JELENTÉS Alex Brenninkmeijer a Számvevőszék tagjává történő kinevezésére irányuló javaslatról

4.12.2013 - (C7‑0312/2013 – 2013/0810(NLE))

Költségvetési Ellenőrző Bizottság
Előadó: Inés Ayala Sender

AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

Alex Brenninkmeijer a Számvevőszék tagjává történő kinevezésére irányuló javaslatról

(C7‑0312/2013 – 2013/0810(NLE))

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0312/2013),

–   tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkére,

–   tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0433/2013),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2013. november 7-i ülésén meghallgatta a Tanács által a Számvevőszék tagjának jelölt személyt;

1.  kedvező véleményt nyilvánít a Tanács Alex Brenninkmeijer számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatáról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.

1. MELLÉKLET: ALEX BRENNINKMEIJER ÉLETRAJZA

Született 1951-ben, Amszterdamban (Hollandiában).

1971-től 1976-ig a Groningeni Egyetemen a holland magánjogra és közjogra specializálódva jogtudományi tanulmányokat folytatott, valamint középiskolai gazdasági tanári végzettséget szerzett.

1987-ben a Tilburgi Egyetemen védte meg doktori dolgozatát „Az igazságszolgáltatáshoz való jog – A független bíráskodás szerepe a demokratikus jogállamban” címmel.

1976-tól 1980-ig a Nijmegeni Egyetemen (Radboud Universiteit), ezt követően 1984-ig pedig a Tilburgi Egyetemen dolgozott tudományos munkatársként.

1992-től 1996-ig professzorként polgári perrendtartást oktatott az Amszterdami Egyetemen.

1996-tól 2005-ig a Leideni Egyetemen az alkotmányjogi és közigazgatási jogi tanszék professzora, 2002-től egyúttal a hatósági munkaviszonyok és az alternatív vitarendezés (mediáció) – „Albeda” elnevezésű – tanszékének vezetője is.

1998-tól 2001-ig a Leideni Egyetem jogtudományi karának dékánja.

1984-től 1988-ig a Raad van Beroep Arnhem alelnöke (első fokon eljáró, közszolgálati és társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó bíró).

1988-tól 1995-ig a Centrale Raad van Beroep bírói tanácsának tagja (közszolgálati és társadalombiztosítási fellebbviteli ügyekkel foglalkozó bíró), ezt követően 2002-ig ennek a bírói kollégiumnak az alelnöke, majd 2005-ig helyettes tanácstag.

1999-től 2005-ig az adóügyekkel foglalkozó Belastingkamer Gerechtshof ‘s Hertogenbosch helyettes tanácstagja.

2005-től mindmáig Hollandia nemzeti ombudsmanja, 2011-ben a holland parlament alsóháza újabb 6 évre megerősítette hivatalában. Ombudsmanként sok területen végzett rendszerszintű vizsgálatot a holland állam működése területén, jelentéseivel tekintélyes mértékben hozzájárult a jó kormányzás elősegítéséhez.

Brenninkmeijer sok tapasztalatot gyűjtött a nemzetközi és az európai együttműködés területén. Brenninkmeijer nemzeti ombudsmanként személyesen vett részt számos, más (például a Cseh Köztársaságban, Romániában és Bulgáriában működő) ombudsmani hivatallal kialakított együttműködési projektben. Különböző uniós tenderekben (a görög ombudsmannal együtt) a szerb ombudsmani hivatal partneri feladatait vállalta, valamint a karibi térség ombudsmanjaival (CAROA) és Indonéziával is szorosan együttműködik. Nemrégiben Dániával, Nagy-Britanniával és Svédországgal bonyolított le csereprogramokat.

2012-ben egyhangúlag a Nemzetközi Ombudsmanintézet (IOI) európai vezetőségének elnökévé választották. Az IOI nemzetközi elnökségének is tagja. Az IOI a független ombudsmani hivatalokat támogatja és védelmezi, valamint a jó kormányzást segíti elő.

Brenninkmeijer alaposan ismeri az európai intézményi és közigazgatási jogot, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Kiváló német, angol és francia nyelvtudással rendelkezik, anyanyelve holland.

2. MELLÉKLET: ALEX BRENNINKMEIJER KÉRDŐÍVRE ADOTT VÁLASZAI

Szakmai tapasztalat

1    Kérjük, sorolja fel az államháztartás, irányítás és a vállalatirányítás ellenőrzése terén szerzett szakmai tapasztalatainak fő aspektusait!

Egyetemi tanári munkám során az európai közigazgatási jog súlyponti téma volt, így ismerem az uniós költségvetési források jogi hátterét.

Nemzeti ombudsmanként (a hivatalomhoz tartozó kb. 170 munkatárs segítségével) a 2006-tól 2013-ig terjedő időszakban mintegy 100 000 egyéni panaszt vizsgáltattam ki, amelyek elsősorban a közpénzekre (az adókra, a társadalombiztosításra, illetve a társadalombiztosítási járulékokra) vonatkoztak. Emellett egyéni kezdeményezésként közel hatvan vizsgálatot vezettem, amelyek a jó kormányzás és a polgárokkal való megfelelő bánásmód szempontjából a közpénzek felelős felhasználására irányultak. Ezek a – kormánypolitika teljes palettáját érintő – vizsgálatok lényeges egyezést mutatnak az Európai Számvevőszék teljesítményellenőrzéseivel. A vizsgálatok során mindenkor az érintett állami szervek berendezkedése, ezen állami szervek fellépésének jogszerűsége és célszerűsége, valamint a „felhasználó” (az állampolgár) szempontjából érzékelhető hatékonysága állt a vizsgálatok középpontjában.

Irányítási feladatokat több funkcióban végeztem: egy fellebbviteli kollégium alelnökeként a járulékokkal foglalkozó tanácsot vezettem, illetve itt kollégiumi szinten is vezetői feladatokat láttam el, a leideni jogi kar dékánjaként én voltam a fakultás irányításának fő felelőse, valamint egyetemi szinten a dékánok testületének is tagja voltam. Nemzeti ombudsmanként egy – mintegy 170 munkatársat foglalkoztató – szervezet irányításáért viseltem felelősséget.

2    Mi volt az a három legfontosabb döntés, amelynek meghozatalában szakmai karrierje során részt vett?

1  Nemzeti ombudsmanként jelentős szerepet játszottam a közigazgatási jogi és a bírósági eljárások hatékonyabbá és eredményesebbé tételében. Megfelelő érveléssel és szoros együttműködéssel sikerült meggyőzni a vezetőket, hivatalnokokat és bírákat arról, hogy sok jogi eljárást meg lehet előzni azzal, ha hatékony kommunikációval, esetlegesen mediációval az ügy korai stádiumában elkerüljük a nézeteltéréseket és konfliktusokat. Az ügy jellegétől függően az esetek 40–60%-át lehet ilyen módon megoldani. A hatékonyság körülbelül 25%-kal nőtt.

2  Mint társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó bíró, a férfiak és a nők közti egyenlő bánásmód területén fontos ügyekben dolgoztam. Ezek az esetek a nemzeti jogszabályok érvényességét érintették a nemzetközi és az uniós szabályozás fényében. A döntéshozatal politikailag kényes volt, hiszen a politikai szereplők árgus szemekkel figyelték ezen a területen, hogy a bírók függetlenek maradnak-e. E bíráskodás által vált biztosítottá a holland jogrendben az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása.

3  Legfelsőbb fokon eljáró bíróként több döntő jelentőségű ítéletet hoztam a holland társadalombiztosítási járulékrendszerrel kapcsolatban, többek között a törvényhozó által megalkotott, betegség és keresőképtelenség esetén alkalmazandó bonus-malus rendszer érvényessége vonatkozásában. Az ítélkezés eredményeképpen megerősödött az állampolgárok egészségügyi adatainak védelme.

Függetlenség

3    A Szerződés kimondja, hogy a Számvevőszék tagjai feladataik ellátása során „teljes mértékben függetlenek”. Hogyan tenne eleget ennek a kötelezettségnek jövőbeli feladatai teljesítése során?

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkével és az INTOSAI – a számvevőszékek nemzetközi együttműködési fórumának – Limai Nyilatkozatával összhangban feladataim ellátása során nem fogadnék el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől. Ezenkívül nem végeznék olyan tevékenységeket, amelyek az Európai Számvevőszék tagjaként felelősségi köreimmel és kötelezettségeimmel közvetlenül vagy közvetve nem összeegyeztethetők vagy nem tűnnek annak. A függetlenség garantálja a feladatok megfelelő ellátását egy olyan felügyeleti szerv számára, mint amilyen az Európai Számvevőszék.

A hivatal „teljes mértékben független” ellátása azonban többet jelent az eskü megtartásánál és a munkaprotokoll tiszteletben tartásánál. A függetlenség egy olyan magatartásforma, amely a szakmai hivatás gyakorlása során fejlődik ki. Egyetemi tanárként, valamint bíróként és nemzeti ombudsmanként is teljesen független módon végeztem a munkámat, ez utóbbi funkcióban mindezeken felül különösen is könnyen felismerhető, általánosan elismert, független hozzáállás jellemez. Mindezt annak ellenére sikerült kialakítani, hogy egy nemzeti ombudsman a politika által meghatározott környezetben tevékenykedik. A Transparency International a Hollandiáról szóló „National Integrity System” című jelentésében a nemzeti ombudsmant jelölte meg a feddhetetlenségi rendszer legerősebb pillérének.

4    Kapott-e mentesítést az Ön által korábban elvégzett irányítási feladatok vonatkozásában, amennyiben ilyen eljárás alkalmazhatósága fennáll?

Igen. A nemzeti ombudsmani hivatal –az önálló és független állami szervek (Hoog College van Staat) egyikének – felelős vezetőjeként 2005-től évente be kellett számolnom a parlamentnek a nemzeti ombudsman munkájáról és jelentéseiről.[1] Egészen a 2005. évi első beszámoló bemutatásától kezdve a holland parlament semelyik jelentéshez nem fűzött megjegyzést a nemzeti ombudsman feladatvégzésével kapcsolatban. Évente revizor ellenőrzi, hogy a kiadások elszámolása jogszerűen, teljes körűen és megfelelően történt-e. 2005-től 2013-ig minden esetben jóváhagyó nyilatkozat született.

A holland számvevőszék éves vizsgálatait egy külön jelentés keretében az önálló és független állami szervekre is kiterjeszti. Ezek a vizsgálatok sem vezettek más eredményre.

Éves beszámolóim közszolgálati témájú eszmefuttatásokat is tartalmaznak (például az állami szervek láncszerű együttműködése, a bizalom az államban, az állam összetettsége tárgyában). Mind a kormány, mind a parlament pozitívan reagált ezekre a tematikus beszámolókra, és az írások társadalmi párbeszédet indítottak be a témában.

5    Vannak-e olyan üzleti vagy pénzügyi részesedései vagy egyéb kötelezettségvállalásai, amelyek összeférhetetlenek lehetnek leendő feladataival? Készen áll-e arra, hogy a Számvevőszék elnökének tudomására hozza és nyilvánossá tegye minden pénzügyi érdekeltségét és egyéb kötelezettségvállalásait? Amennyiben jelenleg peres ügyben érdekelt, kérjük, részletezze azt!

Üzleti vagy pénzügyi részesedéseim vagy egyéb kötelezettségvállalásaim mértéke nem haladja meg az egy magánháztartásban szokásos mértéket: bankszámlákkal, ingatlantulajdonnal és jelzáloghitellel rendelkezem. Készen állok arra, hogy ezeket az Európai Számvevőszék elnökének tudomására hozzam, és az Európai Számvevőszék honlapján a szokásos módon egy nyilatkozattal nyilvánossá tegyem.

Jelenleg semmilyen peres ügyben nem vagyok érdekelt, és hivatali feladataim feddhetetlen ellátása szempontjából releváns peres ügyben nem is voltam soha érdekelt.

6    Készen áll-e arra, hogy számvevőszéki taggá való kinevezése esetén lemondjon választott tisztségeiről, illetve egy politikai pártban betöltött aktív, felelős tisztségeiről?

Nem vagyok párttag, ezért semmiféle politikai pártban nem viselek választott vagy aktív, felelős tisztséget. Emellett vállalom, hogy számvevőszéki taggá történő kinevezésem esetén a továbbiakban sem töltök be ilyen tisztséget.

7    Hogyan járna el akkor, ha olyan súlyos szabálytalanságot vagy akár csalást és/vagy megvesztegetési ügyet észlelne, amelyben az Ön származási tagállamában tevékenykedő személyek érintettek?

Tagállamtól vagy személytől függetlenül minden esetben jelenteném az esetet az illetékes hatóságnak. A csalás és megvesztegetés tekintetében véleményem szerint a zéró tolerancia politikájának kell érvényesülnie. A csalások és megvesztegetési ügyek, valamint a súlyos szabálytalanságok a demokrácia alapjait kezdik ki: függetlenül attól, hogy uniós, nemzeti vagy helyi szinten történik-e az eset, a polgárok intézményekbe vetett bizalmát rombolják. Nemzeti ombudsmanként azt tapasztaltam, hogy a feltételezett megvesztegetésre vagy szabálytalanságra vonatkozó panaszok azt eredményezik, hogy a polgárok bizalomvesztése nagyon hamar kiterjed a többi – különböző szinten működő – állami szervezetre: tehát tovagyűrűző hatást figyelhetünk meg. Mindezek miatt a csalás és megvesztegetés elleni küzdelmet valamennyi hivatalnak – bármelyik szinten működjön is az adott hivatal – az egyik legfontosabb súlyponti kérdésnek kell kezelnie.

Amennyiben az Európai Számvevőszék tagjaként esetleges csalással és/vagy megvesztegetési üggyel találkoznék, az érintett személyek származásától vagy a tagállamtól függetlenül biztosítanám, hogy a rendelkezésemre álló információk lehetőleg rögzítve legyenek, és hozzáférhetővé váljanak a csalás elleni küzdelmet folytató és bűnüldözési hatóságok számára. Egyúttal haladéktalanul alkalmaznám a „négy szem elvét”, és tájékoztatnám a Számvevőszék elnökét, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) folytatott együttműködési keretekről szóló, 97-2004. sz. számvevőszéki határozattal összhangban tennék lépéseket az ügyben. Röviden összefoglalva, minden tőlem telhetőt megtennék annak érdekében, hogy a nemzeti háttér ne akadályozza a csalás és/vagy megvesztegetési ügyek elleni küzdelem érdekében az igazság hatékony felderítését és az esetleges büntetőeljárást.

A hivatal ellátása

8    Melyeknek kell lenniük bármely közszolgálatban a hatékony és eredményes pénzgazdálkodási kultúra főbb jellemzőinek?

A hatékony és eredményes pénzgazdálkodási kultúra főbb alkotórészei véleményem szerint a következők:

– a szervezet feddhetetlensége,       – a kiadások megfelelése és jogszerűsége,

  – az egyszerűség,

  – a nyilvános elszámoltathatóság révén: az átláthatóság,

  – a teljesítmények és kockázatok láthatóvá tétele: az időben végzett kiigazítás,

  – a kritikus és hatékony belső és külső felügyeleti lánc.

Nemzeti ombudsmanként újra és újra megtapasztaltam annak jelentőségét, hogy az állami testületek jogszerűen működjenek, valamint világos és hozzáférhető tájékoztatást nyújtsanak a céljaikról, a tevékenységeikről és az eredményeikről. Ezzel gyakran már a fele munkát elvégezzük annak érdekében, hogy az állampolgár értse a folyamatokat, illetve hogy bízzon a hatóságokban. Ezért meggyőződésem, hogy az átláthatóság – kezdve a programok és a jogszabályok végrehajtásáért felelős személyek által készített világos és strukturált beszámolóknál – rendkívüli mértékben segíti a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást. Éppen a közpénzeknél fontos, hogy a vezetőség ne csak a feltüntetett pénzügyi adatok megbízhatóságáról adjon számot, hanem a programok vagy tevékenységek jogszerű végrehajtásáról is. Egy ilyen jelentésnek az elért eredményekről is tájékoztatást kell nyújtania. Világosan és meggyőző módon ki kell derülnie, hogy:

1  a szervezet feddhetetlen és hatékony módon, valamint a szabályoknak megfelelően végezte-e a feladatait;

2  e feladatvégzés a közpénzek legtakarékosabb felhasználásával történt-e;

3  sikerült-e az eredeti szándékkal összhangban teljesíteni a programokban, illetve jogszabályokban rögzített célkitűzéseket, kifejtve azt is, milyen módon és milyen mértékben sikerült az előre meghatározott teljesítménymutatók által mért eredményeket elérni. Világos célkitűzések nélkül és előre meghatározott teljesítménymutatók nélkül aligha lehet haladást elérni és a célokat teljesíteni.

Fontos szempont számomra, hogy világos jogi keretek szabályozzák a végrehajtást. Nemzeti ombudsmanként szisztematikus megfigyelések és vizsgálatok alapján feltártam, hogy a jogszabályokat és szabályzatokat (az uniósokat is) nagymértékben érthetőbbé lehetne tenni. Azt tapasztaltam, hogy nemcsak az állampolgárok nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mihez kellene magukat tartaniuk, és milyen jogokkal rendelkeznek, hanem még a hatóságon belüli és kívüli szakértők és szakemberek is gyakran a sötétben tapogatóznak a jogi keretrendszer értelmezésével kapcsolatban. Az egyértelműség hiánya hátrányosan hat a megfelelő végrehajtásra és elszámoltathatóságra, valamint végzetes az állampolgárok bizalma szempontjából is, mivel azt gondolhatják, hogy, „úgyis azt csinálnak, amit akarnak”. Nemzeti ombudsmanként a 2012. évi jelentésemben „Az érthetetlen hatóság” címmel számoltam be erről a kérdésről a parlamentnek. A holland kormány egyetértett a megfigyeléseimmel. Az Európai Számvevőszék tagjaként kiemelt figyelmet fordítanék az egyértelmű elszámoltathatóság, valamint a hatékony és eredményes igazgatás világos szabályozásának és politikájának alapvető jelentőségére.

9    A Szerződés értelmében a Számvevőszéknek segítenie kell a Parlamentet abban, hogy a költségvetés végrehajtása feletti ellenőrzési jogkörét gyakorolja. Hogyan írná le az Európai Parlamenttel és különösen annak Költségvetési Ellenőrzési Bizottságával szemben fennálló jelentéstételi kötelezettségét?

A Számvevőszék a Parlament demokratikus funkciójának ellátását szolgálja. A demokratikus rendszer megfelelő működésének alapfeltétele a polgárok intézményekbe vetett bizalma. A polgárok általában nem tudják maguk ellenőrizni, hogy a hatóságok ésszerűen használják-e fel a közpénzeket, és a média gyakran csak a visszás helyzeteket veszi górcső alá, így nem alakul ki kiegyensúlyozott kép. Ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a nyilvános elszámoltathatóság és a parlamenti ellenőrzés segítségével valóságos kép alakuljon ki arról, hol működik hatékonyan és eredményesen az igazgatás. Nemzeti ombudsmanként úgy tapasztaltam, hogy a megfelelő nyilvános elszámoltathatóság elősegíti az érintett szerv legitimációját.[2] Emellett a tagállamok és az Európai Bizottság elszámoltathatósága és a Számvevőszék erre való reflektálása jó módszer arra, hogy tanulságokat vonjuk le a múltból, és javítani lehessen a programok és a jogszabályok végrehajtásán.

Az éves jelentésen kívül az Európai Számvevőszék határozza meg, hogy kérésre vagy anélkül, melyik speciális területet vizsgálja meg, az eredményekről a számvevőszéki tagok tájékoztatják az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Az Európai Parlamentnek a Bizottság mentesítésére irányuló zárszámadási eljárása folyamán az Európai Számvevőszék jelentéseinek hozzáadott értéke nemcsak az objektív megállapításokban, ajánlásokban és következtetésekben áll, hanem abban is, hogy ezek a jelentések mennyiben elégítik ki az Európai Parlamentnek a különböző szakpolitikai területeken fennálló objektív információs igényeit, valamint hogy a képviselők és a polgárok számára is értelmezhetők és hozzáférhetők-e. Számomra kiemelten fontos ez a hozzáférhetőség. Nemzeti ombudsmanként jelentős mértékben hozzájárultam ahhoz, hogy az állam teljesítményeiről közérthető jelentések készüljenek. Ennek következményeként intenzívebbé vált Hollandiában a hatékony és eredményes igazgatásról szóló parlamenti párbeszéd, illetve a közbeszéd is sokkal élénkebb lett a témában, amit sok állampolgár érzékelt. A Számvevőszék tagjaként szívesen elősegíteném a beszámolók közérthetővé tételét, és azt, hogy széles körben felhívjuk a figyelmet ennek fontosságára.

A Számvevőszék napirendjére tűzendő releváns témák kiválasztásához alapvetően fontos a mentesítés folyamatának politikai szereplőivel (azaz a Parlamenttel és a Tanáccsal) ápolt jó kapcsolat. A Parlament és a Számvevőszék viszonylatában véleményem szerint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság játszik kulcsszerepet, mivel az éves mentesítési eljárással és a Számvevőszék speciális jelentéseivel kapcsolatban ez a bizottság az Európai Bizottság és a Számvevőszék legfontosabb, tájékoztatást nyújtó partnere. E vizsgálatok eredményei a Parlamenten belüli szakbizottságok számára is fontosak. A Költségvetési Ellenőrző Bizottság fontos szerepet játszik a Számvevőszék és e szakbizottságok közötti koordinációban. A Számvevőszék tagjaként a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal és a szakbizottságokkal megfelelően egyeztetve és együttműködve szívesen kifejteném a Parlament különböző testületeiben a Számvevőszék megfigyeléseit, elsősorban azt, hogy milyen konkrét javításokkal lehetne az adott rendeletben és egyéb jogszabályokban a célszerűséget és jogszerűséget erősíteni. Nemzeti ombudsmanként széles körű tapasztalatot szereztem a képviselőkkel folytatott ilyen jellegű interakció területén.

10  Véleménye szerint milyen hozzáadott értéket képvisel a teljesítményellenőrzés, és a kapott eredményeket hogyan kellene beépíteni az irányítási eljárásokba?

Habár az Európai Számvevőszék ellenőrző feladatának gerincét a pénzügyi és jogszerűségi vizsgálatok teszik ki, úgy vélem, a teljesítményellenőrzések is fontos szerepet játszanak a nyilvános elszámoltathatóság tekintetében. A teljesítményellenőrzések témájának megfelelő megválasztása hozzájárul a Számvevőszék munkájának szakpolitikai relevanciájához. A teljesítményellenőrzések meggyőző módon tudják bemutatni a szakpolitikai eredményeket, valamint az uniós szakpolitikák különleges társadalmi értékét a polgárok számára. A teljesítményellenőrzések jó időzítése lehetőséget teremt a parlamenti párbeszédre és ezzel az intenzívebb demokratikus befolyásolásra.

A Számvevőszék által nemrég a mezőgazdasági és strukturális politikával kapcsolatban megfogalmazott javaslatok a Bizottság e területen megfogalmazott javaslatainak optimalizálásához – többek között a célkitűzések mennyiségének csökkentéséhez – vezettek. Amennyiben előzetesen világosak és egyértelműek a jogszabályok és a támogatási feltételek, ideértve a teljesítménymutatókat és -kritériumokat is, utólag jobban meg lehet állapítani, hogy sikerült-e teljesíteni a célt. Az előzetesen egyértelműen megalkotott jogszabályok következményeként kevesebb lesz a támogatási rendelkezések alkalmazása során a hiba, és a pénzügyi szabályszerűség területén is kisebb lesz a hibaszázalék.

11  Hogyan lehetne javítani a Számvevőszék, a nemzeti ellenőrző intézmények és az Európai Parlament (Költségvetési Ellenőrző Bizottság) közötti, az EU költségvetésének ellenőrzésével kapcsolatos együttműködést?

Az uniós költségvetés 80%-át a tagállamokban kezelik, és a strukturális alapoknál nemzeti társfinanszírozás történik. Az évek során egyre inkább összefonódik egymással az uniós és a nemzeti szabályozás és költségvetés. Ebből az következik, hogy – a tagállamok közötti, legtöbbször történelmi és kulturális okokból eredeztethető különbségek ellenére – az uniós és a nemzeti nyilvános elszámoltathatóság egymással való szükségszerű összekapcsolásának egyre nagyobb a jelentősége, amely folyamatban mind az Európai Parlament, mind a tagállamok parlamentjei fontos szerepet játszanak. E feladatok ellátását egyre inkább össze kell kapcsolni egymással. A Számvevőszéknek ezért a nemzeti ellenőrző intézményekkel szorosan együttműködve a demokratikus szerep uniós és nemzeti szinten való megfelelő betöltése érdekében az egyre áttekinthetőbb elszámoltathatóságra kell törekednie. Az Európai Számvevőszéknek korlátozottak az eszközei, így amennyire csak lehet, a nemzeti szinten végzett validált auditokra is támaszkodni kell. Nagyon hasznosnak tartanám, ha a nemzeti számvevőszékeket tömörítő Kapcsolattartó Bizottság és a Számvevőszék részéről fokozódna az együttműködés. Ahogyan azt a 2012. évi éves jelentés is tartalmazza, az Európai Számvevőszék a tagállamokban működő ellenőrző rendszerek auditorjaként lép fel.

Úgy érzékelem, hogy az Európai Unióban még javában folyik az auditálás módjának kialakítása, és senki nem jött rá az optimális auditálás receptjére. Az EU intézményei közötti állandó párbeszéd során folyamatosan a demokratikus legitimáción és a nyilvános elszámoltathatóság erősítésén kell dolgozni, ami során egyrészről ki kell dolgozni az optimális módszertant, másrészről azonban a polgárok számára is érthetővé kell tenni az elszámoltathatóságot, valamint az ellenőrzési feladatoknak nem szabad a szükségesnél nagyobb mértékűnek lenniük. Ennek keretében az EU és a tagállamok működésének felelős módon történő összehangolása áll a középpontban.

További kérdések

Lemondana-e jelöltségéről, ha az Ön számvevőszéki taggá történő kinevezésével kapcsolatosan a Parlament véleménye kedvezőtlen lenne?

A Számvevőszék – illetve köztem mint annak tagja – és a Parlament – elsősorban a Költségvetési Ellenőrző Bizottság – közötti kapcsolatban a bizalom elengedhetetlen feltétel. Tudatában vagyok annak, hogy függetlenségem és szakmai kompetenciám bemutatásával kell meggyőznöm a Parlamentet arról, hogy megfelelek a kinevezés feltételeinek.

Amennyiben kiderül, hogy a Parlament nincs kellőképpen meggyőződve szakmai kompetenciámról és függetlenségemről, és ez alapján negatív véleményt fogalmaz meg, ez a tény számomra pályázatom visszavonását jelentené.

• [1]  A 2012. évi jelentés a következő weboldalon található meg: http://jaarverslag.nationaleombudsman.nl/sites/default/files/Verslag%202012.pdf.
• [2]  A.F.M. Brenninkmeijer és K van den Bos: Vertrouwen in wetgeving, de overheid en rechtspraak [Bizalom a törvényhozásban, az államban és a bíráskodásban]. Nederlands Juristenblad (NJB) 2012/21. szám, 1451–1457. o.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	2.12.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	14 6 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marta Andreasen, Jean-Pierre Audy, Inés Ayala Sender, Zuzana Brzobohatá, Tamás Deutsch, Jens Geier, Gerben-Jan Gerbrandy, Ingeborg Gräßle, Monica Luisa Macovei, Jan Mulder, Eva Ortiz Vilella, Bart Staes, Georgios Stavrakakis, Michael Theurer
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Chris Davies, Cornelis de Jong, Monika Hohlmeier, Karin Kadenbach, Ivailo Kalfin, Markus Pieper
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Zita Gurmai, Janusz Władysław Zemke