JELENTÉS az Európai Unió Alapjogi Chartájának a Cseh Köztársaságra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvtervezetről (az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkének (3) bekezdése)

    15.5.2013 - (00091/2011 – C7‑0385/2011 – 2011/0817(NLE)) - *

    Alkotmányügyi Bizottság
    Előadó: Andrew Duff


    Eljárás : 2011/0817(NLE)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    A7-0174/2013
    Előterjesztett szövegek :
    A7-0174/2013
    Elfogadott szövegek :

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

    az Európai Unió Alapjogi Chartájának a Cseh Köztársaságra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvtervezetről (az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkének (3) bekezdése)

    (00091/2011 – C7‑0385/2011 – 2011/0817(NLE))

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel a cseh kormány által 2011. szeptember 5-én a Tanácshoz intézett, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a „Charta”) a Cseh Köztársaságra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvtervezetről szóló levélre,

    –   tekintettel az Európai Tanács elnökének 2011. október 25-i, az Európai Parlament elnökéhez intézett levelére a Charta Cseh Köztársaságra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvről,

    –   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (az EUSZ) 48. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően az Európai Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0385/2011),

    –   tekintettel az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdésére és a Chartára,

    –   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról szóló, az EUSZ-hez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt 30. jegyzőkönyvre,

    –   tekintettel a tagállamok állam- és kormányfői részvételével a Tanács keretében tartott 2009. október 29–30-i ülés következtetéseire,

    –   tekintettel a 2007. december 13-án aláírt Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, a Chartával kapcsolatos nyilatkozatokra, különösen a valamennyi tagállam által elfogadott 1. nyilatkozatra, a Cseh Köztársaság 53. nyilatkozatára és a Lengyel Köztársaság 61. és 62. nyilatkozatára,

    –   tekintettel a cseh parlament Szenátusának 12. ülésszakán elfogadott 330. számú, 2011. október 6-i határozatra,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 74a. cikkére,

    –   tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0174/2013),

    mivel:

    A. a tagállamok állam- és kormányfői az Európai Tanács keretében tartott 2009. október 29–30-i ülésen megállapodtak abban, hogy a következő csatlakozási szerződés megkötésekor és a vonatkozó alkotmányos követelményeikkel összhangban jegyzőkönyvet csatolnak a Szerződésekhez a Charta Cseh Köztársaságra történő alkalmazásáról;

    B.  a cseh kormány – a Charta Cseh Köztársaságra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv beillesztése céljából – 2011. szeptember 5-én az állandó képviselője által küldött levélben az EUSZ 48. cikkének (2) bekezdésével összhangban javaslatot nyújtott be a Tanácsnak a Szerződések módosítására vonatkozóan;

    C. a Tanács – a Charta Cseh Köztársaságra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv beillesztése céljából – 2011. október 11-én az EUSZ 48. cikkének (2) bekezdésével összhangban javaslatot nyújtott be az Európai Tanácsnak a Szerződések módosítására vonatkozóan;

    D. az EUSZ 48. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével összhangban az Európai Tanács konzultációt folytatott a Parlamenttel arról, hogy meg kell-e vitatni a javasolt módosítást;

    E.  az EUSZ 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Európai Unió a Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket a szerződésekével megegyező jogi erővel bíró rendelkezésekként ismeri el;

    F.  a jegyzőkönyvek a szerződések szerves részét képezik, ezért az uniós jog egyes részeinek valamely tagállamra történő alkalmazására különös szabályokat megállapító jegyzőkönyv esetében felül kell vizsgálni a Szerződéseket;

    G. az EUSZ 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit;

    H. Az 51. cikk értelmében a Charta rendelkezéseinek címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. ezek az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek ennek megfelelően és a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök korlátain belül tiszteletben tartják a Chartában foglalt jogokat, és betartják az abban foglalt elveket, valamint előmozdítják azok alkalmazását; amint azt a tagállamok 1. nyilatkozata is megerősíti, a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat;

    I.   a Cseh Köztársaság 53. nyilatkozatának 2. bekezdése kimondja, hogy a Charta „nem szűkíti a nemzeti jog alkalmazási körét, és nem korlátozza a nemzeti hatóságok e téren fennálló jelenlegi hatásköreit”, ezzel kimondva, hogy a Cseh Köztársaság jogrendjének integritása további eszközök igénybevétele nélkül is biztosított;

    J.   a tudományos bizonyítékok és az ítélkezési gyakorlat alapján a 30. jegyzőkönyv nem mentesíti Lengyelországot és az Egyesült Királyságot a Charta kötelező erejű rendelkezéseinek betartása alól, és nem tekinthető kívülmaradásnak, valamint nem módosítja a Chartát és nem változtat a nyilatkozat hiánya esetén érvényesülő jogi helyzeten[1]; egyetlen joghatása, hogy jogbizonytalanságot kelt Lengyelországon és az Egyesült Királyságon kívül más tagállamokban is;

    K. a Charta egyik fontos feladata, hogy fokozza az alapjogok szerepét és láthatóbbá tegye azokat, a 30. jegyzőkönyv azonban jogbizonytalanságot és politikai zavart okoz, ezzel aláásva az Uniónak az egyformán magas és egységes szintű jogbiztonság elérése és fenntartása érdekében tett erőfeszítéseit;

    L.  ha a 30. jegyzőkönyvnek a Charta rendelkezéseinek hatályát vagy jogerejét korlátozó értelmezést tulajdonítanánk, akkor Lengyelországban, az Egyesült Királyságban és a Cseh Köztársaságban csökkenne az alapvető jogok és szabadságok védelmi szintje;

    M. a cseh parlament a Lisszaboni Szerződést annak aláírt formájában, a Cseh Köztársaságnak a Charta maradéktalan elfogadását illető bármilyen feltétel vagy kitétel nélkül ratifikálta[2];

    N. a cseh Szenátus a 2011. október 6-i 330. számú állásfoglalásában azon az alapon ellenezte a 30. jegyzőkönyv Cseh Köztársaságra való alkalmazását, hogy az csökkentené a cseh polgárok alapvető jogai és szabadságai védelmének normáit; a cseh Szenátus emellett megkérdőjelezte az ügy kétes alkotmányos körülményeit, mivel a köztársasági elnök az ügyet első alkalommal csak a Lisszaboni Szerződés parlamenti ratifikációját követően vetette fel;

    O. a cseh alkotmánybíróság 2008-ban és 2009-ben két beadványt utasított el azzal az indokkal, hogy a Lisszaboni Szerződés teljes mértékben összhangban van a cseh alkotmánnyal, azonban nem lehet kizárni, hogy ugyanezen a bíróságon meg fogják támadni a Szerződések javasolt módosítását;

    P.  az őszinte együttműködés szellemében a Parlamentnek kötelessége véleményt nyilvánítani az Európai Tanács számára a Szerződést érintő összes módosítási javaslat tekintetében, jelentőségüktől függetlenül, de semmi nem kötelezi arra, hogy egyetértsen az Európai Tanáccsal;

    Q. továbbra is kétséges, hogy a 30. jegyzőkönyvnek a Cseh Köztársaságra való kiterjesztésére irányuló új jegyzőkönyv ratifikálását a cseh parlament támogatni fogja-e; amennyiben az Európai Tanács napirendre veszi a javasolt módosítás megvizsgálását, elképzelhető, hogy a többi tagállam addig nem kezdi meg a ratifikálási eljárást, amíg a Cseh Köztársaság le nem zárta saját ratifikálási eljárását;

    1.  tudomásul veszi az Európai Tanáccsal a Szerződések javasolt módosításának vizsgálata kapcsán folytatott konzultációt;

    2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az – álláspontját képviselő – állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Cseh Köztársaság kormányának és parlamentjének, valamint a többi tagállam parlamentjének.

    • [1]  A C-411/10 és a C-193/10 egyesített ügyekben az Európai Bíróság által 2011 decemberében hozott ítélet, és különösen annak 120. bekezdése.
    • [2]  A cseh képviselőház 2009. február 18-án, a szenátus pedig 2009. május 9-én ratifikálta a Lisszaboni Szerződést.

    INDOKOLÁS

    1.  A Cseh Köztársaság azt kívánja elérni, hogy országa csatlakozzon az Európai Unió Alapjogi Chartájának Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról szóló 30. jegyzőkönyvhöz.

    2.  A cseh kezdeményezés megértése érdekében meg kell vizsgálni a brit és lengyel jegyzőkönyv természetét, és a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése óta gyakorolt hatását. A jegyzőkönyvet érintő egyes jogtudományi megjegyzéseket az előadó is tanulmányozta[1]. Az előadó konzultációt folytatott az érintett terület neves jogászaival is.

    A vonatkozó ítélkezési gyakorlat csupán néhány ügyet ölelt fel, amíg a Court of Appeal (Fellebbviteli Bíróság, Anglia és Wales) előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nem nyújtott be az Európai Bírósághoz arról, hogy a jegyzőkönyv milyen jelentőséggel bír a menedékjoggal kapcsolatos ügyekben[2]. A belügyminiszter korábban azzal érvelt a Legfelsőbb Bíróságon (Anglia és Wales, közigazgatási bíróság), hogy a 30. jegyzőkönyv miatt a Charta rendelkezései nem vonatkoznak az Egyesült Királyságra. Az Európai Bíróság elé kerülő egyik kérdés az volt, hogy a 30. jegyzőkönyv megléte megváltoztatja-e bármilyen szempontból az Egyesült Királyság kötelezettségeit. A High Court (Legfelsőbb Bíróság) azon álláspont felé hajlott, hogy a 30. jegyzőkönyv a Charta alóli általános kívülmaradásként értelmezhető, ami feltételezi, hogy a Charta nem fejt ki közvetlen joghatást az Egyesült Királyságban. A Court of Appeal előtt az Egyesült Királyság kormányának képviselője azonban eredményesen érvelt azzal, hogy a jegyzőkönyvnek „nem célja, hogy a Charta Egyesült Királyságra történő alkalmazásának akadályát képezze; inkább magyarázattal kíván szolgálni annak hatásáról”. Trstenjak főügyész 2011. szeptember 22-én tette közzé véleményét, melyben arra a következtetésre jut, hogy a jegyzőkönyv nem értelmezhető kívülmaradásként, hanem arról rendelkezik, hogy a Charta nem ruház át hatásköröket az Egyesült Királyság vagy Lengyelország sérelmére.

    Az Európai Bíróság nagytanácsa a tárgyban 2011. december 21-én hozott ítéletet[3]. Az ítélet igen jelentős a menedékjog értelmezésnek és alkalmazásának szempontjából, és hivatkozik az uniós jog, a Charta, az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a nemzetközi jogi megállapodások közötti összefüggésekre.

    A Bíróság az ítéletben Trstenjak főügyésznek ad igazat, és így fogalmaz:

    “... a (30.) jegyzőkönyv pontosabban meghatározza a Chartának az alkalmazási körére vonatkozó 51. cikkét, és nem irányul sem arra, hogy mentesítse a Lengyel Köztársaságot és az Egyesült Királyságot arra vonatkozó kötelezettségük alól, hogy tiszteletben tartsák a Charta rendelkezéseit, sem pedig arra, hogy megakadályozza e tagállamok valamelyikének bíróságát abban, hogy gondoskodjon ezeknek a rendelkezéseknek a tiszteletben tartásáról.” (120. bekezdés)

    A Bíróság ezért arra a következtetése jutott, hogy a „30. jegyzőkönyv figyelembevétele nem befolyásolja” a menedékjogot illetően érdemi kérdésekben hozott ítéletét.

    3.  Érdemes emlékeztetni arra, hogy mindhárom, e vita szempontjából leginkább érintett állam más-más szemszögből közelítette meg a Charta kérdését. Az Egyesült Királyság korlátozni kívánta annak lehetőségét, hogy a Charta új alapot szolgáltasson az Unió számára a bizonyos területeken – különösen a munkajog területén – való jogalkotásra, amivel megsértené a hírhedt „határvonalakat”. Az akkori miniszterelnök a következőket mondta a Képviselőház (House of Commons) előtt: „Teljesen egyértelmű, hogy kívül maradtunk mind a Charta, mind a bel- és igazságügyek területén hozott jogszabályok alkalmazási körén.”[4]

    4.  Lengyelország a maga részéről annak megakadályozását helyezte előtérbe, hogy a Charta csorbítsa a közerkölcs, a családjog, az abortusz, a melegek jogai stb. területén meglévő jogalkotási jogát[5]. Furcsa módon Lengyelország szintén hangsúlyozni kívánta, hogy a IV. címben meghatározott szociális jogokkal szembeni védekező álláspontot kifejezésre juttató brit jegyzőkönyv elfogadásakor (az Egyesült Királysággal ellentétben) a Szolidaritás mozgalom szellemében „teljes mértékben tiszteletben tartja a szociális és munkajogokat”.[6] A Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően a jegyzőkönyvet a lengyel bírák teljes mértékben figyelmen kívül hagyták[7]. Egy olyan alkotmányos felállás lépett életbe, amelynek alapján Lengyelország saját hatáskörében dönthette el, hogy módosítja-e a jegyzőkönyvet, vagy visszalép attól. A visszalépésről a lengyel politikai erők jelenleg tárgyalnak.

    5.  Elnökének rendelkezésére a Cseh Köztársaság sokkal euroszkeptikusabb álláspontra helyezkedett. A lisszaboni tárgyalások során sikerült elérnie a Charta által a szubszidiaritás, a hatáskörök átruházása, a nemzeti alkotmányok és a nemzetközi megállapodások tiszteletben tartásának elvére gyakorolt joghatással kapcsolatos aggodalmakról szóló 53. saját kategorikus nyilatkozata létrejöttét.

    A Václav Klaus által hangsúlyozott, a Cseh Köztársaság jegyzőkönyvhöz való csatlakozását alátámasztó hivatalos indok a Chartának a Beneš-dekrétumok – amelyek az ingatlankisajátításokat és a második világháború után a német nemzetiségű személyek Csehszlovákiából való kitelepítését érintették – érvényességére gyakorolt joghatásával kapcsolatos hirtelen felmerülő aggodalom volt[8]. Ez az aggály ugyanakkor a 2009-es év elejéig nem jelent meg a politikai vitákban, és azt egyik lisszaboni ítéletben sem említették a cseh alkotmánybírósághoz benyújtott észrevételekben[9]. Az akkori kormány Lisszaboni Szerződés tárgyalására irányuló hivatalos megbízásában valóban elsőrendű kérdés volt, hogy kialakítsák az emberi jogok védelmének egységes normáit. Ezen túlmenően, az összes cseh politikai párt hangsúlyozza kötődését a szociális jogokhoz, és közülük egyik sem véli úgy, hogy a Beneš-dekrétumok folyamatosan jogvita tárgyát képezik a cseh, az uniós vagy a nemzetközi jogi környezetben. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a Charta alkalmazásával kapcsolatosan ítélkezési gyakorlat nem alakult ki a Cseh Köztársaságban.

    A cseh kormány pusztán azon az alapon kívánja a 30. jegyzőkönyvet alkalmazni, hogy az Európai Tanács ebbe beleegyezett, és hogy ha az uniós vezetők nem tartják be ezt az ígéretüket, az rossz visszhangot fog kiváltani a cseh közvéleményben. Fennáll még egy kevésbé ismert aggodalom is, nevezetesen hogy a Cseh Köztársaság megbízhatatlannak fog tűnni, ha nem ragaszkodik korábbi álláspontjához. (Az előadó ezzel szemben úgy véli, hogy ha a Cseh Köztársaság visszavonná a Szerződés módosítására irányuló kérelmét, azt az összes érintett fél megkönnyebbüléssel fogadná).

    Annak is tudatában kell lennünk, hogy ha a cseh kormány ragaszkodik a Szerződés módosításához, egyáltalában nem biztos, hogy a cseh parlament ratifikálni fogja az új jegyzőkönyvet. Tudomásunk szerint egy bármilyen irányú hatáskör-átruházásról rendelkező nemzetközi szerződés ratifikálásához mind a szenátus, mind a képviselőház háromötödös többsége szükséges[10].

    Végezetül figyelembe kell vennünk a cseh alkotmánybíróság 2008. és 2009. évi két ítéletét, amelyek azt erősítik meg, hogy a Lisszaboni Szerződés teljes mértékben összhangban van a cseh alkotmánnyal. Ebből következően a Szerződéstől való bármilyen részleges eltérés miatt – amelyet a jegyzőkönyvvel kapcsolatos kezdeményezés szükségessé tenne – valószínűleg újabb beadvány vagy beadványok érkeznének az alkotmánybírósághoz. (Beadványt a 41 képviselő, a 17 szenátor és maga a köztársasági elnök terjeszthet be[11]).

    Felhívjuk a figyelmet a cseh szakszervezeteknek (CMKOS) az Európai Parlament elnökéhez intézett, a jegyzőkönyvtervezet elleni állásfoglalásukat kifejtő levelére.[12]

    Az emberi jogok védelmével foglalkozó európai szövetség és a cseh Helsinki Bizottság is a jegyzőkönyv szükségtelensége mellett foglal állást.[13]

    6.  A rendelkezésre álló adatok fényében az előadó elemzésének eredménye a következő:

    a)  Preambulum: A nyolcadik preambulumbekezdés kimondja, hogy a jegyzőkönyv célja, hogy „tisztázzák a Charta alkalmazásának egyes szempontjait”. A hetedik és a tizenkettedik preambulumbekezdés tisztázza, hogy a jegyzőkönyvtől függetlenül az uniós jog minden egyéb rendelkezése teljes mértékben alkalmazandó Lengyelországra és az Egyesült Királyságra. A jegyzőkönyv ezért csupán abban az esetben releváns, ha a Charta az uniós jog már meglévő általános elveit újakkal egészítené ki, vagy ha szélesebb hatállyal rendelkezne, illetve az általános elvekkel összehasonlítva mérsékelné a jogok korlátozását. A Bíróság támogatását élvező Trstenjak főügyész szerint a preambulum megerősíti a Charta „alapvető érvényességét”.

    b)  Alkalmazási kör: Az 1. cikk (1) bekezdése kiegészíti a Charta 51. cikkének (2) bekezdését. Az említett cikknek nem célja, hogy kiterjessze a bíróságok azon lehetőségét, hogy megállapítsák az egyesült királyságbeli jogszabályok Chartával való összeegyeztethetetlenségét. Ugyanakkor az sem célja, hogy megnyirbálja a bíróságok azon lehetőségét, hogy a Charta rendelkezéseire hivatkozva megerősítsék az alapvető jogokkal kapcsolatos bírósági ítéleteket. A bíróságoknak minden esetben meg kell felelniük az EJEE-ben foglalt és az EUSZ 6. cikkének rendelkezései értelmében az uniós jog általános elveinek részét képező alapvető jogoknak. Az általános elvek alkotmányi ranggal bírnak, és azokra a magánszemélyek a bíróságok előtt hivatkozhatnak. E tekintetben Lengyelország és az Egyesült Királyság polgárai a jelek szerint éppen olyan helyzetben vannak, mint minden más uniós állam polgárai.

    c)  Hatály: Annak érdekében, hogy a magánszemélyek hivatkozhassanak a IV. címben szereplő elvekre, azoknak meg kell jelenniük a nemzeti jogban. Az 1. cikk (2) bekezdése megerősíti a Charta 51. cikkének (1) bekezdését, miszerint a Chartában foglalt jogokra a magánszemélyek egymás közötti jogviszonyukban nem hivatkozhatnak. Az említett cikk célja emellett, hogy tisztázza a Charta 52. cikke (1) bekezdésének jelentését, ezért azt talán a Charta közvetlen hatályának korlátozására irányuló kísérletként értelmezték. Trstenjak főügyész véleménye szerint az 1. cikk (2) bekezdése „a jelek szerint kizárja, hogy a IV. címből olyan új uniós előjogok és jogok keletkezzenek, amelyek alapján e jogok birtokosai az Egyesült Királyság vagy Lengyelország ellen felléphessenek”. Továbbra sem tisztázott azonban, hogy a IV. címben foglaltak közül melyeket tekintené a Bíróság közvetlen hatállyal rendelkező cikkeknek. Amennyiben Lengyelország és az Egyesült Királyság ilyen jogokról rendelkezett a nemzeti jogban, az Európai Bíróság a maga részéről nem fogalmazott meg semmilyen tilalmat e jogok felhívása tekintetében. Ezenfelül ha a IV. cím a fent említetteknek megfelelően az uniós jog általános elveit határozza meg, a lengyelországi és egyesült királyságbeli bíróságok kötelesek közvetlenül alkalmazni annak rendelkezéseit.

    d)  Értelmezés: E kérdésben a jegyzőkönyv 2. cikke megkísérli tisztázni a Charta 52. cikke (4) és (6) bekezdésének jelentését. Amikor a Charta a nemzeti jogszabályokra és gyakorlatokra utal, ott Lengyelország és az Egyesült Királyság vonatkozásában kifejezetten a lengyel és brit jogszabályokra és gyakorlatokra utal. (Ez nehezen képzelhető el másként).

    7.  Végezetül, a 30. jegyzőkönyv nem mentesíti az Egyesült Királyságot és Lengyelországot a Charta kötelező erejű rendelkezéseinek tiszteletben tartása alól. E jegyzőkönyv nem tekinthető kívülmaradási záradéknak, és nem módosítja a Chartát. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a jegyzőkönyv nem változtat az annak hiánya esetén érvényesülő jogi helyzeten. Ennek ellenére a jegyzőkönyv rendelkezései önmagukban felvetik a jogbizonytalanság és a politikai zavar problémáját. E tekintetben nem csak az Egyesült Királyságot, Lengyelországot és esetleg majd a Cseh Köztársaságot, hanem az összes többi tagállamok is hátrányosan érinti.[14]

    Egyértelmű továbbá, hogy ha a jegyzőkönyvnek a Charta rendelkezéseinek hatályát vagy jogerejét korlátozó értelmezést tulajdonítanánk, akkor Lengyelországban és az Egyesült Királyságban csökkenne az emberek számára biztosított alapjogi védelem szintje, és ez aláásná az Unió által az egyformán magas védelmi szint elérése és fenntartása érdekében tett erőfeszítéseket.

    • [1]  1. Patrick Layden QC and Tobias Lock, Protection of Fundamental Rights Post-Lisbon: The Interaction between the EU Charter of Fundamental Rights, the European Convention on Human Rights and National Constitutions: UK National Report, a FIDE XXV. Kongresszusa, 2011. szeptember.
      2. A C-411/10. sz. NS kontra Secretary of State for the Home Department ügy. Steve J. Peers, EU Justice and Home Affairs Law, OUP, 2011.
      3. Catherine Barnard, The EU Charter of Fundamental Rights: Happy 10th Birthday? A European Union Studies Association Review 2011 téli 1. számának 24. kötete.
      4. Colin Turpin & Adam Tomkins: British Government and the Constitution, hetedik kiadás, CUP, 2011.
    • [2]  A C-411/10. sz. NS kontra Secretary of State for the Home Department ügy.
    • [3]  C-411/10. és C-493/10. egyesített ügyek.
    • [4]  Tony Blair a Képviselőházhoz intézett 2007. június 25-i felszólalása. A felszólalás így folytatódott: „Az embereket leginkább nyugtalanító két terület – az Alapjogi Charta, amelyről az emberek azt mondták: »Ezt alkalmazni fogják a brit jogban«, valamint a bel- és igazságügyek – tekintetében a kívülmaradást választottuk. Ez nagy különbség. A legnagyobb tisztelet tanúsítása mellett fontos, hogy az emberek valóban figyelmet szenteljenek a tényekre az érveik bemutatásakor.” Nem csoda hát, hogy fogalomzavar állt be.
    • [5]  Lengyelország valóban tett e célból egy nyilatkozatot (a 61. nyilatkozat).
    • [6]  62 . számú nyilatkozat.
    • [7]  Jan Barcz, ed., Fundamental Rights Protection in the European Union, Wydawnictwo C.H. Beck, Varsó, 2009.
    • [8]  Helena Bončková, Hubert Smekal, Fragmentace společných hodnot? Výjimky z Listiny základních práv Evropské unie /Fragmentalization of Common Values? Opt-outs from the Charter of Fundamental Rights of the European Union, Soucasna Evropa 2010. február.
    • [9]  Ústavní soud - 2008/11/26 - Pl. ÚS 19/08: Treaty of Lisbon I; Ústavní soud - 2009/11/03 - Pl. ÚS 29/09: Treaty of Lisbon II;
    • [10]  Lásd a Cseh Köztársaság alkotmányának 39. cikkét.
    • [11]  Lásd a Cseh Köztársaság alkotmányának 10a. és 87(1)(a) cikkét, valamint az 1993. június 16-i 182/1993-as alkotmánybírósági rendelet 64. bekezdését.
    • [12]  Jaroslav Zavadil, a cseh-morva szakszervezeti konföderáció elnökének 2012. február 15- levele Martin Schulzhoz.
    • [13]  www.aedh.eu
    • [14]  Az 1. nyilatkozat tanúsítja, hogy közös megegyezésre kell jutni a Chartának a tagállamokra gyakorolt hatását illetően.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    19.2.2013

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    17

    4

    0

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Alfredo Antoniozzi, Andrew Henry William Brons, Carlo Casini, Andrew Duff, Ashley Fox, Roberto Gualtieri, Enrique Guerrero Salom, Zita Gurmai, Gerald Häfner, Constance Le Grip, Morten Messerschmidt, Paulo Rangel, Algirdas Saudargas, Indrek Tarand, Rafał Trzaskowski, Luis Yáñez-Barnuevo García

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Elmar Brok, Zuzana Brzobohatá, Andrea Češková, Sylvie Guillaume, Anneli Jäätteenmäki, Vital Moreira, Evelyn Regner, Helmut Scholz, György Schöpflin, Alexandra Thein