JELENTÉS az Adriai- és a Jón-tenger halászati stratégiájáról

24.6.2013 - (2012/2261(INI))

Halászati Bizottság
Előadó: Guido Milana

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Adriai- és a Jón-tenger halászati stratégiájáról

(2012/2261(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–   tekintettel az adriai- és jón-tengeri stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0713),

–   tekintettel a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi rendeletre[1] és annak későbbi módosításaira (a Földközi-tengerről szóló rendelet),

–   tekintettel a közös halászati politikáról szóló 2012. február 6-i állásfoglalására,[2]

–   tekintettel a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló 2012. november 22-i állásfoglalására,[3]

–   tekintettel a 2008/56/EK irányelvre és a tagállamok azon kötelezettségére, hogy legkésőbb 2020-ra tegyék meg a szükséges intézkedéseket a tengeri környezet jó állapotának elérése vagy fenntartása érdekében,

–   tekintettel 2012. július 3-i állásfoglalására az Unió makroregionális stratégiáinak alakulásáról: jelenlegi gyakorlatok és jövőbeli kilátások, különösen a földközi-tengeri térségben[4],

–   tekintettel a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2011. március 8-i állásfoglalására,[5]

–   tekintettel az integrált tengerpolitikáról (IMP) – az elért eredmények értékeléséről és az új kihívásokról szóló, 2010. október 21-i állásfoglalására,[6]

–   tekintettel a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás keretének létrehozásáról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2013)133),

–   tekintettel az „Új lendület az európai akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló stratégiának” című 2010. június 17-i állásfoglalására,[7]

–   tekintettel az élőhelyvédelmi irányelv irányelvre,[8]

–   tekintettel az integrált tengerpolitikáért felelős európai miniszterek és az Európai Bizottság növekedést és foglalkoztatást célzó tengerészeti és tengerhasznosítási menetrendről szóló 2012. október 7-i nyilatkozatára (Limassoli nyilatkozat),

–   tekintettel a „Kék növekedés – A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című bizottsági közleményre (COM(2012)0494),,

–   tekintettel az Európai Tanács 2011. június 23–24-i állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményre és ennek jegyzőkönyveire,[9]

–   tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának egy új adriai–jón-tengeri makrorégió fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. október 12-i saját kezdeményezésű véleményére[10],

–   tekintettel a 12. Jón-tengeri Tanács alkalmával 2010. május 5-én elfogadott anconai nyilatkozatra,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére (UNCLOS),

–   tekintettel a FAO 1995 októberében elfogadott, felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexére,

–   tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a halászati ágazatban végzett munkáról szóló 199. számú ajánlására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A7-0234/2013),

A. mivel az Adriai- és Jón-tenger partjai mentén[11] hét ország, köztük három tagállam (Olaszország, Görögország és Szlovénia), egy leendő uniós tagállam (Horvátország), egy tagjelölt ország (Montenegró) és két lehetséges tagjelölt ország (Albánia és Bosznia-Hercegovina) helyezkedik el;

B.  mivel a határokon átnyúló együttműködés alapvető fontosságú a halászati tevékenységek közös kezelésének kialakítása és a halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása érdekében;

C. mivel habár néhány adriai ország speciális területeket alakított ki, az Adriai- és a Jón-tenger medencéjének jelentős részét továbbra is nemzetközi vizek alkotják;

D. mivel a Parlament az Unió makroregionális stratégiáinak alakulásáról szóló legutóbbi állásfoglalásában hangsúlyozta, hogyan tud egy adriai–jón-tengeri makroregionális stratégia a nyugat-balkán országok közötti megbékélés jelentős tényezőjeként fellépni és hozzájárulni ezen országok uniós integrációjához, lehetővé téve ily módon az egész földközi-tengeri medencére érvényes egységes politika folytatását;

E.  mivel az anconai nyilatkozatot aláíró államok felkérték az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki makroregionális stratégiát az adriai–jón-tengeri régió számára a Balti-tenger (2009), a Duna (2010) és az Atlanti-óceán (2011) vonatkozásában a Bizottság által korábban javasolt makroregionális stratégiák[12] mintáját követve;

F.  mivel 2011. június 23–24-i állásfoglalásában a Tanács felkérte a tagállamokat, hogy „a Bizottsággal együttműködésben folytassák a lehetséges jövőbeli makroregionális stratégiákkal kapcsolatos munkát, különösen az adriai- és jón-tengeri régió tekintetében”;

G. mivel egyik legutóbbi véleményében a Régiók Bizottsága felkérte a Parlamentet, hogy támogassa egy adriai–jón-tengeri makrorégióra irányuló uniós stratégia kialakítását, amely figyelembe veszi azokat a nagy kihívásokat, melyekkel e területnek szembe kell néznie, különösen a halászati és az akvakultúra-ágazatot illetően;

H. mivel a halászat hagyományosan fontos ágazat az Adriai- és a Jón-tenger partjain fekvő régiók nagy része számára, és e területek halászati tevékenységeit jelenleg a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) és az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) irányítja;

I.   mivel az Adriai-medence geofizikai alakzatára és elsősorban az északi részre elsősorban a sekély és homokos tengerfenék jellemző, amely csak a partoktól több mérföld távolságban ér el nagyobb mélységet, a Jón-medence és különösen a 2000 méteres mélységet elérő GSA 18 és 19 területek (GFCM földrajzi alterületek) geofizikai alakzata hasonló, mint a Földközi-tenger többi részén;

J.   mivel az adriai–jón-tengeri medencében folytatott halászatra a vegyes halászat, azaz különböző halászeszközöket alkalmazó halászati tevékenységek jellemzők, mint a kisüzemi halászat, a tengerfenéki merevítőrudas vonóhálóval folyó halászat, a nyílt tengeri, vízközi vonóhálóval folyó halászat és a hobbihorgászat;

K. mivel az Adriai-tengerben rendkívül sok honos halfaj él; mivel azonban a halászati erőkifejtés és/vagy a környezetszennyezés megnövekedése súlyos problémákat okozott a halállományokban és általában a halászati ágazatban, különösen az Adriai-tenger északi részének olaszországi partvidékén;

L.  mivel továbbá az utóbbi években az adriai–jón-tengeri medencében is jelentősen emelkedett a tengeri akvakultúrák száma, noha ez számottevő környezeti és térbeli ellenállásba ütközött, továbbá nem mindegyik terület alkalmas nyílt tengeri tenyészetek felépítésére és/vagy egyeztethető össze más tevékenységekkel;

M. mivel született már néhány hatékony kezdeményezés az adriai-tengeri felelősségteljes halászat támogatására irányuló tudományos együttműködést előmozdító regionális együttműködésre, mint például az ADRIAMED[13];

N. mivel sok uniós tagállamban nemzeti vagy regionális szinten hiányoznak a szabályozott városrendezési tervek, amelyek szabályoznák a part menti és tengeri beruházásokat, és átlátható módon megjelölnék az akvakultúra-telepek számára kijelölt zónákat, elkerülhetővé téve ily módon a más gazdasági ágazatokkal (turizmus, mezőgazdaság vagy part menti halászat) szembeni könnyen előre látható érdekellentéteket;

O. mivel az Adriai-tenger védett tengeri és parti területeinek hálózata (AdriaPAN) egy olyan kezdeményezés, amely a gazdálkodási hatékonyság és a tervezési képesség partnerség révén történő javítására irányul;

P.  mivel az Adriai- és a Jón-tengerre vonatkozó tengerpolitikák integrált megközelítésének kialakítását valamennyi part menti állammal folytatandó párbeszédnek és partnerségnek kell kísérnie, tekintve a tengeri tevékenységek és közös erőforrások határokon átnyúló jellegét;

Általános megfontolások

1.  kiemeli, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a Parlament teljes jogú társjogalkotóvá vált a halászati és akvakultúra-ágazatban és ezt a szerepét teljes mértékben ki is akarja használni a közösségi, regionális és régióközi szintű halászat irányainak meghatározásakor;

2.  úgy véli, hogy egy, az Adriai- és a Jón-tengerre irányuló stratégiának különös figyelmet kell fordítania a halászati és akvakultúra-ágazat fenntartható fejlődésére és növekedésére, valamint a foglalkoztatásra;

3.  úgy véli, hogy egy, az Adriai- és a Jón-tengerre irányuló stratégiának törekednie kell a környezet védelmének és megőrzésének biztosítására;

4.  üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a keretszabályok elfogadásához szilárd alapul szolgáló 2012. december 3-i közleményt, amelyek hozzájárulnak az Adriai-és Jón-tenger mentén fekvő országok és régiók intenzívebb együttműködéséhez egy felelősségteljes és a part menti közösségek szempontjából gazdaságilag fenntartható halászat érdekében;

5.  úgy véli e tekintetben, hogy az integrált tengerpolitikának (IMP) alapvető szerepet kell játszania az Adriai- és a Jón-tengerre irányuló hosszú távú stratégiai politika kialakításában, amelynek célja a fenntartható tengeri és tengerészeti növekedés, valamint a tengeri ökoszisztéma jövőbeli generációk számára történő megóvása;

6.  úgy véli továbbá, hogy a tengeri területrendezés az Adriai- és a Jón-tengeren és különösen az Adriai-tenger északi részén folytatott emberi tevékenységek térbeli és időbeli elosztására vonatkozó nyilvános elemzési és tervezési folyamatként alapvető fontosságú a halászati ágazat más kapcsolódó tevékenységekkel kapcsolatos fenntartható jövője szempontjából;

7.  megerősíti egy erre a fontos tengeri medencére irányuló makroregionális stratégia megvalósítására irányuló kötelezettségvállalását, mivel az előmozdítaná az érintett partvidéki régió lakossága előtt álló közös kihívások és problémák kezelését, valamint e terület gazdasági fejlődését és európai integrációját;

8.  úgy véli, hogy az EU valamennyi, az adriai–jón-tengeri medencére irányuló pénzügyi programjának és eszközének[14], valamint előcsatlakozási támogatási eszközeinek (IPA) összeegyeztethetőeknek kell lenniük és azokat a lehető leghatékonyabban kell felhasználni annak érdekében, hogy a területen működő halászati vállalkozások és szereplők valós hozzáadott értéket nyerjenek;

9.  szilárd meggyőződésének ad hangot, hogy az adriai–jón-tengeri felelősségteljes és fenntartható halászat érdekében kifejtett valamennyi erőfeszítés katalizátorként működhet az érintett országok part menti és vidéki területeinek fejlődése szempontjából, valamint hozzájárulhat a kiegészítő termelőtevékenységek fejlődéséhez – mint amilyen például a horgászturizmus, amelynek keretében szakképzett halászok turisztikai vagy tanulmányi céllal körbeviszik halászhajójukkal az embereket –, teljes összhangban maradva magának a medencének az ökológiáját és a biológiai sokféleségét tiszteletben tartó fenntartható halászat elveivel;

10. úgy véli, hogy a barcelonai egyezmény és annak az integrált partiövezet-gazdálkodásról szóló, 2011 márciusában hatályba lépő jegyzőkönyve példaként szolgálhatnak arra nézve, hogy egy integrált politika kötelezővé váljon az Adriai- és a Jón-tenger mentén fekvő tagállamok számára;

11. úgy véli, hogy az adriai–jón-tengeri medence halállományaira, azok mozgására és eloszlására, illetve a hobbihorgászati tevékenységekre vonatkozóan rendelkezésre álló információk nem kielégítőek, és felszólítja az illetékes hatóságokat és kutatóintézeteket, hogy tegyenek meg mindent e hiányosságok kiküszöbölése érdekében;

12. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további intézkedéseket a tengeri környezettel és a halászattal kapcsolatos kutatási programok előmozdítása érdekében, és ösztönözze e programok eredményeinek felhasználását és terjesztését;

13. úgy véli, hogy a különböző régiók közigazgatási szervei között kereskedelmi ügyekben folytatott együttműködés sikeres példái[15] bevált gyakorlatokként szolgálhatnak és kiterjeszthetők más alkalmazási területekre a halászati és akvakultúra-termékek, különösen pedig a helyi termékek jobb nyomon követhetőségének, megtérülésének és kereskedelmének a garantálása tekintetében;

14. támogatja valamennyi érdekelt részvételét egy fenntartható és produktív halászati ágazat ezen a területen történő kialakítása érdekében;

15. úgy véli, hogy az adriai–jón-tengeri medence halászati és akvakultúra-ágazatának fenntartható fejlődése, valamint a part menti közösségek foglalkoztatásának növelése szempontjából elengedhetetlen a nők által a halászati ágazatban végzett fontos munka elismerése, a nők szakképesítésének támogatása, valamint a nők bevonása a part menti akciócsoportokba és termelői szervezetekbe;

16. kéri olyan ösztönzők bevezetését, amelyek e terület fiataljait a halászati és akvakultúra-ágazatba vonzzák és támogatják őket e tevékenységek gyakorlásában;

17. rámutat, hogy a Parlament az elmúlt időszakban már felhívta a figyelmet egy egyszerűbb, koherensebb és átláthatóbb jogalkotás szükségességére az akvakultúra tekintetében, amely megszüntetné az uniós akvakultúra-ágazat teljes potenciáljának fejlődését eddig hátráltató akadályokat, és hogy ez egyértelmű és egymásnak nem ellentmondó közösségi és nemzeti jogszabályokat, valamint a tagállamok által jól meghatározott „tengeri területrendezési terveket” követel meg, összhangban a GFCM által nemrégiben elfogadott iránymutatásokkal[16];

18. emlékeztet, hogy az akvakultúra-ágazat célzott fejlesztése a szezonális változásoktól nem függő munkahelyeket teremthetne az adriai–jón-tengeri medence nyáron erős turisztikai vonzerővel bíró part menti régiói számára, ily módon jelentősen hozzájárulva a foglalkoztatáshoz;

19. hangsúlyozza, hogy az akvakultúra-tevékenységek kibővítése, amelyet az összes vonatkozó uniós jogszabálynak teljes mértékben megfelelve kell végrehajtani, nem áshatja alá a 2008/56/EK irányelvnek megfelelő jó környezeti állapot elérését;

20. emlékeztet, hogy a halállományoknak és a tengeri környezetnek a szennyezéstől és a túl- és/vagy illegális halászat elleni védelme csak a tengeri tevékenységek információs és felügyeleti rendszerét magában foglaló integrált hálózat kialakítása révén valósítható meg, szoros együttműködésben az érintett államokkal és part menti régiókkal;

Részletes megjegyzések

21. sürgeti az adriai–jón-tengeri medence part menti országait, hogy működjenek együtt a terület sajátos felszíni domborzatára és tengermélységére, a különböző tengeri fajok jelenlétére és eloszlására, valamint a különböző halászati technikákra vonatkozó átfogó áttekintés elkészítésében annak érdekében, hogy egy jobb halászati gazdálkodás alapjául szolgáló átfogó nézőpontot lehessen kialakítani és támogatni lehessen a halászati tevékenységek megerősítését egy jövőbeli makroregionális stratégia keretében;

22. sürgeti tehát a Bizottságot, hogy mihamarabb, de legkésőbb 2013-ig fogadjon el az Adriai- és a Jón-tenger vonatkozásában egy makroregionális alapú tengeri stratégia konkrét alkalmazására irányuló cselekvési tervet, kiemelve, hogy a halászati ágazat e stratégia egyik prioritását kell hogy képezze, figyelembe véve a sajátos felszíni domborzatot, és hogy kösse össze ezt a cselekvési tervet a regionális politikával, az Unió integrált tengerpolitikájával és az európai összekapcsolódási eszközzel annak érdekében, hogy maximalizálja annak kiegyenlítő hatását;

23. felszólítja a Bizottságot, hogy a közeljövőben nyújtson be rendeletjavaslatot, amely közös technikai intézkedéseket határoz meg az adriai–jón-tengeri medencében való halászat, az e területen engedélyezett halászati erőkifejtés, halászati idő, halászeszközök és más vonatkozó irányítási intézkedések vonatkozásában;

24. sajnálja, hogy a tagállamok nem használták ki jobban ezeket az egyéni gazdálkodási terveket, amelyek lehetővé teszik bizonyos általános szabályok felfüggesztését és az egyedi jellemzők figyelembevételét; úgy véli, hogy ez jelentősen megkönnyítette volna a helyi gazdálkodást és értékes adatokat szolgáltatott volna a különböző területek helyzetéről, lehetővé téve a megfelelő változtatások bevezetését; kéri ezért a part menti tagállamokat, hogy folytassanak hatékony együttműködést egymással és a Bizottsággal a halászati irányítási intézkedések frissítését és folyamatos alakítását illetően;

25. felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen különleges két- vagy többoldalú megállapodások elérésére irányuló állandó párbeszédet az adriai–jón-tengeri medence harmadik országaival annak érdekében, hogy továbbfejlesszék a szabályok és a halászati gazdálkodás harmonizálását, és elérjék az Unió földközi-tengeri közös halászati politikája által kitűzött célokat, teljes mértékben kihasználva a nemzetközi és regionális halászati szervezetek által nyújtott együttműködési keretet; rámutat, hogy az Adriai- és a Jón-tengerre irányuló stratégia csak akkor nyújthat hozzáadott értéket, ha a partjai mentén húzódó valamennyi uniós és harmadik országot figyelembe veszi;

26. felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az EU közös halászati politikájának a célkitűzéseit, nevezetesen legkésőbb 2020-ig valamennyi halállomány esetében a maximális fenntartható hozam feletti szint elérését, valamint a harmadik országokkal szemben ösztönözze az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazását;

27. kéri a Bizottságot, hogy fokozza a megóvásra irányuló bevált gyakorlatok cseréjét a part menti országokkal, és mozdítsa elő a leginkább veszélyeztetett fajok helyreállítására szolgáló védett tengeri területek létrehozását;

28 felszólítja a Bizottságot, hogy az Adriai- és a Jón-tenger mentén fekvő harmadik országok viszonylatában mozdítsa elő a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv célkitűzéseit, nevezetesen hogy legkésőbb 2020-ra tegyék meg a szükséges intézkedéseket a tengeri környezet jó állapotának elérése vagy fenntartása érdekében;

29. e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az Adriai- és a Jón-tenger mentén fekvő tagállamokat ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazó tengervédelmi stratégiák kialakítására és végrehajtására, amelyek biztosítják, hogy a környezeti szempontok a tengeri környezetre hatással levő különböző politikák integráns részévé váljanak, figyelembe véve a szomszédos harmadik országok tengervízminőségére kifejtett határokon átnyúló hatásokat;

30. emlékeztet, hogy mind a jövőbeli Európai Tengerügyi és Halászati Alap adatgyűjtési programjain, mind az Unió különböző kutatási programjain keresztül rendelkezésre áll finanszírozás a tengeri környezettel és a halfajokkal kapcsolatos tudás bővítésére, valamint a halászati tevékenységekbe történő hatékonyabb innováció és jobb gyakorlatok bevezetésére; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy alakítsanak ki projekteket ezeken a területeken, és úgy véli, hogy a part menti uniós és harmadik országok közötti fejlett együttműködés olyan érdekes kezdeményezésekhez vezethet, amelyekből a tagállamok projektjei révén a teljes adriai–jón-tengeri medence részesülhet;

31. kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje egy ad hoc finanszírozási keret létrehozásának lehetőségét – együttműködésben az Európai Beruházási Bankkal és a FEMIP-pel[17] szerzett tapasztalatok segítségével – ezen stratégia fellépéseinek és célkitűzéseinek megvalósítása érdekében azért, hogy az új költségvetési eszközök elfogadása révén jelentkező bonyolultsági tényezők elkerülhetőek legyenek; felszólítja a Bizottságot továbbá, hogy fontolja meg projektkötvények és a köz- és magánszféra közötti partnerség használatának a lehetőségét a finanszírozás rendkívül megfelelő eszközeként;

32. felkéri a Bizottságot, hogy javasolja az Adriai- és a Jón-tengerre irányuló különleges konzultatív szervek felállítását a már megalakult földközi-tengeri regionális tanácsadó testületben, az Olaszországban alapított „Distretti del mare” (tengeri körzetek) projekt[18] pozitív tapasztalatai alapján (mint az Adriai-tenger északi részén 2012-ben alapított tengeri körzet, amellyel e terület halászati ágazatának politikai, gazdasági, szociális és környezeti szempontú közös és összehangolt irányítását végzik);

33. felkéri a Bizottságot, hogy a tengeri területrendezésről szóló jövőbeli jogszabályjavaslatába foglaljon bele olyan intézkedéseket, amelyek megkövetelik a tengerparti tagállamoktól a területükön már létező környezetvédelmi és turizmusvédelmi normatívák összegyűjtéséhez hasznos intézkedések végrehajtását, és a többi területen, ahol nincsenek érvényben ezek a szigorítások, fogadjon el a tengeri és a tengerparti térségek kezelésére irányuló fejlesztési terveket, amelyek meghatározzák e területek használatának elfogadhatóságát és összeegyeztethetőségét az akvakultúra-ágazathoz tartozó vállalatok felállításához megfelelő területekhez való hozzáférés megkönnyítése céljából;

34. felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre az Adriai- és a Jón-tengerre irányuló különleges munkatervet, amelyben meghatározza a régió jövőbeli célkitűzéseit, ahogyan az a Földközi-tenger esetében jelenleg történik (IMP-MED projekt); hangsúlyozza, hogy e munkatervet az ETHA-ból finanszírozható projektként kell kezelni;

35. sürgeti a Bizottságot, hogy alakítson ki szankcionáló intézkedésrendszert, hogy szankcionálni lehessen azokat a tagállamokat, amelyek nem teljesítik adatgyűjtési és -továbbítási kötelezettségüket vagy vizeiken vagy saját halászflottájukon belül képtelenek kezelni a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatot;

36. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  HL L 409., 2006.12.30., 11. o. HL L 36., 2007.2.8., 6. o.; HL L 196., 2011.7.28., 42. o.
• [2]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0040.
• [3]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0461.
• [4]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0269.
• [5]  HL L 347., 2011.12.30., 44. o.
• [6]  HL C 70 E., 2012.3.8., 70. o.
• [7]  HL C 236 E., 2011.8.12., 132. o.
• [8]  A Tanács 92/43/EGK irányelve, HL L 206., 1992.7.22., 7–50. o.
• [9]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0128.
• [10]  COTER-V-016 vélemény, előadó: Spacca (ALDE IT), 2011. október
• [11]  A Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet (IHO) a Jón-tenger déli határaként a Passero-fok (Szicilia) és a Tenaron-fok (Görögország) közötti vonalat jelöli meg.
• [12]  COM(2009)0248, COM(2012)0128, COM(2010)0715 és COM(2011)0782.
• [13]  Az ADRIAMED-projekt a FAO regionális projektje, amelyet az olasz mezőgazdasági, élelmezésügyi és erdőgazdálkodási minisztérium és az Európai Bizottság támogat. A projekt célja a tudományos együttműködés előmozdítása az Adria-tenger térségének országai között (Albánia, Horvátország, Olaszország, Montenegro és Szlovénia), a felelősségteljes halgazdálkodás magatartási kódexével összhangban.
• [14]  Strukturális alapok (ERFA, Kohéziós Alap, ESZA, EHA/EGAA), valamint a 7. keretprogram és LIFE+.
• [15]  Például a halászati és akvakultúra-termékek társadalmi-gazdasági megfigyelőközpontja az Adriai-tenger északi részén.
• [16]  A GFCM 36. ülésén (2012. május) elfogadott GFCM/36/2012/1 sz. állásfoglalás: „Guidelines on Allocated Zones for Aquaculture”.
• [17]  Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz
• [18]  A „Distretti del mare” projektek célja az állam és a régiók között a halászati és akvakultúra-ágazat fejlesztése és támogatása területén folytatott együttműködés megerősítése, valamint a halászati ágazatban dolgozó termelőkkel és vállalkozásokkal való partnerség előmozdítása.

INDOKOLÁS

E jelentés célja az adriai–jón-tengeri medence halászatára és akvakultúrájára irányuló új közösségi stratégia kidolgozásának előmozdítása és hozzájárulás azon fenntartható tevékenységek fejlesztéséhez, amelyek pozitív hatással vannak a part menti közösségekre és szárazföldi területekre.

Az Adriai-tenger és a hozzá kapcsolódó Jón-tenger jelentős tengeri területet képez, amelynek partjain hét ország osztozik: három uniós tagállam (Olaszország, Görögország, Szlovénia), egy közeljövőben csatlakozó ország (Horvátország), egy tagjelölt ország (Montenegró) és két lehetséges tagjelölt ország (Albánia és Bosznia-Hercegovina). Annak ellenére, hogy ezek az országok mindig is élénk gazdasági és társadalmi kapcsolatokat ápoltak egymással, amit legutóbb még az EU-hoz való csatlakozási folyamat is erősített, az adriai–jón-tengeri térség gazdaságilag, környezetileg és kulturálisan továbbra is heterogén képet mutat.

A szomszédos országok ma sok forráson, többek között a halállományon osztoznak, ezért különböző, a halászati és akvakultúra-ágazathoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó kihívással kell szembenézniük, mint például a tengerszennyezéssel, a part menti erózióval, a part menti térségek gazdasági fejlődésének egyenetlenségeivel, a növekvő urbanizációval stb.

Bár néhány adriai ország speciális területeket alakított ki, az Adriai-tenger medencéjének jelentős részét továbbra is nemzetközi vizek alkotják. Az a tény, hogy a tagállamok felségvizein túl (azaz a parttól számított legfeljebb tizenkét tengeri mérföldön túl) nincsenek „közösségi vizek”, szorosabb nemzetközi együttműködést kíván meg a szomszédos országoktól a halászati tevékenységek közös kezelésének kialakítása és a fenntartható kiaknázás érdekében.

Bár vannak sikeres példák a régióközi együttműködésre, a régió problémáinak hatékony kezelésére még nem került sor. A régióközi együttműködés néhány modellje – amelyekre vonatkozóan az Európai Bizottság már javasolt makroregionális stratégiákat – bebizonyította, hogy a bevált gyakorlatok és kezdeményezések előmozdítása pozitívan és viszonylag gyorsan hathat vissza más területekre, sőt egyenesen az egész régióra.

A Bizottság nemrégiben fogadta el az adriai- és jón-tengeri stratégiáról szóló közleményt, amelyben a fenntartható halászat előmozdítása a négy stratégiai pillér egyikét képezi. Véleményünk szerint ennek alapján az adriai–jón-tengeri medence vonatkozásában is el kellene kezdeni egy olyan makroregionális közösségi stratégia kialakítását, amely a halászati és akvakultúra-ágazat tekintetében figyelembe veszi e tengeri medence sajátosságait, különleges felszíni domborzatát, amelyet viszonylag sekély és homokos tengerfenék jellemez, lagúnáit, szigeteit és parti régióit. Felszólítjuk tehát a Bizottságot, hogy mihamarabb fogadja el a vonatkozó cselekvési tervet, valamint e makrorégió halászati tevékenységeinek kezelésére irányuló rendeletet.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	18.6.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	14 5 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	John Stuart Agnew, Antonello Antinoro, Kriton Arsenis, Alain Cadec, Chris Davies, João Ferreira, Carmen Fraga Estévez, Pat the Cope Gallagher, Dolores García-Hierro Caraballo, Marek Józef Gróbarczyk, Ian Hudghton, Iliana Malinova Iotova, Werner Kuhn, Jean-Marie Le Pen, Isabella Lövin, Gabriel Mato Adrover, Guido Milana, Maria do Céu Patrão Neves, Crescenzio Rivellini, Ulrike Rodust, Raül Romeva i Rueda, Struan Stevenson, Isabelle Thomas, Nils Torvalds, Jarosław Leszek Wałęsa
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Jean-Paul Besset, Izaskun Bilbao Barandica, Vito Bonsignore, Luis Manuel Capoulas Santos, Ole Christensen, Jean Louis Cottigny, Diane Dodds, Julie Girling, Rebecca Harms, Jim Higgins, Carlos José Iturgaiz Angulo, Patrick Le Hyaric, George Lyon, Barbara Matera, Gesine Meissner, Ana Miranda, Rareş-Lucian Niculescu, Jens Nilsson, Sławomir Nitras, Mario Pirillo, Anna Rosbach, Nikolaos Salavrakos, Antolín Sánchez Presedo, Ioannis A. Tsoukalas
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Salvador Garriga Polledo