége miatt kialakult vita következményeként azonban az Európai Unió Bírósága 2011. március 1-jén ítéletet hozott a Test-Achats-ügyben (C-236/09).
Az ítélet értelmében az irányelv 5. cikkének (2) bekezdése hátráltatja a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódra irányuló cél elérését, és ellentétes az EU Alapjogi Chartájával. Ennek következtében a vonatkozó rendelkezést a megfelelő átmeneti időszak lejártával, illetve 2012. december 21-étől érvénytelennek tekintik.
Ennek az ítéletnek jelentős gazdasági következményei vannak, amelyek nehezen felmérhetők; a nem és a nemi hovatartozás, illetve a biztosítási termékek közötti kapcsolat összetettebbé válik, figyelembe véve a piacon elérhető termékek sokféleségét; a biztosítási díjak tekintetében alkalmazott eltérő bánásmód elvben objektív meghatározó tényezőkön alapul, és a nemi hovatartozást az iparág ez idáig ilyen tényezőként kezelte.
Ami a fogyasztókat illeti, a legfőbb aggályok a következők: az életbiztosítások és a gépjármű-felelősségbiztosítások díjának azonnali emelkedése várható, különösen a nők esetében.
Milyen társadalmi következmények származhatnak ebből a költségek potenciális növekedése miatt? Ez az ítélet jelentős hatással lehet a magánnyugdíjakra és a megtakarítási alapokra is, és általában véve hatást gyakorolhat a nyugdíjak megfelelőségéről folytatott átfogóbb vitára.
Az átmeneti időszak rövidsége miatt a Bizottság kiemelte, hogy álláspontja szerint nem szükséges a jogszabályok módosítása, és 2011. december 22-én közlemény formájában végrehajtási iránymutatásokat tett közzé.
Az előadó véleménye szerint egyértelműen szükség van a jogbiztonságra, az iránymutatások pedig nem képesek hosszú távon garantálni az alkalmazáshoz szükséges biztonságot és következetességet.
Az irányelv átültetése – általános áttekintés
A rendelkezésre álló információk alapján[1] a tagállamok többségében megtörtént az irányelv átültetése, új jogszabály elfogadásával vagy az e területre vonatkozó, meglévő jogszabály módosításával. Néhány esetben a nemzeti jogszabály meghaladja az irányelvben foglaltakat, és az oktatásra, illetve a médiával és a hirdetésekkel kapcsolatos megkülönböztetésre is kiterjed[2].
Néhány tagállam esetében hiányos volt az átültetés, vagy későbbre halasztották az átültetés határidejét. A nemzeti jogszabályok egyértelműségének hiánya, vagy akár elvont és homályos megfogalmazása szintén problémaként jelentkezett.
Nemi alapon történő megkülönböztetés az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén
Több kérdés is különleges figyelmet igényelne, mivel jelentős különbségek vannak a tagállamok között az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok értékesítése terén, a fogalommeghatározások értelmezése és a végrehajtás mértéke tekintetében, amit a nemzeti ítélkezési gyakorlat is tükröz.
Terhesség vagy anyaság okán alkalmazott megkülönböztetésről például a lakhatás (lakásbérlés) vagy kölcsönfelvételi nehézségek kapcsán számoltak be. Az egészségügyi termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés szintén problémásnak bizonyult, különösen ami a törvényileg biztosított reproduktív egészségügyi ellátásokat illeti.
Ugyanakkor több tagállam nemzeti jogában még foglalkozni kell a szoptatással kapcsolatban megnyilvánuló megkülönböztetéssel. Még ha az irányelv maga nem is szabályozza a szülőkkel szembeni megkülönböztetést, a megkülönböztetés e fajtája – amely szorosan kapcsolódik az anyasághoz – problémaként jelentkezett, különösen a nyilvános helyekhez és a tömegközlekedési eszközökhöz való hozzáférés, illetve a kisgyermeket vagy fogyatékkal élő gyermeket nevelő szülők számára rendelkezésre álló speciális helyiségek hiánya tekintetében.
A rendelkezésre álló információk alapján megállapítható, hogy kevés munkahelyen kívüli zaklatási, illetve szexuális zaklatási esetet jelentettek. Ezenkívül a – jelenleg az irányelv hatáskörén kívül eső – médiatartalmakat és a hirdetések tartalmát is meg lehetne vizsgálni ebből a szempontból, figyelembe véve e területek jelentőségét, amelyek az oktatással együtt meghatározó szerepet játszanak a nemi sztereotípiák kialakításában, fenntartásában, újjászületésében és alakulásában.
Pozitív intézkedések, a terhességgel kapcsolatos kedvezőbb bánásmód
A nemzeti jogszabályok többsége lehetővé teszi a pozitív intézkedéseket, de az változó, hogy ezek a pozitív intézkedések milyen mértékben alkalmazhatók. A bevált gyakorlatok összegyűjtése és a tagállamok rendelkezésére bocsátása, valamint a szükséges erőforrások biztosítása a támogató pozitív intézkedésekhez a vonatkozó rendelkezések jobb végrehajtását tenné lehetővé nemzeti szinten.
Számos tagállamban kedvezőbb rendelkezések vannak érvényben a nők terhességük és anyaságuk okán történő védelme terén, de nagy problémát jelent, hogy néhány esetben az irányelv rendelkezéseinek a nemzeti jogba való puszta átmásolása bizonytalan helyzetet teremt a végrehajtásban.
Bizonyítási teher, esélyegyenlőséggel foglalkozó szervek
Az irányelv a bizonyítási teher szabályainak módosítását írja elő, amelynek értelmében az alperesnek kell bizonyítania – a sértett bizonyítéka alapján –, hogy az egyenlő bánásmód elve nem sérült. Ezt a rendelkezést a nemzeti jogszabályok többségében végrehajtották az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés összefüggésében, és bekerült a nemzeti szintű ítélkezési gyakorlatba.
Az irányelv esélyegyenlőséggel foglalkozó szervek létrehozását írja elő az egyenlő bánásmód előmozdítása érdekében.
A legfontosabb felmerülő kérdés az, hogy bár a tagállamok többsége létrehozta az „esélyegyenlőséggel foglalkozó szerveket”, az uniós jogszabály által előírt feltételek közül nem mindegyik teljesült (például a feladatok független végrehajtására való képességük, hatásköreik, stb. tekintetében).
Ajánlások
E jelentés célja, hogy értékelje a 2004/113/EK irányelv tagállami végrehajtásának mértékét és következményeit, azonosítsa a meglévő hiányosságokat, és lehetséges megoldásokat javasoljon azok pótlására.
Hangsúlyozni kell az információk és a megbízható adatok fontosságát; a Bizottság részéről nagyobb átláthatóságra van szükség a folyamatban lévő jogsértési eljárások és a megtett intézkedések tekintetében. A nemi alapon történő megkülönböztetéshez kapcsolódó jogszabályok és ítélkezési gyakorlat nyilvános adatbázisának létrehozásával javítani lehetne a nemi alapon történő megkülönböztetés áldozatainak védelmét.
Figyelembe véve a nemzeti bíróságok szerepét, az e területen tevékenykedő jogi szakemberek továbbképzésének pénzügyi támogatása és uniós koordinálása szintén a hatékony végrehajtás előfeltétele.
Ami az esélyegyenlőséggel foglalkozó szerveket illeti, hatékonyabban kell ellenőrizni, hogy e szervek miként látják el feladataikat, és teljesítik-e az uniós szinten meghatározott követelményeket, továbbá támogatni kell a bevált gyakorlatok cseréjét e szervek között.
Az irányelvek időben történő átültetése szintén alapvető fontosságú, és az előadó úgy véli, hogy a jövőben a Bizottságnak minden rendelkezésére álló eszközzel ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy az irányelveket a jogalkotó által megállapított határidőn belül átültessék (EUMSZ 260. cikk).
Az uniós polgárok saját jogaikról való tájékoztatása fontos szempont e jogok érvényesítésében és a jobb végrehajtás biztosításában. Erőteljesen támogatni kell az olyan intézkedéseket, mint például az uniós és nemzeti szintű tájékoztató kampányok szervezése.
Figyelembe véve a jelenleg érvényes európai és a nemzeti ítélkezési gyakorlatot, amely a végrehajtási folyamat során alakult ki, a jogbiztonság és a világos és egyértelmű rendelkezések biztosítása érdekében a jövőbeli uniós és nemzeti szintű jogszabályok tekintetében a hangsúlyt az időben történő intézkedésekre kell helyezni.
- [1] A Bizottság megbízásából a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Nemi alapon történő megkülönböztetés az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén, és a 2004/113/EK irányelv átültetése” című, 2009. júliusi jelentés
- [2] A Bizottság megbízásából a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Jelentés a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós szabályokról: Miként ültetik át ezeket a nemzeti jogba” című, 2010-nem frissített jelentés.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
19.2.2013 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
29 0 4 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Regina Bastos, Edit Bauer, Andrea Češková, Marije Cornelissen, Tadeusz Cymański, Iratxe García Pérez, Zita Gurmai, Mikael Gustafsson, Mary Honeyball, Sophia in ‘t Veld, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Silvana Koch-Mehrin, Constance Le Grip, Astrid Lulling, Ulrike Lunacek, Elisabeth Morin-Chartier, Krisztina Morvai, Siiri Oviir, Joanna Senyszyn, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Marc Tarabella, Britta Thomsen, Marina Yannakoudakis, Anna Záborská, Inês Cristina Zuber |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Izaskun Bilbao Barandica, Minodora Cliveti, Silvia Costa, Anne Delvaux, Mariya Gabriel, Nicole Kiil-Nielsen, Katarína Neveďalová, Doris Pack, Licia Ronzulli, Angelika Werthmann |
||||