JELENTÉS a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusról és a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének nyomon követéséről

4.12.2013 - (2012/2323(INI))

Jogi Bizottság
Előadó: Szájer József

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusról és a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének nyomon követéséről

(2012/2323(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkére,

–   tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1],

–   tekintettel az Elnökök Értekezlete által 2011. március 3-án jóváhagyott, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodásra,

–   tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra[2], és különösen annak 15. pontjára és I. mellékletére,

–   tekintettel az Bíróság C-355/10. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 2012. szeptember 5-én hozott ítéletére (még nem tették közzé), és a C-427/12. sz., Bizottság kontra Európai Parlament és Európai Unió Tanácsa folyamatban lévő ügyre,

–   tekintettel a jogalkotási felhatalmazás hatásköréről szóló 2010. május 5-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. szeptember 19-én elfogadott, „Jobb jogalkotás: végrehajtási jogi aktusok és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok” című tájékoztató feljegyzésére,

–   tekintettel a Parlament Elnökének a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökéhez intézett, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a többéves pénzügyi keret hatálya alá tartozó jogalkotási programok tekintetében történő alkalmazására vonatkozó, az Elnökök Értekezlete által annak 2012. november 15-i ülésén jóváhagyott horizontális elvekről szóló, 2012. november 26-i levelére,

–   tekintettel a Parlament elnökének a Tanács és a Bizottság elnökéhez intézett, a Tanácsban a mezőgazdaság és a halászat területére vonatkozó kiigazítási javaslatok tekintetében tapasztalható előrelépés hiányáról szóló, 2013. február 8-i levelére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0435/2013),

A. mivel a Lisszaboni Szerződés bevezette annak lehetőségét, hogy a Parlament és a Tanács (együttesen „a jogalkotó”) jogalkotási aktusban („alap-jogiaktus”) felhatalmazást adjon a Bizottság részére saját hatásköre egy részének gyakorlására; mivel a felhatalmazás kényes művelet, amely során a Bizottság olyan hatáskör gyakorlására kap utasítást, amely a jogalkotó saját szerepének szerves részét képezi; mivel ezért a Szerződés helyes alkalmazásának biztosítására van szükség annak érdekében, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tekintetében is biztosíthassák a megfelelő szintű demokratikus legitimitást; mivel a felhatalmazás vizsgálatának kiindulópontját ezért mindig a jogalkotó mérlegelési jogkörének kell képeznie; mivel a bevett ítélkezési gyakorlat értelmében az érintett tárgykör alapvető fontosságú elemeire vonatkozó szabályozás elfogadása a jogalkotó hatáskörébe tartozik; ennek következtében a jogalkotó felelősségi körébe tartozó politikai döntések meghozatalát megkívánó előírások elfogadása nem ruházható át; mivel ennélfogva ez a felhatalmazáson alapuló hatáskör csak valamely jogalkotási aktus azon részeinek kiegészítésére vagy módosítására vonatkozhat, amelyek nem alapvetőek; mivel a Bizottság által ennek eredményeképpen elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok általános hatályú nem jogalkotási aktusok lesznek; mivel az alap-jogiaktusban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás célját, tartalmát, alkalmazási körét és időtartamát, és rögzíteni kell a felhatalmazásra vonatkozó feltételeket;

B.  mivel annak érdekében, hogy meghatározzák az EUMSZ 290. cikkének megfelelő jogalkotási felhatalmazásra vonatkozó gyakorlati szabályokat, közösen elfogadott pontosításokat és preferenciákat, a Parlament, a Tanács és a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodást fogadott el annak érdekében, hogy biztosítsák a felhatalmazáson alapuló jogalkotói hatáskör zökkenőmentes gyakorlását, valamint annak az Európai Parlament és a Tanács általi hatékony ellenőrzését;

C. mivel a Szerződések úgy rendelkeznek, hogy a tagállamok nemzeti jogukban elfogadják a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket; mivel ugyanakkor, ha valamely jogilag kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktusok az EUMSZ. 291. cikkének megfelelően végrehajtási hatásköröket ruháznak a Bizottságra (és bizonyos kivételes esetekben a Tanácsra); mivel ha az alap-jogiaktus előírja a végrehajtási jogi aktusok Bizottság általi elfogadásának tagállami ellenőrzését, az alap-jogiaktusnak a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a Bizottságra kell ruháznia ezeket a végrehajtási hatásköröket; mivel a Bizottságnak a nevezett rendelethez mellékelt nyilatkozatában tett egyik kulcsfontosságú kötelezettségvállalása az volt, hogy a jelenlegi jogalkotási cikluson belül sürgősen teljesíti az uniós vívmányoknak – beleértve az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó alap-jogiaktusokat – a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási jogi aktusok új rendszeréhez történő hozzáigazítását;

D. mivel a jogalkotó feladata, hogy eseti elbírálás alapján meghatározza az egyes jogalkotási aktusok részletességét, és ennélfogva annak eldöntése is, hogy felhatalmazza-e a Bizottságot a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, valamint hogy szükség lesz-e hatáskörökre a jogalkotási aktus végrehajtása egységes feltételeinek biztosításához; mivel az ilyen felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási hatáskörök átruházása sosem kötelező; mivel az ilyen átruházást ugyanakkor meg kell fontolni, ha rugalmasságra és hatékonyságra van szükség és nincs lehetőség a rendes jogalkotási eljárás keretében biztosítani azokat; mivel a felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási hatáskörök átruházását olyan objektív tényezők alapján kell eldönteni, amelyek lehetővé teszik az elfogadott megoldás bírósági felülvizsgálatát; mivel az ítélkezési gyakorlat hiánya az EUMSZ 290. cikke és az ott meghatározott kritériumok vonatkozásában még inkább megnehezítette az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy megegyezzenek arról, hogy hol húzódik a határ a végrehajtási aktusok és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok között;

E.  mivel a Bizottság felhatalmazása nem pusztán technikai kérdés, hanem az uniós polgárok és fogyasztók, illetve a vállalatok, sőt egész ágazatok számára meglehetős politikai jelentőséggel bíró kérdéseket is felvethet azok esetleges társadalmi-gazdasági, környezeti és egészséggel kapcsolatos hatásaiból kifolyólag;

F.  mivel a különböző ügyekről szóló jogalkotási tárgyalások során az egyes intézmények bizonyos kérdéseket eltérőképpen értelmeztek; mivel eljárási szabályzata 37a. cikkének megfelelően a Parlament bizottságai kikérhetik a Jogi Bizottság véleményét a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról rendelkező javaslatok ellenőrzése során; mivel az Elnökök Értekezlete 2012. január 13-án közös álláspontra helyezkedett, és 2012. április 19-én jóváhagyta az egyes bizottságok által követendő horizontális megközelítést annak érdekében, hogy közös nevezőre jussanak; mivel a Parlamentnek újabb lépést kell tennie a közös álláspont tekintetében azáltal, hogy saját kritériumokat határoz meg az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazását illetően, és arra törekszik, hogy ezen kritériumokról megállapodjon a Tanáccsal és a Bizottsággal;

Az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazási feltételei

1.  úgy ítéli meg, hogy a Parlamentnek a következő nem kötelező érvényű kritériumokat kell követnie az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazásakor: a kritériumok ezen felsorolása nem tekintendő teljes körűnek:

- az intézkedés kötelező vagy nem kötelező jellegét természete és tartalma alapján kell eldönteni; csak a jogilag kötelező erejű intézkedések elfogadásának hatáskörét lehet az EUMSZ 290. cikke szerint átruházni;

- a Bizottság csak felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén módosíthatja a jogalkotási aktusokat; ez magában foglalja a mellékletek módosításait is, mivel azok a jogalkotási aktus szerves részét képezik; a mellékletek beillesztése vagy törlése nem történhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazásának vagy elkerülésének céljából; ha a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy egy szövegnek az alap-jogiaktus szerves részét kell képeznie, dönthet úgy, hogy azt a mellékletbe foglalja bele; ez különösen igaz az engedélyezett termékek vagy anyagok uniós listáira vagy nyilvántartásaira, amelyeknek a jogbiztonság érdekében az alap-jogiaktus szerves részének kell maradniuk, adott esetben melléklet formájában. a jogalkotási aktusban meghatározott kötelezettségek pontos tartalmának további meghatározására irányuló intézkedések célja, hogy nem alapvető fontosságú elemek beillesztése révén kiegészítsék az alap-jogiaktust;

- a kiemelt célok, célkitűzések vagy eredmények meghatározására irányuló intézkedéseket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell elfogadni, amennyiben a jogalkotó nem dönt úgy, hogy azokat magába a jogalkotási aktusba foglalja;

- azon intézkedések, melyek célja olyan (további) teljesítendő feltételek, kritériumok vagy követelmények megállapítása, amelyek teljesítését a tagállamoknak vagy a jogszabályok által közvetlenül érintett személyeknek vagy szervezeteknek kell biztosítaniuk, természetszerűen meg fogják változtatni a jogszabályok tartalmát és új általános hatályú szabályokat fognak megállapítani; következésképpen az ilyen jellegű szabályok vagy kritériumok megállapítása csak felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén történhet; ezzel szemben az alap-jogiaktusban (vagy egy jövőbeli felhatalmazáson alapuló jogi aktusban) már megállapított szabályok vagy kritériumok végrehajtása – anélkül, hogy módosítanák a belőlük eredő jogok és kötelezettségek lényegi tartalmát, illetve további politikai döntéseket hoznának – végrehajtási jogi aktusok révén történhet;

- bizonyos körülmények között a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy olyan további általános hatállyal bíró kötelező erejű szabályokat fogadjon el, amelyek lényegileg érintik az alap-jogiaktusban megállapított jogokat és kötelezettségeket; ezek az intézkedések természetszerűen kiegészítik az alap-jogiaktusban megállapítottakat, pontosítva az uniós politika meghatározását; mindezt csak a felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén lehet megvalósítani;

–   a szóban forgó pénzügyi programtól függően az alap-jogiaktust módosító vagy kiegészítő nem alapvető fontosságú – például a specifikus technikai kérdéseket, stratégiai érdekeket, célkitűzéseket, várható eredményeket stb. érintő – elemek elfogadhatók felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, amennyiben ezek az elemek nem szerepelnek az alap-jogiaktusban. A jogalkotó csak azon elemek esetében határozhat úgy, hogy lehetővé teszi a végrehajtási jogi aktusok révén történő elfogadást, amelyek nem tükröznek további politikai vagy szakpolitikai iránymutatást.

- az alap-jogiaktusban nyújtandó információk jellegét (pl. az információk pontos tartalmát) meghatározó intézkedés általában kiegészíti a tájékoztatási kötelezettséget és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell elfogadni azt.

- a tájékoztatás módozatát (pl. a formátumot) meghatározó intézkedés általában nem egészíti ki a tájékoztatási kötelezettséget, hanem lehetővé teszi az egységes végrehajtást; így azt általános szabályként végrehajtási aktusok révén kell elfogadni;

- az eljárást (azaz valami teljesítésének vagy érvényesítésének módját) meghatározó intézkedéseket felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási jogi aktusok révén is meg lehet határozni (vagy akár az alap-jogiaktus lényeges elemét is képezhetik), tartalmuktól, hátterüktől és az alap-jogiaktusban megállapított rendelkezések természetétől függően; azon intézkedéseket, amelyek az alap-jogiaktusban lefektetett jogszabályi keret kiegészítése érdekében további, nem alapvető politikai választási lehetőségeket bevonó eljárások elemeinek létrehozására irányulnak, rendszerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell meghatározni; az alap-jogiaktusban megállapított kötelezettség végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az eljárások részleteit megállapító intézkedéseknek általában végrehajtási intézkedéseknek kell lenniük;

- akárcsak az eljárások esetében, a módszerek (pl. egy konkrét dolog rendszeres és szisztematikus módon történő elvégzésének módozatai) vagy a metodológia (pl. a módszerek meghatározására vonatkozó szabályok) megállapítására való felhatalmazás a tartalomtól és a háttértől függően felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási jogi aktusokat is meghatározhat;

- általában abban az esetben kell alkalmazni felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, ha az alap-jogiaktus jelentős mérlegelési jogkört hagy a Bizottság számára ahhoz, hogy kiegészítse az alap-jogiaktusban megállapított jogszabályi keretet;

- az engedélyek lehetnek általános hatályú intézkedések; erről van szó például egy bizonyos anyag élelmiszerek, kozmetikumok stb. körébe történő felvételének engedélyét vagy tilalmát érintő határozatok esetében; ezek a határozatok általánosak, mivel valamennyi olyan piaci szereplőt érintenek, amely használni kívánja az anyagot; ezekben az esetekben, ha a bizottsági határozat teljes mértékben az alap-jogiaktusban szereplő kritériumokon alapul, akkor az végrehajtási aktus formáját is öltheti; abban az esetben azonban, ha a kritériumok továbbra is lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy további nem lényeges/másodlagos politikai vagy szakpolitikai döntéseket hozzon, az ilyen engedélynek felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak kell lennie, hiszen az az alap-jogiaktust egészítené ki.

- jogalkotási aktus csak általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására hatalmazhatja fel a Bizottságot; az egyéni alkalmazási körrel bíró intézkedéseket ennélfogva nem lehet felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén elfogadni; egy jogi aktus általános érvényű, ha objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általánosan és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal szemben fejt ki joghatást;

- a végrehajtási jogi aktusok nem adhatnak további politikai iránymutatást és a Bizottságra átruházott hatáskör nem hagyhat jelentős mérlegelési jogkört;

Általános észrevételek

2.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kezdjenek tárgyalásokat a Parlamenttel annak érdekében, hogy megegyezzenek a fent említett kritériumok vonatkozásában; úgy ítéli meg, hogy ezt a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás ezen kritériumok hozzáadása révén történő felülvizsgálatának keretében lehetne elérni;

3.  ismételten hangsúlyozza az Elnökök Értekezletének 2011. január 13-i és 2012. április 19-i ülésén a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra és a végrehajtási aktusokra vonatkozóan hozott határozatait, és nyomatékosítja, hogy a Parlamentnek minden olyan, Bizottságra ruházott hatáskör esetében ragaszkodnia kell a végrehajtási aktusok használatához, amelyek teljesítik az EUMSZ 290. cikkében előírt kritériumokat, valamint hogy azok az ügyek, amelyek esetében a Parlament felhatalmazáson alapuló jogi aktusok beillesztésével kapcsolatos intézményi jogai csorbulnak, nem kerülhetnek megállapodás elérésére irányuló szavazás céljából a plenáris ülés napirendjére; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek már a tárgyalások elején fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok ügye a Parlament számára kulcsfontosságú intézményi kérdés;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy a jövőben kifejezett és megvédhető módon indokolja meg, miért javasolja felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy végrehajtási aktus alkalmazását valamely jogalkotási javaslat során, és mi alapján ítéli a szabályozás tartalmát alapvető vagy nem alapvető fontosságúnak; emlékeztet, hogy amint az a Szerződés 290. és 291. cikkeinek rendelkezései alapján is egyértelmű, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok különböző igények kielégítésére irányulnak, ezért egymással nem helyettesíthetők;

5.  véleménye szerint a jogalkotási tárgyalások során előadói pozícióinak erősítése céljából többször kellene kérni a Jogi Bizottság véleményét, amelyre az eljárási szabályzat 37a. cikke biztosít lehetőséget;

6.  komoly aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az uniós vívmányok Lisszaboni Szerződéshez való igazítása az annak hatálybalépését követő négy év során csak részben valósult meg; üdvözli, hogy a Bizottság ismertette az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásról rendelkező fennmaradó jogi aktusok összehangolására irányuló közelmúltbeli javaslatokat; hangsúlyozza azonban, hogy a lehető leghamarabb meg kell kezdeni az e javaslatokra vonatkozó tárgyalásokat annak érdekében, hogy a folyamatot még a jelen parlamenti ciklus vége előtt lezárják; úgy ítéli meg, hogy legalább minden olyan ügyet, amelyet korábban ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás szerint kezeltek, most már az EUMSZ 290. cikkéhez kell igazítani, mivel az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz kapcsolódó intézkedések egyúttal olyan általános hatályú intézkedések, amelyek az alap-jogiaktus nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására – többek között azok törlésére, vagy az alap-jogiaktus új, nem alapvető fontosságú elemek beillesztésével történő kiegészítésére – vonatkoznak; ugyanakkor felszólítja a Tanácsot, hogy tegyen előrelépést a Tanács szintjén megakadt konkrét, összehangolásra irányuló javaslatokkal kapcsolatos tárgyalások előrevitele érdekében, beleértve a mezőgazdaság és a halászat területére vonatkozó javaslatokat;

7.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy bár bizonyos esetekben jó megoldásnak bizonyulhat, de ha az összes politikai elemet szisztematikusan megőrzik az alap-jogiaktusban, akkor idővel értelmét veszti az EUMSZ 290. cikke mint a jogalkotási folyamat racionalizálásának értékes eszköze, holott pont azzal a céllal jött létre, hogy elkerülhető legyen a mikroszintű irányítás, valamint a nehézkes és hosszadalmas együttdöntési eljárás; hangsúlyozza, hogy ezt a megközelítést néhány esetben rendkívül nehéz lenne alkalmazni, például a technológiafejlesztés alatt álló ágazatok esetében;

8.  hangsúlyozza, hogy azokban az esetekben, ahol végrehajtási aktusok alkalmazása mellett döntöttek, a Parlament tárgyaló küldöttségének gondosan fel kell mérnie, hogy milyen jellegű ellenőrzésre van szükség a tagállamok részéről, valamint hogy a tanácsadó bizottsági eljárást vagy a vizsgálóbizottsági eljárást kell-e alkalmazni; hangsúlyozza, hogy amennyiben a vizsgálóbizottsági eljárást alkalmazzák, a Parlament tárgyaló küldöttsége csak kivételes és kellően indokolt esetben fogadhat el a véleménynyilvánítás hiányára vonatkozó rendelkezést, mivel az megakadályozza, hogy a Bizottság elfogadja a végrehajtási aktus tervezetét abban az esetben, ha a tagállamok képviselőiből álló és a Bizottság elnökletével működő bizottság nem nyilvánít véleményt;

9.  ajánlja, hogy a Bizottság ne éljen vissza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok eszközével a háromoldalú megbeszélések eredményeképpen létrejött politikai megállapodások felülvizsgálata céljából; hangsúlyozza, hogy a Bizottságot lehetőleg csak korlátozott időre kell felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására felhatalmazni;

10. ösztönzi bizottságait, hogy hatáskörükön belül gondosan kísérjék figyelemmel a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok alkalmazását; e célból kéri a Bizottságot, hogy javítsa a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz kapcsolódó – például az előkészítő – dokumentumok továbbítására és nyilvántartására vonatkozó adminisztratív rendelkezéseket annak biztosítása érdekében, hogy legalább olyan szintű információk és átláthatóság álljon ezekkel kapcsolatban rendelkezésre, mint a végrehajtási aktusok meglévő nyilvántartása esetében, továbbá annak érdekében, hogy az információk egy időben jussanak el a társjogalkotókhoz: az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz;

11. úgy véli, hogy jelentős előrelépés történt a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az illetékes bizottságokhoz történő gyors továbbítása biztosítása terén, ami aztán kedvezően befolyásolta a képviselők ellenőrzéshez való jogának gyakorlását;

12. rámutat a jogalkotó politikai felelősségére és arra, hogy a Parlamentet rendszeresen és időben be kell vonni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítő szakaszába; felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet – beleértve a szóban forgó ügyért felelős előadót – a menetrendről, a szakértői ülések ütemezéséről és a tervezett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tartalmáról, többek között a megfelelő bizottsági adatbázisokhoz – például a CIRCA-hoz – biztosított hozzáférés által;

13. sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás (15) bekezdését, többek között az illetékes parlamenti bizottság kérése esetén egyszerűsítse a parlamenti szakértők nemzeti szakértőkkel való találkozására való felhíváshoz kapcsolódó eljárást; elismeri, hogy a Parlament szakértői e találkozókon való részvétele eredményeképp a Bizottságot meg lehetne hívni a Parlament üléseire annak érdekében, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítéséről további eszmecserét tartsanak; sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamok és a Bizottság közötti találkozók azon részére is alkalmazza a keretmegállapodás (15) bekezdését, amelyek célja a 182/2011/EU rendelet értelmében vett végrehajtási aktusoktól eltérő ügyek megvitatása;

14. úgy véli, hogy a végrehajtási aktusok végleges tervezeteinek előterjesztése és azok Bizottság által történő elfogadása között rendelkezésre álló időtartam gyakran rendkívül rövid, ami nem teszi lehetővé, hogy a Parlament megfelelően elvégezze az aktusok felügyeletét; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a Parlament azon jogát, hogy egy hónapon belül ellenőrizze a végrehajtási jogi aktusok végleges tervezetét, a Parlament és a Bizottság közötti, a komitológiai eljárásokról szóló 2008. évi megállapodásnak megfelelően;

15. felhív arra, hogy biztosítani kell az elegendő technikai és személyi erőforrás rendelkezésre állását a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz és a végrehajtási aktusokhoz kapcsolódóan, többek között a hatékony belső információáramlás biztosítása érdekében; úgy ítéli meg, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok képviselőknek hírlevél útján történő megküldése megkönnyíti e jogi aktusok ellenőrzését és lehetővé teszi a képviselők számára, hogy időben jelezhessék esetleges kifogásaikat;

16. javasolja, hogy valamennyi bizottságban jelöljenek ki a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokért és a végrehajtási jogi aktusokért felelős állandó előadót az érintett bizottságon belüli és a többi bizottságokkal való koherencia biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a hasonló kérdésekkel összefüggő módon kell foglalkozni, megőrizve a szükséges rugalmasságot;

17. üdvözli, hogy a Bizottság szakértői mindig készen állnak arra, hogy részt vegyenek a képviselőkkel tartott tájékoztató értekezleten, tekintve, hogy az ilyen jellegű értekezletek jóval a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását megelőzően történő megszervezése különösen hasznos az ilyen jogi aktusok kulcsfontosságú elemeinek egyértelműsítésénél, továbbá a Parlamentnek az érintett aktusok értékelésére irányuló munkájának elősegítésénél;

18. felhívja továbbá különösen a tárgyalócsoportok tagjait, hogy fordítsanak különös figyelmet a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra és a végrehajtási aktusokra, amikor a Parlament eljárási szabályzata 70. cikkének (4) bekezdése szerint a háromoldalú tárgyalásokat követően jelentést tesznek az illetékes bizottság számára;

Konkrét kérdésekre vonatkozó észrevételek

Mezőgazdaság és a halászat

19. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács megakasztotta az alapvető mezőgazdasági és halászati jogszabályok összehangolásával kapcsolatos ügyeket a nem hivatalos háromoldalú egyeztetések és a parlamenti első olvasat során folytatott tárgyalások sikertelenségét követően; hangsúlyozza, hogy ez gyakran annak köszönhető, hogy a Tanács nem hajlandó használni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat; megállapítja, hogy kizárólag a KAP és a közös halászati politika reformjára irányuló teljes jogalkotási eljárások keretében lehetett mindkét fél számára elfogadható megoldást találni az összehangolásra, jóllehet néhány rendelkezésről csak azzal a feltétellel sikerült megállapodni, hogy nem szolgálhat precedensként; szorgalmazza, hogy a Tanács lépjen előre az összehangolással kapcsolatos lezáratlan ügyekben, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt le lehessen zárni őket;

Fejlesztési együttműködés

20. emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz esetében a Parlament 2006 óta alkalmazza a „demokratikus ellenőrzési” folyamatot, az Európai Bizottsággal az intézkedéstervezetekről folytatott politikai párbeszéd formájában; megjegyzi azonban, hogy a Parlamentnek e gyakorlattal kapcsolatosan vegyes tapasztalatai vannak, és ennek a bizottsági határozatokra gyakorolt hatása korlátozott;

21. rámutat arra, hogy a fejlesztési együttműködés terén a végrehajtási aktusok gyakran harmadik felekkel folytatott előzetes konzultáción alapulnak, ami megnehezíti a hivatalos komitológiai eljárás késői szakaszában történő módosításokat; ennélfogva hangsúlyozza, hogy a Parlament korábban történő értesítése, valamint a vele folytatott párbeszéd fontos lépést jelentene a Parlament ellenőrzési jogköreinek hatékonyabb felhasználása felé;

Gazdasági és monetáris ügyek

22. rámutat, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) szabályozása szabályozástechnikai standardokat és végrehajtás-technikai standardokat vezet be, amelyek alapján az európai felügyeleti hatóságok szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezeteket nyújtanak be a Bizottságnak elfogadásra; azon a véleményen van, hogy az EFH-k technikai szakértelmét és szakértői ismereteit tekintve a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak lehetőség szerint inkább szabályozástechnikai standardok formáját kell öltenie, mint a megszokott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokét; úgy véli, hogy a megszokott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottságnak ki kell kérnie az illetékes EFH technikai tanácsát az adott aktusok tartalmáról;

23. rámutat, hogy bizonyos jogi aktusok esetében a szabályozástechnikai standardok ellenőrzésére rendelkezésre álló időt még egy hónappal meg lehet hosszabbítani mennyiségükre és összetettségükre való tekintettel, és úgy véli, ennek a fajta rugalmasságnak kellene általános gyakorlattá válnia; rámutat, hogy a jogalkotó háromhavi ellenőrzési időszakot állapított meg, amely három hónappal meghosszabbítható minden felhatalmazáson alapuló jogi aktus esetében a pénzügyi szolgáltatások terén, és úgy véli, hogy e gyakorlatot minden összetett természetű területre ki kell terjeszteni;

24. hangsúlyozza, hogy azt a szabályt, miszerint a parlamenti szünetek idején nem nyújtható be felhatalmazáson alapuló jogi aktus, ki kell terjeszteni a szabályozástechnikai standardokra is;

25. úgy véli, hogy az érdekelt feleknek az EFH érdekelt felekből álló csoportjába történő összehívására kellő időt kell fordítani (legalább két hónapot), a felhívást több csatornán kell kihirdetni, valamint világos és egységes eljárást kell követni annak biztosítása érdekében, hogy a jelöltek széles köréből érkezzenek be a jelentkezések; emlékeztet arra, hogy a vonatkozó rendeletekben foglalt rendelkezéseknek megfelelően az EFH-k érdekelt felekből álló csoportjainak kiegyensúlyozottaknak kell lenniük;

Foglalkoztatás és szociális kérdések

26. emlékeztet, hogy a foglalkoztatási és szociális ügyek terén a Parlament – előjogainak védelme érdekében – megtámadta az EURES-határozat érvényességét az Európai Unió Bírósága előtt;

Állampolgári jogok, igazságügy és belügyek

27. felhívja a Bizottságot, hogy munkaprogramjában tegyen javaslatokat a korábban a harmadik pillérhez tartozó összes jogi aktus módosítására annak érdekében, hogy megfeleljenek az új jogszabályi hierarchiának, illetve hogy tiszteletben tartsák az Európai Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés szerint a jogalkotási hatáskör Bizottságra történő átruházásához kapcsolódó hatásköreit és az információhoz való jogát; hangsúlyozza, hogy ehhez minden egyes jogi aktust egyenként kell megvizsgálni annak érdekében, hogy be lehessen azonosítani a lényegi elemeket érintő és ezért a jogalkotó által meghozandó határozatokat, nevezetesen azokat, amelyek az érintett személyek alapvető jogaihoz kapcsolódnak, továbbá azokat, amelyek nem lényegi elemeknek tekinthetők (lásd az Európai Unió Bíróságának a C-355/10. sz. ügyben hozott ítéletét);

28. felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a Tanács hosszú idővel a Lisszaboni Szerződés életbe lépése után továbbra is fogad el jogi aktusokat a harmadik pillér rendelkezései alapján, olyan mértékben, hogy a Parlament kénytelen volt eljárást kezdeményezni a Bíróságnál;

°

° °

29. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

• [1]  HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
• [2]  HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
• [3]  HL C 81. E, 2011.3.15., 6. o.

INDOKOLÁS

E jelentés célja, hogy áttekintést nyújtson az EUMSZ 290. és 291. cikke gyakorlati alkalmazásáról, és számos gyakorlati útmutatással lássa el az előadókat a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok tekintetében. 2013. július 18-ig a Parlament 69 felhatalmazáson alapuló jogi aktust kapott (2010-ben 4-et, 2011-ben 7-et, 2012-ben 38-at, és 2013-ban eddig 20-at), amelyek közül 64 felhatalmazáson alapuló rendelet, 2 felhatalmazáson alapuló irányelv, 3 pedig felhatalmazáson alapuló határozat, amelyekkel szemben eddig egyik társjogalkotó sem emelt kifogást.

A jogalkotási hatáskörrel való felhatalmazásról szóló jelentéshez és a 2010. és 2011. évi végrehajtási aktusokról szóló rendelethez – amelyek előadója én voltam – fűzött nagy remények nem valósultak meg eredeti formájukban. Ezen eszközök célja a másodlagos jogszabályok társjogalkotói által gyakorolt ellenőrzés további javítása, és ennélfogva e jogi aktusok demokratikus legitimációjának megerősítése volt. Továbbá a hatékonyság előmozdítására és az európai szintű jogalkotás további egyszerűsítésére irányultak.

Az e jelentés összeállításához való felkészülés érdekében létrejött egy igazgatási projektcsoport, melynek tagjai a véleménynyilvánító szakbizottságok és a Parlament érintett szolgálatainak tisztviselői közül kerültek ki, továbbá munkadokumentum készült, amelyben felvázolták a nagyjából két különböző területtel kapcsolatos főbb kérdéseket:

1.  A Bizottság által előterjesztett új jogalkotási javaslatokról, illetve a hatályos jogszabályok Lisszaboni Szerződéshez való hozzáigazítására vonatkozó javaslatokról szóló tárgyalásokon sok esetben nehézségeket okoz a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok közötti választás.

2.  Több probléma is felmerült azzal kapcsolatban, ahogy a Bizottság előkészíti és elfogadja a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és a végrehajtási jogi aktusok tervezetét, továbbá azzal kapcsolatban, ahogy az Európai Parlament ezeket az aktusokat kezeli, ideértve az ellenőrzési jogkörök Parlament általi gyakorlásának különböző módjait, a szakértők bevonását, valamint az intézmények közötti és a Parlamenten belüli eredményes és hatékony információáramlás kialakítását.

A felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok körülhatárolása, valamint az alap-jogiaktusba belefoglalandó rendelkezések helyes és leginkább megfelelő kiválasztása olyan kérdéseknek számítanak, amelyek a jogalkotási javaslatokkal kapcsolatos legtöbb tárgyalás szerves részét képezik. Ennélfogva több gyakorlati javaslatot teszek a Parlament előjogainak védelme, valamint az e munkában részt vevő képviselők és személyzet irányítása érdekében, figyelembe véve a Parlament különböző álláspontjait, az Elnökök Értekezlete által jóváhagyott „horizontális megközelítést” és a Parlament szolgálatai által elvégzett rendszeres átvilágítási folyamatokat.

Ebben az összefüggésben alapvető fontosságú, hogy a bizottságok fokozottabban éljenek az eljárási szabályzat felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásáról szóló 37a. cikke által biztosított lehetőséggel és kérjenek véleményt a JURI bizottságtól.

E jelentés végcélja, hogy egységes szerkezetbe foglalja az uniós intézmények– különösen a társjogalkotók és a Bizottság – felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokhoz kapcsolódó politikai és adminisztratív szintű elmúlt négyéves munkáját, és utat nyisson annak, hogy ezek a kérdések bekerüljenek a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2003-as intézményközi megállapodás közelgő felülvizsgálatába.

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (23.9.2013)

a Jogi Bizottság részére

a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami jogalkotási felhatalmazás és ellenőrzés nyomon követéséről
(2012/2323(INI))

A vélemény előadója: Gay Mitchell

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–    tekintettel az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet közös tervezetéről szóló 2011. december 1-i jogalkotási állásfoglalására[1] (PE-CONS 00059/2011 – C7-0379/2011 – 2010/0059A(COD)),

–    tekintettel „A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendeletről: tanulságok és a jövőre szóló tervek” című, 2011. június 8-i állásfoglalására[2],,

A végrehajtási aktusok vonatkozásában

1.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz, valamint más külső finanszírozási eszközök esetében a Parlament az intézkedések végrehajtásához érvényben lévő formális ellenőrzési jogkörök mellett 2006 óta alkalmazza a „demokratikus ellenőrzési” folyamatot, az Európai Bizottsággal az intézkedéstervezetekről folytatott politikai párbeszéd formájában; megjegyzi azonban, hogy a Parlamentnek e gyakorlattal kapcsolatosan vegyes tapasztalatai vannak, és ennek a bizottsági határozatokra gyakorolt hatása korlátozott;

2.  rámutat arra, hogy a fejlesztési együttműködés terén a végrehajtási aktusok gyakran harmadik felekkel folytatott előzetes konzultáción alapulnak, ami megnehezíti a hivatalos komitológiai eljárás késői szakaszában történő módosításokat; ennélfogva hangsúlyozza, hogy a Parlament korábban történő értesítése, valamint a vele folytatott párbeszéd – ahogy arról a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó új külső finanszírozási eszközök fényében már jelenleg is tárgyalnak az intézmények – fontos lépést jelentene a Parlament ellenőrzési jogköreinek hatékonyabb felhasználása felé;

3.  úgy véli, hogy a végrehajtási intézkedés tervezeteinek előterjesztése és azok Bizottság által történő elfogadása között rendelkezésre álló, gyakran rendkívül rövid időtartam nehezen egyeztethető össze a Parlament munkamódszereivel;

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában

4.  a külső finanszírozási eszközök tekintetében emlékeztet a 2011. december 1-i, az 1905/2006/EK rendelet módosításáról szóló jogalkotási állásfoglalásában található határozatára, amely szerint minden esetben ragaszkodik a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásához a finanszírozási és programozási kérdésekről szóló stratégiai politikai döntések esetében; a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó fejlesztési együttműködési eszközre várva, megismétli, hogy a nagyobb súlyú szakpolitikai döntéseket – különös tekintettel a kiemelt területekkel és az általánosságban vett indikatív keretösszegekkel kapcsolatos döntésekre – nem lehet a végrehajtási aktusok szintjén meghozni; ismételten hangsúlyozza, hogy a társjogalkotók ilyen jellegű döntésekben való részvétele nem tekinthető mikroszintű irányításnak;

5.  úgy véli, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok különösen hasznosak a külpolitika területén, mivel a fokozott demokratikus legitimitást és a reaktív rugalmas döntéshozatalt ötvözik; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az átfogó és összetett finanszírozási eszközök esetében, mint amilyen például a fejlesztési együttműködési eszköz, a lehetséges együttműködési területeket egyértelműen meg kell határozni az alap-jogiaktusban;

6.  elutasítja a Bizottságnak a 2012. szeptember 20-án elfogadott „Első egyszerűsítési eredménytábla a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi kerethez” című közleményében (COM(2012)0531) kifejtett érvelését, mely szerint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazása, ahogy azt az Európai Parlament a külső finanszírozási eszközök esetében javasolja, csorbítaná a hatékonyság, rugalmasság és egyszerűsítés fontos szempontjait;

7.  megjegyzi, hogy az ítélkezési gyakorlat hiánya a 290. cikk és az ott meghatározott kritériumok vonatkozásában még inkább megnehezítette a társjogalkotók számára, hogy megegyezzenek arról, hogy hol húzódik a határ a végrehajtási aktusok és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok között a külső finanszírozási eszközök esetében, amelyekből hiányoznak a szabályozó hatállyal rendelkező jogi normák klasszikus jellemzői.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	17.9.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	26 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Thijs Berman, Michael Cashman, Ricardo Cortés Lastra, Corina Creţu, Leonidas Donskis, Mikael Gustafsson, Filip Kaczmarek, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Norbert Neuser, Maurice Ponga, Jean Roatta, Birgit Schnieber-Jastram, Michèle Striffler, Keith Taylor, Patrice Tirolien, Ivo Vajgl
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Philippe Boulland, Enrique Guerrero Salom, Edvard Kožušník, Krzysztof Lisek, Isabella Lövin, Judith Sargentini
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Emma McClarkin, Jarosław Leszek Wałęsa, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

• [1]  HL C 165 E., 2013.6.11., 109. o.
• [2]  HL C 380 E., 2012.12.11., 51. o.

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (11.10.2013)

a Jogi Bizottság részére

a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami jogalkotási felhatalmazás és ellenőrzés nyomon követéséről
(2013/2323(INI))

A vélemény előadója: Sharon Bowles

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  rámutat, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k)[1] szabályozása szabályozástechnikai standardokat és végrehajtás-technikai standardokat vezet be, amelyek alapján az európai felügyeleti hatóságok szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezeteket nyújt be a Bizottságnak elfogadásra; azon a véleményen van, hogy az EFH-k technika szakértelmét és szakértői ismereteit tekintve a felhatalmazásnak lehetőség szerint inkább szabályozástechnikai standardok formáját kell öltenie, mint a megszokott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokét; úgy véli, hogy a megszokott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottságnak ki kell kérnie az illetékes EFH technikai tanácsát az adott aktusok tartalmáról

2.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő jogi eszköz (jogalkotási aktus, felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy végrehajtási aktus, illetve szabályozástechnikai standard alapján kidolgozott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus) kiválasztása nem csupán technikai kérdés; rámutat, hogy valójában alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a jogalkotó teljes felelősséget vállaljon az alapvető rendelkezések, valamint a politikai döntések hatékony ellenőrzése iránt; megjegyzi, hogy a hatalmi egyensúly, a döntéshozatali folyamat szabályszerűsége és megfelelő működése, valamint a politikák végrehajtása szempontjából is jelentős fontossága lehet annak, hogy ezeket a különböző eszközöket a szerződésben foglalt feltételeknek megfelelően használják; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek következésképp különös figyelmet kell fordítania ezekre a szempontokra;

3.  hangsúlyozza, hogy a társjogalkotóknak mindig arra kell törekedniük, hogy tisztázzák és pontosítsák bármely felhatalmazás célját és szükségességét az 1. szintű szövegben, az alapvető elemek meghatározásával és politikai iránymutatással az alap-jogiaktusban, csupán a nem alapvetőelemeket hagyva a technikai szintű kidolgozásra;

4.  javasolja, hogy valamennyi parlamenti bizottságban bízzák meg az elnököt, az egyik alelnököt vagy egy érintett képviselőt azzal, hogy támogassa a többi képviselőt, és biztosítsa a koherenciát a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok tekintetében a többi bizottsággal együttműködve; rámutat, hogy adott esetben az alap-jogiaktus előadóját automatikusan ki kell jelölni a nyomon követés előadójává, aki időközönként jelentést készít a bizottság számára; úgy véli, hogy adott esetben intézkedéseket kell hozni az ellenőrzés folyamatos gyakorlása érdekében, olyan visszatérő képviselők révén, akik a választások előtt részt vettek az 1. szintű szöveg kidolgozásában;

5.  úgy véli, hogy az 1. szintű szövegek tervezetéhez mindig teljes körű menetrendet kell csatolni – amelyet az illetékes EFH-val konzultálva készítenek el – az alapvető felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és szabályozástechnikai standardok tekintetében, mely tartalmazza a konzultációs időszakokat és a végrehajtás időpontját is;

6.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentet és a Tanácsot teljes körűen tájékoztatni kell a menetrendről és a tervezett felhatalmazáson alapuló intézkedések tartalmáról; azon a véleményen van, hogy a szabályozástechnikai standardtervezet támogatásának vagy elvetésének szándékát írásban kell elküldeni az illetékes parlamenti bizottság elnökének és az előadónak, illetve az árnyékelőadóknak, indoklással ellátva; fenntartja, hogy a felhatalmazáson alapuló aktusok esetében a Bizottságnak ugyanígy tájékoztatnia kell a Parlamentet és a tagállamokat, amennyiben nem akarja követni az EFH tanácsát, megjelölve, milyen téren és miért döntött így, illetve adott esetben a nyilvános konzultáció eredményét, valamint részletes költség-haszon és jogi elemzést kell csatolnia döntése indoklásaképpen, valamint a társjogalkotók által készített írásbeli észrevételekre indokolással ellátott válaszokat kell adnia; úgy véli, teljes átláthatóságot kell biztosítani a folyamat során; véleménye szerint a keretmegállapodás európai bizottsági értelmezése[2] időnként bonyolulttá és nehézkessé teszi a parlamenti szakértők számára, hogy részt vegyenek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal foglalkozó szakértői üléseken, és emiatt a Parlament nem jut a Tanácséval egyenlő szerephez;

7.  felszólítja a közös bizottságot, hogy horizontálisan koordinálja az EFH-k munkáját, és kéri, hogy vegyen részt az ECON bizottság meghallgatásain, és tájékoztassa a Parlamentet a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtás-technikai standardok terén zajló munkáról;

8.  rámutat, hogy a nemrég elfogadott, tőkekövetelményekről szóló rendelet és tőkekövetelményekről szóló irányelv szerint a szabályozástechnikai standardok ellenőrzésére rendelkezésre álló időt még egy hónappal meg lehet hosszabbítani mennyiségükre és összetettségükre való tekintettel, és úgy véli, ennek a fajta rugalmasságnak kellene általános gyakorlattá válnia; úgy véli, hogy a Parlament számára a Bizottság által elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogásra szabott határidőknek kellően hosszúaknak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék a Parlament ellenőrzési jogának teljes körű gyakorlását, figyelembe véve a plenáris ülések ütemezését és a munkaterhelést; úgy véli, hogy az egyetértési megállapodásban megállapított rendes kéthónapos határidő, melyet két hónappal lehet meghosszabbítani, nem elég hosszú az összetett ügyekhez és a terjedelmes, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz, amelyekhez hosszabb ellenőrzési időre lenne szükség; emlékeztet arra, hogy a társjogalkotó hatáskörébe tartozik az ellenőrzési időszak megszabása az alap-jogiaktusban; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az egyetértési megállapodásban foglalt, határidőkre vonatkozó útmutatás semmiképpen sem kötelező erejű, ezért nem korlátozza a jogalkotót e kérdésben; rámutat, hogy a jogalkotó háromhavi ellenőrzési időszakot állapított meg, amely három hónappal meghosszabbítható minden felhatalmazáson alapuló jogi aktus esetében a pénzügyi szolgáltatások terén, és úgy véli, hogy e gyakorlatot minden összetett természetű területre ki kell terjeszteni;

9.  hangsúlyozza, hogy a nyári és év végi parlamenti szünetek idejét, valamint a parlamenti ciklus végét figyelembe kell venni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó naptár összeállításakor, hogy elkerülhetőek legyenek azok a helyzetek, amikor a Parlament nem tudja ellenőrzési jogát gyakorolni parlamenti szünet vagy a ciklus vége miatt; úgy véli, hogy e tekintetben megfelelő rendelkezéseket kell a Bizottságot felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására jogosító rendelkezésekbe belefoglalni; hangsúlyozza, hogy azt a szabályt, miszerint a parlamenti szünetek idején nem nyújtható be felhatalmazáson alapuló jogi aktus, ki kell terjeszteni a szabályozástechnikai standardokra is; úgy véli, hogy mivel a kifogáshoz abszolút többség szükséges, valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogásról szóló plenáris szavazást körültekintően kell ütemezni;

10. alapvetőnek tekinti, hogy a 2014. évi választási időszakra külön eljárásokat és intézkedéseket hozzanak, különösen a közelmúltban elfogadott, vagy nemsokára elfogadandó jogszabályok, például a tőkekövetelményekről szóló jogszabályok (CRR), a Szolvencia II., az Omnibus II., a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv és az európai piaci infrastruktúráról szóló rendelet (EMIR) tekintetében;

11. úgy véli, hogy ha az EFH-k számára további időt kell biztosítani a konzultációra, illetve a szabályozástechnikai standardok kidolgozására, akkor az EFH-knak tájékoztatniuk kell a Parlament illetékes bizottságát a szabályozástechnikai standardtervezetek benyújtása késedelmének okairól, valamint kérésre fel kell szólalniuk a Parlament illetékes bizottsága előtt; úgy véli, hogy a Bizottságnak tájékoztatnia kell a Parlament illetékes bizottságát, amennyiben a szabályozástechnikai standardtervezetek benyújtásához új menetrend készül;

12. úgy véli, hogy az érdekelt feleknek az EFH érdekelt felekből álló csoportjába történő összehívására kellő időt kell fordítani (legalább két hónapot), a felhívást több csatornán kell kihirdetni, valamint világos és egységes eljárást kell követni annak biztosítása érdekében, hogy széles körből jelentkezhessenek a jelöltek; emlékeztet arra, hogy a vonatkozó rendeletekben foglalt rendelkezéseknek megfelelően az EFH-k érdekelt felekből álló csoportjainak kiegyensúlyozottaknak kell lenniük.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	30.9.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	32 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marino Baldini, Jean-Paul Besset, Sharon Bowles, George Sabin Cutaş, Leonardo Domenici, Markus Ferber, Elisa Ferreira, Ildikó Gáll-Pelcz, Jean-Paul Gauzès, Sven Giegold, Sylvie Goulard, Liem Hoang Ngoc, Gunnar Hökmark, Jürgen Klute, Philippe Lamberts, Werner Langen, Ivana Maletić, Arlene McCarthy, Anni Podimata, Peter Simon, Ivo Strejček, Ramon Tremosa i Balcells, Corien Wortmann-Kool, Pablo Zalba Bidegain
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Fabrizio Bertot, Zdravka Bušić, Mojca Kleva Kekuš, Olle Ludvigsson, Catherine Stihler, Nils Torvalds, Oleg Valjalo
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Wim van de Camp

• [1]  Az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.); Az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 331., 2010.12.15., 48. o.); Az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.), különösen annak 10–15. cikke
• [2]  Keretmegállapodás az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról (HL C 304., 2010.11.20., 47. o.).

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (26.9.2013)

a Jogi Bizottság részére

a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami jogalkotási felhatalmazás és ellenőrzés nyomon követéséről
(2012/2323(INI))

A vélemény előadója: Pervenche Berès

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Parlament horizontális megközelítést alkalmazzon a többéves pénzügyi kerethez kapcsolódó hatáskörök végrehajtása során;

2.  kifogásolja, hogy a Bizottság végrehajtási hatáskörökkel való felhatalmazása jelentős politikai és stratégiai kérdéseket vet fel; hangsúlyozza, hogy ezzel kapcsolatban a Parlament bizottságainak egységesen kell fellépniük; rámutat, hogy a többéves pénzügyi kerethez kapcsolódó jogalkotási javaslatokat illetően, amikor az alap-jogiaktus nem tartalmazza őket, „a nagy vonalakban meghatározott célkitűzések és prioritások, pénzügyi előirányzatok (…) és hasonló elemek felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján kerüljenek elfogadásra”[1];

3.  bírálja a Tanácsot és a Bizottságot, amiért a jogalkotási javaslatokban módszeresen előnyben próbálják részesíteni a végrehajtási hatásköröket a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szemben; felhívja ezen intézményeket, hogy tartsák tiszteletben az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok világosan eltérő természetére vonatkozó 290. és 291. cikkét;

4.  rámutat, hogy a Parlament a foglalkoztatási és szociális ügyek terén fennálló előjogainak védelme érdekében azzal az indokkal támadta meg az EURES-határozat[2] érvényességét a Bíróság előtt, hogy a Bizottság nem tartotta be az EUMSZ 291. cikkéből következő határt;

5.  szorgalmazza, hogy a Tanács és a Bizottság összességében próbálja a minimumra korlátozni a jogalkotási aktusokra vonatkozó, az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazást, valamint a végrehajtási hatásköröknek az EUMSZ 291. cikke szerinti átruházását;

6.  kiemeli, hogy teljes mértékben a Parlamentre van bízva annak eldöntése, hogy az alap-jogiaktus nem alapvető elemei közül melyek kerüljenek szabályozásra felhatalmazáson keresztül, és melyek nem; elismeri, hogy körültekintően kell alkalmaznia a felhatalmazást, tekintettel előjogai megvédésének és átláthatósága biztosításának szükségességére az uniós jogalkotás során;

7.  úgy véli, hogy a korábbi komitológiai intézkedések összehangolása tekintetében a korábban az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás hatálya alá eső intézkedéseket alapvetően a felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá kell vonni; sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel ezen összehangolást;

8.  úgy véli, hogy túl rövid a végrehajtási aktusok ellenőrzésének jelenlegi időkerete, ami nem teszi lehetővé, hogy a Parlament megfelelően elvégezze a végrehajtási aktusok felügyeletét;

9.  kiemeli, hogy javítani kell a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok továbbítására és előkészítésére vonatkozó tájékoztatást és átláthatóságot;

10. felhívja a Bizottságot, hogy már a felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítésének szakaszában tájékoztassa az alap-jogiaktus előadóját az előkészületekről.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	26.9.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	33 2 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Edit Bauer, Heinz K. Becker, Pervenche Berès, Vilija Blinkevičiūtė, Philippe Boulland, David Casa, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Minodora Cliveti, Emer Costello, Frédéric Daerden, Sari Essayah, Richard Falbr, Danuta Jazłowiecka, Ádám Kósa, Jean Lambert, Verónica Lope Fontagné, Olle Ludvigsson, Thomas Mann, Csaba Őry, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Elisabeth Schroedter, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Jutta Steinruck, Ruža Tomašić, Traian Ungureanu
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Françoise Castex, Philippe De Backer, Anthea McIntyre, Ria Oomen-Ruijten, Evelyn Regner, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Tatjana Ždanoka

• [1]  Az Elnökök Értekezlete 2012. november 15-i ülésének jegyzőkönyve, Klaus-Heiner Lehne, a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökének az Európai Parlament elnökéhez intézett 2012. október 25-i levele alapján.
• [2]  HL L 328., 2012.11.28., 21.o., a Bizottság végrehajtási határozata (2012. november 26.) a 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet állásajánlatok és álláspályázatok közvetítése és az EURES újbóli kialakítása tekintetében történő végrehajtásáról.

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (30.5.2013)

a Jogi Bizottság részére

a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami jogalkotási felhatalmazás és ellenőrzés nyomon követéséről
(2012/2323(INI))

A vélemény előadója: Matthias Groote

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megjegyzi, hogy a Bizottság felhatalmazása nem pusztán technikai kérdés, jelentős fontosságú politikai érzékenységű kérdések is felmerülhetnek az uniós polgárokkal és fogyasztókkal kapcsolatban, beleértve a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások, az élelmiszer-adalékanyagok és az aktív vegyi anyagok, az élelmiszer-címkézés jóváhagyását, az italok és élelmiszerek meghatározását, valamint az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert (ETS);

2.  hangsúlyozza, hogy a felhatalmazás a Parlament mint társjogalkotó választása, amelyet körültekintően kell alkalmaznia eseti alapon, tekintettel előjogai megvédésének, illetve az átláthatóság, a következetesség és a jogbiztonság biztosításának szükségességére az uniós jogalkotás során;

3.  emlékeztet, hogy „a Szerződés 290. és 291. cikkeinek rendelkezései alapján egyértelmű, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok eltérő szükségletekre reagálnak, ezért egymással nem helyettesíthetők”[1];

4.  ragaszkodik hozzá, hogy a jogszabályok Lisszabon utáni összehangolása tekintetében a korábban az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás hatálya alá eső intézkedéseket egyértelműen a felhatalmazáson alapuló jogi aktus és nem a végrehajtási aktus hatálya alá kell vonni, mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat pontosan ugyanarra a célra hozták létre, mint az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást (azaz általános hatályú/alkalmazású intézkedések elfogadása a jogi aktus bizonyos nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítésére vagy módosítására), kivéve különlegesen indokolt esetekben; úgy véli, hogy ezt az indokolást belátható időn belül értékelni kell, a jogalkotási eljárásokra vonatkozó határidők figyelembevételével;

5.  élesen bírálja a Tanácsot, amiért nemcsak hogy módszeresen mindenáron kerülni próbálja a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat az új jogszabályok esetében, hanem a Lisszabon előtti kiigazítási eljáráshoz próbál visszatérni azáltal, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást indokolatlanul végrehajtási aktusokká próbálja formálni a jogszabályok Lisszabon utáni kiigazítása során; felhívja a Tanácsot, hogy tartsa tiszteletben a Szerződésnek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok világosan eltérő természetére vonatkozó rendelkezéseit;

6.  úgy véli, hogy míg bizonyos, mind a Tanács, mind a Parlament előjogait tiszteletben tartó esetekben megfelelő megoldás lehet, ha bizonyos nem alapvető fontosságú elemeket nem delegálnak, hanem azok változtatásai tekintetében a rendes jogalkotási eljárást tartják fenn, más esetekben ez nem lenne megfelelő, amikor aránytalan lenne a módosítandó nem alapvető fontosságú elem természetéhez képest, és így gyakorlatilag fékezné az egyébként valószínűleg fontos kiigazításokat;

7.  úgy véli, hogy előadói pozícióinak erősítése céljából a jogalkotási tárgyalások során, többet kell támaszkodni eljárási szabályzata 37a cikkére; kiemeli, hogy teljes mértékben a jogalkotóra van bízva annak eldöntése, hogy az alap-jogiaktus nem alapvető fontosságú elemei közül melyek kerüljenek szabályozásra a Bizottság felhatalmazásán keresztül, és melyek a jogalkotás szintjén; úgy véli, hogy a politikailag fontos elemek, mint például a termékek vagy anyagok uniós listája vagy nyilvántartása, az alap-jogiaktus szerves részét kell hogy képezzék, ahol lehetséges, ott mellékletek formájában; hangsúlyozza, hogy kerülni kell az önálló listák létrehozását a jogbiztonság érdekében;

8.  felkéri a főtitkárt, hogy készítsen tanulmányt a Parlament és a Tanács között a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról és a végrehajtási aktusokról folyó jogalkotási tárgyalások eredményéről abból a célból, hogy tanáccsal és iránymutatással szolgáljon a bevált gyakorlatokról az előadók és a jövőbeli tárgyalásokban érintett más felek számára;

9.  úgy véli, hogy a Bizottság jelenlegi gyakorlata a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok továbbítása és nyilvántartása, valamint az előkészítő találkozók napirendje és dokumentumai tekintetében kevésbé fejlett, mint a végrehajtási aktusok esetében, és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodás értelmében nem minősül megfelelő mechanizmusnak; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül biztosítson a már létező komitológiai nyilvántartás szintjével megegyező vagy annál magasabb szintű tájékoztatást és átláthatóságot;

10. azon a véleményen van, hogy nem megfelelőek azok a rendelkezések, amelyek alapján a végrehajtási aktusok felügyeletét végzik, és e rendelkezéseket nem indokolt a jogszabálytervezetekre korlátozni; a végrehajtási aktusokról szóló rendelet 11. cikkének módosítására hív fel olyan módon, hogy (elviekben és a sürgős okok miatt elfogadott aktusok kivételével) a Parlamentnek legyen lehetősége megvizsgálni a végrehajtási aktusokat azok elfogadása után egy hónapig.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	29.5.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	36 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Elena Oana Antonescu, Sophie Auconie, Sergio Berlato, Lajos Bokros, Franco Bonanini, Yves Cochet, Anne Delvaux, Jill Evans, Elisabetta Gardini, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Karin Kadenbach, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Jo Leinen, Corinne Lepage, Peter Liese, Zofija Mazej Kukovič, Linda McAvan, Miroslav Ouzký, Gilles Pargneaux, Pavel Poc, Frédérique Ries, Kārlis Šadurskis, Richard Seeber, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Glenis Willmott, Sabine Wils
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Margrete Auken, Philippe Juvin, Alda Sousa, Rebecca Taylor, Marita Ulvskog, Vladimir Urutchev
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Stanimir Ilchev

• [1]             „Kézikönyv a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról és a végrehajtási aktusokról”, DG IPOL, 2013. február, 16. o.

VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (24.9.2013)

a Jogi Bizottság részére

a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami jogalkotási felhatalmazás és ellenőrzés nyomon követéséről
(2012/2323(INI))

A vélemény előadója: Amalia Sartori

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megállapítja, hogy jelentős előrelépés történt a Lisszaboni Szerződés 290. és 291. cikkének gyakorlatba való átültetése vonatkozásában, és rámutat, hogy az intézményközi tárgyalások során egyre nagyobb jelentőséggel bír a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, illetve a végrehajtási aktusok közötti választás;

2.  hangsúlyozza, hogy bár a társjogalkotók nincsenek mindig azonos állásponton a jogi aktusok e két típusának alapvető elemeit illetően, a Parlamentnek továbbra is hangsúlyoznia kell, hogy nem lehet végrehajtási aktusok révén kezelni azokat a politikailag érzékeny kérdéseket, amelyek kiegészíthetnék az alap-jogiaktust, tekintve, hogy ez negatív módon érintené a Parlament ellenőrzéshez való jogát;

3.  hangsúlyozza, hogy a Parlament növekvő nehézségeket tapasztal a Tanáccsal való tárgyalások során amiatt, hogy a Tanács nem hajlandó fontolóra venni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok használatát, illetve amiatt, hogy noha minden szükséges elem alap-jogiaktusba való bevonásának és kizárólag a végrehajtási aktusok engedélyezésének lehetősége jogilag támadhatatlan opció, ezt a megközelítést néhány esetben rendkívül nehéz lenne alkalmazni, például a technológiafejlesztés alatt álló ágazatok esetében; rámutat továbbá arra, hogy ez a megközelítés olyan jogalkotáshoz vezetne, amely nincsen összhangban az Európai Unión belüli megfelelő jogalkotás alapelveivel;

4.  hangsúlyozza, hogy az információk minősítése egyes tevékenységi területeken nem akadályozhatja a Parlamentet a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ellenőrzéséhez való joga érvényesítésében; megállapítja, hogy amennyiben ilyen jellegű információ képezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktus tárgyát, a hatályos jogszabályoknak megfelelően kell megállapítani azon szükséges rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a képviselők számára a jogi aktushoz való hozzáférést;

5.  hangsúlyozza, hogy sok jogi területre, például az energiára vagy az információs és kommunikációs technológiákra vonatkozó, első látásra inkább szakmainak tűnő kérdés fontos következményekkel járó politikai döntést vonhat maga után; ezért kiemeli, hogy a demokratikus felhatalmazás teljes uniós jogalkotási folyamatában való biztosítása érdekében a Parlament számára biztosítani kell a megfelelő szakértelmet, hogy ellenőrzési jogait független módon gyakorolhassa.

6. úgy véli, hogy jelentős előrelépés történt a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az illetékes bizottságokhoz történő gyors továbbítása biztosítása terén, ami aztán kedvezően befolyásolta a képviselők ellenőrzéshez való jogának gyakorlását;

7.  úgy ítéli meg, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok képviselőknek hírlevél útján történő megküldése megkönnyíti e jogi aktusok ellenőrzését, és lehetővé teszi a képviselők számára, hogy időben jelezhessék esetleges kifogásaikat;

8.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Parlament szakértői nem kapnak rendszeresen meghívást a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos előkészítő ülésekre; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket a kérdés kezelése érdekében, valamint hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet az ilyen jogi aktusok elfogadásának tervezett menetrendjéről;

9.  üdvözli, hogy a Bizottság szakértői mindig készen állnak arra, hogy részt vegyenek a képviselőkkel tartott tájékoztató értekezleten, tekintve, hogy az ilyen jellegű értekezletek jóval a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását megelőzően történő megszervezése különösen hasznos az ilyen jogi aktusok kulcsfontosságú elemeinek egyértelműsítésénél, továbbá a Parlament végső megállapodást célzó munkájának elősegítésénél;

10. tudomásul veszi, hogy a jogalkotási aktusok során jelentősen több lehetőség van felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra is; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Parlamentnek nincs elég tisztviselője ahhoz, hogy teljes mértékben elláthassa a Bizottság felhatalmazásával kapcsolatos politikai ellenőrzési feladatát, például ha felkérik, hogy fejtse ki érveit az alap-jogiaktus által meghatározott határidő ellen; kéri, hogy mind mennyiségi, mind pedig minőségi tekintetben mérjék fel, hogy az Európai Parlamentnek társjogalkotói feladata megfelelő ellátásához hány tisztviselőre van szüksége.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	18.9.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	51 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Amelia Andersdotter, Josefa Andrés Barea, Zigmantas Balčytis, Ivo Belet, Bendt Bendtsen, Fabrizio Bertot, Jan Březina, Maria Da Graça Carvalho, Giles Chichester, Jürgen Creutzmann, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Adam Gierek, Norbert Glante, András Gyürk, Edit Herczog, Romana Jordan, Krišjānis Kariņš, Lena Kolarska-Bobińska, Philippe Lamberts, Marisa Matias, Angelika Niebler, Jaroslav Paška, Aldo Patriciello, Herbert Reul, Michèle Rivasi, Paul Rübig, Francisco Sosa Wagner, Konrad Szymański, Patrizia Toia, Catherine Trautmann, Ioannis A. Tsoukalas, Claude Turmes, Vladimir Urutchev, Adina-Ioana Vălean, Alejo Vidal-Quadras
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Maria Badia i Cutchet, Antonio Cancian, Yves Cochet, António Fernando Correia de Campos, Ioan Enciu, Elisabetta Gardini, Jolanta Emilia Hibner, Seán Kelly, Bernd Lange, Corinne Lepage, Marian-Jean Marinescu, Mario Pirillo
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	María Irigoyen Pérez, Cecilia Wikström, Sabine Wils

VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről (5.9.2013)

a Jogi Bizottság részére

a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami jogalkotási felhatalmazás és ellenőrzés nyomon követéséről
(2012/2323(INI))

A vélemény előadója: Werner Kuhn és Saïd El Khadraoui

JAVASLATOK

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy az európai uniós szabályozás a jogalkotási szint alatt – a jogalkotási aktusok kidolgozására és végrehajtására vonatkozó jogszabályokon keresztül – is végbemegy, továbbá a Szerződés helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e jogi aktusok tekintetében is megfelelő szintű demokratikus legitimitásra van szükség;

2.  hangsúlyozza, hogy a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokat pusztán technikai és/vagy adminisztratív jellegű kérdésekre kell korlátozni: a politikai témákat fenn kell tartani az európai polgárok számára is elérhető, demokratikus és átlátható együttdöntési eljárás számára;

3.  emlékeztet, hogy a Szerződés 290. és 291. cikke értelmében a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok eltérő igényeket szolgálnak, ezért egymással nem helyettesíthetők; úgy véli, hogy a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok körülhatárolása, valamint az alap-jogiaktusba belefoglalandó rendelkezések helyes és legmegfelelőbb kiválasztása fontos politikai kérdések, melyeket a jogalkotási jelentéstervezet előkészítése elején kell megtárgyalniuk és megvitatniuk az előadóknak és az árnyékelőadóknak a bizottsági titkárságok és különösen a Jogi Szolgálat segítségével;

4.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok alkalmazására vonatkozó pontos intézményközi kritériumokra, melyek kiterjednek a felülvizsgálati mechanizmusokra, és az e jogi aktusokhoz vezető különböző döntéshozatali szakaszokon alapulnak;

5.  hangsúlyozza, hogy a Parlament növekvő nehézségeket tapasztal a Tanáccsal való tárgyalások során amiatt, hogy a Tanács nem hajlandó fontolóra venni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok használatát, illetve amiatt, hogy noha az, hogy minden szükséges elemet az alap-jogiaktusba foglalnak bele, ezáltal kizárólag a végrehajtási aktusok alkalmazását téve lehetővé, jogilag támadhatatlan opció, ezt a megközelítést néhány esetben rendkívül nehéz lenne alkalmazni, például a technológiafejlesztés alatt álló ágazatok esetében, valamint sok esetben olyan jogszabályokhoz vezetne, melyek nincsenek összhangban az Európai Unión belüli jobb szabályozás alapelveivel; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként teljesítse a Lisszaboni Szerződés 290. és 291. cikkében vállalt kötelezettségeit, és teljes mértékben támogassa a Parlamentet ennek jogai védelmében a Tanáccsal való tárgyalásai során;

6.  véleménye szerint a jogalkotási tárgyalások során előadói pozícióinak erősítése céljából többször kellene kérni a Jogi Bizottság véleményét, amelyre az eljárási szabályzat 37a. cikke biztosít lehetőséget;

7.  a jelenlegi helyzetben, amikor a Tanács ellenzi a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazását, aggodalmát fejezi ki a kiigazítási folyamat miatt, mivel a Parlament elveszítheti felügyeleti és ellenőrzési jogát, ha az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alá tartozó intézkedések végrehajtási aktusokká válnak egyes fontos és politikailag kényes jogszabályok, például a biztonsághoz kapcsolódó kérdések esetében; ezért felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Szerződés és annak célkitűzései szerint járjanak el, és biztosítsák a demokratikus ellenőrzést a Parlament felhatalmazáson alapuló jogi aktusok feletti joga által;

8.  hangsúlyozza, hogy sok jogi területre, például a közlekedésre vonatkozó, első látásra inkább szakmainak tűnő kérdés fontos következményekkel járó politikai döntést vonhat maga után; ezért kiemeli, hogy a demokratikus felhatalmazás teljes uniós jogalkotási folyamatban való biztosítása érdekében a Parlament számára biztosítani kell a megfelelő szakértelmet, hogy ellenőrzési jogait független módon gyakorolhassa;

9.  hangsúlyozza a Parlament részvételének fontosságát a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítő szakaszában, mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó parlamenti ellenőrzés helyes gyakorlását megnehezítheti, ha a bizottsági szintű vizsgálat idő- és erőforráskorlátai miatt nem megfelelően követik nyomon az azokat előkészítő szakaszt, valamint nem áll rendelkezésre a tartalmuk értékeléséhez szükséges szakértelem;

10. felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti és a parlamenti szakértők számára megegyező szintű tájékoztatást és átláthatóságot biztosítson;

11. ragaszkodik ahhoz, hogy a jogszabályok Lisszabon utáni összehangolása tekintetében a korábban az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás hatálya alá eső intézkedéseket a felhatalmazáson alapuló jogi aktus és nem a végrehajtási aktus hatálya alá kell vonni, kivéve különlegesen indokolt esetekben.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	5.9.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	31 1 3
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Magdi Cristiano Allam, Georges Bach, Izaskun Bilbao Barandica, Antonio Cancian, Michael Cramer, Philippe De Backer, Luis de Grandes Pascual, Saïd El Khadraoui, Ismail Ertug, Carlo Fidanza, Knut Fleckenstein, Jacqueline Foster, Franco Frigo, Mathieu Grosch, Dieter-Lebrecht Koch, Georgios Koumoutsakos, Werner Kuhn, Jörg Leichtfried, Bogusław Liberadzki, Eva Lichtenberger, Gesine Meissner, Hubert Pirker, Dominique Riquet, Petri Sarvamaa, Olga Sehnalová, Brian Simpson, Keith Taylor, Patricia van der Kammen, Dominique Vlasto, Roberts Zīle
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Phil Bennion, Spyros Danellis, Michel Dantin, Geoffrey Van Orden, Janusz Władysław Zemke

VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (25.11.2013)

a Jogi Bizottság részére

a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami jogalkotási felhatalmazás és ellenőrzés nyomon követéséről
(2012/2323(INI))

A vélemény előadója: Paolo De Castro

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  ismételten hangsúlyozza az uniós vívmányokkal való összehangolás fontosságát, különös tekintettel azokra a szakpolitikákra – például a közös agrárpolitikára – amelyek az EUMSZ hatálybalépése előtt nem együttdöntési eljárásban kerültek elfogadásra; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács megakasztotta az alapvető mezőgazdasági jogszabályok összehangolásával kapcsolatos ügyeket a nem hivatalos háromoldalú egyeztetések és a parlamenti első olvasat során folytatott tárgyalások sikertelenségét követően; megállapítja, hogy kizárólag a KAP reformjára irányuló teljes jogalkotási eljárások keretében lehetett mindkét fél számára elfogadható megoldást találni az összehangolásra, jóllehet néhány rendelkezésről csak azzal a feltétellel sikerült megállapodni, hogy nem okozhat hátrányt;

2.  szorgalmazza, hogy a Tanács lépjen előre az összehangolással kapcsolatos lezáratlan ügyekben, hogy a jogalkotási ciklus vége előtt le lehessen zárni őket;

3.  úgy véli, hogy a 182/2011/EU rendelet 10. cikkében előírt automatikus összehangolás komoly problémákat okozott az összehangolási eljárások során, mivel az időkorlát hiánya rossz hatással volt az intézményközi tárgyalási folyamatra, végezetül pedig lehetővé tette, hogy a Tanács megakassza az összehangolással kapcsolatos ügyeket;

4.  megállapítja, hogy javítani kell a dokumentumok Európai Parlamenthez való továbbítását, különös tekintettel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezeteire annak érdekében, hogy az információk egy időben jussanak el a társjogalkotókhoz: az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz;

5.  javasolja, hogy a Bizottság ne éljen vissza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok eszközével a háromoldalú egyeztetések eredményeképpen létrejött politikai megállapodások újbóli megnyitása céljából;

6.  arra kéri a Bizottságot, hogy segítse elő a parlamenti szakértők részvételét a szakértői csoportok ülésein, és ne hozzon létre felesleges bürokratikus akadályokat.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	25.11.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	24 3 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	José Bové, Luis Manuel Capoulas Santos, Paolo De Castro, Hynek Fajmon, Mariya Gabriel, Iratxe García Pérez, Julie Girling, Sergio Gutiérrez Prieto, Elisabeth Jeggle, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Agnès Le Brun, Gabriel Mato Adrover, Mairead McGuinness, Marit Paulsen, Ulrike Rodust, Alfreds Rubiks, Giancarlo Scottà, Alyn Smith, Ewald Stadler, Csaba Sándor Tabajdi, Marc Tarabella
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Esther de Lange, Karin Kadenbach, Anthea McIntyre, Maria do Céu Patrão Neves, Dimitar Stoyanov

VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről (10.9.2013)

a Jogi Bizottság részére

a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami jogalkotási felhatalmazás és ellenőrzés nyomon követéséről
(2012/2323(INI))

A vélemény előadója: Antolín Sánchez Presedo

JAVASLATOK

A Halászati Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő jogi eszköz (jogalkotási aktus, felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy végrehajtási aktus) kiválasztása nem csupán technikai kérdés; rámutat, hogy valójában alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a jogalkotó teljes felelősséget vállaljon az alapvető rendelkezések, valamint a politikai döntések hatékony ellenőrzése iránt; megjegyzi, hogy a hatalmi egyensúly, a döntéshozatali folyamat szabályszerűsége és megfelelő működése, valamint a politikák – mint például a közös halászati politika – végrehajtása szempontjából is jelentős fontossága lehet annak, hogy ezeket a különböző eszközöket a szerződésben foglalt feltételeknek megfelelően használják; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek következésképp különös figyelmet kell fordítania ezekre a szempontokra;

2.  kiemeli az Európai Parlamenten belül az Elnökök Értekezlete által a jogi eszköz, illetve az ellenőrzési módszerek kiválasztása terén képviselt koherens megközelítés fontosságát; e tekintetben úgy véli, hogy támaszkodni kell erre a folyamatra, és tovább kell fejleszteni azt a meglévő uniós vívmányokra való alapozás, a koordináció támogatása és a nyomon követés megszervezése céljából;

3.  javasolja, hogy valamennyi parlamenti bizottságban bízzák meg az elnököt, az egyik alelnököt vagy egy érintett képviselőt azzal, hogy támogassa a többi képviselőt, és biztosítsa a koherenciát a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok tekintetében a többi bizottsággal koordinálva; rámutat, hogy az alap-jogiaktus előadóját automatikusan a nyomon követés előadójává kell kijelölni, aki időnként jelentést készít a bizottság számára; ragaszkodik emellett a titkárságokon belüli funkcionális munkaszervezéshez, amely ahhoz szükséges, hogy az ellenőrzés hatékony legyen, és ennek értelmében javasolja, hogy a parlamenti bizottságok napirendjébe illesszenek be egy napirendi pontot a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nyomon követéséről;

4.  kitart amellett, hogy az ellenőrzés alapvető fontosságú, mivel lehetővé teszi az Európai Parlament számára, hogy előre meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén nem fog kifogást emelni egy adott felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen;

5. felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tegye átláthatóbbá jogi aktusainak közzétételét, hogy mind a Parlament, mind a polgárok könnyebben hozzáférhessenek ezekhez az aktusokhoz; ennek értelmében azt javasolja, hogy a Bizottság fejlesszen ki egy informatikai eszközt, amellyel létrehozható az aktusokat tartalmazó és a demokratikus ellenőrzést elősegítő adatbázis;

6.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közös halászati politika terén, mint más olyan területeken, ahol nem vezették be az együttdöntési eljárást a jelenlegi Szerződés életbe lépése előtt, és ahol korábban nem használták az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást, a Lisszabon előtti jogszabályoknak a jogalkotási aktusokból, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokból és a végrehajtási aktusokból álló új jogi kerettel való összehangolásának folyamata komoly és káros késedelmeket okozó, jelentős nehézségekkel küzd, sőt stagnálást mutat, ami így érinti a halászati ágazat számára szükséges és sürgős intézkedések végrehajtását, gyakran annak köszönhetően, hogy a Tanács nem hajlandó elismerni és hatékonyan használni azt a lehetőséget, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően a Bizottság felhatalmazást kapjon arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el;

7.  hangsúlyozza, hogy a halászati politika hozzáigazítása a Lisszaboni Szerződésben foglalt rendelkezésekhez nem vezethet oda, hogy a Bizottság az említett szerződésben foglaltakhoz képest további hatásköröket vonjon magához; ezzel összefüggésben emlékeztet, hogy a Bizottság felhatalmazásai arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, nem érvényesek „időbeli korlátozás nélkül”, hanem megállapodás útján meg kell szabni a rájuk vonatkozó időbeli korlátokat (az általános szabály szerint a felhatalmazás három évre szól);

8.  úgy véli, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus alatt be kell fejezni a Lisszabon előtti halászati és kapcsolódó jogszabályoknak az új jogi kerettel való összehangolásának folyamatát;

9.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kezdjen további tárgyalásokat a Parlamenttel annak érdekében, hogy egyetértési megállapodásra jussanak az EUMSZ 290. és 291. cikkeinek értelmezése, használata és nyomon követése tekintetében, különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok megvalósítható elkülönítésével kapcsolatban, lehetőleg olyan hatáskörök konkrét és vitathatatlan példáival, amelyek jogalkotási, felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási hatáskörként vannak definiálva;

10. emlékeztet a végrehajtási hatáskörök Bizottságra történő átruházásának fontosságára bizonyos politikai területeken, hogy elkerülhető legyen a mikroszintű irányítás, valamint a nehézkes és hosszadalmas együttdöntési eljárás;

11. hangsúlyozza, hogy egy adott eszköz kiválasztása következményekkel jár az átruházott hatáskör nyomon követésére nézve is; támogatja ezért az Elnökök Értekezletének azon álláspontját, amely azokban az esetekben javasolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazását, amikor az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglalt szabályok alapján nem egyértelmű a hatáskör-átruházás választása;

12. véleménye szerint a Parlament és a Miniszterek Tanácsa hitelét veszti az Európai Unió polgárai szemében, ha fontos politikai intézkedéseket nem lehet bevezetni azért, mert a két intézmény nem képes egyezségre jutni az alkalmazandó adminisztratív eljárás tekintetében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	5.9.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	John Stuart Agnew, Antonello Antinoro, Kriton Arsenis, Chris Davies, Carmen Fraga Estévez, Dolores García-Hierro Caraballo, Marek Józef Gróbarczyk, Werner Kuhn, Isabella Lövin, Gabriel Mato Adrover, Guido Milana, Maria do Céu Patrão Neves, Crescenzio Rivellini, Raül Romeva i Rueda, Struan Stevenson, Isabelle Thomas, Nils Torvalds, Jarosław Leszek Wałęsa
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Jean Louis Cottigny, Iñaki Irazabalbeitia Fernández, Jens Nilsson, Nikolaos Salavrakos
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Jan Kozłowski

VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (25.11.2013)

a Jogi Bizottság részére

a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami jogalkotási felhatalmazás és ellenőrzés nyomom követéséről
(2012/2323(INI))

A vélemény előadója: Monika Flašíková Beňová

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a Lisszaboni Szerződés új jogszabályi hierarchiát ír elő, amelyben a jogalkotó dönt a lényegi elemekről, a Bizottság által a jogalkotó ellenőrzése alatt elfogadásra kerülő, a jogi aktus bizonyos nem alapvető fontosságú elemeit módosító vagy kiegészítő felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról és a végrehajtási aktusokról, amelyeket általában a Bizottság fogad el a tagállamok ellenőrzése alatt, amikor az uniós jogszabályok egységes végrehajtási feltételeire van szükség;

B.  mivel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés (a korábbi harmadik pillér) terén elfogadott jogi aktusok döntő többségét még nem módosították a Lisszaboni Szerződés életbe lépése óta, és ennélfogva továbbra is a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok rendszerén (az EUMSZ 290. és 291. cikke) kívül működnek, és a Bizottság – egy ötéves átmeneti időszakra – továbbra sem indíthat kötelezettségszegési eljárást, a Bíróság pedig csak a korábbi szerződés biztosította korlátozott hatáskörrel rendelkezik (a 36. jegyzőkönyv 10. cikke);

C. mivel a kormányközi konferencia arra biztatta az intézményeket, hogy módosítsák vagy cseréljék le a korábbi harmadik pillér jogi aktusait annak érdekében, hogy az intézményeknek a Lisszaboni Szerződésben meghatározott hatásköreit teljes mértékben alkalmazni lehessen (a 36. jegyzőkönyv 10. cikkéről szóló 50. nyilatkozat, és a 36. jegyzőkönyv 10. cikkének (2) bekezdése); mivel a Parlament a 2009. november 25-i, „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett bizottsági közleményről szóló állásfoglalásában[1] számos elsőbbséget élvező javaslatot kért a Bizottságtól 2010. szeptember 1-ig, amelyek közül több még mindig nem született meg;

1.  elítéli demokratikus szempontból és ellentmondónak véli a jogállamisággal, hogy csaknem négy évvel a Lisszaboni Szerződés életbe lépése után a korábban a harmadik pillérhez tartozó aktusok végrehajtására vonatkozó, a meghozandó döntés természetétől függetlenül a Parlamentet gyakran kizáró vagy azzal pusztán konzultáló eljárásokat még mindig alkalmazzák; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb a 2014-es munkaprogramjában tegyen javaslatokat a korábban a harmadik pillérhez tartozó összes jogi aktus módosítására annak érdekében, hogy megfeleljenek az új jogszabályi hierarchiának, illetve hogy tiszteletben tartsák az Európai Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés szerint a jogalkotási hatáskör Bizottságra történő átruházásához kapcsolódó hatásköreit és az információhoz való jogát; hangsúlyozza, hogy ehhez minden egyes jogi aktust egyenként kell megvizsgálni annak érdekében, hogy be lehessen azonosítani a lényegi elemeket érintő és ezért a jogalkotó által meghozandó határozatokat, nevezetesen azokat, amelyek az érintett személyek alapvető jogaihoz kapcsolódnak, és azokat, amelyek úgy tekinthetők, hogy nem számítanak lényegi elemeknek (lásd az Európai Unió Bíróságának a C-355/01. sz. ügyben hozott ítélete); javasolja intézményközi munkacsoport felállítását ebből a célból annak érdekében, hogy meghatározza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy a végrehajtási aktusok alkalmazását megállapító követelményeket az EUMSZ 290. cikke alapján; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdjenek tárgyalásokat az Európai Parlamenttel, hogy a lehető leghamarabb megegyezésre jussanak e követelményekről;

2.  felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a Tanács hosszú idővel a Lisszaboni Szerződés életbe lépése után továbbra is fogad el jogi aktusokat a harmadik pillér rendelkezései alapján, olyan mértékben, hogy a Parlament kénytelen volt eljárást kezdeményezni a Bíróságnál;

3.  mélyen elítéli, hogy a Tanács, és gyakran a Bizottság is ragaszkodik a végrehajtási aktusokhoz olyan esetekben is, amikor egyértelműen teljesülnek az EUMSZ 290. cikkében megfogalmazott, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó kritériumok, nevezetesen hogy a Bizottság csak az adott jogi aktus nem alapvető elemeit kiegészítő vagy módosító, nem jogalkotási aktusok elfogadására kaphat felhatalmazást;

4.  úgy véli, hogy eseti elbírálás alapján kell választani a felhatalmazáson alapuló jogi aktus és a végrehajtási aktus között. E választást alapos mérlegelésnek kell megelőznie, minden esetben az EUMSZ 290. és 291. cikke követelményeinek figyelembe vételével. úgy véli e tekintetben, hogy hasznos lenne e cikkek alkalmazásáról szóló indikatív iránymutatások kidolgozása;

5.  ragaszkodik a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megfelelő alkalmazásához az új pénzügyi programokban; úgy véli, hogy a prioritásokat kijelölő vagy a pénzügyi forrásoknak e prioritások közötti elosztására vonatkozó határozatok egyértelműen kiegészítik az alap-jogiaktust, ezért felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazása szükséges.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	17.10.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	38 4 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jan Philipp Albrecht, Edit Bauer, Rita Borsellino, Emine Bozkurt, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Philip Claeys, Carlos Coelho, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Ioan Enciu, Monika Flašíková Beňová, Hélène Flautre, Kinga Gál, Kinga Göncz, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Salvatore Iacolino, Timothy Kirkhope, Juan Fernando López Aguilar, Monica Luisa Macovei, Svetoslav Hristov Malinov, Véronique Mathieu Houillon, Anthea McIntyre, Roberta Metsola, Claude Moraes, Georgios Papanikolaou, Carmen Romero López, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Renate Sommer, Rui Tavares, Wim van de Camp, Axel Voss, Josef Weidenholzer, Tatjana Ždanoka, Auke Zijlstra
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Alexander Alvaro, Ana Gomes, Stanimir Ilchev, Andrés Perelló Rodríguez, Marie-Christine Vergiat

• [1]  HL C 285. E, 2010.10.21, 12. o.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	26.11.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Raffaele Baldassarre, Sebastian Valentin Bodu, Françoise Castex, Christian Engström, Marielle Gallo, Giuseppe Gargani, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Klaus-Heiner Lehne, Antonio López-Istúriz White, Antonio Masip Hidalgo, Jiří Maštálka, Evelyn Regner, Francesco Enrico Speroni, Dimitar Stoyanov, Alexandra Thein, Cecilia Wikström, Tadeusz Zwiefka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Eduard-Raul Hellvig, Eva Lichtenberger, Dagmar Roth-Behrendt, József Szájer, Axel Voss