JELENTÉS a halászati korlátozásokról és a parti tengerekről a Földközi- és a Fekete-tengeren – a konfliktusmegoldás módszerei
12.9.2013 - (2011/2086(INI))
Halászati Bizottság
Előadó: Nikolaos Salavrakos
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a halászati korlátozásokról és a parti tengerekről a Földközi- és a Fekete-tengeren – a konfliktusmegoldás módszerei
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére (UNCLOS),
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. évi megállapodásra,
– tekintettel a Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet (FAO) 1995. októberi konferenciája által elfogadott, a felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexre,
– tekintettel a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló, 1992 áprilisában Bukarestben aláírt egyezményre,
– tekintettel a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló, 1976 februárjában Barcelonában aláírt és 1995 júniusában ugyanott módosított egyezményre és a hozzá csatolt jegyzőkönyvekre,
– tekintettel a fekete-tengeri környezetvédelemre és rehabilitációra vonatkozó, 2009 áprilisában Szófiában elfogadott stratégiai cselekvési tervre,
– tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)[1],
– tekintettel a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás keretének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2013)0133),
– tekintettel a közös halászati politikáról szóló [...]-i [...]/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet [külpolitikáról szóló VII. szakaszára][2],
– tekintettel az Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására[3],
– tekintettel a jelenlegi és jövőbeli fekete-tengeri halászati gazdálkodásról szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására[4],
– tekintettel a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló 2012. november 22-i állásfoglalására[5],
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Az Európai Unió integrált tengerpolitikája” című 2007. október 10-i közleményére (COM(2007)0575),
– tekintettel az integrált tengerpolitikáról (IMP) – az elért eredmények értékeléséről és az új kihívásokról szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására[6],
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett „A földközi-tengeri térségben folytatott tevékenységek jobb irányítását célzó integrált tengerpolitika felé” című 2009. szeptember 11-i közleményére (COM(2009)0466),
– tekintettel az európai szomszédságpolitikára és az ahhoz kapcsolódó finanszírozási eszközökre,
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020: tengermegfigyelés és tengeriadat-kezelés az intelligens és fenntartható növekedés szolgálatában” című 2010. szeptember 8-i közleményére (COM(2010)0461),
– tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz révén megvalósuló, az Európai Bizottság által 2008. augusztus 14-én elfogadott, „Földközi-tengeri medence 2007–2013” elnevezésű, határokon átnyúló együttműködési programra,
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Kék növekedés – A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című 2012. szeptember 13-i közleményére (COM(2012)0494),
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0288/2013),
A. mivel 2025-re a földközi-tengeri térség urbanizációja elérheti a 60%-ot, így a lakosság egyharmada a part menti területeken összpontosul majd, aminek következtében megkétszereződik a víz és a halászati erőforrások iránti kereslet;
B. mivel a Földközi-tengeren zajlik a világ tengeri forgalmának 30%-a;
C. mivel a Földközi-tenger és a Fekete-tenger oceanográfiai, halászati, környezeti és társadalmi-gazdasági szempontból egyedi tulajdonságokkal rendelkezik;
D. mivel a tengeri és part menti területek irányítása összetett feladat, és különböző magán- és közhatóságok részvételével folyik;
E. mivel a Földközi-tenger és a Fekete-tenger vize nagyon lassan cserélődik ki (80-90, illetve 140 év alatt), ezért rendkívül érzékeny a tengeri szennyezésre;
F. mivel a Földközi-tenger halállományának közel 75%-a túlhalászott;
G. mivel a hajók nemzeti halászati területekhez való hozzáférését szabályozó jogi rendszerek a hajók felségjelzése szerint váltakoznak;
1. aggályának ad hangot a kevesebb állományért és tengeri erőforrásért folyó nagyobb verseny miatt, amely regionális feszültségekhez és a part menti államok között vitákhoz vezethet a tengeri területek kapcsán; fokozott regionális, tagállami és uniós szintű erőfeszítésekre szólít fel ezzel összefüggésben az erőforrásokhoz való hozzáférés szabályozásának javítása érdekében;
2. arra buzdít minden part menti államot, hogy fokozza erőfeszítéseit a Földközi- és a Fekete-tenger túlhalászásának megakadályozása érdekében, mivel a halállományok csökkenése növeli a konfliktusok veszélyét a térségben;
3. határozott meggyőződése, hogy a tengeri területeket és a tengeri határok megállapítását illető viták békés rendezése – összhangban a tagállamok és harmadik országok uniós és nemzetközi jogszabályokban, különösen az ENSZ tengerjogi egyezményében rögzített jogaival és kötelességeivel – az óceánok jó kezelésének alapvető eleme;
4. meggyőződése, hogy a földközi-tengeri és a fekete-tengeri tengergazdálkodás az érintett part menti államok közötti nagyobb fokú politikai kohéziót és együttműködést igényel; hangsúlyozza a kétoldalú együttműködés és a nemzetközi egyezmények fontos szerepét, mivel a fekete-tengeri és földközi-tengeri országok többsége nem tagja az Uniónak, és így nem terjed ki rájuk az uniós jogszabályok hatálya;
5. örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság szerepet vállal a Földközi-tenger és a Fekete-tenger partján fekvő nem tagállamokkal folytatott szilárdabb és strukturáltabb párbeszéd előmozdításában az e medencékben található közös állományokkal való gazdálkodás javítása érdekében; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy e célból regionális megközelítést alkalmazva fokozza erőfeszítéseit;
6. felhívja az Uniót, hogy a szomszédos országokkal folytatott együttműködés javítása, valamint a közös állományokkal való gazdálkodás javítása érdekében igyekezzen ezen országokkal fenntartható halászati együttműködési megállapodásokat kötni; reméli, hogy ezen együttműködési megállapodások célja nem az lesz, hogy halászati jogokat biztosítsanak az uniós hajóknak, hanem az, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben az Unió finanszírozást és technikai támogatást nyújt annak érdekében, hogy a partner harmadik ország az Unióhoz hasonlóan fenntartható gazdálkodási szabályokat alkalmazzon;
7. meggyőződése, hogy a tengergazdálkodás a földközi-tengeri és fekete-tengeri régiókban lehetőséget kínál a nemzetközi kapcsolatokra és a régió hatékony kormányzására;
8. hangsúlyozza, hogy a csökkent halállományokért és tengeri erőforrásokért folytatott verseny a harmadik országokkal való súrlódások forrása lehet; arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a parti tengervizek és parti tengerek, a kizárólagos gazdasági övezetek, a kontinentális talapzat, a tengeri infrastruktúra és a tengeri erőforrások felügyeletének, ellenőrzésének, biztonságának és védelmének biztosítása érdekében; megállapítja, hogy ebben a vonatkozásban az Uniónak erőteljes politikai jelenlétet kell fenntartania és a nemzetközi viszályok megakadályozására kell törekednie;
9. arra ösztönzi az Uniót, hogy használja diplomáciai eszközeit a tagállamok és harmadik országok közötti párbeszéd ösztönzésére annak biztosítása érdekében, hogy fontosságot tulajdonítsanak az Unió közös halászati politikájának, és ellenőrizzék szabályainak betartását; hangsúlyozza, hogy az uniós tagjelölt országoknak különösen tiszteletben kell tartaniuk az uniós halászati politika elveit, valamint a halászati tevékenységekre alkalmazandó uniós és nemzetközi jogszabályokat;
10. megállapítja, hogy a 21 földközi-tengeri állam közül három nem írta alá és nem ratifikálta az ENSZ tengerjogi egyezményét; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze ezeket az országokat, különösen az uniós tagjelölt országokat arra, hogy csatlakozzanak az egyezményhez, és hajtsák végre az uniós tengerügyi szabályozási keret szerves részeként;
11. felhívja a Bizottságot és a harmadik országokat, hogy dolgozzanak ki regionális megközelítést a földközi-tengeri és fekete-tengeri halállományok megőrzésére és halászatára vonatkozóan, figyelembe véve a halászat határokon átnyúló dimenzióját és azt, hogy egyes fajok vándorolnak; e tekintetben hangsúlyozza a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) jelentős szerepét az egyenlő versenyfeltételek biztosításában és a fekete-tengeri fenntartható halászat biztosításának regionális fórumaként;
12. hangsúlyozza a környezetvédelem és fenntartható fejlődés szükségességét e tengeri medencékben és azt, hogy fokozott erőfeszítésekre van szükség a tengerirányítás és -ellenőrzés érdekében, a nemzetközi jogszabályokkal – különösen az UNCLOS-szal –összhangban, ami hozzájárul a part menti és tengeri területek fokozott környezetvédelméhez;
13. úgy véli, hogy egy integrált tengerpolitika és különösen a tengeri területrendezés központi szerepet játszhat a konfliktusok megelőzésében az uniós tagállamok között, illetve a tagállamok és harmadik országok között;
14. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a „Kék növekedés” stratégia és a szomszédos országokkal – az egyazon földrajzi régióban elhelyezkedő harmadik országokkal is – meglévő megállapodások keretében vezessék be az integrált partiövezet-gazdálkodást és a tengeri területrendezést a nyílt tengeri szélerőművek, víz alatti kábelek és vezetékek lefektetése, tengeri szállítás, halászat és akvakultúra, valamint halállománypótló területek kialakítása tekintetében;
15. ösztönzi a tengeri övezetek, különösen a kizárólagos gazdasági övezetek és a védett tengeri területek kialakítását, ami nem csupán a halállományok megőrzését és a parti tengereken túli gazdálkodást fogja javítani, hanem elő fogja mozdítani a fenntartható halászati erőforrásokat, elősegíti a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat ellenőrzését és az ellene folytatott küzdelmet, valamint javítani fogja a tengergazdálkodást ezekben a medencékben; hangsúlyozza, hogy az Uniónak e tekintetben megfelelő iránymutatást, koordinálást és támogatást kell nyújtania a tagállamoknak;
16. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban e kérdést, hogy biztosítva legyen a koherencia a vonatkozó uniós szakpolitikai területeken, elsősorban a közös halászati politika és az integrált tengerpolitika területén, továbbá hogy fokozott együttműködés és párbeszéd révén támogassa e koherenciát – és az egyenlő versenyfeltételeket – az Unión belül és a szomszédos partnerországok vonatkozásában is;
17. hangsúlyozza az állományfelmérések jelentőségét, és fokozott együttműködésre hívja fel a tudományos intézeteket mindkét medence tekintetében, ideértve a tudományos adatok cseréjét és az információk egymással való megosztását; meggyőződése, hogy az Uniónak támogatnia, ösztönöznie és segítenie kell az együttműködést és a közös munkát az Unió tudományos csoportjai és az érintett nem tagállamokban működő partnereik között; e tekintetben üdvözli a „tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” kezdeményezést, melynek célja a tengeri környezettel kapcsolatos adatok elérhetővé tétele számos potenciálisan érdekelt fél, például a közvélemény, az ipari, oktatási és kutatási intézmények és a civil társadalom számára;
18. az ökoszisztéma megóvásának erősítését célzó integrált célkitűzés keretében felhív a halászati tevékenységek nyomon követési, ellenőrzési és felügyeleti rendszerének javítására mindkét medencében, összhangban az uniós és nemzetközi jogszabályokkal – különösen az UNCLOS-szal –, hatékonyabban járulva hozzá ezáltal a halállományok hosszú távon való fenntartható kiaknázásához és a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemhez;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (29.5.2013)
a Halászati Bizottság részére
a halászati korlátozásokról és a parti tengerekről a Földközi- és a Fekete-tengeren – a konfliktusmegoldás módszerei
(2011/2086(INI))
A vélemény előadója: Eva Joly
JAVASLATOK
A Fejlesztési Bizottság felhívja a Halászati Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
A. mivel a fejlődő országokban a halászati ágazat javakat és munkahelyeket teremt, valamint fehérjeforrásként szolgál a lakosság számára;
1. megállapítja, hogy a tengeri területekkel kapcsolatos konfliktusok első számú oka olyan tengeri erőforrások kiaknázása, melyek korlátozottá, sőt ritkává váltak, éppen egy részük túlzott kiaknázása és nem fenntartható használata miatt a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren; hangsúlyozza, hogy a tengeri erőforrások alapvetően fontosak számos part menti fejlődő ország számára jövőbeli fejlődésük és élelmezésbiztonságuk szempontjából;
2. hangsúlyozza, hogy a tengeri határok megállapításából és a védett halászati területek létrehozásából fakadó konfliktusokat a nemzetközi joggal teljes összhangban kell megoldani, a lojális együttműködés, az átláthatóság, az egyenlőség és a méltányosság elve alapján, figyelmet fordítva a tengeri erőforrások fenntarthatóságára és az ökoszisztémák védelmére, nevezetesen az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye és különösen az egyezmény 62. cikke betartásának köszönhetően;
3. úgy véli, hogy a regionális halászati gazdálkodási szervezetek, mindenekelőtt a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) megfelelő keretet biztosít a joghatósági összeütközések megoldásához és a halászati tevékenységek szabályozásához; ezért felkéri a part menti államokat, valamint a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren halászati tevékenységet folytató államokat, hogy részesítsék előnyben ezt a vitafórumot;
4. különösen hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak továbbra is támogatnia kell a part menti fejlődő országokat annak érdekében, hogy azok fenntartható halászati gazdálkodási terveket vezessenek be saját parti tengereiken, és hatékonyan lépjenek fel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat ellen;
5. felhív a földközi-tengeri és a fekete-tengeri medencei tudományos együttműködésre vonatkozó, hosszú távú stratégiai keret elfogadására, amely elősegíti a tengerkutatásban való együttműködést, többek között a tudományos adatok és ismeretek cseréjét.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
28.5.2013 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
22 0 0 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Thijs Berman, Corina Creţu, Véronique De Keyser, Charles Goerens, Mikael Gustafsson, Eva Joly, Filip Kaczmarek, Gay Mitchell, Bill Newton Dunn, Andreas Pitsillides, Maurice Ponga, Jean Roatta, Alf Svensson, Keith Taylor, Ivo Vajgl, Anna Záborská, Iva Zanicchi |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Philippe Boulland, Emer Costello, Isabella Lövin, Cristian Dan Preda, Patrizia Toia |
||||
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
5.9.2013 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
21 0 0 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
John Stuart Agnew, Antonello Antinoro, Kriton Arsenis, Chris Davies, Carmen Fraga Estévez, Dolores García-Hierro Caraballo, Marek Józef Gróbarczyk, Werner Kuhn, Isabella Lövin, Gabriel Mato Adrover, Guido Milana, Maria do Céu Patrão Neves, Crescenzio Rivellini, Raül Romeva i Rueda, Struan Stevenson, Isabelle Thomas, Nils Torvalds |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Jean Louis Cottigny, Iñaki Irazabalbeitia Fernández, Jens Nilsson, Nikolaos Salavrakos |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Jan Kozłowski |
||||