JELENTÉS az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémáiról

15.11.2013 - (2012/2078(INI))

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Roberto Gualtieri és Rafał Trzaskowski

Eljárás : 2012/2078(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A7-0372/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0372/2013

Viták :

PV 11/12/2013 - 8
CRE 11/12/2013 - 8

Szavazatok :

PV 12/12/2013 - 12.20
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0598

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémáiról

(2012/2078(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

– tekintettel az európai stabilitási mechanizmus létrehozásáról szóló szerződésre (ESM)[1],

– tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésre[2],

– tekintettel a „hatos csomagra”[3],

– tekintettel a „kettes csomagra”[4],

– tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5],

– tekintettel az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. május 22-i állásfoglalására[6],

– tekintettel az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökének „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című, 2012. december 5-i jelentésére[7],

– tekintettel „A valódi, szoros gazdasági és monetáris uniós tervezete – Európai vitaindító” című bizottsági közleményre[8],

– tekintettel az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, Bizottsághoz intézett ajánlásokkal ellátott, 2012. november 20-i állásfoglalására[9],

– tekintettel a gazdasági és monetáris unóra vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslatokról szóló 2013. május 23-i állásfoglalására[10],

– tekintettel az európai demokráciának a jövőbeli GMU keretében történő megerősítéséről szóló, 2013. június 12-i állásfoglalására[11],

– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

– tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0372/2013),

A. mivel a differenciálás az európai integráció lényeges jellemzője, és a fejlődés lehetővé tételének, valamint az egyenlőség – az egyenlő helyzetek egyenlő kezeléseként és az egymástól eltérő helyzetek egymástól eltérő kezeléseként értelmezett – elve tiszteletben tartásának eszköze;

B. mivel a tagállamok egy szűkebb csoportjával kezdődő, valamennyi tagállam előtt továbbra is nyitva álló és a Szerződésekbe való teljes integrációt célzó európai integráció elmélyítésében a differenciált integrációnak továbbra is az előfutár szerepét kell betöltenie;

C. mivel a differenciált integráció kétféle lehet: többsebességes, amelynek során az államok ugyanazt a célkitűzést eltérő menetrend szerint kívánják elérni, illetve többszintű, amelynek során az államok eltérő célkitűzésekben állapodnak meg;

D. mivel a differenciálás nem áshatja alá az uniós polgárságot, amely a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása, és amely lehetővé teszi, hogy a Szerződés hatályán belül az azonos helyzetben lévők állampolgárságuktól függetlenül egyenlő jogi bánásmódban részesüljenek;

E. mivel minden differenciálás tiszteletben tartja, és így megerősíti az európai jogrend egységét, valamint eredményességét és koherenciáját, az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint a belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozását és a belső piac működését;

F. mivel differenciálásra akkor kerülhet sor, ha az együttes fellépésre egy adott időpontban sincs lehetőség vagy az nem megvalósítható;

G. mivel a differenciálás beépült és mindig be is kell épülnie az Európai Unió egységes intézményi keretébe;

H. mivel a differenciált integráció során az EUSZ 5. cikke, illetve a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv értelmében tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét;

I. mivel a Szerződések a differenciált integrációra számos lehetőséget és eszközt kínálnak – ideértve a területi hatály korlátozásait, védzáradékokat, eltéréseket, kívülmaradási jogokat, belépési jogokat, megerősített együttműködést, valamint egyedi rendelkezéseket – azon tagállamokra vonatkozóan, amelyek pénzneme az euró, feltéve, hogy ezek az eszközök tiszteletben tartják az európai jogrend egységét, eredményességét és koherenciáját, valamint beépültek az egységes intézményi keretbe (a közösségi módszerbe);

J. mivel néhány tagállam elérte, hogy bizonyos uniós szakpolitikák tekintetében kívülmaradási jogot kapjon, a Szerződésekhez csatolt különféle jegyzőkönyvekben foglaltak szerint, ami veszélyeztetheti az európai jogrend egységét, eredményességét és koherenciáját;

K. mivel az EUMSZ 27. cikkének (2) bekezdése szerinti eltérések lehetővé teszik a tagállamok összességének címzett jogi aktuson belül az egyes tagállamok közötti differenciálást, de mindezt a belső piac működőképességének fokozatos kialakításának és biztosításának céljával;

L. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkének (4) és (5) bekezdése, 153 cikkének (4) bekezdése, 168 cikkének (4) bekezdése, 169. cikkének (4) bekezdése és 193. cikke olyan védzáradékokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik, hogy a tagállamok a tagállamok összességéhez címzett jogi aktus alkalmazási körén belül szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be;

M. mivel a megerősített együttműködés az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területen legalább kilenc tagállam részvételét követeli meg, lehetővé teszi, hogy a nem részt vevő tagállamok részt vegyenek a tanácskozásokban – de nem szavazhatnak–, és mindenkor minden tagállam számára nyitott;

N. mivel a megerősített együttműködési eljárás – végső megoldásként – lehetővé teszi, hogy a Tanács által minősített többséggel, a KKBP területén pedig egyhangúlag megadott felhatalmazást követően a tagállamok egy szűkebb csoportjára kötelező intézkedéseket fogadjanak el;

O. megjegyzi, hogy e mechanizmust már alkalmazzák a házasság felbontására vonatkozó európai uniós jog és az európai szabadalmi jog esetében, illetve az Európai Parlament és a Tanács adózási összefüggésben is elfogadta azt a pénzügyi tranzakciós adó létrehozása céljából;

P. mivel a közös kül- és biztonságpolitika terén az államok csoportosulásainak lehetősége nyílik konkrét feladatok vagy küldetések végrehajtására, illetve a közös biztonság- és védelempolitika terén a katonai képességekkel rendelkező államok központi állandó csoportjának létrehozását tervezik;

Q. mivel a korábbi időszakban a differenciált integráció formáját képezte a tagállamok egy szűkebb csoportja által 1986-ban aláírt Schengeni Megállapodás és az 1990-ben aláírt Schengeni Egyezmény, amely a közöttük lévő határellenőrzések helyébe lépett, a tagállamok egy szűkebb csoportja által aláírt, a szociálpolitikáról szóló 1991. évi megállapodás, amely a foglalkoztatás és a szociális jogok területén kibővíti a korábbi európai közösségi hatásköröket, és lehetővé teszi a minősített többségi szavazást, valamint a tagállamok egy szűkebb csoportja és Norvégia közötti, az adatcseréről és a terrorizmus elleni együttműködésről szóló 2005. évi Prümi Szerződés;

R. mivel a schengeni vívmányokat az Amszterdami Szerződéssel belefoglalták a Szerződésekbe, miközben kívülmaradási jogot biztosítottak az Egyesült Királyság, Írország és Dánia számára;

S. mivel az Egyesült Királyság és Írország bármikor kérheti a schengeni vívmányok egyes vagy valamennyi rendelkezése alkalmazásában való részvételt, és mivel Dániát továbbra is köti az eredeti Schengeni Megállapodás és Egyezmény;

T. mivel a Prümi Szerződést részben már belefoglalták az EU jogi keretébe;

U. mivel az Amszterdami Szerződéssel a szociálpolitikáról szóló megállapodást – kívülmaradási jogok nélkül – belefoglalták a Szerződésekbe;

V. mivel a Szerződések számos módon rendelkeznek a foglalkoztatás- és a szociális politikákról, amelyek lehetőségét még nem teljesen használták ki, különös tekintettel az EUMSZ 9., 151. és 153. cikkére, ugyanakkor általánosságban az EUMSZ 329. cikkére is; mivel ezért a Szerződés módosítása és a szubszidiaritás elvének sérelme nélkül nagyobb szociális konvergenciát lehet elérni;

W. mivel az Európai Stabilizációs Mechanizmus (ESM), valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (a „költségvetési paktum”) a Szerződéseken kívül, kormányközi keretek között jött létre;

X. mivel az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz és az ESM a nemzetközi jog alapján létrejött megállapodás, amelyet azon tagállamok kötöttek, amelyek pénzneme az euró;

Y. mivel a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés hatálybalépésétől számított legfeljebb öt éven belül, az annak végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján meg kell tenni a szükséges lépéseket az EUSZ-nek, illetve az EUMSZ-nek megfelelően, a nemzetközi jog alapján kötött, az Egyesült Királyság és a Cseh Köztársaság kivételével valamennyi tagállam által aláírt, stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés szövegének az Unió jogi keretébe való belefoglalása érdekében;

Z. mivel az Euro Plusz Paktumot, az Európa 2020 stratégiát és a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot be kell építeni az uniós jogba és azoknak ki kell kövezniük az utat a tagállamok gazdaságaira vonatkozó konvergenciakódex bevezetése számára;

AA. mivel a uniós jogi kereten kívüli azon nemzetközi megállapodásokat, amelyek célja a Szerződések célkitűzéseinek elérése, olyan végső eszközként használták a differenciált integrációhoz, amely előírja az érintett nemzetközi szerződés tartalmának a Szerződésekbe történő belefoglalására vonatkozó kötelezettséget;

AB. mivel a GMU az integráció terén minőségi lépést jelentett, amely az intézményeket és az eljárásokat egyaránt érintő többszintű irányítási modellt határoz meg;

AC. mivel egy tagállam, amennyiben úgy kívánja, állandó eltéréssel rendelkezik az euróövezethez való csatlakozás tekintetében (15. sz. jegyzőkönyv) és egy másik alkotmányos mentességet élvez (16. sz. jegyzőkönyv);

AD. mivel a monetáris politika terén az EKB-ra vonatkozó rendelkezések differenciálást írnak elő az intézményi struktúrán belül – amelyben a Kormányzótanács a fő döntéshozó szerv, és kizárólag azon tagállamokból áll, amelyek pénzneme az euró, valamint létezik az euróövezeten kívüli tagállamokat tömörítő Általános Tanács –, valamint a pénzügyi struktúrán belül – amely szerint az EKB tőkéjét az összes tagállam nemzeti központi bankja jegyzi (az EKB Alapokmányának 28.1. cikke), de az EKB tőkéjében jegyzett részesedésüket csak azon tagállamok nemzeti központi bankja fizeti be, amelyek pénzneme az euró (az EKB Alapokmányának 48.1. cikke);

AE. mivel az EUMSZ 127. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Tanácsot, hogy az EKB-t a hitelintézetek és – a biztosítóintézetek kivételével – az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban külön feladatokkal bízza meg, és amely jogalapul szolgál ahhoz a rendelethez, amely létrehozza az euróövezet egységes felügyeleti mechanizmusát és az EKB-val való szoros együttműködés létrehozásával rendelkezik az euróövezeten kívüli tagállamok önkéntes részvételéről;

AF. mivel az EUMSZ 139. cikke szerint az eltéréssel rendelkező tagállamokra nem alkalmazhatók a Szerződés egyes rendelkezései, és azokat nem illetik meg a kapcsolódó szavazati jogok;

AG. mivel az EUMSZ 136. és 138. cikke azon tagállamokra vonatkozóan, amelyek pénzneme az euró, az intézkedések elfogadására külön formát ír elő, amely szerint a tanácsi szavazásban csak az említett tagállamok képviselői vesznek részt, és amennyiben az eljárás megkívánja, a szavazásban az Európai Parlament egésze részt vesz;

AH. mivel az EUMSZ 136. cikkét a 121. cikk (6) bekezdésével összefüggésben már használták rendeletek elfogadására;

AI. mivel a kutatás, a technológiai fejlesztés és az űrtechnológia területén az EUMSZ 184. cikke a többéves keretprogramhoz kapcsolódó kiegészítő programokról rendelkezik, amelyekben esetlegesen csak a tagállamok egy szűkebb csoportja vesz részt, és amelyeket – az esetleges uniós részvételre is figyelemmel – a részt vevő tagállamok finanszíroznak, de amelyeket a Tanács egészének és az Európai Parlament egészének részvételével rendes jogalkotási eljárás keretében fogadnak el, az e kiegészítő programok által érintett tagállamok jóváhagyásával;

AJ. mivel a 966/2012/EU, Euratom tanácsi rendelet szerint a költségvetés globális fedezetének elve nem akadályozza, hogy a tagállamok egy szűkebb csoportja pénzügyi hozzájárulást rendeljen az uniós költségvetéshez vagy meghatározott bevételt rendeljen egy meghatározott kiadási tételhez, ahogy ez például a 2012/709/Euratom határozat szerinti nagy neutronfluxusú reaktor esetében is történik;

AK. mivel az EUMSZ 137. cikke és a 14. jegyzőkönyv informális szervként létrehozza az eurócsoportot;

AL. mivel a GMU zökkenőmentes működése megkívánja a megerősített gazdaságirányítási keret, mint például a megerősített Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint az európai szemeszter alapján már vállalt intézkedések teljes körű és gyors végrehajtását, a növekedést serkentő politikákkal kiegészítve;

AM. mivel a mélyrehatóbb GMU jelentősebb hatásköröket, pénzügyi forrásokat és demokratikus elszámoltathatóságot igényel, és mivel létrehozása során kétlépcsős megközelítést kell követni, amely egyrészt a hatályos Szerződések által nyújtott lehetőségek azonnali kihasználásán, másrészt a Szerződés egy konvent által meghatározandó módosításán alapul;

AN. mivel az eredményesség, illetve a legitim és demokratikus jelleg érdekében a GMU irányításának az Unió intézményi és jogi keretén kell alapulnia;

AO. mivel a demokratikus legitimitást és elszámoltathatóságot azon a szinten kell biztosítani, amelyen a döntéseket hozzák;

AP. mivel a GMU-t az Unió hozta létre, amelynek polgárait uniós szinten az Európai Parlament képviseli;

A. ELVEK

1. újfent megismétli egy olyan valódi GMU iránti eltökéltségét, amely megnöveli az uniós hatásköröket, különösen a gazdaságpolitika területén, és megkívánja költségvetési kapacitásának, a Bizottság szerepének és demokratikus elszámoltathatóságának, valamint a Parlament kiváltságainak a megerősítését;

2. véleménye szerint a költségvetési kapacitás növelésének konkrét saját forrásokon kell alapulnia (beleértve a pénzügyi tranzakciós adót), illetve olyan költségvetési kapacitáson, amelynek az uniós költségvetés keretében a növekedést és társadalmi kohéziót kell támogatnia, orvosolva a közvetlenül a monetáris unióhoz kapcsolódó egyensúlyhiányt, strukturális divergenciákat és pénzügyi vészhelyzeteket, illetve az uniós költségvetés közös politikák finanszírozására irányuló hagyományos funkcióinak sérelme nélkül;

3. üdvözli a Bizottság tervezetét; felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb készítsen – amennyiben jogilag lehetséges – együttdöntés alá tartozó jogalkotási javaslatokat e tervezet késedelem nélküli végrehajtása céljából, beleértve a további költségvetési koordinációt, a mélyebb politikai koordináció kiterjesztését az adózás és a foglalkoztatás terén, illetve megfelelő költségvetési kapacitás létrehozását a GMU számára a politikai döntések végrehajtásának támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy ezen elemek egy részéhez módosítani kell majd a szerződéseket;

4. úgy véli, hogy gyors fellépésre van szükség a Van Rompuy, Juncker, Barroso és Draghi elnökök által ismertetett, „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című jelentésben szereplő négy alkotóelem tekintetében, különösen az alábbiakra vonatkozóan:

a) integrált pénzügyi keret a pénzügyi stabilitás biztosítására – különösen az euróövezetben – és a bankcsődöknek az európai polgárokra háruló költségeinek a minimalizálására; ez a keret európai szintre emeli a felügyelet feladatát, és közös mechanizmusokat irányoz elő a bankok szanálására és az ügyfélbetétek biztosítására;

b) integrált gazdaságpolitikai keret, amely elegendő mechanizmussal rendelkezik annak biztosítására, hogy a nemzeti és európai szakpolitikák elősegítsék a fenntartható növekedést, a foglalkoztatást és a versenyképességet, és összeegyeztethetők legyenek a gazdasági és monetáris unió zökkenőmentes működésével;

c) a gazdasági és monetáris unió keretében történő döntéshozatal demokratikus legitimitásának és elszámoltathatóságának a biztosítása, amelynek alapja a szuverenitás együttes gyakorlása a közös szakpolitikák terén és a szolidaritás.

5. úgy véli, hogy az EU és a tagállamok között a hatáskörök és a források jobb és egyértelműbb elosztásának a nemzeti hatáskörök tekintetében megerősített parlamenti felelősségvállalással és elszámoltathatósággal kell együtt járnia;

6. ismételten hangsúlyozza, hogy az eredményes legitimitás és demokratikus jelleg érdekében a valódi GMU irányításának az Unió intézményi keretein belül kell megvalósulnia;

7. a differenciálást hasznos és helyénvaló eszköznek tekinti a mélyrehatóbb integráció előmozdításához, amely – amennyiben megőrzi az EU integritását –elengedhetetlennek bizonyulhat az Unión belül a valódi GMU eléréséhez;

8. hangsúlyozza, hogy a Szerződések értelmében létező, differenciált integrációs eljárások lehetővé teszik az első lépés megtételét egy olyan valódi GMU létrehozása terén, amely teljes összhangban áll a megerősített demokratikus elszámoltathatóság, a megnövelt pénzügyi források és a jobb döntéshozatali kapacitás követelményével és felszólít minden intézményt a meglévő Szerződések és azok rugalmassági elemei adta lehetőségek legnagyobb mértékű gyors kihasználásával történő továbblépésre, illetve ezzel egyidejűleg a Szerződés megfelelő módosításainak előkészítésére a jogbiztonság és a demokratikus legitimitás szavatolása érdekében; megismétli, hogy ki kell zárni egy új kormányközi megállapodás lehetőségét;

9. hangsúlyozza, hogy egy valódi GMU megvalósításához szükséges szerződésmódosításoknak, valamint a polgárok és államok Uniója létrehozásának a differenciált integráció meglévő eszközein, eljárásain, gyakorlatain és filozófiáján kell alapulnia, egyidejűleg javítva azok eredményességét és koherenciáját és megerősíti, hogy teljes mértékben ki fogja használni azon előjogát, hogy a Szerződések módosítására irányuló javaslatot nyújthat be a Tanácsnak, amelyet a későbbiekben egy konventnek kell megvizsgálnia a valódi GMU létrehozásának kiteljesítése érdekében;

10. emlékeztet arra, hogy a többszintű irányításról szóló vita nem esik egybe a többszintű kormányzás kérdésével, amely a hatáskörök megosztásával és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok bevonásával kapcsolatos;

11. hangsúlyozza, hogy a differenciálásnak – az integráció előmozdítására, az EU egységének megőrzésére és az egyenlőség elve alapvető tiszteletben tartásának biztosítására szolgáló eszköz mivoltából adódóan – továbbra is nyitottnak kell maradnia és végül minden tagállam bevonására kell törekednie annak érdekében;

12. hangsúlyozza, hogy az EU kedvező fejlődése szempontjából fontos, hogy egyensúly jöjjön létre az EUMSZ 121. és 148. cikkében meghatározott foglalkoztatási és gazdaságpolitika között;

B. ELJÁRÁSOK

13. az a véleménye, hogy a differenciálást lehetőség szerint elsősorban a tagállamoknak címzett jogi aktusokon belül eltérések és védzáradékok útján kell biztosítani ahelyett, hogy bizonyos tagállamokat eleve kizárnak a jogi aktus területi hatályából; kiemeli azonban, hogy az eltérések és a védzáradékok nagy száma aláássa az EU egységét, valamint az uniós jogi keret egységességét és eredményességét;

14. álláspontja szerint a gazdasági, foglalkoztatási és szociálpolitika a megosztott hatáskörök kategóriájába tartozik, amely az EUMSZ 4. cikkének (1) bekezdése szerint minden olyan területet magában foglal, amely nem szerepel a kizárólagos vagy támogató hatáskörök tételes listájában;

15. úgy véli, hogy következésképpen az EUMSZ 136. cikke szerint elfogadott intézkedések sajátossága nemcsak az, hogy az említett intézkedések azon tagállamokra vonatkoznak, amelyek pénzneme az euró, hanem azt is jelenti, hogy nagyobb kötelező erővel rendelkezhetnek; továbbá hogy az EUMSZ 136. cikke lehetővé teszi a Tanács számára – a Bizottság ajánlására és kizárólag azon tagállamok szavazatával, amelyek pénzneme az euró – az európai szemeszter keretében az euróövezeti országokra kötelező érvényű gazdaságpolitikai iránymutatások elfogadását;

16. hangsúlyozza, hogy ha néhány tagállam az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területen egy jogi aktus elfogadásában nem akar részt venni, az EU jogrendi keretén kívüli nemzetközi megállapodások kötése helyett a Szerződés vonatkozó rendelkezésével összhangban álló megerősített együttműködést kell létrehozni;

17. megítélése szerint az EUMSZ 352. cikke – amely felhatalmazza a Tanácsot, hogy megfelelő rendelkezéseket fogadjon el ahhoz, hogy a Szerződésekben foglalt célkitűzések valamelyike megvalósuljon, ha a Szerződések nem biztosítják a szükséges hatáskört – az EUSZ 20. cikkével összefüggésben alkalmazható, lehetővé téve ezáltal a rugalmassági klauzula aktiválását, ha a Tanácsban a megerősített együttműködési mechanizmus révén az egyhangúság nem érhető el;

18. felszólítja a tagállamokat, hogy olyan körülmények között, amikor a tagállamok politikai irányvonalai közötti eltérések akadályozzák az előrelépést, terjesszék ki a fokozott együttműködés elvét a szociális és foglalkoztatáspolitikákra.

19. megítélése szerint az uniós költségvetés elveinek való megfelelés biztosítása és az Európai Parlament mint költségvetési hatóság kulcsszerepének megőrzése érdekében a megerősített együttműködés végrehajtásából eredő kiadásokat az uniós költségvetésben egyéb bevételként vagy különleges saját forrásként kell megjeleníteni;

20. felhív az EUMSZ 333. cikke (2) bekezdésének a különleges jogalkotási eljárásra vonatkozó, az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területen belüli megerősített együttműködés létrehozása esetén történő rendszeres alkalmazására, valamint felhívja a Tanácsot, hogy a részt vevő tagállamok egyhangú szavazásával fogadjon el azt előíró határozatot, hogy azok a megerősített együttműködés céljából a rendes jogalkotási eljárás szerint szándékoznak eljárni.

21. felhív a megerősített együttműködésen kívüli eljárások esetében az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése szerinti áthidaló klauzula lehetőség szerint rendszeres alkalmazására, a GMU irányítása terén a demokratikus legitimitás és az eredményesség fokozása érdekében;

22. úgy véli, hogy abban az esetben, ha az áthidaló klauzula alkalmazására nincs lehetőség, mint például a gazdaságpolitika és a foglalkoztatási iránymutatások vagy az éves növekedési jelentés elfogadása esetében, a kötelező erejű intézményközi megállapodások megkötésének a lehetőségét teljes mértékben ki kell használni;

23. emlékeztet arra, hogy az EUSZ 48. cikkének célja – többek között az Európai Parlament módosítási eljárásba és a nemzeti parlamentek ezt követő megerősítési eljárásba való kötelező bevonásának előírásával – a szerződésmódosítások demokratikus legitimitásának garantálása;

24. nem ért egyet a „szerződéses rendelkezések” kifejezéssel és ösztönzi a konvergencia- és versenyképességi eszköz keretében rendelkezésre bocsátott pénzeszközök és a strukturális reformok formális összekapcsolását, és ismét hangsúlyozza, hogy az uniós hatáskörök és uniós feladatkörök hiánya szükség esetén a Szerződésekben meghatározott megfelelő eljárások alkalmazásával vagy – megfelelő jogalap hiányában – a Szerződések módosításával kiküszöbölhető;

C. DEMOKRÁCIA ÉS INTÉZMÉNYEK

25. emlékeztet arra, hogy az EUSZ 3. cikkének (4) bekezdésének megfelelően a GMU-t az Unió hozta létre, és működésének a képviseleti demokrácián kell alapulnia;

26. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament az egyedüli uniós intézmény, amelyben a polgárok uniós szinten közvetlen képviselettel rendelkeznek, és amely a GMU parlamenti szerve, valamint hogy annak megfelelő bevonása alapvető fontosságú a GMU demokratikus legitimitásának és működésének biztosításában és a bankunió, a költségvetési unió és a gazdasági unió irányába tett minden további lépés előfeltétele;

27. hangsúlyozza, hogy a megfelelő legitimitás és elszámoltathatóságot nemzeti és uniós szinten a nemzeti parlamenteknek és az Európai Parlamentnek kell biztosítaniuk; emlékeztet az Európai Tanács 2012. decemberi ülésének következtetéseiben foglalt azon elvre, amely szerint „a folyamat során végig az az általános cél, hogy a demokratikus legitimációt és elszámoltathatóságot ugyanazon a szinten kell biztosítani, mint amelyen a döntéseket hozzák és végrehajtják”;

28. sajnálatát fejezi ki a trojka, az EFSF és az ESM parlamenti vizsgálatának hiánya miatt;

29. álláspontja szerint a parlamenti részvételi jogoknak az Európai Parlament képviselőinek származására tekintettel történő bármely hivatalos differenciálása állampolgárságon alapuló megkülönböztetés, amelynek tilalma az Európai Unió alapvető elve, továbbá sérti az uniós polgárok EUSZ 9. cikkében lefektetett egyenlőségének elvét;

30. megítélése szerint az EUMSZ 136. cikkével összhangban elfogadott intézkedések vagy a megerősített együttműködés létrehozása esetében teljes mértékben összhangban áll a differenciálás elveivel egyfelől az azon tagállamok képviselőinek a Tanácsban történő részvételéből eredő aszimmetria, amelyek pénzneme az euró (illetőleg a részt vevő országok képviselőinek részvételéből eredő aszimmetria), másfelől az összes uniós polgárt képviselő és általános érdekeiket előmozdító Európai Parlament és Bizottság részvételéből eredő aszimmetria, és ez nem csökkenti, hanem épp ellenkezőleg, növeli az említett intézkedések legitimitását;

31. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament belső szabályai elegendő mozgásteret biztosítanak ahhoz, hogy a GMU megfelelő vizsgálatának érdekében a képviselőcsoportokon belüli és azok közötti politikai megállapodás alapján kialakítsák a differenciálás konkrét formáit, és felszólít egy albizottság létrehozására, amely biztosítja ezt a vizsgálatot és fokozza az Európai Parlament GMU-val kapcsolatos megközelítésének koherenciáját;

32. fontosnak tekinti a nemzeti parlamentekkel való együttműködésnek a Szerződésekhez csatolt 1. jegyzőkönyv 9. cikke alapján történő erősítését, és üdvözli a költségvetési és gazdaságpolitika megvitatására irányuló parlamentközi konferencia létrehozásáról szóló megállapodást; hangsúlyozza, hogy ezt az együttműködést nem szabad egy olyan új vegyes parlamenti testület létrehozásának tekinteni, amely demokratikus és alkotmányos nézőpontból egyszerre lenne hatástalan és jogalap nélküli, és újból megerősíti, hogy az Európai Parlament – mint uniós szintű parlamenti testület – teljes legitimációja nem helyettesíthető a demokratikus GMU-irányítás megerősítésének vonatkozásában;

33. hangsúlyozza, hogy az euróövezeti csúcstalálkozó és az eurócsoport vitafórumként szolgáló informális testület, nem pedig a gazdasági és monetáris unió irányításának döntéshozatali intézménye;

34. hangsúlyozza a Bizottság GMU irányításában betöltött döntő fontosságú szerepét, amelyet a költségvetési paktum és az ESM-szerződések is megerősítenek, mivel garantálják az uniós szerződésekben foglalt jogrendet és az Unió egészének közös érdekét szolgálják;

D. DIFFERENCIÁLT INTEGRÁCIÓ A HATÁLYOS SZERZŐDÉSEK KERETÉBEN: A VALÓDI GMU FELÉ

35. úgy véli, hogy az európai monetáris unió megerősítését célzó minden intézkedés tekintetében a közösségi módszert kell alkalmazni; emlékeztet a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 16. cikkére, amely kimondja, hogy a szerződés hatálybalépését követő legfeljebb öt éven belül a végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján az Európai Unióról szóló szerződéssel és az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban meg kell tenni az ahhoz szükséges lépéseket, hogy e szerződés tartalma az Európai Unió jogi keretének részévé váljon;

36. hangsúlyozza, hogy a pénznemként az eurót használó és az euró bevezetésére kötelezettséget vállaló tagállamoknak fokozniuk kell a stabilitás és a Szerződésnek való megfelelés érdekében tett erőfeszítéseiket, illetve növelniük kell a versenyképességet, a hatékonyságot, az átláthatóságot és a demokratikus elszámoltathatóságot; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió pénzneme az euró, és az eltéréssel rendelkezőkön kívül minden tagállamnak csatlakoznia kell az euróövezethez a megfelelő időben;

37. megjegyzi, hogy a válság enyhítése érdekében és válaszul a gazdasági és monetáris unió szerkezetének gazdasági és strukturális hiányosságaira a nemzeti kormányok és az európai intézmények számos védintézkedést hajtottak végre a pénzügyi stabilitás és a gazdaságirányítás javítása céljából; megjegyzi, hogy e döntések, mint például a hatos csomag bizonyos rendelkezései és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) létrehozása csak az euróövezet tagjait érintik;

38. üdvözli az euróövezetre vonatkozó és az összes többi tagállam számára is nyitott egységes felügyeleti mechanizmus létrehozását; hangsúlyozza, hogy a bankokra vonatkozó egységes szanálási mechanizmus létrehozása nélkülözhetetlen lépés a valódi bankunió létrehozásához; úgy véli, hogy a javasolt „bankuniónak” ahhoz, hogy leküzdje a gazdasági és monetáris unióban rejlő strukturális hiányosságokat és hatékonyan fékezze meg az átható morális kockázatot, az Unió pénzügyi szolgáltatási szektorának korábbi reformjára, valamint főként az euróövezetben a megerősített gazdaságirányításra, továbbá az európai szemeszter új költségvetési keretére kell támaszkodnia az uniós bankszektor nagyobb mértékű rugalmasságának és versenyképességének, az abba vetett fokozott bizalom, továbbá a megnövekedett tőketartalék biztosításának érdekében, amely utóbbi annak megelőzésére szolgál, hogy a jövőben ne a tagállamok állami költségvetéseinek kelljen viselniük a bankok mentőöveinek költségeit;

39. rendkívül aggasztják a bankunió felállításában és az ESM révén való közvetlen bankfeltőkésítés gyakorlati vonatkozásainak meghatározásában tapasztalt késedelmek; különösen riasztja az uniós bankrendszer folyamatban lévő szétaprózódása; hangsúlyozza, hogy a szilárd és ambiciózus bankunió a valódi, szoros gazdasági és monetáris unió kulcsfontosságú eleme, és olyan kulcsfontosságú politika, amelyhez a Parlament több mint három éve, különösen pedig az Európai Bankhatóságról szóló rendelettel kapcsolatban megfogalmazott állásfoglalásainak elfogadása óta ragaszkodik;

40. megítélése szerint az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet azon rendelkezése, amely előírja, hogy a felügyeleti tanács elnökének és elnökhelyettesének kinevezéséhez az Európai Parlament egyetértése szükséges, fontos példája az Európai Parlament a GMU differenciáláson alapuló irányításában betöltött, megerősített szerepének;

41. támogatja az új szolidaritási eszközöket, például a „konvergencia- és versenyképességi eszközt”; úgy véli, hogy a konvergencia- és versenyképességi eszközre vonatkozó elképzelés erősítheti a gazdaságpolitikai szerepvállalást és a gazdaságpolitika hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy ezeket az eszközöket oly módon kell kidolgozni, hogy elkerüljék az esetleges jogbizonytalanságot és az EU demokratikus deficitjének növekedését;

42. felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében terjesszen elő egy, az Európa 2020 stratégián alapuló és erős szociális pillért létrehozó konvergenciakódex elfogadására irányuló javaslatot; kitart amellett, hogy az ösztönzőkön alapuló mechanizmussal támogatott nemzeti végrehajtási programoknak biztosítaniuk kell a konvergenciakódex valamennyi tagállamban történő végrehajtását;

43. hangsúlyozza, hogy egy ösztönző mechanizmus erősítené a gazdaságpolitikai koordináció kötelező jellegét;

44. rámutat arra, hogy a szolidaritást, kohéziót és versenyt fokozó, ösztönzőkön alapuló végrehajtási mechanizmus létrehozásának a gazdaságpolitikai koordinációt kiegészítő olyan további rétegekkel kell együtt járnia, amelyek azon elv tiszteletben tartását szolgálják, amely szerint – amint azt a kettes csomagot kísérő bizottsági nyilatkozat megfogalmazta – „a nagyobb mértékű felelősség és gazdasági fegyelem irányába tett lépéseket fokozott mértékű szolidaritás kíséri”;

45. hangsúlyozza, hogy az előzetes koordináció és a konvergencia- és versenyképességi eszköz mechanizmusait minden olyan tagállamra alkalmazni kell, amely pénznemként bevezette az eurót, lehetőséget biztosítva a többi tagállamnak az állandó jelleggel történő csatlakozásra; felszólítja a Bizottságot, hogy jövőbeli jogalkotási javaslataiban biztosítsa a nemzeti parlamentek általi ilyen kötelező jóváhagyás lehetőségét, és gondoskodjon a szociális partnerek gazdasági koordinációba való fokozottabb bevonásáról;

46. véleménye szerint bármely javasolt új konvergencia- és versenyképességi eszköznek a feltételességen, a szolidaritáson és a konvergencián kell alapulnia; véleménye szerint egy ilyen eszközt csak akkor szabad használatba venni, ha a konvergenciakódex és a nemzeti végrehajtási tervek közötti konvergencia értékelése alapján – az Európai Parlament, a Tanács és a nemzeti parlamentek megfelelően formalizált bevonásával – már azonosították a társadalmi egyensúlyhiányokat, valamint a hosszú távú és fenntartható növekedést ösztönző fontosabb strukturális reformok szükségességét;

47. hangsúlyozza, hogy a bevezetendő új konvergencia- és versenyképességi eszköznek az euróövezet valamennyi tagjára vonatkoznia kell, továbbá nyitva kell állnia valamennyi uniós tagállam előtt, figyelembe véve az euróövezeti tagok kölcsönös függésének erősebb mértékét is; véleménye szerint a programban való részvételt önkéntes alapon kell lehetővé tenni a tagállamok számára;

48. véleménye szerint a konvergencia- és versenyképességi eszköznek elő kell segítenie a költségvetési teljesítőképesség megerősödését, és a strukturális reformok feltételes támogatásának eszközévé kell válnia a versenyképesség, a növekedés és a társadalmi kohézió erősítése érdekében, biztosítva a gazdaságpolitikák szorosabb koordinációját és a tagállamok gazdasági teljesítményének folyamatos közelítését; véleménye szerint az ilyen eszközök a valódi költségvetési teljesítőképesség építőkövei;

49. megítélése szerint ezen eszköz létrehozása a GMU költségvetési kapacitása erősítésének kezdeti fázisa, és hangsúlyozza, hogy a konvergencia- és versenyképességi eszköz pénzügyi forrásainak az uniós költségvetés szerves részét kell képezniük, de a többéves pénzügyi keret összeghatárain kívül, az uniós Szerződések és az uniós jog tiszteletben tartása, valamint az Európai Parlamentnek költségvetési hatóságként többek között a vonatkozó költségvetési előirányzatok eseti elfogadásával történő, teljes mértékű bevonásának biztosítása érdekében;

50. kéri a módosított sajátforrás-határozat alapján a konvergencia- és versenyképességi eszközben részt vevő tagállamok által befizetett hozzájárulásokból finanszírozott új saját forrás bevonását és ezen új forrás bevételének a konvergencia- és versenyképességi eszköz kiadásához való hozzárendelését, valamint a sajátforrás-határozatok módosítását, vagy ha ez nem lehetséges, az ilyen közvetlen hozzájárulások ellentételezése érdekében a pénzügyi tranzakciós adóból származó bevétel egyéb bevételként történő felhasználását;

51. ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Parlament elnöke az Európai Tanács tavaszi ülésén ismertesse a Parlament éves növekedési jelentésre vonatkozó meglátásait; azon a véleményen van, hogy tárgyalásokat kell folytatni az Európai Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások jóváhagyásába való bevonásáról szóló intézményközi megállapodásról;

52. újfent kéri, hogy egy szociális paktum és a szociális pillér kiépítésén keresztül erősítsék meg a GMU szociális dimenzióját, egyidejűleg ismét megerősítve, hogy a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika uniós szakpolitika;

53. megismétli, hogy a Szerződések értelmében az uniós szakpolitikák és tevékenységek meghatározása és végrehajtása során figyelembe kell venni a magas szintű foglalkoztatás előmozdítását és a megfelelő szociális védelem garanciáját; felhív arra, hogy a költségvetési és makrogazdasági referenciaértékek kiegészítésére hozzanak létre foglalkoztatási és szociális referenciaértékeket, valamint a strukturális reformok tekintetében elért előrehaladásról szóló jelentéseket is, mivel a cél az, hogy biztosítsák a szociális beruházás megfelelő szintjét, és ezáltal garantálják a szociális Európai Unió hosszú távú fenntarthatóságát;

54. emlékeztet arra, hogy a költségvetési paktumot a végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján legkésőbb öt éven belül be kell építeni az uniós jogba, a GMU-beli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 16. cikkében kimondottaknak megfelelően;

55. úgy véli, hogy a túlzott hiányt fokozatosan egy adósság-visszavásárlási alapba kell átvezetni a német Gazdasági Szakértői Tanács javaslata alapján, amely egy olyan alap ideiglenes létrehozását javasolja, amelyet a bizonyos feltételeket teljesítő tagállamok adósságának 60%-át meghaladó részből kellene fenntartani, az adósság mintegy 25 éves időtartamon át kerülne visszavásárlásra, így egy olyan alap jönne létre az összes jelenlegi mechanizmus megerősítése mellett, amely a jövőben elősegítené a tagállamok teljes adósságának 60% alatt tartását;

56. üdvözli, hogy a Bizottság 2013. július 2-án, a második gazdasági kormányzási csomag megállapodásait követően Gertrude Trumpel-Gugerell elnökletével szakértői csoportot állított fel, amely azt a feladatot kapta, hogy mindenre kiterjedően értékelje egy lehetséges adósság-visszafizetési alap és az eurókötvények fő jellemzőit, ideértve valamennyi jogi rendelkezést, pénzügyi struktúrát és kiegészítő költségvetési keretet, és szándéka szerint állást foglal majd e kérdésekben a szakértői csoport jelentésének benyújtását követően;

57. megítélése szerint az EUMSZ 115. cikke szerinti közvetlen adók és az EUMSZ 113. cikke szerinti közvetett adók alapjának harmonizálása olyan fontos lépés a valódi gazdasági unió létrehozása felé, amelynek alapján megerősített együttműködés alakítható ki, ha a Tanácsban a szükséges egyhangúság nem érhető el;

58. úgy véli, hogy az EFSF/ESM és bármilyen hasonló jövőbeni struktúra műveleteit az Európai Parlament rendszeres demokratikus ellenőrzésének és felügyeletének kell alávetni; úgy véli, hogy az ESM-nek teljes mértékben be kell épülnie az uniós keretbe;

59. rámutat, hogy egyes tagállamok gazdaságpolitikáit a trojka határozza meg annak fejében, hogy biztosítja számukra a működésükhöz és a pénzpiacokhoz való hozzáférésükhöz szükséges pénzügyi forrásokat; hozzáteszi, hogy mindez azonban nem változtat azon, hogy megfelelően elszámoltathatónak kell lenniük; azon a véleményen van, hogy a Bizottságnak rendszeres jelentéstétel formájában be kellene számolnia a trojka nevében az Európai Parlamentnek; emlékeztet arra, hogy a „trojka-rendszerben” való uniós részvételnek a Parlament demokratikus ellenőrzése és a Parlamentnek való elszámoltathatóság mellett kell megvalósulnia;

60. megismétli többszöri felszólítását arra, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) építsék be az uniós vívmányok közé, hogy azt a közösségi módszernek megfelelően lehessen irányítani, valamint hogy az a Parlament felé legyen elszámoltatható; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő erre irányuló javaslatot; emlékezteti az eurócsoportot, hogy a Parlament írásbeli biztosítékot kapott arra nézve, hogy az ESM a Parlament ellenőrzése alá fog tartozni;

E. DIFFERENCIÁLT INTEGRÁCIÓ ÉS A SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSAI

61. megítélése szerint a Szerződések bármely jövőbeni módosításának meg kell erősítenie a differenciált integrációt mint a további integráció elérésére szolgáló, egyszersmind az Unió egységét védelmező eszközt;

62. álláspontja szerint a Szerződés jövőbeni módosítása az európai szomszédságpolitika megerősítésének eszközeként a társult tagság új szintjét vezetheti be, beleértve a meghatározott uniós szakpolitikai területekbe történő részleges integrációt;

63. felszólít a teljes nyitottságra és átláthatóságra egy konvent EUSZ 48. cikkének (3) bekezdése szerinti összehívása során, és sürgeti, hogy a civil társadalom számára biztosítsák a jogot, hogy a konvent valamennyi szakaszában részt vehessen a konzultációban;

64. véleménye szerint a Szerződések jövőbeli változtatása során meg kell erősíteni, hogy az euróövezeti csúcstalálkozó a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés V. címében előírtaknak megfelelően az Európai Tanács informális változata;

65. javasolja, hogy tegyék az eurócsoportot a Gazdasági és Pénzügyi Tanács informális konfigurációjává;

66. kéri, hogy a gazdasági és pénzügyi biztos legyen az államháztartásért felelős miniszter és a Bizottság állandó alelnöke;

67. arra szólít fel, hogy azon tanácsi szavazási eljárásokat, amelyek egyhangúságot írnak elő, korlátozott kivételekkel minősített többségre kell változtatni, valamint arra szólít fel, hogy a meglévő különleges jogalkotási eljárásokat rendes jogalkotási eljárássá kell alakítani;

68. kéri jogalap megteremtését olyan uniós ügynökségek létrehozása érdekében, amelyek az Európai Parlament és a Tanács által a rendes jogalkotási eljárással összhangban rájuk rótt különleges végrehajtói feladatokat tölthetnek be;

69. úgy véli, hogy a költségvetési paktumban a fordított minősített többségi szavazás inkább politikai nyilatkozat, mint hatékony döntéshozatali eszköz, és ezért arra szólít fel, hogy a teljes jogbiztonság érdekében a fordított minősített többséget a Szerződésekbe úgy illesszék be, különösen a 121., 126. és 136. cikkbe, hogy a Bizottság által előterjesztett javaslatok vagy ajánlások akkor léphessenek hatályba, ha a Parlament vagy a Tanács egy előre meghatározott időszak alatt nem élt kifogással;

70. támogatja a rendes jogalkotási eljárás bevezetését az EUMSZ 121. cikkének (2) bekezdése szerinti, a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatások és az EUMSZ 148. cikkének (2) bekezdése szerinti foglalkoztatási iránymutatások elfogadására vonatkozóan;

71. miközben elismeri, hogy a többoldalú felügyeleti eljárás gyors döntéshozatalt igényel, támogatja, hogy az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdése szerinti és az EUMSZ 148. cikkének (4) bekezdése szerinti döntéshozatali eljárásokba bele kell foglalni a Parlamentnek azt a jogát, hogy a bizottsági ajánlásra irányuló javaslat Bizottság által történő elfogadása előtt az említett javaslatra vonatkozó módosításokat javasoljon;

72. kéri a Parlament bevonását az EUMSZ 126. cikke szerinti költségvetési felügyeleti eljárásba, valamint hogy biztosítsák számára a jogot arra, hogy módosítsa az ajánlásra irányuló bizottsági javaslatot, amely a Tanács minősített többségével utasítható el, ha a Bizottság elutasító véleményt terjeszt elő;

73. kéri az EUMSZ 136. cikkének módosítását annak érdekében, hogy hatálya kiterjedjen az euróövezeten kívüli tagállamok önkéntes részvételére, és a megerősített együttműködési eljárással összhangban teljes szavazati jogot biztosítson, kéri továbbá az EUMSZ 136. cikke szerinti korlátozások elhagyását és e cikknek a gazdasági, foglalkoztatási és szociális politika tekintetében a koordináció és a jogilag kötelező erejű minimumszabályok létrehozására vonatkozó jogi aktusok elfogadására vonatkozó általános klauzulába történő átdolgozását;

74. felszólít az EUMSZ 127. cikkének (6) bekezdésében foglalt jogalap kiterjesztésére minden olyan pénzügyi intézményre – ideértve a biztosítási vállalkozásokat is –, amely a belső piacon belül telepedett le;

75. kéri a Parlament bevonását az EKB elnökének, alelnökének és az Igazgatóság többi tagjának kinevezésére vonatkozó, az EUMSZ 283. cikkében meghatározott eljárásba annak előírásával, hogy a Parlamentnek egyetértését kelljen adnia a Tanács ajánlásaihoz;

76. felhívja a következő konventet annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy különleges jogalkotási eljárást vezessenek be, amely a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához megköveteli az EUMSZ 312. cikke szerint a Tanácsban a szavazatok négyötöde és a parlamenti képviselők többsége szavazatával hozott határozatot;

77. felhívja a következő konventet annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy különleges jogalkotási eljárást vezessenek be, amely előírja a sajátforrás-határozat elfogadásához az EUMSZ 311. cikkének (3) bekezdése szerint a Tanácsban a szavazatok négyötöde és a parlamenti képviselők többségének szavazatával hozott határozatot;

78. felhívja a következő konventet annak lehetővé tételére, hogy az Unió költségvetésébe hiányt tervezzenek, amely nem haladhatja meg a Szerződésekben meghatározandó referenciaértékeket, olyan megfelelő mechanizmusok létrehozásával együtt, amelyek uniós szinten biztosítják a túlzott hiány elkerülését;

79. felhívja a következő konventet annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy azon tagállamok számára, amelyek pénzneme az euró, valamint amelyek részt kívánnak venni az új közös politikákban, az uniós költségvetés keretében konkrét saját forrásokat biztosítsanak;

80. álláspontja szerint az uniós ügynökségek pénzügyi eszközeinek az uniós költségvetés szerves részét kell képezniük;

81. kéri, hogy a Szerződés módosításaihoz szükség legyen az Európai Parlament képviselőinek kétharmados többségével elfogadott európai parlamenti egyetértésre;

82. kitart amellett, hogy a jövőben összehívandó konventnek a lehető legnagyobb demokratikus legitimációval kell rendelkeznie, többek között a szociális partnerek, a civil társadalom és egyéb érdekelt felek révén; határozatait plenáris ülések keretében, teljesen demokratikus szabályok szerint kell hoznia; elegendő idővel kell rendelkeznie a körültekintő és alapos tanácskozáshoz; teljes átláthatósággal kell működnie és valamennyi ülését nyilvánossá kell tennie;

83. felhívja a következő konventet annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy a Szerződés jövőbeli módosításai az Unió lakosságának többségét képviselő tagállamok négyötöde által, az említett tagállamok alkotmányos követelményeivel összhangban történő megerősítésüket követően az Unió egészében hatályba lépjenek;

84. támogatja az EUSZ 48. cikke (7) bekezdése szerinti áthidaló klauzula Szerződések egészére történő kiterjesztését;

85. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Tanács elnökének.

[1] Az európai stabilitási mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés (ESM)
[2] A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés
[3] HL L 306., 2011.11.23.
[4] HL L 140., 2013.5.27.
[5] HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
[6] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0213.
[7] https://www.ecb.europa.eu/ssm/pdf/4preport/fourpresidentsreport2012-12-05HU.pdf
[8] COM(2012)0777/28, 2012. november 28.
[9] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0430.
[10] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0222.
[11] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0269.

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (30.10.2013)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémáiról
(2012/2078(INI))

A vélemény előadója: Sylvie Goulard

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel az Euro Plusz Paktumot, az Európa 2020 stratégiát és a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot be kell építeni az uniós jogba és azoknak ki kell kövezniük az utat a tagállamok gazdaságaira vonatkozó konvergenciakódex bevezetése számára;

B. mivel a GMU zökkenőmentes működése megkívánja a megerősített gazdaságirányítási keret, mint például a megerősített Stabilitási és Növekedési Paktum, valamint az európai szemeszter alapján már vállalt intézkedések teljes körű és gyors végrehajtását, a növekedést serkentő politikákkal kiegészítve; mivel a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés hatálybalépésétől számított legfeljebb öt éven belül, az annak végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján meg kell tenni a szükséges lépéseket az EUSZ-nek, illetve az EUMSZ-nek megfelelően a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés szövegének az Unió jogi keretébe való belefoglalása érdekében;

I. GMU – általános elvek

1. hangsúlyozza, hogy az eurót használó és az euró bevezetésére kötelezettséget vállaló tagállamoknak fokozniuk kell a Szerződésnek való megfelelés érdekében tett erőfeszítéseiket, illetve fokozniuk kell a stabilitást, a hatékonyságot és a demokratikus elszámoltathatóságot; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió pénzneme az euró, és a derogációval rendelkezőkön kívül minden tagállamnak csatlakoznia kell az euróövezethez a megfelelő időben; emlékeztet, hogy az Európai Parlament az Európai Unió parlamentje, amely az Unió közvetlen demokratikus legitimitásának egyetlen megtestesítője, és az egyetlen olyan szereplő, amely révén megvalósítható Unió közvetlen demokratikus elszámoltathatósága;

2. úgy véli, hogy az európai monetáris unió megerősítését célzó minden intézkedés tekintetében a közösségi módszert kell alkalmazni; emlékeztet a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 16. cikkére, amely kimondja, hogy a szerződés hatálybalépését követő legfeljebb öt éven belül a végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján az Európai Unióról szóló szerződéssel és az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban meg kell tenni az ahhoz szükséges lépéseket, hogy e szerződés tartalma az Európai Unió jogi keretének részévé váljon;

3. megjegyzi, hogy a válság enyhítése érdekében és válaszul a gazdasági és monetáris unió szerkezetének gazdasági és strukturális hiányosságaira a nemzeti kormányok és az európai intézmények számos védintézkedést hajtottak végre a pénzügyi stabilitás és a gazdaságirányítás javítása céljából; megjegyzi, hogy e döntések, mint például a hatos csomag bizonyos rendelkezései és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) létrehozása csak az euróövezeti tagállamokat érintik; úgy véli, hogy az EFSF/ESM és bármilyen hasonló jövőbeni struktúra műveleteit az Európai Parlament rendszeres demokratikus ellenőrzésének és felügyeletének kell alávetni; úgy véli, hogy az ESM-et bele kell foglalni a közösségi vívmányokba;

4. megjegyzi, hogy két tagállam rendelkezik kívülmaradási joggal az euró bevezetése és két állam a schengeni vívmányok végrehajtása tekintetében;

5. megjegyzi, hogy a megerősített együttműködés jogalapot ad azon intézkedések elfogadásához, amelyek csak a tagállamok egy részére vonatkoznak; megjegyzi, hogy e mechanizmust már alkalmazzák a házasság felbontására vonatkozó európai uniós jog és az európai szabadalmi jog esetében, illetve az Európai Parlament és a Tanács adózási összefüggésben is elfogadta azt a pénzügyi tranzakciós adó létrehozása tekintetében;

6. rámutat, hogy egyes tagállamok gazdaságpolitikáit a trojka határozza meg annak fejében, hogy biztosítja számukra a működésükhöz és a pénzpiacokhoz való hozzáférésükhöz szükséges pénzügyi forrásokat; hozzáteszi, hogy mindez azonban nem változtat azon, hogy megfelelően elszámoltathatónak kell lenniük; azon a véleményen van, hogy a trojkának rendszeres jelentéstétel formájában be kellene számolnia az Európai Parlamentnek; emlékeztet arra, hogy a „trojka-rendszerben” való uniós részvételnek a Parlament demokratikus ellenőrzése és a Parlamentnek való elszámoltathatóság mellett kell megvalósulnia;

7. megjegyzi, hogy az új gazdaságirányítás szabályainak való megfelelésre irányuló államháztartási konszolidációs intézkedéseket igazságosan kell elosztani a különböző hatóságok között, figyelembe véve az általuk nyújtott szolgáltatásokat;

8. üdvözli a Bizottság tervezetét; felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb készítsen – amennyiben jogilag lehetséges – együttdöntés alá tartozó jogalkotási javaslatokat e tervezet késedelem nélküli végrehajtása céljából, beleértve a további költségvetési koordinációt, a mélyebb politikai koordináció kiterjesztését az adózás és a foglalkoztatás terén, illetve megfelelő költségvetési kapacitás létrehozását a GMU számára a politikai döntések végrehajtásának támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy ezen elemek egy részéhez módosítani kell majd a szerződéseket;

9. támogatja az új szolidaritási eszközöket, például a „konvergencia- és versenyképességi eszközt”; úgy véli, hogy a konvergencia- és versenyképességi eszközre vonatkozó elképzelés erősítheti a gazdaságpolitika felelősségvállalását és hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy ezeket az eszközöket oly módon kell kidolgozni, hogy elkerüljék az esetleges jogbizonytalanságot és az EU demokratikus deficitjének növekedését;

10. úgy véli, hogy gyors fellépésre van szükség a Van Rompuy, Juncker, Barroso és Draghi elnökök által ismertetett, „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című jelentésben szereplő négy alkotóelem tekintetében, különösen az alábbiakra vonatkozóan:

11. felszólít minden intézményt a meglévő Szerződések és azok rugalmassági elemei adta lehetőségek legnagyobb mértékű gyors kihasználásával történő továbblépésre, illetve ezzel egyidejűleg a Szerződés megfelelő módosításainak előkészítésére a jogbiztonság és a demokratikus legitimitás szavatolása érdekében; megismétli, hogy ki kell zárni egy új kormányközi megállapodás lehetőségét;

12. megerősíti, hogy teljes mértékben ki fogja használni azon előjogát, hogy a Szerződések módosítására irányuló javaslatot nyújthat be a Tanácsnak, amelyet a későbbiekben egy konventnek kell megvizsgálnia a valódi GMU létrehozásának kiteljesítése érdekében, különösen a gazdaságpolitika területén az Unió hatásköreinek bővítésével, az Unió saját forrásainak és költségvetési kapacitásának, valamint a Bizottság szerepének, demokratikus elszámoltathatóságának és a Parlament előjogainak megerősítésével;

13. véleménye szerint a valódi gazdasági és monetáris unió nem korlátozódhat egy szabályrendszerre, hanem konkrét saját forrásokon (beleértve a pénzügyi tranzakciós adót) alapuló, nagyobb költségvetési kapacitást kíván meg, amelynek az uniós költségvetés keretében a növekedést és társadalmi kohéziót kell támogatnia, orvosolva a közvetlenül a monetáris unióhoz kapcsolódó egyensúlyhiányt, strukturális divergenciákat és pénzügyi vészhelyzeteket, illetve az uniós költségvetés közös politikák finanszírozására irányuló hagyományos funkcióinak sérelme nélkül;

14. felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében terjesszen elő egy, az Európa 2020 stratégián alapuló és erős szociális pillért létrehozó konvergenciakódex elfogadására irányuló javaslatot; kitart amellett, hogy az ösztönzőkön alapuló mechanizmussal támogatott nemzeti végrehajtási programoknak biztosítaniuk kell a konvergenciakódex valamennyi tagállamban történő végrehajtását;

15. még egyszer megismétli, hogy a stabilitáson, fenntartható növekedésen, szolidaritáson és demokrácián alapuló valódi és szoros GMU-ra vonatkozó bármely további kezdeményezést feltétlenül a közösségi módszerre kell alapozni; hangsúlyozza, hogy az európai uniós intézményeknek őszintén és kölcsönösen együtt kell működniük; emlékezteti az Európai Tanácsot, hogy nincsen semmiféle Szerződésen alapuló előjoga a jogalkotási kezdeményezésekre vonatkozóan, és hogy fel kell hagynia a Bizottságnak a további jogalkotási kezdeményezések formája és/vagy tartalma tekintetében való utasítgatásával, illetve a Bizottság Szerződésekben előírt koordináló, végrehajtó és irányító szerepének megkerülésével;

16. figyelmezteti ezzel kapcsolatban az Európai Tanácsot, hogy ne avatkozzon bele indokolatlanul az európai szemeszter folyamatába, és biztosítsa az előírt eljárások követését;

17. megismétli, hogy nem fogadhat el több kormányközi elemet a GMU tekintetében, és hogy az előjogai által lehetővé tett minden szükséges és megfelelő intézkedéssel élni fog, ha nem veszik figyelembe ezeket a figyelmeztetéseket; emlékeztet arra, hogy a költségvetési paktumot a végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján legkésőbb öt éven belül be kell építeni az uniós jogba, a GMU-beli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 16. cikkében kimondottaknak megfelelően;

18. véleménye szerint a meglévő Szerződések értelmében az EUMSZ 136. cikke lehetővé teszi a Tanács számára – a Bizottság ajánlására és kizárólag azon tagállamok szavazatával, amelyek pénzneme az euró – az európai szemeszter keretében az euróövezetbeli országokra nézve kötelező gazdaságpolitikai iránymutatások elfogadását; hangsúlyozza, hogy egy ösztönző mechanizmus erősítené a gazdaságpolitikai koordináció kötelező jellegét; intézményközi megállapodást sürget a Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások kidolgozásába és jóváhagyásába való bevonása céljából;

19. megismétli többszöri felszólítását arra, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) építsék be az uniós vívmányok közé, hogy azt a közösségi módszernek megfelelően lehessen irányítani, valamint hogy az a Parlament felé legyen elszámoltatható; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő erre irányuló javaslatot; emlékezteti az eurócsoportot, hogy a Parlament írásbeli biztosítékot kapott arra nézve, hogy az ESM a Parlament ellenőrzése alá fog tartozni;

20. ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Parlament elnöke az Európai Tanács tavaszi ülésén ismertesse a Parlament éves növekedési jelentésre vonatkozó meglátásait; azon a véleményen van, hogy tárgyalásokat kell folytatni az Európai Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások jóváhagyásába való bevonásáról szóló intézményközi megállapodásról;

II. Bankunió

21. üdvözli az euróövezetre vonatkozó és az összes többi tagállam számára is nyitott egységes felügyeleti mechanizmus létrehozását; hangsúlyozza, hogy a bankokra vonatkozó egységes szanálási mechanizmus létrehozása nélkülözhetetlen lépés a valódi bankunió létrehozásához; úgy véli, hogy a javasolt „bankuniónak” ahhoz, hogy leküzdje a gazdasági és monetáris unióban rejlő strukturális hiányosságokat és hatékonyan fékezze meg az átható morális kockázatot, az Unió pénzügyi szolgáltatási szektorának korábbi reformjára, valamint főként az euróövezetben a megerősített gazdaságirányításra, továbbá az európai szemeszter új költségvetési keretére kell támaszkodnia az uniós bankszektor nagyobb mértékű rugalmasságának és versenyképességének, az abba vetett fokozott bizalom, továbbá a megnövekedett tőketartalék biztosításának érdekében, amely utóbbi annak megelőzésére szolgál, hogy a jövőben ne a tagállamok állami költségvetéseinek kelljen viselniük a bankok mentőöveinek költségeit;

22. rendkívül aggasztják a bankunió felállításában és az ESM révén való közvetlen bankfeltőkésítés gyakorlati vonatkozásainak meghatározásában tapasztalt késedelmek; különösen riasztja az uniós bankrendszer folyamatban lévő szétaprózódása; hangsúlyozza, hogy a szilárd és ambiciózus bankunió a valódi, szoros gazdasági és monetáris unió kulcsfontosságú eleme, és olyan kulcsfontosságú politika, amelyhez a Parlament több mint három éve, különösen pedig az Európai Bankhatóságról szóló rendelettel kapcsolatban megfogalmazott állásfoglalásainak elfogadása óta ragaszkodik;

III. Az EU költségvetése és a GMU költségvetési kapacitása

23. úgy véli, hogy a saját forrásokkal, illetve a munkavállalói mobilitással, a szolgáltatások belső piacával – különösen az egységes digitális piaccal – és az euróövezeti költségvetéssel kapcsolatos munkát fel kell gyorsítani annak érdekében, hogy optimális valutaövezetet hozzanak létre, a jogi korlátozások figyelembe vétele mellett;

IV. A GMU elszámoltathatósága

24. hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy „az Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek pénzneme az euró”, illetve az eurócsoportról szóló 14. számú jegyzőkönyv értelmében „külön rendelkezéseket szükséges megállapítani az azon tagállamok közötti megerősített párbeszéd érdekében, amelyek pénzneme az euró, mindaddig, amíg az euró az Unió valamennyi tagállamának pénznemévé nem válik”; rámutat, hogy ha e feltehetően átmeneti helyzet továbbra is fennáll, a Parlamentben fontolóra kell venni a jelenlegi euróövezetre, illetve a csatlakozás mellett elkötelezett tagállamokra vonatkozó megfelelő elszámoltathatósági mechanizmust;

25. úgy véli, hogy a bankunió, a költségvetési unió és a gazdasági unió irányába tett minden további lépés előfeltétele a GMU irányítása tekintetében a demokratikus legitimációnak és az uniós szintű elszámoltathatóságnak a Parlament megerősített szerepén keresztül történő jelentős javítása;

26. miközben megerősíti azon szándékát, hogy a nemzeti parlamentekkel az 1. sz. jegyzőkönyv alapján folytatott együttműködést megerősítse, hangsúlyozza, hogy ezt az együttműködést nem szabad egy olyan új közös parlamenti testület létrehozásának tekinteni, amely demokratikus és alkotmányos nézőpontból egyszerre lenne hatástalan és illegitim; hangsúlyozza a Parlament – mint parlamenti testület – teljes uniós szintű legitimációját a megerősített és demokratikus GMU-irányítás vonatkozásában;

V: Szociális pillér

27. megítélése szerint a meglévő Szerződések értelmében egyszerűen az EUMSZ 121. cikkének (6) bekezdésével összefüggésben a 136. cikk alapján kötelezővé lehet tenni és az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése alá lehet vonni azon tagállamok költségvetési felügyeletének koordinálását és felügyeletét, amelyek pénzneme az euró, de alkotmányossági szempontból ezt a lépést csak akkor szabad fontolóra venni, ha ez jelentősen erősíti a Parlament szerepét az EUMSZ 121. cikke (3) és (4) bekezdésének részletes végrehajtását illetően, valamint a multilaterális felügyeleti eljárás kiteljesítése és az EUMSZ 290. cikke alapján hozott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal történő végrehajtása érdekében; emlékeztet arra, hogy a Szerződések értelmében az európai uniós szakpolitikák és tevékenységek meghatározása és végrehajtása során figyelembe kell venni a magas szintű foglalkoztatás előmozdítását és a megfelelő szociális védelem garanciáját, különösen azáltal, hogy a meglévő stratégiákra alapozva a tagállamok számára új iránymutatásokat vezetünk be, köztük társadalmi és gazdasági referenciaértékeket a gazdaságaik fő pilléreire alkalmazandó minimális normákkal;

28. úgy véli, hogy az euróövezeten belül alkalmazott költségvetési fegyelmet nem csupán költségvetési és makrogazdasági referenciaértékek alapján kellene mérni, hanem ezeket ki kellene egészíteni egyenértékű foglalkoztatási és szociális referenciaértékekkel, valamint a strukturális reformok tekintetében elért előrehaladásról szóló jelentésekkel is, mivel a cél az, hogy biztosítsák a szociális beruházás megfelelő szintjét, és ezáltal garantálják a szociális Európai Unió hosszú távú fenntarthatóságát;

VI. A konvergencia- és versenyképességi eszköz

29. rámutat arra, hogy a szolidaritást, kohéziót és versenyt fokozó, ösztönzőkön alapuló végrehajtási mechanizmus létrehozásának a gazdaságpolitikai koordinációt kiegészítő olyan további rétegekkel kell együtt járnia, amelyek azon elv tiszteletben tartását szolgálják, amely szerint – amint azt a kettes csomagot kísérő bizottsági nyilatkozat megfogalmazta – „a nagyobb mértékű felelősség és gazdasági fegyelem irányába tett lépéseket fokozott mértékű szolidaritás kíséri”;

30. újólag megerősíti, hogy az uniós irányítás nem sértheti az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek előjogait, különösen azokban az esetekben nem, amikor valamely szuverén jog átruházására irányuló javaslatról van szó; hangsúlyozza, hogy a megfelelő legitimitás és elszámoltathatóság érdekében demokratikus döntéshozatalra van szükség, és ezt nemzeti és uniós szinten a nemzeti parlamenteknek és az Európai Parlamentnek kell biztosítaniuk; emlékeztet az Európai Tanács 2012. decemberi ülésének következtetéseiben foglalt azon elvre, amely szerint „a folyamat során végig az az általános cél, hogy a demokratikus legitimációt és elszámoltathatóságot ugyanazon a szinten kell biztosítani, mint amelyen a döntéseket hozzák és végrehajtják”; hangsúlyozza, hogy az előzetes koordináció és a konvergencia- és versenyképességi eszköz mechanizmusait minden olyan tagállamra alkalmazni kell, amely pénznemként bevezette az eurót, lehetőséget biztosítva a többi tagállamnak az állandó jelleggel történő csatlakozásra; felszólítja a Bizottságot, hogy jövőbeli jogalkotási javaslataiban biztosítsa a nemzeti parlamentek általi ilyen kötelező jóváhagyás lehetőségét, és gondoskodjon a szociális partnerek gazdasági koordinációba való fokozottabb bevonásáról;

31. véleménye szerint bármely javasolt új konvergencia- és versenyképességi eszköznek a feltételességen, a szolidaritáson és a konvergencián kell alapulnia; véleménye szerint egy ilyen eszközt csak akkor szabad használatba venni, ha a konvergenciakódex és a nemzeti végrehajtási tervek közötti konvergencia értékelése alapján – az Európai Parlament, a Tanács és a nemzeti parlamentek megfelelően formalizált bevonásával – már azonosították a társadalmi egyensúlyhiányokat, valamint a hosszú távú és fenntartható növekedést ösztönző fontosabb strukturális reformok szükségességét;

32. hangsúlyozza, hogy a bevezetendő új konvergencia- és versenyképességi eszköznek az euróövezetbe tartozó valamennyi tagállamra vonatkoznia kell, továbbá nyitva kell állnia valamennyi uniós tagállam előtt, figyelembe véve az euróövezetbe tartozó tagállamok kölcsönös függésének erősebb mértékét is; véleménye szerint a programban való részvételt önkéntes alapon kell lehetővé tenni a tagállamok számára;

33. véleménye szerint a konvergencia- és versenyképességi eszköznek elő kell segítenie a költségvetési teljesítőképesség megerősödését, és a strukturális reformok feltételes támogatásának eszközévé kell válnia a versenyképesség, a növekedés és a társadalmi kohézió erősítése érdekében, biztosítva a gazdaságpolitikák szorosabb koordinációját és a tagállamok gazdasági teljesítményének folyamatos közelítését; véleménye szerint az ilyen eszközök a valódi költségvetési teljesítőképesség építőkövei;

VII. Adósság-visszafizetési alap és eurókötvények

34. úgy véli, hogy a túlzott hiányt fokozatosan egy adósság-visszavásárlási alapba kell átvezetni a német Gazdasági Szakértői Tanács javaslata alapján, amely egy olyan alap ideiglenes létrehozását javasolja, amelyet a bizonyos feltételeket teljesítő tagállamok adósságának 60%-át meghaladó részből kellene fenntartani, az adósság mintegy 25 éves időtartamon át kerülne visszavásárlásra, így egy olyan alap jönne létre az összes jelenlegi mechanizmus megerősítése mellett, amely a jövőben elősegítené a tagállamok teljes adósságának 60% alatt tartását;

35. üdvözli, hogy a Bizottság 2013. július 2-án, a második gazdasági kormányzási csomag megállapodásait követően Gertrude Trumpel-Gugerell elnökletével szakértői csoportot állított fel, amely azt a feladatot kapta, hogy mindenre kiterjedően értékelje egy lehetséges adósság-visszafizetési alap és az eurókötvények fő jellemzőit, ideértve valamennyi jogi rendelkezést, pénzügyi struktúrát és kiegészítő költségvetési keretet; szándéka szerint e kérdésekben a szakértői csoport jelentésének benyújtását követően foglal állást.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	17.10.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	26 7 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jean-Paul Besset, Udo Bullmann, George Sabin Cutaş, Rachida Dati, Leonardo Domenici, Derk Jan Eppink, Markus Ferber, Jean-Paul Gauzès, Sylvie Goulard, Liem Hoang Ngoc, Wolf Klinz, Jürgen Klute, Philippe Lamberts, Ivana Maletić, Marlene Mizzi, Ivari Padar, Anni Podimata, Antolín Sánchez Presedo, Peter Simon, Kay Swinburne, Sampo Terho, Marianne Thyssen, Ramon Tremosa i Balcells, Pablo Zalba Bidegain
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Thijs Berman, Zdravka Bušić, Herbert Dorfmann, Ashley Fox, Roberto Gualtieri, Enrique Guerrero Salom
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Julie Girling, Phil Prendergast, Milan Zver

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (10.10.2013)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémáiról
(2012/2078(INI))

A vélemény előadója: Stephen Hughes

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel az EUSZ 3. cikke (3) bekezdésének értelmében az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely magas fokú védelemmel párosul;

B. mivel a válság felfedte az euróval járó erőltetett integrációt, és mivel ez a fejlemény az Unió többszintű irányításáról szóló vitát új dimenzióval bővítette;

C. mivel a válság megbontotta a GMU szociális pillére (EUMSZ 148. cikk) és gazdasági pillére (EUMSZ 121. cikk) közötti egyensúlyt;

D. mivel az EUMSZ 9. cikke szerint az uniós szakpolitikák és tevékenységek meghatározása és végrehajtása során figyelembe kell venni a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítását és a megfelelő szociális védelem biztosítását, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjét;

E. mivel az EUMSZ 151. cikke értelmében az Uniónak és a tagállamoknak célul kell kitűzniük a foglalkoztatás előmozdítását, az élet- és munkakörülmények javítását, a megfelelő szociális védelmet, a szociális partnerek közötti párbeszédet, valamint az emberi erőforrások fejlesztését a tartósan magas foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében;

F. mivel az EP a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről szóló 2011. december 1-jei állásfoglalásában[1] leszögezte, hogy „a Tanácson és/vagy a Bizottságon belüli bármilyen új vagy korszerűsített szervezet létrehozásával és bármilyen új vagy átalakított döntéshozatali eljárás bevezetésével párhuzamosan gondoskodni kell az Európai Parlament demokratikus legitimációjának és megfelelő elszámoltathatóságának erősítéséről”;

G. mivel a Szerződések számos módon rendelkeznek a foglalkoztatás- és a szociális politikákról, amelyek lehetőségét még nem teljesen használták ki, különös tekintettel az EUMSZ 9., 151. és 153. cikkére, ugyanakkor általánosságban az EUMSZ 329. cikkére is; mivel ezért a Szerződés módosítása és a szubszidiaritás elvének sérelme nélkül nagyobb szociális konvergenciát lehet elérni;

H. mivel az euró az Unió fizetőeszköze, ugyanakkor a válság előtt a belső piac előtérbe helyezése ahhoz vezetett, hogy alábecsülték az euróövezet integrációjával járó kihívásokat;

I. mivel az Unió többszintű irányításáról szóló vitában figyelembe kell venni az uniós eszközök dinamikáját, amely az EUMSZ 136. cikke, illetve a megerősített együttműködés esetében nem azonos;

1. emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 9. cikkében meghatározott célok elérése érdekében a gazdaságpolitikát nem lehet a szociálpolitikától függetlennek tekinteni, és ezért kiemeli, hogy sürgősen szükség van az európai szociális kormányzásnak javítására az európai gazdasági kormányzás kialakítási módjához hasonló módon, olyan eszközök révén, amelyek figyelembe veszik a szubszidiaritás elvét;

2. emlékeztet arra, hogy a többszintű irányításról szóló vita nem esik egybe a többszintű kormányzás kérdésével, amely a hatáskörök megosztásával és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok bevonásával kapcsolatos;

3. kiemeli a szociális és a foglalkoztatáspolitika fokozott nyomonkövetésének jelentőségét és azt, hogy azok gazdasági és társadalmi hatásait a nemzeti gazdaságpolitikák felügyeletére vonatkozó rendelkezésekkel összevethető módon kell értékelni, hogy így az Európai Unió ajánlásainak irányvonalát megfelelően lehessen megszabni;

4. kéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a jogalkotási kezdeményezésre vonatkozó hatáskörét, és rendszeresen terjesszen az Európai Parlament elé a szociális ügyekre és a foglalkoztatásra vonatkozó, nagyratörő szabályozási rendelkezéseket;

5. felszólít a fiskális és makrogazdasági referenciaértékeken túlmenően a foglalkoztatási és szociális – például a jövedelmi egyenlőtlenségekre, a foglalkoztatásra és a szegénységre vonatkozó – referenciaértékek létrehozására a foglalkoztatási és szociális problémák által a gazdaság fejlődésére kifejtett hatás figyelembe vétele és az EUMSZ 9. és 151. cikkének megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében;

6. felhívja a figyelmet a gazdaság- és szociálpolitika területét érintő belső és külső egyenlőtlenségek megjelenésére, fennállására és súlyosbodására, valamint ezzel összefüggésben olyan automatikus stabilizátorok meghatározásnak szükségességére, amelyek elmélyítik a meglévő többszintű irányítást; felkéri a Bizottságot, hogy 2013 vége előtt terjesszen elő zöld könyvet az említett stabilizátorokra a meglévő többszintű irányítás keretében vonatkozó különféle lehetőségekről;

7. kiemeli, hogy Európa szociális helyzete miatt kiegyensúlyozott és megfelelő európai költségvetésre és a gazdasági, kereskedelmi és szociális politikák jobb összhangjára van szükség az európai ipari potenciál megőrzése és fejlesztése, valamint a vállalkozásindítás támogatása érdekében;

8. megjegyzi, hogy sem „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című ütemterv, sem Van Rompuy, az Európai Tanács elnökének ideiglenes jelentése nem foglalkozik a foglalkoztatás- és szociális politikával; következésképpen ismételten felszólít a 2012. november 20-i, az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, a Bizottságnak tett ajánlásokat tartalmazó állásfoglalásában felvázolt szociális paktum létrehozására;

9. hangsúlyozza, hogy az EU kedvező fejlődése szempontjából fontos, hogy egyensúly jöjjön létre az EUMSZ 121. és 148. cikkében meghatározott foglalkoztatási és gazdaságpolitika között;

10. hangsúlyozza azt a tényt, hogy a Bizottságnak nagyratörőbb választ kell adnia az uniós polgárok szociális és gazdasági kérdésekkel kapcsolatos mindennapos aggodalmaira és törekvéseire annak érdekében, hogy az Unió képes legyen reagálni a váratlan eseményekre, gyorsan kihasználja a lehetőségeket, illetve előre jelezze a jövőbeli tendenciákat és azokhoz gyorsan alkalmazkodjék;

11. kéri, hogy a Szerződésekhez csatoljanak egy, az alapvető szociális és munkajogok védelmét célzó szociális jegyzőkönyvet;

12. felszólítja a Bizottságot, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy a tagállamok Nemzeti Munkaterveiket nemzeti reformprogramjaik részeként az európai szemeszter keretében nyújtsák be; elismeri, hogy a Nemzeti Munkatervek szerkezetének és tartalmának következetesnek kell lennie ahhoz, hogy céljuknak megfeleljenek; kitart amellett, hogy a Bizottságnak egyértelmű iránymutatást kell adnia a munkatervek tartalmára és szerkezetére vonatkozóan, a tagállamoknak pedig be kell tartaniuk ezeket az éves növekedési jelentés és a gazdasági és szociális kormányzás egyéb intézkedései keretében benyújtott dokumentumaikban; javasolja, hogy ezekről a Nemzeti Munkatervekről az EUMSZ 152. cikkének második bekezdése értelmében tartsanak háromoldalú szociális csúcstalálkozót;

13. felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti foglalkoztatási politikáikat erősítsék meg azáltal, hogy a munkahelyteremtés és a munkaerő-piaci kereslet számára megfelelő feltételeket teremtenek, a zöld foglalkoztatást beépítik nemzeti munkaterveikbe, javítják az egészségügyi munkaerő-igények tervezését és előrejelzését az egészségügyi szakemberek keresletének és kínálatának összeegyeztetése érdekében – hosszú távú munkavállalási kilátásokat kínálva számukra – és ösztönzik az innovatív megoldások megosztását, támogatják a magasan képzett IKT-munkaerő bővítését, és a munkavállalók körében pedig elősegítik a digitális készségek terjesztését;

14. ismételten felszólít az európai szemeszter demokratikus dimenziójának megerősítésére, többek között rendes jogalkotási eljárás során a Parlament szerepének megerősítésével, a nemzeti parlamenteknek a szociális partnerekkel és – adott esetben – a civil társadalommal folytatott együttműködésbe való bevonásával, elismerve ugyanakkor az európai szemeszter évenkénti jellegét;

15. hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszédnek politikai és demokratikus legitimációval bíró, nyitott és átlátható, tényleges párbeszédnek kell lennie; felhívja a Bizottságot, hogy európai szinten mozdítsa elő a szociális partnerek szerepét, figyelembe véve a nemzeti rendszerek sokszínűségét, és lehetővé téve közöttük zajló szociális párbeszédet, az EUMSZ 152. cikkében rögzített autonómiájuk sérelme nélkül;

16. felszólítja a tagállamokat, hogy olyan körülmények között, amikor a tagállamok politikai irányvonalai közötti eltérések akadályozzák az előrelépést, terjesszék ki a fokozott együttműködés elvét a szociális és foglalkoztatáspolitikákra.

17. felszólítja a tagállamokat, hogy stabilitási és növekedési programjaikban fordítsanak figyelmet az emberek jólétére annak érdekében, hogy a rövid távú gazdasági problémák orvoslásának nem kívánatos társadalmi és foglalkoztatási kihatásai ne legyenek hosszú távúak.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	10.10.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	26 3 10
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Edit Bauer, Heinz K. Becker, Jean-Luc Bennahmias, Pervenche Berès, Vilija Blinkevičiūtė, Philippe Boulland, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Emer Costello, Andrea Cozzolino, Frédéric Daerden, Karima Delli, Sari Essayah, Richard Falbr, Marian Harkin, Stephen Hughes, Danuta Jazłowiecka, Ádám Kósa, Jean Lambert, Patrick Le Hyaric, Olle Ludvigsson, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Csaba Őry, Konstantinos Poupakis, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Elisabeth Schroedter, Nicole Sinclaire, Jutta Steinruck, Ruža Tomašić, Traian Ungureanu, Andrea Zanoni
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Georges Bach, Kinga Göncz, Anthea McIntyre, Antigoni Papadopoulou, Csaba Sógor
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Agustín Díaz de Mera García Consuegra

[1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0542.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	24.10.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	17 3 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Alfredo Antoniozzi, Andrew Henry William Brons, Zdravka Bušić, Carlo Casini, Andrew Duff, Roberto Gualtieri, Enrique Guerrero Salom, Zita Gurmai, Stanimir Ilchev, Constance Le Grip, David Martin, Sandra Petrović Jakovina, Algirdas Saudargas, Indrek Tarand, Rafał Trzaskowski, Manfred Weber, Luis Yáñez-Barnuevo García
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	David Campbell Bannerman, Helmut Scholz
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Jan Kozłowski

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat