JELENTÉS az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keretről szóló végrehajtási jelentésről

1.10.2013 - (2013/2080(INI))

Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság
Előadó: Catherine Trautmann

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keretről szóló végrehajtási jelentésről

(2013/2080(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a 2009/140/EK irányelvre (a jobb szabályozásról szóló irányelv),

–   tekintettel a 2009/136/EK irányelvre (a felhasználói jogokról szóló irányelv),

–   tekintettel az 526/2013/EU rendeletre (BEREC-rendelet),

–   tekintettel a 2002/21/EK irányelvre (keretirányelv),

–   tekintettel a 2002/20/EK irányelvre (engedélyezési irányelv),

–   tekintettel a 2002/19/EK irányelvre (hozzáférési irányelv),

–   tekintettel a 2002/22/EK irányelvre (egyetemes szolgáltatási irányelv),

–   tekintettel a 2002/58/EK irányelvre (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv),

–   tekintettel az 531/2012/EU rendeletre (barangolásról szóló átdolgozott rendelet),

–   tekintettel a 2010/572/EU ajánlásra (az új generációs hozzáférési hálózatokhoz való szabályozott hozzáférésről szóló ajánlás),

–   tekintettel a 2007/879/EK ajánlásra (az érintett piacokról szóló ajánlás),

–   tekintettel a 2009/396/EK ajánlásra (a végződtetési díjakról szóló ajánlás),

–   tekintettel a COM 2002/C 165/03. számú iránymutatásra (jelentős piaci erőre vonatkozó iránymutatás),

–   tekintettel a 2008/850/EK ajánlásra (a keretirányelv 7. cikke szerinti eljárási szabályzat),

–   tekintettel a többéves rádióspektrum-politikai program létrehozásáról szóló 243/2012/EU határozatra,

–   tekintettel az európai összekapcsolódási eszköz létrehozásáról szóló 2011. október 19-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0665),

–   tekintettel a hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről szóló 2013. február 7-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2013)0048),

–   tekintettel az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) a hálózatsemlegességgel kapcsolatban végzett közelmúltbeli munkájára,

–   tekintettel a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló 2013. március 26-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0147),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0313/2013),

A. mivel az Unió elektronikus hírközlésről szóló szabályozási keretének módosítására utoljára a 2007-ben előterjesztett javaslatok alapján és többéves előkészítő munkát követően 2009-ben került sor;

B.  mivel a 2009. évi módosításokat a tagállamoknak 2011. május 25-ig kellett átültetniük, az utolsó tagállamban azonban ennek befejezésére 2013 januárjában került sor;

C. mivel az egyes nemzeti szabályozó hatóságok egy bizonyos értelmezési tartományon belül eltérhetnek egymástól a keret végrehajtásában, ezért a keret hatékonyságának értékelésékor figyelembe vehetők a keret végrehajtását meghatározó tagállami feltételek is;

D. mivel a szabályozási keret érvényesítése és végrehajtása terén jelentkező eltérések a több országban tevékenykedő üzemeltetők költségeinek emelkedését eredményezték, ez pedig akadályozza a beruházásokat és az egységes távközlési piac kialakulását;

E.  mivel a Bizottság nem élt azzal a lehetőséggel, hogy határozatot fogadjon el a tagországok közötti piacok meghatározására a keretirányelv 15. cikkének (4) bekezdése szerint;

F.  mivel a páneurópai üzleti felhasználókat nem ismerték el különálló piaci szegmenset alkotókként, és ez a szabványosított nagykereskedelmi ajánlatok hiányát, felesleges kiadásokat és a belső piac felaprózódását eredményezi;

G. mivel a keret célja, hogy ebben az ágazatban egy olyan verseny-, beruházási és innovációs modellt segítsen elő, amely hozzájárul a fogyasztók és a vállalkozások – különösen az európai vállalkozások – számára előnyös hírközlési belső piac kiépüléséhez;

H. mivel a szabályozási keretet egységes egészként kell kezelni;

I.   mivel – a jobb szabályozás elveivel összhangban – a Bizottság köteles rendszeres időközönként felülvizsgálni a keretet annak biztosítása érdekében, hogy az összhangban legyen a technológiai és piaci fejlődéssel;

J.   mivel a Bizottság ahelyett, hogy a szabályozási keretet vette volna alapul, az önálló kezdeményezések – ezzel párhuzamos – nyomvonalán haladt, amelyek közül a legutóbbi az „egységes digitális piac” megteremtésére irányuló kezdeményezés volt;

K. mivel a Bizottság kinyilvánította azon szándékát, hogy felülvizsgálja az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvet és az érintett piacokról szóló ajánlást, a szabályozási keret többi részét azonban még nem;

L.  mivel a Bizottság 1998 óta nem aktualizálta az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket, a felhasználói jogokról szóló 2009. évi irányelvben megfogalmazott kérés ellenére;

M. mivel a beruházások, az innováció és a verseny, és ezáltal magasabb színvonalú szolgáltatások létrejöttének ösztönzéséhez megfelelő, szilárd és egységes keretre van szükség;

N. mivel a közös, nemzeti hatóságokon alapuló alulról építkező megközelítés hatékonynak bizonyult a közös szabályozási ítélkezési gyakorlat előmozdításában;

O. mivel a funkcionális szétválasztást, vagyis a vertikálisan integrált üzemeltető azon kötelezettségét, hogy a releváns hozzáférési termékek nagykereskedelmi forgalmazásával kapcsolatos tevékenységeket egy függetlenül működő belső üzleti egységbe sorolja, továbbra is végső megoldásnak tekintik;

P.  mivel a tényleges és fenntartható verseny hosszú távon a hatékony beruházások fontos ösztönzőjeként működik;

Q. mivel a jogszabályi keret – a fogyasztók számára előnyös módon – előmozdította a versenyt az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetése és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása terén;

R.  mivel az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetése és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása terén megvalósuló verseny, valamint a beruházások előmozdítása a keretirányelv 8. cikkében foglalt kiemelt szakpolitikai célkitűzések;

S.  mivel az elért eredmények dacára az EU csak kis lépéseket tesz az európai digitális menetrendben meghatározott, széles sávval kapcsolatos célkitűzések határidőn belüli megvalósítása érdekében;

T.  mivel a nagysebességű szélessávú internet-hozzáférés elterjedése fokozatosan történt, mert bár az európai háztartások 54%-a már hozzáfér a 30 Mbps-ot meghaladó sebességű hálózatokhoz, az európai fogyasztók csak lassan kezdik használni ezeket (a háztartások csupán 4,2%-ában fizettek elő ilyen hálózatra); mivel a szupergyors (100 Mbps feletti) internet-hozzáférés elterjedése lassú, a vezetékes hálózatok mindössze 3,4%-a ilyen, és a felhasználói igény is alacsony, a háztartások csupán 2%-ában fizettek elő ilyen hálózatra[1];

U. mivel a hálózati adatforgalom irányításának átláthatósága önmagában még kevés a hálózatsemlegesség biztosításához;

V. mivel mind az elektronikus hírközlési szolgáltatók közötti, mind az ilyen szolgáltatók és az információs társadalmi szolgáltatások nyújtói közötti versennyel kapcsolatos kérdések figyelmet érdemelnek, különösen az internet nyílt jellegét fenyegető tényezők;

W. mivel számos hálózatban továbbra is jelen vannak a versenyt hátráltató tényezők; figyelembe véve a hálózatsemlegességi elv meghatározásának és alkalmazásának elmulasztását, mely elv arra lenne hivatott, hogy biztosítsa a végfelhasználók számára a szolgáltatások megkülönböztetésének tilalmát;

X. mivel a 4G kiépítését Európában hátráltatja a rádióspektrum-kiosztás kielégítő összehangolásának hiánya, és különösen a tagállamok késlekedése a 800MHz-es sáv elektronikus hírközlési szolgáltatások céljára történő használatának lehetővé tételére irányuló engedélyezési eljárás lefolytatása tekintetében, amelynek a rádióspektrum-politikai program szerint 2013. január 1-jéig le kellett volna zárulnia;

Y. mivel a rádióspektrum-politikai program felkérte a Bizottságot a 400 MHz és 6 GHz közötti spektrum használatának felülvizsgálatára, és annak értékelésére, hogy további sávszélességek – ideértve egyebek mellett a 700 MHz-es sávot – felszabadíthatók és hozzáférhetővé tehetők-e új alkalmazások céljára;

Z.  mivel a jogi keret felhasználóknak és fogyasztóknak kínált lehetőségekre gyakorolt hatásainak értékelése során figyelembe kell venni az innovációt, valamint az új technológiák és infrastruktúrák fejlődését;

Aa. mivel a keretnek semlegesnek kell maradnia, és ugyanezek a szabályok alkalmazandók az egyenértékű szolgáltatásokra is;

1.  sajnálatát fejezi ki az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keretben végrehajtott 2009. évi módosítások késéssel történő tagállami átültetésével kapcsolatban, és felhívja a figyelmet a hírközlési belső piac felaprózottságára, melynek hátterében az említett keret 28 tagállamban történő eltérő végrehajtása áll;

2.  hangsúlyozza, hogy bár a keret jelentős előrelépéseket ért el céljai teljesítése terén, az uniós hírközlési piacot továbbra is külön egységekre darabolják fel a nemzeti határok, ami megnehezíti, hogy a vállalkozások és a polgárok teljes körűen részesüljenek az egységes piac előnyeiből;

3.  úgy véli, hogy az innováció, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása, valamint a végfelhasználók számára versenyképes árak biztosítása kizárólag a nagy sebességű, szélessávú szolgáltatások terén megvalósuló versenyképes európai piac kiépítésével képzelhető el;

4.  úgy ítéli meg, hogy a következő felülvizsgálatnak a keret további fejlesztésére kell törekednie a hiányosságok kezelése, valamint a piaci, társadalmi és technológiai fejlődés és a jövőbeli trendek figyelembevétele céljából;

5.  megállapítja, hogy a teljes szabályozási keret felülvizsgálata során a következő szempontokat kell megfontolni:

     i. az egyetemes szolgáltatási kötelezettség régóta esedékes felülvizsgálata, beleértve a szélessávú internet-hozzáférés tisztességes áron történő biztosítására irányuló kötelezettséget válaszul a digitális szakadék csökkentésének sürgős szükségességére, mérsékelve ezáltal az állami támogatással kapcsolatos iránymutatások által előírt korlátozásokat;

     ii. a nemzeti szabályozó hatóságok minden olyan kérdéssel kapcsolatos illetékessége, amelyekkel a keret foglalkozik, ideértve a spektrumot is; ennek megfelelően a tagállamok nemzeti szabályozó hatóságaira ruházott hatáskörök és a nemzeti szabályozó hatóságokra vonatkozó függetlenségi követelmény hatóköre;

     iii. a nemzeti szabályozó hatóságok és a nemzeti versenyhatóságok közötti együttműködés;

     iv. a (keretirányelv 12. cikke szerinti) hálózat-hozzáféréssel kapcsolatos kölcsönös kötelezettségek, mivel egyes tagállamokban a nemzeti szabályozó hatóságok nem kaptak ilyen szabályozási hatásköröket;

     v. a(z) (keretirányelv 14. cikke szerinti) átviteli hatásokra és a (keretirányelv II. melléklete szerinti) közös erőfölényre vonatkozó szabályok, mivel a 2009. évi módosítások ellenére a nemzeti szabályozó hatóságok még mindig nehéznek találják ezen eszközök használatát;

     vi. a piac-felülvizsgálati eljárások;

     vii. a hagyományos szolgáltatók által kínált szolgáltatásokkal teljes mértékig helyettesíthető szolgáltatások hatása; bizonyos esetekben szükség van a keret technológiai semlegességének hatókörével kapcsolatos kérdések, csakúgy, mint az „információs társadalmi szolgáltatások” és az „elektronikus hírközlési szolgáltatások” körébe tartozó szolgáltatások között fennálló dichotómia tisztázására;

     viii. az idejétmúlt szabályozás megszüntetésének szükségessége;

     ix. a szabályozás enyhítése, amennyiben egy piacelemzés kimutatja, hogy az érintett piac valóban a verseny szabályai szerint működik és megvannak a piacon a kiterjesztett felügyelet módszerei és eszközei;

     x. beszámolási lehetőség biztosítása a nemzeti szabályozó hatóságok számára a megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos kötelezettségek és jogorvoslati lehetőségek terén szerzett tapasztalataikról;

     xi. a 7./7a. cikkben említett eljárások (közös szabályozás) hatékonysága és működése: habár mind a Bizottság, mind a BEREC azt állítja, hogy ezek összességében megfelelő egyensúlyt biztosítanak, a Bizottság szerint a nemzeti szabályozó hatóságok bizonyos esetekben nem igazították ki, illetve túl későn fogadták el szabályozási intézkedéseiket, a BEREC pedig a szűk határidőkkel kapcsolatban fogalmazott meg panaszt;

     xii. olyan helyzet, amikor az eljárás II. szakasza nem teljesíthető, mert a szabályozó hatóság visszavonta intézkedéstervezetét, vagy nem javasol korrekciós intézkedést az adott piacon tapasztalt problémára, amely esetben az egyetlen megoldás a kötelezettségszegési eljárás: mindkét esetben olyan megoldás megléte, amelynek alapján megfelelő, 7./7a. cikk szerinti eljárás folytatható le;

     xiii. a 19. cikkben említett eljárás hatékonysága és működése: a Bizottság eddig két ízben élt a 19. cikk szerinti hatásköreivel (az újgenerációs hozzáférési hálózatokról szóló 2010. szeptemberi ajánlásában és megkülöböztetésmentességről és költségszámítási módszerekről szóló ajánlásában); mivel a 7./7a. cikkben megfogalmazott eljárással ellentétben a 19. cikk szerinti eljárásnak nincs meghatározott időkerete, a Bizottság és a BEREC közötti szabályozási párbeszéd kevésbé volt zökkenőmentes: a BEREC a véleménye elkészítésére kapott határidő rövidsége miatt panaszkodott, a Bizottság pedig egyes nemzeti szabályozó hatóságok együttműködési hajlandóságának hiányára a tervezetkidolgozási és végrehajtási időszakban;

     xiv. a páneurópai szolgáltatók és üzemeltetők, figyelembe véve a keretirányelv 15. cikkének (4) bekezdésében említett (fel nem használt) rendelkezést, amely szerint a Bizottság tagországok közötti piacokat határozhat meg; jobban kell összpontosítani arra, hogy verseny keretében nyújtsák az uniós vállalkozások számára a hírközlő szolgáltatásokat, valamint hogy Unió-szerte ténylegesen és következetesen alkalmazzák az üzleti szintű jogorvoslati megoldásokat;

xv. tagországok közötti piacok meghatározása, első lépésként legalább az üzleti szolgáltatások tekintetében; annak lehetővé tétele, hogy a szolgáltatók jelezhessék a BEREC felé, hogy ilyen piacokat kívánnak kiszolgálni, valamint az ilyen piacokat kiszolgáló szolgáltatók BEREC általi felügyelete;

     xvi. a BEREC, valamint annak működése és illetékessége hatókörének kiterjesztése;

     xvii. a tartalmakhoz való hozzáférés szabadsága mindenki számára a keretirányelv 1. cikke (3a) bekezdésének megfelelően, valamint a 8. cikk (4) bekezdésének g) pontja alapján a hálózatsemlegesség;

     xviii. az érintett piacokkal kapcsolatos ajánlás;

     xix. berendezésekre, többek között a berendezések és operációs rendszerek összekapcsolására vonatkozó szabályozás;

xx. a közelmúltbeli globális fejlemények a kiberbiztonság és az informatikai kémkedés terén, valamint az európai polgárok elvárásai a magánélet elektronikus hírközlés és információs társadalmi szolgáltatások igénybevétele során való tiszteletben tartása vonatkozásában; és

xxi. az a tény, hogy az internet egy sor gazdasági és társadalmi tevékenység végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges infrastruktúrává vált;

6.  a felülvizsgálat főbb céljainak többek között a következőket tekinti:

     i. annak biztosítása, hogy a teljes mértékig helyettesítő szolgáltatásokra ugyanazok a szabályok vonatkozzanak; ezért figyelembe kell venni az elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak a keretirányelv 2. cikke c) pontja szerinti meghatározását;

ii. annak biztosítása, hogy a fogyasztók hozzáférjenek az internetkapcsolatok sebességére vonatkozó átfogó és érthető információkhoz annak érdekében, hogy összehasonlíthassák a különböző szolgáltatók által ajánlott szolgáltatásokat;

iii. a hosszú távon a hatékony beruházások fő ösztönzőjeként működő tényleges és fenntartható verseny további előmozdítása;

iv. a verseny fokozása a nagy sebességű, szélessávú szolgáltatások európai piacán;

     v. szilárd és fenntartható beruházási keret biztosítása;

     vi. harmonizált, következetes és hatékony alkalmazás biztosítása;

     vii. a páneurópai szolgáltatók fejlődésének előmozdítása és a határon átnyúló üzleti szolgáltatások megkönnyítése;

viii. annak biztosítása, hogy a keret megfeleljen a digitális kor követelményeinek, és olyan internetes környezetet hozzon létre, amely a teljes gazdaságot támogatja; valamint

ix. a hírközlési belső piacokba vetett fogyasztói bizalom növelése többek között a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályozási keret végrehajtására irányuló intézkedések és az elektronikus hírközlés biztonságosságának a belső piacon történő növelésére irányuló intézkedések révén;

7.  úgy véli, hogy a valódi belső hírközlési piac megteremtésének ösztönzése és az Unió globális versenyképességének előmozdítása mellett a keret általános céljának továbbra is a fogyasztók és felhasználók számára előnyös ágazati verseny- és beruházási modell elősegítését kell tekinteni;

8.  hangsúlyozza, hogy a szabályozási keretnek egységesnek, az érintett területhez kapcsolódónak és hatékonynak kell maradnia;

9.  úgy véli, hogy az egységes keretnek a következetesség fenntartását és a szabályozási biztonság biztosítását kell szolgálnia a tisztességes és kiegyensúlyozott verseny biztosítása érdekében, amelyben az európai szereplők a legjobb esélyekkel indulnak; úgy véli, hogy a Bizottság által javasolt valamennyi előírás – ideértve az egységes európai engedélyezésről, a fogyasztói aspektusokról, valamint a spektrumárverésekre vonatkozó technikai intézkedésekről szóló előírásokat – fontos szerepet játszhat az egységes hírközlési piac kiépítésében, ugyanakkor e célkitűzés fényében kell értékelni őket; úgy véli, hogy a keret felülvizsgálatára irányuló, e dokumentumban szorgalmazott eljárást előrelépésnek kell tekinteni az Unió digitális gazdasága felé, ezért egyesítő jellegű és megtervezett megközelítést kell érvényesíteni a kidolgozása során;

10. hangsúlyozza, hogy az információ küldési, átviteli és fogadási szakaszban való, megkülönböztetésmentes kezelése elengedhetetlen az innováció ösztönzéséhez és a piacra lépési korlátok megszüntetéséhez;

11. hangsúlyozza, hogy az adatforgalom irányítása felveti a versenyellenes és diszkriminatív magatartás lehetőségét; ezért felhívja a tagállamokat a hálózatsemlegesség bármi módon történő megsértésének kiküszöbölésére;

12. megjegyzi, hogy azok a rendelkezések, amelyek a szolgáltatások versenyellenes letiltása vagy korlátozása esetén lehetővé teszik a nemzeti szabályozó hatóságok számára a szolgáltatás minőségére irányuló utasítások kiadását, valamint a szerződések nagyobb átláthatósága hatékony eszközök annak biztosítására, hogy a fogyasztók hozzáférhessenek és igénybe vehessék az általuk választott szolgáltatásokat;

13. hangsúlyozza, hogy a végponttól végpontig garantált szolgáltatásminőséghez (QoS) kapcsolódó forgalom-rangsorolás és az ún. „best effort” alapú szolgáltatások egyidejű jelenléte veszélyeztethetik a hálózatsemlegesség elvét; felhívja a Bizottságot és a szabályozókat, hogy kísérjék figyelemmel ezeket a trendeket, és adott esetben alkalmazzák azokat a szolgáltatásminőségre irányuló kötelezettségre vonatkozó eszközöket, amelyeket az egyetemes szolgáltatásról és a felhasználói jogokról szóló irányelv 22. cikke ír elő; szükség esetén felszólít további uniós jogalkotási intézkedések megfontolására;

14. hangsúlyozza, hogy az innováció ösztönzése, a felhasználók választási lehetőségeinek kibővítése, a nagy sebességű elektronikus hírközlő infrastruktúrák kiépítési költségeinek csökkentése és a kiépítés hatékonyságának növelése érdekében fel kell tárni és a fogyasztóknak fel kell kínálni különböző intézkedéseket és az összes rendelkezésre álló technológiát, megakadályozva ezáltal a szolgáltatás romlását, a hozzáférés letiltását, illetve a hálózati forgalom lassulását;

15. kiemeli, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak olyan szabályozási elvek, eljárások és feltételek alkalmazására kell törekedniük a spektrumhasználat tekintetében, amelyek nem akadályozzák az európai elektronikus hírközlő szolgáltatókat abban, hogy több tagállamban vagy Unió-szerte üzemeltessenek hálózatokat vagy nyújtsanak szolgáltatásokat;

16. meggyőződése, hogy a spektrumok jobb összehangolása és a spektrumhasználatra vonatkozó jogok tekintetében Unió-szerte közös elvek alkalmazása együttesen jó megoldást nyújtana a spektrumok rendelkezésre állásának kiszámíthatatlanságával kapcsolatos problémára, ösztönözve ezzel a beruházásokat és a méretgazdaságosságot;

17. hangsúlyozza, hogy az ösztönző kifizetések és/vagy a használati jog visszavonása a nem megfelelő rádióspektrum használata esetén fontos intézkedések lehetnének abból a célból, hogy elegendő összehangolt rádióspektrum szabaduljon fel a nagy kapacitású, vezeték nélküli szélessávú szolgáltatások fellendítése érdekében;

18. kiemeli, hogy a vezeték nélküli 4G és 5G szolgáltatások páneurópai árverése – amely az Unió teljes területét kollektívan kiszolgáló, korlátozott számú engedélyes részvételével zajlana – lehetségessé tenné a roaming alapjait kikezdő páneurópai vezeték nélküli szolgáltatások elindulását;

19. felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak sokkal nagyobb figyelmet az elektronikus hírközlés fogyasztói szempontjaira; hangsúlyozza, hogy az egész uniós piac gerincét a jól működő piacok, valamint a tájékozott és magabiztos fogyasztók képezik;

20. kiemeli, hogy mivel a fogyasztók egyre nagyobb mértékben a több szolgáltatást csomagban összekapcsoló szerződéseket részesítik előnyben, különösen fontos a szerződéskötést megelőző és a szerződési feltételek változásaival kapcsolatos naprakész tájékoztatásra vonatkozó követelmények teljesítésének szigorú betartása;

21. hangsúlyozza, hogy szigorítani kell a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó követelményeket a szolgáltatások korlátozása, a berendezések támogatása és az adatforgalom irányítása vonatkozásában; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák a félrevezető reklámozás tilalmának következetes érvényesítését;

22. kiemeli, hogy a tartalmak csomagban történő értékesítése akadályozhatja a szolgáltatóváltást, és kéri a Bizottságot és a BEREC-et, hogy vizsgálják meg e jelenség esetleges versenyt gátló kihatásait;

23. megjegyzi, hogy vannak olyan esetek, amikor a szolgáltatók korlátozzák a fogyasztók mobiltelefonjainak az internetes kapcsolat megosztását lehetővé tevő funkcióját („tethering”, azaz internethez csatlakozás a mobiltelefon routerként/hotspotként való használata révén) annak ellenére, hogy a fogyasztói szerződés korlátlan adatforgalmat ígér; ezért kéri a Bizottságot és a BEREC-et, hogy vizsgálják meg, megvalósul-e ilyen esetekben a megtévesztő reklámozás ténye annak fényében, hogy a reklámozás terén fennáll a fokozott egyértelműség követelménye;

24. megállapítja, hogy egy dinamikus piacon fontos a szolgáltatóváltás és a könnyű számhordozhatóság, valamint a szerződések átláthatósága és a fogyasztók tájékoztatása a szerződési feltételek változásairól; sajnálja, hogy a számhordozhatóságra vonatkozó célkitűzéseket nem sikerült megvalósítani, és cselekvésre szólítja fel a Bizottságot és a BEREC-et;

25. támogatja azokat a tagállamokat, amelyek végrehajtották a fogyatékossággal élő felhasználók részére egyenértékű hozzáférést biztosító szigorított követelményeket, és felszólít minden tagállamot, hogy kövessék e példát; felhívja a BEREC-et, hogy segítse a fogyatékkal élő felhasználók hozzáférését, és mozdítsa elő a rájuk vonatkozó külön rendelkezések alkalmazását;

26. elismeréssel nyilatkozik arról, hogy minden tagállam bevezette a 112 egységes segélyhívó számot; kéri, hogy csökkentsék a hívó helyzetének beazonosításához és a válaszintézkedéshez szükséges időt; megjegyzi, hogy számos tagállam már kifejlesztett olyan technológiákat, amelyek szinte azonnal beazonosítják a híváskezdeményezés helyét;

27. üdvözli a Bizottság által a 116 segélyszám gyakorlati megvalósítása terén végzett munkát, különösen az eltűnt gyermekek bejelentésére szolgáló (116-000) segélyhívószám bevezetését; e segélyhívószámok szélesebb körű ismertségének előmozdítására szólítja fel a Bizottságot;

28. megjegyzi, hogy a Bizottság lemondott a páneurópai telefonszámozási rendszerre vonatkozó célkitűzéséről;

29. hangsúlyozza a széles sávú internethez való egyetemes hozzáférés bevezetése terén elért jelentős eredményeket, megjegyezve ugyanakkor, hogy az elért haladás nem egyenletes; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az új hálózati kapacitásba történő magánbefektetések növelése – és közberuházások alkalmazása – révén törekedjenek a digitális menetrend célkitűzéseinek elérésére;

30. hangsúlyozza, hogy az egyre növekvő adatmennyiség, a spektrumforrások korlátozott rendelkezésre állása, valamint a technológiák, berendezések és tartalmak konvergenciája intelligens adatforgalmi irányítást tesz szükségessé és különböző terjesztési módszereket, mint például a digitális földfelszíni műsorszórás és a vezeték nélküli széles sávú hálózatok közötti együttműködést;

31. hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálatot valamennyi érdekelt fél bevonásával folytatott széles körű konzultáció és minden probléma alapos elemzése alapján kell elvégezni;

32. felhívja ezért a Bizottságot, hogy kezdeményezze a teljes keret következő felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a következő parlamenti ciklusban megfelelő vitára kerüljön sor;

33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  SWD(2013)217, A digitális menetrend eredménytáblája, 43. o.

INDOKOLÁS

A Bizottság 2007 novemberében ismertette az elektronikus hírközlésről szóló uniós keret módosítására irányuló legfrissebb javaslatait. A Parlament és a Tanács két évvel később, hosszú és megerőltető tárgyalásokat követően 2009 novemberében fogadta el a felülvizsgált keretet. A nemzeti jogba való átültetés határideje 2011. május 25-én, a keret elfogadása után 18 hónappal járt le. Ennek ellenére csak néhány tagállam ültette át a szabályokat a határidő lejárta előtt, az utolsó tagállam a teljes átültetést csak 2013 januárjában teljesítette.

Habár a Bizottság köteles rendszeresen felülvizsgálni a keretet, és a közelmúltban kifejezte a keret két szerves részének felülvizsgálata iránti elhatározását (a 2002/58/EK elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv és az érintett piacokról szóló ajánlás), azonban ez idáig nem jelentette be a keret teljes felülvizsgálatának szándékát.

A Bizottság javaslata után hat évvel az az első megállapítás tehető, hogy az elektronikus hírközlés belső piaca még mindig kialakításra vár; nincs például páneurópai közvetítő. Habár úgy vélem, egységes piacra szükség van, a csomag elsődleges célja az ágazat szabályozási biztonságának megteremtése volt, ezért azt átfogóbb keret részének kell tekinteni, vagyis olyan eszköznek, amely mind a beruházások, mind a verseny előmozdításához és összehangolásához szükséges feltételeket megteremtheti, és ennélfogva hatással van a polgárok életére.

A keret hatékonyságát ezért az eddig elért eredmények alapján kell értékelni, és az első megválaszolásra váró kérdésnek azt kell tekinteni, hogy a csomag elfogadása után miért maradt el a beruházások elvárt szintje.

Figyelembe véve a gazdasági válságot, a társadalmi környezetet és ezen ágazat növekedési és munkahely-teremtési potenciálját, a Bizottságnak azt kellene racionális stratégiának tekinteni, hogy a keret maga nem ad választ minden ágazati problémára, és hogy számos más különféle jogszabály is hatással van az ágazat szereplőire.

Éppen ezért sajnálatos, hogy még mindig a Bizottságra várunk, hogy az a különböző szempontok, például az adatvédelem, a fogyasztói kérdések, a beruházások és a verseny, az állami támogatással kapcsolatos iránymutatások stb. tekintetében valamiféle kapcsolatot alakítson ki.

A digitális stratégiáért felelős biztos meglepő módon a közelmúltban jelentette be azzal kapcsolatos szándékát, hogy a „valóban egységes piac” – vagyis a 2007-ben megfogalmazott javaslatokban előirányzott, az elektronikus hírközlés belső piaca – megteremtése érdekében 2014 húsvétjáig „teljes, végleges” jogalkotásijavaslat-csomagot indítson útjára.

Ha jól értelmezem a Bizottság jelenlegi álláspontját, összességében véve szimpatizálok az egységes európai útlevél ötletével (továbbá a felügyeletet, az adódömpinget, valamint a fogyasztó-, munka- és adatvédelmet érintő szükséges kísérő intézkedésekkel), valamint a spektrumkiosztás és -árverések nagyobb mértékű harmonizációjával, amelyek célja az Unió-szerte elfogadott megközelítés előmozdítása, és a korábbi hibák, például a rádióspektrum-szolgáltatásokért kifizetett árral kapcsolatos hibák elkerülése. Természetesen a hálózatsemlegesség elgondolásának továbbfejlesztését, és végső soron kötelezően alkalmazandó jogszabályokba történő foglalását is támogatom. Véleményem szerint azonban ezek a kérdések bonyolult és érzékeny témákat érintenek, és átfogó konzultációt és elemzést tesznek szükségessé, ezért nem tartanám helyénvalónak, ha külön-külön kerülnének a társjogalkotók elé. A szabályok nem változhatnak folyton. Ehelyett azt javaslom, hogy az ebben a jelentésben meghatározott kérdések és egyéb szempontok a keret következő átfogó felülvizsgálatának részét képezzék.

Bár a 2009. évi keret valóban világos és üdvözlendő előrelépéseket tartalmaz elődjéhez képest, például a nemzeti szabályozó hatóságok számára hatékony egységes szabályozási eszközöket nyújt, úgy vélem, hogy elfogadása óta új kihívások merültek fel az új működőképes modell létrehozásával párhuzamosan, amelyek új technológiák, új szereplők és üzleti modellek, valamint új fogyasztói igények és elvárások megjelenéséből erednek.

Ide tartozik az új generációs hozzáférés (beleértve a Bizottság újgenerációs hozzáférési hálózatokról szóló ajánlását), a rádióspektrum-politika, a hálózatsemlegesség és a kiberbiztonság kérdése. Szeretném kifejezni aggályomat a Bizottság azon új keletű törekvésével kapcsolatban, hogy esetenként új javaslatokban (például a költségszámításról és megkülönböztetésmentességről szóló ajánlástervezet) fogalmaz meg részletes korrekciós intézkedéseket, és úgy tűnik, hogy hajlamos a szabályalkotók helyébe lépni. Új javaslat kiadása előtt a Bizottságnak ajánlott lenne azonosítani a jogszabályi hiányosságokat, közös célokat meghatározni, és azok megvalósításához átfogó, formális, nyilvános konzultációkat szervezni.

Következésképpen elvártam volna a Bizottságtól, hogy tekintsen el a szabályozás túlzottan szigorú értelmezésétől, kezelje dinamikusabban a kérdést, és a keretben már rendelkezésre álló eszközök hatékonyabb használatával kapcsolatban javasoljon intézkedéseket teljesen új kezdeményezés helyett, amelynek elfogadása szinte lehetetlennek tűnik a jogalkotási időszak lezárulta előtt. Mindezek mellett ez a kései javaslat még nagyobb bizonytalanságot eredményez, és ennélfogva csökkenti a beruházási kedvet.

Ezért üdvözlöm a keret mérlegre tételének lehetőségét és annak szemügyre vételét, hogy a Bizottság milyen álláspontot képvisel a 2009-ben már terítéken levő, de konszenzus hiányában csak érintőlegesen tárgyalt kérdések tekintetében.

Spektrum

A spektrum kérdését illetően a keret mérsékelt technológiai és szolgáltatási semlegességi elvet javasolt, és kezdeményezte az első rádióspektrum-politikai program létrehozását, amely ezt követően frekvenciahasználati leltár kidolgozását írta elő a tagállamok számára. Ez lehetőséget kínált a Bizottság számára, hogy nagyobb szerepet kapjon a spektrumot illetően, amihez azonban a következő feltétel társult: igazolnia kellett, hogy képes e terület koordinálására, és európai hozzáadott értéket képviselni. Néhány év elteltével azonban még mindig valódi páneurópai szolgáltatásokra várunk, és az ígért leltár is várat magára.

Hálózatsemlegesség

Az elhíresült 138. módosítást övező tárgyalások eredményeképpen a Bizottság vállalta, hogy fellép a tartalomdiszkrimináció és a hálózatsemlegesség tekintetében. A szabályalkotók hatalmas erőfeszítéseket tettek olyan kérdések azonosítása érdekében, mint a tiltott tartalom és a szolgáltatások nem megfelelő minősége, a Bizottság azonban még mindig nem tett semmit e súlyos probléma megoldása érdekében egy nem túl meggyőző közleménytől eltekintve, amelynek témája az átláthatóság és az internetszolgáltatók közötti váltás megkönnyítése volt.

Mint ahogy azt már korábban említettem, a hálózatsemlegesség témáját átfogó konzultáció és alapos mérlegelés tárgyává kell tenni; nem kockáztathatjuk, hogy a polgárok alapvető jogaival kapcsolatos vita elmaradjon, és ragaszkodni fogok ahhoz, hogy puszta iránymutatásoknál további előrelépésekre kerüljön sor, amelyek eredményeképpen valódi kötelező erejű eszköz jöjjön létre.

„Over-the-top” szolgáltatók

A jogi keret és különösen az engedélyezési irányelv 10. cikke elsősorban az üzemeltetőkre helyezi a hangsúlyt, a hírközlési környezet azonban más, például „over-the-top” szereplőkkel is bővült. A keretirányelv 2. cikkének c) pontja ezenkívül kifejezetten kizárja az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy fontos lenne az „over-the-top” szolgáltatókra is kiterjeszteni a hagyományos szolgáltatókra vonatkozó szabályozást a tartalom, a hozzáférés, illetve az adatvédelem tekintetében, ha már a keret hatókörébe jelenleg is tartozó szolgáltatókéhoz hasonló szolgáltatásokat kínálnak.

Egyetemes szolgáltatás

Annak ellenére, hogy a 2009. évi keret felszólított az új technológiai fejlemények integrálását célzó egyetemes szolgáltatási kötelezettség felülvizsgálatára, a Bizottság ez ideáig nem tett közzé semmilyen tervet ebben a kérdésben. Még egyszer szeretném felkérni a Bizottságot, hogy tegyen olyan javaslatot, amely figyelembe veszi a digitális szakadék csökkentésének szükségességét, és feloldja az állami támogatással kapcsolatos felülvizsgálandó iránymutatások által előírt korlátozásokat.

Barangolás (roaming)

A barangolás szolgáltatás bizonyos tekintetben politikai problémát jelent. Habár ezzel a kérdéssel a távközlési csomag nem foglalkozott, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez szükséges lenne, úgy tűnik, hogy néhány döntéshozó támogatná egy új változat azonnali közzétételét.

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a barangolásról szóló hatályos rendelet elfogadására tavaly került sor, amely a közvetítőkkel kapcsolatban számos strukturális intézkedést fogalmaz meg a verseny ösztönzése, és ennélfogva a barangolási díjak nemzeti szintű díjszabással egyenértékűvé tételére. A rendelet felülvizsgálatát 2016-ban kell végrehajtani. Még a legjobb szándékkal nézve is meglepő lenne, ha a Bizottság most az általa alig egy évvel ezelőtt ellenzett, mind a Parlament, mind a Tanács által tárgyalt és visszautasított nézetekkel összhangban álló javaslatokat terjesztene elő. Teljes mértékben támogatom a barangolási díjak megszüntetését, ahogyan azt a képviselőcsoportom javasolta a barangolásról szóló rendelet tavalyi felülvizsgálatában, most azonban bíznunk kell abban, hogy a Bizottság által javasolt, a Parlament által továbbgondolt és a tavalyi új rendeletben előírt rendszer működőképes – ebben a helyzetben a barangolásról szóló rendelet (amely az átfogó felülvizsgálat során továbbgondolható és áttekinthető) 2016-ban esedékes felülvizsgálatáig előirányzott szabályozási biztonságnak és következetességnek kell elsőbbséget élveznie, hacsak a Bizottság nem igazolja, hogy tavaly tévedett, és a további változtatás több előnnyel járna, mint hátránnyal. Az elektronikus hírközlés belső piaca nem csak a barangolásra van hatással.

Saját kezdeményezésű „minikonzultációt” folytattam, hogy átfogóbb képet kapjak ezekről a kérdésekről. Számos kérdést tettem fel a BEREC-nek és a Bizottságnak, hogy ismertessék velem és más képviselőkkel aktuális álláspontjukat. Válaszaik az ITRE weboldalán, a következő hivatkozáson érhetők el:

http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/organes/itre/itre_20130619_0900.htm.

Kifejezetten érdekesnek találom a BEREC bizonyos észrevételeit, egyebek között a következőket:

· a hírközlési ágazatban 2009 óta tapasztalható méretbeli és sebességbeli változások, például az új technológiák, új szereplők és üzleti modellek megjelenése, valamint a hálózatok, szolgáltatások, alkalmazások és tartalom egyre nagyobb konvergenciája új kihívásokkal járnak, ezért figyelembe kell venni a hatásukat a jövőben és a keret következő felülvizsgálata tekintetében;

· szilárd és egységes, a beruházásokat és versenyt ösztönző keretre van szükség, többek között a vélhetően versenyellenes, ám jelenleg nehezen kezelhető magatartás (például a közös erőfölény) elleni fellépés előmozdítása révén;

· szükség van a nemzeti szabályozó hatóságok nagyobb mértékű bevonására például a spektrum terén, a függetlenség iránti követelményük kiszélesítésére, szakértelmük fenntartására a költségvetés-megszorítások során is, valamint a nemzeti szabályozó hatóságok és a versenyhatóságok közötti koordinációra;

· javítani kell a hatáskörökön, az eljárásokon és a BEREC, valamint a Bizottság közötti együttműködésen, többek között azáltal, hogy a Bizottságnak új javaslatok előterjesztése előtt intenzívebben és rendszeresebben kell konzultálnia a testülettel, mivel ez a lehetőség adott, a Bizottság azonban nem él vele teljes mértékben;

· az egyetemes szolgáltatási kötelezettség (ez olyan kérdés, amellyel az IMCO-nál dolgozó kollégáim fognak foglalkozni);

· a nem kölcsönös és kölcsönös szabályozás szerepe és fontossága, különösen a nemzeti szabályozó hatóságok tekintetében;

· az érintett piacok és a szabályozás enyhítésének kérdése;

· például a telefonkészülékek bonyolult kérdése, mivel ezek gyakran olyan szolgáltatáscsomagokkal együttesen érhetők el, amelyekhez a felhasználók kötve vannak.

Különös tekintettel a beruházások és a nagyon nagy sebességű hálózatok elterjedésére, szeretném hangsúlyozni, hogy eltekintve a Tanácsnak az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz költségvetésének jelentős mértékű csökkentésére irányuló nem túl szerencsés javaslatától a távközlési infrastruktúrák elterjedését ösztönző beruházások serkentése csaknem olyan fontos, mint a meglévő hálózatok szabályozása, és az uniós koordináció hiánya nagyon kedvezőtlen következményekkel járhat a jövőre nézve.

Összességében úgy vélem, hogy az aktuális keret alapjául szolgáló eddigi elektronikus hírközlési szabályozás megfelelően működött, dinamikus piacot hozott létre, és jelentős előnyöket nyújtott a fogyasztók és más felhasználók számára. Ahogy azonban korábban említettem, számos aktuális kérdés vár megfontolásra a keret következő felülvizsgálata során. Ez nem azt jelenti, hogy a keret hibás, hanem jelzi az ágazatban tapasztalható fejlődés léptékét.

Végezetül lehetővé kell tenni, hogy a keret vonatkozásában előrelépések történjenek. Mint ahogy azt a 2009. évi felülvizsgálatot övező tárgyalások során is többször említettem, nem forradalmat kell végbevinni, hanem fejlődést kell elérni. Fejlődés alatt azt értem, hogy meg kell határozni a fejlesztésre váró területeket, és alkalmazható megoldásokat kell találni, valamint kompromisszumra kell törekedni a több egymással versengő szempont között. Ez a feladat óriási gazdasági jelentőséggel bír, és rendkívüli – jó vagy rossz – hatással lehet a polgárok életére nézve. Alapos vita és elemzés tárgyát kell képeznie.

A Bizottság már a 2007. évi javaslataiban is megfogalmazott bizonyos célokat a keret felülvizsgálatára vonatkozóan. Ezek a célok még mindig nem teljesültek: továbbra is szükség van a spektrum hatékonyabb kezelésére; ott, ahol szükség van szabályozásra, az hatékony és egyszerű legyen, valamint az elektronikus hírközlés belső piaca is kialakításra vár. 2007 óta újabb kérdések merültek fel a hírközlési ágazatban tapasztalható méretbeli és sebességbeli változások, valamint a felhasználói igények nyomán. Ezek egy részét a fentiekben kifejtettem. El kell kerülni ezenkívül a szétaprózottságot – mind a tagállamokban alkalmazott különböző szabályok, mind a keret tekintetében jellemző heterogén intézkedéseket illetően. Egy jól átgondolt, az aktuális rendszerre épülő keretnek önmagában is meg kell határoznia azokat az elveket, szabályokat és eszközöket, amelyek alkalmasak e fontos kérdések kezelésére.

VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (9.9.2013)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keretről szóló végrehajtási jelentésről
(2013/2080(INI))

A vélemény előadója: Malcolm Harbour

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. egyetért azzal, hogy a jelentésben szereplő kérdésekkel nem egyenként, hanem a teljes keret – többek között az egyetemes szolgáltatási irányelv – széles körű konzultációs folyamaton és mélyreható elemzésen alapuló, átfogó felülvizsgálatának összefüggésében kell foglalkozni, valamint hogy a Bizottságnak már most a teljes keret következő felülvizsgálatát kellene kezdeményeznie annak érdekében, hogy a következő jogalkotási ciklusban megfelelő vitára kerüljön sor;

B.  osztja azt a nézetet, hogy az elért eredmények dacára az Európai Unió csak kis lépéseket tesz az európai digitális menetrendben meghatározott szélessávval kapcsolatos célkitűzések határidőn belüli megvalósítása érdekében;

1.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak kiemeltebb szerepet az elektronikus hírközlés fogyasztói szempontú vonatkozásainak; hangsúlyozza, hogy az uniós piac gerincét a jól működő piacok, valamint a tájékozott és bizalomteljes fogyasztók képezik;

2.  kiemeli, hogy mivel a fogyasztók egyre nagyobb mértékben a több szolgáltatást csomagban összekapcsoló szerződéseket részesítik előnyben, különösen fontos a szerződéskötést megelőző és a szerződésről szóló naprakész tájékoztatásra vonatkozó követelmények teljesítésének szigorú betartása;

3.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó követelményeket a szolgáltatások korlátozása, a berendezések támogatása és az adatforgalom vonatkozásában, és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy következetesen érvényesítsék a félrevezető reklámozás tilalmát;

4.  hangsúlyozza, hogy az adatforgalom irányítása felveti a versenyellenes és diszkriminatív magatartás lehetőségét, ezért a hálózatsemlegesség bármi módon történő megsértésének kiküszöbölésére hívja fel a tagállamokat;

5.  hangsúlyozza, hogy a minőség biztosítása a szolgáltatások fontossági sorrendjének megállapítása során, illetve a legjobb teljesítésre irányuló erőfeszítések veszélyeztethetik a hálózatsemlegesség elvét; felhívja a Bizottságot és a szabályozókat, hogy kísérjék figyelemmel ezeket a tendenciákat, és adott esetben mozgósítsák azokat a szolgáltatásminőségre irányuló kötelezettségre vonatkozó eszközöket, amelyeket az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/77/EK irányelv 22. cikke ír elő, és amennyiben szükséges, vegyenek fontolóra további uniós jogalkotási intézkedéseket;

6.  kiemeli, hogy a tartalom csomagban történő értékesítése akadályozhatja az átállást, és kéri a Bizottságot és az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületét (BEREC), hogy e tekintetben vizsgálja meg a versenyellenesség esetleges felmerülését;

7.  megjegyzi, hogy vannak olyan esetek, amikor a szolgáltatók korlátozzák a fogyasztók mobiltelefonjainak az internetes kapcsolat megosztását lehetővé tevő funkcióját („tethering”, azaz internethez csatlakozás mobiltelefon routerként/hotspotként való használata segítségével) annak ellenére, hogy a fogyasztói szerződés korlátlan adatforgalmat ír elő; felszólítja ezért a Bizottságot és a BEREC-et, hogy e tekintetben vizsgálják meg a megtévesztő reklámozás esetleges felmerülését, illetve az egyértelműbben megfogalmazott feltételek szükségességét e tekintetben;

8.  megállapítja, hogy egy dinamikus piacon fontos az átállás és a könnyű számhordozhatóság, valamint a szerződések átláthatósága és a fogyasztók tájékoztatása a szerződésmódosításokról; sajnálja, hogy a számhordozhatóságra vonatkozó célkitűzéseket nem sikerült megvalósítani, és cselekvésre szólítja fel a Bizottságot és a BEREC-et;

9.  támogatja azokat a tagállamokat, amelyek végrehajtották a fogyatékkal élő felhasználók részére egyenértékű hozzáférést biztosító megerősített követelményeket, és felszólít minden tagállamot, hogy kövessék e példát; felhívja a BEREC-et, hogy a fogyatékkal élő felhasználók hozzáférését és a rájuk vonatkozó rendelkezéseket hatékonyabban támogassa;

10. megjegyzi, hogy azok a rendelkezések, amelyek a szolgáltatásokhoz való hozzáférés versenyellenes megakadályozása vagy korlátozása esetén lehetővé teszik a nemzeti szabályozó hatóságok számára a szolgáltatásminőségre irányuló beavatkozást, valamint a szerződések nagyobb átláthatósága hatékony eszközök annak biztosítására, hogy a fogyasztók hozzáférhessenek és igénybe vehessék az általuk választott szolgáltatásokat;

11. elismeréssel nyilatkozik arról, hogy minden tagállam bevezette a 112 egységes segélyhívó számot; kéri, hogy csökkentsék a hívó helyzetének beazonosításához és a válaszadáshoz szükséges időt; kiemeli, hogy számos tagállam már kifejlesztett olyan technológiákat, amelyek szinte azonnal beazonosítják a híváskezdeményezés helyét;

12. üdvözli a Bizottság által a 116 segélyszám gyakorlati megvalósítása terén végzett munkát, különösen az eltűnt gyermekek bejelentésére szolgáló (116 000) segélyhívószám bevezetését; e segélyhívószámok jobb népszerűsítésére szólítja fel a Bizottságot;

13. megjegyzi, hogy a Bizottság lemondott a páneurópai telefonszámozási rendszerre vonatkozó célkitűzéséről;

14. hangsúlyozza a széles sávú internethez való egyetemes hozzáférés bevezetése terén elért jelentős eredményeket, megjegyezve ugyanakkor, hogy az elért haladás nem egyenletes; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az új hálózati kapacitásba történő magánbefektetések növelése – és közberuházások alkalmazása – révén törekedjenek a digitális menetrend célkitűzéseinek elérésére.

15. hangsúlyozza, hogy az innováció ösztönzése, a felhasználók választási lehetőségeinek kibővítése, a nagy sebességű elektronikus hírközlő infrastruktúrák kiépítési költségeinek csökkentése és a kiépítés hatékonyságának növelése érdekében fel kell tárni és a fogyasztóknak fel kell kínálni különböző intézkedéseket és az összes rendelkezésre álló technológiát, megakadályozva ezáltal a szolgáltatásminőség romlását, a hozzáférés letiltását, illetve a hálózati forgalom lassulását;

16. hangsúlyozza, hogy az egyre növekvő adatmennyiség, a spektrumforrások korlátozott rendelkezésre állása, valamint a technológiák, berendezések és tartalmak konvergenciája intelligens adatforgalmi irányítást tesz szükségessé és különböző terjesztési módszereket, mint például a digitális földfelszíni műsorszórás és a vezeték nélküli szélessávú hálózatok közötti együttműködést.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	5.9.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	25 1 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Claudette Abela Baldacchino, Adam Bielan, Preslav Borissov, Birgit Collin-Langen, Malcolm Harbour, Philippe Juvin, Franz Obermayr, Sirpa Pietikäinen, Phil Prendergast, Zuzana Roithová, Heide Rühle, Andreas Schwab, Catherine Stihler, Emilie Turunen, Barbara Weiler
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Ildikó Gáll-Pelcz, Liem Hoang Ngoc, María Irigoyen Pérez, Pier Antonio Panzeri, Olle Schmidt, Olga Sehnalová, Marc Tarabella, Wim van de Camp, Patricia van der Kammen
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Małgorzata Handzlik, Cornelis de Jong

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	26.9.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	50 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Josefa Andrés Barea, Jean-Pierre Audy, Zigmantas Balčytis, Ivo Belet, Bendt Bendtsen, Jan Březina, Maria Da Graça Carvalho, Giles Chichester, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Adam Gierek, Norbert Glante, Robert Goebbels, Fiona Hall, Jacky Hénin, Romana Jordan, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Angelika Niebler, Jaroslav Paška, Aldo Patriciello, Vittorio Prodi, Miloslav Ransdorf, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Amalia Sartori, Salvador Sedó i Alabart, Francisco Sosa Wagner, Konrad Szymański, Britta Thomsen, Patrizia Toia, Catherine Trautmann, Ioannis A. Tsoukalas, Claude Turmes, Marita Ulvskog, Adina-Ioana Vălean, Kathleen Van Brempt, Alejo Vidal-Quadras
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Francesco De Angelis, Elisabetta Gardini, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Eija-Riitta Korhola, Paweł Robert Kowal, Bernd Lange, Werner Langen, Marian-Jean Marinescu, Markus Pieper, Lambert van Nistelrooij
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Pier Antonio Panzeri, Britta Reimers