JELENTÉS A válságnak a kiszolgáltatott csoportok gondozáshoz való hozzáférésére gyakorolt hatásáról

18.6.2013 - (2013/0000(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Jean Lambert

Eljárás : 2013/2044(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A7-0221/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0221/2013

Viták :

PV 04/07/2013 - 9
CRE 04/07/2013 - 9

Szavazatok :

PV 04/07/2013 - 13.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0328

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
INDOKOLÁS
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a válságnak a kiszolgáltatott csoportok gondozáshoz való hozzáférésére gyakorolt hatásáról

(2013/0000(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 3. cikke (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 9., 151., 153. és 168. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 1., 21., 23., 24., 25., 34. és 35. cikkére,

– tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára, és különösen annak 30. cikkére (a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni védelemhez való jog) és 16. cikkére (a család szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga),

– tekintettel az emberi jogokról szóló európai egyezményre,

– tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményére,

– tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményére,

– tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i, 2000/43/EK tanácsi irányelvre[1],

– tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1784/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5-i 1081/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

– tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0607),

– tekintettel a Bizottság „Szolidaritás az egészségügyben: Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című közleményére (COM(2009)0567),

– tekintettel az „Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

– tekintettel a 2010–2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégiára (Megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt) (COM(2010)0636),

– tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

– tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173),

– tekintettel az aktív és egészséges időskor témájával kapcsolatos európai innovációs partnerség stratégiai végrehajtási tervének előreviteléről szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0083),

– tekintettel a Bizottság „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában (2012)” című jelentésére

– tekintettel az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és a gyermekszegénységet is ideértve a szegénység elleni küzdelemről szóló 2008. október 9-i állásfoglalására[3],

– tekintettel „A munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítése” című, 2009. május 6-i állásfoglalására[4],

– tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására[5],

– tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására[6],

– tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemek szerinti szempontjairól szóló 2010. június 17-i állásfoglalására[7],

– tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségeknek az előmozdításáról szóló 2010. július 6-i állásfoglalására[8],

– tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására, az elfogadandó intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlásokra (félidős jelentés)[9],

– tekintettel az Unió leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztás programjáról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására[10],

– tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására[11],

– tekintettel 2011. március 8-i állásfoglalására az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről az EU-ban[12],

– tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására[13],

– tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására[14],

– tekintettel „a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” témájáról szóló 2013. február 7-i állásfoglalására[15],

– tekintettel az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló, 2008. április 22-i írásbeli nyilatkozatára és az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2010. december 16-i írásbeli nyilatkozatára,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2011. évi „Jogilag rendezetlen helyzetű migránsok: az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés 10 uniós tagállamban”[16] és „A rendezetlen jogállású bevándorlók alapvető jogai az Európai Unióban” című jelentéseire,

– tekintettel a Szociális Védelmi Bizottság által „A gazdasági válság és a folyamatban lévő költségvetési konszolidáció szociális hatása” címmel 2012 márciusában készített harmadik jelentésre,

– tekintettel a Doctors of the World szervezet „Access to health care for vulnerable groups in the European Union in 2012” [A kiszolgáltatott csoportok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése az Európai Unióban 2012-ben] című jelentésére,

– tekintettel az Eurofound „Harmadik európai életminőség-felmérés – Életminőség Európában: a válság hatása”[17] című jelentésére,,

– tekintettel az Eurofound által az Európai Unióban a háztartások eladósodottságával foglalkozó tanácsadó szolgálatokról készített jelentésre[18],

– tekintettel az Eurofound „A romák életkörülményei: Átlagszínvonal alatti lakhatás és egészség” című jelentésére[19],

– tekintettel az Eurofound „Az egészségügyi problémákkal küzdő vagy fogyatékossággal élő fiatalok aktív befogadása”[20] című jelentésére;

– tekintettel az OECD „Health at a glance – Europe 2012” [Egészségügyi pillanatkép Európában, 2012] című jelentésére,

– tekintettel az ILO „Social security for all – Addressing inequities in access to health care for vulnerable groups in countries of Europe and Central Asia” [Szociális biztonságot mindenkinek – A kiszolgáltatott csoportok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése terén tapasztalható egyenlőtlenségek kezelése Európa és Közép-Ázsia országaiban] című publikációjára,

– tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0221/2013),

A. mivel minden emberi lény szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van, a tagállamok felelőssége, hogy alkotmányukon és közegészségügyi rendszereiken keresztül elősegítsék és biztosítsák ezeket a jogokat; mivel Unió-szerte léteznek nemek közötti egyenlőtlenségek az egészségügyhöz való hozzáférés és az egészségügyi eredmények tekintetében;

B. mivel az EU alapvető értékeit még válsághelyzetben is tiszteletben kell tartani, a gondozáshoz, egészségügyhöz és szociális támogatáshoz való hozzáférést pedig az EU-ban mindenkit megillető alapvető jognak kell tekinteni; mivel ezzel szemben, a tagállamok többségében megszorító politikák végrehajtásának következményeként visszafogták az egészségügyi, gondozási és szociális szolgáltatásokat, és ezzel aláásták az egyetemes hozzáférést és a szolgáltatások minőségét;

C. mivel az Európai Unióban az egészségügyi ellátórendszerek jelentős kihívásokkal szembesülnek, ideértve az euróövezet tartós, az államháztartásokra nyomást gyakorló államadósság-válságával, az idősödő népességgel, az egészségügyi szolgáltatások változó jellegével és az egészségügyi ellátások emelkedő költségével, ami egyértelműen jelzi, hogy sürgős reformra van szükség;

D. mivel az EU rendelkezik a világ legfejlettebb szociális védelmi rendszerével, a polgárok számára nyújtott szociális juttatásokhoz való legmagasabb hozzájárulással; hangsúlyozza, hogy az európai szociális modell fenntartásának és továbbfejlesztésének politikai prioritásnak kell lennie;

E. mivel az Egészségügyi Világszervezet a Tallinni Chartában kimondja, hogy az egészség kulcsfontosságú tényező, amely hozzájárul a gazdasági fejlődéshez és a jóléthez;

F. mivel számos tagállamban nő az egyenlőtlenségi szakadék, hiszen ezekben az államokban a legszegényebbek és leginkább rászorulók még inkább elszegényednek; mivel 2011-ben a szegénység kockázatának kitett és/vagy a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett európai uniós lakosság aránya 24,2% volt; mivel a kisjövedelműek egészségi állapota saját észlelésük szerint rosszabbodott, és egyre nő az egészségi szakadék a népesség legmagasabb jövedelemmel rendelkező 25%-ához képest;

G. mivel a hosszú távú munkanélküliségi ráták emelkednek, és így sok polgár biztosítási fedezet nélkül marad, és ez korlátozza az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket;

H. mivel a legkiszolgáltatottabb csoportokat aránytalanul sújtja a jelenlegi válság, hiszen kettős hatást szenvednek el: a jövedelemkiesést és a gondozási szolgáltatások visszafogását;

I. mivel a „krónikusan szegényeket”, akik gyakran tartósan munkanélküliek, vagy alacsony fizetéssel foglalkoztatottak, a gyermekeiket egyedül nevelő munkanélkülieket, vagy akiket csak néhány órában foglalkoztatnak, valamint az idősebb embereket Közép- és Kelet-Európában következetesen a legkiszolgáltatottabb csoportok között tartják számon;

J. mivel a legfrissebb tanulmányok megerősítik a kiszolgáltatott népesség egy új csoportjának megjelenését, akik korábban viszonylag jómódúak voltak, most azonban a személyes adósság szintje miatt szükséget szenvednek – előfordulhat, hogy ez a csoport, amely újonnan került a szükséget szenvedők körébe, nem tud kijönni a fizetéséből, és elkezdi nem fizetni a számláit és adósságának törlesztő részleteit, vagy nem tudja tovább fizetni a szükséges gondozási szolgáltatásokat, és attól fél, hogy el kell hagynia otthonát;

K. mivel a közszolgáltatások – köztulajdonban lévő és az igénybe vevőik demokratikus részvételével irányított szolgáltatások – fontos szerepet játszanak a jólét szempontjából alapvető területeken, többek között az egészségügyben, az oktatásban, az igazságügyben, a vízellátásban, a lakhatásban, a közlekedésben, valamint a gyermekek és az idősek gondozásában;

L. mivel az egészségügyi rendszerek felaprózódása olyan helyzethez vezethet, ahol sok beteg nem kapja meg az orvosilag szükséges ellátást, miközben mások esetleg szükségtelen vagy akár ártalmat okozó ellátásban részesülnek;

M. mivel a válság – különösen a fiatalok számára – megnövelte a munkaerőpiacról való hosszú távú kirekesztettség veszélyét, és – tekintettel jövőbeni munkaerő-piaci részvételükre és keresetükre – a fiatalok a leginkább kiszolgáltatottak a válság következményeinek;

N. mivel az EU-ban – részben a pénzügyi szükség miatt – egyre többen dolgoznak a törvényben meghatározott nyugdíjkorhatáron túl, miközben a nyugdíjazás utáni háztartási jövedelem egyéb forrásai nyomás alá kerültek;

O. mivel néhány tagállamban a szolgáltatások fogyasztóknak felszámított költsége növekszik, ami azt jelenti, hogy sokan már nem tudják megfizetni a meghatározott igényeik kielégítéséhez szükséges megfelelő szolgáltatási szintet, ami függetlenségük elvesztését, az otthoni és munkahelyi körülmények között további stresszt vagy potenciálisan egészségkárosító hatásokat eredményez, és társadalmi kirekesztésükhöz vezet;

P. mivel az egészségügyi ellátórendszerek (akaratlanul is) korlátokat hozhatnak létre az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben, vagy eltérő minőségű egészségügyi ellátást biztosíthatnak az egynél több védett jellemzővel – például nem, kor, vagy valamely kisebbségi csoporthoz való tartozás – rendelkező emberek számára;

Q. mivel néhány szociális biztonsági rendszer abba az irányba változik, hogy megszüntesse vagy korlátozza az egészségügyhöz való hozzáférést bizonyos csoportok számára és megszüntesse bizonyos kezelések és gyógyszerek visszatérítését[21], ami további személyes és közegészségügyi kockázatokat jelent és veszélyezteti e rendszerek hosszú távú fenntarthatóságát;

R. mivel becslések szerint az EU-ban a legtöbb gondozási ellátást jelenleg nem hivatalos, nem fizetett gondozók nyújtják; mivel ezt a hatalmas erőforrást számos demográfiai változás és a növekvő ellátási teher veszélyezteti;

S. mivel a többféle otthoni, intézményi és egyéb közösségi támogató szolgálathoz való jogot – beleértve a személyes segítséget is – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 19. cikke rögzíti;

T. mivel a gyermekek alternatív gondozásba vételének okai bonyolultak és több dimenziósak, de gyakran közvetve vagy közvetlenül kapcsolódni látszanak a szegénységhez és a társadalmi kirekesztéshez;

U. mivel a pontos és elérhető információ hiánya hozzájárulhat ahhoz, hogy a kiszolgáltatott csoportok nem tudnak hozzáférni azokhoz a szükséges ellátásokhoz, amelyekre jogosultak;

V. mivel a jelentések rámutatnak arra, hogy néhány uniós polgár és más jogosultsággal rendelkező polgár egyre nagyobb nehézségekkel szembesül a gondozáshoz való joguk gyakorlása során határokon átnyúló helyzetekben;

W. mivel az orvosi demográfia problémái (egyes földrajzi területeken alacsony szintű ellátás) számos tagállamban megnehezítik a kiszolgáltatott csoportok számára az ellátáshoz való hozzáférést;

X. mivel egyre többször számolnak be olyan a társadalmi megosztottság és agresszió olyan eseteiről, amelyek a kisebbségek és kiszolgáltatott emberek elleni verbális és fizikai támadásokhoz vezetnek; mivel az ilyen esetekről részletes jelentést kell készíteni;

Y. mivel néhány tagállam visszavonul a fogyatékossággal élő, tanulási nehézségekkel küzdő vagy pszichiátriai betegségben szenvedő emberekkel kapcsolatos szakpolitikák terén, ami ahhoz vezet, hogy az integrációs jogokon alapuló megközelítés helyett, amely a közösségbe történő teljes körű befogadást tűzi ki célul, visszatérnek a múlt inkább intézményi és szegregációs szemléletéhez;

Z. hangsúlyozza az Európai Unió egésze egészségügyi és szociális gondozási ágazatának magas foglalkoztatási potenciálját;

AA. mivel a gondozási ágazatban sok munkahely rosszul fizetett, gyakran nem biztosított a hivatalos szerződés és az alapvető munkajogokhoz való hozzáférés, illetve a fizikai és érzelmi stressz magas kockázata, a kiégés veszélye és a karrierlehetőségek hiánya miatt kevéssé vonzó; mivel az ágazat kevés képzést kínál, továbbá az itt foglalkoztatottak többnyire idős emberek, nők és migráns munkavállalók; mivel az EU-ban a gondozást gyakran nem hivatalos, nem fizetett gondozók végzik, akik maguk is kiszolgáltatott csoportnak tekinthetők, mivel egyre nagyobb irányukban az az elvárás, hogy bonyolultabb, szakszerűbb gondozást nyújtsanak; mivel számos tagállam nem rendelkezik jövedelemtől függetlenül mindenki számára rendelkezésre álló, minőségi gondozási ellátással;

AB. mivel a gondozás intézményes formáiról a közösségi alapú formákra való áttérés szükségessé teszi a lakhatáshoz kapcsolódó támogatások növelését annak érdekében, hogy a kiszolgáltatott emberek függetlenül élhessenek;

AC. mivel a gondozási intézményeket elhagyó fiatalok különösen ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának;

AD. mivel az egyre nagyobb számú idős embert kiszolgáltatottként kell számon tartani;

AE. mivel azok a szegény uniós polgárok, akik más tagállamok állampolgárai és azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik egy másik tagállam szociális biztonsági rendszerében biztosítottak, szintén nagy nehézségekbe ütközhetnek az ellátásokhoz való hozzáférés során;

AF. mivel minden embernek joga van olyan életszínvonalhoz, amely biztosítja a saját és családja egészségét és jólétét;

AG. mivel fontos hangsúlyozni a kirekesztett csoportok elérésében lényeges szerepet játszó civil társadalom és civil társadalmi szervezetek jelentőségét;

AH. mivel az egészségvédelem komoly kihatással van az emberek életminőségére, élettartamára és méltóságára;

AI. mivel Európában minden évben a szülések közel 10%-a koraszülés (a terhesség 37. hete előtti), és mivel a koraszülött gyermeket nevelő anyák gyakran nem jutnak hozzá megfelelő minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz, és mindez még komolyabb következményekkel jár a családi élet és a munka összeegyeztetése terén;

AJ. mivel a szegénység, a nem megfelelő oktatás és az alacsony szintű társadalmi integráció negatív egészségügyi következményekkel jár; mivel a veszélyeztetett csoportok egészségügyi ellátásának fő akadálya az egészségügyi ellátással és a betegségmegelőzéssel kapcsolatos hiányos ismeretek, az adminisztratív problémák, valamint a szolgáltatásokhoz való fizikai hozzáférés hiánya;

1. felszólítja a Bizottságot, hogy követelje meg a tagállamoktól a végrehajtott megszorító intézkedésekre vonatkozó tájékoztatást és a megszorító intézkedések társadalmi hatásvizsgálatának elvégzését, és hogy országspecifikus ajánlásaikban fogalmazzanak meg ajánlásokat az ilyen intézkedések közép- és hosszú távú társadalmi és gazdasági hatásának kezelésére; felszólítja a Bizottságot, hogy az ilyen értékelésekről rendszeresen készítsen összegző jelentéseket, és azokat juttassa el a Parlamentnek; kéri, hogy az európai szemeszter folyamata ne csak a szociális biztonsági rendszerek pénzügyi fenntarthatóságára összpontosítson, hanem vegye figyelembe a gondozási szolgáltatási ágazatok hozzáférhetőségére és minőségi dimenziójára gyakorolt hatását is;

2. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és mozdítsák elő a társadalmi befektetést a szociális szolgáltatásokba, például az egészségügyi, gondozási és szociális ágazatokba, amely ágazatok alapvető fontosságúak, tekintettel a demográfiai változásokra, a válság szociális következményeire és arra, hogy ezeknek az ágazatoknak igen nagy a munkahelyteremtő képessége;

3. meggyőződése, hogy a szükséges reformoknak foglalkozniuk kell az egészségügyi ellátás minőségével és hatékonyságával, javítaniuk kell a megfelelő ellátáshoz a megfelelő időben és a megfelelő körülmények között történő hozzáférést, meg kell őrizniük az emberek egészségét, és a lehető legnagyobb mértékben biztosítaniuk kell a betegségek gyakori, elkerülhető komplikációinak megelőzését;

4. emlékeztet arra, hogy a tagállamok megállapodtak egy olyan megközelítés elfogadásában, amely a kirekesztés és a rossz egészségi állapot tüneteit kezelő „gyógyintézkedések” felől elmozdul a „megelőző” intézkedések „mint olyan stratégia felé, amelynek célja az életminőség javítása, valamint a krónikus betegségek, a gyengeség és a fogyatékosság által okozott teher csökkentése”[22]; e tekintetben hangsúlyozza a fellépés elmulasztásának hosszú távú költségeit;

5. úgy véli, hogy a kiszolgáltatott személyek egészségügyi vagy gondozási szolgáltatások nélkül hagyása egy téves gazdaságpolitika, mivel ennek hosszú távú negatív hatása lehet az egészségügyi költségekre és az egyéni egészségre, illetve közegészségügyre;

6. úgy véli, hogy a jelenleg végrehajtott rövid távú költségcsökkentési intézkedések közül – ilyenek például az előre fizetendő díj az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésért, magasabb készpénzkiadások, vagy a kiszolgáltatott csoportok, például az illegális bevándorlók kirekesztése az egészségügyi ellátásból – számosat nem értékeltek teljes körűen a szélesebb társadalmi és gazdasági következményeiket vagy potenciális megkülönböztető hatásaikat és hosszú távú vonatkozásaikat illetően, ideértve a közegészségügy veszélyeztetését és a várható élettartamra vonatkozó lehetséges következményeket; hangsúlyozza, hogy az ilyen intézkedések aránytalanul negatív hatást gyakorolnak a kiszolgáltatott csoportokra;

7. sajnálatosnak tartja, hogy a bizonyos egészségügyi állapotokhoz kapcsolódó társadalmi stigma elriasztja az egyéneket attól, hogy a szükséges gondozásért folyamodjanak, így például az átvihető betegségek kezelés nélkül maradhatnak, és később közegészségügyi kockázattá válnak;

8. sajnálatát fejezi ki amiatt az aránytalan hatás miatt, amelyet az országok őrizetbevételi gyakorlata és a bevándorlási törvény végrehajtásához kapcsolódó bejelentési kötelezettségei gyakorolnak a dokumentumok nélküli bevándorlók azon képességére, hogy orvosi ellátásban részesülhessenek[23];

9. elismeri a szoros kapcsolatot számos sebezhetőség, az intézményi ellátási tapasztalat, a minőségi közösségi alapú gondozáshoz való hozzáférés hiánya és az ebből eredő hajléktalanság között; emlékeztet arra, hogy az egészségügyi és gondozási szolgáltatások fontos szerepet játszhatnak a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzésében és kezelésében, ideértve azok szélsőséges formáit is, például a hajléktalanságot; hangsúlyozza, hogy a több kiszolgáltatottsági tényezőt mutató csoportok, például a romák, az érvényes tartózkodási engedéllyel nem rendelkező személyek vagy a hajléktalan személyek még inkább veszélyeztetve vannak az által, hogy kimaradnak a kockázatmegelőzési kampányokból, a szűrésekből és a kezelésből;

10. rámutat annak hosszú távú negatív hatásaira, ha válság idején visszafogják a megelőző gondozási intézkedéseket; úgy véli, hogy ha csökkenteni kell a megelőző intézkedéseket, akkor legalább a korábbi színvonalra kell őket emelni annak érdekében, hogy megőrizzék a folytonosságot és ne rombolják le az infrastruktúrát; hangsúlyozza, hogy a gazdasági és pénzügyi válság és a néhány tagállamra rótt úgynevezett megszorító politikák nem adhatnak okot a nemzeti egészségügyi és közszolgáltatásokból való tőkekivonásra, hanem – tekintettel ezek fontosságára és alapvető jellegére – ellenkezőleg, erőfeszítéseket kell tenni e szolgáltatások konszolidálására, hogy megfeleljenek a társadalom – és különösen annak leginkább kiszolgáltatott csoportjai – igényeinek;

11. úgy véli, hogy a megszorító intézkedések semmilyen körülmények között sem foszthatják meg a polgárokat az alapvető szociális és egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférésüktől, vagy az innovatív és minőségi szociális szolgáltatásoktól, és nem fordíthatják meg a szakpolitikai fejlődésében bekövetkezett pozitív trendeket;

12. felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a munkaerő-felvételt a szociális gondozói szolgáltatások területén és tegyenek az ágazat vonzerejének növeléséért, hogy az a fiatalok számára alkalmas pályaválasztási lehetőséget jelentsen;

13. hangsúlyozza, hogy egyre nő azon uniós polgárok száma, akik a sajátjuktól eltérő uniós tagállamban élnek egészségbiztosítás nélkül, például munkanélküliség miatt, vagy mert már nem rendelkeznek tartózkodási engedéllyel; hangsúlyozza, hogy a más uniós tagállamban egészségbiztosítással rendelkező uniós polgárok gyakran szembesülnek nehézségekkel az ellátáshoz való hozzáférésben, mivel előre kell fizetniük;

14. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a fogyatékossággal élőket EU-szerte aránytalanul sújtja a közkiadások csökkentése, aminek folytán elveszítik a számukra a közösségben folytatott független életet biztosító támogató szolgálatokat;

15. úgy véli, hogy ez hosszú távon az intézményi gondozásban élő emberek növekvő számához és a fogyatékossággal élő személyek további társadalmi kirekesztéséhez vezet az EU-ban, ami közvetlenül megsérti az EU által a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a 2010–2020-as európai fogyatékosságügyi stratégia keretében vállalt kötelezettségeket;

16. hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek gondozását elérhető módon kell biztosítani nem csak az infrastruktúrát, hanem a kommunikációt illetően is, ami különösen fontos a értelmi fogyatékossággal (tanulási nehézségekkel) élő személyek esetén; ösztönzi a gondozók és a háziorvosok képzését annak érdekében, hogy elérhető módon nyújtsanak ellátást;

17. úgy véli, hogy a fiataloknak vagy más kiszolgáltatott csoportoknak szóló gondozási és támogató szolgálatokat érintő költségcsökkentések alkalmasak arra, hogy aláássák az aktív befogadásra irányuló jelenlegi uniós politikákat; hangsúlyozza, hogy a fiatalok magas munkanélküliségi rátája további nyomást gyakorol a szociális szolgáltatások minden típusára, és hogy a célzott intézkedés segíthetne;

18. megjegyzi, hogy a válság miatt növekvő munkanélküliség és tartós munkanélküliség folytán polgártársaink egy nagy részétől – a tartósan munkanélküliektől és eltartottaiktól – megtagadják a közegészségügyi rendszerhez, a társadalombiztosításhoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést; felszólítja a tagállamokat – különösen azokat, ahol a legmagasabb a munkanélküliségi ráta –, hogy a szükséges intézkedések elfogadásával hatékonyan és gyorsan foglalkozzon ezzel a jelentős kérdéssel;

19. üdvözli a Bizottság 2013. február 20-i „Befektetés a gyermekekbe: a hátrányok körének megtörése” című ajánlását; elismeri annak jelentőségét és költséghatékonyságát, ha már kis koruktól fogva befektetnek a gyermekek teljes potenciáljának kibontakoztatásába; elismeri, hogy a magas színvonalú szolgáltatásokba való befektetés elengedhetetlen a megfelelő és hatékony gyermekvédelmi szolgálatok kialakításához és az átfogó megelőzési stratégiák létrehozásához; emlékeztet az egész életre kiterjedő nézőpont alkalmazásának fontosságára, valamint az egészségfejlesztés, a megelőzés és a korai diagnózis jelentőségére; hangsúlyozza, hogy a közelmúltbeli nagy kiterjedésű kanyarójárvány rámutatott a gyermekek ingyenes oltásának a közegészség szempontjából való fontosságára;

20. elismeri a gondozóként eljáró családtagok és az önkéntesek (nem hivatalos gondozók) óriási társadalmi és gazdasági hozzájárulását és a szolgáltatásnyújtás visszafogása vagy a szolgáltatások magas költsége miatt rájuk háruló egyre nagyobb felelősséget; úgy véli, hogy a megszorító intézkedések nem terhelhetik még tovább a nem hivatalos gondozókat; hangsúlyozza a gondozók szakértelme elismerésének és a jó minőségű munka biztosításának fontosságát ; felszólít a gondozóként eljáró családtagok megfelelő támogatására és segítésére a gondozás és a karrierjük összeegyeztethetőségét illetően, és úgy véli, hogy a gondozóként eltöltött időt a nyugdíjjogosultság számításánál figyelembe kell venni; hangsúlyozza, hogy az EU-ban a legtöbb gondozást informális alapon, azaz családtagok és önkéntesek nyújtják, és felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy növeljék e hozzájárulás megbecsülését és anyagi elismerését;

21. elismeri, hogy egyre több nő végez fizetett munkát (noha 18%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak), ugyanakkor a nők még mindig viszonylag gyakran gondozók is ( a gondozók 78%-a nő), ami megnehezíti a munka és a magánélet közötti kielégítő egyensúly elérését; úgy véli, hogy a rugalmas munka lehetősége általában fontos ahhoz, hogy az emberek összeegyeztethessék a munkát a gondozással; aggasztják azok a negatív hatások, amelyeket a szolgáltatások csökkentése vagy azok árának növekedése a nők foglalkoztatására, a munka és a magánélet egyensúlyára, a nemek közötti egyenlőségre és az egészséges öregedésre gyakorolnak;

22. emlékeztet arra, hogy az EU a gondozási ágazatot a foglalkoztatás potenciális növekedésének területeként azonosította, és a Parlament megállapította, hogy ahhoz, hogy ez vonzó pályává válhasson és a szolgáltatás minősége javuljon, jobb fizetésre és képzésre van szükség; rámutat a munkavállalók észrevehető hiányára az egészségügyi és gondozási szolgáltatásokat nyújtó ágazat egyes részeiben, és felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a gondozói képzést a fiatalok körében, valamint ösztönözzék azokat a képzési intézkedéseket, amelyek segítenek a gondozóknak és ellátóknak, hogy jobban megértsék a gondozásban részesülők szükségleteit;

23. hangsúlyozza a mobil szolgáltatásnyújtás növekvő fontosságát annak érdekében, hogy a szolgáltatásokat el lehessen juttatni azokhoz, akiknek szükségük van rájuk, városi és vidéki területeken egyaránt;

24. hangsúlyozza az önkéntes szektor értékes hozzájárulását a gondozásra szoruló idős emberek és – adott esetben – az egyedül, elszigetelten élő személyek gondozásában;

25. méltányolja, hogy az EU az aktív és egészséges öregedésre vonatkozó európai innovációs partnerség (EIP) révén kíván megfelelni a demográfiai öregedésből eredő kihívásoknak; Ez magában foglalja azt a célt, hogy 2020-ig két évvel megemeljék az EU polgárainak egészséges élettartamát; Ez Európa számára háromszorosan nyerő helyzetet eredményez:

i. az idősebb emberek egészségének és életminőségének jobbításával;

ii. az ellátórendszerek fenntarthatóságának és hatékonyságának javításával;

iii. a vállalkozások számára növekedési és piaci lehetőségek teremtésével;

26. elismeri a harmadik szektor és az önkéntes szervezetek által végzett munkát, azonban úgy véli, hogy ez nem helyettesítheti az állami felelősségvállalást a minőségi, hatékony, megbízható és megfizethető, közjó formájában hozzáférhető és közforrások pénzügyi támogatásával megvalósuló szolgáltatások biztosítása terén;

27. hangsúlyozza a „Hosszú távú gondozás európai minőségi keretrendszerét”, amely elveket és útmutatást ad a gondozásra szoruló idősek méltósága és jóléte érdekében, és amelyet a Bizottság WeDO projektje részenként tettek közzé[24];

28. felszólítja a tagállamokat, hogy javítsanak az egészséggel kapcsolatos tájékozottságon, és biztosítsanak megfelelő információt a rendelkezésre álló szolgáltatásokról a kiszolgáltatott csoportoknak, amelyek gyakran nehezen férnek hozzá a szükséges szolgáltatásokhoz; ugyanilyen fontos a gondozásban részesülők és a gondozók részvétele az őket érintő döntéshozó folyamatokban;

Ajánlások

29. felhívja a Bizottságot, hogy szerezze meg a gondozáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos összehasonlítható és aktuális adatokat, alapvető elemzés formájában;

30. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – együttműködve az illetékes érdekeltekkel – kövessék nyomon, és a nemzeti reformterveikben foglalkozzanak azzal, hogy mely nemzeti politikák ellentétesek a 2020-as szegénységcsökkentési céllal; felszólítja a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a legkiszolgáltatottabb csoportokra, számolják fel a hozzáférés előtt álló akadályokat, javítsák és erősítsék meg a bevezető és megelőző intézkedéseket a korai szakaszban a jogokon alapuló megközelítéshez való visszatérés érdekében, és előzzék meg a fellépés elmulasztásából adódó hosszú távú károkat és költségeket;

31. felhívja a Bizottságot, a szociális partnereket és a tagállamokat arra, hogy lépjenek fel a „2012 – az aktív öregedés és a generációk közötti szolidaritás európai éve” erősségei és gyengeségei elemzésének eredményei alapján;

32. emlékeztet arra, hogy a szociális szolgáltatásokat megnyirbáló és a társadalmi jólétet visszavető megszorítások politikája, amely deflációs hatással van a gazdaságra, összeegyeztethetetlen a 2020-as szegénységcsökkentési célok és más, az EU társadalmi integrációval, egyenlőséggel, szegénység elleni fellépéssel és területi kohézióval kapcsolatos céljainak elérésével;

33. sürgeti a tagállamokat, hogy a mobilitási folyamat keretében – amelyet az EU alapvető jogként ismer el – működjenek együtt a legkiszolgáltatottabb csoportok – kiemelten a gyermekek és fiatalok – egészségének javítását célzó lehető legtöbb program megvalósítása érdekében;

34. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a 883/2004/EK rendelet szerinti szociális biztonsági jogok és a 2004/38/EK irányelv működése között adott esetben felmerülő feszültségeket, azzal a céllal, hogy módosításokat ajánljon, amelyek szükségesek lehetnek a biztosítási fedezet terén meglévő különbségek áthidalásához;

35. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg a prioritásokat, számolják fel a férfiak és nők közötti szakadékokat, biztosítsák számukra az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a családtervezéshez való tényleges hozzáférést, továbbá fordítsanak külön figyelmet a szociális egészségvédelemre szoruló egyéb veszélyeztetett és hátrányos helyzetű csoportoknak is;

36. felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatásban részesülő országokkal kötendő megállapodásokba foglaljon bele szociális záradékokat, amelyek védik a gondozási és szociális szolgáltatásokat és a szociális védelmi rendszereket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a távorvosláshoz hasonló technológiák felhasználását az ellátáshoz való hozzáférés elősegítése érdekében;

37. felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való egyenlő hozzáférést, és biztosítson megfelelő pénzügyi támogatást e szolgáltatások számára;

38. sürgeti a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek számára biztosítsanak közösségi alapú szolgáltatásokat;

39. felszólítja a tagállamokat, hogy azonosítsák és szüntessék meg a fogyatékossággal élő személyek közösségi közlekedéshez, szolgáltatásokhoz és információhoz való hozzáférésének akadályait;

40. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állapítsanak meg prioritásokat a hiányosságok megszüntetésére, és biztosítsák az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hathatós hozzáférést a szociális egészségvédelemben a kiszolgáltatott csoportok számára, ideértve a szegény nőket, a migránsokat és a romákat, biztosítva az egészségügyi ellátás megfizethetőségét, rendelkezésre állását és minőségét, hatékony és hatásos szervezését, valamint megfelelő finanszírozását minden földrajzi területen;

41. sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan politikákat, amelyek a leginkább hátrányos helyzetű csoportok esetében javítják az egészséget és elősegítik a betegségek megelőzését az ingyenes, egyetemes és minőségi egészségügyi alapellátás biztosítása révén, különös tekintettel az egészségügyi alapellátás, a megelőző gyógyászat, illetve a diagnózishoz, kezeléshez és utógondozáshoz való hozzáférés biztosítására; szorgalmazza, hogy biztosítsák azokat az eszközöket, amelyek a nőket fenyegető fő egészségügyi problémák leküzdéséhez szükségesek, valamint biztosítsák a szexuális és reproduktív egészséghez való jogot, az egészségügyi szolgáltatásokat az erőszak áldozatává vált nők számára és a gyermekek egészségügyi ellátását;

42. felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve alaposabban fontolják meg egyrészről a fizikai és mentális egészség, másrészről a munkanélküliség és a munkahelyek bizonytalansága közötti kapcsolatot – amelyről a válság kapcsán kiderült, hogy fontos jelenség – annak érdekében, hogy megfelelő tervezéssel előzzék meg és orvosolják az ilyen jellegű káros következményeket;

43. nyomatékosan ajánlja, hogy a tagállamok erősítsék meg a megelőzéssel és alapellátással kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásaikat, középpontba állítva a nők egészségét és ellátáshoz való hozzáférését, hangsúlyt fektetve a városi térségektől távoli területeken élő nőkre, valamint a leginkább hátrányos helyzetű csoportok – a gyermekek és fiatalok, az idősek, a fogyatékossággal élők, a munkanélküliek és a hajléktalanok – érdekében hozott intézkedéseket, amelyek mindenki számára biztosítják a rendszeres orvosi felülvizsgálathoz való jogot;

44. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyermek- és újszülöttgondozást – különösen koraszülés esetén – tekintsék a közegészségügy egyik prioritásaként, és illesszék be az egészségüggyel foglalkozó európai és nemzeti stratégiákba;

45. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a koraszülések megelőzése és a koraszülötteket sújtó krónikus betegségek számának csökkentése érdekében biztosítsanak megfelelő színvonalú és folyamatos oktatást és képzést a nőgyógyászati, szülészeti és újszülött osztály valamennyi egészségügyi szakembere számára;

46. sürgeti a tagállamokat, hogy szükség esetén ingyenes gondozói szolgáltatások/tanácsadás formájában biztosítsanak kellő támogatást a nők számára a terhesség és a szoptatás ideje alatt, valamint lássák el megfelelő élelemmel különösen azokat, akik a jelenlegi gazdasági válság miatt ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének;

47. sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan struktúrákat, amelyek orvosi-szociális bejelentkezési lehetőséget kínálhatnak az embereknek annak érdekében, hogy jobban figyelembe vehessék a legszegényebbek életfeltételeit;

48. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elérhető és egyértelmű információt a migránsok jogairól minden releváns nyelven, beleértve a roma (lovári) nyelvet;

49. sürgeti a tagállamokat, hogy lépjenek fel a gyűlölet-bűncselekmények ellen, és ösztönözzék a megkülönböztetésellenes politikákat, szükség esetén a nemzeti megkülönböztetésellenes szervek megerősítésével és az állami hatóságokban folyó képzés támogatásával;

50. sürgeti a tagállamokat, hogy hajtsák végre az EUMSZ 19. cikkét, valamint fogadják el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló irányelvet[25], a vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, korra, vagy szexuális irányultságra épülő megkülönböztetés tilalma és az egyenlő bánásmód elvének érvényre juttatása érdekében a szociális védelem, a szociális biztonság és egészségügyi ellátás, az oktatás, és a nyilvánosság számára a kereskedelemben elérhető javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve azok kínálata területén, beleértve a lakhatást is;

51. felszólítja a tagállamokat, hogy végezzenek hatásvizsgálatokat annak biztosítására, hogy azok az intézkedések, amelyek hatással lehetnek a leginkább kiszolgáltatottakra, összhangban álljanak az EU Alapjogi Chartájában megállapított elvekkel, és megfeleljenek a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelvnek[26];

52. sürgeti a tagállamokat, hogy előzzék meg a hajléktalanságot, biztosítsák a szükséges gondozást a hajléktalan embereknek, és nemzeti jogszabályaikban ne kriminalizálják a hajléktalanságot;

53. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szociális innováció és/vagy a gondozással kapcsolatos szolgáltatások támogatására szánt valamennyi politika vagy finanszírozási program azokra a szolgáltatásokra irányuljon, amelyek a legjobban kielégítik a társadalmi igényeket, és javítják az emberek életminőségét, valamint, hogy azokat a kiszolgáltatott csoportokat védő és képviselő szervezetekkel szoros együttműködésben és velük konzultálva dolgozzák ki;

54. rámutat a Parlament szociális vállalkozásokra irányuló kezdeményezésének hatókörére, és hangsúlyozza a szociális gazdaság fontosságát, amely a szociális vállalkozásokkal együtt hatékonyan megerősítheti az egészségügy és a szociális gondozás gyorsan növekvő területét;

55. sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Parlamenttel együttműködve erősítsék meg a kiszolgáltatott csoportokat megcélzó programok finanszírozását; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden lehetséges lépést annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben felhasználják az Európai Szociális Alap és leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap és más releváns eszközök forrásait, a legmagasabb kifizetéseket biztosítva, valamint támogassák az Európa 2020 stratégia szegénységgel kapcsolatos céljainak elérésére irányuló tagállami erőfeszítéseket, és segítsék elő az innovációt és a minőséget az egészségügyi és a gondozási ágazatokban; kiemeli a kapcsolódó finanszírozási eszközök, például a társadalmi változás ás innováció uniós programja és az európai szociális vállalkozási alap fontosságát;

56. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy objektív és szubjektív mutatókból álló csomagot, azzal a céllal, hogy mérje és rendszeresen közzétegye a jólét anyagi és nem anyagi összetevőire vonatkozó információkat, beleértve a szociális mutatókat is, hogy ezzel egészítse ki az európai és nemzeti GDP- és munkanélküliségi mutatókat, és így a gazdasági fejlődésen kívül a társadalmi előrehaladást is mérni lehessen;

57. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kifejezetten ismerjék el a nem hivatalos gondozók felbecsülhetetlen hozzájárulását; sürgeti a tagállamokat, hogy vezessék be és tartsák fenn a gondozóknak és az önkéntes szektornak szóló célzott támogatási intézkedéseket annak érdekében, hogy több személyesebb, minőségi és költséghatékony programokat biztosítsanak; például a munka és a családi élet összeegyeztetését lehetővé tévő intézkedések, a nem hivatalos és a hivatalos gondozók közötti jobb együttműködést és koordinációt elősegítő intézkedések, valamint megfelelő szociális biztonsági politikákat biztosító és a gondozók képzésére irányuló intézkedések; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a gondozói szabadságolás mindenféle típusának koherens keretét; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, a gondozók szabadságáról szóló irányelvre, a Szerződésben rögzítettek szerinti szubszidiaritás elvével összhangban;

58. felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak pontos és könnyen érthető tájékoztatást a gondozásra való jogosultságról minden releváns nyelven és formátumban, és ezt széles körben tegyék elérhetővé;

59. felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a gondozási ágazatban fogalmazzák meg a szakmai profilok egyértelmű meghatározásait, ami lehetővé teszi a jogok és kötelezettségek pontos behatárolását;

60. felszólítja a tagállamokat, hogy helyi, regionális és nemzeti szinten minden potenciális szereplőt, ideértve a szociális partnereket is, vonják be a prevenciót, az egészségügyet és a szociális szolgáltatásokat célzó kezdeményezésekbe;

61. sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a gondozói és támogató ágazatok által igényelt képzési programokat, és kínáljanak ösztöndíjakat a kapcsolódó tanulmányokat folytatók számára;

62. sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson kampányt azzal a céllal, hogy fiatalokat toborozzanak, és javítsák a gondozói ágazatról mint munkáltatóról a nyilvánosság előtt kialakult képet;

63. felszólít a gondozói ágazatban dolgozók foglalkoztatási jogainak tiszteletben tartására, beleértve a méltányos jövedelemhez és tisztességes feltételekhez fűződő jogot, valamint a kollektív szerződések megkötésére jogosult szakszervezetekbe való belépés és a szakszervezet-alakítás jogát;

64. sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat a gondozói szolgáltatások fenntartható finanszírozási rendszereinek létrehozásában és az ESZA finanszírozásának segítségével a munkaerő képzési és átképzési rendszereinek kifejlesztésében;

65. sürgeti a szociális partnereket, hogy alakítsanak ki formális szociális párbeszédet a gondozási ágazattal kapcsolatban;

64. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

[1] HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
[2] HL L 210., 2006.7.31., 12. o.
[3] HL C 9. E, 2010.1.15., 11. o.
[4] HL C 212. E, 2010.8.5., 23. o.
[5] HL C 76. E, 2013.3.25., 16. o.
[6] HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o.
[7] HL C 236. E., 2011.8.12., 79. o.
[8] HL C 351. E, 2011.12.2., 29. o.
[9] HL C 70 E., 2012.3.8., 19. o.
[10] HL C 33. E, 2013.2.5., 188. o.
[11] HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o.
[12] HL C 199. E., 2012.7.7., 25. o.
[13] HL C 199. E, 2013.2.22., 112. o.
[14] HL C 131 E., 2013.5.8., 9. o.
[15] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0053.
[16] FRA: „Jogilag rendezetlen helyzetű migránsok: az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés 10 uniós tagállamban”, 2011. október (http://fra.europa.eu/en/publication/2012/migrants-irregular-situation-access-healthcare-10-european-union-member-states)
[17] Eurofound (2012), „Harmadik európai életminőség-felmérés – Életminőség Európában: a válság hatása”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/publications/htmlfiles/ef1264.htm)
[18] Eurofound (2012), „Háztartások eladósodásával foglalkozó tanácsadó szolgálatok az Európai Unióban”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/publications/htmlfiles/ef1189.htm )
[19] Eurofound (2012), „A romák életkörülményei: Átlagszínvonal alatti lakhatás és egészség”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2012/02/en/1/EF1202EN.pdf)
[20] Eurofound (2012), „Az egészségügyi problémákkal küzdő vagy fogyatékossággal élő fiatalok aktív befogadása”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/areas/socialcohesion/illnessdisabilityyoung.htm)
[21] Lásd például a 2012. április 20-i 16/2012. spanyol Királyi Rendelet 5. cikkét, amely 2012. december 28-án lépett hatályba. Elérhető a következő címen: http://noticias.juridicas.com/base_datos/Admin/rdl16-2012.html#a5.
[22] A Tanács következtetései az egészségben és méltóságban töltött időskorról. A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2009. novemberi 2980. ülése.
[23] A FRA „A rendezetlen jogállású bevándorlók őrizetbe vétele – alapjogi megfontolások” című útmutatója kulcsfontosságú elveket javasol a tagállamoknak az egészségügyi létesítményekben, illetve azok környezetében megvalósuló gyakorlatok kivizsgálására és az azokról való beszámolásra: http://fra.europa.eu/sites/default/files/document-on-apprehensions_1.pdf
[24] WeDO: az Európai Bizottság által támogatott projekt (2010–2012), amelyet egy 12 tagállamban 18 partnerszervezetből álló irányítócsoport végzett. Az összes partnerszervezet közös érdeke az volt és az is maradt, hogy javítsák a gondozásra szoruló idős emberek életminőségét.
[25] COM(2008)0426.
[26] HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

INDOKOLÁS

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot (EMPL) egy ideje foglalkoztatja az úgynevezett megszorító intézkedéseknek a társadalom egészére, és különösen a kiszolgáltatott csoportokra gyakorolt hatása. Mindezt különböző fellépésekben fogalmazta meg, mint például: az éves növekedési jelentésről szóló jelentése[1], amelyben azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a szociális dimenziót az EU válságra adott válaszának szerves részéve kell tenni; az ifjúságról és a válságról szóló jelentés[2]; a nőkről és a válságról szóló jelentés[3]; valamint a hajléktalanságról szóló[4], megjelenés előtt álló jelentés. A bizottság emellett számos jelentésben foglalkozik az EU 2020 stratégiával, elsősorban az inkluzív növekedés és a szegénységellenes platform vonatkozásában, ahol világossá tette véleményét, amely szerint törekedni kell a szegénység megakadályozására, mivel sérti az emberi méltóságot, ugyanakkor azért is, mert a megelőzés hosszú távon általában költséghatékonyabbnak bizonyul. Az EMPL azzal érvelt, hogy az ESZA finanszírozásának 20%-át a szegénység leküzdésére kell fordítani, jelenleg pedig a leginkább rászoruló személyeket támogató alapról[5] szóló javaslattal kapcsolatos álláspontját alakítja ki, amelynek keretében a bizottság már mélyrehatóan beszámolt bizonyos kérdésekről, az előadó pedig igyekezett elkerülni a párhuzamos munkát.

E saját kezdeményezésű jelentésben az előadó igyekszik azonosítani néhány olyan kérdést, amelyek a kiszolgáltatottként ismert csoportokkal kapcsolatban felmerülnek, illetve néhány olyan csoportnál, amelyek körében a szükségletek nyilvánvalóbbá válnak, valamint az új, potenciálisan kiszolgáltatott csoportoknál, amelyek a jelenlegi változó körülmények, például a személyes eladósodottság miatt alakulnak ki. A bizottság nagyon hálás a különböző szervezeteknek, amelyek aktuális információkkal láttak el minket. A pontos, összehasonlítható és a lehető legfrissebb adatokat egyértelműen prioritásként jelöltük meg.

Nyilvánvaló, hogy az időseket és a fizikai vagy tanulási nehézségekkel küzdő személyeket gondozó ágazat, valamint a gyermekeket vagy fiatalokat, illetve sajátos igényű csoportokat támogató ágazatok egyre nagyobb nyomás alá kerülnek, mivel a kiadásokat csökkentik, ugyanakkor a kereslet növekszik. Az egészségügyi ellátás hasonló kihívásokkal szembesül. Ezek a kiadáscsökkentések – legyen szó szolgáltatásokról vagy szociális ellátásokról – érintik a gondozást igénylőket, de azokat is, akik ilyen szolgáltatásokat nyújtanak. A közszektor költségvetését folyamatosan csökkentik. A harmadik szektor szolgáltatói arról számolnak be, hogy zsugorodik az állami szerződésekből, támogatásokból és állami adományokból származó jövedelmük. Sokan félnek a jövőtől: még az önkéntes munkához is szükség van infrastruktúrára. Az látható, hogy a rövid távú kiadáscsökkentések hosszú távú problémákat okoznak.

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek tovább mélyülnek az EU egyes részein a már most is kiszolgáltatott csoportok helyzetének romlása miatt, ahol a legszegényebbek még szegényebbé válnak[6]. Ennek fontos következményei vannak a szegénységcsökkentési célok és az EU 2020 stratégia inkluzív növekedéssel kapcsolatos dimenziója tekintetében. Úgy tűnik, hogy néhány szociális biztonsági rendszer – különösen azok, amelyek bizonyos családi struktúrákat vesznek alapul, illetve ahol a jogosultságok megszerzése bizonyos munkavégzési módoktól függ – egyre kevésbé képes megbirkózni a válság miatt ránehezedő nyomással, nem utolsósorban a gyermekszegénység terén[7].

Ebben a válsághelyzetben a társadalmi felelősségvállalás egyik nyilvánvaló kérdése az egészségügyhöz való hozzáférés szerepe. Míg magával a közegészségüggyel egy másik bizottság foglalkozik, a szociális biztonsági szabályok több tagállamban is akadályt teremtenek. Ilyenek például az adott ideig tartó munkanélküliség után megszűnő egészségbiztosítás, a bizonyos csoportokat, például a nyilvántartásban nem szereplő migránsokat az alapellátásból és nem sürgősségi ellátásból kirekesztő rendszerek, illetve a teljes munkaidős munkaviszonyon alapuló rendszerek, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák a részidős vagy alkalmi munkavállalókat. Különösen hátrányos helyzetben vannak általában a nők, elsősorban az etnikai kisebbségekhez tartozó, például a roma és migráns dolgozó nők[8]. Több tagállamban is módosítják vagy megreformálják a szociális biztonsági rendszereket: ezeket a változtatásokat értékelni kellene annak biztosítása érdekében, hogy ne rekesszenek ki embereket a társadalombiztosításból. Számos tagállamban növekszik a hajléktalanok és az olyan személyek száma, akiknek lakhatása csak rövid távra megoldott, és ebből adódóan sokaknak nincs folytonos ellátása: vannak gyermekek, akik nem kapják meg az alapvető védőoltásokat, az pedig nyilvánvaló, hogy bizonyos átvihető betegségek azok között jelennek meg újra, akik rossz lakhatási körülmények között élnek, és nem férnek hozzá a szolgáltatásokhoz. Úgy tűnik, hogy egyes uniós polgárok a 883/2004/EK[9] rendelet rendelkezései ellenére más tagállamokban nem férnek hozzá az ellátáshoz, ami a 2004/38/EK irányelv[10]végrehajtási módjának tudható be: ezt a jelenséget fel kell tárni, a társadalombiztosítási fedezetben meglévő eltéréseket pedig meg kell szüntetni.

Az önrésznek vagy a rendelvényeknek a rászorulók jövedelméhez képest növekvő költségei elriasztják az embereket attól, hogy időben gondozásért folyamodjanak, így később a drágább sürgősségi ellátás válik szükségessé. Ez ahhoz is vezethet, hogy nem tudják folytatni a kezelési programokat, aminek munkahelyi hiányzás vagy – tragikus módon – negatív egészségügyi kimenetel lehet az eredménye. Akadályként számolnak be arról is, hogy bizonyos egészségügyi állapotok esetén, mint például a HIV/AIDS, a szexuális úton terjedő betegségek, sőt, bizonyos társadalmakban a rák is, szégyennel és megbélyegzéssel jár, ha ellátást kérnek. Néhány tagállamban emelkednek a díjak is. Néhány ország úgy igyekszik csökkenteni maguknak a gyógyszereknek költségeit, hogy fokozottabb együttműködést alakít ki a beszerzés terén a beszerző szerve között. Több országban is jelentősen csökkentették az egészségügyi személyzetet, ami szintén érintette a szolgáltatásnyújtást, ideértve a vidéki térségeket is, ahol az ellátás már amúgy is gyengébb volt. A személyzetnek néhány országban bércsökkentéssel kellett szembesülnie, és emiatt másik munkahelyre vagy másik országba mentek el dolgozni: mindkét esetnek következményei vannak az egészségügyi ellátás hosszú távú fenntarthatóságára.

A bizottságnak beszámoltak arról az egyre nagyobb aggodalomról is, hogy a rövid távú vagy alkalmi munkaviszonyban dolgozók a rendszertelen jövedelem által okozott problémákon túl elveszíthetik a munkahelyi egészségügyi ellátásukat is.

Emlékeztetni kell arra is, hogy néhány tagállamban a szociális biztonsághoz és jóléti ellátásokhoz való hozzáférés bonyolult eljárásai szintén visszatarthatják az embereket attól, hogy megfelelő jogosultságot igényeljenek vagy kapjanak, ami helytállási képességüket is érinti. Ez egyeseknél határokon átnyúló helyzetekben is előfordul. A személyzet csökkentése, a nem megfelelő képzés vagy a magas személyzeti fluktuáció talán azt is jelenti, hogy sérült a tájékoztatás minősége vagy pontossága, így az emberek kiszolgáltatottabbá váltak.

Az alacsony, bizonytalan vagy hiányzó elkölthető jövedelem a növekvő közműköltségekkel együtt azzal járhat, hogy néhány tagállamban kizárnak embereket az alapvető szolgáltatásokból, így nem jutnak fűtéshez vagy hűtéshez, aminek egészségügyi hatása is van, különösen szélsőséges időjárási körülmények között. Ilyen helyzetben az otthoni gondozás lényegében lehetetlenné válik. Garantálni kell az alapvető közműszolgáltatásokhoz való hozzáférést.

A beszámolók szerint az ellátások és/vagy szolgáltatások visszafogása közvetlen, negatív hatást gyakorolt a fogyatékossággal élő emberekre és életminőségükre. A bizottságnak elmondták, hogy a legrosszabb forgatókönyv esetén a gondozást az „tisztán tartásra és étkeztetésre” szűkítették, és már nem támogatják a független életvitelt és a fogyatékosságnak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szerinti uniós kötelezettségvállalással összhangban lévő szociális modelljét. Néhány tagállam immár nem mozdul el az intézményi gondozástól, és félredobja az innovatívabb és képességek kibontakoztatását előtérbe helyező szemléletet, még akkor is, ha az költséghatékonyabb. Egyre szélesebb körben találkozhatunk a fogyatékossággal élőkkel, mentális egészségügyi problémákkal küzdő személyekkel és más kiszolgáltatott csoportokkal, például a (nyilvántartásban nem szereplő) migránsokkal és romákkal szembeni gyűlöletbeszéddel, zaklatással és támadásokkal: ezek olyan emberek ellen irányulnak, akiknek „ellátását túl költségesnek” tartják. Ezt a hozzáállást bizonyos politikai mozgalmak, a média és néhol a politikai retorika is szítja. A megkülönböztető magatartásnak útját kell állni, mind a megtámadott egyének, mind pedig a velük dolgozók biztonsága és méltósága érdekében.

Több országban a sajátos szükségletekkel rendelkező idősebb emberek gondozása is kiélezett helyzetbe került. Nem minden tagállamban léteznek hosszú távú gondozási ellátások, és a kiegészítő szolgáltatások még ott is költségekkel járhatnak, ahol léteznek ilyen ellátások. A gondozás gyakran informális, a családtagok biztosítják, akik lehet, hogy emellett dolgoznak vagy egyéb gondozási feladatokat is végeznek, az őket segítő szolgálatok pedig szorult helyzetben vannak. Olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy viszonylag nagy igénybevételt jelentő orvosi felügyeletet kell ellátniuk kevés vagy hiányzó képzés vagy támogatás mellett. A támogató szolgáltatások, például az otthoni segítségnyújtás költségei növekednek, vagy visszavonják a segítségnyújtást. Az is előfordulhat, hogy a gyermekgondozásért felelős személyek a kihívást jelentő vagy addiktív magatartást tanúsító felnőtteket is támogatják, és tulajdonképpen saját testvéreiket nevelik. Ez az informális gondozás tulajdonképpen hatalmas pénzösszeget takarít meg a nemzeti kormányoknak, és elhibázott gazdaságpolitika lenne, ha leépítenék az ezt végző emberek támogatását. A háztartások változó összetételének fényében felmerül az informális gondozás hosszabb távú fenntarthatóságának kérdése is.

A professzionális gondozás ágazatát az alacsony bérek, a rossz munkakörülmények és a gyakran gyors személyzeti fluktuáció jellemzi, így nem meglepő, hogy munkaerőhiány alakul ki. Néhány tagállamban magánszemélyek is nyújthatnak otthoni gondozási szolgáltatást, aminek szabályozása nem megfelelő vagy nem hatékony: e tekintetben a Parlament hangsúlyozta az ILO háztartási alkalmazottakról szóló egyezményének fontosságát. A munkaügyi kapcsolatok gyakran elégtelenek, így a szociális partnerek szektorális megközelítése segíthet a szabályok javításában.

A gyermekek fejlődését illetően tudjuk, hogy mennyire fontosak a kis korban szerzett minőségi tapasztalatok. Bizonyított, hogy a szociális tényezők kritikus jelentőségűek a korai életszakaszban, ami erőteljes hatást gyakorol a gyermek későbbi egészségére, oktatási fejlődésére és életlehetőségeire. Érdemes kiemelni, hogy a humántőke-befektetések legmagasabb megtérülési aránya a kisgyermekkorban érhető el[11],, ezzel szemben éppen ebben a korcsoportban a legalacsonyabbak az állami kiadások[12]. A becslések szerint majdnem 1 millió gyermek él alternatív gondozásban az EU-ban: Közismert, milyen hátrányokkal szembesülnek, ahogy az is, hogy szükség van a szociális szolgálatok jó minőségű beavatkozására, egyrészt azért, hogy megakadályozzák a gondozásba kerülésüket, másrészt hogy inkább egy közösségi beágyazottságú, támogatott környezettel szembesüljenek a gondozás során és a független életbe való átmenet éveiben.

Bizottságunk hangsúlyozta, hogy komoly társadalmi következményei lehetnek a növekvő bizonytalanságnak és annak, ha nem tudunk hatékony gondozást biztosítani. A „trojka” bevonása a nemzeti költségvetésekbe azt jelenti, hogy az EU-t olyan szereplőnek tekintik, amely közvetlen hatást gyakorol az elsődlegesen tagállami hatáskörbe tartozó területekre, így az EU-t előmozdító megoldásnak is kell tekinteni. Végül pedig elengedhetetlen a szociális biztonsági rendszerek és a gondozási szolgáltatások módosításainak átfogó társadalmi hatásvizsgálata annak elkerülése érdekében, hogy hosszú távú problémákat teremtve és más politikai célokat akadályozva tovább rontsuk az amúgy is rossz helyzetet: ez az EU feladata a „trojkában” és a nemzeti reformtervekben.

[1] Cornellison 2012. évi jelentése és Lope Fontagné 2013. évi jelentése az éves növekedési jelentésről (2011/2320(INI)) (2012/2257(INI)).
[2] Turunen jelentése a fiatalok munkaerőpiachoz való hozzáférésének elősegítéséről (2009/2221(INI))
[3] Zimmer jelentése a gazdasági válságnak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira kifejtett hatásáról (2012/2301(INI))
[4] Delli jelentése a szociális lakhatásról
[5] A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapról szóló rendeletre irányuló javaslat
[6] Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában (2012) és a 3. európai életminőségi felmérés, Eurofound, 2012.
[7] A szociális védelemmel foglalkozó bizottság tanácsadó jelentése az Európai Bizottság részére a gyermekszegénység leküzdéséről és megelőzéséről, valamint a gyermekjólét előmozdításáról (2012. június 27.)
[8] Szociális biztonságot mindenkinek. 8. dokumentum, Scheil-Adlung és Kuhl, ILO 2011.
[9] A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet.
[10] Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv
[11] „The case for investing in disadvantaged young children” [A hátrányos helyzetű fiatalokat érintő befektetések ügye], James J. Heckman University of Chicago és University
College Dublin, European Experts Networks on Economics in Education, 2012. január
[12] „The Benefits of Early Child Development Program: An Economic Analysis” [A kora gyermekkorban végzett fejlesztési program előnyei: Gazdasági elemzés], Van der Gaag, J. és Tan, J.P.

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (29.5.2013)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a válságnak a kiszolgáltatott csoportok gondozáshoz való hozzáférésére gyakorolt hatásáról
(2013/2044(INI))

A vélemény előadója: Inês Cristina Zuber

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van, a tagállamok felelőssége, hogy alkotmányukon és közegészségügyi rendszereiken keresztül elősegítsék és biztosítsák ezeket a jogokat; mivel Unió-szerte léteznek nemek közötti egyenlőtlenségek az egészségügyhöz való hozzáférés és az egészségügyi eredmények tekintetében;

B. mivel bizonyos csoportok, például a fogyatékossággal élő nők, kénytelenek többet költeni az egészségügyre, mint a lakosság többi része;

C. mivel minden embernek joga van olyan életszínvonalhoz, amely biztosítja a saját és családja egészségét és jólétét;

D. mivel minden embernek joga van az egészségvédelemhez, nemétől, etnikai származásától, vallási vagy kulturális meggyőződésétől, fogyatékosságától, gazdasági és társadalmi helyzetétől, illetve nemzetiségétől függetlenül; mivel ezt mind a megelőzésben, mind pedig a gyógyellátásban és az utógondozásban meg kellene valósítani, és ezért elsősorban és legfőképpen a tagállamoknak kellene felelősséget vállalniuk közegészségügyi rendszerükön keresztül;

E. mivel fontos hangsúlyozni a kirekesztett csoportok elérésében lényeges szerepet játszó civil társadalom és civil társadalmi szervezetek jelentőségét;

F. mivel a jelenlegi gazdasági válság és az államháztartási hiány csökkentésére irányuló politikák kidolgozása egyes tagállamokban a nemzeti egészségügyi kiadások csökkentéséhez vezetett; mivel ez azzal a kockázattal jár, hogy csökken az egészségügyhöz való hozzáférés lehetősége a leginkább hátrányos helyzetű csoportok – a gyermekek, idősek, fogyatékossággal élők, migránsok és etnikai csoportok – esetében;

G. mivel a nők esetében valószínűbb, hogy különböző okokból (terhesség, családi kötelezettségek vagy eltartottak gondozása miatt) elhagyják a munkaerőpiacot, és ez kihatással van az egészségbiztosítási helyzetükre és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésükre;

H. mivel 2011-ben a szegénység kockázatának kitett és/vagy a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett európai uniós lakosság aránya 24,2% volt (119,6 millió ember), köztük 25 millió gyermek; mivel a nők a munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében nagyobb akadályokkal szembesülnek, ami gátolja a rendezett és független életmód kialakulását;

I. mivel az egészségvédelem komoly kihatással van az emberek életminőségére, élettartamára és méltóságára;

J. mivel Európában minden évben a szülések közel 10%-a koraszülés (a terhesség 37. hete előtti), és mivel a koraszülött gyermeket nevelő anyák gyakran nem jutnak hozzá megfelelő minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz, és mindez még komolyabb következményekkel jár a családi élet és a munka összeegyeztetése terén;

K. mivel a szegénység, a nem megfelelő oktatás és az alacsony szintű társadalmi integráció negatív egészségügyi következményekkel jár; mivel a veszélyeztetett csoportok egészségügyi ellátásának fő akadálya az egészségügyi ellátással és a betegségmegelőzéssel kapcsolatos hiányos ismeretek, az adminisztratív problémák, valamint a szolgáltatásokhoz való fizikai hozzáférés hiánya;

L. mivel a lakosság elöregedésének demográfiai tendenciája a legalapvetőbb problémák egyike Európában;

1. nyomatékosan ajánlja, hogy a közegészségügyben végrehajtott költségvetési kiigazítások ne érintsék a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeket; ezért nyomatékosan javasolja a közegészségügyi és gondozási szolgáltatási ágazatok átfogó reformjának támogatását, valamint ennek kiegészítéseképpen az egészségügyi szolgáltatásokba történő állami beruházások és azok hatékonyságának növelését a polgárok szükségleteinek kielégítése érdekében, különös tekintettel a nemek közötti, az egészségügyben tapasztalható egyenlőtlenségek kezelésére, valamint a leginkább hátrányos helyzetű csoportok egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférésének biztosítására;

2. felhívja a tagállamokat, hogy ne növeljék a nőkre nehezedő, gondozással kapcsolatos terheket, amelyek visszakényszerítik őket a hagyományos családi szerepbe;

3. nyomatékosan ajánlja mélyreható intézkedések meghozatalát a gazdasági és pénzügyi válság összefüggésében a munkanélküliség ellen folytatott küzdelemben, továbbá az egészségügyi és jóléti szolgáltatások megfelelő és kielégítő mértékű finanszírozásának biztosítását annak érdekében, hogy ezek hozzá tudjanak járulni az elöregedő lakosság szükségleteinek kezeléséhez;

4. sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan politikákat, amelyek a leginkább hátrányos helyzetű csoportok esetében javítják az egészséget és elősegítik a betegségek megelőzését az ingyenes, egyetemes és minőségi egészségügyi alapellátás biztosítása révén, különös tekintettel az egészségügyi alapellátás, a megelőző gyógyászat, illetve a diagnózishoz, kezeléshez és utógondozáshoz való hozzáférés biztosítására; szorgalmazza, hogy biztosítsák azokat az eszközöket, amelyek a nőket fenyegető fő egészségügyi problémák leküzdéséhez szükségesek, valamint biztosítsák a szexuális és reproduktív egészséghez való jogot, az egészségügyi szolgáltatásokat az erőszak áldozatává vált nők számára és a gyermekek egészségügyi ellátását;

5. nyomatékosan ajánlja, hogy a tagállamok erősítsék meg a megelőzéssel és alapellátással kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásaikat, középpontba állítva a nők egészségét és ellátáshoz való hozzáférését, hangsúlyt fektetve a városi térségektől távoli területeken élő nőkre, valamint a leginkább hátrányos helyzetű csoportok – a gyermekek és fiatalok, az idősek, a fogyatékossággal élők, a munkanélküliek és a hajléktalanok – érdekében hozott intézkedéseket, amelyek mindenki számára biztosítják a rendszeres orvosi felülvizsgálathoz való jogot;

6. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyermek- és újszülöttgondozást – különösen koraszülés esetén – tekintsék a közegészségügy egyik prioritásaként, és illesszék be az egészségüggyel foglalkozó európai és nemzeti stratégiákba;

7. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a koraszülések megelőzése és a koraszülötteket sújtó krónikus betegségek számának csökkentése érdekében biztosítsanak megfelelő színvonalú és folyamatos oktatást és képzést a nőgyógyászati, szülészeti és újszülött osztály valamennyi egészségügyi szakembere számára;

8. sürgeti a tagállamokat, hogy szükség esetén ingyenes gondozói szolgáltatások/tanácsadás formájában biztosítsanak kellő támogatást a nők számára a terhesség és a szoptatás ideje alatt, valamint lássák el megfelelő élelemmel különösen azokat, akik a jelenlegi gazdasági válság miatt ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének;

9. sürgeti a tagállamokat, hogy a mobilitási folyamat keretében – amelyet az EU alapvető jogként ismer el – működjenek együtt a legkiszolgáltatottabb csoportok – kiemelten a gyermekek és fiatalok – egészségének javítását célzó lehető legtöbb program megvalósítása érdekében;

10. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg a prioritásokat, számolják fel a férfiak és nők közötti szakadékokat, biztosítsák számukra az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a családtervezéshez való tényleges hozzáférést, továbbá fordítsanak külön figyelmet a szociális egészségvédelemre szoruló egyéb veszélyeztetett és hátrányos helyzetű csoportoknak is;

11. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé jelentést a gazdasági és pénzügyi válság legkiszolgáltatottabb csoportokra gyakorolt hatásáról, külön hangsúlyt fektetve a megelőző egészségügyi ellátáshoz és az orvosi kezeléshez való hozzáférésükre.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	29.5.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	26 1 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Regina Bastos, Edit Bauer, Andrea Češková, Marije Cornelissen, Edite Estrela, Iratxe García Pérez, Mikael Gustafsson, Mary Honeyball, Lívia Járóka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Constance Le Grip, Astrid Lulling, Barbara Matera, Elisabeth Morin-Chartier, Krisztina Morvai, Norica Nicolai, Siiri Oviir, Antonyia Parvanova, Joanna Senyszyn, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Marc Tarabella, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Roberta Angelilli, Rosa Estaràs Ferragut, Nicole Kiil-Nielsen, Katarína Neveďalová, Chrysoula Paliadeli, Antigoni Papadopoulou, Angelika Werthmann
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Martina Anderson

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	30.5.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	36 1 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Edit Bauer, Heinz K. Becker, Jean-Luc Bennahmias, Phil Bennion, Pervenche Berès, Vilija Blinkevičiūtė, Milan Cabrnoch, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Minodora Cliveti, Marije Cornelissen, Frédéric Daerden, Sari Essayah, Richard Falbr, Marian Harkin, Nadja Hirsch, Stephen Hughes, Danuta Jazłowiecka, Martin Kastler, Ádám Kósa, Jean Lambert, Patrick Le Hyaric, Verónica Lope Fontagné, Olle Ludvigsson, Thomas Mann, Csaba Őry, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Nicole Sinclaire, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Jutta Steinruck, Traian Ungureanu, Inês Cristina Zuber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Malika Benarab-Attou, Iliana Malinova Iotova, Svetoslav Hristov Malinov, Ria Oomen-Ruijten, Antigoni Papadopoulou

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat