JELENTÉS a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások (végleges jelentés)

26.9.2013 - (2013/2107(INI))

A Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság
Előadó: Salvatore Iacolino

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások (végleges jelentés)

(2013/2107(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság felállításáról, hatásköreiről, számszerű összetételéről és megbízatásának idejéről szóló, eljárási szabályzatának 184. cikke értelmében elfogadott, 2012. március 14-i határozatára,

– tekintettel a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság megbízatásának 2013. szeptember 30-ig történő meghosszabbításáról szóló 2012. december 11-i határozatára,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik része V. címének 67. cikkére, 4. fejezetére (82–86. cikk) és 5. fejezetére (87–89. cikk), valamint az Európai Unió alapjogi chartájára, különösen annak 5., 6., 8., 17., 32., 38., 41. cikkére, VI. címére (47–50. cikk) és 52. cikkére,

– tekintettel a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségével kapcsolatos stockholmi programra[1], „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2010)0171), valamint „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0673),

– tekintettel az Európai Tanács 2013. május 22-i következtetéseire, és különös tekintettel az adóelkerülés és az adócsalás, valamint a pénzmosás elleni küzdelem szükségességéről szóló következtetésekre,

– tekintettel az IB Tanácsnak a szervezett és súlyos nemzetközi bűnözésre vonatkozó európai uniós szakpolitikai ciklus meghatározásáról és végrehajtásáról szóló 2010. november 8–9-i, valamint a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos, a 2011 és 2013 közötti időszakra szóló uniós prioritások meghatározásáról szóló 2011. június 9-i és 10-i következtetéseire, továbbá a 2014 és 2017 közötti időszakra szóló prioritások meghatározásáról szóló 2013. június 6-i és 7-i következtetéseire,

– tekintettel az Európai Tanács vagyonelkobzásról és a vagyonvisszaszerzésről szóló (07769/3/2010) 2010. május 28-i következtetéseire,

– tekintettel az EU 2005–2012 és 2013–2020 közötti időszakra vonatkozó kábítószer-ellenes stratégiájára, valamint az EU 2009–2012 közötti időszakra szóló, a kábítószer elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervére,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1988. december 20-án elfogadott (1988/8. sz. határozat) és 1988. december 20-tól 1989. február 28-ig Bécsben, majd ezt követően 1989. december 20-ig New Yorkban aláírásra megnyitott, a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme elleni ENSZ-egyezményre,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2000. november 15-én elfogadott (55/25. sz. határozat) és 2000. december 12-én Palermóban aláírásra megnyitott nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményre, valamint jegyzőkönyveire, továbbá az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) szervezett bűnözéssel kapcsolatos esetekkel foglalkozó összefoglalójára (2012),

– tekintettel a Meridában 2003. december 9-én aláírásra megnyitott korrupció elleni ENSZ-egyezményre (UNCAC),

– tekintettel az Európa Tanács korrupcióról szóló, 1999. január 27-én és november 4-én Strasbourgban aláírásra megnyitott büntetőjogi és polgári jogi egyezményére, valamint az Európa Tanácson belül működő Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) létrehozásáról szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1998. május 5-én és 1999. május 1-jén elfogadott (98)7. és (99)5. sz. határozatra,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján kidolgozott, az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezményt létrehozó 1997. május 26-i tanácsi jogi aktusra[2],

– tekintettel a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló, 1997. december 17-én Párizsban aláírásra megnyitott OECD-egyezményre és az ahhoz kapcsolódó későbbi kiegészítésekre,

– tekintettel az Európa Tanács pénzmosásról, a bűncselekményekből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló, 2005. május 16-án Varsóban aláírásra megnyitott egyezményére, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a pénzmosás elleni intézkedések értékelésével foglalkozó szakértői bizottság (MONEYVAL) alapszabályáról szóló, 2010. október 13-i CM/Res(2010)12. sz. határozatára,

– tekintettel az Európa Tanács számítástechnikai bűnözéssel szembeni, 2001. november 23-án Budapesten aláírásra megnyitott egyezményére,

– tekintettel az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagállamainak védelmére és biztonságára irányuló „Aktív szerepvállalás, modern védelem” című stratégiai koncepcióra, amelyet 2010. november 19–20-án, Lisszabonban fogadtak el a NATO-hoz tartozó országok állam- és kormányfői,

– tekintettel a pénzmosással szemben a nemzetközi pénzügyi rendszert megvédeni hivatott Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 40 ajánlására és 9 különleges ajánlására,

– tekintettel a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) munkájára,

– tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) „A bűnözés globalizálódása. A nemzetközi szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékelése” című 2010. évi, „A kábítószer-kereskedelemből és másfajta szervezett nemzetközi bűnözésből eredő illegális pénzmozgások becsült értéke” című 2011. évi, valamint „Átfogó tanulmány a számítástechnikai bűnözésről” című 2013. évi jelentéseire,

– tekintettel a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, 2008. október 24-i 2008/841/IB tanácsi kerethatározatra[3],

– tekintettel a pénzmosásról, valamint a bűncselekményekhez felhasznált eszközök és az abból származó vagyonok azonosításáról, felkutatásáról, zárolásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló 2001. június 26-i 2001/500/IB tanácsi kerethatározatra[4], a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló 2003. július 22-i 2003/577/IB tanácsi kerethatározatra[5], a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló 2005. február 24-i 2005/212/IB tanácsi kerethatározatra[6], valamint a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatkora történő alkalmazásáról szóló 2006. október 6-i 2006/783/IB tanácsi kerethatározatra[7],

– tekintettel a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttműködésről szóló, 2007. december 6-i 2007/845/IB tanácsi határozatra,[8] és az annak 8. cikkén alapuló COM(2011)0176 bizottsági jelentésre,

– tekintettel az Eurojust megerősítéséről és a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló 2002/187/IB határozat módosításáról szóló, 2008. december 16-i 2009/426/IB tanácsi határozatra[9],

– tekintettel az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozatra[10],

– tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra[11],

– tekintettel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatra[12] és az azt módosító későbbi jogi aktusokra,

– tekintettel a közös nyomozócsoportokról szóló, 2002. június 13-i 2002/465/IB tanácsi kerethatározatra[13] és e kerethatározat jogi átvételéről szóló bizottsági jelentésre (COM(2004)0858),

– tekintettel az európai bűnmegelőzési hálózat (EUCPN) létrehozásáról szóló 2009. november 30-i 2009/902/IB tanácsi határozatra[14],

– tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[15], valamint „az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016)” című bizottsági közleményre (COM(2012)0286),

– tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[16], valamint az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, ezen irányelv alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2012)0168),

– tekintettel a Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről szóló, 2005. október 26-i 1889/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[17],

– tekintettel a pénzátutalásokat kísérő megbízói adatokról szóló 2006. november 15-i 1781/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[18],

– tekintettel az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

– tekintettel a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[19],

– tekintettel a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről szóló, 2003. július 22-i 2003/568/IB tanácsi kerethatározatra[20], valamint a Bizottságnak az említett kerethatározat 9. cikke alapján a Tanácshoz intézett jelentésére (COM(2007)0328),

– tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[21], valamint az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[22], és azok későbbi módosításaira,

– tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[23],

– tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

– tekintettel a kábítószer-prekurzorokról szóló 2004. február 11-i 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[24],

– tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

– tekintettel a korrupcióval foglalkozó szakértői csoport létrehozásáról szóló, 2011. szeptember 28-i bizottsági határozatra [25], „A korrupció elleni uniós küzdelem” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, 2011. június 6-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0308) és az időszakos értékelés eszközéül szolgáló uniós antikorrupciós jelentéstételi mechanizmus (az uniós antikorrupciós jelentés) létrehozásáról szóló, 2011. június 6-i bizottsági határozatra (C(2011)3673),

– a bűnözéssel kapcsolatos adatokra irányuló szakpolitikai igényekkel foglalkozó bizottsági szakértői csoport felállításáról és a 2006/581/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2012. február 14-i bizottsági határozatra[26],

– tekintettel a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet végrehajtását segítő intézkedésekről szóló 2007. június 13-i 2007/425. sz. bizottsági ajánlásra[27],

– tekintettel a Belga Királyságnak, a Bolgár Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Spanyol Királyságnak, az Osztrák Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Svéd Királyságnak az Európai Parlament és a Tanács irányelvére vonatkozóan a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló kezdeményezésére (2010/0817(COD)),

– tekintettel a bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2012. március 9-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0085),

– tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló 2011. december 20-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2011)0895), valamint a közbeszerzésről szóló 2011. december 20-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2011)0896),

– tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2013. február 5-i 2013/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2013)0045),

– tekintettel a pénzátutalásokat kísérő adatokról szóló 2013. február 5-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0044),

– tekintettel az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok alapszabályáról és finanszírozásáról szóló 2012. szeptember 12-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2012)0499),

– tekintettel a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek az európai parlamenti pártok finanszírozása tekintetében történő módosításáról szóló 2012. november 29-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2012)0712),

– tekintettel az euró és más valuták hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről, valamint a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0042),

– tekintettel az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2010)0517),

– tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0010),

– tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet) irányuló javaslatra (COM(2012)0011),

– tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0363),

– tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0534), valamint a Büntető Igazságszolgáltatási Együttműködés Európai Ügynökségének (Eurojust) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0535),

– tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett „Az Unió pénzügyi érdekeinek hatékonyabb védelme: az Európai Ügyészség felállítása és az Eurojust reformja” című bizottsági közleményre (COM(2013)0532),

– tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett „Az OLAF irányításának javítása és a vizsgálatokra vonatkozó eljárási biztosítékok megerősítése: Az Európai Ügyészség létrehozását kísérő fokozatos megközelítés” című bizottsági közleményre (COM(2013)0533),

– tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által kiadott, „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közös közleményére (JOIN(2013)0001),

– tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

– tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett,„Nyitott és biztonságos Európa építése: a 2014–2020-as időszak belügyi költségvetése” című bizottsági közleményre (COM(2011)0749,

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló első éves jelentés” (COM(2011)0790) című közleményére,

– tekintettel a Bizottság „Árnyékbanki tevékenységek” című zöld könyvére (COM(2012)0102),

– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Küzdelem digitális korunk bűnözésével: Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ létrehozása” című közleményére (COM(2012)0140),

– tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Úton az online szerencsejátékokra vonatkozó átfogó európai keretrendszer felé” című bizottsági közleményre (COM(2012)0596),

– tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A bűnözés mérése az EU-ban: statisztikai cselekvési terv 2011–2015” című bizottsági közleményre (COM(2011)0713),

– tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett értékelő jelentésére az európai bűnmegelőzési hálózatról (COM(2012)0717),

– tekintettel a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló, 2008. június 23-i 2008/615/IB tanácsi határozat (prümi határozat) végrehajtásáról szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági jelentésre (COM(2012)0732),

– tekintettel a „Zöld könyv – A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetések integrált európai piacának megteremtése” című bizottsági közleményre (COM(2011)0941),

– tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó, többek között harmadik országok viszonylatában hozandó konkrét intézkedésekről szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0351),

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az uniós büntetőpolitika létrehozása: Az uniós szakpolitikák hatékony végrehajtásának biztosítása a büntetőjog útján” című közleményére (COM(2011)0573),

– tekintettel a Tanácshoz intézett, az Európai Uniónak az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjában (GRECO) való részvételének módozatairól szóló, 2011. június 6-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0307),

– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A szervezett bűnözésből származó jövedelmek: annak biztosítása, hogy a bűnelkövetés ne legyen kifizetődő tevékenység” című közleményére (COM(2008)0766),

– tekintettel az Eurojustnak és az Európai Igazságügyi Hálózatnak a szervezett bűnözés és a terrorizmus ellen az Európai Unióban folytatott küzdelemben játszott szerepéről szóló, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági közleményre (COM(2007)0644),

– tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a pénzügyi ágazatot érintő szervezett bűnözés megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló bizottsági közleményre (COM(2004)0262),

– tekintettel a tanúk, valamint az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelmének területére vonatkozó uniós jogszabály megvalósíthatóságáról szóló bizottsági munkadokumentumra (COM(2007)0693),

– tekintettel a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemről szóló, az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz intézett ajánlására[28],

– tekintettel az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2011. március 8-i állásfoglalására[29],

– tekintettel az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i[30], az Európai Unióban a szervezett bűnözésről szóló 2011. október 25-i[31], a büntetőjog uniós megközelítéséről szóló 2012. május 22-i[32], valamint a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásáról és a sporthoz kapcsolódó korrupcióról szóló 2013. március 14-i[33] állásfoglalására,

– tekintettel az Európai Unió közigazgatási eljárási jogáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2013. január 15-i állásfoglalására[34],

– tekintettel az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló 2013. május 21-i állásfoglalására[35],

– tekintettel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról: a megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlásokról (időközi jelentés) szóló 2013. június 11-i állásfoglalására,

– tekintettel az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló, 2/2010 számú írásbeli nyilatkozatára[36],

– tekintettel az Europolnak, az Eurojustnak és a Frontexnek a belső biztonság Európai Unióbeli helyzetéről szóló közös jelentésére (2010),

– tekintettel az Eurojust 2012–2014 közötti időszakra szóló többéves stratégiai tervére, valamint a 2011. évi éves jelentésére,

– tekintettel az Europol által 2013 márciusában közzétett SOCTA-jelentésre (Serious and Organised Crime Threat Assessment),

– tekintettel az Europol által 2012-ben közzétett, a bankkártyákkal az Európai Unióban elkövetett csalások helyzetéről szóló jelentésre,

– tekintettel a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja és az Europol „Az uniós kábítószerpiac – stratégiai elemzés” című 2013. januári közös jelentésére,

– tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 1995. október 24-i, 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 29. cikke alapján létrehozott munkacsoport által elfogadott, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése kapcsán felmerülő adatvédelmi kérdésekről szóló 14/2011. számú 2011. június 13-i véleményre[37],

– tekintettel a nyilvános konzultációk, a munkadokumentumokról és az időközi jelentésről folytatott megbeszélések, a magas rangú személyekkel folytatott véleménycserék, valamint a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság küldöttségei által lebonyolított látogatások következtetéseire,

– tekintettel a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság által a magas szintű szakértőktől kért hozzájárulásokra,

– tekintettel a tagállamok nemzeti parlamentjeinek kiküldött, a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelemben betöltött szerepükre és az ezzel kapcsolatos tapasztalataikra vonatkozó kérdőívekre adott válaszokra, valamint az ugyanebben a témában 2013. május 7-én, Brüsszelben tartott parlamentközi ülés eredményeire,

– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

– tekintettel a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság jelentésére (A7‑0307/2013),

Szervezett bűnözés, korrupció és pénzmosás

A.     mivel a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság (CRIM) megbízatása arra vonatkozott, hogy a rendelkezésre álló lehető legjobb fenyegetésértékelések segítségével vizsgálja meg a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás mértékét, és megfelelő intézkedéseket javasoljon az Európai Uniónak e fenyegetések megelőzésére és kezelésére, valamint az e fenyegetésekkel szembeni nemzetközi, európai és nemzeti szintű fellépésekre;

B.     mivel a bűnszervezetek – kiaknázva a gazdasági globalizáció és az új technológiák kínálta lehetőségeket – fokozatosan nemzetközi szintűre terjesztették ki tevékenységi körüket, és a piacok és befolyási övezetek felosztása érdekében szövetséget kötöttek más országok bűnözői csoportjaival (amire például szolgálnak a dél-amerikai drogkartellek vagy az orosz maffia); mivel a bűnözői csoportok egyre jobban diverzifikálják műveleteiket, egyre szorosabbá fűzve a kapcsolatot a kábítószer-kereskedelem, az emberkereskedelem, az illegális bevándorlás elősegítése, a fegyverkereskedelem és a pénzmosás között;

C.     mivel a korrupció és a szervezett bűnözés az uniós gazdaságnak okozott költségek szempontjából súlyos fenyegetésnek minősülnek; mivel jelentősen megnőttek a bűnszervezetek bevételei és beépülési képességei a különböző gazdasági ágazatokba, ugyanis e szervezetek számos olyan területen tevékenykednek, amelyek többsége közigazgatási ellenőrzés alá tartozik; mivel a szervezett bűnözés egyre inkább egy saját vállalkozói kultúrával rendelkező, különféle illegális, de növekvő mértékben legális termékek értékesítésére és szolgáltatások párhuzamos nyújtására is szakosodott globális gazdasági szereplőre hasonlít, amely a vállalkozások számára évente 670 milliárd eurót meghaladó becsült költséget okozva Európa és a világ gazdaságára is egyre nagyobb hatással van, és nagymértékben befolyásolja a tagállamok és az Unió egészének adóbevételeit;

D.     mivel az áldozatok számát figyelembe véve a szervezett bűnözés az egyik legjelentősebb határokon átnyúló, belső biztonsági fenyegetés az EU-ban; mivel a szervezett bűnözés hatalmas bevételei az emberkereskedelemből, az emberi szervek, fegyverek, kábítószerek és kábítószer-prekurzorok, nukleáris, radiológiai, biológiai és vegyi anyagok, valamint gyógyszerek – köztük vényköteles gyógyszerek –, hamisított mindennapi fogyasztási cikkek, például élelmiszerek, veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok és ezek részei, a dohányáruk minden formája, műkincsek és számos egyéb, gyakran hamisított termék tiltott kereskedelméből és csempészetéből származnak; mivel az említett árukkal valós illegális kereskedelem az Európai Unió és a tagállamok számára adókiesést jelent, továbbá károsítja a fogyasztókat, a közegészséget és a gyártással foglalkozó vállalkozásokat, és elősegíti a szervezett bűnözés más formáinak terjedését;

E.     mivel a környezetet érintő, szervezetten elkövetett maffiajellegű bűncselekmények – a hulladékok illegális kereskedelmének és feldolgozásának különböző formái, valamint a környezeti, tájképi, művészeti és kulturális örökség elpusztítása – immár nemzetközi dimenzióra tettek szert, és ennélfogva az ún. „ökomaffia” tevékenységének megelőzésére és leküzdésére irányuló közös fellépés hatékonyságának növelése érdekében szükség van valamennyi európai ország közös erőfeszítésére;

F.     mivel számos bűnszervezet felépítése hálózatszerű, amelyet nemcsak a beépülés képessége és a fokozott alkalmazkodás, hanem a rugalmasság, a mobilitás, az összeköttetések és a nemzetköziség magas szintje is jellemez; mivel a különböző bűnszervezetek – többek között új nemzetközi struktúráik és a tevékenységük diverzifikációja révén – egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak az egymással való kölcsönös együttműködésre, áthidalva a nyelvi, etnikai vagy az eltérő kereskedelmi érdekekből fakadó különbségeket, valamint arra, hogy közösen szervezzék a kereskedelmet, ezáltal csökkentve költségeiket és maximalizálva bevételeiket a világgazdasági válság idején;

G.     mivel az Europol által készített 2013. évi SOCTA-jelentés szerint az Európai Unióban működő bűnszervezetek száma megközelítőleg 3 600, és e szervezetek 70%-a az összetétel és földrajzi hatókör szempontjából heterogén, valamint több mint 30%-uk többfajta bűncselekmény elkövetésében is érdekelt;

H.     mivel az Europolnak a tagállamok által rendelkezésre bocsátott megfelelő információk alapján értékelnie kell, hogy egyes szervezett bűnözői csoportok működése milyen mértékben terjed túl az EU belső és külső határain, és melyek azok az EUMSZ 83. cikkében felsorolt, uniós dimenziójú, különösen súlyos bűncselekmények, amelyeket e csoportok elkövetnek, minden alkalommal más-más konkrét területre helyezve a hangsúlyt, ezt pedig az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek és más érintett szereplők szoros felügyelete mellett kell értékelni annak érdekében, hogy célirányosabban közelítsék meg és jobban biztosítsák az uniós fellépés hozzáadott értékét, továbbá a tagállamok rendőri és igazságügyi hatóságai közötti, valamint a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködést;

I.  mivel a bűnszervezetek gyakran a többi szereplővel való összejátszás szürke zónáját használják ki, egyes tevékenységek kifejtésére fehérgalléros bűnözőkkel (vállalkozókkal, a döntéshozatal különféle szintjein dolgozó köztisztviselőkkel, politikusokkal, bankokkal és szakemberekkel stb.) szövetkezhetnek, akik nem tartoznak ugyan bűnszervezetekhez, a kölcsönösen jövedelmező üzlet érdekében azonban kapcsolatot tartanak fenn velük;

J.      mivel – az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) által közölt tájékoztatás szerint – a maffiajellegű bűnszervezetek által folytatott nemzetközi kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódó pénzügyi folyamatok nem ritkán a világ különböző országában működő bankokat is érintették, és mivel ezért – banki csatornák igénybevételével – feltétlenül összehangolt, nemzetközi szintű vizsgálatot kell folytatni a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben részt vevő pénzügyi szereplők azonosítása érdekében;

K.     mivel az utóbbi évek gazdasági válsága jelentős változásokat okozott a szervezett bűnözés érdekeltségi területein, amely a felkínálkozó új lehetőségeket hamar fel tudta mérni, és mivel az ilyen válságok a jobb élet- és munkakörülményeket biztosító országok felé a migráció újabb hullámait váltják ki, ami olykor a kizsákmányolás és a segédmunka terén újabb áldozatokat is kínál;

L.     elismeri, hogy a modern bűnszervezetek egyik legfontosabb jellemzője a vállalkozói kultúra, amely kifejezetten a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos piaci igények kielégítésére irányuló, bűnözői és nem bűnözői szervezetekkel jelentős mértékben együttműködő, továbbá a tevékenységek látszólag legális dimenziója és a tiltott célok (például a pénzmosás) korrupció és megfélemlítés révén történő megvalósítása között folyamatosan ingadozó cselekvési formákkal párosul;

M.    mivel napjainkban a szervezett bűnözés nemzeteken átnyúló dimenzióját erősíti az a tény, hogy a bűnözői csoportok – az Európai Unión kívül is – egyszerűen igénybe tudják venni az összes közlekedési eszközt, kipróbált útvonalat és meglévő infrastruktúrát; mivel fennáll különösen annak kockázata, hogy az illegális kereskedelem megkönnyítése érdekében a szervezett bűnözés kihasználja az afrikai kontinensen található kommunikációs és közlekedési infrastruktúra folyamatban lévő korszerűsítését;

N.     mivel fennáll különösen annak kockázata, hogy az illegális kereskedelem megkönnyítése érdekében a szervezett bűnözés kihasználja az afrikai kontinensen található kommunikációs és közlekedési infrastruktúra folyamatban lévő korszerűsítését; mivel az Európai Unióba szánt heroin változó tranzitútvonalakon halad át, és mivel Dél-kelet Európa az illegális bevándorlás esetében is az egyik legfontosabb közbülső állomás szerepét tölti be;

O.     mivel az emberkereskedelmet, a szervkereskedelmet, a kényszerprostitúciót, a rabszolgatartást és a munkatáborok létesítését gyakran nemzetközi bűnszervezetek irányítják; mivel az emberkereskedelem a térségben évente mintegy 25 milliárd eurós profitot eredményez, és ez a bűnügyi jelenség az Unió valamennyi tagállamát érinti; mivel a vadon élő fajok és a testrészek csempészetéből származó bevétel becsült összege évi 18–26 milliárd euró, és világviszonylatban az EU ezek legfőbb célpiaca;

P.     mivel annak ellenére, hogy az EU-ban az emberkereskedelem pontos mértékét még mindig nem könnyű meghatározni, mivel e bűncselekmény gyakran más bűncselekmények között rejtve marad, illetve nem tartják nyilván vagy nem vizsgálják ki, a kényszermunkát végzők teljes számát az uniós tagállamokban 880 ezerre becsülik, közülük mintegy 270 ezren szexuális kizsákmányolás áldozatai és az áldozatok többsége nő; mivel a gyakran nemzetközi bűnszervezetek által irányított emberkereskedelem és rabszolgatartás a bűnözés rendkívül jövedelmező formája; mivel ez valamennyi uniós országot érinti, ám nem az összes uniós ország ratifikálta azokat a vonatkozó nemzetközi eszközöket, amelyek segítségével az emberkereskedelem elleni küzdelmet hatékonyabban lehetne folytatni; mivel csak kilenc tagállam ültette át és hajtotta végre teljes körűen az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről szóló 2011. évi irányelvet, és a Bizottság még mindig nem hajtotta végre teljes körűen az emberkereskedelem felszámolására irányuló, a 2012–2016 közötti időszakra szóló európai uniós stratégiát;

Q.     mivel a cigarettacsempészet évente mintegy 10 milliárd euró adókiesést okoz; mivel világviszonylatban a könnyűfegyverek kereskedelmének forgalma évente mintegy 130 és 250 millió dollár közé tehető, míg Európában több mint 10 millió illegális fegyver van forgalomban, amelyek a polgárok biztonságára és a bűnüldözésre nézve komoly fenyegetést jelentenek; mivel az európaiak számára 30.000 vonzó, de 97%-os arányban illegális weboldal kínál kedvező áron – esetenként egészségkárosító vagy akár életveszélyes, többségében Kínából és Indiából származó – hamisított gyógyszereket, amelyek becslések szerint évi 3 milliárd eurós hatást gyakorolnak az európai egészségügyre;

R.     mivel az internet csalárd felhasználása lehetővé teszi a szervezett bűnözés számára, hogy kiterjessze a pszichoaktív szerek, a lőfegyverek, robbanóanyagok előállításához használt anyagok, a hamis bankjegyek, a hamisított és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat sértő egyéb termékek és szolgáltatások, valamint a veszélyeztetett állat- és növényfajok tiltott kereskedelmét, az eredeti árukra vonatkozó jövedéki és egyéb adók megfizetésének elkerülését, és hogy a modern technológiákhoz való elképesztő alkalmazkodási készségről tanúbizonyságot téve növekvő sikerrel hajtson végre újfajta bűncselekményeket;

S.     mivel a számítástechnikai bűnözés egyre súlyosabb gazdasági és társadalmi kárt okoz, fogyasztók millióit érintve és becslések szerint 290 milliárd eurós éves veszteséget okozva[38];

T.     mivel sok esetben a szervezett bűnözés számára a köztisztviselők korrumpálása elengedhetetlen saját törvénytelen ügyleteikhez, mivel többek között lehetővé teszi a bizalmas információkhoz való hozzáférést, hamis dokumentumok készítését, a közbeszerzési eljárások manipulálását, saját bevételeik tisztára mosását, és az igazságügyi hatóságok és a rendőrség ellenintézkedéseinek kijátszását;

U.     mivel a Közép- és Dél-Amerikából származó kokaint Európában Észak-Kelet-Európa, az Ibériai félsziget és a Fekete-tenger kikötőin keresztül értékesítik;

V.     mivel 2012-ben az európai piacon több mint 70 új pszichoaktív szer jelent meg; mivel a szervezett bűnözés az Európai Unió különböző területein megtalálható illegális munkásokat egyre gyakrabban használja fel arra, hogy a legális kémiai anyagokat szintetikus kábítószer-prekurzorokká alakítsák át, hogy ezt követően kábítószert készítsenek belőlük;

W.    mivel a tagállamoknak és az EU-nak azonosítaniuk kell a szervezett bűnözés viszonylag új területeit és fel kell venniük a küzdelmet azok ellen, ideértve a ritka ásványok kereskedelmét, a fémlopást és a mérgező hulladék lerakását, amelyek káros hatással vannak a jogszerű piacokra;

X.     mivel mostanában gyakoriakká váltak az állami és magánszektor közötti kapcsolatok és az integráció különféle formái, ezért az összeférhetetlenség veszélyét magukban rejtő helyzetek egyre elterjedtebbé válnak;

Y.     mivel az euróövezet egyik ellensége a tagállamok eltérő termelékenysége; mivel ez közép- és hosszú távon versenyképességbeli különbséget hoz létre, ami a pénz leértékelésével nem kezelhető, sőt kíméletlen és politikailag fenntarthatatlan, a belső elértéktelenítést célzó megszorító programokhoz vezet; mivel ennélfogva a hatékonyság, a közvetlen külföldi befektetés és az innováció legfőbb akadályát képező, az állami szektorban fennálló rendszerszintű korrupció gátolja a monetáris unió megfelelő működését;

Z.     mivel a Világbank szerint a korrupció a világ GDP-jének 5%-át teszi ki (2,6 billió USD), amelyből évente több mint 1 billió USA-dollárt a kenőpénzek tesznek ki; mivel a korrupció a globális szinten folytatott kereskedelmi tevékenységek 10%-át teszi ki, és a fejlődő országokban a közbeszerzési szerződésekkel összefüggő költségek 25%-át[39];

AA.  mivel az Európai Unióban az állami szektorban kisebb korrupció legalább 20 millió esetben fordult elő, és a jelenségnek nyilvánvalóan továbbgyűrűző hatása van a tagállami közigazgatások azon részeire (és a megfelelő politikusokra), amelyek az uniós források és más pénzügyi érdekek kezeléséért felelősek;

AB.  mivel a pénzátutalásokon keresztül megvalósuló jelentős feketepénz-áramlás árthat a pénzügyi szektor stabilitásának és jó hírének, továbbá fenyegetést jelent az Unió belső piacára nézve; mivel a pénzátutalások teljes nyomon követhetősége fontos és rendkívül értékes eszköz lehet a pénzmosás, illetve a terrorizmus finanszírozásának megelőzése, vizsgálata, illetve felderítése során;

AC.  mivel az új technológiai újításoknak és fizetési módszereknek egy biztonságosabb és a készpénzt viszonylag kevéssé használó társadalom kialakulását kellene előmozdítaniuk, a készpénzhasználat azonban továbbra is hétköznapi gyakorlat, amit az EKB bankjegy-kibocsátási adatai is jeleznek, amelyek szerint 2002 óta az euró bankjegyek (különösen a nagy címletek) mennyisége folyamatosan nőtt; mivel az illegális forrásokból származó nagy mennyiségű készpénz mozgásai továbbra is problémát okoznak a bűnüldöző hatóságok számára, és még mindig ez az egyik legkedveltebb módja a bűncselekményből származó jövedelem hazajuttatásának;

A polgárok és a legális gazdaság védelmében

AD.  mivel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás terjedése komoly veszélyt jelent a polgárok és a fogyasztók biztonságára, a mozgás szabadságára, a vállalatok védelmére, a szabad és tisztességes versenyre, annak megakadályozására, hogy a felhalmozott illegális pénzügyi eszközök és források torzítsák a jogszerű gazdasági ciklust, valamint az Európai Unió és a tagállamok alapjául szolgáló demokratikus alapelvekre nézve; mivel az ilyen jelenségek leküzdéséhez minden szinten határozott politikai akaratra van szükség;

AE.   mivel a szervezett bűnözés – a megfélemlítésen és az erőszakos cselekményeken túl – olyan egyre kifinomultabb és jövedelmezőbb csalásokban is részt vesz, amelyek jelentős összegekkel rövidítik meg a jogszerű gazdaságot, és – különösen a jelenlegi nehéz időszakban – veszélyeztetik a növekedést; mivel a jogszerű gazdaságot behálózó szervezett bűnözés, korrupció és pénzmosás pusztító hatást gyakorol a tagállamokra;

AF.   mivel az ENSZ Kábítószer-és Bűnügyi Hivatala (UNODC) szerint a bűncselekményből származó jövedelmek a világ GDP-jének közel 3,6%-át teszik ki, és mivel napjainkban a feketepénzek áramlása a világ GDP-jének közel 2,7%-át jelenti; mivel az Európai Bizottság a korrupció költségeit éves szinten – csak az Európai Unióban – 120 milliárd euróra becsüli, amely az EU GDP-jének 1%-a; mivel ezek a tevékenységek jelentős összegekkel rövidítik meg a gazdasági és szociális fejlesztéseket, az államháztartásokat és a polgárok jólétét;

AG.  mivel a bűnözői és a terrorista csoportok közötti kapcsolatok egyre szorosabbá válnak; mivel a valós strukturális kapcsolatokon túl, ezek többek között kiterjednek szolgálatok és pénz kölcsönös nyújtására és az anyagi segítségnyújtás egyéb formáira; mivel az ilyen kapcsolatok komoly veszélyt jelentenek az Európai Unió integritására és polgárai biztonságára nézve;

AH.  mivel a túlzott mértékű bürokrácia visszafoghatja a legális gazdasági tevékenységet és ösztönözheti a tisztviselők megvesztegetését; mivel a magas fokú korrupció komoly veszélyt jelent a demokráciára, a jogállamiságra és az állam által valamennyi állampolgárral szemben alkalmazott egyenlő bánásmódra nézve, továbbá a vállalatok számára is felesleges költséget jelent, ami akadályozza a tisztességes versenyt; mivel a korrupció a források helytelen elosztásával – elsősorban a közszolgáltatások, de különösen a szociális és jóléti szolgáltatások kárára – visszafogja a gazdasági fejlődést;

AI.    mivel az európai polgárok 74%-a az egyik legnagyobb nemzeti és nemzetek feletti problémának tartja a korrupciót[40], és a korrupció a társadalom valamennyi területén jelen van; továbbá mivel a korrupció veszélyezteti a polgárok demokratikus intézményekbe vetett bizalmát és – mivel előjogokat és ezáltal társadalmi igazságtalanságot teremt – a választott kormányok azon képességét is, hogy hatékonyan fenntartsák a jogállamiságot; mivel a politikusok iránti bizalmatlanság a súlyos gazdasági válságok idején fokozódik;

AJ.   mivel nem mindegyik tagállam rendelkezik a polgárok információkhoz való hozzáférését szabványosító és annak teljes körű védelmét biztosító rendszerrel, és így e téren nem teljesíti maradéktalanul a nyomon követés és a figyelemfelkeltés – ezáltal az információkhoz való szabad hozzáférésről szóló, valóban az egész EU-ra kiterjedő jogszabály – követelményeit;

AK.  mivel a gazdasági válság következtében a „tiszta” vállalkozások hitelhez való hozzáférése nehezebbé válik a magasabb költségek és a bankok által követelt nagyobb biztosítékok miatt; mivel a gazdasági nehézségekkel küszködő vállalkozások a beruházásaikhoz szükséges források megszerzéséért néha bűnszervezetekhez fordulnak, ami lehetővé teszi a bűnözői csoportok számára, hogy a bűnözői tevékenységből származó pénzt jogszerű gazdasági tevékenységekbe fektessék be;

AL.   mivel a pénzmosás egyre kifinomultabbá válik, például magában foglalja a – különösen a sporteseményekkel kapcsolatos – fogadások illegális és néha legális formáit is; mivel a szerencsejáték-ágazat felhasználható pénzmosási célokra; mivel gyakran a szervezett bűnözés áll a sportesemények eredményeinek előzetes befolyásolásának a központjában, ami a bűncselekmények igen nagy hasznot hajtó formája; mivel a legális sportfogadást mint vállalkozói tevékenységet a szubszidiaritás és az arányosság elve alapján támogatni kell;

AM. mivel a szervezett bűnözés gyakran a hamis okmányok előállításához vagy eredeti okmányok módosítására – ily módon egyéb bűncselekmények elkövetésére – az interneten csalárd módon megszerzett személyes adatokat használja fel; mivel az Európai Bizottság egyik tanulmánya[41] szerint az Európai Unióban az internetes felhasználók 8%-a lett személyazonosság-lopás áldozata, illetve már volt ilyen tapasztalata, valamint 12%-uk lett valamilyen online csalás áldozata; mivel a személyes adatok interneten történő védelme lényeges előfeltétele az internetes bűnözés elleni küzdelemnek és fontos eszköze a polgárok online szolgáltatásokba vetett bizalma visszaállításának;

AN.  mivel a szervezett bűnözés tevékenysége egyre gyakrabban magában foglalja – a luxuscikkektől a használati cikkekig – mindenféle termék hamisítását; mivel ez jelentős kockázatot jelent a fogyasztók egészségére nézve, veszélyezteti a munkahelyek biztonságát, kárt okoz az érintett vállalatoknak és hatalmas adókiesést okoz; mivel a hamisítást – amelyre úgy tekintenek, hogy nem jár tényleges áldozatokkal – néha társadalmilag is elfogadják, ez pedig csökkenti a hamisításban részt vevő bűnszervezetek lelepleződésének kockázatát;

AO.  mivel az élelmiszeripar ellen egyre gyakrabban elkövetett bűncselekmények nem csupán súlyosan veszélyeztetik az európai polgárok egészségét, hanem tekintélyes károkat is okoznak azon országok számára, amelyek fontos ütőkártyájukká tették az élelmiszerek kiválóságát;

AP.   mivel a héa-csalás az Európai Uniónak évente 100 milliárd eurónyi adóbevétel-kiesést okoz; mivel az adócsalás és az adókikerülés mértéke aláássa a polgárok bizalmát az adóbeszedés és az adórendszer egészének méltányossága és legitimitása iránt;

A közös, uniós szintű megközelítés szükségessége

AQ.  mivel a maffiajellegű bűnszervezeteknek az IB Tanács nemzetközi szervezett bűnözés elleni fellépéssel kapcsolatos 2014 és 2017 közötti szakpolitikai ciklusra szóló 2013. június 6–7-i prioritásai közé történő beemelése bizonyítja az e témában jelentős számú meghallgatást szervező Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság – és általánosságban Európai Parlament – munkájának jelentőségét, valamint az európai uniós intézmények által a maffiajellegű bűncselekmények és bűnszervezetek által képviselt fenyegetés elleni közös és határozott szakpolitikai fellépés szükségességének elismerését;

AR.  mivel – ahogy az Europol 2013-ban megerősítette – a maffiák elleni fellépés egyik legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy nem megfelelő súllyal kezelik a jelenséget, annak összetettségét, a bűnözők rendkívüli szervezőkészségét, valamint a különböző területi és társadalmi kihívásokhoz való alkalmazkodó képességét, amely többek között a terület „katonai ellenőrzéséről” való lemondásban és az észrevétlenség megőrzése mellett hatalmas nyereség elérésére irányuló „alámerülési” stratégia alkalmazásában valósul meg;

AS.   mivel a bűnszervezetek saját hasznukra fordítják a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke Európai Unión belüli szabad mozgását, továbbá az egyes tagállamok jogszabályai és jogi hagyományai között fennálló különbségeket; mivel az adóparadicsomok és a nem átlátható vagy káros adózási gyakorlatot folytató országok fontos szerepet töltenek be az illegális bevételek tisztára mosásában; mivel az adóparadicsomok által okozott, folyamatosan fennálló torzulások mesterséges tőkeáramlások és negatív hatások kialakulásához vezethetnek az EU belső piacán; mivel az Európai Unión belüli káros adóverseny egyértelműen ellentétes az egységes piac logikájával; mivel további erőfeszítésekre van szükség az adóalapok harmonizálásához az egyre szorosabb gazdasági, adóügyi és költségvetési Unión belül;

AT.   mivel már történtek bizonyos erőfeszítések egy, a szervezett bűnözést, a korrupciót és a pénzmosást érintő európai uniós szintű, kiegyensúlyozott jogalkotási és jogi keret létrehozására; mivel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem egyes célkitűzéseit a tagállamok nem érhetik el egyedül; mivel e szerteágazó jelenséggel szemben új bűnüldözési intézkedésekre és a nemzeti jogszabályok harmonizálására van szükség;

AU.  mivel a szervezett bűnözés elleni fellépés érdekében a tagállami jogalkotók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy gyorsan és hathatósan tudjanak reagálni a bűnözés változó szerkezetére és új formáira, annál is inkább, mert a Lisszaboni Szerződés értelmében a tagállamok kötelessége annak elősegítése, hogy az Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggé váljon;

AV.  mivel az Unió pénzügyi érdekeinek és az eurónak a védelme elsődleges fontosságú kell, hogy legyen; mivel ezért meg kell fékezni azt az egyre terjedő jelenséget, hogy a bűnszervezetek európai forrásokat szereznek meg (úgynevezett „közösségi csalás” révén) és hamisítják az eurót; mivel a Hercule-hez, a Fiscalis-hoz, a Customs-hoz és a Pericles-hez hasonló programokat európai szinten azzal a céllal dolgozták ki, hogy védjék az Unió pénzügyi érdekeit és küzdjenek a transznacionális és a határokon átnyúló bűnözés és illegális tevékenységek ellen;

AW. mivel a kölcsönös elismerés az uniós tagállamok között polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködést megalapozó alapelv;

AX.  mivel – amint azt az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) 2012. évi összefoglalójában kifejti – „a szervezett bűnözéssel kapcsolatos nyomozás és bűnüldözés során alkalmazott különös nyomozási módszereket gyakran nem lehet helyettesíteni. E módszereknek köszönhetők az esetek által szemléltetett pontosabb és összetettebb nyomozások során elért sikerek”; mivel az ENSZ Palermói Egyezménye 20. cikkének (1) bekezdése felszólítja az Egyezményt aláíró tagállamokat, hogy „a szervezett bűnözés elleni hatékony küzdelem érdekében” vegyék igénybe a különös nyomozási technikákat;

AY.   mivel a hatalmi ágak különválasztása tekintetében a bíróságok függetlensége alapvető fontosságú, ezenkívül a hatékony, független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszer lényeges a jogállamiság, valamint polgáraink emberi jogai és alapvető szabadságai szempontjából; mivel a bíróságok munkáját nem érintheti semmilyen befolyás vagy érdek;

Egységes és koherens jogalkotási keret

1.      ismét hangsúlyozza a 2013. június 11-i állásfoglalásban elfogadott időközi jelentésében megfogalmazott tényeket, amelyeket ez az állásfoglalás is megerősít és tartalmaz – az itt kifejezetten nem hivatkozott előrejelzések vonatkozásában is;

2.      kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezzen egy európai cselekvési tervet a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás ellen, amely az ilyen bűncselekmények elleni hatékony fellépés érdekében jogalkotási intézkedéseket és pozitív fellépéseket foglal magában;

3.      határozottan kéri, hogy az összes tagállam időben és megfelelően ültesse át jogrendjébe az összes hatályos uniós és nemzetközi jogalkotási eszközt a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem területén; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy véglegesítsék a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak jogaival kapcsolatos ütemtervet, ideértve az előzetes letartóztatásról szóló irányelvet is;

4.      támogatja a nemzetközi szervezett bűnözés elleni fellépéssel kapcsolatos, a 2011–2013 közötti időszakra, és az azt követő, 2014–2017 közötti időszakra szóló szakpolitikai ciklust, és kéri a tagállamokat és az európai ügynökségeket, hogy tegyenek erőfeszítést annak érdekében, hogy ez a kezdeményezés kézzelfogható eredménnyel járjon; úgy véli, hogy e szakpolitikai ciklusnak a szervezett bűnözés és a bűnszervezetek elleni fellépésre vonatkozó szélesebb körű európai cselekvési terv részét kell képeznie; úgy véli, hogy e szakpolitikai ciklusnak már a 2015 októberében tervezett felülvizsgálatát követően fel kell vennie átfogó prioritásai közé a korrupciót is;

5.      felkéri az Európai Unió Tanácsát, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a súlyos bűncselekmények és a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló uniós szakpolitikai ciklus létrehozásáról és végrehajtásáról szóló 2010. november 8–9-i következtetéseit, annak érdekében, hogy a Lisszaboni Szerződéssel összhangban tegye lehetővé az Európai Parlament részvételét a prioritások meghatározásában, a stratégiai célkitűzések megvitatásában, valamint a szakpolitikai ciklus eredményeinek értékelésében; kéri, hogy a Tanács tájékoztassa az első, 2011 és 2013 közötti szakpolitikai ciklus eredményeiről, valamint a stratégiai célkitűzések megvalósításával kapcsolatos éves tervek előrehaladásának részletes megismerése érdekében kéri a Belső Biztonsági Állandó Bizottság (COSI) évente történő meghallgatását;

6.      ismét felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot közös jogi normákra a tagállamok közötti integráció és együttműködés fokozása érdekében; különösen kéri a Bizottságot, hogy a szervezett bűnözésről szóló kerethatározat végrehajtásának értékelése alapján, a tagállamok korszerűbb jogszabályaira építve 2013-ban nyújtson be olyan jogalkotási javaslatot, amely tartalmazza a szervezett bűnözés közös fogalommeghatározását, amely kiterjed többek között a transznacionális bűnszervezetben való részvételre mint bűncselekményre, hangsúlyozva, hogy a bűnözői csoportok e típusa vállalkozói kultúrával rendelkezik, ezenkívül rendkívül jól szervezettek, kifinomult technológiákat alkalmaznak és gyakran élnek a megfélemlítés és a zsarolás eszközével; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény 2. cikkének a) pontját;

7.      hangsúlyozza, hogy az anyagi büntetőjogi rendelkezésekre vonatkozó uniós rendelkezéseknek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat, a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a Parlamentnek a büntetőjog európai megközelítéséről szóló 2012. május 22-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját;

8.      felhívja a Bizottságot, hogy minősítse bűncselekménynek az emberkereskedelemhez kapcsolódó kizsákmányolás bármely formájának áldozatul esett személyek által nyújtott szolgálatok igénybevételét, és sürgősen alakítson ki – közös és egyeztetett, szilárd mutatók alapján – egy összehasonlítható és megbízható uniós adatgyűjtési rendszert, a tagállamokkal és az érintett nemzetközi intézményekkel együtt; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül hajtsa végre „Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016)” című közleményben ismertetett intézkedéseket és eszközöket, és hozzon létre egy emberkereskedelemmel foglalkozó uniós megfigyelőközpontot, amely nyitva áll a kormányok, a bűnüldöző hatóságok és a nem kormányzati szervezetek számára; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy – különösen a származási és tranzitországokkal kötött kétoldalú megállapodásokon keresztül, különös figyelmet fordítva a kísérő nélküli kiskorúakra – erősítse meg az intézkedések és programok megelőző jellegét és külső dimenzióját; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erőteljes és állandó figyelemfelkeltő kampányok révén – amelyeket az emberkereskedelem elleni küzdelem európai napja keretében évente értékelnének – tegyék az emberkereskedelmet társadalmilag elfogadhatatlanná;

9.      kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy egységes globális politikát a korrupció ellen; javasolja, hogy a Bizottság a tagállamok és az uniós intézmények által a korrupció ellen tett intézkedésekről szóló jelentésének készítésekor tegyen javaslatot az egyes tagállamoknak és uniós intézményeknek szóló konkrét ajánlások listájára, és e javaslatok listáját foglalja bele e jelentésbe, rávilágítva a korrupció elleni fellépés során szerzett legjobb gyakorlatok példáira azzal a céllal, hogy támogassa és ösztönözze a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy hosszabb távon végezzenek a társaktól való tanulást célzó gyakorlatokat; javasolja továbbá, hogy a Bizottság országonkénti bontásban foglalkozzon a korrupciónak kitett valamennyi területtel; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok és az uniós intézmények korrupcióellenes erőfeszítéseinek nyomon követése érdekében biztosítsa a következő jelentés 2015-ben való közzétételét; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be az Európai Parlamentnek a tagállami intézkedésekről, és adott esetben aktualizálja a hatályos uniós jogszabályokat;

10.    álláspontja szerint a rágalmazásról/becsületsértésről szóló jogszabályok visszatartanak a korrupció lehetséges bejelentésétől; ezért sürget minden tagállamot, hogy saját jogrendjükben töröljék el a rágalmazásról/becsületsértésről szóló jogszabályokhoz társuló büntető szankciókat, legalább olyan esetekben, amelyek a tagállamokban vagy külföldön elkövetett szervezett bűncselekményre, korrupcióra és pénzmosásra vonatkozó állításokkal kapcsolatosak;

11.    felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be az Európai Parlamentnek a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni tagállami intézkedésekről;

12.    felhívja a Bizottságot, hogy a pénzmosással kapcsolatos büntetőjog harmonizálására irányuló – 2013-ban benyújtandó – javaslatába a tagállamok bevált gyakorlatai alapján foglalja bele az elkövetők által végzett pénzmosás mint bűncselekmény közös meghatározását;

13.     tudomásul veszi az Európai Ügyészség és az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) létrehozásáról szóló, nemrégiben elfogadott jogalkotási javaslatokat, és felszólít e javaslatok azonnali elfogadására; alapvető fontosságúnak tartja, hogy az Európai Ügyészséget egyértelmű eljárásjogi keret segítse, és egyértelműen meghatározzák azokat a bűncselekményeket, amelyekben az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik;

14.     felszólítja a Bizottságot, hogy 2013 végéig nyújtson be jogalkotási javaslatot az állami és a magánszférát érintő visszaélést jelentő személyekre irányuló, hatékony és átfogó európai védelmi programra vonatkozóan azok védelme érdekében, akik hűtlen kezelést vagy szabálytalanságokat észlelnek és bejelentést tesznek uniós pénzügyi érdekeket érintő nemzeti és határokon átnyúló korrupcióról, továbbá a tanúk, az informátorok, valamint az igazságszolgáltatással együttműködő személyek, különösen a maffiajellegű szervezetek és más bűnszervezetek ellen tanúskodók védelmére, amely megoldást kínál e személyek nehéz életkörülményeire, kezdve a megtorlás veszélyétől a családi kötelékek felbomlásáig, a lakóhelytől való elszakadástól a társadalmi és foglalkoztatási kirekesztődésig; felszólítja a tagállamokat is, hogy léptessenek életbe megfelelő és hatékony védelmet a visszaélést jelentő személyek számára;

15.    hangsúlyozza, hogy egy hatékony jogi keretnek kellőképpen figyelembe kell vennie a pénzmosás elleni rendelkezések, valamint a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jog közötti kölcsönhatást annak érdekében, hogy a pénzmosás ellen a bevett adatvédelmi normák szintjének csökkentése nélkül lehessen fellépni; üdvözli e tekintetben az Europol által alkalmazott adatvédelmi rendszert; ezzel összefüggésben üdvözli a pénzmosás elleni negyedik irányelvre irányuló bizottsági javaslatot; ezenkívül kellő biztosítékokat javasol ahhoz, hogy a bűnüldözés képes legyen összegyűjteni a szervezett bűnözői tevékenységekkel kapcsolatos nyomozásokhoz szükséges személyes adatokat; kéri, hogy váljon lehetővé a fogvatartottakra és a gyanúsítottakra vonatkozó bűnügyi adatok határokon átnyúló továbbítása, ha ez szükséges;

16.    javasolja, hogy az Európai Parlament, a tagállamok és a Bizottság az Europol, az Eurojust és az Alapjogi Ügynökség támogatásával, meglévő rendszerek és közös kritériumok alapján dolgozzanak ki minél egységesebb és következetesebb mutatókat, amelyek révén legalább uniós szinten számszerűsíthető a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás mértéke, gazdasági költségei és társadalmi kára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a környezeti, gazdasági és vállalati bűncselekmények okozta társadalmi kárt;

17.    hangsúlyozza, hogy a hatályos kölcsönös elismerési eszközök teljes körű alkalmazására és megerősítésére, valamint olyan uniós jogszabályokra van szükség, amelyek biztosítják az igazságszolgáltatási intézkedések – különösen a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletek, elfogatóparancsok és az elkobzásra vonatkozó határozatok – azonnali végrehajthatóságát a kibocsátásuk szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén, az arányosság elvének teljes tiszteletben tartása mellett; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozza ki azt a konkrét jogalkotási javaslatot, amely ahhoz szükséges, hogy érvényt szerezzenek a – többek között polgári ügyeket érintő – lefoglalással és elkobzással kapcsolatos határozatok kölcsönös elismerésének; úgy véli, hogy javítani kell a kölcsönös jogsegélyt és a bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös elfogadhatóságát; hangsúlyozza a jogsegélykérelmi mechanizmus korszerűsítésének és javításának jelentőségét; kéri a kiadatási kérelmekkel megkeresett hatóságokat, hogy kezeljék elsőbbséggel a bűnszervezetek tagjait érintő kiadatási kérelmeket;

18.    felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a határokon átnyúló ügyekben a bizonyítékok begyűjtésének egyszerűsítése, valamint a határokon átnyúló bűnözés elleni fellépés érdekében történő zökkenőmentes és hatékony igazságügyi együttműködés érdekében folytassák közös erőfeszítéseiket a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló irányelvtervezetre vonatkozóan folytatott tárgyalásokat illetően;

19.    alapvető fontosságúnak tartja a bűncselekményekből származó jövedelmek elkobzásáról szóló irányelv gyors elfogadását, valamint elismeri az európai szintű harmonizációt biztosító, egyértelmű és hatékony szabályok elsődleges fontosságát; felhívja a tagállamokat a leendő irányelv kellő időben történő és eredményes átültetésére;

20.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat az emberkereskedelem és a kényszermunka elleni küzdelem fokozására; meggyőződése, hogy a kényszermunka elleni küzdelemnek azokra a helyekre kell összpontosítania, ahol olcsó kényszermunka révén történő kizsákmányolást alkalmaznak; ezért felszólítja a tagállamokat munkaügyi ellenőrzéseik megerősítésére és azon szervezetek – például szakszervezetek – munkájának elősegítésére, amelyek segíthetnek a kényszermunka eseteinek felderítésében;

21.    úgy véli, hogy a vállalkozások ellátási láncukkal kapcsolatos felelősségének biztosítása a kényszermunka elleni küzdelem fontos eszköze; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a vállalkozások „felelősségi láncára” vonatkozó minimumszabályokra vonatkozóan; ösztönzi a tagállamokat, hogy a közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatban tiltsák be az alvállalkozásba adást a vállalkozások „felelősségi láncáról” szóló megállapodás hatálybalépéséig;

22.    emlékezteti a Bizottságot, hogy az emberkereskedelem áldozatává vált gyermekeknek különleges bánásmódot kell biztosítani, továbbá javítani kell a kísérő nélküli kiskorúak, illetve a saját családjuk által eladott gyermekek védelmét (ezeket a körülményeket a származási országba való visszaküldésre való javaslattételkor, illetve a gyám megjelölésekor stb. kell figyelembe venni); kitart amellett, hogy nemcsak nemi alapú megközelítést, hanem az egészségügyi problémák és a fogyatékosságok szerepét is figyelembe kell venni;

23.    felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki az emberkereskedelem áldozatainak védelmét és támogatását szolgáló európai uniós chartát annak érdekében, hogy az áldozatok védelmének erősítése céljából az összes érintett érdekelt számára következetesebb, eredményesebb és hasznosabb módon lehessen összefogni az összes meglévő mutatót, intézkedést, programot és erőforrást; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre telefonos segélyvonalat az emberkereskedelem áldozatai számára;

24.    hangsúlyozza, hogy a Világbank becslései szerint a fejlődő országokban a magas szintű korrupció útján évente 20–40 milliárd dollár – azaz a hivatalos fejlesztési támogatás 20–40%-ának megfelelő összeg – tűnik el az állami költségvetésekből, amelyet külföldön rejtenek el[42]; figyelembe véve, hogy az Európai Unió a világ vezető adományozója, felszólítja az Európai Bizottságot, hogy szilárdítsa meg az együttműködést más adományozókkal, a Legfőbb Ellenőrzési Intézmények Nemzetközi Szervezetét pedig arra, hogy fejlessze a Legfőbb Ellenőrzési Intézmények kapacitásait a segélyezett országokban a Legfőbb Ellenőrzési Intézmények nemzetközi szabványainak végrehajtása érdekében, és biztosítsa, hogy az uniós pénzügyi támogatást az eredetileg kijelölt célra – és nem egyéb célokra – használják fel;

A szervezett bűnözés tevékenységének felszámolása a bevételeire és vagyonára mért csapás révén

25.    felhívja a tagállamokat, hogy a legkorszerűbb nemzeti jogszabályok alapján vezessék be a bírósági ítélet nélkül történő vagyonelkobzás modelljeit azon esetekben, amelyekben a rendelkezésre álló bizonyítékok és a bíróság döntése alapján megállapítható, hogy a kérdéses javak bűncselekményből származnak vagy bűncselekmény céljára használják fel azokat;

26.    úgy véli, hogy a tagállami alkotmányos garanciákkal összhangban és a tulajdonhoz és a védekezéshez való jog sérelme nélkül megelőző vagyonelkobzási modelleket lehetne előirányozni, amelyeket csak bírósági döntést követően lehetne alkalmazni;

27.    kéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot, amelynek célja az olasz igazságügyi hatóságok által elfogadott vagyonvédelmi intézkedésekkel és az Európai Unió különböző országaiban elfogadott polgári jogi intézkedésekkel összefüggő lefoglalást és elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerésének eredményes biztosítása; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul fogadják el az e rendelkezések hatékonyságának biztosításához szükségek operatív intézkedéseket;

28.    kéri a tagállamokat, hogy a bűncselekményekből származó vagyon lefoglalás és elkobzás céljából történő, az Európai Unió egész területére kiterjedő felkutatása érdekében alakítsanak ki igazgatási, rendőrségi és igazságügyi együttműködést többek között a vagyon-visszaszerzési hivatalok hálózatának teljes körű bevezetése és a nemzeti adatbázisokhoz – például az adóhatóság nyilvántartásához, a gépjármű-nyilvántartáshoz, a telekkönyvhöz és a banki nyilvántartáshoz – való gyors hozzáférés révén;

29.    kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a vagyon-visszaszerzési hivatalok szerepét és hatáskörét, valamint tegye lehetővé számukra az információhoz való gyorsabb és egységes hozzáférést, tiszteletben tartva az adatvédelmi normákat és az alapvető jogokat; felhívja a tagállamokat, hogy többek között a megfelelő források biztosítása révén támogassák a vagyon-visszaszerzési hivatalok megerősítését, tekintettel arra, hogy e hivatalokban nagy lehetőségek rejlenek a bűncselekményből származó javak visszaszerzésére; üdvözli a vagyon-visszaszerzési hivatalok platformjának eddigi munkáját és e munka folytatására biztat, hogy a jelenlegi legjobb gyakorlatokat és e hivatalok tevékenységeit európai szinten teljes mértékben ki lehessen aknázni;

30.    a szervezett bűnözés befolyásának az e csoportok vagyona ellen történő hatékony fellépés révén való csökkentése érdekében alapvető fontosságúnak tartja a bűncselekményekből és maffiajellegű tevékenységekből származó vagyon meghatározásához szükséges valamennyi eszköz (például a banki folyószámlák központosított nyilvántartásának létrehozása) alkalmazását;

31.    ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a bűncselekményekből származó, elkobzott javak szociális célú újrafelhasználását, például e bevételeket irányítsák át az áldozatokhoz és azon közösségekhez, amelyeket tönkretett a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés, és használják fel a bűnözés elleni küzdelem helyi szintű finanszírozására és a bűnüldöző hatóságok határokon átnyúló intézkedéseinek pénzügyi támogatására, és javasolja, hogy biztosítsanak forrásokat az elkobzott javak épsége megóvásának finanszírozására;

32.    javasolja a tagállamoknak, hogy vezessenek be olyan szabályokat, amelyek lehetővé teszik a büntetőeljárás megindítását azon személyekkel szemben, akik a lefoglalást vagy vagyonelkobzást elrendelő határozat hatálya alóli mentesülés érdekében fiktív módon másokra ruházzák át javak, pénzösszeg vagy egyéb előnyök tulajdonjogát vagy az azok feletti rendelkezést, valamint azon harmadik személyekkel szemben, akik fiktív módon elfogadják e javak tulajdonjogát vagy az ezek feletti rendelkezést;

33.    javasolja, hogy a gazdasági szereplőt az egész Unióban legalább öt évre tiltsák el mindennemű közbeszerzési szerződéstől, amennyiben ellene bűnszervezetben, pénzmosásban vagy terrorizmus finanszírozásában, emberkereskedelem és gyermekmunka kihasználásában való részvétel, korrupcióban vagy más súlyos, a közérdeket sértő és az állam költségvetési kapacitását gyengítő vagy társadalmi kárt okozó bűncselekményben – például adócsalásban vagy más adózással kapcsolatos bűncselekményben –, vagy az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdése szerinti egyéb, nemzetközi dimenziójú, különösen súlyos bűncselekményben (ún. „euro-bűncselekményben”) való részvétel miatt jogerős elmarasztaló ítélet született, eközben teljes mértékben tiszteletben tartva a védelemhez való jogot az emberi jogok európai egyezményével, az Európai Unió Alapjogi Chartájával, valamint a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak jogaihoz kapcsolódó másodlagos uniós joggal összhangban, és hogy a fenti rendelkezés akkor is alkalmazandó legyen, ha a kizáró ok az odaítélési eljárás során keletkezik; javasolja továbbá, hogy a nemzetközi szervezetek által nyilvántartott adóparadicsomokban bejegyzett gazdasági szereplőket zárják ki a közbeszerzési szerződésekben való részvételből;

34.    úgy véli, hogy a közbeszerzési eljárásoknak a jogszerűség elvén kell alapulniuk, valamint hogy ennek keretében az átláthatóság biztosítása érdekében rögzíteni kell a gazdasági szempontból legkedvezőbb ajánlat kritériumát (amit nem utolsósorban az e-közbeszerzés útján kell elérni), valamint elejét kell venni a csalásoknak, a korrupciónak és az egyéb súlyos szabálytalanságoknak;

35.    kéri a tagállamokat, hogy megfelelő ellenőrzések, valamint objektív és átlátható eljárások bevezetésével vegyék elejét a bűnözés és a korrupció beszivárgásának a közbeszerzésekbe;

36.    úgy véli, hogy a szervezett bűnözés leküzdéséhez lehetővé kell tenni az igazságügyi és bűnüldözési hatóságok, többek között az Eurojust és az Europol számára, hogy – tiszteletben tartva az érintett vállalkozásokkal kapcsolatos titoktartási kötelezettségeiket, valamint az alapvető jogokat, különösen a személyes adatok védelmének jogát – hatékony és arányos együttműködési megállapodásokat kössenek a közlekedési és logisztikai ágazattal, a vegyipar vállalkozásaival, az internetszolgáltatókkal, valamint a bankokkal és a pénzügyi szolgáltatókkal a tagállamokban és az Unión kívüli országokban egyaránt; ezenkívül sürgeti a tagállamokat, hogy – a szolidaritás elvének megfelelően– megfelelő erőforrásokat és finanszírozást biztosítsanak az Europol, az Eurojust, a Frontex és a jövőbeni Európai Ügyészség számára, mivel azok működése a tagállamok és az állampolgárok számára egyaránt hasznos;

37.    felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a vállalkozásokat, hogy javítsák a termékek nyomonkövethetőségét (pl. az agrár-élelmiszeripari termékek címkéin a származási ország feltüntetésével, a lőfegyvereken alkalmazott C.I.P.-próbabélyegekkel, illetve a cigaretták, szeszes italok és vényköteles gyógyszerek adóügyi azonosítására is szolgáló azonosító kódokkal) a csempészés visszaszorítása, a bűnözőknek egy fontos jövedelemforrástól való megfosztása és a fogyasztók egészségének védelme érdekében; fájlalja, hogy a tagállamok az uniós vámkódex korszerűsítése során nem kívánták bevezetni a nyomonkövethetőséget;

38.    felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák tengeri együttműködésüket az emberkereskedelemmel és a kábítószer- és cigarettacsempészettel, valamint más tiltott és hamisított termékek kereskedelmével szembeni fellépés érdekében; elismeri, hogy a nem következetesen végzett határigazgatás – és többek között a tengeri határok – kaput nyitnak a szervezett bűnözők számára az EU-hoz, ami olyan kérdés, amelyet folyamatosan napirenden kell tartani, és felszólítja az Europolt, a Frontexet és az Európai Bizottságot, hogy vizsgálják meg az EU külső határaival és azok gyenge pontjaival kapcsolatos tendenciákat;

39.    tudomásul veszi a szervezett bűnözés és a terrorizmus közötti, az igazságügyi és bűnüldözési hatóságok által néhány esetben feltárt kapcsolatokat, például azt, hogy egyes terrorista csoportok illegális tevékenységét tiltott nemzetközi kereskedelemből származó jövedelemből finanszírozzák, és felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák e tevékenységekkel szembeni fellépésüket; e tekintetben felhívja a figyelmet a tagállami bűnüldöző hatóságok közötti adatmegosztás fontosságára, amely egy uniós utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) és egy uniós TFTP-rendszer (TFTP – a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program) létrehozása, valamint a bűnüldöző szervek és ügynökségek között nemzetközi szinten folytatott eredményes együttműködés segítségével valósul meg;

40.    ösztönzi a bűnüldöző és antiterrorista elemzők közös képzését – a legalább nemzeti szinten működő közös munkacsoportok létrehozása céljából is –, valamint európai szintű közös nyomozócsoportok létrehozását és alkalmazását;

41.    hangsúlyozza a közös nyomozócsoportok bevezetésének köszönhetően eddig elért jelentős eredményeket, és elismeri e nyomozócsoportoknak a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem terén való együttműködés kultúrájának terjesztésében játszott alapvető szerepét; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a 2002/465/IB kerethatározat megfelelő átültetését, és ösztönözzék illetékes – elsősorban igazságügyi – hatóságaikat ezen eszköz továbbfejlesztésére; elismeri a közös nyomozócsoportok által jelentett óriási hozzáadott értéket, és hangsúlyozza e hasznos nyomozati eszköz folyamatos finanszírozásának szükségességét;

42.    aggódva figyeli, hogy a szervezett bűnözés az internet csalárd felhasználása révén már rendkívül sok potenciális áldozatot tud elérni, elsősorban a közösségi hálózatok, a kéretlen elektronikus üzenetek (spamming), a szellemi tulajdon eltulajdonításának elősegítése, adathalász honlapok (phishing websites) és online árverések révén; e tekintetben átfogó nemzeti stratégiák alkalmazását ösztönzi, ideértve az oktatást, a figyelemfelkeltő kampányokat és a vállalkozások legjobb gyakorlatait, hogy az emberekben jobban tudatosuljanak az interneten elkövetett bűncselekmények veszélyei és következményei;

43.    elítéli a szervezett bűnözői csoportoknak az illegális hulladéklerakó létesítmények létrehozásában és működtetésében, valamint a hulladékok egyes harmadik – különösen afrikai és ázsiai – országokba történő illegális elszállításában való részvételét; felhívja a tagállamokat, hogy büntessék szigorúan a – többek között mérgező – hulladékok jogellenes kezelésére irányuló bűncselekményeket, valamint a korrupt köztisztviselők ilyen tevékenységekben való bármilyen részvételét;

44.    hangsúlyozza, hogy a független oknyomozó újságírás alapvető szerepet játszik a csalási módszerek, a korrupció és a szervezett bűnözés rendszereinek feltárásában, amint arra 2013 áprilisában fényt derült, amikor az „Offshore leaks” az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) és 36 nemzetközi újság éveken át tartó, közös nyomozásának eredményeként nyilvánosságra hozta 130 000 offshore számla adatait; úgy véli, hogy az oknyomozó újságírás értékes információforrás az OLAF és a bűnüldöző hatóságok vagy más vonatkozó hatóságok számára a tagállamokban;

45.    kéri, hogy biztosítsanak európai forrásokat a maffiajellegű szervezetek Unióban való meggyökeresedésének megállítását célzó projektek és intézkedések számára;

Az uniós és nemzetközi szintű igazságügyi és rendőrségi együttműködés megerősítése

46.    felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a nyomozással, valamint a bűnszervezetek és maffiák elleni fellépéssel foglalkozó nemzeti szintű intézményeket, valamint az Europol koordinációja mellett és az Európai Bizottság támogatásával teremtsék meg egy gyors és informális „maffiaellenes operatív hálózat” felállításának lehetőségét, így biztosítva a maffiák strukturális vonatkozásaival, bűnügyi és pénzügyi vetületeivel, a vagyon elhelyezésével és a közbeszerzésekben való részvételre irányuló kísérletekkel kapcsolatos információcserét;

47.    hangsúlyozza, hogy a tagállamok, az Europol, az Eurojust, az OLAF és az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) közötti, valamint az Unión kívüli országoknak, különösen az Unió szomszédainak megfelelő igazságügyi és bűnüldöző hatóságaival való hatékony és módszeres kommunikáció kialakítása és információcsere előmozdítása révén – megfelelő adatvédelmi és eljárásjogi szabályok alapján, a szubszidiaritás és az arányosság elve, valamint az uniós alapvető jogok bárminemű sérelme nélkül – fokozni kell az együttműködést a bizonyítékgyűjtési rendszer eredményesebbé tétele, valamint a többek között az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények felderítéséhez szükséges adatok és információk pontosabb és hatékonyabb kezelése és gyorsabb megosztása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy a személyes adatok szervezett bűnözés, korrupció és pénzmosás kezelése során történő gyűjtése, tárolása és feldolgozása tekintetében minden körülmények között be kell tartani az EJEE, az Unió Alapjogi Chartája és a másodlagos uniós jog által lefektetett adatvédelmi elveket; ezen túlmenően hangsúlyozza, hogy az Europol és az Eurojust közelgő felülvizsgálata során el kell érni, hogy tevékenységük demokratikusabb és alapjogi szempontból elszámoltathatóbb legyen;

48.    megjegyzi, hogy gyakran a bűnüldöző és a jogalkotási szervek közötti szinergia hiánya, az igazságszolgáltatási rendszer lassú reagálása és a hibás jogi szabályozás teszi lehetővé a bűnözők számára, hogy kihasználják a kiskapukat és az illegális árucikkek iránti keresletből hasznot húzzanak;

49.    úgy véli, hogy a mozgás szabadságának a schengeni térségben való biztosítása és a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni eredményes küzdelem egymáshoz szorosan kapcsolódó kérdések; ennek kapcsán üdvözli a második generációs Schengeni Információs Rendszer közelmúltbéli bevezetését, amely lehetővé teszi a gyorsabb és hatékonyabb információcserét a tagállamok illetékes hatóságai között;

50.    felhívja az Európai Bizottságot, hogy az Európán belüli legmagasabb szintű igazságügyi együttműködés megvalósítása érdekében kötelezze el magát az Európai Igazságügyi Hálózat és az Eurojust között fennálló szinergiák teljes körű kihasználása mellett;

51.    hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Európai Unió mozdítsa elő a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemben alkalmazott módszerekkel kapcsolatos bevált gyakorlatokat, valamint azonosítsa a kiváltó okokat – nemcsak az Európai Unión belül, hanem a harmadik országokban is –, különösen a szóban forgó problémák kiváltó okait;

52.    felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy a harmadik országokkal kötött társulási és kereskedelmi megállapodásokba a szervezett bűnözéssel összefüggő tiltott kereskedelem és pénzmosás elleni fellépés terén való együttműködésre vonatkozó különleges záradékokat foglal bele; megállapítja, hogy a harmadik országokkal és különösen az Unióval határos tranzit- vagy származási országokkal nincs kellő nemzetközi együttműködés; elismeri, hogy határozott diplomáciai fellépésre van szükség ezen országok arra való felhívása érdekében, hogy együttműködési megállapodásokat kössenek, illetve eleget tegyenek az általuk aláírt megállapodásoknak;

53.    felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás valamennyi formája – köztük a számítástechnikai bűnözés – elleni fellépés érdekében erősítsék meg a bírák, az ügyészek és az összekötő tisztviselők szerepét, és támogassák az igazságügyi képzést és a pénzügyi nyomozásokkal kapcsolatos képzéseket, különösen az Európai Rendőrakadémia (CEPOL), az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat, valamint a pénzügyi eszközök – mint a rendőrségi együttműködésre irányuló Belső Biztonsági Alap vagy a Hercules III. program – igénybevétele révén; a határokon átnyúló együttműködés megkönnyítése érdekében ösztönzi az idegen nyelvek oktatását a rendőrségi és igazságügyi tisztviselők képzésében, és felhív egy bírák, ügyészek és rendőrségi tisztviselők számára indítandó, a bevált gyakorlatok megosztását és a képzést célzó európai program támogatására;

54.    felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő stratégiákat annak érdekében, hogy hírszerző szolgálataik, valamint rendőri és nyomozóhatóságaik – teljes mértékben bevonva az Europolt és erősítve annak szerepét – támogassák az egymás közötti információáramlást, és elvégezzék az ahhoz szükséges elemzéseket, hogy azonosítsák a szervezett bűnözés új tendenciáit, és amennyiben lehetséges, menjenek elébe azoknak, eközben tiszteletben tartva az alapvető jogokat, különösen a magánélethez való jogot és a személyes adatok védelméhez való jogot;

55.    meggyőződése, hogy a szervezett bűnözés globalizációja fokozottabb együttműködést igényel a tagállamok körében, valamint európai és nemzetközi szinten; ösztönzi az Európai Unió, az ENSZ, az OECD és az Európa Tanács közötti szorosabb együttműködés kialakítását a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni fellépés terén; támogatja a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) által a pénzmosás elleni fellépésre irányuló politikák előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyan támogassa a tagállamoknak a szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló törekvéseit, és javasolja, hogy az Unió teljes jogú tagként csatlakozzon a GRECO-hoz; ezenkívül arra ösztönzi az EU-t, hogy ne csak legrégebbi szövetségeseink és együttműködési partnereink felé tekintsen, hanem próbáljon meg egy valódi nemzetközi, illetve globális választ és megoldást adni a pénzmosás, a korrupció és a terrorizmus finanszírozásának problémájára;

56.    felhívja a Bizottságot és különösen az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az Unió a szervezett bűnözés és a terrorizmus között fennálló kapcsolatokat illetően vezessen be közös megközelítést a harmadik országokkal szemben; kéri a tagállamokat, hogy felügyeljék határaikat, és a szervezett bűnözői csoportok és a terrorista csoportok közötti létező és lehetséges kapcsolatok felszámolása érdekében cseréljenek ki minden szükséges információt;

57.    határozottan javasolja, hogy haladéktalanul szükség van a számítástechnikai bűnözés leküzdését célzó európai cselekvési tervre, hogy fokozni lehessen az Európán belüli és a nemzetközi együttműködést, illetve hogy szavatolni lehessen a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ (EC3) támogatásával a polgárok – különösen a leginkább kiszolgáltatott személyek, nevezetesen a kizsákmányolt gyermekek –, a vállalkozások és a közhatóságok magas szintű biztonságát, teljes mértékben biztosítva ugyanakkor a tájékoztatás szabadságát és a személyes adatok védelmének jogát;

58.    támogatja, hogy a G8-ak legutóbbi csúcstalálkozóján az európai vezetők felszólítottak az adóadatbázisok Európa-szerte történő összekapcsolására, és kívánatosnak tartja a szuverenitás további megosztását, hogy növeljék az adóbevételeknek az adófizetést kikerülő személyektől és az adócsalóktól való beszedése érdekében folytatott küzdelem hatékonyságát;

59.    közös fellépést javasol a szervezett és maffiajellegű bűncselekményekkel összefüggő vagy azokból eredő illegális környezeti tevékenységek megelőzése és az ellenük való fellépés érdekében, többek között az európai szervezetek, mint például az Europol és az Eurojust, továbbá a nemzetközi szervezetek, mint például az Interpol és az ENSZ Régióközi Bűnügyi és Igazságügyi Kutató Intézete (UNICRI) megerősítése révén, valamint a munkamódszerek és a bűnözés e formájával szembeni fellépés terén legnagyobb szerepet vállaló tagállamok birtokában lévő információk megosztása révén, egy közös cselekvési terv kidolgozása céljából;

60.    rámutat, hogy a határokon átnyúló bűnözés csak a tagállamok közötti, határokon átnyúló igazságügyi és rendőrségi együttműködéssel küzdhető le, és még ha az EU-nak több jogi eszközre van is szüksége a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, a tagállamok számára most is rendelkezésre áll egy eszköztár, amit használhatnak; hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözés elleni valódi uniós szintű fellépés legnagyobb akadálya a politikai akarat hiánya a tagállamokban; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy alkalmazzák az EU és ügynökségei által biztosított eszközöket;

61.    Javasolja, hogy emlékezzenek meg a – különösen a maffiajellegű – szervezett bűnözés valamennyi áldozatáról, különös elismeréssel adózva a szervezett bűnözéssel szembeni harcban elesetteknek azáltal, hogy 2014-től kezdve ezen állásfoglalás Parlament általi elfogadásának napján létrehozzák „Az emlékezés és a felelősség európai napját a szervezett bűnözés, valamint az igazságért és a szabadságért való küzdelem ártatlan áldozatai emlékére”;

Hatékonyabb és a korrupciómentes közigazgatás

62.    úgy véli, hogy a szervezetlen bürokrácia és a bonyolult eljárások nem csupán a közigazgatási intézkedések hatékonyságát és az ügyfelek jólétét csökkentik, hanem emellett potenciálisan veszélyeztethetik is a döntéshozatali folyamatok átláthatóságát, csalódottá tehetik a polgárokat és a vállalkozásokat jogos elvárásaik kapcsán, és következésképpen táptalajt kínálhatnak a korrupció számára;

63.    úgy véli, hogy az oknyomozó újságírók, valamint a nem kormányzati szervezetek és a kutatók kulcsfontosságú szerepet töltenek be a korrupció, a csalás és a szervezett bűnözés feltárásában, ennélfogva biztonsági fenyegetésnek vannak kitéve; emlékeztet, hogy a 27 tagállamban öt év alatt összesen 233 oknyomozó riportot tettek közzé uniós források nem megfelelő felhasználásához kapcsolódó csalásokról[43], és úgy véli, hogy az oknyomozó újságírásnak megfelelő erőforrásokkal kellene rendelkeznie; különösen támogatja a Bizottság azon intézkedéseit, amelyek a tényfeltáró újságírás által a súlyos bűncselekményekkel összefüggő jelenségek felfedezésében és leleplezésében betöltött szerep elismerésére irányulnak;

64.    hangsúlyozza, hogy a vezető tisztségeket betöltő személyeket megfelelően ellenőrizni kell, többek között az adóhatóságok által; javasolja, hogy a közhivatalt betöltő személyek nyújtsanak be nyilatkozatot tevékenységeikről, jövedelmeikről, kötelezettségeikről és érdekeltségeikről;

65.    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló egyezményét; hangsúlyozza a külföldi hivatalos személyek megvesztegetésének az Unió alapvető jogaira, és a környezetvédelemmel és fejlesztéssel kapcsolatos politikáira gyakorolt negatív hatásait;

66.    hangsúlyozza, hogy a korrupció elleni küzdelem az adóigazgatási kapacitásépítés szerves része; felszólít a korrupció elleni Meridai Egyezmény (2003) teljes körű végrehajtására;

67.    javasolja az átláthatósági és feddhetetlenségi mechanizmusok megerősítését és a bürokrácia csökkentését a közigazgatásban és egyéb köztestületekben, értve ez alatt a közigazgatási szervezet és tevékenység valamennyi szempontját érintő információkhoz, az intézményi feladatok ellátásához és a közpénzek felhasználásához való teljes körű hozzáférést is, biztosítva többek között a polgárok jogát a dokumentumokhoz való hozzáféréshez (elsősorban a közbeszerzési eljárások rendkívül kényes területén); ösztönzi a jogszerűség és a feddhetetlenség kultúrájának előmozdítását mind az állami, mind pedig a magánszférában, többek között a visszaéléseket bejelentő személyek hatékony védelmi programja révén;

68.    ösztönzi, hogy a jogállamiság elvének keretein belül, a demokratikus ellenőrzésnek és a vonatkozó nemzeti jognak megfelelően vegyenek igénybe fedett műveletek keretében rendelkezésére álló eszközöket a hivatali korrupció hatékonyabb leleplezése érdekében;

69.    egy magatartási kódexben rögzítendő egyértelmű és arányos végrehajtási és ellenőrzési mechanizmusok bevezetését várja a „forgóajtó-jelenség” (ún. „pantouflage”) megelőzése érdekében, amelyek értelmében a bizonyos vezetői vagy pénzügyi hatáskörrel rendelkező közhivatalnokok számára megtiltanák, hogy a megbízatásuk megszűnése után meghatározott ideig a magánszektorban helyezkedjenek el, amennyiben a korábbi közhivatallal kapcsolatban fennáll az összeférhetetlenség kockázata; úgy véli továbbá, hogy amennyiben fennáll az összeférhetetlenség kockázata, hasonló korlátozásokat kell alkalmazni a magánszektorból a közszférába átlépő személyekre is; felszólít az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok és a nyomonkövetési rendszerek EU-szerte történő harmonizálására a különböző felügyeleti szervek között;

70.    sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki átfogó rendszert azon személyek védelmére, akik korrupciós esetekről tesznek bejelentést és terjesszék ki a korrupcióval kapcsolatos névtelen bejelentések hatáskörét; javasolja a korrupcióval kapcsolatos bejelentések bizalmas csatornáinak létrehozását; sürgeti a közbeszerzési eljárások eredményeinek kétségbe vonásával kapcsolatos hatáskörök kiterjesztését;

71.    rámutat arra, hogy az alternatív energiával kapcsolatos megoldásokba történő égetően szükséges beruházások a tagállamoktól és az Európai Uniótól érkező jelentős összegű támogatások és adókedvezmények függvényei; sürgeti mind a nemzeti, mind az uniós hatóságokat, hogy biztosítsák, hogy az ilyen támogatások haszonélvezői ne bűnszerveztek legyenek;

Felelősségteljesebb politika

72.    emlékezteti a politikai pártokat a jelöltállításban és különösen a különböző szintű választási listák összeállításában vállalt felelősségükre; ragaszkodik ahhoz, hogy biztosítaniuk kell a jelöltek rátermettségét, többek között azáltal, hogy megkövetelik a jelöltektől egy szigorú etikai kódex betartását, amely a magatartási normák mellett a politikai pártoknak juttatott adományokra vonatkozó egyértelmű és átlátható szabályokat is tartalmaz;

73.    támogatja az európai parlamenti tisztségek betöltése, illetve az uniós intézményeknél vagy más uniós szerveknél végzett szolgálat tilalmának elvét – kellő tekintettel az arányosság elvére – azok esetében, akiket szervezett bűnözésben, pénzmosásban, korrupcióban való részvételért vagy egyéb súlyos, többek között gazdasági vagy pénzügyi természetű bűncselekményért jogerősen elítéltek; kéri, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének megfelelő figyelembevétele mellett alkalmazzanak hasonló megkötéseket valamennyi választott tisztség vonatkozásában, kezdve a nemzeti parlamentek képviselőivel;

74.    javasolja a tagállamoknak, hogy a vonatkozó szankciós rendszer részeként tiltsák meg a választási listákra való felkerülést azon személyek számára, akiket szervezett bűnözésben, pénzmosásban, korrupcióban vagy más súlyos, többek között gazdasági vagy pénzügyi bűncselekményben való részvétel miatt jogerősen elítéltek; úgy véli, hogy egy ilyen szankciót legalább 5 éven keresztül alkalmazni kell, és ezen időszak alatt semmilyen szintű kormányzati tisztséget ne lehessen betölteni;

75.    javasolja a tagállamoknak a szervezett bűnözésért, korrupcióért vagy pénzmosással kapcsolatos bűncselekményekért jogerősen elítélt személyek politikai, vezetői és közigazgatási tisztségeinek megszüntetését;

76.    támogatja a pártok költségvetései átláthatóságának fokozását, többek között a bevételek és kiadások elszámolására vonatkozó kötelezettségek megerősítése révén; a visszaélések és pazarlások elkerülése érdekében kéri az állami és a magánfinanszírozás fokozottabb ellenőrzését, biztosítva ezáltal a politikai pártok és az azokat pénzügyileg támogató személyek felelősségvállalását; hangsúlyozza, hogy a politikai pártok és kampányok finanszírozásáról szóló szabályozás megsértése esetén visszatartó erejű szankciókkal kísért szigorú, átfogó és időben történő ellenőrzéseket kell végrehajtani;

77.    felhívja a tagállamokat, hogy szankcionálják a szavazatvásárlást, különösen annak figyelembevételével, hogy az ígért szavazatért kínált előny a pénzösszegen kívül más formában – többek között nem anyagi jellegű haszon vagy a törvénytelen megállapodásban közvetlenül nem érintett harmadik személy számára biztosított előny formájában – is testet ölthet; javasolja, hogy függetlenül az elszenvedett megfélemlítés bizonyításától tiltsák meg az ilyen gyakorlatot, hiszen az sérti a demokrácia elvét;

78.    meggyőződése, hogy a lobbi-nyilvántartás fontos átláthatósági eszköz; felhívja a tagállamokat ezen eszköz bevezetésére, amennyiben még nem létezne; ösztönzi továbbá a kormányokat és közigazgatásokat, hogy az üzleti, érdekképviseleti vagy lobbiszervezetekkel való találkozókat kössék a lobbisták nyilvántartásában való bejegyzéshez;

Hitelesebb büntető igazságszolgáltatás

79.    ajánlja, hogy a tagállamok hozzanak létre hatékony, eredményes, elszámoltatható és kiegyensúlyozott büntető igazságszolgáltatási rendszereket, amelyek az Európai Alapjogi Chartával összhangban képesek biztosítani a védekezéshez való jogot; javasolja továbbá, hogy európai szinten hozzanak létre egységes nyomonkövetési rendszert a büntető igazságszolgáltatási rendszerek korrupció elleni küzdelemmel szembeni hatékonysága tekintetében, amelynek keretében közös, világos, átlátható és objektív kritériumok és standardok alapján rendszeres értékeléseket végeznek és ajánlásokat adnak ki;

80.    úgy véli, hogy a védelem szükségleteinek, illetve a büntetések tényleges letöltésének figyelembevétele céljából a korrupcióra vonatkozó közelítő intézkedéseknek ki kell terjedniük a tagállamok között az elévülési idők terén fennálló különbségek kezelésére, és javasolja, hogy az elévülési időket az eljárás szakasza vagy a bírósági fok szerint határozzák meg, hogy egy adott bűncselekmény csak akkor évülhessen el, ha a szóban forgó szakaszt vagy szintet előre meghatározott időn belül nem zárták le; úgy véli továbbá, hogy az arányosság és a jogállamiság elvével összhangban a korrupciós bűncselekményeket nem szabad elévültnek tekinteni mindaddig, amíg a vonatkozó büntetőeljárás folyamatban van;

81.    úgy véli, hogy a szervezett bűnözés elleni fellépésre irányuló intézkedéseket egyszerre kell alapozni a bűncselekményekből származó vagyon elkobzását célzó, hatékony és visszatartó erejű módszerekre, a rendőrségi nyomozás alól önmagukat önkényesen kivonó, szökésben lévőkkel szembeni igazságszolgáltatás biztosítására irányuló erőfeszítésekre, valamint annak – a fogva tartottak jogaira vonatkozó alapelvek sérelme nélküli – megakadályozására, hogy a börtönbüntetésüket töltő bűnszervezet-vezetők szervezeteik irányítása céljából a tagoknak a börtönből továbbra is utasításokat adjanak;

82.    arra buzdítja a tagállamokat, hogy valamennyi súlyos, a polgárok egészségét és biztonságát veszélyeztető bűncselekményre vonatkozóan közösen állapítsanak meg szabadságvesztéssel járó szankciókat és jelentős bírságokat; hangsúlyozza mindazonáltal a szervezett bűnözés megelőzésének fontosságát; ennélfogva arra ösztönzi a tagállamokat, hogy azokban az esetekben, amikor valamennyi körülményt – különösen a bűncselekmény csekély súlyosságát, vagy a vádlott csupán marginális szerepét – figyelembe véve el lehet tekinteni a börtönbüntetéstől, irányozzanak elő alternatív büntetéseket, például pénzbüntetéseket és közhasznú munkát, hogy a fiatal bűnelkövetőknek módjuk legyen a bűnözés világán kívül felépíteniük életüket;

83.    sürgeti a tagállamokat, hogy vezessenek be és alkalmazzanak olyan visszatartó erejű büntetéseket, amelyek a pénzmosás esetében arányosak az érintett összegekkel;

84.    javasolja az Európai Unió biztonságát jelentős mértékben fenyegető nemzetközi bűnszervezetek megnevezését lehetővé tevő jogalkotási eszközök elfogadását az ellenük, valamint társaik, segítőik és támogatóik elleni, ezek uniós ingatlanjainak, vagyonának és érdekeinek zárolására irányuló közigazgatási intézkedések elfogadásának előmozdítása érdekében;

Egészségesebb vállalkozói kultúra

85.    emlékeztet arra, hogy a magánszféra üzleti és vállalati szereplői kiemelkedő szerepet játszanak a szervezett bűnözést, korrupciót, pénzmosást és egyéb súlyos bűncselekményeket elősegítő illegális vagy igazságtalan gyakorlatok elutasításában, ezek elvetésében és bejelentésében; sürgeti e szereplőket, hogy teljes mértékben működjenek együtt a bűnüldözési hatóságokkal és tegyenek bejelentést a tudomásukra jutó bűnügyi tevékenységekről; sürgeti a bűnüldözési hatóságokat, hogy védjék meg a fenyegetésektől mindazokat, akik betartják a törvényt és bejelentést tesznek illegális tevékenységekről;

86.    sürgeti a vállalkozásokat, hogy különösen a korrupciós esetek, valamint az állami és a magánszféra közötti összejátszás és összeférhetetlenségek elkerülése, valamint a tisztességtelen verseny megakadályozása érdekében gyakorolják az önszabályozást, magatartási kódexek révén biztosítsák az átláthatóságot, továbbá vezessenek be ellenőrzési eljárásokat, többek között a belső és külső ellenőrzés és a különböző intézmények mellett tevékenykedő lobbisták nyilvántartása révén;

87.    felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra olyan társaságok nyilvános uniós jegyzékének kialakítását, amelyeket korrupt gyakorlatok vádjában elítéltek, vagy amelyek tisztviselőit korrupt gyakorlatokkal vádolnak a tagállamokban vagy harmadik országokban; véleménye szerint a jegyzékben szereplő vállalatokat az egész Európai Unióban ki kellene zárni a közbeszerzési pályázatokból, amennyiben az adott vállalatot jogerős bírósági határozatban elítélik; hangsúlyozza, hogy egy „feketelista” hatékonyan visszatarthatja a vállalatokat attól, hogy korrupt tevékenységekben vegyenek részt, és megfelelő ösztönzést nyújt számukra belső feddhetetlenségi eljárásaik fejlesztéséhez és megszilárdításához;

88.    felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a kereskedelmi kamarák szerepét a vállalati szférában leggyakrabban előforduló pénzmosási kockázatok megelőzése, az azokról szóló tájékoztatás és az ellenük való fellépés révén, továbbá maradéktalanul hajtsák végre az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervet; ösztönzi a vállalati adóalapok összehangolását mint az előbbi jelenség és a pénzmosás elleni küzdelem egyik eszközét, és ebben az értelemben reméli, hogy valamennyi tagállam egységes költségvetési fegyelmet gyakorol; ajánlja, hogy a javak hatékonyabb elosztása érdekében a tagállamok alkalmazzanak igazságosabb adórendszert, mivel a bűnözői csoportok kihasználják a jelentős mértékű egyenlőtlenséget és szegénységet, amely a szervezett bűnözés táptalaja;

Átláthatóbb bankrendszer és szakmai ágazatok

89.    hangsúlyozza a közös uniós szintű szabályok fontosságát az EU pénzügyi érdekeit védő hatékony és elszámoltatható eszközök biztosítása érdekében; ezért üdvözli az euróövezeten belüli bankuniót, amely jobb felügyeletet biztosít az euróövezet 6 000 bankja számára;

90.    felszólít a bankrendszerrel és a – többek között pénzügyi és könyvvizsgálói – szakemberekkel való egyre szorosabb együttműködésre, valamint fokozottabb átláthatóságra e területen valamennyi tagállamban és a harmadik országokkal való kapcsolatokban, különösen a pénzforgalom nyomonkövethetőségét, a bűnesetek felderítését, valamint az esetleges bűncselekmények bejelentési eljárásainak feltárását biztosító számítástechnikai eszközök, és jogszabályi, közigazgatási, valamint számviteli intézkedések meghatározása érdekében;

91.    felszólítja a könyvvizsgáló cégeket és a jogi tanácsadókat, hogy hívják fel a nemzeti adóhatóságok figyelmét azon esetekre, amikor az általuk ellenőrzött vállalkozás vagy az a vállalkozás, amelynek tanácsadást nyújtanak agresszív adótervezés jeleit mutatja;

92.    felhívja a Bizottságot és az egyéb, hazai és nemzetközi együttműködési csatornákhoz hozzáférő felügyeleti hatóságokat, hogy biztosítsák a megfelelő ügyfél-átvilágítási eljárást („customer due diligence”) és a kapcsolódó kockázati profilok bankok, biztosítótársaságok és hitelintézetek általi elkészítését annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamokban a vállalkozások és a jogi személyek pontos és naprakész tájékoztatást kapjanak a vállalkozások, trösztök, alapítványok és más hasonló jogi struktúrák tényleges tulajdonosairól („beneficial owners”), az adóparadicsomokat is beleértve az alaposság maximalizálása érdekében hírszerzési eszközöket alkalmazva a gyanús tranzakciók kedvezményezettjeinek azonosításakor, és hogy a cégnyilvántartásokat rendszeresen frissítsék, és minőségüket ellenőrizzék; úgy véli, hogy ezen adatok – többek között a tényleges tulajdonosok országonkénti nyilvántartásban való közzététele és határokon átnyúló együttműködés által biztosítható – átláthatósága hozzájárulhat az olyan jelenségek elleni fellépéshez, mint amilyen a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, az adócsalás vagy az adókikerülés;

93.    felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szigorú kritériumokat a vállalkozások lényegi jellemzői tekintetében abból a célból, hogy az adókikerülés és az adócsalás jogszerű és jogellenes gyakorlatainak segítésére ne lehessen többé fedőcégeket vagy postafiókcégeket létrehozni;

94.    javasolja az új banki és pénzügyi termékekhez kapcsolódó kockázatok pontos felmérését, amennyiben e termékek lehetővé teszik a névtelenséget és a távolból indított megbízásokat; továbbá kéri az adóparadicsomok fogalmának közös meghatározását és az azonosításukra vonatkozó egyértelmű kritériumrendszer kidolgozását az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló 2013. május 21-i parlamenti állásfoglalásban javasoltak alapján, mivel az adóparadicsomokat a bűnszervezetek gyakran használják olyan vállalatokon vagy bankokon keresztül, amelyek tulajdonosairól nehéz megbizonyosodni;

95.    szorgalmazza az elektronikus (többek között az előre kifizetett kártyák, virtuális fizetőeszközök stb.) és mobil pénzeszközökkel kapcsolatos szabályok közös meghatározását és összehangolását tekintettel a pénzmosás és terroristák finanszírozásának céljából történő lehetséges felhasználásukra;

96.    úgy véli, hogy az áthághatatlan bank- és üzleti titok elleplezheti a korrupcióból, a pénzmosásból és a szervezett bűnözésből származó tiltott jövedelmeket; ezért törlésüket javasolja;

A bűnelkövetés ne legyen kifizetődő tevékenység

97.    felhívja az érdekelt feleket a közszférában és a magánszférában egyaránt, hogy határozottan lépjenek fel a pénzmosás ellen; kéri annak biztosítását, hogy a szakemberek teljes mértékben eleget tegyenek a pénzmosás elleni fellépéshez kapcsolódó kötelezettségeiknek, előmozdítva a gyanús ügyletek bejelentésére szolgáló mechanizmusokat, valamint a szakmai testületekre és egyesületekre vonatkozó magatartási kódexeket;

98.    felhívja a harmadik országokat, különösen az Európa Tanács azon tagországait, amelyek területe az európai kontinensen található, hogy hozzanak létre hatékony pénzmosás elleni rendszereket;

99.    emlékeztet a pénzügyi hírszerző egységeknek (FIU) a pénzmosás elleni hatékony küzdelem biztosításában betöltött lényeges szerepére és üdvözli az Europollal folytatott szoros együttműködésüket; kéri hatásköreik növelését és harmonizálását, valamint az Europollal történő technikai integrációjuk folytatását;

100.  úgy véli, hogy – tekintettel a pénzügyi hírszerző egységek között a pénzmosás és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott nemzetközi együttműködés alapvető szerepére – felmerül annak igénye, hogy az új szabályozási megközelítésnek magában kell foglalnia többek között a pénzügyi hírszerző egységek szerepére és szervezetére vonatkozó szabályok, valamint az ezen egységek közötti nemzetközi együttműködés módozatainak naprakésszé tételét, figyelembe véve az „Egmont-normáknak” való meg nem felelés eseteit is, amikor is megtagadják a nemzetközi szintű együttműködést vagy az nem megfelelő;

101.  javasolja az online szerencsejátékok fogadásainak név nélkül történő rendezését lehetővé tevő fizetési módok igénybevételének megtiltását és általában az online szerencsejátékok névtelenségének megakadályozását az ezeknek otthont adó szerverek azonosítása, valamint az online és offline játékok keretében történő pénzmozgások teljes nyomon követését lehetővé tevő információs rendszerek kialakítása révén;

102.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a tagállamok, szabályozó hatóságaik, az Europol és az Eurojust közötti együttműködést és információcserét a határokon átnyúló internetes fogadások terén elkövetett bűncselekmények felszámolása érdekében;

103.  felkéri a Bizottságot, hogy a – különösen a sportversenyeket és a viadalokon használt állatokat érintő – játékokhoz és fogadásokhoz kapcsolódó pénzmosás megakadályozása céljából tegyen javaslatot megfelelő jogalkotási keretre, amely tartalmazza a sportfogadás befolyásolásához hasonló új bűncselekményeket, és meghatározza a megfelelő büntetési tételeket, valamint a sportszövetségekre, egyesületekre, az online és offline szereplőkre, továbbá szükség esetén a nemzeti hatóságokra is kiterjedő ellenőrzési mechanizmusokat;

104.  a Bizottság által koordinált, fokozottabb európai szintű együttműködésre szólít fel a mérkőzések eredményének előzetes befolyásolását és más jogellenes cselekményeket folytató internetes szerencsejáték-szervezők felderítése és betiltása érdekében;

105.  sürgeti a sportszervezeteket, hogy hozzanak létre magatartási kódexeket valamennyi alkalmazottjuk és tisztviselőjük számára, amelyben egyértelműen tiltják a mérkőzések fogadási vagy egyéb célokból történő manipulálását, tilalmat vezetnek be a saját mérkőzésekre történő fogadásokra, továbbá jelentési kötelezettséget vezetnek be arra az esetre, ha valaki tudomást szerez valamely mérkőzés eredményének előzetes megállapításáról, amihez a visszaélést jelentő személyek védelmét biztosító, megfelelő mechanizmus járul;

106.  javasolja, hogy illetékességi körén belül biztosítsanak uniós szintű felügyeleti szerepet a pénzmosás területén az Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak, az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságnak, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóságnak és az egységes felügyeleti mechanizmusnak az Europollal és más illetékes európai szervezetekkel együttműködésben, többek között a korrupció és a pénzmosás elleni hatékony fellépéshez hozzájáruló tényleges európai bankunió távlatában is; eközben kitart amellett, hogy nemzeti szinten meg kell erősíteni a felügyeleti kapacitásokat, a szakértelmet és az elhatározást, ugyanakkor ösztönözni és segíteni kell a nemzeti hatóságok közötti fokozott együttműködést;

107.  Hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek kulcsszerepet töltenek be a jogszerű piacokon létrejövő sebezhetőség minimálisra csökkentését szolgáló együttműködő és hatékony válaszlépések biztosításában, továbbá az online szolgáltatásokban és a pénzügyi szektorban kulcsszerepet betöltő szereplőket azonosítani kell és ki kell emelni az információmegosztás és koordináció szempontjából a kialakulóban lévő technológiák sérülékenységének megakadályozása érdekében;

108.  kéri a jó adóügyi kormányzás minimumszabályainak elfogadását, különösen a tagállamok közös kezdeményezései révén az adóparadicsomoknak minősülő területekkel fenntartott kapcsolatok vonatkozásában, nem utolsósorban annak érdekében, hogy hozzáférhessenek az ilyen országokban bejegyzett esetleges fedőcégek tulajdonosaival kapcsolatos információkhoz; felszólít a Bizottság „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című, 2010. december 6-i közleményének (COM(2012)0722) gyors és teljes körű végrehajtására és nyomon követésére, ideértve az anyavállalatokról és leányvállalatokról, valamint a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv felülvizsgálatát;

109.  felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy vegyék fontolóra, hogy az olyan, látszólag csupán helyi hatással bíró tevékenységek, mint az autólopás, a mezőgazdasági gépek és haszongépjárművek lopása, a betöréses lopás, a fegyveres rablás, a réz és egyéb ipari felhasználásra szánt fém, valamint a nehézgépjárművek rakományának lopása a valóságban kapcsolatba hozhatók a nemzetközi szervezett bűnözéssel, és más, súlyosabb bűncselekmény elkövetésére is irányulhatnak;

110.  sajnálja, hogy jelenleg eltérések vannak a tagállamok euró hamisítására vonatkozó jogszabályai és szankciói között és reméli, hogy a Bizottság 2013 februárjában benyújtott, az euró és más valuták hamisítás elleni, büntetőjog általi védelmére vonatkozó irányelvre irányuló javaslatáról folyó tárgyalásokat hamarosan lezárják; felkéri valamennyi köz- és magánszférabeli szereplőt, uniós és tagállami szinten egyaránt, hogy közös erőfeszítéssel hatékonyan lépjenek fel a jelenség ellen;

111.  úgy véli, hogy a „vagyon eredete” elv egyszerűbbé teszi az adóhatóságok számára az eredményes adóztatást és az adóelkerülés kiküszöbölését; úgy véli továbbá, hogy az igazságos adórendszer nélkülözhetetlen, különösen válság idején, amikor az adóteher igazságtalan módon a kisvállalkozásokra és a háztarthatásokra tevődik át, és úgy véli, hogy az adókijátszást részben az EU-n belül működő adóparadicsomok teszik lehetővé;

112.  hangsúlyozza, hogy az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem fokozása az EU-ban a fenntartható növekedés előmozdításának kulcseleme; hangsúlyozza, hogy az adócsalás és adókijátszás alacsonyabb szintje erősítené a gazdaság növekedési képességét azáltal, hogy az államháztartást egészségesebbé tenné, és a vállalkozásokat becsületes és egyenlő versenyfeltételek mellett folytatott versengésre késztetné;

113.  hangsúlyozza a bankjegykezelési fázisok azonosításának fontosságát annak érdekében, hogy a készpénzkezelési lánc során lehetővé váljon a nyomonkövethetőség, és felszólítja ezért az Európai Központi Bankot és a nemzeti központi bankokat, hogy az euróbankjegyek, különösen a nagy címletűek, mint a 200-asok és az 500-asok esetében állítsanak fel nyomonkövethetőségi rendszert;

Új technológiák a szervezett bűnözés elleni küzdelem szolgálatában

114.  úgy véli, hogy minden műholdas földmegfigyelési rendszer hozzájárulhat a tiltott áruk szállítását, kirakodását vagy átrakodását végző hajók útvonalának meghatározásához; ezért felszólítja az igazságügyi és bűnüldöző hatóságokat a szervezett bűnözés elleni fellépéshez hozzájáruló új technológiák – köztük a műholdas felvételek – használatának fokozására;

115.  üdvözli, hogy a közelmúltban létrehozták az Europol mellett működő Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központot (EC3), és ösztönzi ezen ügynökség továbbfejlesztését, különösen a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelem és az állami, magán és kutatói szereplők közötti, valamint a harmadik országokkal – különösen azokkal, amelyek a számítástechnikai bűnözés területén kifejezett veszélyt jelentenek az EU-ra nézve – folytatott megerősített együttműködés érdekében; sajnálja, hogy az ügynökség felállításához a pénzügyi forrásokat és a személyzetet más műveleti területekről vonták el; felszólítja a Bizottságot, hogy pénzügyi kimutatásában jelenjenek meg az Europol új feladatai és határozzon meg számára megfelelő pénzügyi keretösszeget a gyermekpornográfia, a héa-csalás és az emberkereskedelem stb. elleni küzdelem érdekében;

116.  úgy véli, hogy az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) a tagállami hatóságok közötti jobb együttműködés és információcsere, valamint a külső határok és a határ előtti területek ellenőrzésére használt új technológiák eredményeként a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelem jelentős eszköze lesz; sürgeti a tagállamokat, a Bizottságot és a Frontexet annak biztosítására, hogy az EUROSUR 2014 végére teljes egészében működőképes legyen;

117.  üdvözli az ENISA mandátumának legújabb meghosszabbítását és megerősítését, és úgy véli, hogy az ENISA technikai és tudományos szakértelme, valamint a számítógépes támadások megelőzésében és az ellenük való küzdelemben betöltött szerepe révén kulcsszerepet játszik a magas szintű informatikai rendszerek biztosításában és a hálózatbiztonság megteremtésében az EU-ban; sürgeti az ENISA-t, hogy fokozza a hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoport (CERT) reagálási és támogatási képességeinek javítására irányuló erőfeszítéseit, és segítse az elektronikus berendezések, hálózatok és szolgáltatások európai biztonsági előírásainak megteremtését;

118.  javasolja a megelőzési kultúra és a kiberbiztonság integrált és multidiszciplináris megközelítés alapján történő terjesztését a tudatosság növelése, valamint a kutatás, a műszaki képzés és a továbbképzés, a köz- és magánszféra közötti együttműködés és a nemzeti és nemzetközi szintű információcsere támogatása érdekében; üdvözli, hogy a számítógépes támadásokat belefoglalták a NATO tagállamainak védelmére és biztonságára irányuló stratégiai koncepcióba; üdvözli, hogy néhány tagállamban megalakultak a számítógépes fenyegetés elleni küzdelemre irányuló nemzeti koordinációs szervek, és felkéri az Unió összes többi tagállamát, hogy hasonlóképpen cselekedjenek;

Záró ajánlások a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelemre irányuló európai cselekvési tervre

119.  felhívja Bizottságot, hogy az OLAF-on keresztül vezesse be a csalás elleni uniós hatóságok saját kezdeményezésű vizsgálatainak megfelelő arányát, amelyek olyan ágazatokra, területekre vagy ügyekre irányulnak, ahol fennáll az Unió pénzügyi érdekeit befolyásoló rendszerszintű és nagymértékű korrupció gyanúja, és indokolt az ilyen vizsgálatok megindítása;

120.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos ún. „újszerű” bűncselekmény – mint például a jogellenes hulladékkereskedelem, a műkincsekkel és védett fajokkal való jogellenes kereskedelem, valamint az áruhamisítás – rendkívül jövedelmező tevékenységet jelent a bűnszervezetek számára;

121.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki európai cselekvési tervet a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme ellen;

122.  sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb ültessék át a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvet; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemzeti jogba történő megfelelő átültetést; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy véglegesítsék a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak jogaival kapcsolatos ütemtervet, ideértve az előzetes letartóztatásról szóló irányelvet is;

123.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a szabálykövetés kultúráját és fokozottabban meg kell ismertetni a polgárokkal a szervezett bűnözés jelenségét; e tekintetben elismeri, hogy a kulturális, szabadidős és sportegyesületek alapvető fontosságú szerepet játszanak a civil társadalomnak a szervezett bűnözés elleni küzdelemről történő tájékoztatásában, valamint a szabálykövetés és az igazságosság előmozdításában;

124.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé eredménytáblát, amely bemutatja, hogy az egyes tagállamok milyen mértékben hajtották végre saját nemzeti jogszabályaikban a szervezett bűnözésre irányuló uniós jogszabályokat;

125.  sürgeti, hogy ezt az állásfoglalást a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelemre irányuló, a 2014–2019-es időszakra ütemtervet és megfelelő forrásokat biztosító európai cselekvési terv révén hajtsák végre, amely a szubszidiaritás és az arányosság elvét tiszteletben tartva indikatív és nem kimerítő módon az alábbi, az előző bekezdésekben már bemutatott kezdeményező intézkedéseket foglalja magában:

(i)  a szervezett bűnözés (többek között a maffiajellegű szervezetben való részvétel bűntette), a korrupció és a pénzmosás (belefoglalva az elkövetők által végzett pénzmosást) meghatározását többek között a vonatkozó európai jogszabályok végrehajtásáról szóló jelentésre kell alapozni;

(ii)  a banktitok eltörlése;

(iii)  az adóparadicsomok megszüntetése az Európai Unióban és az adócsalás és adókikerülés felszámolása, azaz OECD által javasolt „vagyon eredete” elv elfogadásával;

(iv)  teljes hozzáférés biztosítása a vállalatok, alapítványok és trösztök valós tulajdonosaival („tényleges tulajdonlás”) kapcsolatos információkhoz, többek között a tagállami cégnyilvántartási rendszerek megfelelő módosítása és összekapcsolása révén;

(v)  a jogi személyek jogi felelősségének és különösen a holdingtársaságok és anyacégek leányvállalataik iránti felelősségének a bevezetése pénzügyi bűncselekmények esetében;

(vi)  az emberkereskedelem és a kényszermunka felszámolása, különös tekintettel a kiskorúakra és a nőkre szigorúbb szankciók révén, és annak biztosítása, hogy az emberkereskedelem áldozatainak megfelelő védelmet és segítséget nyújtanak;

(vii)  a bundázás bűncselekménnyé nyilvánítása az illegális sportfogadások elleni küzdelem fokozása érdekében;

(viii)  a szavazatvásárlás bűncselekménnyé nyilvánítása, akkor is, ha az nem anyagi jellegű haszon vagy nem érintett személy számára biztosított haszon formájában testesül meg;

(ix)  európai szintű, a lehető legegységesebb, legegyenlőbb és leghomogénebb társasági adózás bevezetése;

(x)  az igazságügyi és rendőrségi együttműködésről szóló, a tagállamok közötti, valamint az EU és harmadik országok közötti megállapodások megerősítése;

(xi)  a bűncselekményekből származó vagyontárgyak lefoglalására és elkobzására szolgáló eszközök továbbfejlesztése olyan új elkobzási módszerek bevezetésével, mint a polgári jogi vagyonelkobzás és az elkobzott javak szociális célú újrafelhasználása, összhangban a szubszidiaritás elvével;

(xii)  a környezetvédelmi bűncselekmények és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem fokozása;

(xiii)  valamennyi bírósági intézkedés azonnali kölcsönös elfogadásának biztosítása az arányosság elvének teljes körű tiszteletben tartásával, különös tekintettel a büntetőügyekben született ítéletekre, az elkobzási határozatokra és az európai letartóztatási parancsokra;

(xiv)  fellépés azzal kapcsolatosan, hogy a bűncselekmény, korrupció vagy pénzmosás vádjával jogerősen elítélt gazdasági szereplőket az egész EU-ban kizárják a közbeszerzési eljárásokból;

(xv)  az Európai Ügyészség létrehozása és beindítása, valamint a szükséges emberi és pénzügyi erőforrással való ellátása; ugyanakkor az olyan európai ügynökségek, mint az Europol és az Eurojust, valamint a közös nyomozócsoportok és a vagyon-visszaszerzési hivatalok támogatása;

(xvi)  teljes megfelelés tagállami és uniós szinten egyaránt a szervezett bűnözéssel, korrupcióval és pénzmosással foglalkozó nemzetközi eszközökben rögzített kötelezettségeknek;

(xvii)  az oknyomozó újságírás fontos szerepének elismerése a súlyos bűncselekmények azonosításában;

(xviii)  európai szintű normák bevezetése a tanúk, az informátorok és az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelmére;

(xix)  annak lehetővé tétele, hogy a bűncselekmény, korrupció vagy pénzmosás vádjával jogerősen elítélt személyek ne tölthessenek be közhivatalt vagy ne pályázhassanak ilyen posztra vagy onnan elmozdíthatók legyenek;

(xx)  a gyakran előforduló kiberbűnözési esetek meghatározása és megfelelő szankciók bevezetése, többek között egy egységes jelentéstételi rendszer alapján;

(xxi)  a korrupció megelőzése a közszférában a dokumentumokhoz való könnyebb nyilvános hozzáférés, az összeférhetetlenségre vonatkozó előírások és átláthatósági nyilvántartások révén;

126.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlament továbbra is fordítson különös figyelmet azokra a kérdésekre, amelyekkel a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság foglalkozik, ezért felkéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy adott esetben együttműködve más érintett parlamenti bizottságokkal, biztosítsa, hogy az ebben az állásfoglalásban szereplő ajánlásokat megfelelően végrehajtják politikai és intézményi szinten is, továbbá hogy szükség esetén szakértőket hallgatnak meg, munkacsoportokat állítanak fel és nyomon követési jelentéseket fogadnak el;

127.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a nemzeti kormányoknak és parlamenteknek, az Eurojustnak, az Europolnak, a Frontexnek, a CEPOL-nak, az OLAF-nak, a COSI-nak, az EBB-nek, az Európa Tanácsnak, az OECD-nek, az Interpolnak, az UNODC-nek, a Világbanknak és a Pénzügyi Akció Munkacsoportnak (FATF), valamint az európai felügyeleti szerveknek (ABE, AESFEM, AEAP).

• [1]  HL C 115., 2010.5.4., 1. o.
• [2]  HL C 195., 1997.6.25., 1. o.
• [3]  HL L 300., 2008.11.11, 42. o.
• [4]  HL L 182., 2001. 7.5., 1. o.
• [5]  HL L 196., 2003. 8.2., 45. o.
• [6]  HL L 68., 2005. 3.15., 49. o.
• [7]  HL L 328., 2006. 11.24., 59. o.
• [8]  HL L 332., 2007. 12.18., 103. o.
• [9]  HL L 138., 2009. 6.4., 14. o.
• [10]  HL L 121., 2009. 5.15., 37. o.
• [11]  HL L 350., 2008.12.30., 60. o.
• [12]  HL L 190., 2002.7.18, 1. o.
• [13]  HL L 162., 2002.7.18., 1. o.
• [14]  HL L 321., 2009.12.8., 44. o.
• [15]  HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
• [16]  HL L 309., 2005.11.25., 15. o.
• [17]  HL L 309., 25.11.05, 9. o.
• [18]  HL L 345., 2006.12.18, 1. o.
• [19]  HL L 319., 2007.12.5, 1. o.
• [20]  HL L 192., 2003.7.31., 54. o.
• [21]  HL L 134., 2004.4.30, 1. o.
• [22]  HL L 134., 2004.4.30, 114. o.
• [23]  HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
• [24]  HL L 47., 2004. 2.18., 1. o.
• [25]  HL C 286., 2011.9.30., 4. o.
• [26]  HL C 42., 2012.2.15, 2. o.
• [27]  HL L 159., 2007.6.20., 45. o.
• [28]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0222.
• [29]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0082.
• [30]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0388.
• [31]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0459.
• [32]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0208.
• [33]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0098.
• [34]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0004.
• [35]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0205.
• [36]  P7_DCL(2010)0002.
• [37]  http://ec.europa.eu/justice/policies/privacy/docs/wpdocs/2011/wp186_en.pdf.
• [38]  Forrás: A Norton számítástechnikai bűnözésről szóló 2012. évi jelentése alapján.
• [39]  A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara, a Transparency International, az ENSZ „Globális Megállapodás” elnevezésű kezdeményezése és a Világgazdasági Fórum 2009-es, „Clean Business Is Good Business” (A tiszta üzlet tiszta haszon) című közös kiadványa.
• [40]  374. számú Eurobarométer-különjelentés a korrupcióról, 2012. február.
• [41]  Lásd: az Eurobarométer 390. különjelentése a kiberbiztonságról, 2012. július.
• [42]  A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara, a Transparency International, az ENSZ „Globális Megállapodás” elnevezésű kezdeményezése és a Világgazdasági Fórum 2009-es, „Clean Business Is Good Business” (A tiszta üzlet tiszta haszon) című közös kiadványa
• [43]  Tanulmány az uniós forrásokkal kapcsolatos csalásoktól az oknyomozó újságírás segítségével való elrettentésről az EU-27-ben, 2012. október

INDOKOLÁS

A végleges jelentéstervezet benyújtása az Európai Parlament 2012. március 14-i határozatával létrehozott, A Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság eddigi tevékenységének befejezését jelenti.

E jelentéstervezet készítésének időpontjáig bizottságunk 24 ülést – többek között 15 szakértői meghallgatást – tartott; meghallgatta többek között Malmström, Šemeta, Reding és Barnier biztosokat, és az uniós intézmények és ügynökségek, az ENSZ, a Világbank, az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek, valamint tudományos körök, a bírói kar, a rendőri szervek, a nemzeti hatóságok és a civil társadalom több mint 100 képviselőjét; tájékozódó látogatást tett Belgádban, Milánóban, Palermóban, Rómában, Hágában és Washingtonban, és e látogatások keretében összesen közel 150 hatóságot és szakértőt hallgatott meg, köztük nemzeti parlamenti képviselőket, bírákat, ügyészeket, prefektusokat, rendvédelmi szerveket, a speciális erők képviselőit, kormányzati szerveket, vámhatóságokat, tudósokat, újságírókat, tanúkat, nem kormányzati szervezeteket és egyéb, a – többek között nemzetközi – bűncselekmények ellen különféle címen fellépő szereplőket; parlamentközi ülést tartott a bizottságunk hatáskörébe tartozó ügyekért felelős nemzeti parlamenti bizottságok képviselőivel.

Az előadó ezért figyelembe vette a fent említett valamennyi hozzájárulást és a munkatársak e hónapokban nyújtott iránymutatásait, olyan szöveg kidolgozására törekedve, amely megfelel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni hatékony fellépés tovább nem halasztható követelményének. Valóban immár globálissá vált jelenségekről van szó, amelyek – ebből kifolyólag – megfelelő súlyú választ igényelnek. Az Európai Uniónak válaszolnia kell e kihívásra, megfelelő intézkedések bevezetése révén, a tagállamok legkorszerűbb jogszabályainak példájára építve.

A szervezett bűnözés hagyományos eszköztárában – az erőszak és a megfélemlítés mellett – napjainkban már a korrupció is jelen van. A pénzmosás egyrészt a szervezett bűnözés hagyományos tevékenységeinek gyakori velejárója, másrészt olyan jelenség, amely szorosan kötődik a korrupcióhoz, az adócsaláshoz és az adókikerüléshez is. Ebből következik, hogy noha a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elkülönül egymástól, gyakran mégis objektív kapcsolat van közöttük, ami célzott fellépést követel meg.

A szervezett bűnözés már nem történetileg és területileg behatárolható jelenség: az Európai Unióban 3600 nemzetközi bűnszervezet működik. E szervezetek 70%-a tevékenység és földrajzi elhelyezkedés szempontjából heterogén, hiszen tagjai különböző országokból származnak, és a nemzeti határokat átlépve zavartalanul követnek el bűntetteket, kiaknázva a gazdasági globalizáció és az új technológiák kínálta lehetőségeket, valamint szövetséget kötve más országok bűnözői csoportjaival.

Továbbá e szervezetek több mint 30%-a többfajta bűnben érdekelt, vagy jó készségük van tevékenységi területük diverzifikálásához, mindenféle illegális kereskedelemben részt vesznek, és ezáltal veszélyeztetik a legális gazdaságot, amelybe mélyen és aggasztóan beavatkoznak.

A jelentéstervezet különösképpen olyan egységes és koherens jogalkotási keretet próbált javasolni, amely alapjaiban rendíti meg a szervezett bűnözés gazdasági pillérét, miközben erősíti az európai és nemzetközi szintű igazságügyi és rendőrségi együttműködést. Emellett a működőképesebb, rugalmasabb és a korrupció által kevésbé átitatott közigazgatás, a felelősségteljesebb politika, a gyorsabb és hitelesebb büntető igazságszolgáltatás, az egészségesebb vállalkozói kultúra, az átláthatóbb bankrendszer és szakmai ágazati rendszer, valamint a megfelelő pénzmosás elleni intézkedések előmozdítására tett javaslatot annak megakadályozása érdekében, hogy a bűncselekmény a legális gazdaságot, a becsületes vállalkozókat és polgárokat sújtó, kifizetődő tevékenység maradjon.

Az új technológiák és a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek – különösen az Európai Ügyészség létrehozása és működtetése – remélhetőleg hozzá tudnak járulni e célkitűzés megvalósításához.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

A Greens/EFA képviselőcsoport álláspontja a CRIM bizottságban mindig az volt, hogy bizonyítékokon alapuló jogérvényesítés irányába kell elmozdulni, megelőzve a migránsok és az etnikai kisebbségek megbélyegzését, és hogy a fehérgalléros és gazdasági bűncselekményekre kell helyezni a hangsúlyt, mivel azok járnak a legnagyobb társadalmi károkkal. Ezért melegen üdvözli, hogy a CRIM bizottság foglalkozott a korrupció és a pénzmosás kapcsolódó kérdésével is, rámutatva a szervezett bűnözés és az adóparadicsomok kapcsolatára.

A CRIM bizottság végleges jelentése sajnos nem ad kielégítő választ a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás jelentette kihívásokra. Nem egyszerűsíthetjük túl a különféle veszélyeket és nem javasolhatunk egy mindenre érvényes, elfojtásra és felügyeletre alapuló egységes megközelítést. Különösen szerencsétlen, hogy a CRIM bizottság tagjainak többsége elfogadott egy módosítást, amely egy uniós utas-nyilvántartási rendszer és egy terrorizmus finanszírozását nyomon követő uniós rendszer létrehozására szólít fel. Ezért a zárószavazás során tartózkodtunk. Plenáris módosításokat fogunk benyújtani e módosítások törlése érdekében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	17.9.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	29 0 8
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jan Philipp Albrecht, Sonia Alfano, Mario Borghezio, Rita Borsellino, Salvatore Caronna, Françoise Castex, Carlos Coelho, Cornelis de Jong, Ioan Enciu, Hynek Fajmon, Tanja Fajon, Mariya Gabriel, Marielle Gallo, Ágnes Hankiss, Monika Hohlmeier, Salvatore Iacolino, Iliana Malinova Iotova, Timothy Kirkhope, Juan Fernando López Aguilar, Monica Luisa Macovei, Véronique Mathieu Houillon, Anthea McIntyre, Roberta Metsola, Bill Newton Dunn, Hubert Pirker, Olle Schmidt, Theodoros Skylakakis, Søren Bo Søndergaard, Rui Tavares, Axel Voss, Tadeusz Zwiefka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Heinz K. Becker, Preslav Borissov, Alain Cadec, Giuseppe Gargani, Ana Gomes, Anneli Jäätteenmäki, Gabriel Mato Adrover, Georgios Papanikolaou, Carl Schlyter, Bogusław Sonik, Peter Šťastný, Salvatore Tatarella
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Jean-Pierre Audy, Antonio Cancian, Birgit Collin-Langen, Kinga Gál, Juozas Imbrasas