Eljárás : 2013/2023(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0291/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0291/2013

Viták :

PV 07/10/2013 - 23
CRE 07/10/2013 - 23

Szavazatok :

PV 08/10/2013 - 9.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0396

JELENTÉS     
PDF 161kWORD 108k
20.9.2013
PE 508.078v02-00 A7-0291/2013

a nemzetközi magánjog fejlesztéséről: joghatósági szabályok a foglalkoztatás terén

(2013/2023(INI))

Jogi Bizottság

Előadó: Evelyn Regner

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nemzetközi magánjog fejlesztéséről: joghatósági szabályok a foglalkoztatás terén

(2013/2023(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 15., 16., 27., 28., 30., 31. és 33. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45., 81. és 146. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-18/02.(1), C-341/05.(2) és C-438/05.(3) számú ügyben hozott ítéleteire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0291/2013),

A. mivel a Brüsszel I. rendelet felülvizsgálata(4) nagyon sikeres volt, mivel jelentősen javította az Európai Unión belüli polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló szabályokat;

B.  mivel az átdolgozási eljárás hatálya nem terjedt ki bizonyos munkajogi kérdésekre;

C. mivel a 2001. november 28-i intézményközi megállapodás(5) előírja, hogy a gyakran módosított jogi aktusok esetében az átdolgozási technikát kell használni;

D. mivel fontos biztosítani a jogvita feletti joghatóságra vonatkozó szabályok és a jogvitára alkalmazandó jogra irányadó szabályok közötti koherenciát;

E.  mivel a nemzetközi magánjognak európai szinten az is fontos célja, hogy megakadályozza a „forum shopping” (a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása) jelenségét – különösen amikor ez a gyengébb fél, konkrétan például a munkavállaló kárára történne –, és a joghatóságot illetően a lehető legnagyobb fokú kiszámíthatóságot biztosítsa;

F.  mivel általános elvként annak a bíróságnak kell joghatósággal rendelkeznie, amelyik a legszorosabb kapcsolatban van az üggyel;

G. mivel a joghatósággal és az egyéni munkaszerződésekre és szervezett fellépésre alkalmazandó joggal kapcsolatos magas szintű európai bírósági ügyek nyomán felmerült az a félelem, hogy az európai szabályok alááshatják a munkajogra vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, ami egyes esetekben oda vezethet, hogy az egyik tagállam bírósága egy másik tagállam jogát alkalmazza(6);

H. mivel fontos, hogy az európai jog tiszteletben tartsa az ezen a téren kialakult tagállami hagyományokat, tekintettel a munkajog kiemelkedő fontosságára a tagállamok alkotmányos és politikai identitásának szempontjából;

I.   mivel a megfelelő igazságszolgáltatás érdekét is szolgálja a joghatóságra vonatkozó szabályoknak az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokkal való lehető legnagyobb mértékű összehangolása;

J.   mivel helyénvalónak tűnik értékelni, hogy változtatni kell-e a munkajog területén a joghatóságra vonatkozó szabályokon;

K. mivel a szervezett fellépés esetében különösen igaz, hogy azon tagállam bíróságainak kell joghatósággal rendelkezniük, ahol a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került;

L.  mivel az egyéni munkaszerződések esetében – a kívánt mértékben – biztosítani kellene, hogy annak a tagállamnak a bíróságai gyakorolják a joghatóságot, amelyik a munkaviszonnyal a legszorosabb kapcsolatban van;

1.  gratulál az intézményeknek a Brüsszel I. rendelet sikeres felülvizsgálatához;

2.  úgy véli, hogy a Bizottságnak továbbra is foglalkoznia kellene a munkajogi kérdésekkel az esetleges jövőbeli felülvizsgálat céljából;

3.   megjegyzi, hogy a joghatóságra vonatkozó nemzetközi magánjogi alapelvek közül az egyik a gyengébb fél védelme, és hogy a jelenlegi joghatósági szabályokban megnyilvánul a munkavállalók védelmére vonatkozó célkitűzés;

4.  megállapítja, hogy a joghatóságra vonatkozó szabályok – a Brüsszel I. rendeletben megállapított kizárólagos joghatósági okok révén – általában biztosítják a munkavállalók megfelelő védelmét azokban a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatók által kezdeményezett bírósági eljárásokban, amelyekben alperesként szerepelnek;

5.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a Brüsszel I. rendelet értelmében jelenleg érvényes keret megfelelően figyelembe veszi-e a munkaviszonnyal összefüggő eljárások sajátosságait;

6.  arra kéri a Bizottságot, hogy szenteljen különös figyelmet a következő kérdéseknek:

a)  a munkavállalónak vagy munkáltatónak, vagy az ezek szakmai érdekeit képviselő szervezetnek a szervezett fellépésből eredő károkért való felelősségét illetően kell-e lépéseket tenni annak érdekében, hogy egyértelművé tegyék: az átdolgozott Brüsszel I. rendelet 7. cikkének (2) bekezdése arra a helyre vonatkozik, ahol a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került, továbbá szükség van-e a Róma II. rendelet 9. cikkéhez való hozzáigazításra;

b)  olyan esetekben, amikor egy munkavállaló indít keresetet a munkáltató ellen, a szokásos munkavégzési hely hiánya esetén érvényes ún. „jobb híján” záradékot át kell-e fogalmazni úgy, hogy az a telephely szerepeljen benne, ahonnan a munkavállaló a napi szintű utasításokat kapja vagy kapta, nem pedig az őt alkalmazásba vevő telephely;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

(1)

A Bíróság (hatodik tanács) 2004. február 5-i ítélete a C-18/02. sz., Danmarks Rederiforening, képviseletében DFDS Torline A/S kontra LO Landsorganisationen i Sverige, képviseletében SEKO Sjöfolk Facket för Service och Kommunikation ügyben, EBHT 2004., I-01417. o.

(2)

A Bíróság (nagytanács) 2007. december 18-i ítélete a C-341/05. sz., Laval un Partneri Ltd kontra Svenska Byggnadsarbetareförbundet, Svenska Byggnadsarbetareförbundets avdelning 1, Byggettan és Svenska Elektrikerförbundet ügyben, EBHT 2007., I-11767. o.

(3)

A Bíróság (nagytanács) 2007. december 11-i ítélete a C-438/05. sz., International Transport Workers’ Federation és Finnish Seaman’s Union kontra Viking Line ABP és OÜ Viking Line Eesti ügyben, EBHT 2007., I-10779. o.

(4)

Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (átdolgozás), HL L 351., 2012.12.20., 1. o.

(5)

Intézményközi megállapodás (2001. november 28.) a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról, HL C 77., 2002.3.28., 1. o.

(6)

Lásd különösen a C-438/05. sz., International Transport Workers’ Federation és Finnish Seaman’s Union kontra Viking Line ABP és OÜ Viking Line Eesti ügyet övező körülményeket, EBHT 2007., I-10779. o.


INDOKOLÁS

2012. december 12-én aláírták a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Brüsszel I. rendelet(1) átdolgozását. A rendelet átdolgozása több fontos javítást eszközölt, különösen a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlésével, ami azt jelenti, hogy a jövőben sokkal könnyebb lesz ítéletet végrehajtani egy másik tagállamban.

A munkajogra vonatkozó joghatósági szabályok bizonyos aspektusaira azonban nem terjedt ki az átdolgozási eljárás hatálya, bár a szakértők közül sokan úgy tartják, hogy ezen a területen is szükség van kiigazításokra.

A Jogi Bizottság ezért úgy határozott, hogy a Brüsszel I. rendelet következő módosítása érdekében saját kezdeményezésű jelentést ad ki a joghatóság kérdéséről a munkajog területén.

Az Európai Unió Bíróságának a nemzetközi magánjog és a munkajog területén hozott határozatai közül több is olyan aggályokat vetett fel, hogy az európai uniós jogszabályok érinthetik a munkavállalói jogokat védő tagállami jogszabályokat. Az előadó úgy véli, hogy ezek túlzott félelmek, de néhány javításra szükség van, hogy a nemzeti jog ne sérüljön a belső piacon.

A munkajog olyan terület, amelyre az Európai Uniónak csak viszonylag csekély befolyása van. Az egyes tagállamok különbözőképpen teremtettek egyensúlyt a munkavállalói jogok, a szakszervezeti tevékenység és a vállalkozás szabadsága között. Ebben a pillanatban nem az Európai Unió feladata, hogy megpróbáljon beavatkozni az erre a területre vonatkozó tagállami jogalkotásba – a sztrájkjogról szóló, úgynevezett Monti II. rendeletjavaslat sorsa megmutatta, hogy ez nagyon kényes terület.

Tekintettel azonban a munkavállalók és a tőke Európai Unión belüli szabad mozgására, az Unió szabályokat állapított meg, amelyek határokon átnyúló esetekben előírják, melyik tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal a jogviták elbírálására, a munkajog területét is ideértve.

Mint a fentiekben olvasható, a munkajog különösen érzékeny terület, és ezt tükrözik a Brüsszel I. rendeletnek az egyéni munkaszerződésekre vonatkozó, hatályban lévő különös szabályai. Mivel az előadó célkitűzése, hogy védje az egyes tagállamok munkajogi szabályait attól, hogy más tagállamok joghatósága csorbítsa őket, úgy véli, fontos biztosítani, hogy egy tagállamnak, amennyire csak lehetséges, joghatósága legyen az olyan jogvitákban, amelyekben saját munkajoga alkalmazandó. Amennyire csak lehetséges, a joghatóságnak és az alkalmazandó jognak ugyanazon tagállaménak kell lennie.

Ezt az elvet két különböző területen kell alkalmazni: a szervezett fellépés (I.) és az egyéni munkaszerződések (II.) területén.

I. Szervezett fellépés

A szakszervezetek és hasonló szervezetek jogai és kötelezettségei, valamint a törvényes szerepük tagállamonként különböző. A kollektív fellépés némely tagállam alkotmányában jogi védelemben részesül, míg más tagállamokban törvénytelen lehet, ha például egy meghatározott eljárást nem tartanak be.

A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló Róma II. rendelet(2) 9. cikke ezt elismerve úgy rendelkezik, hogy „a munkavállalói vagy munkáltatói minőségben eljáró személynek, vagy az ezek szakmai érdekeit képviselő szervezetnek az olyan károkért való felelősségét érintő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra, amely egy kilátásba helyezett vagy megvalósított szervezett fellépésből ered, azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került”.

Ez a rendelkezés biztosítja, hogy szervezett fellépés esetén a szóban forgó tagállam joga legyen az alkalmazandó jog. A Bíróság 2004-ben a Torline-ügyben(3) úgy határozott, hogy az akkor hatályban lévő szabályok értelmében a dán bíróságoknak kell dönteniük a Svédországban zajló szervezett fellépés jogszerűségéről és megítélni a kártérítést. A Róma II. rendeletből most egyértelműen kiderül, hogy a svéd jog lenne alkalmazandó, de a joghatóságra vonatkozó szabályok nem változtak meg a Brüsszel I. rendelet átdolgozásával, ami azt jelenti, hogy most is a dán bíróság döntene a fellépés jogszerűségéről, de a svéd jog alkalmazásával.

Ez potenciálisan hátrányos lehet az alkotmányos jogaikat gyakorló munkavállalókra és szakszervezeti tisztségviselőkre nézve, de azt is jelenti, hogy egyes esetekben a szervezett fellépésről határozatot hozó bíróságoknak külföldi jogot kell alkalmazniuk, ami szükségszerűen csökkenti az igazságszolgáltatás színvonalát, mivel a szervezett fellépésre vonatkozó külföldi szabályokat nem ismerhetik olyan jól.

Az előadó ezért úgy véli, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos jogviták esetében a joghatóságra vonatkozó szabályokat össze kell hangolni az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokkal. A szervezett fellépéssel kapcsolatos jogviták eldöntésére vonatkozóan tehát annak a tagállamnak kell joghatósággal rendelkeznie, ahol a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került.

II. Egyéni munkaszerződések

Az egyéni munkaszerződésekkel kapcsolatban a jelenlegi Brüsszel I. rendelet már elismeri a helyzet egyediségét, ezért különös, az alkalmazottak részére védelmet nyújtó szabályokról rendelkezik, ugyanúgy, ahogy a fogyasztók és a biztosítottak védelme érdekében is különös szabályokat tartalmaz.

Az előadó mindazonáltal úgy érzi, hogy a jelenlegi szabályokon még sokat lehetne javítani. A Brüsszel I. rendelet közelmúltbeli módosításaival már történt némi előrelépés, de ezekben nem vették kellőképpen figyelembe a munkajogi viták feletti joghatóság és a munkaszerződésre alkalmazandó jogrendszer közötti fontos kapcsolatot.

Olyan esetben, amikor a munkáltató az alperes, az átdolgozott Brüsszel I. rendelet 21. cikkének megfelelően keresetet indítani a munkáltató lakóhelyén vagy székhelyén lehet, vagy azon a helyen, ahol vagy ahonnan a munkavállaló rendszeresen munkát végez (vagy az utolsó ilyen helyen, amennyiben már nem áll a munkáltató alkalmazásában). Ha nem lehet meghatározni a szokásos munkavégzés helyét (vagy azt a helyet, ahonnan a munkavállaló rendszeresen munkát végzett), az előző kritérium helyébe az a hely lép, ahol a munkavállalót foglalkoztató telephely található.

A munkavállalót alkalmazásba vevő telephelyre vonatkozó „jobb híján” kritérium ritkán érvényesül, mivel még ha nincs is állandó munkavégzési hely, általában van egy stabil kiindulópont, ahonnan a munkavállaló a munkáját végezte; a nemzetközi fuvarozási ágazat, például a légitársaságok személyzete, a kamionsofőrök, a tengeri szállításban dolgozók stb. esetében azonban lehetnek problémák. Ilyenkor gyakran nehéz meghatározni, hogy honnan dolgozott a munkavállaló, mivel előfordulhat, hogy a vállalat és a szállítóeszköz más-más tagállamban van bejegyezve, a vezetőség székhelye esetleg egy harmadik tagállamban, míg a munkavállaló otthona egy negyedikben található.

E tekintetben a munkavállalót alkalmazásba vevő telephely mint kritérium általában nem logikus, és a munkavállaló érdekeit sem szolgálja, mivel gyakran nincs is valós kapcsolat a munkavállalót alkalmazásba vevő telephely és a napi munka között.(4)

Az előadó ezért javasolja, hogy töröljék el az alkalmazásba vevő telephelyre vonatkozó „jobb híján” kritériumot. A Róma II. rendelet omnibusz-rendelkezésének (a körülmények alapján szorosabb kapcsolatban lévő hely(5)) alkalmazása nem kellően pontos a joghatóság előzetes meghatározásához.

Az előadó ezért „jobb híján” kritériumként azt a telephelyet javasolja, ahonnan a munkavállaló napi szintű utasításokat kap az elvégzendő munkáról. A joghatósággal rendelkező bíróságok és a tényleges munkaviszony közötti kapcsolat így valószínűleg szorosabb azokban az esetekben, amikor a szokásos munkavégzési hely hiányában „jobb híján” kritérium alkalmazására van szükség.

III. Összegzés

A fenti szempontokra való tekintettel az előadó ezért a joghatóságra vonatkozó Brüsszel I. szabályok következő módosításait javasolja a munkajog területén:

1. a Róma II. rendeletnek megfelelően fórum kijelölését a szervezett fellépéssel kapcsolatos viták rendezésére, azon a helyen, ahol a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került;

2. olyan esetekben, amikor a munkavállaló indít keresetet a munkáltató ellen, a szokásos munkavégzési hely hiánya esetén érvényes „jobb híján” záradék átfogalmazását, hogy az a telephely szerepeljen benne, ahonnan a munkavállaló a napi szintű utasításokat kapta, ne pedig az őt alkalmazásba vevő telephely.

A fenti módosítások célja, hogy kollektív és egyéni védelmet nyújtsanak a munkavállalóknak, mivel a munkaviszonyban általában ők képezik a gyengébb felet, valamint hogy biztosítsák a jogi következetességet és megelőzzék a munkajog területén érvényes tagállami jogi hagyományok sérelmét azáltal, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítják a joghatóság és az alkalmazandó jog egybeesését.

(1)

Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (átdolgozás), HL L 351., 2012.12.20., 1. o.

(2)

Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.), HL L 199., 2007.7.31., 40. o.

(3)

A Bíróság (hatodik tanács) 2004. február 5-i ítélete a C-18/02. sz., Danmarks Rederiforening, képviseletében DFDS Torline A/S kontra LO Landsorganisationen i Sverige, képviseletében SEKO Sjöfolk Facket för Service och Kommunikation ügyben, EBHT 2004., I-01417. o.

(4)

Ugljesa Grusic, Jurisdiction in employment matters under Brussels I: a reassessment, I.C.L.Q. 2012, 61(1), 91–126. o.

(5)

A 8. cikk (4) bekezdése.


VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (5.9.2013)

a Jogi Bizottság részére

a nemzetközi magánjog fejlesztéséről: joghatósági szabályok a foglalkoztatás terén

(2013/2023(INI))

A vélemény előadója: Ria Oomen-Ruijten

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet átdolgozása (a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2012. december 12-i 1215/2012/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet) nem tárgyalja a munkaügyi vitákra vonatkozó joghatósági szabályokat;

B.  mivel a 2001. november 28-i intézményközi megállapodás(1) előírja, hogy a gyakran módosított jogi aktusok esetében az átdolgozási technikát kell használni, erről azonban a 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet esetében nem volt szó; mivel ilyen esetekben az átdolgozási technika alkalmazása a Parlament együttdöntési jogkörének indokolatlan csorbítását jelenti;

C. mivel elvileg az üggyel legszorosabb kapcsolatban lévő tagállam bíróságának kell joghatósággal rendelkeznie; mivel a szervezett fellépés konkrét esetében azon tagállam bíróságainak kell joghatósággal rendelkezniük, ahol a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került;

1.  megjegyzi, hogy a joghatóságra vonatkozó nemzetközi magánjogi alapelvek közül az egyik a gyengébb fél védelme, és hogy a jelenlegi joghatósági szabályokban megnyilvánul a munkavállalók védelmére vonatkozó célkitűzés;

2.  megállapítja, hogy a joghatóságra vonatkozó szabályok – a Brüsszel I. rendeletben megállapított kizárólagos joghatósági okok révén– általában biztosítják a munkavállalók megfelelő védelmét azokban a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatók által kezdeményezett bírósági eljárásokban, amelyekben alperesként szerepelnek;

3.  felhív az egyedi munkaszerződéssel kapcsolatos eljárásokra alkalmazandó joghatósági szabályok javításához szükséges lépések megtételére;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a Brüsszel I. rendelet módosítására annak érdekében, hogy egy kizárólagos fórum legyen kijelölve a szervezett fellépéssel kapcsolatos viták rendezésére, azon a helyen, ahol a szervezett fellépésre sor fog kerülni vagy sor került;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a Brüsszel I. rendelet 19. cikkének módosítására annak érdekében, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen azon tagállam bírósága előtt keresetet indítani munkáltatója ellen, ahol a munkavállaló lakóhellyel rendelkezik;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

5.9.2013

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

30

2

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Edit Bauer, Heinz K. Becker, Jean-Luc Bennahmias, Phil Bennion, Pervenche Berès, Vilija Blinkevičiūtė, David Casa, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Minodora Cliveti, Marije Cornelissen, Emer Costello, Frédéric Daerden, Sari Essayah, Richard Falbr, Marian Harkin, Stephen Hughes, Jean Lambert, Verónica Lope Fontagné, Olle Ludvigsson, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Siiri Oviir, Elisabeth Schroedter, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Jutta Steinruck, Ruža Tomašić, Traian Ungureanu, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Malika Benarab-Attou, Richard Howitt, Anthea McIntyre, Ria Oomen-Ruijten, Antigoni Papadopoulou, Csaba Sógor

(1)

2001. november 28-i intézményközi megállapodás a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról (HL C 77., 2002.3.28., 1. o.).


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

17.9.2013

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Raffaele Baldassarre, Luigi Berlinguer, Sebastian Valentin Bodu, Françoise Castex, Christian Engström, Marielle Gallo, Giuseppe Gargani, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Sajjad Karim, Klaus-Heiner Lehne, Antonio López-Istúriz White, Antonio Masip Hidalgo, Jiří Maštálka, Alajos Mészáros, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Francesco Enrico Speroni, Dimitar Stoyanov, Alexandra Thein, Rainer Wieland, Cecilia Wikström, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Eva Lichtenberger, Angelika Niebler, József Szájer, Axel Voss

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Olle Schmidt

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat