JELENTÉS a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

    19.4.2013 - (COM(2011)0290 – C7‑0135/2011 – 2011/0138(COD)) - ***I

    Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
    Előadó: Agustín Díaz de Mera García Consuegra


    Eljárás : 2011/0138(COD)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    A7-0139/2013
    Előterjesztett szövegek :
    A7-0139/2013
    Elfogadott szövegek :

    AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

    a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

    (COM(2011)0290 – C7‑0135/2011 – 2011/0138(COD))

    (Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0290),

    –   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0135/2011),

    –   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

    –   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A7‑0139/2013),

    1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

    2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

    3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

    Módosítás  1

    -

    AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI[1]*

    a Bizottság javaslatához

    ---------------------------------------------------------

    Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

    tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára,

    tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

    a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

    rendes jogalkotási eljárás keretében,[2]

    mivel:

    (3a)       A teljes vízumviszonosság olyan cél, amelyre az Uniónak mindig tevőlegesen kell törekednie harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban, ezzel hozzájárulva az uniós külpolitika nemzetközi szintű hitelességének és egységességének javításához.

    (3b)       Azon tagállami értesítés kézhezvételekor, amely szerint az 539/2011/EK rendelet II. mellékletében felsorolt valamely harmadik ország úgy döntött, hogy vízumkötelezettséget vezet be az adott tagállam állampolgáraival szemben, valamennyi tagállamnak együttesen kell fellépnie, ezzel egységes uniós választ adva egy olyan helyzetre, amely az Unió egészét érinti, és állampolgárai között megkülönböztető bánásmódot tesz lehetővé.

    (3c)       E rendeletnek mechanizmust kell létrehoznia az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében felsorolt harmadik országok vízummentességének ideiglenes felfüggesztésére olyan szükséghelyzetben, amikor egy vagy több tagállam nehézségeinek leküzdéséhez sürgős intézkedésre van szükség, figyelembe véve a szükséghelyzet által az Unió egészére gyakorolt összhatást.

    (3d)       A jelentős és hirtelen növekedés az 50%-os küszöb meghaladását jelenti. A növekedés ugyanakkor alacsonyabb küszöb esetén is jelentősnek és hirtelennek tekinthető, amennyiben a Bizottság a nyomás alatt álló tagállam által bejelentett konkrét esetben azt helyénvalónak tekinti.

    (3e)       Az alacsony elfogadási arány a menedékjog iránti kérelmek kevesebb mint 3%-ának elfogadását jelenti. Az elfogadás ennél magasabb százalékhatár esetén is alacsony arányúnak tekinthető, amennyiben a Bizottság a nyomás alatt álló tagállam által bejelentett konkrét esetben azt helyénvalónak tekinti.

    (3f)        El kell kerülni azokat a visszaéléseket, amelyek az egy adott harmadik ország állampolgárai számára rövid távú tartózkodás esetére biztosított vízummentes beutazásból következhetnek, valamint fel kell lépni e visszaélésekkel szemben, amennyiben ezen állampolgárok fenyegetést jelentenek a tagállamok közrendjére és belső biztonságára.

    (3g)       Az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében felsorolt valamely harmadik ország állampolgárai vízumkötelesség alóli mentességének – a viszonosság eszközeként vagy szükséghelyzetben történő – felfüggesztésére alkalmazható átlátható és hatékony mechanizmus kialakítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az 539/2001/EK rendelet II. mellékletének a vízumkötelezettségnek ideiglenesen újra alávetett harmadik országgal kapcsolatos módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során – szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során gondoskodnia kell arról, hogy a vonatkozó dokumentumokat egyidejűleg, időben és megfelelő módon továbbítsa az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Szükséghelyzethez kapcsolódó kivételes esetekben, amikor egy vagy több tagállam nehézségeinek leküzdéséhez sürgős intézkedésre van szükség, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy a sürgősségi eljárásnak megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az 539/2001/EK rendelet II. mellékletének a vízumkötelezettségnek ideiglenesen újra alávetett harmadik országgal kapcsolatos módosítására vonatkozóan.

    (6)         Mivel az 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 21-i 1932/2006/EK tanácsi rendelet által bevezetett, menekültekre és hontalan személyekre vonatkozó vízumszabályok nem alkalmazandók ▌, ha az ilyen személyek az Egyesült Királyságban vagy Írországban rendelkeznek lakóhellyel, tisztázni kell azoknak a menekülteknek és hontalan személyeknek a vízumkötelezettséggel kapcsolatos helyzetét, akik az Egyesült Királyságban vagy Írországban rendelkeznek lakóhellyel. E rendeletnek e személyekkel kapcsolatban a tagállamokra kell bíznia a vízummentességnek vagy a vízumkötelezettségnek a nemzetközi kötelezettségeiknek megfelelő eldöntését. A tagállamoknak e döntésükről értesíteniük kell a Bizottságot.

    (8)         E rendeletnek meg kell teremtenie a nemzetközi jog hatálya alá eső, de nemzetközi kormányközi szervezeteknek nem minősülő egyes jogalanyok által kiállított úti okmányok birtokosaira vonatkozó vízumkötelezettség, illetve vízummentesség jogalapját.

    (8a)       Az 539/2001/EK rendelet nem érinti azon nemzetközi megállapodások alkalmazását, amelyeket az Európai Közösség az említett rendelet hatálybalépését megelőzően kötött, és amelyek – az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának figyelembevétele mellett – szükségessé teszik a közös vízumszabályoktól való eltérést.

    (9)         E rendelet, a schengeni vívmányokat az Európai Unió keretébe beillesztő jegyzőkönyvnek megfelelően, a schengeni vívmányok továbbfejlesztését jelenti; ezeket a vívmányokat az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a schengeni vívmányokat alkotó valamennyi rendelkezés, illetve határozat jogalapjának megállapítása céljából a schengeni vívmányok meghatározásáról szóló, 1999. május 20-i 1999/435/EK tanácsi határozat[3] A. melléklete határozza meg.

    (10)       Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás[4] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK határozat[5] 1. cikke B. pontjában említett területhez tartoznak.

    (11)       Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás[6] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat[7] 3. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

    (12)       Liechtenstein tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz[8] való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK ▌ határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat[9] 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke B. pontjában említett terület alá tartoznak.

    (13)       Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozattal[10] összhangban nem vesz részt. Az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt a rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

    (14)       Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyeknek alkalmazásában Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozattal[11] összhangban nem vesz részt. Írország ezért nem vesz részt a rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

    ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

    1. cikk

    Az 539/2001/EK rendelet a következőképpen módosul:

    1.        Az 1. cikk a következőképpen módosul:

    aa)      a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

    „(4)     Amennyiben egy, a II. mellékletben található listán szereplő harmadik ország vízumkötelezettséget vezet be, azt újra bevezeti vagy fenntartja egy vagy több tagállam állampolgáraival szemben, a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:

    a)        az érintett tagállam a vízumkötelezettség harmadik ország általi bevezetését követő (30) napon belül, vagy amennyiben a vízumkötelezettség érvényben van, e rendelet hatálybalépését követő (30) napon belül írásban értesíti erről az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.

    Ennek az értesítésnek:

    i. tartalmaznia kell az intézkedés hatálybalépésének időpontját, valamint az érintett úti okmányok és vízumok típusát;

    ii. részletesen be kell mutatnia azon előzetes intézkedéseket, amelyeket az érintett tagállam annak érdekében hozott, hogy közötte és a szóban forgó harmadik ország között vízummentesség legyen érvényben, továbbá tartalmaznia kell minden lényeges információt.

    Az értesítéssel kapcsolatos információkat – köztük a vízumkötelezettség hatálybalépésének időpontját, valamint az érintett úti okmányok és vízumok típusát – a Bizottságnak haladéktalanul közzé kell tennie az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában.

    Amennyiben a harmadik ország úgy határoz, hogy a vízumkötelezettséget feloldja, az értesítést nem kell megtenni vagy vissza kell vonni;

    b)        a Bizottság – az értesítés közzétételét követően azonnal és az érintett tagállammal konzultálva – lépéseket tesz a harmadik ország hatóságaival együtt a vízummentesség visszaállítása vagy bevezetése érdekében, és e lépésekről haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot;

    c)        amennyiben a (b) ponttal összhangban mindenekelőtt politikai, gazdasági és kereskedelmi téren megtett lépések ellenére a harmadik ország (90) nappal az értesítés(ek) közzétételét követően nem oldotta fel a vízumkötelezettséget, az érintett tagállam felkérheti a Bizottságot, hogy javasolja az adott harmadik ország állampolgárai számára a vízumkötelezettség alól biztosított mentesség felfüggesztését.

    Ha egy tagállam ilyen kérelmet nyújt be, arról tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot;

    d)        a Bizottság a további lépések megfontolása során figyelembe veszi az érintett tagállam által hozott intézkedések eredményét, a vízummentesség visszaállítása vagy bevezetése érdekében a (b) ponttal összhangban tett lépéseket, valamint azon következményeket, amelyekkel a vízumkötelezettség alóli mentesség felfüggesztése járhat az Uniónak és tagállamainak a szóban forgó harmadik országgal való külkapcsolataira nézve;

    e)        amennyiben a harmadik ország az értesítés közzétételét követő 6 hónap múlva sem oldotta fel a vízumkötelezettséget, a Bizottság a tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére:

                           i.         a 4a. és a 4b. cikkekkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el a II. melléklet módosítására és az érintett harmadik ország állampolgárai esetében a vízumkötelezettség alóli mentesség tizenkét hónapra történő felfüggesztésére; vagy

    ii.        jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli a helyzetet, és indokolást ad arról, hogy miért nem javasolja a vízumkötelezettség alóli mentesség felfüggesztését. A Bizottság e jelentésben minden releváns tényezőt figyelembe vesz, így az érintett tagállam által hozott intézkedések eredményét, a vízummentesség visszaállítása vagy bevezetése érdekében a (b) ponttal összhangban tett lépéseket, valamint azon következményeket, amelyekkel a vízumkötelezettség alóli mentesség felfüggesztése járhat az Uniónak és tagállamainak a szóban forgó harmadik országgal való külkapcsolataira nézve;

    f)        amennyiben az érintett harmadik ország 24 hónappal az értesítés közzétételét követően sem oldotta fel a vízumkötelezettséget, a Bizottság az 4a. és a 4b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a II. melléklet módosítására és az érintett harmadik ország állampolgárai esetében a vízumkötelezettség alóli mentesség tizenkét hónapra történő ideiglenes felfüggesztésére;

    g)        amennyiben az (e), (i) vagy (f) pontban említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépését követő (6) hónap elteltével az érintett harmadik ország nem oldotta fel a vízumkötelezettséget, a Bizottság a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően elfogadandó jogalkotási javaslatot nyújthat be, amelynek célja az érintett harmadik országra vonatkozó hivatkozás áthelyezése a II. mellékletből az I. mellékletbe;

    h)       az (e), (f) és (g) pontban említett eljárások nem akadályozzák a Bizottságot abban, hogy bármikor a rendelet módosítására irányuló javaslatot nyújtson be annak érdekében, hogy az érintett harmadik országra vonatkozó hivatkozást a II. mellékletből az I. mellékletbe helyezzék át;

    i)        amennyiben a szóban forgó harmadik ország eltörli a vízumkötelezettséget, az érintett tagállam(ok) haladéktalanul értesíti(k) erről az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot. Az értesítést a Bizottság közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában. Az (e), (i) vagy (f) pont alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya az értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követően hét nappal megszűnik. Amennyiben a szóban forgó harmadik ország két vagy több tagállam állampolgáraival szemben vezetett be vízumkötelezettséget, ez kizárólag az utolsó értesítés közzétételét követően érvényes.

    j)         a Bizottság a 4b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadja a II. melléklet megfelelő kiigazítását annak érdekében, hogy az tükrözze az (i) pontban említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatályának megszűnését.”

    bb)      az (5) bekezdést el kell hagyni.

    2.        A rendelet az alábbi cikkekkel egészül ki:

    „1a. cikk ▌

    (1)      Az 1. cikk (2) bekezdésétől eltérve a II. mellékletben felsorolt valamely harmadik ország esetében szükséghelyzet(ek)ben végső lehetőségként és ideiglenes jelleggel az 1. cikk (1) bekezdése alkalmazandó, amennyiben e cikkel összhangban ilyen határozat születik.

    (2)      Egy tagállam értesítheti a Bizottságot, amennyiben azzal szembesül, hogy az alábbi körülmények közül egy vagy több fennáll, és azok olyan szükséghelyzethez vezetnek, melyet önállón nem tud orvosolni:

    a)        a II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országok azon állampolgárainak száma, akik a tagállam területén jogtalanul tartózkodnak, hat hónapos időszakon keresztül az előző év azonos időszakához képest jelentős mértékben és hirtelen ▌nagyobb lesz;

    b)        a II. mellékletben foglalt listán szereplő valamely harmadik ország állampolgárai által benyújtott menedékjog iránti kérelmek száma, amely országok vonatkozásában a menedékjog iránti kérelmek elfogadási aránya alacsony volt, hat hónapos időszakon keresztül az előző év azonos időszakához képest jelentős mértékben és hirtelen ▌magasabb lesz, és ez a menekültügyi rendszerre különleges nyomást gyakorol;

    c)        egy tagállam által a II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országhoz saját állampolgáraira vonatkozóan benyújtott és elutasított visszafogadási kérelmek száma hat hónapos időszakon keresztül az előző év azonos időszakához képest jelentős mértékben és hirtelen ▌magasabb lesz.

    Az értesítésnek tartalmaznia kell az alapjául szolgáló indokokat, és közölni kell a vonatkozó adatokat és statisztikákat, valamint azon előzetes intézkedések részletes magyarázatát, amelyeket az érintett tagállam a helyzet orvoslása érdekében megtett. A Bizottság az érintett tagállamtól érkező tájékoztatás kézhezvételét követően haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

    (3)       A Bizottság megvizsgálja az egy vagy több tagállam által a (2) bekezdés szerint küldött értesítés(eke)t, és ennek során figyelembe veszi az alábbiakat:

    a)        a (2) bekezdésben leírt helyzetek által érintett tagállamok száma;

    b)        a növekedés összhangban áll-e a (2) bekezdés (a), (b) vagy (c) pontjával;

    c)        a növekedések – a tagállamok által szolgáltatott adatokból ▌kitűnően – összességében milyen hatást gyakorolnak az Unió migrációs helyzetére;

    d)        a FRONTEX, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal vagy az Europol által készített jelentések, amennyiben az értesítésben foglalt konkrét eset körülményei ezt szükségessé teszik;

    e)        a közrend és a belső biztonság átfogó kérdése az érintett tagállammal vagy tagállamokkal folytatott konzultáció alapján.

    A Bizottság e vizsgálat eredményeiről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

    (3a)     A Bizottság figyelembe veszi, hogy milyen következménnyel járna a vízumkötelezettség alóli mentesség felfüggesztése az Uniónak és tagállamainak a szóban forgó harmadik országgal való külkapcsolataira nézve, és az érintett harmadik országgal szoros együttműködésben igyekszik alternatív hosszú távú megoldásokat találni.

    (3b)     Amennyiben a Bizottság a 3a. cikkben említett vizsgálat alapján megállapítja, hogy intézkedésekre van szükség, az értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül a 4a. és a 4b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a II. melléklet módosítására és az érintett harmadik ország állampolgárai esetében a vízumkötelezettség alóli mentesség (tizenkét) hónapra történő ideiglenes felfüggesztésére.

               Amennyiben az érintett harmadik ország állampolgáraira vonatkozó vízummentesség felfüggesztésére irányuló határozat esetén rendkívül sürgős okokból szükséges, a 4c. cikkben előírt eljárás alkalmazandó az e cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.

    (4)       A Bizottság a (3b) bekezdés szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus érvényességének letelte előtt – az érintett tagállammal/tagállamokkal együttműködve – jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentéshez csatolhatja az e rendelet olyan módosítására irányuló javaslatát, hogy az adott harmadik országra vonatkozó hivatkozást az I. mellékletbe helyezzék át.

    1b. cikk

    Legkésőbb négy évvel e rendelet hatálybalépését követően a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére, amelyben értékeli a viszonossági és a felfüggesztési mechanizmus hatékonyságát, és szükség esetén e rendeletet módosító jogalkotási javaslatot terjeszt be az 1. és az 1a. cikkben említett mechanizmusok módosítása érdekében. Az Európai Parlament és a Tanács e javaslatról rendes jogalkotási eljárás keretében határoz.”

    4.        A 4. cikk a következőképpen módosul:

    a)        az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

    „(1)     A tagállamok kivételt tehetnek az 1. cikk (1) bekezdésében előírt vízumkötelezettség vagy az 1. cikk (2) bekezdésében előírt vízummentesség alól, az alábbiak számára:

    a)        diplomata útlevéllel, szolgálati/hivatali útlevéllel vagy különleges útlevéllel rendelkező személyek;

    aa)      a polgári légi közlekedési és tengerhajózási személyzet tagjai feladataik ellátása közben;

    ab)      a polgári tengerhajózási személyzet partra szálló tagjai, amennyiben rendelkeznek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeinek (az 1958. május 13-i 108. számú vagy a 2003. június 16-i 185. számú egyezmény) vagy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a nemzetközi tengeri forgalom könnyítéséről szóló, 1965. április 9-i egyezményének (FAL-egyezmény) megfelelően kiállított tengerészigazolvánnyal;

    ac)      katasztrófa vagy baleset során a sürgősségi ellátást vagy mentést végző missziók személyzete és tagjai;

    b)        a nemzetközi belvízi utakon hajózó járművek polgári személyzete;

    c)         az egy vagy több uniós tagállam részvételével működő kormányközi nemzetközi szervezetek vagy az érintett tagállam által a nemzetközi jog hatálya alá tartozóként elismert egyéb jogalanyok által az említett szervezetek vagy jogalanyok tisztviselői részére kiállított úti okmányok birtokosai”.

    b)        a (2) bekezdés a következő ▌ponttal egészül ki:

    „d)      a menekültek vízumkötelezettségének eltörléséről szóló, 1959. április 20-án Strasbourgban aláírt európai megállapodásból eredő kötelezettségek sérelme nélkül azokat a menekültnek elismert és hontalan személyeket, valamint egyetlen ország állampolgárságával sem rendelkező más személyeket, akik az Egyesült Királyságban vagy Írországban rendelkeznek lakóhellyel, és az Egyesült Királyság vagy Írország által kiállított olyan úti okmánnyal rendelkeznek, amelyet az érintett tagállam elismer.”;

    5.        A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:

    „4a. cikk

    (1) Az 1. cikk (4) bekezdésének e) és i) pontjában, az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontjában és az 1a. cikk (3b) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok oly módon módosítják a II. mellékletet, hogy az érintett harmadik országra vonatkozó hivatkozásba beillesztik az adott harmadik ország állampolgárai vízumkötelezettség alóli mentessége felfüggesztésének kezdő és záró dátumára vonatkozó információkat.

    (2) Az 1. cikk (4) bekezdésének e) és i) pontjában, az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontjában és az 1a. cikk (3b) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a tagállamok konzulátusain rendelkezésre álló erőforrásokat figyelembe véve határozzák meg a vízumkötelezettség alóli mentesség felfüggesztése hatálybalépésének időpontját. Ez az időpont hat–kilenc hónappal az utánra esik, hogy a Bizottság a 4b. cikk (4) bekezdésének megfelelően értesítette az Európai Parlamentet és a Tanácsot a felhatalmazáson alapuló jogi aktusról.

    (3) A (2) bekezdéstől eltérve az 1a. cikk (3b) bekezdésének második albekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus a 4c. cikknek megfelelően hatálybalépésétől kezdve haladéktalanul alkalmazandó.

    (4) Az 1. cikk (4) bekezdésének e) és i) pontjában, az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontjában és az 1a. cikk (3b) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét a Bizottság legfeljebb 12 hónapos időszakra meghosszabbíthatja. Amennyiben a Bizottság az 1. cikk (4) bekezdésének g) pontja, 1. cikk (4) bekezdésének h) pontja vagy 1a. cikkének (4) bekezdése értelmében a rendelet módosítását javasolja egy harmadik országra vonatkozó hivatkozásnak az I. mellékletbe történő áthelyezése érdekében, a hatályos felhatalmazáson alapuló jogi aktus érvényességét legfeljebb 12 hónapos időtartamra meghosszabbítja. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus érvényességének meghosszabbítására irányuló határozatot a 4b. cikkel összhangban kell elfogadni, a II. mellékletet pedig az (1) bekezdésnek megfelelően kell módosítani.

    4b. cikk

    (1)      A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

    (2)      A Bizottságot az 1. cikk (4) bekezdésének e) és i) pontjában, az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontjában, az 1. cikk (4) bekezdésének j) pontjában, valamint az 1a. cikk (3b) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörrel az e rendelet hatálybalépését követő ötéves időszakra kell feljogosítani. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

    (3)      Az Európai Parlament vagy a Tanács az 1. cikk (4) bekezdésének e) és i) pontjában, az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontjában, valamint az 1a. cikk (3b) bekezdésében említett felhatalmazást bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában történt kihirdetését követő napon, illetve az ott megjelölt későbbi napon lép érvénybe. Nem érinti a már hatályos felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

    (4)      A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

    (5)      Az 1. cikk (4) bekezdésének e) és i) pontja, az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontja, valamint az 1a. cikk (3b) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő (két) hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

    4c. cikk

    (1)      Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus haladéktalanul hatályba lép és alkalmazandó, amennyiben a (2) bekezdésnek megfelelően nem emelnek ellene kifogást. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazásának okait.

    (2)      Az Európai Parlament vagy a Tanács a 4b. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. A Bizottság ebben az esetben az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelő határozatáról szóló értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a jogi aktust.”

    2. cikk

    Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

    Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

    Kelt ...,

    Az Európai Parlament részéről                     a Tanács részéről

    az elnök                                                         az elnök

    • [1] * Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket a ▌jel mutatja.
    • [2]  Az Európai Parlament …-i álláspontja
    • [3]       HL L 176., 1999.7.10., 1. o.
    • [4]       HL L 176., 1999.7.10., 36. o.
    • [5]       HL L 176., 1999.7.10., 31. o.
    • [6]       HL L 53., 2008.2.27., 52. o.
    • [7]       HL L 53., 2008.2.27., 1. o.
    • [8]        HL L 160., 2011.5.18., 21. o.
    • [9]       HL L 160., 2011.5.18., 19. o.
    • [10]       HL L 131., 2000.6.1., 43. o.
    • [11]     HL L 64., 2002.3.7., 20. o.

    INDOKOLÁS

    Az 539/2001/EK rendelet felsorolja azon harmadik országokat, amelyek állampolgárai az Unió külső határainak átlépésekor vízumkötelezettség alá esnek, illetve amelyek állampolgárai e kötelezettség alól mentesek. A rendelet megállapítja azon feltételeket, amelyek értelmében adott harmadik ország állampolgárai az Európai Unió területén történő rövid távú tartózkodás esetén vízummentességet élvezhetnek.

    A vízummentességről szóló döntést az érintett országnak a szabálytalan bevándorlás, a közrend és biztonság, az Európai Unió külkapcsolatai, a területi kohézió és a viszonosság elve tekintetében történő értékelésével kapcsolatos eljárást követően hozzák meg.

    Az 539/2001/EK rendelet módosítására irányuló jelen javaslat célja olyan védzáradék létrehozása, amely lehetővé teszi a vízummentesség szükséghelyzet esetén történő gyors és ideiglenes felfüggesztését; a viszonossági mechanizmus módosítását; a közösségi vízumkódexnek megfelelő fogalommeghatározások létrehozását; harmadik ország állampolgáraira, menekültekre és hontalan személyekre, a Közösségen kívüli ország állampolgárainak bizonyos csoportjaira, valamint a nemzetközi jog hatálya alá tartozó jogalanyok által kiállított laissez-passer-k vagy útlevelek birtokosaira vonatkozó vízummentesség feltételeit; és végül a tagállamok nemzetközi megállapodásokból eredő kötelezettségeit.

    AZ ELŐADÓ ÉSZREVÉTELEI

    A jelentésnek – még ha pusztán a felvetés szintjén is – objektív áttekintést kell nyújtania az összes vizsgált elem tekintetében és értékelnie kell nem csupán a közösségi megközelítést, hanem az Unión kívüli országok álláspontját is.

    Ellentmondásos, hogy az Unión belül a vízumot a szabálytalan bevándorlás növekedésének féken tartásához szükséges eszköznek tekintik, ugyanakkor meglepőnek tartják, hogy Közösségen kívüli országok ugyanilyen célból hasonló kényszert vezetnek be.

    A közös vízumpolitika a bevándorlás területének alapvető eleme, kulcsszerepet juttatva a vízumnak, amelyet a szabálytalan bevándorlás ellenőrzésére szolgáló eszköznek tekint.

    A rendelet módosítására irányuló javaslat a Bizottság válasza a közösségi vízumrendszer közelmúltbeli nem megfelelő alkalmazására. Megállapítható, hogy harmadik országok jelentős számú állampolgára, kihasználva a vízummentesség lehetőségét, azért utazott be az Unió területére, hogy kevéssé indokolt módon nemzetközi védelmet kérjen.

    A Bizottság javaslata nem pusztán technikai jellegű rendelkezések kialakítására szorítkozik, hanem politikai természetű intézkedéseket is tartalmaz. Az ún. védzáradék bevezetése a viszonossági mechanizmussal együtt olyan eszközöket hoz létre, amelyek alkalmazása hatással lehet az Európai Unió nemzetközi kapcsolatainak területére is.

    A terminológiát illetően az Európai Parlament már több alkalommal állást foglalt annak szükségessége mellett, hogy a bevándorlás kifejezést, amennyiben az a tagállamok jogi szabályozásában foglaltakkal ellentétesen történik, ne az illegális, hanem a szabálytalan jelző előzze meg.

    Védzáradék: ezen eszköznek megfelelőbb elnevezést kell adni, mivel célja a vízumkényszer alóli mentesség felfüggesztése adott körülmények esetén, így célszerűbb lenne más olyan megfogalmazással élni, mint például felfüggesztési záradék vagy mechanizmus, vagy egyszerűen törölni a jelenlegi kifejezést.

    A záradék megfogalmazása számos kérdést vet fel. Először is egyértelművé kell tenni, hogy a záradék alkalmazását vajon szigorú feltételekhez kell-e kötni, amint azt a Bizottság javasolja, vagy ellenkezőleg, az rugalmasabb módon is aktiválható, ahogyan azt néhány tagállam szorgalmazza.

    Logikusnak tűnik, hogy a mechanizmus aktiválása csak igen konkrét szükséghelyzetekben történhet meg, illetve azokban az esetekben, ha a szabálytalan bevándorlók vagy a nemzetközi védelemmel kapcsolatos indokolatlan kérelmek számának hirtelen és „jelentős mértékű” növekedése tapasztalható.

    Az arra vonatkozó döntést, hogy a növekedés mikor éri el a kritikus szintet, és ennek megfelelően mikor kell felfüggeszteni a vízummentességet, nemcsak abban az esetben kell meghozni, ha a százalékos arány eléri az 539/2001/EK rendelet módosítására irányuló javaslatban megállapított szintet, hanem akkor is, ha az egyes esetek értékelési folyamata során ezt szükségesnek ítélik. Ennek érdekében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia az érintett tagállam által küldött értesítést, a benyújtott adatokat és statisztikákat, a Frontex, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal vagy az Europol jelentéseit az adott körülményeknek megfelelően, továbbá a migrációs helyzet fokozódásának Unióra gyakorolt általános hatását.

    Ezért tehát a százalékos arányok alkalmazása mint az értékelési eljárás megindításának objektív összetevője kielégítőnek tűnik. A százalékos arányoknak kizárólag ezt a célt, tehát az értékelési eljárás megindítását kellene szolgálniuk. Az Európai Bizottság csak az egyes esetekkel kapcsolatos teljes értékelés elvégzése után lesz képes annak egyértelmű megállapítására, hogy a vizsgált körülmények elégséges alapot jelentenek-e a vízummentesség felfüggesztésének bevezetéséhez. Ezen körülményeknek a szabálytalan bevándorlás vagy a nemzetközi védelemre irányuló kérelmek számának az előző éves időszakoz képest történő „jelentős mértékű” növekedését kell takarniuk.

    A komitológiai eljárást illetően kívánatos lenne az Európai Parlament részvétele az eljárás kezdetétől fogva, amikor is az Európai Bizottság dönt valamely tagállam által benyújtott értesítés vizsgálatáról, amely értesítést egyébként is továbbítani kellene a Parlamentnek. Ez azt jelenti, hogy a Parlamentet a Bizottsággal egy időben kell tájékoztatni, amikor egy tagállam felfüggesztésre irányuló kérelmet nyújt be, nem csak akkor, amikor megkezdődik a komitológiai eljárás.

    A viszonosság kérdése: ez a közös vízumpolitika egyik ihlető elve, mivel a vízummentességet élvező harmadik országoknak ugyanilyen kedvezményt kell biztosítaniuk az Európai Unió összes polgára számára.

    Jóllehet biztos ugyan, hogy egy ilyen elv inspirációt nyújthat a szóban forgó politika területén, ez nem lehet érv arra, hogy kétségbe vonjuk egy harmadik ország által valamely tagállam állampolgáraival szemben bevezetett vízumkényszer jogszerűségét, amikor e harmadik ország úgy ítéli meg, hogy az adott tagállam szabálytalan bevándorlási forrássá vált.

    Ezen a ponton el kell gondolkodnunk azon okokon, amelyek miatt uniós polgárok az Európai Unión kívül kérhetnek nemzetközi védelmet. Akár biztos, akár nem, hogy az ilyen kérelmek többségét pusztán gazdasági szempontok indokolják, amelyek összekapcsolódnak az igen nagyvonalú menekültügyi rendszerek által ébresztett várakozásokkal, ezen szélsőség nem akadályozhatja annak elismerését, hogy az európai integrációs rendszerek kisebbségek számára kedvező megerősítésére van szükség, amely terület a tagállamok hatáskörébe tartozik, és amelynek esetében talán uniós lendületre és közös kialakításra lenne szükség.

    Ami magát a viszonosságot illeti, nyilvánvaló, hogy a Bizottság által kifejtettek ellenére a 851/2005/EK rendelet által módosított jelenlegi rendszer nem hatékony. Bár az 539/2001/EK rendeletben eredetileg meghatározott automatizmus újbóli bevezetésére nincs szükség, szükséges viszont a jelenlegi mechanizmus alapos felülvizsgálata a tagállamok közötti egységes fellépések és a szolidaritás szavatolása érdekében. Egyéb szempontok – például az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatai – nem sodorhatják veszélybe a közös vízumpolitika alappilléreit.

    Ebben a tekintetben igen fontos, hogy megvalósuljanak az idén márciusban elfogadott 2011/2053 írásbeli nyilatkozatban foglalt célkitűzések, amelyek értelmében az Európai Parlament kérte a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást a viszonosság elvét nem betartó harmadik országokra, és hangsúlyozta, hogy az érintett országok pozitív válaszlépéseinek hiányában vissza kell állítani a vízumkényszert. Ennek érdekében a Parlament felkérte az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre „új mechanizmust, amely teljes viszonosságot szavatol valamennyi tagállam számára, ezáltal biztosítva, hogy amennyiben egy harmadik ország nem tartja be a vízumviszonosság elvét, valamennyi tagállamnak vízumkényszert kell bevezetnie az érintett ország állampolgáraival szemben”.

    2009. július 14-én Kanada visszaállította a vízumkényszert a cseh állampolgárokkal szemben. Azóta két és fél év telt el anélkül, hogy az észak-amerikai ország visszavonta volna döntését az Európai Bizottság által e tekintetben alkalmazott nyomásgyakorlás ellenére.

    Az idézett eset kedvező kimenetelű megoldásának hiánya az Európai Unió közös vízumpolitikájára különösen veszélyes precedenst teremt, és egyértelműen rávilágít a hatályos mechanizmus hiányosságaira. Ezért olyan mechanizmus létrehozására van szükség, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy bár nem automatikusan, de gyors ütemben reagálni tudjon a viszonosság elvének megsértése esetén.

    Elegendő lenne a vízumkényszer ideiglenesen újbóli bevezetése egy elővigyázatossági időszakra, amelynek azonban megfelelően hosszúnak kell lenni ahhoz, hogy a harmadik ország felülvizsgálhassa döntését, az Európai Unió pedig garanciákat biztosíthasson a szabálytalan bevándorlás tekintetében. Ezen időszak leteltével a Bizottság javasolhatná az érintett ország felvételét az 539/2001/EK rendelet I. mellékletében szereplő országok listájára.

    Harmadik országok szolgáltatóinak helyzete tekintetében az alábbiak mondhatók el: valamely konkrét ország állampolgárai történő hivatkozás, mint például Törökország esetében, logikusnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg egyedi esetről van szó. Mindazonáltal nem volna célszerű egy kizárólag ilyen helyzetre vonatkozó hivatkozás, különösen akkor, amikor az Európai Unió Bíróság joggyakorlata a rendelet újabb módosításait teheti szükségessé a jövőben hasonló esetek vizsgálatakor. Ezért a javaslatot úgy kellene módosítani, hogy tartalmazzon hivatkozást a Bíróság joggyakorlatának figyelembevételére anélkül, hogy bármilyen hivatkozást tartalmazna a Közösségen kívüli polgárok állampolgárságára.

    További kérdések: a reformban szereplő többi kérdés technikaibb jellegű, és nem jelent problémát ebből a szempontból.

    Új fogalommeghatározások: ezeket naprakésszé kell tenni a vízumkódexnek megfelelően, és figyelembe kell venni az Európai Bíróság rövid távú tartózkodással kapcsolatos értelmezését.

    Az Egyesült Királyságban vagy Írországban lakóhellyel rendelkező menekültek és hontalan személyek: mivel az említett tagállamok vonatkozásában nem létezik a vízumok kölcsönös elismerése, illetve hasonló eszközök vagy tartózkodási engedélyek egyenértékűsége, a javaslat e személyek csoportja esetében teljes mértékben szabad kezet ad a tagállamoknak a vízummentességről vagy a vízumkényszer fenntartásáról szóló döntés meghozatalában.

    Harmadik országok állampolgárainak bizonyos csoportjaival történő összehangolás: a rendelet lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy megszüntessék a vízumkényszert nem közösségi állampolgárok bizonyos csoportjai, konkrétan polgári légi járművek és hajók személyzete, diplomata-útlevéllel, különleges, hivatalos vagy nemzetközi kormányközi szervezetek vagy a nemzetközi jog hatálya alá tartozó egyéb jogalanyok által kiállított útlevelek birtokosai esetében.

    VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (24.11.2011)

    az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

    a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról
    (COM(2011)0290 – C7‑0135/2011 – 2011/0138(COD))

    A vélemény előadója: Andrey Kovatchev

    RÖVID INDOKOLÁS

    A Külügyi Bizottság üdvözli az Európai Bizottságnak az 539/2001/EK rendelet módosítására irányuló javaslatát.

    Amint azt a bizottsági javaslat részletesen kifejti, a viszonossági mechanizmust módosítani kell annak érdekében, hogy teljes mértékben összhangban legyen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) rendelkezéseivel.

    A Külügyi Bizottság egyetért azzal, hogy a jelenlegi viszonossági mechanizmus hatékonynak bizonyult, és a szükséges kodifikációs eljáráson túlmenő módosítása nem indokolt. Emellett úgy véli, hogy mielőtt a Bizottság javaslatot tenne a szóban forgó harmadik ország állampolgáraival szembeni vízumkötelezettség ideiglenes visszaállítására, a kérdést a Tanácsban és az Európai Parlamentben is meg kell tárgyalni.

    A védzáradék bevezetésére vonatkozó javaslat tekintetében a bizottság elismeri, hogy egy ilyen, a jövőre nézve általános keretet nyújtó záradék megléte segíthet legyőzni néhány tagállam további vízumliberalizációs folyamatokkal szembeni ellenállását, valamint az Unió partnerei számára növelheti az uniós politikák és döntéshozatali mechanizmusok átláthatóságát.

    A bizottság megérti az új 1a. cikkben javasolt relatív mutatók szükségességét, ugyanakkor úgy véli, hogy a védzáradék alkalmazását az abszolút számok jelentős mértékű emelkedéséhez kell kötni. A bizottság üdvözli az Európai Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy az intézkedésekre nem automatikusan kerül sor, és hogy a harmadik országra vonatkozó vízummentesség felfüggesztésének megfelelőségét annak figyelembevételével értékelik, hogy az adott „szükséghelyzet” hány tagállamot érint, és összességében milyen hatást gyakorol az Európai Unió migrációs helyzetére.

    Emellett a Külügyi Bizottság kitart amellett, hogy a „szükséghelyzet” Európai Bizottság általi értékelésekor az uniós külpolitika szélesebb összefüggéseit, valamint különösen a vízummentesség felfüggesztésének az Unió érintett harmadik országgal és környező régióval szembeni helyzetére és politikáira gyakorolt hatását is figyelembe kell venni. A vízummentesség biztosítása minden esetben az EU és valamely harmadik ország vagy régió közötti szélesebb körű kapcsolatok egyik eleme. Ezért a vízumkötelezettség újbóli bevezetése nem választható külön ettől a szélesebb körű folyamattól, és különösen nem veszélyeztetheti az Európai Unió külső politikáinak következetességét.

    A bizottság ezért javasolja, hogy az Európai Bizottság a tagállamtól kapott tájékoztatást ne csak a tagállamok által szolgáltatott adatok, valamint a Frontex és/vagy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által készített jelentések alapján vizsgálja meg, hanem vegye figyelembe az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által készített értékelést is. Ennélfogva a Bizottság illetékes szolgálatainak, valamint a Frontexnek és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak az EKSZ-t a lehető leghamarabb be kell vonnia a folyamatba.

    MÓDOSÍTÁSOK

    a Külügyi Bizottság felkéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy jelentésébe foglalja be az alábbi módosításokat:

    Módosítás  1

    Rendeletre irányuló javaslat

    1 preambulumbekezdés

    A Bizottság által javasolt szöveg

    Módosítás

    (1) Ez a rendelet a vízumokra vonatkozó olyan védzáradékot ír elő, amely lehetővé teszi a pozitív listán szereplő harmadik ország vízummentességének gyors és ideiglenes felfüggesztését olyan szükséghelyzetben, amikor egy vagy több tagállam nehézségeinek leküzdéséhez azonnali intézkedésre van szükség, figyelembe véve a szükséghelyzet által az Európai Unió egészére gyakorolt összhatást.

    (1) Ez a rendelet a vízumokra vonatkozó olyan védzáradékot ír elő, amely lehetővé teszi a pozitív listán szereplő harmadik ország vízummentességének gyors és ideiglenes felfüggesztését olyan szükséghelyzetben, amikor egy vagy több tagállam nehézségeinek leküzdéséhez azonnali intézkedésre van szükség, figyelembe véve a szükséghelyzet által az Európai Unió egészére gyakorolt összhatást, valamint a vízummentesség felfüggesztése esetén a harmadik országokkal szembeni külkapcsolati politikákra gyakorolt hatást.

    Indokolás

    Fontos hangsúlyozni, hogy a vízumkötelezettség újbóli bevezetésének az Európai Unió külpolitikájára és harmadik országokkal fenntartott kapcsolataira gyakorolt hatását is figyelembe kell venni.

    Módosítás  2

    Rendeletre irányuló javaslat

    1 cikk – 2 pont

    539/2001/EK rendelet

    1a cikk – 1 bekezdés

     

    A Bizottság által javasolt szöveg

    Módosítás

    1. E cikk (2)–(5) bekezdését kell alkalmazni azokban az esetekben, ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzetbe kerül, amelyet a következők előfordulásának bármelyike jellemez:

    1. E cikk (2)–(5) bekezdését kell alkalmazni azokban az esetekben, ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzetbe kerül, amelyet a következők előfordulásának bármelyike jellemez:

    a) a II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országok azon állampolgárainak száma, akik a tagállam területén illegálisan tartózkodnak, hat hónapos időszakon belül a megelőző hat hónapos időszakhoz képest hirtelen legalább 50 %-kal megnő;

    a) a II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országok azon állampolgárainak száma, akik a tagállam területén illegálisan tartózkodnak, hat hónapos időszakon belül az előző év azonos időszakához képest hirtelen jelentős mértékben megnő, és ez összességében komoly hatást gyakorol az érintett tagállamok migrációs helyzetére;

    b) a II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országok állampolgárai által benyújtott menedékjog iránti kérelmek száma, amely országok vonatkozásában a menedékjog iránti kérelmek elfogadási aránya a megelőző hat hónapos időszakban 3 %-nál alacsonyabb volt, hat hónapos időszakon belül a megelőző hat hónapos időszakhoz képest hirtelen legalább 50 %-kal megnő;

    b) a II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országok állampolgárai által benyújtott menedékjog iránti kérelmek száma, amely országok vonatkozásában a menedékjog iránti kérelmek elfogadási aránya a megelőző hat hónapos időszakban 3%-nál alacsonyabb volt, hat hónapos időszakon belül az előző év azonos időszakához képest hirtelen jelentős mértékben megnő, és ez összességében komoly hatást gyakorol az érintett tagállamok migrációs helyzetére;

    c) egy tagállam által a II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országhoz saját állampolgáraira vonatkozóan benyújtott és elutasított visszafogadási kérelmek száma hat hónapos időszakon belül a megelőző hat hónapos időszakhoz képest hirtelen legalább 50 %-kal megnő.

    c) egy tagállam által a II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országhoz saját állampolgáraira vonatkozóan benyújtott és elutasított visszafogadási kérelmek száma hat hónapos időszakon belül az előző év azonos időszakához képest hirtelen jelentős mértékben megnő, és ez összességében komoly hatást gyakorol az érintett tagállamok migrációs helyzetére.

    Módosítás  3

    Rendeletre irányuló javaslat

    1 cikk – 2 pont

    539/2001/EK rendelet

    1 a cikk – 3 bekezdés

     

    A Bizottság által javasolt szöveg

    Módosítás

    3. A Bizottság a tájékoztatást megvizsgálja, figyelembe véve azt, hogy az (1) bekezdésben leírt helyzetek bármelyike hány tagállamot érint, valamint azt, hogy a növekedések – a tagállamok által szolgáltatott adatokból, valamint a Frontex és/vagy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által készített jelentésekből kitűnően – összességében milyen hatást gyakorolnak az Unió migrációs helyzetére; a Bizottság az értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül végrehajtási határozatot hozhat az érintett harmadik ország állampolgáraira vonatkozó vízummentesség hat hónapos időtartamra történő felfüggesztéséről. A végrehajtási határozatot a 4a. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell elfogadni. A végrehajtási határozat meghatározza a vízumkötelezettség alóli mentesség felfüggesztése hatálybalépésének napját.

    3. A Bizottság a tájékoztatást megvizsgálja, figyelembe véve azt, hogy az (1) bekezdésben leírt helyzetek bármelyike hány tagállamot érint, valamint azt, hogy a növekedések – a tagállamok által szolgáltatott adatokból, valamint a Frontex és/vagy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által készített jelentésekből kitűnően – összességében milyen hatást gyakorolnak az Unió migrációs helyzetére. A Bizottság emellett az Európai Külügyi Szolgálat jelentése alapján figyelembe veszi a vízumkötelezettség esetleges újbóli bevezetésének az Unió érintett harmadik országgal és környező régióval szembeni helyzetére és politikáira gyakorolt hatását is. A Bizottság az értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül végrehajtási határozatot hozhat az érintett harmadik ország állampolgáraira vonatkozó vízummentesség hat hónapos időtartamra történő felfüggesztéséről. A végrehajtási határozatot a 4a. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell elfogadni. A végrehajtási határozat meghatározza a vízumkötelezettség alóli mentesség felfüggesztése hatálybalépésének napját.

    Módosítás  4

    Rendeletre irányuló javaslat

    1 cikk – 2 pont

    539/2001/EK rendelet

    1 a cikk – 3 bekezdés

     

    A Bizottság által javasolt szöveg

    Módosítás

    3. A Bizottság a tájékoztatást megvizsgálja, figyelembe véve azt, hogy az (1) bekezdésben leírt helyzetek bármelyike hány tagállamot érint, valamint azt, hogy a növekedések – a tagállamok által szolgáltatott adatokból, valamint a Frontex és/vagy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által készített jelentésekből kitűnően – összességében milyen hatást gyakorolnak az Unió migrációs helyzetére; a Bizottság az értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül végrehajtási határozatot hozhat az érintett harmadik ország állampolgáraira vonatkozó vízummentesség hat hónapos időtartamra történő felfüggesztéséről. A végrehajtási határozatot a 4a. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell elfogadni. A végrehajtási határozat meghatározza a vízumkötelezettség alóli mentesség felfüggesztése hatálybalépésének napját.

    3. A Bizottság az érintett tagállamtól kapott tájékoztatásról haladéktalanul értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot, valamint megvizsgálja a tájékoztatást, figyelembe véve azt, hogy az (1) bekezdésben leírt helyzetek bármelyike hány tagállamot érint, valamint azt, hogy a növekedések – a tagállamok által szolgáltatott adatokból, valamint a Frontex és/vagy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által készített jelentésekből kitűnően – összességében milyen hatást gyakorolnak az Unió migrációs helyzetére; vizsgálatának eredményét a Bizottság az értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely időben véleményt alkot; ezt követően a Bizottság végrehajtási határozatot hozhat az érintett harmadik ország állampolgáraira vonatkozó vízummentesség hat hónapos időtartamra történő felfüggesztéséről. A végrehajtási határozatot a 4a. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell elfogadni. A végrehajtási határozat meghatározza a vízumkötelezettség alóli mentesség felfüggesztése hatálybalépésének napját.

    ELJÁRÁS

    Cím

    A külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosítása

    Hivatkozások

    COM(2011)0290 – C7-0135/2011 – 2011/0138(COD)

    Illetékes bizottság

           A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

    LIBE

    9.6.2011

     

     

     

    Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)

           A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

    AFET

    9.6.2011

     

     

     

    Előadó(k)

           A kijelölés dátuma

    Andrey Kovatchev

    21.6.2011

     

     

     

    Az elfogadás dátuma

    22.11.2011

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    40

    1

    2

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Frieda Brepoels, Elmar Brok, Marietta Giannakou, Andrzej Grzyb, Takis Hadjigeorgiou, Anna Ibrisagic, Othmar Karas, Ioannis Kasoulides, Evgeni Kirilov, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Krzysztof Lisek, Sabine Lösing, Ulrike Lunacek, Barry Madlener, Francisco José Millán Mon, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Raimon Obiols, Justas Vincas Paleckis, Ioan Mircea Paşcu, Cristian Dan Preda, Libor Rouček, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Saryusz-Wolski, Werner Schulz, Marek Siwiec, Charles Tannock, Inese Vaidere, Kristian Vigenin

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Laima Liucija Andrikienė, Elena Băsescu, Tanja Fajon, Diogo Feio, Monica Luisa Macovei, Emilio Menéndez del Valle, György Schöpflin, Traian Ungureanu, Ivo Vajgl, Renate Weber, Janusz Władysław Zemke

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

    Luís Paulo Alves, Sylvie Guillaume, Vladimir Urutchev

    ELJÁRÁS

    Cím

    A külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosítása

    Hivatkozások

    COM(2011)0290 – C7-0135/2011 – 2011/0138(COD)

    Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma

    24.5.2011

     

     

     

    Illetékes bizottság

           A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

    LIBE

    9.6.2011

     

     

     

    Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)

           A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

    AFET

    9.6.2011

     

     

     

    Előadó(k)

           A kijelölés dátuma

    Agustín Díaz de Mera García Consuegra

    12.7.2011

     

     

     

    Vizsgálat a bizottságban

    31.8.2011

    29.11.2011

    8.4.2013

     

    Az elfogadás dátuma

    8.4.2013

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    33

    7

    3

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Jan Philipp Albrecht, Edit Bauer, Emine Bozkurt, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Philip Claeys, Carlos Coelho, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Ioan Enciu, Frank Engel, Cornelia Ernst, Hélène Flautre, Kinga Gál, Kinga Göncz, Ágnes Hankiss, Anna Hedh, Salvatore Iacolino, Sophia in ‘t Veld, Lívia Járóka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Timothy Kirkhope, Monica Luisa Macovei, Véronique Mathieu Houillon, Anthea McIntyre, Nuno Melo, Claude Moraes, Georgios Papanikolaou, Jacek Protasiewicz, Carmen Romero López, Birgit Sippel, Rui Tavares, Nils Torvalds, Wim van de Camp, Josef Weidenholzer, Tatjana Ždanoka, Auke Zijlstra

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Jan Mulder, Salvador Sedó i Alabart, Marie-Christine Vergiat

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

    Preslav Borissov, Verónica Lope Fontagné, Gabriel Mato Adrover, Vittorio Prodi, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra

    Benyújtás dátuma

    23.4.2013