JELENTÉS a 2013. évi végrehajtási jelentésről: A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás technológiájának kidolgozása és alkalmazása Európában
4.12.2013 - (2013/2079(INI))
Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Chris Davies
A vélemény előadója (*):Vicky Ford, Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a 2013. évi végrehajtási jelentésről: A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás technológiájának kidolgozása és alkalmazása Európában
Az Európai Parlament,
– tekintettel a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a CLT irányelv)[1]
– tekintettel a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás európai jövőjéről szóló 2013. március 27-i bizottsági közleményre (COM(2013)0180),
– tekintettel a Bizottság „Az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló kerete” című, 2013. március 27-i zöld könyvére (COM(2013)0169),
– tekintettel az Európai Unió 2008. decemberi éghajlat-változási és energiaügyi csomagjára,
– tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i állásfoglalására[2],
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0430/2013),
A. mivel a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CLT) ígéretes technológia, amely nem kizárt, hogy az egyetlen olyan eszköz, amely alkalmas az ipari forrásokból származó szén-dioxid-kibocsátások jelentős mértékű csökkentésére, és amelyben megvan a lehetőség a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművekből származó szén-dioxid-kibocsátás jelentős mértékű csökkentésére, amely ugyanakkor beruházásokat és pari méretű demonstrációt tesz szükségessé az innováció, a biztonságos költségcsökkentés előmozdítása és környezetvédelmi biztonságosságának megerősítése érdekében;
B. mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség azt jelzi előre, hogy 2030-ra a fosszilis tüzelőanyagok továbbra is a világ energiaforrás-összetételének 75%-át fogják adni, azt állítja, hogy a szén-dioxid-kibocsátás 2050-re előírt csökkentésének megközelítőleg 20%-át szén-dioxid-leválasztással és -tárolással lehet teljesíteni, valamint hogy ha nem kerül sor a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás alkalmazására, a villamos energia terén 40%-os többletberuházásra lesz szükség ahhoz, hogy a hőmérséklet globális emelkedése ne haladja meg a 2 fokot;
C. mivel a CLT az egyetlen olyan technológia, amely képes jelentősen csökkenteni a legfontosabb iparágakból – többek között az acél-, cement-, vegy- és olajfinomító-iparból – származó szén-dioxid-kibocsátásokat, és a biomassza villamosenergia-termelésben való alkalmazásával együtt lehetőséget kínál a szén-dioxid-kibocsátás nettó csökkentésére;
D. mivel a fosszilis tüzelőanyagok jelenlegi és az előrejelzések szerinti jövőbeni felhasználási szintje alapján a CLT alkalmazása kulcsfontosságúnak bizonyul a globális hőmérséklet 2°C alatt tartásával kapcsolatos cél eléréséhez;
E. mivel a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás fejlesztését a megújuló energiaforrások fejlesztését kiegészítő stratégiának kell tekinteni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás során;
F. mivel 2007-ben az uniós kormányfők célkitűzése az volt, hogy 2015-re akár 12 szén-dioxid-leválasztást és -tárolást alkalmazó demonstrációs erőművel rendelkezzenek, azonban ezek pénzügyi életképessége a szén-dioxid magas árától függött, így ezeket a terveket egyelőre nem lehet megvalósítani;
G. mivel e technológia fejlesztése nem ösztönözheti a fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó erőművek arányának növelését;
H. mivel az Európai Unió veszít a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás terén betöltött technológiai vezető szerepéből – egyetlen projekt esetében veszik fontolóra a NER300 finanszírozást, és az EEGP projekteket lezárták vagy felfüggesztették –, jelenleg nem áll hatékony politika a rendelkezésére, hogy előmozdítsa a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatos vezérprojektek fejlesztését;
I. mivel bármilyen projekt kereskedelmi méretű kidolgozása előtt teljes körű és egyértelmű tájékoztatást kell nyújtani a nyilvánosság számára a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás előnyeiről és a lehetséges veszélyekről;
A célkitűzések fokozása
1. elismeri, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CLT) bevezetése lehetőséget kínál arra, hogy az Európai Unió teljesítse 2050-ig az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó célkitűzéseit a lehető legalacsonyabb költségek mellett, továbbá hogy különösen fontos szerepe van a nagy szén-dioxid-kibocsátású iparágak CO2-mentesítésében; úgy véli, hogy hozzájárulhat az energiaellátás változatosságához és biztonságához, a foglalkoztatási lehetőségek egyidejű megtartása és létrehozása mellett; hangsúlyozza, hogy a legmegfelelőbb és a gazdaságilag legelőnyösebb megoldások azonosítása érdekében sürgősen szükség van a teljes CLT-láncot lefedő vezérprojektek sorára, és felszólítja a Bizottságot, hogy tűzzön ki az ennek megvalósításához vezető célokat; értékeli, hogy tekintettel a jelentős mértékű szükséges beruházásra az EU ETS mellett szükség van egyéb eszközökre a CLT kutatásának és műszakilag biztonságos alkalmazásának előmozdításához;
2. úgy véli, hogy bár a CLT részleges megoldást kínálhat az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos célok teljesítésére, jobb lenne, ha a tagállamok a CLT alkalmazása nélkül is teljesíteni tudnák e célokat;
3. felszólítja a Bizottságot, hogy ne csak a szénből és gázból történő energiatermeléssel összefüggésben ösztönözze a CLT bevezetését, hanem egy sor iparágban, például a vegyiparban, a fém-, vas- és acélkohászat, a cementgyártás és a finomítóipar esetében is; kitart amellett, hogy a Bizottságnak foglalkoznia kell a CLT 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keretben történő bevezetésének kérdésével, és be kell terjesztenie javaslatokat a CLT-vezérprojektek korai építésének támogatására;
4. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a bővülő gazdaságok fejlődési alternatívák, például alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású szén-dioxid-leválasztás és -tárolás irányába terelése érdekében hozzanak széles hatókörű intézkedéseket, amelyekkel ösztönzik a nemzetközi együttműködést és előmozdítják az éghajlatváltozás hatását mérséklő technológiák alkalmazását;
5. véleménye szerint az acélipari cselekvési tervnek külön utalnia kellene a CLT vezérprojektek ágazaton belüli kialakításának szükségességére;
A tagállamok vezető szerepe
6. elismeri, hogy a CLT csak a tagállamok és magánberuházók támogatásával vezethető be, és az előbbieknek abszolút és szuverén joguk alkalmazásának ösztönzése vagy elkerülése; megállapítja, hogy míg bizonyos tagállamok azt jelezték, hogy nem céljuk a CLT alkalmazása kibocsátáscsökkentési stratégiájukban, mindennek nem szabad eltántorítania azon tagállamok kezdeményezéseit, amelyek úgy vélik, hogy a technológia hatékony szerepet játszhat az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba való átmenetükben;
7. emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlament szorgalmazta azt a jogszabályt, mely megköveteli, hogy minden tagállam dolgozzon ki egy 2050-ig szóló dekarbonizációs stratégiát; javasolja ezen nemzeti ütemtervek ötéves időközönkénti frissítését; elvárja, hogy az ütemtervek ismertessék, az illetékes tagállamok bevezetik-e a CLT-t, illetve hogyan teszik ezt;
8. felkéri a Bizottságot, hogy javasolja annak előírását, hogy a tagállamok az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének 2015. évi konferenciája előtt készítsenek és tegyenek közzé az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra vonatkozó nemzeti ütemterveket;
9. hangsúlyozza, hogy magas szén-dioxid-árak hiányában a CLT alkalmazását támogató tagállamok kulcsfontosságú szerepet játszanak a jövedelembeáramlás átláthatóságának és olyan más pénzügyi támogatás biztosításában, amely szükséges lehet a vezérprojektek építéséhez és működtetéséhez, egyúttal azon szereplők számára, akik az elsőként lépők magas költségeivel szembesülnek, lehetővé kell tenniük befektetésük megtérülését; megjegyzi, hogy szükség lehet megfelelő szabályozó intézkedésekre, ha a CLT-t kereskedelmi alapon kívánják bevezetni; elismeri, hogy teljesíteni kell a környezetvédelmi biztonsági előírásokat;
Uniós szabályozás és finanszírozás
10. felszólítja a Bizottságot, fontolja meg egy uniós ipari innovációs befektetési alap létrehozását, amely támogatná az innovatív éghajlatbarát technológiák – például a CLT-vezérprojektek, más alacsony szén-dioxid-kibocsátású innovatív technológiák, az energiaigényes iparágakból és folyamataikból keletkező szén-dioxid-kibocsátások csökkentését szolgáló intézkedések – kidolgozását; úgy véli, hogy mindezt az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréből származó egységek értékesítéséből lehetne finanszírozni; hangsúlyozza, hogy mindez nem vezethet az uniós költségvetést terhelő újabb követeléshez; elismeri, hogy egy ilyen alap felhasználási paramétereinek meghatározásakor figyelembe kell venni a NER300 finanszírozási mechanizmus korlátaiból és rugalmatlanságából nyert tapasztalatokat;
11. meggyőződése, hogy a CLT-re vonatkozó valamennyi politikát és stratégiát kizárólag olyan szilárd bizonyítékok alapján lehet meghatározni, amelyek kimutatják azok kedvező hatását a környezetre, az európai ipar stabilitására, az Európai Unió területén lévő munkahelyekre, valamint a lakossági és ipari célú, elviselhető energiaárakra;
12. úgy véli, hogy a CLT hosszú távú támogatását lényegében megfelelő CO2-árjelzéssel kell megoldani, de javaslata szerint a tagállamoktól vagy az EU-tól kért bármely időközi pénzügyi támogatást a szén-dioxid-kibocsátásokért elsősorban felelős fosszilis tüzelőanyagok előállításából és importálásából lehetne a legjobban megoldani; véleménye szerint a Bizottságnak elő kell segítenie a lehetséges megoldásokról szóló vitát azáltal, hogy elvégzi azon rendszerek elemzését, amelyek előírják olyan CLT-tanúsítványok megvásárlását, amelyek bizonyítják, hogy tárolás vagy kezelés révén megelőzik a forgalmazott fosszilis tüzelőanyagokban lévő szén-dioxid mennyiségével arányos mértékű szén-dioxid kibocsátását;
13. kéri, hogy a Bizottság készítsen iránymutatásokat a tagállamok számára az általuk annak érdekében alkalmazható különböző pénzügyi és egyéb mechanizmusokról, hogy támogassák és ösztönözzék a CLT-fejlesztéseket, és hozzáférjenek az uniós költségvetésben lévő támogatási alapokhoz;
14. tudomásul veszi az Európai Beruházási Bank határozatát, amely megtiltja az 550g CO2/kWh kibocsátást meghaladó szénerőművek építésére nyújtott kölcsönt; hangsúlyozza, hogy a CLT fejlesztésére nyújtott pénzügyi támogatás hiányában elengedhetetlen lesz a szigorú kibocsátási előírások bevezetése;
15. javasolja a Bizottság számára annak áttekintését, hogy miként használható fel az Unió Szén- és Acélipari Kutatási Alapja ezen iparágakban a CLT kereskedelmi hasznosítás előtti demonstrációjának támogatására;
16. értékeli, hogy a norvég kormány ösztönzi az Unión belüli CLT projekteket, és kifejezi azon kívánságát, hogy a következő programozási időszak megtárgyalásakor kérjék a CLT vezérprojektek finanszírozás útján való támogatását;
17. felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a spanyolországi „Ciuden” CLT kísérleti projekt elfogadásának és kialakításának előnyeit, amely projekt a leválasztási technológiák és a szárazföldi szén-dioxid-tárolás európai próbalétesítményeként mintegy 100 millió EUR összegű finanszírozási támogatásban részesült uniós forrásokból;
Szállítás és tárolási helyek
18. elismeri, hogy jelentős pénzügyi megtakarításokat lehet elérni azáltal, hogy létrehozzák a közös csővezetéket használó ipari létesítmények CLT klasztereit vagy más szén-dioxid-szállítási rendszereket; rámutat arra, hogy általában nem várható el az erőművek üzemeltetőitől, hogy figyelembe vegyék az egyéb létesítmények által támasztott jövőbeli követelményeket, valamint hogy a főbb beruházásokat, például az esetlegesen több forrásból származó szén-dioxidot szállító fővezetékeket a köz- és magánszféra közötti partnerségek által kell fejleszteni; hangsúlyozza, hogy a CLT alkalmazására törekvő tagállamok közvetlen szerepet játszanak a CLT-vel kapcsolatos szállítás biztosításában, és a tárolási infrastruktúra hozzáférhetőségének meghatározásában;
19. szorgalmazza az Egyesült Államokkal és Kanadával a szorosabb, a szaktudás és a legjobb gyakorlatok cseréjének formájában megvalósuló együttműködést, figyelemmel a tiszta energiáról szóló kétoldalú kanadai–amerikai párbeszéd keretében a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás területén végzett tevékenységekre;
20. kitart amellett, hogy az új alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákra úgy kell tekinteni, hogy azok egymást kiegészítik, nem pedig úgy, hogy egymással versenyeznek; hangsúlyozza, hogy mind a megújuló energiaforrásoknak, mind a CLT-nek megvan a szerepe a jövőbeli enrgiaszerkezetben, és az utóbbi nem mehet a megújuló energiaforrások fejlesztésére irányuló kötelező uniós cél megvalósulásának rovására; olyan intézkedésekre irányuló javaslatoknak a 2030-as éghajlat-változási és energiaügyi keretrendszerben való benyújtására szólít fel, amelyek mindkét technológia alkalmazását támogatják;
21. megállapítja, hogy Európai geológiai adottságai miatt bőségesen rendelkezik a szén-dioxid nagy mennyiségben történő tartós megkötésére alkalmas potenciális helyszínekkel, nem utolsósorban a Fekete-tenger alatt, távol az emberek lakta területektől; támogatja az uniós intézkedéseket és finanszírozást, amelynek célja, hogy létrehozzák a tárolóhely jellegére vonatkozó általános meghatározást, azonosítsák Európa-szerte az alkalmas tárolóhelyeket, fejlesszenek ki kísérleti projekteket, valamint a támogató tagállamok területén készítsék elő a helyeket kereskedelmi méretű tárolóhellyé;
22. felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a lehetséges szén-dioxid-tárolóhelyek európai atlaszának előállítását;
23. elismeri, hogy a Londoni Jegyzőkönyv 6. cikkét úgy módosították, hogy többé nem akadályozza a szén-dioxid lekötés érdekében történő határokon átnyúló szállítását; ugyanakkor megállapítja, hogy e módosítás ratifikálása évekig tarthat; felszólítja a Bizottságot, ismertesse, hogy a jegyzőkönyv ratifikálása előtt milyen körülmények között engedélyezi a szén-dioxid határokon átnyúló szállítását;
Tárolási felelősségek
24. felhívja a figyelmet néhány potenciális CLT-fejlesztő aggodalmára, amely szerint a szén-dioxid tagállamok által jóváhagyott helyszíneken történő geológiai tárolásával kapcsolatban megszámlálhatatlanul sok és túlzó követelményt és felelősséget rónak rájuk; ismételten felhívja ugyanakkor a figyelmet a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló irányelvben (CLT-irányelvben) a szén-dioxid tárolására vonatkozóan kialakított felelősségi rendszerre és a tárolási engedélyek birtokosaira háruló kötelezettségekre;
25. teljes mértékben elfogadja, hogy a szén-dioxidnak a tárolóhelyről bármilyen véletlenszerű kibocsátását meg kell előzni, és meg kell védeni a projekt környezeti integritását a CLT-irányelv 1. cikkében foglaltaknak megfelelően; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon iránymutatást arról, hogy mennyire kell részletesen előre meghatározni a megfelelőségi rendelkezéseket a lehetséges üzemeltetők és az érintett tagállamok illetékes hatósági között zajló tárgyalásokon;
26. rámutat arra, hogy a CLT irányelv nagy szabadságot nyújt a tagállamoknak a CLT-üzemeltetők által bemutatandó pénzügyi biztosíték valamint azon időszak meghatározását illetően, amely megelőzi a bezárt tárolóhellyel kapcsolatos felelősség illetékes hatóságnak történő átruházását; rámutat arra, hogy azon tagállamoknak, amelyek a CLT fejlesztését elő kívánják segíteni, sokkal nagyobb vállalkozói szerepet és a kötelezettségekből az eddiginél jóval nagyobb részt kell vállalniuk;
27. felhívja a Bizottságot, hogy ezek tisztázása érdekében vizsgálja felül a CLT irányelvet kísérő iránymutatását;
28. utal arra, hogy a CLT-irányelv azon követelménye, miszerint a CO2-szivárgás esetén az üzemeltetők kötelessége a kibocsátási egységek átadása, nem veszi figyelembe az előírt költséges kárfelszámolási erőfeszítéseket; attól tart, hogy ez a kötelezettség újabb akadályt gördít a CLT fejlesztése elé; felszólítja a Bizottságot, hogy a CLT-irányelv értékelése során javasolja annak felülvizsgálatát;
Leválasztásra és tárolásra kész állapot
29. kitart amellett, hogy elfogadhatatlan olyan erőművekbe vagy ipari létesítményekbe beruházni, amelyek valószínűsíthetően nagy mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak ki, tekintet nélkül a kibocsátott mennyiség jövőbeli csökkentésének módjára;
30. kiemeli, hogy az Eurobarométer felmérése szerint az európai lakosság nagy része továbbra sem ismeri a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást, viszont akik tájékozottak, azok nagyobb valószínűséggel támogatják azt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak jobb tájékoztatást a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatos tudatosság növelésének fokozása érdekében, és úgy véli, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás szélesebb körű megértése alapvető fontosságú a nyilvános elfogadottság és ezáltal a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás megvalósítása szempontjából;
31. megállapítja, hogy a tagállamok különböző módon értékelhetik a CLT irányelv azon rendelkezéseit, amelyek előírják a leválasztás, a szállítás és a tárolókapacitás felmérését az erőművek működési engedélyének kiadását megelőzően;
32. kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, hogy a CLT technológia alkalmazása mellett döntő tagállamokban minden új, fosszilis tüzelőanyaggal működő erőmű és a jóváhagyott méretűnél nagyobb, magas kibocsátású ipari létesítmény építése lehetséges feltételeként megfelelő előkészületeket kelljen tenni a CLT vagy a szén-dioxid-kibocsátást jelentős mértékben csökkentő más intézkedés megvalósítása érdekében, kivéve a villamosenergia-idény csúcsának kiegyenlítésére szolgáló létesítmények esetén, illetve ha a tagállam a jogszabályi előírásnak eleget téve közzétette ütemtervét, amelyben jelzi, hogy miként éri el a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó, 2050-ig teljesítendő célokat a CLT használata nélkül;
33. felkéri a Bizottságot, hogy készítsen elemzést és nyújtson be jelentést a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás azon szintjéről, amelyet bizonyos kiemelt határidőkig, például 2030-ig be kell vezetni annak érdekében, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás jelentős mértékben hozzájáruljon a 2050-es kibocsátáscsökkentési célokhoz;
Szén-dioxid-leválasztás és -felhasználás
34. üdvözli azokat a különböző kezdeményezéseket, amelyek oly módon hasznosítják a CO2‑t, hogy a légkörbe jutó teljes kibocsátás csökken, továbbá úgy, hogy alternatív termékeket, például fenntartható közlekedési üzemanyagokat állítanak elő; haladéktalanul felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel annak a lehetőségét, hogyan lehetne a szén-dioxidot az uniós olaj- és gázkitermelés megkönnyítésére használni biztonságos körülmények között;
o
o o
35. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és Bizottságnak.
INDOKOLÁS
Öt évvel ezelőtt komoly reményeket fűztünk ahhoz, hogy az Európai Unió a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CLT) kiépítésének éllovasává válhat. Az Európai Tanács egyrészt felkarolta azt az ötletet, hogy 2015-re 12 CLT demonstrációs projekt működjön, másrészt támogatta az Európai Parlament finanszírozási mechanizmus (NER300) kiépítésére irányuló javaslatát is, amely úgy tűnt, elegendő állami támogatást biztosít a végrehajtáshoz.
Ez mind jó célból történt. Amennyiben a világszintű szén-dioxid-kibocsátást 2050-re a legkisebb költség mellett drasztikusan csökkenteni kell, a CLT-technológia kiépítése nélkülözhetetlenné válik. A nagyobb ipari létesítmények kibocsátását mérsékelnie kell, valamint lehetővé kell tennie az olyan fosszilis tüzelőanyagok bizonyos mértékű folyamatos használatát, amelyek kevésbé kedveznek a globális felmelegedésnek.
A kezdeti lelkesedésből sajnos kevés eredmény született. Először hat ország tizenhárom jelentős projektje pályázott a NER300 első fázisa finanszírozására, többségüket azonban végül visszavonták, vagy nem feleltek meg a meghatározott – szigorú és rugalmatlan – követelményeknek. A második fázisban már csak egy projekt (Egyesült Királyság, „White Rose”) van versenyben, azonban távolról sem biztos, hogy a tagállam követelményei és a Bizottság követelményei eléggé illeszkednek ahhoz, hogy kötelezettségvállalást lehessen tenni. Eközben a CLT kísérleti projektek számára 2009-ben az európai gazdaságélénkítési terven keresztül elérhetővé tett 1 milliárd euró nagy részét nem használják fel és át sem csoportosítják.
A szén-dioxid elkülönítésének és szétválasztásának technológiája már az 1930-as évektől rendelkezésre állt. A csővezetékben történő szén-dioxid szállítás mára világszerte általánossá vált. A szén-dioxid földalatti tárolásának biztonságossága már bizonyított, nem utolsósorban Sleipnernél, ahol Norvégia 1996 óta évente 1 millió tonna szén-dioxidot injektál az Északi-tenger mélyén levő kőzetbe, amely a váratlan elmozdulás semmi jelét nem adta..
Egyre több tanulmány állapítja meg, hogy egy tonna ki nem bocsátott szén-dioxid a CLT alkalmazásával kevesebb költséggel jár, mint a tengeri szél- és napenergia, tehát miért nem fogadja több lelkesedés ezt a technológiát?
A legnyomósabb ok az, hogy sem az Európai Unió, sem tagállamai nem hozták létre a magánberuházást elősegítő üzleti modellt. Míg a megújuló-energia-előállítók a villamosenergia-felhasználók jóvoltából pénzbeli támogatást kaptak, a CLT támogatása szinte kizárólag a kibocsátási egységekre támaszkodott, amelyeket olyan magasan áraztak be, hogy a befektetők – a szén-dioxid-kibocsátás elkerülésének biztosítása mellett – a vásárlás helyett alternatív megoldásokat kerestek. A NER300 finanszírozási mechanizmusának értéke is közvetlenül a szén-dioxid árától függött, amelynek összeomlása ezért kettős csapást mért a CLT alkalmazásának reményeire.
Nem kétséges, hogy a tonnánkénti 60–70 eurós szén-dioxid-ár nagymértékben csökkentené a megújulók támogatásának szükségességét, és ösztönözné a CLT-beruházást, ám ennek bekövetkezése az elkövetkező években nem valószínű. Alternatív megközelítésre van szükség. Az előadó a jelentésben ismerteti ennek lehetséges irányát, és a szükséges intézkedéseket.
Hangsúlyozza, hogy a CLT fejlesztéséhez elengedhetetlen lesz a tagállamok politikai és pénzügyi támogatása. Jóllehet akarata ellenére egy tagállamnak sem kell alkalmaznia a technológiát, az előadó megkérdőjelezi azokat a feltételezéseket, hogy az uniós kormányok már mind tudják, hogyan érik el a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos céljaikat, illetve hogy megértették a CLT ebben játszott szerepét. Részben ezen okból hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályoknak meg kell követelniük, hogy minden tagállam hozza nyilvánosságra indikatív stratégiáját, amelyből kitűnik a 2050-es céljai elérésének módja.
Nem lehet mindent a magánszektorra hagyni. Azon tagállamoknak, amelyek valóban értékelik a CLT-ben lévő lehetőséget, fel kell készülniük arra, hogy aktív szerepet játsszanak a fejlesztésben. Finanszírozási mechanizmusokat kell bevezetniük, például ugyanolyan nagyságrendű átvételi árakat, mint amilyet a megújuló energia támogatására fizettek. Támogatniuk kell a csővezeték-hálózat kiépítését, valamint segíteni a tárolóhelyek azonosítását és előkészítését. Szükség lehet a szkeptikus közvélemény meggyőzésére arról, hogy a szén-dioxid-tárolás kisebb kockázatot jelent, mint sok más ipari tevékenység. El kell vállalniuk a pénzügyi kötelezettség egy részét, amennyiben az általuk jóváhagyott tárolóhelyen problémák merülnek fel.
Jóllehet a tagállamok játsszák a vezető szerepet, mindig is elfogadott volt, hogy az EU kollektíven részt vállaljon a szén-dioxid-kivonás és -tárolás fejlesztésének ösztönzésében, illetve a tudás mindannyiunk hasznára történő megosztásának biztosításában. A dolgok jelenlegi állása szerint az Uniónak erre már nincs hatékony politikája.
Az előadó azt javasolja, hogy az erők egyesítése érdekében állapodjanak meg egy uniós célról, valamint a cél elérése érdekében ösztönözzék a korlátozott számú meglévő pénzeszközök valamelyikének használatát. Azzal érvel, hogy egyszerűen támogatnunk kell a kiemelt CLT projektek fejlesztését, ha az innovációt ösztönözni, a költségeket csökkenteni, és a technológiát mint működőképes lehetőséget elfogadottá akarjuk tenni. Azt a szerény célt javasolja, hogy 2020-ra elegendő CLT-project működjön, illetve legyen tervezési szakaszban annak érdekében, hogy lehetővé váljon évi 10 millió tonna szén-dioxid tárolása. Ez a Nemzetközi Energia Ügynökség által javasolt éves globális cél egyötöde.
Rövid időn belül kiegészítő finanszírozási forrásra lesz szükség. Az előadó támogatja egy ipari innovációs alap létrehozását a szén-dioxid-kibocsátási egységek eladásából. A források nem csak a CLT támogatása számára lennének elérhetők, hanem innovatív megújuló energia projektek fejlesztésére, valamint azon eszközök támogatására, amelyek csökkentik az energiaigényes iparágak szén-dioxid-kibocsátását.
Az Európai Bizottság azt várja, hogy a CLT 2035-re egyedül is megáll a lábán, az előadó azonban úgy gondolja, hogy 2020 után a kereskedelmi forgalomba kerülést megelőző időszakban a pénzügyi támogatást a szén-dioxidot kibocsátó fosszilis tüzelőanyagoknak kell biztosítaniuk. Azt javasolja, hogy az Egyesült Királyság „Renewables Obligation”, illetve a svéd, illetve a norvég tanúsítványok rendszeréhez hasonlóan hozzák létre a CLT-tanúsítványok rendszerét. Azt ajánlja, hogy a CLT-tanúsítványok meglétére vonatkozó kötelezettség kifejezetten a fosszilis tüzelőanyagok gyártóira és importőreire vonatkozzon.
Amennyiben a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás nem kap pénzügyi támogatást, alternatív lehetőségként a szabályozási megközelítés alkalmazható. Az előadó el szeretné kerülni a szigorú kibocsátási követelmények bevezetését, ám belátja, hogy a jövőben ez is előfordulhat.
Az Európai Parlament 2008-ban, egy CLT-t támogató pénzügyi mechanizmusra tett javaslattal elismerésre tett szert, amellyel megszerezte a Tanács és a Bizottság támogatását is. Az előadó azt reméli, hogy az európai parlamenti képviselők ismét kezdeményező szerepet vállalnak, és hogy e jelentésben a Parlament javaslatot tesz arra, hogyan lehetne egy olyan technológia alkalmazását biztosítani, amelynek kulcsfontosságú szerepet kell játszania a globális felmelegedés elleni harcban.
VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről(*) (6.11.2013)
a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére
a 2013. évi végrehajtási jelentésről: A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás technológiájának kidolgozása és alkalmazása Európában
(2013/2079(INI))
A vélemény előadója (*): Vicky Ford
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke
JAVASLATOK
Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
A. mivel a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás az egyetlen széles hatókörű és bizonyítható technológia, amely jelenleg rendelkezésre áll ahhoz, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó villamosenergia-termelés érdekében szén-dioxidot vonjunk el a fosszilis üzemanyagok égéséből;
B. mivel a villamosenergia-iparban a fosszilis tüzelőanyagoknak léteznek alternatívái, számos ipari ágazatban – mint például a vegy-, az acél-, a finomító- és cementiparban – jelentős kibocsátáscsökkentést csak szén-dioxid-leválasztás és -tárolás révén lehet elérni; ezért az ipari szén-dioxid-leválasztás és -tárolás fejlesztése prioritást jelent;
C. figyelembe véve, hogy mivel a szén továbbra is nélkülözhetetlen az uniós gazdaság számára, európai jövőjének stabil fejlesztési stratégián kell alapulnia; mivel az EU 2030 utáni energiaszerkezete számára kihívás. hogy lehetőséget adjon a folyamatos gazdasági növekedésre, egyidejűleg megőrizve a tagállamok energiabiztonságát és az új energetikai technológiák, köztük a széntechnológia gyors fejlődését;
D. mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén elfogadott politikák nem fejtették ki az elvárt hatást, és sok esetben az ipar az EU-ból történő kivonulását és a villamosenergia-árak emelkedését eredményezték, hozzájárulva ezzel az európai gazdaság versenyképességének romlásához és az európai lakosság elszegényedéséhez;
E. mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelem csak akkor lesz sikeres, ha világszerte konkrét intézkedéseket alkalmaznak;
1. úgy véli, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás lehetővé teheti a tagállamok számára, hogy szénalapú energiaellátásukat igény szerint aknázzák ki, ezáltal hozzájáruljanak az energiaellátás változatosságához, biztonságához és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez, egyidejűleg ipari munkahelyeket őrizzenek meg és új, szakképesítést igénylő munkahelyeket teremtsenek az Unióban; rámutat azonban arra, hogy az energiaszektorban a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásában jelentkező minden növekedésnek a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás alkalmazásával, többek között beruházásösztönzőkkel kell együtt járnia;
2. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a bővülő gazdaságok fejlődési alternatívák, például alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású szén-dioxid-leválasztás és -tárolás irányába terelése érdekében hozzanak széles hatókörű intézkedéseket, amelyekkel ösztönzik a nemzetközi együttműködést és előmozdítják az éghajlatváltozás hatását mérséklő technológiák alkalmazását;
3. emlékeztet arra, hogy az elkövetkező évtizedekben továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok fogják kitenni az energiaszerkezet legnagyobb részét (az IEA szerint 2030-ban 75%-ot), ami értékes kiaknázandó technológiává teszi a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást;
4. kiemeli, hogy az IEA 2012. évi „Energiatechnológiai perspektívák” című dokumentuma rámutat arra, hogy szén-dioxid-leválasztás és -tárolás nélkül további 40%-kal fog nőni a villamos energia terén az ahhoz szükséges többletberuházási szükséglet, hogy a hőmérséklet globális emelkedése ne haladja meg a 2 fokot;
5. megjegyzi, hogy ha egy hosszú távú energiastratégiában nem szerepel a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, az súlyosan veszélyeztetni fogja az éghajlatváltozás kezelésére irányuló nemzeti, uniós és globális erőfeszítéseket;
6. meggyőződése, hogy a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra vonatkozó valamennyi politikát és stratégiát kizárólag olyan szilárd bizonyítékok alapján lehet meghatározni, amelyek kimutatják azok kedvező hatását a környezetre, az európai ipar stabilitására, az Európai Unió területén lévő munkahelyekre, valamint a lakossági és ipari célú, elviselhető energiaárakra;
7. úgy véli, hogy az új alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákat nem egymás versenytársainak, hanem kiegészítőinek kell tekinteni Európa hosszú távú szén-dioxid-mentesítési céljainak elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy mind a megújuló energiaforrások, mind pedig a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás fontos szerepet tölt be az EU jövőbeli energiafelhasználásában; ezért az EUMSZ 194. cikkének (2) bekezdésével összhangban felszólít, hogy mind a megújuló energiaforrások, mind pedig a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás tekintetében legyenek célzott mechanizmusok az energetikai és éghajlatváltozással kapcsolatos uniós szakpolitikákra vonatkozó, elkövetkező 2030-as csomagban a befektetési biztonság annak érdekében történő garantálására, hogy egyenlő feltételek és tisztességes verseny alakuljon ki a különböző, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatechnológiák között;
8. úgy véli, hogy az induló projektek támogatása, a tanulságok levonása és a tudás megosztása előfeltétele a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, illetve a szén-dioxid-leválasztás hasznosításának támogatására irányuló hosszabb távú intézkedések részletes kialakításának, amellett hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, illetve a szén-dioxid-leválasztás hasznosítása alkalmazási költségeinek csökkenését eredményezheti; felszólít ezért az iparágak, többek között az innovatív kkv-k és intézmények közötti folyamatos nemzetközi együttműködésre, hogy biztosítani lehessen a legjobb gyakorlatok alkalmazását; ugyanakkor emlékeztet a kutatás és fejlesztés (K+F) különböző szakaszainak és az új technológiák piaci bevezetésének kihívásaira, és meggyőződése, hogy e célból elkerülhetetlen a projekttámogatás eszközeinek uniós szintű megerősítése annak érdekében, hogy valós ösztönzőként működhessenek az üzleti szféra tudományos központokkal való együttműködése terén;
9. szorgalmazza az Egyesült Államokkal és Kanadával a szorosabb, a szaktudás és a legjobb gyakorlatok cseréjének formájában megvalósuló együttműködést, figyelemmel a tiszta energiáról szóló kétoldalú kanadai–amerikai párbeszéd keretében a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás területén végzett tevékenységekre;
10. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás alkalmazása előtt álló fő szabályozási, pénzügyi és társadalmi akadályokkal, mint az engedélyek és támogatások odaítélésével, a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatos készségbázis kialakításával, a hatékony leválasztás, szállítás és tárolás technológiáinak kifejlesztésével és tesztelésével;
11. úgy véli, hogy az ösztönzőknek és a szakpolitikai intézkedéseknek mind a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás demonstrációjára, mind további hosszabb távú operatív projektekre kell irányulniuk és nagyobb biztonságot kell nyújtaniuk a magánberuházások számára; úgy véli továbbá, hogy az ösztönzőket és az intézkedéseket hatékonyan kell elosztani mind a villamosenergia-termelő ágazaton és a szén-dioxid-leválasztáson és -tároláson belül, mind az ipari termelési folyamatokon belül;
12. meggyőződése, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás gazdasági életképessége és környezeti fenntarthatósága érdekében a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási demonstrációs projekteknek helyszíni szén-dioxid-leválasztási és hasznosítási stratégiákat kell kidolgozniuk egy zárt rendszerű szén-dioxid-ciklus elérése érdekében, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a megfelelő technológiai területen mozdítsák elő a kutatási és technológiai fejlesztési tevékenységeket;
13. úgy véli, hogy a demonstrációs projektek támogatására kidolgozott, NER300 finanszírozási eszközt használó módszerek nem szolgáltattak vonzó gazdasági érveket a hosszú távú magánszférabeli beruházásokhoz, és e technológiák tőkeszükséglete és mindenekelőtt működési költségeinek mértéke továbbra is túl magas;
14. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer hosszú távú strukturális reformjáról szóló vita ellenére tegyenek javaslatot célirányos szakpolitikai intézkedésekre és egy rugalmasabb pénzügyi modellre, amelyek 2020-ra kialakítják a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra irányuló első operatív projekteket az EU-ban;
15. úgy véli, hogy a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra irányuló európai ipari kezdeményezésen és a Horizont 2010 keretprogramon keresztül többek között folytatni kell az uniós támogatást;
16. kiemeli, hogy az Eurobarométer felmérése szerint az európai lakosság nagy része továbbra sem ismeri a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást, viszont akik tájékozottak, azok nagyobb valószínűséggel támogatják azt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak jobb tájékoztatást a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatos tudatosság növelésének fokozása érdekében, és úgy véli, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás szélesebb körű megértése alapvető fontosságú a nyilvános elfogadottság és ezáltal a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás megvalósítása szempontjából;
17. aggodalmát fejezi ki, hogy a Londoni Jegyzőkönyv 6. cikke akadályozni fogja a szén-dioxid-leválasztásból és -tárolásból keletkező hulladékok határon átnyúló szállítását, és következésképpen korlátozza potenciálját az azonosítható tárolóhelyekkel nem rendelkező tagállamokban; felszólítja ezért a szerződő feleket, hogy találjanak megoldást, például ratifikálják a 6. cikk 2009-es módosítását annak biztosítása érdekében, hogy az ne akadályozza a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás alkalmazását;
18. felkéri a Bizottságot, hogy készítsen elemzést és nyújtson be jelentést a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás azon szintjéről, amelyet bizonyos kiemelt határidőkig, például 2030-ig be kell vezetni annak érdekében, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás jelentős mértékben hozzájáruljon a 2050-es kibocsátáscsökkentési célokhoz;
19. úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés alapelveinek megfelelően a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás mellett a szén-dioxid felhasználásával kapcsolatos kutatást és innovációt is támogatni kell;
20. felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy jobban megértsék a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás lehetőségeit az ipari alkalmazásokban kibocsátási, technológiai és költség-előrejelzések felhasználásával oly módon, hogy az ipari szén-dioxid-leválasztás és -tárolás kiemelt helyet kapjon a rövid és középtávú politikai döntésekben;
21. elismeri, hogy a tervezés továbbra is tagállami hatáskörbe tartozik, és felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi önkormányzatokat, hogy átfogóbban és következetesebben térképezzék fel a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás lehetőségeit a magas kibocsátású ipari telephelyeken, ami jelentősen segíteni fogja az infrastrukturális és tárolási döntések meghozatalát; úgy véli, hogy ezek a telephelyek csomópontot alkothatnak, és előnyt kovácsolhatnak a közös infrastruktúra lehetőségeiből.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
5.11.2013 |
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
39 5 1 |
|||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Josefa Andrés Barea, Jean-Pierre Audy, Ivo Belet, Bendt Bendtsen, Jan Březina, Maria Da Graça Carvalho, Giles Chichester, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Vicky Ford, Adam Gierek, Norbert Glante, Fiona Hall, Jacky Hénin, Edit Herczog, Kent Johansson, Romana Jordan, Krišjānis Kariņš, Lena Kolarska-Bobińska, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Jaroslav Paška, Aldo Patriciello, Vittorio Prodi, Miloslav Ransdorf, Jens Rohde, Paul Rübig, Amalia Sartori, Salvador Sedó i Alabart, Francisco Sosa Wagner, Konrad Szymański, Britta Thomsen, Evžen Tošenovský, Catherine Trautmann, Claude Turmes, Vladimir Urutchev |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Jerzy Buzek, Ioan Enciu, Andrzej Grzyb, Roger Helmer, Seán Kelly, Bernd Lange, Zofija Mazej Kukovič, Franck Proust, Algirdas Saudargas |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Nikos Chrysogelos |
||||
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
27.11.2013 |
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
51 12 1 |
|||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Elena Oana Antonescu, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sandrine Bélier, Sergio Berlato, Lajos Bokros, Franco Bonanini, Biljana Borzan, Yves Cochet, Spyros Danellis, Chris Davies, Bas Eickhout, Edite Estrela, Jill Evans, Karl-Heinz Florenz, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Dan Jørgensen, Karin Kadenbach, Martin Kastler, Holger Krahmer, Corinne Lepage, Kartika Tamara Liotard, Linda McAvan, Miroslav Ouzký, Gilles Pargneaux, Andrés Perelló Rodríguez, Pavel Poc, Frédérique Ries, Anna Rosbach, Oreste Rossi, Dagmar Roth-Behrendt, Kārlis Šadurskis, Carl Schlyter, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Bogusław Sonik, Dubravka Šuica, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Salvatore Tatarella, Thomas Ulmer, Glenis Willmott, Sabine Wils, Marina Yannakoudakis |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Erik Bánki, Gaston Franco, Julie Girling, Eduard-Raul Hellvig, Georgios Koumoutsakos, Marusya Lyubcheva, Judith A. Merkies, Miroslav Mikolášik, James Nicholson, Alojz Peterle, Vittorio Prodi, Marita Ulvskog, Vladimir Urutchev, Anna Záborská, Andrea Zanoni |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Esther de Lange |
||||