AJÁNLÁS MÁSODIK OLVASATRA a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet, valamint a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjáról
28.11.2013 - (12007/3/2013 – C7‑0375/2013 – 2011/0195(COD)) - ***II
Halászati Bizottság
Előadó: Ulrike Rodust
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet, valamint a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjáról
(12007/3/2013 – C7‑0375/2013 – 2011/0195(COD))
(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjára (12007/3/2013– C7–0375/2013),
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28-i véleményére[1],
– tekintettel a Régiók Bizottságának 2012. március 4-i véleményére[2],
– tekintettel első olvasatban kialakított álláspontjára[3] a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatáról (COM(2011)0425),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 72. cikkére,
– tekintettel a Halászati Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0409/2013),
1. jóváhagyja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját;
2. jóváhagyja az Európai Parlament és a Tanács közös nyilatkozatát és az ezen állásfoglaláshoz csatolt közös parlamenti és bizottsági nyilatkozatot;
3. megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;
4. utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;
5. utasítja főtitkárát, hogy – annak ellenőrzése után, hogy valamennyi eljárás rendben lezajlott – írja alá a jogalkotási aktust, továbbá a Tanács főtitkárával egyetértésben intézkedjék az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;
6. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
- [1] HL C 181., 2012.6.21., 183. o.
- [2] HL C 225., 2012.7.27., 20. o.
- [3] Elfogadott szövegek 2013.2.6., P7_TA(2013)0040.
MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ
Az Európai Parlament és a Tanács nyilatkozata az adatgyűjtésről
Az Európai Parlament és a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy mielőbb fogadja el a 199/2008/EK tanácsi rendelet annak érdekében történő módosítására irányuló javaslatát, hogy a lehető leghamarabb a gyakorlatban is érvényesülhessenek az adatgyűjtésnek a közös halászati politikáról szóló új rendeletben foglalt azon elvei és célkitűzései, amelyek alapvető fontosságúak a megreformált közös halászati politika támogatása szempontjából.
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a többéves tervekről
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elkötelezett az iránt, hogy együttműködjenek az intézményközi kérdések megoldása érdekében, és hogy a további lépéseket illetően olyan megoldásról állapodjanak meg, amely a Parlament és a Tanács jogi helyzetének tiszteletben tartása mellett elősegíti a többéves tervek prioritást jelentő kidolgozását és bevezetését a közös halászati politika által meghatározott feltételek alapján.
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság létrehozott egy, a három intézmény képviselőiből álló intézményközi munkacsoportot a legmegfelelőbb további lépések meghatározása érdekében.
INDOKOLÁS
A Parlament első olvasatbeli álláspontjának a 2013. február 6-i plenáris ülésen való elfogadását követően informális tárgyalások kezdődtek az ír elnökséggel a korai második olvasatbeli megállapodás céljával. A háromoldalú egyeztetés hét fordulóját követően a Parlament és a Tanács tárgyalócsoportjai 2013. május 30-án megállapodásra jutottak a dossziéval kapcsolatban. A megállapodás szövegét 2013. június 18-án bocsátották szavazásra a PECH bizottságban, amely azt jelentős többséggel elfogadta. A bizottság jóváhagyása alapján a bizottság elnöke levélben kérte fel a Coreper elnökét, hogy a plenáris ülésen javasolja módosítás nélküli elfogadásra a Tanács első olvasatbeli álláspontját. A jogász-nyelvészi ellenőrzést követően a Tanács elfogadta első olvasatbeli álláspontját, 2013. október 17-én megerősítve a megállapodást.
Mivel a Tanács első olvasatbeli álláspontja megegyezik a háromoldalú egyeztetés során elért megállapodással, az előadó ajánlja a bizottság számára annak további módosítások nélküli elfogadását. Az előadó különösen a kompromisszum következő elemeit kívánja kiemelni:
Ez a reform végre a közös halászati politikát fenyegető legsúlyosabb problémát, azaz a folyamatos túlhalászatot orvosolja. Az új szöveg értelmében az Európai Unió Tanácsa köteles fenntartható módon eljárni, amikor a halászati kvótákra vonatkozó éves határozatát meghozza. Általános szabályként a túlhalászatot, ha lehetséges 2015-ig, meg kell szüntetni, hogy megkezdődhessen a halállomány helyreállása. Egyértelművé teszik, hogy ennek későbbi időpontra (legkésőbb 2020-ra) való elhalasztása kizárólag akkor engedélyezhető, ha az érintett halászflotta gazdasági és szociális fenntarthatósága komoly veszélyben van. Ennek megfelelően a jövőben valamennyi állománnyal a maximális fenntartható hozam (MCY) elvével összhangban kell gazdálkodni. A Parlament ezzel kapcsolatos leglényegesebb kitétele az volt, hogy a maximális fenntartható hozam elve ne csupán politikai szándéknyilatkozat legyen, hanem ténylegesen rendelkezzen jogi kötelező erővel valamennyi jövőbeli határozat vonatkozásában. Mindez magában foglalja a jövőbeli többéves terveket, de az EUMSZ 43. cikkének (3) bekezdése alapján a teljes kifogható mennyiségekről (TAC) a Tanács által hozott autonóm határozatokat is.
E tekintetben a Parlament olyan szövegezést biztosított, amely egyértelműbben kiemeli, hogy ezen intézkedések célja, hogy az állományok ne csak fenntartható, hanem annál nagyobb szintre szaporodjanak vissza. A Parlament így sikeresen hozott létre olyan biztonsági állománytöbbletet, amely teljes mértékben megfelel az elővigyázatossági elvnek és a halászati iparnak is kedvező. Amennyiben a halállományok kismértékben meghaladják a maximális fenntartható hozam szintjét, a haszon nőni fog, hiszen a halászat költségei a tenger állománysűrűségével arányosan csökkenek.
Megállapodásra jutottak arról a követelményjavaslatról is, hogy minden kifogott halat ki kell rakodni (visszaengedési tilalom). A Parlament első olvasat során tett felhívásaival összhangban a szöveg kötelezően előírja, hogy a visszaengedési tilalmat pontosan meghatározott időszakon belül (2015 és 2019 között fokozatosan) be kell vezetni. A visszaengedési tilalom nem vonatkozik azokra a fajokra, melyeknek a tengerbe való visszadobás után nagy a túlélési arányuk.
A Parlament eredeti álláspontjával ellentétben, bár adhatóak a visszaengedési tilalom alóli mentességek (legfeljebb a teljes fogás 5%-a, illetve átmeneti időszakra 7%-a), ezek nem azonnal, hanem egy külön határozatot követően lépnek életbe. Ezt a határozatot rendes körülmények között a vonatkozó többéves terv rendes jogalkotási eljárás keretében történő elfogadásával kell meghozni. A többéves terv hiányában a Bizottság legfeljebb hároméves időtartamra adhat mentességet, amennyiben az érintett tagállamtól a regionalizációs eljárás keretében erre irányuló közös ajánlást kap. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén közvetett határozatot is hozhat, akár az érintett tagállamok intézményi konzultációja nélkül.
Ebben a vonatkozásban a tárgyalócsoport sikeresen képviselte azt az álláspontot, hogy a mentességeket csak akkor szabad elfogadni, ha az érintett halászok számára nagyon nehéz a szelektívebb halászat megvalósítása, illetve amennyiben a járulékos halfogás feldolgozása aránytalanul magas költségekkel járna.
Az intézmények közötti másik vitás kérdés az volt, hogy továbbiakban hogyan kell kezelni a túlzott flottakapacitás problémáját, amely néhány ágazatban érinti az EU hajóflottáját. A kompromisszumos szöveg megállapítja azt az elvet, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy halászati kapacitásaik összhangban álljanak az erőforrásokkal. A Parlament elérte egy olyan rendelkezés belefoglalását, miszerint a tagállamoknak minden évben meg kell vizsgálniuk hajóflottáik fogási kapacitását a Bizottság által felállított kritériumok alapján. Amennyiben ez a vizsgálat azt mutatja, hogy a hajóflotta túl nagy, akkor a szóban forgó tagállamnak a túlzott kapacitás csökkentésére vonatkozó tervet kell benyújtania és meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket. A Bizottság pénzügyi szankciót vethet ki e rendelkezések betartásának elmulasztása esetén.
A reform részeként előkészületeket tettek a döntéshozatal további decentralizálása (regionalizálása) felé. A cél annak biztosítása, hogy különösen amikor részletes technikai szabályokat kell meghatározni az egyes tengeri területek vonatkozásában, akkor mindez az érintettekhez közeli szinten történjen, ne központosított módon Brüsszelben, mint korábban. Az EU természetesen továbbra is figyelemmel kíséri, hogy az EU halászati politikai elveit tükröző célok teljesülnek-e.
A regionalizáció alapmechanizmusa – azaz a tagállamok csoportja által benyújtott közös ajánlás – ugyancsak felhasználható az EU környezetvédelmi irányelvei (pl. a tengerstratégai irányelv) halászati elemei végrehajtásának felgyorsítására. Mindazonáltal, ha az érintett tagállamok képtelenek megállapodásra jutni, a Bizottságnak korlátozott ideig jogában áll a vonatkozó intézkedéseket meghozni, amennyiben a környezetvédelmi irányelvek védelmi céljai egyébként veszélybe kerülnének.
A regionalizáció másik célja, hogy fokozott lendületet adjon a tengervédelmi területek és a halászati tilalmi övezetek EU általi létrehozásának.
A regionalizáció keretében a korábbi reformmal létrehozott konzultációs testületek nagyobb szerephez jutnak, mivel egy adott régión belül a konszenzus kialakításának fontos fórumai. E tanácsadó testületekként ismert testületek a jövőben kiegyensúlyozottabb tagsággal fognak rendelkezni, mivel tagjaik 40%-át a halászati szektoron kívülről érkező képviselők (például nem kormányzati szervezetek) adják. Ez volt a Parlament egyik követelése.
A szövegben arról is rendelkeznek, hogy az EU harmadik országok vizein sem járulhat hozzá a túlhalászáshoz. Kizárólag azt a felesleget foghatja ki, amelyet a harmadik ország nem tud felhasználni az ENSZ Tengerjogi Egyezményében foglaltaknak megfelelően. A harmadik országokkal kötött halászati megállapodások a jövőben tartalmazni fognak egy emberi jogi záradékot, tehát a megállapodásokat fel lehet bontani az emberi jogok megsértése esetén. Ezen túlmenően, a jövőben a harmadik országokkal kötött halászati megállapodásoknak tartalmazniuk kell egy kizárólagossági záradékot is (tehát a megállapodás nem kerülhető meg a halászok és a harmadik országok kormányai közötti magánszerződések révén). Az EU arra vonatkozóan is hoz intézkedéseket, hogy megelőzze a halászhajók átlobogózását.
Az új alaprendelet olyan elvi döntést tartalmaz, miszerint az uniós halászati alapokból előirányzott összegeket csak akkor lehet kifizetni, ha teljesülnek a közös halászati politika szabályai. Ez a tagállamokra és az egyes halászati vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó. A rendszer részleteit az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló rendeletben határozzák meg.
A tárgyalócsoport egyik kiemelkedő sikere volt, hogy elérte a hozzáférési kritériumok belefoglalását a szövegbe. A jövőben a tagállamok a halászati kvótákat objektív és átlátható kritériumok alapján osztják ki halászaik között. Ezek környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági kritériumokat foglalnak magukban. Mindez a halászflotta azon szektorainak lenne kedvező, amelyek bizonyítani tudják, hogy átlagnál több munkahelyet teremtenek és az átlagnál alacsonyabb az általuk kifejtett környezeti hatás.
Az Európai Parlament nem csak a kvótakiosztás terén ért el nagyobb átláthatóságot. A tagállamok által a halállományok állapotára vonatkozóan gyűjtött tudományos adatokat – az adatvédelmi előírások betartása mellett – az összes érdekelt fél számára elérhetővé kell tenni.
Sikeres halászati politika csak a szabályok betartása mellett jöhet létre. A tagállamok ellenőrzési lehetőségeinek minőségi javítása és kiterjesztése érdekében a jövőben egy megfelelőséggel foglalkozó szakértői csoport fogja lehetővé tenni a témával kapcsolatos párbeszéd folytatását a terület bevált gyakorlatainak megerősítése céljából.
ELJÁRÁS
|
Cím |
A közös halászati politika |
||||
|
Hivatkozások |
12007/3/2013 – C7-0375/2013 – 2011/0195(COD) |
||||
|
Az EP 1. olvasatának dátuma - P szám |
6.2.2013 T7-0040/2013 |
||||
|
A Bizottság javaslata |
COM(2011)0425 - C7-0198/2011 |
||||
|
Az első olvasatbeli tanácsi álláspont kézhezvétele ülésen történő bejelentésének időpontja |
24.10.2013 |
||||
|
Illetékes bizottság A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
PECH 24.10.2013 |
|
|
|
|
|
Előadó(k) A kijelölés dátuma |
Ulrike Rodust 26.9.2011 |
|
|
|
|
|
Vizsgálat a bizottságban |
4.11.2013 |
|
|
|
|
|
Az elfogadás dátuma |
27.11.2013 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
21 1 0 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
John Stuart Agnew, Carmen Fraga Estévez, Pat the Cope Gallagher, Dolores García-Hierro Caraballo, Ian Hudghton, Werner Kuhn, Isabella Lövin, Gabriel Mato Adrover, Maria do Céu Patrão Neves, Crescenzio Rivellini, Ulrike Rodust, Raül Romeva i Rueda, Struan Stevenson, Nils Torvalds, Jarosław Leszek Wałęsa |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Luis Manuel Capoulas Santos, Jean Louis Cottigny, Jim Higgins, Jens Nilsson |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
María Auxiliadora Correa Zamora, Salvador Garriga Polledo, Francisco José Millán Mon, Younous Omarjee, Ivo Vajgl, Luis Yáñez-Barnuevo García |
||||
|
Benyújtás dátuma |
28.11.2013 |
||||